2008. 19. évf. 10. szám 5 A HÓNAP TÉMÁJA Kilátások a főbb növényi termékek világpiacán (2.) Dr. Potori Norbert, Varga Edina Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest A világ olajosmag- és növényolaj-piaca A világ napraforgó-termelése A világ napraforgó-termelése 27 millió tonna körül alakult 2007-ben, 9 %-kal maradt el a 2006. évitől. A vezető napraforgó-termelők (az egykori Szovjetunió utódállamai, az EU-27 és Argentína) együtt a világ termelésének háromnegyedét adták. A globális kibocsátás az elkövetkező tízéves időszakban az előrejelzések szerint átlagosan évi 1,9 %-kal nő, 2017-ig elérheti a 34 millió tonnát. A volt szovjet tagállamok továbbra is a világ legnagyobb napraforgó-termelő térségét alkotják, együttes részesedésük 40 %-ra emelkedhet. Argentína várhatóan megőrzi 16 %-os részesedését, míg az EU-27 részesedése 1 %-ponttal nőhet (1. ábra). Az EU-27 5,0 millió tonna napraforgót takarított be 2007-ben, önellátottsága 96 % körül alakult, olajat 4,5 millió tonna magból állítottak elő, ami 5 %-os növekedést jelent a 2006. évihez képest. A 2008. évben a globális napraforgó-termelés 17 %- os növekedésével lehet számolni, a kibocsátás meghaladhatja a 31 millió tonnát. Az EU-27 napraforgó-vetésterülete mintegy 400 ezer hektárral nagyobb az előző évinél, jórészt ennek köszönhető, hogy a közösség termelése 2008-ban elérheti az 6,2 millió tonnát. A várakozások szerint Ukrajnában a 2007. évihez képest 19 %-kal, míg Oroszországban 21 %-kal több napraforgót takarítanak be. Magyarországon 1,04 millió tonna napraforgó termett 2007-ben. A növény 2008. évi vetésterülete az MgSzH adatai szerint 560 ezer hektár, vagyis 9 %-kal nagyobb, mint egy esztendővel korábban, a termés 1,4 millió tonna körül várható. 2008. évben 52 millió tonnát közelítő repceterméssel lehet számolni. A világ repcetermelése az előrejelzések szerint a 2007. évihez képest jelentős mértékben, 29 %-kal nőhet az elkövetkező tízéves időszakban, 2017- ben elérheti a 62 millió tonnát. Az EU-27 részesedése előreláthatóan 2 %-ponttal, Kanadáé 1 %-ponttal emelkedik, míg India részesedése 1 %-ponttal, Kínáé 4 %- ponttal lesz kisebb 2017-ben. Az EU-27 18,2 millió tonna repcét takarított be 2007- ben, ebből 17,8 millió tonna került az olajütőkbe. A feldolgozóipari kapacitások kihasználtsága a szezon végéig teljes volt, így 2008 első felében maghiány jellemezte a piacot. A közösség 2008. évi repcetermése a várakozások szerint 18,3 millió tonna körül lesz, ebből 5,0 és 4,5 millió tonnát Németországban, illetve Franciaországban, 1,8 millió tonnát Lengyelországban takarítanak be. A FAPRI szerint a repce felhasználása a biodízel-gyártás további, jóllehet, a korábbi évekhez képest mérsékeltebb bővülésének köszönhetően 35 %-kal nőhet középtávon, 2017-ben elérheti a 26,9 millió tonnát. Az EU-27 önellátottsága az elkövetkező években is 90 % körül valószínűsíthető (2. ábra). Kanadában az 1994. évi, rekordnagyságú vetésterületet meghaladó, közel 5,9 millió hektárt vetettek be repcével 2007-ben. A növényt 2008-ban már 6,3 millió hektáron termesztik, és a várakozások szerint a 2007. évinél közel 15 %-kal nagyobb, 10,1 millió tonna körüli terméssel lehet számolni az észak-amerikai országban. Figyelemre méltó Ukrajna repceterületének növekedése: a 2007. évi 950 ezer hektárral szemben 2008-ban már 1,5 millió hektáron vetették a növényt, a termés elérheti a 2,7 millió tonnát, ez a 2007. évinek a kétszerese. Magyarországon újabb rekordtermést takarítottak be 2008-ban, a mennyiség megközelíti a 663 ezer tonnát. 1. ábra A világ napraforgó-termelésének legnagyobb termelő országok szerinti megoszlása Összes termelés 2007: 27 millió tonna (2017: 34 millió tonna) A világ repcetermelése A világ repcetermelése 47 millió tonna körül alakult 2007-ben, ami nem jelent számottevő változást az előző évihez képest. A legnagyobb repcetermelők, sorrendben az EU-27, Kína, Kanada és India együttes részesedése a globális kibocsátásból 90 %-ot tett ki. A Forrás: Oil World, FAPRI
