ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK A FOGYATÉKOS FIATALOK ÉS FIATAL FELNŐTTEK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁBAN

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK A FOGYATÉKOS FIATALOK ÉS FIATAL FELNŐTTEK TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁBAN Laki 1 In my study I intend to advance a highly relevant issue even today, namely the understanding of the problematics of successful integration into general society of disabled youth and young adults living with disabilities. Among the pending social issues the co-existence and position of people with disabilities still has a peculiar status. Although in the past few years important steps have been taken in the positive direction in disability policies, nevertheless, the attitudes manifested by the general populations in Hungary, and in Central and Eastern Europe do not seem to have swayed towards a more open-minded position in this area in any meaningful way. My summary focuses on two major themes. On one hand, I describe the conditions facing the disabled youth in the 21 st century, paying attention primarily to their vision of future and the social roles they may play. On the other hand, I offer potential solutions for the realization of integration strategies aiming to offer the opportunity for disabled youth to become an active and integral part of society. Keywords: disability, integration, social strategy, social co-existence, Bevezetés A fogyatékosság és annak társadalmi, politikai, valamint gazdasági kérdésköre az elmúlt években kiemelt hangsúlyt kapott mind az Európai Unió, mind pedig a hazai szakpolitikákban. Európa lakosságának 10 15%-a minősül vagy nevezi magát fogyatékosnak, akadályozottnak (European Disability Forum 2002), ezzel a fogyatékos emberek Európában, az Egyesült Államokhoz hasonlóan az egyik legnagyobb kisebbséget és az idős emberek után az állami szolgáltatások legnagyobb fogyasztói csoportját alkotják. Magyarországon 577 ezer fő fogyatékos személy él (KSH 2001. évi népszámlálás), ez a népesség 5,7%, amely számarány az elmúlt tíz évben tovább emelkedett, így manapság ez a számarány megközelíti a 600-650 ezer főt. A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemző, hogy közöttük jelentősebb számban vannak időskorúak. Megjegyzendő; a fogyatékos személyek nagy része 1 Laki Ildikó kutató. MTA Szociológiai Kutatóintézet. E-mailcím: laki.ildiko@socio.mta.hu 1

nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előrehaladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek között a 60 évnél idősebbek aránya 44,8%, több mint kétszerese a népesség egészében képviselt aránynak. Tanulmányomban alapvetőnek tartom, hogy a fogyatékos fogalmat értelmezzem, hiszen e fogalom számos változáson, értelmezésen ment keresztül az elmúlt években, évtizedekben. A WHO (World Health Organization) 1980-ban publikált meghatározásai három egymástól igencsak eltérő tartalmakat foglalnak magukba. Ennek értelmében egyfelől, mint a károsodás (imparment) jelenik meg, amely az ember fiziológiai és pszichológiai szerkezetének rendellenességét jelenti, ez hazai olvasatban az egészségkárosodás. A fogyatékosság disability értelmezése szerint módosult, csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek (munkavégzés, bevásárlás), s végül a hátrány kifejezés (handicap) károsodásból vagy fogyatékosságból eredő társadalmi hátrányként abszolválódik az egyén mindennapi szerepének, helyzetének tárgykörében. A hátrány ily módon tehát nem más, mint a károsodás, a fogyatékosság társadalmivá válása, mely igen súlyos kulturális, társadalmi, gazdasági és egyéb következményeket von maga után az egyén mindennapi életében. 