Bevezetés a nyelvtudományba levelezı tagozat Gerstner Károly Magyar Nyelvészeti Tanszék
A nyelv az emberi kommunikáció eszköze. (MNLex.) eszköz: szubjektív, zárt információk átváltoztatója tagolt emberi hangok jelek + szerkesztési szabályok a közösség tagjai által létrehozott és megértett beszéd
Állati kommunikációs (közlési) módok látható, szagolható és hallható közlések jellemzık azonidejő nem részletezı nem tud kérdezni nem tud valótlant állítani kötött alkalmazás ingerek vezérlik nem társadalmi termék (ösztönök) zárt rendszer analóg típusú közlés
Az emberi nyelv mint kommunikációs rendszer 1. hangzó közeg 2. kettıs tagolódás (szerkezet) A gyerek ek egymás nak ad ogat t ák a labdá t. A srác ok egymás hoz dobál t ák a laszti t. (Cser András nyomán) Vagyis: a hangállomány korlátozott számú (jelentés nélküli) elemeivel végtelen számú (jelentéses) mondatot tudunk alkotni nyitott rendszer 3. önkényesség m. fej, n. Kopf, ang. head, fr. tête, lat. caput, szlk. hlava, gör. κεφάλι [kefali]
4. szabályok vezérlı szerepe A tegnap a kertben elültetett fa meg fog nıni. 1. A fa meg fog nıni <=> *A meg fog nıni fa 2. A(z) elültetett fa... 3. tegnap... 4. a kertben... 5. *A tegnap fa... 6. *A tegnap a kertben fa... 5. kreativitás nem kész formák Ági nagyon szeret olvasni. Ági egyre csak a könyveket bújja. Ági kedvenc idıtöltése az olvasás. Ági ha csak teheti, olvas. 6. elvonatkoztatás nem közvetlenül adott események 7. kulturális átörökítés
Más emberi kommunikációs formák hangzó, de nem nyelvi (paranyelvi) nem hangzó (kinézikus) térkihasználás (proxémikus) Aktiválódó ismeretek A komisz gyerek akkor is kapott az anyjától. fonológia morfológia szintaxis lexikális elemek szemantika deixis (utalás) elıföltevések világismeret
Fonetika beszédhangtan: az egyes hangok jellegével és képzésével, illetve a beszédészlelés folyamatával foglalkozik amit a beszélı csinál
A hangképzı szervek Forrás: Kassai Ilona: Fonetika
A hangok képzése az akadályképzés szerint Tóth Ildikó nyomán Magánhangzó: nincs akadály Mássalhangzó: zárhang orális [p, t, g] nazális [m, ny] zár-réshang [c, dzs] réshang [f, sz, zs] pergıhang [r] Félmagánhangzók: közelítı- (v. legyintı)hangok [j, l] (ang. [w])
Fonológia nyelvi (funkcionális) hangtan hogyan használják a nyelvek az egyes hangokat szavak, szóalakok megkülönböztetésére milyen szabályszerőségek vonatkoznak a hangsorok építésére milyen szabályok érvényesülnek a hangok egymásra hatásakor Azt vizsgálja, amit a beszélı tud. Egyedi sajátosságok: gyerek felnıtt; nı férfi; területi (dialektális) sajátosságok; beszédhibák stb.
ver vér, nyel nyél: lexikális jelentéskülönbség zene zenét, füle fülét: grammatikai szabályszerőség: az [ε] a toldalékok jól körülírható csoportja elıtt [e:]-ként jelenik meg A jelentést (és szóalakokat) megkülönböztetı szerepő hang: fonéma. Kulcsfogalom: megkülönböztetı képesség
A magyar mássalhangzók állománya Forrás: Kassai Ilona, Fonetika
A mássalhangzók csoportosítása Forrás: Siptár Péter, in: Új magyar nyelvtan
A magyar köznyelvi magánhangzók rendszere háromszög-elrendezésben Forrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya
Disztinktív (megkülönböztetı) jegyek: megváltoztatásuk révén jelentések változnak meg [t]ér [d]ér: csupán a zöngésségben eltérés minimális párok (minimálpárok) [p]ár [b]ár; lá[p] lá[b] oppozíció [z]ár [sz]ár; ké[z] ké[sz] önálló fonémák /t/, /d/, /p/, /b/, /z/, /sz/ stb. allofón: ugyanazon fonéma ( kötött ) változata ken, négy, konok bank, reng /n/ [n] [η] jég, háj, írj tépj, rakj, döfj /j/ [j] [ç]
Kommutáció (felcserélés): szavak szembeállítása beszédhangok felcserélése minimális párok jelentés-megkülönböztetı egyed azonosítása LÉP KÉP SZÉP CSÉP NÉP láp kéz szél csap nap lap kén szén csáp lop kér széf csíp lep kés szék csip kész szél két kéj kék kény kém (vö.: Kassai Ilona, Fonetika, 240. l.)