6 2008. 19. évf. 10. szám 2. ábra A világ repcetermelésének legnagyobb termelő országok szerinti megoszlása Összes termelés 2007: 47 millió tonna (2017: 62 millió tonna) Forrás: Oil World, ISAAA, FAPRI 3. ábra A világ szójatermelésének legnagyobb termelő országok szerinti megoszlása Összes termelés 2007: 222 millió tonna (2017: 297 millió tonna) 30 %-ra csökkenhet középtávon. Az óriási termőföld-tartalékokkal rendelkező Brazília részesedése 3 %-ponttal 31 %-ra nőhet 2017-ig, és ezzel a világ vezető szójatermelője lehet. A termelés jelentős, közel 28 %-os növekedése várható Argentínában, ennek ellenére részesedése a globális kibocsátásból 1 %-ponttal csökkenhet a vizsgált időszak végére. Az EU-27 szójatermése nem érte el az 1 millió tonnát 2007-ben, ugyanakkor szójababból 17,7 millió tonnát, míg a szójadarából 35,6 millió tonnát használt fel (3. ábra). A vetésterület 10 %-os csökkenése miatt 2008-ban legfeljebb 900 ezer tonna körüli terméssel lehet számolni. A szójatermelés felfutása középtávon sem remélhető, a kibocsátás változatlanul 1 millió tonna alatt marad, az EU-27 önellátottsága így előreláthatóan mindössze 5 % körül lesz 2017-ben. Az USA szójatermelése a 2007. évihez képest várhatóan 20 %-kal nő 2008-ban, eléri a 82 millió tonnát. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a növény vetésterülete 3,8 millió hektárral nőtt (ebből több mint 2 millió hektáron kukoricát termesztettek 2007-ben). Argentína kibocsátása jóval szerényebb mértékben, mindössze 2 %-kal emelkedik, termelése meghaladja a 48 millió tonnát, míg Brazíliában 5 %-os növekedéssel, közel 65 millió tonna szójaterméssel lehet számolni 2008-ban. A napraforgómag és a repcemag világpiaci árának alakulása Forrás: Oil World, ISAAA, FAPRI 4. ábra A napraforgómag és repcemag világpiaci árának várható alakulása 2017-ig A FAPRI előrejelzése szerint a napraforgómag világpiaci ára (CIF Alsó-Rajna paritáson) a 2007. évi 672 USD/tonna szintről 620 USD/tonna (96 850 Ft/tonna) szint alá esik vissza 2017-ig. A repcemag világpiaci ára (CIF Hamburg paritáson) a 2007. évi 579 USD/tonna szintnél 5-7 %-kal alacsonyabb lesz 84.000 Ft/tonna körül alakul 2010 és 2017 között (4. ábra). Európában az olajosmagvak iránti kereslet a bioüzemanyag-iparnak köszönhetően rövid- és középtávon is erős marad, így a felvásárlási árak előreláthatóan viszonylag stabilak lesznek. A szójabab, a szójadara, valamint a szójaolaj és a pálmaolaj világpiaci árának alakulása A világ szójatermelése A világ szójatermelése 2007-ben meghaladta a 222 millió tonnát, 6 %-kal volt kevesebb, mint egy esztendővel korábban. A növény vetésterülete a 2007. évihez képest 6,5 millió hektárral nőtt 2008-ban, jórészt ennek köszönhetően 241 millió tonna körüli terméssel lehet számolni. A globális felhasználás azonban ismét meghaladja a termelést, a készletek tehát tovább csökkennek. A FAPRI a 2007. évihez képest a kibocsátás 34 %-os bővülését valószínűsíti az elkövetkező tízéves időszakban, a termelés 2017-ben megközelítheti a 300 millió tonnát. Az USA részesedése a dél-amerikai országok szójatermelésének növekedése következtében 32 %-ról A szójabab világpiaci