2 1997-ben azonban új WHO terminológia jelent meg a fogalomhasználat területén, mely bár megtartja az egészségi állapotot, mint kiinduló pontot, viszont többszintűvé formálja. E szerint az értelmezés szerint tehát az egészségkárosodás valójában korlátozza a személy aktivitását, amely a társadalomban való részvételét is jelentősen hátráltatja. A WHO új terminológiája a társadalom felelősségének kérdését veti fel, vagyis azt, hogy a fogyatékosság nem állapot, s gyakran a közeg teszi a fogyatékost fogyatékossá. Elvek-gyakorlat-fogyatékos fiatalok A fogyatékos fiatalok, fiatal felnőttek társadalmi integrációjának elősegítésében az elsődleges szerepet a család, illetve a közvetlen környezet nyújtja, amely mellett elengedhetetlen a másodlagos szociális közösségek csoportja; úgymint az oktatási intézmények, a kortárs közösségek, a különféle kulturális és szabadidő eltöltését szolgáló terek. Ezek az intézmények keretként szolgálják a fogyatékos emberek integrálódását, és a manapság oly gyakran emlegetett, legfőképpen intézményi gyakorlatban megvalósuló inklúzió folyamatában való aktív részvételüket. A fogyatékosok vonatkozásában a szubkultúra fogalma sem elhanyagolható fogalom, a csoportokhoz való tartozás egyben a közösség önmegtartó erejét is 2 Kálmán Zsófia Könczei György (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 82.p. 2

jelenti, beleértve az integráció, de egyben a szegregáció folyamatát is. A szubkultúrákba tartozók fontos jellemzője az azonos csoport és értéktudat, valamint az adott fogyatékos csoporthoz való tartozás ténye. Ez utóbbi ugyanakkor jelentősen befolyásolhatja a többségkisebbség közötti viszonyt, az elkülönülésre való hajlamot. Paul Hunt - a fogyatékosság egyéni modelljét vitató kutató szerint a fogyatékosság problémája nemcsak valamilyen funkció korlátozottsága, és ennek ránk, egyénekre gyakorolt hatása, hanem még inkább az is, hogyan alakul a kapcsolatunk a normális emberekkel. 3 Az együttélés jelentősége, mely a hatékony és aktív csoportok kialakulásában is szerepet játszik, a mai társadalmakban elengedhetetlen. Az érintett csoporthoz tartozók esetében a társadalom teljes értékűvé válásában a társadalmi akadályok értelmezése, illetve leküzdése szükséges hogy megjelenjen, illetve hogy működőképes legyen. Itt még inkább nyomatékot kap - a Hunt által megismert egyéni modell ellenpárja - a társadalmi modell, amely viszont arra kíván választ adni, hogy miért is alakultak ki a fogyatékos emberekkel szemben társadalmi, történeti akadályok. A magyarországi fogyatékosügy, fogyatékos emberekkel szembeni véleményformálás egyfelől az egyéni, másfelől a társadalmi modell keretein belül értelmeződik. Az 1990-es évek második felében megindult változások a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, valamint ennek a társadalmi együttélésnek a társadalmi modelljét kívánták előtérbe állítani. A társadalmi normák, az elfogadás és elutasítás rendszerének átalakulása, az inkluzív oktatás, az integrált képzések, az oktatási intézmények nyitása, a különböző színterek befogadó képessége kedvezően hatott a társadalom különböző rétegeire, különösképpen a fiatalok, fiatal felnőttek életkörülményeire. A magyarországi fogyatékos fiatalok számaránya a 2001. évi népszámlálás adataiban az alábbiak szerint oszlik meg: A népesség fogyatékosság és korcsoport szerint 2001. KORCSOPORT FOGYATÉKOS (%) NEM FOGYATÉKOS (%) 0-14 5 17,3 15-39 14,6 36,3 Forrás: Fogyatékosságügyi statisztikák. Szöveggyűjtemény. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. 3 Giddens Anthony (2008): Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó, 227 p. 3

A korcsoportok szerinti számarány sem a fogyatékos személyek számarányához, sem pedig a nem fogyatékosokhoz viszonyítva nem mondható magasnak. A korábbi statisztikák függvényében ugyanakkor látható, hogy a fogyatékossággal született gyerekek száma jelentősen csökkent (1990 2,1% (a 0-14 éves korosztályban), 1990-24,6% (a 15-39 éves korosztályban). Az érintett csoportba tartozó fiatalok, fiatal felnőttek társadalmi integrációjának kérdéskörében nyomatékos hangsúly helyeződik az oktatási rendszer szerepére, illetve a kortárs csoportok integrációs törekvéseire. Korábbi kutatásaim (Fogyatékossággal élő fiatalok és fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei és lehetőségei MTA Szociológiai Kutatóintézet) azt mutatták, hogy a felsőoktatás intézményrendszere az integrációs elvek megvalósításában a leglojálisabb, azonban ebbe az intézménytípusba jutnak be legkevésbé a hallgatók. Ennek előzményeit az alap- és középszintű oktatási rendszer felemásságában, ösztönző erejének gyengeségében észlelhetjük, valamint az intézményi fizikai és infokommunikációs akadálymentesítések meg nem valósított törekvéseiben érhetjük tetten. Az intézmények segítségével létrejövő integráció azonban csak részleges, hiszen elsősorban másodlagos helyszínként lehet jelen az egyének vagy csoportok életében. A fogyatékos fiatalok élethelyzetét négy mutató befolyásolja, egyrészt a családi és közvetlen környezet, másrészt a fogyatékosságuk típusa, valamint súlyossági foka, a lakóhelyi specifikum, továbbá egyéni törekvéseik, terveik, jövőbeni elképzeléseik csoportja. E négy mutató közül a területi aspektus különösen hátrányosnak mutatkozik, hiszen a fogyatékos emberek többsége városoktól, nagyobb településektől távol, gyakran elzártan éli mindennapjait, az intézményi elérhetőségek súlyos hátrányaival, amelyek valójában a társadalmi hátrányokat is tovább növelik. A társadalmi integráció mellett területi folyamatok sem hanyagolhatóak el, azaz a területi lemaradás egyértelműen generálja az érintett korcsoport teljes értékű integrációjának megvalósulását. Ennek leküzdésére kiváló kezdeményezéseket jelenthetnének azok a programok, együttműködések, kollégiumi, bentlakásos intézmények, amelyek a különböző településekről érkezők számára lehetőséget biztosítanának az aktív részvételre, participációs törekvésekre, az együttélés kialakítására. Az intézmények az egyéni aktivitás fokozásában is szerepet játszanak, ezzel növelik az integrációs törekvések esélyeit. A fogyatékosügy ezen vertikális aspektusát az egyén-intézmény-szerepvállalás hármas egységében, a horizontális szinten pedig a társadalmi státus egyéni értékek-közösségi szerepek kialakításában látom. 4

Lehetséges út a felsőoktatás Tanulmányom második nagy egységében azokból a lehetőségekből kívánok egy szereplőt bemutatni, amely szereplő az elmúlt tíz esztendőben kiemelt szerepet kapott, egyre fontosabb szereplővé vált fogyatékos csoportok körében. A felsőoktatási intézményekbe egy-két speciális képzést biztosító intézményt kivéve az ezredforduló küszöbéig nem volt jellemző a fogyatékos hallgatók részvétele. Mindez több okból következett, egyrészt az oktatók, szakemberek és az intézmények felkészületlenségéből, másrészt a meglévő társadalmi normák, szabályok és a fogyatékosokkal szembeni látható és láthatatlan előítéletek. A magyarországi felsőoktatásba jelentkező hallgatókkal kapcsolatos jogi szabályozások közül elsőként a 29/2002. (V.17.) OM. 4 rendeletben foglaltakat szükséges megemlíteni. A rendelet 2002-től szabályozza a felsőoktatási intézményekbe felvételre jelentkezők körét. A rendelet értelmezi a fogyatékossággal élő hallgatók kategóriáját, különös hangsúlyt helyez a felvételt nyert fogyatékos hallgatók jogainak érvényesítése mellett az intézmény széleskörű igénybevételére, úgymint például a speciális jegyzetek vagy ezt helyettesítő eszközök kötelező biztosítása, a hallgatók egyéni, speciális igényeinek kielégítése, továbbá meghatározza a fogyatékosügyi koordinátorok intézményi szerepét. A 2005. évi CXXXIX. Törvény 147. 8. pontja szabályozza a felvehető fogyatékosok körét. Ennek megfelelően a felsőoktatásba léphetnek megfelelő eredmények alapján a mozgássérült, a hallássérült, a látássérült, a súlyosan beszédhibás, a dyslexiás, a dysgráphiás, a dyscalculias és az autista hallgatók. A 2002/2003-as tanévtől fokozatosan jelennek meg az érintett csoportok a felsőoktatás falai között. Bár mozgás-, látás- és hallássérült csoportokra vonatkozóan pontos adatok nem áll rendelkezésre, az intézmények által közvetlenül továbbított adatok szerint az összfogyatékos hallgatók 27-35%-a látás-, hallás- és mozgáskorlátozott. 1. táblázat év 2002/2003. 2007/2008. 2009/2010. 2010/2011. hallgatók 341 187 359 391 328 075 361 347 száma (fő) nők száma (fő) 104 008 120 278 116 981 199 580 fogyatékos 271 1176 1658 2134 hallgatók száma (fő) Összeállította Laki Ildikó a KSH 5 és a NEFMI 6 adatok alapján (2011.) 7 4 OM: Oktatási Minisztérium 5 KSH: Központi Statisztikai Hivatal (www.ksh.hu) 5