Zöngésségi hasonulás a magyarban mindig regresszív (hátrafelé ható): természetes szabályszerőség, amellyel a magyar nyelv él há/zt/ól há[szt]ól játé/kb/olt játé[gb]olt ba/bsz/em ba/psz/em: zöngétlenedés va/sd/arab va[zsd]arab: zöngésülés Hasonulási szabály obstruens obstruens pl. fogtól zöngés > [zöngétlen]/ zöngétlen obstruens obstruens pl. fokból zöngétlen > [zöngés]/ zöngés
Kivételek 1. Zengıhangok (nazálisok, tremulánsok, likvidák és a /j/) nem zöngétlenednek (nem tudnak!) szántás, szempilla, toronyszoba, feltétel, ártér, szájtól (de l. fent: kapj [kapç]!) nem zöngésítenek lépnek [*lébnek], szakma [*szagma], lapátnyél [*lapádnyél], székre [*szégre], viszlek [*vizlek] 2. Felemás viselkedés A) /v/ hasonul (zöngétlenedik): né/vt/elen [néftelen] nem hasonít (nem zöngésít): szé/tv/esz [*szédvesz] (de: Dél- és Nyugat- Dunántúl) B) /h/ hasonít (zöngétlenít): do/bh/at [dophat] nem hasonul (nem zöngésül): pe/chb/ıl [*peγbıl] [xb]
Fonotaxis (fonotaktikai szabályok) a hangsorokat alkotó elemek sorrendjét határozzák meg a kezdı- és a végpont között Magyar (néhány példa) Szó elején CCCV 1. hely: /s/ v. /sz/ 2. hely: /p/, /t/ v./k/ 3. hely: /r/ spriccel,sprıd, stratégia, strucc, skribler firkász, skrupulus aggály (szpr-: nincs) sztrájk, sztráda, sztracsatella, sztreccs, sztratoszféra, sztriptíz, sztrichnin szkriptor (csak!) tiltott sorok: *psr, *rszp stb. Szó elején CCV : sokkal több lehetséges kapcsolat nem lehet szigorú szabályt fölírni blöff, bringa, flört, frász, krampusz, spárga, stadion, szcéna, trágár stb. tiltott sorok: *bk, *bt, *csr, *kf, *hg stb.
Hangsúly szupraszegmentális jelenség nem a hangok, szótagok tulajdonsága viszonylagos: egy elem kiemelkedése hangerıtöbblet hangmagasságtöbblet ezek együttállása (idıtartamtöbblet)! = hangerıtöbblet (nyomaték) = magasságtöbblet (!) = lehet nyomatékosabb, de nem feltétlenül!pénteken. hangerı + hangmagasság A (!)könyvtárak (!)pénteken (!)talán (!)zárva lesznek. fıleg hangmagasság!pén teken? 1. szótag: csak nyomaték 2. szótag: hangsúlytöbblet (de nincs nyomaték)
Morfológia (alaktan, szóalaktan) Tárgya: a szavak szerkezetének, belsı felépítésének és létrehozásuk szabályainak a vizsgálata tövek, toldalékok: a legkisebb nyelvi jel forma+jelentés A morfológia sajátos helye a nyelvleírásban minden nyelvnek vannak hangtani és mondattani tulajdonságai nem minden nyelvnek van morfológiája nem kötelezı tulajdonsága a nyelvnek pl. ún. izoláló nyelvek pekingi kínai Wô mǎi júzi chī. Én venni narancs enni. angol The boy saw a man. A fiú alanyeset lát múlt egy férfi tárgyeset The man saw a boy. A férfi alanyeset lát múlt egy fiú tárgyeset
Produktivitás produktív morfémák: termékeny, aktív részvétel morfológiai szerkezetek létrehozásában teljes produktivitás (kategorikus produktivitás) olvas- -ni igetı teljes improduktivitás De! -omás: fn. igenévképzı áldomás hallomás látomás vallomás *hozomás, *iromás stb.
