A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014.1.17. COM(2014) 2 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Közös jelentés a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (faji egyenlőségi irányelv) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (foglalkoztatási egyenlőségi irányelv) alkalmazásáról {SWD(2014) 5 final} HU HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Közös jelentés a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (faji egyenlőségi irányelv) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (foglalkoztatási egyenlőségi irányelv) alkalmazásáról 1. BEVEZETÉS A hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem azon területek egyike, ahol az uniós jog közvetlenül érinti az EU-ban élő emberek mindennapi életét. Az EU két megkülönböztetésellenes irányelve 1 által biztosított átfogó keret immár több mint egy évtizede alakítja az európai megkülönböztetésellenes jogot. Bizonyos tagállamokban alig létezett jogszabály ezen a téren a két irányelv átültetése előtt, és az irányelvek valamennyi tagállam jogi szabályozásába olyan új elemeket vezettek be, mint például az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem. A megkülönböztetésellenes irányelvek: tiltják a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést (2000/43/EK irányelv), valamint a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést (2000/78/EK irányelv); védelmet nyújtanak az élet számos kulcsfontosságú területén: a foglalkoztatás és a szakképzés (mindkét irányelv); az oktatás, a szociális biztonság és az egészségügyi ellátás, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása terén, beleértve a lakhatást (2000/43/EK irányelv); tiltják a hátrányos megkülönböztetés különböző formáit: a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetést, a zaklatást, a hátrányos megkülönböztetésre adott utasítást és a megtorlást; kötelezik a tagállamokat, hogy gondoskodjanak hatékony szankciókról és jogorvoslatokról. Az első végrehajtási jelentéseket 2006-ban 2, illetve 2008-ban 3 fogadták el. Mivel mindkét megkülönböztetésellenes irányelvről 4 rendszeresen jelentést kell tenni, továbbá szabályozási megközelítésük és legtöbb rendelkezésük tartalma is azonos, ez a dokumentum közös jelentésként készült el. Ráadásul a legtöbb tagállam egyetlen nemzeti jogi aktussal ültette át a két irányelvet. Sok tagállam csak röviddel az első jelentések elfogadása előtt ültette át nemzeti jogába a megkülönböztetésellenes irányelveket, ezért nem rendelkeztek tapasztalattal azok alkalmazása terén. 1 2 3 4 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.) és a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.). COM(2006) 643 végleges (2006.10.30.) a 2000/43/EK irányelvről. COM(2008) 225 végleges/2 (2008.7.8.) a 2000/78/EK irányelvről. A 2000/43/EK irányelv 17. cikke és a 2000/78/EK irányelv 19. cikke. HU 2 HU

Mára mind a 28 tagállam átültette az irányelveket, és tapasztalatot is szerzett azok alkalmazását illetően. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) ítélkezési gyakorlata révén szintén alakította az irányelvek értelmezését. Ez a jelentés lehetőséget kínál az irányelvek alkalmazásának vizsgálatára, a Bíróság és a nemzeti bíróságok által adott értelmezés áttekintésére és a jövő kihívásainak meghatározására. 5 Az irányelveknek megfelelően 6 valamennyi tagállam információkat szolgáltatott a Bizottság számára e jelentés elkészítéséhez. Emellett a Bizottság konzultált a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel 7, az esélyegyenlőségi szervek európai hálózatával (Equinet), az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, a szociális partnerekkel 8, civil társadalmi szervezetekkel 9 és a hátrányos megkülönböztetés tilalma jogi szakértőinek európai hálózatával 10. 2. AZ ÁTÜLTETÉS ÁLLÁSA ÉS A KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁSOK Mindkét irányelvet átültették mind a 28 tagállam nemzeti jogába 11, és a Bizottság ellenőrizte e jogszabályok irányelvekkel való összhangját. A két irányelv megsértése miatt 25 tagállam ellen indult kötelezettségszegési eljárás, elsősorban 2005 és 2007 között 12. Kezdetben sok tagállamban merültek fel problémák az átültetéssel kapcsolatban, ami azzal magyarázható, hogy a két irányelv az adott időpontban újdonságnak számított. Rendszerint a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, a zaklatás és a megtorlás fogalmának meghatározásával, továbbá az érdekelt szervezetek jogállásával, az irányelvek hatályának korlátozásával, valamint az irányelvek által megengedett eltérések túlságosan kiterjesztő értelmezésével kapcsolatban merültek fel problémák. Mostanra ezen első generációs kötelezettségszegési ügyeknek szinte mindegyike lezárult, mert a tagállamok összhangba hozták jogszabályaikat az irányelvekkel 13. Egy esetben a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás során a Bíróság határozatában megállapította, hogy a tagállam nem teljesítette a 2000/78/EK irányelv 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 25. cikke értelmében a Bizottság minden harmadik évben jelentést nyújt be a megkülönböztetés tilalmára és az uniós polgárságra vonatkozó szerződési rendelkezések alkalmazásáról; a 2011 és 2013 közötti jelentéstételi időszak tekintetében lásd a COM(2013) 270 (2013.5.8.) dokumentumot. A 25. cikk alapján benyújtott jelentés e jelentésre utal a megkülönböztetés EUMSZ 19. cikke szerinti tilalma tekintetében. A 4. lábjegyzetben hivatkozott cikkek. Belgium, Dánia, Németország, Magyarország, Ausztria, Svédország és az Egyesült Királyság esélyegyenlőségi szerve külön válaszolt. Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP), BusinessEurope, Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), EUROCADRES, valamint Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME). Európai Női Lobbi, Európai Szociális Civil Szervezetek Platformja (szociális platform), Vallás és Meggyőződés Európai Hálózata (ENORB), Európai Rasszizmusellenes Hálózat (ENAR), a Homoszexuálisok Szövetségének Európai Regionális Szervezete, Idősek Európai Platformja, Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF), Open Society, Amnesty International és Európai Romajogi Központ (ERRC). Emellett a Platform az okmányokkal nem rendelkező bevándorlókkal kapcsolatos nemzetközi együttműködésért (PICUM) és a Muzulmán Nők Európai Fóruma saját kezdeményezés alapján küldött be észrevételeket. Ez a hálózat segíti a Bizottságot a megkülönböztetésellenes jog terén. A 2000/43/EK irányelvet az EU-15-nek 2003. július 19-ig, az EU-10-nek 2004. május 1-ig, Romániának és Bulgáriának 2007. január 1-ig, Horvátországnak pedig 2013. július 1-ig kellett átültetnie; a 2000/78/EK irányelvet az EU-15-nek 2003. december 2-ig, az új tagállamoknak pedig az előzőekben említettek szerint kellett átültetniük. A 2000/78/EK irányelv azonban legfeljebb további három évet biztosított az életkorra és a fogyatékosságra vonatkozó rendelkezések átültetésére. Luxemburg ellen nem indult eljárás, a bulgáriai és a horvátországi átültetés vizsgálata pedig jelenleg is tart. Jelenleg Belgium és Románia ellen kötelezettségszegési eljárás van folyamatban (Belgium esetében mindkét irányelv miatt, Románia ellen pedig a 2000/78/EK irányelvvel kapcsolatban). HU 3 HU

szabályszerű átültetésére vonatkozó kötelezettségét a fogyatékos munkavállalók igényeihez való ésszerű alkalmazkodással kapcsolatban 14. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a tagállami fejleményeket, és szükség esetén kötelezettségszegési eljárást indít 15. A Bizottsághoz minden évben számos panasz érkezik ezekkel az irányelvekkel kapcsolatban (átlagban mintegy 20 30), de ezek többségükben olyan, megkülönböztetéssel kapcsolatos egyedi ügyek, melyek tárgya nem az irányelvek helytelen átültetése vagy alkalmazása, ezért nem vezetnek kötelezettségszegési eljáráshoz. Nemzeti szinten sokkal több panaszt kell kezelni. Míg a megkülönböztetéssel kapcsolatos jogorvoslatok egyedi ügyekben csak a nemzeti jog alapján állnak rendelkezésre és csak a nemzeti bíróságokon érvényesíthetők, a Bizottság feladata annak ellenőrzése, hogy egy panasz felveti-e az irányelvek adott tagállam általi helytelen átültetését vagy alkalmazását. Jelenleg három, panasz alapján indult kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a 2000/78/EK irányelvvel kapcsolatban 16. 3. AZ IRÁNYELVEK VÉGREHAJTÁSA ÉS ALKALMAZÁSA Mindkét irányelvet átültették a tagállamok nemzeti jogába, a nemzeti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az irányelvek végrehajtása és alkalmazása terén még mindig jelentkeznek kihívások. E kihívások kezelése érdekében a Bizottság, az esélyegyenlőségi szervek európai hálózata (Equinet), az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és egyes tagállamok is közzétettek iránymutatást a két irányelv alkalmazására vonatkozóan 17. Emellett a Bizottság finanszírozást biztosít a bírák és egyéb gyakorló jogászok számára nyújtott képzéshez, mely a résztvevők egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós szabályozással kapcsolatos ismereteinek bővítése révén kívánja előmozdítani az irányelvek helyes alkalmazását 18. 3.1. A jogok ismerete 14 15 16 17 18 A C-312/11. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2013. július 4-én hozott ítélet. Ezt jelzi a két tagállam ellen nemrégiben indult kötelezettségszegési eljárás is (Magyarország ellen a 2000/78/EK irányelv megsértése miatt 2012-ben, Finnország ellen pedig a 2000/43/EK irányelv tárgyában 2013-ban). Előbbi ügy tárgya a bírák, ügyészek és közjegyzők esetében irányadó kötelező felső korhatár leszállítása volt; utóbbi ügy a 2000/43/EK irányelv szerinti nemzeti esélyegyenlőségi szerv hatáskörének hiányosságaihoz kapcsolódik. A Bíróság megállapította, hogy Magyarország a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre irányadó szolgálati jogviszony kötelező felső korhatárának jelentős leszállítása miatt nem teljesítette a 2000/78/EK irányelvet (a C-286/12. sz., Bizottság kontra Magyarország ügyben 2012. november 6-án hozott ítélet). Az ítélet kihirdetését követően Magyarország 2013. március 11-én elfogadta a T/9598. számú törvényjavaslatot, biztosítva az irányelvnek való megfelelést; így az ügy 2013. november 20-án lezárulhatott. Két ügy Görögországgal és a közszolgálatban érvényesülő diszkriminatív korhatárokkal kapcsolatos, a Cseh Köztársaság ellen folyó ügy tárgya pedig a fogyatékos álláskeresők hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmének elégtelensége. A Bizottság kiadványait a hátrányos megkülönböztetés tilalma jogi szakértőinek európai hálózata készítette el, és azok a következő címen érhetők el: http://ec.europa.eu/justice/discrimination/document/index_en.htm#h2-7; az Equinet jelentései: http://www.equineteurope.org, az FRA jelentései: http://fra.europa.eu. A finanszírozás a PROGRESS 2007 13 program alapján történik; lásd az Európai Parlament és a Tanács 1672/2006/EK határozatát (2006. október 24.) a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról (HL L 315., 2006.11.15.). A képzést jelenleg a Trierben működő Európai Jogi Akadémia szervezi a Bizottsággal kötött szerződés alapján, lásd: http://www.era.int. HU 4 HU

Mindkét irányelv 19 hangsúlyozza a tájékoztatás fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az érintett személyek ismerjék az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogaikat. Nemcsak a kisebbségi lakosság, hanem valamennyi európai körében jellemző, hogy nincsenek tisztában jogaikkal 20. Az emberek esetenként például nem tudják, hogy a foglalkoztatás terén tapasztalt megkülönböztetés már az álláshelyre való jelentkezés szakaszában is tilos 21. Sok tagállam fontos kihívásnak tekinti ezt az ismerethiányt, és jelentésben számolt be e kérdés kezelésének módjairól; utóbbiak közé tartoznak a tájékoztató dokumentumok és az iránymutatások, az ismeretterjesztő kampányok és az információs portálok, egyebek mellett meghatározott célcsoportok (kisebbségek, fiatalok) számára 22. A források hatékony felhasználási módjának tűnik az, ha a leginkább veszélyeztetett személyek, valamint a jogsértések elkövetését lehetővé tevő helyzetben lévő személyek (például munkáltatók) jelentik a célcsoportot 23. A foglalkoztatás területén a szakszervezeteknek és a szociális partnereknek kulcsszerepet kell játszaniuk mind a munkavállalók, mind a munkáltatók megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos ismereteinek bővítése terén 24. Sok tagállam hasznos gyakorlati iránymutatást is nyújt a munkahelyi helyzetekre vonatkozó megkülönböztetésellenes jogszabályaival kapcsolatban. 