Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Public Relations szakirány A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK HELYZETE ÉS LEHETŐSÉGEI MA MAGYARORSZÁGON: PARTNERÜNK EURÓPA PROJEKT A LÁTÁSSÉRÜLTEK KÉPZÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN Készítette : Kovács Katalin Budapest, 2006
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék 2 Bevezetés 4 1. Fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon 6 1.1 A fogyatékossággal élők helyzete a foglalkoztatás területén 7 1.2 A fogyatékossággal élők helyzete az oktatás és képzés terén 10 1.2.1 Iskolarendszerű oktatás és képzés 11 1.2.2 Felnőttképzés 13 1.2.2.1 Iskolarendszerű felnőttképzés 14 1.2.2.2 Munkaerő-piaci képzések 15 1.2.2.3 Munkahelyi keretek között folyó felnőttképzés 15 1.3 Hiányosságok a képzés területén 16 2. Hátrányos helyzetű csoportok védelmének történeti előzményei 20 2.1 Az ENSZ által deklarált jogok a fogyatékossággal élők védelmében 20 2.2 Az Európai Unió fogyatékosügyi politikája 22 2.2.1 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi elsődleges 22 jogban 2.2.2 A Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól szóló Közösségi 24 Charta 2.2.3 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi másodlagos 25 jogban 2.2.4 A fogyatékossággal élő személyek jogai a közösségi puha jogban 25 2.2.5 A Madridi Nyilatkozat 28 2.2.6 Az Európa Tanács Politikai nyilatkozata 29 3. A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program bemutatása 30 3.1 A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program prioritásai 32 3.1.1 Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő 32 belépés segítségével (2.prioritás) 3.1.2 Az oktatás és képzés támogatása az egész életen át tartó tanulás 35 tükrében (3.prioritás) 3.1.3 Az oktatás és szociális infrastruktúra fejlesztése (5.prioritás) 38 2
4. Partnerünk Európa Projekt 41 4.1 Partnerünk Európa Projekt bemutatása 41 4.1.1 Partnerünk Európa Projekt szervezeti jellemzői 41 4.1.2 Partnerünk Európa Projekt célja és tevékenysége 43 4.1.3 A Partnerünk Európa Projekt és a HEFOP prioritásainak 46 megfeleltetése 4.1.3.1 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 2. prioritásának 46 tükrében 4.1.3.2 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 3. prioritásának 47 tükrében 4.1.3.3 A Partnerünk Európa Projekt a HEFOP 5.prioritásának 48 tükrében 4.2 A Partnerünk Európa Projekt és a nyilvánosság 50 4.2.1 Közvélemény kutatás módszertana 50 4.2.2 Kérdőívek értékelése 54 Mellékletek 59 1.sz. Melléklet 59 2.sz. Melléklet 60 Irodalomjegyzék 61 Táblázatok és grafikonok jegyzéke 62 3
Bevezetés Magyarországon 2001-ben 577 ezren vallották magukat társadalmi életükben súlyosan akadályozott fogyatékos embernek. 1 Közöttük több tízezres nagyságrendben vannak olyanok, akiknek veleszületett vagy szerzett fogyatékossága súlyos. A mindennapokban ritkán találkozhatunk velük, mert gyakran otthonukban, vagy intézetbe zárva élnek, az utcára lehetőségek hiányában és egyedül ki sem jutnak. A vakok, értelmi sérültek, nagy nehézségek árán tudnak csak tájékozódni, a kerekesszéket használó mozgássérültek az utcákon, a boltokban nem tudnak közlekedni, a siketek, vagy súlyos beszédfogyatékosok nem tudnak kommunikálni. Az a tény, hogy a valóságban nem tudnak élni bizonyos jogaikkal, nem csak az ő, hanem egy szélesebb személyi kör, hozzátartozóik és családjuk életlehetőségeit is korlátozza. Dolgozatomban azt a kérdéskört vizsgálom meg, hogy a fogyatékossággal élőknek milyen lehetőségeik vannak ma Magyarországon, mi jellemzi helyzetüket, különös tekintettel a foglalkoztatás, oktatás és képzés területére. Fontos hangsúlyt kap vizsgálatomban egy, a helyzetük javítását célzó projekt működésének bemutatása. Kutatásom középpontjában egy 2005-ben elinduló új kezdeményezés áll, amely látássérültek képzését tűzte ki célul. A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete által jegyzett pályázat során létrejött Partnerünk Európa Projekt látássérült fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy részt vegyenek egy 14 hónapos képzésben, amely hozzájárulhat a résztvevők felzárkóztatásához és későbbi sikeres elhelyezkedéséhez. Témaválasztásom legfőbb oka az adott téma aktualitása és fontossága, amely az EU integrációt követően különösen időszerűvé vált. Az EU Operatív Programjai közül a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (továbbiakban HEFOP) foglalkozik az oktatás, képzés kérdéskörével, felvázolja az adott területen szükséges továbblépési lehetőségeket. Ezek alapján választ keresek arra a kérdésre, hogy az adott projekt mennyiben áll összhangban a HEFOP által megfogalmazott prioritásokkal, és ezzel hogyan járul hozzá a fogyatékossággal élők lemaradásának, hátrányos helyzetének mérsékléséhez. 1 Forrás: KSH (2001) www.nepszamlalas.hu 4
