BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ FÖLDGÁZELLÁTÁSÁNAK JÖVŐKÉPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉRE IRÁNYULÓ ALTERNATÍVÁK VIZSGÁLATA, KITÉRVE A STRATÉGIAI FÖLDGÁZTÁROLÁSRA Készítette:Bizsók Krisztina Budapest, 2009.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 4 2. Földgázpiaci helyzetkép... 6 2.1. A földgázról általánosságban... 6 2.2. A földgáz részesedése az energiamixben... 8 2.3. Földgázkínálat és források... 10 2.4. Földgázigény és kereslet... 14 2.5. Magyarország földgázkínálata és kereslete... 16 2.6. A földgáz ára... 18 2.7. Összegzés a földgázpiacról... 22 3. Az Unió energiapolitikája... 24 3.1. Energiapolitika rövid áttekintése... 24 3.2. A földgázpolitika helye az energiapolitikában... 26 3.3. Összegzés az energiapolitikáról... 26 4. Ellátásbiztonság... 27 4.1. Ellátásbiztonság fogalma, értelmezése... 27 4.2. Az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényezők... 29 4.3. A hosszú és rövid távú ellátásbiztonság feltételei és eszközei... 31 4.4. Az ellátásbiztonság megjelenése, értelmezése az Unióban... 34 4.5. Összegzés az ellátásbiztonságról... 37 5. Földgázpolitikai prioritások... 38 5.1. Az Európai Unió földgázpolitikájának prioritásai... 38 5.2. Magyarország földgázpolitikájának prioritásai... 42 5.3. Összegzés a prioritásokról... 44 6. Gáztárolás bemutatása... 45 6.1. A tárolás műszaki feltételei... 45 6.2. A tárolás gazdasági szempontjai... 49
6.3. Az EU tárolói piaca... 50 6.4. Tárolás Magyarországon... 53 6.5. Összegzés a gáztárolásról... 56 7. Stratégiai gáztárolás... 57 7.1. Olajkészletezés tapasztalatai... 57 7.2. Biztonsági készletezés az európai gázhálózat kulcspontjain... 58 7.3. EU előírás a biztonsági készlet képzésére... 61 7.4. Magyarországi stratégiai gáztárolás... 62 7.5. Összegzés a stratégiai gáztárolásról... 64 8. Konklúzió... 66 9. Táblázatok jegyzéke... 69 10. Ábrák és diagramok jegyzéke... 70 11. Irodalomjegyzék... 71
1. Bevezetés Tudunk-e tenni ellene valamit? vetődik fel a kérdés az utóbbi idők földgázellátási problémái kapcsán. Kinek a feladata biztosítani a lakosság és az ipari fogyasztók biztonságos ellátását? Az Európai Unióé vagy a tagállamoké, esetleg az ágazati szereplőké? Témaválasztásom aktualitását a fent felmerült kérdések adják. A szakdolgozatom kidolgozása során ezekre keresem a választ. A 2005-2006-os valamint az idei, 2009. januári földgázellátási zavarok mind a közvélemény mind a szakemberek figyelmét felhívták arra, hogy a helyzet tarthatatlan és a probléma tovább nem halogatható. Ennek kapcsán újabb kérdéseket fogalmazhatunk meg: Milyen megoldások állnak rendelkezésünkre? Milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy a gázellátási zavarok ne ismétlődhessenek meg a későbbiek során? A probléma összetettebb, mint gondolnánk, a megoldás nem egyszerű, kezelése nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszú évek tervező és kivitelező munkája szükséges ahhoz, hogy a további krízis helyzetek elkerülhetőek legyenek. A helyzet megoldását szolgálhatja az ellátásbiztonság megteremtése, melynek elsődleges célja a bizonytalanság elkerülése. Dolgozatom kiemelt témája az ellátásbiztonság lehetséges alternatíváinak elemzése. Több szempontból vizsgálom az ellátásbiztonság fontosságát, mind az Európai Unió, mind Magyarország vonatkozásában. Mielőtt ezt a témakörét részletesebben kifejtem, szükségesnek tartom a földgázpiaci helyzetkép általános feltárását, a földgáznak, mint fosszilis energiahordozónak a bemutatását és az energiamixben betöltött szerepét. A nem megújuló energiakészleteink kimerülőben vannak, azonban a szakemberek előrejelzései szerint bolygónk földgázkészletei még jó néhány évtizedre elegendőek, de csak akkor, ha gazdaságosan és ésszerűen bánunk e természet adta kinccsel. A földgáz Európa számára azért olyan fontos, mert a lakosság nagy hányadának életében játszik fontos szerepet, milliók mindennapjaihoz nélkülözhetetlen. Mivel nélkülözhetetlen, iránta a kereslet óriási, a kínálat korlátozott. A kínálati oldalon világviszonylatban dolgozom fel a témakört. A keresleti oldalon az Európai Unió és Magyarország igényeit mutatom be. A probléma megoldását az Európai Unió hatékony energiapolitikája - ezen belül a földgázpolitikája - nagymértékben befolyásolja. Az energiaellátás stratégiája magába
foglalja az ellátás és gazdálkodás feltételrendszerének kialakítását, a jövőbeni energiaigények és energiaforrások összhangjának biztosítását, valamint a társadalmi érdekek érvényesítését. Az energiapolitikában megjelenő három alapvető cél az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség. Már fent említettem, hogy szakdolgozatom kiemelt témája, melyre a címe is utal az ellátásbiztonság elemzése, ezért ezt a témakört igyekszem több oldalról megközelíteni a veszélyeztető tényezőivel együtt. Az Európai Unió földgáz ellátásbiztonságról pár évtizeddel ezelőtt még teljesen értelmetlen lett volna beszélni. Napjainkra a helyzet megváltozott: megnövekedett a földgáz iránti kereslet és egyidejűleg az uniós készletek csökkentek, így a tagállamok kénytelenek külső forrásból kielégíteni szükségleteiket. Az ellátásbiztonság garancia arra, hogy az igényelt gázmennyiség folyamatosan rendelkezésre áll. Az ellátásbiztonság több féle módon valósítható meg. Ennek megfelelően a tagállamok az ellátásbiztonság kérdéskörét az adottságaiknak megfelelően eltérő módon kezelik. Az Unió feladata a különböző érdekek közös összhangjának megteremtése. A közös összhang megteremtését a prioritások megvalósulása biztosíthatja. A dolgozatomban részletesen kitérek ezekre a földgáz politikai prioritásokra. Az alternatívák jelentős részét új gázvezetékek létesítése adja, ezek mellett megjelenik a meglévő csőhálózatok összekapcsolása, a cseppfolyósított gáz szállítás arányának növelése, valamint a föld alatti gáztárolás bővítése. A továbbiakban kitérek az európai uniós valamint a magyarországi gáztárolókra, a tárolás jelentőségére, valamint a stratégiai gáztárolás fontosságára. Magyarország rendkívül kedvező geológiai adottságainak köszönhetően kiemelten kezeli a stratégiai gáztárolás jelentőségét. Miért is olyan fontos számunkra a stratégiai gáztárolás? Magyarországi sajátosság a földgázfelhasználás magas részaránya, a nagy arányú importfüggőség, az alacsony hazai termelés, az egy forrásból származó import, a bizonytalan tranzitútvonal, a lakossági fogyasztás magas aránya, a költséges átállás az alternatív energiahordozókra.
