Kedves Olvasó! Képjegyzék

Képmelléklet

Kedves Olvasó! Ön a Magyarországi élőhelyek leírása és határozókönyve, A Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer című könyv második kötetét tartja a kezében, mely szorosan kapcsolódik az első kötethez, konkrétabban az abban található Általános Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszerhez (Á-NÉR): annak fényképes dokumentációja. A 100 képből álló gyűjtemény fotói segítik a magyarországi természetközeli, féltermészetes, agrár- és mezőgazdasági élőhelyek megismerését és felismerését. A képválogatás során különös figyelmet szenteltünk annak, hogy a képek segítsék a terepbotanikusi, illetve cönológiai látásmód elsajátítását is. Sok kép azért került a gyűjteménybe, hogy felhívja a figyelmet élőhelyeink sokféleségére és természetes vagy emberokozta, gyors vagy lassú változásaira. A képek válogatásakor a következő szempontokat vettük elsősorban figyelembe: minél több élőhely kerüljön bemutatásra; különös hangsúlyt kapjanak: a féltermészetes élőhelyek, az élőhelyek dinamikai jelenségei, a különféle degradációs és regenerációs folyamatok, a vegetációkomplexek: zonációk, mozaikok, azok határzónái, a speciális, a tipikustól eltérő megjelenései egyes élőhelyeknek. A képeket Seregélyes Tibor készítette, és egy nagyobb gyűjteményből Seregélyes Tibor, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc, Molnár Edit és Gelencsér László válogatta. A képaláírások Seregélyes Tibor és Molnár Zsolt munkája. Képjegyzék A 116 Á-NÉR élőhelyből 82 szerepel a képeken. A 69 természetközeli élőhelyből 53-at, a 22 féltermészetes, bolygatott és gyomos élőhelyből 17-et, míg a 25 erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyből 12-t mutatunk be. A jobb oldalon található számok azon képek sorszámait mutatják, melyeken az adott élőhely található. TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK A Hínarasok A1 Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár 1, 3, 11 A2 Rencés, kolokános lebegőhínár 1, 3 A3 Békaszőlős, süllőhínaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár 1, 2, 3, 4 A4 Békaliliomos és más lápi hínár A5 Víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos szikes hínár B Mocsarak B1 Tavak zárt nádasai és gyékényesei 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 B2 Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás, mételykórós mocsarak 2, 9 B3 Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös stb. mocsarak és nádasok B4 Zsombékosok 11 B5 Nem zsombékoló magassásrétek 9, 10 B6 Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak 26

C Forráslápok, átmeneti és dagadólápok C1 Mészkerülő, illetve meszes talajú forráslápok C2 Tőzegmohás átmeneti lápok 12 C3 Tőzegmohalápok 13 D Üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok D1 Üde és nádasodó láprétek-rétlápok 14, 15, 79, 100 D2 Kiszáradó kékperjés láprétek 16, 17, 18, 19, 43, 79, 80 D3 Dombvidéki mocsárrétek 20 D4 Alföldi mocsárrétek D5 Patakparti és lápi magaskórósok 12 E Domb- és hegyvidéki gyepek E1 Franciaperjés domb- és hegyvidéki rétek 21, 22, 23 E2 Veres csenkeszes hegyi rétek 21, 22, 23 E3 Hegyvidéki sovány gyepek 21, 22 E4 Szőrfűgyepek E5 Csarabosok 24, 58 F Szikesek F1 Ürmöspuszták 27 F2 Szikes rétek 25, 26 F3 Sziki magaskórósok F4 Mézpázsitos szikfokok 26, 74 F5 Padkás szikesek és szikes tavak iszapnövényzete 27, 28 G Nyílt szárazgyepek G1 Nyílt évelő homokpusztai gyepek 32, 75, 82, 87 G2 Mészkedvelő nyílt sziklagyepek 31, 85, 98, 99 G3 Mészkerülő nyílt sziklagyepek 30 H Zárt száraz és félszáraz gyepek H1 Zárt sziklagyepek 36, 50, 54 H2 Sziklafüves lejtősztyepprétek 34, 49, 85 H3 Pusztafüves lejtősztyeppek és erdőssztyepprétek 33, 35, 39, 40, 52, 83, 86, 87, 88 H4 Stabilizálódott félszáraz irtásrétek, gyepek és száraz magaskórósok 86 H5 Alföldi sztyepprétek 38, 68, 76 I Nem ruderális pionír növényzet I1 Árterek és zátonyok pionír növényzete 29 I2 Löszfalnövényzet 37 I3 Sziklafalak és kőfalak pionír növényzete 30, 56, 88 I4 Görgeteg pionír növényzet 88 J Liget- és láperdők J1 Fűz- és nyírlápok J2 Égerlápok és égeres mocsárerdők 11, 42, 79 J3 Bokorfüzesek 29 J4 Fűz- és nyárligetek 29, 41, 71

