Pillanatképek, elemzések, fejlesztések

I. S z ö v e g g y ű j t e m é n y Pillanatképek, elemzések, fejlesztések (2003-2006) Károlyi István Gyermekközpont Fót

Pillanatképek, elemzések, fejlesztések (2003-2006) 50 éves a fóti Gyermekváros Károlyi István Gyermekközpont

Pillanatképek, elemzések, fejlesztések (2003-2006) Károlyi István Gyermekközpont, Fót 2007

Szerkesztette: Csizmazia Sándor Bódi István Posztós Lászlóné Fedéltervet készítette: Jankovics Mária Grafikai terveket készítette: Károlyfiné Miklós Aranka Kiadja: a Károlyi István Gyermekközpont, Fót Felelős kiadó: Czikó Benjámin igazgató

Tartalomjegyzék 5 Tartalomjegyzék Előszó...6 Bevezető /Czikó Benjámin/...7 Esetkezelés a Gyermekközpontban /Posztós Lászlóné/...9 A csoportvezetés /Posztós Lászlóné/...25 Az önállósuló csoport /Vámosiné Érckövi Mária/...40 A különleges gyermekotthon indításának kezdetei /Posztós Lászlóné/...51 A Károlyi István Gyermekközpontban megvalósított kompetenciamérés tapasztalatai /Bódi istván - Czikó Benjámin - Czinku Julianna/...60 A képességek fejlesztése a napi gyakorlatban /Horváth Bernadett/...94 A tantárgyi tanulás irányítása a gyermekotthonban /Csizmazia Sándor/...110 Alkupedagógia /Csizmazia Sándor/...120 Fiatalkorúak felkészítése az önálló életvezetésre /Répás Balázsné/...130 Utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek életpálya orientációi /Gáll Hella/...137 Pályaorientáció, pályaválasztási tanácsadás a gyermekotthonban /Arató Domonkos/...180 Pályaorientációs csoportfoglalkozás a gyermekotthoni csoportokban /Bódi István/...196 Felmérés a Károlyi István Gyermekközpont növendékeinek legális és tiltott drogokkal való kapcsolatáról /Gáll Hella/...210 Hogyan tölthetik be az otthon funkcióját a gyermekvédelmi intézmények /Szabó Enikő - Dúll Andrea/...232 Amit egy munkahely jelenthet /Czinku Julianna - Dúll Andrea/... 254 Szupervíziós folyamatok intézményünkben /Czinku Julianna/...278

6 Előszó Előszó Mint az a címlapról is kiderül, műfaját illetően egy szöveggyűjteményt tart kezében az Olvasó. Egy olyan szöveggyűjteményt, amelybe összegyűjtöttük az utóbbi négy évben létrehozott hogy pontosan mikor, azt az írások utáni keltezésből lehet kiolvasni, és a Károlyi István Gyermekközpont életével, szakmai próbálkozásaival, a gyakorlat elemzéseivel, az intézmény fejlesztésével foglalkozó írásokat. Az egyúttal sorozatcímnek is választott Szöveggyűjtemény után álló I. arra utal, hogy reményeink szerint ezt a kötetet a jövőben majd újabbak követik. A Pillanatképek, elemzések, fejlesztések (2003 2006) című kötetben 16 tanulmány található. Ezeket a tanulmányokat olyan szakemberek írták, akik egy kivételtől eltekintve a nevükhöz fűződő tanulmány létrehozásakor a Károlyi István Gyermekközpont dolgozói voltak (egyik szerzőtársunk az ELTE docense volt, illetve jelenleg is az). Az alábbiakban alfabetikus sorrendben közöljük a 12 szerző nevét, jelenlegi beosztását és jelenlegi munkahelyét. Arató Domonkos pszichológus, Ferencvárosi Nevelési Központ, Budapest, Vágóhíd utca 35-37. 1097 Bódi István humánpolitikai előadó, Károlyi István Gyermekközpont, Fót, Vörösmarty tér 2. 2153 (a továbbiakban KIGYK) Czikó Benjámin igazgató, KIGYK Czinku Julianna pszichológus, szupervizor, KIGYK Csizmazia Sándor fejlesztőpedagógus, KIGYK Dúll Andrea egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kognitív Pszichológiai Tanszék, Budapest, Izabella utca 46. 1064 Gáll Hella szociológus, KIGYK Horváth Bernadett fejlesztőpedagógus, KIGYK Posztós Lászlóné általános igazgatóhelyettes, Módszertani Osztály vezetője, KIGYK Répás Balázsné csoportvezető nevelő, KIGYK Szabó Enikő pszichológus, KIGYK Vámosiné Érckövi Mária fejlesztőpedagógus, KIGYK F ó t, 2007. A szerk.

