SZAKDOLGOZAT HENN TAMÁS Pécs, 2009.
A szántóföldi gyomnövényzet változása az utóbbi öt évtized során az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés tükrében SZAKDOLGOZAT Készítette: HENN TAMÁS Biológia BSc hallgató Témavezetı: DR. PÁL RÓBERT PTE TTK Biológiai Intézet Növényrendszertani- és Geobotanikai Tanszék PÉCS, 2009.
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS...5 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS...6 2.1. A gyom fogalma...6 2.2. A gyomnövények száma...8 2.3. A gyomnövények kártétele és jelentısége...10 2.4. A gyomflóra elszegényedése, annak okai és következménye...11 2.5. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés...13 2.5.1. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés története...13 2.5.2. Az országos gyomfelvételezések célja és eddigi eredményei...13 2.5.3. A gyomfelvételezés helyszínei...14 2.6. A felvételi helyek természet- és növényföldrajzi jellemzıi...15 2.6.1. A kistájak növényföldrajzi jellemzése...16 3. ANYAG ÉS MÓDSZER...18 3.1. A terület kiválasztása...18 3.2. A felvételi pontra vonatkozó azonosító és termesztés-technológiai adatok...19 3.3. A felvételezések ideje...19 3.4. A gyomfelvételezés módszere...20 3.5. Adatok rögzítése...20 3.5.1. A rögzítı táblázatok felépítése...21 4. EREDMÉNYEK...23 4.1. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés és a korábbi felmérések összehasonlító elemzése...23 4.2. A szántóföldi gyomflóra összetétele...26 4.2.1. Különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának összehasonlítása...26 4.2.2. A szántóföldi gyomflóra rendszertani értékelése...27 4.2.3. A szántóföldi gyomflóra életforma-spektrumainak értékelése...29 4.2.4. A szántóföldi gyomflóra flóraelem-spektrumainak értékelése...32 4.3. A szántóföldi kultúrák diverzitása...34 4.3.1. A különbözı szántóföldi kultúrák diverzitásának összehasonlítása...34 4.3.2. A felmért gabona- és kapás kultúrák diverzitásának összehasonlítása...35 4.3.3. A veszélyeztetett gyomfajok helyzete...36 3
4.3.4. A szántóföldi környezetben elıretörı özönnövények helyzete...38 5. IRODALOMJEGYZÉK...42 6. ÖSSZEFOGLALÁS...46 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS...48 8. MELLÉKLETEK...49 4
1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS Az utóbbi évtizedek intenzív, egyre nagyobb méreteket öltı, iparszerő mezıgazdasági termelése rányomta bélyegét a szántóföldi gyomnövényzet mai arculatára is. A jelenség talán a földmővelı emberiséget már több évezrede kísérı gabonavetések gyomflórájának drasztikus elszegényedésében a legszembetőnıbb. Hazánkban a II. világháború óta négy, az egész országra kiterjedı gyomnövényfelmérést végeztek, 2007 és 2008 között pedig lezajlott az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés is, amelynek Baranya megyében magam is részese lehettem. A felvételezések eredeti célja fıként növényvédelmi jellegő volt, elsısorban a legveszélyesebb gyomnövények elterjedésének megállapítására és borítási adatainak összegyőjtésére törekedtek. A negyedik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1996-1997) óta jelentıs változások történtek a szántóföldjeinken. Az utóbbi másfél évtizedben megtörtént a földterületek tulajdonviszonyainak átrendezıdése, a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága növekedett. A szántóföldi gyomnövényzet dominancia-viszonyai jelentısen megváltoztak, több szántóföldi gyom térhódítása fokozódott, míg mások visszaszorultak. A jövı szempontjából kiemelt jelentıségő az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés, amely a korábbi felvételezések eredményeivel együtt elemezhetı, kompatibilis adatbázis létrehozását is célozza. A gyomflóra országos felmérésén alapuló ismeretek tükrében pontos képet kaphatunk az egyes régiók gyomviszonyairól a terjeszkedı és a visszaszoruló fajok helyzetérıl, és ezáltal hatékonyabban alkalmazhatók az integrált gyomszabályozási és gyomirtási módszerek is. Dolgozatom célja Baranya megye gyomvegetációjának felmérése, értékelése, az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés keretein belül, valamint az eredmények összehasonlítása a korábbi felmérésekkel. Célul tőztük ki továbbá a különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának részletes elemzését és összehasonlítását, e területek diverzitásának megállapítását, a védett és veszélyeztetett gyomfajok feltérképezését, valamint a szántóföldi környezetben élı özönnövények terjedésének kimutatását. 5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A gyom fogalma Az emberi kultúrtevékenységek a történelem folyamán egyre sokoldalúbbak és hatékonyabbak lettek. Mindezek eredményeképpen a természetes környezet egyre kisebb és kisebb helyre szorult vissza. Különösképpen igaz ez a növényekre, hiszen az ember már az ıskortól kezdve törekedett a minél jobb hatásfokú mezıgazdasági termelésre, melynek során egyre nagyobb területeket vont mővelés alá. A földmővelés hatására a növényvilágban jelentıs változások mentek végbe. Kialakultak olyan növények, melyek az egyre növekvı kultúrhatásokat egyáltalán nem voltak képesek elviselni, ezek kiszelektálódtak és eltőntek az idık során, azonban megjelentek olyan növények is, melyek képesek voltak zavartalanul együtt élni a kultúrhatásokkal, sıt, egyesek olyannyira adaptálódtak a mőveléshez, hogy manapság már csak ebben az állandóan bolygatott környezetben találják meg életfeltételeiket. E folyamat során jöttek létre a gyomnövények is, melyek kiválóan alkalmazkodtak az ismétlıdı és gyakran szélsıséges behatásokhoz a növénytermesztés évezredes története folyamán. A ma élı növényeket három csoportba oszthatjuk az alapján, hogy az emberi behatásokkal szemben miként viselkednek (UJVÁROSI 1973b): 1. Az elsı csoportba azok a növényfajok tartoznak, amelyek egyáltalán nem képesek elviselni a kultúrhatásokat, s már a legkisebb beavatkozás hatására eltőnnek az adott élıhelyrıl. 2. A második csoportba azok a fajok tartoznak, amelyek a kultúrhatásokkal szemben, vagy azok egy részével közömbösek, elviselik azokat. 3. A harmadik csoportba tartozó növények olyan mértékben alkalmazkodtak az egyes kultúrhatásokhoz, hogy azokat ma már nem is képesek nélkülözni, és hiányuk esetén visszaszorulnak, vagy eltőnnek az adott élıhelyrıl. A gyomnövények túlnyomó többsége a harmadik csoport fajaiból alakult ki. A kultúrterületek nagyarányú kiterjedése tette lehetıvé, hogy azok a gyomok, melyek ezekhez a különbözı behatásokhoz alkalmazkodtak, széles körben elterjedjenek. Egyes fajok, melyek az ısi természetes környezetben jelentéktelen szerepet játszottak, mára hatalmas területeket hódítottak meg az emberi kultúrtevékenységek, a mezıgazdasági behatások segítségével. A termelés és felhasználás szempontjából a növényeket szokás hasznos és nem hasznos növényekre osztani. Nem sorolhatunk azonban minden nem hasznos növényt a gyomok közé, hiszen napjainkban egyre több ez eddig közömbös növényt vonunk be a 6
