Vagyongyarapodás a tényállás tisztázása Fővárosi Bíróság 16.K.30.151/2005/13. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Fővárosi Bíróság Dr. Tatár Klára ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek, dr. Bánfy András jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály (cím) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult adóügyi perében meghozta az alábbi Í T É L E T E T A bíróság alperes 2oo4. december 9-én kelt l2285ol434. számú határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az adóhatóságot új eljárásra kötelezi. Az illetéket az állam viseli. Kötelezi a bíróság alperest, hogy l5 napon belül fizessen meg felperesnek 4oo.ooo (Négyszázezer) forint perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I N D O K O L Á S Az adóhatóság felperesnél a 243/43593. számú megbízólevél alapján személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés alá vont időszak l998. l999. 2ooo. 2ool. és 2oo2. évek voltak. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága Ellenőrzési II. Blokk a 2oo4. szeptember lo-én kelt 2688533728. számú határozatával a vizsgált időszakra személyi jövedelemadó nemben l5.749.42o forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, továbbá 9.256.l88 forint késedelmi pótlék és 7.724.7lo forint adóbíráság megfizetésére is kötelezte. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy felperes részére a vizsgált időszakban munkáltatói a mindenkor érvényes minimálbérnek megfelelő bérjövedelmet igazolták. Felperes ezen adókötelezettségéről tett adóbevallást. A tulajdonában lévő cégek a 1Bt és a 1Kft a vizsgált időszakban osztalékot nem fizetett felperes részére. Felperes l998-2ool. években minden évben vásárolt személygépkocsit. l998. évben 6.962.l24 forint, l999. évben l5.2l7.455 forint, 2ooo. évben l3.623.559 forint, 2ool. évben 2.958.3ol forint értékű valutát vett fel devizaszámlájáról.
Az Art. lo9. - alapján járt el az adóhatóság. Felperes a felszólítások ellenére nem nyilatkozott a valutaszámlájára érkezett pénz eredetéről, annak forrásáról, így azt felperes bevételeként vette figyelembe az ellenőrzés, mely a személyi jövedelemadóról szóló, tárgyidőszakban hatályos l995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Szja) 28.. (l) bekezdése alapján ezen bevétel egyéb jövedelemnek minősül, mely alapján a teljes bevételi jövedelem. Ehhez kapcsolódóan állapította meg évekre lebontva felperes adókötelezettségét. Az első fokú határozattal szemben felperes fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésében kérte az első fokú határozat felülvizsgálatát, annak megállapítását, hogy bevallásaiban helytállóan rögzítette adókötelezettségeit. Álláspontja szerint az első fokú határozat megsérti a tényállás-tisztázási kötelezettséget, az adó javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni az adóhatóság és ennek a határozat nem felel meg. A bírósági iratok áttanulmányozását, amely a jegyzőkönyv mellékletét képezi, elmulasztotta az adóhatóság. Felperes javára szolgáló körülményeket tartalmazó iratokat nem vett figyelembe, vizsgálat tárgyává nem tett. Az adóhatóság nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem vette figyelembe a rendelkezésre álló iratokat, miért kezeli külön a devizaszámlán feltüntetett összeget és az ingatlanok megvásárlására fordított baráti, szülői támogatásokat. Felperes a devizaárfolyamok között esetlegesen haszon miatt váltott át forintot külföldi valutára, majd ismét forintra. Fellebbezéséhez csatolta egy görög közjegyző előtt tett görög állampolgárságú személy nyilatkozatát, amelyben az került rögzítésre, hogy felperesnek loo.ooo EURO baráti támogatást juttatott ezen görög állampolgár kisebb-nagyobb összegekben, több részletben. Csatolta még...országban élő volt felesége... nyilatkozatát, amelyben nevezett elismeri, hogy kb. 5o.ooo DEM összeget adott felperesnek l998. l999. és 2ooo. években. Ezen felül még személy is 4-5.ooo.ooo forint körüli összeget kapott kölcsön. Hivatkozott még eljárási szabálysértésre és álláspontja szerint az adóhatóság által választott becslés módszere sem megalapozott. Előadta, hogy vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokat teljes mértékben arányban van az adómentes, a vallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért esetében a becslés feltételei nem álltak fenn. A