2. Földgázpiaci helyzetkép A meg nem újuló energiák közül az utóbbi időben a földgáz felhasználása bővült a legnagyobb mértékben, mára gyakorlatilag nélkülözhetetlenné vált az emberiség számára. Milliárdok életét befolyásolja nap, mint nap, hiszen felhasználása az élet számos területén jelentkezik. Dolgozatom második fejezete általános képet nyújt a földgáz világpiaci helyzetéről, különös tekintettel annak Európai Uniós és magyarországi vonatkozásairól. Azonban mielőtt a piac részletes feltárására kerülne sor, fontos szólni néhány szót a földgáz napjainkban betöltött szerepéről, annak jelentőségéről. 2.1. A földgázról általánosságban A földgáz napjaink egyik legjelentősebb energiaforrása, mely az egyik legolcsóbb energiahordozó a szén mellett. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy elégetésével nagy mennyiségű energiát tudunk felszabadítani, ráadásul környezetvédelmi szempontból is az egyik legtisztább energiahordozónak minősül, mivel káros anyag és szén-dioxid kibocsátása a legcsekélyebb. A földgáz olyan színtelen és szagtalan ásványi termék, mely természetes eredetű, szerves anyagok bomlásával keletkezett az évmilliók során. Legfontosabb alkotóeleme a metán, mely a legnagyobb részben található meg a fosszilis energiahordozóban. Ezen kívül egyéb szénhidrogént is tartalmazhat, mint például etánt, propánt, butánt és pentánt is. A földgáz keletkezése során, repedéseken keresztül nagykiterjedésű fedőkőzetekből álló mezőkbe vándorolt, melyek megtalálhatók a szárazföldi és a tengeri felszín alatt egyaránt. A gázmezők mélysége változó, akár az 5000 métert is elérhetik. Elsősorban kőolaj-lelőhelyeken fordulnak el, azonban a tisztán földgázt tartalmazó lelőhelyek is léteznek. (E.ON, 2009) Felhasználása nagymértékben és folyamatosan nő. Kezdetben világítási célokra használták fel, napjainkra azonban a felhasználási lehetőségek nagymértékben kibővültek. Hasznosításra kerül egyrészt az energiatermelésben, másrészt nyersanyagként különböző termékek, mint például gyógyszerek előállításában. Hazánkban elsősorban hőtermelésre alkalmazzák.
Jelenleg a földgáz az ipari szektor számára a legfőbb energiaforrás, különösen a villamos energia előállításában játszhat fontos szerepet. Az ipar több földgázt használ föl, mint bármelyik másik szektor. Várhatóan 2030-ra a világ földgázfogyasztásából 40 %-kal az ipari szektor részesedik majd. (Szergényi, 2008) Amíg a földgáz a termelőtől a fogyasztóig eljut, különböző folyamatokon kell keresztül haladnia. Ezek a folyamatok a következők: termelés, előkészítés, szállítás, tárolás és elosztás. A földgáz kitermelés módját többek között a gázmező elhelyezkedése, mélysége, a gáz nyomása, tisztasága, mennyisége, a kísérő anyagok aránya, valamint a gazdaságosság határozza meg. Kitermelése után tisztítási folyamaton megy keresztül földgáz, annak érdekben, hogy a fogyasztóhoz megfelelő minőségben jusson el. Ennek során eltávolítják a gázból a felesleges vízpárát, esetenként a szén-dioxidot, vizet, a benne előforduló kondenzátumot, kőolajat és az esetleges szilárd szennyeződéseket. Ezt követően kerülhet sor a már megtisztított földgáznak az elosztókhoz történő eljuttatására. A szállítás történhet csővezetéki hálózaton gáz halmazállapotban vagy cseppfolyós állapotban arra alkalmas szállító eszközzel, elsősorban hajón. A földgáz jelentősebb részét betáplálják a gázszállító vezetékrendszerbe, mely országos és regionális elosztóhálózatokon keresztül jut el a fogyasztóhoz. A szállításnak ez a fajtája infrastruktúra-igényes. Ennek a módszernek a lényege, hogy a nagy távolságokra telepített kompresszor és elosztó állomásokat jellemzően nagy átmérőjű földalatti csővezetékekkel kötik össze. A hátránya, hogy viszonylag zártkörű piaci szereplők miatt jelentős a függőségi kockázat. A földgáz mindössze 20%-os részarányát cseppfolyósított formában, úgynevezett LNG (Liquifed Natural Gas) tartályhajókon szállítják. Ennek nagy előnye a csővezetékes szállítással szemben az, hogy lehetővé teszi a nagy távolságok áthidalását a termelők és a fogyasztók között úgy, hogy közben a piaci résztvevőknek nagyobb kereskedelmi szabadságot és kisebb függőséget biztosít. Az eljárás során a földgázt -161 C-ra hűtik le, mely cseppfolyósodva az eredeti térfogatának mindössze 1/600-ad részét teszi ki. (Forman, 2004) Szállításnak azonban infrastrukturális feltételei vannak, így a kitermelő és fogadó országoknak is megfelelő tengerparti cseppfolyósító és töltő illetve fogadó és gázosító létesítménnyel kell rendelkeznie. A vezetéken történő szállítás ma nagyobb népszerűségnek örvend, elsősorban a biztonságos és környezetkímélő hatása miatt, ráadásul nagy mennyiségű és gyors szállítást tesz lehetővé.
Jelentéktelen mennyiségben a földgázból kinyert cseppfolyós propán-bután (PBgáz) szállítása közúti és vasúti tartálykocsikban történik, palackos kiszerelésben az ADR előírásainak megfelelő tehergépkocsikkal. A kiegyenlítetlen fogyasztás, a nem egyenletes szállítás és ellátásbiztonsági okok miatt szükséges a földgáz tárolása, készletezése. Jellemzően a tárolásra alkalmas kiapadt gázmezőket használnak e célra. A földgázt nagynyomású kompresszorokkal préselik a gáztároló rétegekbe, ahonnan az igényeknek megfelelően történik a kivételezés. Végül az elosztást végző szolgáltatók kis- és közepes nyomású csővezetéki hálózaton keresztül juttatják el a földgázt a lakossági és az ipari fogyasztókhoz. 2.2. A földgáz részesedése az energiamixben Mi is az az energiamix? Energiamix alatt az összes energiaforrást értjük, amellyel a jövőben energiatermelés során számolnunk kell. Azonban a kézzel fogható energiaforrások mellett napjaink és jövőnk talán legfontosabb energiaforrása az energia hatékony termelői és fogyasztói rendszerek mind szélesebb körű alkalmazása, mely a nagyobb hatásfokú berendezések és az energiatudatos egyéni és közösségi szemlélet és életmód alkalmazásán keresztül valósítható meg. Az energiaforrások alapvetően két fő csoportba sorolhatók: a megújuló és a nem megújuló energiaforrások csoportjába. A megújuló energiaforrások elméletileg várhatóan az emberiség Föld-i létének végéig egyenletesnek tekinthetően és azonos mértékűen biztosítják az emberiség energiaszükségletének sokszorosát. Ezek az energiaforrások elsősorban a Naphoz, a Földhöz és a Holdhoz köthetők. A legfontosabbak a kimeríthetetlen Napból származó sugárzások, a Földünk kőzeteinek geotermikus energiaforrásai, a Földünk körül egyenletesen keringő Hold tömegvonzásából származó ár-apály energia, a víz körforgásából, geológiai adottságokból származó vízi energia, a földfelszíni nyomáskülönbségből származó szélenergia. A nagy mennyiségben jelenlévő víz egyik alkotó eleme a hidrogén, amely a jövő nagyreményű energiahordozója lehet. Ide sorolható még a megújítható biomasszából nyerhető energia, valamint a folyamatosan képződő szerves ipari (gumiipari, műanyagipari, stb.) és kommunális (háztartási) hulladékból nyerhető energia.
