A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása

A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása Interreg IIIA HUSKUA/05/01/303 Megvalósíthatósági tanulmány Összeállította: Ocskay Gyula dr. Jankai Norbert Eck András Ister-Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht. 2007. július

TARTALOMJEGYZÉK Vezetői összefoglaló 3 HELYZETELEMZÉS 5 1. A határszakasz statisztikai elemzése 5 a) A térszerkezetet meghatározó tényezők 5 b) A régió demográfiai mutatói 9 c) Gazdasági mutatók 16 d) Szociális helyzet 23 e) A közlekedési hálózat hiányosságai 24 2. Eurorégiók a magyar-szlovák határon 30 a) A vizsgált határszakasz eurorégióinak áttekintése 30 b) Az átláthatatlan eurorégiós rendszer kedvezőtlen következményei 36 STRATÉGIAI FEJEZET 39 1. A regionalizmus 39 a) A regionalizmus filozófiája 39 b) A regionalizmus politikája 41 2. Változó keretfeltételek 47 a) A Schengeni Egyezmény hatása 47 b) Az EGTC-rendelet és hatása 47 c) A LEADER-program 51 d) Európai Területi Együttműködés Operatív Program 54 3. A társadalmasított regionalizmus 56 a) Az eurorégió fogalma 56 b) Az Ister-Granum Eurorégió rövid bemutatása 56 c) A Lánc-híd program bemutatása 58 INFO-NET: A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK REFORMJA 61 1. A projekt rövid bemutatása 61 2. Alapvetés 63 3. A képzés: a humán háttér biztosítása 66 4. Az adatbázis kialakítása 69 5. Intézményfejlesztés 71 a) Az információs pontok és a Rural Carrefours hálózat 71 b) A térségfejlesztési hálózatok és az EGTC-rendelet: a projekt intézményi fenntarthatósága 73 c) Az információs pontok szolgáltatásai: a projekt pénzügyi fenntarthatósága 80 FORRÁSMUTATÓ 84 2

KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása (Interreg IIIA HUSKUA/05/01/303) című projekttel kapcsolatosan cégünk 2006 novemberében árajánlatot nyújtott be a projekt magyarországi partnerszervezete, a Pro Professione Alapítvány felé. Ajánlatunk akkor eredménytelen volt. 2007 májusában az alapítvány képviselője azzal keresett fel bennünket, hogy a pályázaton nyertes cég végül is nem készítette el a megvalósíthatósági tanulmányt, így most átvehetnénk a feladatot. A projektleírásban adott célkitűzések alapján kezdtük meg az előkészítő vizsgálatot, amelynek során az eredeti koncepcióhoz képest néhány apró változtatást eszközöltünk: a projekt tervezett területi lehatárolását megtartottuk, de a hangsúlyt a fejletlenebb keleti szektorra helyeztük; a határ mentiség fogalmát a szerves együttműködések kialakítását lehetővé tévő, de még statisztikailag elemezhető földrajzi távolságra koncentráltuk (a szlovák határ mentén egy vagy két járásra a szlovák járások általában észak-déli fekvésűek, így azok a szerves együttműködés lehetséges határait is jelentik -, illetve egy-két kistérségre) 1 ; a megvalósítás intézményi háttere kapcsán a legaktuálisabb fejleményekkel is számoltunk, és javaslatot tettünk az EGTC-rendelet felhasználására. Munkánkat nehezítette, hogy olyan időszakban kellett elvégeznünk az elemzést, amikor a helyi szereplőktől nagyon nehéz volt információkat gyűjteni, és hogy a magyar és szlovák oldalról beszerezhető statisztikai adatsorok gyakran nem azonos időszakban és/vagy nem azonos NUTS-kategóriájú területi egységekre vonatkozóan álltak rendelkezésre. Az adatgyűjtés során az alábbi forrásokat használtuk, egyben köszönetünket fejezzük ki az adatszolgáltatóknak: Központi Statisztikai Hivatal, Magyarország Statisztikai Hivatal, Szlovákia (Štatistický úrad Slovenskej republiky) Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Jogi Főosztály Magyar Köztársaság Határőrsége Ipoly Eurorégió Karszt Eurorégió Sajó-Rima Eurorégió Zemplén Eurorégió. A további feldolgozott források jegyzékét a tanulmány végén közöljük. Jelen megvalósíthatósági tanulmány célja, hogy a fent megnevezett projekt megvalósításához szükséges koncepcionális elemeket kidolgozza. Ehhez kapcsolódóan végeztük el a magyar-szlovák határ érintett szakaszának statisztikai elemzését, valamint a jelenlegi határon átnyúló együttműködések áttekintő vizsgálatát. Munkahipotézisünk az volt, hogy a meglévő struktúrák elégtelenek a két határ menti térség érezhető mértékű fejlődéséhez, és hogy az INFO-NET fenntarthatósága is jórészt azon múlik, hogy milyen intézményi hátteret tudunk a rendszer mögött kiépíteni. Végül is a projekt eredményeként egy olyan hálózati rendszert írtunk le, amely a térségfejlesztésben a LEADER-szemléletű, partneri együttműködést valósítja meg, az új 1 A régió kijelölésekor ahhoz hasonlóan választottunk módszertanilag szubjektív szempontokat, ahogy az MTA Regionális Kutatások Központja járt el. Vö. ehhez HORVÁTH. 3

