Kötetlen Ötéves az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium
Ötéves az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium Budapest, 2008
Szerkesztette: Gerő Márton, Hajdu Gábor, Meixner Boglárka, Nagy Júlia Petronella, Szabó Fanni A szövegeket válogatta: Demeter Endre, Gerő Márton, Hajdu Gábor, Hordósy Rita, Susánszky Pál Olvasószerkesztő: Hajdú Zita, Révész Anna Borító: Balla Csönge Tördelő: Hajdú Zita ISBN 978-963-463-990-9 Készült a Robinco Kft. nyomdájában. Kiadja az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium 1117 Budapest, Nándorfejérvári út 13. http://tarstudkoli.tatk.elte.hu
TARTALOM: Előszó A Társtudkoli öt éve 7 Gerő Márton A Társadalomtudományi Szakkollégium megalakulása 11 Győri Lóránt Elitista emberbarátok?!? Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium első 3 éve 23 Hordósy Rita Népi Kollégiumok Országos Szövetsége Pataki Ferenc A Nékosz-legenda című könyve alapján 29 Szőcs Máté Hangyák vagy emberek? A hinek társadalma és tudása Szathmári Sándor: Kazohinia című beszámolója alapján 45 Szabó Fanni J. D. Salinger Ilyenkor harap a banánhal c. novellájának elemzése Mérei Ferenc művészetpszichológiája alapján 55 Ember Kata Tóth Krisztina A tükör tükre Bergman-filmek Mérei Ferenc művészetlélektani elemzése alapján 67 Lőrincz Dalma Tudat és félelem Az ezredforduló jellegzetes amerikai filmjei 79 Hajdu Gábor A modern trójai faló A fejlődés mint a neokolonializmus eszköze 89 Hordósy Rita Meixner Boglárka Télapó itt van Ismeretelméleti fejtegetések a Mikulás jelenségéről 99
Fehér Borbála A normál tudományos kutatás és a rejtvényfejtés közötti hasonlóság elmélete 109 Mikolai Júlia Kettős teher A női szerep kettőssége: az anyaszerep és a munkaerő-piaci helytállás 115 Nagy Júlia Petronella Halál félúton vitaelemzés Friderikusz Sándor és Lázár János szócsatája 121 Fehér Borbála Joó Dániel Balla Péter A káoszelmélet társadalomtudományi alkalmazhatóságának problémái Tévedések és pontatlanságok Michael Shermer A történelem káosza című művében 133 Antók Péter Bak Anita Győri Lóránt Hajdu Gábor Hordósy Rita Mikolai Júlia Közönség és kultúrafogyasztás a Művészetek Völgyében 145 Lakatos Zsombor Petényi Mirkó: Nekünk szóló vallás A bakonybéli bencés monostor és a falu kapcsolata 165 6
Előszó A Társtudkoli öt éve 2003. májusban doktoranduszként hívtam fel Gerő Marcit, hogy nincs-e kedve egy szakkollégium szervezésébe beszállni. Ő a Szabó Ervin Könyvtár közepén állva rávágta, hogy rendben, így fogant meg az immár ötéves ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium. Az igényt és megteremtés lehetőségét négy tényező befolyásolta: Az ELTE-nek három szakkollégiuma működött, akkor már évtizedes múltra visszatekintve, de hiányzott a társadalomtudományi terület lefedése. (A pszichológia-pedagógia is hiányterület volt, de három évvel utánunk az ötödik szakkollégium megszületésével teljessé vált az ELTE szakkollégiumi kínálata.) Az egyre nagyobb létszámú évfolyamok miatt egyre több hallgatóban fogalmazódott meg az igény a graduális képzésen túl, a mellett elérhető személyesebb, intenzívebb és gyakorlatiasabb képzési formák iránt, és a Szakkollégium megalapítása egy válasz a sok közül a tömegképzés néven emlegetett jelenség kezelésére. A Hallgatói Önkormányzat mellett egyre inkább szükség lett egyéb közösségszervező fórumokra, és az akkori HÖK ezt felismerve, teljes erővel támogatta az új hallgatói kezdeményezést. Végül az új szakkollégium alapítása illeszkedett az Egyetem szerkezeti átalakulásának folyamatába. Május-júniusban a Kocka nevű műintézményben folytatott délutáni sörözések adták az alkalmat a szervezésre. A kezdeti beszélgetésekben rögtön világossá vált, hogy az érdeklődők a későbbi alapítók egyetértenek abban, hogy az új szakkollégium kutatóintézmény legyen. Olyan társadalomtudományi szakkollégium képe