Az energiaforrások napjaink és a közeljövő legnagyobb jelentőséggel bíró csoportja a nem megújuló energiaforrások. A nem megújuló energiaforrások egyik meghatározó csoportja a hasadó anyagok és ezen belül is az urán. A másik csoportba a foszilis anyagok tartoznak, úgy mint az egyre kisebb jelentőséggel bíró, de még mindig nélkülözhetetlen kőszén, a mindennapjainkat és a világ egyes területeinek gazdagságát és befolyását meghatározó fekete arany, a kőolaj és a vele majdnem olyan súllyal latba eső, de nagyobb mennyiségben előforduló földgáz. A földgáz a kőolaj után a második legfontosabb energiahordozónak számít Európában. A British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai szerint részesedése ma 26 %-os a primer energiaforrások között. (1.ábra) 1980-ban ez arány még csak 15 % körüli volt. A földgáz fokozatosan versenyhelyzetbe kerül a kőolajjal szemben. Noha ez utóbbi ma még nagyobb részarányt (41 %) képvisel a fogyasztásban, a közeljövőben számolni kell az energiapiacról történő fokozatos kiszorulásával. Az egyik fő ok, hogy a kőolaj készletek már 90 %-os arányban feltártak, a készletek jól meghatározottak és kimerülőben vannak. A megújuló energiaforrások elterjedése nem halad olyan ütemben, mint a kőolajkészletek csökkenése. Egyéb elsődleges energiaforrásokat ennél jóval kisebb mértékben használunk fel. 1. ábra: Elsődleges energiahordozók megoszlása az EU energiafogyasztásában (%) forrás:british Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés
Magyarország földgázrészesedése a primer energiahordozók között igen magas, közel 45 %-os. Az Unióban csak Nagy Britannia és Hollandia használ fel hasonló arányban földgázt, de az ő esetükben elmondhatjuk, hogy országuk számottevő saját földgáztermeléssel is rendelkezik, emellett jó a tengeri megközelíthetőségük és diverzifikáltabb a piacuk. (MOL, 2009) A földgáz növekvő jelentőségére utal a 2. ábra diagramja is, mely a különböző energiahordozók fogyasztásának alakulását mutatja az Unióban 1965-tól napjainkig. Az ábrából világosan kiderül, hogy legnagyobb mértékű növekedést a földgáz ért el, közel negyven év alatt megnégyszereződött a felhasználása. Ezzel szemben az olaj, a nukleáris energia és a vízienergia stagnáló képet mutat, míg a szén felhasználása folyamatos csökkenő tendenciára utal az elsődleges energiahordozók között. A többi energiahordzóhoz képest a földgáz iránt megnyilvánuló élénk keresletet részben a már említett csekély mértékű környezetszennyezés adja. Másrészt a bizonyított földgázkészletek nagyobbak, mint a kőolaj tartalékok. 2. ábra: Az elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása az EU-ban 1965-2008 között forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés 2.3. Földgázkínálat és források A jelenlegi termelés figyelembevétele mellett a világ földgázkészleteinek várható élettartama körülbelül 195 év, azonban a gazdaságosan kitermelhető készletek élettartama már jóval kevesebbre tehető, körülbelül 60-70 év. (Forman, 2004) Habár ez
az időtartam hosszúnak tűnhet és a kitermelhető készletmennyiségek nagysága évről évre nő, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy, mint minden fosszilis tüzelőanyag, a földgázkészletek is végesek. A kitermelhető készletek mennyiségi alakulása a kutatási és termelési technológia fejlődésének intenzitásától függ. Jelenleg a világ földgázkészleteinek közel fele még feltáratlan az emberiség előtt. A kutatók körülbelül 1000 olyan szénhidrogénkészletet tartanak számon a világon, amelyek kitermelés szempontjából ígéretesek lehetnek. (A következőkben a földgázkészletekre és a termelésre vonatkozó alábbi adatokat British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján fogom ismertetni.) 2008-ban a világ feltárt földgázkészlete 185 000 milliárd köbméter volt, ami az előző évhez képest 4,5 %-os növekedést jelent. Húsz év alatt a világ feltárt földgázkészlete megduplázódott. A készletek legnagyobb része (körülbelül 41 %) a közel-keleti régióban található, míg a legkisebb tartalékokkal (4 %) Közép-és Dél-Amerika rendelkezik. A készleteket tekintve első helyen Oroszország áll, az ismert földgáztartalékok 23,4 %-ával rendelkezik, Irán 16 %-kal, Katar 13,8 %-kal, az összes többi régió részesedése 10% alatti. Az Európai Unió mindössze a készletek 1,6 %-át birtokolja. A távoli jövőt tekintve a források központi térsége továbbra is a Közel-Kelet és Oroszország marad. 3. ábra: Az ismert földgázkészletek megoszlási aránya forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés
A következőkben tekintsük át a világ régióinak földgázkitermelését. A világ földgáztermelése 3065 milliárd köbméter volt 2008-ban, az előző évihez képest közel 4 %-kal több. Ennek legnagyobb részét, 19,6 %-át Oroszország adja, melynek köszönhetően messze a legnagyobb földgázkitermelő ország. Legnagyobb mezői az északnyugat-szibériai Jamal-félszigeten találhatók, azonban az itt feltárt készletek kimerülőben vannak. Ugyanakkor léteznek más óriás mezők is, mint például a Barents tengeri Stokmanovszkoje vagy a Jamal félszigeti Zapoljarnoje feltárt mezők. Az orosz gázexport legnagyobb része a Gazprom kezében összpontosul. A társaság látja el földgázzal az európai országok többségét. Az Európai Unióba 4 irányból érezik orosz gáz: Északon Finnországnak van közvetlen összeköttetése Oroszországgal, a Jamal vezetéken Belorusszián keresztül, a Testvériség vezetéken Ukrajnán keresztül, és a Kék Áramlat vezetéken Törökországon keresztül érkezik gáz Európába. Mivel az Európai Unió jelentős import mennyiséget szerez be az orosz térségből, elengedhetetlen a jó partnerségi viszony ápolása. Jelentős földgázmennyiséget hoz felszínre az Amerikai Egyesült Államok is. Noha az Európai Unió ellátásának szempontjából nem játszik fontos szerepet, mégis említésre méltó a maga 19,3 %-os részesedésével. Ezzel szorosan a második helyen áll Oroszország mögött. Észak-Amerikában az USA mellett Kanada a másik fő kitermelő. Az ország a világ harmadik legnagyobb termelője. Közel-Keleten a világ leghatalmasabb gázmezőjével rendelkező Irán hoz a felszínre nagyobb mennyiséget, de Szaúd-Arábia és Katar is nagyban hozzájárul a közel-keleti kitermelés magas részarányához. A földgázpiacon fontos szerepet játszik Norvégia. A világ termelésének 3,2 %-át adja, amellyel az ötödik legnagyobb termelő a világon. 2007-hez képest 10,4 %-kal növelte a kitermelését 100 milliárd köbméterre. Norvégiából indul a világ egyik leghosszabb tenger alatti létesítménye. A 850 km hosszú vezeték Franciaországot éri el. Továbbá két jelentős vezeték is innen indul ki, az Europipe I.és II., mely Németországban éri el végpontját. Az említett 5 ország teszi ki a világ termelésének több mint a felét. Az Európai Unióban a kitermelési arány 2008-ban 6,2 % volt. Érdekes megállapítás az, hogy ennek a részaránynak nagy részét, 4,5 %-ot mindössze két ország adja, Hollandia (2,2 %) és az Egyesült Királyság (2,3 %). A többi 25 tagállam csupán 1,7 %-ot tett ki a világ termeléséből.