Dolgozatom első részében másodelemzés során a jelenlegi magyarországi képzési, oktatási állapotot mutatom be a magyar lakosságra és azon belül a fogyatékossággal élők körére levetítve. Az elemzésben fő hangsúlyt kap a foglalkoztatás és az oktatás helyzetének ismertetése, különös tekintettel arra, hogy milyen arányban vesznek részt a fogyatékossággal élők az iskolarendszerű képzésben és a felnőttképzésben. A második fejezetben a fogyatékossággal élő társadalmi csoportok védelmének történeti előzményeivel ismerkedhetünk meg az ENSZ és az Európai Unió fogyatékosügyi politikájának bemutatásával. A harmadik részben az EU Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programjának stratégiáját mutatom be, azon prioritásokat és intézkedéseket, amelyek a speciális helyzetű lakosságcsoportokra vonatkoznak, és amelyeknek célja az esélyegyenlőség biztosítása a képzésben, foglalkoztatásban és a társadalmi szerepvállalásban. Szakdolgozatom negyedik fejezete a fogyatékossággal élők érdekeit szolgáló civil szervezet által létrehozott Partnerünk Európa Projekt működését mutatja be, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy a projekt a HEFOP prioritásain belül mely területek fejlesztését célozza meg. Vizsgálatom során arra is választ keresek, hogy mennyire ismert az operatív program és az adott projekt az épek körében, mennyire tájékozott a közvélemény a fogyatékossággal élők jelenlegi helyzetével, valamint az adott projekt tevékenységével. Vizsgálatomat közvélemény kutatással, kérdőíves módszer segítségével végeztem el. 5
1. Fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon Dolgozatom első fejezetében a magyarországi foglalkoztatási és oktatási helyzet állapotáról kapunk képet, különös tekintettel a fogyatékossággal élők helyzetére. Az elemzés során bemutatom a fogyatékossággal élők képzésben és foglalkoztatásban való részvételét, az adott területeken lévő lehetőségeket illetve korlátokat. Helyzetelemzésem megállapításai elsősorban a 2001-es népszámlálás során összegyűlt adatok elemzésén alapul, amely a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint a közelmúlt legátfogóbb statisztikai felmérése ebben a tárgykörben. A foglalkoztatás és képzés területe szorosan összefügg, hiszen a megfelelően képzett humán erőforrás a gazdasági fejlődés tartós növekedésének elengedhetetlen feltétele. A gazdasági fejlődés szempontjából kulcsfontosságú tényező a versenyképes munkaerő megfelelő felkészítése, hiszen a tudás, ismeretek és készségek hiánya veszélyeztetheti a versenyképes gazdaság növekedését. A versenyképes gazdasághoz versenyképes tudás átadása és megszerzése szükséges, amely az új típusú tudásalapú társadalom alapfeltétele. 1 A megfelelő tudás elsajátításához, és az egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosításához az oktatás, képzés minőségének javítása szükséges mindenki számára, így a fogyatékossággal élők és épek számára egyaránt. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a fogyatékossággal élők helyzetének javítása, állampolgári és szociális jogainak erősítése egyre jobban előtérbe került. A törvényalkotás több lényeges pontban is érintette az előbb említett kérdésköröket. Elsőként a közoktatási törvényt 2 kell megemlíteni, melynek jelentősége, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek jogává tette az integrált oktatásban való részvételt. Az 1993. évi közoktatási törvény, valamint annak 2003. évi módosítása alapvető feltételként határozza meg az egyenlő bánásmód biztosítását, valamint a tanulók hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését a közoktatás minden területén. A fogyatékossággal élők esélyegyenlőségével foglalkozó szociális törvény rendszerbe foglalta a pénzbeli és természetbeni juttatásokat és szociális szolgáltatásokat, az ellátási felelősséget pedig a helyi önkormányzatok szintjére delegálta. A törvény 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 7-32.o. 2 Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény (1993) www.icsszem.hu 6