EGTC-rendelet által biztosított jogi feltételek és a közeljövőben megnyíló Magyar-szlovák Európai Területi Együttműködés Operatív Program pénzügyi forrásainak felhasználásával. A fejlesztés eredményeként két vidékfejlesztési központ alakul ki: Komárom térségében és Gömörben (Rozsnyó térségében), de a képzés révén további egy kialakításának feltételeit is megalapozzuk a Palócföldön. A magyar és a szlovák oldalon két-két információs iroda jön létre, melyek a Rural Carrefours hálózat mintájára megkezdik információs-fejlesztő munkájukat, és a nemzetközi hálózathoz történő csatlakozásuk feltételeit is megteremtik. Az információs pontokra építendő vidékfejlesztési szakmai hálózat potenciális tagjai számára 3-3 napos képzéseket szervez a projektgazda, ahol az új típusú együttműködés megalapozására kerül sor. A képzéshez tananyag készül, amelynek egy része távoktatással is elsajátítható, valamint kiépítésre kerül egy adatbázis, amely a határ menti gazdasági élet és a nonprofit szektor közös felületeként az érintett régió gazdasági és kulturális adatait tartalmazza. A megvalósíthatósági tanulmány ezen fejlesztések elméleti alapjait is tárgyalja, egy tágabb értelmezési horizontba helyezve a térségfejlesztés munkáját. Azzal a reménnyel bocsátjuk közre munkánkat, hogy annak segítségével a magyarszlovák határszakasz eddig kevésbé fejlett vagy kimondottan fejletlen szektoraiban is élénk határon átnyúló fejlesztési munka indul meg, az Európai Unió által biztosított jogi és pénzügyi keretek jóvoltából. A schengeni határok várható 2008. januári megszűnése eddig nem látott perspektívát nyit a határ menti térségek előtt az innovatív kezdeményezések megvalósítása által a lemaradások felszámolására. Bízunk benne, hogy élni tudunk ezzel az eséllyel. 4

HELYZETELEMZÉS 1. A határszakasz statisztikai elemzése a) A térszerkezetet meghatározó tényezők A jelen projekt keretében vizsgált határszakasz területe 19 166 km 2, ebből a magyarországi oldal 9 504 km 2 -t a szlovákiai 9 662 km 2 -t tesz ki. A jelzett területen 2 207 965 fő élt 2005-ben; a szlovákiai oldalon 1 355 231, a magyarországi oldalon 852 734 fő. A helyzetfeltárás megmutatja, hogy a kérdéses terület két részre osztható. A magyar szlovák határvidék keleti szakasza alapvetően rurális térség, kis lélekszámú aprófalvakkal. A térképre tekintve is feltűnő, mennyire hiányoznak Léva és Kassa között a jelentős térségszervező erővel bíró települések. Ez főként akkor szembeötlő, ha a régiót más határszakaszokkal vetjük össze (ilyen központok például Győr, Sopron, Szombathely, Szeged, Pécs, Debrecen, Nyíregyháza stb., illetve Pozsony, Trencsén, Zsolna, Poprád, Bártfa stb.). 1. térkép: A vizsgált határszakasz Az itt található 14 szlovákiai járásban élő 981 ezer ember 754 településen lakik, amelyek közül 29 város (3,85 %). A közel 240 000-es Kassát leszámítva ezek a városok 5

azonban zömében kis lélekszámúak. Ipolyság és Királyhelmec például 8 000 lelkes, Füleken 10 200-an, Nagykürtösön 14 000-en, Nagyrőcén 13 500-an élnek. De Tiszacsernyőn még az 5 000 főt sem éri el a lakosság lélekszáma, Jolsván és Mecenzéfen pedig mindössze 3 200-an laknak. Jelentősebb lélekszámú városnak számít Nagymihály (közel 40 000 lakossal), Losonc (28 000 fő), valamint Rimaszombat (közel 25 000 fő). Az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) által összeállított reprezentatív kiadvány vizsgálta ezeknek a városoknak a dél-szlovákiai térszerkezetben betöltött szerepét 2. Az eredmény meglepő: az empirikus adatok alapján elkészített mérési modell azt mutatta ki, hogy az első 15 város között 6 dél-keleti van (Losonc az 5., Nagymihály a 6., Rimaszombat a 8., Rozsnyó a 9., Tőketerebes a 10., Nagyrőce a 14. a sorban). Az említett, viszonylag kis lélekszámú városok tehát igen fontos térszervező erőt képviselnek, az itt összesűrűsödő funkciók révén, az igen alacsony népsűrűségű Besztercebányai és Kassai kerületben alcentrum jellegűekké válnak. Ezzel párhuzamosan azonban az érintett járásokban igen magas a funkció nélküli települések száma (épp ez által kapnak az előbbiek kiemelt szerepet). 3 2. térkép: Népsűrűség a két szomszédos államban 4 A magyar oldalon Miskolcot nem vontuk be a vizsgált térségbe, így szintén kisebb lélekszámú városokkal találkozhatunk, leszámítva Salgótarjánt (44 000 fő) és Ózdot (40 000 fő). Itt a 410 település közül 22 város (5,37 %). Ezek között találjuk a 17 500 lakosú Balassagyarmatot, Szendrőnek 4 300, Edelénynek 11 000, Sátoraljaújhelynek 17 400 lakosa van. Számos kisváros lélekszáma a 4 000 főt sem éri el. A városias települések hiánya főként 2 Kassa ebben a felmérésben nem szerepelt. 3 HORVÁTH 214 219. p. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy (mint arra később rámutatunk) az említett térség városai közel sem tudják ellátni azokat a funkciókat, mint amelyeket a vizsgált határszakasz nyugati szektorának városai. 4 A statisztikai adatokra épülő grafikonok és térképek forrásai a két ország statisztikai hivatalai. A szlovákiai demográfiai adatok elemzésénél használtuk még: DOHÁNYOS-LELKES-TÓTH. 6