A 4.ábra mutatja legszemléletesebben az uniós termelés alakulását az egyes években. A két legnagyobb termelőt érdemes külön vizsgálni a többi EU-s tagországgal szemben. Ezek alapján megállapítható, hogy 1980-ban az EU-s tagországok összességében még nagyobb mennyiséget termeltek ki, mint Hollandia és az Egyesült Királyság külön-külön, azonban a két ország együttesen már ekkor is nagyobb teljesítményt nyújtott, mint az Európai Unió többi tagállama. Ezzel szemben napjainkban a kitermelés folyamatosan csökken, 2006-ban az EU 23 tagja, 2007-ben és 2008-ban az EU 25 tagja együttesen kevesebbet termelt, mint Hollandia és Egyesült Királyság külön-külön. Ez utóbbi ország az ezredfordulón érte el teljesítményének csúcspontját, azóta folyamatosan csökken a kitermelt mennyiség, míg Hollandia az elmúlt években hasonló mennyiséget hozott a felszínre. 4. ábra: Az Európai Unió tagországainak földgáztermelése (milliárd köbméter) forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés Érdemes megvizsgálni a növekedési ütemeket is a világ egyes országaiban. Különös lehet, hogy bizonyos országok, még ha nem is tartoznak a legnagyobb kitermelők közé, jelentősen növelték kitermelésüket az előző évekhez képest. Legnagyobb növekedést Azerbajdzsán könyvelhet el, amely 50 %-kal növelte kihozatalát 2007-hez képest, míg Katar 21 %-kal. Dél-Amerikában Brazília (22,4%), Kolumbia (19,8 %) kitermelés növekedése szembetűnő.
Ha a földgáztermelés európai vonatkozásait tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy bár régiós szinten a kitermelés növekedett elsősorban Norvégia (10,4 %) és Hollandia (11,2 %) tevékenységének köszönhetően több nyugat-európai ország is hanyatló tendenciát mutatott az előző évekhez képest. Jelentős visszaesést kellett elkönyvelnie Németországnak (-9,2 %), Olaszországnak (-6,1 %), Lengyelországnak (-6,6 %). Az Unióban csekély, 1,2 %-os növekedés figyelhető meg 2008-ban az előző év kitermeléséhez viszonyítva, azonban a korábbi évek adatai egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak. Összességében elmondhatjuk, hogy növekedés jellemezte az összes régiót. 2.4. Földgázigény és kereslet A világ földgázigénye a jelenlegi fogyasztás mellett és az előrejelzések szerint is növekedni fog. Különösen az Európai Uniónak nagy az energiaszükséglete, mely a legnagyobb mértékben kiszolgáltatott a világ régiói közül. A világ legnagyobb fogyasztója az Egyesült Államok, mely a teljes fogyasztás 22 %-át birtokolja, őt követi Oroszország a maga 13,9 %-ával. A dobogó harmadik fokára Irán került fel, aki a 2008- as adatok szerint a világ teljes fogyasztásának 3,9 %-át tudhatja magáénak. Világszinten 2,5%-kal növekedett a földgáz iránti kereslet. A 70-es évek kezdetén a mai EU területén a földgáz részesedése az össz energiaigényből még alig érte el a 10%-ot, ma már ez az arány 26%-ra tehető. Miközben a kitermelés csökken, az importtól való függőség folyamatosan nő. 2008-ban az Unió fogyasztása 490,1 milliárd köbméter volt, 1,6 %-kal több, mint az azt megelőző évben. A világ teljes fogyasztásának a 16,2 %-át teszi ki. 2008-ban az Unió 5 legnagyobb fogyasztója sorrendben Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Franciaország és Spanyolország. Mint ahogy azt már fentebb említettem az Egyesült Királyság a Közösség legnagyobb termelője, mégsem tudja igényeit fedezni szimplán saját termeléséből. Németországnak és Olaszországnak jelentős mennyiségeket kell importálnia szükségleteinek kielégítésére. Az EU-ban egyedül Hollandia érezheti magát kiváltságos helyzetben, mivel termelése majdnem duplája fogyasztásának, noha ő is importál földgázt külföldről. (British Petrol, 2009)
Az EU földgázszükségleteinek közel felét fedezi ma külső forrásokból, melyek becslések szerint az elkövetkező 20-30 évben akár 70-80%-ra is növekedhetnek. (Szergényi, 2004) Az alábbi táblázatban feltüntettem az EU fogyasztásának és termelésének alakulását 1970-től napjainkig. A fogyasztási és a termelési adatok különbsége adja az importált mennyiséget. 1. Táblázat: Az import alakulása az EU-ban a fogyasztás és a termelés függvényében (milliárd köbméter) Év 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2008 Fogyasztás 108,8 216,6 272 296,9 326,8 371,2 441,1, 495,5 490,1 Termelés 101,7 192,9 197,2 194,8 185,1 212,1 232 211,9 190,3 Import 7,1 23,7 74,8 102,1 141,7 159,1 208,1 283,6 299,8 forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A táblázat adatai alapján a növekvő fogyasztásnak és a csökkenő termelésnek köszönhetően évről évre nő az importált mennyiség régiónkban. Ezt a következő ábra szemlélteti. 5. ábra: Az Európai Unió import szükséglete forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A földgáz legnagyobb nem közösségi beszállítói közé tartozik Oroszország, Norvégia és Algéria. A British Petrol adatai szerint 2008-ban Oroszország 125 milliárd
köbméter gázt exportált az Unióba, ami 40 %-os részesedést jelent a Közösség összes külső importjából, míg ez az arány Norvégia esetében 30 %, Algéria esetében 16 %. Ugyanakkor az EU saját piacáról is biztosít forrásokat, jelentős mennyiségeket szerez be Hollandiából, aki így a Közösség harmadik számú beszállítója lett 2008-ban. (British Petrol, 2009) A földgáz vezetéken történő szállításán kívül egyre nagyobb növekedésre tesz szert a cseppfolyós formában történő szállítás. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint az LNG-ből fedezett gázfogyasztás aránya 2030-ra megduplázódhat. Ez az arány az EU esetében a teljes fogyasztás negyedét is elérheti. Az EU legnagyobb LNG beszállítója Algéria és Nigéria, míg a legnagyobb fogyasztója Spanyolország és Franciaország. (Szergényi, 2008) 2.5. Magyarország földgázkínálata és kereslete Mint már említettem Magyarország energiaellátása európai viszonylatban is kimagasló mértékben függ a földgáztól. Hazánk földgázrészesedése a primer energiahordozók között majdnem 45%. 6. ábra: Elsődleges energiahordozók fogyasztási alakulása Magyarországon 1990-2008 (millió tonna) forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés A fenti ábra célja összehasonlítani az egyes energiahordozók megoszlási arányát Magyarországon. Ebből világosan kitűnik, hogy a 90-es évek elején még a kőolaj volt