J5 Égerligetek J6 Tölgy-kőris-szil ligetek K Üde lomboserdők K1 Alföldi gyertyános-tölgyesek és üde gyöngyvirágos-tölgyesek 44, 45 K2 Hegyvidéki gyertyános-tölgyesek 30, 46, 47 K3 Nyugat-délnyugat-dunántúli bükkösök és gyertyános-tölgyesek K4 Dél-dunántúli ezüst hársas-bükkösök és gyertyános-tölgyesek K5 Középhegységi szubmontán és montán bükkösök 30, 46, 59, 60 K6 Törmeléklejtő erdők, szurdokerdők és sziklai bükkösök 55, 56 K7 Üde mészkerülő tölgyesek és bükkösök 56, 58 L Zárt száraz lomboserdők L1 Mészkedvelő és melegkedvelő tölgyesek 35, 53, 92 L2 Cseres-tölgyesek 30, 43, 46, 48 L3 Lombelegyes, tölgyes jellegű sziklai maradványerdők 54, 85 L4 Száraz mészkerülő tölgyesek M Fellazuló száraz lomboserdők és cserjések M1 Molyhos tölgyes bokorerdők 34, 35, 49, 50, 88 M2 Tatárjuharos-lösztölgyesek M3 Sziki tölgyesek M4 Pusztai tölgyesek 94 M5 Borókás-nyárasok 32, 90 M6 Sztyeppcserjések 51 M7 Sziklai cserjések 30, 54 M8 Száraz-meleg erdőszegélyek 34, 49, 83, 84 N Fenyőerdők N1 Mészkerülő erdeifenyvesek 57 N2 Mészkedvelő erdeifenyvesek N3 Lucfenyvesek FÉLTERMÉSZETES BOLYGATOTT és GYOMOS ÉLŐHELYEK O Másodlagos, illetve jellegtelen származék mocsarak, rétek és gyepek O1 Kiszáradó, jellegtelen és másodlagos mocsarak és sásosok 64, 69, 73 O2 Zavart és degradált felszínek iszapnövényzete 62 O3 Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet 61, 64 O4 Ártéri félruderális gyomnövényzet 29, 41 O5 Alföldi gyomos szárazgyepek 26, 38, 67, 68, 82 O6 Alföldi gyomos üde gyepek 70, 81 O7 Domb- és hegyvidéki gyomos szárazgyepek 52, 66, 97, 98, 99 O8 Domb- és hegyvidéki gyomos üde gyepek 63, 72 O9 Másodlagos, egyéves homoki gyepek O10 Féltermészetes mezsgyék, rézsűk és gátak növényzete 71, 75 O11 Féltermészetes gyepek felhagyott szántókon 63, 67, 78, 79, 80 O12 Felhagyott szőlők és gyümölcsösök 52, 84 O13 Taposott gyomnövényzet

P Féltermészetes, részben másodlagos gyep-erdő mozaikok P1 Zárt erdők helyén kialakult vágáscserjések és őshonos fafajú pionír erdők 89 P2 Spontán cserjésedő-erdősödő területek 52, 82, 83, 86, 87, 90, 97, 98, 99 P3 Fiatal erdősítés degradált természetközeli gyepmaradványokkal 85 P4 Fáslegelők 81 P5 Gesztenyeligetek P6 Kastélyparkok és arborétumok az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával R Másodlagos, illetve jellegtelen származék erdők és ligetek R1 Spontán beerdősödött részben betelepült cserje- és gyepszinttel 91 R2 Tájidegen fafajokkal elegyes erdők részben túlélt/betelepült cserje- és gyepszinttel 90 R3 Jellegtelen telepített erdők részben betelepült cserje- és gyepszinttel ERDŐ-, MEZŐGAZDASÁGI és EGYÉB ÉLŐHELYEK S Telepített erdészeti faültetvények és származékaik S1 Akácosok 94 S2 Nemes nyárasok 93 S3 Egyéb tájidegen lombos erdők S4 Erdei- és feketefenyvesek 95, 96 S5 Egyéb tájidegen fenyvesek S6 Nem őshonos fajokból álló spontán erdők és cserjések S7 Facsoportok, erdősávok és fasorok (fásítások) T Agrár élőhelyek T1 Egyéves szántóföldi kultúrák 77, 78 T2 Évelő szántóföldi kultúrák T3 Zöldség- és dísznövénykultúrák T4 Rizskultúrák 62 T5 Vetett rétek és legelők T6 Kistáblás mozaikok T7 Nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök T8 Kisüzemi gyümölcsösök és szőlők 28, 40 T9 Kiskertek U Egyéb élőhelyek U1 Belvárosok, lakótelepek U2 Kertvárosok 97, 98, 99 U3 Falvak U4 Telephelyek, roncsterületek 61 U5 Meddőhányók U6 Nyitott bányafelületek 88, 97, 98, 99 U7 Homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó-, és kubikgödrök 65 U8 Folyóvizek 29 U9 Állóvizek 1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 11, 28, 61, 74

Amint látható a képgyűjtemény egyenetlen és nem teljes. Nem is lehet az, hiszen anyagi és technikai korlátok miatt nem tudtunk az ország minden jó természetfotósára kiterjedő fényképanyag-gyűjtést végezni. A képek számát is igen korlátozni kellett. Ezen okok miatt a gyűjtemény nem teljesíthet minden elvárást. Terveink között szerepelt azonban, hogy az elkövetkező években az I. kötet fejlesztésével párhuzamosan a képanyagot is fejleszteni fogjuk. Ezért kérünk mindenkit, aki válogatásunkat érdekes, speciális fotókkal, a hiányzó élőhelyekről készült jó minőségű felvételekkel ki tudja egészíteni, vegye fel a kapcsolatot Molnár Zsolttal (MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézete, 2163 Vácrátót). Az összegyűjtött képeknek a szerzői joga a szerzőnél marad, és reményeink szerint honoráriumot is tudunk majd érte fizetni. A szerkesztő

1. Jellegzetes alföldi hínárkomplex nagyobb csatornában (Lemna minor, L. trisulca. Riccia fluitans. Hydrocharis morsus-ranae, Myriophyllum, Stratiotes aloides). Az évszakos dominancia-változások miatt az élőhely besorolása egy éven belül is változhat. Poroszló, 1991. (A1, A2, A3) 2. Jellegzetes part menti nádas-hínaras (Phragmites australis, Sparganium erectum a nádas szegélyében, Sagittaria sagittifolia az előtérben, Nuphar lutea). Korábban (1975-ben) 30 méter széles, majd fokozatosan, a képen látható zonáció előretörésével, záródó nyiladék a nádasban. Fenékpuszta, 1995. (A3, B1, B2) 300 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

