SZERKEZETI VÁLTOZÁSOK A LENGYEL ÉS A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN AZ EU-CSATLAKOZÁS ÓTA: TAPASZTALATOK ÉS TANULSÁGOK A JÖVŐ AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK ALAKÍTÁSÁHOZ E kiadvány a STRUCTURAL CHANGES IN POLISH AND HUNGARIAN AGRICULTURE SINCE EU ACCESSION: LESSONS LEARNED AND IMPLICATIONS FOR THE DESIGN OF FUTURE AGRICULTURAL POLICIES c. angol eredeti magyar fordítása. Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2014
E kiadvány a STRUCTURAL CHANGES IN POLISH AND HUNGARIAN AGRICULTURE SINCE EU ACCESSION: LESSONS LEARNED AND IMPLICATIONS FOR THE DESIGN OF FUTURE AGRICULTURAL POLICIES c. angol eredeti magyar fordítása. Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2014 Fordítás: Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2014 Szerkesztette: Lektorálta: Potori Norbert Paweł Chmieliński Andrew F. Fieldsend prof. dr hab. Włodzimierz Rembisz, University of Finance and Management, Varsó, Lengyelország Felelős kiadó: Kapronczai István Szerkesztőbizottság: Biró Szabolcs Dublecz Károly Felföldi János Fertő Imre Herdon Miklós Illés B. Csaba Kapronczai István Káposzta József Kemény Gábor Kertész Róbert Keszthelyi Szilárd Lámfalusi Ibolya Pető Károly Potori Norbert Rieger László Stummer Ildikó Szakály Zoltán Szűcs István Takács István Tóth József Tóth Tamás Vágó Szabolcs Kiadó: Agrárgazdasági Kutató Intézet H-1093 Budapest, Zsil utca 3-5. Postacím: H-1463 Budapest, Pf.: 944 Telefon: (+36 1) 476-3060 Fax: (+36 1) 476-3304 www.aki.gov.hu aki@aki.gov.hu ISBN xxx-xxx-xxx-xxx-x ISSN xxxx-xxxx Agrárgazdasági Kutató Intézet Minden jog fenntartva. A kiadvány bármely részének sokszorosítása, adatainak bármilyen formában (nyomtatva vagy elektronikusan) történő tárolása vagy továbbítása, továbbá bármilyen elven működő adatbázis kezelő segítségével történő felhasználása csak a kiadó előzetes írásbeli engedélyével történhet.
Tartalomjegyzék Előszó... 9 POTORI Norbert, Paweł CHMIELIŃSKI és Bożena KARWAT-WOŹNIAK A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból...11 Bevezetés...11 Mezőgazdasági termelés...11 A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a GDP-ből... 16 A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a foglalkoztatásból... 17 A mezőgazdasági termelés értéke... 18 Változások a földhasználatban... 22 A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a beruházásokból... 24 Agrártámogatások... 26 Mezőgazdasági jövedelmek...28 Az élelmiszergazdaság külkereskedelme... 29 Élelmiszerekre fordított fogyasztói kiadások... 33 Következtetések... 34 Hivatkozások jegyzéke... 35 BIRÓ Szabolcs, Adam WASILEWSKI és TÓTH Orsolya Földpiaci helyzetkép... 37 Bevezetés... 37 Történeti előzmények... 37 Üzemszerkezet... 38 Földtulajdon... 41 Tulajdoni korlátozások... 45 Használati korlátozások... 46 Földpiac... 47 A birtokpolitika hatása... 52 Jövőkép... 54 Összegzés... 55 Hivatkozások jegyzéke... 55 FOGARASI József, Barbara WIELICZKO, Marek WIGIER és TÓTH Kristóf Mezőgazdaság finanszírozása és beruházási támogatások a mezőgazdaságban... 57 Bevezetés... 57 A mezőgazdaság finanszírozása Magyarországon és Lengyelországban... 57 A támogatások szerepe a mezőgazdaság finanszírozásában... 59 KAP források és eszközök... 60 Nemzeti források és intézkedések... 66 Beruházási támogatások a mezőgazdaságban... 69 Magyarország...69 Lengyelország...71 Következtetések... 76 Hivatkozások jegyzéke... 77 3
LÁMFALUSI Ibolya, TÓTH Kristóf és Joanna PAWŁOWSKA-TYSZKO Adózás és társadalombiztosítás a lengyel és magyar mezőgazdaságban... 79 Bevezetés... 79 Jövedelemadózás a lengyel mezőgazdaságban... 79 A családi gazdaságok jogi keretei Lengyelországban... 79 A gazdaságok adózása Lengyelországban... 80 Jövedelemadózás a magyar mezőgazdaságban... 83 Egyéni gazdaságok... 83 Társas vállalkozások... 86 Általános forgalmi adó... 87 Általános forgalmi adó a lengyel mezőgazdaságban... 87 Áfa-átalány a mezőgazdaságban... 89 Általános forgalmi adó a magyar mezőgazdaságban... 90 Áfaszabályozás a magyar mezőgazdaságban... 91 Társadalombiztosítás a mezőgazdaságban... 93 Társadalombiztosítás a lengyel mezőgazdaságban... 93 Társadalombiztosítás a magyar mezőgazdaságban... 95 Következtetések... 98 Hivatkozások jegyzéke... 99 Zbigniew FLORIAŃCZYK, SZÉKELY Erika és Andrew F. FIELDSEND Az intézményrendszer felkészítése az Európai Innovációs Partnerség bevezetésére... 101 Bevezetés: innováció a mezőgazdaságban... 101 Mezőgazdasági Tudás és Innovációs Rendszerek... 102 Az AKIS Lengyelországban... 103 Az AKIS Magyarországon... 105 A lengyel és a magyar AKIS az Európai Unió kontextusában... 107 Az Európai Innovációs Partnerség, Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság... 108 A szervezeti háttér előkészítése Lengyelországban...110 A szervezeti háttér előkészítése Magyarországon...111 A lengyel és magyar előkészületek az EU kontextusában...112 Az innovációs partnerségek tapasztalatai...113 Innovációs partnerségek Lengyelországban...114 Innovációs partnerségek Magyarországon...115 Tanulságok a már meglévő innovációs partnerségek tapasztalatai alapján...116 Következtetések és javaslatok...117 Köszönetnyilvánítás...119 Hivatkozások jegyzéke...119 KEMÉNY Gábor, Cezary KLIMKOWSKI, FOGARASI József, TÓTH Orsolya és VARGA Tibor Mezőgazdasági biztosítások támogatásának eszközei... 121 Bevezető... 121 Mezőgazdasági biztosítások elméleti problémái... 121 A mezőgazdasági biztosítási piacok fejlődése... 122 Mezőgazdasági biztosítások Lengyelországban... 126 Mezőgazdasági biztosítások Magyarországon... 132 Következtetések... 140 Hivatkozások jegyzéke... 141 4