domináns a felhasználásban, majd ezt követően a földgáz már nagyobb részarányt képvisel. Hazánk évente 13 milliárd köbmétert meghaladó földgázmennyiséget fogyaszt el, míg a többi energiahordozó felhasználása ennél jóval kevesebb. (Molnár, 2009) A földgáz közel 80 %-át külföldről importáljuk, elsősorban Oroszországi partnerünktől. Hazai kitermelést tekintve földgázkészleteink folyamatosan apadnak, a belföldi keresletet utoljára a 80-as évek elején tudta fedezni a magyar kitermelés. Az első magyarországi földgázkészletek feltárására az 1950-es évek végén került sor. Jelentős mennyiségeket először a hajdúszoboszlói gázmezőkből hoztak a felszínre. Ugyancsak nagy eredménynek számított Battonya, Pusztaföldvár, Pusztaszőlős mezőinek feltárása is. A 60-as évek elején fedezték fel a Szeged környéki telepeket. Jelenleg az algyői mező bír a legnagyobb jelentőséggel, felfedezése fordulópontot jelentett a hazai szénhidrogénipar történetében. A 70-es években fedezték fel a zsanai, endrődi, kiskunhalasi telepeket. Az említett mezők nagy része azonban kitermelésük vége felé jár. A földgázkitermelés az elmúlt évtizedekben több mint a felére esett vissza, így napjainkban már csak évi 2,5-3 milliárd köbméter mennyiséget tudunk biztosítani az ország ellátására a korábbi 7 milliárd köbméterrel szemben. (Molnár, 2009) Ez a mennyiség az összes fogyasztás mindössze 1/5-ét képes fedezni, a fennmaradó igényeket külföldi forrásokból kell beszerezni. Első számú beszállítónk, csak úgy, mint az Európai Unió számos országának, Oroszország. Az orosz gáz két irányból, Ukrajnán és Ausztrián keresztül érkezik Magyarországra. Az egyik vezeték Beregdarócnál éri el a határt, a másik Baumgartennél lép be az országba. Mennyiségileg ugyan képes fedezni az igényeket az orosz gázimport, azonban az utóbbi idők bizonytalan, orosz-ukrán vitából származó gázellátási problémái komoly kockázatot jelentenek hazánk számára, főleg ha azt vesszük alapul, hogy importunk majdnem 80 %-a érkezik ebből a térségből. Jelentős mennyiség érkezik még Németországból, míg egyéb európai országokból csak elenyésző mennyiségben szerezzük be földgáz igényünket. (Mol, 2009) A legnagyobb földgázfelhasználó a lakosság, körülbelül a háztartások 90 %-a épül erre az energiaforrásra. A távfűtéssel együtt az összes fogyasztás 35 %-át teszi ki a lakossági fogyasztás. Ma a földgáz a legfontosabb energiaforrás az ipari szektor számára is, különösen a villamos energia előállításban van kiemelt szerepe. A
villamosenergia-termelésre évente mintegy 3 milliárd köbméter földgázt használnak fel az erőművek. A fogyasztás erőteljesen időjárásfüggő, ami azt jelenti, hogy miközben egy átlagos napi fogyasztás nyáron 20 millió köbméter körül alakul, addig a téli fogyasztás elérheti a 60-70 millió köbmétert is. Leghidegebb napokon a felhasználás aránya megközelítheti a 100 millió köbmétert is. Ez elsősorban a lakossági fogyasztás ingadozásának köszönhető, akik télen jóval több földgázt használnak fel, mint nyáron. Az ipari fogyasztók tekintetében a felhasználás sokkal kiegyensúlyozottabb. A fentiek oka, hogy több mint 3,1 millió háztartás használ földgázt hazánkban. Az ellátásbiztonsági problémát a már említett alacsony hazai termelés és az importgáz magas részaránya okozza. (Szilágyi, 2008) 2.6. A földgáz ára A gáz árát alapvetően a kereslet-kínálat alakulása határozza meg. Európában az árakat az alternatív energiaforrásokhoz igazítják, jellemzően a kőolaj árának változásához. Ennek oka az, hogy a földgáz tőzsdei kereskedelme csekély Európában, ezért ebből tényleges piaci árat nem lehetne meghatározni. A földgáz árát kőolaj termékek számtani átlaga alapján, a megelőző három negyedéves árak alapján határozzák meg. Az importált földgáz ára A hosszú távú földgáz importszerződések jellemzően képletes, egykomponensű ármodellt tartalmaznak. A földgázért a tényleges fogyasztás után kell fizetni. A földgáz ára a következő képlet alapján számolandó (Szilágyi, 2008): P n = P A 0,5 + 0, A0 0 5 G G 0 Ez a képlet a Gazprom európai vásárlóinál alkalmazott import ár formula, de ezt használják Magyarországon a Ruhrgas-tól és a Gaz de France cégtől vásárolt gáz esetében is. A P 0 országonként és kereskedelmi partnerenként eltérő lehet. A képlet változói:
P n P 0 A A 0 G G 0 Negyed évenként változó ár, amelyet a havi elszámolásban alkalmaznak, USD/1000 köbméter mértékegységben, 34,00 MJ/gnm 3 névleges fűtőérték mellett, amely tartalmazza a földgáz árát a magyar határon, magyar vámkezelés nélkül, a megállapodott földgáz fizikai paraméterek (nyomás, hőmérséklet, földgáz minőség) mellett. A szerződéses alapár, USD/1000 köbméter, melyben az exportőr és az importőr szabadon állapodik meg a szerződéskötéskor. Az 1 %-os kéntartalmú fűtőolaj tőzsdei napi árainak számtani középértéke USDban tonnánként, a tárgyhavi szállítást közvetlenül megelőző 9 hónap során. Bázis érték, amely az 1 %-os kéntartalmú fűtőolaj napi árainak számtani középértéke az importszerződésben megállapodott bázis időszakban, USD-ban, tonnánként. 0,2 %-os kéntartalmú gázolaj napi árainak számtani középértéke USD-ban tonnánként, a tárgyhavi szállítást közvetlenül megelőző 9 hónap során. Bázis érték, amely a 0,2 %-os kéntartalmú gázolaj napi árainak számtani középértéke a bázis időszakban, USD-ban tonnánként. A szerződések köbméter alapú elszámolásúak, melyben rögzítik a fűtőérték várható átlagos értékét, bár ez változhat és ennek kockázata a vevőt terheli. Az orosz földgáz esetében azonban a fűtőérték szűk sávban mozog. A tőzsdén gyakran ellentétes irányú olajár mozgások tapasztalhatók, így a 9 hónapos átlagolás miatt az import földgáz ára akkor is emelkedhet, amikor a két befolyásoló olajtermék, a gázolaj és fűtőolaj ára éppen csökken. Negyedéves előrejelzés viszonylag nagy pontossággal készíthető, ugyanakkor hosszabb távú előrejelzésnél a nyersolaj várható árának alakulásáról jó becsléssel kell rendelkezni. Leggyakrabban a brent minőségű olaj londoni jegyzését használják erre a célra. (Szilágyi, 2008) A földgáz piaci ára versenyfüggő. A piacliberalizáció mind kínálati mind keresleti oldalon megteremti a szabad választást, azaz a gázárverseny kialakulásának lehetőségét. Ahol a piac liberalizált, ott az árak versenyképesek, ezáltal a fogyasztóknak lehetőségük nyílik az olcsóbb gáz megvásárlására. A földgáz az árrugalmatlan termékek közé tartozik. Ez annyit jelent, hogy árnövekedés hatására a fogyasztás nem csökken vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint egy árrugalmas termék esetében.