jelentősége abban áll, hogy rendelkezéseivel megerősítette a fogyatékossággal élők Alkotmányban is deklarált, teljes jogú társadalmi tagsághoz fűződő jogát, kijelölte a társadalmi részvétel megvalósulásának célterületeit, köztük az oktatás, képzés területét, ezen kívül pedig konkrét intézkedéseket is megfogalmazott. 1 1.1 A fogyatékossággal élők helyzete a foglalkoztatás területén A fogyatékossággal élő emberek a magyar társadalom egyik leghátrányosabb helyzetű csoportjába tartoznak, hiszen ők azok akik leginkább ki vannak téve a kirekesztődés veszélyének. Legtöbbjük számára nem csak egészségi állapotuk, hanem rossz társadalmi körülményeik is nehezítik életüket, és ezáltal szinte lehetetlenné válik az, hogy társadalmilag elfogadott életvitelt folytassanak. Legnagyobb problémát a munkaerő-piac területén meglévő esélyegyenlőtlenség jelenti. A KSH 2002-ben kiadott felmérése alapján 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémát jelzők közül kevesebb, mint 95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. 2 Az aktív korú fogyatékossággal élők munkavállalási esélyei lényegesen rosszabbak a népesség többi részénél. Munkakeresésnél sokszor kerülnek hátrányba burkolt diszkrimináció következtében, amely a nyílt munkaerőpiacra lépést teszi számukra lehetetlenné. További problémát jelent a fogyatékossággal élők képzésének, átképzésének nehézsége, illetve a védett foglalkoztatás lehetőségeinek beszűkülése. Egy társadalom erkölcsi, jogi, mentális állapotát jól jellemzi az, hogy miképpen tudja segíteni hátrányos helyzetbe került tagjainak munkavállalását, munkaerőpiacon történő elhelyezkedését. Társadalmi beilleszkedésüket és elfogadásukat nagy mértékben segítheti, ha elhelyezkedhetnek, és megélhetésüket munkából származó jövedelmükből tudják biztosítani. Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben jelentősen visszaesett a foglalkoztatottság, és ez természetesen a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci helyzetére is hatással volt. Statisztikai adatok mutatják, hogy a gazdasági aktivitás 1 1998.évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (1998) www.foka.hu 2 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 31-32.o. 7
tekintetében már 1990-ben is jelentősek voltak a különbségek fogyatékossággal élők és épek között. Ez a különbség a gyökeres munkaerő-piaci változások következtében tovább nőtt. Amint azt a következő táblázatban látjuk, az egyébként sem magas foglalkoztatotti arány, amely 1990-ben közel 17 százalék volt a fogyatékossággal élők körében, szemben az épek 44 százalékával, 2001-re tovább csökkent. A 2001-es statisztikák szerint a fogyatékossággal élőknek csupán 9 százaléka rendelkezik munkahellyel, és képes önmagát saját keresetéből eltartani. A népesség fogyatékosság és gazdasági aktivitás szerint, 1990, 2001 (százalék) 1.sz. táblázat Gazdasági aktivitás összesen 1990 2001 fogyatékos személyek nem fogyatékos összesen fogyatékos személyek nem fogyatékos Foglalkoztatott 43,6 16,6 44,6 36,2 9 37,8 Munkanélküli 1,1 0,7 1,1 4,1 2 4,2 Inaktív kereső 25,6 57,5 24,5 32,4 76,7 29,8 Eltartott 29,7 25,2 29,8 27,3 12,2 28,2 összesen 100 100 100 100 100 100 Forrás : KSH (2001) A fogyatékossággal élő emberek gazdasági aktivitása természetesen nagy mértékben függ fogyatékosságuk típusától. Elsősorban azok tudnak munkát vállalni a mai körülmények között, akiknek fogyatékossága kevésbé súlyos. Ilyen esetben egy jól működő szociálpolitikai rendszer elsődleges feladata lenne, hogy minden fogyatékossággal élő ember számára, aki képes valamilyen munkatevékenységre, biztosítson megfelelő munkalehetőséget. A fogyatékosság összevont típusa szerinti kategóriákon belül leolvashatjuk, hogy a fogyatékossággal élők csoportjai közül a látássérültek közül kerül ki a legtöbb foglalkoztatott, hiszen 13 százalékuk végez valamilyen munkatevékenységet. A következő táblázatban áttekinthetjük, hogy a különböző típusú fogyatékossággal rendelkező személyek milyen mértékben vesznek részt a gazdasági folyamatokban, milyen arányban oszlik meg a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma. 8
A fogyatékos személyek gazdasági aktivitás és a fogyatékosság összevont típusa szerint (százalék) Inaktív kereső 2.sz. táblázat A fogyatékosság összevont típusa összesen Foglalkoztatott Munkanélküli együtt saját jogú nyugdíjas, járadékos rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékos Eltartott Testi fogyatékos 100 7 1,5 85,7 42 37,1 5,8 Látássérült 100 13 2,9 72,3 44,1 18,8 11,7 Értelmi fogyatékos 100 7 1,2 47,2 8,5 33,1 44,6 Hallássérült 100 11 2 77,2 52,1 16,4 9,8 Egyéb fogyatékos 100 10 2,9 75 24,4 45,7 11,8 Összesen 100 9 2 76,7 35,9 34,1 12,2 Forrás : KSH (2001) Az ugyan kis létszámú, de elhelyezkedni tudó fogyatékossággal élő személyek körében is érzékelhetők voltak azok az átalakulási folyamatok, amelyek a foglalkoztatottak egészét jellemezték a gazdasági átalakulás nyomán. Az 1990-es évek óta megfigyelhető az a változás, miszerint a foglalkoztatottak között a vezető, értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozásúak aránya lényegesen megnőtt. Az 1990-es év közel 34 százalékos arányához képest 2001-ben a foglalkoztatottak 41 százaléka végez szellemi munkát. Ennek a folyamatnak egyik meghatározó oka az, hogy a munkaerőpiacon történő leépítések elsősorban a fizikai munkát végzőket érintették. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a gazdaság szerkezete egyre inkább a képzettek alkalmazását igénylő gazdasági ágazatok, tevékenységek felé mozdult el. Az imént vázolt folyamat a fogyatékossággal élő munkavállalók körében is lezajlott. Az alábbi táblázat adataiból kiolvasható, hogy a szellemi tevékenységet folytatók aránya lényegesen megnőtt, hiszen a fogyatékossággal élő foglalkoztatottak aránya az 1990-es felmérés szerinti 27 százalékról 2001-re 37 százalékra emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a fogyatékosság típusa is nagy mértékben befolyásolja azt, hogy a fogyatékos személyek milyen jellegű munkát tudnak elvégezni. Az értelmi fogyatékos réteg például, amely még tud munkát vállalni, leginkább a fizikai munka területén talál lehetőséget, míg a látássérültek körében nagyon jelentős a szellemi tevékenységet, irodai munkát végzők száma. 9
A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág, foglalkoztatási főcsoport és fogyatékosság szerint, 1990, 2001 (százalék) 3.sz. táblázat Megnevezés összesen 1990 2001 fogyatékos személyek nem fogyatékos összesen fogyatékos személyek nem fogyatékos Mezőgazdaság éserdőgazdálkodás 15,6 16,1 15,6 5,5 6,5 5,5 Ipar, építőipar 37,6 46,2 37,5 32,9 38,1 32,8 Szolgáltatási jellegű ágazatok 46,8 37,7 46,9 61,6 55,4 61,7 Összesen 100 100 100 100 100 100 Vezető értelmiségi 16,4 12,4 16,4 20,5 18,3 20,5 Egyéb szellemi 17,1 14,5 17,2 20,3 18,7 20,4 Szolgáltatási 8,6 5,6 8,7 15,8 11,3 15,8 Mezőgazdasági 4 4,5 4 3,1 4,3 3,1 Ipari, építőipari 40,1 40,3 40,1 31,5 33,4 31,4 Egyéb foglalkozású 13,7 22,8 13,6 8,8 14,1 8,8 Összesen 100 100 100 100 100 100 Forrás : KSH (2001) A HEFOP elemzése szerint 1 a gazdasági életben lezajlott változásokat gazdasági szerkezet-átalakulás követte, amely egy új minőségű fejlődés lehetőségét rejti magában. A gazdasági folyamatok azt mutatják, hogy felgyorsult az alacsony képzettséget igénylő munkák elvándorlása az olcsó munkaerővel rendelkező területek felé, melyek a tömegtermelés nagy felvevő piacaivá válhatnak a jövőben. A fejlett országok további gazdasági fejlődésének kulcsa humán erőforrásaik minőségének, képzettségének javítása, és azok megfelelő hasznosítása, hiszen a munkaerő kereslet növekedésére elsősorban az információs társadalom kialakulásához kapcsolódó részterületeken, illetve a tudás-intenzív gazdasági ágak terén lehet számítani. A folyamat során tehát egyre inkább előtérbe kerül a képzés, oktatás kérdésköre. 1.2 A fogyatékossággal élők helyzete az oktatás és képzés terén A munkaerőpiacra való visszatérés, illetve beilleszkedés elősegítésének különösen fontos eszköze a képzés. A jelenlegi képzési rendszer fonákjára mutat rá a 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 19.o. 10
HEFOP elemzése, mely szerint a foglalkoztatási szolgálat képzési programjai ma elsősorban a pályakezdő fiatalok képzésére irányulnak, és az iskolarendszerű képzésben megszerzett ismeretek kiegészítését jelentik. 1 Az iskolarendszerű képzés rugalmatlansága és a gazdaság igényeihez való nem megfelelő alkalmazkodása miatt a fiatalok jelentős része nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek a munkaerő-piaci beilleszkedéshez szükségesek, ezért az elhelyezkedni nem tudók a munkaerő-piaci képzések keretében sajátítják el azokat. A képzések tehát leginkább a középiskolai végzettséggel megszerezhető kiegészítő ismeretekre irányulnak, és inkább az egyéni tanulási ambíciókat szolgálják, nem pedig a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztathatóságának javítását. A képzetlen, támogató szociális háttér nélküli, tanulási nehézségekkel küszködő, gyakran motiválatlan csoportok esetében a munkaerőpiacra való beilleszkedés elősegítéséhez új típusú képzési formákra van szükség. Olyanra, amely gyakorlatorientált, a kereső munkával, foglalkoztatással kapcsolatos, illetve amely a vállalkozások és a foglalkoztatási szolgálat együttműködésére épül. Emellett olyan támogató szolgáltatási és tanácsadási rendszer kialakítására is szükség van, amely az egyéni szükségletekhez igazodik. 