A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatások kérdései
Tartalom Foglalkozás-egészségügyi szolgálat A munkaköri alkalmasság vizsgálata, valamint véleményezése Munkaköri alkalmassági vizsgálatok Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat Időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatok Sérülékeny csoportok Jogszabályi előírások Munkáltatói feladatok a sérülékeny csoportba tartozókra vonatkozóan Munkaköri alkalmasság elbírálása Megváltozott munkaképesség és munkáltatói akkreditációs eljárás A rehabilitáció alapkérdései a munkajogban A megváltozott munkaképesség és a foglalkoztatás A munkáltató kötelezettségei A rehabilitációs eljárás A munkáltatók akkreditálásának új szabályai Hogyan működik az akkreditációs eljárás? Egy mellőzöttnek tűnő feladat: az elsősegélynyújtás Legfontosabb jogi előírások Útmutató az elsősegélynyújtáshoz, a sürgősségi ellátáshoz A katasztrófavédelem és az orvosi tevékenység A munkaegészségügy felügyelete Feladat, hatáskör és szervezeti változások Jogszabályi változások Az egészségügyi hatósági és államigazgatási tevékenység ÁNTSZ feladatai, hatásköre Foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladatai Az ergonómiai elvek érvényesítése
A fizikai munkakörnyezeti kóroki tényezők A munkaanyagokra, a technológiára vonatkozó követelmények A képernyő előtti munkavégzés A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek Foglalkozási megbetegedés kártalanítása Munkáltató munkavállaló együttműködése a munkavédelmi, elsősegélynyújtási feladatok ellátásában Az együttműködés jogi természete A szerződéses típusú együttműködés Mit tartalmaz a munkajogi együttműködés? A munkáltató munkavédelmi biztosításának tartalma A munkáltató érvényesítési eszközei A munkavédelmi utasításadás jogi jellegéről A munkavállaló kijelölése munkavédelmi feladatokra Az együttműködés korlátai A munkabiztonsági és a munkaegészségügyi szaktevékenység Munkabiztonsági szaktevékenység Munkavédelmi üzembe helyezés Üzembe helyezés Munkabiztonsági szakértői szakterületek Használatba vétel A munkavégzés tárgyi feltételei Kockázatértékelés Megelőzési stratégia EVE előírás Munkabaleset kivizsgálása Szakember foglalkoztatása Munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy foglalkoztatásának feltételei Munkaegészségügyi (foglalkozás-egészségügyi) szaktevékenység Összefoglalás
A foglalkozásegészségügyi szolgáltatások kérdései Foglalkozás-egészségügyi szolgálat Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet alapján. A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat, foglalkozás-egészségügyi központ, foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában működhet. A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként a rendelet 4. -a szerinti feladatokat látja el; foglalkozás-egészségügyi központként munkahigiénés és pszichológiai és/vagy ergonómiai és/vagy toxikológiai és/vagy munkabiztonsági szolgáltatást nyújt.
2007. május 15-étől a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet a rendelet 3. (1) bekezdése alapján csak a) foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy b) üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat. Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet a szakképesítés megszerzéséhez külön jogszabályban előírt ideig a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan (a továbbiakban együtt: foglalkozás-orvostan) szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett a heti törvényes munkaidő felét elérő munkaidőben dolgozik. A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosi gyakorlattal rendelkezik. Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el. A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma: 54 723 01 0000 00 00), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el. A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi ugyancsak 2007. május 15-étől: a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat; b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását;
c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben a helyi körülmények figyelembevételével meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül; d) külön jogszabályban meghatározottak szerint az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást; e) külön jogszabályban előírtak szerint a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatokat; f) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítást; g) külön jogszabályban előírtak szerint a munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat; h) a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozását; i) külön jogszabályban meghatározottak szerint az 1. és 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát. A munkavédelmi törvény két jól elkülöníthető, de egymással elválaszthatatlan oldalt képeznek a munkaegészségügy területei: a munkahigiéne és a foglalkozásegészségügy szakterület. A szolgálat közreműködik: a munkahelyi veszélyforrások feltárásában, munka-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában, a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében; a foglalkozási rehabilitációban.