25 3.2 Az egyenlőségre vonatkozó adatok hiánya Az irányelvek nem kötelezik a tagállamokat az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtésére 26. Az ilyen adatok gyűjtése és elemzése azonban ami a tagállamok feladata elősegíti a megkülönböztetés elleni küzdelmet és az egyenlőség biztosítását azáltal, hogy bizonyítékot nyújt a fennálló megkülönböztetés tekintetében, továbbá átláthatóvá teszi és számszerűsíti a jelenséget. Ezzel szemben az egyenlőségre vonatkozó adatok hiánya megnehezíti a helyzetek értékelését és a megkülönböztetés fennállásának bizonyítását 27. Ez különösen a közvetett 19 20 21 22 23 24 25 26 27 A 2000/43/EK irányelv 10. cikke és a 2000/78/EK irányelv 12. cikke. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2010-ben készített EU-MIDIS felmérés szerint a válaszadóknak csak 25 %-a nyilatkozott úgy, hogy ismeri a megkülönböztetésellenes jogi szabályozást; elérhető a következő címen: http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources. Az álláshirdetés nem tartalmazhat például a jelentkezők életkorával vagy etnikai származásával kapcsolatos, megkülönböztetést megvalósító követelményt. Egyes tagállamok az önéletrajzok névtelenségével kísérleteztek az álláspályázatokban, megelőzendő az előítéletek érvényesülését az állásinterjúra behívott jelöltek kiválasztásakor; lásd például a német kísérleti projektet: http://www.antidiskriminierungsstelle.de/de/themenundforschung/anonymisierte_bewerbungen/anon ymisierte_bewerbungen_node.html Például Bulgária, Írország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Spanyolország. Emellett Ausztria, az Egyesült Királyság és Lengyelország esélyegyenlőségi szervei is részletes tájékoztatást nyújtottak e tekintetben. Több tagállam számolt be arról, hogy a Progress program keretében nyújtott uniós finanszírozást ismeretterjesztő projektekre használták fel. Ez volt az FRA egyik ajánlása is a két irányelvről szóló, 1/2013. véleményében, amely a következő címen érhető el: http://fra.europa.eu/en/opinion/2013/fra-opinion-situation-equality-european-union-10- years-initial-implementation-equality. A 2000/43/EK irányelv 11. és 12. cikke, valamint a 2000/78/EK irányelv 13. és 14. cikke kiemeli a szociális partnereknek és a nem kormányzati szervezeteknek az egyenlő bánásmód előmozdítása terén játszott szerepét. Például az Egyesült Királyság Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságának (Equality and Human Rights Commission) online iránymutatása a munkáltatók és munkavállalók számára; elérhető a következő címen: http://www.equalityhumanrights.com/advice-and-guidance/new-equality-act-guidance/ Az egyenlőségre vonatkozó adatok kifejezés az egyenlőséggel és megkülönböztetéssel kapcsolatban összegyűjtött adatokat jelöli. Ez nemcsak a két irányelv által lefedett megkülönböztetési okokkal kapcsolatos adatokra igaz, hanem a nemi hovatartozás szerinti bontásban gyűjtött adatokra is. Ha a tagállamok nem gyűjtenek a nemi HU 5 HU

megkülönböztetésre érvényes, ahol a statisztikai bizonyítékok gyakran játszanak kulcsszerepet annak bizonyításában, hogy egy látszólag semleges intézkedésnek milyen negatív hatásai vannak egy meghatározott csoportra nézve. A 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló első jelentés által felvetett aggályok szerint [az] etnikai vonatkozású adatok csekély száma [...] a legtöbb tagállamban hátráltathatja a közösségi jogszabály alkalmazásának megfelelő ellenőrzését. Ez a mindkét irányelv vonatkozásában fennálló helyzet azóta alapvetően nem változott. Ezt a problémát sok válaszadó jelezte (nemzeti esélyegyenlőségi szervek 28, FRA, nem kormányzati szervezetek), és a Bizottság osztja aggályaikat. A legtöbb tagállam a statisztikai bizonyítékokat és a szituációs tesztelést 29 is elfogadja a megkülönböztetés igazolására. Sok tagállam azonban nem gyűjt az egyenlőségre vonatkozó adatokat, vagy azokat nagyon korlátozott módon gyűjti, például adatvédelmi jogi előírásokra hivatkozik az adatgyűjtés mellőzésének indokaként. Hangsúlyozni kell, hogy az uniós jog különösen az adatvédelmi irányelv 30 nem zárja ki, hogy a tagállamok statisztikák készítéséhez adatokat gyűjtsenek, feltéve hogy az irányelvben meghatározott biztosítékok teljesülnek 31. Az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtését segítő gyakorlati iránymutatás vagy nemzeti szintű előírások megállapítása olyan bevált módszer, amely a jelek szerint legalábbis kiindulópontként szolgálhat a kérdés rendezéséhez 32. 3.3 A bejelentések alacsony száma A rendelkezésre álló valamennyi információ megerősíti, hogy a megkülönböztetési esetekre vonatkozó bejelentések száma alacsony. Ez érvényes az első például esélyegyenlőségi szervnél vagy a rendőrségen tett bejelentésre és az ügyekben indított bírósági eljárásokra egyaránt. A legutóbbi adatok szerint a felmérések alanyául szolgált összes etnikai és migráns csoport közül a megkülönböztetést elszenvedett személyek 82 %-a nem tett bejelentést tapasztalatáról 33. Az e tekintetben adott leggyakoribb magyarázatok között szerepel a bejelentések eredménytelenségére vonatkozó meggyőződés, a panasz benyújtásának módjára és helyére vonatkozó ismeretek hiánya, valamint az eljárások kényelmetlenségével, hosszával vagy az azokhoz kapcsolódó bürokráciával kapcsolatos negatív tapasztalatok. Az irányelvek 28 29 30 31 32 33 hovatartozásra vonatkozó adatokat, akkor nem fogják tudni észlelni, hogy egy meghatározott típusú megkülönböztetésnek a nők gyakrabban áldozatai-e, mint a férfiak. Lásd még a Statistics on Discrimination and Database on Complaints. A contribution from national equality bodies (A hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó statisztikák és a panaszokat tartalmazó adatbázis A nemzeti esélyegyenlőségi szervek észrevételei) című, 2009. decemberi Equinet-jelentést, amely a következő címen érhető el: http://www.equineteurope.org. A szituációs tesztelés olyan módszer, amely páros összehasonlítás alapján segít felfedni a megkülönböztetéses eseteket; így például a páros összehasonlítással tesztelik a szabad álláshelyre való jelentkezést, amelyhez olyan, azonos jelentkezéseket használnak, amelyek kizárólag egy meghatározott, vizsgált ismérv (például életkor) tekintetében különböznek egymástól. Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, HL L 281., 1995.11.23., 31. o. A személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogi keret közelgő, az Európai Bizottság által javasolt reformja e tekintetben nem fog változást előidézni. Az e jelentésben szereplő, az egyenlőségre vonatkozó adatokra történő valamennyi utalást úgy kell értelmezni, hogy az statisztikai és bizonyítási célokat szolgáló, az érintett természetes személyek azonosítását kizáró névtelen adatokat jelöl. Például Németország, Írország, Franciaország, Horvátország és Magyarország is közzétett felméréseket, jelentéseket vagy kézikönyveket az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtéséről. Az Alapjogi Ügynökség által 2010-ben készített EU-MIDIS felmérés, amely a következő címen érhető el: http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources. HU 6 HU

elfogadása előtt hangoztatott bizonyos aggályok ellenére egyértelmű, hogy nem növekedett jelentősen a megkülönböztetéssel kapcsolatos bírósági eljárások száma. A bejelentett ügyek száma általában alacsony, és a becslések szerint az EU-ban ténylegesen előforduló megkülönböztetési ügyeknek csak kis százalékát képviseli. Egyes tagállamokban a számok akár túlságosan alacsonyak is lehetnek, mivel az egyértelmű megkülönböztetési ügyeket nem jelentik be és nem viszik bíróság elé. Ez rávilágít arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az ismeretterjesztés és a bejelentések terén, és javítani kell a panaszkezelési mechanizmusokhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. A nemzeti esélyegyenlőségi szervek fontos szerepet játszhatnának 34 abban, hogy segítsék a panaszkezelési folyamatok ügyfélbarátabbá tételét, és megkönnyítsék a megkülönböztetés bejelentését az áldozatok számára. 3.4. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés A hatékony és gyors igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jelentőségű a megkülönböztetés áldozatai számára. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés akadályai közé tartozik a megkülönböztetéssel kapcsolatos igényérvényesítési határidők rövidsége, az eljárások hossza és költsége (ideértve a vesztes fizet elve által az áldozatokra gyakorolt potenciális visszatartó hatást), valamint az igénybe vehető költségmentesség korlátozott volta 35. E jelentés I. melléklete konkrét iránymutatást ad a megkülönböztetés miatti kereset benyújtásának módjára vonatkozóan, célja pedig az, hogy könnyen érthető nyelven és formában magyarázza el az áldozatok jogait, és gyakorlati tanácsokat adjon arra nézve, hogyan kell eljárni egy megkülönböztetési ügyben. 3.5. Szankciók és jogorvoslatok A két irányelv nem harmonizálja a megkülönböztetéssel kapcsolatos szankciókat és jogorvoslatokat, de előírja a tagállamok számára, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat határozzanak meg, és biztosítsák, hogy az ezen irányelvekben előírt kötelezettségek betartásának biztosítására bírósági eljárások álljanak rendelkezésre, lehetőleg a pert megelőző közigazgatási eljárást követően. Mára rendeződtek azok a problémák, amelyekkel eleinte sok tagállam szembesült a szankciókra vonatkozó szabályok helyes átültetésével kapcsolatban 36, és a jogszabályok által előírt szankciók általában megfelelőek. 34 35 36 Lásd az Equinet 2012-es, Tackling the Known Unknown How Equality Bodies Can Address Under- Reporting of Discrimination through Communications (Az ismert ismeretlen megragadása Hogyan növelhetik az esélyegyenlőségi szervek közleményei a megkülönböztetési esetekkel kapcsolatos bejelentések számát?) című jelentését, amely a következő címen érhető el: http:// www.equineteurope.org. Ezeket a korlátokat az e kérdéssel foglalkozó tanulmányokban azonosították, például 2011-ben az Európai Bizottság által megrendelt, Comparative study on access to justice in gender equality and antidiscrimination law (Összehasonlító tanulmány a igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok tekintetében) című tanulmányban, amely a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/justice/gender- equality/files/conference_sept_2011/final_report_access_to_justice_final_en.pdf, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Access to justice in cases of discrimination in the EU Steps to further equality (Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkülönböztetés esetén az EUban a további egyenlőség felé vezető lépések) című jelentésében, amely a következő címen érhető el: http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources. Több tagállam például helytelenül felső határt alkalmazott a megkülönböztetési ügyekben megítélhető kártérítés tekintetében. HU 7 HU

Azonban még mindig aggályok merülhetnek fel a jogorvoslatok gyakorlati érvényesíthetőségével, valamint azzal kapcsolatban, hogy a konkrét ügyekben kiszabott szankciók teljes mértékben megfelelnek-e az irányelvek előírásainak 37. Úgy tűnik, a nemzeti bíróságok inkább a jogszabályok által előírt mérték alsó határához közeli értéket alkalmaznak a kiszabott szankciók, valamint a megítélt kártérítés szintje és összege tekintetében 38. Az ACCEPT-ügyben a Bíróság kiemelte, hogy a 2000/43/EK irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a szankciók pusztán szimbolikusak, és bizonyos körülmények között sérti az irányelvet, ha megkülönböztetés esetén csak figyelmeztetést lehet alkalmazni 39. E problémákra tekintettel a Bizottság szoros figyelemmel fogja kísérni a tagállamokban a szankciók és jogorvoslatok terén alkalmazott előírásokat. 3.6. Bíróságok általi értelmezés Ítélkezési gyakorlatában a Bíróság mindkét irányelv értelmezését pontosította. A legtöbb ügy tárgya a 2000/78/EK irányelv értelmezése az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel, különösen pedig a 6. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban, amely úgy rendelkezik, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolható, ha ennek törvényes célja van, és e cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek. A szexuális irányultságon, fogyatékosságon és a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat kevésbé kifejlett, mert kevesebb ügy kerül a Bíróság elé. E megkülönböztetési okokat érintő ügyekben a Bíróság olyan alapvető kérdésekkel foglalkozott, mint a megkülönböztetésre felhívó, általános jellegű munkáltatói nyilatkozat tilalma, a fogyatékosság meghatározása vagy az azonos nemű élettársak kizárása a heteroszexuális párok számára fenntartott, munkával kapcsolatos juttatásokból. A valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés ügyében a Bíróságnak még nem volt lehetősége ítéletet hozni. A tagállamok eltérő terjedelmű nemzeti ítélkezési gyakorlatról számoltak be. Egyes tagállamokban fontos ítélkezési gyakorlat alakult ki az irányelvek alapján 40, és rendszeresen utalnak ügyeket a Bíróság elé 41. Más tagállamok beszámolói szerint az ilyen ügyek száma alacsony 42. 37 38 39 40 41 42 A 35. lábjegyzetben említett tanulmányok, valamint a megkülönböztetésellenes jog terén eljáró független jogi szakértők, a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és az Equinet nemzeti jelentései. Például a tagállamok független jogi szakértői által gyűjtött adatok, amelyeket a Developing Anti- Discrimination Law in Europe (Az európai megkülönböztetésellenes jog fejlesztése) című, 2012. októberi jelentés hasonlított és foglalt össze; a jelentés a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/justice/discrimination/document/index_en.htm#h2-7. A C-81/12. sz., Asociatia Accept kontra Consiliul National pentru Combaterea Discriminarii ügyben 2013. március 25-én hozott ítélet. A Bíróság a nemzeti bíróságra bízta annak értékelését, hogy a konkrét ügyben ez-e a helyzet. Például Németország. Például Dánia és Németország, Észtország jelentése szerint például 2007 és 2011 között az észt bíróságok mindössze három ügyet bíráltak el a foglalkoztatás terén tapasztalt megkülönböztetést illetően; Finnország arról számolt be, hogy nincs széles körű ítélkezési gyakorlat a megkülönböztetésellenes törvénnyel kapcsolatban, és a felsőbíróságok alig tárgyaltak megkülönböztetési ügyet. Lettország beszámolója szerint 2009 és 2012 között nem volt ilyen büntetőügy, a megkülönböztetéshez és az eltérő bánásmódhoz tág értelemben kapcsolódó ügyek száma pedig évente 44 és 57 között van. Málta azt válaszolta, hogy szinte nincs ítélkezési gyakorlata e téren. HU 8 HU

E jelentés II. melléklete áttekinti a Bíróság ítélkezési gyakorlatának legfontosabb elemeit, és kiemel egyes, a nemzeti bíróságok által tárgyalt érdekes ügyeket. 4. A KÉT IRÁNYELV TEKINTETÉBEN KÖZÖS SZEMPONTOK A kifejezetten egyes megkülönböztetési okokhoz kapcsolódó bizonyos szempontok 43 ellenére a két irányelv felépítése és alapfogalmai hasonlóak (fogalommeghatározások, pozitív intézkedések, minimumkövetelmények, jogvédelem, bizonyítási teher, tájékoztatás, a szociális partnerekkel és a nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszéd, szankciók). 4.1. Közvetett megkülönböztetés Közvetett megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy meghatározott jellemzővel bíró személyeket más személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve, ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek. A közvetett megkülönböztetés fogalma összetett, és kezdetben sok tagállamnak nehézségei voltak annak megfelelő átültetésével kapcsolatban. A fogalmat azóta rögzítették a jogszabályokban, gyakorlati alkalmazása viszont továbbra is kihívást jelent. A probléma szemléltetéseképpen néhány tagállam 44 aggályokról számolt be, mivel a nemzeti bíróságok számára nem egyértelmű vagy nem érthető a közvetett megkülönböztetés fogalma. Más tagállamok 45 kiemelik, hogy ítélkezési gyakorlatuk még nem értelmezte a közvetett megkülönböztetés fogalmát. 46 E jelentés I. mellékletében megtalálhatók a közvetett megkülönböztetés eseteinek tipikus példái. 4.2. Bizonyítási teher A megkülönböztetéssel kapcsolatos keresetek megfelelő vizsgálatát biztosító egyik kulcsfontosságú elem a bizonyítási teher átfordulása a bíróságok vagy egyéb illetékes hatóságok előtt 47. Ez azt jelenti, hogy ha az a személy, aki állítása szerint hátrányos megkülönböztetést szenvedett el, bizonyítani tudja azokat a tényeket, amelyek alapján feltételezhető, hogy hátrányos megkülönböztetés történt, akkor az alperes kötelessége annak bizonyítása, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés. Eleinte nyolc tagállam számára okozott problémát a bizonyítási teher fogalmának helyes átültetése 48. Egyes tagállamok 49 arról számoltak be, hogy a fordított bizonyítási teher helyes alkalmazása továbbra is nehézséget jelent, és azt a nemzeti bíróságok nem ismerik kellőképpen. A probléma lehetséges megoldásaként az egyik tagállam azt fontolgatja, hogy a bizonyítási teher megfordítását közvetlenül a polgári eljárási jogszabályokban (és nemcsak az egyenlő bánásmódra vonatkozó 43 44 45 46 47 48 49 Például az ésszerű alkalmazkodás fogalma, amely csak a fogyatékosság terén érvényesül. Például Írország és Dánia. Például Észtország, Szlovénia és Finnország. Az esélyegyenlőségi szervek közös észrevételükben jelezték a nyomon követés különös fontosságát a közvetett megkülönböztetésre vonatkozó előírások egységes alkalmazásának biztosítása érdekében. Lásd az Equality law in Practice Report on the Implementation of the Race and General Framework Directives (Egyenlőségre vonatkozó jog a gyakorlatban Jelentés a faji egyenlőségi irányelv és az általános keretirányelv végrehajtásáról) című, 2013. májusi Equinet-jelentést, amely a következő címen érhető el: http://www.equineteurope.org. Ez csak a polgári eljárásokra érvényes, a büntetőeljárásokra nem. Cseh Köztársaság, Észtország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Málta és Románia. Belgium, Málta és Szlovákia. HU 9 HU

