Kruzslicz Tamás ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, Alkalmazott nyelvészet doktori program Köztesnyelvi repertoár vs. kommunikatív szándék nyelvtani konstrukciók a magyart idegen nyelvként tanulók köztesnyelvében Kulcsszavak: idegennyelv-tanulás, magyar mint idegen nyelv, köztesnyelv, konstrukciós grammatika, szövegalkotás Az idegennyelv-tanulás központi célja a célnyelvi kommunikáció megvalósítása. A minden kommunikációs színtérre kiterjedő célnyelvi interakciók azonban a nyelvtanulás szintjeit szabályozó Közös Európai Referenciakeret szerint is csak a B2-es nyelvi szinten valósulnak meg. Addig (az éppen adott nyelvi tudásszintnek megfelelő) köztesnyelvi repertoárral rendelkezik a nyelvtanuló. Ebből a szűkebb nyelvi tudásból feszültség keletkezik a célnyelvi kommunikatív kompetenciája és a kommunikatív szándékának kifejezése között. Az idegennyelv-tanításnak figyelembe kell vennie, hogy csökkentse ezt a feszültséget: már a nyelvtanulás kezdetétől törekedjen a legalapvetőbb kommunikatív szándékok megvalósulását elősegítő nyelvi repertoár kialakítására. Ehhez szükséges egyrészt ezek pontos körülhatárolása, másrészt az ezeket megvalósító nyelvi eszközök összegyűjtése, illetve haladási menetbe rendezése. Előadásomban német anyanyelvű, magyarul tanuló diákok köztesnyelvi grammatikáját vizsgálom tanulói szövegek segítségével A2-es és B2-es nyelvi szinten. Az egyes nyelvtani szerkezeteket az adott szintnek megfelelő kontextusban, a kutatásban részt vevő magyarul tanuló diákok fogalmazásaiban (A2-es szinten képeslapokban, B2-es szinten megadott témához készült, érvelő szövegekben) elemzem kognitív szemléletben, szövegnyelvészeti eszközökkel, kvantitatív és kvalitatív módon. A hibaelemzés módszerével elemzett, az egyes grammatikai konstrukciók szövegalkotó szerepének szempontjából különösen problémás nyelvtani szerkezetek bemutatása mellett a transzferhatásokat is vizsgálom. Végül módszertani javaslatokat teszek a magyar nyelvtan szövegközpontú, konstrukcióalapú tanítására idegen ajkú diákok számára.
Mádi Gabriella II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Filológia Tanszék, Magyar Tanszéki Csoport A kárpátaljai magyar nyelvi valóság szépirodalmi ábrázolása (Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába című regényének elemzése alapján) Kulcsszavak: Kárpátalja, többnyelvűség, nyelvi repertoár, kódváltás, lexikai kölcsönzés A szépirodalom rendszerint valamilyen módon leképezi a valóságot, így feltételezhetjük, hogy az alkotó környezetének egyes jellemzői tettenérhetők az alkotásában, és a mű értő vizsgálatán keresztül a szerzőre ható (nyelvi) közeget is jobban megismerhetjük. Berniczky Éva Ungváron élő kárpátaljai magyar író Méhe nélkül a bába című regényének helyszínei egy fiktív település, Jóna és Csornoholova, az Ungvártól mindössze 45 kilométerre található kis falu. Térkép nélkül is el tudjuk azonban helyezni a regényt földrajzilag: hőseinek beszédes neve, a regény sajátos nyelvezete és a helyszínek mind arról árulkodnak, hogy a mű Kárpátaljához köthető. Ebben az etnikailag sokszínű, többnyelvű környezetben született műben megjelenik az a többnyelvű világ, amelyben a regény íródott, és ahol a szerző és történetének hősei mindennapjaikat élik. Az előadás célja, hogy bemutassa azt, hogy egy kárpátaljai magyar író hogyan jeleníti meg a magyarországi olvasónak szánt magyar nyelvű regényében a nyelvileg, etnikailag és kulturálisan heterogén világot, amelyben a regénye játszódik. Bemutatjuk, miként jelenik meg egy elsősorban magyarországi olvasóknak szánt kárpátaljai magyar regényben, a regény szövegében a kárpátaljai nyelvi repertoár. Bemutatjuk, hogyan jeleníti meg a szerző a kódváltásokat, lexikai kölcsönzéseket, a kultúrák közötti interakció következményeit, valamint a többnyelvű lét sajátosságait. A vizsgálat módszere a szépirodalmi szövegelemzés (stíluselemzés), ami épít a kárpátaljai magyar kontaktusváltozatot leíró társasnyelvészeti munkák eredményeire.
Márku Anita Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóintézet, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Nyelvi kreativitás a kárpátaljai magyarok internetes nyelvhasználatában Kulcsszavak: internetes nyelvhasználat, nyelvi kreativitás, kárpátaljai kétnyelvűség, identitás, lexikai kölcsönzés, kódváltás Amikor az internet és a közösségi média egyre nagyobb tömegeknek vált hozzáférhetővé, egyre többen kezdték kutatni azt, hogy mi jellemzi a felhasználók viselkedését a digitális térben. A korai kutatások csakúgy, mint az internetes nyelvhasználat vonatkozásában egy egyedi és új regiszter megjelenését, az identitás vonatkozásában is merőben új identitástípus (online/virtuális/digitális), új személyiség konstruálásának lehetőségét vizionálták. Ma már a kutatások nem új regiszter leírására koncentrálnak, hanem sokkal inkább a nyelvi erőforrások, és a nyelvi kreativitás felől, a többnyelvűség vonatkozásában és a multimodalitás (pl. kép-szövegek) felől közelítenek az internetes nyelvhasználat vizsgálatához. Az előadásban a kárpátaljai magyar internethasználók közösségi portálról gyűjtött diskurzusain keresztül mutatom be, használnak-e kétnyelvűségi jelenségeket (lexikai kölcsönzések, kódváltások) az internetezők, s miért nevezhető ez kreatív nyelvhasználatnak. Röviden kitérek arra is, hogy ezeken a kontaktusjelenségeken keresztül hogyan nyilvánul meg az identitás egyegy eleme a digitális térben.
Máté Réka Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont Pannon Egyetem, Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskola Gondolatok a kétnyelvű beszélők nyelvi repertoárjának rendeződéséről Kulcsszavak: Kárpátalja, kétnyelvűség, kölcsönszavak, nyelvi ideológiák A nyelvi/verbális repertoár (linguistic/verbal repertoire) az egyének vagy a beszélőközösségek különböző társadalmi kontextusaiban használt nyelv- és stílusváltozatok összessége (Gumperz 1964: 138, Gal 1987: 286, Trudgill 2003: 140 141). A nyelvi repertoár tartalmazhat több nyelvet is, amelyeknek természetesen szintén több változata van (Gumperz 1964: 140). A nyelvi repertoár egy (többé vagy kevésbé pontosan) meghatározott területen használt elemeit sorolhatjuk egyetlen nyelvhez (annak különféle változataihoz), de akár két vagy több nyelvhez (illetve azok változataihoz) is. Közismert, hogy azokon a területeken, ahol a nyelvi repertoár elemeit több, egymással Ausbau viszonyban álló nyelv között osztják meg, vita alakulhat ki arról, hogy a nyelvi repertoár egyes elemei melyik autonóm változat hatókörébe sorolhatók (Trudgill 1992, 2001). Sokkal kevésbé kutatott téma viszont az, hogyan rendezi saját tudatában egy többnyelvű személy saját nyelvi repertoárjának elemeit. Az előadásban azt vizsgáljuk, hogy egy kétnyelvű beszélőközösség egyes tagjai hogyan interpretálják saját nyelvi repertoárjukat. Megvizsgáljuk, hogy kontaktushatásokat mutató idiolektusuk bizonyos elemeit az első vagy a második nyelvük elemeiként, vagy esetleg mindkét nyelvük elemeiként azonosítják-e; vannak-e az egyéni interpretációk mögött társadalmi normák; milyen nyelvi ideológiák befolyásolják azt, hogy például az adatközlő első nyelvében előforduló másodnyelvi kölcsönszavakat az L1 vagy az L2 elemei közé sorolja valaki. Azt vizsgáljuk tehát, hogy a nyelvészek által absztrahált, folyamatos, egységes repertoárként kezelt elemeit a hétköznapi beszélők a kárpátaljai magyar beszélőközösség kétnyelvű tagjai milyen ideológiák alapján kategorizálják és sorolják hol egyik vagy másik, időnként pedig több különböző nyelv elvonatkoztatott, diszkrét egységként kezelt kategóriája alá. Az elemzés bemutatja, hogy a nyelvi repertoár elemei az egyes beszélők tudatában korántsem szerveződnek logikusan és ellentmondásmentesen diszkrét és önálló egységekké, amelyeket a hétköznapokban nyelv -ként azonosítunk. Hivatkozások Gal, Susan Linguistic Repertoire 1979. In: Ammon, U. Dittmar, N. K. J. Mattheier (eds.) Sociolinguistics. An International Handbook of the Science of Language and Society. Vol. 1. Berlin: Walter de Gruyter. 286 292 Gumperz, John 1964. Linguistic and social interaction in two communities. American Anthropologist 66 (6/2): 137 53. Trudgill, Peter 1992. Ausbau sociolinguistics and the perception of language status in contemporary Europe. The International Journal of Applied Linguistics 2: 167 178. Trudgill, Peter 2001. The Ausbau and Abstand sociolinguistics of linguistic minorities. In P. Nelde and R. Schjerve (eds.) Minorities and language policy (= Plurilingua 22). Asgard Verlag. St. Augustin. 37 44. Trudgill, Peter 2003. Glossary of Sociolinguistics. Edinburgh Univeristy Press. Edinburgh.
Misad Katalin Comenius Egyetem BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Fordítási és terminológiai problémák dél-szlovákiai önkormányzati hivatalok kétnyelvű mintaszövegeiben Kulcsszavak: hivatali kétnyelvűség, szaknyelvi tervezés, terminusalkotás, fogalmi és formai azonosítás Az 1999/184. számú ún. kisebbségi nyelvhasználati törvény lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvek szó- és írásbeli hivatali használatára azokon a szlovákiai településeken, ahol az adott kisebbséghez tartozó lakosság részaránya eléri a 20%-ot. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a lehetőségek kiaknázása nem a megfelelő ütemben, ill. szinten történik. Ennek egyik oka a megfelelő tájékoztatás hiánya: az ügyfelek nem kapnak a hivataltól egyértelmű, könnyen áttekinthető tájékoztatást arról, hogy egy-egy konkrét ügyben eljárva milyen mértékben és módon használhatják az anyanyelvüket. A másik fő ok a nyelvi felkészületlenség: a hivatalos élet több évtizedes szlováknyelvűségének következményeként sem a hivatali dolgozók, sem az ügyfelek nem ismerik a magyar jogi-közigazgatási terminológiát, a magyar hivatalos stílust, valamint az ebbe tartozó szövegtípusok jellemzőit; ráadásul a szlovák hivatalos szövegek kisebbségi nyelvre való fordításához hiányoznak a megfelelő szakszótárak. Előadásomban dél-szlovákiai helyi önkormányzati hivatalok kétnyelvű szlovák magyar mintaszövegeinek kisebbségi nyelvű textusaiban felmerülő fordítási és terminológiai problémákkal foglalkozom. A bemutatásra kerülő nyelvi adatokat melyek a szlovák mintaszövegek eddig készült magyar fordításaiból származnak főként a fogalmi eltérések szintjén vizsgálom, de érintem főbb mondattani és pragmatikai sajátosságaikat is. Mindemellett nyelvtervezési kérdéseket is felvetek: annak felvázolására törekszem, hogy amennyiben valamilyen oknál fogva nincs mód a magyarországi szakkifejezés átvételére, s így felmerül egy új terminus megalkotásának szükségessége, milyen lépések nyomán kell haladnia a kisebbségi helyzetben folytatott szaknyelvi tervezésnek, hogy a kiválasztott megnevezés ne gátolja a magyar magyar megértést, ugyanakkor erősítse a magyar nyelv használatát az adott országban, ill. nyelvi színtéren. Hivatkozások: Lanstyák István Szabómihály Gizella 2002. Nyelvi jogaink érvényesítésének nyelvi feltételei. In: Lanstyák István Szabómihály Gizella (szerk.), Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok.: Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 117 126. Misad Katalin 2017. A kétnyelvűség gyakorlata dél-szlovákiai önkormányzati hivatalokban. In: Misad Katalin (szerk.), Kétnyelvűség térben és időben. Szenczi Molnár Albert Egyesület. Pozsony. 72 92. Misad Katalin 2013. Aktuálne otázky maďarskej terminológie na Slovensku. In: Dobríková, Mária (szerk.), Philologica LXXI. Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Univerzita Komenského. Bratislava. 91 98. Szabómihály Gizella 2002. A hivatali kétnyelvűség megteremtésének nyelvi vetületei. In: Lanstyák István Szabómihály Gizella (szerk.), Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 182 199
N. Császi Ildikó KRE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék Muravidéki fiatalok nyelvválasztása és nyelvváltozata az interneten Kulcsszavak: digilektus, nyelvválasztási preferencia, közösségi háló, muravidéki nyelvjárási sajátosságok, kontaktusjelenségek A 21. század infokommunikációs technológiája lehetővé teszi, hogy egymástól térben távol lévő emberek közvetlenül és kölcsönösen írásban kommunikáljanak. A hálókommunikációnak vannak sajátos, műfajtól független nyelvi jellemzői, a legfrissebb szakirodalomban a digilektus fogalmával (Veszelszki 2012, 2017) jelölik ennek a nyelvhasználati módnak, egy új nyelvváltozatnak a megnevezését. Az internet közösségi oldalain megjelenő muravidéki fiatalok hozzászólásaiban többnyelvűek és kettősnyelvűek is, nemcsak a digilektus beszélt nyelvi jellemzői jelennek meg, hanem egyértelműen kimutathatók az élőbeszédben, a fiatalok beszédében is megjelenő nyelvjárási jelenségek. Kutatásom első eredményeit korábban már a VI. DialSzimpozionon ismertettem. Ennek folytatását mutatom be előadásomban. A spontán megfigyelésen túl kérdőíves felméréssel vizsgálom a Muravidékről származó maribori hallgatók digitális kapcsolattartásának nyelvválasztási preferenciáit, illetve magyar nyelvhasználatukban hogyan jelennek meg a muravidéki magyar nyelvjárási sajátosságok (Bokor 2009, Kolláth 2016) és a kontaktusjelenségek (Kolláth 2004), valamint milyen a fiatalok ehhez kapcsolódó attitűdje. Hivatkozások: Bokor József 2009. Nyelviség és magyarság a Muravidéken. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. Lendva. Kolláth Anna 2004. Kontaktusjelenség vagy nyelvhelyességi hiba? Muravidéki nyelvhasználati jelenségek és megítélésük. Fórum Társadalomtudományi Szemle 4. Somorja. Kolláth Anna 2016. Nagy elődök nyomában Nyelvjárások és kutatásuk a Maribori Magyar Tanszéken. Hungarológiai Közlemények. Újvidék. 2016. XVII. 4: 13 28. Veszelszki Ágnes 2012. A digilektus beszélt nyelvi jellemzői. In: Bárdosi Vilmos (főszerk.): Tanulmányok. Nyelvtudományi Doktori Iskola. Asteriskos 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar doktori iskolák tanulmányai. ELTE BTK. Budapest. 399 417. Veszelszki Ágnes 2017. Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatába. L'Harmattan. Budapest.
Nádor Orsolya Károli Gáspár Református Egyetem Felsőfok-e a felsőfok? Magyar C1 szintű szóbeli nyelvvizsgák vizsgálata az elvárt kommunikatív kompetencia szempontjából Kulcsszavak: magyar mint idegen nyelv, C1 szintű szóbeli nyelvvizsga, anyanyelvi és idegen nyelvi kompetenciák megfeleltethetősége A kommunikatív kompetencia mint az egyes nyelvtanulói szintekhez társított cél elérése a kilencvenes évek eleje óta van jelen a magyar mint idegen nyelv tanulásában és tanításában is. A kevéssé ismert nyelvek tanulói általában és ez alól a magyar sem kivétel megállnak a B1 szint közelében. Akik ennél magasabbra jutnak, többnyire forrásnyelvi környezetben, a felsőoktatás kereteiben tanulják a nyelvet és a kultúrát, emellett fél- vagy egy évet eltöltenek célnyelvi környezetben, a számukra kifejlesztett oktatási programban is. Ők azok, akik jellemzően megpróbálkoznak a C1 szintű nyelvvizsga letételével. A Közös Európai Referenciakeret alapján, aki erre a szintre elér, már egyenrangú partnere az anyanyelvi beszélőknek, be tud kapcsolódni bármilyen témájú társalgásba, és az anyanyelvűek szintjéhez közel képes árnyaltan kifejteni a gondolatait, beleértve a lexikai és a nyelvtani pontosságot is. Az előadásban arra keresem a választ, hogy ez valóban így van-e, tényleg az anyanyelvűekhez hasonló nyelvi kompetenciával rendelkeznek-e a C1 szintű nyelvvizsgázók. Ehhez az ECL vizsgaközpont által rendelkezésembe bocsátott hangfelvételek adják a kiindulópontot. Az ott elhangzó témákat a vizsgán kapott kérdések beillesztésével hasonló korú anyanyelvűekkel is felveszem, majd összevetem a tapasztalatokat. Feltételezésem szerint a célnyelvi környezetben töltött év hozzásegíti a nyelvtanulókat a KER-ben megjelölt nyelvi-kulturális kompetencia eléréséhez.
Németh Miklós Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék Az ö-zés vizsgálata különféle eszközökkel a SZÖSZI-interjúkban. Helyességi ítéletek, az adatközlők választásai és beszédprodukciója Kulcsszavak: SZÖSZI, ö-zés, helyességi teszt, használati teszt, beszédprodukció A vizsgálat korpusza a Szögedi Szociolingvisztikai Interjú (SZÖSZI) 30 olyan interjúja, melyeket hatvan évnél idősebb adatközlőkkel készítettünk. Az interjúkban 27 szópárt kérdeztünk, melyekből 14 az ö-zésre vonatkozott: csendes/csöndes, ehhez/ehhöz, ember/embör, festékes/föstékös, fészek/fészök, gyerek/gyerök, kereszt/köröszt, legyen/lögyön, lehet/löhet, lehetséges/lehetségös, löhetségös/lehetségös, megy/mögy, recseg/röcsög, szeged/szögel. Az ugyanazon minipálpárokat tartalmazó első tesztsorozat a használatra vonatkozott ( Ön melyiket szokta használni? ), a második az interjú egy későbbi szakaszában pedig a helyességre ( Melyik a helyes? ) A tesztek jó lehetőséget nyújtanak arra, kontrasztba állítsuk adatközlőink saját nyelvhasználatát az általuk hozott helyességi ítéletekkel az ö-zés vonatkozásában. A helyességi ítéletek önmagukban is sokat elárulhatnak az ö-ző, nem sztenderd formák megítéléséről, de különösen érdekesek lehetnek a használati teszt adataival összevetve. Tudományosan elfogadott tény, hogy egy szerkezet használata nem implikálja elfogadását, miként elfogadása sem implikálja használatát (Greenbaum 1976, magyarul idézi: Kontra szerk.: 2003: 231), ugyanakkor a két teszt eredményeinek összevetése megmutathatja, hogy mekkora rejtett presztízse van az ö-zésnek a szegedi beszélőközösségben. A használati teszt eredményeit azután érdemes összevetnünk az adatközlők saját beszédprodukciójával is: ehhez rendelkezésünkre állnak a részletes adatok a harminc interjúalany ö-zéséről (l. Kontra Németh Sinkovics 2016: 136 147). Ez az összevetés empirikus bizonyítékokkal szolgálhat arra, mekkora különbség van a potenciális nyelvhasználat és az aktuális nyelvhasználat között, és hogy melyik típusú adat milyen mértékben lehet adekvát egy beszélő nyelvi működésének leírásában. Hivatkozások: Kontra Miklós (szerk.) 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Osiris. Budapest. Kontra Miklós Németh Miklós Sinkovics Balázs 2016. Szeged nyelve a 21. század elején. Gondolat. Budapest.
Oszkó Beatrix
Presinszky Károly Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Az í-zés vizsgálata csallóközi beszélők nyelvi repertoárjában Kulcsszavak: zárt í-zés, Csallóköz, kérdőíves vizsgálat, nyelvjárási szövegek, attitűd A zárt tendencia központi tagjaként az í-zést tartja számon a nyelvjárástani szakirodalom. Nagy területen előforduló jelenségről van szó, de az érvényesülése különböző mértékű. A szlovákiai magyar nyelvjárásokban legerősebb a délnyugati területeken, a csallóközi szigetközi nyelvjáráscsoportban. Mindegyik fonetikai helyzetben több morfémát is érint ez a tendencia. Mindemellett ez az egyik leginkább feltűnő és legtöbbször megbélyegzett nyelvjárási jelenség. Az előadás e hangtani jelenség mai jellemzőire mutat rá a Csallóközben. 10 kutatópont 100 adatközlőjének válaszaiban vizsgálja a zárt í-zést. Az előadás a Bihalbocs dialektológiai szoftver segítségével először elemzi a kérdőíves vizsgálat eredményeit, és rámutat a nyelvjárási jelenség területi sajátságaira az adatközlők szociológiai jellemzőinek tükrében. A szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyv alapján az í-zés gyakoriságát csallóközi nyelvjárási szövegekben is megvizsgálja az előadás, valamint bemutatja a jelenséghez kapcsolódó adatközlői attitűdöket is.