Bevezető 7 Bevezető Az elmúlt évtized a magyar gyermekvédelem számára olyan társadalmi és jogi változásokat teremtett, ami megalapozta és szükségszerűen tovább generálta az ellátórendszer átfogó szerkezetátalakítását, az egyes ellátási formák lényegi korszerűsítését. A társadalmi és gyermekvédelmi aktualitásoknak megfelelően fokozatosan tisztázódtak és új tartalmi garanciális elemekkel egészültek ki az egyes szakmai szükségletek, megerősítést kaptak a fontosabb prioritások. A reformfolyamat egyben mélyreható szemléletváltozást feltételezett és jelentett a gyermekvédelem korábbi megközelítéséhez és gyakorlatához képest. Természetesen a megváltozott jogszabályi környezet és az ehhez kapcsolódó egyéb fontos működési feltételek önmagukban még optimális esetben is nem elégségesek egy korszerű, személyiségközpontú, humanisztikus gyermekvédelmi gyakorlat kialakításához. Meggyőződésem, hogy mindez csak abban az esetben töltheti be maradéktalanul a jogalkotói, illetve fenntartói és működtetői szándékot, ha olyan tudatos módszertani kultúrával és gyakorlattal párosul, ami az ellátottak konkrét körére aktuális személyiségállapotára, szükségleteire fókuszál. Egy adott intézményben a jogszerűség elvének érvényesülése mellett az ellátás folyamatában alkalmazott módszertani megoldások tartalma, komplexitása az, ami meghatározhatja az intézmény sajátos arculatát, karakterét. A gondozás-nevelés folyamatában alkalmazott módszerek hatékonysága egyben a minőségbiztosítás, az eredményesség fontos mutatói is. A Károlyi István Gyermekközpont és annak jogelődje a fóti Gyermekváros sajátos adottságainál és helyzeténél fogva ami jellemzően az ellátottak nagyságrendjében és feladatellátásának komplexitásában nyilvánult meg gyakran szembesült a hatékonyabb módszertani megoldások szükségszerűségével. Többek között ennek a szükségszerűség felismerésének is köszönhette, hogy az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan napirendi kérdés volt az ellátás szerkezeti átalakítása, tartalmi korszerűsítése. A Gyermekközpont az elmúlt három évben részben szakítva az ellátás korábbi koncepciójával elkezdett egy az intézmény egészét érintő profilváltást. A lényegi szerkezetátalakítás folyamatának gyakorlati kérdései egyértelműen visszaigazolták, hogy a kivitelezés célirányos módszertani kutatások és megalapozott fejlesztések nélkül eredményesen

8 Bevezető nem valósíthatók meg. Az intézmény 2007-ben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ez a kerek évforduló jó alkalom arra, hogy mérleget vonjunk a fél évszázad eseményeiből. Bár az elért eredmények önmagukért beszélnek, mégis szükségét érzem az elmúlt évtizedek tudatos, objektív értékelésének. Nyilvánvaló, hogy csak ennek ismeretében értelmezhető a jelen és tervezhetők a jövő történései. Ezzel a kötettel a teljesség igénye nélkül pusztán arra vállalkoztunk, hogy szerkesztett formában bemutassuk azt a szakmai műhelymunkát, ami az elmúlt négy évben a Gyermekközpontban folyt. A tanulmányok témakörei többségében azokat a fontosabb problémaköröket feszegetik, amelyekkel a szerkezetátalakítás során szembesültünk. Visszatükrözik azt a szakmai polémiát, gondolkodásmódot, amelyek inspirálták az optimális megoldások keresését. A kötetben egyaránt találhatók olyan tanulmányok, amelyek átfogó, tényfeltáró helyzetelemzést adnak egy adott problémakörről, és olyanok, amelyek a gyakorlat oldaláról közelítik az ellátás módszertani kérdéseit. A tanulmányok sokszínűségéből kiolvasható egy közös pont szerzői olyan valós szakmai szükségleteket tárnak fel, amelyek egy intézmény felelős vezetője számára fontos adalékot adnak a feladattervezéshez. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a tanulmányok minden egyes megállapításával egyetértenék. A véleménykülönbségek azonban jó alapot adnak egy konstruktív párbeszédre, gondolkodásra. A szerkesztésénél figyelembe vettünk olyan témaköröket is, amelyek nem kizárólag helyi, Gyermekvárosi sajátosságokat, problémaköröket tárnak fel, aktualitásuk más gyermekvédelmi intézmények számára is napirendi kérdés lehet. A kötetben megjelent tanulmányok természetesen egy lehetséges megközelítést jelentenek egy adott problémakörhöz, amely nem zár ki számos más értelmezési, vonatkoztatási lehetőséget. Meggyőződésem, hogy az itt megjelent tanulmányok akkor töltik be teljes egészében küldetésüket, ha ösztönzést, késztetést adnak a jobb és hatékonyabb módszertani gyakorlat átgondolására és alkalmazására, illetve újabb munkák megszületésére. F ó t, 2006. Czikó Benjámin