fellebbezés eredményeként alperes 2oo4. december 3-án kelt l2285ol434. számú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperesnél a perbeli személyi jövedelemadóra vonatkozó vizsgálat az Art. lo9. -ában foglaltak alapján történt, mint vagyonosodási vizsgálat került lefolytatásra. Felperes vallott jövedelme nem képezte fedezetét vagyongyarapodásának és életvitelének, ezért adóhiánynak minősülő adókülönbözet került felperes terhére megállapításra. A fellebbezésben hivatkozottakra tekintettel rögzítette, hogy az ellenőrzés áttekintette a bírósági iratokat, maga az eljárás is a bíróság megkeresésére indult. Az ellenőrzés mindent megtett a tényállás és felperes javára szolgáló körülmények tisztázása érdekében, de felperes a nyitva álló határidő alatt többszöri felszólításra sem tett eleget hiánypótlási felhívásnak, kötelezettségnek. A benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatosan azt állapította meg, hogy a görög közjegyző által hitelesített igazolások magyar nyelvű fordítása nem került becsatolásra, így annak tartalma ismeretlen, ezért bizonyító ereje nincs. Felperes volt házastársa nyilatkozatát önállóan rögzítette csak, míg személy nyilatkozatában foglaltakra vonatkozóan megállapította, hogy bevallásának adatai alapján vallott jövedelmeiből a megjelölt összegre nem volt fedezete. Ezt meghaladóan határozatát további jogszabályhelyekre történő hivatkozással indokolta. A fenti határozatokkal szemben felperes a Fővárosi Bírósághoz 2oo5. január l3-án érkezetten
keresetlevelet nyújtott be. Keresetében kérte az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatát, ennek során azok teljes hatályon kívül helyezését, felperes eredeti adóbevallásának elfogadását elsődlegesen, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezés mellett az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta a szükséges és elégséges körben. A bírósági megkeresés és vagyongyarapodásos vizsgálat lényegét hagyta figyelmen kívül az adóhatóság, amikoris felperes és jelen eljárásban érthetetlen módon félként nem szereplő személy2 vagyongyarapodásának vizsgálatát nem együttesen kezelte és az utóbbiét nem vizsgálta a perbeli eljárásban. Kapcsolódó vizsgálatot az adóhatóság nem végzett, így a tényállás feltárását meg sem kísérelte. A görög közokiratra vonatkozóan pedig előadta, hogy a Pp. l95.. (2) bekezdése és az Áe. 2.. (5) bekezdés 2. fordulata alapján a görög közirat magyar nyelvű lefordításának hiánya miatt senkit hátrány nem érhetett és a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. Felperes volt házastársa közokiratba foglalt nyilatkozatával kapcsolatosan pedig ugyan erre kívánt hivatkozni. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárási szabálysértést is elkövetett, amikoris irat betekintési kérelmet terjesztett elő felperes a hatósághoz, melyben kérte az 1Rt. által felperes devizaszámlájáról készített kimutatást küldje meg felperes részére, azonban az adóhatóság ilyet a mai napig nem bocsátott felperes rendelkezésére. Olyan kimutatás létezéséről, ami azt bizonyítaná, hogy felperes vette fel ezeket az összegeket, nincs tudomása. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Az adóhatóság jegyzőkönyvében is rögzítette, hogy felperes hiánypótlási kötelezettségének csak részben tett eleget és az ellenőrzés rendelkezésére álló adatok alapján tette meg a megállapításait. A megállapított tényállás szerint felperes vallott jövedelme a vizsgált időszakban nem képezte fedezetét vagyongyarapodásának és életvitelének. Felperes külföldön szerzett jövedelmével kapcsolatosan alátámasztó igazolásokat nem csatolt, nem igazolta a korábbi időszakban keresett adózott jövedelmét, bevallást is csak l997-től 2ool. évekre nyújtott be minimálbér alapul vételével. Az adóhatóság a jegyzőkönyvi megállapításoknál a devizaszámlán elhelyezett valuták forint mértékének megállapításával vette figyelembe a nem vallott jövedelmet. Felperes volt házastársának nyilatkozatában megjelölt 5o.ooo DEM visszafizetett pénz volt, melyet felperes, mint adózott jövedelmet nem igazolt. Hivatkozott arra, hogy határozatában személyre vonatkozóan kifejtette, hogy személy jövedelméből a felperes részére kölcsönadott 4-5.ooo.ooo forintos összeg fedezete nem állhatott rendelkezésre. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárási szabálysértést sem követett el, iratbetekintési jogát felperesnek, ill. képviselőjének nem korlátozta. Az 2Kft részére 2oo4. június l6-án postázásra került a jegyzőkönyv-másolat, amelyet 2oo4. július 2l-én átvett. A becsléssel kapcsolatosan a vagyongyarapodás vizsgálatának a nem vallott és feltárt jövedelem is része volt. A késedelmi pótlék tekintetében pedig a törvényi előírásoknak megfelelően járt el a késedelmi pótlék számítása során. A későbbiekben kifejtette, hogy felperes élettársának, személy2 vagyongyarapodásának vizsgálatát az adóhatóság azért nem látta indokoltnak, mert kontrolladatok szerint jövedelemmel a vizsgált időszakban nevezett nem rendelkezett. Felperes maga is ezt adta elő a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indított 24.P.89.623/ol. sz. perben a 2oo2. július l-én tartott tárgyaláson l4. sorsz. jegyzőkönyvben rögzítettek szerint. Felperes adóvizsgálata során sem merült fel olyan tény, adat, amely szükségessé tette volna személy2 adóvizsgálatát. A tényállást így a kellő körben feltárta, a becslési eljárás feltételei fennálltak és a bizonyítási teher a becslési eljárás során megállapított adókötelezettséggel szemben felperes terhén állt. Felperes keresete az alábbiak szerint alapos. A fenti tényállást a bíróság peres felek nyilatkozatai, az alperesi közigazgatási iratok és a felek
által csatolt okiratok alapján állapította meg. A bíróságnak a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy alperes érdemi másodfokú határozata a kereseti kérelemben írt anyagi és eljárási szabályok megtartásával került-e meghozatalra és ennek tükrében törvényes és megalapozott-e alperes érdemi másodfokú határozata. Az adózás rendjéről szóló, többször módosított, az adóhatósági eljárás alatt hatályos 2oo3. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 97.. (4), (5) és (6) bekezdése szerint az adóhatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség terheli és az adózó javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni. Az Art. 97. -ában szabályozott tényállás-tisztázási kötelezettség nem parttalan és nem minden mozzanatot feltáró tényállás-feltárási kötelezettséget ír elő az adóhatóság részére. A releváns tényeket, körülményeket kell annak során az adóhatóságnak feltárnia. Az Art. lo9.. (l) bekezdése szerint, amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a vallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben, figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is, az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetére a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szükséges. A bíróság megállapította, hogy a becslés jogalapja tekintetében az adóhatóság a tudomására jutott adatok és tények alapján jogszerűen állapította azt meg, hogy a becslési eljárás lefolytatásának jogalapja fennállt. Az Art. lo9.. (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, ha az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja az adóhatóság az adózó által előadott tényeket, adatokat, valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vizsgálhatja, ha az adózó szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. Felperes hivatkozott ilyen korábban keletkezett jövedelemre, azonban erre vonatkozóan bizonyítékokat, iratokat nem csatolt, így jogszerűen hagyta figyelmen kívül ezt az adóhatóság. Az alperesi adóhatóság a felperes fellebbezéséhez benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatosan azonban nem teljes körűen tartotta be a törvényi előírásokat. A görög közjegyző által hitelesített igazolásra vonatkozóan azt rögzítette, hogy magyar nyelvű fordítás miután nem került becsatolásra, így annak tartalma ismeretlen, ezért bizonyító ereje nincs.... nyilatkozatára vonatkozóan pedig semmilyen okszerű megállapítást nem rögzített másodfokú határozatában, hogy ezt figyelembe vette-e döntése során, vagy sem. A határozat számszaki módosításának hiányára tekintettel lehet esetleg következtetni arra, hogy az adóhatóság ezt is figyelmen kívül hagyta. Egyedül személy nyilatkozatára vonatkozóan tartalmaz ténymegállapítást az adóhatóság határozata, mely szerint a vallott jövedelmeiből nevezettnek a hivatkozott baráti kölcsön összegére nem volt fedezete. Az eljárás megindulásakor hatályos, az államigazgatási eljárásról szóló, többször módosított l957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe) 2.. (5) bekezdés 2. fordulata szerint az államigazgatási eljárásban anyanyelvét szóban és írásban mindenki használhatja. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit nem érhet hátrány. A bíróság osztja felperesnek azt az álláspontját, hogy ha az eljárásban mindenki használhatja az anyanyelvét, akkor egy nem magyar nyelvű okirat esetében az kizárólag azokból nem hagyható figyelmen kívül, nem tagadható meg annak vizsgálata, hogy az nem magyar nyelven készült, ill. önmagában az a tény, hogy magyar nyelvű fordítás nem került becsatolásra, nem eredményezheti