fogalmazódott meg, amelynek tagsága folyamatosan kutatásokban vesz részt. Egyrészt azért, hogy a kutatás folyamatát megismerjék a tagok: tanuljanak a szükségszerűen elkövethető hibákból, próbálják ki kreativitásukat s a graduális képzésben megtanultakat. Másrészt azért, hogy a kutatásokból forrást teremtsünk a Szakkolinak, mivel a hazai szakkollégiumok alulfinanszírozottak, így folyamatosan saját bevételre van szükségük. A budapesti társadalomtudományi szakkollégiumok között az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának máig az a specialitása, hogy a tagság folyamatosan dolgozik társadalomtudományi kutatásokban. 7
8 A sok vitával lezajlott első nyári tábor után 2003. szeptember 1-jén öt alapítóval hallgatói csoportként hivatalosan megalakult a Szakkollégium. Lakatos László és Léderer Pál részvételével elindultak az étkezési kultúrát fejleszteni hivatott gasztronómia szemináriumok és elkezdődött a Csütörtök Esték filmklub. Fehér Márta és Csákó Mihály az alapító hallgatók által Gerő Marci vizslájának folyamatos kekszkunyerálásával fűszerezve két nyári éjszakán kidolgozott szakmai koncepciót segítették a gyakorlatba átültetni. Még meg sem alakult a csoport, amikor meghívtak minket, hogy vegyünk részt a London Metropolitan University, a Társadalomelméleti Kollégium és a Bercsényi Építész Kollégium közös projektjében, melynek keretében Nógrád megyében a vasúthoz kapcsolódó közösségi tereket vizsgálták a résztvevők ki-ki a saját szakmai szemüvegén keresztül. 2004 tavaszán már a jogvédő és környezetvédő civil szervezetek kommunikációját vizsgáltuk az informatikai tárca megbízásából. A civil társadalommal kapcsolatos kutatások azóta is a Szakkoli egyik profilját jelentik. A zárótanulmány megírása közepén, júniusban az ELTE SZMSZ módosításával a Szakkollégium az Egyetem szervezeti egységévé vált, s a Nándorfehérvári úti kollégiumban megkaptuk első kilenc férőhelyünket. A hőskor igazgatóját, Fokasz Nikoszt ekkor Örkény Antal váltotta, akit három év után Bíró Judit követett a tagok választása alapján. Közben alakultak a hagyományok. Az első két évben farsangot szerveztünk, úgy tűnt, ez lesz az egyik rendezvényünk, de ennek helyét végül a már három alkalommal megrendezett őszi Szakkollégiumok Éjszakája (SZÉ) vette át: szakmaibb, szakkolisabb. A kezdetben tervezett nagy éves konferenciák helyett egy kisebb, de érdekes és családias tavaszi egydélutánost szervezünk. Folyamatos a Csütörtök Esték megrendezése, egyik héten filmklub, másik héten a meghívott vendégekkel zajló beszélgetések formájában. Hagyomány a téli tábor megrendezése, a háromlépcsős felvételi és annak didergős felvételi tábora, s a nyári közös túrák is minden évben ismétlődnek. Visszatérő rítus is, hogy a Szakkollégium ügyeiben döntő, a teljes tagságot magába foglaló Kerekasztal ülései mindig legalább kétszer annyi ideig tartanak, mint amennyit előre tervezünk. Az is tradíció már-már, hogy évente néhány tag kezdeményezésére újra és újra előkerül a névvita, azaz az arról szóló hosszas diskurzus, hogy mi legyen az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium neve, kiről legyen vagy ne legyen elnevezve az intézmény. A legfontosabb hagyomány azonban továbbra is az, hogy folyamatosan kutat a tagság: a Szakkollégium műhelykurzusai keretében vagy a tanárainak és seniorjainak kutatásaiban. Többek között vizsgáltuk a csepeli pedagógusok gyermekszegénységről kialakított képét, a Tilos Rádió humánerőforrását, a nemzetközi Workcare kutatásban a munkaerőpiac változásainak háztartásokra gyakorolt hatását, a Művészetek Völgye közönségének kultúrafogyasztási szokásait, a bakonybéli bencés közösség és a falu kapcsolatát, részt vettünk a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) szabályozásával kapcsolatos diskurzusok és a jogvédő civil szervezetek kapcsolathálóinak kutatásában.
