Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. június 3. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2015/0148 (COD) 9719/16 CLIMA 59 ENV 380 ENER 231 TRANS 210 IND 125 COMPET 349 MI 408 ECOFIN 534 CODEC 802 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: a Tanács Főtitkársága az Állandó Képviselők Bizottsága/a Tanács 11065/15 CLIMA 88 ENV 499 ENER 289 TRANS 241 IND 116 COMPET 370 MI 498 ECOFIN 621 CODEC 1059 - COM(2015) 337 FINAL Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról Irányadó vita 1. Az Európai Tanács a 2014. október 23 24-i ülésén megállapodott az Európai Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretéről, és jóváhagyta azt a jogilag kötelező erejű uniós célt, amelynek értelmében 2030-ra legalább 40%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az Unióban az 1990-es szinthez képest 1. Az említett célnak a lehető leginkább költséghatékony módon történő elérése érdekében az ETS alá tartozó ágazatoknak a 2005-ös szinthez képest 43%-kal, a nem ETS-ágazatoknak pedig 30%- kal kell majd csökkenteniük a kibocsátásaikat. A Bizottságnak 2016. július végéig kell jogalkotási javaslatokat benyújtania a nem ETS-ágazatok hozzájárulásáról. 1 EUCO 169/14. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 1 DGE 1B HU
2. Az EU ETS reformja keretében a piaci stabilizációs tartalékról szóló, 2015-ben elfogadott határozat 2 már bevezetett bizonyos fontos strukturális változásokat a rendszer felépítését illetően. A Bizottság 2015. július 15-én elfogadta a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot 3, amely az ETS-irányelv 4 még átfogóbb felülvizsgálatát jelenti, és az a célja, hogy jogszabályi formába öntse az Európai Tanács 2014. októberi ülésén meghatározott iránymutatásokat. 3. Az Európai Parlament 2015. szeptember 16-án Ian Duncant (ECR) jelölte ki előadónak. Az előadó jelentéstervezetéről a tervek szerint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) 2016. december 8-án fog szavazni. A javaslat bizonyos részei vonatkozásában az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) is illetékes. 4. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. december 9-én, a Régiók Bizottsága pedig 2016. április 7-én nyilvánított véleményt. 5. A Tanács keretében a luxemburgi elnökség alatt megbeszélések kezdődtek a Bizottság javaslatáról. A miniszterek a Tanács (Környezetvédelem) 2015. október 26-i ülésén tartották az első irányadó vitát. A holland elnökség alatt is folytatódnak a szakmai szintű megbeszélések. 6. Az elnökség ennek alapján háttérfeljegyzést készített, amely e feljegyzés mellékletében található, és amely tartalmazza az elnökségnek a jelenlegi helyzetről szóló értékelését és két kérdést a Tanács (Környezetvédelem) 2016. június 20-i ülésén tartandó irányadó vita levezetéséhez. 2 3 4 Az Európai Parlament és a Tanács 2015. október 6-i (EU) 2015/1814 határozata az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1. o.). 11065/15 + ADD 1, ADD 2, ADD 3. Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 2 DGE 1B HU
7. Felkérjük az Állandó Képviselők Bizottságát, hogy nyugtázza a háttérfeljegyzést és a kérdéseket, és továbbítsa azokat a Tanácsnak. 8. A vita megszervezésének megkönnyítése érdekében felkérjük a delegációkat, hogy a Tanács ülését megelőzően írásban válaszoljanak az elnökségnek és a Tanács Főtitkárságának. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 3 DGE 1B HU