Esetkezelés 9 Esetkezelés a Gyermekközpontban 1. Az esetkezelő szolgáltatás célja 1.1. Az esetkezelő szolgáltatás A gyermek- és ifjúságvédelem egészére, benne intézményünkre is, nagy nyomás nehezedik azáltal, hogy egyre erőteljesebben fogalmazódnak meg a társadalmi és szakmai körökben a minőségre irányuló elvárások. Ezen a szakterületen dolgozók már nem a jó szándékaik alapján, hanem a munkájuk minősége, és az elért teljesítményük szerint kerülnek megítélésre. A minőség a személyzet szakértelmében és a kliens bevonódásában ragadható meg leginkább. A teljesítmény mértékét pedig a BEMENET FOLYAMAT KIMENET mutatói fejezik ki legpontosabban. Fő célunk, hogy az intézményünkben folyó gondozási, nevelési, terápiás munka hatékonysága optimalizálódjon. 1.2. Célkitűzések 1.2.1. Már a felvételkor kezdődjön el a gyermekotthonba frissen beutalt gyermek aktuális személyiségállapotának és a hozzákapcsolódó szükségleteinek feltárása, a feltérképezhető egészségügyi, pszichológiai, pedagógiai és szocio-kultúrális vonatkozásokkal. 1. Egészségügyi statust felmérő vizsgálatok (általános szomatikus állapot, érzékszervi vizsgálatok, testi fejlődési adatok felvétele). 2. Pszichológiai státust felmérő vizsgálatok, szükséges terápiák beállítása. 3. Pedagógiai státust felmérő vizsgálatok, a kognitív funkciók, készségek és képességek, érdeklődésirányok, oktatási, felzárkóztatási és tehetséggondozási helyzetfeltárás. 4. A gyermek vérszerinti és baráti kötődéseinek áttekintése, szociokultúrális körülményeinek megismerése. Az alapellátás gyermekjóléti szolgálatának családgondozójával, egyéb területi segítőkkel való kapcsolatfelvétel. 5. Adott gyermek esetkezelésére szerveződjön esetcsoport. Minden gyermekre külön esetcsoportot kell létrehozni, mely a szükségleteinek megfelelő személyes kapcsolatait és a szaksegítőket tömöríti. 1.2.2. Az adott gyermek személyiségállapotának aktuálisan megfelelő fejlesztési terv készüljön. 1. A szakszemélyzet személyes feladatvállalásával alakuljon ki a

10 Esetkezelés célkitűzésnek megfelelő fejlesztőprogram (esetmegbeszélés vagy esetkonferencia keretében). 2. Összehangolt, célzott hatások rendszerével, ütemezetten, irányítottan történjen az intézményben nevelkedő gondozott kiskorúak személyiségfejlődésének gondozási, pedagógiai, pszichológiai, orvosegészségügyi, rekreációs eszközökkel történő támogatása, fejlesztése, illetve a pszicho-szociális hátrányok és eltérések kompenzálása. 3. A fejlesztőprogramban időtervek is szerepeljenek. Az esetcsoport ellenőrizze, értékelje a haladást (esetkontroll, esetkövetés). 4. Munkavégzés után az eredményesség vonatkozásában is számoljanak be az esetcsoport tagjai. 5. Váratlan esemény kapcsán kríziskonzultációt hívjanak össze. Aktualizálják a feladatokat és a felelősöket. 6. A kliensek (gyermekek és szüleik) aktív szerepet töltsenek be a gondoskodás folyamatában. 2. Az esetkezelő szolgáltatás célcsoportja 2.1. A végső célcsoport Programunkkal az intézményben nevelkedő 3-18 éves korosztályú, különböző személyiségállapotú, eltérő nevelési szükségletű gyermekek tehát minden növendék esetkezelését, egyéni fejlesztését, jövőkép alakítását, belső tartalékainak feltárását segítjük. 1. A gyermekotthonba behelyezett gyermekek befogadásuk alkalmával kerülnek be a programba. 2. A gyermekotthonban nevelkedő gyermekek rendszeres esetkezelését, évi 2 alkalommal a személyiségállapot vizsgálata, a fejlődésütem értékelése, új feladatterv meghatározása adja. (A felzárkóztatás, tehetséggondozás, kapcsolatrendezés, egyéni támogatás és bánásmód szükségleteinek, lehetőségeinek, eszközeinek, módszereinek, színtereinek megismerése, felelősök és határidők megjelölése.) 3. A rendkívüli esetkezelő beavatkozásra akkor kerül sor, amikor a gyermek krízishelyzetbe kerül, és a kialakult helyzet miatt módosítani kell a fejlesztés irányán, ütemén, módszerén. 2.2. Átmeneti célcsoport A program teambe tömöríti a gyermek nevelkedésének ügyében érintettek teljes körét. Alapvetően meghatározza és összehangolja a gyermekkel közvetlenül foglalkozók mindennapi munkáját. Kompetenciákat és felelősségeket szab meg: 1. Gondozó-nevelő személyzet körében: (1 nevelői munkacsoport

