Alappontsurítés Víszintes értelmu alapppontsurítés A vízszintes értelmu alappontsurítést a Vetületi és az Alappontsurítési Szabályzatok (A.1 és A.5.) eloírásai szerint kell végezni, figyelemmel a GPS alkalmazásával végzendo pontmeghatározásokra vonatkozó útmutató eloírásaira is. Az alappontsurítést csak EOV-ben kell készíteni. Amennyiben a feldolgozással érintett terület több községre összefüggoen terjed ki, és ezen a területen EOV rendszerben rendelkezésre áll a IV. rendu vízszintes hálózat, de a földmérési alaptérkép még nem ebben a vetületi rendszerben készült, az alappontsurítést az új hálózatra támaszkodva kell végezni. A pontokat a földmérési alaptérkép (jelenlegi) rendszerébe is vissza kell transzformálni. (A.1 Szab. 1.01 és F.2 Szab. 28. old. 3. 12.21 pont.). Ha a földmérési alaptérkép EOTR-ben készült, a változások méréséhez általában csak az egységes országos vetületi rendszerben (EOV) meghatározott alappontokat szabad felhasználni. Kivételt a szabatos felméréshez készített azok az alappont(hálózat)ok képezhetnek, amelyek bekapcsolása az új hálózatba megtörtént, és a közös pontok alapján folytatott vizsgálat megállapításai szerint megfelelo pontosságúak. Az ilyen régi hálózatnak a pontjait a közös pontok alapján levezetett transzformációs összefüggésekkel kell átszámítani az EOV rendszerbe. Magassági értelmu alappontsurítés A magassági pontsurítés jellemzoi: A magassági felmérést a balti alapszintre vonatkoztatott országos magassági alappont-hálózat pontjai és az ezek között meghatározott magassági alappontok felhasználásával kell végezni (a Balti és az Adriai tengerszint között 675 mm eltérés van). A magassági alappontokat IV. rendu vonalszintezéssel surítjük Az ipartelepek magassági alapponthálózatát a Mérnökgeodéziai Szabályzat eloírásai szerint kell kituzni és meghatározni. Alappontsurítés fotogrammetriai eljárással Nagyobb területre kiterjedo meliorációs munkákhoz, tereprendezéshez, vízrendezéshez, talajvédelmi táblásításhoz, vagy jelentos vonalas létesítmények tervezési feladataihoz a tervezési alaptérképet és a létesítményekrol a megvalósulási térképet fotogrammetriai eljárással célszeru készíteni a felmérési szabályzatok eloírásainak a betartásával. Fotogrammetriai eljáráshoz az illesztopontokat 1:1000 méretarányban felmérendo területeken IV. rendu, egyéb esetekben V. rendu alappontként határozzuk meg az A.3 vagy az A.4 Szabályzat eloírásai szerint. A felmérési alapponthálózat (F pontok) surítését fotogrammetriai eljárás alkalmazása esetén térbeli légiháromszögeléssel végezzük. Az F pontokat a 1
feladat követelményeitol függo suruségben határozzuk meg. Az F pontok kituzésekor a fotogrammetriai meghatározás szempontjain kívül azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a pontok a kituzés és a kiegészíto mérések céljainak is megfeleljenek, és az állandósított pontok fennmaradása is biztosított legyen. Az F pontokat összeméréssel ellenorizzük. Két pont koordinátákból számított és terepen mért távolságának megengedett legnagyobb eltérés 100 m-en belüli adat esetén: 1 : 1000 méretarányban 15 cm 1 : 2000 méretarányban 25 cm 1 : 4000 méretarányban 40 cm lehet. Ha a pontokat irányméréssel ellenorizzük, a megadott hibahatárok a tájékozásból számítható lineáris eltérésekre vonatkoznak. A fotogrammetriai pontsurítés jobb eredményekre is képes, ezért a fenti hibahatárok szigoríthatók, ha a megvalósulási térképet nagyobb pontossággal kell elkészíteni. Részletmérés