MELLÉKLET AZ ELNÖKSÉG HÁTTÉRFELJEGYZÉSE AZ EU ETS-IRÁNYELV FELÜLVIZSGÁLATÁNAK JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL ÉS A MINISZTEREKHEZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 1. Bevezetés és a javaslat jelenlegi általános állása A holland elnökség az elmúlt hat hónap alatt néhány általa azonosított fő kérdésre összpontosított a környezetvédelmi munkacsoport keretében az ETS-javaslatról folytatott megbeszélések során. A politikailag leginkább érzékeny kérdések pl. a térítésmentes kiosztás és a kibocsátásáthelyezés elleni intézkedések, valamint a javasolt pénzügyi mechanizmusok (a modernizációs és az innovációs alapok, valamint az energetikai ágazat esetében alkalmazott ideiglenes térítésmentes kiosztás) mellett a munkacsoport többek között az EU-ETS-en belüli további adminisztrációs egyszerűsítés és tehercsökkentés lehetséges módjait tárgyalta meg. Az elnökség tisztában van azzal, hogy több delegáció eddig csak általános nézeteket fejtett ki, és néhány delegáció még mindig általános vagy parlamenti vizsgálati fenntartással él a javaslat vonatkozásában. Az elnökség benyomása mindazonáltal az, hogy jó eredményeket sikerült elérni a tekintetben, hogy a delegációk mélyebben átlássák a bizottsági javaslatot és közös nevezőre jussanak. Több delegáció önálló javaslatai alapján különböző alternatív megközelítésekről is megbeszélés folyt. Az elnökség általánosságban megállapítja, hogy a delegációk széleskörűen egyetértenek a következőkben: Az ETS-irányelv felülvizsgálatának összhangban kell lennie az Európai Tanács 2014. októberi ülésén meghatározott iránymutatással, az ETS-irányelv fő célkitűzésével, valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben és a párizsi megállapodásban meghatározott célokkal. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 4
Az EU ETS uniós szintű rendszer, amelynek a lehető legnagyobb mértékben harmonizáltnak kell lennie, és a leginkább költséghatékony módon kell kibocsátáscsökkenést eredményeznie és innovációt ösztönöznie. Az ETS-nek ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a tagállamok egyedi körülményeit anélkül, hogy veszélyeztetné az Unióban az egyenlő versenyfeltételeket. A kibocsátásáthelyezés elleni intézkedéseknek biztosítaniuk kell a nemzetközi versenyképesség elvesztésének kockázatával szembesülő ágazatok megfelelő mértékű támogatását. El kell érni, hogy az ágazatközi korrekciós tényezőt a lehető legkevesebb esetben kelljen alkalmazni az EU-ETS 4. szakaszában. A pénzügyi mechanizmusok irányításának és alkalmazásának átláthatónak és egyértelműnek kell lennie és támogatnia kell a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben szereplő célkitűzések elérését. Az adminisztratív terheket a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Fontolóra kell venni az EU-ETS tekintetében az adminisztrációs terhek további egyszerűsítésének és csökkentésének lehetőségeit, különös tekintettel a kis létesítményekre, és ezzel párhuzamosan meg kell őrizni az irányelv környezetvédelmi integritását. Teljes körűen biztosítani kell a tagállamok szerepét és megfelelő bevonását a döntéshozatali folyamatba, többek között a végrehajtási jogszabályok összefüggésében. Az eszköz azaz végrehajtási aktus vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktus megválasztásáról eseti alapon kell dönteni a javaslat vonatkozó rendelkezéseinek lényegi elemeiről folytatott megbeszélés keretében. Az elnökség a következő szakaszokban értékeli a delegációknak a javaslat egyes kulcskérdéseiről eddig tett észrevételeit, majd a miniszterekhez intézett két kérdés következik, amelyek a Tanács keretében tartandó vitát hivatottak irányítani. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 5