A gáz ára az elmúlt 20 évben folyamatosan nőtt, és alakulása a jövőben is emelkedő tendenciára utal. 7. ábra: A földgáz világpiaci árának alakulása az Európai Unióban (1988-2008) forrás: British Petrol Statistical Review of World Energy 2009. adatai alapján saját készítés Az ár alakulására számos kínálati és keresleti tényező befolyással van. Keresleti oldalon a legfontosabb tényezők közé tartozik az időjárás alakulása. Téli hónapokban a gáz iránti kereslet megnő, ami az árakat felveti, míg a nyári hónapokban a kereslet visszaesik, mellyel együtt az árak is. Ezen kívül hatással lehet az árak alakulására egy ország gazdaságában bekövetkező növekedés vagy éppen hanyatlás. Gazdasági fellendülés hatására az ipari szektor teljesítménye növekszik, ezáltal gázigénye is megnő. A keresletnövekedés pedig árnövekedést von maga után. Keresleti oldalon említendő a gáztárolói kapacitások árbefolyásoló hatása, mely szoros összefüggésben áll a fogyasztás szezonalításával. Ha a fogyasztás magas, a tárolóban lévő gáz mennyisége csökken(általában télen), így az árak növekednek, míg alacsony fogyasztás és magas tárolói szint mellett (általában nyáron) az árak csökkennek. Természetesen nem csak a kereslet van hatással az árra, hanem fordítva is, az ár is hatással lehet a kereslet alakulására. Azok a fogyasztók, akiknek lehetőségük van tüzelőanyag cserére, magas ár hatására egy olcsóbb alternatív energiahordozót fognak választani. Az átállás hatására a gáz iránti kereslet lecsökken, így az az árakat is lenyomja.
Kínálati oldalon az árak alakulására hatással lehet a csővezetéki kapacitás. A vezetéken szállítható mennyiség korlátozott. A kapacitás szabályozásával a kínált mennyiség fölfelé vagy lefelé változhat, aminek hatására az árak lefelé vagy fölfelé változnak. Kínálati oldalon a természeti jelenségek is befolyásolják az árak alakulását. Egy természeti katasztrófa hatására a kitermelés visszaeshet, vagy átmeneti időre megszakadhat. Mivel a keresleti igényeket nem tudják kielégíteni, az árak emelkednek. Végül fontos szerepet játszik az ár alakulásában a technika fejlődése is. Minél fejlettebb kitermelési infrastruktúra áll rendelkezésre, annál nagyobb földgázmennyiségeket lehet a felszínre hozni, ami aztán csökkenti az árakat. A hazai termelésű földgáz ára A hazai termelésű földgáz import átlag áron kerül elszámolásra, gyakorlatilag így a hazai termelésű földgáz ára együtt mozog az import árral. Az import ár és a termelési költségek különbségét bányajáradék fizetési kötelezettséggel az állam elvonja. Közüzemi árazás A földgáz fogyasztói árának kialakításában több tényező játszik szerepet: maga a kitermelt földgáz, a feldolgozás költsége, a rendszerhasználati díjak (szállítás, tárolás, elosztás, szagosítás), a szolgáltató által felszámított költségek, és végül a termékre kivetett adó. A hazai nettó ár kialakításánál a következő három tényező játszik szerepet, az import ár, az infrastrukturális költség és a kompenzációs ár. Az import ár az északitengeri brent típusú kőolaj árához igazodik, ami csak némi késéssel épül be a hazai árakba. A viszonylag alacsony földgázárnak köszönhetően a földgázigények megnövekedtek. Ennek is köszönhető, hogy ma hazánk jóval nagyobb arányban használ földgázt az elsődleges energiahordozók között, mint európai uniós társaink. A kompenzációs rendszernek köszönhetően a háztartási fogyasztók állami támogatáshoz jutottak. A magyarországi földgázárak hosszú időkön keresztül nem igazodtak a világpiaci árakhoz. Politikai döntések határozták meg a fogyasztói árakat. 2009. júliusi 1.-én hatályba lépett az új földgáztörvény.(magyar Energia Hivatal, 2009) Ennek egyik legjelentősebb hatása az, hogy a nagyobb fogyasztók és felhasználók számára a földgáz piaci és nem hatósági áron beszerezhető.