Salánki Zsuzsa ELTE BTK MNYFI Nyelvi változatosság, nyelvi regiszterek és hiányok oroszországi finnugor beszélőközösségeknél Kulcsszavak: Jelenleg az oroszországi finnugor/uráli nyelvű közösségek két- (vagy több)nyelvű őshonos kisebbségi közösségként határozhatók meg. Másodnyelvük egy többnyire egynyelvű többségi beszélők által használt nyelv (orosz), illetve a közvetlen nyelvi környezetükben egyéb, szintén két- (vagy több)nyelvű nyelvi kisebbségek által beszélt nyelv(ek) találhatók. Ezen finnugor/uráli nyelvek régóta kutatás tárgyát képezik a (magyar) nyelvészetben: hagyományosan történeti-összehasonlító keretben illetve leíró szempontból. A vizsgálatok kezdetektől a területi nyelvváltozatokon, továbbá az irodalmi nyelven vagy az ahhoz való viszonyításon alapulnak, valamint legújabban a kétnyelvű nyelvhasználat, az előrehaladott nyelvcsere-helyzet is előtérbe került, azonban a társadalmi meghatározottságú modern nyelvváltozatok, stílusrétegek egységes szempontok szerint történő leírása kevéssé kidolgozott téma. Ez az előadás a finnugor/uráli nyelvi közösségek által használt nyelvek változatosságát, nyelvhasználati színtereit mutatja be, a változatokhoz kapcsolódó értékítéletek, attitűdök számbavételével. A nyelvhasználatot meghatározó szocioökonómiai tényezők közül két, egymással összefüggő tényezőt emelek ki: a nyelvpolitikát és az oktatási rendszert, mint amelyek a legutóbbi jogi-törvényhozási változtatások következtében az adott nyelvek közötti funkciómegoszlás jelentős megváltozásának lehetnek okozói.
Sárosi-Márdirosz Krisztina-Mária Sapientia Emte, Marosvásárhelyi Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék A kontaktushatás jelensége erdélyi magyar jogászok szaknyelvhasználatában. A román nyelv hatása a magyar jogi szaknyelvre. Kulcsszavak: kontaktushatás, jogi szaknyelv, erdélyi magyar hivatalos nyelv, nyelvi jogok A romániai nyelvi jogi rendszer 2001 óta, amikor megjelent a 215. számú közigazgatási törvény, lehetővé teszi, hogy az anyanyelvet szélesebb körben használják a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok. A törvény biztosítja, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbséghez tartozó lakosok részaránya eléri a 20%-ot, az anyanyelvet használni lehessen a közigazgatásban és a hivatalos ügyintézések során. Ez a jog továbbra is sokáig csak lehetőség sok állampolgár számára, mivel az erdélyi magyar hivatalos nyelvi regiszter hiányossága, illetve a magyar nyelv presztízsének hiánya meggátolta a polgárokat és a szakembereket is abban, hogy használják az anyanyelvet a hivatalos szférában. Vizsgálatunkban arra szeretnénk választ kapni, hogy az erdélyi magyar jogászok szaknyelvi ismeretei mennyire teszik lehetővé, hogy a kisebbséghez tartozó ügyfeleiknek anyanyelvükön biztosítsanak jogi szolgáltatásokat. Feltételezésünk szerint a román nyelvnek az írott jogi nyelvre kifejtett hatása jelentős mértékű. Jelen kutatásban amelynek keretében erdélyi magyar jogászok által írt magyar nyelvű jogi iratokat kívánunk vizsgálni az erdélyi magyar jogi szaknyelv tulajdonságait szeretnénk vizsgálni a román-magyar kontaktushatás jelenségének figyelembe vételével.
Siklósi Beáta Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola Kontaktusjelenségekkel kapcsolatos attitűdök a horvátországi magyarok körében Kulcsszavak: attitűd, kölcsönszók, megbélyegzés, Horvátország A horvátországi magyarok mindennapi szinten használják a horvátból származó kölcsönszókat a két nyelv érintkezésének következményeként. A kontaktusjelenségeket mind a kétnyelvű, mind az egynyelvű beszélők gyakran megbélyegzik: helytelennek, csúnyának, veszélyesnek tartják őket. Bizonyos beszélők purista hozzáállása normaszegésnek illetve abnormális jelenségnek tekinti a kölcsönszavak használatát és a kódváltást, a két legszembetűnőbb jelenséget. Mások a kontaktusjelenségeket a kisebbségi lét természetes velejárójának tekintik. Előadásomban a horvátországi magyarok által széles körben használt négy közvetlen kölcsönszót, azaz az átadó, esetünkben a horvát nyelvből hangalakjával együtt az átvevő nyelvbe került szót (Lanstyák 2006:38) vizsgálok. A szavak a következők: patika tornacipő, szelotép ragasztószalag, kolodvor pályaudvar, oszobna személyi igazolvány. A vizsgált lexémákat a kérdőíves kutatás során a beszélők kontextusba ágyazva hallották, s így értékelték őket. Az ambivalens válaszok különbséget mutatnak az egyes kölcsönszók elfogadottságát tekintve. Míg egyes horvátból átvett és a magyarba általánosan beépült szavakat az adatközlők elsőre észre sem vesznek, másokra azonnal fölfigyelnek és gyakran negatívan reagálnak. Ez részben alátámasztotta hipotézisem, miszerint negatív attitűdök kapcsolódnak a kölcsönszók használatához. Hasonló elítélő, bíráló attitűdre talált vajdasági fiatalok körében Rajsli Ilona (2003). Presinszky Károly (2009) szlovákiai magyarok nyelvhasználatát vizsgálta. Adatközlőinek kétharmada semlegesen, inkább elfogadóan viszonyul a szlovák szavak jelenlétéhez a szlovákiai magyar nyelvben. A horvátországi válaszadók egy része a szlovákiai magyarokhoz hasonlóan elfogadó, a helyi nyelvváltozat természetes részének tekinti a horvát kölcsönszókat. Hivatkozások: Rajsli Ilona 2003. Nyelvi attitűdök a vajdasági fiatalok körében. In Kisebbségi létjelenségek, Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások. Gábrityné dr. Molnár Irén Mirnics Zsuzsa (szerk.) MTT Könyvtár. Szabadka. 215-229. Lanstyák István 2006. Nyelvből nyelvbe. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. Presinszky Károly (2009): Nyelvi attitűdök vizsgálata nyitrai magyar egyetemisták körében. In: Borbély Anna, Vančoné Kremmer Ildikó és Hattyár Helga (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Tinta Kiadó, Budapest Dunaszerdahely Nyitra. 241 248.
Sinkovics Balázs Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék A fel~föl váltakozás szegedi beszélők nyelvhasználatában kulcsszavak: standard e~ö váltakozás, fel~föl igekötő, SZÖSZI, nyelvi változó A standardban váltakozást mutató szavak (seper~söpör, csend~csönd, feláll~föláll) használatában kimutathatók területi különbségek. A nyelvjárási adatközlések alapján a valamilyen mértékben ö-ző (dunántúli és déli) nyelvjárásterületeken az ö-ző változatok gyakoribbak. Jelen előadásban a sztenderdben is váltakozó alakok közül a fel~föl igekötőt vizsgálom szegedi beszélőkkel készített interjúkban. A Szögedi Szociolingvisztikai Interjú (SZÖSZI) több adatközlője is azt állította, hogy bár az interjú készítése idején már alig beszél szegediesen, ö-zve, de a föl igekötőt még ö-vel szokta használni. Néhány középiskolás adatközlőnk is említette, hogy szülei szoktak ö-zni, például föl-t mondanak fel helyett. Előadásomban három különböző korcsoportba (15 17 éves, 18 32 éves, 60 év fölötti) tartozó szegedi adatközlők nyelvhasználata alapján a következő kérdésekre keresem a választ: 1) Van-e különbség a különböző életkorú adatközlőknél a fel~föl váltakozás tekintetében? 2) Van-e különbség a fel~föl használatában a szegedi e-ző beszélők és azok között, akik tudnának szegediesen, ö-vel beszélni, az interjúban mégsem teszik (mekegők)? 3) Összefügg-e a föl igekötő gyakorisága azzal, hogy valaki született szegedi vagy felnőttként távolabbról került Szegedre? 4) Ugyanúgy érvényesül-e a váltakozás a különböző szófaji kategóriákban (fölír, fölírás, fölirat)? 5) Az interjú folyamán mindvégig ö-zve beszélő terepmunkás beszéde változik-e a föl igekötő tekintetében attól függően, hogy ö-ző vagy e-ző adatközlővel beszél?