Nyitott és zárt rendszer tövek: általában nyitott rendszer egyalakúak nyitott bróker, teló telefon, hardver, anyázik, pogi, nevesít stb. tıvégi idıtartamot váltakoztatók nyitott eurokrata, pizza, pláza stb. v-t tartalmazók zárt tesz, vesz; ló, tı stb. affixumok: viszonylag (erısen) zárt csoport papírféle, jófajta, madárszerő: képzıszerő utótagok ezerszám(ra), gombamód(ra): ragszerő utótagok [nyelvtörténet: hat ige -hat képzı; né nı -né asszonynévképzı]
Alakváltozatok (alternáció) hó-ban ~ hav-as jó-vá ~ beteg-gé ~ édes-sé kocsi-k ~ ház-ak ~ szék-ek ~ darab-ok ~ gyöngy-ök Egyalakú (egyváltozatú) tı v. toldalék betősorok értelmét megfejti : olvas- <térbeli v. idıbeli végpontot kijelölı viszonyító elem>: -ig toldalékmorféma Többalakú (többváltozatú) tı v. toldalék tipikus, elvont állandó változat invariáns: az adott morfológiai kategória reprezentánsa beszédbeli realizáció: variáns v. allomorf alternánsok
Alakváltozatok (alternáció) összefoglalás Forrás: Keszler Borbála (szerk.), Magyar grammatika, 42. l.
Passzív tövek (fantomtı) csak képzıt tartalmazó szavakban fordulnak elı disztribúciós módszer tövek csör-dül for- dul csör-dít kon- dít csör-ög patt- og csör-get csen-get kielemezhetı a csör- szóelem (for-, kon-, patt-, csen-): csak képzıs szóalakban passzív nem vesz részt új szóalakok létrehozásában: *csör-ni, *csör-tünk, *csör-és lexikalizálódás
Ragozási sorok (paradigmák) inflexiós toldalékok (jelek, ragok) rendszere pl. ige: személy- és számjelölés; fınév: birtoklás jelölése szembeállítható szóalakok ad-ok ad-unk ad-sz ad-tok jelentı mód, jelen idı, általános ragozás ad-ø ad-nak ház-am ház-unk ház-ad ház-atok birtokos személyjelezés, egy birtok ház-a ház-uk
Ragozási sorok (paradigmák) német sagen mond ich sag-e wir sag-en du sag-st ihr sag-t er/sie sag-t sie sag-en orosz говорить [govority] beszél ja govor-ju mü govor-im tü govor-is vü govor-itye on govor-it onyi govor-it határozott névelı hn nn sn Nom. der die das Akk. den die das Gen. des der des Dat. dem der dem
A morfológiai mőveletek formai szempontból Összetétel két szótári szó összekapcsolása szerves (endocentrikus): az alkotóelemek között grammatikai viszony van dércsípte, napsütötte; nagyothall, favágó, szájtátva; jóváhagy, városlakó, partraszállás; könnyőzene, sárgaláz, lenmag, bıkező jelentéssőrítı: mondatrészletekre lehet visszavezetni (különbözı átalakítások) szélmalom széllel mőködı malom papírbolt papírt eladó üzlet cukorbeteg magas vércukorszinttıl beteg [szervetlen (exocentrikus): nem grammatikai eljárás eredménye] ábécé, egyszeregy, miatyánk, üdvözlégy
Képzés új szótári szó létrehozása termékenység (produktivitás) -z és -l igeképzı: internetez, klónoz; doppingol, printel Ragozás a szavak mondatbeli funkcióját határozza meg szóalakzárás: ad-ogat-t-unk; üveg-es-ek-nél produktivitás [! öröm-est; Pécs-ett, Kolozsvár-t; tett-leg, vég-leg; DE: jogi-lag, zenei-leg] fonológiai változatosság: -hoz/-hez/-höz
Szintaxis (mondattan) Szabad szórendő-e a magyar nyelv? (1) a. *Néztem meg a filmet. b. *Laci is lett beteg. logikai mőveletek: kérdezés, tagadás, általános névmással jelölt kvantifikálás (pl. minden) (2) a. *Ki megnézte a filmet? b. *Laci megnézte nem a filmet. c. *Minden fiú nézte meg a filmet. (3) a. A gyerekek A VERSET tanulják. b. A verset A GYEREKEK tanulják. szabad helyválasztás más jelentés logikai alany (3a): gyerekek (3b): vers szabad szórend esetén nem lenne jelentésbeli, hangsúlyozásbeli különbség