és számítás Feladatok: Azonosítás (esetleg elhatárolás). Mérés (ellenorzo összemérések) és az adatok rögzítése. Koordináta számítás. Mindezt a vonatkozó felmérési szabályzatok hibahatárai szerint, esetleg fotogrammetriával. A számítás ezt követoen külön szoftverrel vagy a térképezéssel (térképszerkesztéssel) együtt történhet. Utóbbi esetben a dokumentálás általában egyszerusödik. A vízszintes értelmu részletmérésrol általában A vízszintes részletmérés történhet geodéziai vagy fotogrammetriai módszerrel. Mindenek elott azonban el kell végezni a megvalósulási térképen vagy változási vázrajzon feltüntetett terület határvonalának a vizsgálatát. Meg kell állapítani, hogy a határvonalat képezo régi földrészlethatárok a térképen és a terepen megfelelnek-e egymásnak. Ezt az azonosításra vonatkozó fejezetben (a kituzés hibahatárainál) ismertettük. Ha a határvonal földrészletek megosztásából keletkezett, akkor az azonosítás a földrészlet régi (külso) határvonalaira is célszeru, hogy kiterjedjen. A határvonalon belüli területek felmérésekor a részletpontok csoportosítását a DAT (illetve a korábbi szabályzatok) tartalmazza. Amennyiben a területrol 2
korábbi vetületi rendszerben levo térkép van érvényben, az arra vonatkozó hibahatárokat kell figyelelmbe venni. A részletmérést ortogonális és poláris módszerekkel végezzük - újabban adatrögzítéssel - esetleg GPS berendezéssel, vagy fotogrammetriai eljárásokkal a földmérési alaptérkép készítésére ismeretett módon. A mérések eredményét mérési jegyzeten rögzítik, illetve ábrázolják. Ezt A/4-es nagyságú rajzpapíron vagy füzetben kell készíteni. A lapokat úgy kell számozni, hogy a rajtuk ábrázolt terület kapcsolata egyértelmu legyen. A változás elotti állapotot a nyilvántartási térképpel egyezo tartalommal fekete színnel, az új állapotnak megfelelo vonalakat, az új helyrajzi számokat, muvelési ágak és alrészletek jelölését ettol eltéro (pl. piros) színnel célszeru feltüntetni. A megszunt régi vonalakat kettos áthúzással kell érvényteleníteni. mérési vonalakat eredményvonallal, az ordináta vonalakat vékony szaggatott vonallal kell ábrázolni. A mérési jegyzeten fel kell tüntetni a község nevét, a térképszelvény számát, a helyrajzi számot, az utcaneveket, a házszámokat, és az északi irányt. Nagyobb összefüggo területek felmérésekor a mérési jegyzetekrol mérési vázlatot vagy tömbrajzot kell szerkeszteni. Térképezésre alkalmas munkarésznek kell tekinteni a megvalósulás után a helyszínen mérésekkel ellenorzött kituzési adatokat tartalmazó kituzési vázlatot is abban az esetben, ha a mérést végzo szerv a muszaki leírásban igazolja, hogy a kituzött állapot a megvalósult állapottal a megadott hibahatárokon belül egyezik. A részletpontokat általában összeméréssel ellenorzik, a vonatkozó hibahatárok figyelembevételével arra az esetre is, ha a tervezett létesítmény kituzött fopontjait (pl. házhelyterületen belül a tömbök sarokpontjait) összeméréssel ellenorizzük. Szabatosan felmért területeken az 1954-ben kiadott Szabatos Felmérési Utasítás és a Mérnökgeodéziai Szabályzat eloírásait kell betartani. Digitális adatok felhasználása esetén legalább olyan formátumban kell az adatokat leadni, amilyenben a földhivatal azt szolgáltatta vagy (digitálisan) fogadni tudja. Magassági értelmu részletmérés A részletpontok magassági meghatározását végezhetjük: - vonalszintezéssel, - tahimetrikusan, - területszinteséssel, - hossz- és keresztszelvény felvétellel, - trigonometriai magasságméréssel, - sztereofotogrammetriai kiértékeléssel, de legalább a felmérési szabályzatokban a magasságmérésre megadott hibahatárokat be kell tartani. Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkalmazandó hibahatárokat a munka célja, jellege és volumene a megrendelo oldaláról is befolyásolhatja! 3