annak megállapítását, hogy ezen okiratnak bizonyító ereje nincs.... nyilatkozatában foglaltakat pedig az adóhatóság - a bíróság álláspontja szerint - törvénysértő módon, semmilyen formában nem értékelte érdemi másodfokú határozatában. Ezen értékelés hiánya később a peres eljárásban tett alperesi nyilatkozatokkal nem pótolható. A bíróság megállapította, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérésre felperes különböző egyéb forrásokat is megjelölt, azonban ezekre vonatkozó megállapítások részlegesek és hiányosak az alperes érdemi másodfokú határozatában. Az Alkotmánybíróság 26/2oo4. (VII.7.)AB határozata szerint az Art. lo8.. (l) és (2) bekezdése az adóalap becsléssel történő megállapításának az a speciális módszere, amikor az adóhatóság az adózó kiemelkedő vagyongyarapodását vizsgálja abból a szempontból, hogy annak forrása lehetett-e az adózott, vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett jövedelem a közteherviselés arányosságának biztosítása érdekében. Szükség van az eltitkolt jövedelem utólagos adóztatására, ha az ismert jövedelem nagyságánál fogva nem lehetett a vagyongyarapodás forrása, mert a megszerzett vagyon értéke és az adóhatóság által bizonyítottan más célra elköltött adózói jövedelem a jövedelem fedezetét lényegesen meghaladja. E célok érdekében szabályozza az Art. a becslést, mint a vagyonosodási vizsgálatnak nevezhető adóellenőrzési módot. A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő valós adó alapját valószínűsíti. E körben az adóhatóságnak azt kell bizonyítania, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak és azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A bíróság megállapította, hogy az adóhatóság igazolta és alátámasztotta azt a tényt, hogy a becslés feltételei fennállnak, azonban az általa alkalmazott részleges tényfeltárásra tekintettel nem valószínűsítette azt, hogy a tényleges adókötelezettség, ill. az ahhoz legközelebb eső érték került volna felperes esetében megállapításra. A Fővárosi Bíróság 58.Kf. tanácsa által hozott több ítéletben, így a 33.248/l992. sz. alatt ügyben hozott ítéletben, mint másodfokú bíróság, is rögzítette, hogy ha a hatóság a tények felderítése nélkül, a mérlegelés indokait nem rögzítve, azokat fel nem tárva hoz határozatot, azt jogszabálysértőnek kell tekinteni. A döntés előtt a körülményeket, amelyre a döntést alapozni kívánják, fel kell deríteni, azokat mérlegelni kell és a határozatban azt is indokolni kell, hogy mit miként és miért úgy értékeltek. A bizonyítási eljárás célja a döntés szempontjából jelentős tényeknek a megállapítása. Az így feltártak alapján a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelni kell. A bíróság álláspontja szerint jelen perbeli határozat nem felel meg azon törvényi követelménynek, hogy a tényállás lehetséges feltárását követően okszerű mérlegelés eredményeként került volna meghozatalra. Az Art. lo8.. és lo9. -ában rögzítettek alapján a bíróság álláspontja szerint nincs jogszerű lehetőség arra, hogy a becslési eljárás során az adóhatóság valamely kiragadott forrás figyelembe vételével hozzon határozatot akkor, amikor nyilvánvalóan látókörébe kerülnek olyan tények, adatok, amelyek még további vizsgálódást tennének szükségessé. A tényállás-feltárási kötelezettség az adózó javára, terhére szolgáló tények feltárási kötelezettségét jelenti és nincs olyan Art., ill. anyagi jogi jogszabály, amely lehetőséget adna arra, hogy figyelmen kívül hagyjon olyan tényeket, körülményeket, amelyek esetlegesen további vizsgálatot tennének szükségessé. Az adóhatóság ellenőrzésére a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.P.89.623/ol/25. sz. átirata miatt került sor, amelynek melléklete volt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás jegyzőkönyve, mely szerint felperes, aki volt élettársával, személy2