A magyar mondat szerkezetét, szórendjét a mondatösszetevık logikai szerepe határozza meg. A) topik (téma): megnevezi a már ismertet, amelyrıl a mondat szól B) predikátum: a topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz Fókusz Mondatközpont az igei kifejezés (ige) elıtti kitüntetett hely hangsúly bármilyen mondatösszetevı kitöltése nem kötelezı kitöltött fókusz után az ige hangsúlytalan
(Cser András nyomán) hangsúlyos hely mindig az ige elıtt a fókusz elıtt áll a téma, melyet nem kötelezı kitölteni a fókusz üresen maradhat, ilyenkor az ige hangsúlyos az ige után álló elemek helyzete nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt
Lexikológia (szókészlettan, szókincstan) a szókészlet elemeinek különféle összefüggéseit vizsgáló tudományterület Szótári szó (lexéma): ragok és jelek (inflexiós elemek) nélküli alak lexikális jelentéső morféma: megnevezı funkció, hangalak és jelentés egysége Leíró (nem csak a mai szinkrónia!) társadalmi fontosság területi változatok (tájszavak) társadalmi változatok (szleng, argó) régi és új (archaizmus és neologizmus) szaknyelvek Történeti a szókészlet elemeinek keletkezési formái a jelentések változása
szókészlet viszonylag laza halmaz (de vannak egyben tartó erık ) oka: a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban a nyelvet beszélı társadalom életével Szókészleti kapcsolatok a) közös alapszó ság nagy ít os a ás hat
b) (tágabb) származásbeli (etimológiai) rokonság fércel, fuszekli zokni, futball, pad, pedál, pódium stb. [ láb ] gacsaly, gacsos, gáncs, kacs, kacsint, kacskaringó, kacsó, kókad stb. [ görbe; görbület ] (vö. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 3. Register) c) a jelentések rokon volta ballag, baktat, bandukol, kullog, lépked, mendegél, poroszkál bömböl, kiabál, kiáltozik, lármázik, ordibál, rikácsol, üvöltözik (? dívány, heverı, lóca, pad, priccs, sezlon) Kevésbé strukturált kapcsolatok hatalmas mennyiség állandó dinamikus mozgás
A szókészlet eredetbeli rétegzıdése I. Alapnyelvi eredet (ısi örökség) él, fon, tud, ad, lı; szem, kéz, fül, vér, nyíl; fő, fa, lúd, hó; három, öt; lágy, nagy; névmástövek (ném. Wasser víz, Herz szív, Mutter anya, sieben hét, zehn tíz, leben él, ich én ) II. Belsı keletkezés A) szóteremtés (onomatopoézis) a) indulatszavak: á, ó, hő, hopp, ej, jaj b) hangutánzó szavak: zizeg, kopog, susog, reccsen, csobog, kondul; cica, koca, liba, csibe c) hangulatfestı szavak: durmol, suvaszt, vacog, bandukol, biceg, nyüzsög; sunyi, bamba, alamuszi
B) Szóalkotás a) szóképzés (fazék, torok, halad, ének elhomályosult képzések ) deverbális verbum: adogat, olvastat, lökdös, vagdal deverbális nomen: adás, huzat, épület, festı, lepel, kérvény denominális verbum: gyorsul, szépít, gombol, programoz, erısködik denominális nomen: szépség, szánkó, szemcse, felhızet, asztali, sós b) szóösszetétel (magyar, férfi, arc, ember, ötven elhomályosult összetételek) vö.: Morfológia (29. dia) c) tudatos szóalkotás elme, zongora, pótlék, nyitány edzı, bedobás, les FTC, PPKE, Fıtáv, Mol