1.2.1 Iskolarendszerű oktatás, képzés Az esélyegyenlőség megteremtésének egyik legfontosabb intézménye az iskola. Az iskola nem csupán a szocializáció fontos színtere, hanem itt dőlnek el a későbbi munkaerő-piaci lehetőségek is. A fogyatékossággal élő emberek munkavállalási esélyeit egyértelműen behatárolja a népesség egészénél alacsonyabb iskolai végzettség. Döntő többségük legfeljebb az általános iskolát végzi el, a felsőfokú tanulmányokhoz nélkülözhetetlen érettségit adó középiskolába pedig már csak igen kevesen jutnak el. A jelen helyzeten változtatni kívánó kormányzati törekvések, a különböző jogi szabályozások, vagy éppen a pályázati úton elnyerhető támogatások lehetősége figyelemreméltó, mégsem elégséges az előítéletek megfékezésére, illetve az akadályokkal teli környezet gyors átalakítására. A fogyatékos gyermekek iskoláztatása, 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o. 11
közlekedésének megoldása ma még elsősorban a család feladata, és a család anyagi helyzetétől is függ, hogy milyen mértékben tudja ezt számukra biztosítani. Minden bizonnyal az előbb említett pozitív változásoknak, törekvéseknek is köszönhető, hogy az utóbbi évtizedben a népesség többségéhez hasonlóan a fogyatékossággal élők körében is emelkedett az iskolai végzettség szintje. Általánosságban elmondható, hogy a lakosság képzettségi szintje javuló tendenciát mutat. Statisztikai adatok szerint a fogyatékossággal élők csoportjában is jelentősen csökkent a legfeljebb általános iskolát, tehát 8 osztályt végzettek aránya, miközben számottevően emelkedett a közép- és felsőfokú végzettségűeké. Ugyanakkor a statisztikai adatok azt is mutatják, hogy a fogyatékos emberek iskolai végzettsége jóval alacsonyabb az épek végzettségénél. Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy a fogyatékossággal élők 70 százaléka legkésőbb az általános iskola 8. évfolyama után befejezi tanulmányait. Ez igen magas arányt képvisel, a korábbi 1990-es év 80 százalékos adatához képest azonban 10 százalékos csökkenést mutat, azaz 10 százalékkal több fogyatékossággal élő tanuló került be a középiskolákba és végzett szakmai oklevéllel, vagy érettségivel. Felsőfokú végzettséggel a fogyatékos emberek csupán 5 százaléka rendelkezik. A 7 éves és idősebb népesség fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, 1990, 2001 (százalék) 4.sz. táblázat Iskolai végzettség fogyatékos 1990 2001 nem fogyatékos fogyatékos nem fogyatékos Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb 50,1 30,6 31,6 19,3 Általános iskola 8. évfolyam 30,6 31,8 38,8 30,2 Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 5,7 13,2 10,3 17,1 Középiskola érettségivel 9,7 17 14,3 23,3 Egyetem, főiskola stb. 4 7,4 5 10,2 Összesen 100 100 100 100 Forrás : KSH (2001) 12
Kutatásom szempontjából lényeges csoportra, azaz a látássérült emberek csoportjára levetítve azt láthatjuk, hogy körükben a legnagyobb azoknak az aránya, akik középfokú, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Ezzel a ténnyel is magyarázható, hogy a foglalkoztatás területén viszonylag több lehetőségük van, hiszen nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, elsősorban szellemi tevékenységet igénylő munkakörökben. A következő táblázat mutatja a fogyatékosság és a legmagasabb befejezett iskolai végzettség közti kapcsolatot. A 15 éves és idősebb fogyatékos személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettség és a fogyatékosság típusa szerint (százalék) 5.sz. táblázat Fogyatékosság típusa Összesen Az általános iskola első évfolyamát sem végezte el 1-3. évfolyam Általános iskola 4-7. évfolyam 8. évfolyam Középiskola érettségi nélkül, érettségi szakmai vel oklevéllel Egyetem, főiskola stb. Mozgássérült 100 1,1 1,5 25,2 41,6 10 15,3 5,3 Alsó,felső végtag hiánya 100 0,9 1,7 22,8 43,9 11,2 14,2 5,3 Egyéb testi fogyatékos 100 1,4 1,6 16 42,5 15,9 17,1 5,5 Gyengénlátó 100 0,9 1,9 26,7 37 9 17,9 6,7 Egyik szemére nem lát 100 0,9 2 27,5 38,7 9,4 14,9 6,6 Vak 100 3,5 3 33 36,1 5 13,9 5,5 Értelmi fogyatékos 100 34,5 6,2 19,7 33,3 3,2 2,5 0,6 Nagyothalló 100 1,4 2,7 33,4 37,2 7,5 12,4 5,4 Siket,siketnéma, néma 100 10,1 3,3 18,9 43,6 14,6 7,2 2,4 Beszédhibás 100 4,7 4,2 20,8 41,3 12,2 12,5 4,2 Egyéb 100 1 1,3 14,3 42,6 16,1 18,8 5,9 Összesen 100 4,1 2,1 22,7 40,2 10,7 14,9 2,2 Forrás : KSH (2001) 1.2.2 Felnőttképzés Az 1990-es évek elején, a munkaerőpiac radikális átrendeződésével egyidejűleg átalakult és meglehetősen meggyengült a felnőttképzés intézményrendszere. A HEFOP elemzése szerint a következő fő okok játszottak szerepet ebben a folyamatban 1 : - a munkahelyek és a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenése lehetővé tette, hogy a munkáltatók válogassanak a munkavállalók között. Különösebb 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o. 13