2. A lineáris csökkentési tényező A delegációk támogatják a lineáris csökkentési tényező 2021-től 2,2%-ra való növelését, amely megfelel az Európai Tanács következtetéseinek 2.3 pontjában foglaltaknak. Néhány delegáció rámutatott arra, hogy a lineáris csökkentési tényezőt esetlegesen felül kell vizsgálni, figyelembe véve a 21. éghajlat-változási konferencia azon céljához történő uniós hozzájárulást, amely szerint a hőmérséklet-emelkedést jóval 2 C alatt kell tartani és arra kell törekedni, hogy az iparosodás előtti szintekhez viszonyított hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 1,5 C-ot. Más delegációk hangsúlyozták, hogy ahhoz, hogy az ETS kiszámítható legyen, megfelelően előre kell jelezni a lineáris csökkentési tényező alakulását. 3. A térítésmentes kiosztás és a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos rendelkezések Az Európai Tanács a 2014. októberi következtetéseiben a térítésmentes kiosztás folytatásáról rendelkezett, és vezérelveket határozott meg a kibocsátási egységeknek az EU-ETS 4. szakasza alatti térítésmentes kiosztásához. Az iránymutatás több összekapcsolódó szempontra terjedt ki: 1. A kibocsátási egységeknek az EU-ETS 4. szakaszában árverésre bocsátandó, illetve térítésmentesen kiosztott részaránya (az összmennyiséghez képest) 2. A térítésmentes kiosztásokra vonatkozó referenciaértékek rendszeres időközönkénti felülvizsgálata a technológiai fejlődés alapján 3. Kibocsátás-áthelyezési kritériumok 4. A kibocsátáscsökkentés közvetett költségei 5. Szorosabb igazodás a termelési szinthez különböző ágazatokban Mivel a fenti szempontok legtöbbje között kapcsolódások állnak fenn, egy-egy elem kiigazítását a teljes rendszer kialakításánál is megfelelő mértékben figyelembe kellene venni, vagy adott esetben abban érvényesíteni is kell. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 6
A rendszer dinamikusabbá és célzottabbá tételét célzó törekvéseknek nem szabad azzal a következménnyel járniuk, hogy a rendszer indokolatlanul összetetté válik és megszaporodnak az adminisztratív terhek. Ezen túlmenően azt, hogy milyen mértékben kell alkalmazni az ágazatközi korrekciós tényezőt a 4. szakaszban, többek között a referenciaértékek frissítésének, a kibocsátás-áthelyezési kritériumoknak, valamint a gyártási szintek jelentős változásait követő kiosztási kiigazításoknak a kölcsönhatása fogja meghatározni. 3.1 Az árverés és a térítésmentes kiosztás tekintetében rögzített részarány A Bizottság javaslatának értelmében a 4. szakaszban árverésre bocsátandó kibocsátási egységek részarányát 57 %-ban, a térítésmentesen kiosztottakét pedig 43 %-ban kell rögzíteni. A delegációk a kiszámíthatóság biztosításának lehetővé tétele érdekében támogatják, hogy a módosított irányelvben az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseivel összhangban határozzák meg az árverésre bocsátandó részarányt. Sok delegáció jelezte, hogy támogatja a Bizottság által javasolt felosztást. Néhány delegáció olyan alternatív megoldásokat javasol az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek 2021 2030-as időszakra vonatkozó részarányának kiszámítására, amelyek eredményeként a térítésmentes kiosztások részaránya növekedne. E delegációk azzal érvelnek, hogy mindez tovább csökkentené annak valószínűségét, hogy alkalmazni kelljen az ágazatközi korrekciós tényezőt. Mivel ezt a kérdést nehéz a fent említett, egymással összefonódó szempontoktól elkülönítve tárgyalni, az elnökség azt javasolja, hogy az erre vonatkozó esetleges további megbeszélést halasszák el addig, amíg tisztábban látnak a többi aspektus tekintetében is. 3.2 Referenciaértékek Az Európai Tanács megállapodott a referenciaértékek annak érdekében való rendszeres időközönkénti felülvizsgálatáról, hogy az értékek összhangban álljanak az adott iparágakban bekövetkező technológiai fejlődéssel. A 4. szakasz térítésmentes kiosztásra vonatkozó referenciaértékeinek frissítése fontos szempont a jövőbeli kibocsátásáthelyezési rendszer szempontjából. Az eddigi megbeszélések középpontjában az állt, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni aközött, hogy egyrészt a referenciértékek reálisak legyenek, másrészt biztosítva legyen a kiszámíthatóság és folyamatos ösztönzést kapjon az innováció, mindeközben szem előtt tartva az adminisztratív terhek korlátozásának szükségességét is. Amennyiben a referenciaértékekben a 4. szakasz egésze során elegendően gyorsan megjelenik az aktuális technológiai fejlődés, ebben a szakaszban ritkábban kell majd alkalmazni az ágazatközi korrekciós tényezőt. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 7