haszonnövények közé. Ezek a ma még nem hasznosított növények akár a jövı gyógyszer-, táplálék- és takarmány alapanyagait is képezhetik. Maga a gyom szavunk ótörök eredető jövevényszó, mely valamikor az 1620-as években kerülhetett be a magyar nyelvbe. Eredeti jelentése: csúnya, szúrós, tüskés. A gyomok pontos definiálására már a XIX. század elejétıl kezdve több kísérletet tettek: Dudva alatt most minden olyan plántát értünk, mely az önként termesztett plánta között, a neki szabott helyen magában vadon terem, legyen bár az a leghasznosabb plánta magában (PETHE 1805). BALÁS (1876): Gyom, gaz, dudva alatt olyan növényeket értünk, melyek mővelt növényünk között akaratunk ellenére megjelenvén, azokból tért és tápanyagot elfognak, és rendszeres növekedésüket gátolják. CSERHÁTI (1906) szerint: Gyomnak mondunk minden olyan növényt, amely akaratunk ellenére fordul elı ott, ahol valamely növényt termelünk. A gyom károsítja a termést, mert csökkenti a hozamot, és esetleg rontja a minıséget. A gyom fogalma a különbözı kultúrterületek szempontjából meglehetısen különbözı lehet. A kerti- és szılıkultúrákban, a szántóföldeken gyomnak tekintünk minden olyan növényt, amelyet nem vetettünk vagy ültettünk, mert jelenléte káros, legalább azzal, hogy a vetett növény elıl helyet foglal. Rét-, legelı- és kaszálóterületeken azok a növények minısülnek gyomnak, melyeket a haszonállatok nem fogyasztanak. Ezek általában kellemetlen ízőek, szúrósak, vagy mérgezık, és elszaporodva elnyomják vagy kipusztítják a takarmányt adó növényt. Állattenyésztési szempontból gyomnak tekintünk minden mérgezı vagy szúrós növényt a szántó-, vagy legelıterületen. Átfogó, általános meghatározásként gyomnak általában azokat a káros vagy értéktelen, rendesen szapora növényeket tekintjük, amelyek vagy csak kultúrterületeken élnek, az ısi természetes környezetben nem is fordulnak elı, vagy az ısi vegetáció azon káros tagjait, amelyek kultúr-, vagy természetes területeken, valamely kultúrhatáshoz való alkalmazkodásuk következtében teret hódítottak és elszaporodtak (UJVÁROSI 1973a). HUNYADI (1988) definíciója alapján: Gyomnak nevezzük bármelyik fejlıdési stádiumban lévı olyan növényi részt (rizóma, tarack, hagyma, hagymagumó, stb.), amely ott fordul elı, ahol nem kívánatos. Ökológiai szempontból gyomoknak a bolygatáshoz (talajmővelés, taposás, legeltetés, stb.) legjobban alkalmazkodó növényeket tekintjük. Az ökológiai megközelítés szerint a gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajai, ahol a szántóföld egy speciális terület (BUNTING 1960, HUNYADI 1988). 7
A gyomnövények egy része spontán domesztikációs folyamat eredményeként válogatódott ki a természetes vegetációból, és talált helyet magának olyan másodlagos élıhelyeken, ahol a kiválogatódás és alkalmasság nem a tápanyagfelosztásnak versenyen alapuló szabályai szerint történik mint a természetes vegetációban, hanem a szabaddá váló tápanyag- vagy energiakínálat gyors felhasználásának képességén és a szaporodási stratégiák pillanatnyi sikerességén múlik (BORHIDI 2003, PINKE és PÁL 2005). Egyszerőbben fogalmazva a gyomok az ember által nem kívánt helyen és idıben nınek. Ez alapján tehát bármely növényfaj tekinthetı gyomnak, bele értve a termesztett és kultúrfajokat is, ha azok jelenléte adott esetben nem kívánatos (PINKE és PÁL 2005). Ennek megfelelıen gyomokról mindenekelıtt a szántóföldi növénytermesztésben, a kertészetben és az erdészetben beszélünk. A gyomok az ember termesztési tevékenységéhez legjobban alkalmazkodó növények és azt jelentısen befolyásolják (HOLZNER, 1978). A tudományos megfogalmazásokon kívül, az interneten is találhatunk frappáns definíciókat: A gyom olyan növény, amely ismeri a túlélés minden trükkjét, de nem képes egyenes sorokban nıni (1. webhely). 2.2. A gyomnövények száma A Földön ma megközelítıleg 200 000 növényfaj él. Ebbıl mintegy 6700 faj befolyásolja valamilyen módon a mezıgazdasági termelést, és tekinthetı gyomnövénynek. Világviszonylatban körülbelül 200 olyan fajról beszélhetünk, mely problémákat, esetleg súlyos gondokat okoz a mezıgazdasági termelésben (HOLM és mts. 1977). A legveszélyesebb gyomnövények közé 76 faj tartozik, ebbıl 18 kiemelt jelentıségő (1. táblázat). A fajok csaknem 40%-át az Asteraceae és a Poaceae (2. táblázat) család foglalja magába (HUNYADI és KAZINCZI 1991). 1. táblázat: A világ legjelentısebb gyomfajai 1. Cyperus rotondus (szíriai palka) 10. Chenopodium album (fehér libatop) 2. Cynodon dactylon (csillagpázsit) 11. Digitaria sanguinalis (pirók ujjasmuhar) 3. Echinochloa crus-galli (kakaslábfő) 12. Convolvulus arvensis (apró szulák) 4. Echinochloa colonum (sáma-köles) 13. Avena fatua (vadzab) 5. Eleusine indica (aszályfő) 14. Amaranthus chlorostachys (karcsú disznóparéj) 6. Sorghum halepense (fenyércirok) 15. Amaranthus spinosus (tövises disznóparéj) 7. Imperata cylindrica (alangfő) 16. Cyperus esculentus (mandula palka) 8. Eichornia crassipens (vízijácint) 17. Paspalum conjugatum 9. Portulaca oleracea (kövér porcsin) 18. Rottboellia exaltata 8
2. táblázat: A világviszonylatban jelentıs gyomnövényeket adó 10 legfontosabb növénycsalád 1. Poaceae (Pázsitfüvek) 6. Brassicaceae (Keresztesvirágúak) 2. Asteraceae (Fészkesek) 7. Fabaceae (Pillangósok) 3. Cyperaceae (Sásfélék) 8. Convolvulaceae (Szulákfélék) 4. Polygonaceae (Keserőfőfélék) 9. Euphorbiaceae (Kutyatejfélék) 5. Amaranthaceae (Disznóparéjfélék) 10. Chenopodiaceae (Libatopfélék)* *A legújabb rendszertani szisztéma alapján a libatopféléket a disznóparéjfélékhez sorolják. UJVÁROSI Miklós 1973-ban megjelent Gyomnövények címő könyvében 805 gyomfajt írt le hazánkban. A II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1969-1971) gyomborításának mértéke szerint ezeket a fajokat már könnyen sorba lehetett rendezni a fontosságuk szerint. Ekkor 50 faj adta a teljes gyomborítás 90%-át, 100 faj pedig a 96%-át. A fennmaradó 4%-on több mint 700 faj osztozott. A gyomnövényzet 70%-át egyévesek, 30%-át pedig évelı fajok tették ki. A hazai gyomnövényfajok egynegyedét a fészkesek és a pázsitfüvek családja adja, a maradék háromnegyed részt pedig csaknem teljesen az alább felsorolt családok teszik ki. A II. és a IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés adatai alapján hazánkban az alábbi növénycsaládok (3. táblázat) és fajok (4. táblázat) a legjelentısebbek. 