Az elmúlt öt év munkája szinte észrevétlenül, de együtt járt a generációváltással. A Szakkollégium túl van az ötödik felvételi eljáráson, az alapítók és az első, második körben felvettek többsége már végzett. Az idő múlását jelzi, hogy a tisztségviselőknek már sokadik generációját választja meg a tagság. A seniorok, volt alapítók még tartanak órákat és segítik a szervezet működését, de a Szakkoli működtetése már az újak, a tavaly és idén felvettek feladata. Azoké, akik középiskolai tanulmányaikat akkor kezdték, amikor a Szakkollégiumot megalapítottuk. Nemcsak a generációváltás jelent kihívást a Szakkollégium életében: a bachelor-master képzési szerkezethez még nem sikerült alkalmazkodnia a Társtudkoli képzései struktúrájának. Fontos lépés az intézményesülés, mivel a hőskorszak tíz-húsz hallgatója helyet a Szakkollégium ma már ötvenfős intézmény, amely szervezettebb működést igényel, s az sem tagadható el, hogy a Szakkoli működtetése, a szervezési feladatok sokszor a szakmai munka rovására láthatók el. S nem lehet elhallgatni azt sem, hogy javítani kell az outputok előállításának hatékonyságán is, hisz a jelen kötetben megtalálható írások mellett még ugyanennyi maradt kéziratban. Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium minden nehézség ellenére létezik, fél évtizede folyamatosan működik, példa lehet más hasonló kezdeményezések számára. Az egyéni részvételre, a demokrácia, a nyilvánosság és a felelősség elveire épülve kialakítható egy olyan intézmény, amely közösségileg és szakmailag is fontos szerepet játszik tagjai életében, amely nem az egyéni karrier-modellek útját járja, hanem inspiratív tudományos párbeszédre és eszmecserére alkalmas állandó fórumot teremt. Öt éve alapítottuk, és azóta fenntartjuk: a nulláról felépítve, döntően saját forrásból kutatásokból, pályázatokból, valamint a tagok, a tanárok, a Társadalomtudományi Kar munkatársai és más segítők önkéntes munkájára és folyamatos áldozathozatalára alapozva, akik olyan sokan voltak és vannak, hogy lehetetlen lenne felsorolni, ki mindenkinek tartozunk hálával azért, hogy a szakkollégiumunk létrejöhetett és fennmaradhatott. Jó mulattság, férfi és női munka volt. Fonyó Attila 9
A SZAKKOLLÉGIUM TAGJAI: SZAKKOLLÉGIUMI KURZUST TARTOTTAK: Ágoston Andrea Antal Tibor Bak Anita Balla Csönge Belényi Dániel Békási Balázs Béni Rita Birtha Magdolna Bíró Ibolya Andrea Czegő Tünde Dajka Máté Demeter Endre Donáth Anna Dulics Éva Ember Kata Fehér Borbála Fejős Anna Fonyó Attila Gerő Márton Girasek Edmond Győri Lóránt Gyulai Zsófia Hajdu Gábor Hausladen Dániel Heiter György Hordósy Rita Ignácz Zsófia Jancsics Dávid Katona Emese Kengyel Judit Gabriella Király Emma Kiss Kelemen Kiss Mónika Komáromy Gergely Kovács Adrienn Körmendi Zsófia Lakatos Zsombor Lippényi Zoltán Lorántfy Andrea Lőrincz Dalma Marton Anikó Meixner Boglárka Mészáros Gábor Micsinai István Mikolai Júlia Misetics Bálint Mittich Boglárka Nagy Júlia Petronella Nagy Klaudia Nagy Petra Nyári Dorina Petényi Mirkó Polyák Emese Siró Viktória Somi Gábor Susánszky Pál Szabadkai Bálint Szabó Fanni Szekeres Judit Szente Thomas Szőcs Máté Tóth Dávid Tóth Krisztina Tóth Sándor Tucker Dávid Varga Éva Flóra Vasas Anna Luca Vida Blanka Zeöld Zsombor Bajnai László Barna Ildikó Békés Vera Bíró Judit Csákó Mihály Faragó Klára Fehér Márta Fleck Gábor Fokasz Nikosz Hargitai Dávid Horváth László Kovács Éva Kutrovácz Gábor Léderer Pál Örkény Antal Rácz András Sik Endre Szekeres Szidónia Váradi László Zemplén Gábor 10