JANKUNÉ KÜRTHY Gyöngyi, Mariusz HAMULCZUK, DUDÁS Gyula, FELKAI Beáta Olga, Cezary KLIMKOWSKI, JUHÁSZ Anikó és SZABÓ Dorottya Az élelmiszer-kiskereskedelem szerkezete és fejlődése Lengyelországban és Magyarországon... 143 Bevezetés... 143 Nemzetközi trendek és törvényszerűségek az élelmiszer-kiskereskedelemben... 143 Az élelmiszer-kiskereskedelem jövedelmezőségét és hatékonyságát befolyásoló tényezők... 146 Koncentráció és verseny a kiskereskedelmi szektorban... 146 A magyarországi élelmiszer-kiskereskedelem története és jelenlegi szerkezete... 148 A lengyel élelmiszer-kiskereskedelmi szektor története és jelenlegi szerkezete... 152 Az élelmiszerkeresletet befolyásoló tényezők... 154 Fogyasztói jövedelmek és vásárlóerő Magyarországon... 154 Fogyasztói jövedelmek és vásárlóerő Lengyelországban... 155 Fogyasztói szokások és preferenciák Magyarországon... 157 Fogyasztói szokások és preferenciák Lengyelországban... 157 Az élelmiszer-kiskereskedelem gazdasági teljesítménye... 159 Az élelmiszer-kiskereskedelem termelékenysége és jövedelmezősége Magyarországon... 159 Az élelmiszer-kiskereskedelem termelékenysége és jövedelmezősége Lengyelországban... 163 Az élelmiszer-kiskereskedők és beszállítók közötti kapcsolatot befolyásoló tényezők... 165 Minőségbiztosítási rendszerek... 165 Saját márkák... 166 Hátsó kondíciók... 167 Következtetések... 168 Hivatkozások jegyzéke... 169 NAGY László, Krzysztof HRYSZKO és Danuta RYCOMBEL Strukturális változások a lengyel és a magyar sertéságazatban az EU csatlakozás óta... 171 Bevezetés... 171 A sertéshús piaca... 171 Belföldi kereslet... 171 Külkereskedelem... 173 Sertéstenyésztés... 176 A termékpálya szerkezet... 176 Hatékonyság... 180 Vágás és feldolgozás... 182 Értékesítési árak... 183 A piacszabályozási rendszer változása... 186 Következtetések... 188 Hivatkozások jegyzéke... 189 Piotr SZAJNER és VŐNEKI Éva A tejágazat helyzete Lengyelországban és Magyarországon... 191 Bevezetés... 191 A piaszabályozási rendszerek változása... 191 Tejtermelés... 195 Tejfeldolgozás... 200 A kereslet alakulása a belpiacon... 205 Külkereskedelem... 208 5
Az árak alakulása az értékláncban... 213 Összefoglalás és következtetések... 217 Hivatkozások jegyzéke... 218 EHRETNÉ BERCZI Ildikó, Anna BUGAŁA, Bożena NOSECKA és NÉMETH Szilvia A zöldség- és gyümölcságazat helyzete Lengyelországban és Magyarországon... 221 Bevezetés... 221 A zöldség- és gyümölcs termékpálya jellemzői... 221 A feldolgozóipar sajátosságai a zöldség- és gyümölcsszektorban... 225 Élelmiszer-biztonság, zöldség- és gyümölcsfogyasztás... 229 Külkereskedelem... 232 Az árak alakulása az ágazatban... 239 A támogatási és a beruházási rendszer vizsgálata a kertészeti szektorban, Lengyelországban és Magyarországon... 241 Összefoglalás és következtetés... 242 Hivatkozások jegyzéke... 244 Piotr SZAJNER és GARAY Róbert A cukor ágazat fejlődése Lengyelországban és Magyarországon... 245 Bevezetés... 245 A piacszabályozási rendszer kialakulása... 245 A feldolgozóipar szerkezetének az átalakulása... 247 Répatermesztés és feldolgozás... 252 Kereslet a belföldi piacon... 257 A cukor külkereskedelme... 259 Az árak alakulása a cukor termékpályán... 265 Következtetések... 269 Hivatkozások jegyzéke... 270 Iwona SZCZEPANIAK, Robert MROCZEK, LÁMFALUSI Ibolya, FELKAI Beáta Olga és VÁGÓ Szabolcs A lengyel és a magyar élelmiszeripar helyzete 2000 és 2011 között... 273 Bevezetés... 273 Az élelmiszeripar helyzete... 273 A lengyel élelmiszeripar helyzete... 273 A magyar élelmiszeripar helyzete... 276 Az élelmiszeripar üzemstruktúrája... 279 A lengyel élelmiszeripar üzemstruktúrája... 279 A magyar élelmiszeripar szerkezete... 283 Beruházások az élelmiszeriparban... 285 Beruházások a lengyel élelmiszeriparban... 285 Beruházások a magyar élelmiszeriparban... 287 Munkatermelékenység... 288 A lengyel élelmiszeripar munkatermelékenysége... 288 A magyar élelmiszeripar munkatermelékenysége... 289 Az élelmiszeripar gazdasági és pénzügyi helyzete... 290 A lengyel élelmiszeripar gazdasági és pénzügyi helyzete... 290 A lengyel élelmiszeripar támogatása a Közös Agrárpolitika (CAP) keretében... 293 6
A magyar élelmiszeripar gazdasági és pénzügyi helyzete... 295 A magyar élelmiszeripar támogatása a vizsgált időszakban... 297 Következtetések... 298 Hivatkozások jegyzéke... 300 7
Előszó Előszó Dr. KAPRONCZAI István Főigazgató Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, Magyarország Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása az élelmiszergazdaság számára meghatározó esemény volt. Az EU-tagsággal az országok egy nagy, szervezett, de erősen versengő piac részesévé vált, amely egyszerre kínált óriási lehetőségeket és szembesítette komoly kihívásokkal a piaci szereplőket. Az újonnan csatlakozók élelmiszergazdaságának persze nem csak az uniós, de a hazai piacaikon is kiéleződött versenyhelyzettel kellett megbirkózniuk, aminek szükségszerű következményeként jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti változások mentek végbe. Az EU-csatlakozás hatása általában pozitív volt az új tagokra (azokra, amelyek 2004-től léptek be az EU-ba), bár az egyes országok más-más módon