Sok delegáció támogatja azt az elképzelést, hogy a 4. szakasz során kétszer frissítsék a referenciaértékeket (2021-ben és 2026-ban), míg néhány más delegáció előnyben részesítené azt a megoldást, hogy minden referenciaértéket a 4. szakasz kezdete előtt, friss, ellenőrzött adatok alapján határozzanak meg újra (pl. 2021-re a 2017 2018-as időszak, 2026-ra pedig a 2022 2023-as időszak alapján). A javulási ütem lehetne például egy, a teljes ötéves időszakra megszabott külön átalány, vagy olyan évenkénti átalánycsökkentés az ötéves időszak egészében, amely a múltbeli csökkenésre alapulna. Mindazonáltal több delegáció kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a referenciaértékek esetében az átalány százalékos csökkentése esetlegesen nem fogja pontosan tükrözni a technológiai fejlődést. Folytatni kell az annak feltérképezésére irányuló munkát, hogy miként lehet megteremteni az ideális egyensúlyt a reális (az iparág által elért) és az ambiciózus referenciaértékek között. Az egyensúly kialakításánál szem előtt kell tartani az adminisztratív terhek korlátozásának szükségességét is. Az elnökség azt javasolja, hogy a további tanácskozások során a résztvevők a következő szempontokra összpontosítsanak: a referenciaértékeknek a 4. szakasz kezdete előtti újraszámítása mellett és elleni érvek átalányértékek alkalmazása a referenciaértékek frissítéséhez miként vehetők figyelembe a technológiai kibocsátások és más ágazati sajátosságok a teljes ötéves időszakra vonatkozó átalány vagy a múltbeli csökkenésre alapuló évenkénti átalánycsökkentés alkalmazása az ötéves időszak során a másodlagos referenciaértékek kezelése. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 8
3.3 Kibocsátásáthelyezés A delegációk elvben egyetértenek abban, az ipari kibocsátásáthelyezéssel szembeni védelmet célzottabbá, a kibocsátásáthelyezés kockázatától függővé kell tenni oly módon, hogy a legnagyobb kockázatnak kitett szektorok és alszektorok kapják a térítésmentesen kiosztott egységek legnagyobb részét. A kibocsátásáthelyezési csoportok osztályozására javasolt kritériumok (kereskedelmi intenzitás és kibocsátásintenzitás) széleskörű támogatást élveznek. A Bizottság kétszintű javaslata helyett egyes delegáltak differenciáltabb, kettőnél több szintű rendszert ajánlottak, mivel szerintük az célzottabb védelmet kínálna a kibocsátásáthelyezés ellen, és csökkenthetné annak valószínűségét, hogy a 4. szakaszban a korrekciós tényezőt kelljen alkalmazni. Néhány delegáció javaslata szerint fokozatosan ki kellene vezetni a térítésmentes kiosztást a kibocsátásáthelyezés kockázatának kevésbé kitett ágazatok esetében. Egyes delegációk további kritériumok, például földrajzi kritérium vagy a kibocsátáscsökkentési költségek áthárításának képességén alapuló kritérium bevezetését, illetve más megközelítéseket, például a behozott termékekre vonatkozó szén-dioxidköltségfelszámítási mechanizmus alkalmazását javasolták. E mechanizmus politikai és technikai megvalósíthatósága azonban több delegáció szerint is kétséges, és abban sem bizonyosak, hogy a rendszer megfelelne a WTO kritériumainak. Néhányan kifejtették, hogy csak akkor tudnának támogatni egy legalább három szintű megközelítést, ha az földrajzi kritériumot (például egy ágazat- és tagállamspecifikus kereskedelmi intenzitási kritériumot) is magában foglalna. Az elnökség azt javasolja, hogy a delegációk elsősorban a következő szempontokra koncentráljanak a további megbeszélések során: a Bizottság által javasolt kétszintű rendszer előnyei és hátrányai egy többszintű rendszerhez képest a szintek kialakítása, többek között a kiosztási ráták szintenként. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 9