az Ipoly mentén feltűnő. Itt a nem egészen 3 000 lakosú Szobtól Balassagyarmatig csak a szlovákiai Ipolyság bír valamelyes térségszervező erővel. Ezen térségközponti szerep ellátásához azonban a schengeni határnyitás és a gazdasági potenciál növelése elengedhetetlen. Általában elmondható, hogy az Ipoly-völgy alacsony népsűrűségű, gazdaságilag fejletlen térsége nagyon igényelné egy nagyobb város térszervezőinfrastrukturális erejét. A rendszerváltást követő súlyos recesszióból ébredő Salgótarján és Ózd a mai napig sem tudja a méretéből eredő regionális szervező funkciókat ellátni 5. Ebből a szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van a két szomszédvár, Sárospatak és Sátoraljaújhely, ahol az elmúlt évtizedben lendületes térségfejlesztő munka zajlott. Ezen a területen a schengeni határnyitás várhatóan élénk együttműködést eredményez. Általánosan elmondható, hogy a keleti szektorban mindkét határ menti térségre jellemző a kényszerűségből városi rangra emelt igen kis lélekszámú adminisztratív központok nagy száma. A magyarországi városok átlag lakosságszáma mindössze 11 718 fő. A szlovák városok esetében ugyanez az adat: 10 290 (Kassa nélkül) 18 035 (Kassával). 1. táblázat: A vizsgált határszakasz városi népessége (kiemelve a nyugati szektor adatai, 2005) Magyarország Szlovákia Város neve Lakossága Város neve Lakossága SALGÓTARJÁN 43 988 KASSA 234 871 ÓZD 40 033 ÉRSEKÚJVÁR 41 320 VÁC 34 951 NAGYMIHÁLY 39 922 KAZINCBARCIKA 32 297 KOMÁROM 36 596 ESZTERGOM 29 452 LÉVA 36 190 TATA 24 598 LOSONC 27 977 KOMÁROM 19 616 RIMASZOMBAT 24 425 KISVÁRDA 18 370 TŐKETEREBES 23 152 BALASSAGYARMAT 17 473 ROZSNYÓ 19 231 SÁTORALJAÚJHELY 17 417 NAGYKÜRTÖS 13 862 BÁTONYTERENYE 14 322 NAGYRŐCE 13 098 SÁROSPATAK 13 972 PÁRKÁNY 11 122 DOROG 12 609 GÚTA 10 747 EDELÉNY 11 084 SELMECBÁNYA 10 674 NYERGESÚJFALU 7 752 NAGYSURÁNY 10 497 PUTNOK 7 695 FÜLEK 10 362 ENCS 7 225 SZEPSI 9 899 SZÉCSÉNY 6 446 NAGYKAPOS 9 504 SZIKSZÓ 6 185 ÓGYALLA 8 060 LÁBATLAN 5 397 TORNALJA 7 991 NAGYMAROS 4 385 IPOLYSÁG 7 973 DOMBRÁD 4 366 GÁLSZÉCS 7 945 SZENDRŐ 4 326 KIRÁLYHELMEC 7 938 BÁBOLNA 3 933 KORPONA 7 812 BORSODNÁDASD 3 550 NYUSTYA 7 513 CIGÁND 3 419 ZSELÍZ 7 486 BÉLAPÁTFALVA 3 379 SZOBRÁNC 6 264 5 Jellemző, hogy Balassagyarmat és Putnok jóval aktívabb szerepet játszik a határon átnyúló térségi együttműködésben, mint a két nagyobb város. 7

