A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.6.10. COM(2016) 380 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2014-ben tett tagállami erőfeszítésekről HU HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében 2014-ben tett tagállami erőfeszítésekről BEVEZETÉS A közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet 1 (a továbbiakban: a KHPalaprendelet) értelmében a tagállamok kötelesek éves jelentést készíteni arról, hogy flottájuk halászati kapacitása hogyan viszonyul halászati lehetőségeikhez. A közös uniós megközelítés előmozdítása érdekében ezek a nemzeti flottákról szóló jelentések a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlynak a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 22. cikke szerinti elemzésére vonatkozó, a Bizottság által 2014-ben elfogadott iránymutatás 2 (a továbbiakban: bizottsági iránymutatás) alapján készülnek. Ezenkívül amennyiben egy tagállam strukturális egyensúlyhiányt tapasztal, az érintett szegmens(ek) vonatkozásában ki kell dolgoznia és be kell nyújtania egy cselekvési tervet, amely tartalmazza a kiigazítási célokat és eszközöket, valamint a megvalósítás időkeretét. A nemzeti flottákról szóló jelentések alapján 3 a Bizottság jelentést készít a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérése érdekében tett tagállami erőfeszítésekről. Ez a jelentés a 2014. évre vonatkozik. A TAGÁLLAMOK ÉVES JELENTÉSEI ÉS CSELEKVÉSI TERVEI Mind a 23 parti tagállam benyújtotta a Bizottsághoz a 2014-re vonatkozó jelentését. A Bizottság felkérte a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB) arra, hogy egységes megközelítés alkalmazásával készítsen egy, minden uniós flottaszegmensre kiterjedő elemzést 4 a flottakapacitás és a halászati lehetőségek egyensúlyáról. A HTMGB szakértői csoportjának 15 17. ülése során figyelembe vett egyensúlyi mutatók mindegyikének kiszámítása a közös iránymutatás alapján történt. 1 A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.) 22. cikkének (4) bekezdése. 2 COM(2014) 545 final. 3 Lásd: http://s-antares.fish.cec.eu.int/front/index.cfm?method=fm_reporting.annualreport 4 A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság értékelése a kulcsfontosságú flottaszegmensek egyensúlyi mutatóiról, valamint a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtésére irányuló tagállami erőfeszítésekről szóló jelentések felülvizsgálatáról (STECF-15-15), https://stecf.jrc.ec.europa.eu/documents/43805/1166222/2015-10_stecf+15-15+- +Balance+capacity_JRC97991.pdf. 2

A HTMGB megállapította, hogy nemzeti jelentéseik elkészítése során a tagállamok jelentős erőfeszítéseket tettek. A nemzeti jelentések elemzése azt mutatja, hogy a mutatókat nem minden esetben volt lehetséges kiszámítani valamennyi flottaszegmensre vonatkozóan. Ez vagy annak tudható be, hogy nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, vagy a gazdasági és technikai mutatók esetében annak, hogy a szegmenseket összevontan kezelték (az üzleti titoktartás biztosítása érdekében). Az adathiány nehézségeket okoz a flottaszegmensek egyensúlyi mutatóinak kiszámításában, amelyek így nem megbízhatók vagy nem reprezentatívak. Amint azt a HTMGB is megjegyzi, a mutatók megfelelőségének és az azok általi lefedettség javításához a tagállamoknak átfogóbb, több flottaszegmensre kiterjedő és analitikusabb állományfelmérési adatokat kell szolgáltatniuk, ami az adatgyűjtési keretrendszerben 5 gyűjtött biológiai és felmérési adatok irányába mutat. Ezenkívül a fogási adatok nem pedig a kirakodási adatok használata fokozhatja a mutatók lefedettségét és megfelelőségét. Ezt össze lehetne kapcsolni a halászati naplókban szereplő visszadobási adatokkal, vagyis a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet 6 (a továbbiakban: ellenőrzési rendelet) keretében gyűjtött és az adatgyűjtési keretrendszerben felhasznált adatokkal. Egy másik probléma a fogási és a halászati erőkifejtésre vonatkozó adatok megfelelő földrajzi rétegzése a földközi-tengeri térség vonatkozásában, aminek hiányában lehetetlen a kapacitást összekapcsolni az erőkifejtéssel és végső soron a halászati lehetőségekkel. Ezenkívül problematikusak a kisüzemi halászatra vonatkozó adatok, mivel e területen a tagállami adatgyűjtés nem olyan részletes, mint a többi flottaszegmens esetében. Emiatt a kisüzemi halászatban általában véve nem megoldott a halászati erőkifejtés, a kirakodások és a fogások nyomon követése. Az elemzés rámutat arra, hogy néhány flottaszegmens például a vonóhálós hajók szegmense gazdaságilag a maximális fenntartható hozam (MFH) feletti halászati terhelésnek kitett halállományoktól függ. Megerősíti továbbá, hogy számos tagállamban alacsony a hajók kihasználtsága. Ezek az eredmények indokolják, hogy folytatni kell a flottakapacitás aktív kezelését, illetve szükség szerinti kiigazítását. A tagállamoknak továbbra is figyelemmel kell kísérniük flottáik halászati kapacitását annak érdekében, hogy gazdaságilag életképes flottákat működtessenek, amelyek fenntartható módon működnek és aknázzák ki a tengerek biológiai erőforrásait. Az új közös halászati politika szerint a tagállamok kötelesek olyan intézkedéseket hozni, amelyek flottáik halászati kapacitását idővel összhangba hozzák halászati lehetőségeikkel. A strukturális többletkapacitással rendelkező 5 A Tanács 2008. február 25-i 199/2008/EK rendelete a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60., 2008.3.5., 1. o.). 6 A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).. 3

flottaszegmensek konkrét esetében az egyensúlyhiányt mérsékelni hivatott cselekvési tervek átlátható és hatékony eszközei a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtésének. 2015-ben több tagállami cselekvési terv volt, mint 2014-ben. Összesen 17 tagállam 7 azonosított olyan flottaszegmenseket, amelyek szerintük biológiai, gazdasági vagy műszaki mutatók és/vagy kiegészítő információk alapján kiegyensúlyozatlanok vagy a kiegyensúlyozatlanság jeleit mutatják, és ezért a bizottsági iránymutatás értelmében cselekvési terveket tesznek szükségessé. További 5 tagállam 8 arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen flottaszegmens sem mutatja egyensúlyhiány egyértelmű jeleit, így nem is nyújtott be cselekvési terveket. Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik az éves jelentés. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9 (a továbbiakban: az ETHA-rendelet) szerint a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyról szóló nemzeti jelentéseknek a bizottsági iránymutatással összhangban történő benyújtása előfeltétele az ETHA szerinti operatív program jóváhagyásának. Emellett az ETHA által finanszírozott egyedi intézkedéseket, mint például a végleges tevékenység-beszüntetést, a motorcserét vagy a fiatal halászok számára nyújtott vállalkozásindítási támogatást az ETHA csak olyan flottaszegmensekben támogathatja, ahol többletkapacitást azonosítottak (a végleges tevékenységbeszüntetés esetében) vagy ahol nincs strukturális többletkapacitás (a motorcsere és a fiatal halászok számára nyújtott vállalkozásindítási támogatás esetében). Így a cselekvési tervek lehetővé teszik a tagállamok számára azon intézkedések kiválasztását a végleges tevékenységbeszüntetést is beleértve, amelyek a halászati lehetőségeikkel egyensúlyban nem lévő szegmensek halászati kapacitását hivatottak csökkenteni. Az elkövetkező néhány évben a végleges tevékenység-beszüntetési intézkedésekhez nyújtott ETHA-támogatás elő fogja segíteni az európai uniós flották kapacitásának csökkentését és következésképpen a tengeri erőforrásokat érő terhelés enyhítését. A HALÁSZFLOTTÁK KAPACITÁSÁNAK HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN A közös halászati politika (KHP) a tagállamok számára előírja annak biztosítását is, hogy 2014-től kezdődően flottájuk halászati kapacitása ne haladja meg az 1380/2013/EU rendelet II. mellékletben meghatározott halászati kapacitási felső határértékeket. A fent említettek szerint a 7 Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia. A cselekvési tervek a VI. mellékletben feltüntetett linkre kattintva érhetők el. 8 Belgium, Észtország, Finnország, Hollandia, Románia. 9 Lásd az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.) IV. mellékletét. 4

flottakapacitás csökkentése folytatódik. Az utóbbi tíz év tendenciáját követve (lásd a III. és a IV. mellékletet) 2014. január 1-je és 2015 novembere között a huszonnyolc EU-tagállam halászati kapacitása kilowattban (kw) 0,8 %-kal, a bruttó tonnatartalom (BT) tekintetében pedig 1,3 %-kal csökkent (lásd az I. mellékletet). 2015 novembere óta 85 065 hajó szerepelt az EU halászflottanyilvántartásában, összesen 1 627,125 BT tonnatartalommal és 6 474,617 kw teljesítménnyel. Ez azt mutatja, hogy 2015-ben (nem számítva a legkülső régiókat) a hajók száma 0,6 %-kal csökkent (lásd az I. mellékletet). Az uniós flotta halászati kapacitása tonnatartalomban kifejezve 18,42 %-kal, teljesítményben kifejezve 11,60 %-kal maradt a kapacitás felső határa alatt (lásd az 1. diagramot). Az EU legkülső régiói esetében, amelyek a teljes uniós flotta 5,4 %-át teszik ki, a flottakapacitás a 2014 januárja és 2015 novembere közötti időszakban 0,1 %-kal csökkent a bruttó tonnatartalom tekintetében, kilowattban pedig 0,9 %-kal nőtt (lásd az V. mellékletet). A flottanyilvántartásban szereplő adatok pontossága érdekében a tagállamok az ellenőrzési rendeletnek megfelelően 2012 januárja óta a halászati erőkifejtési rendszer hatálya alá tartozó hajók esetében, 2013 januárja óta pedig minden hajó esetében kötelesek rendszeresen hitelesíteni a 120 kw-nál nagyobb teljesítményű új motorokat, cserehajtóműveket és műszakilag módosított motorokat. Emellett az ellenőrzési rendeletnek megfelelően a tagállamoknak mintavételi tervek alapján adatellenőrzést kell végezniük. Ehhez hasonlóan, amikor bizonyos információk arra utalnak, hogy valamely hajó motorteljesítménye meghaladja a halászati engedélyében feltüntetett teljesítményt, a tagállamoknak fizikai ellenőrzést kell tartaniuk. 2015. december végéig tizennyolc tagállam 10 fogadott el mintavételi tervet a motorteljesítmény ellenőrzésére vonatkozóan. 16, pert megelőző szakaszban lévő uniós ügy eredményeként a Bizottság valamennyi, motorteljesítménnyel kapcsolatos mintavételi tervet megkapta a tagállamoktól. A Bizottság jelenleg végzi az e tervek tényleges végrehajtásának nyomon követését szolgáló ellenőrzéseket. 10 Belgium, Bulgária, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Portugália, Spanyolország és Svédország. 5

BEL BGR CYP DEU DNK ESP EST FIN FRA GRC HRV IRL ITA LTU LVA MLT NLD POL PRT ROM SVN SWE UK Total 100% 1. diagram: A kapacitás felső határának való megfelelés, 2015. november. A tényleges kapacitás a kapacitás felső határának százalékában kifejezve, tagállamonként (kivéve a legkülső régiókat) 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% BT KW A 2007 és 2015 közötti időszakban a tagállamok az Európai Halászati Alap keretében igénybe vehető végleges tevékenység-beszüntetési intézkedéseket alkalmaztak annak érdekében, hogy a hajókat szereljenek le flottájukból és csökkentsék annak kapacitását (lásd a 2. diagramot). 2007 és 2015. május 31. között 4 267 hajót szereltek le állami segítséggel, összesen közel 935 millió EUR közkiadással, amelyből 546 millió EUR az EHA-ból származott (lásd a VII. melléklet). 11 Az EHA támogatásával leszerelt hajókat nem lehet helyettesíteni, ami által biztosítható, hogy a teljes flottakapacitás csökkenjen. További 2 077 hajót (88014,37 BT 215320,6 kw ) távolítottak el a flottából köztámogatás nélkül, ám az így csökkentett kapacitás később pótolható. 11 Lásd az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. március 26-i 498/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 120., 2007.5.10., 1. o.) 40. cikkét. 6

AT BE BG CY CZ DE DK EE ES FI FR GR HR HU IE IT LT LV MT NL PL PT RO SE SI SK UK 350.000.000 2. diagram: A 2007 2015-ben leszerelésre felhasznált EHA-hozzájárulás százalékos aránya (EUR) Leszerelési műveletek 300.000.000 Összköltség Összes közköltség Összes EHA-költség 250.000.000 200.000.000 150.000.000 100.000.000 50.000.000 0 7

Franciaország, Portugália és Spanyolország legkülső régióinak flottái szintén a kapacitásuk felső határa alatt maradnak. Ezeket a flottákat (a halászhajók teljes száma 4 562) az 1380/2013/EK rendelet II. melléklete a kontinentális flottáktól elkülönítve kezeli. 2015 novemberében a legkülső régiókra vonatkozó általános felső korlátok igen kis mértékben csökkentek (-1,4 %). REGIONÁLIS ÉRTÉKELÉSEK AZ ATLANTI-ÓCEÁN ÉSZAKKELETI TÉRSÉGE A halászati kapacitás mind bruttó tonnatartalom (BT), mind kilowatt (kw) tekintetében az elmúlt években tapasztalt tendenciát követve általánosságban csökkent. A HTMGB jelentése szerint az Atlanti-óceán északkeleti térségében tevékenységet folytató legtöbb olyan flottaszegmens esetében, amelynek vonatkozásában kiszámíthatók voltak a gazdasági, műszaki és a biológiai mutatók, a 2009 2013-as időszakra vonatkozó értékek fokozatosan egyre kevesebb egyensúlyhiányt mutattak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek között. Az Atlanti-óceán északkeleti térségében, az Északitengeren és a Balti-tengeren a halászat általában jó úton halad a maximális fenntartható hozam (MFH) megvalósítása felé. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a flottakapacitásra vonatkozó felső határértékek is csökkentek az utóbbi években. A FÖLDKÖZI-TENGER ÉS A FEKETE-TENGER A földközi-tengeri és a fekete-tengeri állományok állapotát illetően elmondható, hogy az értékelt állományok csaknem 92 %-át túlhalásszák. Az egyensúlyhiány kezelése érdekében a tagállamok számos cselekvési tervet terjesztettek a Bizottság elé. A gazdasági mutatókkal kapcsolatban a HTMGB arról számol be, hogy a 2009 2013-as időszakban a flottaszegmensek többségében javultak a teljesítménnyel kapcsolatos tendenciák. A hajóhasználati arányt jelző értékek az adott időszakban értékelt flottaszegmensek többségében egyre növekvő egyensúlyhiányt jeleznek. MEGÁLLAPÍTÁSOK A TAGÁLLAMI JELENTÉSEK ÉS A HTMGB ELEMZÉSEI ALAPJÁN A HTMGB elemzése alapján az alábbi következtetések vonhatók le: 1. A benyújtott nemzeti jelentések színvonala jelentős mértékben javult. Az eredményül kapott mutatóértékek konzisztenciájának fokozása érdekében azonban javítani kell az egyensúlyi mutatók különösen a biológiai mutatók lefedettségét és minőségét. 2. A HTMGB elemzése azt mutatja, hogy egyes mutatókat nem lehetett kiszámítani minden flottaszegmensre vonatkozóan, mert nem álltak rendelkezésre adatok, a gazdasági és technikai mutatók esetében pedig azért nem, mert a szegmenseket összevontan kezelték (az üzleti titoktartás biztosítása érdekében). 3. 2014-ben összességében növekedett azon flottaszegmensek száma, amelyek vonatkozásában a tagállamok strukturális többletkapacitást állapítottak meg. Ennek eredményeként a tagállamok 17 cselekvési tervet 8

nyújtottak be, amelyek meghatározzák a kiigazítási célokat, a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly eléréséhez szükséges eszközöket, valamint ezek alkalmazásának egyértelmű időkeretét. A kapacitás-csökkentéshez a tagállamok különféle intézkedéseket választottak, beleértve az átruházható halászati koncessziók bevezetését vagy az ETHA által támogatott végleges tevékenységbeszüntetést. 4. Az európai uniós finanszírozás igénybevétele és a közös halászati politika szabályainak betartása közötti összefüggést erősítette az, hogy a bizottsági iránymutatásnak megfelelően a flottajelentés benyújtása előfeltételévé vált az ETHA szerinti operatív program jóváhagyásának. 5. Az uniós flotta általános áttekintése a hajók alacsony kihasználtságát mutatja. Egyes tagállamokban a kihasználtság mértéke valamivel magasabb. A legnagyobb mértékű inaktivitás a kisüzemi hajók azaz a 12 méternél kisebb hajók flottái esetében tapasztalható. Az inaktív hajók 93 %-a volt 12 méternél rövidebb hajó, ezzel szemben a 12 m és 24 m közötti hosszúságú hajók az inaktív hajók 6 %-át, 24 méternél hosszabb hajók pedig az inaktív hajók kevesebb mint 2 %-át tették ki (lásd a 3. diagramot) 12. 12 *Forrás: A HTMGB értékelése a kulcsfontosságú flottaszegmensek egyensúlyi mutatóiról, valamint a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtésére irányuló tagállami erőfeszítésekről szóló jelentések felülvizsgálatáról (STECF 15-15, 99. o.). 9

3. diagram: Az inaktív uniós hajók százalékos aránya 93,00% 6,00% 2,00% Hajók < 12 m Hajók > 12 <24 Hajók > 24m 6. Összességében elmondható, hogy az elmúlt években Unió-szerte jelentős előrelépés történt a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtésében. A flottakapacitás csökkenésének köszönhetően az utóbbi években javult a túlhalászott halállományok állapota, ami által a halászat elmozdult a maximális fenntartható hozam szerinti célkitűzések megvalósítása felé. Ezenkívül az iránymutatás megfelelőbb végrehajtása elősegítette a különböző flották közötti egyensúlyhiány elemzésének javítását. A tagállami jelentések azonban rámutatnak arra, hogy meghatározott flottaszegmensek esetében, különösen a Földközi-tenger térségében további erőfeszítésekre van szükség a feltárt egyensúlyhiányok csökkentése érdekében. 10