árának növekedése 2005 második felében megtorpant, 2006 októberéig csökkenő tendenciát mutatott. A gabonafélék világpiaci árának emelkedése, a szójadara és főleg a szójaolaj iránti globális kereslet élénkülése azonban 2006 utolsó negyedévétől felfelé húzza a szójabab árát. Az előrejelzések szerint a szójabab világpiaci ára stabilan 490 USD/tonna szint körül alakul az elkövetkezendő tízéves időszakban. Az Európai Unió legfontosabb fehérjetakarmánya, a szójadara világpiaci ára (CIF Rotterdam paritáson) a 2007. évi 422 USD/tonna szintről 300 USD/tonna szintre csökkenhet 2017-ig, ugyanis a növényolajok globális keresletének további élénkülése nyomán nő a magas fehérjetartalmú olajosmag-darák kibocsátása. A szójaolaj világpiaci ára (FOB Rotterdam paritáson) tovább emelkedhet, a 2007. évi 1204 USD/tonna szintnél 20 %- kal lehet magasabb 2011-ben, 2017-ben meghaladhatja az 1 600 USD/tonna szintet (5. ábra). A biodízel-előállítás egy másik fontos alapanyaga, a pálmaolaj világpiaci ára (CIF Rotterdam paritáson) a 2007. évi 1 046 USD/tonna szintről 26 %-kal emelkedhet 2017-ig, ekkor az előrejelzések szerint 1 319 USD/tonna
2008. 19. évf. 10. szám 7 A szójabab, szójadara és szójaolaj (CIF/FOB Rotterdam paritáson) árának várható alakulása 2017-ig 5. ábra függ Bulgária és Románia termelésétől, ugyanis a 2007- ben csatlakozott két tagállam jó évjárat esetén jelentős napraforgómag-exportőr. Az egykori Szovjetunió utódállamainak napraforgómag-kivitele várhatóan számottevő mértékben, közel 170 %-kal, 920 ezer tonnára emelkedhet az elkövetkező tízéves időszakban. Ugyanakkor Argentína napraforgómag-exportja a várakozások szerint 65 ezer tonnára esik vissza 2017-ig. Jóllehet, Kína fejlődő állattenyésztése folyamatosan növekvő takarmányigényét részben importált olajosmagvakból kívánja kielégíteni a jövőben, középtávon mégis napraforgómag-kivitelének több mint 50 %-os növekedésével lehet számolni: a nettó export 2017-ben 180 ezer tonna körül valószínűsíthető (6. ábra). körül alakul. A pálmaolaj árának alakulása azért fontos, mert az EU biodízel-gyártása nyersanyag-szükségletének akár már 20 %-át is pálmaolajból fedezheti 2010- ben. A világ napraforgómag-kereskedelme 6. ábra A legnagyobb napraforgómag-exportőr és -importőr országok, régiók kivitele és behozatala 7. ábra A legnagyobb repcemag-exportőr és -importőr országok, régiók kivitele és behozatala A világ legjelentősebb napraforgómag-importőre, az EU-27 behozatala 419 ezer tonnára emelkedhet 2017-ig, ez 61 %-kal haladja meg a 2007-ben harmadik országoktól vásárolt mennyiséget. A behozatal azonban nagyban A világ repcemag-kereskedelme A repcemag globális kereskedelme átlagosan évi 3 %- kal bővülhet az elkövetkező tízéves időszakban. A világ vezető repcemag-exportőr országa, Kanada nettó kivitele tavaly 5,6 millió tonna körül alakult, de a volumen akár 10 %-kal is nőhet 2017-ig. Ausztrália nettó repcemag-exportja tíz év múlva előreláthatóan nem éri el a 300 ezer tonnát, ami a 2007-ben realizált külpiaci eladásaihoz képest 27 %-os visszaesést jelent. Az előrejelzések szerint a legnagyobb repcemagimportőr országok, Japán és Kína külpiaci beszerzései együttesen már megközelítik a 4,5 millió tonnát 2017- ben. Az EU-27 repcemag-behozatala a belső felhasználás dinamikus növekedése következtében a 2007. évi 180 ezer tonnáról közel 1,5 millió tonnára nőhet 2017-ig (7. ábra) A várakozások szerint Kanada repcemag-exportja az előző évihez hasonlóan alakul 2008-ban, míg repceolaj kivitele 300 ezer tonnával nő, meghaladja az 1,5 millió tonnát. Ukrajna akár 2,2 millió tonna repcemagot is exportálhat 2008-ban, szemben a 2007. évi 874 ezer tonnával. Az EU fehérjetakarmány-szükséglete és GMO-engedélyeztetése Az EU 57 millió tonnára tehető éves fehérjetakarmány-szükségletének közel 70 %-át importból fedezi, ami döntően szójadara (23 millió tonna), illetve annak alapanyaga, a szójabab (15 millió tonna) behozatalát jelenti. Az importált szója 90 %-a Brazíliából, Argentínából, valamint az USA-ból származik. A szójabab és szójadara mellett a közösség évi közel 3 millió tonna pálmamag-darát és 1-2 millió tonna napraforgómag-darát is vásárol a külpiacról. A világpiacon a bioetanol-, az élelmiszer- és takarmányipar (állattartók) között óriási verseny kezdődött a gabonáért, valamint az olajnövényekért, és e gazdasági konstelláció kedvez a GM-növények további gyors terjedésének. A főbb takarmányexportőr országok gyors ütemben hoznak forgalomba új GM-növényfajtákat. Ma a GM-szójavonalak részesedése a szója vetésterületéből az USAban 91 %, Brazíliában 65 %, Argentínában 98 %. Az EU a
8 2008. 19. évf. 10. szám felhasználásra nem engedélyezett GMO-kkal szemben zéró-toleranciát érvényesít, a GMO-k engedélyeztetése pedig gyakran három évig is elhúzódik, míg az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM-vonal bevezetésének a köztermesztésbe. Az engedélyeztetési eljárás lassúsága a közeljövőben súlyos zavarokat idézhet elő az EU takarmánypiacán. Ugyanis az USA 2007-ben három új, második generációs GMszójavonal termesztésére adott engedélyt, amelyeket a tervek szerint 2008-ban mintegy 50 ezer hektáron vetnek vetőmagtermelés céljából. Ez a vetőmag Brazíliában és Argentínában is megjelenhet már a 2009/2010. gazdasági évben. A termény beszennyezheti az egész dél-amerikai logisztikai láncot, ami az EU-ban a zérótolerancia miatt gyakorlatilag pótolhatatlan hiányt okozhat fehérjetakarmányból amennyiben a közösség a jelenlegi engedélyeztetési gyakorlatot folytatja. Kérdés, hogy Kína szójabehozatalának rohamos növekedésével az EU Brazília és Argentína számára mennyire számít majd fontos piacnak. Jelenleg Brazíliából szerezhető még be GMO-mentes szójadara, amiért magas felárat kell fizetnie az importőröknek. Ez 2006- ban tonnánként még csak 10 USD-t, 2007-ben azonban már 60-70 USD-t jelentett. (Ezt több tagállamban már nem tudják vagy nem hajlandók megfizetni, a GMOmentes szója iránti kereslet tehát várhatóan visszaesik.) A fehérjetakarmány-behozatal mellett különösen gyenge gabonatermésű években az EU jelentős mennyiségű gabona, illetve gabonából készült takarmány-alapanyag (pl. kukoricaglutén) behozatalára szorul. A közösség 1997 óta gyakorlatilag nem importált kukoricát az USA-ból, az onnan származó kiesést elsősorban Argentínából pótolta. Tavaly már az Argentínából érkező kukoricával is adódtak problémák, mert a szállítmányok az EU-ban 2008 márciusa végéig nem engedélyezett GMO-t (GA21) tartalmaztak. Jelenleg az EU importigényét főként Brazília elégíti ki tonnánként csaknem 50 euró prémiumot felszámítva. Tavaly összesen hét GMO engedélyezési kérelmet továbbítottak az EU Élelmiszerlánc és Állategészségügy Állandó Bizottsága felé. A kérelmezőknek minősített többséget sem itt, sem a mezőgazdasági miniszterek tanácsában nem sikerült szerezniük. A Bizottság három kérelmet hagyott jóvá 2007 végéig: a glufozinát-toleráns és kukoricabogár-rezisztens Herculex RW (DAS59122), a glifozát- és glufozinát-toleráns, valamint kukoricamoly-rezisztens Herculex I/RR2 (DAS1507XMON603), továbbá a glifozát-toleráns és kukoricamoly-rezisztens NK603XMON810 GM-kukoricát. Az USA 2007. évi kukoricatermése az EU-ban még nem engedélyezett GMO összetevőket tartalmazott, az exportőrök és az importőrök pedig nem tudták garantálni az abszolút 0,0 % határértéket, így a közösség kukoricaglutén-takarmány (CGF) és szárított gabonatörköly (DDGS) importja 15-20 %-kal csökkent. Magyarországi helyzetkép Ami a hazai takarmányalapanyag-behozatalt illeti, a kukorica kivételével a helyzet nálunk sem más, mint az EU-ban. 2007-ben Magyarország 823 ezer tonna szójadarát és közel 0,1 millió tonna egyéb olajosmag-darát importált, ami több mint 20 %-os hányadot jelent a takarmánykeverék-gyártásban. A fehérjeszükséglet biztosítása a jövőre nézve nálunk is problémát jelenthet. A kukorica esetében már rövidtávon számolhatunk a GM-vonalak megjelenésére és elterjedésére a hazai köztermesztésben. A GM-növények termesztésére Magyarországon az alacsonyabb növényvédőszer-ráfordítás, a gép- és munkaerőköltségek csökkenése és/vagy a terméshozamok esetleges növekedése, de mindenekelőtt stabilitása ösztönözheti a gazdákat. A GM-növények hazai termesztését szabályozó törvény miatt azonban a biotechnológia használatának előnyeit csak a nagyobb méretű gazdaságok lesznek képesek érvényesíteni: a hazai birtokszerkezet tagoltsága jelentős mértékben nehezíti a 400 méteres izolációs távolság betartását, továbbá a GM-növények termesztésének engedélyeztetéséhez a gazdálkodónak írásos beleegyezést kell kérnie a szomszédos földhasználótól. A mai kukoricahibridek túlnyomó többsége nemzetközi vállalatok tulajdonában van. E cégek a vetőmag egy részét olyan elsősorban dél-amerikai országokban termeltetik meg, amelyek nem GMO-mentes státuszúak, ezért a GMO-val szennyezett vetőmag beszállításának esélye ezekből az országokból nagy. Az EU első alkalommal próbál tisztasági határértéket megállapítani a kukorica-vetőmagra: a javasolt limit 0-0,9 % között van, de bármilyen alacsony lesz, Magyarország könnyen elveszítheti GMO-mentes státuszát, hiszen már a 0,1 %- os jelölési küszöbérték is országosan számottevő pollenszóró GM-kukoricatövet jelent, ami GM-magot terem. A hazai olajnövény-ágazat fejlődési kilátásai A hazai olajnövény-termesztés biológiai alapjai nemzetközi összehasonlításban versenyképesnek mondhatók. Olajnövényeink közül vetésterületét és volumenét tekintve kiemelkedik a napraforgó. Napraforgómagból átlagosan évi 1,1 millió tonnát takarítottunk be a 2004-2006 közötti időszakban, ezzel hazánk Franciaország után az EU-25 második legnagyobb napraforgó-termelő tagállama volt. Átlagos hektárhozamunk a jobbtermésű években nemcsak megközelíti, hanem meg is haladja az EU-15 átlagát, de Franciaországétól ha többesztendős időszakot vizsgálunk még elmarad. Románia 2007. évi EU-csatlakozásával részesedésünk az EU napraforgókibocsátásából 30 %-ról várhatóan 20 % alá csökken az elkövetkező években. A növény 2008. évi vetésterülete eléri az 560 ezer hektárt, így 5 %-kal haladja meg a 2007. évit, és közel 25 %-kal nagyobb, mint a 2001-2005 közötti évek átlaga. Második legfontosabb olajnövényünk a repce, vetésterülete 2003 óta évről évre bővült, 2006 őszén már túllépte a 223 ezer hektárt, ami az előző évihez képest 60