Tatai Váci Esztergomi Komáromi Salgótarjáni Pétervásárai Dorogi Balassagyarmati Sátoraljaújhelyi Rétság Sárospataki Kisvárdai Szobi Szécsényi Bátonyterenye Kazincbarcikai Bélapátfalvai Ózdi Szikszói Edelényi Encsi Abaúj-Hegyközi Kassa Bodrogközi Komárom Losonc Selmecbánya Érsekújvár Korpona Léva Nagykürtös Nagymihály Rozsnyó Tőketerebes Rimaszombat Kassa vidék Szobránc Nagyrőce Gölnicbánya Poltár ABAÚJSZÁNTÓ 3 309 GÖLNICBÁNYA 6 171 SZOB 2 965 POLTÁR 5 921 RÉTSÁG 2 963 DOBSINA 5 125 PÉTERVÁSÁRA 2 402 ŐRMEZŐ 5 056 GÖNC 2 343 TISZACSERNYŐ 4 299 GARAMTOLMÁCS 4 172 TISZOLC 4 092 MECENZÉF 3 776 JOLSVA 3 147 KÉKKŐ 1 457 GYŰGY 1 503 A kérdéses határszakasz legjelentősebb települése Kassa, amelynek fejlődési potenciálja meghaladja Miskolcét is. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy jóllehet 1999 és 2004 között jelentősen bővült az itt bejegyzett vállalkozások száma, még mindig jelentősen elmarad a magyarországi térségek mutatói mögött. 1. ábra: A működő vállalkozások száma 1000 lakosra vetítve (kiemelve a nyugati szektor adatai) 6 1000 főre jutó vállalkozások száma (2004 és 2005) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 A természetes régiókra alapozó szlovákiai kutatásokban ettől függetlenül a kassa-abaúji régió a M.E.S.A 10 Group módszertana szerint Szlovákia második régiója a teljesítőképesség szerint (megelőzve Nagyszombatot és Zsolnát is!). 7 Ugyanakkor az elgondolkoztató, hogy ugyanez a felmérés a kassai régiót az utolsók közé sorolta a munkanélküliségi és a lakásépítési adatok alapján. Míg tehát Kassa térségének a bruttó termelésben és ebből fakadóan számos közszolgálati funkció terén meghatározó a szerepe, addig a fejlődési 6 Magyarország esetében 2005-ös (kistérségi), Szlovákia esetében 2004-es (járási) adatok álltak rendelkezésre. A megfigyelhető igen jelentős különbségek miatt vállaltuk fel a kockázatos egymásra vetítést. 7 PAŢITNÝ MORVAY ONDRIAŠOVÁ KLING 302. 8

potenciált kifejező foglalkoztatottsági mutatók, valamint a népességmegtartó erő tekintetében kimondottan kedvezőtlen a helyzete. A képet árnyalja az is, hogy a kedvező ipari mutatókat elsősorban a Kassa II. kerületében működő üzemek biztosítják, leginkább a kohászatra épülő iparágak. A szlovák átlag feletti munkatermelékenység tehát jórészt a nehéziparnak köszönhető. Mindazonáltal megfelelő hálózati infrastruktúra kiépülése esetén Kassa a keletszlovákiai és részben a kelet-magyarországi térség domináns szereplőjévé válhat, amely az Unió keleti kapujaként akár egy makroregionális centrum szerepét is betöltheti. Feltűnő ugyanakkor, hogy a többi járás Kassa városához képest is mennyire rosszul áll a vállalkozói aktivitás terén (jóllehet, az elmúlt években e téren jelentős fejlődés következett be egész Szlovákiában). Az eddig elemzett keleti szektorral szemben a vizsgált határszakasz nyugati térsége az európai átlaghoz jóval közelebb áll fejlettségét tekintve. A Duna mentén több évszázada meglévő városok sora (a két Komárom, Tata, Esztergom, Vác) történelmileg kialakult funkcióit szinte zavartalanul látta el, és ma is meghatározó térségszervező erővel bírnak. Igaz, hogy a lakosságszámuk alapján kis, illetve közepes nagyságúaknak tekintjük őket, viszont a nagyobb lélekszámú városok (Érsekújvár, Léva, a két Komárom, Tata, Esztergom, Vác) geopolitikai sűrűsége a térséget jóval kevéssé teszi rurális jellegűvé, mint a keleti szektorban tapasztalhattuk. A Duna mentén a XX. század folyamán kimondottan ipari dominanciájú területek alakultak ki (főként Komárom és Esztergom között). Az 1. ábrából az is kiderül, hogy a tanulmány által érintett határszakasz legkiemelkedőbb gazdasági mutatóit is e térségek produkálják. A nyugati szektort alkotó Lévai, Érsekújvári és Komáromi járás, valamint a Komáromi, Tatai, Esztergomi, Dorogi és Váci kistérség területén összesen 18 város fekszik, melyeknek összlakossága 316 856 fő. Városokban él az említett térségek lakosságának 51,1 %-a. A keleti szektorban ugyanez az adat 49,72 % (Kassával), de mindössze 41 % Kassán kívül. A városias jelleget erősíti, hogy a nyugati szektor összes településéhez viszonyítva az itteni városok 7,2 %-ot tesznek ki, és a városok átlag lakosságszáma (16 676 fő) is közel másfélszerese a keleti határszakaszon mértnek (Kassát leszámítva) 8. Ez a városnagyság már lehetővé teszi, hogy az adott település középiskolákat (esetleg felsőfokú oktatási intézményeket, mint pl. Észak-Komárom, Esztergom vagy Vác esetében), kórházakat tartson fenn, és így valódi funkcionálisrégió-képző szerepet láthasson el. Ez a keleti szektor törpevárosai esetében nem mondható el, így ott néhány közeli nagyváros látja el ezeket a feladatokat (Miskolc, Eger, Salgótarján, illetve Kassa, Besztercebánya stb.). A határ menti területek így a valódi centrumok kettős perifériáiként sokkal inkább egymásra vannak utalva, mint a nyugati határszakasz térségei. A schengeni határnyitás ezért ott a fellendülés talán egyetlen esélyét nyújtja. b) A régió demográfiai mutatói A vizsgált térség demográfiai mutatói igen vegyes képet mutatnak. Egyszerre figyelhető meg az egész Szlovákiát és Magyarországot jellemző népességcsökkenés és bizonyos térségekben a népesség növekedése, az öregedési index romlása és javulása. Az is megállapítható, hogy a munkaerő-migráció egyrészt észak déli, másrészt kelet nyugati dominanciájú. Ez egyben a vizsgált térségek alacsony fokú népességmegtartó erejét és az itt tapasztalható nagy mértékű lakosságszám-csökkenést is magyarázza. 8 Kassa adatait azért nem tekinthetjük minden szempontból relevánsnak, mert a keleti határszakasznak csak egy bizonyos (viszonylag szűk) térségére terjed ki a város térségszervező hatása, viszont az össz adatállományt igen jelentős mértékben befolyásolja. Határ menti fekvése miatt mégsem hagyhattuk ki a helyzetelemzésből. 9

