1. oldal (összes: 6)
2. oldal (összes: 6)
A nagyobb tejtermelésre irányuló sikeres genetikai szelekció által a '60-as évekhez képest az Egyesült Államokban közel megduplázódott a holstein-fríz állományok tejtermelése, és ma már eléri az évi 11 ezer kilogrammot. Hasonló javulás következett be hazánkban is. Ugyanezen időszak alatt a tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítménye drámaian csökkent. Az üresen álló napok és az egy vemhesülésre jutó termékenyítések száma jelentősen megnőtt. A hosszú laktációk és a szaporodásbiológiai okok miatt selejtezett tehenek számának csökkentése érdekében nagyon fontos, hogy a szaporodásbiológiai gyakorlatunkon javítsunk. Cikkünk második részében a szaporodásbiológiai menedzsment számára hasznos információkat osztanak meg szerzőink. Az ellés megindulásának előrejelzése lehetővé teszi, hogy eldöntsük, szükség van-e szülészeti segélynyújtásra, ezzel együtt segíti az újszülött borjak és az anyaállatok szakszerű ellátását. A folyamatos megfigyelés által okozott környezeti stressz az elléskor, a bezártság vagy a túlzsúfolt elletőistálló elhúzódó elléshez és nehézelléshez vezethet. Ír vizsgálatok szerint az ellés második szakaszában szakszerűen felügyelt teheneknél az elhúzódó ellések megelőzése által csökkenhet a nehézellések, és ezáltal a halvaszületések aránya. Az ellés előrejelzése A szakemberek számos protokollt javasoltak az ellés pontos idejének előrejelzésére, egyebek mellett a testhőmérséklet változásának mérését, a medenceszalagok ellazulási mértékének meghatározását és/vagy a péra megduzzadását és a kitőgyelést. Egyesek ultrahang- vizsgálatok végzését, egyes hormon (ösztron-szulfát, 17-β-ösztradiol, progeszteron) koncentrációk, illetve a tejmirigy szekrétumából az elektrolitok meghatározását tartották hasznosnak, míg mások az állatok kamerás megfigyelését vagy az állat lábára csatolt elektronikus adatgyűjtő készüléket használták sikerrel. A kérődzési idő mérése és a szívverésszám, illetve a szívverés variabilitásának mérése szintén segíthet az ellés pontos idejének előrejelzésében, azonban e módszerek bonyolult kivitelezése egyelőre határt szab a gyakorlatban történő alkalmazásuknak. Nemrég egy, eredetileg kancáknál használt elektronikus rendszert kezdtek alkalmazni tejelő teheneknél az ellés elkezdődésének ellenőrzésére. Az érzékelőt az ellés előtt álló tehén pérájára varrással rögzítették, és azt a vízhólyag felrepedése miatti péraajkak fizikai szétválása aktiválta. A rendszer egy rádiójelet generált, amelyet egy, az elletőistállóban elhelyezett fogadó eszköz érzékelt, majd GSM technológia segítségével egy rövid SMS-t küldött a gazda mobiltelefonjára, amelyben értesítette őt az ellés megindulásáról. Mivel azonban a tehenek a varratok irritációja miatt gyakorta dörzsölték a péra tájékát, így számos téves riasztást okoztak. Ezen kívül a használathoz szükség volt állatorvos közreműködésére is. Idővel az érzékelőket hüvelyi GSM eszközökké fejlesztették, amelyet a hüvely elülső részébe helyeztek 3±1 nappal a várható ellés előtt. A rendszer használatával az ellés körüli időszakban előforduló betegségek gyakorisága csökkent, az újszülöttek életképessége pedig javult. 3. oldal (összes: 6)
Hüvelybe helyezhető hőmérő, amely az ellés elkezdődésekor kicsúszva SMS-t küld az elletőmesternek. A közelmúltban végzett egyik kísérletünkben 257 ellés megfigyelését végeztük hüvelyhőmérő segítségével (Vel'Phone, Medria, Châteaugiron, Franciaország), amelyet a várható ellés előtt 5 nappal helyeztünk be (fotó). Az allantois hólyag felrepedése hatására a hőmérő kicsúszott a hüvelyből és a rendszer SMSüzenetet küldött. A halvaszületések aránya üszőellések esetén 10,5 százalékról (kontroll csoport) 1,7 százalékra, míg tehénellések esetén 10,3 százalékról (kontroll csoport) 2,5 százalékra csökkent. Mások is hasonló eredményekről számoltak be. Szintén nagyon fontos, hogy elkerüljük a sérüléseket az ellés során, illetve megelőzzük a szülőút fertőződését a segélynyújtás során, amely nehézelléskor nagyobb valószínűséggel fordul elő. A segélynyújtás ideje és módja 4. oldal (összes: 6)