3. táblázat: Magyarország 10 legfontosabb, gyomnövényeket adó növénycsaládja (II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés) 1. Asteraceae (Fészkesek) 6. Lamiaceae (Ajakosok) 2. Poaceae (Pázsitfüvek) 7. Chenopodiaceae (Libatopfélék)* 3. Brassicaceae (Keresztesvirágúak) 8. Scrophulariaceae (Tátogatófélék) 4. Caryophyllaceae (Szegfőfélék) 9. Polygonaceae (Keserőfőfélék) 5. Fabaceae (Pillangósok) 10. Amaranthaceae (Disznóparéjfélék) *A legújabb rendszertani szisztéma alapján a libatopféléket a disznóparéjfélékhez sorolják. 4. táblázat: Magyarország legfontosabb gyomnövényei (IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés) 1. Ambrosia artemisiifolia (ürömlevelő parlagfő) 6. Convolvulus arvensis (aprószulák) 7. Tripleurospermum inodorum 2. Echinochloa crus-galli (közönséges kakaslábfő) (kaporlevelő ebszékfő) 3. Amaranthus retroflexus (szırös disznóparéj) 8. Datura stramonium (csattanó maszlag) 4. Chenopodium album (fehér libatop) 9. Amaranthus chlorostchys (karcsú disznóparéj) 5. Cirsium arvense (mezei aszat) 10. Sorghum halapense (fenyércirok) 9
2.3. A gyomnövények kártétele és jelentısége A botanikusok és növénytermesztık már a XIX. században is foglalkoztak gyomnövényekkel (GÖNCZY, 1864; DEININGER, 1878; PECK, 1878). A növénytermesztık a gyomokat, mint kellemetlen kártevıt emlegetik, és irtásukat minden területen szorgalmazzák (BALÁZS 1944). A magyar herbológia elsı kiemelkedı publikációját a témában WAGNER 1908-ban alkotta, a mő már útmutatást adott a gyakorlati gyomirtáshoz is. Termesztett növényeink produkcióját az állományukban található gyomnövények csökkentik. A gyomok kártételének mértéke függ azok biológiai tulajdonságaitól. Vannak gyomfajok, amelyek szinte minden kultúrában lényeges károsítók, míg mások csak egy-egy kultúra jellemzı gyomnövényei. Egyes fajok könnyen visszaszoríthatók, mások csak nagy nehézségek árán. Szaporodásuk és elterjedésük is igen különbözı (CZIMBER 2006). Terméscsökkentı hatásukkal és ezek okaival hazánkban elsıként UBRIZSY (1954) foglalkozott. A gyomnövények jelenlétükkel elfoglalják a kultúrnövények elıl a termıterületet, megakadályozzák fejlıdésüket, termésképzésüket. Így az elgyomosodás a termıterületek csökkenésével jár (UJVÁROSI 1973b). Egy másik jelentıs, de kevésbé látványos kártétel a talaj hasznosítható víztartalmának elvonása (KORSMO 1930). A gyomnövények jelentıs hányada nagy párologtató levélfelülettel rendelkezik és gyökérzetük a talaj mélyebb rétegeibe hatol, emiatt sok vizet vonnak el a kultúrnövényeinktıl. A víztartalom csökkenése miatt gyengül a tápanyagok felvehetısége is (WENGRIS 1953). A gyom- és a kultúrnövények közötti kölcsönhatás nem magyarázható minden esetben tisztán a fajok kompetíciós képességével, gyakran más tényezık együttes hatását is figyelembe kell venni (RICE 1984; NARWAL 1994; WEIDENHAMER 1996: cit. BRÜCKNER 1998). Ezen tényezık egyike lehet a növények allelopátiás tulajdonsága, mely a növények közötti mindennemő serkentı és gátló biokémiai kölcsönhatást takar. Gyakoriak az olyan megfigyelések, melyek agresszív gyomok elıretörését vizsgálva azok allelopátiás hatásának is jelentıséget tulajdonítanak. Az allelopátia jelenségével a gyomnövények kapcsán hazánkban elsıként UJVÁROSI (1973b) foglalkozott. Betakarításkor a terményekbe akaratlanul is nagy mennyiségő gyommag keveredhet, így csak költséges tisztítást követıen értékesíthetık vetımagként. Sok gyom tartalmaz méreganyagokat, kellemetlen íző alkaloidokat, így a betakarított kultúrtermények élvezeti értékét csökkentik, betegségeket, haszonállatok elhullását okozhatják. UJVÁROSI (1973b) az alábbiak szerint foglalta össze a gyomnövények károsítási módjait: 10
Közvetlen kártételi formák: A termıhely elfoglalása A talaj vízkészletének felhasználása A talaj tápanyagkészletének felhasználása Árnyékolás A talaj hımérsékletének csökkentése Élısködés Közvetett kártételi formák: Betegségek köztes gazdái, kártevık szaporítói Termelési költség növelése Termés értékének lerontása Növényvédelmi, vagy egyéb munkák akadályozása Mérgezı hatás Zárlati és veszélyes gyomnövények A gyomnövényzetnek a gazdasági szempontból kifejezıdı kártétele mellett azonban számtalan pozitív hatása is van. A mélyen gyökerezı gyomok tápanyagokat hoznak fel a talaj alsóbb rétegeibıl (melyeket számos kultúrnövény másként nem érne el). A gyomnövények a talajok nitrát-túltelítettségét is képesek enyhíteni, mivel a növekedésük során nagy mennyiségő nitrogént vesznek fel a környezetükbıl. Az így átmenetileg megkötött nitrogént pedig a pusztulásuk és lebomlásuk után még ugyanabban vagy a következı vegetációs periódusban a kultúrnövények hasznosítani tudják. A herbicidrezisztens fajokkal szemben a ruderális területekre és a táblaszélekre visszaszorult fajtársaik a genetikai puffer szerepét tölthetik be. A gyomállomány védi a talajt az eróziótól, ezen kívül kedvezı mikroklímát biztosít a talaj mikroorganizmusainak, és ellátja ıket szerves hulladékkal. Indikálja a környezeti tényezıket (klíma, talajtípus, víz- és tápanyag-ellátottság, talajkémhatás). Esztétikai értékük mellett számos közöttük a gyógyhatású faj is. A biológiai sokféleség hordozói, és mivel fontos génforrások, jelentısek a növénynemesítésben, valamint a domesztikációval kapcsolatban hasznos modellek az evolúciókutatásban. Korábbi koroknak élı reliktumai, és mint történelmi-kulturális örökségünk részét, etikai kötelességünk ıket a jövı generációinak megıriznünk (PINKE és PÁL 2005). 2.4. A gyomflóra elszegényedése, annak okai és következménye A több évezrede folytatott termelı tevékenységnek köszönhetıen nagymértékben specializálódott gyomnövények fejlıdtek ki. A gazdálkodó ember együtt vetette és aratta a kultúr-, illetve a gyomnövények magvait, és miközben céljainak megfelelıen szelekciót végzett a kívánt fajták nemesítésére, önkéntelenül a gyomnövényeket is ugyanabba az irányvonalba vitte el (PINKE és PÁL 2005). 11
Manapság azonban az általunk alakított környezeti feltételek gyorsabban változnak annál, mint hogy az adaptációs mechanizmus azokat követni tudná, így az illetı faj könnyen kipusztulhat. Ennek a folyamatnak lehetünk tanúi napjainkban is. Az utóbbi évtizedekben lezajlott mezıgazdasági újítások következtében számos gyomnövény tőnt el a szántóföldekrıl (PINKE 1999, PINKE és PÁL 2005). A középkori Európában a nyomásos földmővelési rendszerek igen fajgazdag gyomvegetációnak biztosítottak élıhelyet. Fıként fénykedvelı, kevésbé kompetitív egyévesek, köztük számos archeofiton faj és mélyen gyökerezı évelık terjedtek el, melyek csak az extenzív gazdálkodási körülmények között képesek szántóföldi gyomként létezni. Napjainkra a gyomflóra drasztikusan elszegényedett, ez a folyamat különösen az archeofiton fajokat érintette érzékenyen. İket nitrogénkedvelı és árnyéktőrı apofitonok váltották fel, így fajokban rendkívül szegény, de egyedszámban gazdag gyomtársulások keletkeztek (HILBIG 1982). A változásokért felelıs okok az alábbiakban foglalhatók össze (PINKE 1999): A jó hatásfokú vetımagtisztítás bevezetésével fıként a len- és gabonakultúrákra jellemzı speriochor gyomfajok (pl. Agrostemma githago, Nigella arvensis, Adonis aestivalis, stb.) drasztikusan visszaszorulnak. A mőtrágyák széleskörő alkalmazása indirekt módon növeli a kultúrnövény kompetitív képességeit, így a fényigényes, lassú növekedéső fajok (pl. Papaver dubium, Consolida regalis, Rumex acetosella) eltőnnek, helyüket pedig a tápanyagkedvelı nitrofil, és árnyéktőrı fajok foglalják el. Az intenzív talajmővelés, a tarlóhántások következtében visszaszorulnak a mediterrán eredető hagymás geofiton (pl. Allium, Gagea, Muscari és Ornithogalum fajok) és mélyen gyökerezı évelı fajok (pl. Knautia arvensis, Falcaria vulgaris), megszőnik a tipikus tarlónövények élettere (EGGERS 1984, HILBIG és BACHTHALER 1992, KUMP 1970, MEISEL 1985). A kismérető, sekély termırétegő, lejtıs, nehezen megközelíthetı, nehezen mővelhetı és gyenge termıképességő szántók felhagyásának, begyepesítésének, beerdısítésének vagy beépítésének következtében a kevésbé kompetitív, fıként a fénykedvelı mész-, illetve savanyúságjelzı kipusztulással fenyegetett gyomnövények elveszítik speciális menedékhelyként szolgáló utolsó élettereiket is (HILBIG 1987, WILLERDING 1986). A vegyszeres gyomirtás hatására csökken a gyomok összborítása és fajszáma, valamint átalakulnak a dominanciaviszonyok. A herbicidérzékeny fajok (pl. Ranunculus arvensis, Adonis aestivalis, Centaurea cyanus, Consolida regalis, Sinapis arvensis) visszaszorulnak, a 12
rezisztens fajok (pl. pázsitfüvek) pedig elıretörnek és elfoglalják az eltőnt fajok megüresedett nich-eit olyan területekre is benyomulva, amelyeken korábban képtelenek lettek volna versengeni. Ez az úgynevezett kompenzációs jelenség, mely fajokban szegény, de egyedekben gazdag gyomtársulásokban mutatkozik meg (HOLZNER 1978, ROLA 1975). 2.5. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés 2.5.1. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés története Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezéseket Dr. UJVÁROSI Miklós indította el több mint öt évtizede, 1950-ben. A második (1969-1971) és harmadik (1988-1989) felvételezést a Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezdeményezte, és a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ koordinálásával zajlottak le. A negyedik (1996-1997) országos gyomfelvételezést a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatta, és a Budapest Fıvárosi Növény- és Talajvédelmi Állomás koordinálásával a megyei növény- és talajvédelmi állomások gyombiológus szakemberei végezték (DANCZA és SZENTEY 2008). 2.5.2. Az országos gyomfelvételezések célja és eddigi eredményei Az elsı négy felmérés rámutatott arra, hogy a vegyszeres gyomirtás és a termesztéstechnológiák fejlıdése jelentıs változásokat eredményeztek a hazai gyomflórában. Napjainkban a szántóföldek már oly mértékben szennyezettek gyomokkal, hogy a herbicidek alkalmazása meghatározó jelentıségő a növénytermesztés technológiájában, s nagy valószínőséggel a jövıben is az lesz (DANCZA és SZENTEY 2008). A negyedik országos gyomfelvételezés (1996-1997) óta jelentıs változások történtek a szántóföldjeinken. Az utóbbi másfél évtizedben megtörtént a földterületek tulajdonviszonyainak átrendezıdése, a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága növekedett. A szántóföldi gyomnövényzet dominanciaviszonyai jelentısen változtak, több szántóföldi gyom térhódítása fokozódott (pl. Ambrosia artemisiifolia, Asclepias syriaca és a C 4 típusú gyomnövények). A negyedik országos gyomfeltételezést követıen jelent meg szántóföldjeinken a jelentıs kártételt okozó Cyperus esculentus (DANCZA 2008) és Panicum dichotomiflorum (CSIKY et al. 2004, PÁL és PINKE 2006). A gyomirtási technológián belül a herbicid-használat változása szintén fontos szerepet játszott a gyomnövényzet változásában. A közelmúltban és napjainkban az Európai Unió számos herbicid hatóanyag engedélyét visszavonta. Ezért a herbicid-felhasználás 13
szempontjából fontos a jelenlegi szántóföldi gyomnövényzet dominancia viszonyainak dokumentálása. A jövı szempontjából kiemelt jelentıségő lehet az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés, amely a korábbi felvételezések eredményeivel együtt elemezhetı, kompatibilis adatbázis létrehozását is célozza. A felvételezett gyomnövények (mintegy háromszázötven gyomfaj) országos terjedési tendenciái évtizedes léptékben válnak kimutathatóvá. Közöttük is kiemelt jelentıségőek például az allergén Ambrosia artemisiifolia és az Iva xanthiifolia, a mérgezı gyomfajok (pl.: Datura stramonium), valamint a kiemelt gazdasági kárral fenyegetı gyomnövények (pl.: Asclepias syriaca, Cyperus esculentus). A gyomflóra országos felmérésén alapuló ismeretek tükrében hatékonyabban alkalmazhatók az integrált gyomszabályozási- és gyomirtási módszerek (DANCZA 2008). 2.5.3. A gyomfelvételezés helyszínei Országosan kettıszázegy községhatárban (1. ábra), megyénként eltérı számban és arányban ıszi vetéső kalászos- és kukoricatáblákon történt a felmérés. Felvételezésre kerültek a kalászos gabona- és kukoricavetések, illetve a kalászos gabonák tarlói. A megyénként kijelölt községhatárok a térség leggyakoribb talajtípusait reprezentálják. Az egyes felvételi helyek nem feltétlenül a községhatárokhoz kötıdnek, sokkal inkább az adott talajtípusokhoz. A felvételi pontok pontos kijelölését segítette a második országos gyomfelvételezések helyeinek leírása is (UJVÁROSI 1975). 1. ábra: Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések helyszínei 14