A földgáztörvény az eddigihez képest módosítja a lakossági gázár képzést is. A kisebb fogyasztók maradnak a közüzemet felváltó egyetemes szolgáltatónál. Az egyetemes szolgáltató árának meghatározásánál figyelembe veendő összehasonlító ár kiszámítására vonatkozó előírásokat és az alkalmazható legnagyobb kereskedelmi árrést a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a miniszter állapítja meg. A kisebb felhasználók a különböző gázkereskedők közül ajánlataik alapján választhatják ki a jövőbeni kereskedőjüket, amelytől azonban nem államilag ellenőrzött hatósági áron vásárolhatnak. A gázszolgáltatáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódnak a gázszállító, gáztároló és elosztó feladatok, a csővezetéki hálózatok és tárolók üzemeltetése. Ezeknek tevékenységnek elvégzésére feljogosított vállalkozások bevételei (az ún. rendszerhasználati díjak) a hatóságilag szabályozott díjak. A piaci ár alkalmazásából származó plusz - a lakosságot érintő - anyagi terhet hivatott csökkenteni a nehezebb anyagi körülmények között élők körében a kompenzációs gázár támogatási rendszer. Az elmúlt évek során egyre szűkebb rétegek és egyre kisebb összegekkel részesülhetnek az állami gázár támogatási rendszeréből. Egyes elképzelések szerint szükséges a gázár kompenzáció teljesen felszámolása, más elképzelések szerint szükség van erre a kompenzációra. Várhatóan még évekig politikai döntés kérdése lesz a támogatási rendszer ilyen formájú fenntartása. 2.7. Összegzés a földgázpiacról Ebben a fejezetben bemutatásra került az energiaszektor egyik legjelentősebb energiahordozójának számító földgáz, mely Magyarország gazdaságában különösen fontos helyet foglal el. Az egyre növekvő mértékű felhasználása elsősorban a környezetbarát mivoltának, az elsődleges energiahordozók közötti kedvező árának, valamint a széleskörű felhasználási lehetőségének köszönhető. Nemcsak ezek az előnyök, de az egyéb fosszilis energiahordozók folyamatos csökkenése is hozzájárult a földgázfelhasználás növekedéséhez. Noha az ismert földgázkészletek még 60-70 esztendőre elegendőek, a kitermelhető mennyiségek rohamosan csökkennek. Elemzésem során az Európai Uniónak a földgázpiacon betöltött szerepét kívántam kiemelni. A keresleti és a kínálati oldal áttekintése után megállapítható, hogy ma az Unió számára a legnagyobb gondot a növekvő függőség és a csökkenő belső kitermelés
okozza. A British Petrol adataiból kiderül, hogy a függőség a jövőben még nagyobb mértékben fog emelkedni. Különösen kiszolgáltatott helyzetben van Közép-Kelet Európa, köztük Magyarország. A függőség révén veszélybe került az Unió ellátása, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben kiemelt hangsúlyt kell fektetni az ellátásbiztonságra. A fejezetben elemeztem az Európai Unióban leggyakrabban alkalmazott import földgáz árképzését és a hazai termelésű földgáz árának meghatározását.
3. Az Unió energiapolitikája Az energiaágazat, s azzal szoros összefüggésben álló energiapolitika nemcsak az Európai Unióban, de a világ minden táján stratégiai jelentőséggel bír. Energiapolitikának az energiaellátás stratégiáját nevezzük, melybe egyaránt beletartozik az energiaellátás és gazdálkodás feltételrendszerének kialakítása, a jövőbeli energiaigények és az energiaforrások összhangjának biztosítása, valamint a társadalmi érdekek érvényesítése. A fejezet első része a közösségi energiapolitika alakulásáról ad rövid áttekintést a kezdetektől (az Európai Gazdasági Közösség létrejöttétől) napjainkig, míg a második rész a földgázpolitika energiapolitikában való megjelenését érinti. 3.1. Energiapolitika rövid áttekintése Az energiapolitika történetében elsőként az Európai Szén és Acélközösséget létrehozó 1951-es Párizsi Szerződés fogalmaz meg rendelkezéseket a széntermelések felhasználását illetően, majd később 1957-ben az Euratom Szerződés tartalmaz intézkedéseket a nukleáris energia területén. A rendelkezések csak általános jellegűek, közös energiapolitika részletes kidolgozására ekkor még nem került sor, hiszen a Közösség országai számára az energiaellátás kérdése nem jelentett gondot. Az első megrázkódtatás az 1973-as kőolajválság hatására következett be, melyet az olaj árának emelkedése váltott ki. A tagállamoknak bizonytalanná váló energiaellátással kellett szembesülniük. A nagy importfüggőség ugyan cselekvésre késztette az országokat, de azok egymástól eltérő függőségcsökkentő politikát kezdtek el alkalmazni. Egészen az 1980-as évek elejéig nem beszélhetünk az energiapolitika közösségi szintű szabályozásáról. Első jelentősebb lépésre 1983-ban került sor, amikor az Európai Tanács felhatalmazta a Közösségeket egységes energiapolitikai elvrendszer kidolgozására. 1986-ban az Európa Tanács horizontális és ágazati célokon alapuló stratégiát fogadott el, noha ez utóbbi nem hozott eredményt. 1988-ban merült fel először az egységes európai energiapiac kialakításának gondolata a villamosenergia piacon és a földgázpiacon, az ehhez kapcsolódó munka már 1990-ben jelentős eredményeket hozott.
1991-ben létrejött az Európai Energiacharta, melynek célja a nyílt, versenyképes és liberalizált piac kialakítása volt. 1992-ben az Európai Uniós Szerződés az egységes energiapiac gondolatát ugyan megerősítette, de jogi kereteket nem tudott biztosítani a közös energiapolitika számára, így az integráció továbbra is egy fontos megoldandó feladat maradt a Közösség számára. (Csákó, 2009) A szélesebb értelemben vett uniós energiapolitika kialakítására, így az első jelentős lépések megtételére 1995-ben került sor, amikor is megjelent az Európai Energiapolitika Zöld és Fehér Könyve. A két dokumentum jelentősége megkérdőjelezhetetlen, mivel ezekben a dokumentumokban fogalmazódott meg először az Uniónak az energiapolitikával kapcsolatos elvárásai, célkitűzései, és stratégiái. A célok meghatározásánál az energiapiacon fennálló fő gazdasági tendenciák szolgáltak útmutatóként, mint például a tagállamok várható energetikai függőségének a növekedése, az energiaárak növekvő tendenciája. Mind a mai napig érvényben vannak a dokumentumokban lefektetett alapelvek, ezért nem helytálló a sokak szerint hangoztatott azon kijelentés miszerint az Uniónak nincs energiapolitikája. A probléma abból adódik, hogy az elvben helyesen meghatározott energiapolitika a gyakorlatban több okból kifolyólag nem érvényesíthető. Egyrészt az egyes államok eltérő érdekekkel rendelkeznek, melyeket nehéz összeegyeztetni, másrészt az energiapolitika alakulását az Unión kívüli események is befolyásolják. (Szergényi, 2009) A Közösség számára fordulatot jelentett a 2000-ben megjelenő Európai stratégia az energiaellátás biztonságának megteremtése felé című Zöld Könyv, melyben közös energiapolitika kidolgozását igénylik. A dokumentum rámutat arra, hogy az energiaellátás biztosítása érdekében olyan stratégiát kell kidolgozni, mely a külső függőségi kockázatot jelentősen csökkenti. Ezt elsősorban az import források diverzifikálásával és a biztonsági készletek képzésével képzeli el az Unió. Az ezredfordulót követően számos irányelv került elfogadásra az energiaszektorra vonatkozóan, többek között a földgázpiacra, villamosenergia piacra, megújuló energiaforrásokra vonatkozó szabályzások láttak napvilágot. 2005-ben került elfogadásra az energiahatékonysági kérdéseket tárgyaló és szabályzó Zöld Könyv. Az energiapolitika következő jelentős állomása a 2006-os Zöld Könyv, mely az Unió energiapolitikájának három alapvető célját fogalmazza meg: az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a versenyképesség. Az újabb Zöld Könyvben és az Energiapolitika Európáért című cselekvési tervben kerültek megfogalmazásra a teljesítendő feladatok köre, melyek a következők (Szergényi, 2009):
belső piac kiteljesítése szolidaritás kialakítása tagállamok között ésszerű energiaszerkezetek kialakítása megújuló energiaforrások növelése és energiahatékonyság stratégiai energiatechnológiai terv kidolgozása közös fellépés az Unión kívül eső területekre az energiapiac területén 3.2. A földgázpolitika helye az energiapolitikában A földgázpolitika az energiapolitika szerves részét képezi. A fent említett dokumentumok az energiapolitika minden területére kiterjesztve fogalmaznak meg célkitűzéseket, feladatokat, azonban témám szempontjából a szerteágazó energiapolitikai teendőkből csupán a földgázpolitikával összefüggő feladatokat vizsgálom, azon belül is az import földgázforrások biztosításához szükséges teendőket. Noha a földgázpolitika és az ehhez szorosan kapcsolódó ellátásbiztonság eszközeit a következő fejezet tárgyalja részletesen, elöljáróban érdemes összefoglalni a földgázpolitika főbb prioritásait: beszerzési források diverzifikációja, gázvezetékek építése LNG terminálok létesítése és bővítése földalatti tárolás bővítése energiahatékonyság növelése 3.3. Összegzés az energiapolitikáról Megállapíthatjuk, hogy az erőfeszítések ellenére hosszú időn keresztül nem volt elég hatékony az Európai Unió energiapolitikája és azon belül a földgázpolitika az ellátásbiztonság megteremtésére. A 2006-ban kiadott Zöld Könyv fogalmazta meg a három alapvető célt, a fenntarthatóságot, versenyképességet és az ellátásbiztonságot, mely utóbbi napjaink legfontosabb energiapolitikai célja.