Térképezés (térképszerkesztés) és objektum-azonosítók megadása A sajátos célú földmérési munkák során készülo vázrajzok fobb jellemzoi: Méretarány: alaptérképpel egyezo, vagy nagyobb! Elvárt pontosság: ugyancsak a fentiek szerint. Lap keretmérete: min. A/4, max. alaptérk. Lehet sáv-térkép is, ha indokolt, de digitálisan is készülhet, ha a megrendelo azt fogadni tudja. Anyaga:pausz, fólia, alubetétes rajzpapír, rajzlap, de készülhet csak mágneses hordozón is. Mértéke, terjedelme: Általában - minimum - az érintett egész földrészlet kell; de ha hosszan elnyúlik, több szelvényen, lehet csak annyit kidolgozni, amennyi a változás szemléltetéséhez elégséges. Tervezni lehetoleg "magán" az eredetin, vagy a földhivatal nyilvántartási térképén kell. Amennyiben numerikus adatok állnak rendelkezésre, automatikus koordinatográffal történhet a térképezés, majd a kirajzolás. Ha digitális adatok kezelésére alkalmas térképszerkeszto (pl. ITR, AutoCad, MicroStation, stb.) áll rendelkezésünkre, annak eszköztárából válogathatunk a térképezéshez szükséges adatok biztosítása és a végrehajtás módszerei között. A változás elotti és utáni térképi részletek az általános elvek szerint kerüljenek ábrázolásra. Igen fontos, hogy a térképi objektumok mind a grafikai megjelenítésükhöz, mind az esetleges adatbázisbeli elhelyezésükhöz (majd kezelésükhöz) szükséges egyedi azonosítóikkal rendelkezzenek! A szokásos - de valamennyi - azonosító egyediségét (pl. alrészletek betujele) biztosítja a beszúrási helyhez tartozó koordinátapár: a geokód, amelynek megadásáról digitális állomány esetén feltétlen gondoskodni kell. Területszámítás, területelszámolás Legalább az eredeti módszerrel, de lehetoleg koordináták alapján végezzük akkor is, ha a munkaterületrol csak analóg térkép grafikus rajza áll rendelkezésre. Grafikus térkép, vagy digitalizált koordináták alapján a területellenorzés illetve meghatározás - vonatkozó - hibahatárok alapján történo ráállítással oldható meg. A ráosztás a terület nagysága figyelembevételével történik. Amennyiben a nagyobb egység területén belül különbözo módszerrel végzett területmeghatározást végzünk, a következokre még tekintettel kell lennünk: 4
- tisztán grafikus módszer (Majzik, hárfa, planiméter, stb.) esetén 1/1, - részben mért adattal végzett számításkor 1/2, - tisztán mért adatokból végzett számításkor 1/4, - mérésbol számított koordináták alapján 0 arányban kell az egyes területrészeket szerepeltetni az eltérések ráosztásakor. Ha a koordináták ugyan digitalizálásból származnak, de az ingatlannyilvántartásba annak alapján kerültek be az adatok, ugyancsak nem kaphatnak javítást, egyébként grafikus meghatározásnak kell tekinteni (1/1 arányú javítás). Speciális területszámítás az az eset, amikor a térképi részletek ugyan grafikusak, de a változás területe koordinátákból számítható. Ekkor ugyanis egyrészt a nyilvántartási területek összegére, másrészt a koordinátákból számított területre is állnia kell a területelszámolásnak (pl. kisajátításnál). A területszámítást általában elégséges részben a változás elott, másrészt a változás után egyben