Sipos Mária MTA Nyelvtudományi Intézet Az orosz naverno szerepe hanti spontánbeszédben Kulcsszavak: szókölcsönzés, beszélt nyelv, modális partikula, hanti, orosz Előadásomban egy kölcsönzött modális partikula használatát elemzem az átvevő nyelv más hasonló funkciójú elemeivel összefüggésben. A vizsgálat egy északnyugat-szibériai uráli nyelvre, a hantira irányul, és Ruttkay-Miklián Eszter által gyűjtött spontánbeszéd-jellegű szinjai hanti szövegek alapján történik (Ruttkay-Miklián 2011). A beszélő hanti orosz kétnyelvű, produkciójában bőségesen fellelhetők orosz kölcsönszavak, és nem ritka a kódváltás sem. A modális partikulák előfordulásának kutatása különböző szövegtípusokban korábban nem volt jellemző, de az utóbbi időben vannak rá példák (Pic Furmaniak 2012). Az előadás középpontjában az orosz naverno bizonyára, vélhetőleg, alighanem jelentésű episztemikus adverbium átvétele és használata áll, amelynek forrásnyelvi funkciója jól kutatott (pl. Grenoble 1998). Ez a szó jellemzően az oroszországi kisebbségi nyelvek szókincsébe is bekerült, és a szókincs gyarapításán túlmenően szintaktikai változásokat is beindíthatott (pl. Kehayov 2017). A vizsgált szöveganyag specialitását a következők adják meg. A terepmunka során a beszélő feladata az volt, hogy Wolfgang Steinitz nyelvjárási és etimológiai szótárának (Steinitz 1966 1993) szócikkeiből kiindulva a megadott hanti szavak jelentését, illetve használatát megvilágítsa. Egyrészt az adatközlő mindezt saját intuíciói alapján, tetszőleges megformálásban és terjedelemben tehette, mivel a gyűjtés célja az adott fogalom émikus (helyi, önálló, saját kultúrán alapuló) megragadásának lejegyzése volt. Másrészt a beszélő nem minden esetben tudott kimerítő vagy biztos választ adni, mivel a feladatok egy külső lista (szótár) alapján fogalmazódtak meg. Ezért megnyilatkozásaiban sűrűn fordulnak elő olyan elemek, amelyekkel az általa elmondottak valószínűségét, illetve saját bizonytalanságát jelzi. Ezek között vannak hanti elemek, továbbá vannak az egyértelmű pragmatikai dominanciával bíró orosz nyelvből kölcsönzöttek is. A gyűjtött szövegben a beszédszituáció, a beszédaktus jellege, a diskurzus szerkezete, a diskurzus szereplői stb. állandók (Andersen 2014). Éppen homogén jellege, valamint nagy terjedelme miatt azonban olyan kérdések megválaszolására kiváló alapot szolgáltat, mint pl. (1) az orosz eredetű elemnek a forrásnyelvben meglévő pragmatikai értéke és jelentése hogyan viszonyul a hasonló funkciójú hanti elemek pragmatikai értékéhez és jelentéséhez; (2) milyen összefüggés van a hasonló jelentésű elemek sűrűsége és funkciója között; illetve (3) különbözik-e az orosz naverno funkciója a többi hasonló jelentésű hanti elemtől olyan mértékben, hogy előfordulása megjósolható legyen ami a kölcsönzés és kódváltás elhatárolásának egyik kritériuma lehet (Myers-Scotton 2002: 41). Hivatkozások: Andersen, Gisle. 2014. Pragmatic borrowing. Journal of Pragmatics 67: 17 33. Grenoble, Lenore A. 1998. Deixis and Information Packaging in Russian Discourse. John Benjamins, Amsterdam. Kehayov, Petar 2017. The Fate of Mood and Modality in Language Death: Evidence from Minor Finnic. Mouton De Gruyter, Berlin. Myers-Scotton, Carol 2002. Contact Linguistics: Bilingual Encounters and Grammatical Outcomes. Oxford University Press, New York. Pic, Elsa Furmaniac, Gregory 2012. A Study of Epistemic Modality in Academic and Popularised Discourse: The Case of Possibility Adverbs Perhaps, Maybe and Possibly. Revista de Lenguas para Fines Específicos 18: 11 44.
Ruttkay-Miklián Eszter 2011. Szinjai hanti értelmező szótár. Weboldal. Hanti módon: Szinjai hanti néprajzi és nyelvészeti gyűjtemény. Multimédiás adatbázis a szerző szinjai hantik között végzett néprajzi-nyelvészeti terepmunkájának eredményeiből. http://hantisirn.nytud.hu/hu/bundle/szinjai-hanti-ertelmezo-szotar [2017. december 1.]. Steinitz, Wolfgang 1966 1993. Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. Akademie Verlag, Berlin.
Sitkei Dóra ELTE Magyarul tanuló japán hallgatók kérési megnyilatkozásainak célnyelvi udvariassági értékelése Kulcsszavak: köztesnyelvi pragmatika, udvariasság, a kérés beszédaktusa, japán kultúra, MID, hallgatói értékelés Ahhoz, hogy megállapítsuk magyarul tanulók köztesnyelvi megnyilatkozásainak udvariassági jellemzőit, többféle módszer áll rendelkezésünkre. Objektív értékelésként meg lehet számolni például az enyhítő külső és belső módosítók (Blum-Kulka és Olshtain, 1984) számát megnyilatkozásonként, amit össze lehet vetni a megfelelő célnyelvi értékekkel, de lehetőség van a szubjektív értékelésre is. Ekkor a célnyelvi hallgató értékeli (l. Eelen, 2001) udvariassági szempontok alapján a megnyilatkozásokat, amely során összeveti a köztesnyelvi produktumokat elvárásaival. Előzetes kutatásomban (Sitkei, megjelenés alatt) nyílt végű diskurzuskiegészítő tesztre 35 fő magyarul tanuló, japán anyanyelvű hallgató magyar, valamint kontrollcsoportként 40 fő magyar anyanyelvű hallgató magyar, valamint 25 fő japán anyanyelvű hallgató által adott japán nyelvű megnyilatkozásokat vizsgáltam 3+1 kérésszituációban. A kérésszituációk szociopragmatikai és beszédaktus-specifikus tényezőkben (a kérés szívességkérő, illetve jogos jellege) különböztek egymástól. A célnyelvi eredményekhez képest a köztesnyelvi beszélők ismeretlen, illetve idősebb személlyel szemben több külső módosítóval éltek, illetve produktumaik a belső módosítók tekintetében is eltérő jellegzetességeket mutattak az anyanyelvi transzfer eredményeként. A jelen kutatás során a megnyilatkozások célnyelvi udvariassági értékeléséhez 12 fő magyar L1 adatközlő 5-fokú Likert-skálán értékelte udvariassági szempontrendszer alapján a köztesnyelvi produktumokat. Az eredmények hozzájárulnak a köztesnyelvi megnyilatkozások udvariassági szintjének pontosabb beazonosításához, amely szükséges a megfigyelések értelmezéséhez, valamint különféle következtetések, mint például sajátos köztesnyelvi stratégiák megállapításához. Hivatkozások: Blum-Kulka, Shoshana Olshtain, Elite 1984. Requests and apologies: A cross-cultural study of speech act realization patterns (CCSARP). Applied Linguistics 5(3): 196 213. Eelen, Gino 2001. A Critique of Politeness Theories. St. Jerome. Manchester. Sitkei Dóra, megjelenés alatt. Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak udvariasságot érintő jellegzetességei a kérés beszédaktusában. In: Endrődy-Nagy Orsolya (szerk.) Gyermekkép, oktatás, társadalom Japánban. ELTE Eötvös. Budapest.