3. Hínártársulások komplexe pusztai mocsárban: nagy gyékényes állományok (Typha latifolia) szegélyében kolokános lebegőhínárral, a háttérben nagy mezőben Nymphoides peltata-val. A nyílt vízben Nymphaea, Nuphar, Hydrocharis, Stratiotes, Lemna és Salvinia spp. Hortobágy: Darvas-tó, 1989. (A1, A2, A3, B1) 4. A hínarasok és mocsarak kedvező körülmények között viszonylag gyorsan kialakulnak, illetve regenerálódnak. A Kis-Balaton II. tározójának néhány év alatt kialakult nádasa és tündérrózsa-vízitökhínár növényzete.1995. (A3, B1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 301

5. A part menti nádas a Tihanyi-félsziget déli oldalán 1978-ban. (Németh Ferenc felvétele) (B1) 6. A tó eutrofizációja miatt a nádas babásodik és visszaszorul. 1994. (B1) 302 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

7. A nádasok különleges élőhelye az úszóláp. A tó kiszáradása miatt a képen látható állomány leült (Typha latifolia az úszólápok egyik leggyakoribb kialakítója, Thelypteris palustris-az úszólápok fontos karakterfaja). Kállósemjén, 1991. (B1) 8. A tihanyi Külső-tó nádasa. A nád polikormonszerűen terjed, koncentrikus körökben. Az 1970-es évek elején teljesen zárt nádas volt itt, később a vízszintet megemelték, ennek hatására a nádas megritkult. Tihany, 1994. (B1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 303

9. Erdei magassásos mocsár, elsősorban Caricetum acutiformis-ripariae, emellett foltokban harmatkásás és tavi káka-állományok. Ezt a mocsarat Boros Ádám fedezte fel az 1940-es évek végén. Az ő leírásához képest a terület keveset változott, a sások rovására a Glyceria terjeszkedett. Gerecse: Tarján és Vértestolna között, 1996. (B2, B5) 10. Posványsásos magassásrét, a háttérben fűzláp és puhafa ligeterdő komplexe. A képen látható sásrét-állomány 1980-94 között fokozatosan Deschampsia-s mocsárrétté alakult, a szárazodás miatt (Carex riparia, Carex acutiformis, Senecio paludosus, Lysimachia vulgaris, Caltha palustris, Iris pseudacorus, Leucojum aestivum). Dabas, 1979. (B5) 304 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

11. Zsombéksásos (Caricetum elatae) és békalencsés (Lemnetum minoris) égerláp alatt (Rumex hydrolapathum, Bidens tripartita, Lysimachia vulgaris, Calystegia sepium). A területen az elmúlt években sikerült a vízszintet emelni, így a növényzet regenerálódásnak indult. Barcs, 1996. (B4, A1, J2) 12. Lápi magaskórós (Filipendula-Geranietum palustris) foltonként tőzegmohával (Filipendula ulmaria, Cirsium palustre, Lysimachia vulgaris, Urtica dioica, Lythrum salicaria, Mentha longifolia, Carex vulpina). Ez a terület az 1970-es években még kis tőzegmohaláp-folt volt. Az eutrofizálódás miatt jelent meg rajta a magaskórós, a Sphagnum pedig visszaszorult. Zempléni-hg.: Komlóska-völgy, 1996. (C2, D5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 305

13. Tőzegmohaláp (Betula pubescens, Eriophorum vaginatum). A felhalmozódó avar valósággal lefojtja a növényzetet; a száradás miatt ugyanakkor a molyhos nyír terjed. Sirok, 1992. (C3) 14. Az üde láprétjeink ősi fátlan élőhelyeink közé tartoznak. A képen vízzáró réteg fölött kifolyó talajvíz teszi lehetővé a láprétfolt megjelenését. Benne főleg Carex davulliana, majd Eriophorum angustifolium, mögötte vékony szegélyben Schoenetum nigricantis. E fölött legeltetett, degradált sziklafüves lejtő következik. Bakonyjákó, 1987. (D1) 306 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

15. Sásláprét Ócsán, Orchis laxiflora tömegével 1980-ban. (D1) 16. Ugyanaz a terület 1992-ben. A talajvíz leszállása miatt a növényzet kiszáradó láprétté (Molinietum) alakult, benne most a Gymnadenia conopsea gyakori. 1992. (D2) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 307

17. Néhány élőhelyünk igen jelentős aszpektusváltáson megy keresztül az év során. Ilyen pl. a kiszáradó láprét. A három kép kb. 10 x 10 m-es területen belül készült, Bajánsenyén. Az első 1995 őszén (szeptember eleje): Deschampsia caespitosa, Molinia coerulea, Sanguisorba officinalis, Gentiana pneumonanthe, Ranunculus acris, Centaurea jacea. Veronica longifolia, Crepis biennis, Daucus carota, (D2) 18. Az előbbi terület 1996 áprilisában: Cardamine pratensis, Ranunculus repens. (D2) 308 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

19. Az előbbi terület 1996. június végén: Molinia coerulea, Deschampsia caespitosa, Betonica officinalis, Dianthus superbus, Galium verum, Daucus carota, Cnidium dubium, Achillea millefolium, Sanguisorba officinalis, Serratula tinctoria. (D2) 20. Réti csenkeszes nedves kaszálórét (Cirsio cani-festucetum pratensis) patak árterén májusban (dominál a Lychnis flos-cuculi, Caltha palustris, Ranunculus repens, Betonica officinalis, Anthriscus sylvestris, Cirsium canum, Symphytum officinale, Carex acutiformis), a háttérben nádasodó és füzesedő mocsárrét. Tard, 1995. (D3) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 309

21. Jellegzetes hegyvidéki félkultúr táj. Hegyi zöldlegelők, gyertyános-tölgyesek és telepített lucos. A völgyben egy egykori szántó vagy vadföld körvonalai ismerhetők fel. Zempléni-hg.: Nagyhuta környéke, 1980. (E1-E3) 22. Cönológiailag nehezen kategorizálható, degradált, de fajgazdag hegyi rét, eredetileg Festuca rubra-s gyep. (Dianthus deltoides, Achillea collina, Galium verum, G. mollugo, Euphorbia cyparissias, Linum catharticum, Rhinanthus sp., Cerastium sp., Festuca rubra, Arrhenatherum elatius). Bükk: Nagy-mező, 1996. (E1-E3) 310 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