A felsőoktatásban megjelenő látás-, hallás- és mozgáskorlátozott fogyatékosok alacsony létszámát több tényező befolyásolja. Amennyiben a vizsgálat fiatalok, fiatal felnőttek családi körülményeit, illetve adatait nézzük, elmondható, hogy azok a fiatalok, akik felsőoktatási intézményekben hallgatói jogviszonyban állnak általában magasabb státusú (közép- vagy felsőfokú végzettséggel, aktív munkaerő-piaci szereppel) szülőkkel rendelkeznek, jobb, stabilabb élet- és lakókörülményekkel jellemezhetőek. Törekvéseikben az iskolai végzettség megszerzése, a minőségi élet megteremtésének alapjai szerepelnek. A jobb munkahely, a magasabb társadalmi státus, az emberi kapcsolatok sokszínűsége és stabilabbá tétele a fő motiváló tényező. Társadalmi oldalról a megbecsültség, az elfogadás, az elismerés, valamint a társadalmi értékként való megjelenés szerepel. Ehhez szorosan kapcsolódik a munka világa, amelyben a munkavégzés, a munka végzésének típusa, milyensége a mérvadó. Ez utóbbi igen negatív képet mutat a felsőoktatás falai közül kilépő hallgatók számára. A különböző fogyatékosságok a munkaerőpiac számára még mindig akadályként jelentkeznek, annak ellenére, hogy adott esetben magasan kvalifikált, fiatal, jó szakember kerül a kijelölt pozícióba. A vizsgálat a felsőoktatás intézményeinek körére terjed ki, ahol a fogyatékos hallgatók közel tíz éve vannak jelen, de még mindig számos feladat vár megoldásra. Ilyennek tekinthető az egyéni oldalról megjelenő előítéletek köre, az akadálymentesítés különböző formáinak és az integráció gördülékenyebb megvalósulása, továbbá az infokommunikációs és épület akadálymentesítési törekvések. A hazai felsőoktatási intézmények száma 70 ( Nemzeti Erőforrás Minisztérium NEFMI) gyorstájékoztatója szerint 69), ebből 19 állami egyetem, 7 nem állami egyetem, 10 állami főiskola, 34 pedig nem állami főiskola. 8 Az intézmények közel egyharmadába (21 intézmény) vannak jelen az érintett fogyatékos csoportokból hallgatók. A legtöbb hallgatónak állami felsőoktatási intézményekben (12 361fő /2011. június 7-i állapot szerint) van jogviszonya, a magán- és egyházi intézményekben csekély számarányban vannak jelen (9 intézmény 35 fő /2011. június 7-i állapot szerint ) 9. Az állami intézmények akadálymentesítése részben megoldott, illetve a felsőoktatási 6 NEFMI: Nemzeti Erőforrásfejlesztési Minisztérium (www.nefmi.gov.hu) 7 Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/okt0910.pdf). Letöltve: 2011. április 27. és június 12. 8 Forrás: www.nefmi.gov.hu. Az adatok letöltése: 2011. május 25. 9 Az adatok kiszámítása Laki Ildikó 2011.03.08-05.23. között zajlott Fogyatékosügyi koordinátorok a felsőoktatásban című kutatása alapján történt. 6

beruházások okán folyamatosan zajlik. Ez egyfelől az épületek, intézmények, termek akadálymentesítését, másfelől az akadálymentes infokommunikációs eszközök megjelenését, hallgatók részére bocsátását jelenti. A fogyatékos hallgatók jelenléte azonban nem csak az épületek, eszközök akadálymentesítését hívta életre, hanem az oktatás különböző szereplőinek fogyatékos hallgatókhoz való hozzáállását, a participációs elvek megvalósulásának elősegítésében történő közreműködését is. Ez utóbbi még nehezebb feladatnak bizonyul, mint az akadálymentesítés műszaki oldala, hiszen egy olyan társadalmi szemlélet megújulását tűzi ki célul, amelyet a dogmatikusság, valamint a megrekedtség jellemzett egészen az 1990-es évek közepéig, az oktatásban részt vevők oldalán ugyanakkor az intézményi, oktatói szereplők mellett a nem fogyatékos hallgatók jelentik a további csoportot. Az integráció elősegítése vagy szegregáció megjelenése a hallgatók elfogadásán vagy elutasításán alapul. 