Makroökonómia összefoglaló

Makroökonómia összefoglaló 1 / 32. oldal

1. A makrogazdaság 1.1. Növekedés és fluktuáció A gazdaság a legtöbb évben növekszik. A potenciális GNP pályája a népesség növekedésétől, a tőkefelhalmozástól (capital accumulation) és technológiai fejlődéstől függ. A gazdaságban recessziók fellendülések és szabálytalan időközönként jelentkező más ingadozások mennek végbe. A recesszió a gazdasági tevékenység összeszűkülésének időszaka, a fellendülések során (a recesszió elmúltával) a gazdaság az átlagos növekedési szint fölé kerül. A fellendülés során a kibocsátás fizikai nagysága amit a reál GNP mér nő, a gazdasági visszaesés alatt csökken. A foglalkoztatottság szorosan a kibocsátás mozgását követi. A recesszió az állások elvesztésével és növekvő munkanélküliséggel jár együtt. Az I. és II. világháború közötti időszakban két igen nagy visszaesés történt. A recessziók a II. világháború után is folytatódtak. A 80-as évek elejének mindenre kiterjedő visszaesése a nagy válság óta eltelt időszakban a legsúlyosabb volt. Az infláció általában a válság előtt nő, majd annak bekövetkezésével csökken. A kamatlábak általában a recesszió beállta előtt érik el maximumukat, és a recesszió során számottevően mérséklődnek. 1.2. A hosszú távú növekedés modellje A közgazdászok a hosszú távú növekedés modelljét a gazdaság időben felfelé emelkedő pályájának tanulmányozására használják. A hosszú távú növekedési modelljében az árak rugalmasak. A kibocsátás mindig a potenciális szintjén van. Az árszínvonalat az aggregált kereslet és a potenciális kibocsátás metszéspontja határozza meg. A termelés nagysága a munkától és a tőkétől függ, a kereslet csak az árszínvonalra van hatással, a kibocsátás szintjére nem. Ahogy a munkaerő és a tőkeállomány nő, illetve a technika fejlődik, úgy növekszik a gazdaság. 1.3. A teljes modell Mivel a potenciális kibocsátást meghatározó tényezők évről évre nőnek, a recessziók kibocsátás csökkenés évei - a potenciális outputtól való eltérést jelentik. A kibocsátás potenciális szintjétől való eltérése átmeneti Rövid távon az árszínvonal alig változik. A kibocsátás szintjét az aggregált keresleti görbe és az árszínvonal metszéspontja határozza meg. Az árszínvonal igazodásával a gazdaság a potenciális kibocsátás irányába mozog. 2 / 32. oldal

1.4. Áttekintés A kibocsátás és a foglalkoztatás szabálytalan időközönként nő és csökken. A gazdaság állapotának más jellemezői, pl. a kamatlábak és az infláció szintén ingadozik. A makroökonómia célja olyan modellek alkotása, melyek mind a rövid távú gazdasági ingadozások, mind a hosszú távú gazdasági növekedés meghatározó tényezőinek megértését elősegítik. Megértésük lehetővé teszi számunkra, hogy olyan fiskális, monetáris és más kormányzati politikát tervezzünk, amely ösztönzőleg hat a növekedésre és orvosolja a fluktuációkat. A hosszú távú növekedési modell szerint a kibocsátást csak a kínálati feltételek determinálják, a kibocsátás mindig a potenciális szintjén van. A rugalmas árakkal dolgozó modell elég jól magyarázza a hosszú távú növekedést, de a kibocsátás rövid távú csökkenései nehezen illeszthetők bele. A ragadós áras teljes modellben a kibocsátásnak nem kell megegyezni a potenciális output szintjével. Nagyon rövid távon a kibocsátás nagyságát, rögzített ár mellett, az aggregált kereslet határozza meg. A ragadós áras modellben a kibocsátás ingadozásait az aggregált kereslet elmozdulásai okozhatják. Hosszú távon a kibocsátás változásának egyetlen forrása a potenciális kibocsátás megváltozása. Az áralkalmazkodási folyamat a rövid távból a hosszú távba való átmenetet írja le. Az árak akkor csökkennek, amikor a kibocsátás a potenciális szintje alatt van, és akkor nőnek, amikor fölötte. Az árak alkalmazkodása a gazdaságot a potenciális GNP irányába mozdítja el. A közgazdászok az aggregált kereslet stabilizálását illetően egyetértenek, de továbbra is vita tárgya az, hogy miként kellene a fiskális és a monetáris politikán keresztül befolyásolni a gazdaságot. 2. A gazdasági teljesítmény mérése: a kibocsátás és a jövedelem 2.1. A nemzeti jövedelem és a termékszámlák A bruttó nemzeti termék az amerikaiak által előállított áruk és szolgáltatások értéke. A GNP kiadási, hozzáadott érték szerinti és tényezőjövedelem felőli megközelítése ugyanarra az eredményre vezet. Valójában a nemzeti jövedelem azonosság azt mondja, hogy a GNP-re fordított kiadás egyenlő a GNP előállításakor realizált jövedelemmel. A fogyasztás, beruházás, kormányzati vásárlások és a nettó export a kiadás 4 alapeleme. A fogyasztás a legnagyobb, a beruházás a legváltozékonyabb. A GNP beruházási tétele az amortizálódott tőke pótlását is magába foglalja, ezért szerepel benne a bruttó beruházás. A GNP-ből az amortizációt levonva kapjuk meg a nettó nemzeti terméket. A reál GNP az infláció hatását kiküszöbölve a termelést méri. Termelés fizikai mennyiségét mutatja meg. A nominál GNP a kibocsátás értékét dollárokban tükrözi. 3 / 32. oldal

A GNP-ből a készletberuházásokat levonva jutunk el a végső eladásokhoz. Ez a GNPhez képest kevésbé ingadozik. A kettős számbavétel elkerülése végett az egyes iparágak hozzáadott érték szerinti hozzájárulását mérjük és nem vesszük figyelembe azokat a javakat, amelyeket korábbi években állítottak elő. A rendelkezésre álló jövedelem a nemzeti jövedelem azon része, amellyel a háztartások szabadon rendelkeznek. Nem tartalmazza az RT-k visszatartott jövedelmét. Magába foglalja viszont a béreknek és fizetéseknek, a járulékos juttatásoknak, a bérleti díjaknak, az osztalékoknak, a kamatoknak és a kis üzleti jövedelmeknek a kormányzatnak fizetendő összes adó levonása utáni részét. 2.2. Áttekintés A GNP mérésének, a GNP-hez való közelítésnek 3 módja van: a kiadás, a termelés és a jövedelemoldali megközelítés. A kiadási oldal összetevői a fogyasztás, beruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export. A termelési oldal az egyes iparágak hozzáadott értékeiből áll össze. A jövedelem komponensei a bérek, profitok és kamatjövedelmek A reál GNP a növekvő árak hatásaitól megtisztított mérőszám, amely a termelés fizikai mennyiségét méri. A reál GNP a II. világháború óta átlagban évi 3%-kal nőtt, azonban számos ingadozásnak volt kitéve. A potenciális GNP a reál GNP-nek az ingadozásoktól megtisztított része. A nominális GNP sem az inflációt, sem a gazdasági fluktuációkat nem küszöböli ki. A vállalat hozzáadott értéke a vállalati bevételek és más vállalatoktól vásárolt áruk és szolgáltatások értékének különbsége. Ez a vállalat hozzájárulása a GNP-hez. A GNP az egész gazdaságra nézve az összes termelő hozzáadott értékeinek összege. Az amortizáció a tőeke használata és elavulása miatti értékcsökkenés. A nettó beruházás a bruttó beruházás és az amortizáció különbsége. GNP - amortizáció = nettó nemzeti termék. Fogalmilag a jövedelem egyenlő a termeléssel. Minden hozzáadott érték felfogható valaki jövedelmeként. A nemzeti számbavételi rendszer a jövedelem különböző mérőszámait tartalmazza. A nemzeti jövedelem az amortizáció, a forgalmi és fogyasztási adók levonása után kapható meg a GNP-től. A lakossági jövedelmet a nemzeti jövedelemből a TB adókat és a társasági visszatartott jövedelmet levonva, valamint a kormányzattól a fogyasztók felé irányuló transzfereket és kamatokat hozzáadva kapjuk. A rendelkezésre álló jövedelem a lakossági jövedelem és a jövedelemadók különbsége. A fizetési mérleg számlák a folyó fizetési mérleget és a tőkemérleget tartalmazzák. A statisztikai eltéréseket leszámítva a kettő összege nulla. A mikor a folyó fizetési mérleg többletet mutat, akkor több az export amint az import. Ha a tőkemérleg deficites tőke áramlik ki, mivel az országnak hitelt kell nyújtania külföldre, ha kevesebbet importál, mint amennyit exportál. Az árfolyam döntő jelentőségű a nemzeti tranzakciók szempontjából. Amikor az árfolyam emelkedik, több külföldi valutát lehet venni minden egyes dolláron. Ez a külföldi árukat - dollárban mérve - olcsóbbá teszi. A jövedelem és a termelés egyenlőségének fontos következménye a megtakarítások és beruházások egyenlősége. Mindig teljesül az az összefüggés, hogy a beruházások 4 / 32. oldal

egyenlőek lesznek a megtakarítások, a kormányzati többlet és a külföldi tőkebeáramlás összegével. 3. A gazdaság megfigyelése: infláció és foglalkoztatottság 3.1. Inflációk, árindexek, deflátorok Az infláció az árszint növekedésének rátája. Az árszint pedig a gazdaság árainak egyfajta átlaga. Az árszintre kétfajta mérőszám létezik: árindexek és deflátorok. A fogyasztói árindex (CPI) és a termelői árindex (PPI) a két legfontosabb. Az egyes árak súlya a CPI-ben a fogyasztók vásárlási szokásairól készült felmérésen alapszik. A GNP deflátora a nominál és a reál GNP aránya. Ez az összes, az országban előállított termék és szolgáltatás árának mérőszáma. A CPI-t a megélhetési költségekhez való igazításhoz használják számos szakszervezeti szerződés és kormányzati program megalkotása során. 3.2. Foglalkoztatottság és termelékenység A foglalkoztatottságra vonatkozó adatokat a háztartások és a gazdálkodó egységek körében végzet felmérések során gyűjtik össze. A foglalkoztatottság szoros kapcsolatban áll a kibocsátás ingadozásával. A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek %-os aránya a munkaerő állományban. A részesedési arány a munkaerő-állomány %-os aránya a munkaképes korú lakosságon belül. A munkanélküliségi ráta szorosan kapcsolódik a reál GNP potenciális GNP-től vett eltéréséhez. (Okun törvénye) A bérráta a dolgozóknak az óránkénti, heti vagy havi munkájukért fizetett összeg. A reálbér a bérkifizetések vásárlóerejét méri. A munka termelékenységét a munka egységnyi ráfordítására jutó kibocsátásként határozzuk meg. A munka termelékenysége hosszú ideje növekszik, habár ez a növekedés a gazdasági ciklussal együtt ingadozik. A termelékenység javulása lehetővé teszi a reálbérek emelkedését, növekedésének lassulása pedig az egyik fő előidézője a reálbér-növekedés lassulásának. 3.3. Áttekintés A fogyasztói árindex az az összeg, amelyet az emberek fogyasztási szokásait tükröző áruk és szolgáltatások kosaráért kell fizetni. A deflátoroknak nevezett árindexet úgy kell kiszámítani, hogy a nominál GNP egy elemét osztjuk a reál GNP ugyanazon elemével. A fogyasztási deflátort széles körben használják az CPI alternatívájaként. A teljes GNP-re vonatkozó deflátor a hazai termelés árának mérőszáma, nem tartalmazza az importárakat. 5 / 32. oldal

A gazdaságban a munkaerő-ráfordítás legjobb mérőszáma az egyes években az összes dolgozó által ledolgozott munkaórák összege. Ennek értéke a reál GNP változásával arányosan mozog. Az órabérek egyik megfelelő mérőszáma az összes kereset osztva az összes ledolgozott munkaórával. A reálbér az órabér és az árszínvonal aránya. Munkanélküliségi ráta azoknak a %-os aránya a munkaerő-állományon belül, akik aktívan munkát keresnek, de nem találnak. Aki nem keres munkát, az nem munkanélküli. Okun törvénye a munkanélküliségi ráta és a reál GNP kapcsolatát írja le. A termelékenység egyszerű mutatószáma a reál GNP és a munkaerő-ráfordítás aránya. 4. A hosszú távú növekedési modell 4.1. A munkaerő és a munkanélküliség természetes rátája A munkaerő növekedése a növekedést magyarázó 3 legfontosabb elem egyike. A munkaerő, a részvételi aránytól függően, a népességnél lassabban és gyorsabban is nőhet. Még a munkapiac egyensúlya esetén sem dolgozik minden munkaképes ember. A természetes ráta a munkanélküliségnek az a nagysága, ami az egyensúlyi munkapiacot jellemzi. A természetes ráta pozitív, mert folyamatosan lépnek be az új emberek a munkapiacra, ill. változtatnak állást a régiek. A ráta pozitivitásának másik oka, hogy néhány szektorban nagy munkaerő-túlkínálat, ha a gazdaságban teljes is a foglalkoztatás azaz minden álláshelyet betöltöttek is. A 3. Ok pedig az, hogy bizonyos hátrányos helyzetű csoportok az év nagy részét munka nélkül töltik. 4.2. A potenciális GNP A potenciális GNP az egyensúlyban lévő gazdaság reál GNP szintje A potenciális GNP meghatározói a munkaerőnek a munkakínálati függvény által kifejezett munkához való hajlandósága, valamint a gazdaságban lévő tőkeállomány és az alkalmazott technológia. A munkapiacon a reálbér úgy változik, hogy a piacot egyensúlyban tartsa. Az egyensúlyi foglalkoztatás a munkakereslet és kínálat közös értéke az után, hogy a reálbér mozgása egyenlővé tette őket. A munkapiac egyensúlyi pontjában is van munkanélküliség. 4.3. Növekedés a tőkeképződés hatására Mivel növekedési egyenletünkben a tőkenövekedés együtthatója 0,3, így 1%-os pótlólagos kibocsátás-növekedéshez 3,3%-os tőkeállomány-növekedés szükséges. A 89-es évben a tőkeállomány további 3,3%-os növekedéséhez a beruházások 28%-os növekedésére lett volna szükség. Ilyen nagyságú beruházás-növekedésre a múltban volt már példa, de csak akkor, amikor az ösztönző intézkedések különleges gazdasági feltételekkel találkoztak. De a magas beruházási szint ekkor is csak rövid ideig volt fenntartható. 6 / 32. oldal

4.4. Növekedés a munkakínálat növelése útján A klasszikus modell segítségével a hosszú távú növekedés ösztönzésére irányuló munkakínálat-növelő intézkedések könnyen elemezhetők. Mivel a munkakínálati függvény közel függőleges, még egy nagymértékű jövedelemadó csökkentés sem növeli jelentősen a munkakínálatot. Az alacsonyabb adó okozta helyettesítése hatás több munkára ösztönöz ugyan, a nagyobb jövedelem azonban ezzel egy időben csökkenti a munkakedvet. Ha az adóváltozás nem csökkentés, hanem egy olyan adóreform keretében történik, ami az adóbevételeket nem változtatja, akkor az munkára ösztönöz az átlagos jövedelem változatlansága mellett. Így a jövedelmi hatás nem oltja a helyettesítési hatást. 4.5. A reál üzleti ciklusok elmélete A reál üzleti ciklusok elmélete a GNP ingadozásait nem a GNP-nek a potenciális szinttől való eltéréseként fogja fel, hanem sokkal inkább a potenciális GNP ingadozásinak tekinti. A válságok alatt a reál üzleti ciklusok elmélete szerint munkakínálati és keresleti függvény befelé tolódik. Ennek az eltolódásnak az oka a kedvezőtlen technológiai változás. Az elmélet bírálói nem tartják elfogadhatónak azt, hogy termelékenységi változások lennének a gazdaság külső mozgatórugói. A válságok magyarázatában nagyobb szerepet tulajdonítanak az árak merevségének és a helytelen gazdaságpolitikai intézkedéseknek. 4.6. Áttekintés A hosszú távú növekedési elmélet a gazdaságot a teljes foglalkoztatottság állapotában elemzi. A modellben a kibocsátás mennyiségét a munkaerő és a tőkeállomány nagysága, valamint a technológia határozza meg. Még a gazdaság egyensúlyi állapotában is van munkanélküliség. A munkanélküliségnek ezt az arányát a munkanélküliség természetes rátájának hívjuk. Bármely időpillanatban a rendelkezésre álló tőkeállomány és az alkalmazott technológia adottnak tekinthető hiszen ezek csak az előző időszaktól függenek. Ezért a kibocsátás nagysága a munkapiacon dől el. Az egyensúlyi foglalkoztatási szintet a munkakeresleti és kínálati függvények metszéspontja határozza meg. A potenciális GNP a hosszú távú növekedési modell által előre jelzett kibocsátási szint, az a kibocsátás, amit a gazdaság teljes foglalkoztatás esetén állítna elő. A kibocsátás növekedésének 3 forrása van: a munka és a tőke - mint termelési tényező növekedése és a technológiai (vagy termelékenységi) változások. A 70-es 80-as években a növekedés lassult. Ez főképpen a termelékenység és a tőkeállomány lassúbb növekedésének tudható be. A kormány úgy gyorsíthatja a növekedést, ha többet költ oktatásra és alapkutatásokra, vagy ha az adórendszert úgy alakítja át, hogy az ösztönözze a munkakínálatot és a tőkefelhalmozást. 7 / 32. oldal

Egy adóreform az adóbevételek csökkentése nélkül is ösztönözheti a munkakínálatot. Az ilyen reform általában kevésbé progresszív adókulcsokat jelent a jövedelem adóztatásában. Míg a hosszú távú növekedési modellt a növekedés tanulmányozására szinte minden makroökonómus használja, rövid távú ingadozások magyarázatára való alkalmassága már sokkal inkább vitatott. A reál üzleti ciklusok elméletének követői a gazdaság ingadozásait a munkapiac egyensúlyának változásaival magyarázzák. A reál üzleti ciklusok elmélet a válságok magyarázatát abban látja, hogy a különböző kedvezőtlen változások miatt a munkakeresleti függvény befelé tolódik. Ha a rövidtávú munkakínálat függvény lapos, ez az eltolódás a foglalkoztatási és kibocsátási szint jelentős csökkenését eredményezheti. Az elmélet bírálói kétkedéssel fogadják azt az állítást, hogy a munkakereslet változása a felelős a válságok létrejöttéért. A pénz rövid távú semlegességét is megkérdőjelezik. A kritikák a monetáris restrikcióban látják a 80-as évek recessziójának magyarázatát. 5. Költségvetési és monetáris politika a teljes foglalkoztatottság melletti gazdaságban 5.1. Makroökonómiai politika és a GNP alakulása a hosszú távú növekedési modellben A hosszú távú növekedési modellben a GNP nagysága csak a 3 termelési tényező munka, tőke, technológia kínálatától függ. Ha a makroökonómiai politika nincs hatással az ösztönzőkre nem befolyásolja a tényezők kínálatát és így a GNP-t sem. A fiskális politika megváltoztatja a GNP összetételét, de szintjére nincs hatással. A monetáris politika befolyással van az árszínvonalra, a reál GNP-re viszont nem képes hatni. 5.2. A fiskális politika és a kibocsátás összetétele A hosszú távú növekedési modellben a kormányzati vásárlások növekedése növeli a kamatlábakat és csökkenti (kiszorítja) a beruházásokat és a nettó exportot. Az árfolyam szintén emelkedni fog. Ha a fogyasztás érzékeny a kamatlábra, akkor a fogyasztási javak termelése szintén csökkenni fog. A költségvetési és a külkereskedelmi deficit szoros összefüggésben van. A kormányzati kiadások csökkentése, ami a költségvetési deficitet mérsékeli, a külkereskedelmi deficitet is csökkenti. A beruházások kiszorulása, amely kormányzati kiadások növelésével jár együtt, végül is a tőkeállomány lassúbb növekedését eredményezi. Ez a gazdaság potenciális kibocsátását mérsékeli. A költségvetési politika elemzésekor a kamatláb kulcsszerepet játszik. A fogyasztást, de különösen a beruházásokat és a nettó exportot negatívan befolyásolják a magas kamatlábak. 8 / 32. oldal

5.3. A pénz és a kamatláb A pénz készpénzt és csekkszámlákon tárolt vagyont foglalja magába. A pénzkereslet csökken, ha a kamatlábak nőnek vagy ha a jövedelem vagy az árszínvonal csökken. A pénzkínálatot a jegybank határozza meg. 5.4. Áttekintés A hosszú távú növekedési modell a költségvetési és monetáris politika 3 vagy annál több évre kiterjedő hatásainak vizsgálatában jó iránytű. A költségvetési politika a kormányzati kiadások, a transzferek és az adók változtatását foglalja magába. A monetáris politika a pénzkínálat változtatását jelenti. A hosszú távú növekedési modellben a kormányzati kiadások változásának kevés hatása van a reál GNP-re. A monetáris politikának nincs hatása a reál GNP-re. A kormányzati kiadások csökkenése megegyező mértékű növekedést hoz létre a nem kormányzati vásárlásokban. A kamatláb mozgása a teljes vásárlásokat a potenciális GNP szintjére viszi vissza. A fogyasztás, a beruházás és a nettó export negatívan függ a kamatlábtól. A kormányzati kiadások csökkenése a kamatláb csökkenését vonja maga után. Az árszínvonal mindaddig mozgásban van, amíg a pénz iránti kereslet egyenlő nem lesz a jegybank által megállapított pénzkínálattal. Az árszínvonal arányos a pénzkínálattal. A jegybank a növekedési ütemének megválasztásakor az inflációs rátát is kijelöli. 6. Rövid távú ingadozások 6.1. A munkapiac egyensúlytalansága A foglalkoztatottság néha alacsonyabb az egyensúlyi szintnél. Amikor a foglalkoztatottság az egyensúlyi szintje alatt van, a cégek és a munkások ösztönözve vannak a foglalkoztatottság növelésére. Időbe telik, míg ezek az ösztönzők kifejtik a hatásukat. Így a foglalkoztatottság alacsonyabb szintje akár 1-2 évig is fennmaradhat. 6.2. Az aggregált keresleti modell A rövid távú modellben a kereslet határozza meg a kibocsátást. A vállaltok a vásárlók által az adott ár mellet keresett outputot állítják elő. Az aggregált keresleti görbe a kibocsátás származtatott szintjét mutatja. Az AD görbe eltolódásához vezető minden esemény kimozdítja a gazdaságot az egyensúlyból. A költségvetési és monetáris politika, a fogyasztás, a beruházás és a külföldi vásárlások mind eltolhatják az AD görbét. 9 / 32. oldal

6.3. A fogyasztási függvény A rendelkezésre álló jövedelem a jövedelemnek az adók levonása után fennmaradó, szabadon elkölthető része. A fogyasztási függvény szerint a rendelkezésre álló jövedelem és a fogyasztás között előre látható összefüggés van. Minél magasabb a rendelkezésre álló jövedelem, annál nagyobb a fogyasztás. A fogyasztási határhajlandóság a rendelkezésre álló jövedelem növekedésének az a része, ami fogyasztási célokat szolgál. 6.4. A kiadási egyensúly A jövedelemmeghatározódás egyszerű modellje két összefüggést tartalmaz: a fogyasztási függvényt és a jövedelemazonosságot. A modell két endogén változó fogyasztás és jövedelem értékét szolgáltatja. A három exogén változó a beruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export értéke a modellen kívül határozódik meg. Kiadási egyensúlyról akkor beszélhetünk, amikor olyan jövedelem alapján határozzák meg a fogyasztásunkat, ami egynelő az Y = C+I+G+X jövedelemszinttel. Az egyenleteknél maradva,kiadási egyensúly akkor áll fenn, amikor a fogyasztás és jövedelem szintje mind a fogyasztási függvényt, mind pedig a jövedelemazonosságot kielégíti. 6.5. A multiplikátor Amikor a beruházás nő, a GNP is nő. Az beruházás a GNP része. Mivel a GNP emelkedik, a rendelkezésre álló jövedelem és ezen keresztül a fogyasztás is nő. A GNP növekedése a fogyasztás növekedése miatt meghaladja a beruházások növekedését. A multiplikátor a beruházásnövekedés kiváltotta GNP változást méri. 1 1 b(1 t) A multiplikátor képlete: A kormányzati kiadások multiplikátora megeggyezik a beruházás multiplikátorral. Amikor a akormányzati kiadások nőnek, a GNP nagyobb összeggel nő. 6.6. A kiadási egyensúly nyitott gazdaságban A nettó export függvény a jövedelem és a nettó export közötti negatív kapcsolatot írja le. Ennek oka az, hogy az USA magasabb jövedelme a más országokból származó import növekedését hozza magával. Egy nyitott gazdaságban a multiplikátor értéke kisebb, mint egy zárt gazdaságban. 10 / 32. oldal

Az olyan események (pl. magasabb kormányzati kiadások) amelyek a GNP-t növelik, a nettó export csökkenését és a külkereskedelmi deficit növekedését okozzák. A költségvetési deficit növekedésének egy része a magasabb külkereskedelmi deficiten keresztül külföldről finanszírozódik. 6.7. Áttekintés Sok közgazdász úgy gondolja, hogy a rövid távú foglalkoztatottság eltérhet hosszú távú egyensúlyi szintjétől. A teljes foglalkoztatottság visszaállítására ható ösztönzők működése éveket vesz igénybe. A rövid távú modell a kibocsátást úgy szemléli, hogy azt a kiadások iránti aggregált kereslet határozza meg a gazdaságban. A rövid távú modell alapja az a feltevés, hogy a vállaltok a kereslet növekedésére inkább a termelés, mint az árak növekedésével reagálnak. Kiadási egyensúlyról akkor beszélünk, amikor az emberek kiadási teveiket arra a jövedelmszintre alapozzák, ami összhangban a GNP-vel, azaz a kiadások összegével. A fogyasztási függvény a jövedelem és.a fogyasztás közötti pozitív kapcsolatot fejezi ki. Kiadási egyensúly akkor áll fenn, a mikor a fogyasztás, a beruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export összege azt a GNP-t adja, ami a fogyasztási döntésnél alapul szolgált. A beruházási multipolikátor a beruházások és a GNP közötti kapcsolatot mutaja meg. Amikor a beruházások 1 milliárd $-al nőnek, a GNP több mint 1 milliárd $-al nő, mivel a GNP növekedésével a fogyasztás is nő. Kiadási egyensúlyról nyitott gazdaságban akkor beszélünk, amikor az összes kiadás összege, beleértve a nettó exportot is, egyenlő a GNP-vel. A nyitott gazdaság multiplikátora kisebb, mint a zárt gazdaságé. A kormányzati kiadások növekedése, mind a költségvetési, mind a külkereskedelmi deficitet növeli. 7. A teljes modell 7.1. A kibocsátás meghatározódása rövid távon Rövid távon az árszint előre meghatározott. Az idők során változhat, de egy adott éven belül az év eseményei szinte semmi hatást nem fejtnek ki az árszínvonalra. A kibocsátás szintjét az árszintnek megfelelő aggregált kereslet határozza meg. Rövid távom a kibocsátás a potenciális szint alatt és felett is lehet. 7.2. Az árak igazodása Az árigazodási folyamat a gazdaságot a potenciális GNP felé mozdítja. Ha az árszínvonal túl magas, a GNP kisebb a potenciálisnál, az árak esnek, a kereslet nő, és végül visszaáll a teljes foglalkoztatottság. 11 / 32. oldal

Ha a gazdasági alanyok nem várnak inflációt, akkor az árigazodás egyenlete az inflációs ráta és a GNP-nek a potenciálistól való eltérése között teremt kapcsolatot. Várt infláció esetén a Philips-görbe a várt infláció nagyságával felfelé tolódik. Ha a kibocsátás túllépi a potenciális szintjét, akkor a mindenkori infláció nagyobb lesz a vártnál. A várt infláció egyszerű modelljében a várt infláció nagysága valamekkora hányada az elmúlt évinek. 7.3. A potenciális GNP felé tartó mozgás Az aggregált keresleti görbe és az árigazodási folyamat együtt határozza meg a potenciális GNP felé tartó mozgást. Ha a gazdaság eltávolodott a potenciális GNP-től akár a költségvetési, akár a monetáris beavatkozás miatt az alul vagy túlfoglalkoztatottság állapotából végül mindenképpen a GNP egyensúlyi szintjéhez tér vissza. Mivel a várt infláció függ a múltbeli inflációtól, ezért az árigazodási folyamat során fellép a GNP túlfutásának jelensége. Végül azonban a mindenkori GNP mindig eléri a potenciális GNP-t. A pénzkínálat növekedése rövid távon növeli a GNP-t, de ez a hatása fokozatosan elenyészik, amint az árszínvonal nő. Hosszú távon a pénzkínálat növekedése nincs hatással a GNP-re. A kormányzati vásárlások növelése rövid távon ugyancsak növeli a GNP-t, habár a beruházások és a nettó export némileg visszaesnek. Hosszú távon a GNP-t növelő hatást teljesen ellensúlyozza a kamatlábak növekedése miatt fellépő beruházás és nettó export csökkenés. Hosszú távon tökéletesen érvényesül tehát a költségvetési politika kiszorító hatása. 7.4. Áttekintés Hosszú távon a gazdaság a potenciális GNP felé mozog. Rövid távon az árszint előre meghatározott. A GNP egyenlő az e mellett az árszint mellet jelentkező aggregált kereslettel. Az árigazodási folyamat a potenciális GNP felé viszi a gazdaságot. Ha a kibocsátás meghaladja a potenciális szintet, az árak emelkednek, ha nem éri el azt, az árak csökkennek. Ha a gazdasági alanyok inflációra számítanak, akkor az árigazodási görbe felfelé tolódik a várt infláció nagyságával. A gazdaság a potenciális GNP-t évenkénti igazodási lépések sorozatán keresztül éri el. Az árszintet minden évben az előző év feltételei határozzák meg, ennek alapján pedig az aggregált keresleti görbe meghatározza a GNP-t. Mivel a várt infláció a mindenkori inflációtól is függ, ezért a gazdaság a potenciális GNP felé tartó mozgás során túlfut azon. 12 / 32. oldal

8. Makrogazdasági politika: az első nekifutás 8.1. Gazdasági sokkok A kiadások váratlanul változhatnak, pl. a cégek által eszközölt beruházások minden adott kamatlábszint mellett nőhetnek vagy csökkenhetnek. A pénzpiacon ugyancsak adódhatnak váratlan változások, pl. minden adott kamatláb mellett nőhet vagy csökkenhet a pénz iránti kereslet. A kiadások ill. a pénzpiac változása azonban eltolja az aggregált keresleti görbét. Először a reál GNP változik. Később az árigazodási folyamat miatt visszatér a potenciális szintjére, de a keresletváltozás miatt az egyensúly egy más árszínvonalon áll vissza. Váratlanul megváltozhatnak az árak is. Amikor ez megtörténik, először a GNP változik. Ezt követően az árigazodás visszaviszi a gazdaságot az egyensúlyba. Hosszú távon sem az árszínvonal, sem a GNP nem változik. 8.2. A gazdaságpolitika válasza a keresleti sokkokra Az aggregált kereslet sokkját ellensúlyozhatja a költségvetési vagy a monetáris politika. Az aggregált keresleti görbe akármilyen kifelé vagy befelé tolódása megfordítható egy olyan gazdaságpolitikai eszközzel, amely egyszerűen az ellenkező irányba tolja azt. Habár majdnem minden közgazdász egyetért a stabil aggregált kereslet kívánatos voltában, sokan közülük azt gondolják, hogy az aktív gazdaságpolitika ahelyett, hogy csökkentené az instabilitást, fokozza azt. A monetaristák általában ellenzik az olyan gazdaságirányítást, amely tenni akar az aggregált kereslet megváltozása ellen. Az aktív irányítás elleni másik érvet azok a közgazdászok hozzák fel, akik úgy vélik, hogy a keresleti zavarokat ellensúlyozni próbáló politikának semmi hatása nincs a GNP-re 8.3. A gazdaságpolitika válasza az ársokkokra A gazdaságpolitika válasza nélkül (azaz nem alkalmazkodó gazdaságpolitika esetében) egy pozitív ársokk az árszínvonalat növeli és hosszan tartó gazdasági pangást okoz. Az ársokkok komoly problémát jelentenek a gazdaságpolitikában. Ha a pozitív ársokk nyomán mérsékelni akarjuk a GNP csökkenését, akkor veszítünk az árszínvonal stabilitásából. Ha az infláció ellen akarunk fellépni, akkor pedig mélyül a recesszió. 8.4. Gazdaságpolitikai szabályok Ha a makrogazdasági politika egy meghatározott szabály szerint működik ami azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikai eszközök endogén változókká válnak akkor a gazdaságban történő változásokra ismert lesz a reakció. 13 / 32. oldal

Fontos példa a szabályra: a Fed ársokkra adott reakciója. A Központi bank az árak stabilitását támogathatja azáltal, hogy egy sokkot követően nem módosítja a pénzmennyiség növekedési ütemét, ez azonban növeli a munkanélküliséget. Cselekedhet úgy is, hogy az alacsony munkanélküliségre ügyel, ekkor azonban a monetáris expanzió miatt megnő az infláció. Sok közgazdász előnyben részesíti a gazdaságpolitikai szabályokat, mivel azok kedvező hatással lehetnek a gazdaságra a várakozásokon keresztül, valamint azért, mert egy korlátozó szabály megakadályozhatja a gazdaság túlélénkítésének megfontolatlan kísérletét. 8.5. Inflációcsökkentés Az árigazodási egyenlet kulcsfontosságú az inflációcsökkentés problémájának megértéséhez. Az infláció csökkentéséhez a munkanélküliségnek a természetes rátája fölé kell emelkednie. A monetáris politika megfelelő eszköz lehet egy kívánt nagyságú GNP eléréséhez. A gazdaságpolitikusok inflációcsökkentő pályák között választhatnak. Minél nagyobb munkanélküliségi szintet választanak, annál gyorsabban megy végbe az inflációcsökkentő folyamat. 1979-88-ig gyors inflációcsökkentő folyamat zajlott le az USA-ban, potenciális szint alatti GNP-vel és magas munkanélküliségi rátával. Az inflációs ráta némileg ismét emelkedni kezdett 89-ben, amint a GNP túllépte potenciális szintjét. 8.6. Áttekintés A makrogazdasági sokkok egyik fontos típusa az aggregált keresleti görbét tolja el. Egy ilyen sokk a gazdaság kiadási és pénzügyi részéből bárhonnan eredhet. A sokkok másik fontos típusa az árszínvonalat módosítja. A monetáris és fiskális politika elvben felhasználható az aggregált keresleti görbe eltolódásának ellensúlyozására úgy, hogy az eltolódásnak csak csekély hatása legyen a GNP-re vagy az árszínvonalra. Néhány közgazdász azonban vitatja ennek megvalósíthatóságát, illetve azt, hogy bölcs dolog-e a keresleti görbe minden eltolódását semlegesíteni. Az ársokkok sokkal komolyabb problémát jelentenek a gazdaságpolitikusok számára. Megfelelő válasz híján ezek a sokkok csökkentik a GNP-t és növelik az inflációt. A GNP csökkenésének gazdaságpolitikai eszközökkel véget vetni csak úgy lehet, ha állandóan növeljük az árszínvonalat. Előnyös dolog gazdaságpolitikai szabályt elfogadni, és minden sokk alkalmával azt követni. Néhány ilyen szabály a munkanélküliség változását korlátozza a hosszú távú árszínvonal-stabilitás elvesztése mellett más szabályok az árszínvonalat stabilizálják a változó munkanélküliségi szint árán. Nincs olyan szabály, amellyel egyszerre elérhető lenne mind az árszínvonal, mind a munkanélküliségi szint hosszú távú stabilitása. Egy másik gazdaságpolitikai probléma az, hogy miként szüntethető meg a gazdaságban már jelenlévő infláció. A döntéshozók választhatnak a magas munkanélküliséggel járó gyors inflációcsökkenés és a természetes rátához közelebbi munkanélküliséget engedő fokozatos csökkentés között. 14 / 32. oldal

A kormányzat mind fiskális, mind monetáris politika által megvalósíthatja az aggregált keresletet célzó politikáját. 9. A fogyasztási kereslet 9.1. A GNP, a fogyasztás és a jövedelem A fogyasztás jóval kevésbé ingadozik, mint a GNP. A fogyasztás legkevésbé stabil elemét a tartós cikkek fogyasztása jelenti. A szolgáltatások és a nem tartós fogyasztási cikkek fogyasztása kiegyensúlyozottan növekszik. Annak, hogy a fogyasztás a GNP-nél kevésbé ingadozik, a legfőbb oka az, hogy a diszkrecionális jövedelem is kevésbé ingadozik, mint a GNP. A fogyasztást pedig a diszkrecionális jövedelem finanszírozza. Az elmúlt néhány évtizedben az USA-ban a fogyasztás többé-kevésbé követte a jövedelem alakulását, engedelmeskedve az egyszerű keynesi fogyasztási függvénynek, amelyben a fogyasztási határhajlandóság értéke: 0,92. A diszkrecionális jövedelem minden egyes $-nyi növekményéből a lakosság átlagosan 92 centet költött fogyasztási javakra és 8 centet takarított meg. Ettől az egyszerű fogyasztási függvényről vett jelentős eltéréseket is tapasztalhatunk. Közvetlenül a II világháború után a fogyasztók többet költöttek, mint amennyit az egyszerű fogyasztási függvény előre jelzett, a 70-es évek közepén pedig egy egészen kicsivel kevesebbet. 1985-1988 között pedig újra csak többet fogyasztottak az egyszerű fogyasztási függvény által jósoltnál. A fogyasztási viselkedés rendszeresen tapasztalható jellegzetessége, hogy a rövid távú fogyasztási határhajlandóság kisebb, mint a hosszú távú fogyasztási határhajlandóság. A fogyasztásnak a jövedelemváltozásból származó megváltozása szemmel láthatólag több évre oszlik el. 9.2. Az előre tekintő modell A fogyasztás előretekintő modellje feltételezi, hogy a háztartások folyó fogyasztásukat egy életre szóló fogyasztási terv részeként tervezik meg. Az intertemporális költségvetési korlát azt foglalja magába, hogy a teljes tervezett fogyasztás nem haladhatja meg a háztartás összes anyagi forrását ( a várható jövőbeli jövedelmek és a vagyon pillanatnyi értékének összegét.) Ha háztartás örökséget tervez hagyni, akkor a teljes tervezett fogyasztása kisebb forrásainál. Noha az előretekintő modell bármilyen preferenciarendezéssel összeegyeztethető, általában feltételezzük, hogy a háztartások előnyben részesítik a kisimított fogyasztási profilokat. Az elmélet előrejelzése szerint az állandó jövedelem változására vonatkozó fogyasztási határhajlandóság közel 1. A jövedelem átmeneti változására vonatkozó fogyasztási határhajlandóság kb. megegyezik a kamatlábbal. Szintén az elméletből következő meglátás az, hogy a a folyó fogyasztás nemcsak a folyó jövedelem változásaira reagál, hanem a jövőbeli várható jövedelmek változásaira is. 15 / 32. oldal