Sólyom Réka Károli Gáspár Református Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék Bezzeg a nyolcvanasévekbenezisjobbvoltozik, buszsávozik; árfolyamrögzít, munkamegbeszél: figyelemfelkeltés képzéssel és elvonással keletkezett új igékkel Kulcsszavak: neologizmus, elvonás, szóképzés, figyelemfelkeltés Az előadás napjaink magyar nyelvében elvonással (például árfolyamrögzít, munkamegbeszél), illetve képzéssel (-l és -z[ik] igeképzőkkel) létrejövő neologizmusokat (például buszsávozik; munkamegbeszél) elemez funkcionális-kognitív keretben. Az elemzett igék grammatikai jellemzőin túl vizsgálja az ezekbe a csoportokba tartozó neologizmusok szemantikai felépítését, illetve a befogadásuk és használatuk során megjelenő stílustulajdonítást, különös tekintettel arra, hogy ezek a jellemzők milyen módon segítik elő a figyelem felkeltését. Előbbi jellemzőt elsősorban a fogalmimetafora- és -metonímia-elmélet (Lakoff Johnson 1980, Kövecses 2005, 2015), valamint a fogalmi integráció (blending) elméletének (Fauconnier Turner 1998, 2002) keretében, utóbbit pedig a stílus szociokulturális rétegzettségének mentén (Tolcsvai Nagy 2012) elemzi az előadás. Írott és beszélt nyelvi példákon, adatközlőktől származó válaszok segítségével mutatja be a jelentéskonstruálás és a stílustulajdonítás folyamatát; ilyen módon szerves folytatását jelenti a szerző által az elmúlt tíz évben végzett kérdőíves felméréseknek, amelyek eredményeképpen a mai magyar nyelv anyanyelvi (és néhány esetben külföldi) beszélőitől (ez idáig mintegy 1500 adatközlőtől) származó adatok nyújtottak betekintést napjaink neologizmushasználatának szemantikai és stilisztikai jellemzőibe (vö. pl. Sólyom 2014, 2015). Az elemzéseket a szerző által 2018-ban felvett friss kérdőíves felmérés gazdagítja: a vonatkozó eredmények bemutatására szintén sor kerül az előadásban. Hivatkozások Fauconnier, Gilles Turner, Mark 1998. Principles of Conceptual Integration. In: Koenig, Jean-Pierre (ed.) Discourse and Cognition. CSLI Publications. Stanford, California. 269 283. Fauconnier, Gilles Turner, Mark 2002. The Way We Think. Basic Books. New York. Kövecses Zoltán 2005. A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Typotex Kiadó. Budapest. Kövecses, Zoltán 2015. Where Metaphors Come From. Reconsidering Context in Metaphor. Oxford University Press. Oxford, New York. Lakoff, George Johnson, Mark 1980. Metaphors we live by. The University of Chicago Press. Chicago London. Sólyom Réka 2014. A mai magyar neologizmusok szemantikája. Nyelvtudományi Értekezések 165. sz. Akadémiai Kiadó. Budapest. Sólyom Réka 2015. Nyelvi változás, kreativitás és megértés. Napjaink magyar nyelvének neologizmusairól. Hungarológiai Közlemények 16 (4): 65 83. Tolcsvai Nagy Gábor 2012. A stílus szociokulturális tényezőinek kognitív nyelvészeti megalapozása. In: Tátrai Szilárd Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) A stílus szociokulturális tényezői. Kognitív stilisztikai tanulmányok. ELTE. Budapest. 19 49.
Szabó Gergely ELTE Mit mixingolod itt a lengvidzseket? Amerikai magyar iskolák osztálytermi interakcióinak szociolingvisztikai vizsgálata Kulcsszavak: transzlingválás, amerikai magyarok, hétvégi iskolák, osztálytermi interakciók A nyugati nagyvárosokban élő bevándorlók által szervezett és működtetett hétvégi iskolák nyelvszemlélete gyakran megjelenő téma a nemzetközi kortárs szociolingvisztikában (l. Blackledge Creese 2012, Panagiotopoulou et al. 2016). Ezzel szemben a hasonló kérdéseket vizsgáló magyar nyelvtudományi kutatások száma limitált, az Amerikai Egyesült Államok magyar iskoláira vonatkozóan pedig eddig csak szociológiai áttekintések születtek (Németh 2008). Előadásomban elsősorban osztálytermi interakciókat fogok elemezni három amerikai magyar iskolában végzett terepmunka során készített hospitálási jegyzőkönyvek és etnográfiai jegyzetek alapján. A hétvégi iskolák közege alapvetően egy egynyelvű normatív beszédmód fenntartásának elvárását teremti meg, ez azonban nem minden esetben egyezik az ott megvalósuló nyelvi tevékenységgel, hiszen az eltérő nyelvi repertoárokkal rendelkező diákok számos transzlingváló eljárást, tehát a különböző néven nevezett nyelvekhez vagy nyelvváltozatokhoz kapcsolt nyelvi források integrált felhasználásával operáló gyakorlatot hajtanak végre (García Wei 2014), ehhez a változatossághoz pedig különféle tanári attitűdök is járulnak. A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy az iskolák pedagógiai célkitűzéseinek homogenitása ellenére mind a tananyag, mind a pedagógusi felkészültség tekintetében diverzitás jellemzi az amerikai magyar iskolákat, a többnyelvűséghez való viszonyulás pedig a szociolingvisztikai komplexitás új mintázatait demonstrálja. Hivatkozások: Blackledge, Adrian Creese, Angela 2012. Pride, Profit and Distinction. Negotiations Across Time and Space in Community Language Education. In: Duchêne, Alexandre Heller, Monica (eds.): Language in Late Capitalism. New York London: Routledge. García, Ofelia Wei, Li 2014. Translanguaging: Language, Bilingualism and Education. New York: Palgrave Macmillan. Németh Szilvia 2008. Hétvégi magyar iskolák az USA-ban 2008 (Interjú- és dokumentumelemzés). In: Papp Z. Attila (szerk.): Beszédből világ. Elemzések, adatok amerikai magyarokról. Budapest: Magyar Külügyi Intézet. 266 299. Panagiotopoulou, Argyro Rosen, Lisa García, Ofelia 2016. Language Teachers Ideologies in a Complementary Greek School in Montreal: Heteroglossia and Teaching. In: Trifonas, Peter Pericles Aravossitas, Themistoklis (eds.): Handbook of Research and Practise in Heritage Language Education. Cham: Springer. 285 300.