3.4 A termelési szintek jelentős változása A kibocsátásáthelyezési rendszer kialakításának egyik fontos aspektusa az, hogy a térítésmentes kiosztás a 4. szakaszban jobban igazodjon a friss, ellenőrzött termelési adatokhoz. A delegációk általában véve egyetértenek abban, hogy a rendszernek dinamikusabbnak kellene lennie, ugyanakkor el kell kerülni a túlzott adminisztratív terheket. Több delegáció támogatja egyrészt azt, hogy a kiosztásra két ötéves szakaszban kerüljön sor, másrészt a ciklusnak a referenciaértékek frissítéséhez való szinkronizálását. Számos delegáció úgy látja, hogy egy ötéves kiosztási cikluson belül a kiosztásokat az új belépők 4. szakaszbeli tartaléka révén szimmetrikus módon kellene korrigálni a termelés volumenének jelentős növekedése, illetve csökkenése esetén, és hogy a felső határoknak a jelenlegi 50%-os felső határnál lényegesen alacsonyabbnak, konkrétabban 10% és 15% közöttinek kellene lennie, és azt szeretnék, hogy a felső határ legyen explicit módon megadva az irányelvben. A többi delegáció jelezte, hogy a felső határoknak az irányelvben való megadása helyett a végrehajtási szabályokban lehetne konkrét iránymutatást megadni a felső határok megállapítására vonatkozóan. Az elnökség a felső határoknak az irányelvben való megadását javasolja, ugyanis a legtöbb delegáció ezt pártolja. A további megbeszélésekben fontos meghatározni, hogy a felső határ különböző értékei esetén mekkora lenne az adminisztratív teher, és annak mérséklésére milyen intézkedéseket lehetne bevezetni (például mozgóátlag alkalmazásával, illetve egy vagy két éves késleltetett alkalmazással). 3.5 A kibocsátáscsökkentés közvetett költségeinek kompenzációja A kibocsátásáthelyezésre vonatkozó tervezett rendszer egyik fontos aspektusa az energiaintenzív ágazatok esetében a kibocsátáscsökkentés közvetett költségeinek kompenzációja. Valamennyi delegáció egyetért abban, hogy átlátható rendszerre van szükség, és számos delegáció a harmonizáció fokozását sürgeti, többek között hivatkozva az (EU) 2015/1814 határozat (9) preambulumbekezdésére, amely kimondja, hogy a 2003/87/EK irányelv felülvizsgálatának részeként azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen összehangolt szabályok révén lehet uniós szinten kompenzálni a közvetett költségeket. A delegációk többsége azonban ellenzi egy kötelező rendszer bevezetését. Több opciót is megvitattak, így a jelenlegi rendszer megtartását, a harmonizáció fokozását (a kívülmaradás lehetőségével), valamint a teljes harmonizációt (vagyis a központosított európai alapból való kompenzációt). 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 10
Egyes delegációk egyetértenek a bizottsági javaslattal, míg mások alternatív megközelítéseket is megvizsgálnának. A kérdés összetett és további megbeszélést igényel. Az elnökség következő lépésként azt ajánlja, hogy a bizottsági javaslatot vegyük kiindulópontnak, és vizsgáljuk meg, hogy lehetséges lenne-e a kompenzációs rendszer egyes további elemeinek fokozott harmonizációja, és a közvetett költségek kompenzációjára vonatkozó kritériumokra vonatkozóan be lehetne-e illeszteni ilyen elemeket az irányelvbe. 