9.3. A fogyasztás előretekintő modelljéből kapcsolatos empirikus eredmények Az előretekintő modell aggregált adatokon való ellenőrzése (verifikálása) megerősíti legfőbb előrejelzéseit. Az egyes családokra vonatkozó adatokon alapuló részletesebb tesztek már a felszínre hoznak néhány tökéletlenséget. A likviditási korlátok léte segítheti az elméleti előrejelzések és az aktuális viselkedés közti eltérések magyarázatát. 9.4. A fogyasztás, a megtakarítás és a kamatláb A fogyasztás megtervezése folyamatának figyelembe kell vennie a kamatlábat. A reálkamatláb - a nominális kamatrátából kivonva a várható inflációt a fogyasztó számára a folyó és a jövőbeli fogyasztás közti átváltási arány. Amikor a reálkamatlábak magasak, a jövőbeli fogyasztás olcsóbbá válik a folyó évi fogyasztáshoz képest. A rendelkezésre álló adatokban nehéz elkülöníteni a kamatlábaknak a fogyasztásra gyakorolt hatását. Nem rendelkezünk erős empirikus bizonyítékokkal arra az elméleti lehetőségre vonatkozóan, hogy a megtakarítások pozitívan reagálnak a kamatlábakra, legalábbis ami az USA-ban megfigyelt reálkamatláb változásokat illeti. A kamatláb mozgása az embereket elvben arra indíthatja, hogy időben másképp osszák el munkakínálatukat. A jelenlegi magasabb kamatlábak megnövelik a mostani munka fogyasztási javak egységében mért hozadékát. Ezt a hatást adatok csak nagyon gyöngén támasztják alá. 9.5. Áttekintés A fogyasztók jövedelmeikből finanszírozzák fogyasztásukat és a fogyasztás a jövedelem alakulását meglehetősen szorosan követi. Mindemellett azért lényeges eltérések mutatkoztak az egyszerű fogyasztási függvénytől. Az előre tekintő fogyasztási elmélet a folyó és a jövőbeli jövedelemhez köti a fogyasztást ahelyett, hogy csupán a folyó jövedelmet tekintené annak alapjául. E nézet szerint az átmeneti jövedelemre vonatkozó fogyasztási határhajlandóság jóval kisebb, mint az, amely a jövedelem állandósuló változásaira vonatkozik. Az adópolitika nem mechanikusan, a diszkrecionális jövedelem megváltozásán keresztül hat, (a kibocsátásra és beruházásra) A családok csak akkor növelik fogyasztásukat egy adócsökkentés hatására, ha annak hatására úgy hiszik, jobb helyzetbe kerültek, ami néhány típusú adócsökkentés esetén nem teljesül. Az előre tekintő modell viszonylag jól állja az aggregált adatokon alapuló empirikus teszteket, noha továbbra is vannak hiányosságai, amelyeket főként az egyedi családi viselkedés tanulmányazásakor fedeztek fel. Noha a magasabb reál kamatlábaknak serkenteniük kellene a megtakarítást azzal, hogy a fogyasztókat kiadásaik elhalasztására ösztönzik, ezt a hipotézist nem támasztják alá megfelelően az adatok 16 / 32. oldal

10. A beruházási kereslet 10.1. Beruházás elemzés A beruházás az újonnan termelt tőkejavak folyó mennyisége. Összetevői: üzleti beruházás gyárakba és berendezésekbe, lakóingatlan célú beruházás és készletberuházás. A beruházás jóval hevesebben ingadozik, mint a fogyasztás. Az üzleti célú fix beruházások visszaesése nagyon szorosan együtt jár az egész gazdaság visszaesésével. A lakóingatlan beruházások visszaesése megelőzi az összgazdasági recessziót. A beruházás összes volumene 3 tényezőnek: a cégek és háztartások beruházási keresletének, a beruházási célra rendelkezésre álló pénzforrások mennyiségének, illetve a tőkejavak termelésének a függvénye. A tőkejószágok árának és a kamatlábaknak a mozgása teremt egyensúlyt e 3 elem között. 10.2. Tőkekereslet és bérleti díj A tőke iránti kereslet csökken, ha a tőke bérleti díja megnő. A bérleti díj nő, ha az új berendezés ára nő, vagy ha a kamatláb nő. A tőkekereslet nő, ha a tervezett kibocsátás, vagy ha a bér nő. 10.3. A beruházási függvény tulajdonságai Amikor az Y termelés növekedése nagy, akkor a beruházás is nagy. Amikor a tőke RK bérleti díja magas, akkor a beruházás alacsony. Vagyis pl. amikor a reál kamatláb magas, a beruházás alacsony amikor az új tőkejavak ára magas, a beruházás alacsony. Ha a bérek magasak, a beruházás is magas. Egy tipikus évben az értékcsökkenés miatti pótló beruházás a beruházás nagy részét teszi ki. A beruházásnak ez a jelentős hányada szorosan összefügg a tőkeállomány és így a kibocsátás szintjével. 10.4. A beruházási függvény A cég beruházás-keresleti függvénye megmutatja, mennyi beruházásra van szükség annak érdekében, hogy a tőkeállományt a kívánatos szintre növeljük. A beruházási kereslet negatívan függ a tőkebérleti díjtól és pozitívan a kibocsátás tervezett szintjétől. Valamint a bértől. A beruházás az azt meghatározó tényezők változásaira az új beruházás beállításában megfigyelhető késések, késleltetések miatt csak korlátozott mértékben reagál. A beruházás végső mennyiségének mintegy tizede-1/3-a valósul meg az első évben. 17 / 32. oldal

10.5. Az adórendszer (ellen)ösztönző hatása A kormányzat az adópolitikán keresztül képes befolyásolni a beruházás szintjét. A keményebb adóztatás megnöveli a tőke árát, és ezzel csökkenti a beruházási kedvet. Az adórendszerbe épített ösztönzők, mint pl. a beruházási adókedvezmény és az amortizáció adómentessége csökkentik a tőke bérleti díját és ezzel serkentik a beruházást. Az adórendszerbe épített ösztönzők anticipált, előre látott növelése visszafoghatja a mai beruházást, mivel a cégek elhalasztják tőkevásárlásaikat, hogy élvezhessék az intézkedés nyújtotta előnyöket. 10.6. Lakóingatlan célú beruházás A lakóingatlan célú beruházás negatívan függ a kamatlábtól. Magasabb kamatláb mellett a bérleti díj növekedése miatt a lakások megdrágulnak. A magasabb bérleti díj pedig lenyomja a beruházási keresletet. A lakáscélú beruházás pozitívan függ a reál GNP nagyságától. A magasabb jövedelmek megnövelik a (bér)lakások iránti keresletet, és ezáltal növelik a beruházási keresletet. A lakáscélú beruházás a beruházás azon része, amely a kamatlábon keresztül a leginkább érzékenynek mutatkozik a monetáris és fiskális beavatkozásokra. Mivel a lakóingatlanok értékcsökkenése csekély, bérleti díjukban a kamatköltség a domináns elem. 10.7. Készletberuházás A készletek kétféleképpen is hasznosak a cégek számára. A termelési folyamatnak (a csővezetékben ) szüksége van félkész termékekre. Amikor a kibocsátás szintje magas, akkor a csővezetékben lévő jószágmennyiség nagy. A végtermékkészletek az eladásokban bekövetkező, előre nem látott változások kiegyensúlyozására is szolgálnak. A legtöbb évben a készletberuházást alapvetően a készletek csővezeték funkciója határozza meg, ám alkalmanként az eladások váratlan változása gazdaságszerte alkalmanként annyira nagy a pufferállományhoz képest, hogy képes jelentősen befolyásolni a készletberuházást. A kibocsátás növekedése esetén a csővezeték jellegű készletek növekedése rövid távon az akcelerátorhatás legjelentősebb összetevője. 10.8. Áttekintés A beruházásnak három fajtája van: új gépek és berendezések üzleti célú vásárlása, új lakóingatlanok építése, ill. készletek feltöltése. Egy cég úgy határozza meg kívánatos tőkeállományának szintjét, hogy a tőke határhozama és bérleti díja kiegyenlítődjék. Egy háztartás hasonló módon határozza meg kívánatos lakóingatlan állományának szintjét. 18 / 32. oldal