erőfeszítések és nagyobb anyagi ráfordítások nélkül javult tehát a munkaerőállomány összetétele, valamint képzettségének színvonala; - a tulajdonosi szerkezet átalakítása, a privatizáció, a nagyvállalatok szétaprózódása megrendítette a szakképzés és ezzel együtt a felnőttképzés korábban kiépült erős intézményi, vállalati hátterét. Így tehát teljesen új alapokon kezdett megszerveződni a munkaerő-piaci képzés, amely első lépésben a munkanélküliek és a veszélyeztetett munkavállalók foglalkoztathatóságát kívánta javítani. Az utóbbi években az élethosszig tartó tanulás előtérbe kerülésével a munkaerőpiacon tapasztalható strukturális feszültségek hatására megindult a felnőttképzés finanszírozásának, intézményrendszerének fejlesztése. 1.2.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés Az iskolarendszerű felnőttképzés keretein belül az esti és levelező képzési forma jelentős lehetőséget kínál azoknak, akik valamilyen oknál fogva csak több lépcsőben tudnak közép- vagy felsőfokú végzettséget szerezni. Pályamódosításra ad lehetőséget azok számára, akik nem a legmegfelelőbb képzési utat választották eddigi tanulmányaik során, a gyengébb iskolai teljesítménnyel rendelkezőket pedig kiegészítő, korrekciós tevékenységként segítheti nappali tanulmányaik mellett. Az esti és levelező oktatás szerepe az alapfokú oktatásban fokozatosan szűkül, a középiskolákban pedig a kiegészítő képzés felé tolódik el. Az általános iskolai felnőttoktatásban a résztvevők száma 2001/2002-re 3 ezer fő alá csökkent. A középiskolai felnőttoktatásban tanulók számának növekedése is mérsékelt maradt, 2001/2002-ben alig több mint 95 ezren vettek részt ilyen jellegű oktatásban. A fentiekkel összefüggésben az esti, levelező és távoktatási programok különösen a felsőfokú oktatásban népszerűek: a hallgatók száma 2001/2002-ben már meghaladta 156 ezer főt, oklevelet közel 18 ezren szereztek. 1 Ezt a folyamatot követhetjük nyomon az alábbi diagrammon. 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 25.o. 14
Oktatási adatok,2001 6.sz. grafikon 600 500 400 300 200 100 0 % I. 2. ábra: A tanulók számának alakulása az iskolarendszer felnőttoktatásban, 1990 2001 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Általános iskolai tanuló Középiskolai tanuló Egyetemi, főiskolai hallgató Forrás: KSH (2001) 1.2.2.2 Munkaerő-piaci képzések A munkanélküliség kezelésében, a munkanélkülivé válás megelőzésében jelentős szerepe van a képzésnek és átképzésnek. Amint arra a HEFOP elemzése rámutat, a képzési intézményrendszer jelentős átrendezésen ment keresztül az elmúlt évtized alatt. 1 Az átalakulás következtében kibővült a képzésszolgáltatók köre, ezen belül pedig nagy számú képzési vállalkozás jelent meg. Az állami támogatást élvező regionális munkaerő-fejlesztő és képzőközpontok létesítése jelentős szerepet játszik a munkanélküliség enyhítésében lehetőséget adva a munkanélküliek ismételt foglalkoztatására. A munkaerő-piaci képzés másik nagy csoportját a nem állami, nem profitorientált szervezeti tevékenység alkotja. A munkanélküliek képzésébe bekapcsolódó alapítványok, művelődési intézményhálózatok, teleházak szerepe egyelőre még kisebb, de mindenképpen jelentős mértékben járulnak hozzá a felnőttképzés sikeréhez. Az intézményes hálózatokhoz nem kapcsolódó egyéni önképzés, informális tanulás számos különböző formája nagy lehetőségeket teremt a felnőttképzés területén, jelentősége pedig folyamatosan növekszik. 1.2.2.3 Munkahelyi keretek között folyó felnőttképzés A munkahelyeken belüli szakmai képzéseknek kiemelt jelentősége van mind a gazdasági növekedés, mind a munkanélküliség megelőzése és kezelése szempontjából. 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o. 15
A vállalatok humánerőforrás fejlesztésre fordított kiadásai egyre fontosabb tényezői a vállalat jelenlegi és főként jövőbeli potenciális hatékonyságának, versenyképességének. A vállalatok képzésre irányuló befektetéseiről, képzési gyakorlatáról ugyanakkor viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott képzési forma a tanfolyam és a munkahelyi körülmények között végzett oktatás, de a távoktatás és a számítógéppel segített önálló tanulás is növekvő szerepet játszik. A vállalat mérete is döntő abból a szempontból, hogy egy adott vállalkozás bizonyos évben szervez-e alkalmazottai számára továbbképzést, természetesen ez lényegesen könnyebb a nagyobb anyagi forrással rendelkező nagyvállalatok számára. A képzést biztosító szervezetek arányát a vállalkozás mérete mellett az is jelentősen befolyásolja, hogy egy adott vállalkozás a gazdaság melyik ágában működik. Szakmai oktatást a legnagyobb arányban a szolgáltatási szektor vállalatai (pénzügy, távközlés, stb.), valamint a közművállalatok (villamos energia-, gáz-, vízellátás, stb.) biztosítanak. Az átlagtól lényegesen elmaradó gazdasági ágazatok közé a textilipar, ruhaipar, bőripar tartozik, illetve a vendéglátás, valamint a bányászat és az építőipar. A legnagyobb arányban oktatást nyújtó vállalkozások az olyan szektorokból kerültek ki, melyek gyors ütemű technológiai és szervezeti változásokon mentek keresztül az utóbbi években. 