vagyonmegosztási perben áll, kizárólag a közös tulajdonban lévő cégekből 5l.35o.ooo forint közös vagyon szerzett l996. szeptember és 2ool. augusztus között fennállt élettársi kapcsolatuk alatt. Az adóhatóság erre a tényre tekintettel sem vizsgálta meg személy2 személyi, vagyoni körülményeit, ill. határozatában éppen azt rögzítette, hogy nevezettnek bevallásai az adott időszakban nem voltak, amely arra utalnak, hogy bevétele, jövedelme nem volt a tárgyidőszakban a gyermekgondozásra tekintettel kapott járandóságot meghaladóan. Ezen alperesi megállapítással szemben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kelet-budapesti Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Főosztálya 2oo6. július 27-én kelt 9l94l48923. sz. határozatával 2ooo. és 2ool. évekre, tehát a perbeli határozattal is érintett időszak egy részére személy2 terhére 3.o89.63o forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Ezen határozat indokolásában rögzítette az adóhatóság, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság felperes felperesnek személy2 alperes ellen élettársi közös vagyon címén tulajdonjog megállapítása iránti 24.P.89.623/2ool. sz. alatt folyamatban lévő perében a 2oo3. november l2. napján tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyv hiteles kiadmányát megküldte az adóhatóság részére annak érdekében, hogy valamely eljárás megindítását a jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatok alapján szükségesnek tartja, akkor azt indítsa meg. Ugyanezen jegyzőkönyv 3. oldalán szereplők szerint személy2 előadásában elhangzott, hogy a 1Bt és 1Kft jól működő vállalkozások voltak, bár papír szerint egyik cég sem volt jelentősen jól kereső cég, tehát adóbevallásokon ez a magas jövedelem nem látható, de mindenki tudja, hogy más az adóbevallás és más a valós élet, az adóbevallás szerint ezek nem voltak jól működő cégek. Persze most nem is az adóhatóság előtti eljárásban vagyunk jelenleg. A bíróság ezen előadásra tekintettel figyelmeztette személy2, hogy igazmondási kötelezettsége van és a bíróság szignalizációs kötelezettségének eleget téve a jegyzőkönyvet az adóhatóságnak meg fogja küldeni. személy2 a bírósági jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata szerint élettársi kapcsolat alatt közösen szerzett vagyontárgyak értékeként 5l.35o.ooo forintot jelölt meg. Ingatlanokra vonatkozóan is nyilatkozatot tett és előadta, hogy a társaságuk ügyeire nincs és akkor sem volt rálátása. A vizsgált időszakban örökséghez nem jutott, pénzintézeti hitelt nem vett fel, ill. nem fizetett vissza és nem emlékszik arra, hogy társaságaitól, családi, baráti ismerősei körében kapott-e kölcsönt. A PKKB rendelkezésre bocsátotta személy2 jogi képviselője által 2oo4. május 4-én benyújtott, az ingóságok vonatkozásában pontosított viszontkeresetet, melyben a vétel időpontjának megjelölésével felsorolásra kerültek az élettársi közösség alatt közösen szerzett ingóságok. A bíróság megállapította, hogy személy2 és felperes adóvizsgálatai során kiadott jegyzőkönyvek ugyanazon körülményre eltérő tényállást rögzítenek. személy2 esetében azt rögzíti az adóhatóság, hogy a tárgyidőszakban nem csak gyermekgondozási támogatásból volt 2ooo. és 2ool. évben jövedelme, ill. jövedelmei nincsenek arányban az élettársi vagyonközösség alatt 2ooo-ben megszerzett ll.49o.ooo. forint, ill. 2ool-ben megszerzett l.696.ooo forint értékű ingó vagyontárgy megvásárlásakor - állítása szerint - részéről felmerült 5.745.ooo forint, ill. 858.ooo forint kiadással. Ezzel szemben a felperesi adóvizsgálatának eredményeként kiadott határozat azt rögzíti, hogy az élettársának a gyermekgondozási támogatást meghaladó jövedelme nem volt. Az Art. l3o. -a szerint az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőrzése során ugyanazon a jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózókként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. A bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a felperesi adóvizsgálat során nem tárta fel a tényállást teljes körűen. A tényállás feltárásának hiánya miatt téves ténymegállapításokat rögzített határozatában és azok nem egyeznek meg a felperes volt élettársának adóvizsgálata során hozott határozattal, tehát az Art. l3o. -ában írt törvényi feltétel nem teljesült.