végezni. Bizonyos esetekben azonban (lásd térrajz. illetve a kisajátítás) a változott határral metszett területrészenként is elo kell állítani az adatokat. Amennyiben a területellenorzéskor hibahatárt meghaladó ellentmondást találunk (ami az önellenorzés után is fennáll), a földhivatalhoz kell fordulni, az esetleges eredeti felmérési, területszámítási hiba kijavítását kérve. A területszámítás alapján ún. Területelszámolást akkor kell végezni, a térképi földrészlethatár vagy területváltozás történik. A területelszámolást néha Területkimutatás-nak is hívják, ami a változások területeltérésének kimutatására utaló elnevezés. Bizonyos esetekben - amikor a munkarész készítése követi a feladat végrehajtásának sorrendjét - a Területkimutatás külön készül a változás elotti, majd a változás utáni adatokról. Ekkor fontos annak biztosítása, hogy valóban összetartozó adatsor kétféle állapotát mutassa a munkarész! Ezért is: fontos kihangsúlyozni, hogy a Területkimutatás nem helyettesítheti a területszámítást, amit koordinátákból végzett meghatározásnál azok sorrendjét is mutató körülírással kell dokumentálni! A területelszámolás általában a vázrajzon kerül feltüntetésre. Amennyiben nem, arra utalni kell a vázrajzon. A területelszámolást a kisajátítási dokumentációban, esetleg a nagyobb arányu muvelési ág változásról, illetve muvelés alól történo kivonásról készült és az ITR-rel végzett munkáknál hivják területkimutatásnak; a házhelyosztások esetén Kiosztási földkönyv-formát ölt (lásd ott). Bizonyos esetekben - amíg a digitális átalakítás adott településen nem történik meg - eloírhatja a földhivatal, hogy a numerikus és a grafikus terültekek közötti ellentmondást (ellenhibát) ún. "fiktív", vagy a változással valójában nem érintett, általában csak érintkezo földrészletbe kezeljük le, vegyük figyelembe. Ez azonban csak igen gondos mérlegelést követoen teheto meg és nyilvántartásáról gondoskodni kell. 5
Amennyiben szoftverrel történik a területszámítás, annak jogtiszta voltáról a földhivatal bármikor tájékozódhat. Zárómunkák, felülvizsgálat A munkarészek elkészítése után a vállalkozónak egy belso vizsgálat keretében felül kell vizsgálnia a teljes folyamatot, majd minosítenie kell a munkát, hogy megfelel-e a vonatkozó szakmai elvárásoknak. Ez ún. kis munkák esetén külön dokumetálást nem igényel, de nagyobb volumenu munkáknál egyrészt a vizsgálatokat rögzíteni kell, másrészt nem is végezheti az, aki annak végrehajtásában részt vett. A feltárt hibák javítását ún. az vizsgálati jegyzokönyvben is rögzíteni kell azon túl, hogy valamennyi érintett munkarészen érvényesíteni kell. Ebben a szakaszban történik meg a munkarészek összeolvasása, végül a minoség tanusítása, majd a munkarészek leadásra történo összeállítása is. A minoség tanúsításának záradékszövegében - értelemszeruen - a következoknek kell szerepelniük: "A munka a természetbeni állapotot ábrázolja és megfelel a vonatkozó (F.2, stb.) szakmai szabályozás tartalmi és pontossági eloírásainak. Muszaki és ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas." A földmérési és térképészeti munkák muszaki leírása A sajátos célú munkákról a készítojének egy - a munkát jellemzo - Muszaki leírást kell készítenie. Digitális munkák esetében ez egy ún. Meta-adatsor, amelyben a munka végrehajtására vonatkozó legfontosabb jellemzoket kell belefoglalni, amelyek alapján bárki késobb tájékozódhat a végzett munkáról és annak adatminoségi jellemzoirol. 6