Növényökológia előadás 2014

Ajánlott irodalmak Hortobágyi Tibor és Simon Tibor (szerk.) 1981. Növényföldrajz, Társulástan és Ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest. Juhász-Nagy, P. 1984. Beszélgetések az ökológiáról. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Juhász-Nagy, P. 1986. Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Juhász-Nagy, P. 1993. Az eltűnő sokféleség. Scientia Kiadó, Budapest. Mátyás, Cs. (szerk.) 1996. Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Standovár, T. és Primack, R.B. 2001. A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Szentesi, Á. És Török, J. 1996. Állatökológia. Egyetemi Jegyzet. ELTE TTK. Török, P. és Tóthmérész, B. 2006. Növényökológiai alapismeretek. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. Tuba, Z., Szerdahelyi, T., Engloner, A. és Nagy, J. (szerk.) 2007. Botanika III. Növényföldrajz Társulástan Növényökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Pásztor Erzsébet és Oborny Beáta (szerk.) 2007. Ökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

1. Témakör Az szünbiológia fogalma, tárgya Charles Elton (1927) tudományos természetrajz Odum (1963) a természet struktúráival és funkcióival foglalkozó tudomány McNaughton és Wolf (1973) Az ökológia tárgya: a szervezetek és környezetük közötti kölcsönhatás tudományos vizsgálata. Whittaker (1975) Az ökológia az élő rendszereket ezek környezeti kapcsolatában vizsgálja Krebs (2001) Az organizmusok eloszlását és tömegességét meghatározó interakciókkal foglalkozó tudomány Problémák: nincs organizációs szint, mi a struktúra és funkció, mi a környezet? (mindenki ökológus ) Egy tudományterület operatív definiálásának igénye: határoljuk le a tudomány tárgyát, és adjunk meg egy általános problémát, amely egyértelművé teszi, hogy egy adott vizsgálat a tudományterülethez tartozik vagy nem.

Juhász-Nagy Pál megközelítése (1986) A szünbiológia biológiai tudomány, tárgyai az egyed feletti organizációs szintek: populáció, közösség (társulás), biom, bioszféra Populáció: (a tananyagban barnás színnel írott fogalmak definíció-kérdésként előfordulhatnak a vizsgán) (1 genetikai): Egymással szaporodási közösséget alkotó egyedek halmaza. (2 statisztikai): A vizsgálat szempontjából azonosnak tekinthető egyedek halmaza. Populáció centrikus posztulátum: minden szupraindividuális szerveződési szint alapegységei a populációk. Centrális hipotézis (CH): Bármely populáció bárhol, bármilyen mennyiségben, bármikor előfordulhat. Centrális tény: CH hamis, a populációk térbeli eloszlása, tömegessége és időbeli megjelenése nem véletlenszerű. Deviációs alapkérdés (DA): A CH hipotézis milyen mértékben hamis szünfenobiológia Kényszerfeltételi alapkérdés (KA): A CH miért hamis - ökológia

A szünbiológia részterületei A magyar és az angol terminológia különbözik: Szünbiológia ~ ecology tehát ökológia ecology

Környezet Ökológiai környezet: adott populáció vitális attribútumait (tömegesség, növekedés, szaporodás stb.) limitáló tényezők összessége amik ténylegesen hatnak Liebig-féle minimum elv (a tápanyagfelvétel mértékét az igények alapján legkisebb relatív mennyiségben jelenlevő tápanyag határozza meg) általánosítása Az ökológiai környezettel a populáció belső toleranciája lép interakcióba, az ökológiai környezet populációnként más (plurális környezet elv) Környezet Környék fázistérben valós térben Általános indikációs elv: az ökológiai környezeti tényezők megmutatkoznak a populációk szünfenobiológiai jellemzőiben