2.6. A felvételi helyek természet- és növényföldrajzi jellemzıi A Baranya megyében felvételezésre kijelölt 13 település 8 földrajzi kistájon helyezkedik el (2. ábra). Az 5. táblázatban összefoglaltuk az egyes kistájak természeti adottságait (MAROSI és SOMOGYI 1990). A kistájak természetes növényzete nagy változatosságot mutat, ezek jellemzése alább olvasható. 2. ábra: A felvételezett települések elhelyezkedése a földrajzi kistájak területén Települések kódjai: 66= Bakóca, 67= Somogyviszló, 68= Endrıc, 69= Drávakeresztúr, 70= Zaláta, 71= Drávapalkonya, 72= Beremend, 73= Szalánta, 74= Nagynyárád, 75= Homorúd, 76= Mohács, 77= Himesháza, 78= Pécsvárad A kék színnel jelzett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának megyei munkatársa végezte 5. táblázat: A kistájak természeti adottságai Kistáj neve és a felmért települések Dél-Baranyai-dombság (Himesháza, Pécsvárad, Szalánta) Észak-Zselic (Bakóca) Dél-Zselic (Somogyviszló) Dráva-sík (Drávakeresztúr, Drávapalkonya, Zaláta) Fekete-víz síkja (Endrıc) Mohácsi-sziget (Homorúd) Mohácsi teraszos sík (Mohács) Nyárád-Harkányi-sík (Beremend, Nagynyárád) Tengerszint feletti magasság Évi átlagos csapadékmennyiség Évi középhımérséklet Évi napsütéses órák száma 130-250 m 650-700 mm 9,5-10,8 o C 2060 250-300 m 730-760 mm 10,0 o C 1980-2020 200-250 m 710-740 mm 10,0 o C 1950-2000 96-110 m 680-750 mm 10,2-10,8 o C 1950-2000 96-130 m 700-760 mm 10,2-10,6 o C 2000 85-143 m 610-630 mm 10,7-10,8 o C 2060-2070 85-105 m 620-650 mm 10,8 o C 2060-2070 89-125 m 660-680 mm 10,6-10,8 o C 2050 15
2.6.1. A kistájak növényföldrajzi jellemzése Dél-Baranyai-dombság (Himesháza, Pécsvárad, Szalánta) A kistáj napjainkban kultúrtájnak tekinthetı, megmaradt, fragmentálódott természetes vegetációja viszont változatos. Klímazonális növényzete cseres-tölgyes, elıfordul még tatárjuharos lösztölgyes, helyenként gyertyános-tölgyesek, bükkösök és szurdokerdı fragmentumok is elıfordulnak. Gyakoriak az akácosok és az ültetett fenyvesek. A megmaradt löszgyepek és erdıs-sztyepréteken számos ritka és szubmediterrán faj él (PURGER és mts. 2008). Észak-Zselic (Bakóca) A Dél-Dunántúl leginkább montán jellegő dombvidéki kistája, melynek jelentıs részét ıshonos erdıségek borítják. Meghatározó klímazonális növényzete ezüsthársas bükkös, kevésbé csapadékos részein és fagyzugos völgyeiben gyertyános-kocsánytalan tölgyesek találhatók. Állomány-töredékekben még cseres- és molyhos tölgyesek is megtalálhatók, a patak menti égeresek, tölgy-kıris-szil ligetek, mocsár-és láprétek helyén ma nagyrészt szántókat találunk. A táj regenerációs potenciálja erıs, a spontán cserjésedés-erdısülés gyors, jelentısek a szubmediterrán növényfajok (JUHÁSZ 2008). Dél-Zselic (Somogyviszló) A dél felé egyre alacsonyabb tájban a dombhátak nagy része mezıgazdasági terület, a természetes növényzet maradványai fıként völgyekben és meredek oldalakon találhatók. Klímazonális társulása a gyertyános-kocsánytalan tölgyes, mellette északon nagyobb szerepet kapnak az ezüsthársas bükkösök, délen pedig a ligeterdık. A hatalmas területő felhagyott legelık és kaszálók a táj mai képének meghatározó elemei. A kistáj déli részén a síkságba futó lapos dombhátakon sztyeppesedı rétek és mocsárrétek alkotják az egykori erdık helyén kialakult növényzetet. Az erdei flóra jellemzıi a szubmediterrán és illír elemek (JUHÁSZ és CSIKY 2008). Dráva-sík (Drávakeresztúr, Drávapalkonya, Zaláta) A szlavón tölgyeseirıl is híres, vízjárta, ısi Dráva-ártér a folyószabályozás, ármentesítés óta jelentısen átalakult. Fragmentálódott természetes vegetációjában megmaradt nagyobb erdıtömböket szubmontán szubmediterrán elemekben gazdag tölgy-kıris-szil ligetek és gyertyános-kocsányos tölgyesek alkotják. Gyakoriak az ültetvények (nemes nyár és főz, akác) a természetes puhafa ligetekre azonban csak fragmentumok utalnak. A feltöltıdési szukcesszió különbözı stádiumait megjelenítı holtágak láp növényzete: főzlápok, láperdık, 16
ingóláp, valamint változatos hínár-, nádas-, magassásos társulások és pionír iszapvegetáció. A mocsár- és láprétek a legeltetés és kaszálás felhagyása után csaknem teljesen eltőntek (DÉNES és ORTMANNÉ 2008). Fekete-víz síkja (Endrıc) A Fekete-víz és a Pécsi-víz korábban egymással és a Drávával összefüggı vadvízországot alkotott. Ma már ár és belvízmentesített terület, jelentıs részben mővelt táj, ahol egyre nagyobb teret hódítanak az akácültetvények. A szántók között megmaradt néhány nagyobb erdıtömböt gyertyános-kocsányos tölgyesek uralják, korábban a bükk is gyakori lehetett. Jellemzı táji elemek az egyre szaporodó mesterséges tavak. A legelık különösen a fás legelık az évszázados ártéri gazdálkodás emlékei, különleges táji értékek. A sokszor fajgazdag mocsárrétek, kiszáradó láprétek, kaszálók, a magasabb térszínek sztyeppesedı rétjei egyre fogyatkoznak. Az iszapos, pionír felszíneken még sok ritkaság él (DÉNES és mts. 2008). Mohácsi-sziget (Homorúd) és Mohácsi teraszos sík (Mohács) A kistáj nagy része potenciális erdıterület. Nagyobb része ma már mezıgazdasági mővelés alatt áll, természetközeli növényzete inkább csak a Duna mentén maradt meg. Ez utóbbit jelentısen befolyásolja az intenzív erdı- és vadgazdálkodás. A természetes erdıtársulások közül legjelentısebbek a tölgy-kıris-szil ligeterdık, az alacsonyabb ártéri szinteket főz- és nyárfaligetek foglalják el. Gyakoriak a telepített kultúrerdık. Az egykori ligeterdık irtása nyomán mocsárrétek jöttek létre. A holtágakban gazdag hínárnövényzet, az ártérbıl kiemelkedı löszdombokon sztyepnövényzet alakult ki (LÁJER 2008). Nyárád-Harkányi-sík (Nagynyárád) Erısen átalakított, szántók borította agrártáj. Eredeti növényzete gyertyános-tölgyes, sok lösztölgyes jelleggel. Az eredeti vegetáció ma már csak elszigetelt foltokban maradt fenn, gyakoriak a rontott erdık és az akác, nemes nyár és fenyı ültetvények. A szárazabb részeken apró, szubmediterrán hatást mutató löszgyep-fragmentumok is felbukkannak. A szabályozott vízfolyások mentén többnyire fajszegény vízi, vízparti növényzet, magassásosok és mocsárrétek találhatók (CSIKY és ORTMANNÉ 2008). 17