d) tükörszavak tükörfordítás: távcsı (< ném. Fernrohr), virágvasárnap (< szláv Cvetna nedelja), rögeszme (< lat. idea fixa), feketedoboz (ang. black box) részfordítás: ámokfutó (ném. Amokläufer), cibetmacska (< ném. Zibetkatze), dámvad (< ném. Damwild) egyszerő tükörszó: anyag (< lat. materia), állam ( lat. status), fegyenc (< ném. Sträfling), üzem (< ném. Betrieb)
III. Idegen eredető elemek A) jövevényszavak dogma < lat. [< gör.], dohány < oszm.-tör. [< újperzsa < arab] zeller < ném. (b-osztr.) [< fr < ol] török: dió, gyász, bátor, csalán, disznó, tenger, tanú, iker, kanyaró; balta, kalauz, komondor, szúnyog; kávé, kefe, csuha, zseb, basa, bég szláv: barát, pap, kereszt, asztal, málna, medve, borda, udvar, galamb, széna, kasza, szarka, tanya, vodka, galuska, nadrág, harisnya német: cégér, pendely, csőr, prém, lárma, zsámoly, sámli, puszi, cetli, tánc, srég, biliárd latin: iskola, eklézsia, mise, kápolna, processzió, kollégium, citrom, palánta, pálma, párduc, cet, patika, kamra angol: dendi, csencsel, dzsentri, dzsip, lift, lincsel, nejlon, sort, makadám, bróker, díler, klikkel, hardver, hotdog
B) Nemzetközi mőveltségszavak a) vándorszavak: suba, könyv, csokoládé, paripa, szoba, kapitány, kömény b) nemzetközi szavak: akusztika, energia, telefon, akvárium, motor, büfé, garázs, csekk, dömping, detektív, gól, szendvics, kobold, nikkel, bravúr, kaszinó, algebra, alkohol, kalifa, bolsevik, mamut, platina idegen szó jövevényszó backhand fonák, cortex kéreg ekvivalens (?), frottír (?) sznóbord, imidzs, menedzser IV. Ismeretlen eredet ás, ken, tol, von, agyag, buta, gyújt, idegen, bőn, céda, céda, csarnok, erkölcs, gız, gyenge, gyız, has
Szemantika (jelentéstan) A nyelv mint jelrendszer megjeleníti a világot: a jeltárgyat (denotátumot) képezı dolgok megnevezése hangsor (jelölı); jelölt; jelentés Osztály jelölése: kéz: a világ összes kezének osztálya A beszédben való konkretizálódás: egy-egy kéz mint denotátum (jeltárgy) A jelentés a jel használatának szabálya.
Jelentésfajták (szószemantika) Denotatív (megjelölı) jelentés jel és jeltárgy viszonya (minden jel rendelkezik ilyennel) macska; könyv; olvas; szeretet; és; hogy (manó, tündér, jeti) Konnotatív jelentés tipikus jegyek járulékos jellemzık a denotatív jelentés változatlansága mellett nı 15. század: hosszú hajú, nadrágot nem viselı, a férfiaknak általában alávetett 20. század: emancipált, viselhet nadrágot, haja lehet rövid is Kollokatív jelentés-összetevık elıfordulási lehetıségek, illetve korlátok csinos +lány, +házikó virág, vacsora, érzelem angol hidegvér *spanyol hidegvér állam bácsi *állam néni
A szókészlet jelentésviszonyai 1. Egyjelentéső szavak (monoszémia) hamuszürke, járógipsz, illusztris neves, kiváló, bálna 2. Poliszémia több jelentéssel való felruházás (többjelentéső szavak) a korábbi jelentés ( alapjelentés ) mellé új jelentések metaforikus (hasonlóságon alapuló) v. metonimikus (érintkezésen alapuló) kapcsolatok a jelentésszerkezetben
metaforikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) ló négylábú állat sakkfigura tornaeszköz fül emberi testrész tárgy része mekeg <állat> <ember> metonimikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) (hely, idı, anyag, ok okozat, rész egész) iskola arany borzad ablak fej intézmény épület, a benne levık összessége, iskolai oktatás, iskolai végzettség, tudományos, mővészeti irányzat, okulásra módot adó élmény nemesfém, pénzérme, ilyen szín, ilyen színő ruha haj, szır égnek mered, iszonyodik vmitıl nyílás a falban, nyílászáró szerkezet, ennek üvege [totum pro parte] testrész, vezetı személy, ember [pars pro toto]