Matematika Fizika Biológia Ökológia

Niche elmélet

Eleinte foglalkozás, majd fázistérben elfoglalt hely értelemben

Ellenberg kísérlete

Az ellenőrzött laboratóriumi körülmények között meghatározható fiziológiaioptimum-görbe a fajok genetikailag kódolt biológiai adottságait írja le. A legtöbb tényezőre (tápelemek, hőmérséklet, ph, nedvességtartalom stb.) érvényes, hogy az összes jelenlévő faj együttes igényénél kisebb mennyiségben van jelen, vagy kevesebb kívánt tulajdonságú hely van (limitálás). Ezért a fajok e forrásokért egymással versenyben vannak. E versengés kimenetele szabja meg a fajra ténylegesen jellemző előfordulások körülményeit, amit az ökológiaioptimum-görbékkel szokás jellemezni (Rorison, 1969).

Nedvesség Hőmérséklet Gause elv Kompetitív kizárás Niche szegregáció

P. caudatum Két papucsállatka faj: Gause, 1936 P. aurelia

fitness Egyetlen populáció fitness-válasza egyetlen környezeti változóra: Egydimenziós niche: Optimum Limitáló forrás felvehetőségét befolyásoló környezeti változó Pl.: hőmérséklet, ph, táplálék mérete A görbe sematikus, a valóságban legtöbbször nem szimmetrikus

Kétdimenziós niche:

És ez csak két dimenzió.

A niche-tengelyen felvehető környezeti változó (mint független változó) feltétlenül minőségi, intenzív (azaz nem mennyiségi, extenzív) jellegű!! Legitim niche-változó pl. a táplálék szemcsemérete, összetétele, faji hovatartozása, de NEM használható pl. a táplálék adott területen található mennyisége.

Változótípusok Nominális Skála Definíció Példák kvalitatív, nevekből áll nincs rangsor ivar, betegség, fajnév, cselekvési típus, prezencia-abszencia adatok Ordinális kvalitatív, rangsor lehetséges értékek közti távolság tetszőleges agresszivitás: erős, közepes, gyenge, borítás skálák, W- értékek, rangok Intervallum kvantitatív, rangsor, értékek közti különbség mutatja a távolságot önkényes nulla pont arányok nem értelmezhetők C hőmérséklet, IQ Arány/hányados kvantitatív, rangsor, értékek közti intervallum mutatja a távolságot valódi nullapont arányok értelmezhetőek testsúly, magasság, életkor, mért értékek

Hálómagasság Argiope trifasciata Argiope aurantia Prédaállat mérete

2. körny. változó Mindkét niche-dimenzióban átfedődés van, a kétdimenziós niche-térben mégsincs átfedődés: nincs kompetíció 1. körny. változó

A kompetitív kizárás,,nem élhet együtt több faj mint forrás.,,nem élhet együtt több faj mint limitáló forrás.,,egyensúlyban nem élhet együtt több faj mint limitáló forrás.

1 forrás maximum 1 populációt 2 forrás maximum 2 populációt n forrás maximum n populációt tarthat el.

Létezik-e annyi különböző forrás, ahány faj? Egy átlagos mérsékeltövi réten az edényes növényfajok száma 100 körüli Ugyanott a talaj egyetlen grammjában olykor több tízezer baktériumfaj él A tengerek fitoplankton-közösségei elképesztő fajgazdagságot mutatnak Elképzelhető-e, hogy az egyes élőhelyek biodiverzitását azok fajszámának megfelelő számú forrás tartja fenn?

A plankton-paradoxon a homogénnek látszó, jól keveredő tengervizekben élő egysejtű növények esetében különösen élesen vetődik fel, mert néhány forrás (fény, széndioxid, N, P, S, Si és néhány nyomelem) minden növényi plankton-faj számára elégséges; ezek a források a tengerek felszíni vízrétegeiben nagyjából egyenletesen oszlanak el; mégis sok esetben fajok százai élnek e néhány forráson, ugyanazon a helyen, egyidőben. Ez a probléma időközben az ökológia egyik legismertebb, általános kérdése lett: nemcsak a tengeri fitoplankton-közösségek, hanem a szárazföldi növények és állatok társulásainak fajgazdagsága is magyarázatra szorul.