10 A társadalmi szintű kezdeményezéseken túl fontos szereppel illethetjük azokat az intézményi törekvéseket is, amelyek a közösségi kapcsolatok erősítésében, a munkavilágába történő kilépésben nyújtanak segítséget, ezek az ún. másodlagos közösségek további erősítő mechanizmusai a folyamatnak. Összegzés A fogyatékos fogalom és tartalom értelmezése komoly tudományos, illetve szakmai vállalkozás. Kérdés az is kell-e ilyen mértékben vagy elegendő lenne-e egy olyan társadalom élni, ahol ezt a különbségtételt nem alkalmazzuk, mert teljes mértékben működő mechanizmusról van szó. A fogyatékos emberek társadalmi integrációja eltérő módon valósul meg, hiszen a különböző fogyatékossággal rendelkező egyének más és más gyakorlatot igényelnek. Egy azonban közös, az az elv, amellyel az egyén és társadalom viszonyát e területtel összefüggésben nyitottabbá, elfogadóbbá teszi. A fogyatékos fiatalok esélyegyenlőségének növelésében az elsődleges szocializációs közösségeken túl az össztársadalmi, valamint az intézményi (oktatási, kulturális) szinteknek van rendkívül nagy szerepe, melynek hátterét a jogi és gazdasági szabályozás adhatja. A fogyatékos hallgatók számára az oktatási intézmény(ek) az egyik legfőbb lehetséges integrációs területet képviselik. A felsőoktatás ebben kiemelt szereplő, hiszen ma már egyre többen vesznek részt a folyamatban - a mobilizálódásnak, a magasabb státus elérésének még mindig egyik lehetséges útja. A minőségi és mennyiségi változás mindenféleképpen pozitív elmozdulást indukált a fogyatékos fiatalok, fiatal felnőttek élet- és oktatási körülményiben, a 10 Laki Ildikó &et.al. (2010): Fogyatékossággal élő fiatalok és fiatal felnőttek a mai Magyarországon. Kutatási zárójelentés. Budapest, L Harmattan Könyvkiadó 7

felsőoktatás expanziójával, az esélyegyenlőség megteremtésével biztosítottá vált a fogyatékosok számára, hogy ne csak speciális felsőoktatási képzésekben, hanem más területekre is felvételt nyerjenek, intézményi keretek között kamatoztathassák szakmai tudásukat, ismereteiket. A felsőoktatás ugyanakkor a diplomaszerzés mellett egy közösségi színtérként, csoport kialakító tényezőként sem elhanyagolandó, főként úgy, hogy a felsőoktatási intézmények többsége ebben partner, szakmai együttműködő szereplő. Az intézmények akadálymentesítése, amely többoldalúan, aktívan lopta be magát az intézmények falai közé, további szereplőkkel is kiegészült (fogyatékosügyi koordinátorok, szakmai érdekvédők és támogatók, esélyegyenlőségi referensek, szabályzatok), akik a fogyatékos és nem fogyatékos hallgatók számára teremtik meg az együttélés, az együttgondolkodás lehetőségét. Az oktatás tehát még mindig alapintézménye az integráció megvalósításának. Kiemelt szereppel kell illetni mindezen intézményeket, de az intézményeknek, továbbá szereplőinek ugyanúgy részt kell vennie a fogyatékos hallgatók integrációjában. A hazai intézmények körében bár elindultak a különböző kezdeményezések, törekvések, mégis úgy tűnik további megoldandó feladatokkal kell szembe nézni. A fogyatékos hallgatók megfogalmazásában mindez úgy hangzik: diplomát szerezni, ezzel munkahelyet találni, majd családot alapítani bizonyítjuk, hogy fogyatékosként is lehet értékes életet élni. Felhasznált irodalom: Kálmán Zsófia Könczei György : A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest, Osiris, 2002. 557 p. ISBN 963 389 311 9 Laki Ildikó (szerk): Fogyatékossággal élő fiatalok és fiatal felnőttek a mai Magyarországon. Kutatási zárójelentés. Budapest, L Harmattan Könyvkiadó, 2010. 230 p. ISBN 978 963 236 292 2 Giddens Anthony (2008): Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó. 833 p. ISBN 978-963-389-984-7 http://www.medicalonline.hu/velemeny/cikk/fogyatekos_torveny fogyatekos_jogok Letöltve: 2011.június 29. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/okt0910.pdf, Letöltve: 2011. április 27. és június 12. www.nefmi.gov.hu. Az adatok letöltése: 2011. június 21. 8