Világszerte általános tendencia, hogy a szaporodásbiológiai menedzsment folyamatosan fejlődik annak érdekében, hogy az állatok az ellés után minél hamarabb vemhesüljenek. Másrészt viszont, amikor egy állat vemhes lesz, világszerte kevesebb figyelmet fordítunk rá, és sokszor elléskor sem a megfelelő segélynyújtási módot választjuk. Ez lehet az oka annak, hogy a születéskori veszteségek aránya a humán adatokhoz képest még mindig igen magas. Ezért a tenyésztés egyik legfontosabb célja, hogy csökkentse a szükséges ellési segélynyújtások számát. Ez azért is lényeges, mert az ellési segélynyújtás önmagában is negatív hatással lehet az újszülöttek életképességére és az anyaállatok fertilitására. Ennélfogva a legnagyobb hangsúlyt a borjak születéskori asphyxiájának megakadályozására kell fektetni, mivel a légutak megbízható feltárására és az újszülött borjak mesterséges lélegeztetésére alkalmas eszközök használata gyakorlati körülmények között ma még nem megoldott. Nehézellések esetén a segélynyújtás idejét és módját úgy kell megválasztani, hogy figyelembe kell venni a mindenkori gazdaságosságot is, illetve úgy kell végrehajtani, hogy az újszülött borjú savbázis egyensúlya a lehető legkevésbé tolódjon el az acidózis irányába. Mielőtt megengedett erejű húzatást végeznénk, meg kell vizsgálni a lágy szülőutat, és amennyiben annak tágassága nem megfelelő, akkor gyógyszeres kezelést kell végeznünk, majd ezt követően nagy mennyiségű magzatvízpótló használatával próbáljuk elkerülni a 2-3 percnél hosszabb ideig tartó szülészeti segélynyújtást, a lágy szülőút sérülését, valamint a születendő magzat (bordák és/vagy csigolyák) túlzott húzatás általi sérülését. Ha hosszabb idejű húzatás várható, császármetszést kell végezni, hogy megmentsük a születendő borjút és elkerüljük a szülőút sérüléseit. A súlyos asphyxiával született borjak rutinszerű kombinált kezelése csökkentheti a születés utáni elhullásokat. A megfelelő terápia mellett külön figyelmet kell fordítani a borjak megfelelő mennyiségű kolosztrummal való itatására, mivel az elégtelen kolosztrumfelvétel növeli az E. coli által okozott hasmenésből eredő veszteségeket. A szaporodásbiológiai menedzsment folyamatosan fejlődik annak érdekében, hogy az állatok az ellés 5. oldal (összes: 6)
után minél hamarabb vemhesüljenek. Megtanulható Bár a nehézellés teljes felszámolása nem lehetséges, a megfelelő üszőnevelés (megfelelő takarmányozás és tartás, olyan bika kiválasztása, amely a születési testtömegre negatív becsült ivadékteljesítménykülönbséggel rendelkezik, illetve ivarspecifikus sperma használata) és a tehenek, valamint az üszők ellésének szoros felügyelete létfontosságú a borjúelhullások csökkentése szempontjából. Mivel sok esetben az ellés megindulásának nincsenek látható klinikai tünetei, ezért nagy állatlétszámú gazdaságokban nehéz azt észrevenni. A hüvelybe helyezhető hőmérő használata hozzájárulhat a halvaszületések csökkentéséhez, az elkésett segélynyújtások és annak következményeinek elkerüléséhez azáltal, hogy SMS-ben jelzi a napi testhőmérséklet- változást, illetve figyelmeztet az ellés közeledtére és az allantois felrepedésére. Minthogy az elletőmesterek szakképzettsége is jelentősen hozzájárulhat a veszteségek mérsékléséhez, ezért a Magyar Buiatrikus Társaság szervezésében számukra a tavasz folyamán továbbképzést kívánunk szervezni. Munkacsoportunk pedig a veszteségek hátterének feltárásával kíván az egyes gazdaságok segítségére lenni. Dr. Szenci Ottó, Dr. Szelényi Zoltán, Dr. Lénárt Lea, Kézér Fruzsina Luca Dr. Kovács Levente MTA-SZIE Nagyállatklinikai Kutatócsoport & Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika, Üllő Dóra major [1]Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket! [2] Szerző: Dr. Szenci Ottó/Dr. Szelényi Zoltán/Dr. Lénárt Lea/Kézér Fruzsina Luca/Dr. Kovács Levente Közzététel ideje: 2018. 04. 21., szombat, 08:17 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2018/04/21/teheneszeti-vesztesegekmerseklesenek-lehetosegei-ii 6. oldal (összes: 6)