A plankton-paradoxon feloldására sok, elvi szempontból is különböző magyarázat született. A főbb magyarázat-típusok: 1) Környezeti (niche-) heterogenitás: Kellő mértékben heterogén környezetet biztosító élőhelyeken helyről helyre változhat, hogy melyik faj populációja számára optimálisak a körülmények, így adott területen több faj élhet meg kevés forráson.

2) Nem-egyensúlyi kompetíciós dinamika ( közepes zavarási hipotézis ) A hipotézis szerint a legmagasabb fajszámot közepes mértékű/gyakoriságú zavarás tartja fenn. Az intenzív zavarás csökkenti a fajszámot Kevés zavarás: a fajszám csökken a kompetitív kizárások miatt

3) Ragadozók vagy paraziták által közvetített együttélés Ha a ragadozó (parazita) az egymással kompetícióban álló préda- (gazda-) fajok populációi közül mindig nagyobb arányban pusztítja a gyakoribbat, akkor a kompetítorok együtt élhetnek akkor is, ha ragadozó híján kompetitív kizáródás következne be.

4) Ciklikus kompetitív kölcsönhatások hálózatai Kő Olló Kizárás Papír A ciklikus kompetíció baktérium-közösségekben gyakori, ahol az egyes baktériumtörzsek különféle specifikus hatású toxinokkal (bakteriocinek) igyekeznek egymást kiszorítani a társulásból.

Az általánosított plankton-paradoxon feloldása tehát: nem lehetséges egyetlen mechanizmus alapján minden konkrét esetet más tényező, vagy tényezők más-más kombinációi magyaráznak.

Selection pressure Niche-differenciálódás (forrásfelosztás, kompetitív koevolúció) Két Darwin-pinty faj csőrméret-eloszlása a Galápagos-szigeteken Két, közel azonos környezeti igényű faj karakter-szétválása szimpatrikus helyzetben. Fent: a forrást közel azonos módon használja a két faj. A forráshasznosítási eloszlás közepén erős a szelekciós nyomás mindkét populáción. Lent: a szelekció hatására a két faj forráshasznosítása az eloszlás szélei felé mozdulva szétválik

Fajképződési típusok: Allopatrikus - ennek alapja az élőhely megváltozása vagy migráció okozta földrajzi elkülönülés. Mivel a szelekció és a genetikai sodródás az elkülönült populációkban függetlenül hat, ezért az izoláció idővel két, egymással szaporodni nem képes populációt eredményez. Peripatrikus - amikor egy kisebb populáció elkülönül egy új környezetben. Ez a mechanizmus abban különbözik az allopatrikus fajképződéstől, hogy a populáció kis mérete miatt az alapítói hatás következtében a kis méretű génkészletben végbemenő genetikai sodródás és szelekció gyors ütemű fajképződéshez vezet. Parapatrikus - ez hasonlít a peripatrikus fajképződéshez, egy kisebb populáció új élőhelyet foglal el. A különbség abból áll, hogy ebben az esetben nincs fizikai akadály a két populáció között. A fajképződés itt az evolúció génáramlást csökkentő mechanizmusainak köszönhető. Általában akkor következik be, ha a szülő populáció élőhelyének környezeti tényezői drasztikus változáson mennek át. (Ez a téma előkerül majd az életföldrajzzal foglalkozó órán is.) Szimpatrikus - ez nem igényli a földrajzi elkülönülést vagy a környezet megváltozását. Ritkán következik be, mivel a már a legkisebb mértékű génáramlás is elsimíthatja a populáció egyes részei közti genetikai különbségeket.