3. Homonímia azonos névvel való megnevezés (azonos alakúság) nincs érzékelhetı szemantikai összefüggés a jelentések között eltérı eredet, konvergens alakfejlıdés valódi homonimák ár 1 ellenérték ár 2 áramló víztömeg ár 3 lyukasztó szerszám ár 4 területmérték vár 1 <ige> csap 1 <ige> vár 2 <fınév> csap 2 <fınév> divergens jelentésfejlıdés álhomonimák barát 1 barátságban levık egyike barát 2 szerzetes bolt 1 bolthajtás bolt 2 üzlet(helyiség) fogas 1 halfajta fogas 2 borona fogas 3 ruhaakasztó
4. Szinonímia rokonértelmőség denotatív egyezés asszociatív konnotatív eltérés kutya (semleges) eb (régies, hivatalos) nı asszony hölgy nıszemély némber csaj spiné fehérnép csapat csoport társaság kompánia banda team (tím?) brancs kontextusok (megnyilatkozások) sérülékenysége 6. Antonímia jelentésellentét ellentétes elıjelő denotatív összetevık kizáró ellentét (bináris antonímia): élı holt, halott éles tompa csecsemı felnıtt skaláris (fokozati) ellentét: kicsi nagy szegény gazdag lassú gyors taxonomikus (többértékő) ellentét: piros fekete sárga kék drapp zöld
A nyelvek belsı változatossága ló ~ luo ~ lou rét ~ rít kérek ~ kérëk ~ kérök [hej] ~ hel mondja ~ mondi megy ~ mëgyën ~ mén kukorica ~ tengeri ~ törökbúza ~ málé
Nyelvváltozatok olyan, egymástól többé-kevésbé eltérı nyelvi rendszerek, amelyek együttesen tesznek ki egy nyelvet 1. területi nyelvváltozatok nyelvjárások, regionális köznyelvek 2. társadalmi nyelvváltozatok csoport- és szaknyelvek 3. köznyelvi változatok írott és beszélt nyelv standard nyelvváltozat írott szövegek mővelt magyar beszélık magyarul tanuló idegen ajkúak szótárak és nyelvtanok kodifikált norma
Dialektológia Nyelvjárás egy adott nyelv azon változata, amely a nyelvterületnek csupán egy részén használatos (Kiss Jenı) Meghatározó jellemzık: rendszerváltozat területi kötöttség a standardizáltság hiánya korlátozott kommunikációs érvényesség
Szókincs valódi tájszók: bojnyik zsivány, útonálló, himpér málna, honcsok vakond jelentésbeli tájszók: bogár légy, borsó bab, ember férfi, gyerek fiú alaki tájszók: csollány csalán, dërágo drága, ínëkül énekel, ümög ing Hangtan ë: szëgek fn. ~ szegëk E/1.; mëntek T/3. múlt ~ mëntëk T/1. jelen illabiális [ȧ], labiális hosszú [ā]: ȧpām [foľó] ~ [fojó] ~ [foló] kéröü ~ kérüö látnyi
Alaktan adó ~ adaja, csípı ~ csípeje lovajinkak lovaink székho, hatszer késvel hamujé hamuvá lıl lı, ütte ütötte, megyen megy Mondattan megy elfele, írja megfele el van menve az erdıre el szokok menni a kocsmába kellek levelet írni el kell menjek
Szociolingvisztika A társadalmi környezet meghatározza az anyanyelvet (elsı elsajátított nyelvet) a többnyelvővé válást adott nyelven hány nyelvváltozatot ismerünk, használunk Nyelvi változók alternatív (választható) megoldások fel ~ föl, seper ~ söpör; föld ~ fıd, sör ~ sır; inessivus (hol? belsı helyviszony) szobában ~ szobába írnom kell kell, hogy írjak kell írjak nevet ~ kacag; burgonya ~ krumpli ~ pityóka jó ~ kiváló ~ klassz ~ tök jó (tökjó?) ~ zsír ön ~ maga ~ kegyed ~ kend Jó napot! ~ Adj isten! ~ Tiszteletem! ~ Szervusz! ~ Csá!