23. Fajgazdag hegyi kaszálórét. Az évszázadokon keresztül közel azonos módon használt (és nem túlhasznált) gyepek igen fajgazdagokká válhatnak. (Lilium martagon, Veronica teucrium, Filipendula vulgaris, Festuca rubra, Cynosurus cristatus, Arrhenatherum elatius, Betonica officinalis, Ranunculus polyanthemos, Galium verum, Cerastium sp., Geranium sanguineum, Dianthus pontederae, Briza media). Bükk: Nagymező, 1996. (E1, E2) 24. Elsősorban a Nyugat-Dunántúl savanyú talajain jellemzőek a csarabosok (Callunetum vulgaris és Cladonia rangiferina). Savanyú talajú erdők kiirtása után terjedhetnek. Uzsa, kavicsdombokon 1996. (E5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 311

25. Szikes rétek. Az egyes évek időjárására nagyon érzékeny élőhely. Az egykori nedves rét a lecsapolások után az ecsetpázsit és a veresnadrág csenkesz mozaikjává alakult. A száraz években főleg rövidfüvű száraz gyep képét mutatja (Festuca pseudovina-val), a nedves 1996-os évben inkább rét jellegű volt (Rorippa sylvestris subsp. kerneri, Eleocharis palustris, Puccinellia limosa). Apajpuszta, 1996. (F2) 26. A szikeseken a talaj sótartalma és a felvehető víz mennyisége a mikrodomborzattal együtt igen élesen változik. A termőhelyi tényezők mintázatától és a vizsgált terület méretétől függően a növényzet mintázatát zonációként vagy mozaikként érzékeljük. A képen zonáció látható a Kunkápolnási-mocsár szegélyében (Achilleo-Festucetum pseudovinae az előtérben, majd Puccinellietum, Beckmannietum Glyceria fluitans-szal és nádas). Hortobágy, 1988. (F2, F4, B6, O5) 312 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

27. Ezen a képen szikes mozaikot láthatunk: padkás szikesek vakszikkel és ürmöspusztával (Camphorosmetum annuae, Artemisio-Festucetum pseudovinae). A padkák legmagasabb térszínein Achilleo-Festucetum található. Hortobágy: Kunmadarasi-puszta, 1993. (F1, F5) 28. Nyáron rendszeresen kiszáradó, igen erősen szikes tó. Sárszentágota: Sárkány-tó, 1988.(F5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 313

29. Pionír zátonynövényzet. A tartósabban kiemelkedő részeken bokorfüzes (Salix purpurea, S. fragilis), az előtérben puhafaliget és ártéri gyomnövényzet (Solidago, Arctium tomentosum, Artemisia vulgaris) látható. A zátonyok, ha kavicsból állnak, folyóközelségük ellenére is száraz élőhelyek. Gönyü, 1995. (I1, J3, J4, O4) 30. Pionír sziklai növényzet; a képen főleg zuzmókból áll. A sziklafal tetején kárpáti szilikátsziklagyep és gyöngyvesszős sziklai cserjés látható (Alyssum saxatile, Minuartia frutescens, Potentilla arenaria, Sempervivum marmoreum, Festuca pseudodalmatica, Iris pumila, Spiraea media). A háttérben élőhelygazdag félkultúr táj, sok fás vegetációval (pl. patak menti maradvány gyertyános-tölgyesekkel) és rétekkel. A hegyen főleg cseres-tölgyesek és bükkösök vannak. Zempléni-hg.: füzéri Vár-hegy, 1980. (I3, G3, M7, K2, K5, L2) 314 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

31. Az egyik legstabilabb, a jégkor óta fátlan élőhelyünk, sok ritka faj őrzője: nyílt dolomitsziklagyep (Seseleo-Festucetum pallentis). (Festuca pallens, Helianthemum canum, Potentilla arenaria, Stipa pulcherrima, Fumana procumbens, Thymus praecox, Seseli leucospermum, Astragalus vesicarius subsp. albidus, Allium flavum stb.) Budaörs: Odvas-hegy, 1996. (G2) 32. Alföldi homokbuckásaink legjellemzőbb élőhelye a nyílt évelő homoki gyep (Festucetum vaginatae) igen gyakran nyárasokkal mozaikos (Stipa borysthenica, Euphorbia seguieriana, Centaurea arenaria, Festuca vaginata, Populus x canescens, P. nigra). A nagy évelőgyep-foltokat a mélyedésekben olykor zuzmókban, mohákban és egyévesekben gazdagabb gyepek szabdalják fel. Kisoroszi, Pánkúti-legelő, 1996. (G1, M5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 315

33. Erdőspusztarét (Campanulo-Stipetum tirsae). A Stipa tirsa egy irányba hajló vékony levelei nagyon jellegzetesek. Pomáz: Csikóvár, 1988. (H3) 34. A dolomit jellegzetes vegetációmozaikja: Sziklafüves lejtősztyepp (Chrysopogono-Caricetum humilis) árvalányhajas konszociációja (Stipa pulcherrima, Jurinea mollis), a háttérben erdőszegélyek, elszegélyesedett rétek és molyhos tölgyesek. Csákvár, 1982. (H2, M8, M1) 316 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

35. Pusztafüves lejtősztyepp (Cleistogeni-Fectucetum rupicolae) mészkőpadon sajmeggyes karsztbokorerdővel(ceraso-q uercetum) és xerotherm tölgyesekkel övezve. Az erdőben látszik a túltartott vadállomány nyoma: a legelés miatt a vad fejmagasságáig az erdő át/belátható. Pilis-tető, 1982. (H3. M1, L1) 36. Zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti-brometum erecti pannonici). Sok állománya ritka védett fajokat, olykor jégkori maradványokat őriz (Festuca pallens, Bromus erectus, Teucrium montanum, Peucedanum oreoselinum, Phyteuma orbiculare, Anthericum ramosum). Ez az állomány az elmúlt 50 év alatt semmit nem változott (Boros Ádám közlése alapján, 1952). Gerecse: Szárliget, Zuppa-hegy, 1996. (H1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 317

37. Löszfalnövényzet (Agropyro pectinati-kochietum prostratae) (Agropyron pectinatum, Kochia prostrata, Xeranthemum annuum, Melica transsilvanica, Centaurea micranthos, Hieracium cymosum, Salvia nemorosa, Sisymbrium loeselii). Ehhez hasonló növényközösség a jégkor végén még igen nagy területeket borított az Alföldön. Mára csak löszfalakon, löszmélyutak szélében és kurgánokon maradt fenn. Balatonkenese, 1991. (I2) 38. Homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicolae) és legeltetés során kialakuló degradált változata a homoki legelő (Potentillo arenariae-festucetum pseudovinae) (Salvia pratensis, Filipendula vulgaris). Homoktájaink sztyepprétjei mára igen megritkultak, minden állományuk szigorúan védendő. Kisoroszi: Pánkúti-legelő, 1992. (H5, O5) 318 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

39. Egykori száraz tölgyesek helyén kialakult löszpusztagyepek és erdőssztyepprétek sárkányrepülőről, tölgy-. galagonya- és akácfoltokkal. A gyep idős korára utalnak a levegőből igen jól látható gombagyűrűk és polikormonok. A mérsékelt legeltetés ezen gyepek fajgazdagságának fennmaradásához gyakran szükséges, ugyanakkor a túllegeltetés igen káros. A völgy aljában láthatjuk azt a kakukkszegfüves üde rét-nádas, komplexet, ahol a 20. kép készült. Tard, 1995. (H3) 40. Hegylábi lösz, az egykori lösztölgyesek helyén szántókkal, szőlőkkel, másodlagos löszgyepekkel. Jellegzetes dolinás és suvadásos felszínek láthatók, a szántón az egykori barna erdőtalaj A -szintjét az erózió már foltonként elvitte. Csolnok. 1978. (H3. T8) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 319

41. Puhafaliget félruderális aljnövényzettel (Salix alba, Iris pseudacorus, Rubus caesius, Calamagrostis pseudophragmites, Sonchus palustris). Puhafaligeteink viszonylag jól regenerálódnak. Ennek oka, hogy termőhelyük természetes állapotban is zavart (áradások), így a fajok jelentős mobilitással rendelkeznek. Sajnos adventív gyomfajaink is igen sikeresek. Budakalász, 1996. (J4, O4) 42. Égeres mocsárerdő kora tavaszi aszpektusa (Caltha palustris, Iris pseudacorus). Pacsa, 1996. (J2) 320 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

43. Kiszáradó láprét (Molinietum) érintkezése cseres-kocsányos tölgyessel (Molinio-Quercetum) (Molinia coerulea, Veratrum album, Ligustrum vulgare, Campanula persicifolia, Geranium sanguineum, Chrysanthemum corymbosum). Innen 100 méterre készült a 48. kép, cseres-kocsánytalan tölgyesben. Bakonyalja: Széki erdő, 1996. (L2, D2) 44. Az Alföldön mára igen megritkultak az ősi, zárt, üde lomberdők. Ezek is már leggyakrabban tájidegen fafajokkal elegyesek. A képen gyöngyvirágos-tölgyes jellegű erdő akáccal (Urtica dioica, Convallaria majalis). Csévharaszt, 1996. (K1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 321

45. Gyertyános-kocsányos tölgyes tavaszi aszpektusa (Anemone nemorosa, Viola sylvestris, Symphytum tuberosum, Corydalis cava, Stellaria holostea). Ez az erdőtípus -kockásliliommal és tavaszi tőzikével a Zala- és Kerka-völgye környékén eléggé jellemző. A Beregi-síkon is megjelenik, aljnövényzetében ott ugyanúgy jellemző a berki szellőrózsa. Ramocsa, 1996. (K1) 46. Hegyvidékeink jellegzetes vegetáció-mozaikja: bükkösök és tölgyesek. Az észak felé néző kis gerinceken bükkösök jelennek meg, a platón és a délies lejtőkön gyertyános-tölgyesek, illetve cseres-tölgyesek vannak. Zempléni-hg., 1979. (K5, K2, L2) 322 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

47. Egykori népi erdőhasználatra (talán botolásra) utaló fák egy elgyertyánosodott idős gyertyános-tölgyesben. Gerecse: Tardos, 1996. (K2) 48. Genyőtés cseres-tölgyes (Asphodelo-Quercetum roboris-cerris). A Bakonyalja, Kemeneshát, Balaton-felvidék savanyú kavicsán jellemző erdőtípus (Campanula persicifolia, Iris variegata, Galium schultesii, Convallaria majalis, Euphorbia cyparissias, Brachypodium sylvaticum). Bakonyalja: Széki-erdő, 1996. (L2) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 323

49. Cserszömörcés karsztbokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis). Általában extrazonálisan jelenik meg a délies lejtőkön, de mezoklimatikus okokból a tetőkön, platóhelyzetben zonálisan is megjelenhet. A képen jól látható a földre simuló erdőszegély, az erdőfoltok között sziklafüves lejtősztyepp (Chrysopogono-Caricetum humilis)(carex humilis, Bromus erectus, Festuca pallens, Orchis tridentata, Salvia pratensis, Euphorbia cyparissias, Onosma visianii, Trinia glauca, Helianthemum ovatum, Cotinus coggygria, Fraxinus ornus, Quercus pubescens). Csákvár, 1995. (M1, H2) 50. Északi-középhegységi nyúlfarkfüves molyhos tölgyes dolomiton (Quercus pubescens, Sorbus aria). A háttérben xerotherm tölgyesek és bükkösök, előtérben Sesleria heuflerana-s gyep. Felsőtárkány, 1993. (M1, H1) 324 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