Klonális növények jellegzetességei: Nyílt egyedfejlődési program (hosszú élettartam, nagy testméret) Szervezett térbeli struktúra (rametek szabályozott, de plasztikus elrendezése) Rametek összehangolt működése (fiziológiai és fenológiai kapcsoltság) Speciális raktározó szervek fejlesztése Szexuális és vegetatív szaporodás kombinációja idáig Ezek eredményei: klón nagy idő és térbeli stabilitása át tud hidalni térbeli és időbeli forrás heterogenitást jól ellenáll a bolygatásnak, könnyen regenerálódik sajátos térbeli struktúrát alakít ki

Klonális növekedés falanx és gerilla Vegetatív propagulumok Termés ill. mag Növényi populációk terjedése Aktív növényi mozgás (autochor) Terjedési módok Víz (hidrochor)) Szél (anemochor) Mezei juhar Hangyák (myrmecochor) Kisvirágú nebáncsvirág Állatok felülete (ektozoochor) Állatok tápcsatornája (endozoochor) Vizitök Odvas keltike Erdei gyömbérgyökér Húsos som

Magbank Talajban levő csíraképes magvak összessége (Harper 1977) + talajfelszínen levő magok (beleértve a terméseket) (Roberts 1981) + anyanövénytől függetlenné vált csíraképes magok (Csontos 2001) Pontosabb: propagulum bank (pl. mohák esetében) Magbank tipizálás (Thomson 1993) Tranziens: 1 éven belül csírázik Rövid távú perzisztens: életképesség 1-5 év Hosszú távú perzisztens: életképesség több, mint 5 év Endogén dormancia (elsődleges magnyugalom): genetikailag kódolt, az érett mag tartós nyugvó állapota, valamilyen stimulus oldja fel (víz, fény, fény vörös-infravörös aránya, stb.) Kényszerű dormancia (másodlagos magnyugalom): nem megfelelő körülmények között a propagulum megőrzi csíraképességét Indukált dormancia (adott helyzetben csírázó): a kényszerű dormanciába került magnak speciális stimulusra (pl. fény) van szüksége a csírázáshoz

Terjedés

Populációk térbeli terjedése A pézsmapocok közép-európai terjedése 1905-27 között. Terjedési sebesség 11.8 km/év (Pásztor- Oborny 2007).

Néhány faj terjedési sebessége

Akvarisztikából kiszabadult tűzhal (Indiai- és Csendes-óceán) a Karib-térségben

Egy globális probléma: a biológiai invázió őshonos fajok: az ember természetátalakító tevékenysége előtt a régióban jelen levő fajok (Kb. Kr. e. 5-6000 év), a jégkorszak megítélés kérdése. archeofiton (ójövevény) fajok: a nagy földrajzi felfedezések (1500) előtt jelent meg neofiton (újjövevény) fajok : a nagy földrajzi felfedezések (1500) után jelent meg özönfajok (inváziós fajok): nem őshonos fajok, amelyek elterjedési területet és populáció mérete jelenleg monoton módon növekszik gyomnövények jelenlétük az ember számára előnytelen Gazdasági gyomok általában kártevők Természetvédelmi gyomok: gátolják a természetvédelmi kezelési célok megvalósítását ~ a természetes vegetációt jelentős mértékben átalakító fajok Az özönnövények óriási gazdasági, természetvédelmi és egészségügyi károkat okoznak Parlagfű 1922 óta Mo.-n, a népesség 15-20% jelenleg allergiás A nílusi sügér a Viktória tóban 1953 óta van jelen, azóta 200 endemikus halfaj kihalt.

A behurcolás 10-es szabálya Növények vitalitása Környezet változása, kompetíció, köztes zavarás Versenyképesség, időbeli változás lehet

Nem őshonos fajok eredete: Zömmel neofitonok, Főleg Észak-Amerikából Betelepítés: Dísznövénynek Erdészeti célokra Gazdasági célokra (táplálék, takarmány, mézelő, ipari célok) Talajmegkötésre (homok, folyóparti rézsűk) Behurcolás: Utazás, kereskedelem (járműveken, ballasztvízben, ballaszttalajban, kultúrnövényekkel, stb.)