Változás (%-ban) Komáromi Tatai Esztergomi Dorogi Váci Szobi Rétság Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai Érsekújvár Komárom Léva Selmecbánya Korpona Nagykürtös Losonc Poltár Rimaszombat Nagyrőce Rozsnyó Gölnicbánya Kassa vidék Kassa Tőketerebes Nagymihály Változás (%-ban) Szobránc A teljes határszakaszon 2001 és 2005 között összesen 15 433 fővel csökkent a lakónépesség, de igen nagy különbségek figyelhetőek meg az egyes járások és kistérségek között. A szlovákiai oldalon jelentős mértékben emelkedett a Kassa környéki, érezhetően a tőketerebesi és a losonci járás lélekszáma. 2. ábra: A lakosság lélekszámának változása a vizsgált szlovákiai járásokban Lakosságszám változása (2001-2005) 4 3 2 1 0-1 -2-3 -4 Járások (Szlovákia) A kassai csökkenés és a Kassa környéki jelentős növekedés többek között a nagyvárosok esetében megfigyelhető kitelepüléssel magyarázható. Feltűnő mértékben csökkent a Poltári járás lakossága. Az itt mért csökkenés azonban csak a szlovákiai adatokhoz képest kiugró. 3. ábra: A lakosság lélekszámának változása a vizsgált magyarországi kistérségekben Lakosságszám változása (2001-2005) 3 2 1 0-1 -2-3 -4-5 -6-7 Kistérségek 10

Kistérségek A 23 érintett magyar kistérség szinte mindegyikében jelentősen (a poltárihoz hasonló mértékben) csökkent a népesség az új évezred első 5 évében. 4. ábra: A természetes szaporodás alakulása a magyar térségekben (1980 2001) Természetes szaporodás Kisvárdai Bélapátfalvai Pétervásárai Sárospataki Bodrogközi Sátoraljaújhelyi Abaúj-Hegyközi Encsi Szikszói Edelényi Kazincbarcikai Ózdi Bátonyterenyei 1980 1991 2001 Salgótarjáni Szécsényi Balassagyarmati Rétsági Szobi Váci Dorogi Esztergomi Tatai Komáromi -6 000-4 000-2 000 0 2 000 4 000 6 000 8 000 Abszolút szám A nyugati és keleti szektor között e tekintetben is szignifikáns különbségeket figyelhetünk meg: szinte kettészakad a diagram a szobi kistérségnél. Míg az esztergomi és a váci kistérség esetében (részben a főváros közelségével is magyarázható) kis mértékű népességnövekedés, a tatai esetében stagnálás, a további két kistérség esetében pedig minimális népességcsökkenés figyelhető meg, addig a keleti határszakaszon átlag 2,34 %-kal csökkent a lakosság száma (a legnagyobb mértékű emberveszteséget, 5,8 %-kal a bátonyterenyei kistérség szenvedte el). Enyhe növekedés kizárólag Borsod-Abaúj-Zemplén 11

Komáromi Tatai Esztergomi Dorogi Szobi Váci Rétsági Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai megye néhány körzetében mutatható ki. A látványos növekedést produkáló Encsi kistérségben már a 2001-es népszámlálás idején is 24 %-os kisebbséget képviselt a roma etnikum, így az itt tapasztalható népességnövekedés sajnos nem a gazdasági fejlődés jele, hanem a súlyosan hátrányos helyzetű cigány közösség kiemelkedő demográfiai mutatóinak köszönhető. Általában elmondható egyébként, hogy a vizsgált térség keleti részében (a határ mindkét oldalán) igen jelentős létszámú roma közösség él, amelynek társadalmi integrációja szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja e térségek fejlesztőit, felelős döntéshozóit. A fenti két diagram rámutat a migrációs jelenségek egyik fő vonására: miközben a teljes határszakaszon romlanak a természetes szaporodás adatai, a nyugati szektorban mégis nő vagy csak kis mértékben csökken a népesség összlétszáma. Ugyanez a keleti szektorról (mint láttuk) nem mondható el. Nyilvánvaló, hogy a Duna mentén kialakult relatív munkaerőhiánynak köszönhetően megindult egy kelet nyugati migráció: az elöregedés mellett ez a fő oka a keleti határszakasz magyar oldalán tapasztalható drasztikus népességfogyásnak. Ezt igazolják a vándorlási adatok is. 5. ábra: Vándorlási különbözet a magyar térségekben 1980 és 2001 között A vándorlási különbözet alakulása a kistérségekben 8 000 6 000 4 000 1980 1990 2001 2 000 0-2 000-4 000-6 000-8 000-10 000 Az elmúlt két évtizedben a legaggasztóbban az ózdi és a kazincbarcikai térségben csökkent a lakosság lélekszáma az elvándorlás miatt. Az itt korábban alkalmazott képzett munkaerő nagy része távolabbi ipari centrumokban talált állást, gyakran a Dunántúlon (ezt igazolják a nyugati határszakasz pozitív vándorlási mutatói), vagy az Unió más államaiban. Ez egyfajta lefelé ívelő spirálba taszítja az érintett térségeket, hiszen a kiemelkedés esélyét éppen a képzett munkaerő jelentené. A pétervásárai kistérségben a természetes fogyás kedvezőtlen hatásait tovább erősíti a magas elvándorlási mutató is. Az itt megfigyelhető relatíve magas vállalkozási adatok ezért a népesség rohamos csökkenésével is magyarázhatóak. 12