Munkahigiéné: a munkakörnyezeti egészségi veszélyek előrelátásának, felismerésének, értékelésének és kezelésének tudománya, melynek célja a munkát végzők egészségének és jóllétének védelme, általában a közösség megóvása. Foglalkozás-egészségügy: a munkakörnyezet kóroki tényezőinek, a munkavégzésből fakadó megterhelések, ezek igénybevételével keletkező élettani összefüggéseinek kérdéseivel, a konkrét tevékenységet végző személy adott munkára való alkalmasságával foglalkozó tudomány. Foglalkozás-egészségügyi szolgálat: olyan, elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban. Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozásegészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység. A munkaköri alkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat a foglalkozás-egészségügyi szolgálat látja el a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet * előírásainak megfelelően. Ez a kormányrendelet is jelentősen változott: * A kormányrendeletet a 70/2007. (IV. 14.) Korm. rendelet módosította, amely 2007. IV. 15-től hatályos.
valamennyi munkáltatónak új kötelezettséget írva elő 2007. április 15-étől. Egyúttal új rendelkezése a kormányrendeletnek, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgálat biztosításával kapcsolatos hatósági ellenőrzési jogkört az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) gyakorolja. Az új munkáltatói kötelezettségek a következők. Valamennyi munkáltató kivétel a magánszemély munkáltató a működése megkezdését követő két hónapon belül köteles az OMMF területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségének * bejelenteni székhelyének és telephelyeinek címét, folytatott tevékenységeit, a részére foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó szolgáltató nevét és címét, a foglalkoztatott, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásban részesülő munkavállalók számát és foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolását. Amennyiben ezen adatok közül megváltozik a cég/intézmény székhelyének és telephelyeinek címe, a folytatott tevékenysége, a foglalkoztatott, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásban részesülő munkavállalók száma és foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolása, ezeket a változásokat minden, következő év február 15. napjáig köteles bejelenteni a munkáltató a munkavédelmi felügyelőséghez. * Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség felügyelőségeinek elérhetősége letölthető az OMMF honlapjáról: www.ommf.gov.hu.
A foglalkoztatott, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásban részesülő munkavállalók számának jelentéséhez a következő mintát írja elő a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete: Jelentés a munkavállalói létszámról Foglalkozás-egészségügyi szolgálat neve: címe: orvosok száma: ápolók száma: alkalmazott egyéb személyek száma: Jelenleg ellátott létszám Osztály 199... év... hó... naptól... hó... napig A B C D szabad kapacitás (fő) főállású: részállású: Várható növekedés (+), illetve csökkenés ( ) 199... év... hó... naptól... hó... napig várható kapacitás (fő) Kelt:...... A szolgálat vezetője Ugyanakkor, ha a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató és a munkáltató közötti a szolgáltatás nyújtására létrejött megállapodás hatálya megszűnik, akkor azt a megszűnés időpontjának megjelölésével, valamint a szolgáltatást nyújtó orvos személyében bekövetkezett változást annak kezdő időpontjának megadásával három munkanapon belül a változás megtörténtétől számítva köteles bejelenteni a területileg illetékes munkavédelmi felügyelőséghez.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltató, illetve a szolgáltatást nyújtó orvos személyében bekövetkezett változás esetén nemcsak a fentieket kell bejelenteni, hanem a szolgáltatást korábban nyújtó szolgáltató, illetve orvos köteles a foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátásához szükséges dokumentumokat (egészségügyi adatok esetében az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezéseinek megfelelően) a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosító szolgáltató részére átadni. Azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn szolgálatot amennyiben nincs külön megállapodás a térítési díjakra az előírások szerinti vizsgálatok elvégzésére, ezen rendelet az 1. számú mellékletében meghatározott térítési díjat fizetik a szolgáltatást nyújtónak. Ezek a díjak * a következők: D foglalkozás-egészségügyi osztály esetében C foglalkozás-egészségügyi osztály esetében B foglalkozás-egészségügyi osztály esetében A foglalkozás-egészségügyi osztály esetében 5 000 Ft/fő/év 6 800 Ft/fő/év 8 400 Ft/fő/év 10 000 Ft/fő/év * Ha a szakmai alkalmassági vizsgálatra beutalt munkanélküli vizsgálata alkalmatlan minősítéssel zárul, és emiatt a foglalkoztathatóság vizsgálatára kerül sor, a munkaügyi központ eltérő megállapodás hiányában a foglalkoztathatóság vizsgálatának a megállapodásuk szerinti térítési díját köteles megfizetni. Az egészségkárosító kockázatok meghatározásához és nyomon követéséhez szükséges, az 1. melléklet 1.2. pontja szerinti munkahigiénés vizsgálatért fizetendő térítés összegéről a megrendelő és a vizsgálatot végző megállapodik.