éltek a lehetőségekkel. Minden országnak származott előnye az EU-csatlakozásból, de az új tagországok közül Lengyelország jobban tudott alkalmazkodni az EU által szabott feltételekhez, és jól ki tudta aknázni az ebben rejlő potenciált. E folyamatban az egyik legkritikusabb tényező a csatlakozást megelőző évek agrár- és támogatáspolitikája volt. A támogatások akkor lettek volna hasznosak, ha azokat elsősorban a termelők versenyképességének javítására fordítják. Azonban Magyarország a támogatásokat döntően piaci és ártámogatásként nyújtotta, ennek következtében nem lehetett kihasználni a maga teljességében a csatlakozás kínálta lehetőségeket. Azok az országok viszont, ahol korábban a támogatások szintje alacsonyabb, az piaci és ártámogatások pedig elenyészőek voltak, kedvezőbben reagáltak az EU-tagságra. Lengyelország élelmiszergazdasági folyamatainak a megismerése számunkra, magyarok számára különösen fontos, hiszen az ország nem csak a legnagyobb piacot képviseli a Visegrádi csoporton belül, hanem élelmiszergazdasága figyelemre méltó fejlődési pályát futott be az EU-csatlakozás óta eltelt évtizedben. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nettó importőri pozíciójából nettó exportőri pozícióba került, és Magyarország éppen lengyel relációban realizálta a legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszeripari külkereskedelmi deficitet az elmúlt években. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet 60 éves fennállása óta ez az első olyan kiadvány, amely egy külföldi partnerintézettel közösen, szoros együttműködésben készült, és amely két ország élelmiszergazdaságának aprólékos összehasonlítását tűzte ki célul. Könyvünk a kutatók, a gyakorló szakemberek és az agrárpolitikai döntéshozók számára egyaránt tanulságos és hasznos ismeretanyagot kínál. E kiadványt reményeink szerint több hasonló is követi majd az előttünk álló években. 9
Előszó Prof. dr. hab. Andrzej KOWALSKI Igazgató Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet Nemzeti Kutató Intézet, Varsó, Lengyelország Lengyelország 2004. május 1-jei csatlakozása az Európai Unióhoz számos szigorú, politikai, gazdasági és társadalmi feltételnek való megfelelést követelt meg. A piacgazdaságra történő, valamint az uniós követelményekhez való, társadalmilag és gazdaságilag is rendkívül költséges átálláshoz, illetve igazodáshoz a politikai elit és a nagyobb társadalmi csoportok elszántságára volt szükség. Azonban Lengyelország csatlakozása az európai struktúrákhoz önmagában nem jelentett minden gazdasági és politikai problémára sikeres megoldást, sem az átmeneti időszak befejeződését. Az uniós integráció lehetőséget és jogos reményt nyújtott a megkezdett folyamat hatékonyabb és kisebb társadalmi költséggel járó folytatásához. A lengyel élelmiszergazdaság fejlődésének alapja a nagy és még növekvő belső piac, amely tendenciát az uniós integrációt követő gazdasági fellendülés megerősített. Alapvetően az EU bővítése 24, majd 28 olyan tagország integrációját jelentette, amelyekben az egy főre jutó nemzeti jövedelem eltérő. Az új tagországokat a termelékenység, a makrogazdasági környezet stabilitása, a gazdaságpolitikát végrehajtó intézmények hatékonysága, a vállalkozásbarát intézményi környezet és a jogrend terén egyaránt sokkal alacsonyabb fejlettségi szint jellemzi. E mutatók uniós szintre emeléséhez időre és olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely hangsúlyt fektet a beruházások jelentős növelésére, a humán tőke fejlesztésére, valamint a technológia- és tőketranszferre. A mezőgazdaság, az egész élelmiszertermeléssel együtt a nemzetgazdaság azon szektorai közé tartozik, amelyekben a modernizációs és szerkezetátalakítási folyamat a legbonyolultabb. Az új tagországok egymást követő kormányai számára az egyik legnehezebb feladatot a mezőgazdaság akut társadalmi és gazdasági problémáival kapcsolatos döntések jelentették, amelyek esetében a folyamatok komplex megközelítést igényelnek. Ahhoz, hogy megfeleljünk mindezen kihívásoknak, a budapesti Agrárgazdasági Kutatói Intézet és a varsói Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet Nemzeti Kutató Intézet kutatói elkészítették ezt az átfogó, összehasonlító elemzést Magyarország és Lengyelország élelmiszergazdaságáról az egységes európai piachoz való alkalmazkodás időszakában. A két ország mezőgazdasági, élelmiszer-feldolgozási, agrár-szaktanácsadási és támogatáspolitikai hasonlóságainak, illetve különbségeinek elemzése teszi a kiadványt egyedülálló információforrássá, amelyből a kutatás, az üzleti gyakorlat, valamint a jövőbeni agrárpolitika számára egyaránt hasznos egyetemes következtetések vonhatóak le. 10