Komáromi Tatai Esztergomi Dorogi Váci Szobi Rétság Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai 6. ábra: Összefüggés a vállalkozások száma és a népesség változása között a magyar kistérségekben 100 80 Az 1000 főre jutó vállalkozások száma A népességszám változása (%) 2001 és 2005 között 60 40 20 0-20 A fenti ábrából az is megerősítést nyer, hogy az encsi népességnövekedés nem jár együtt a gazdaság fejlődésével. Látható, hogy a sárospataki és a sátoraljaújhelyi térségek a salgótarjánit megközelítő kedvező mutatókkal rendelkeznek. A Bodrogköz revitalizációjában, fejlesztésében központi szerep jut e két településnek. Direkt kapcsolat mutatható ki a szobi kistérség népességcsökkenése és a vállalkozói aktivitás alacsony szintje között. Összességében megállapítható, hogy az általánosan (kevés kivételtől eltekintve) megfigyelhető kedvezőtlen születési arányszámokat a gazdaságilag fejlettebb térségekben a pozitív (vagy ahhoz közeli) vándorlási különbözet kiegyenlíti. Azokban a térségekben viszont, ahol a gazdasági aktivitás szintje alacsony, a fejlődés, a felzárkózás lehetőségét veszélyezteti a munkaképes korú lakosság nagymértékű elvándorlása. A fejlesztési politikának ezért erre a tényre mint központi jelenségre kell koncentrálnia. Más jellegű az észak déli munkaerő-migráció, mely főként a dél-szlovákiai magyar anyanyelvű közösséget érinti 9. E kérdésben két hiánypótló tanulmány is készült az elmúlt években 10, ezek alapján világosabban látjuk a felszínen igen látványos, de mélységében eddig ismeretlen folyamatokat. A szlovákiai magyar munkavállalók észak-magyarországi megjelenése egyenes következménye volt a 90-es évek sikeres magyar szerkezetváltásának, valamint a Dél-Szlovákiát kedvezőtlenül érintő szlovák regionális fejlesztési politikának (illetve esetünkben hiányának). Mint arra Gyurgyík László rámutat egy tanulmányában, a 90- es évekbeli recesszió a szlovákiai magyar munkavállalókat jóval mélyebben érintette, mint a szlovákokat. Az 1991 és 2001 közötti időszakról szólva a következő megállapítást teszi a szerző: A gazdaságilag aktív népességen belül a munkát keresők aránya országosan 4 %-ról 9 Létezik ugyan minimális szlovák migráció, illetve az utóbbi időben (a nagyobb autógyárak szlovákiai megtelepedése óta) dél északi irányú munkaerőmozgás is, ezek mértéke azonban vizsgálatunk szempontjából elhanyagolható. 10 DOBOS; BARTAL-HARDI 13