A táblázatban szereplő foglalkozás-egészségi osztályba sorolás kritériumait, szempontjait a 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 4. sz. melléklete tartalmazza részletesen, amely megtalálható az aktualizált CD-n. Fontos, hogy a foglalkozás-egészségi osztályba sorolást a munkáltatónak kell elkészíteni a szolgálat vagy a munkavédelmi felügyelőség véleményének figyelembevételével, részben a foglalkoztatottak száma, részben a végzett tevékenység alapján. A rendelet négy kategóriát (A-D-ig) állapít meg a végzett gazdasági tevékenység (a TEÁOR ágazati számjeleit alkalmazva). A négy kategória szerint a főműszak-időben biztosítani kell a szolgálatban egy orvos és egy ápoló jelenlétét: A foglalkozás-egészségi osztály esetén az 1000 munkavállalónként, B foglalkozás-egészségi osztály esetén az 1200 munkavállalónként, C foglalkozás-egészségi osztály esetén az 1500 munkavállalónként, D foglalkozás-egészségi osztály esetén a 2000 munkavállalónként. Amennyiben azonban egy munkahelyen az A és B foglalkozás-egészségi osztályba tartozó munkavállalók száma egy műszakban 300 fő felett van, ebben az esetben a munkahely szerint illetékes munkavédelmi felügyelőség foglalkozás-egészségügyi szakápolói ellátásnak helyszíni biztosítását beleértve az elsősegélynyújtás feltételeit is előírhatja.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás is köteles az OMMF-nek a rávonatkozó adatokat bejelenteni így lehetősége van a munkavédelmi felügyelőségnek, hogy a munkáltató kérelmére tájékoztatást adjon a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás igénybevételének helyi megoldásairól.
A munkaköri alkalmasság vizsgálata, valamint véleményezése A foglalkozás-egészségügyi orvos meghatározó feladata a munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése. Jellegénél fogva ez preventív szakmai tevékenység. Megelőző jellege kettős: egyrészt a konkrét munkavégzési jogviszony feltételeként, másrészt a fennálló jogviszonyok kontrolljaként érvényesül. Fontos tudni, hogy az alkalmasság vizsgálata alapvetően foglalkoztatói kötelezettség, de a munkavállaló együttműködési felelősségével valósulhat meg. Az Mt. 2001: XVI. törvénnyel történt módosítása új együttműködési kötelezettséget írt elő a munkáltatónak [Mt. 3. (2) bek. második mondat]. Ez a felvételis személyek vonatkozásában éppen az alkalmasság megállapítása érdekében (is) került kialakításra. El kell mondani a felvételre jelentkező személynek, melyek az alkalmassági feltételek, melyhez foglalkozás-egészségügyi eljárásának minden segítséget meg is kell adni. Van egy különbség, amire célszerű figyelni. Munkajogi jogviszony létesítése előtt a jelölt nem köteles együttműködni az orvosi vizsgálatok érdekében. Más a helyzet, ha már munkaviszonyban áll a munkáltatónál. Ebben az esetben, ha megtagadja az alkalmassági vizsgálaton történő részvételt, az Mt. 89. (3) bek., vagy az Mt. 81. -a szerint (próbaidő) a munkaviszony megszüntethető. A foglalkozási, munkaköri alkalmasság vizsgálati kérdései Mikor kötelezhető és mikor nem a munkavállaló alkalmassági vizsgálatra?