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból POTORI Norbert 1, Paweł CHMIELIŃSKI 2 és Bożena KARWAT-WOŹNIAK 2 Bevezetés Lengyelországban és Magyarországon egyaránt nagy társadalmi és politikai fontosságot tulajdonítanak az élelmiszergazdaságnak, jóllehet, a szektor nemzetgazdasági jelentősége nagymértékben és folyamatosan csökkent a piacgazdaságra történő áttérés óta. Ez a fejlett országokban természetes folyamat, noha a követett utak különbözőek lehetnek. E fejezet célja, hogy röviden összehasonlítsa a lengyel és a magyar élelmiszergazdaság fejlődését makrogazdasági szempontból, többek között a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás nemzetgazdasági szerepére, a termelési szerkezet, a finanszírozás, valamint az agrár- és élelmiszer-külkereskedelem alakulására összpontosítva. Elemzésünk a két ország központi statisztikai hivatalának (Główny Urząd Statystyczny GUS és a Központi Statisztikai Hivatal KSH), az illetékes kifizető ügynökségek (Agencja Rynku Rolnego és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal), az Eurostat, valamint az Economic Accounts for Agriculture EAA és a Farm Accountancy Data Network FADN (utóbbiakat Lengyelországban a IERiGŻ-PIB, Magyarországon pedig az AKI működteti), adatain alapszik. Az elemzés általános időkerete 2000 2011 volt, azonban néhány esetben az elérhető idősorok nem voltak teljesek, illetve módszertani okokból eltérő báziséveket kellett alapul vennünk az összehasonlításhoz (például az EU-csatlakozás előtti utolsó általános mezőgazdasági összeírásra Lengyelországban 2002-ben, Magyarországon pedig 2000-ben került sor). Ahol szükségesnek éreztük, a korábbi időszakokra vonatkozó utalásokat tettünk. E fejezet tartalmazza az alapokat, amelyek segítik az utána következő fejezetek jobb megértését. Mezőgazdasági termelés Magyarország összes területe 93,03 ezer km 2, ebből a földterület 92,34 ezer km 2. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület 5,34 millió hektár volt 2011-ben, míg 1,92 millió hektárt erdő, 65 ezer hektárt nádas borított, 35 ezer hektárt pedig halastavak foglaltak el. A szántóterület 4,32 millió hektárt tett ki, a gyümölcs- és szőlőültetvények, továbbá a konyhakertek 92 ezer, illetve 82-82 ezer hektáron helyezkedtek el. A fennmaradó 759 ezer hektár gyepterület volt. Az öntözött terület 79,5 ezer hektárt tett ki 2011-ben, ami csupán 1,5 százaléka volt a mezőgazdasági művelés alatt álló területnek, és 31 százalékos visszaesést jelent 2000 óta. A növénytermesztés erősen ki van téve az aszály kockázatának. Az üvegházakkal és fóliasátrakkal fedett terület csupán 3,9 ezer hektár volt 2011-ben, 37 százalékkal kevesebb, mint 2000-ben. Az uniós közvetlen támogatásra jogosult földterület 4957 ezer hektárt tett ki 2011-ben, bő 120 ezer hektárral kevesebbet a 2007. évi 5081 ezer hektár csúcsnál, és mintegy 40 ezer hektárral kevesebbet, mint 2004-ben, az EU-csatlakozás első évében. Ugyanezen időszakban a közvetlen támogatásra jogosult gazdaságok száma a 2004. évi 208,5 ezerről 176,3 ezerre csökkent. A mezőgazdasági tevékenységgel felhagyó gazdaságok döntő többsége kevesebb, mint 10 hektáron gazdálkodott. Ellentétben a közvetlen kifizetésre jogosult gazdaságok számával, a 2010. évi általános mezőgazdasági összeírás 566,7 ezer egyéni gazdaságot és 8,8 ezer társas gazdaságot regisztrált. E számok az egyéni gazdaságok esetében 41 százalékos visszaesést, a társas gazdaságok vonatkozásában viszont majdnem 5 százalékos emelkedést mutattak a 2000. évi adatokhoz képest 3. 1 Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest. 2 Instytut Ekonomiki Rolnictwa i Gospodarki Żywnościowej - Państwowy Instytut Badawczy, Warszawa. 3 Magyarországon a gazdaság fogalma legalább 1500 m 2 földterületet takar, beleértve az erdőt, a nádast, a halastavat; vagy 500 m 2 gyümölcsvagy szőlőültetvény; vagy 100 m 2 fedett terület; vagy legalább egy nagyobb élő állat (pl. szarvasmarha, sertés, juh, kecske, ló stb.); vagy 50 db baromfi; vagy 25 db házinyúl; vagy 25 db prémes állat; vagy 25 db vágógalamb; vagy 5 méhcsalád. 11
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból A legfontosabb szántóföldi növények Magyarországon a kukorica, a búza, az árpa, a napraforgó és a repce (1. táblázat). E növények termesztése általában kétszerese a belpiaci szükségleteknek, így ezek teszik ki a mezőgazdasági exportárualap zömét. Míg a múltban a kukorica és a búza vetésterülete viszonylag stabilnak mondható (1,2 millió, illetve 1,1 millió hektár körül alakult), az olajnövények vetésterülete jelentősen emelkedett olyan szántóföldi növények rovására, mint az árpa. A repcével bevetett terület több mint kétszeresére, 240 260 ezer hektárra nőtt az EU-csatlakozást követő években, párhuzamosan az EU biodízel-termelésének felfutásával, amely nagymértékben függ a repceolajtól. A növényolajok árának emelkedése nyomán a napraforgó iránti kereslet is megugrott, és a növény vetésterülete 20 százalékkal, mintegy 600 ezer hektárra nőtt. A cukorrépa területe viszont az EU cukorpiaci rendtartásán végrehajtott reformnak tulajdoníthatóan kétharmadával, 20 ezer hektár alá esett vissza 2004 óta. A szántóföldi növénytermesztést Magyarországon erős szezonális ingadozások jellemzik mind a hozamok, mind a termelés tekintetében. Az EU-csatlakozást követően a kukoricából, napraforgóból és repcéből betakarított rekordtermés többek között az EU gabonaintervenciós rendszerének, illetve az olajmagárak 2000-es évtized második felében bekövetkezett erőteljes emelkedésének köszönhető. 