4. Az alapok és az energetikai ágazat esetében alkalmazott ideiglenes térítésmentes kiosztás 4.1 Modernizációs alap A modernizációs alap fontos eszköz, amely az alacsonyabb jövedelmű tagállamokban az energiágazat támogatását célozza. A projekteknek a 2030-ig szóló éghajlatváltozási és energiaügyi célkitűzések megvalósítását kell szolgálniuk. A delegációk egyetértenek abban, hogy ezt a szempontot fel kell venni az irányelv kritériumai közé. Nincs vita afelől sem, hogy az Európai Tanács 2014. októberi ülésének következtetéseivel összhangban garantálni kell a kiválasztási folyamat átláthatóságát, a projektek eredményeinek nyomon követését és jelentését, továbbá az irányítási struktúra hatékonyságát. Az alapból támogatásra jogosult tagállamok és a többi tagállam véleménye azonban eltér az irányítás és gazdálkodás kérdésében, különösen az irányító testületek számát, valamint a támogatásra jogosult és nem jogosult tagállamok, a Bizottság és az Európai Beruházási Bank szerepét illetően. Az átláthatóság megalapozott nyomonkövetési és jelentéstételi szabályokkal biztosítható. Számos delegáció egyetért abban, hogy az irányítási és átláthatósági szabályokat magában az irányelvben kell rögzíteni. A megbeszélés résztvevői rámutattak az egyrészről a hatálynak és az átláthatóságnak, másrészről az irányítási szabályoknak a részletezettségi szintje közötti kapcsolatra. A támogatásra jogosult tagállamok szerint nem szükséges részletesen meghatározni konkrét projekttípusokat, illetve kiválasztási kritériumokat. Más delegációk viszont azt szeretnék, ha pontosabban meg lennének határozva a támogatott projekttípusok, előtérbe helyezve különösen a megújuló energiaforrásokat, az energiahatékonyságot és a hálózatba való beruházásokat előmozdító projekteket. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 11
További megbeszélésekre van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt azok között a szabályok között, amelyek a hatályra, az irányításra és az alap rendeltetésének megfelelő működését lehetővé tévő eljárásokra és más kérdésekre vonatkoznak, valamint hogy megállapítsuk, hogy melyek az irányelvben rögzítendő szabályok és melyek az utólag is meghatározható elemek. Megvizsgálandó még például, hogy tovább kell-e részletezni a hatályt annak biztosításához, hogy az alapon keresztül eszközölt beruházások hozzájáruljanak a 2030-ig szóló éghajlatváltozási és energiaügyi keret és a párizsi megállapodás célkitűzéseinek magvalósításához. Továbbá ha a hatálynak, valamint az alapra vonatkozó átláthatósági és jelentéstételi rendelkezéseknek a meghatározása egyértelmű és pontos, az ellensúlyozná az irányítási szabályok nagyobb fokú rugalmasságát. 4.2 Átmeneti térítésmentes kibocsátási egységek az energetikai ágazat korszerűsítésére Az alacsonyabb jövedelmű tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az Európai Tanács által a 2014. októberi következtetéseiben meghatározott mennyiségi határok között átmeneti térítésmentes kibocsátási egységeket bocsássanak a villamosenergia-termelést végző létesítmények részére az energetikai ágazat korszerűsítését célzó beruházások finanszírozására (10c. cikk). A delegációk általában véve egyetértenek abban, hogy garantálni kell a kiválasztási folyamat átláthatóságát és a vállalt projektberuházások eredményeinek és hatásainak nyomon követését és jelentését, mindezt a 10c. cikk alapján kialakítandó rendszer részeként. Egyes delegációk a hatékonyság fokozása, az adminisztratív terhek mérséklése és a párhuzamosságok elkerülése érdekében a 10c. cikk alkalmazása és a modernizációs alapok közötti szinergiákra való törekvést szorgalmazzák. Az átláthatóság és az e derogáció alkalmazásából adódó versenytorzulások elkerülése érdekében a versenyeztetéses ajánlattételi eljárást javasolják. Az eljárás kötelező tételére vonatkozó értékhatár tekintetében azonban eltér az egyes delegációk véleménye. Az elnökség így arra a megállapításra jutott, hogy folytatni kell a megbeszéléseket a versenyeztetéses ajánlattétel hatályáról, például arról, hogy az eljárást milyen értékhatártól kezdve kellene előírni a projektekre. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy szükséges-e tovább részletezni a hatályt annak biztosítása érdekében, hogy a beruházások hozzájáruljanak a 2030-ig szóló éghajlatváltozási és energiaügyi kerethez és a párizsi megállapodáshoz, és hogy a hatékonyság fokozása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében miként lehetne törekedni a 10c. cikk alkalmazása és a modernizációs alapok közötti szinergiákra. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 12
4.3 Innovációs alap A delegációk általában véve támogatják az innovációs alap javasolt hatályát és méretét, és hangsúlyozzák, hogy a dekarbonizációt célzó innovációnak az alappal való támogatásához stratégiai jelentőségű, hogy az energiaintenzív ágazatnak lehetősége legyen részesülni annak forrásaiból. A projektek kiválasztásának, illetve a források elosztásának elsősorban az érdemeken kell alapulnia, és méltányos alapon lehetőséget kell biztosítani az ajánlattételben való részvételre, hogy a projektek földrajzi eloszlása széles és kiegyensúlyozott legyen. Így többek között azért, hogy a projektek minél szélesebb földrajzi körből kerüljenek ki, a többség pártolta, hogy kisebb projektek esetében egyszerűsített legyen az eljárás. Több delegáció kérte, hogy a szövegben explicit módon legyen megemlítve, hogy szén-dioxid-leválasztásra és -felhasználásra irányuló projektekre is lesznek finanszírozási lehetőségek. Az elnökség annak további vizsgálatát javasolta, hogy az egyszerűsített eljárásokra és az ajánlattételben való méltányos részvételre vonatkozó rendelkezések megléte esetén kell-e külön rendelkezni a széles földrajzi eloszlásról. Az elnökség felkéri az ágazatot, hogy terjesszen elő konkrét elképzeléseket az innovációs alap felhasználásáról. 5. Az EU ETS és a kívülmaradás leegyszerűsítése A delegációk egyetértenek abban, hogy egyszerű eljárásokra van szükség annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a felülvizsgált EU ETS végrehajtásához kapcsolódó szükségtelen adminisztratív költségeket mind a szabályozott létesítmények, mint a hatóságok esetében. Az egyszerűsítés megvalósításánál ügyelni kell arra is, hogy mindeközben szavatolva legyen a környezeti integritás és a jegyzék biztonságának magas szintje. A delegációk egyetértenek abban, hogy ezt a törekvést az irányelvben meg kell jeleníteni. Többek között a nyomon követéssel, jelentéssel és ellenőrzéssel, valamint a jegyzék egyes aspektusaival összefüggésben kell folytatni annak vizsgálatát, hogy milyen lehetőségek vannak az egyszerűsítésre. A kisebb kibocsátók negyedik szakaszban való kívülmaradásának esetleges hatályára és feltételeire vonatkozóan további megbeszéléseket kell folytatni arról, hogy miként lehet érvényre juttatni ezt az egyszerűsítési kívánalmat, illetve szükségletet az irányelvben (a preambulumbekezdésben vagy a rendelkező részben), és hogy módosításokra van szükség az irányelvben ahhoz, hogy bizonyos lehetőségeket meg lehessen valósítani. Az elnökség javaslata szerint figyelembe kell venni a nyomon követéssel, jelentéssel és ellenőrzéssel, valamint a jegyzékkel foglalkozó szakértői üléseken az év későbbi részében folytatandó tárgyalásokat, valamint az ezek során születő visszajelzéseket a munkacsoportban megfogalmazott egyszerűsítési javaslatokra vonatkozóan. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 13
6. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok A Bizottság a javaslatban több felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktust javasol. A cél az, hogy az ETS működő rendszer legyen. A delegációk általában véve egyetértenek azzal, hogy a legfőbb, illetve politikailag legkényesebb elemeket magában az irányelvben kell meghatározni. A módosított ETS-nek 2030-ig a rendeltetésének megfelelően kell működnie; nem lehet mindent az alap-jogiaktusban szabályozni. Ennek megfelelően megfelelő egyensúlyt kell teremteni a különböző szempontok között. Több delegáció is úgy véli, hogy az Éghajlatváltozási Bizottságnak továbbra is szerepet kell játszania e folyamatban. A delegációk egyetértenek abban, hogy a Bizottságra ruházott hatásköröket egyértelműen meg kell határozni. Az elnökség azt javasolja, hogy a javasolt felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusokról eseti alapon folyjon vita, de csak az után, hogy a javaslat legfőbb rendelkezéseit, azaz többek között a referenciaértékek frissítését, a térítésmentes kiosztás szabályait és az alapokat illetően már tisztábban látunk. 7. Egyéb kérdések Az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseivel összhangban a 2030-as kibocsátási célszám elérésének legfontosabb európai eszközét a jól működő, megújított EU ETS jelenti. Egyes delegációk kifejezték aggályaikat azzal kapcsolatban, hogy a kibocsátási egységek jelenlegi alacsony ára gyenge ösztönzőt jelent, és így az EU ETS jelenleg nem tölti be rendeltetését. E tekintetben hangsúlyozták a piaci stabilizációs tartalék jövőbeli megvalósításának és integritása megőrzésének jelentőségét, de egyes delegációk szerint további intézkedéseket is mérlegelni kell az EU ETS megfelelő működésének biztosításához. Az egyik delegáció közvetlen árszabályozás, konkrétan egy puha árfolyosó bevezetését javasolta. Az elnökség javaslata szerint a piaci stabilizációs tartalékkal összhangban álló és azt kiegészítő lehetőségeket kell megvizsgálni. Az egyik delegáció az erdészeti ágazat esetében az extra szén-dioxid-eltávolításért járó egységek létrehozását, illetve az EU ETS-ben a jogszabályi megfeleléshez való elfogadását javasolta. Ezzel kapcsolatban számos delegáció határozott fenntartását fejezte ki, és hangsúlyozták, hogy az erdészeti aspektusokról a további megbeszéléseket az ETS-en kívüli célokról várható bizottsági javaslattal összefüggésben kellene folytatni. 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 14
8. Felülvizsgálat Az elnökség több delegáció javaslatára felülvizsgálati záradék beillesztését ajánlja az irányelvbe, amely a párizsi megállapodásra, valamint arra utal utalna, hogy tartósan biztosítani kell az EU ETS működő- és alkalmazkodóképességét, elvégre a 3. szakaszban is számos módosításra volt szükség. Már most vannak javaslatok számos paraméter, például referenciaértékek és termelési szintek negyedik szakaszbeli frissítésére vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az EU ETS alkalmazkodni tudjon a potenciálisan változó körülményekhez a párizsi megállapodás rendelkezéseiből fakadóan, azt javasoljuk, hogy a EU ETS jövőbeli felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések tekintetében az alábbi kérdések legyenek egyértelműen előtérben: Az EU ETS lineáris kibocsátáscsökkentési tényező még mindig összhangban van-e az uniós éghajlat-változási célkitűzésekkel? A kibocsátásáthelyezési kritériumok még összhangban vannak-e a nemzetközi fejleményekkel egyrészt a párizsi megállapodást tekintve, másrészt annak fényében, hogy hogyan alakul a más jelentős gazdaságokban a szén-dioxid-piacok megvalósítása? Kérdések a miniszterek számára: * * * A fentiek tükrében és annak érdekében, hogy politikai iránymutatást kapjon a következő lépéseket illetően, az elnökség felkéri a (Környezetvédelmi) Tanácsot az alábbi kérdések megválaszolására: 1. Egyetért-e Ön az elnökség által az előttünk álló szakpolitikai választások kapcsán javasolt lépésekkel? 2. A javasolt módosításokkal az EU ETS tartósan be tudja-e tölteni funkcióját a párizsi megállapodásban megfogalmazott globális éghajlat-változási célkitűzések tekintetében? 9719/16 ac/adt/adt/ac/ju 15