Eltérés a munkakör és a munkaviszony között Az alkalmassági vizsgálat nem a munkaviszonyhoz, hanem a munkaviszony létesítésével betölteni kívánt munkakörhöz kapcsolódik. A munkaköri alkalmasság vizsgálatára akkor is sor kerül, ha megváltozik a munkavállaló munkaköre, és az új munkakörre az alkalmassági vizsgálat más szempontok alapján kerülhet lebonyolításra. E vizsgálat célja, hogy az egyént a munkaköri terhelés szempontjából objektív és szubjektív oldalról egyaránt megvizsgálja. A munkaköri alkalmasság vizsgálata kötelezettségi oldalon a munkáltatót aktív, míg a munkavállalót passzív módon érinti. Ha a munkáltató meg akar felelni a jogszabályi követelményeknek, akkor a munkaköri alkalmassági vizsgálatok elvégeztetésére kötelezi dolgozóját, munkaerő-felvételis személyt felkéri annak elvégzésére. A munkavállaló viszont nem köteles alávetni magát a vizsgálatnak, de ez létesíthető munkaviszonyát, illetve munkakörének betölthetőségét érintő nyilatkozat. Ezt a nyilatkozatot, vagy utaló magatartást is nyilvántartásba kell venni. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatot a munkaköri alkalmasság vonatkozásában a következő feladatok terhelik: A munkahelyi (munkavállalóra nehezedő) összterhelést meg kell határozni. Ez a feladat két részből tevődik össze: a munkakör ellátásához szükséges munkavégzési tevékenységekből (munkavégzésből) és a munkakörülményekből. Meg kell ismerni az egyén egészségi állapotát, fel kell mérni munkavégző lehetőségeinek hatásait. A vizsgálati terhelés és az egyén egészségi állapota között fennálló korrelációs kapcsolat alapján dönteni
kell az alkalmasság kérdésében. Ez a döntés lehet végleges = alkalmatlan, és lehet átmeneti = adott egészségi állapotban alkalmatlan minősítés. A konkrét egészségi állapot figyelembevételével szükség szerint javaslatot kell tenni a munkavégzés és a munka feltételeinek megváltoztatására. Hogyan alakul az összmegterhelés vizsgálati folyamata? A munkakör meghatározása a statisztikai rendből kiindulva történik (TEÁOR). Ha nem lenne a munkáltató valamely tevékenysége besorolva a KSH által, úgy azt meg kell kérni. A munkakör mindig tartalmazza a végzendő tevékenységek megjelölését, így azok egészségre, higiénés állapotokra nézve szabatos eligazítást adnak. Kiindulva az ellátandó munkakör tartalmi elemeiből, a vizsgáló orvos az ellátandó munkakör munkavégzéseit elemzi. Ezt a munkavégzés helyére koncentrálva végzi el a szakember. Zárt munkatérben, vagy nyílt munkatérben ugyanaz a hőmérséklethatás más és más terhelést eredményez. Ilyenkor még a munkakört vizsgálja az orvos, nem pedig azt, hogy a konkrét személy a terheléseket képes-e elviselni károsodás nélkül. Különbséget teszünk: munkakörülmények és a munkavégzésekből eredő hatások között. A két elem együtt alkotja a munkaköri összterhelést. Az alkalmasság eldöntéséhez a vizsgáló orvos két elemzést végez el: a munkakörülmények (munkavégzési hely, légköri állapot, hőmérséklet stb.) jellemzését és a munkatevékenység leíráson alapuló analízisét.