51. Törpemandulás-kökényes pusztai szegélycserjés. Ez a közösség egykor igen gyakori lehetett az Alföld kiterjedt pusztáin és a középhegységek löszös lábain. Tokaj, 1988. (M6) 52. Jellegzetes félkultúr táj, ahol az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a mezőgazdasági termelés intenzitása. A domboldalon töviskesek, másodlagos sziklai cserjések, felhagyott szőlők és gyümölcsösök, még művelt kisparcellás szőlők és természetközeli árvalányhajas gyeptöredékek. Tállya: Patócs-hegy, 1993. (P2, T8, O12, H3, O7) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 325

53. Mecseki mészkedvelő tölgyes (Tamo-Quercetum virgilianae) tavaszi aszpektusa (Corydalis solida, Arum maculatum). Mecsek: Misina, 1996. (L1) 54. Igen ősi, természetes állapotú vegetációmozaik sok reliktum-növénnyel és reliktumtársulással: hárs-kőris sziklaerdő (Tilio-Fraxinetum), sziklai cserjés (Waldsteinio-Spiraeetum mediae) és kárpáti nyúlfarkfüves sziklagyep (Seslerietum heufleranae hungaricae). Bükk: Leány-völgy, 1996. (L3, M7, H1) 326 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

55. Bükkös szurdokerdő. A Bükkben a szurdokerdők több montán és dealpin faj élőhelyei. Bükk: Ablakoskő-völgy, 1996. (K6) 56. Árnyas szilikátsziklafal (Hypno-Polypodietum), sziklai bükkös és sziklaerdő mozaikja (Stellaria holostea, Valeriana tripteris, Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare, Dryopteris filix-mas, Asplenium trichomanes, Clematis alpina, Campanula trachelium, Mercurialis perennis). Mátra: Sas-kő, 1996. (I3, K6, K7) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 327

57. Mészkerülő erdei fenyő elegyes bükkös. Igen nehéz elkülöníteni a természetes eredetűeket azoktól, melyek az elmúlt évszázadok kisparaszti gazdálkodásának eredményei. Velemér, 1996. (N1) 58. Korpafüves mészkerülő bükkös elnyíresedett irtásának tisztább részein csarabos állományok nőttek föl, foltonként több korpafűfajjal is. (A képen: Diphasium complanatum, Chimaphila umbellata, Majanthemum bifolium, Luzula luzuloides). Zempléni-hg.: Nagyhuta, Repka-völgy, 1996. (K7, E5) 328 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

59. Felnövekvő természetes bükk-újulat. A természetes erdőfelújítás a gazdasági kényszerekre hivatkozva sajnos hegyvidékeinken is visszaszorulóban van. Börzsöny: Diósjenő, 1996. (K5) 60. Középhegységi montán bükkös Carex pilosa típusa. Jellemző a fejletlen cserjeszint. Bükk: Ómassa, 1996. (K5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 329

61. Elgyomosodott terület. Az egykori nyúlfarkfüves láprétet alábányászták, a lezökkenés után tavak jöttek létre, szegélyükben magaskórós gyomvegetációval (Conium maculatum, Onopordum acanthium, Cirsium vulgare, C. arvense). Inota, 1990. (O3, U4) 62. Rizsföld. Teljesen mesterséges dinamikájú rendszer, mégis több értékes fajunknak igen fontos élőhelye. Számos adventív növényfaj is itt talál ideiglenesebb-állandóbb otthonra. Hortobágy, 1990. (T4) 330 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

63. Felhagyott szántón visszaálló kaszálórét; az első években foltonként vagy teljesen, egy vagy néhány faj erősen dominánssá válik (a képen Taraxacum officinale). Bajánsenye, 1996. (O11, O8) 64. Főleg Solidago-val elgyomosodott mocsár. Ez az adventív faj igen sok lápréti, mocsárréti és ártéri gyepet tett teljesen tönkre. Somogy megye: Szentlászló, 1996. (O1, O3) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 331

65. Devasztált felszínű agyagbánya. Békásmegyer: Ezüst-hegy, 1980. (U7) 66. Gyors változások: az agyagbánya devasztált felszíne néhány év alatt befüvesedik és stabilizálódik. Az így kialakult szárazgyep évtizedekig degradált jellegű marad, de most ez az egyik legnagyobb hazai állománya a Digitalis lanata-nak. Békásmegyer: Ezüst-hegy, 1996. (O7) 332 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 333 67. Nyolc-tíz éve felhagyott szántón visszaálló gyep meszes homokon (Anthemis ruthenica, Muscari comosum, Medicago minima, Bromus tectorum, Phleum phleoides, Koeleria glauca, Silene conica). Gyón-Tatárszentgyörgy, 1995. (O11, O5) 68. Ősi löszpusztagyep, mely bár elgyomosodott és a gyep természetes struktúrája megbomlott, gazdag fajkészletű. A terület védett, az Astragalus dasyanthus egyik utolsó lelőhelye az országban. Azok a fajok, amelyeket ma gyakran degradációt jelző, gyom jellegű növényeknek tartunk (Falcaria, Eryngium, Carduus acanthoides, Agropyron repens stb.), a tápanyagban gazdag löszpuszta-gyepek természetes fajkészletéhez tartoznak, erős földúsulásuk azonban ott is degradációt jelez (Festuca rupicola, Agropyron repens, Centaurea sadlerana, Barbarea vulgaris, Carduus acanthoides, Falcaria vulgaris, Melandrium album, Eryn gium campestre, Dorycnium germanicum, Achillea collina, Daucus carota). Adony, 1996. (H5, O5)