Esetkezelés 11 összetétele: 1fő csoportvezető nevelő-esetgazda, 1 fő nevelő, 2 fő asszisztens, 1 gyermekfelügyelő.) A 9 nevelői munkacsoportban 45 főt érint a program. 2. A terápiás támogatást nyújtó segítők számára: (3 fő esetkezelő pszichológus, 5 fő fejlesztőpedagógus-mentor, terapeuták: lovas/logopédia/művészetterápia, egészségügyi dolgozók: 1 fő pszichiáter, 1 fő védőnő.) A programban résztvevő segítők száma: 13 fő. 3. A gyermek gyámi, szülői, kortársi kapcsolatának érintettjei: (3 fő otthonvezető, 11 fő szülő/rokon, 17 fő társkapcsolat.) A kapcsolati szinten érintettek és bevontak száma: 31 fő. 4. A szakellátásban és az alapellátásban megnevezett családgondozóknak: (2 fő gyermekotthoni családgondozó, 9 fő gyermekjóléti családgondozó, 1fő gyámi tanácsadó.) A programba bevont (alap- és szakellátásban dolgozó) családgondozók száma: 12 fő. 5. Az oktatási feladatellátók közül (5 osztályfőnök, 6 iskolai gyermekvédelmi felelős, 3 szaktanár) meghívott személyek száma: 14 fő. 6. A bevonható eseti személyeknek (2 patronáló, 4 egyházi, 2 sportvezető stb.) a száma: 8 fő. Gyermekenkénti esetkezelő team létszáma: körülbelül 10fő. Munkatársak létszámát tekintve: körülbelül 80 fő. Bevonható külsős létszám: körülbelül 80 fő. A szolgáltatásnak 81 fő gondozott a részese. 3. A szolgáltatás célrégiója A jelenlegi esetkezelő gyakorlatot többéves szerveződéssel, funkciókorrekcióval, fokozatosan alakítottuk ki. A fóti Károlyi István Gyermekközpont 3 gyermekotthonában minden gyermek egyéni fejlesztési projekt szerint nevelkedik. Gondozását, nevelését, kapcsolatépítését, életprogramját ez a szisztéma határozza meg. 1. sz. Gyermekotthon 1. 11. sz. csoport 8 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 2. 12. sz. csoport 10 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 3. 13. sz. csoport 8 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 2. sz. Gyermekotthon 4. 21. sz. csoport 9 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 5. 22. sz. csoport 7 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport

12 Esetkezelés 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 6. 23. sz. csoport 7 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 7. 24. sz. csoport 7 fős gyermekcsoport 4 fős munkacsoport 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. 3. sz. Gyermekotthon 8. 34. sz. csoport 5 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 6647 Csanytelek, Baross u. 2. 9. 35. sz. csoport 10 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 7086 Ozora, Ifjúság ltp. 3. 10. 36. sz. csoport 10 fős gyermekcsoport 5 fős munkacsoport 7041 Vajta, Petőfi út 30. 4. A szükségletekre épülő esetkezelési rendszer kiépítésének alapjai Intézményünkben a gyermekotthoni nevelés napi gyakorlata, a lakásotthonos keretek között általánosan bevált módszerekkel és eszközökkel volt jellemezhető. A gondoskodás az ellátás tárgyiasult formáira fókuszált: a ruházat, az élelmezés, a testi gondozás, az érzelmi telítettségű szülőpótlás körére. A nevelés tárgya volt a gyermek. Elszenvedte a vele kapcsolatos intézkedéseket, nem volt részese a róla szóló döntések előkészítésének. A növendékállomány összetétele egyre inkább azt mutatta, hogy a gyerekek személyiségállapota eltér az átlagtól. A munka hatékonysága nem érte el azt a várt eredményt, amely a ráfordított energiák alapján elvárható lett volna. Mutatkoztak olyan anomáliák, amelyek a módszer/eszköz /feltételrendszer hibáiból eredeztethetők. 4.1. Helyzetfelmérő vizsgálatok Az intézmény strukturális átalakítását és a szakmai program megújítását megelőzően 2000 júniusában, majd ezt követően 2003 júniusában helyzetfelmérő vizsgálatot végzett a Módszertani osztály munkacsoportja. Az intézményben nevelkedő gyermekek személyiségállapotának és egyénre szóló nevelési szükségleteinek felmérése a szükségletorientált gondozási-nevelési feltételrendszer koncepcionális, hosszú távú tervezésének alapjául szolgált. 1. A vizsgálat az intézmény gyermekotthonaiban és kihelyezett lakásotthonaiban élő 3-18 éves növendékekre terjedt ki. A célcsoport létszáma 100 fő. 2. Vizsgálati módszerek:

Esetkezelés 13 a/ Az Egészségügyi szakcsoport orvosi és pszichiátriai vizsgálatai, diagnózisai. b/ A Pedagógiai szakcsoport egyéni fejlesztési programjai, mérései. c/ A Pszichológiai szakcsoport egységesített alapokon nyugvó komplex pszichológiai vizsgálatai, szakvélemények. d/ A nevelői vélemények. 3. A vizsgálat menete: Dokumentumelemzés. Az egyes gyermekről összegyűjtött orvosi, pedagógiai és pszichológiai vizsgálatok eredményét és a nevelői megfigyeléseket Büki Péter kutatásaiban felhasznált tünetcsoportok figyelembevételével, a vezető tünetcsoport szerinti tipizálással csoportosítottuk. A két vizsgálat eredményeit az alábbi táblázatok összesítik: A 2000. 06. 30-i vizsgálati eredmények: Átlagos nevelési szükségletű Neurotikus fejlődésirányú Antiszociális fejlődésirányú Pszichotikus fejlődésirányú Egyéb/ magatartás és tanulászavar Létszám: 42 27 4 1 26 100 A 2003. 06. 30-i vizsgálati eredmények: Átlagos nevelési szükségletű Neurotikus fejlődés- Irányú Antiszociális fejlődésirányú Pszichotikus fejlődésirányú Egyéb/ magatartás és tanulászavar Létszám: 34 30 7 1 28 100 A két vizsgálat (a 2000 évi és 2003 évi) eredménye a vezető tünetek alapján csoportosítva megmutatta: 1. hogy az intézmény létszámának 2/3-a különleges és speciális feltételrendszert igénylő gyermek; 2. hogy a 2000 és 2003 közötti időszakban behelyezett növendékek egyre súlyosabb tünethordozók; 3. terápiás szakszemélyzet bővítésére van igény; 4. a gyermek nevelői/gondozói munkacsoportja számára folyamatos szakmai támogatást, képzést kell biztosítani; 5. a speciális és különleges szükségletek kielégítésére a feltételrendszert át kell alakítani; 6. az intézmény strukturális átszervezése nem halasztható.

14 Esetkezelés 4.2. Problémák és megoldási javaslatok A vizsgálat eredményéből eredő problémalista és az arra épülő megoldási javaslatok: Problémák: Megoldási javaslatok: - A nevelésbe kerülők - Szocializációs programot kell készíteni életkora kitolódik 14 év erre a korosztályra. felettire. - Rekreációs programot kell készíteni. - Nagy tanulási hátránnyal - Élettervezéssel, perspektívák érkeznek a gyermekek. nyújtásával kell és lehet a - Tanulási motivációjuk nincs. növendékeket aktivizálni a célok elérésére. - Egyéni felzárkóztató programokkal - Elhanyagolt, leromlott személyiségállapotban kerülnek be a gyerekek. - A nevelői munkacsoportnak nincsenek eszközei a fegyelmezésre, a speciális megközelítésre. - Több esetben pszichiátriai, pszichológiai, vagy családi problémák húzódnak a gyermek hátterében. krízisének lehet eredményt elérni. - A gyermek teljes vizsgálatát követően, fejlesztési feladattervvel kell a gyermek bevonásával neveléséhez fogni. - Esetmegbeszéléseken kell a problémákat feltárni, módszereket kiválasztani, alkalmazni. - Pszichiátert kell foglalkoztatni - Nevelői szupervíziót kell bevezetni - A családgondozást és utógondozást új alapokra kell helyezni. 2003 óta a fenti megoldási javaslatok jórészt megvalósultak. A feladatvégzésben a tervezés, szervezés, dokumentálás, koordináció tennivalóit a Módszertani Osztály végzi. 4.3. A Gyermekközpontra kidolgozott és bevezetett programok: 1. Szocializációs programok: 14-16 évesek és 16-18 év közöttiek számára. 2. Egyéni fejlesztési programok: 3 hónapra szóló komplex tervek. 3. Esetmegbeszélések ütemezése, rendszere. 4. Viselkedésterápiás csoport. 5. Rekreációs program. 6. Az utógondozói ellátás alternatív megoldásai.