2008. 19. évf. 10. szám 9 8. ábra A napraforgó- és repcetermelés alakulása Magyarországon 2004-2007 (2013: A, B változat) Forrás: KSH adatok (2004-2007), valamint az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztályának modellszámítási eredményei (2013) %-os, míg a 2001-2005 közötti évek átlagához viszonyítva több mint 200 %-os növekedést jelent. A repce gyorsan növekvő népszerűsége egyértelműen az óriási kereslettel és a magas felvásárlási árakkal magyarázható. A repce vetésterülete 2007 őszén (az MgSzH adatai szerint) 251 ezer hektár volt, vagyis 13 %-kal haladta meg az előző évit. A jelenlegi becslések szerint repcemagból akár 640 ezer tonnát is betakaríthatnak 2008-ban, vagyis 32 %-kal többet az eddigi rekordtermésnek mondható 2007. évi 490 ezer tonna mennyiségnél. Az olajnövény-termelés jövedelmezősége mind a napraforgó (étolaj és biodízel), mind a repce (biodízel) iránti kereslet további élénkülésének, valamint a közvetlen támogatások lépcsőzetes emelkedésének köszönhetően javul, ezért bizonyos, hogy a szántóföldi növények nemzeti kiegészítő támogatásának termeléstől történő függetlenítése, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszer bevezetése összességében nem vagy csak kevéssé befolyásolja a hazai olajnövény-termelést. A komparatív előnyöket nem élvező területeken kiesők helyébe a hatékonyabb üzemek lépnek, így az olajnövények összesített vetésterülete legfeljebb néhány tízezer hektárral csökken középtávon. Az Agrárgazdasági Kutató Intézetben (AKI) készült modellszámítások alapján, átlagos időjárási viszonyokat és kiszámítható gazdálkodási környezetet feltételezve ( A változat) a napraforgó vetésterülete 480 ezer hektár, míg termelése a 2004-2006 közötti időszak átlaga, vagyis 1,1 millió tonna körül alakul 2013-ban. A repcét a 2006. évi 220 ezer hektáron vetik, repcemagból 450 ezer tonnát takarítanak be 2013-ban (8. ábra). Kedvezőbb időjárási viszonyokat és gazdasági környezetet feltételező, optimistább modellváltozatunk ( B változat) eredményei alapján a napraforgó vetésterülete kerekítve 500 ezer hektár lenne, míg a repcét mintegy 300 ezer hektáron termesztenék az EU folyó költségvetési időszakának végén. Napraforgómagból 1,3 millió tonnát, repcemagból 980 ezer tonnát takarítanának be (8. ábra). Miként az leszűrhető, Magyarországon a repcetermés számottevő növelését részben a termésátlagok emelésével lehetne megoldani, ehhez azonban elengedhetetlen a helyes agrotechnika alkalmazása. A biodízel-előállítás és -felhasználás terén a legtöbb tagállam Magyarország előtt jár. Amellett, hogy másutt kedvezőbbek a repcetermelés természeti és technológiai feltételei, aminek köszönhetően egységnyi területről akár másfélszer annyi biodízelt tudnak kinyerni (következésképp jobbak a gazdaságossági mutatók is), az idejekorán elindított programok eredményeként már számottevő feldolgozói kapacitásokkal rendelkeznek. Magyarországon az évente megtermelt napraforgóés repcemag szinte maradéktalanul a hazai feldolgozó üzemekbe, illetve exportra kerül. Legfontosabb felvevőpiacaink (Hollandia, Ausztria és Olaszország) a jövőben is igényt tartanak a magyar árura. Az export volumene a jövőben természetesen a megvalósuló hazai biodízelgyártó kapacitásoktól függ. A tervezett üzemek összes kibocsátási-kapacitása több mint 400 ezer tonnára tehető, ami éves szinten mintegy 1,3 millió tonna olajosmag feldolgozását tenné lehetővé. Ennyi alapanyag csak az optimistább modellváltozatunk szerint állna rendelkezésre, feltéve, hogy az összes megtermelt repcemag és az étolajgyártásban fel nem használt napraforgómag szabadon elérhető lenne a bioüzemanyag-iparnak. Nyilvánvaló, hogy csak a magyarországi termelésből az óriási igényt egyébként nem lehet kielégíteni, de a potenciális importot (pl. Ukrajnából, Romániából) figyelembe véve sem tűnik reálisnak az összes tervezett kapacitás megvalósítása. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy repcemag-exportunk középtávon erősen visszaesik, esetleg teljesen meg is szűnik.