Szociolingvisztikai változó két vagy több, társadalmilag szignifikáns (jelentıs) változatban él Stigmatizált (megbélyegzett, elítélt) jelenségek lássa látja értelemben halasszuk halasztjuk értelemben én adnák én lakok vhol el-e jön (standard változat: eljön-e) biztosan, hogy (standard: biztos, hogy)
Változók társadalmi megítélése (kiegészítéses feladatok alapján) (Kontra Miklós nyomán)
Kétnyelvőség (bilingvizmus) egyének közösségek társadalmak: mindennapi életükben két vagy több nyelvet használnak 5000 nyelv kb. 200 állam a világ lakosságának a fele kétnyelvő 1. Egyéni kétnyelvőség a befogadó ország nyelvét gyengén beszélı vendégmunkás gyakorlott tolmács-fordító kiegyenlített (balansz) domináns kétnyelvőség gyermekkori (korai) fiatalkori felnıttkori (kései) egyidejő (szimultán) v. egymást követı (szukcesszív) természetes (elsıdleges) mesterséges (másodlagos) hozzáadó (additív) felcserélı (szubtraktív)
2. Közösségi kétnyelvőség stabil kétnyelvőség (Svájc, Kanada) instabil kétnyelvőség nyelvcsere A kétnyelvő beszéd kódváltás (státuszemelés, szolidaritás, kizárás, idézés, nyelvtani hiány) kódkeverés: hunglish, franglais, tex-mex
A nyelvek sokfélesége A nyelvrokonság Hány nyelv van a világban? 4 5 ezer körül (szélsıségesebb becslések: 3 10 ezer körül) ismeretlen területek népek eltőnése nyelvrıl vagy nyelvjárásról van-e szó dán svéd norvég flamand holland déli német (pl. déli alemann Svájcban) horvát szerb kínai (nyolc fı csoport)
A nyelvek összehasonlítása Tipológiai osztályozás az emberi nyelv felépítési lehetıségei, pl.: a magánhangzókészlet jellege, nagysága zöngés : zöngétlen oppozíció a mássalhangzóknál csettintı hangok hangsúlyfajták alapszórendi típusok (SOV, SVO, VOS, VSO) kötött vagy szabad szórend alanyi : tárgyas ragozás stb.
Genetikai osztályozás Nyelvrokonság (genetikai összefüggés): olyan élı vagy már kihalt nyelvek összefüggése, amely korábbi nyelvi állapotokra vezethetı vissza folyamatosan, tendenciaszerően és rendszerszerően Areális összehasonlítás földrajzi kapcsolat, szoros(abb) együttélés, inkább tipológiai egyezés albán (indoeurópai önálló ág) veláris illabiális mgh.; bolgár (szláv) jövı idı akar jelentéső igével; román (újlatin) végartikulus (fn. után álló determináns): alb. mik barát mik-u a barát bolg. kniga könyv kniga-ta a könyv rom. om férfi om-ul a férfi (trák illír nyelvi alapréteg [szubsztrátum]?)
A változó nyelv A nyelvtörténet Szinkrónia (leíró vizsgálat) egy adott idıbeli metszet nyelvi rendszerének leírása egyidejőség minden nyelvváltozatot érinthet bármelyik korra vonatkozhat Diakrónia (történeti vizsgálat) a változó rendszer, illetve a rendszer változásainak vizsgálata legalább két szinkrón metszet barát: korábban csak fınév A barátom jól tud angolul. ma (kb. 15 éve) melléknévi értékben is : vmit kímélı; vminek kedvezı környezetbarát, ügyfélbarát, gyermekbarát, vakbarát stb.
A változás alapfeltételei: mőködı kommunikációs rendszer (holt nyelvek ógörög, latin, gót, óporosz nem változnak) tényleges vagy lehetséges (potenciális) változatok beszélt nyelv el kell mennem el kell, hogy menjek el kell menjek A nyelvtörténet alapkérdései: A) Mi változik? B) Hogyan változik? C) Miért változik?