69. Másodlagos és degradált magassásosok. A degradációra egyes fajok (Rumex, Stenactis, Lythrum) erőteljes feldúsulása utal. Nagykálló környéke, 1993. (O1) 70. Legeltetett buckaközi növényzet. A száraz- és félnedves élőhelytípusok elemei együtt fordulnak elő: Schoenus nigricans, Holoschoenus romanus, Juniperus communis, Euphorbia seguierana. Bár az ilyen területek flórája még lehet igen gazdag, a növényzet stuktúrája már szétesett. Kunbaracs, 1978. (O6) 334 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

71. Töltésoldali mezofil gyep. A gátak féltermészetes növényzete, ha kultúrtájon haladnak keresztül, az egykori vegetáció utolsó refúgiumai lehetnek (pl. sztyeppréti és mocsárréti fajok számára). A gátakon több délebbi elter-jedésű adventív faj képes észak felé vándorolni. A háttérben ártéri ligeterdő, feltehetően Vitis vulpina-val. Csanytelek, 1996. (O10, J4) 72. Egykor feltehetően legeltetéssel is hasznosított mezofil kaszálórét sarjúja (Pastinaco- Arrhenatheretum) a legjellemzőbb fajokkal: Pastinaca sativa, Daucus carota és Cichorium intybus. Ludas, 1996. (O8) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 335

73. Kiszáradt, majd visszanedvesült mocsár (Lythrum salicaria, Juncus gerardii, Lysimachia vulgaris, Calystegia sepium, Rumex-sp., Agrostis stolonifera). Egy faj ilyen mértékű dominánssá válása gyakran degradációra utal. Gerecse: Vértestolna, 1996. (O1) 74. A szikes élőhelyek, különösen a tavasszal vízzel borítottak, igen gyorsan és szinte teljesen regenerálódnak. A képen egykori árok feliszapolódása után kialakult szikfoknövényzet látható Puccinellia limosa-val. Kunmadarasi-puszta, 1996. (F4) 336 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

75. A nyílt homoki társulások, szemben a zártakkal, viszonylag hamar kialakulnak/regenerálódnak: másodlagos homoki gyep útpadkán (Sedum sexangulare, Minuartia verna, Euphorbia seguierana, Festuca vaginata, Poa bulbosa, Cynodon dactylon). Belsőmántelek, 1996. (O10, G1) 76. Ha egy sztyepprét nedves rét kiszáradásával alakul ki, sokkal fajgazdagabb és természetesebb, mintha felhagyott szántón jön létre: kiszáradó láprétből talajvízvesztéssel kialakuló mezofil rét-sztyepprét átmenet (Festuca arundinacea, F. rupicola, F. pseudovina, Carex panicea, Linum flavum, Betonica officinalis, Centaurea sadlerana, Chrysanthemum leucanthemum, Galium verum, Colchicum autumnale, Koeleria javorkae, Achillea asplenifolia, Rhinanthus minor, Salvia pratensis, Echium vulgare, Filipendula vulgaris). A terület tovább szárad. Dabas, 1994. (H5) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 337

77. Szántóföldi gyomnövényzet (Anthemis ruthenica, Papaver rhoeas, Centaurea cyanus, Vicia hirsuta, Sisymbrium orientale). Bugyi, 1996. (T1) 78. Két éve felhagyott szántóföld gyomnövényzete (Carduus acanthoides, Ambrosia artemisiifolia, Erigeron canadensis, Agropyron repens). Jellemző a nagyfoltos mintázat, melyet gyakran monodomináns foltok alkotnak. Heves megye: Nagyút, 1996. (T1, O11) 338 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

79. A kép alsó részén látható területet (egykor kiszáradó láprét) 1970-ben fölszántották, majd 1978-ban visszagyepesítették. Az éles határvonal igen sokáig megmarad. (A másodlagos gyeptől északra, az égerláperdő előtt, kis mélyedésben sásláprét található, ezt szegélyszerűen Schoenetum övezi, majd a növényzet kiszáradó láprétbe megy át. A kiszáradó láprétbe beszivárognak a Chrysopogon gryllus nagy, világoszöld-fehér egyedei.) 1989. (O11-J2, D1, D2) 80. Ugyanaz a terület a bolygatott rész határán - a földről szemlélve. 1990. (O11, D2) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 339

81. Fás legelő. A fák (főleg vénicszil, mezei szil, mezei juhar, kocsányos tölgy) alatt degradált mocsárrét található. Túristvándi, 1992. (P4. O6) 82. Tölgyerdők kiirtása után kialakult borókás, savanyú talajon, kakukkfüves legelővel (Thymo-Festucetum pseudovinae) és mészkerülő homokpusztával (Festuco vaginatae-corynephoretum (Corynephorus canestens, Chrysopogon gryllus, Peucedanum oreoselinum). Barcs, 1996. (P2) 340 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

83. Spontán visszaerdősülő ezüst hársas cseres-tölgyes irtás. Az újulat záródásáig a Paeonia officinalis tömegessé válik. Időlegesen a terület nagy része erdőszegélynek tekinthető. Zengővár, 1980. (P2, H3, M8) 84. Fajgazdag, másodlagos, elszegélyesedett sztyepplejtő felhagyott gyümölcsösben. Másodlagossága ellenére igen értékes élőhely (Stipa tirsa, Lychnis coronaria, Galium verum, Lathyrus latifolius, Hypericum perforatum, Achillea collina, Anthemis tinctoria, Inula ensifolia, I. hirta, Isatis tinctoria, Jurinea mollis, Centaurea sadlerana, Koeleria cristata, Poa angustifolia, Calamagrostis epigeios, Festuca pallens, Verbascum nigrum, Trifolium alpestre, Peucedanum cervaria, Centaurea rhenana stb.). Szentendre, 1996. (O12, M8) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 341