E munkálatokat kialakult módszerek, tapasztalatok segítik. Hogyan történik valamely munkakörülmény jellemzése? Mindenekelőtt a munkahelyet, majd a kóroki tényezőket írják le. A munkahelyi jellemzők Munkahelyi jellemzők (általános és konkrét leírással: mindig a végzett munka aspektusából történő leírás): 1. Belső térben végzett munka; 2. Külső térben végzett munka; 3. Hirtelen hőmérsékletváltozás; 4. Nagy nedvességtartalmú levegő; 5. Alacsony nedvességtartalmú levegő; 6. Vizes munkahely; 7. Síkos, csúszós felületű munkahely; 8. Balesetveszélyes munka (pl. égés, mozgó berendezések, szűk tér stb.); 9. Mélyszinti munkavégzés. A munkahelyi jellemzőket a munkakörnyezeti tényezőkkel kell folytatni. Ezeket fizikai, zaj, vibráció, magas vagy alacsony légnyomás, hőmérséklet, kémiai körülmények, vegyi, biológiai, ergonómiai és lelki (pszichológiai) alcsoportokba tagolva rendezi a vizsgáló orvos. Fizikai jellegű kóroki tényezők: sugárzás (ionizáló és nem ionizáló); zaj jellegű (impulzív vegyes ipari); vibrációs (lokális és egész testet érintő); magas vagy alacsony légnyomás; hőmérsékleti jellegű tényező a hideg vagy meleg állapot. Kémiai jellegű kóroki tényezők: porok (irritatív, korrozív, allergén, tibrogén, rákkeltő stb.); vegyi jellegűek (mérgezők, irritatív, korrozív, szenzibilizációs hatásúak, mutagén ágensek, rákkeltők, reprodukciót károsítók stb. Biológiai kóroki tényezők külön szakmai felsorolására utalunk, de ehelyütt felsorolásukat mellőzzük.
Fontos tudni, hogy a munkát végző személynek mennyi időt kell a munkahelyen, az adott munkakörnyezetben tartózkodnia. A kóroki tényezőket számszerűsített, egyezményes formákban fejezik ki a szakvélemények (pl. decibel, % stb.). A munkaköri alkalmasságnál a munkahelyi jellemzőket, kóroki tényezőket három csoportba tagolhatják a szakvélemények. A kérdéses kóroki tényező N = nincs jelen a munkafolyamatban; A = hetenként, a munkaidő 1/3-át meg nem haladó mértékben; Gy = gyakran van jelen (2/3 munkaidőrészben, a konkrét munkafolyamatban a teljes munkaidőben a kóroki tényező); F = folyamatosan jelen van. Amiről az orvosnak tudnia kell Az Mt. a napi nyolc órai munkaidőt rögzíti, mint elszámoló (etalon) időt. Amikor az 1/3-os vagy 2/3-os mértéket rögzíti az orvos, akkor ebből a mértékből indul ki. Részmunkaidő például ötórás foglalkoztatás önmagában nem eredményezi a kóroki tényezők arányos csökkenését. Ha ugyanis a munkavégző személy munkája a munkatevékenység kóroki aktivitási idejére esik, akkor a reá irányadó munkaidőre vetített terhelés aránya megváltozik. E kérdések lesznek a konkrét elemzések tárgyai. Előfordulhat, hogy a sugárzó térben kell tartózkodnia a munkavállalónak, noha munkát nem tud végezni (állásidő). Ilyenkor a terhelés változatlanul fennáll. Ezért van a munkavégzési időnek és nem a munkajogi értelemben felfogott munkaidőnek jelentősége a gyakorlatban is.