A) Mi változik? (Halotti beszéd, 12. sz. vége) Hangok zum [szüm] > [szöm] > [szëm] > [szem] pur [pur] > [por] chomuv [χomuβ] > [hamú] > [hamu] ge [dzse] > [de] [χ] = veláris zöngétlen spiráns [β] = bilabiális zöngés spiráns
Nyelvtani szerkezet (miloſtben) terumteve [terümteβé] teremté engede (urdung intetvinec) [engedé] engede odutta vola (paradisumot) [oduttáβolá] adta vala ma: -t idıjeles múlt (yſa ki nopun) emdul oz gimilſtwl [ëmdül] eendel gimilſtwl [dzsimilcstől] (partitivus) bulſaſſa (w bunet [bulcsássá]) bocsássa ma: eszel v. enni fogsz ma: gyümölcsbıl ma: bocsássa meg
Szókészlet isá íme; bizony, hëon csupán, intet csábítás, jorgat irgalmaz feze [?fésze,? fésszé]? zsákmány, ildet üldözés, önöttei kiválasztottai, jochtat illeszt, bírságnap a végítélet napja kihalt, elavult szavak a korszak magyar nyelvébıl hiányzó szavak: gyolcs, puska, kakaó, parlament, rádió, egyetem, vasút stb.
Jelentés odutta vola neki paradiſumut hazoa ház lakóhely < fgr. *kota sátor; kunyhó 1193 épület, 1416 u. szoba; helyiség (ma is nyelvjárási); 1416 u. család; nemzetség ; 1587 háztartás ; 1694 dinasztia ; 1792 cég; kereskedıház ; 1869 képviselıház Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize víz lé < fgr *βete víz 1214 folyóvíz, állóvíz ; 13. sz. közepe H 2 O ; 1533 testnedv eſ veteve wt ez muncaſ vilagbele munkás kínnal teli < óe. szláv myka [munka] kín, gyötrelem 1138 kín, szenvedés, gyötrelem ; 1372 u. munka mint tevékenység ; 1519 munka eredménye iſa eſ num igg ember mulchotia ez vermut múl(ik) elkerül < fgr- *mul±- elmegy; eltelik 1372 u. eltelik (idı) ; 1372 u. megszőnik ; 1519 egy bizonyos életkort elért ; 1598 vkitıl függ vmi Vagyis: változik a fonémaállomány, a szókészlet, a jelentések (a morfémák, a mondatszerkezetek) a nyelv részrendszerei
B) Hogyan változik a nyelv? Nem összevissza, hanem (szinte) szabályosan: tendenciaszerően és rendszerszerően. Nem azonos idıben lezajló változások; a rendszerjelleg folyamatosan megmarad. egyedi újítás részrendszerek változása az egész rendszer változása (elvi lehetıség) Befolyásoló tényezık: területi változatok nyelvi elkülönülés egymást keresztezı újítások analógia nyelvek kölcsönhatása
C) Miért változik a nyelv? mert az állandóan változó társadalommal és beszélıkkel él szorosan együtt mert nem törvények, hanem konvenciók (szokások) tartják egyben a formákat és jelentéseket; változtatás közmegegyezéssel mert egy adott idıben többféle (területi és társadalmi) változat él egymás mellett: dinamikus szinkrónia, dinamikus stabilitás mert képes befogadni az egyszerősítési törekvéseket mert kommunikatív (és a valóságot tükrözı) funkcióját csak így tudja ellátni mert a nyelv nem kauzális (oksági) lefolyású (pl. természeti törvények), hanem intencionális (célirányos) beszélıi szándék, beszédhelyzet, beszédpartner a változások során a részrendszerek nem esnek szét átrendezıdés optimumra törekvés (a legkedvezıbb állapot elérése a cél) lassú folyamatok (kommunikációs körülmények szerepe)
Tankönyv Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek. Hatodik, javított, bıvített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. Ajánlott irodalom Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. 1999. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kálmán László Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. Kiefer Ferenc (szerk.): Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. (Akadémiai Kézikönyvek