Esetkezelés 15 7. Tanulásban akadályozott gyermekek képességfejlesztése a gyermekotthoni csoport hétköznapi életében. 8. Elkészült az intézmény átalakításának hosszú távú koncepciója. 5. A Gyermekközpont esetkezelési munkamódszerének bemutatása 5.1. Fogalmi alapvetések: értelmezések, adaptációk Cél: a gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek hatékonyabb esetkezelése, (gondozás, nevelés, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, mentálhigiénés ellátás) a részterületek eredményes szakmai koordinációja. Az esetkezelés a gondozás-nevelés eszköze, módszere, területe, tevékenységi formája. Előtérbe helyezzük az egyedi szükségletet, a komplex fejlesztést, az egyén számára optimális hatásrendszert, az esélyt nyújtó szolgáltatást. Az esetmegbeszélést az esetgazda (a gyermek csoportvezető nevelője) kezdeményezi. 1. Az egyéni fejlesztés tervezését szolgáló tárgyalást ütemezetten, félévente kötelezően össze kell hívni. 2. Ha a gyermek krízisállapota indokolja, rövid időn belül rendkívüli tárgyalást kell tartani. 3. A krízist követően rövid program lefutásának eredményessége elemzésére esetkontrollt kell tartani. Az esetkonferencia szélesebb kört érint. Szakmai együttműködésre összeül a gyermek gyámja, nevelője, pszichológusa, fejlesztőpedagógusa, osztályfőnöke, szakkörvezetője, intézményi családgondozója, az alapellátásból a gyermekjóléti szolgálat családgondozója. A konferencia olyan célirányos találkozó, amely a távlati célok meghatározása érdekében szervezi az együttműködést és feladatelosztást. Szokásos témák: a pályaválasztás, a hazagondozás, vagy a közelgő nagykorúság problémái. Esetkonzultáció alkalmával közös megoldást keres a gyermeket nevelő munkacsoport, a gyám, a családgondozó, a pszichológus és az a segítő, aki az adott krízis megoldásába eredménnyel bevonható. A konzultáció témája a gyermek súlyos válsághelyzetének feltárása, perspektívák, alternatívák kidolgozása. Esetkontrolon a gyermek haladását értékelő megbeszélésre jönnek össze a fejlesztésben résztvevő team tagok. A feladatterv egy szakaszára kijelölt határidő elteltével a megszabott módszerek, az elért eredmények áttekintése és értékelése történik. Esetgazda: a csoportvezető nevelő.

16 Esetkezelés Esetcsoport tagjai: a gyermeket nevelő munkacsoporttagok, a gyermek gyámja, a családgondozója, a kezelő pszichológusa/pszichiátere, a fejlesztőpedagógusa, a védőnő, valamint az aktuálisan meghívott személyek (a gondozott, a szülő, a gyermekjóléti családgondozó, az osztályfőnök stb.). Csoportmentor/facilitátor az esetkezelő team egyik állandó tagja (általában a fejlesztőpedagógus). 5.2. Szerepek és kompetenciák az esetkezelő csoportban A gyám feladatai az esetkezelő csoportban: 1. Tájékoztatja a gyereket az esetmegbeszélésről, meghallgatja véleményét, kéréseit, problémáit. 2. A kitűzött feladatokat a nevelő jelenlétében megbeszéli a gyermekkel. Esetgazda (csoportvezető nevelő) feladatai: 1. Írásos anyagot készít a/ a gyermek életútjáról: a gyermek életét meghatározó életeseményekről; b/ jelenlegi állapotáról: egészségi állapota, pszichés állapota, szocializáltság szintje, normákhoz való viszonya, szabálytudata, tanulmányi teljesítményei, tanulási szokásai, napirendje, részvétele az önellátó munkában, érdeklődési köre, szabadidejének eltöltése, jövőképének alakulása. 2. A jelen állapotból kiindulva célokat, feladatokat határoz meg, ütemez, segítséget kér. A pszichológus írásban pszichológiai véleményt/szakvéleményt készít, illetve aktualizál. Ebben ismerteti az elvégzett vizsgálatok eredményeit, a terápiák lefolyását, elemzi a gyermek együttműködését, beszámol a várható eredményekről. A családgondozó írásos anyagot készít a bekerülés idejéről, körülményeiről, a szülők helyzetéről, a kapcsolattartás formáiról, megvalósulásáról, a jövőre vonatkozó lehetőségekről, az alapellátás családgondozójával való kapcsolatról. A csoportmentor (fejlesztőpedagógus) facilitátori feladatai:

Esetkezelés 17 1. Tájékoztatja az esetkezelő csoport tagjait az esetmegbeszélés időpontjáról, szükség esetén a külső meghívottakkal felveszi a kapcsolatot. 2. Vezeti az esetmegbeszélés (esetkonferencia/esetkonzultáció/ esetkontroll) üléseit. 3. Szervezi a dokumentumok (szakvélemények, jellemzések, mérések, programtervek) összegyűjtését. 4. Módszertani ajánlásaival a megoldás felé mutat, alternatívákat keres. 5. Összefoglalja a különböző szakmai álláspontokat, és javaslatot tesz a helyzet megoldására. 6. Irányításával az esetcsoport feladatokat határoz meg, ütemezi a lépéseket, határidőzi a végrehajtást, és felelősöket jelöl meg. 5.3. Az intézményi esetkezelésben közreműködők köre Család- és utógondozó csoport Család és utógondozók Kapcsolattartó szociális munkások Meghívott gyermekjóléti családgondozó (alapellátás) Szabadidős szakcsoport Szabadidőszervező Szakkörvezetők Klubvezetők Alkotókör vezetők Pedagógiai szakcsoport Fejlesztőpedagógusok Pszichopedagógus, lovasterapeuta Logopédus, Gyógytornász Egészségügyi szakcsoport Gyermekorvos Pszichiáter Védőnő Pszichológiai szakcsoport Szakpszichológusok Mentálhigiénés szakember Nevelői munkacsoport Csoportvezető-nevelő Nevelő Asszisztensek Gyermekfelügyelők Gondozó A Módszertani Osztály szervezi az esetkezelést. A szakcsoportok biztosítják az adott szakterületen belüli szakszemélyzet számára a folyamatos információt és konzultációt. A szakcsoportokon belül lehetséges és kívánatos a specializáció.

18 Esetkezelés 5.4. Az egyéni esetkezelésben együttműködő team összetétele: Fejlesztőpedagógus (csoportmentorfacilitátor) Nevelő (esetgazda) Asszisztensek Gyermekfelügyelők Gondozók Gyám-otthonvezető Családgondozó Gyermek Pszichológus Egészségügyi csoport képviselője Meghívott (szülő, pedagógus, terapeuta stb.) Az egyéni esetkezelésre szerveződő team tagjai esetfelosztás keretében kerülnek megnevezésre. 5.5. A team tagjai: A gyermek, aki életkorának megfelelő mértékben aktív tagja az esetcsoportnak. 1. 12 éves korig a gyámon keresztül értesül az összehívásra kerülő megbeszélésről. Elmondja problémáit, kéréseit, terveit. A gyám előadja az esetmegbeszélés alkalmával a gyermek véleményét. A fejlesztése érdekében hozott döntésekről a megbeszélés után a gyám tájékoztatja a gyermeket. A gyerek a megbeszélésen nem vesz részt. 2. 12 éves kort meghaladva a gyermek kérheti, hogy az esetmegbeszélésen jelen legyen, véleményt mondjon. 3. 16 éves kort meghaladóan a fiatal közreműködésével zajlik az esetmegbeszélés. Ezen elmondhatja céljait, terveit, álláspontját, véleményét.