A munkavégzés értékelése A foglalkozás-egészségügyi tevékenység kulcseleme a munkavégzés értékelése. Munkavégzés alatt az emberi test mozgásával kiváltott folyamatokat határozzuk meg. Néhány elemét e vizsgálódásnak bemutatjuk azért, hogy mi mindenre kell nem csak az orvosnak, hanem a munkavégzés tervezésekor is gondolni. Vizsgálni kell például a fizikai erőkifejtés igényét és maximumát; a fizikai erőkifejtés jellegét (emelés, tolás stb.); a munkavégzési testhelyzetet (állás, ülés, egyensúlyozás stb.); hallás, látás; pszichés hatás (roncsolt testek gyakori látványa stb.). Ezek a szempontok segítik a munkáltatókat is az üzem, műhely, iroda szervezésekor. Általánossá vált az egyenes vízszintes íróasztallap alkalmazása. E lapon azonban gerincmeghajlással lehet dolgozni. A ferdített egykori iskolapadokra jellemző írólap viszont ezt a munkahelyi (tömeges) károsodást ellensúlyozhatja. A foglalkozás értékelésekor figyelembe kell venni a közös térben végzendő munkát. Vizsgálandó, hogy a munkát egyedül kell-e végezni, avagy együttműködve másokkal. 1 A foglalkozás (munkavégzés) térben történik. Az orvosnak vizsgálnia kell, hogy a munkatér személyes kitölthetősége, vagy ki nem tölthetősége milyen hatással lesz a munkavállalókra. A különböző szempontok analizálása a konkrét munkakör feltételeit determinálja. 1 Ehelyütt utalunk az ún. amerikai irodákra. A munkatársak közös térben elhelyezése, állandó megfigyelhetősége, a különböző tevékenységet végzők zaj- és egyéb terhelése súlyos munkavédelmi problémák mellett a hatékonyságot is érinti. Képzeljünk el egy olyan ügyvédi irodát, ahol 8 10 ügyvéd közös térben látja el hivatását. Nyilvánvalóan rossz lesz akárcsak számos ügyfélszolgálati modellben a hatásfok.
A munkaköri alkalmassági vizsgálat második alapeleme a munkavállaló egészségi állapotának felmérése. Kétségtelen: a munkáltatók a lehető legtűrőképesebb személy kiválasztására törekednek. A munkaköri alkalmasság egészségügyi vizsgálata azonban csak az optimalizálás felé irányulhat, de nem célja a maximális terhelést bíró személyek kiválasztása. A munkavállaló egészségi állapotát a kórelőzményekhez képest lehet feltárni. Ezt nevezi a szakma: anamnézisnek. Értelemszerűen: az anamnézis a megelőző foglalkoztatások, egyéb körülmények ismeretét igényli. Ez a kérdés összekapcsolódik az egészségügyi adatok kérdéskörével. E körben az egészségügyi törvény, az adatvédelmi törvény rendelkezései is fontos szempontok. A munkavállaló egészségi állapotának vizsgálatakor találkozunk foglalkozási anamnéziával, általános anamnéziával, életmód anamnéziával, fizikális (állóképesség) vizsgálattal. Külön rendelhetők el szakvizsgálatok. A munkakapacitás-vizsgálatot követően dönt a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkaköri alkalmasságról. Ez a döntés mindig írásban és dokumentált formában történik. Az anamnéziák esetkörei
Munkaköri alkalmassági vizsgálatok A munkavédelmi törvény 49. (1) bekezdése alapján a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelent mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára külön jogszabályokban meghatározottak szerint alkalmasnak bizonyult. Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és külön jogszabályban meghatározott munkakörökben időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szól. A rendelet jelentősen módosult 2007. május 13-ával. Így ebben a fejezetrészben ennek a rendeletnek a legfontosabb előírásait, változásait dolgozzuk fel. A rendelet 1. -a számos naponta használt fogalmat értelmez. Így a munkaköri alkalmassági vizsgálat, a szakmai alkalmassági vizsgálat, a személyi higiénés alkalmassági vizsgálat, a munkát végző személy, a szakképző intézmény,
a tanuló, a hallgató, a pszichoszociális kóroki tényező, az expozíció, a biológiai monitorozás, munkaügyi központ a foglalkoztathatósági szakvélemény, az idősödő, a sérülékeny csoportok, a nemrég szült nő. A rendelet alapján a munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni; szakmai alkalmassági vizsgálat: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat. Módosult a foglalkoztathatóság szakvéleményezésére vonatkozó fogalom, ami nem más, mint annak megállapítása, hogy a vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzését különböző foglalkozásokban, illetve az alkalmi munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. Ez a rendelet valamennyi munkáltatóra vonatkozik a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében, aki a munkavédelemről szóló 1993.