1 1.3 Hiányosságok a képzés területén Az előzőekben láthattuk, hogy az elmúlt évtized során jelentős fejlődésen ment keresztül a képzési rendszer mind a köz- és felsőoktatásban, mind pedig a felnőttképzés területén. A képzési formák sokszínűsége miatt egyre többen veszik igénybe az újabb képzési lehetőségeket, utat nyitva ezzel a munkavállalók sikeresebb útkereséséhez. Az elért eredmények ellenére azonban számos olyan probléma merül fel, amely abból adódik, hogy a képzési rendszer még mindig nem tud megfelelő rugalmassággal és gyorsasággal alkalmazkodni a gazdaság és a munkaerőpiac változó igényeihez. A HEFOP elemzése olyan kulcsfontosságú problémákra világít rá, amelyek a képzési rendszer alapjait érintik. Rámutat az oktatási rendszer hiányosságaira, a képzési 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 24-27.o. 16
rendszer és a gazdaság közötti laza kapcsolatokra, valamint fő témámhoz kapcsolódóan az iskolarendszer társadalmi kirekesztődés elleni szerepének gyengeségére. A következőkben lássuk tehát a képzési rendszerrel kapcsolatos legfontosabb kritikai észrevételeket. 1 Az oktatási, képzési rendszer és a gazdasági igények közti feszültségek Ideális esetben a képzési rendszernek a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően kellene működni. Jelenleg azonban azt láthatjuk, hogy az oktatási rendszer és a gazdaság közti gyenge kapcsolat következtében a képzési rendszerből kilépők képzettségi szintje és jellege nem felel meg a munkaerőpiacon jelentkező igényeknek. Bizonyos szakmákban túlképzés folyik, például a bölcsészképzésben, vagy a pedagógusképzésben, míg más területeken súlyos hiány van szakképzett munkaerőből, különösen a dinamikusan fejlődő régiókban, ahol kvalifikált szakmunkásokra lenne szükség. Hiányoznak a képzési rendszerből a gazdasági környezethez megfelelően alkalmazkodó, önállóan fejlődni képes szakképző intézmények. Megoldatlan az oktatásból a munka világába történő átmenet újszerű problémáinak komplex kezelése. Hiányzik egy egységes pályaválasztási orientációs és tanácsadó rendszer. Ennek oka egyrészt a megfelelően képzett szakemberek hiánya, másrészt az oktatási, képzési és a munkaerő-piaci intézmények információs rendszerei összekapcsolásának hiánya. Hiányosságok az alapkészségek és kulcskompetenciák oktatásában A jelenlegi képzési rendszer nem biztosítja megfelelően azon képességek és készségek elsajátítását, amelyek elengedhetetlenek lennének a munkaerőpiacra történő sikeres belépéshez. Másfelől hátrányt jelent ez a mindennapi életvitel vezetésében, illetve az élethosszig tartó tanulás alapfeltételeinek megalapozásában is. Jelentős hiányosságok mutatkoznak az alapkészségek és kulcskompetenciák területén, a szociális és életviteli kompetenciák, az aktív tanulási és kommunikációs készségek átadásában, illetve a környezet- és egészségtudatos életszemlélet közvetítésében. 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o. 17
Hasonlóan nagy lemaradás tapasztalható a tanulók és általában véve a lakosság egésze számára a gazdasági igények szempontjából kulcsfontosságú idegen-nyelvi és informatikai ismerete terén, amely leginkább a tananyagok elavult tartalmára, a pedagógusok megfelelő készségeinek hiányára és az oktatás feltételeinek elégtelenségére vezethető vissza. Lemaradás a hátrányos helyzetű fiatalok oktatásában A közoktatási rendszer nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal reagálni a társadalmi és kulturális változások újszerű jelenségeire sem. Ezzel összefüggésben, jelentős lemaradás tapasztalható a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi és munkaerőpiaci integrációjának elősegítése, valamint speciális oktatási és képzési igényeinek az integrált oktatás keretei között történő kielégítése terén. Amint azt már az előző statisztikai elemzések során láthattuk, a leghátrányosabb helyzetű családok gyermekeinek már óvodai oktatásban való részvétele is az átlagnál jóval alacsonyabb. A hátrányos helyzetű gyermekek később is kisebb eséllyel maradnak bent az alapfokú oktatásban, majd kerülnek be a közép- és