Mik az általános inváziós tulajdonságok? Jó terjedőképesség Hosszú ideig életképes szaporító képletek Magas szaporodási ráta Jó vegetatív terjedőképesség (Általában klonális növények) Természetvédelmi gyomok: jó kompetíciós képesség Általános szabály nincs, nem lehet előre megjósolni, mely faj válhat invázióssá Vannak táblázatok, melyek ezen tulajdonságok alapján pontozzák a növényeket Heurisztikus keresés

Néhány hazai özönnövény bemutatása

Ambrosia artemisiifolia ürömlevelű parlagfű

Legfontosabb allergén növényfajunk: Egy növény naponta egymillió, életében 10 12 pollent termel, 1 hektár parlagfű 62 kg pollent termel, több, mit 300 km-re terjedhet a virágpor A növény és a virágpora kontakt bőrgyulladást okozhat

A parlagfű terjedésének fázisai (Priszter nyomán) Származása, elterjedése: Észak-Amerikában összefüggő elterjedési területe van Európába heremag-, gabona- és burgonyaszállítmánnyal került a 17.században Inváziójának kezdete: 2. világháború után Első hazai adata ideiglenes megtelepedésre utal: 1888, 1922: a Dráva, Mura és a Balaton vidéken 1960: átlépi a Dunát 1981: az egész Dunántúl fertőzött Napjainkra: az egész ország fertőzött, de ennek mértéke változó

Solidago canadensis kanadai aranyvessző Solidago gigantea magas aranyvessző

kanadai aranyvessző Származásuk, elterjedésük: Észak-Amerika Európába a18. században kerültek, dísznövényként Első kivadulásuk: 19. sz. közepe Első hazai adata: irodalmi: 1909, herbáriumi: 1848 Első adata a Dunától keletre: 1902 Magas aranyvessző: Dunántúl nagy részén közönséges, a Magyar-középhegységben és az Alföldön főleg folyó- és patakvölgyekben Kanadai aranyvessző: hazánkban ritkább, legtömegesebb Dunántúliés Északi-középhegység mentén, nagyvárosok körül

Asclepias syriaca selyemkóró

Asclepias syriaca selyemkóró Származás, elterjedés: Észak-Amerika keleti síkságai Európába 1629-ben került, spontán terjedése a Mediterráneumból indult ki Első hazai adata: 1736, Dunántúl Intenzív termesztése: 1870-1950 Oka: szörp, bor, illóolaj, selyem, szigetelőanyag, olaj, kaucsuk. Terjedését elősegítette: Felhagyott állományok Úthálózat és vasút fejlődése Talajművelés, bolygatás Előfordul: Gyümölcsösök, szőlők, erdészeti területek, szántóföldek, gyepek, árterek

Asclepias syriaca selyemkóró Legfertőzöttebb megyék: Bács-Kiskun, Tolna, Jász- Nagykun-Szolnok, Somogy, Csongrád, Pest Életciklus, életmenet Csírázás: ápr.-máj., 0,5-1 cm-es talajmélységben, öt év multával a csírázási 90%-os csírázás Megporzói: méhek, poszméhek, lepkék, legyek, bogarak Termésérés: aug.-szept. A klónok becsült élettartama meghaladhatja a 100 évet Termőhelyigény száraz nedves, főleg laza talajokon (homok, lösz), zavart élőhelyeken

Ailanthus altissima bálványfa

Ailanthus altissima bálványfa Származás, elterjedés Ázsia (Kína, Korea Európába a 18. században került dísznövényként és selyemkészítés céljából Első hazai adata 1841-ből származik Életciklus, életmenet Csírázás: május-június, lombfakadás: április, virágzás: június, termésérlelés: augusztustól. Jó méhlegelő Gyökérsarjakkal terjed Gyökere raktározó 10-20 cm-es sarjak virágozhatnak

Ailanthus altissima bálványfa Termőhelyigény Főleg sík- és dombvidéken Meleg, száraz, nem túl árnyékos élőhelyeken, városokban, vasúti töltések mentén, gyepekben Biotikus interakciók Erősen allelopatikus Hazánkban kórokozója és kártevője nem ismert Gazdasági jelentőség Dekoratív dísznövény Jó méhlegelő Jó várostűrő Papír- és bútorgyártásban használható