jogszabályokban) rögzíti 50. A Bizottság a nemzeti bírák és gyakorló jogászok számára nyújtott képzéssel mozdítja elő e fogalom helyes alkalmazását 51. 4.3. Pozitív intézkedések Az irányelvek kifejezetten megengedik de nem írják elő a tagállamok számára, hogy az irányelvekben említett okok bármelyikével kapcsolatos hátrányok megakadályozását vagy kompenzálását célzó külön intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el 52. A pozitív intézkedéseknek fogalmilag kedvezőnek kell lenniük a célcsoportokra. Csaknem valamennyi tagállam fogadott el bizonyos, a két irányelv hatálya alá tartozó pozitív intézkedést 53, például a fogyatékosok vagy a romák javára 54. 4.4. Többszörös megkülönböztetés Az irányelvek nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést a többszörös megkülönböztetésre vonatkozóan, de mindkettő utal arra, hogy a nők gyakran többszörös megkülönböztetés áldozatai 55. Az irányelvek alapján ugyanakkor megengedett az egységes fellépés kettő vagy több megkülönböztetési ok kombinációjával szemben, jóllehet problémák eredhetnek abból, hogy a két irányelv különböző megkülönböztetési okok tekintetében különböző szintű védelmet biztosít, mert a 2000/78/EK irányelv hatálya csak a foglalkoztatási ügyekre korlátozódik. A Bizottság az új irányelv elfogadására irányuló 2008. évi javaslatával kísérletet tett e szakadék felszámolására 56. 4.5. Megkülönböztetés képzettársítás, feltételezés és észlelés útján 50 51 52 53 54 55 56 Szlovákia. Lásd a 18. lábjegyzetet. A képzés során kifejezetten tárgyalt egyik kérdés a megkülönböztetési ügyekben érvényesülő bizonyítási teher. A 2000/43/EK irányelv 5. cikke és a 2000/78/EK irányelv 7. cikke. Kimondják: Tekintettel a teljes egyenlőség gyakorlati biztosítására, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozhatja meg egyik tagállamot sem abban, hogy faji vagy etnikai származással, illetve vallással, meggyőződéssel, fogyatékossággal, életkorral vagy szexuális irányultsággal kapcsolatos hátrányok megakadályozását vagy kompenzálását célzó, külön intézkedéseket tartson fenn vagy fogadjon el. Csak Litvánia számolt be arról, hogy nem fogadott el ilyen intézkedést. A fogyatékosok javára elfogadott pozitív intézkedéseket illetően a tagállamok arról számoltak be, hogy az ilyen személyek alkalmazása tekintetében célszámokat határoznak meg a közszektorbeli munkáltatók számára. A romák javára elfogadott, bejelentett pozitív intézkedések ennél sokrétűbbek, és átfogják a nemzeti romaintegrációs stratégiák négy kulcsterületét (foglalkoztatás, lakhatás, oktatás és egészségügy). A romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9- én elfogadott tanácsi ajánlásban (16970/13. sz. tanácsi dokumentum, elérhető a következő címen: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/139979.pdf; HL-hivatkozás még nem áll rendelkezésre) a Tanács azt ajánlja, hogy a tagállamok [a] romák teljes egyenlőségének a gyakorlatban való előmozdítása érdekében hozzanak hatékony szakpolitikai intézkedéseket a romákkal való egyenlő bánásmód biztosítása és alapvető jogaik tiszteletben tartása érdekében, ideértve az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való egyenlő hozzáférésüket (1.1. pont). A 2000/43/EK irányelv (14) preambulumbekezdése és a 2000/78/EK irányelv (3) preambulumbekezdése. Mindkét irányelv utal továbbá arra, hogy a nemek közti egyenlőség biztosítása elvének megfelelően szükséges értékelni a nők és férfiak vonatkozásában hozott intézkedések hatását (a 2000/43/EK irányelv 17. cikkének (2) bekezdése és a 2000/78/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdése). Sok tagállam állította, hogy nem rendelkezik erre vonatkozó adatokkal, de Írország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Lengyelország átfogó információkkal szolgált. Javaslat: Irányelv a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, COM(2008) 426 végleges. HU 10 HU

A Bíróság már kimondta, hogy bizonyos körülmények fennállása esetén a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés jelenthet a felperes és egy fogyatékos személy közötti képzettársításon alapuló megkülönböztetést is, még akkor is, ha a felperes nem fogyatékos 57. Ez az indokolás jellegét tekintve általánosnak, és a két irányelv hatálya alá tartozó egyéb megkülönböztetési okokra is alkalmazandónak tűnik. A fennálló nemzeti ítélkezési gyakorlattal összhangban 58 a Bizottság úgy véli, hogy az irányelvek tiltják az olyan helyzetet is, amikor egy személyt egy védett tulajdonság téves észlelése vagy arra vonatkozó téves feltételezés alapján ér közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha például egy állásra pályázó személyt azért nem választanak ki, mert a munkáltató tévesen azt hiszi, hogy az illető meghatározott etnikai származású vagy homoszexuális. 4.6. Védelem mindenki számára az EU-ban A két irányelv egyértelművé teszi, hogy a megkülönböztetés tilalma harmadik országbeli állampolgárokra is vonatkozik, de nem vonatkozik az állampolgárság alapján történő eltérő bánásmódra, és nem érinti a beutazást és tartózkodást szabályozó rendelkezéseket 59. Ez az irányelvek fontos eleme, amely kiemeli, hogy a megkülönböztetés tilalma mindenkit véd az Európai Unióban, nemcsak az uniós polgárokat. A harmadik országbeli állampolgárokat a hontalanokat is ideértve 60 gyakran különösen veszélyezteti a helyzetük miatti hátrányos megkülönböztetés 61. Bizonyos problémák azonban nem közvetlenül a jogi szabályozásból, hanem a vonatkozó szabályok helyi szintű alkalmazásának módjából erednek. A jogi szabályozást megfelelő szakpolitikai és pénzügyi intézkedéseknek is kísérniük kell 62. A tagállamok beszámolói szerint a két irányelv által védett indokok fennállása esetén mindenkit megillet a megkülönböztetéssel szembeni védelem az egyes országokon belül. Több tagállam 57 58 59 60 61 62 A C-303/06. sz. Coleman-ügyben 2008. július 17-én hozott ítélet, amelyben a Bíróság úgy határozott, hogy a 2000/78/EK irányelv védi egy fogyatékos gyermek édesanyját a zaklatással és a foglalkoztatás terén tapasztalt hátrányos megkülönböztetéssel szemben egy olyan ügyben, ahol abból adódtak problémák, hogy az édesanyának gyermeke gondozása érdekében további szabadságra volt szüksége. Lásd a II. melléklet 2c. pontját. Mindkét irányelv 3. cikkének (2) bekezdése, valamint a 2000/43/EK irányelv (13) preambulumbekezdése és a 2000/78/EK irányelv (12) preambulumbekezdése. A harmadik