Esetkezelés 19 A gyám-otthonvezető, aki a gyermek hosszú távú érdekeit, az életútjának szervezését tartja szem előtt. Jogilag is ő hozza meg döntéseit a pályaválasztás, az iskolaválasztás, a kapcsolattartás változtatása, a gondozási hely/forma változtatásának kezdeményezése és egyéb kérdésekben. Tanácsot kaphat az esetcsoport tagjaitól a döntéseinek előkészítéséhez. Nevelő-esetgazda, akinek a gyermekcsoportjába helyezték be életvitelének szervezésére a gyermeket. Munkatársi csoportjával a legtöbb információ birtokában van. Hiszen a megfigyelés, spontán beszélgetés, a szükségletek megtapasztalása közvetlenül történik. Az esetcsoport számára a leghitelesebb jelzéseket, visszajelzéseket tudja nyújtani, illetve az elfogadott fejlesztési tervet a leghatékonyabban tudja a napi gyakorlatba beépíteni. Családgondozó, aki a vérszerinti szülőkkel tartott kapcsolat révén, valamint az alapellátás gyermekjóléti szolgálatának családgondozójával való szakmai együttműködésnek köszönhetően, a kapcsolattartást tudja figyelemmel kísérni. Távlatokban a hazagondozást segíti. Az esetcsoport számára információt tud adni a helyzetről. Egészségügyi csoport képviselője a védőnő, aki az általános egészségi állapotról, a megbetegedésekről, a biológiai fejlődésről tud számot adni. Javaslatokat tehet esetleges kivizsgálásokra, étkezési, higiénés szükségletekre. A pszichológus, aki a befogadási vizsgálatokat, a pszichológiai alapvizsgálatokat végzi, felajánlja a szükséges terápiákat (egyéni és/vagy csoportos). Időszakosan szakvéleményt készít a haladásról. Amennyiben terápiás kapcsolatra nincs szükség, úgy esetkövető megfigyeléseket és összegzéseket végez. A fejlesztőpedagógus (csoportmentor-facilitátor), aki az esetcsoportot szakmai, módszertani útmutatásokkal látja el. Minden gyermeknek megnevezett fejlesztőpedagógus esetkezelője van, aki a fejlesztéshez pedagógiai, gyógypedagógiai eszköz- és módszertárral rendelkezik. Az esetcsoport megbeszéléseit levezeti, dokumentálja. A meghívottak, akiket a konkrét eset kapcsán meg kell hallgatni. Iskolai panaszok esetén a pedagógus, vagy családi krízis alkalmával a szülő kérésének megfontolása, illetve egy-egy szakkörvezető, terapeuta beszámolója lehet fontos a jövőbeni fejlesztő hatások tervezése szempontjából. Az adott gyermek esetkezelő csoportjának szakszemélyzete a gondozás ideje alatt viszonylag állandó. (Csak munkahely-változások hoznak be új esetkezelő személyt.) Ez az állandóság a biztosítéka a

20 Esetkezelés fejlesztés felelősségének, melynek nyomon követése az esetkontrollok alkalmával történik. 6. Az esetmegbeszélés lebonyolításának menete 1. Az esetgazda (csoportvezető nevelő) meghirdeti az esetmegbeszélés időpontját, megjelöli a meghívandók körét. 2. A csoportmentor (fejlesztőpedagógus) megszervezi az összejövetelt (hely, idő, meghívások stb.). 3. A szakszemélyek írásos anyagaikat két nappal az ülés előtt leadják az esetkezelő csoport bázishelyére (nevelői vélemény, pszichológusi vélemény, családgondozói vélemény, egészségügyi vélemény, szakkörvezetői vélemény stb.). 4. A gyám (otthonvezető) meghallgatja a gyermek véleményét, kéréseit. 5. Az esetkezelő csoport összeül. 6. A facilitátor (csoportmentor) fejlesztőpedagógus levezeti az ülést. Az ülés menete a következő: a/ Az esetgazda helyzetértékelése (előző feladatterv megvalósítása, a haladás értékelése, a jelen állapot). b/ A szakszemélyzet írásos anyagának ismertetése. c/ A meghívott személyek meghallgatása (gyermek, szülő, pedagógus, az alapellátás családgondozója stb.). d/ Szóbeli ajánlások, javaslatok, kérések, a gyám tájékoztatója. e/ Az esetgazda (csoportvezető nevelő) javaslata a fejlesztési feladattervet illetően. f/ A további fejlesztési feladatok véglegesítése, határidők, felelősök megjelölése. g/ Az esetkezelő csoport záradéka: az esetkontroll várható időpontja, közbeeső intézkedések, részmérések. 7. A facilitátor (csoportmentor) a fejlesztési feladattervet dokumentálja, és eljuttatja az érintett felelősökhöz. 8. A gyám (otthonvezető) megbeszéli a gyermekkel a közös célokat és az azokhoz vezető feladatokat. Bevonja a gyermeket a megvalósításba, biztatja, motiválja őt.