3. ANYAG ÉS MÓDSZER Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés az UJVÁROSI Miklós (1973b) által kidolgozott módszertan alapján történt, amelyet a közelmúltban DANCZA és SZENTEY (2007) aktualizált. A módszer fontosabb részletei az alábbiakban olvashatók. 3.1. A terület kiválasztása Baranya megyében 13 korábban kiválasztott településhatár területén végeztük a felméréseket. Ezek a helyszínek jól reprezentálják a megye legjellemzıbb talajtípusait (6. táblázat). A térségben található mezıgazdasági kultúrák gyomkompozíciójának összevetése érdekében a felvételezési helyszínek közelében évelı takarmány- és lágyszárú energianövény kultúrákban is végeztünk felméréseket, azonban ez utóbbiak nem képezték az országos gyomfelvételezés szerves részét. 6. táblázat: A 13 Baranya megyei település és a reprezentált talajtípusok A dılten szedett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi igazgatóságának megyei munkatársa végezte Felvételi helyek Baranya megyében Bakóca Somogyviszló Endrıc Drávakeresztúr Zaláta Drávapalkonya Beremend Szalánta Nagynyárád Homorúd Mohács Himesháza Pécsvárad Talajtípus agyagbemosódásos barna erdıtalaj agyagbemosódásos barna erdıtalaj réti talaj nyers öntéstalaj nyers öntéstalaj nyers öntéstalaj csernozjom barna erdıtalaj barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj csernozjom barna erdıtalaj réti öntéstalaj tipikus mészlepedékes csernozjom barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj A felvételezési helyként megadott községek (3. ábra) határában ıszi vetéső gabona- és kukorica kultúránként tíz-tíz felvételi négyzetet jelöltünk ki. A kvadrátok mérete 4x4 m volt, ahol szabályos négyzet kijelölésére nem volt lehetıség, ott elongált kvadrátokkal dolgoztunk, továbbra is megtartva a 16 m 2 -es mintaterületet. Törekedtünk arra, hogy a tíz felvételi pontot külön táblákban, azonos talajtípuson jelöljük ki. 18
Azokon a területeken, ahol a felvételezés évében gyomirtottak, nem felvételeztünk. A kiválasztott területeken felvettük a GPS koordinátákat, megoldva ezzel a helyazonosítást és a késıbbi térinformatikai feldolgozást. 3. ábra: A Baranya megyében felvételre kijelölt települések A kék színnel jelzett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi igazgatóságának megyei munkatársa végezte 3.2. A felvételi pontra vonatkozó azonosító és termesztés-technológiai adatok A termıhelyi adatlapok (1. melléklet) tartalmazzák a felvételi pontokra vonatkozó azonosító adatokat, a szántóföldi tábla alapadatait, valamint a növénytermesztés-technológiai (elıvetemény, mőtrágya, szerves trágya, gyomirtási technológia) alapadatokat három évre visszamenıleg. Egy termıhelyi adatlap egy felvételi pontot reprezentál. 3.3. A felvételezések ideje A kalászos gabonát és a fiatal kukoricát május 15-tıl június 15-ig terjedı idıszakban, a termı korú kukoricát és a tarlót augusztus 15-tıl szeptember 30-ig terjedı idıszakban felvételeztük. A felvételezést két éven keresztül (2007-2008) végeztük az évjárati különbségek kiküszöbölése érdekében. A két felmérési év alatt a 9 településen összesen 720 felvétel készült. 19
3.4. A gyomfelvételezés módszere A felvételezés az UJVÁROSI által módosított BALÁZS-féle módszerrel történt. A felvételezés módszertani alapjai UJVÁROSI (1973b) munkájában találhatók. A felvételezés során a kijelölt kvadrátokban egy fajlistát készítettünk és megbecsültük a hozzájuk tartozó százalékos borítási értékeket. A gyomfelvételezési adatlapon (DANCZA és SZENTEY 2007) (2. melléklet) ezeken kívül még az alábbi adatok kerültek feljegyzésre: A gyomnövényzet teljes borítása %-os értékben A gyomnövények fajonkénti %-os borítása a teljes gyomborításon belül A gyomnövények fenológiai állapota (1 - csírázó növény, 2 - szárba induló növény, 3 - virágzó növény, 4 - elvirágzott növény, 5 - magot érlelı növény, 6 - elhalt növény) Ha egy gyomnövény több fenológiai állapotban is megtalálható volt a felvételezési területen, akkor a legfejlettebb fenológiai stádiumot tüntettük fel az adatlapon. A kultúrnövény megnevezése A felvételi hely kódja 001-tıl 202-ig, valamint a felvételi pont kódja 1-tıl 10-ig A felvételezés pontos ideje A felvételezés helyének közigazgatási megnevezése Termelı, gazdaság neve 3.5. Adatok rögzítése Az adatok rögzítése és értékelése külön erre a célra készített EXCEL táblázat segítségével történt, mely megyei és országos szinten is lehetıvé teszi az adatfeldolgozást (DANCZA 2008). A megyénként elıkészített adatrögzítı fájlok a megyében kijelölt felvételi helyek számának megfelelı munkalapból állnak. A munkalapokban egy-egy felvételi hely, azon belül tíz-tíz felvételi pont négy-négy idıszakból származó adatait (százalékos borítási értékek, valamint a fenológiai stádium) rögzítettük. Az utolsó munkalapokon, a fájlba elıre beillesztett hivatkozások segítségével az átlagos borítási értékek automatikusan megjelentek, megkönnyítve ezzel az adatok késıbbi értékelést. Az adatrögzítı fájlban a felvételi helyek és -pontok kódolása más szoftverek számára is lehetıvé teszi a további adatfeldolgozást. Így országos, megyei, és felvételi hely szintjén is lehetıvé válik a felvételek nyilvántartása, rendezése. A GPS-kódok rögzítése a térinformatikai szoftverrel történı adatbázis-kezelés mellett a felvételi helyek újbóli azonosítását teszik lehetıvé. 20
Az országos, kétszázegy felvételi hely egy idıszakban történı felvételezése során négyezer-húsz mintavételi ponton készült felvétel, amely négy idıszak esetében összesen tizenhatezer-nyolcvan felvételnek felelt meg. A Baranya megyében kijelölt 13 település közül 9 területén végeztük a felméréseinket, a fennmaradó 4 településen pedig a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának megyei munkatársa. 3.5.1. A rögzítı táblázatok felépítése A rögzítı táblázatok (4. ábra) megyei bontásban, felvételi helyenként, gabona és kapás kultúrák szerint egy-egy munkafüzeti lapot tartalmaznak. A munkafüzeti lapok a négy idıszakban felvételezett adatok egy helyen történı bevitelére alkalmasak. Az egyes idıszakok végén külön zöld színnel jelölt oszlopok tartalmazzák az automatikusan számolt átlagos értékeket. Az átlagok külön, az utolsó kettı munkalapon szintén automatikusan megjelennek. A fejléc sorai a felvételi helyek, és felvételi pontok azonosításához szükséges adatokat, valamint a felvételezések pontos idejét tartalmazzák. A százalékos borítási értékek helyén mindenütt nulla szerepelt. A nullával történı kitöltés az automatikus átlagszámításokat szolgálta. A gyomnövény fenológiai állapotát az alábbi skála alkalmazásával, külön a FEN. címő oszlopokban felvételi pontonként és idıszakonként rögzítettük. 7. táblázat: A gyomnövények fenológiai állapotának kódjai 1 csírázó növény 4 elvirágzott növény 2 szárba induló növény 5 magot érlelı növény 3 virágzó növény 6 elhalt növény Azokat a növényfajokat, amelyek nem szerepeltek a fajlistában, vagy a kvadráton kívül fordultak elı, és elıfordulásuk fontos volt, a fajlista végén lévı További fajok mezıben tüntettük fel. A táblázatok kitöltését követıen az összesített táblázatokból ellenırizhettük számadataink helyességét. Ez a táblázatrész már az átlagolt adatokat tartalmazta, így nagymértékben megkönnyítette a visszaellenırzést, az áttekintést és az értékelést is. 21