felsőoktatásba. Viszonylag magas a hátrányos helyzetű rétegek iskolai lemorzsolódása, és az átlagosnál gyengébb tanulmányi teljesítményük is. Nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony a fogyatékossággal élő fiatalok körében az integrált oktatásban résztvevők aránya. Az iskolarendszerben tapasztalható esélyegyenlőség A hátrányos helyzetű gyermekek integrációját nagy mértékben nehezíti a magyar oktatási rendszerben tapasztalható esélyegyenlőtlenség és a rendszer erőteljes szelektivitása, amely a már korábban említett jogi szabályozások ellenére létező probléma. A magyar oktatási rendszerben a tanulói teljesítményt elsősorban a társadalmi-gazdasági háttér befolyásolja. Ennek következtében sajnálatosan azt láthatjuk, hogy az adott rendszer legkevésbé az alacsonyabb iskolai végzettségű, a 18
kulturális javakkal kevésbé ellátott, és a szegényebb családokból származó gyermekeknek biztosítja az oktatásban való részvétel egyenlő esélyeit. További fejlesztésre szorul az oktatási integrációs törekvések megerősítése a pedagógusképzésen keresztül, amely a megfelelő integráló és differenciáló pedagógia módszerek átadásával, illetve a kirekesztődött társadalmi csoportokkal kapcsolatos ismeretek pedagógusképzésbe és pedagógus-továbbképzésbe történő beillesztésével valósítható meg. Korszerűtlen, területileg kiegyensúlyozatlan infrastruktúra a közoktatásban Az oktatási, képzési rendszer, azon belül is leginkább a köz- és a felsőoktatás színvonala és fizikai infrastruktúrája a legtöbb területen elmarad az EU tagállamok átlagától, valamint a gazdasági-társadalmi változások és a technológiai fejlődés követelményeitől. A közoktatási épületek többségének jelenlegi állapota nem tükrözi a megváltozott társadalmi és környezeti viszonyokat. Felmérések szerint 1 az épületek 65%-ának nem kielégítő a műszaki állapota, és a többi intézmény komfortfokozata is alacsony, amely nem biztosítja a biztonságos és kényelmes használatot. Napjainkban is még kulcsfontosságú problémaként jelenik meg az a tény, hogy az intézmények legnagyobb része nem használható akadálymentesen, ez pedig tovább rontja a fogyatékossággal élők integrálódásának esélyét. Különösen súlyos a helyzet a fogyatékos gyermekekkel foglalkozó, gyógypedagógiai és integrált oktatást folytató intézmények, valamint a kollégiumok esetében. Településtípusok, regionális elhelyezkedés szerint lényeges különbségek tapasztalhatók bizonyos képzési szintekhez és típusokhoz, valamint az oktatási, pedagógiai szolgáltatásokhoz történő hozzáférés, és az oktatás eszközellátottsága tekintetében. Részben a fenti tényezők is magyarázzák azt a tényt, hogy miért van számottevő különbség az eltérő típusú településen tanuló diákok tanulmányi teljesítménye között. A felsőoktatás épület- és eszközellátottsága sem tudta követni az egyetemi, főiskolai képzés gyorsütemű növekedését. 1 Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (2003) 22-24.o. 19
Az oktatási rendszer hatékonyságának problémái A képzési rendszer hatékonyság-javításának alapfeltétele a megfelelően működő minőségfejlesztési, értékelési valamint intézményfejlesztési rendszerek kialakítása, amely a hazai oktatás különböző szintjein még nem valósult meg. További fontos tényező az oktatás költséghatékonyságának megteremtése. Ebből a szempontból fontos problémát jelent a jelenlegi demográfiai folyamatok alakulása, hiszen köztudott, hogy az iskoláskorú népesség száma fokozatosan csökken. Ennek következtében az egy tanárra jutó diák száma csökken, amely növeli az egy diákra jutó költségeket. A megnövekedett költségek azonban nem jelentik az oktatás színvonalának, minőségének javulását. 2. Hátrányos helyzetű csoportok védelmének történeti előzményei Dolgozatom következő fejezetében egy történeti áttekintés keretében mutatom be az ENSZ által, valamint az Európai Unió fejlődéstörténetén belül hozott, hátrányos helyzetű emberek jogainak védelmével foglalkozó legfontosabb intézkedéseket, jogszabályokat és programokat. A hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok hátrányai leküzdéséhez nem elegendőek a jelenlegi szociális ellátórendszer eszközei, mindez szélesebb körű társadalompolitikai beavatkozást igényel. A társadalmi integráció megvalósulása nem szűkíthető le az akadálymentesítés kérdésére, hiszen a problémák elsősorban a deklarált jogok megvalósulatlanságában és a társadalmi attitűdökben gyökereznek. 2.1 Az ENSZ által deklarált jogok a fogyatékossággal élők védelmében Az ENSZ már 1975-ben deklarálta a fogyatékos emberek gazdasági és társadalmi biztonsághoz, azaz a megfelelő életszínvonalhoz, foglalkoztatáshoz, a 20