Gerő Márton A Társadalomtudományi Szakkollégium megalakulása 1 2003 májusában az ELTE Társadalomtudományi Karán szakkollégium szervezésébe kezdtünk. Sok vád ért bennünket, hogy baráti társaságként, kívülállókat kirekesztve hoztuk létre azt a hallgatói kört, amely a Szakkollégium induló tagságát adta. Bár makacsul tagadtuk és hittük, hogy erről szó sincs, tény, hogy a kezdeti évfolyam szinte kizárólag szociológushallgatókból állt. 2 Ez kétségkívül azt a látszatot kelthette, hogy itt tudatosan egy szociológusoknak szóló vagy egy baráti társaságból kialakuló szakkollégiumról van szó. Az alakulás után két évvel úgy gondoltam, érdemes lenne társadalomtudományi eszközökkel utánajárni annak, mi okozhatta a szociológushallgatók túlsúlyát, hogyan folyt le az alakulás és rekrutáció folyamata. Mindezt elsősorban azon keresztül tudtam megvizsgálni, hogy milyen forrásokból értesültek a hallgatók a kezdeményezésről, valamint milyen volt az érdeklődők és az alapítói körbe bekerülők szak és évfolyam szerinti összetétele. A következő elemzés tehát kifejezetten az alakulás 161 napos időszakáról szól, melynek kezdőpontja az alapítás ötletének megfogalmazása amennyire ez pontosan meghatározható, végpontja pedig az első évfolyam létrejötte: az alapításban részt vevő hallgatók kiválasztásának lezárása. Az elemzés alapját az alakulásról fennmaradt dokumentumok képezik, legfőképpen a küldött és beérkezett e-mailek, továbbá a tagokkal folytatott beszélgetések, valamint saját emlékeim. A legnagyobb szerepet a leginkább objektív tényezőnek számító dokumentumok és e-mailek elemzése kapja. Ez alapján tudom a történések pontos napját, a személyesen megszólított hallgatókat, az információ áramlásának útját azonosítani és a létszámot megállapítani. Az elemzés végén összegzem azt a néhány jellegzetességet, melyek akár tanulságként is szolgálhatnak más önszerveződő kezdeményezések számára. 1 A dolgozat első verziója a 2004-2005-ös tanévben egy szakkollégiumi kurzus produktumaként készült el, melyet e kiadvány kedvéért dolgoztam át. 2 Az alapításban részt vett néhány szociálpolitikus-hallgató, azonban az első év folyamán ők is kiváltak. 11
Az alakulás rövid története Az alakulás 161 napját három nagyobb szakaszra lehet bontani. 1. Az ötlet megfogalmazódásának és érlelődésének szakasza A szakasz kezdetéül 2003. április 17-ét jelöltem meg. A Magyar Narancs e napi számában megjelent egy cikk a szakkollégiumokról, melyben említés történt a szerveződő Jászi Oszkár Társadalomtudományi Szakkollégiumról 3. A végpont május vége (25-e körül; 40. nap): egy beszélgetés, amely egy PhD-hallgató Fonyó Attila, aki az említett cikk szerzője is egyben és két másodéves szociológushallgató 4 között zajlott le. A tényleges szervezés e május végi beszélgetés nyomán indult el, az egyik másodéves hallgató által. E szakasz végére tehát három főre emelkedett a kezdeményezés iránt érdeklődők száma; őket a továbbiakban szervezőknek fogom nevezni. 2. A beindulás és növekedés szakasza Az első szakaszt lezáró beszélgetés után indult a toborzás időszaka, melynek végpontja július 14-e, a 89. nap volt. Ez a szakasz az ötlet elterjedésének (terjesztésének) időszaka volt, amely az első évfolyam verbuválására szolgált. A rekrutációs bázis elsősorban a frissen alakult Társadalomtudományi Kar hallgatósága lett volna: a volt Szociológiai Intézet és a korábban a Bölcsészettudományi Karhoz tartozó politikaelmélet, valamint a kulturális antropológia szakok hallgatói. E majd két hónap során értesítettük az általunk elérhető hallgatók körét az alapítás ötletéről. A terv az volt, hogy körülbelül húsz hallgatóval indítjuk el a szakkollégium első évfolyamát, azonban a toborzás túl jól sikerült ; ennél jóval többen érdeklődtek a kezdeményezés iránt. Mivel a húszfős határt mindenki a később csatlakozók is elfogadta, ezért egyre dominánsabb lett a kiválasztás mechanizmusának kérdése. A kiválasztási mechanizmus kialakítása során a legnagyobb nehézségek abból adódtak, hogy még nem emelkedtek ki olyan tekintélyszemélyek, és nem alakultak ki olyan mechanizmusok sem, amelyek legitimálni tudták volna a folyamatot. Ezért úgy döntöttünk, immár közösen, hogy a jelentkezésnek szabunk egy határidőt, majd különböző típusú teljesítéshez kötjük a folyamatban való további részvételt. Így a jelentkezést a 89. napon zártuk le azzal, hogy minden érdeklődő döntse el, valóban részt akar-e venni, és ezt nyilvánítsa ki egy bemutatkozó e-mail elküldésével a közös levelezőlistára. 3. A lemorzsolódás szakasza Ebben a szakaszban válogatódott ki az a tizenhét hallgató, akikkel végül 3 A későbbiekben említek egy hasonló (Jászi Oszkár neve alatt futó) kezdeményezést az Állam és Jogtudományi Karon. Ez a cikk, illetve említés azonban a mi később ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium néven megalakult szakkollégiumunkra vonatkozott. 4 Mittich Boglárka és Gerő Márton 12