85. Sziklafüves lejtősztyeppek és nyílt dolomitsziklagyepek fenyvesítése. A gyepek degradált formában a fenyő záródásáig fennmaradnak. A völgyaljban a Fago-Ornetum-ot meghagyták. A távolban látható, hogy a dolomitkopárokat mindenhol fenyvesíteni próbálták. Pilisszentiván, 1978. (P3, H2, G2, L3) 86. Legeltetés által stabilizálódott és elborókásodott pusztafüves lejtőjellegű sztyepprét (Festuca rupicola, Chrysopogon gryllus, Carex humilis, Centaurea micranthos, C. jacea, Allium flavum, Hypericum perforatum Seseli annuum stb.). Szinpetri Jósvafő, 1996. A háttérben gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek és további elborókásodott irtásrétek. (P2, H3, H4) 342 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

87. Galagonyával cserjésedő pusztafüveslejtősztyeppek és homoki gyepek. A terület egyik utolsó példája a hegyvidéki lejtősztyeppek és az alföldi homoki sztyepprétek, illetve nyílt homoki gyepek érintkezésének. A terület egy része néhány éve leégett. Ez a gyepet kevésbé, a cserjést jobban érintette. Másodlagosan cserjésedő területeken a természetvédelmi kezelés lehet az égetés is, de vigyázni kell, nehogy a környéken lévő értékes cserjések és erdőszegélyek is sérüljenek. Fóti Somlyó, 1991. (P2, H3, G1) 88. Bányafal és régi féltermészetes görgetegnövényzet. Régen felhagyott kőbánya, a nyílt sziklák felszínén elsősorban a fehér varjúháj társulás (Grimmio-Sedetum albi-sexangularis), mélyebb talajon pusztafüves lejtősztyepp, illetve sajmeggyes karsztbokorerdő alakul ki. Bányáink azon élőhelykomplexeink közé tartoznak, ahol a gyors- és lassú dinamikájú élőhelyek mozaikosan találhatók egymás mellett: ahonnan az erózió elviszi a kőzetmálladékot, ott stabilizálódik a pionír állapot, ahol pedig a kőzetmálladék összegyűlik, viszonylag gyors szukcesszió indul be. Gerecse: Pisznice, 1988. (U6, I3, I4, H3, M1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 343

89. Egykori tölgyesek helyén kialakuló ligetes, pionír erdő: nyíres-borókás részben őshonos erdeifenyővel, ezüstperjés gyepekkel. Barcs, 1980. (P1) 90. Homokpusztai gyepek fehér nyáras állományokkal (tulajdonképpen boróka nélküli borókás-nyárasokkal). Az akác szökevényként a környező akácosokból már spontán módon telepedett meg. Dabas Kunpeszér, 1994. (R2, P2, M5) 344 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

91. Spontán égeresedett terület, a fák alatt: Cornus sanguinea, Frangula alnus, Acer campestre, Rubus fruticosus, Solidago canadensis, Veratrum album. Az ilyen területek természeti értéke nagyban függ vízborításuk tartamától. A vízbő, másodlagos égerlápok igen természetközelivé válhatnak, ha zsombékos helyén alakultak ki, viszont a szárazabb termőhelyűek igen gyomosak maradnak évtizedekkel később is. Bakonygyepes, 1996. (R1) 92. Túltartott vadállomány miatt degradálódott aljnövényzetű erdő, eredendően xerotherm tölgyes-lösztölgyes. A talaj nitrogénkínálata az eredeti állapotú erdőben is nagy, degradálódáskor az érzékeny fajok sokasága visszaszorul, ekkor néhány nitrofil faj (Alliaria petiolata, Urtica dioica) nagyon felszaporodik. Fóti Somlyó, 1990. (L1) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 345

93. Nemes nyáras sarjadó akác tarvágás helyén. A nemes nyárasok üdvözlendők, ha a terület természeti értékét már régen elvesztette és a fatermesztés a cél. De elszomorító látvány, amikor fajgazdag tölgyesek vagy rétek helyére kerülnek. Vasad, 1996. (S2) 94. Pusztai tölgyeseink jelentős részét akáccal újították. Ilyenkor az eredeti növényzet szinte teljesen kipusztul, és csak kivételesen találjuk meg a korábbi erdő néhány, jellegzetes faját (Senecio integrifolius, Polygonatum odoratum, Carex liparicarpos, Galium verum, Festuca rupicola, Stipa capillata). Hernád, 1996. (S1, M4) 346 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

95. Idős, természetközeli jellegű, de tájidegen, telepített mészkerülő erdeifenyves mészkerülő tölgyes helyén (Vaccinium myrtillus). Zempléni-hg.: Nagyhuta, 1996. (S4) 96. Kivételesen telepített fekete fenyveseink is rejthetnek érdekes fajokat, pl. páfrányokat (a képen csak egy faj látszik: Dryopteris filix-mas, valamint Humulus, lupulus, Chelidonium majus, Mycelis muralis, Geranium robertianum, Galeopsis speciosa var. sulphurea, Sambucus nigra, Cornus sanguinea). Dunaalmás: Ebgondolta-erdő, 1996 (S4) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 347

97. Változások Budaörs környékén az Odvas-hegytől északra lévő kis dombon. A 98-99. képen jól megfigyelhető a település terjeszkedése, a domb másodlagos löszgyepjének és a bányának fokozatos becserjésedése. Ugyanakkor a képen látható nyílt dolomitnövényzet teljesen változatlan maradt. A kép 1968-ban készült. (U2, P2, O7, U6, G2) 98. Az előbbi terület 1980-ban. 348 Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II.

99. Az előbbi terület 1996-ban. 100. Élőhely-rekonstrukció a Káli-medence lápjain. Ez a terület a Primula farinosa utolsó stabil hazai állománya, de ez is veszélyben volt. A láprétre a közeli forrásból vizet vezettek, így a a vízellátó árok környéke néhány éven belül regenerálódik és a területen elszaporodik a Primula farinosa. 1991 96. (D1, D2) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. 349