4. Ellátásbiztonság Földgáz ellátásbiztonságról pár évtizeddel ezelőtt még teljesen értelmetlen lett volna beszélni. Az Európai Unió ugyanis ekkor még nem szembesült sem földgázhiánnyal, sem függőséggel és az igényeit is ki tudta elégíteni a bő kínálatnak köszönhetően. Napjainkban azonban más a helyzet. Mint már a második fejezetből kiderült, az Európai Unió rendelkezésére álló földgázmennyiségei folyamatosan csökkennek, így szükségleteinek nagy részét kénytelen külső forrásokból beszerezni. Mindez arra hívja fel a figyelmet a Közösség számára, hogy hosszú távon gondolja át lehetőségeit és teremtse meg a biztonság minél magasabb fokát. Jelen fejezetben kitekintést szeretnék adni az ellátásbiztonság eltérő értelmezéseiről, az ellátásbiztonságot veszélyeztető kockázatokról és azok lehetséges kezelési eszközeiről, valamint az Európai Unióban érvényben lévő azon irányelvről, mely az ellátásbiztonság kérdéskörével foglalkozik. 4.1. Ellátásbiztonság fogalma, értelmezése Az ellátásbiztonság meghatározása egy általánosan használt fogalom, sem nemzetközi, sem hazai szinten nem fogalmazódott meg egy azonos jelentésű definíció. Még ha országonként eltérő meghatározást is találunk az értelmezésére, egy biztos: az ellátásbiztonság minden piaci szereplő számára alapvető érdek. A következőkben szeretnék néhány meghatározást bemutatni az ellátásbiztonságra. A minél pontosabb értelmezés érdekében érdemes több forrásból megközelíteni a kérdéskört. Az ellátás biztonság garancia arra, hogy a nem megszakítható fogyasztók számára az igényelt gázmennyiség folyamatosan rendelkezésre áll - megfelelő áron. (Csete és Horánszky, 2005) A kereskedő és a fogyasztó közötti gázellátási szerződésben meghatározott mennyiségű, minőségű és nyomású földgáznak a szerződés érvényességi ideje alatt a fogyasztó telekhatáránál az átadás/átvételi ponton időben folyamatosan és zavartalanul a fogyasztó rendelkezésére kell állnia. (Csete, 2002) A standard definition of security of supply is a flow of energy supply to meet demand in a manner and at a price level that does not disrupt the course of the economy in an environmental sustainable manner., (CERA, 2005), azaz
A standard definíció szerint az ellátásbiztonság a folyamatos energiaellátás biztosítása az igényeknek megfelelően, oly módon és olyan árszinten, ami nem veszélyezteti a gazdaság működését a környezet számára elfogadható módon. A fenti meghatározásokból kiderül, hogy nem könnyű definiálni az ellátásbiztonság fogalmát. A vezetéken szolgáltatott energia sajátos termék, hiszen a végfelhasználó csak egy ponton, az átadás-átvételi ponton tud hozzáférni a megvásárolt áruhoz, így az eladónak ezen a ponton kell biztosítania a vevőnek az áru folyamatos rendelkezésre állását. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fogyasztók elfogadható áron bármikor, szabadon hozzáférhetnek a gázhoz. Mindenesetre, ha ellátásbiztonságról beszélünk, meg kell teremtenünk a biztonság alapvető feltételeit, így biztosítani kell a szükséges mennyiségű földgázt, és annak termelőtől fogyasztóig történő eljuttatásához az ellátó hálózat zavartalan működését. Az ellátásbiztonságot két dimenzió szerint szükséges vizsgálni: időbeli és térbeli dimenzió alapján. A biztonság időbeli horizontja szerint megkülönböztetünk rövid és hosszú távú ellátásbiztonságot. Egyes értelmezések egy harmadik, középtávú biztonságot is meghatároznak, de jelen esetben csak e két időtávval foglalkozunk. Rövid távon az ellátásbiztonság a földgázigények napi szintű kielégítését célozza meg a kínálat és kereslet egyensúlyának fenntartásával. Ebben az esetben általában operatív problémák merülnek fel, például az ellátó rendszer technikai meghibásodásának következtében vagy extrém időjárás miatt néhány napra megszakad az ellátás. A zavar elhárítása a rendszerműködtetők feladata. A hosszú távú ellátásbiztonság elsősorban stratégiai kérdéseket vet fel, ami 5-10 évnél hosszabb periódusban az éves gázigények folyamatos és zavartalan biztosítására vonatkozik. Ebben az esetben általában már forráshiányból fakadó vagy infrastrukturális okokból fellépő zavarról beszélhetünk, melynek orvoslása kormányzati vagy közösségi feladat. A két időhorizont nem választható el élesen egymástól. A rövid távon fellépő zavarok hatással vannak a hosszú távú ellátásra. Ugyanakkor az ellátást hosszú távon biztosító eszközök hiányában a rövid távú ellátásbiztonság sem értelmezhető. A két időtáv részletes elemzésére még később visszatérek. A biztonság térbeli dimenzionálása alapján megkülönböztetünk belső és külső biztonságot, ahol a határvonal az Európai Unió határa.