évi XCIII. törvény 87. -ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat. A foglalkoztathatóság szakvéleményezése tekintetében pedig a munkaügyi központra és a munkanélkülire, valamint az alkalmi munkavállalóra, a személyi higiénés alkalmasság vizsgálata és véleményezése tekintetében a munkát végző személyre terjed ki. Külön rendelkezik a jogszabály a gépjárművezetők, helyi közforgalmi járművezetők, mezőgazdasági vontatók vezetői stb.; az országos közforgalmú vasutaknál, a hajózásban, a polgári repülésben foglalkoztatottak; a fegyveres erők, rendvédelmi szervek hivatásos, szerződéses és sorállományú tagjai; a kézi lőfegyvert, lőszert, gáz- és riasztófegyvert tartani szándékozóknál, illetve ilyen engedéllyel már rendelkezők; a túlnyomásos munkahelyek dolgozói; az egészségügyi tevékenységet folytatók munkaköri alkalmasságának orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről. Három orvosi vizsgálattípust különböztet meg a jog: munkaköri; szakmai; személyi higiénés. Az alkalmasság véleményezése: a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre, a szakmai alkalmasság esetében az adott szakmára, illetve szakmai jellegű képzésre; a munkanélküli esetében szakmai jellegű képzésre, átképzésre, az
adott személy számára ellátható foglalkozási csoportokra vagy szakmák megjelölésére, a személyi higiénés alkalmasság esetében a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen folytatott tevékenységre történik. A munkaköri és a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat is lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat Mikor kell előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatokat végeztetni? Mindenekelőtt a munkába lépés (a munkavégzés) megkezdését megelőzően. Ezen túlmenően a fennálló munkaviszony esetén a munkakör (munkahely) megváltozása előtt kell elvégeztetni a vizsgálatot. Akkor is el kell végeztetni, ha két hetet meghaladó külföldi kiküldetésre megy a munkavállaló. Új előírásokat fogalmaz meg a rendelet az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot érintő foglalkoztatottakra vonatkozóan, mivel kiterjeszti azoknak a körét, azokat az eseteket, ahol az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot el kell végezni.
Ezek a következők a munkáltató által foglalkoztatott személynél a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt, ha fizikai munkát végez, fiatalkorú, nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállaló az új munkakörben vagy munkahelyen a korábbinál nagyobb vagy eltérő jellegű megterhelésnek lesz kitéve. Továbbra is hatályosak azok az előírások, miszerint előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a kéthetes időtartamot meghaladó külföldi munkavégzés esetén a kiutazás előtt minden munkavállalónál, ha közepesen nehéz vagy nehéz fizikai megterheléssel járó munkát végez, a külföldi munkavégzés és a munkakörnyezete a hazainál nagyobb megterhelést ró a munkavállalóra, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtója a munkavállaló egészségügyi állapotára tekintettel szükségesnek tartja; kirendelés esetén, az új munkahely foglalkozásegészségügyi orvosának. Nincs szükség a vizsgálat elvégzésére, ha a munkavállaló a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 166/2006. (VI. 28.) Korm. rendeletben foglalt feladatok ellátása érdekében tartózkodik külföldön, ha a tervezett külföldi munkavállalás időtartama a három hónapot nem haladja meg, a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők és fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályokról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet hatálya alá tartozik.
Időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat A szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az időszakos vizsgálatokat a rendelet új előírása alapján az 5. számú melléklet szerint fokozott pszichés terhelésnek kitett munkavállalónál évente kell elvégezni. Az időszakos alkalmassági vizsgálat nem kötelező valamennyi munkavállaló esetében. Csak azokra nézve kell alkalmazni, akik meghatározott foglalkozási betegségnek kitett kockázati körben kerülnek foglalkoztatásra, vagy fokozottan balesetveszélyes munkát végeznek. A rendelet 6. (1) bek. a i) pontjai tételesen felsorolják a csoportosító ismérveket. Tájékoztatás céljából néhány tehát nem a rendelet által tételesen felsorolt esetkörre ehelyütt utalunk. Fiatalkorúak. E csoportba a 18. életévüket be nem töltött munkavállalók tartoznak. A vizsgálatot évente kell elvégezni. Az idősödő munkavállalóknál ha egyéb előírások hatálya alá nem tartoznak évente kell elvégezni a vizsgálatot. Idősödő az, aki a ránézve irányadó nyugdíjkorhatárt elérte.