országbeli állampolgár például a 2011/98/EU irányelv meghatározása szerint olyan személy, aki az EUMSZ 20. cikke (1) bekezdésének értelmében nem minősül uniós polgárnak. Például a következő irányelvek biztosítják kifejezetten a harmadik országbeli állampolgárok jogait az ország saját állampolgáraival egyenlő bánásmódhoz: A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.), amelyet a 2011/51/EU irányelv (HL L 132., 2011.5.19., 1. o.) módosított, kiterjesztve hatályát a nemzetközi védelmet élvező személyekre is, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2011/98/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól (HL L 343., 2011.12.23., 1. o.). Utóbbi (29) preambulumbekezdése kifejezetten utal a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvre. Az integrációs politikára vonatkozó közös uniós alapelvek uniós szintű keretet biztosítanak a harmadik országbeli állampolgárok integrációja terén megvalósítandó szakpolitikai együttműködés számára (beleértve az egyenlőség tiszteletben tartását és a megkülönböztetés tilalmát is), és ezt a keretet a Bizottság integrációs tárgyú közleményei, a tagállamok közötti információcserék és az érdekeltekkel folytatott konzultációk is továbbfejlesztették. A bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös európai uniós alapelvek, 2004. november 19., 14615/04. sz. dokumentum, és a közös beilleszkedési program, COM(2005) 389 végleges; az integráció európai programja, COM(2011) 455 végleges. HU 11 HU

a megkülönböztetéssel szembeni megelőző intézkedésként mutatja be a migránsokra és harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó integrációs politikáját. 5. KIFEJEZETTEN A FAJI EGYENLŐSÉGI (2000/43/EK) IRÁNYELV TEKINTETÉBEN ÉRVÉNYESÜLŐ SZEMPONTOK 5.1. A faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tilalma A 2000/43/EK irányelv nem határozza meg a faji vagy etnikai származás fogalmát. A tagállamok szabadon eldönthetik, hogy nemzeti jogukban meghatározzák-e ezeket a fogalmakat 63. Egyes tagállamok csak etnikai származásra vagy etnikai hovatartozásra utalnak nemzeti szabályaikban, és egyáltalán nem használják a faj vagy faji származás fogalmát. A Bizottság alapvetően mindaddig nem lát problémát az irányelv alkalmazásával kapcsolatos e megközelítést illetően, amíg egyértelmű, hogy ennek következtében a nemzeti szabályozás hatálya nem lesz szűkebb az irányelv hatályánál. Időnként átfedés van a faji vagy etnikai származás és az egyéb okok, különösen az állampolgárság, a vallás és a nyelv között. A 2000/43/EK irányelv nem vonatkozik önmagában az állampolgárságon alapuló megkülönböztetésre (kivéve, ha az állampolgárság vagy a nyelv alapján történő különbségtétel az etnikai származáson alapuló közvetett megkülönböztetésnek bizonyul), a vallás mint megkülönböztetési ok pedig önmagában a 2000/78/EK irányelv védelme alatt áll 64. 5.2. Az irányelv tárgyi hatálya A 3. cikk (1) bekezdésének h) pontja értelmében tilos a megkülönböztetés a következőkkel kapcsolatban: az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, beleértve a lakhatást. Az irányelv a köz- és a magánszektorra is vonatkozik, de bizonyos tagállami (például rendőrségi) intézkedések anélkül járhatnak együtt közhatalom gyakorlásával, hogy jelen lenne a Szerződések és a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett szolgáltatás nyújtása. Egy másik fogalom, amely időnként kérdéseket vet fel, a nyilvánosság számára hozzáférhető árukra és szolgáltatásokra történő utalás. Úgy tűnik, a nyilvánosság számára hozzáférhető kitétel kizárhatná azokat a helyzeteket, amikor egy meghatározott áru vagy szolgáltatás nyújtására nem nyilvánosan (például újsághirdetés útján vagy nyilvánosan hozzáférhető weboldalon), hanem családi körben tettek ajánlatot. 63 64 Az Egyesült Királyság arról számolt be, hogy az Equality Act 2010 (2010. évi esélyegyenlőségi törvény) 9. szakaszának (1) bekezdése tartalmazza a faj fogalmának meghatározását (eszerint a faj fogalma a következőket foglalja magában: a) szín; b) állampolgárság; c) etnikai vagy nemzeti származás ), míg az etnikai vagy nemzeti származás fogalma a faj fogalmának részét képezi, és arra egyéb fogalommeghatározás nem vonatkozik. Svédország jelentése szerint az etnikai identitás fogalma nemzeti vagy etnikai származás, bőrszín vagy más hasonló körülmény meghatározással szerepel a svéd megkülönböztetésellenes törvényben. Néhány más tagállam a nemzeti előkészítő anyagok, a nemzeti ítélkezési gyakorlat vagy a nemzetközi egyezmények különösen az irányelv preambulumában is említett, a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény szerinti értelmezésre utal. Az Equality Law in Practice Comparative analysis of discrimination cases in Europe (Egyenlőségi jog Összehasonlító elemzés az európai megkülönböztetési ügyekről) című Equinet-jelentés egy, a nemzeti esélyegyenlőségi szervek által értékelt esettanulmányban mutatja be, milyen nehéz lehet megtalálni a különböző okok közötti határvonalat; elérhető a következő címen: http://www.equineteurope.org. HU 12 HU

5.3. Az esélyegyenlőségi szervek szerepe Az irányelv alapján a tagállamok kötelesek olyan szervet vagy szerveket létrehozni, amelyek feladatai közé tartozik önálló segítség nyújtása a megkülönböztetés áldozatainak, valamint független jelentéstétel és vizsgálatok lefolytatása; e kötelezettségnek valamennyi tagállam eleget tett 65. Ez a kötelezettség a megkülönböztetés okai közül csak a faji vagy etnikai származást (valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelvek alapján a nemi hovatartozást 66 ) érinti, a vallást vagy meggyőződést, a fogyatékosságot, az életkort és a szexuális irányultságot azonban nem. A legtöbb tagállam nemzeti esélyegyenlőségi szervének megbízatása ugyanakkor kiterjed az összes ilyen okra 67, 15 tagállamban pedig olyan okokra is, amelyekre az uniós szabályozás nem terjed ki (például állampolgárság, nyelv, politikai vélemény). Sok tagállamban az esélyegyenlőségi szerv jogkörei is szélesebbek az irányelv által előírtaknál, vagy pedig e szervek a foglalkoztatás körén kívül is hatáskörrel rendelkeznek a vallás, a meggyőződés, a fogyatékosság, az életkor és a szexuális irányultság okát