20,4 %-ra, a magyar nemzetiségűek között 4,5 %-ról 25,6 %-ra emelkedett. 11 Ennek valószínűleg a dél-szlovákiai magyar foglalkoztatottsági mutatók szektorális megoszlása is oka volt (ld. később). A két említett tanulmány egyaránt megvizsgálta a magyarországi munkavállalás okait, amelyek között két tényező játszott kiemelt szerepet: a munkahely hiánya (Dobos: 38,5 %, Bartal Hardi: 44, 64 illetve 63 % korcsoportonkénti megoszlásban), valamint a magasabb bérek (Dobos: 66,6 %; Bartal Hardi: 51, 30 és 37 %) 12. A kedvezőtlen szlovákiai foglalkoztatási viszonyok teremtették meg a dél-komáromi, esztergomi és Esztergom környéki, kisebb mértékben a váci ipari parkok látványos bővülését. Fontos azonban megjegyezni, hogy az észak déli, határt metsző migráció jóval ritkább (és jóval kisebb volumenű) jelenség, mint az országon belüli (illetve Szlovákia esetében a csehországi irányú). Gyurgyík László felhívja a figyelmet, hogy a 90-es évek során a dél-szlovákiai magyarság összes vándorlási különbözete mindvégig pozitív szaldót mutatott, tehát magasabb volt a bevándorlók aránya, mint a kivándorlóké, miközben éves szinten néhány száz fővel több magyar távozott Csehországba, mint amennyi onnan érkezett. 13 A szerző végül az 1991 és 2001 között Magyarországra átköltözött szlovákiai magyarok lélekszámát 3 500 körülire teszi, ami nem tekinthető jelentős mértékűnek. 14 Következtetése szerint a szlovákiai magyarság erősebben ragaszkodik szülőföldjéhez, mint pl. az erdélyi. A két munkaerő-migrációval foglalkozó tanulmány azonban a 2000-es évek első évtizedének közepére észrevehető változásokra is felhívja a figyelmet. Dobos László 872-es mintán végzett kutatásai szerint a szlovákiai munkavállalók több mint 20 %-a tartósan szeretne Magyarországon munkát vállalni. A vizsgált összmintán belül a fiatalok (32,2 %) és a diplomások (32,3 %) adtak ilyen értelmű választ a kérdezőnek. 15 S jóllehet, végleges letelepedési szándéka mindössze a válaszadók 4,9 %-ának van, a fiatalok és diplomások ilyen mértékű elvándorlása tartósan rontja a dél-szlovákiai térség fejlesztésének esélyeit. További fontos adalék, hogy a szlovákiai magyarok 1/3-a Magyarország bármely vidékén szívesen vállalna munkát, ami a vándorlási hajlandóság radikális változására utal. A speciálisan az esztergomi és dorogi térségre vonatkozóan elkészített (174 főre kiterjedő) vizsgálat ennél is kedvezőtlenebb eredménnyel járt: itt mindhárom vizsgált korcsoportban elérte vagy meghaladta az 50 %-ot a tartósan Magyarországon munkát vállalni szándékozók aránya. 16 A helyzetet tovább rontja, hogy egyre nagyobb számban járatják gyermekeiket magyarországi alap és középfokú oktatási intézménybe a mátyusföldi szülők, ami a végleges áttelepülés mellett hozott döntésként is értelmezhető. A folyamatok jelenleg még kezdeti stádiumban vannak, proaktív fejlesztési politikával a nagyobb mértékű emigráció még megakadályozható. Egy másik kedvezőtlen demográfiai jelenség az elöregedés. Az elmúlt néhány év alatt is szembeszökően romlottak a határszakasz mutatói. Mára a vizsgált régió két harmada tartozik a legkedvezőtlenebb mutatókat produkáló térségek közé. A határszakasz nyugati vidékén egy demográfiai szakadék kezd kialakulni, miközben a borsodi kistérségek esetében látványos javulás figyelhető meg a jelentékeny létszámú roma közösség jelenlétének köszönhetően. Az itt megjelenő többlet munkaerő-forrásokat megfelelő képzési és szociális programokkal az érintett kistérségek felzárkóztatására lehetne hasznosítani. Az uniós kohéziós politikának 11 GYURGYÍK 155. 12 DOBOS 50., BARTAL HARDI: http://www.istergranum.hu/index.php?k=admin/data/00000000/_fix/00000001/_fix/00000002/_fix/00000002/_fi x/00000001/_fix/00000001&id=0. Utóbbi esetben a korcsoportok szerinti bontás a 20 30, 31 40, illetve 41 50 éveseket jelenti. 13 GYURGYÍK 167. 14 Uo. 169. 15 DOBOS 57. 16 BARTAL HARDI uo. 14

kiemelt célterülete a kirekesztés megszüntetése és a területi különbségek felszámolása, s ez kedvezően hathat az érintett régióra is. 3. térkép: A vizsgált térségek öregedési indexe 2001-ben 4. térkép: A vizsgált térségek öregedési indexe 2005-ben 15

Érsekújvár Komarom Kisvárdai Bélapátfalvai Kassa I-IV. Tatai Váci Nagykürtös Léva Pétervásárai Rétsági Losonc Gölnicbánya Szikszói Nagymihály Edelényi Sátoraljaújhelyi Tőketerebes Encsi Balassagyarmati Kassa-vidék Dorogi Ózdi Komáromi Sárospataki Poltár Korpona Rozsnyó Szobránc Szobi Esztergomi Abaúj-Hegyközi Szécsényi Salgótarjáni Rimaszombat Kazincbarcikai Bátonyterenyei Nagyrőce Bodrogközi c) Gazdasági mutatók Az elmúlt évek gazdasági aktivitását a vállalkozások számának alakulásán keresztül ítélhetjük meg. 7. ábra: A vállalkozások számának alakulása 1999-2004 (SR), illetve 2001-2005 között (MK) A vállalkozások aránybeli változása 5 év alatt (%) 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Az ezredfordulón Szlovákiában elindult gazdasági fejlődés jól nyomon követhető a fenti diagram alapján: a leggyorsabban fejlődő térségek között a szlovákiaiak 2/3-os többségben vannak. Jóllehet, a magyarországiakénál jóval alacsonyabb kiinduló értékekkel számolhatunk, a növekedés több járásban kiemelkedő. Az Érsekújvári és a Komáromi járásban közel 40, a Kassai, Nagykürtösi és Lévai járásokban több mint 20 %-kal nőtt a működő vállalkozások száma 1999 és 2004 között. Az adat még akkor is meggyőző, ha tudjuk, hogy igen jelentős számban alapítottak magyar vállalkozók cégeket a dél-szlovákiai térségben. Az abszolút értékek összehasonlításánál azonban egyértelműen kitűnik a magyarországi határ menti térségek fejlettebb volta. Míg a vizsgált határszakasz lakosságának 63 %-a a szlovák oldalon él, addig az itt működő vállalkozásoknak csak 1/4-e szlovák. 8. ábra: A határszakasz lakosságának területi megoszlása Lakosság megoszlása a vizsgált határszakaszon 852 734 1 355 231 Magyarország Szlovákia 16