4. ábra: Az adatrögzítı táblázat 3.6. Az adatok feldolgozása és elemzése Az adatok elemzését Microsoft Excel programban végeztük. A fajok borítását az egyes felvételi helyek és idıszakok értékeinek átlagolásával számítottuk. A többváltozós analízist (PCoA) SYN-TAX 2000 (PODANI 2001) programcsomaggal végeztük. A távolságok számításához hasonlósági arányt (Similarity ratio) használtunk. Ezt a döntést az indokolta, hogy a változók arányskálán mértek, és mivel a gyomtársulások legnagyobb része dominanciatársulás, ezért a felvételek kvalitatív különbségei mellett a kvantitatív különbségek is rendkívül fontosak. A kultúrák diverzitásának kiszámításához Shannon-Wiener indexet - (H ): HS= - Σpi*lnpi - használtunk. A felvételekben szereplı gyomnövények nevezéktanához és flóraelem szerinti besorolásához SIMON (2000) mővét használtuk fel. Az életformák megállapítása esetében UJVÁROSI (1952) munkáját vettük alapul. 22
4. EREDMÉNYEK 4.1. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés és a korábbi felmérések összehasonlító elemzése A negyedik országos gyomfelvételezés óta (1996-1997) rendkívül jelentıs változások történtek a hazai mezıgazdaságban. A privatizációval, kárpótlással megtörtént a földterületek tulajdonviszonyainak átrendezıdése (DANCZA 2008). Ezek a változások saját eredményeinkben is tükrözıdnek. Az 8. táblázatban feltüntettük a 24 legfontosabb gyomnövény sorrendjét és borítási értékeit, a 9. táblázatban pedig összehasonlítottuk ezeket az eddigi Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések eredményeivel. A legnagyobb borítással rendelkezı fajok közé saját adataink alapján a következı gyomok tartoznak: Ambrosia artemisiifolia (10,08 %), Echinochloa crus-galli (4,78 %), Setaria pumila (4,7 %), Convolvulus arvensis (3,99%), Sorghum halapense (3,49%), Cynodon dactylon (3,06%), Cirsium arvense (2,54%), Polygonum aviculare (2,2%), Chenopodium album (2,03%), Elymus repens (1,97%), Digitaria sanguinalis (1,42%). Ezeknek a gyomoknak jelentıs része a mezıgazdaság számára veszedelmes szaporítógyökeres faj, másik része pedig agresszíven terjedı, több esetben allelopatikus hatású adventív elem. Sajnálatos módon a korábbi évtizedekben még nagy területeken gyakori archaeofiton gyomnövények az elsı 24 faj között csak elszórtan vannak jelen. 8. táblázat: A legfontosabb gyomnövények Baranya megyében az V. Országos Gyomfelvételezés adatai alapján Gyomfaj neve Fontossági sorrend Borítási % Gyomfaj neve Fontossági sorrend Borítási % Ambrosia artemisiifolia 1. 10,08 Tripleurospermum inodorum 13. 0,88 Echinochloa crus-galli 2. 4,78 Fallopia convolvulus 14. 0,83 Setaria pumila 3. 4,70 Triticum aestivum 15. 0,60 Convolvulus arvensis 4. 3,99 Consolida regalis 16. 0,59 Sorghum halapense 5. 3,49 Artemisia vulgaris 17. 0,57 Cynodon dactylon 6. 3,06 Amaranthus chlorostachys 18. 0,56 Cirsium arvense 7. 2,54 Apera spica-venti 19. 0,54 Polygonum aviculare 8. 2,20 Mentha longifolia 20. 0,45 Chenopodium album 9. 2,03 Galinsoga parviflora 21. 0,44 Elymus repens 10. 1,97 Panicum dichotomiflorum 22. 0,43 Digitaria sanguinalis 11. 1,42 Anthemis austriaca 23. 0,41 Setaria viridis 12. 0,89 Veronica persica 24. 0,38 Az öt felvételezés összehasonlításának eredményeibıl jól látszik, hogy az 1950-es években veszélyesnek számító gyomfajok fontossága napjainkra jelentısen megváltozott. Az utolsó két felvételezés eredményei hasonlóak, az elsı 10 legfontosabb gyomnövény sorrendje 23
gyakorlatilag alig különbözik. A legdrasztikusabb változás az 50-es évek után bevezetett nagyüzemi módszerek alkalmazásának tudhatók be, amikor a termelı szövetkezetek kialakításának következtében a termıföldeket összevonták, és intenzív mőveléssel kezdték hasznosítani. Ezekben az években kezdték meg a herbicidek nagyüzemi alkalmazását is, ami leginkább átformálta a hazai gyomflóra összetételét. A következı nagy változás a rendszerváltást követıen figyelhetı meg, amikor a termıföldek nagy része ismét magántulajdonba került. Ezután ismét megnıtt a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága, több terület maradt parlagon, lecsökkent a vegyszeres gyomirtás területe, így új, veszélyes gyomnövények jelentek meg a termıföldeken. 24
Gyomfaj neve I. Országos Gyomfelvételezés (1947-1953) Fontossági sorrend 9. táblázat: Az országos felvételezések és a Baranya megyei eredmények Borítási % II. Országos Gyomfelvételezés (1969-1971) Fontossági sorrend Borítási % III. Országos Gyomfelvételezés (1987-1988) Fontossági sorrend Borítási % IV. Országos Gyomfelvételezés (1996-1997) Fontossági sorrend Borítási % V. Országos Gyomfelvételezés (2007) Fontossági sorrend Borítási % V. Országos Gyomfelvételezés Baranya megye (2007-2008) Fontossági sorrend Ambrosia artemisiifolia 21. 0,39 8. 0,87 4. 2,57 1. 5,37 2. 4,71 1. 10,08 Echinochloa crus-galli 9. 0,86 1. 3,73 1. 4,42 2. 3,90 1. 4,72 2. 4,78 Amaranthus retroflexus 17. 0,51 5. 1,47 3. 3,06 3. 3,63 4. 2,46 36. 0,25 Chenopodium album 3. 1,53 3. 2,06 2. 3,08 4. 2,80 3. 2,99 9. 2,03 Cirsium arvense 2. 2,00 7. 1,12 8. 0,71 5. 1,81 6. 1,99 7. 2,54 Convolvulus arvensis 1. 7,93 2. 2,51 5. 1,94 6. 1,66 7. 1,73 4. 3,99 Tripleurospermum inodorum 66. 0,07 26. 0,23 6. 1,30 7. 1,49 8. 1,48 13. 0,87 Datura stramonium 179. 0,01 59. 0,06 19. 0,38 8. 1,10 11. 1,16 40. 0,15 Amaranthus chlorostachys 105. 0,02 18. 0,39 13. 0,57 9. 0,94 12. 1,15 18. 0,56 Sorghum halapense - - 94. 0,03 18. 0,40 10. 0,78 14. 1,07 5. 3,49 Galium aparine 138. 0,01 50. 0,09 12. 0,59 11. 0,73 9. 1,4 25. 0,37 Elymus repens 27. 0,28 12. 0,51 20. 0,38 12. 0,65 18. 0,65 10. 1,97 Helianthus annuus 206. 0,00 119. 0,01 16. 0,42 13. 0,59 20. 0,45 85. 0,02 Fallopia convolvulus 14. 0,71 6. 1,14 11. 0,60 14. 0,58 17. 0,67 14. 0,83 Panicum mileaceum 199. 0,00 192. 0,00 23. 0,29 15. 0,56 19. 0,57 26. 0,35 Xanthium strumarium 130. 0,01 113. 0,01 24. 0,27 16. 0,55 13. 1,09 136. 0,01 Persicaria lapathifolia 29. 0,25 16. 0,40 10. 0,60 17. 0,53 - - 34. 0,26 Setaria pumila 7. 1,11 4. 1,95 7. 0,72 18. 0,50 5. 2,34 3. 4,7 Sinapis arvensis 22. 0,37 13. 0,48 9. 0,63 19. 0,47 - - 79. 0,03 Apera spica-venti 56. 0,08 36. 0,14 14. 0,46 20. 0,47 16. 0,84 19. 0,54 Hibiscus trionum 25. 0,30 11. 0,51 17. 0,41 21. 0,41 10. 1,21 67. 0,05 Papaver rhoeas 24. 0,35 21. 0,32 15. 0,43 22. 0,32 15. 0,85 47. 0,11 Chenopodium hybridum 60. 0,07 53. 0,08 33. 0,18 23. 0,32 - - 43. 0,15 Stachys annua 13. 0,74 9. 0,82 31. 0,19 24. 0,32 21. 0,37 75. 0,04 Borítási % 25