1. táblázat: A főbb szántóföldi növények termelési rekordjai Magyarországon Növény Év Terület Hozam Termelés (millió hektár) (tonna/hektár) (millió tonna) Kukorica 2005 1,176 7,70 9,050 Búza 1984 1,361 5,41 7,366 Árpa 1992 0,480 3,59 1,723 Napraforgó 2008 0,550 2,67 1,468 Repce 2008 0,247 2,65 0,655 Forrás: KSH A gyümölcs- és zöldségfélék a mezőgazdasági termelés értékének több mint 20 százalékát adják Magyarországon. A gyümölcságazatot az alma túlsúlya jellemzi, majd fontossági sorrendben a meggy, a szilva, az őszibarack, a sárgabarack és a körte következnek. A zöldségágazatban a csemegekukorica, a zöldpaprika, a paradicsom és a dinnye a fő termékek, amelyek közül a csemegekukorica akár fagyasztva, akár konzervként kiemelkedő fontosságú exportáru. Mind a zöldség-, mind a gyümölcstermesztés némileg visszaesett az EU-csatlakozás óta. Magyarországon az állatállomány évtizedeken át csökkenő tendenciát mutatott (2. táblázat és 1. ábra). E folyamatot előbb a nagy termelőszövetkezetek politikai és gazdasági átalakulást követő privatizáció nyomán történő felbomlása és a KGST-piac ahová a legtöbb állati terméket exportálták ezt tetéző összeomlása, majd később az EU-csatlakozás (kereskedelmi korlátok eltörlése, abrakfogyasztó ágazatok közvetlen támogatásának megszüntetése), valamint a takarmánygabonák és a nagy fehérjetartalmú olajmagdarák árának drasztikus emelkedése gyorsította fel. A hivatalos statisztikák szerint 2011 végére a sertéslétszám 3 millióra esett vissza, ami a legalacsonyabb 1949 óta, míg a kocalétszám történelmi mélypontra, 210 ezerre süllyedt. A marhahízlalás és a tejtermelés csökkenése a közelmúltban megfordulni látszik. A szarvasmarhaállomány jelentősen emelkedett 2011-ben, 694 ezret számlált decemberben, ami a legmagasabb szint volt az EU-csatlakozás óta. A tejelő tehenek száma 2010-ben érte el a mélypontot, és 2011-ben már 2,1 százalékkal, 197 ezerre emelkedett, a tejtermelés pedig 3 százalékkal nőtt ugyanabban az évben. Mindazonáltal a Magyarország számára engedélyezett tejkvótának csak 82 százaléka volt kihasználva a 2011/2012. kvótaévben. Az anyatehén-állomány elérte a 130 ezret, ami 2010-hez képest figyelemre méltó, 12,1 százalékos emelkedés, válaszként a vágómarhák iránt elsősorban Törökországból mutatkozó élénk keresletre. 12
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból Az anyajuhok száma 821 ezerre csökkent 2011-ig. Ez volt a legalacsonyabb szint az EUcsatlakozás óta, a magyarországi kvóta alig több mint 70 százalékának felelt meg. A brojlercsirkék és a tojótyúkok mintegy 80 százalékát teszik ki a magyarországi baromfiállománynak. A brojlercsirkeállomány 33 milliót számlált 2011 decemberében, 12 százalékkal kevesebbet, mint 2003-ban, míg a tojótyúkok száma 30 százalékkal, 11,4 millióra esett vissza ugyanezen időszak alatt. A pulyka és a vízi szárnyasok (úgymint a liba és a kacsa) száma 3,0 millió, illetve 5,6 millió körül alakult, 30 százalékkal volt kevesebb, illetve 1 százalékkal több, mint 2003-ban. 2. táblázat: Az állatállomány rekordjai Magyarországon az elmúlt 50 évben Állomány Élőállat Év (ezer egyed) Szarvasmarha 2 017 1974 - ebből tejelő tehén 797 a) Anyajuh 1982 1 947 Sertés 9 844 1983 - ebből koca 740 Baromfi 67 552 1982 - ebből tyúkféle 42 009 a) Összes tehénállomány (szinte kizárólag hagyományos kettős hasznú tehenek), amelynek több mint 90 százalékát tejtermelésre használták. Forrás: KSH 1. ábra: Az állatállomány alakulása Magyarországon, 2000 2011 90 százalék (100%=1990) 80 70 60 50 40 30 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Szarvasmarha Sertés Csirke Forrás: KSH 13
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból Lengyelország összes területe 322,57 ezer km 2, ebből a földterület 311,89 ezer km 2 -t foglal el. A mezőgazdasági tevékenységre alkalmas terület 18,93 millió hektárral az összes földterület 60,5 százalékát tette ki 2010-ben, 1,5 százalékkal csökkent 2002 óta. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület részaránya 54,1 százalékról 49,7 százalékra esett vissza a 2002 2010 közötti években, és 15,53 millió hektárral a mezőgazdasági tevékenységre alkalmas terület 82,1 százalékának felelt meg 2010-ben. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület 2010-ben 8,1 százalékkal volt kisebb, mint 2002-ben. Lengyelországban az uniós közvetlen támogatásra jogosult földterület 14,10 millió hektár volt 2010-ben. Ebben az évben közel 2,28 millió gazdaságot tartottak nyilván, ebből az 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodók, valamint a 0,1 hektárnál kisebb parcellával rendelkező vagy föld nélküli állattartók száma 715 ezerre rúgott. A piacra termelő gazdaságok száma 1,4 millió körül alakult, több mint 61 százalékuk 1 hektárnál nagyobb területet hasznosított. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület 70,4 százaléka volt szántó 2010-ben, ezt a gyepterület követte 21,0 százalékkal, majd a gyümölcsültetvények 2,4 százalékkal, míg 6,3 százaléka nem minősült megfelelő állapotban tartott területnek. A növénytermesztést nem folytató vagy állatállománnyal nem rendelkező gazdaságok száma 47,1 százalékkal 399,5 ezerre csökkent a 2002 2010 közötti időszakban. A növénytermesztés által hasznosított összes terület 10,43 millió hektár volt 2010-ben, 3,1 százalékkal kisebb, mint 2002-ben és 15,2 százalékkal kisebb, mint 1996-ban. A csökkenés üteme az EU-csatlakozás után még inkább lelassult, mivel a területalapú támogatások bevezetésének köszönhetően megnőtt a gazdaságok iránti kereslet (Józwiak, 2012). A termőterület csökkenése 2002 2010 között elsősorban annak a következménye, hogy a legfeljebb 1 hektár mezőgazdasági művelés alatt álló területtel rendelkező kisgazdaságok száma a termelésből való kivonulásuk miatt megfeleződött, amit a 30 és 50 hektár közötti, valamint az 50 hektárnál nagyobb területtel rendelkező gazdaságok számának 14, illetve 18 százalékos emelkedése nem tudott ellensúlyozni. Lengyelországban gabonaféléket körülbelül 7,65 millió hektáron termesztettek 2010-ben, ami a növénytermesztés által hasznosított összes terület mintegy háromnegyedét tette ki (2. ábra), de 0,65 millió hektárral kevesebb volt, mint 2002-ben. A nagy szántóföldi kultúrákat, mint például a búza, az árpa vagy a tritikálé a folyamatos csökkenés jellemezte 1990 óta. Viszont 2002-től a tritikálé és a kukorica részaránya 6,0, illetve 4,1 százalékponttal emelkedett. Lengyelország egyik fő szántóföldi növénye, a rozs vetésterülete 31,5 százalékkal csökkent, és részaránya a gabonafélék termőterületből 18,8 százalékról 13,9 százalékra esett vissza. Ezek a változások a koncentrált takarmányok iránti kereslet tejtermelés fellendülése miatti gyors növekedésére, a baromfihús-termelésben lejátszódó koncentrációs folyamatra és a sertéstakarmányozási rendszerekben bekövetkezett változásokra vezethetők vissza (Józwiak, 2012). Az új takarmányozási technológiák elterjedése mellett a Közös Agrárpolitika (KAP) eszközeinek (úgymint a növénytermesztőknek nyújtott közvetlen támogatások, az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések és néhány esetben a termelési kvóták) alkalmazása és a bioüzemanyag-ipar fejlődése szintén jelentős hatással volt a szántóföldi növénytermesztés szerkezetére, megfordítva ezzel az EU-csatlakozást megelőző években néhány növénykultúra, mint például a repce esetében is tapasztalt visszaesést. 14
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból 2. ábra: A különböző szántóföldi terménycsoportok részesedése a növénytermesztés által hasznosított földterületből Lengyelországban, 2010 Ipari növények 11,2% Gabonafélék 73,3% Takarmányok 8,3% Burgonya 3,7% Egyéb 3,4% Forrás: a GUS 2010. évi mezőgazdasági összeírása alapján Lengyelországban az állatállomány csökkenése felgyorsult 1990 után, mind a fizikai létszámot tekintve, mind állategységben mérve, de 2000 2004 között fokozatosan elérte a mélypontot és az EU-csatlakozás után megfordult a tendencia (3. táblázat) (Józwiak, 2012). Ebből következően az állatállomány 2010-ben majdnem 10,5 millió állategységet tett ki, 38 százalékkal többet, mint 2002- ben. A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a 100 hektárra vetített állatsűrűség a 2002. évi 45 állategységről 67,4 állategységre emelkedett 2010-ig (az összes gazdaságra vetítve az átlag 4,6 állategység, az állattenyésztésre szakosodott gazdaságok esetében pedig 10,0 állategység volt). 3. táblázat: Az állatlétszám alakulása Lengyelországban, 2002 2010 millió egyed Évek Szarvasmarha Sertés Juh Teljes Tehén Teljes Koca és kecske Baromfi a) Ló 2002 5,533 2,873 18,707 1,910-158,712 330 2005 5,483 2,795 18,112 1,813 458-312 2007 5,696 2,787 18,129 1,767 - - 329 2008 5,757 2,807 15,425 1,367 - - 325 2009 5,700 2,687 14,279 1,374 405-298 2010 5,761 2,657 15,278 1,427 385 176,488 264 a) Minden két hétnél idősebb egyed. Forrás: GUS Az állatállomány 2002 2010 közötti növekedése a szerves trágya révén hozzájárult a talaj tápanyag tartalmának növeléséhez. Ezt elsősorban a szarvasmarha-állomány amelynek részaránya 43 45 százalékkal folyamatosan a legnagyobb volt az állatsűrűségben 4,1 százalékos növekedése eredményezte. Ugyanakkor a szarvasmarhatartó és -tenyésztő gazdaságok száma csökkent, aminek nyomán e gazdaságok átlagos állategység-mutatója 43,6 százalékkal közel 11-re emelkedett. A teljes szarvasmarha-állomány növekedése a marhahízlalás fellendülésének köszönhető. Ugyanis Lengyelország EU-csatlakozásával a tejelő tehenek létszáma 7,5 százalékkal csökkent a tejtermelési kvóták, valamint a magasabb minőségi és higiéniai követelmények bevezetése miatt, amelyek sok gazdaság számára teljesíthetetlenek voltak, a vágómarhatartás jövedelmezősége viszont a termelői árak EUcsatlakozás utáni emelkedésének köszönhetően jelentősen javult. 15
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból Lengyelország baromfiállománya 11,2 százalékkal csappant meg 2002 2010 között, különösen a tojótyúk-, a brojler- és a pulykatartásban végbement erős koncentráció következtében. A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a GDP-ből A magas deviza-eladósodás miatt az új évezredben Magyarország folyamatosan ki volt téve a hitelezőinek bizalmában bekövetkező változásoknak. Mint a közép-kelet-európai országok egyik legsérülékenyebb gazdaságát, már 2008-ban súlyosan érintette a globális pénzügyi és gazdasági válság; visszaesett az export, csakúgy, mint a belső fogyasztás, és az állóeszköz-felhalmozásnak a következő évekbeli kormányzati takarékossági intézkedések miatti visszafogása a gazdaság zsugorodásához vezetett. Bár az EU-csatlakozás előtt az általános makrogazdasági, jogi és szociális környezet miatt a magyar mezőgazdaság és a feldolgozóipar már tartós recesszióban volt, a válság az élelmiszergazdaságot kisebb mértékben sújtotta, mint a nemzetgazdaság többi ágazatát (Potori et al., 2011). A mezőgazdaság 2011-ben Magyarországon 3,9 százalékkal járult hozzá a bruttó hazai termékhez, a GDP-hez, ugyanannyival, mint 2003-ban, és ez az arány több mint kétszerese az EU-27 átlagának. Az utóbbi években a mezőgazdasági termékek árának példátlanul nagymértékű ingadozása és az időjárási szélsőségek megszakították a csökkenő tendenciát, és e mutató egyik évről a másikra mért változásait meglehetősen hektikussá tették (3. ábra). Például 2009-ben a szántóföldi növénytermesztés évtizedek óta a legsúlyosabb aszálynak volt kitéve, míg 2011-ben a mezőgazdasági nyersanyagok magas ára egybeesett a kedvező időjárási körülményekkel, továbbá a nemzetgazdaság többi ágazatának visszaesésével, ami végül a 2012. évi recesszióhoz vezetett. 