Szabó T. Annamária Ulla ELTE BTK A származásnyelvi repertoár szerepe kétnyelvű családok nyelvi szocializációjában Kulcsszavak: attitűdtipológia, kétnyelvűség, identitásképzés, nyelvi szocializáció, származásnyelvi repertoár A kutatás (Szabó T. 2012, Szabó T. 2013) Franciaországban élő másod- és harmadgenerációs magyar francia kétnyelvű beszélők nyelvi szocializációját vizsgálja a családon belüli nyelvhasználattal, nyelvi repertoárral összefüggő kommunikációs stratégiák és az ehhez kapcsolódó attitűdök szempontjából (Szabó T. 2012, Borbély 2014). A kétnyelvű nyelvi szocializációs modellek (Bartha 1999) bemutatásának célja elsősorban a magyar mint származásnyelv (Szili 2008, Illés-Molnár 2009, Illés-Molnár 2010) nyelvi szocializációban betöltött szerepének, megítélésének az értékelése. A kétnyelvűség fogalomkörén belül a származásnyelv terminus (Van Deusen Scholl 2003) használatát az teszi indokolttá, hogy a meglévő érzelmi azonosulás mellett, magyar nyelvtudásuk szintjét maguk a beszélők sem tekintik anyanyelvinek (Skutnabb-Kangas 1997, Csire Laakso 2014). Az előadás ismerteti az adatközlők kétnyelvű nyelvi repertoárjának sajátosságait, a családon belüli nyelvi identitásképzés típusait (Szabó T. 2013). Bemutatja, hogy mitől függ a francia, illetve mitől a magyar nyelvhez kötött nyelvi források (Heltai 2016) mozgósítása, használata. Fontos kérdés továbbá, hogy milyen értéktulajdonítások befolyásolják a magyar mint származásnyelvi repertoár családon belüli használatát, mely tényezők erősítik, illetve gyengítik ennek alkalmazását. A vizsgálat tárgyát képezi tehát a származásnyelvi attitűdtipológia elkészítése, és az ezek mögött meghúzódó ideológiák feltárása. Hivatkozások: Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Borbély Anna 2014. Kétnyelvűség. Budapest. L'Harmattan. Csire Márta Johanna Laakso 2014. Származásnyelv mint célnyelv: a bécsi hungarológiaoktatás tapasztalatai. In: THL2 2: 18 26. Heltai János Imre 2016. Az egységes nyelvi repertoár pedagógiája. In: Magyar Nyelvőr 4: 407 427. Illés-Molnár Márta 2009. Anyanyelv és idegen nyelv között félúton. THL2 1 2: 58 65. Illés-Molnár Márta 2010. A magyar mint származási nyelv módszertanához. THL2 1 2: 67 81. Skutnabb-Kangas, Tove 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Teleki László Alapítvány. Budapest. Szabó T. Annamária 2012. Studies about French Hungarian bilingual identity. In: Bárdosi Vilmos (főszerk.) Tanulmányok. Nyelvtudományi Doktori Iskola. (Asteriskos 1.) ELTE BTK. Budapest. 337 350. Szabó T. Annamária 2013. Nyelvek és kultúrák találkozásának identitásképző szerepe a nyugati magyar diaszpórában. In: Szoták Szilvia Vargha Fruzsina Sára (szerk.) Változó nyelv, nyelvváltozatok, területiség. A VII. Hungarológiai Kongresszus nyelvészeti tanulmányai. Bolyai Társaság. Kolozsvár. 295 313. Szili Katalin 2008. Magyar mint idegen nyelv magyar mint származási nyelv oktatás. In: THL2 1 2: 63. Van Deusen-Scholl, Nelleke 2003. Toward a Definition of Heritage Language: Sociopolitical and Pedagogical Considerations. In: Journal of Language, Identity and Education 2: 211 230.
Szentpály Miklós A magyar mint idegen nyelv tankönyvek nyelvi repertoárja és a (pesti) köznyelv A helyhatározó ragok alaktana, a rendkívül változékony ikes ragozás, a felszólító mód alanyi ragozású egyes szám második személyű alakjának változatai vagy az igekötők használata csupán a felszínét jelzik egy összetett problémarendszernek. Ezekben a jelenségekben érhető tetten az a nyilvánvaló tény, hogy a nyelv egy változó rendszer, ami ezáltal kihívások elé állítja a magyar mint idegen nyelv tanárait is. Hiszen az az alapvető cél, hogy a diák képes legyen használni a nyelvet, a fent említett esetekben gyakran felülírja a tanulás során a sztenderd nyelv szigorú nyelvtani elvárásait, illetve azt a belső kényszert, hogy ezeknek az elvárásoknak a nyelvtanuló megfeleljen. A nyelvtanuló környezetéből érkező ingerek ugyanis gyakran szembe mennek a tankönyv egyszerűsített elvárásaival. Gondolok itt például a nyelvkönyvek által stigmatizált eszek forma gyakori felbukkanására anyanyelvi beszélők írott vagy beszélt szövegében. A fentiek alapján úgy vélem, érdemes lenne a nyelvórán szerzett tapasztalatokat az élőnyelvvel kapcsolatos kutatási eredmények fényében is megvizsgálni. Az előadásomban tehát, az eddigi kutatásokra építve, arra teszek javaslatokat, hogy hogyan lehet egymás mellé helyezni a nyelvórai nyelvtanulás kedvéért szabályok közé szorított, a Közös Európai Referenciakeret szintjeihez igazított és így bemutatott magyar nyelvváltozatot és az állandó változásban lévő pesti nyelv jelenségeit. Tehát alapvetően módszertani kérdéseket járnék körbe, miközben természetesen hoznék példákat konkrét elemzésekre is. Természetesen bár már rengeteg magyar mint idegen nyelv tankönyv van a piacon, komoly nyelvi korpusszal a nyelvkönyvek által létrehozott nyelvi repertoár nem veheti fel a versenyt a mindennapok sokszorosan rétegzett, eredendően nem szintezett, a nyelvi jelenségeket véletlenszerűen egymás mellé helyező, gyakorlatilag végtelennek tekinthető nyelvfolyamával. Az összevetést tehát ellehetetlenítené utóbbi reprezentálhatóságának megoldhatatlansága. Mindezt valamennyire oldani lehet a nyomtatott és internetes sajtó spontán beszédet imitáló vagy tükröző műfajainak (körkérdés, interjú, blogbejegyzés, komment) szövegmutatványaival, illetve a sportközvetítések elemzésével. Ezeket a szövegeket vetném össze a legtöbbet használt tankönyvek (Halló itt Magyarország, Hungarolingua, Lépésenként magyarul, Magyarok) nyelvi repertoárjával, miközben vizsgálnám a nyelvkönyvekhez tartozó hangzóanyagot is. Egyfelől az A2-es (illetve B1-es) nyelvi szintig tanult nyelvtani szerkezetek megfelelőit, variánsait keresném autentikus szövegekben, másfelől a teszteknél felmerülő elvárásokat vetném össze anyanyelvi beszélők nyelvi viselkedésével. Tehát három (négy) nyelvi repertoárt helyezek tehát egymás mellé. A nyelvkönyvekét, az anyanyelvi beszélőkét (az ezek mindegyikéhez köthető a nyelvtanárét), és ezekmetszéspontjában a nyelvtanuló kialakuló nyelvének jelenségeit.