4.2. A szántóföldi gyomflóra összetétele 4.2.1. Különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának összehasonlítása Ha a 2007-ben győjtött adatok alapján megvizsgáljuk a különbözı szántóföldi kultúrák (gabonakultúrák, kapáskultúrák, évelı takarmánynövények, lágyszárú energianövények) gyomkompozícióját, akkor az ordinációs diagramon (5. ábra) jól látható ezek határozott elkülönülése. Gyakorlatilag 3 nagy csoport körvonalazható: a gabonakultúrák, a kapáskultúrák, és az évelı kultúrák csoportja. Ez utóbbi kategóriába tartoznak az energianövények, és az évelı takarmánynövények is. PCoA Similarity ratio 5. ábra: Ordinációs diagram a különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciója alapján c = gabona kultúrák, rc = kapás kultúrák eg = lágyszárú energianövények, a = évelı takarmánynövények Látható, hogy az évelı kultúrák gyomnövényzete között is van bizonyos fokú elkülönülés, ám ez korántsem olyan mértékő, mint például a gabona- és kapáskultúrák esetében. Amennyiben az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés két éves eredményeit vizsgáljuk a fajkompozíció tekintetében, akkor az ordináció (6. ábra) során szintén jól elkülönül a gabona és a kapás kultúrák gyomnövényzete. A felvételek alaposabb vizsgálata során határozott elkülönülést mutatnak a gabonakultúrák, a tarlók, és a kapás kultúrák is. Ez utóbbiban azonban csekélyebb különbség mutatkozik a nyári, illetve az ıszi idıszakban végzett felvételekben. 26
6. ábra: Gabona és kapás kultúrák elkülönülése a gyomkompozíció alapján az egyes felvételi idıszakokban TB = tavaszi gabona, T = tarló, TK tavasz kapás, OK = ıszi kapás 4.2.2. A szántóföldi gyomflóra rendszertani értékelése A 720 felvételünkben összesen 285 fajt találtunk, amelyek 46 családba sorolhatók. A családok számszerő megoszlása a 10. táblázatban került összefoglalásra. Saját felvételeinket összehasonlítottuk a világ és hazánk gyomnövényeinek 10 legfontosabb családjával (11. táblázat). Összevetve az általunk felállított sorrendet a világviszonylatban is jelentıs gyomfajokat adó növénycsaládokkal, megállapítható, hogy a felmérésünk során szintén a Poaceae és az Asteraceae családokból került ki a fajok túlnyomó többsége (16,5% ill. 15,7%). Emellett jelentıs számban voltak jelen a szántókon a Fabaceae (9,1%) és Brasicaceae (5,9%), családok képviselıi is. A II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (UJVÁROSI 1973b) során leírt tíz legfontosabb hazai gyomnövényeket adó család sorrendje, ha nem is egyezik meg adatainkkal, de ugyanazokat a családokat tartalmazza. 27
10. táblázat: A felvételezett fajok családonkénti megoszlása ábécérendben Család Fajszám Család Fajszám 1. Aceraceae 3 24. Lamiaceae 13 2. Amaranthaceae 6 25. Lythraceae 1 3. Apiaceae 11 26. Malvaceae 4 4. Aristolochiaceae 1 27. Onagraceae 1 5. Asclepiadaceae 1 28. Oxalidaceae 2 6. Asteraceae 46 29. Papaveraceae 2 7. Boraginaceae 7 30. Plantaginaceae 2 8. Brassicaceae 17 31. Poaceae 47 9. Campanulaceae 1 32. Polygonaceae 11 10. Cannabaceae 1 33. Portulacaceae 1 11. Caprifoliaceae 1 34. Primulaceae 2 12. Caryophyllaceae 11 35. Ranunculaceae 9 13. Chenopodiaceae 7 36. Resedaceae 2 14. Convolvulaceae 3 37. Rosaceae 5 15. Cornaceae 1 38. Rubiaceae 3 16. Cyperaceae 1 39. Salicaceae 1 17. Dipsacaceae 2 40. Scrophulariaceae 11 18. Equisetaceae 2 41. Solanaceae 4 19. Euphorbiaceae 5 42. Thimelaeceae 1 20. Fabaceae 26 43. Urticaceae 1 21. Geraniaceae 4 44. Valerianellaceae 2 22. Hypericacaeae 1 45. Verbenaceae 1 23. Juglandaceae 1 46. Violaceae 1 11. táblázat: A 10 legfontosabb gyomnövény-családjának megoszlása A világ gyomnövényei (HOLM és mts 1977) Hazánk gyomnövényei (UJVÁROSI 1973) Felvételeink gyomnövényei Család Fajszám Család Fajszám Család Fajszám 1. Poaceae 44 1. Asteraceae 29 1. Poaceae 47 2. Asteraceae 32 2. Poaceae 24 2. Asteraceae 45 3. Cyperaceae 12 3. Brassicaceae 18 3. Fabaceae 26 4. Polygonaceae 8 4. Caryophyllaceae 16 4. Brassicaceae 17 5. Amaranthaceae 7 5. Fabaceae 13 5. Lamiaceae 13 6. Brassicaceae 7 6. Lamiaceae 12 6. Apiaceae 11 7. Fabaceae 6 7. Chenopodiaceae 11 7. Caryophyllaceae 11 8. Convolvulaceae 5 8. Scrophulariaceae 11 8. Scrophulariaceae 11 9. Euphorbiaceae 5 9. Polygonaceae 8 9. Polygonaceae 11 10. Chenopodiaceae 4 10. Amaranthaceae 4 10. Ranunculaceae 9 Az 7. ábrán feltüntettük a legfontosabb növénycsaládok megoszlását a különbözı szántóföldi kultúrákban. A grafikonon jól látszik, hogy a kapás kultúrákban a két legfontosabb család (Poaceae és Asteraceae) képviselıi jóval gyakrabban fordultak elı, mint a gabonakultúrákban. Ugyanakkor a színesebb, dekoratívabb virágzattal rendelkezı családok (pl. Lamiaceae, Caryophyllaceae, Scrophulariaceae) képviselıi egyértelmően a gabonakultúrákban értek el nagyobb részesedést. Ennek a különbségnek az a magyarázata, 28
hogy a Poaceae és az Asteraceae családba tartozó fajok nagy többsége a nyári egyéves (T 3, T 4 ) kategóriába tartozik, ezek pedig csak a nyár második felére, vagy ıszre fejlıdnek ki, amikorra már a kalászos gabonakultúrákat learatták. A Lamiaceae, Caryophyllaceae és Scrophulariaceae családok képviselıi ezzel szemben inkább a téli egyéves (T 1, T 2 ) életformát képviselik. Ranunculaceae Apiaceae Scrophulariaceae Caryophyllaceae Polygonaceae Lamiaceae Brassicaceae Fabaceae Asteraceae Poaceae Kapás kultúra Gabona 0,0 2,0 4,0 6,0 8,0 10,0 12,0 14,0 16,0 18,0 20,0 Részesedés % 7. ábra: A növénycsaládok százalékos részesedése a fajszámok alapján 4.2.3. A szántóföldi gyomflóra életforma-spektrumainak értékelése Különbözı növények a hasonló környezeti feltételekhez azonos struktúrával, fejlıdés-, vagy életmóddal, illetve magatartásformával alkalmazkodnak. Az alkalmazkodásuk alapján a növények különbözı csoportokba sorolhatók. A leggyakrabban alkalmazott csoportosítási rendszer a RAUNKIAER (1934) életforma-osztályozás, mely az áttelelı szervek (rügyek) helyzetét és védelmének módját veszi figyelembe. Számos növény a számára kedvezıtlen idıszakot (hideget, szárazságot vagy hıséget) rügyei segítségével, nyugalmi állapotban vészeli át. UJVÁROSI 1952-ben a gyomnövényzet több évi sokoldalú kutatása után a RAUNKIAERféle életforma-rendszert úgy alakította át és egészítette ki, hogy abban mind a gyomnövényeknél annyira fontos szaporodásmód, mind a gyomfajok vegetációs ciklusa is kifejezésre jutott. Felvételeink értékelésében ezt a csoportosítást alkalmaztuk. Az általunk felvételezett gyomnövények életforma-spektrum szerinti megoszlása a 8. ábrán látható. Hazánk flórájának több mint felét (56%) hemikriptofitonok képezik, azaz olyan növények, melyek áttelelı szervei (rügyei) a talaj felszínén, esetleg közvetlenül a talaj 29