elindult az első tanév. Ebben az időszakban már nem adtuk meg a csatlakozás lehetőségét új embereknek. A kiválasztás a szakasz közepén, augusztusban egy nyári táborban történt, melyen részt kellett venni, és bizonyos feladatok előzetes felkészülést igényeltek. Aki nem tudott eljönni, annak írásban kellett leadnia ugyanazt a feladatot, amit a többiek szóban a helyszínen teljesítettek. A koncepcióban szerepelt, hogy amennyiben a tábor végén is húsz főnél többen maradunk, megválasztunk egy döntőbizottságot, amely kiválasztja az alapítókat, de erre már nem került sor: tizenhét érdeklődő maradt. A szakasz végének 2003. szeptember 24-ét tekintem: ekkor közölte egy külföldről hazatérő hallgató, hogy nem vesz részt a munkában. A szakkollégium iránt érdeklődők számának alakulása Az 1. ábra a teljes 161 nap alakulását mutatja be. A három szakasz érlelődésnövekedés-lemorzsolódás jól elkülönül. Az érlelődés és a növekedés szakaszaiban az érdeklődők száma logisztikus görbét ír le, ám a növekedési szakasz végén látható erős törés már a jelentkezések lezárásának köszönhető. A fő kérdés az, hogy az alapítók körének szak szerinti homogenitását előidéző szelekció mely szakaszban állt elő. Az első szakaszban az elindulás feltételeit és körülményeit ismertetem, a második szakasz kapcsán pedig a növekedés, terjedés folyamatát. Mivel a harmadik szakaszban már nem volt lehetséges a csatlakozás, sőt a szelekciós törekvés dominált, így e fejezetben az utolsó szakasszal nem foglalkozom. Az utolsó szakaszban történt lemorzsolódást a tanulmány utolsó fejezete mutatja be. 1. ÁBRA A SZAKKOLLÉGIUM IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 1. Az ötlet érlelődése Az első szakaszban a kezdeményezés még csak gondolat formájában létezett. Ahhoz, hogy az elképzelés megvalósítható legyen, a következő feltételeknek kellett teljesülniük: 13
a) Az ötletgazdának el kellett mondania az ötletét néhány, szerinte érdeklődő embernek. Körülbelül öt-hat hallgató tudott az elképzelésről. Fontos volt a személyes megkeresés, ők első kézből, közvetlenül az ötletgazdától értesültek a szakkollégium alapításának tervéről. b) Az ötletgazda személyének hitelesnek, az ötletnek megvalósíthatónak kellett tűnnie. Ezt a tekintélyt valószínűleg három tényező biztosította: az illető PhD-hallgató volt, elsőéveseket tanított, valamint a közösségi életben is jelentős szerepet vállalt. A konkrét szervezőmunka és toborzás elindításában az is segített, hogy a szakasz végét jelentő beszélgetésen konkrét feladatok hangzottak el. c) Kellett legalább egy a hallgatók közül, aki szervezővé válik: elvállalja a szerepet, valóban képes időt és energiát szánni a munkára. d) Szükségesek voltak a megvalósíthatóság érzetét erősítő külső feltételek: a kedvező vagy annak tűnő környezet. 1) Ebben az időszakban alakult meg az ELTE Társadalomtudományi Kara. A szervezők azt gondolták, az átalakulások szelében szakkollégiumot is könnyebb alakítani. A Miért pont most? kérdésre legalábbis ez a válasz érkezett leggyakrabban. 2) A szervezők úgy tudták, hogy már évekkel ezelőtt az Egyetemi Tanács megalapított egy Jászi Oszkár nevét viselő társadalomtudományi szakkollégiumot, tehát a jogi forma létezik, mindössze fel kell tölteni tartalommal. Ez jelentős adminisztratív könnyebbséget ígért. Bár később az első feltételezés nem bizonyult igazolhatónak 5, és a Jászi Oszkár Szakkollégiumot bár létezett az Ajtósi Dürer sori Kollégiumban az Egyetemi Tanács nem alapította meg, e tévhitek mégis jelentősen hozzájárultak a megvalósítás elindulásához. 