illetően. Egyértelmű különbségek állnak fenn a tagállamok között e szervek jogköre, erőforrásai és felépítése tekintetében. Bizonyos esélyegyenlőségi szervek tanácsadó és segítségnyújtó szerepet töltenek be, míg mások kvázi bírósági jogkörrel bírnak. Az irányelv kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy az esélyegyenlőségi szervek rendelkeznek azokkal a jogkörökkel és erőforrásokkal, amelyek szükségesek feladataik hatékony ellátásához, ideértve a megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtás kulcselemét. Tekintettel az ezzel kapcsolatos aggályok számának növekedésére, a Bizottság jelenleg behatóbban vizsgálja, hogy a tagállamok teljesítik-e ezen irányelv (és a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelvek) nemzeti esélyegyenlőségi szervekre vonatkozó előírásait. Ez annak ellenőrzését is magában foglalja, hogy minden esélyegyenlőségi szerv rendelkezik-e az előírt megbízatással és jogkörökkel, és ténylegesen és hatékonyan ellátja-e az irányelvben meghatározott valamennyi feladatot 68. 5.4. A romák védelme az irányelv alapján A 2000/43/EK irányelv átfogóan foglalkozik a faji vagy etnikai származáson alapuló valamennyi megkülönböztetéssel. A romák mint különösen nagy és veszélyeztetett etnikai csoport teljes mértékben az irányelv hatálya alá tartoznak. 65 66 67 68 Ugyanakkor kötelezettségszegési eljárás van folyamatban Belgium és Finnország ellen a nemzeti esélyegyenlőségi szerv vagy szervek hatásköre terén mutatkozó hiányosságok tekintetében, a kérdés azonban Belgiumban várhatóan hamarosan rendeződik. A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.), valamint az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.). Dánia, Olaszország, Málta, Portugália, Spanyolország és Finnország kivételével valamennyi tagállam. Dániában azonban az egyenlő bánásmód testülete amely közigazgatási panaszokkal foglalkozó független szerv számos megkülönböztetési ok, köztük a 2000/78/EK irányelvben szereplő valamennyi ok tekintetében hatáskörrel rendelkezik. E vizsgálat során több tagállammal felvettük a kapcsolatot, és felkértük őket, hogy szolgáltassanak bizonyítékot a megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtás, valamint az elkészített jelentések és felmérések tekintetében. Eddig Finnország ellen indult kötelezettségszegési eljárás (a foglalkoztatás terén hatáskörrel rendelkező, a 2000/43/EK irányelv szerinti esélyegyenlőségi szerv hiánya miatt). HU 13 HU

A Bizottság már foglalkozott a közvetlenül a nemzeti rendelkezésekben gyökerező problémákkal, szükség esetén kötelezettségszegési eljárás útján is 69. Bizonyos roma vonatkozású problémák azonban ritkán erednek közvetlenül a jogi szabályozásból 70 az okok általában a vonatkozó szabályok helyi szintű alkalmazásának módjában keresendők 71. Ebből következően a Bizottság vizsgálatát adott esetben ki kell terjeszteni azokra a nemzeti gyakorlatokra, amelyek az egyenlő bánásmód elvének végrehajtását érintik. Míg a megkülönböztetés egyedi eseteit a nemzeti jog alapján, a nemzeti bíróságokon keresztül kell kezelni, a Bizottság figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok közigazgatási gyakorlatukban rendszerszinten megfelelnek-e az irányelvnek. A Bizottság elismeri, hogy önmagában a szabályozás nem elegendő a romákkal szemben érvényesülő, mélyen gyökerező társadalmi kirekesztés és a jelenleg is fennálló előítéletek felszámolására. A jogi szabályozást szakpolitikai és pénzügyi intézkedéseknek kell kísérniük. A romákkal szembeni megkülönböztetés leküzdésére irányuló uniós szintű erőfeszítések egyik kulcseleme volt A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig című dokumentum 72 elfogadása. Ezt követte a tagállamok által kidolgozott nemzeti stratégiák Bizottság általi éves ellenőrzése. Az irányelv a nemzeti romaintegrációs stratégiák négy kulcsterületének (oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás) mindegyikét lefedi. A teljes egyenlőség gyakorlati megvalósítása bizonyos helyzetekben a romákat támogató, pozitív intézkedéseket tehet szükségessé, különösen a fent említett négy kulcsterületen. Ezzel egyidejűleg a Bizottság tovább munkálkodott a jogvédelem fejlesztésén, és javaslatot tett a romákra vonatkozó tanácsi ajánlásra, amelyet a Tanács 2013. december 9-én elfogadott 73. Az ajánlás konkrét intézkedések széles körét szorgalmazza a négy kulcsterületen, valamint horizontális intézkedéseket ajánl a romák helyzetének javítása céljából, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy helyi szinten biztosítani kell az irányelv hatékony gyakorlati végrehajtását, mégpedig a tagállamok arra való ösztönzésével, hogy tegyenek további lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy nemzeti, regionális és helyi közigazgatási rendelkezéseik megkülönböztetéstől mentesek legyenek, és ne eredményezzenek szegregáló természetű gyakorlatokat 74. Ez az ajánlás hatékonyabbá fogja tenni a megkülönböztetéssel szembeni védelmet, és elő fogja mozdítani a proaktív intézkedéseket. 69 A Bizottság kifogásolta például azt a romániai jogszabályi rendelkezést, amely a földgazdálkodás és tervezés terén látszólag megengedte a közvetett megkülönböztetés bizonyos fajtáját. A rendelkezést semleges módon fogalmazták meg, de úgy tűnt, hogy az különösen a romákat érinti. 70 Annak eldöntésekor, hogy roma vonatkozású, megkülönböztető jogi szabályozásról vagy intézkedésekről van-e szó, nincs jelentősége annak, hogy ezek kifejezetten a romákra utalnak-e, vagy eltérő kifejezést használnak (például nomádok ), amennyiben egyértelmű, hogy az intézkedések a romák ellen irányulnak. 71 Nem szükségképpen csak az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogi szabályozás, hanem azon egyéb jogszabályok is, amelyek az irányelv hatálya alá tartozó területeken megvalósuló egyenlő bánásmódot érintik (például a szociális lakáshoz jutásra vonatkozó szabályozás a lakáshoz jutással kapcsolatban). 72 COM(2011) 173 végleges, 2011.4.5. 73 16970/13. számú tanácsi dokumentum, elérhető a következő címen: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/139979.pdf (az ajánlás HLhivatkozása még nem áll rendelkezésre). 74 Az ajánlás 2.1. pontja. HU 14 HU