A tőkeállomány kívánatos szintje alacsonyabb lesz, ha a tőke bérleti díja megnő. Emelkedik viszont, ha a jövedelem növekszik. Ha a bér nő, a cég tőkeállományának kívánatos szintje nő, mivel a munkaerőt tőkével helyettesíti. A bérleti díj a reál kamatlábtól, a tőkejószágok árától függ. A beruházási függvény azt mutatja, hogy mennyi beruházásra kerül az adott évben fennálló körülményektől függően. Noha a cégek pontosan annyit szeretnének beruházni, hogy a tőkeállomány a kívánatos szintet elérje, legtöbbször ezt nem képesek elérni. Az első években az új szint eléréséhez szükséges beruházásnak csupán egy törtrésze valósul meg. A beruházásokban megfigyelhető késleltetések miatt egy adott évben megvalósuló beruházások nagy része a korábbi években beindított beruházási tervek következménye. A beruházásnak ez a része az adott évben a korábbról meghatározott (predeterminált, ezért nem függ az adott évben megfigyelt gazdasági körülményektől.) A gépek és berendezések esetében jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy a kínálati oldal biztosítja a cégek által keresett új beruházási javak mennyiségét, bármekkora is ez a kereslet. Az adórendszerbe épített ösztönzők, beleértve az értékcsökkenés és a kamatok adómentességét, jelentős hatással vannak a beruházásra. A nagyobb beruházási adókedvezmény csökkenti a tőke bérleti díját és serkenti a beruházást. A készletberuházás a teljes beruházás jelentős részét adja. A készletek állománya a reál GNP-vel közel arányos, úgyhogy a GNP növekedését megnövekedett készletberuházás kíséri. Összességében a beruházás a GNP szintjétől és növekedésétől egyaránt pozitívan függ. A beruházás és a GNP szintje közötti pozitív kapcsolatot a pótló beruházások okozzák. A beruházás és a GNP megváltozása közötti kapcsolat, amit akcelerátorhatásnak nevezünk, annak tulajdonítható, hogy a nagyobb kibocsátás fenntartásához a tőkeállomány növelésére van szükség, ill. annak, hogy a kibocsátás növekedésével a kívánt készletállomány is nő. A beruházás negatívan függ a kamatlábtól, mivel a kamatláb a készletezés költségének fontos meghatározója. Ha ez a kapcsolat erős, akkor az IS görbe viszonylag lapos lesz. 11. A külkereskedelem és a valutaárfolyam 11.1. A külkereskedelem és az aggregált kereslet A külkereskedelem kétféleképpen befolyásolja az USA aggregált keresletét. Egyrészt, ha az amerikaiak külföldi termékeket vásárolnak, ahelyett, hogy otthon megtermelt javakat vennének, akkor az amerikai import a világ aggregált keresletét növeli az amerikai aggregált kereslet helyett. Amikor viszont a külföldiek vesznek az USA-ban megtermelt árukat, ez az amerikai aggregált keresletet növeli. Amikor az import meghaladja az exportot, az amerikaiaknak kölcsönfelvételek révén kell finanszírozniuk az importtöbbletet. Ezt a kölcsönfelvételt, vagyis az USA-ban végrehajtott külföldi beruházásokat külföldi tőkebeáramlásnak nevezzük. 19 / 32. oldal

11.2. A valutaárfolyam és a vásárlóerő-paritás A nominális valutaárfolyam az a szám, ahány egység külföldi valutát ér egy dollár. A valutaárfolyam emelkedése a dollár felértékelődését jelenti. A reál árfolyam a dollár relatív vásárlóerejét méri, a nominál árfolyamot kiigazítva a megfelelő országok árszínvonalával. Ha a reál árfolyam magas, akkor az amerikai termékek drágák a külföldiek számára, a külföldi termékek viszont olcsóak az amerikaiaknak. A vásárlóerő-paritás elmélete az állítja, hogy a nominál árfolyamnak ki kell egyenlítenie a nemzetközi kereskedelmi forgalomba vont termékek árait. Ez egy konstans reál árfolyam létezését eredményezi, ami nem egyezik a tapasztalati tényekkel. Mindazonáltal a vásárlóerő-paritás gyakorol némi hatást a valutaárfolyamra. 11.3. A kamatláb és a valutaárfolyam A valutaárfolyam és a kamatláb pozitív kapcsolatban van egymással. Ha a reál kamatláb, mondjuk pl. a kormányzati kiadások növekedése miatt megemelkedik, a valutaárfolyam szintén emelkedik. A kamatláb és a valutaárfolyam közötti összefüggés abból ered, hogy a befektetők a különböző országok között a legjobb megtérülést keresve mozgatják tőkéjüket. Ha a kamatláb emelkedik az USA-ban, akkor a befektetők dollárban forgalmazott kötvényeket vásárolnak, ami felhajtja a valutaárfolyamot. HA az USA-ban a világ többi országához képest magas a kamatláb, akkor a befektetőknek arra kell számítaniuk, hogy a dollár éppen a kamatkülönbség értékével évente le fog értékelődni. A jövőbeli leértékelésre vonatkozó várakozások kialakulásához erős jelenlegi dollárra van szükség. Ezért a kamatláb és a valutaárfolyam között pozitív kapcsolat áll fenn. 11.4. Protekcionizmus A protekcionista gazdaságpolitika csökkenti azt a nemzetközi versenyt, amellyel a hazai termelőknek kellene szembenézniük. Általában a hazai termelőket segíti, a hazai fogyasztókat pedig károsítja. A protekcionista gazdaságpolitika magában foglalja az importvámokat, importkvótákat és bizonyos import tilalmakat. A protekcionista intézkedések a nettó exportot élénkítik. Az IS görbét kifelé mozdítják, növelve a kamatlábakat és a GNP-t. A protekcionizmus növeli a valutaárfolyamot, ez visszaveti a nettó exportot, és bizonyos mértékig ellensúlyozza a protekcionista intézkedések kívánatos hatását. A protekcionizmus a kereskedelmi partnerek megtorló akciójának veszélyével jár. Egy esetleges kereskedelmi háború bizonyosan megszüntetné a protekcionizmus időleges előnyeit és csökkentené az érintett nemzetek jólétét. 20 / 32. oldal