Szilágyi-Kósa Anikó KRE BTK Német Nyelv és Irodalom Tanszék Onogramok Mérhető-e az utónevek megítélése a nyelvhasználó közösségben? Kulcsszavak: utónév, névízlés, névkonnotáció, szocioonomasztika, onogram Az előadás a nyelvi repertoár egy speciális szeletére, a tulajdonnevekre irányítja a figyelmet: a nyelvhasználóknak az utónevekről alkotott értékítéleteit kívánja bemutatni. Ezek alapján (az utónevek nyelvi eredetétől, jelentésétől stb. függetlenül) fény derülhet az egyes utónevek konnotációjára, a névdivatot irányító tényezőkre. A vizsgálat eszköze a Lipcsei Egyetem Névtudományi Központjában (Namenkundliches Zentrum) létrehozott és kipróbált felmérési módszer, az onogram, tkp. egy névszociológiai asszociációs diagram, amely ellentétes jelentésű jelzőpárok segítségével derít fényt az utónevekkel kapcsolatos legfontosabb attitűdökre. (A német kutatások legfontosabb eredményeit is szeretném nagyon röviden ismertetni.) A felmérést egyetemi hallgatók körében végezzük, ezzel egy korban és szociológiai jellemzőiben viszonylag homogén csoportot tudunk vizsgálni, és az eredményeket is ennek fényében próbáljuk értelmezni. Az onogram azon a névpszichológiai feltevésen alapul, hogy az egyes nevek (konkrét viselők ismerete nélkül is) képesek arra, hogy a nyelvhasználó közösség tagjaiban érzelmeket váltsanak ki, képeket hívjanak elő és sejtéseket sugalljanak a névviselőkkel kapcsolatban. Ezek az érzelmek, képek ugyan messzemenően egyediek a nyelvhasználók körében, az eddigi kutatások azonban azt mutatják, hogy közösségek tagjai gyakran osztoznak a nevekkel kapcsolatos értékítéletekben. Hivatkozások: Bauko János 2015. Bevezetés a szocioonomasztikába. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara. Nyitra. Büky Béla 1974. Névadás és lakóhely. In: Magyar Nyelvőr 98/1. 5 13. Fekete Ágnes 1996. A miskolci névadást befolyásoló tényezők. In: A Hermann Ottó Múzeum évkönyve. Miskolc. http://epa.oszk.hu/02000/02030/00028/pdf/hom_evkonyv_33-34_686-692.pdf Fercsik Erzsébet Raátz Judit 2009. Keresztnevek enciklopédiája. Tinta. Budapest.
Tódor Erika-Mária Sapientia EMTE Otthonias idegenek. Nyelvhasználati szokások és nyelvi értékítéletek erdélyi magyar fiatalok körében Kulcsszavak: kétnyelvűség, erdélyi magyar, nyelvhasználati szokás, vendégszavak Előadásom témája az erdélyi magyar nyelvhasználatra is jellemző jelenség, nevezetesen a vendégnyelvi elemek (Lanstyák 2006) beépülése a mindennapi nyelvhasználatba. A szakirodalomban az említett jelenséget a diglosszia, a nyelvi kódváltás és a transznyelvű ( translanguaging, Gorter - Cenoz 2015) beszédhelyzetek kifejezésekkel jelölik. Egy 2013-2017 között zajló, vizuális nyelvhasználatra vonatkozó kutatásunk adatai azt bizonyítják, hogy az említett beszédhelyzetekkel kapcsolatosan kettős értékítéleteket fogalmaznak meg: nem tartják jónak, megfelelőnek, de sok esetben mégis hatékonynak, találóbbnak ítélik meg a vendégnyelvi elemek használatát. Bemutatómban arra próbálok válaszokat megfogalmazni, hogy hogyan éli meg és hogyan értékeli a fiatal generáció az említett beszédhelyzeteket. Ebből a célból a viszonyulások külső és belső vonatkozásainak megismerésére törekedtem, ennek függvényében terveztem meg a kutatás módszertanát. Előadásban egy 70 fős egyetemista csoporttal végzett elemzés tanulságait fogom bemutatni, melynek első szakaszában az ügynökvizsgálat módszerét alkalmaztam: a megadott nyelvi produkciók kapcsán a beszélők nyelvi attitűdjének, értékítéleteinek feltárására összpontosítva. Az adatgyűjtés második szakasza, az egyéni viszonyulások megismerésére irányult, amikor a válaszolók a saját nyelvhasználati szokásaikra kellett reflektáljanak, megadott szempontok mentén. A megfogalmazott következtetések, magyar-domináns kétnyelvűségi beszélők viszonyulásainak jellemzőit fogják szemléltetni. Hivatkozások Lanstyák István: 2006 Nyelvről nyelvre. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról. Pozsony, Kalligram. Gorter, Durk Cenoz, Jasone: 2015 Translanguaging and linguistic landscapes. Linguistic Landscape 1, 1, 54 74.
Turai Katalin Ráhel Szabó Gergely Bodó Csanád Közép-Európai Egyetem (CEU) ELTE - ELTE Megnyalom a szádat! A maszkulinitás nyelvi-diszkurzív konstrukcióinak változatossága Kulcsszavak: maszkulinitás, globalizáció, társalgáselemzés, diverzifikálódás A maszkulinitás nyelvi-diszkurzív konstrukcióinak globális változásait különböző fogalmakkal közelíti meg a szakirodalom, például a hegemón maszkulinitás újraértelmezésében (Connell Messerschmidt 2005), vagy a hibrid, illetve többszörös maszkulinitás koncepciójában (Bridges Pascoe 2014). Mindeddig azonban kevés kísérlet történt arra, hogy e változásokat lokális kontextusokban etnográfiai megközelítéssel vizsgálják meg. Előadásunkban arra teszünk kísérletet, hogy a férfiak hétköznapi társalgásairól szóló korábbi kutatások (Cameron 1997, Coates 2003, Kiesling 2005, 2006, Pujolar 1997) megállapításait egy újabb empirikus vizsgálat adataival összevetve mutassuk be a változások jellemzőit. Ehhez a Budapesti Egyetemi Kollégiumi Korpusz (BEKK) 2015 és 2017 között készült közel 20 órányi, egyetemista férfiak és nők hétköznapi társalgásaiból álló felvételeit elemezzük. Adatainkból az olvasható ki, hogy a maszkulinitás korábban megfigyelt nyelvidiszkurzív konstrukcióinak meghatározó jellemzői (például a nők tárgyiasítása vagy a homoszexuális ráfogás) nem kizárólagosak, hanem azok mellett megjelennek más aspektusok is; ezekben a változásokban és változatosságban a globalizáció hatásainak lokális értelmezései is szerepet játszanak. Ezzel arra is rá kívánunk mutatni, hogy a nyelvészeti elemzés hogyan kapcsolódhat a globális folyamatok kurrens szociológiai és antropológiai leírásaihoz. Hivatkozások: Bridges, Pascoe Pascoe, C. J. 2014. Hybrid Masculinities: New Direction in the Sociology of Men and Masculinities. Sociology Compass 8: 246 258. Cameron, Deborah 1997. Performing gender identity: Young men s talk and the construction of heterosexual masculinity. In: Johnson, Sally Meinhof, Ulrike Hanna (eds.) Language and Masculinity. Blackwell. Oxford. 47 64. Coates, Jennifer 2003. Men Talk. Stories in the Making of Masculinities. Blackwell. Oxford. Connel, Robert Messerschmidt, James 2005. Hegemonic Masculinity: Rethinking the concept. Gender & Society 19: 829 59. Kiesling, Scott F. 2005. Homosocial desire in men s talk: Balancing and re-creating cultural discourse of masculinity. Language in Society 34: 695 726. Kiesling, Scott F. 2006. Playing the straight man: Displaying and maintaining male heterosexuality in discourse. In: Deborah, Cameron Kulick, Don (eds.) The Language and Sexuality Reader. New York. Routledge. 118 131. Pujolar, Joan 1997. Masculinities in a Multilingual Setting. In: Johnson, Sally Meinhof, Ulrike Hanna (eds.) Language and Masculinity. Blackwell. Oxford. 86 106.