2. A beindulás és növekedés A második szakaszt két részre oszthatjuk. Az első, június 9-ig (54. nap) tartó időszakban a szervezők által személyesen meghívott, tájékoztatott hallgatók értesültek az elképzelésről. Június 2-án (47. nap) csatlakozott tíz, az Állam- és Jogtudományi Karon tanuló politológushallgató, akik saját Karukon már próbálkoztak szakkollégium alapítással szintén Jászi Oszkár névvel, és az áprilisi cikk nyomán jelentkeztek az ötletgazdánál. Nem mellékes, hogy: a cikk írója egyiküket már korábban is ismerte, ekkor még úgy terveztük, Jászi Oszkár nevét vesszük fel. Ez az elképzelés még azután is tartotta magát egy darabig, miután kiderült, hogy hivatalosan nem létezett ilyen nevű szakkollégium az ELTE-n. Június 9-én a szociológus és szociális szakos hallgatók különböző levelezőlistáin 5 A Szakkollégium informálisan működött egy teljes tanéven keresztül. Az Egyetemi Tanács végül 2004. június 28-án alapította meg. A Nándorfejérvári úti Kollégiumban 2004. szeptemberétől kaptunk kollégiumi helyeket. Igaz, nem tudhatjuk, hogy meddig tartott volna a folyamat, ha nem alakul meg a Kar. 14
tettük közzé a kezdeményezést, és az erre reagáló hallgatók kerültek be a későbbi információs körbe, kerültek fel a másnap létrehozott levelezőlistára. Ebben a szakaszban fellelhető volt egy belső és egy külső kör. A levelezőlistákra felkerülő anyagok, információk egy részét a belső kör előbb látta, véleményeket fűzhetett hozzá, megvitathatta, mielőtt azok a listára felkerültek. A belső kör a kezdetben személyesen megkeresett hallgatókból állt. 2. ÁBRA A SZAKKOLLÉGIUM IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA JÚLIUS 14-IG A növekedéssel kapcsolatban az adatok vizsgálata előtt azt feltételeztem, hogy a listákon való közzététel jelentős változást idézett elő a növekedés ütemében, így a görbe meredekebbé vált. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a politológushallgatók 47. napi együttes csatlakozása által okozott megugrás után is visszatért egy szabályos logisztikus görbéhez, tehát az érdeklődők számának gyarapodási üteme nem változott meg a nyitás által. 3. ÁBRA A SZAKKOLLÉGIUM IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA JÚNIUS 26-IG 15
Az egyetlen zavart a 68. nap eseményei okozták a növekedés ütemében. Ekkor az ÁJK-s politológushallgatók egy kivételével kollektíven kivonultak a kezdeményezésből. A 3. ábrán látszik, hogy addig a növekedés valóban töretlen volt, logisztikus pályát követett. A 2. ábrát szemügyre véve a 92. nappal bezárólag 6 egy lecsengő logisztikus tendenciát találunk, ami valamilyen hálózati folyamatokat sejtet. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a politológushallgatók kiesése után a növekedés újra beindult, azonban ennek a jelentkezések mesterséges lezárása véget vetett. A logisztikus trend csupán arra enged következtetni, hogy egy adott kezdeményezéshez való csatlakozásban valószínűleg szerepet játszottak a rendelkezésre álló információs hálózatok. A görbe ellaposodása alapján úgy tűnik, mintha az érdeklődők száma elérte volna lehetséges plafonját. Ahhoz azonban, hogy a terjedés valós mértékéről kaphassunk információt, az annak elvileg kereteket adó teret is fel kell térképeznünk, azaz meg kell határoznunk a populációt, melyben ez a terjedés végbement. Azért is fontos ez, mert a szervezőknek ahogy korábban említettem meghatározott célcsoportjuk volt. A populációt legtágabb értelemben az ELTE Társadalomtudományi Kar nappali tagozatos hallgatói körében határozhatjuk meg. Azonban azt láttuk, hogy az érdeklődők létszáma maximálisan 43 fő volt az adott időszakban, azaz olyan kevés, hogy nem érdemes egy körülbelül 2000 fős sokaságban vizsgálni a terjedés mutatóit. A ténylegesen elérhető kör valószínűleg ennél jóval szűkebb lehetett. A Társadalomtudományi Kar hallgatói bázisát ismerve a populációt szakok és szakokon belüli évfolyamok szerint érdemes bontani. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy mivel új karról volt szó, melynek szakjai addig a Bölcsészettudományi Kar és a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar részei voltak, területben pedig viszonylag nagy távolságra helyezkedtek el egymástól, eleve érdemes négy csoportot képezni szakok és szakcsoportok szerint. Az egyetlen szakcsoport a korábbi Szociológiai Intézet három szakja: a szociológia, szociálpolitika és egyetemi szociális munka volt. Ezek az ELTE lágymányosi épületében kaptak helyet. E szakcsoport azért tekinthető egy csoportnak a négy közül, mert a hallgatók között az első évfolyam mindhárom, illetve az 1-3. évfolyamos szociálpolitika és szociális munka szakos hallgatóinak közös órái és a Hallgatói Önkormányzat (akkor még Hallgatói Tanács), illetve a köré szerveződő hallgatók is átjárást biztosítottak. Önálló csoportot képzett a politológia szak, melynek székhelye ekkor még a Múzeum körúton, a harmadik csoportot képező kulturális antropológia szakkal együtt volt. A negyedik csoport a főiskolai szociális munkás szak, az Ecseri útnál lévő épületben. A négy csoport között némi átjárást az újonnan megalakuló ELTE Tár- 6 Ezen a napon vettük le a listáról azokat, akik nem küldtek bemutatkozót, vagy úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak részt venni a munkában. A határidő a 89. nap volt. 16
sadalomtudományi Kari Hallgatói Önkormányzat biztosított, melybe mind a négy csoport delegált képviselőket. Időszakunkban azonban ezek a kapcsolatok még igen gyengék voltak, mivel a Kar szeptember elsejével alakult, így a Hallgatói Önkormányzat is szerveződött még. Amint később látni fogjuk, valamilyen módon e szakok mindegyikéről megkerestünk hallgatókat, de a megkeresettek megoszlása szakonként igen eltérő volt. 1. TÁBLÁZAT A SZEMÉLYESEN MEGKERESETTEK SZÁMA SZAKOK SZERINT Szak Létszám Szociológia* 21 Szociálpolitika 5 Egyetemi szociális munka 1 Főiskolai szociális munka 1 Politikaelmélet 3 Kulturális Antropológia 11 ÁJK Politológia 11 * AZ ÖTLETGAZDÁVAL EGYÜTT Bár az elsődleges célcsoportot a Társadalomtudományi Kar hallgatói képezték, de egy darabig szintén figyelemmel kísérték a kezdeményezést a már korábban említett, az ÁJK-n tanuló politológushallgatók is. Ők egymást hozták és később többnyire egymást is vitték el. Összesen tizenegyen voltak, amikor megkerestük őket, de csak tízen vettek részt a folyamatban. A Társadalomtudományi Karról megkeresettek fele volt szociológushallgató, 69 százaléka pedig a korábbi Szociológiai Intézet hallgatója. Ezután a levelezőlistákon történő terjesztés már csak szociológusokat, illetve kisebb számban szociálpolitikus- és egyetemi szociálismunkás-hallgatókat érintett. A három levelezőlista az elsőévesek listája (melyre mindhárom szak gólyái feliratkoztak), a másodéves szociológushallgatóké és egy közös lista volt. Az elsőn körülbelül 140, a másodikon 69, a harmadikon 46 új diák kaphatott hírt a kezdeményezésről. A három szak ilyen mértékű megszólítottságának oka az lehetett, hogy mi, a szervezők mindhárman szociológushallgatók voltunk. Karon belüli kapcsolataink ezen a területen voltak a legerősebbek és legszámosabbak. A személyesen megkeresett szociológushallgatók között a másodévesek aránya 71 százalékot tett ki. Ez az összes kari megkeresettnek több mint 35 százaléka. De tovább vizsgálhatjuk a kérdést: nézzük meg, hány visszajelzés érkezett a különböző szakokról. 17
2. TÁBLÁZAT A VISSZAJELZŐK SZÁMA SZAKOK SZERINT Szak Létszám Szociológia* 30 Szociálpolitika 4 Egyetemi szociális munka 1 Főiskolai szociális munka 1 Politikaelmélet 1 Kulturális Antropológia 3 ÁJK politológia 10 * AZ ÖTLETGAZDÁVAL EGYÜTT A harminc szociológushallgatóból nyolc elsőéves, tizenhat másodéves, egy harmadéves, három negyedéves, egy ötödéves és két PhD-hallgató volt. Tehát az első- és másodéves hallgatók jeleztek vissza leginkább, ami két okkal magyarázható. Egyrészt őket sikerült nagyobb tömegben elérni a listákon keresztül; másrészt a másodévesek a személyesen megkeresettek között is nagyobb számban voltak. Harmadrészt egy induló szakkollégium az ő számukra adhatott a leginkább perspektívát. Figyelemreméltó, hogy kétszer annyi másodéves jelzett vissza, mint elsőéves, holott az elsőévesek körülbelül 35 százalékkal többen voltak abban az évben. Később a szociológus, szociálpolitikus és egyetemi szociális munkás szakosok kivételével mindenki kilépett a kezdeményezésből, így úgy látszik, a terjedés csak ezeken a szakokon folytatódott. Ez egyben azt is jelentheti, hogy fogékony populációként ezeket a szakokat érdemes számításba vennünk. Ezek összlétszáma számításaim szerint hétszáz fő körüli volt a 2002/2003-as tanévben. 4. ÁBRA AZ ÉRTESÍTETTEK ÉS AZ ÉRDEKLŐDŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA JÚNIUS 26-IG MEGJEGYZÉS: SIMA KÖR: ÉRDEKLŐDŐK SZÁMA; KERESZTTEL ÁTHÚZOTT KÖR: ÉRTESÍTETTEK SZÁMA 18