3. ábra: A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a GDP-ből Magyarországon és Lengyelországban, 2000 2011 10 9 8 7 százalék 6 5 4 3 2 1 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Élelmiszer feldolgozó-ipar, Magyarország Élelmiszerfeldolgozó-ipar, Lengyelország Forrás: KSH, GUS, Eurostat Magyarországon az élelmiszer-feldolgozás részesedése a GDP-ből 2007-ig folyamatosan hanyatlott, 3,9 százalékról 1,9 százalékra csökkent, azután 2 százalékra kúszott fel, majd 2011-ben ismét 1,9 százalékra esett vissza (3. ábra). 2009-ben és 2010-ben a gazdasági válság is hozzájárult az élelmiszer-feldolgozás pozíciójának viszonylagos erősödéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon az élelmiszerárak inflációja 2006 óta nagyobb volt, mint a fogyasztói árindex emelkedése. A forint euróval szembeni leértékelődése szintén hatással volt az élelmiszergazdaság teljesítményére. 16
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból Magyarországgal ellentétben Lengyelország a reál GDP növekedése alapján a legjobb gazdasági teljesítményt mutatta az OECD tagországai között 2007 óta. Ez az EU források jelentős beáramlásával (ami hozzájárult a közlekedési infrastruktúra modernizációjához), a makrogazdasági intézkedések ösztönző hatásával, a nemzeti fizetőeszköz árfolyamának gyengülésével, valamint a viszonylag stabil pénzügyi rendszer prudens és hatékony szabályozásával magyarázható (OECD, 2012). A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 2000 2011 között lassan csökkent (3. ábra), ugyanakkor az ágazat nem veszített fontosságából. A mezőgazdaság hozzájárulása a nemzetgazdasághoz még mindig jelentős (Tomczak, 2004) azáltal, hogy foglalkoztatást nyújt a vidéki lakosságnak (Karwat-Woźniak, 2009) és a vidéki háztartások számára jövedelmet biztosít (Sikorska, 2006), ezáltal javítva a vidéki megélhetést. Az élelmiszer-feldolgozás a lengyel nemzetgazdaság egyik legjelentősebb és leggyorsabban növekvő szektora. Részesedése a teljes belföldi ipari érékesítésből közel 24 százalék volt 2011-ben, 9 százalékponttal magasabb, mint az EU-15 átlaga. A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás együtt a GDP 6 7 százalékát adja Lengyelországban (3. ábra). A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a foglalkoztatásból A mezőgazdaság részesedése a foglalkoztatásból éveken át folyamatosan csökkent Magyarországon. Ezt a tendenciát a gazdasági válság amely súlyosan érintette a nemzetgazdaság többi szektorát, valamint az idénymunka bürokratikus engedélyezési eljárásának egyszerűsítése 2009- ben megfordította (4. ábra). A mezőgazdaság részesedése a foglalkoztatásból 2011-ben a korábbi évekhez képest is nagyobb arányban emelkedett, elérte a 2006. évi szintet, ami a közmunkarendszerben végrehajtott módosításoknak tulajdonítható: 2011 óta a közmunkásokat is normál foglalkoztatottként tartják nyilván. 4. ábra: A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás részesedése a foglalkoztatásból Magyarországon és Lengyelországban a), 2000 2011 százalék 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Élelmiszer-feldolgozóipar, Magyarország Élelmiszerfeldolgozó-ipar, Lengyelország a) Lengyelország esetében nem állt rendelkezésre adat a mezőgazdaság foglalkoztatottságon belüli részesedésére vonatkozóan 2000-ben és 2001-ben. Forrás: KSH, GUS 17
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból Az élelmiszer-feldolgozás részesedése a foglalkoztatásból 2008-ig szintén csökkent (4. ábra). A tendenciában 2009-ben bekövetkezett törés a nemzetgazdaság teljesítményének visszaesésével magyarázható, ami munkahelyek megszűnéséhez vezetett más szektorokban. A mezőgazdaság részesedése a foglalkoztatásból Lengyelországban is lassan csökkent, és 14,6 százalékot ért el 2011-ben anélkül, hogy nagyobb törés mutatkozott volna a tendenciában a vizsgált időszak során (4. ábra). A foglalkoztatási mutató értéke tehát sokkal magasabb, mint Magyarország esetében. A Nemzeti Számlák adatai alapján az EU-27 mezőgazdaságában foglalkoztatottak összlétszáma 2000 óta több mint 2,95 millióval esett vissza, és ebből a csupán Lengyelország 19,4 százalékkal részesedett. A mezőgazdasági foglalkoztatottak körülbelül 70 százaléka az EU hét tagországban koncentrálódik, amiből a kisgazdaságok nagy száma miatt Lengyelország egyedül 18 százalékot képvisel (ez majdnem 2 millió főt jelent). A GUS adatai szerint, nem tekintve a ledolgozott munkaórák számát, 2010-ben közel 2 millió 407 ezer családtag dolgozott kizárólag egyéni gazdaságokban, míg további 117 ezer fő kombinálta a mezőgazdasági és a mezőgazdaságon kívüli munkát úgy, hogy a mezőgazdaság maradt a fő tevékenysége. A mezőgazdasági munkaerő eloszlása nem egyenletes az országban: a mezőgazdaság részesedése a foglalkoztatásból Kelet-Lengyelország néhány régiójában több mint 40 százalék, míg Nyugat- Lengyelországban csekély szerepet játszik a munkalehetőségek biztosításában (EC, 2013). Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság még mindig jelentős szerepet játszik a vidéki megélhetésben, a lengyel élelmiszer-feldolgozás részesedése a foglalkoztatásból az elmúlt néhány évben csak körülbelül 1 százalékponttal volt magasabb, mint Magyarországon, és a csökkenés üteme jóval lassabb volt ebben az időszakban (4. ábra). Ez arra utal, hogy a feldolgozóipar sokkal koncentráltabb, mint a mezőgazdasági termelés. Az EU-csatlakozás előtti éveket a gazdaság lassulása jellemezte Lengyelországban, amihez a nemzeti jövedelem növekedési ütemének csökkenése és a feldolgozóiparban munkahelyek megszűnése társult. Az EU-csatlakozás után azonban a lengyel élelmiszeripari termékek iránti erősödő igény az exportpiacokon, a fogyasztói kiadások növekedése és a beruházások lefékezték a munkahelyek megszűnését a szektorban. A munkaerő termelékenysége a feldolgozóiparban jelentősen javult a 2000 2011 közötti időszakban. Az elmúlt években a feldolgozóipari munkahelyek körülbelül 20 százaléka a húsiparhoz, másik 20 százaléka a sütőiparhoz, és nagyjából 10 százaléka a tejiparhoz kötődött (Judzińska, 2011). A mezőgazdasági termelés értéke A mezőgazdasági termelés értéke Magyarországon összesen 7,75 milliárd eurót tett ki 2011-ben, ami folyó áron számolva 26,7 százalékos emelkedést mutatott 2010-hez képest, elsősorban a mezőgazdasági nyersanyagárak emelkedésének köszönhetően. Azonban 2005. évi áron a mezőgazdasági termelés értéke 4,5 százalékkal kisebb volt, mint 2005-ben, és csak 7,2 százalékkal haladta meg a 2000. évit. Magyarország 2011-ben 2,0 százalékkal részesedett az EU-27 mezőgazdasági termelésének értékéből. A növénytermesztés és állattenyésztés termelési értéke 4,68 milliárd eurót (2,3 százalék), illetve 2,53 milliárd eurót (1,6 százalék) tett ki. A mezőgazdasági művelés alatt álló területre vetített kibocsátás elérte az 1450 eurót hektáronként, és így 10,8 százalékkal meghaladta az EU-12 átlagát, viszont csupán 56,1 százalékát tette ki az EU-15 2011. évi átlagának. Az éves munkaerőegységre vetített átlagos termelési érték 18,0 ezer euró volt 2011-ben, 34,7 százalékkal több az EU-12 átlagánál, az EU-15 átlagának azonban mindössze 28,0 százaléka. Az állatállomány csökkenésével párhuzamosan az állattenyésztés 2000-es évtized elején még 50 százalék körüli részesedése a mezőgazdaság bruttó kibocsátásából 2010-ben és 2011-ben 35 százalékra esett vissza. 18
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból 5. ábra: A növénytermesztés és állattenyésztés részesedése a mezőgazdaság bruttó kibocsátásából Magyarországon, 2000 2011 100 90 80 70 százalék 60 50 40 30 20 10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Növénytermesztés Állattenyésztés Forrás: KSH A növénytermesztés kibocsátása folyó áron 3,78 milliárd euró volt a 2009 2011 közötti évek átlagában, vagyis erőteljes megugrott a 2000 2002 közötti 2,64 milliárd euróhoz képest. Az exportpiacokon igen keresett gabonafélék és ipari növények részaránya jelentősen növekedett a takarmánynövények, a gyümölcsfélék, a bor, a burgonya és különösen a zöldségfélék terhére (6. ábra). 6. ábra: A főbb ágazatok részesedése a növénytermesztés kibocsátásából Magyarországon, 2000 2002 átlaga vs. 2009 2011 átlaga 10,5% 2000 2002 2009 2011 2,5% 2,7% 4,0% 3,0% 4,3% 1,0% 8,1% 42,2% 48,1% 12,4% 21,8% 4,1% 4,4% 12,8% 18,0% Gabonafélék Gyümölcsök Ipari növények Bor Takarmány Burgonyafélék Zöldségfélék Egyéb Forrás: KSH 19
A lengyel és a magyar élelmiszergazdaság összehasonlítása makrogazdasági szempontból A növénytermesztéssel szemben az állattenyésztés folyó áron számolt kibocsátása a 2000 2002 közötti időszaki 2,46 milliárd euró átlagértékről 2,28 milliárd euróra esett vissza 2009 2011 között. A sertés- és baromfiágazat (amelyek ki vannak rekesztve a közvetlen támogatásokból) részaránya a kibocsátásból jelentősen szűkült a tejtermeléshez és az állattenyésztés többi ágazatához viszonyítva (7. ábra). 7. ábra: A főbb ágazatok részesedése az állattenyésztés kibocsátásából Magyarországon, 2000 2002 átlaga vs. 2009 2011 átlaga 2000 2002 2009 2011 18.4% 35.7% 22.7% 27.8% 23.4% 22.5% 30.1% 19.4% Forrás: KSH Sertés Baromfi Tej Egyéb Lengyelországban a mezőgazdasági termelés értéke 22,75 milliárd eurót tett ki 2011-ben, ami folyó áron számolva 15,1 százalékos emelkedést jelent a 2010. évihez képest. A 2005. évi áron számolt kibocsátás Magyarországgal ellentétben 8,3 százalékkal magasabb volt a 2005. évinél, 2000 óta pedig 27,2 százalékos volt a növekedés. A mezőgazdasági művelés alatt álló területre vetített kibocsátás 2011-ben hektáronként közel 1540 eurót tett ki, mintegy 100 euróval volt több, mint Magyarországon, az EU-12 átlagát 17,4 százalékkal haladta meg, az EU-15 átlagának 59,5 százalékát érte el. A magas élőmunka-intenzitás miatt a mezőgazdasági termelés éves munkaerő-egységre vetített átlaga 10,8 ezer eurót tett ki 2011-ben, 7,2 ezer euróval kevesebb volt, mint Magyarországon, 18,8 százalékkal alacsonyabb az EU-12 átlagánál és csupán 16,9 százaléka az EU-15 átlagának. Lengyelországban a növénytermesztés kibocsátása 2011-ben 12,14 milliárd eurót, az állattenyésztésé 10,0 milliárd eurót tett ki, ami 5,9 százalékos, illetve 6,3 százalékos részesedést jelentett az EU-27 növénytermesztésének, illetve állattenyésztésének termelési értékéből. Az állattenyésztés 2000 2011 között többé-kevésbé képes volt megőrizni részarányát a mezőgazdaság kibocsátásából (8. ábra), bár az utóbbi években egyre több vállalkozás, különösen a kisgazdaságok felhagytak az állattartással. 20