Mindezek alapján a bíróság alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az adóhatóság köteles a felperes által benyújtott bizonyítékokat, okiratokat, nyilatkozatokat értékelni, eljárni annak érdekében, ill. felhívni felperest, hogy azokat magyar nyelven is csatolja, valamint az eljárás során magyar nyelvre a szükséges fordításokat közölje, valamint személy2 adóvizsgálatában megállapított tényállást is vizsgálódási körébe kell vonnia. Ezen új lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kerülhet az adóhatóság abba a helyzetbe, hogy jogszerű és megalapozott döntést hozhasson. Az új eljárásban az adóhatóságnak felperes jelen perben iratbetekintési kérelemhez kapcsolódó előadására tekintettel is lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az adóhatóság által beszerzett iratanyagot teljes egészében felperes, ill. jogi képviselője megtekinthesse és a törvényben előírt szabályok betartása mellett azokról jegyzeteket, vagy másolatokat kérhessen. E körben megjegyzi a bíróság, hogy az adóhatóságnak az iratbetekintés biztosítása során nem kötelessége postán megküldeni egy adóhatósági megkeresésre adott bank, vagy más hatóság, szervezet válaszlevelét, azt a közigazgatási iratanyag tanulmányozása során iratbetekintési jogával élve tanulmányozatják az adózók. A bíróság alperes személyes illetékmentessége folytán akként rendelkezett, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli az illetékekről szóló l99o. évi XCIII. törvény alapján, figyelemmel a költségmentesség alkalmazására kiadott 6/l986. (VI.26.) IM. rendelet l4. -ára. A bíróság alperest a Pp. 78.. (l) bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek során figyelemmel volt a peres felek pontos előkészítő munkájára. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 34o.. (l) bekezdése zárja ki., 2oo7. évi február hó 2o. napján Bogdányné dr. Magyar Erzsébet sk. dr. Kovács Mária sk. dr. Fábián Judit sk. bíró a tanács elnöke bíró
Kfv.I.35.212/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tatár Klára ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek dr. Bánfy András jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály alperes ellen adóügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. február 20. napján kelt 16.K.30.151/2005/13. sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 16.K.30.151/2005/13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I N D O K O L Á S Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1998-2000 évek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatával személyi jövedelemadó adónemben 15.749.420 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, továbbá 9.256.188 Ft késedelmi pótlék és 7.724.710 Ft adóbírság megfizetésére is kötelezte. Az alperes 1228501434 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a vagyonosodási eljárást az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109. -ában foglaltak alapján folytatta le, a felperes vallott jövedelme nem képezte fedezetét a vagyongyarapodásának és életvitelének. A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Megállapította, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérésre a felperes különböző egyéb forrásokat is megjelölt, azonban ezekre vonatkozó megállapítások részlegesek és hiányosak az alperes határozatában. Az alperes határozata nem felel meg azon törvényi követelménynek, hogy a tényállás lehetséges feltárását követően okszerű mérlegelés eredményeként került volna meghozatalra. Az új eljárásban az adóhatóság köteles a felperes által benyújtott bizonyítékokat, okiratokat, nyilatkozatokat értékelni, eljárni annak érdekében, illetve felhívni felperest, hogy azokat magyar nyelven is csatolja, valamint az eljárás során magyar nyelvre a szükséges fordításokat közölje, valamint... adóvizsgálatában megállapított tényállást is vizsgálódási körébe kell vonnia. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt, mivel álláspontja szerint az ítélet okszerűtlen, iratellenes és nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutott a tényállás tekintetében. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Art. 109. /1/ bekezdése értelmében, amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadások nincsen arányban az adómentes, a vallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adóalapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetére a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szükséges. Az Art. 109. /3/ bekezdése alapján pedig a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályhelyek alapján vizsgálta az alperes határozatát, illetve a felperesnek a közigazgatási, illetve a bírósági eljárásban benyújtott bizonyítékait. Ennek alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a törvényes határozat meghozatala érdekében további adóigazgatási eljárásra van szükség.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből is adódóan - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincsen lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, megállapított tényállásai hiányosak, iratellenesek, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. Az alperes hivatkozott is felülvizsgálati kérelmében ezen eljárási jogszabálysértésekre. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata meghozatalakor a tényállást teljes körűen nem tárta fel, és a perben felmerült bizonyítékok mérlegelése körében sem volt megállapítható kirívóan okszerűtlen mérlegelés. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak az alperes felülvizsgálati kérelmét, így a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 275. /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes alperest a Pp. 270. /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. /1/ bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. /VI.26./ IM rendelet 14. -a alapján az állam viseli. Budapest, 2008. június 5. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró