Életmód és étrend jógázóknak

K I L E N C E D I K F E J E Z E T Életmód és étrend jógázóknak A jóga a mai ember számára a boldogabb, egészségesebb, ön-tudatosabb és kiteljesedettebb élet megvalósításának lehetõségét nyújtja. Ez egy egyéni út, ami azonban leginkább közösségben tanulható meg. Önfegyelmet, akaratot, törekvést kíván egy életen keresztül, amiért cserébe kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és harmóniát ad. Lehetõvé teszi, hogy észrevegyük életünk apró boldog pillanatait, és a jelenben élve boldogok legyünk. Mindez nem áll szemben azzal az õsi törekvéssel sem, amely az elsõ tanulókat, csélákat vezette mestereikhez, guruikhoz. Õk az élet teljessé tételének eredményeképpen az Istennel való egyesülés állapotát kívánták elérni. Hosszú évek kemény és kitartó gyakorlásának eredményeképpen érhették el ezt az állapotot. A jóga társadalmi célja mai világunkban olyan ember nevelése, aki kevés terhet ró környezetére, és felelõsségteljes feladatot vállal a társadalomban. Ahhoz, hogy a jóga céljául kitûzött embereszményhez és boldogságunkhoz minél közelebb kerüljünk, teljes gondolkodásunknak, szóhasználatunknak és életvitelünknek az átalakítása szükséges. Így egy olyan öngerjesztõ folyamatot tudunk elindítani, amely egyre tovább és tovább segít minket kitûzött célunk felé. Jógaétrend Azoknak, akik a jógában komoly eredményt szeretnének elérni, úgy kell megválasztaniuk táplálékukat, hogy az egészséges legyen, másrészt a nem-ártás (ahimszá) erkölcsi elvének is megfeleljen. A test harmonikus, zavartalan, egészséges mûködése elõfeltétel a jóga céljának megvalósításához. Az egészség nem a végsõ cél, hanem eszköz a jógában. A test és az elme megtisztítása és tisztán tartása meghatározó alapelv a jógaétrendben is. 195

A jógát követõknek fejlõdésük, tökéletesebbé válásuk érdekében gondosan meg kell válogatni táplálékukat. Az érzékeny és intelligens szádhaka (gyakorló) biztosítja, hogy táplálkozása gondosan szabályozott és tiszta (szattvikus) legyen. (Ghéranda szanhitá V. 16.) Ahogy a Bhagavad gítá kifejezi: Az emberek, akik tiszták, azoknak ételei is tiszták, amely egészséget, mentális erõt, fizikai erõt és hosszú életet ád, amely ízletes, megnyugtat és táplál, s amely megörvendezteté az ember szívét. A radzsasz emberei olyanok, mint a radzsaszikus ételek. Savanyú, csípõs, sós és száraz, nehézkesség, betegség és fájdalom elõidézõje. A tamasz emberei oly étket esznek, mely állott és íztelen, amely romlott és elõzõ napról maradt. Tisztátalan, alkalmatlan szent adakozásra. (XVII. 8-10) Három dolgot kell ötvöznünk ahhoz, hogy igazán eredményesek legyünk egészségünk megõrzésének és fejlesztésének terén. Az egyik a modern tudományos kutatások eredményei, a másik az emberiség e tárgykörben felhalmozott több évezredes tapasztalata, a harmadik pedig saját szervezetünk mûködésének a megfigyelése, az egyes élelmiszerek hatása egészségünkre és ezáltal egyéni táplálkozásunk kialakítása. A modern tudományos kísérletek eredményei 196 Nincs még ilyen ellentmondásos területe a tudománynak, mint a táplálkozás, hiszen olyan tudományterületrõl van szó, amelyben mindenki tapasztalatot, személyes élményeket szerez élete folyamán. Ez az a szakág, amelyhez rengeteg hivatás és szakma képviselõi érzik közelállónak magukat, olyannak, aki e témakör kérdéseire adandó helyes válasz birtokosa. Az igazság azonban megfigyelésünk szerint az, hogy csak igen kevesek tudása állja meg a helyét teljeskörûen ebben a témakörben is a tapasztalat vizsgálóasztalán. Hat, rendkívül fontos egyensúlyt kell figyelembe vennünk egészséges táplálkozásunk és ezáltal egészségünk kialakítása érdekében. Ezeket az egyensúlyokat mindennapi táplálkozásunkban a táplálékok tudatos megválogatásával tudjuk szabályozni. ❶ Sav-lúg egyensúly fenntartása Az anyagcserét irányító enzimek, enzimrendszerek legmegfelelõbben semleges vagy enyhén lúgos vegyhatású közegben mûködnek. A betegségek megelõzésének érdekében egyik legfontosabb feladatunk a sav-bázis egyensúly felborulásának megelõzése, folyamatos, stabil egyensúly biztosítása. A húst tartalmazó fõtt vegyes étrend savasít, a laktovegetárius vagy jól összeállított tisztán növényi étrend lúgfelesleggel rendelkezik. Például nézzük meg a Reformkonyha címû könyvben ismertetett táblázatot, amely a savas és lúgos ételeket mutatja be, az erõsebbektõl a gyengébbek felé.

Savképzõ (savas reakciójú) ételek összes húsféle, halak, állati zsír vaj, margarin, finomított olaj diófélék (dió, mogyoró, mandula) hüvelyesek fehér rizs, fehér liszt, fehér és félfehér kenyér gabonafélék minden fehér liszttel és fehér cukorral készült étel, sütemények, tészták fehér cukor, csokoládé citrus és több savanyú gyümölcs, só Lúgképzõ (lúgos reakciójú) ételek zöld levelek gyökérfélék nyersen, nyers zöldségfélék burgonya csicsóka, uborka, tök sárgarépa, spárga, kelbimbó, paraj, káposzta, fejes saláta, vörös káposzta, kelvirág, zöldbab hagyma, gesztenye, szentjánoskenyér datolya, füge, szamóca, alma, szilva, szõlõ búzakorpa, búzacsíra, a gabona 60% bázist képez, fõzéssel ez csökken lúgos ásványvizek Semleges ételek: fõtt zöldségfélék, érett, nem savanyú alma, túlérett banán, dinnye, paradicsom, tej, tejtermék (a sajtot kivéve). Mindennapi táplálkozásunkban ügyeljünk arra, hogy minimum 60%- ban lúgosító és maximum 40%-ban savasító részarányt képezzenek az ételek. Fontos szerepe van még a sav-bázis egyensúly fenntartásában a légkúrának, napfürdõnek, légzésgyakorlatoknak, valamint a megfelelõ alvásnak és pihenésnek. ❷ A fehérjeegyensúly problémája A táplálékkal bejutott fehérje, aminosav háromféleképpen dolgozódik fel: 1. fehérjeszintézis, beépül a szervezetbe a lebomlott fehérjék helyett, 2. különbözõ vegyületek, zsírok, szénhidrátok alakulnak belõle, 3. energiát termel lebontódás közben. Szervezetünk egész anyagkészlete, a fehérjeanyag is az állandó bontás, felépülés állapotában van. Külsõ környezetünkbõl szüntelenül asszimilálunk anyagokat, ugyanakkor megállás nélkül ürítjük ki a lebontott anyagokat, anyagcsere-végtermékeket, amelyek többnyire mérgezik a szervezetünket. Nagyon fontos - általában is, különösen azonban a fehérjéket illetõen -, hogy arányban legyen egymással a bontás és az építés. A fehérjetöbblet és a fehérjehiány is káros. Ugyanakkor a bejuttatott állati és növényi fehérje minõsége is meghatározó. A megfelelõ mennyiség kérdése sok tudóst és kutatót foglalkoztatott. 1887-ben Rank azt állapította meg, hogy izommunka nélkül testének tömege nem csökkent és nem gyarapodott 100 gramm proteinfogyasztás mellett. Munkavégzéskor az igény 118 grammra emelkedett. Tévesen és túlzóan állapította meg a fehérjeegyensúly fenntartásához szükséges fehérjemennyiséget. 197

198 Példáját mégis azért említettük meg, mert korunk orvostudománya még mindig az õ nézetét követi, és emellett hangsúlyozza, szintén tévesen, az állati fehérje fogyasztásának szükségességét. Az a szervezet is, amelynek növekedése befejezõdött, állandóan veszít bizonyos mennyiségû, elbontott fehérjékbõl eredõ nitrogént. Ez a testépítõ fehérjék pusztulásából származik, és 15-20 gramm fehérje (2,5-3,0 gramm nitrogénürülés) naponta. Az optimális fehérjeszükséglet nagyobb ennél, mert a táplálékfehérjék biológiai értéke, valamint a szervezet aktuális fehérjeszükséglete ingadozásnak van kitéve, de - újabb megismerések szerint - sokkal közelebb van a fehérjeminimumhoz az optimális szükséglet, mint azt régebben gondolták. Teljes értékû, ideális fehérje esetén az optimális fehérjebevitel 0,5 gramm testtömegkilogrammonként maximálisan 0,7 gramm (Hársing, 1979). Arra is szükség van, hogy fehérje mellett elegendõ, de nem fölös szénhidrát és lipid álljon a szervezet rendelkezésére. Vegetárius (vegetus: latinul élõ) étkezésnél és elegendõ természetes szénhidrátbevitelnél csökken a fehérjeigény. Fontos, hogy az esszenciális aminosavakat, amelyeket a szervezetünk nem képes maga elõállítani, a mindennapi étkezés során bevigyük a szervezetünkbe. Ha egy adott fehérjekomplexum tartalmazza valamennyi esszenciális aminosavat, azt teljes értékûnek mondjuk. A tévhittel ellentétben kétségtelenül igaz, hogy nem minden állati fehérje teljes értékû, viszont a növényi fehérjék között is vannak teljes értékûek. Ha fehérjéket tartalmazó tápanyagokat olyan összetételben fogyasztanunk egy étkezésen belül, hogy valamennyi szükséges aminosavat a megfelelõ arányban bevisszük a szervezetünkbe, azt komplettálásnak nevezzük. Hogy mely tápanyagok egészítik ki jól egymást, azt a Fehérjekomplettálási táblázat szemlélteti. Nem kevésbé fontos a megfelelõ, rothadásmentes emésztés érdekében az ételek társítása az emésztést elõsegítõ enzimek fajtái szerint (lásd Az ételek tudományos összeállítása táblázatot). Az ételek nem megfelelõ társítása rothadást vagy erjedést okozhat a vastagbélben. A túlzott fehérjebevitel (fõleg hús) rothadásos emésztési zavart okoz, fõleg akkor, ha többféle és különbözõ feldolgozottságú fehérjét kell emésztenünk (pl. vaj, sajt és tojás, vagy a hús még magában is). Ilyenkor az emésztõenzimek bõségesen termelõdnek, de mivel sokféle enzim idõzik az emésztõcsatornában, az emésztéssel nem tudnak megbirkózni, kiolthatják egymás hatását, emiatt a táplálék bizonyos része emésztetlenül halad tovább, míg végül a vastagbél baktériumflórája erjesztéssel, rothasztással tovább bontja. A túlzott szénhidrátbevitel (pl. a sok cukor) erjedéses emésztési zavart okoz a bélben, a túl sok zsírbevitel pedig erõs savakat termel. Azonban vigyáznunk kell, mert nem biztos, hogy egy teljes értékû étel megfelelõen társított is. Ha valóban maximálisan egészségesen akarunk táplálkozni, akkor ételünk összeállításakor mindkét táblázatra egyszerre kell figyelnünk. Például teljes értékû, komplett az egy vagy több zöldségfélét gabonával társított étel, ilyen az olajban párolt vagy nyers zöldségek kölessel

(lásd a Fehérjekomplettálási táblázat utolsó sorát). Ezek az étkek illenek is egymáshoz, összetételük nem okoz erjedést. A burgonya pedig ugyan teljes értéket képez a gabonafélékkel társítva, de az összetétel rothadást idéz elõ, és nehezen emészthetõ (pl. krumplis tészta). Ahogyan már említettük, az embernek nagy szüksége van a gabonafélék fogyasztására, de nem mindegy, hogy azokat hogyan, mennyi ideig fõzzük és hogyan készítjük el. Az optimális fõzési idõ látható a következõ táblázatban. Gabona Fõzési idõ Gabona neve Fõzési idõ Zabpehely 10 perc Rozspehely 45 perc Búzadara 15 perc Graham liszt 1 óra Hajdina 15 perc Búzapehely 1 óra Köles 40 perc Árpapehely 1,5 óra Barna rizs 45 perc Csíráztatott búza 1,5 óra Ha nem akarjuk az órát figyelni, akkor a másik lehetõség az, hogy a gabonanemûeket ötszörös mennyiségû forró vízbe tegyük, és amikor a vizet a gabona teljesen magába szívta, akkor elkészült és fogyasztható. Napjainkra jellemzõ, hogy a szénhidrátmennyiséget nem a természetes élelmekbõl fedezzük, hanem a különféle finomított cukrok, lisztek fogyasztásával (ami egészségtelen és elhízáshoz is vezethet). A természetes élelmek, a tej és tejtermékek, a gabonanemûek, a gyümölcs, zöldség- és fõzelékfélék, az olajos magvak különféle százalékban tartalmaznak természetes szénhidrátot. Szervezetünk szénhidrátigényét ajánlott ezek fogyasztásával fedezni. A zsírok, olajok és zsírszerû anyagok éppúgy megtalálhatók minden növény, állat és ember szervezetében, mint a szénhidrát. Szervezetünk csak egyetlenegy kettõs kötést tartalmazó zsírsavat tud elõállítani, két-hármat magában foglalót nem. Ez utóbbiak az esszenciális zsírsavak, a linolsav, linolénsav és az arachidonsav. Ezeket csak táplálékkal tudjuk magunkhoz venni növényi olajokban. Minél több telítetlen zsírsavat (kettõs kötéseket) tartalmaz valamelyik zsírféle, annál könnyebben emészthetõ, és annál jobban gátolja az érelmeszesedést. Ilyen telítetlen zsírsavakban bõvelkedõ olajok a napraforgó-, a len-, a szója- és az olívaolaj. Végül, de nem utolsósorban felhívjuk a figyelmet a gabonanemûek közül a búza értékére és fontosságára. Már az ókoriak ismerték a búza erejét, regeneráló, gyógyító hatását. A búzacsíra kivételesen gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben és vitaminokban (pl. a B-vitaminok, A- és E-vitamin tárháza). Fehérjéje, zsírja és szénhidrátja könnyen emészthetõ, telítetlen zsírsavakat, esszenciális aminosavakat tartalmaz. Tápegész és élõ táplálék, mert még zsírt is szolgáltat a zsírban oldódó vitaminokhoz. A tönkölybúza mint õsi táplálék egyre jobban kezd visszatérni táplálkozásunkba. Ez a búzafajta 3-4-szer több fehérjét tartalmaz az átlagos búzánál, ami 100%-ban lebontható a szervezetben. 199

Fehérjekomplettálási táblázat Burgonya Búza(liszt) Élesztõ Földimogyoró Gabona(liszt) Gyapotmag(liszt) Hajdina Hüvelyesek Kukorica(liszt) Maláta Napraforgómag Rizs(barna) Rizskorpa Szezámmag Szója Tej(termék) Tojás Zöldségfélék Burgonya x x x Búza(liszt) x x x x Élesztõ x x x Földimogyoró x x x x Gabona(liszt) x x x x x x x x x x Gyapotmag(liszt) x Hajdina x x Hüvelyesek x x Kukorica(liszt) x x x x x x x Maláta x x Napraforgómag x x x Rizs(barna) x x Rizskorpa x x Szezámmag x Szója x Tej(termék) x x x x x Tojás x Zöldségfélék x Megjegyzés: az x-szel jelölt élelmiszerek együttesen teljes értékû fehérjeforrások. Forrás: Vadnai Zsolt, biokémikus, természetgyógyász 200 Az ételek tudományos összeállítása táblázat Bogyógyümölcsök Diófélék Tojás illik nem illik illik nem illik illik nem illik Gyümölcsfélék Burgonya Gyümölcsfélék Cukor Gabonanemûek Tej Gabonanemûek Tej Gabonanemûek Burgonya Cukor Zöldségfélék Cukor Hüvelyesek Zöldségfélék Erjesztett sajt Diófélék Víz Bogyógyümölcsök Diófélék Sütemény Tejtermékek Zöldségfélék Gyümölcsök Vaj Tejszín Tejtermékek Hüvelyesek Tojás Tojás Gombák Hagymák Burgonya Méz Gombák Deszt. Víz

Gombák Gabonanemûek Burgonya illik nem illik illik nem illik illik nem illik Gabonanemûek Tojás Gyümölcsfélék Burgonya Zöldségek Gabonanemûek Burgonya Sajt Bogyógyümölcsök Cukor Tojás Rizs Rizs Cukor Diófélék Tej Lisztételek Zöldségfélék Gyümölcs Tej Tejtermékek Cukor Diófélék Tejtermékek Növényi olaj Gyümölcs Tojás Citrom Zöldség Ananász Gombák Almák Gombák Diók Hüvelyesek Fõzelékek, zöldségfélék Gyümölcsfélék illik nem illik illik nem illik illik nem illik Gabonanemûek Gyümölcs Gabonanemûek Gyümölcs Gabonanemûek Zöldségfélék Zöldségek Gombák Hüvelyesek, tej Cukor Tojás, tejszín Burgonya Tej Cukor Tejtermék, dióféle Lisztszószok Dióféle, méz Cukor Tejtermékek Burgonya, tojás Rántások Tejtermék Tej Gombák Hagymák Víz Bogyógyümölcsök Deszt. Víz Sütemény Pudingpástétom Dr. O.Z.A. Hanish alapján Vadnai Zsolt összeállítása ❸ A vízháztartás egyensúlya (Na-K egyensúly) A só (nátriumklorid) több mint élelmezési cikk, jelkép, akár a kenyér. Mi magyarok túlzottan is szeretjük a sót, ezért ránk nem hiányfogyasztás, hanem túlzott bevitel jellemzõ (pl. húsfogyasztás miatti túlfûszerezés). A zöldségfélék fogyasztása viszont csökkenti a NaCl- fogyasztást. A napi szükségletünk 2-3 gramm, ezt növényi ételek és egészen kevés sózás fedezi. Ezzel szemben szokásos vegyes étrenden még a napi 35-40 grammot is elérheti. Sellye János állatkísérlete során konyhasóban gazdag diétával együtt mellékvesekéreg-hormont adagolt. Eredménye: szívizom-elfajulás, erek gyulladása, vesezsugorodás, általános gyulladáshajlam, infarktus. Ezeket a következményeket a mai rohanó élettempó és a stressz szintén eredményezheti a nagy sófogyasztás mellett. Mivel a nátrium-klorid fõleg a sejten kívül, a szövetközti folyadékban található, a szervezet vízháztartásában, folyadékelosztódásában döntõ szerepe van. Az emberi szervezetben a sok konyhasó ödémákat (vízvisszatartás), sejt-, szövet- és szervártalmat okoz. Az összes szerv megbetegszik: érelmeszesedés, magas vérnyomás, idegesség, gyomor-, szív- és bélbetegségek, reuma keletkezhet. 201

Élettani ismereteink szerint ugyanis a konyhasó nagyobb mennyiségben méreg, a mérgezõ hatás a kolloidok eloszlásának, a fehérjék vízmegkötõ képességének és a sejtek áteresztõképességének a megváltozásában nyilvánul meg. A tartósított élelmiszerek többsége is nátriumbõ. A sót fûszerekkel, zöldségekkel kell helyettesíteni. A nagy konyhasó- és viszonylag kis mértékû káliumfogyasztás korunk egyik legártalmasabb táplálkozási tényezõje. A nátrium négyszer annyi vizet köt meg, mint a kálium. A magas vérnyomásúak egyharmada meggyógyulna, ha napi sóadagját 3 grammra csökkentené. Egy hindu közmondás szerint: "Mindenkinek születésekor kiadatik az egész életére szóló sómennyiség. Aki ezt elõbb fogyasztja el, elõbb is hal meg." A kálium a sejtek belsejében van. A sejten belüli nyomást és duzzadási viszonyokat irányítja, számos létfontosságú enzim- és hormonfolyamatot befolyásol, például az ivarsejtek termelését, ezenkívül az enzimek aktivátora, alkatrésze. Sok kálium van az izmokban, mirigyekben. A kálciummal és magnéziummal ellentétben az izom-összehúzódást (izommunkát) és az idegingerlékenységet fokozza. A szívmûködés élettani ingere, fontos tényezõ a test mozgékonyságának, rugalmasságának fenntartásában, a munkaképesség fokozásában. Fokozott izommunkánál több káliumbevitel szükséges. Nagy gondot kellene fordítani a friss kálisót tartalmazó táplálékokra. Rossz étkezés, húsevés csökkenti a kálumszintet, és sejt-ideg-izommûködési zavar léphet fel (szív, vese, keringési betegségek). Egy 70 kilogrammos ember napi káliumbevitelének 2 grammnak kell lennie. Növényi anyagokban sok kálium van! 202 ❹ Nyomelemegyensúly A táplálkozástudományban az alábbi nyomelemekrõl beszélünk: Ca, Mg, Ph, S, K, Na, Fe, Zn, Cu, Mn, Co (B12), Fl, I. A mezõgazdaság kemizálása, az egyoldalú mûtrágyázás, az állattartás megváltoztatása a táplálékláncban csökkentette a tápanyagok, az ásványi anyagok arányát. A mai táptalaj tápértéke csökkent, a növények kevesebb természetes táplálékhoz jutnak. A hiánybetegségek elkerülése érdekében ismernünk kell az egyes nyomelemeket és vitaminokat, valamint az azokat tartalmazó élelmeket. Részletes ismertetésük megtalálható a Reformkonyha címû könyvben, illetve Earl Mindell Vitamin Biblia címû könyvében. Az összes nyomelem ismertetése nem áll módunkban, ezért a legfontosabbak közül kettõt emelünk ki. A kálciumbevitel elégtelen a mai ipari civilizációkban. A napi szükséglet alsó határa fél gramm. Hiányában csontritkulás, törés, idegingerlékenység, túlérzékenységi reakciók (kiütések), gyulladásra való hajlam, az immunrendszer gyengesége, gyenge érfalak stb. fordulnak elõ. Sok kálciumot tartalmaznak: a sajtok, a tej, túró, kefir, joghurt, tejföl, olajos magvak, zöldségek, gabonák. A magnézium a második legfontosabb ásványi só. Civilizációnkban elterjedt a magnéziumhiány is. A magnézium felszívódását a belekbõl a B-vitaminok támogatják. A magnéziumbõ étrend gátolja az öregedést, a degeneratív folya-

matokat, csökkenti a magas vérnyomást, megelõzi az érelzáródásokat (embóliát, trombózist) és a szívinfarktust. Növeli a szellemi teljesítõképességet, erõsíti az immunrendszert és a stressztûrõ képességet. Kihat a szívizom állapotára, mert hiányában szív-érrendszeri károsodások és ritmuszavar lehetséges. Megtalálható a hüvelyesekben, olajos magvakban, gabonákban és a búzacsírában. ❺ Vitaminegyensúly A legfontosabb vitaminok a következõk: (A, B1, B2, B3, B5, B6, B10-folsav, B12, B13, B17, C, D, E, F, H, K, P és U-vitamin) Napjainkban mintegy 50 vitamint ismerünk. Az összes vitaminból együttesen csak mintegy 100 milligrammra van szükségünk, mégis nélkülük megáll az élet, az anyagcsere, súlyos hiánybetegségek esetén pedig táplálékban vagy gyógyszerként életmentõek. A legtöbb vitamin enzimekbe épül be, azok alkotórészeként a tápanyagok szervezetünkben való átalakításához, beépítéséhez, az anyagcsere lebonyolításához, a hormonok elõállításához szükségesek. Azaz az élet fenntartásához elengedhetetlenül fontosak. Nemcsak megfelelõ mennyiségû energiát és kalóriát elõállító fehérjére, szénhidrátra és zsírra van szüksége szervezetünknek, hanem a táplálék minõsége is fontos: tartalmaz-e vitaminokat. A túlértékelt állati fehérjedús, húsos, zsíros étrend felõl a növényi étrend felé fordult a figyelem, a vitaminok (és ásványi anyagok) igazi kincses tárháza felé. Az iparilag feldolgozott, tisztított-finomított élelmiszerekkel szemben a természetes, eredeti tápanyagok értékelése, megbecsülése került elõtérbe. Az ipari manipulációk ugyanis értékrontó eljárások. Igyekezzünk ezért minél több nem mûtrágyázott és permetezett, bio termesztésû zöldség- és gyümölcsfélét fogyasztani, ha tehetjük nyersen (mert a hõ vitaminpusztító), ha nem tudjuk így emészteni, akkor a zöldségeket olajban (vannak csak olajban felszívódó vitaminok, így az A-, E- vitamin) párolva vagy sütve. A hántolt, maghéjától és csírájától megfosztott rizs és a többi gabona elveszíti vitaminerejét (hiszen éppen a héjában van a B-vitamin), ezért a teljes kiõrlésû gabonákat, pelyheket, liszteket célszerû fogyasztani. Téves az a nézet, hogy a vegetárius táplálkozás hiánybetegségekhez vezet. Ha odafigyelünk az ételek minõségére, vitamin- és ásványianyag-tartalmára, az étkezés összetételére, a helyes fõzésre, hõkezelésre, akkor a táplálkozásunk gyógyító és energetizáló hatású lesz. ❻ Kalóriaegyensúly Az égéskor - a tápanyagok elégetésekor is - fejlõdõ hõt joule-ban (kalóriában) mérjük. Egy kilogrammkalória (kcal) az a hõmennyiség, ami 1 liter 14,5 C víz hõmérsékletét 1 fokkal emeli. Az embernek munkavégzésétõl, életmódjától függõen napi 2-3-4 ezer kalóriára van szüksége. Ha egy tápanyagtáblázatban (lásd a Reformkonyha címû könyvben) megnézzük, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszer hány gramm fehérjét, szénhidrátot és zsírt tartalmazott, kiszámíthatjuk a magunkhoz vett egyszeri vagy napi táplálék kalóriaértékét. 203

Tápanyag-, illetve energiaszükségletként az alapanyagcsere biztosítására minden órára és minden testtömegkilogrammra 1 kalóriát számolunk, ami 70 kilogrammos testtömeg esetén 70x24, azaz 1680 kalóriát jelent. Ehhez hozzászámítható nehéz fizikai munkánál 100%, könnyû fizikai munkánál 50%, mozgásszegény életmód esetén 25%. Így kapjuk meg az optimális joule szükségletet. Mindezek ellenére sokkal fontosabb a friss, nyers, pránikus tápanyagok fogyasztása, mintsem a kalóriák számolgatása. A jóga tanítása szerint energiát nemcsak az ételekbõl, hanem a légzésbõl is felveszünk. Ez pedig nem fejezhetõ ki kilokalóriákban. A hagyományos iskolák tanításai 204 Az ájurvédikus táplálkozási irányzat volt a legnagyobb hatással a hagyományos jógaétkezésre. Mielõtt azonban ezekre a tanokra kitérnénk, ki kell térnünk a három gúna fogalmára. A megnyilvánulatlan Univerzumban az energiának három tulajdonsága van, ezeket hívjuk gúnáknak, melyek ebben az állapotukban egyensúlyban léteznek. A gúnák a következõk: szattva (tisztaság), radzsasz (szenvedély, aktivitás, folytonos változás), tamasz (sötétség, tehetetlenség, lassúság). A szattva elõsegíti a tisztánlátást és a fényességet, a radzsasz megteremti az energiát és az erõt, a tamasz a tehetetlenség és nehézség létrehozója. Amint az energia formát ölt, a három tulajdonság egyike dominálni kezd. Például egy almafán lehetnek megfelelõen érett almák (szattvikusak), lehet néhány éretlen (radzsaszikusak) és lehet pár túlérett alma is (tamaszikusak). De ahogyan látjuk, függetlenül attól, hogy melyik elem uralkodik, a másik kettõ is egy idõben mindig jelen van. Egyetlen alma is lehet nagyobb részben szép érett, de lehetnek rajta olyan részek, melyek kicsit rothadásnak indultak (még ha nem is látjuk kívülrõl), és van olyan része is, ami kevésbé érett, és átmeneti állapotban van az egyik állapotból a másikba. A szattvikus étrend a legmegfelelõbb minden jógázó számára. Táplálja és kiegyensúlyozott állapotban tartja a testet. Megtisztítja, megnyugtatja az elmét, és lehetõvé teszi, hogy az maximális hatékonysággal mûködhessen. Eredménye egy megbékélt elme, amely irányítani tud egy könnyû és rugalmas testet. A szattvikus ételek közé az alábbiak tartoznak: gabonafélék, teljes kiõrlésû lisztbõl készült kenyerek, friss gyümölcsök és zöldségek, friss gyümölcslevek, tej, vaj és sajt, hüvelyes növények, diófélék, magvak, csíráztatott magok, méz, valamint gyógyteák. A radzsaszikus ételek felborítják a test és az elme közti egyensúlyt, a testet pedig az elme rovására erõsítik. Túlzott fogyasztásuk fokozza a szenvedélyeket, az elmét nyugtalanná, irányíthatatlanná teszik. Idetartoznak az erõs fûszerek és füvek, a hal, a tojás, a serkentõszerek, így a kávé, fekete tea, só, csokoládé. A gyors evés is radzsaszikus jellegû.

A tamaszikus étrend hatására a prána mennyisége megfogyatkozik, a józan gondolkodás elborul, és az embert a tehetetlenség érzése keríti hatalmába. Az elmét sötét érzelmek borítják el, mint például harag, kapzsiság. A test ellenálló képessége a betegségekkel szemben minimálisra csökken. Ételei közé tartoznak a húsok, az alkohol, a dohány, a vöröshagyma, fokhagyma, az erjesztett ételek, például az ecet, valamint az állott és túlérett dolgok. A túl sok evés és a rosszul megrágott étel szintén tamaszikus jellegûnek számít. A három gúna a lét minden formájában és minden cselekedetben megtalálható. Minden emberben uralkodóvá válik az egyik gúna, és ez meghatározza annak az embernek a cselekedeteit és gondolatait. Csak a szamádhi tudatállapotában lévõ, megvilágosodott Én képes felülemelkedni a három gúnán. Az ájurvéda Az ájurvéda szanszkrit szó, jelentése "az élet tudománya". Egy orvosi-metafizikai gyógyító élettudomány, valamennyi gyógyító mesterség szülõanyja. Elõször a Védákban, a világ legrégibb fennmaradt irodalmában jegyezték le. Indiában a gyógyítás e rendszerét több mint 5000 éve gyakorolják a mindennapi életben. A világ egyik legfigyelemreméltóbb holisztikus gyógyító rendszere, amely lefedi az egészség valamennyi aspektusát - fizikailag, érzelmileg és szellemileg egyaránt. Számtalan gyógyítási módszert foglal magába: a diétától kezdve a gyógyfüveken, a gyakorlatok és az életstílus szigorú rendjén át egészen a jógagyakorlatokig és a meditációig. Az egyéni alkat egyedi felfogásával az ájurvéda olyan felismerésekrõl gondoskodik, hogy az egyes személyek és kultúrák a természet világával és a magasabb énükkel is harmóniában levõ életmódot hozhassanak létre. A természeti törvények alapos ismeretével minden teremtmény számára optimális egészséget és fejlõdést kínál. A jóga mellett az ájurvéda jelenti az elme és a test orvoslásának egyik legfontosabb globális rendszerét. Megmutatja, hogyan értsük meg a természet, az élet nyelvét úgy, hogy nemcsak a magunk, hanem minden teremtmény számára hasznot hozóan fejlõdve, harmóniában élhessünk a nagyobb mindenséggel. Tehát nemcsak az egyén gyógyításának a titkát tartalmazza és ismeri, hanem a társadalom, minden teremtmény és az egész bolygó felemelésének titkait is. Az ájurvéda és a jóga testvértudományok, melyek együtt fejlõdtek, és fejlõdésük során sokszorosan hatottak egymásra. Mindkettõ a védikus tudás nagy rendszerének fontos része, és védikus tudományágakként együttmûködve a jóga és az ájurvéda minden szinten fokozzák, támogatják egymás tudását, ismeretanyagát, tudományát. A különbség köztük az, hogy a jóga mindenekelõtt az önmegvalósítás tudománya, célja, hogy gyakorlatai által testtudatunkon felülemelkedjünk, testi korlátainkat levessük (ehhez elõfeltételezi az egészséges testet, lelket és 205

206 szellemet). Az ájurvéda azonban elsõdlegesen a test és elme betegségeinek enyhítését célzó öngyógyítás tudománya, ami azt jelenti, hogy végsõ céljaként - mely a szellemi gyógyítás - elsõsorban az egészség visszaállításával, belsõ énünkkel törõdik. Elõmozdítja a fizikai és pszichés egészséget. A klasszikus ájurvéda végsõ célja mégis - a klasszikus jógához hasonlóan - az önmegvalósítás, mely az öngyógyítás legmagasabb formája. Az ájurvéda megmutatja, miként érhetünk el optimális egészséget, de nemcsak a külsõ élvezet miatt, hanem azért, hogy egészséges alapról és elegendõ energiáról gondoskodva tovább haladhassunk a jóga útján. A jóga és az ájurvéda együtt egy teljes tudományágat alkot, olyat, mely létünket lényünk fizikai szintjérõl legmélyebb szellemi szintjeire vezetheti, rendkívüli életerõvel társítva. Napjainkban a nyugati országok nagyobb városaiban már vannak ájurvédikus gyógyközpontok, bioboltokban kaphatók az ájurvédikus gyógyfüvek stb. De ez csak a gyógyítás fizikai oldala. Belsõ aspektusa, a finomtest és az elme gyógyítása (ami magában foglalja a jógagyakorlatokat is) adja a rendszer másik és talán fontosabb felét. Ilyen központokból kevesebb van. Vannak komoly jógaközpontok és iskolák, amelyek számos ájurvédikus terápiát kínálnak és a két tudományt együtt tanulmányozzák, hiszen tudatában vannak annak, hogy mennyire fontos a jóga ájurvédikus kapcsolata. Indiában elõször az ájurvédát tanulmányozzák, s csak azután fognak hozzá a jógagyakorlatokhoz, mert az egyént csak akkor tekintik késznek a jóga lelki-szellemi aspektusának tanulmányozására, amikor a teste már egészséges. A jóga és az ájurvéda hangsúlyozza a szattva fejlesztését. A jógában a szattva az a magasabb minõség (amint már elõbb láttuk), mely lehetõvé teszi a szellemi növekedést. Az ájurvédában a szattva az egyensúly állapota, melyben megtörténhet a gyógyulás. Ha nincs meg a kellõ szattva, vagyis tisztaság a testünkben és az elménkben, akkor nemcsak a megvilágosodás keresése, hanem bármiféle szellemi elõrehaladás korai lehet a számunkra. A szattva fejlesztésének eszközei: a helyes étrend, a fizikai tisztítás, a légzés és az érzékek szabályozása, az elme irányítása, a mantrák, és az odaadás. A szattva az ájurvédikus gyógyítás kulcsa. Az ájurvéda azt állítja, hogy a szattvikus test betegségekben nem szenved, és leginkább képes egyensúlyi állapotban lenni. A betegség, különösen a krónikus, tamaszikus állapotú. A tamasz idézi elõ fizikai szinten a méreg- és salakanyagok felgyülemlését, pszichológiai szinten pedig a negatív gondolatok és érzelmek felhalmozódását. A heveny betegségek radzsaszikus természetûek, jellemzõjük a fájdalom. A jóga célja nemcsak a szattva fejlesztése, hanem a szattva elõidézéséhez szükséges magasabb szintû radzsaszikus erõ fejlesztése is. Hasonlóképpen, az ájurvéda az egészség visszaállításához erõsebb gyógyító eljárásokat alkalmazhat, erõteljes gyógynövényeket, stb. Akár egészségrõl, akár szellemi

növekedésrõl van szó, döntõ tényezõ a radzsasz magasabb szintû ereje (szattvikus-radzsasz), ami létrehozza a kundaliní saktit (kígyóerõ), mely felébreszti a finomtestet. A kundaliní pedig mindent tiszta szattvába olvaszt. A tamaszikus-szattva, azaz a szattva gúna ellenálló ereje néha hasznos, amikor például segít abban, hogy ellenálljunk az utunkról eltéríteni akaró erõknek, a gyógyításban pedig fenntartja a test és elme immunmûködését. Az ájurvéda a különbözõ testalkatú embereknél különbözõ gyógymódot javasol, ezeket a típusokat nevezi dósáknak. A jóga a három gúnának megfelelõ mentális értelemben vizsgálja az embereket, az ájurvéda viszont a három dósán (azaz a levegõs, vizes és tüzes testnedveken) keresztül pszichofizikai alkatuknak megfelelõen teszi ugyanezt. Ugyanakkor az ájurvéda figyelembe veszi a gúnák szerepét is a mentális egészség és a testi jólét tényezõiként, a jóga pedig a fiziológiai mûködéshez viszonyítva értékeli a dósákat. Az egyéni természet minél teljesebb megállapításához a gúnák és a dósák jellemzõit is figyelembe kell venni. Az ájurvédikus és a jógaétrend; hasonlóság, különbözõség; a pránikus étrend Az általunk keresett élelem típusa fejlettségünk szintjét tükrözi. Hogy az ember milyen ételt fogyaszt, az tudatosságának fokát mutatja. Az ájurvéda minden gyógyító kezelés alapjaként a helyes étrendet helyezi elõtérbe. Az élelem az orvosság elsõ és legfontosabb formája. Helyes élelem nélkül semmilyen más gyógyító körülmény nem lehet hatékony. A szattvikus élelem egyensúlyt hoz létre, kiküszöböli az ártalmas tényezõket. A szattva alapja az ahimszá (nem ártó) magatartás: minden olyan termék kerülése, amihez állatok szenvedése, megölése tapad. A szattvikus étrend hangsúlyozza a természetes élelmet, a természettel harmóniában, jó talajon növekedett, természetesen érlelt, helyes módon és a szeretet természetes hozzáállásával fõzött élelmet. Az ilyen étel pránát és tudatosságot hordoz. Tehát a jógaétrend nemcsak a dósák szerepét (ami fontos tényezõ az ájurvédikus étrendben is) tartja szem elõtt, hanem a prána szerepét is. A nyers ételek pránában gazdagok, amit a jógi az elme magasabb rendû energiájaként próbál fejleszteni. A nyers étel a testbe és az elmébe is pránikus erõt visz, a prána pedig tisztítja a nádíkat. (Némely jógik pusztán pránán is tudnak élni - pránatáplálkozás.) A jóga - gyakorlatain keresztül - céljául tûzte ki az agni, emésztõ tûz fokozását. E gyakorlatok (különösen a pránájáma) megnövelik az agnit, és képessé tesznek a nyers ételek megemésztésére. Magasabb belsõ hõvel nem függünk annyira az élelmünkben levõ hõtõl, így jobban megfelel számunkra egy hûtõ étrend is. Egy erõsebb emésztõ és pránikus tûzzel bíró jógi kezelni tudja a nyers ételeket (gabonaszemek, gyümölcs, tejtermékek stb.), a szélsõséges hõmérsékleteket és más, általában betegségeket okozó fizikai kiegyensúlyozatlanságot. 207

208 A szellemi gyakorlásban való elõrehaladásához tehát egyre több nyers élelem fogyasztására van szükség. De csak annyi nyers élelmet vegyünk magunkhoz, hogy emésztõ tüzünk még mûködõképes maradjon. A különféle pránák más-más ételeket igényelnek. A jóga fõleg a szattvikus pránával bíró ételeket ajánlja, melyek többnyire a föld felett termõ élelmekben találhatók, mint a gyümölcsök, diófélék. A talajon termõ élelem, mint a földieper, a paradicsom stb. hajlamos a radzsasz fokozására; a fokhagyma, hagyma, gombák és hasonló, talajból kinövõ élelmek a tamaszra hajlamosítanak. Ezek azonban másodlagos tényezõk. A jógaétrend elsõdlegesen udána típusú táplálékot ajánl (fákon termõ friss, édes gyümölcsök, diófélék, mandula, dió, kókusz, szezám), hogy a prána növekedését segítse. E táplálékok többnyire éter elemet tartalmaznak és a mélyebb elmét és szívet táplálják, magukban is fogyaszthatók és nagyon egészségesek, könnyûek és kiegyensúlyozó hatásúak. A jógaétrend ezenkívül még a szamána típusú élelmeket is hangsúlyozza (egész gabonaszemek, rizs, búza, zab, tejtermékek, méz, nyerscukor, juharszirup), melyeknek szintén kiegyensúlyozó hatásuk van, könnyen emészthetõk és táplálóak. A tejtermékek közül a tej és ghí kiváló a jógagyakorlatokhoz, a tejet legjobb frissen felforralva olyan fûszerekkel fogyasztani, mint a gyömbér, fahéj és kardamon. A joghurtot ajánlatos vízzel összekeverve italként fogyasztani, különben nehéz, nyálkaképzõ. A természetes növényalapú olajak, szezám-, olíva-, napraforgóolajok szintén ajánlottak a jóga gyakorlásához és szattvikusak. Természetesen a többi pránához tartozó élelem is megfelelõ. Táplálkozásunkban élelmet kell biztosítanunk mind az öt pránához és mind a hat ízhez egyaránt. A prána a levegõ és az éter elemet uralja, ezek egyensúlyban tartásához szüksége van a tûz melegére, a föld földelésére, és a víz nedvesítõ tulajdonságára. Pránikus élelmek: zöld, leveles zöldségek, hajtások, melyek fõleg tavasszal nõnek. Ezek serkentenek, tisztítanak, hûtenek. A sok klorofillt tartalmazó ételek (levélzöld) és füvek elõsegítik a prána növekedését, fõleg, ha szattvikus fûszerekkel kombináljuk (gyömbér, koriander, fahéj, kardamon, bazsalikom, édeskömény, kömény, kurkuma, menta). Az apánikus ételek a föld alatt növõ élelmek, gyökérzöldségek, burgonya, répa, gombák. Nagy életenergiát tartalmaznak. A vjána ételek a talajon teremnek, mint a tök, a dinynye, az eper, a paradicsom, a bab. Ezek erõsítõk, serkentõk, energetizálók. Ezeket általában gabonaszemekkel, szamána természetû ételekkel együtt fogyasztják. A hagyományos ájurvéda a fõtt ételeket, a tápláló étrendet és az elemektõl való védelmünket hangsúlyozza, hogy fizikai erõnk épüljön, és meggátolja a dósák, fõleg a váta felgyülemlését. Azokat az átlagos életmódot folytató embereket kezeli, akik védelmet igényelnek a külsõ viszontagságoktól és a betegségektõl. Ezekre jellemzõ az alacsony emésztõ tûz, lassú anyagcsere, melyet még jobban legyengítene a nyers étrend. A nyersétel-diétát nem az egészség hosszú távú fenntartásához, hanem csak rövid idejû méregtelenítéshez ajánlja (késõ tavasszal) az ájurvéda, mégpedig azért, mert a nyers ételt nehezebb megemészteni, nem ad olyan nagy tömegû táplálékot, mint a

fõtt étel. Az ájurvéda sajátos étrendeket ajánl. Ez csak kis mennyiségû nyers élelmiszerekbõl (10-20%-ban, mert a vitaminpótlást, ásványi anyagokat, enzimeket ezekbõl tudjuk biztosítani), fõleg egész gabonaszemekbõl, babból, gyökérzöldségekbõl, magokból, diófélékbõl áll, szerinte ezek a kiegyensúlyozott, tápláló, vegetárius táplálékok. Az étkezésekhez különösen ajánlott a nyers uborka, retek, répa, paradicsom, kelbimbó, koriander, petrezselyem. Az ájurvéda a tejtermékeket különösen a betegséggel szembeni ellenállás fejlesztésére, a betegségek leküzdésére, a hosszú élet elõsegítésére használja gyógyítólag. Ezek közé tartoznak a tejpárlatok, a ghí, a túró, melyeket nemcsak a fiataloknak, hanem idõseknek, legyengült szervezetûeknek is javasol. A szattvikus étrend folytatásához meg kell értenünk a hat íz mibenlétét. Az édes az elsõdlegesen szattvikus íz, mely az elmének, érzékeknek is tápláló, kiegyensúlyozó, kellemes. Az édesen természetes édességeket ért az ájurvéda, mint a gyümölcsben, gabonákban, magokban, diófélékben található cukrokat, keményítõket, szénhidrátokat és olajokat, nem a mesterségesen, feldolgozottakat. A csípõs, savanyú és sós ízek hajlamosak radzsaszikusak lenni, mert izgató hatásúak. Az emésztés és más gyógyászati minõség javításához alkalmasak, de az idegrendszer számára irritálóak. A csípõs, fûszeres ízek segítenek az agni felélesztésében, túlzottan felerõsítve energiánkat, persze csak kis idõre és utána kimerülést okozhatnak. A só ásványi tartalma miatt eltömheti az artériákat és csatornákat, viszont szükséges a gyomorsavtermeléshez (de legyünk mértékletesek). A savanyú íz, mint például az alkohol, erjedést idézhet elõ a testben. A kesernyés és keserû ízek hajlamosak tamaszikussá válni, ami ugyan hasznos a méregtelenítésben, de mellékhatásokkal járhat. A hideg és könnyû tulajdonságokkal bíró kesernyés íz az agnit gyengítõ és a vátát felszaporító (idegességet okoz), méregtelenítõ hatású. Az összehúzó, szûkítõ keserû íz a salakanyagok megõrzését eredményezheti és növelheti a vátát. Használattól függõen minden íz lehet szattvikus, tamaszikus és radzsaszikus, csak arány kérdése. Mind a hat íz egyensúlyára van szükség. A túl sok édes étel tamaszikussá, tompítóvá válik, eltömi a csatornákat. De bármilyen étel túlfogyasztása tamaszikussá válhat, másrészt a túl kevés evés vagy a túl könnyû, túl izgató étrend növeli a radzsaszt. A szattvikus étrend kellemes, ízben kiegyensúlyozott, tartalmaz valamennyit mind a hatféle ízbõl, és a gyomrot csak félig tölti meg. A tamaszikus típusú jógagyakorló számára a szattvikusan elkészített - ez fõzési és fûszerezési módot jelent - radzsaszikus eledel hasznos. A radzsaszikusnak az ugyancsak szattvikus módon készített szattvikus és egy kevés tamaszikus étel (pl. nyers zöldségek) a megfelelõ. A szattvikusnak pedig az étel természetes ízét megõrzõ módszerrel elkészített szattvikus étel fogyasztása a legjobb. Az ájurvéda gabonaféléket ajánl táplálkozási alapul a téli (nov. 15. - jan. 15.), a télutói (jan. 15. - márc. 15.), a nyárutói (júl. 15. - szept. 15.) és az õszi (szept. 15. - nov. 15.) hónapokra. Nyárra (máj. 15. - júl. 15.) zöldség és gyümölcs alapú étkezést és több folyadékot ajánl. 209

Jógaétkezés õsi szövegek alapján Három jelentõs mûvet érdemes megemlíteni, melyek konkrét tanácsot nyújtanak a helyes táplálkozásunkhoz és életmódunkhoz. Ezek a következõk: a Ghéranda szanhitá, a Bhagavad gítá és a Hatha jóga pradípiká. Ahogyan már korábban említettük, a jóga társadalmi célja olyan ember nevelése, aki kevés terhet ró környezetére. Ezért a jógaétrendnek is egyszerûnek kell lennie, de egyúttal jó testi, lelki kondíciót kell biztosítania. Ahogy a Ghéranda szanhitá kifejezi: Aki úgy kezd a jóga gyakorlásához, hogy nem szabályozza az étrendjét, sok betegségnek teszi ki magát, és nem lesz képes a jóga útján haladni. (V. 16.) A 15. századbeli klasszikus mû, a Ghéranda szanhitá a Pránájáma címû fejezetben említi a szabályozott táplálkozást. Az étkezés szilárd táplálék útján történõ pránafelvétel. Az ivás a folyadékból, a légzés pedig a légnemû anyagokból veszi át az általuk hordozott pránát. Ennek az alapelvnek az ismerete segít bennünket táplálkozásunk kialakításában. A pránájáma elsõ lépéseként szilárd tápanyagokból kell tudnunk a pránát kivonni, majd ezt követõen válik lehetõvé a folyadék és a levegõ pránájának irányítása. Tehát a táplálkozás pránájáma! Ez két dolgot tesz világossá számunkra. Az egyik, hogy nem az élvezetek fokozásáért, hanem az energia és életerõ nyerése céljából táplálkozzunk. A másik, hogy a durvább energiák tisztátalansága miatt a finomakat sem lehet sikeresen szabályozni. Nagyon fontos, hogy az étel szattvikus legyen, mert ezáltal tudnak csak a pránafolyamok szabadon áramlani a nádíkon keresztül. A Ghéranda felsorolja azokat az ételeket, amelyeket a jógaiskolájában fogyasztottak a jógik. Két fõ szempont alapján vannak összeválogatva a táplálékok: szattvikusak legyenek, könnyen hozzájuk lehessen jutni természetes állapotukban. 210 Tekintettel arra, hogy ételtársításról nem ír Ghéranda, feltételezhetõ, hogy nem keverték egymással a különféle alapanyagokat ételeik elkészítésekor. A pránájáma ellenségei a radzsaszikus és tamaszikus élelmek. Attól függõen, hogy milyen jógát gyakorol vagy tanít valaki, más-más étrendet követ. Különbözik a kezdõ és haladó jógázó, valamint a jógi étrendje is. Testünket a helyes táplálkozással kémiailag készítjük elõ a jógára. Az étrend kialakításakor két szempont érvényesült: az ájurvéda sok ezer éves tapasztalata és az ezekkel megegyezõ erkölcsi elvek. A jáma és a nijáma (a tenni és a kerülni való dolgok) részét képezõ ahimszá a nem ártás szabálya mint erkölcsi alapelv is fontos szerepet kapott az étrend jellegének kialakításában. A jógik tapasztalata bebizonyította, hogy a vegetárius étrend a legelõnyösebb számukra. Amikor Srí Ramana Maharsitõl (1879-1950), az Arunácsala-hegy nagy jógijától európaiak azt kérdezték, hogy miért fogyaszt tejet, ha a tojást nem eszi, azt felelte, hogy a tojás potenciális állati életet tartalmaz, a tej azonban

nem, és a fejés mentes az erõszaktól. Ilyen módon az ahimszá (a nem ártani) elv szellemében felelt. Amikor tovább faggatták, hogy a növényi élet kioltása nem ellenkezik-e az ahimszával, Ramana Maharsi azt felelte, hogy ha így tekintünk a dolgokra, semmit sem ehetnénk, mert az élet valamilyen megnyilvánulását mindenben fel lehet fedezni, és beavatkozásunk megbontja ezt. Amikor megkérdezték tõle, hogyan érhetõ el a jóga gyakorlásánál az összpontosítás és hogyan küszöbölhetõ ki a szétszórtság, azt felelte: Szabadítsuk meg az emésztõszerveket az izgató anyagoktól, mérsékelten sózzunk, ne együnk csípõs paprikát, ne fogyasszunk sok hagymát, ne fogyasszunk bort és kábítószereket. Kerüljük mindazokat az ételeket, amelyek izgatottságot, tompultságot és székrekedést idéznek elõ. Fõ eledelünk a csapáti (kovásztalan búzalepény), zöldség, beleértve a hüvelyeseket, gyümölcs és tej legyen. A jógik tehát egy bizonyos fejlõdési fokon felül álló élet kioltását tartják elfogadhatatlannak, táplálékként a növényi vagy ennél is egyszerûbb szervezeteket használják fel, hiszen állati eredetû élelem nélkül is élhetünk egészségesen. A jógaétrend indiai elõírásai természetesen az ott honos növényeken alapulnak. A klasszikus jógaszövegek gabonacentrikusak (különösen a rizs és a búza fogyasztása került elõtérbe), hüvelyeseket, kevés leveles zöldséget, kevés gyümölcsöt, kevés fûszert tartalmazó étkezést ajánlanak. A jógikus táplálkozási mód alapja mai napig is a hántolt rizs (kargo), a teljes búzamag és a belõlük frissen készített lisztek. Az elkészítés módját csak annyiban szabályozzák, hogy kikötik: az étel tápláló és kellemes legyen, és semmiképpen sem száraz és darabos. A mitáhára (szabályozott táplálkozás) szerint a gyomor félig legyen étellel, negyedrészig vízzel, a másik negyedrész üresen maradjon a gázok szabad mozgása miatt. Mindez a könnyû emésztést segíti elõ. Azt nevezik mitáhárának - helyes táplálkozásnak -, ha az ételek tiszták, igen kellemesek, lágyak és a gyomrot csak félig töltik meg, és amelyeket azért fogyasztanak a jógik, hogy belsõ tudatukat örvendeztessék. (Ghéranda szanhitá, V. 21.) A kellemes kifejezés itt arra utal, hogy szervezetünknek kellemesnek kellene éreznie azt, ami számára hasznos. A természeti népek és az állatvilág ösztönösen így táplálkozik. A mai mesterségesen ízesített ételek azonban becsapják az érzékszerveket, így nem hagyatkozhatunk csupán ezen képességeinkre. Azonban, ha a jógaétkezést követi a gyakorló, akkor a táplálkozásra koncentrált érzékenység kifejleszt egy olyan ösztönt, mely által a gyakorló mindig tudni fogja mit, mennyit és mikor vegyen magához. Hogy a gyomrunkat félig töltésük meg élelemmel, az nagyon fontos. Aki teljesen megtölti, annak egyre nagyobbra tágul a gyomra, aki pedig alig tesz bele valamit, annak teljesen összehúzódik. Ha normális, azaz egészséges állapotában kívánjuk megtartani testünket, akkor a középutat kell választanunk. Így tudjuk 211

212 a tudatunkat fejleszteni, és így segíti a mitáhára a gondolathullámokon való uralkodást is. A jógaszövegek napi 2-3-szori étkezést ajánlanak; reggel csak folyadékot, délben és naplementekor bõvebb étkezést. Nem ajánlják a túlízesített, túl savas, romlófélben lévõ, erjesztett vagy puffasztó hatású ételeket. A túl nagy víztartalmú zöldséget, gyümölcsöt, a túl sok (fõleg zöld színû) zöldséget és a túl olajos vagy vajas ételt sem. Ezek az emésztést és kiválasztást terhelik meg. Szvátmáráma híres Hatha jóga pradípikája a következõt mondja: A keserû, savanyú, csípõs, sós vagy tüzesen csípõs ételeknek, a zöld színû zöldségek, erjesztett gabonadara, olaj, mustár, szezám, valamint alkohol, hal, hús, savanyú tejfel, író, kulattha (Dohchos biflorus), egyes bogyók, sajtolt olajtartalmú magokból készült pogácsa, aszafoetidák, fokhagyma stb. még kis mennyiségû fogyasztása is elõnytelen. (I. 59.) A többször melegített étel, a kiszáradt vagy túl sós, savanyú, romló vagy túl sok zöldséget tartalmazó ételek elõnytelenek és kerülendõk. (I. 61.) A jó gabonafélék (a búza, a rizs, az árpa, a sastika rizs), a tej, a ghí (tisztított vaj), a nyers pálmacukor, a friss vaj, a kandis-cukor, a méz, a száraz gyömbér, a patoláka (uborkafajta), az ötfajta leveles zöldség (amit a Geranda Szamhita is ír), a mung dál (szójabab) és a lágy víz megfelelõ ételek az elõrehaladott jógi számára. (I. 64.) A Hatha jóga pradípiká korlátozza a zöldségek fogyasztását is. A gyümölcs fogyasztását nem tiltja ugyan, de nem is ajánlja. Gabonacentrikus táplálkozást ajánl, és a gabonák mellett jónak tartja az édesítõszerek, tej, vaj és egyes hüvelyesek fogyasztását is. A Bhagavad gítá kihangsúlyozza a felajánlás és az áldozat fontosságát az étkezésben. Az az áldozat, amelyet az Írásoknak megfelelõen, gyümölcsére való vágyakozás nélkül ajánlanak fel, azzal a szilárd meggyõzõdéssel, hogy áldozni kötelesség, az tiszta áldozat. (XVII. 11.) Az elõírásokkal ellentétes áldozat, melyet nem kísér ételosztás, sem ajándékozás, amely a bûvös igék nélkül történik (mantrák), amelybõl hiányzik a hit, a sötétség áldozatának neveztetik. (XVII. 13.) A jóga alaptanítása, hogy minden tett visszahat ránk, kivéve, amelyet Istennek ajánlunk fel. Tulajdonképpen a felajánlás a táplálkozásból származó negatív visszahatásoktól mentesíti a jógit. Nem mindegy, hogy hogyan végezzük ezt a felajánlást. Csak akkor mentesülünk a karmáink alól, ha felajánlásunk szeretettel teli és önzetlen. Felajánláskor lemondunk tulajdonunkról. Szabaddá és függetlenné válunk, mentesek a ragaszkodástól. Isten felé irányuló feltétel nélküli szeretetünkkel a számunkra egyik legkedvesebb dolog tulajdonlásáról mondunk le. A felajánlásban tehát megjelenik a pozitív hozzáállás. A jógi táplálkozásában mindig a legjobbat, a legnagyobb szeretettel adja. Fontos, hogy az ételünk szeretetteljes úton kerüljön asztalunkra, szeretettel készítsük étkünket és szeretettel gondoljunk azokra, akiknek készítjük. A fõzés is egy áldozat, amit hittel és odaadással kell végezni. Indiai hagyomány szerint a

szakács az éppen aktuális tudatállapotának az információit belefõzi az ételbe. Ezért az indiai jógik az Istennek fõznek az ennek megfelelõ tudatállapotban. Az igazak, akik az áldozat morzsáin élnek, feloldatnak bûneik alól, de a gonoszok, akik csak maguknak készítenek eledelt, bûnt esznek véle. (Bhagavad gítá, III. 13.) Továbbá Isten felidézése azonos a tökéletesség, a pozitív gondolatok és ideák felidézésével. A jó tulajdonságok felidézése az étkezésnél valójában egy képzettársítás, amelyet az étkezés során magunkhoz veszünk. Ha mindent Istennek ajánlunk, akkor ez annyit jelent, hogy folyamatosan a legmagasabb rendû ideálunkon meditálunk (ezáltal pozitív rezgés, energia kerül az ételbe, mely gyógyít és erõsít). Ne felejtsük el, hogy amire sokat gondolunk, azt valóra is váltjuk. Ha Istenen meditálunk, hamarosan megismerjük Õt. Ez is egy jógagyakorlat, ami rendkívül fejlesztõ hatású, de a mai rohanó világban bizony nehéz megvalósítani. Az európai embernek általában gondot jelent az étkezések szabályozása. A sok reklám, stressz és maga a helytelen étkezés a névleges túltápláltsághoz vezet (amely azonban nem zárja ki a lényegi alultápláltságot). Gyakran és sokat eszünk alacsony bioértékû eledelbõl, kevés helyesen megfõzött gabonát fogyasztunk, s mivel ez nem tartalmaz sok, a szervezet számára fontos anyagot, így felborul a test egyensúlya és sokan "mindig éhesnek" érzik magukat. Például a kevés gabona fogyasztása szénhidrát iránti vágyunkat fokozza. A mantrák használata étkezéskor szintén nagyon fontos. A mantra egy rezgés, amellyel a tápláléknak információt biztosít. A mantra hatására is felkészül a szervezet a táplálék befogadására és feldolgozására. Az ételüket a történelem során sokan ajánlották fel mantrák segítségével. Ezek a mantrák finoman most is itt rezegnek, aki használja õket, elméjét fogékonnyá teszi a többi jógi gondolatainak megérzésére. (Még a szattvikus ételek is tamaszikussá válhatnak, ha szenvedés kíséri elõállításukat.) Õsi tapasztalatok szerint a Bhagavad gítá egy négysoros részlete mantra ként, nagyon találóan megragadja mindazt az érzést, hangulatot és szellemi áthangolódást, amit az étkezések elõtt és alatt éreznünk és átélnünk kellene: Brahmárpanam brahma havir Brahmágnau brahmaná hutam Brahmaiva téna gantavjam Brahma-karma-szamádhiná Magyar jelentése: Az ÖRÖKKÉVALÓT, az áldozatot, az ÖRÖKKÉVALÓT, az áldozati vajat az ÖRÖKKÉVALÓ önti áldozatként az ÖRÖKKÉVALÓ tüzébe. Bizony az ÖRÖKKÉVALÓHOZ megy az, aki cselekvés közben az ÖRÖKKÉ- VALÓRA gondol. (4. 24.) 213

Az ásramok étkezési szokásai 214 Ne riadjunk vissza attól, hogy az eddig elmondottak alapján ez az étkezési mód talán nehezen követhetõ. A jóga természetébõl fakad, hogy bizonyos nehézségeket le kell gyõzni, ezek azonban mindig csak kezdeti nehézségek. A jóga gyakorlása során is az elsõ pillantásra lehetetlennek tûnõ dolgok szakszerû irányítással végzett gyakorlás után természetessé és könnyûvé válnak. Ezért ha valamilyen nehézségbe ütközünk, legjobb egy gyakorlott, tapasztaltabb jógázóhoz fordulni. Indiában találkozhatunk olyan jógikkal, akik számunkra nagyon kevés és igen könnyû ételeket fogyasztanak, mégis óriási energiával rendelkeznek testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt, tanítanak, dolgoznak, gyakorolnak egész nap és alig alszanak. Az ásramokban az étkezési tradíciók szinte érintetlenül megmaradtak, néhol évszázadok óta változatlanok, gyakran törekszenek önellátásra: van konyhakertjük, zebuistállójuk. A bentlakók közül többen nehéz testi munkát is végeznek. India legészakibb részein a hangsúly az igénytelenebb gabonaféléken van. Ahogy haladunk dél felé, a különbségek egyre nõnek. Mind gyakoribbak a csípõs mártások, fõzelékek, a sok rizs és a déligyümölcs. Egyre erõsödik a csípõs íz, csökken a sóhasználat. Egy déli ásram fõztje már olyan csípõs a székrekedés elkerülése érdekében, hogy könnyezést, csuklást okoz annak, aki nem szokott hozzá. (A mi éghajlatunk alatt nincs értelme az ilyen erõs fûszerek használatának.) A legtöbb ásram bizonyos meghatározott jógagyakorlás irányának követelményeihez szabja a táplálkozást. Így például ahol a karma-jóga az uralkodó (az ásram lakói nehéz munkát végeznek), az étel is nehezebb, sok a hüvelyes, a gabonaféle, kevesebb a zöldség és a gyümölcs. Édesség jóformán nincs. A hatha-jógát gyakorló ásramokban sok a zöldség, a gyümölcs és a koplalás. A rádzsa-jóga ászanát és pránájámát oktató ásramokban a gabonafélék, a hüvelyesek és a zöldségek vannak túlsúlyban. Ahol az elme edzésével és fejlesztésével foglalkoznak, ott az élelem rizs, csapáti, gyümölcs jellegû zöldség, egy kevés hüvelyes és sovány tej. Ügyelnek arra, hogy az étel ne okozzon felfúvódást. A leggyakoribb, legjellemzõbb étel a fõtt rizs, a kicseri, a rántás nélküli zöldfõzelékek, a csapáti és a mártások. Ezeket különféle változatokban készítik. A jógik több esetben ajánlják a tej fogyasztását. Az ásramok zebuistállói frissen fejt tejjel szolgálnak. A zebutejrõl megállapították, hogy közelebb áll az anyatejhez, mint más tejek. Nincs "tehénszaga" sem, mint a tehéntejnek. Az ájurvéda nyolcféle tejet tart fogyaszthatónak: zebu-, kecske-, teve-, juh-, bivaly-, kanca-, elefánt- és emberi tej. A jóga tej fogyasztását akkor írja elõ, ha a jógagyakorlatok hatása megkívánja a tejjel való kompenzációt (pl. intenzív pránájámánál), de akkor is csak a friss tejet ajánlja.