9. ábra: A határszakasz vállalkozásainak megoszlása Vállalkozások megoszlása a vizsgált határszakaszon 15 016 Magyarország Szlovákia 41 610 A magyar oldali túlsúly, és azon belül is néhány térség vezető szerepe kitűnik az összes vállalkozást kimutató ábrából. 10. ábra: A vizsgált határszakasz vállalkozásainak területi megoszlása (térségenként) Kisvárdai Kassa I-IV. A térség vállalkozásainak száma Tatai Esztergomi Váci Salgótarjáni Komáromi Tatai Esztergomi Dorogi Szobi Váci Rétsági Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai Érsekújvár Komarom Léva Selmecbánya Korpona Nagykürtös Losonc Poltár Rimaszombat Nagyrőce Rozsnyó Gölnicbánya Kassa-vidék Kassa I-IV. Tőketerebes Nagymihály Szobránc 17

Feltűnő, hogy a hat nyugati magyar kistérségben működik az összes vállalkozásnak több mint ¼-e. A vállalkozások eloszlása tehát erősíti a meglévő területi egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a fenti ábra és az alábbi térkép rámutat a határon átnyúló együttműködés jelentőségére, a komplementaritásban rejlő lehetőségekre. A szlovák oldalon Kassa gazdasági potenciálja épp egy gazdaságilag fejletlenebb magyar térséget egészít ki, míg a Balassagyarmat Kazincbarcika vonalon, a szlovák oldalon mondható viszonylag gyengének a gazdasági potenciál. Ezek a térségek egyértelműen egymásra utaltak, egy fejlesztési stratégiának mindig számolnia kell e vizsgált határ menti régiókban a határ túlsó oldalán meglévő adottságokkal, és akkor lehet eredményes a térségfejlesztési munka, ha be tudja vonni a határon túli szereplőket is. 5. térkép: Az 1000 főre jutó vállalkozások számának megoszlása a térségben (2004/2005) 17 11. ábra: A foglalkoztatottak szektor szerinti megoszlása Szlovákiában (2001) Foglalkoztatottak szektorális megoszlása (2001) (%) 120 mezőgazdaság ipar szolgáltatások 100 80 60 40 20 0 Érsekújvár Komarom Léva Selmecbánya Korpona Nagykürtös Losonc Poltár Rimaszombat Nagyrőce Rozsnyó Gölnicbánya Kassa-vidék Kassa I-IV. Tőketerebes Nagymihály Szobránc 17 A színskála a két országban külön-külön tekintendő! 18

Komáromi Tatai Esztergomi Dorogi Váci Szobi Rétsági Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai A régió munkavállalóinak döntő többsége a tercier szektorban dolgozott már 2001-ben is. A fenti ábrán mégis megfigyelhető néhány kiugró anomália. Egyrészt feltűnően magas az ipari alkalmazottak részaránya a Poltári és a Nagyrőcei járásban. Ennél is megdöbbentőbb a mezőgazdaság foglalkoztatási aránya jó néhány járásban. Kiemelkedik ezek közötti is a szobránci és a korponai, ahol a lakosságnak több mint egy ötöde élt mezőgazdasági munkából. Ehhez az adathoz további adalék, hogy a gömöri régió az országos átlag 50 %-át nyújtja a termelékenység tekintetében (Pozsonyhoz viszonyítva csak 14 %-ot!) 18, és itt okozza a munkanélküliség a legnagyobb gondokat. A Nagyrőcei járásban 28 % feletti szinten állandósult az állástalanok aránya, ami a térség súlyos gazdasági szerkezeti válságának jele. A fenti ábrából látható, hogy a Poltári járás foglalkoztatottsági szerkezete a legkorszerűtlenebb. A magyar oldalon a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma egy kivétellel (Hegyközi kistérség) sehol nem haladja meg az összfoglalkoztatotti létszám 10 %-át. Ugyanakkor még az ezredfordulón is jellemző volt a korábbi nehézipari múltból örökölt ipari túlsúly, illetve a rendszerváltást követő iparfejlesztés hatása. Számos kistérségben (leginkább a dorogi, a esztergomi, szécsényi, bátonyterenyei, komáromi és pétervásárai térségekben) haladta meg az iparban foglalkoztatottak aránya a 40 %-ot. 12. ábra: A foglalkoztatottak szektor szerinti megoszlása Magyarországon (2001) A foglalkoztatottak szektorális megoszlása (2001) 120 100 80 60 mezőgazdaság ipar szolgáltatások 40 20 0 Mindemellett a foglalkoztatási helyzet is épp a keleti régiókban a legrosszabb. Míg azonban a szlovákiai nagyarányú fejlesztéseknek, az elmúlt évek sikeres pénzügypolitikájának köszönhetően országos méretekben is csökkent az állástalanok aránya, addig Magyarországon 2001/2002-től kezdve megfordult a trend, és a munkanélküliségi mutató esetében is látványosan romlottak az adatok. A két alábbi térkép alapján látható, hogy 18 PAŢITNÝ MORVAY ONDRIAŠOVÁ KLING 319. 19

míg a vizsgált térség szlovák kerületeiben érezhető javulás nem következett be, addig a magyar megyék foglalkoztatottsági helyzete jelentősen romlott. 5. térkép: A munkanélküliek aránya a két országban megyei szinten 2001-ben 6. térkép: A munkanélküliek aránya a két országban megyei szinten 2005-ben 20