A 4. ábrán az érdeklődők és az értesítettek számának alakulását láthatjuk. Ez még mindig nem a teljes populáció, hanem csak azok, akiket személyesen vagy a listákon keresztül megkerestünk, ami összesen háromszázhúsz főt jelent. Látható, hogy a két folyamat az 54. napig együtt haladt, amikor is a levelezőlistákon való közzététellel hirtelen megugrott a megkeresettek száma. Az ábráról leolvasható, hogy az értesítettek számának megugrását alig-alig követte az érdeklődők jelentkezései számának növekedése, ami jelzi a személyes és személytelen megkeresés hatékonysága közötti különbséget. Míg a megszólítottak száma több mint tizennégyszeresére, addig a jelentkezőké csupán mintegy kétszeresére emelkedett. Úgy tűnik, hogy csupán azokkal a tendenciákkal megközelítve a kezdeményezés alakulását, hogy hány embert hogyan kerestünk meg, önmagában nem találunk magyarázatot arra, miért alakult ki az alapító évfolyam homogén összetétele, hiszen az érdeklődők számának, valamint szak és évfolyam szerinti megoszlásának az értesítettek számához hasonlóan kellett volna alakulnia. Az eddigiekből az is kitűnik, hogy a személyes megkeresés kulcsfontosságú lehet ebben a folyamatban. Személyes közlés vagy kapcsolat Elsőként a kezdeményezés hírének terjedési irányait próbálom meg ábrázolni a különböző szakos hallgatók között aszerint, hogy melyik szervező kinek szólt (akár neki címzett e-mailben, akár telefonon, akár személyesen). Az ábrán csak azokat tüntetem fel, akik pozitívan reagáltak a megkeresésre. A hálózati terjedés modellezésének egyszerűsítéséhez a csatlakozókat szakok szerint jelölöm. Az azonos szakról és évfolyamról származókat egymás mellett, csoportosan ábrázolom. Három középpontot láthatunk (telített kör), a három szervezőt. Egyik Fonyó Attila, a kezdeményezés tulajdonképpeni elindítója, aki szociális-, szociológus-, politológus- és antropológushallgatóknak egyaránt szólt a kezdeményezésről. 5.ÁBRA A SZEMÉLYES MEGKERESÉSRE VISSZAJELZŐK 19
A másik két központ mi, a két másodéves szervező vagyunk. Ahogy látszik az általunk személyesen megszólítottak körében a szociológushallgatók vannak többségben. A jogi kar politológushallgatói elsőként az ötletgazdát keresték meg, de a részletekről az egyik másodéves szervező (e sorok írója) tájékoztatta őket. Az ötletgazda ez esetben is a közvetítő szerepét játszotta, ahogy a közösen megkeresett kulturálisantropológus-hallgató esetében is. Az ábrán kilencfős csoportban ábrázolt szociológushallgatók mindannyian másodévesek, közöttük két közösen megkeresett hallgató volt. A másik másodéves hallgató egy elsőéves és két felsőéves szociológus-, illetve egy főiskolai szociálismunkáshallgatót keresett meg. Az ábrán jól látszik, hogy a kezdeményezés híre a három középpont által elsőként megkeresettek között talált pozitív visszajelzésre, ennél tovább akkor még nem jutott. Az ábrán negyven érdeklődő szerepel, tehát a levelezőlistákról alig-alig érkeztek új szereplők. Csak az ÁJK politológushallgatók csoportja és a szociális szakos hallgatók esetében történt meg, hogy olyanok csatlakoztak be, akik nem közvetlenül a szervezőktől értesültek a kezdeményezésről. 7 6. ÁBRA A BENTMARADÓK Ahogy a 6. ábrán is látszik, a szociológus- és szociális szakos hallgatók kivételével minden más szak képviselői kiszálltak a kezdeményezésből. A listára bejelentkezők közül két harmadéves és két másodéves szociológushallgató maradt meg. A négy, listáról érkező hallgató esetében sincs arról szó, hogy csak úgy az utcáról estek volna be, mindannyian ismerték a levelet küldő hallgatót. Természetesen mi, akkori másodévesek, már ismertük a többi csatlakozó másodéves hallgatót is, ugyanígy a két elsőéves is többeket ismert már. A két szociálpolitika szakos hallgató, akik itt már egy másik szociálpolitikuson keresztül értesültek, szintén ismertek másokat is. 7 Az ábra nem jelzi az időbeliséget, azaz azt, hogy ki mennyi idő elteltével jelzett vissza. 20