Ailanthus altissima bálványfa

Robinia pseudo-acacia fehér akác Eredeti elterjedés: É-Am. K-i fele, több gócban, központi terület az Applache-hg. Eredeti élőhelyén nem alkot homogén erdőket. Európa XVII. sz., Mo. 1710 Eleinte parkfaként sorfaként terjedt Tömeges ültetés 1865-1895, ill. 1945 után, jelenleg a hazai erdőterület 22%-a akácos (364 eha) Homokmegkötés, Alföld fásítás, viszonylag jó faanyag, igénytelen, gazdálkodás egyszerű, rövid vágásforduló, méhlegelő

Robinia pseudo-acacia fehér akác Természetvédelmi problémák Talaj N tartalmának növelése Allelopátia Aljnövényzet átalakítása Spontán terjedés, kiirthatatlan (gyökérsarjak, perzisztens magbank)

Biogeográfia (Életföldrajz) Gyökerei biotikai kutatások: különböző területek állat és növényfajainak leírása XVIII-XIX. sz. különböző területek vegetációjának, növényeinek és állatfajainak leírása (biota, flóra, fauna) Első feljegyzések a reneszánsz korból Leonardo da Vinci: magassági övek Humboldt, Darwin, itthon: Kitaibel Pál, Kerner Antal, Borbás Vince, Rapaics Raymund, Degen Árpád, Jávorka Sándor, Soó-Zólyomi iskola: Simon Tibor, Jakucs Pál, Pócs Tamás, Borhidi Attila, Fekete Gábor, Florisztikai kutatások alapján egyre feltártabb a fajok elterjedési területe (área) Növényföldrajz: Florisztika az egyes területeken mely fajok élnek? Áreálgeográfia fajok, életközösségek elterjedése topográfiailag Jelenlegi elterjedés okainak feltárása (oknyomozó növényföldrajz) Az elterjedés időbeli változásainak, és az ezt kísérő evolúciós folyamatok feltárása (fejlődéstörténeti növényföldrajz, filogeográfia, dinamikus növényföldrajz)

Flóra fajlista Néhány alapfogalom Vegetáció növényzet, egy terület társulásainak összessége Asszociáció magyarul társulás: a kutatás alapegysége Hierarchikus osztályozás, kontinuitás-diszkontinuitás Állomány a társulás tényleges megjelenése egy helyen Zonalitás horizontális, vertikális extrazonális és intrazonális (edafikus) társulás Flóraelem a jelenlegi elterjedés szerinti beosztás Área elterjedési terület

Vertikális zonalitás

Horizontális zonalitás

Área típusok: folytonos - kontinuus

Diszkontinuus área típus: diszjunkt

Diszkontinuus área típus: diszperz Vegyük észre a skálafüggést!

Endemizmus: adott taxon elterjedése csak egy adott területre korlátozódik, mert ott alakult ki. Magyar gurgolya (Seseli leucospermum)

Tornai vértő Pilisi/dolomit len

Endemizmusok aránya egyes régiókban (Standovár Primack 2001)

Endemizmusok aránya szigeteken (Standovár Primack 2001)

Endemikus növények aránya Európai magashegységekben (Cox and Moore 2005)

Reliktum - maradvány: Egykori kontinuus elterjedés maradvány populációi Tulipánfa (Liriodendron tulipifera) - (Cox and Moore 2005)

Vikarizmus: Különböző földrajzi régiókban, hasonló élőhelyen közeli rokonságban lévő fajok helyettesítik egymást Fagus ill. Nothofagus nemzetségek elterjedése (Soó 1965) 1 - Fagus grandifolia, 2 Fagus sylvatica és F. orientalis, 3 Fagus japonica

Vikarizmus: Hunyor fajok európai elterjedése (Atlas Flora Europaea) Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) Illatos hunyor (Helleborus odorus) Pszeudovikarizmus vagy álvikarizmus: távoli rokon fajok helyettesítik egymást, pl. pozsgás növények.

Óceánok izoláló hatása Bizonyított transzóceánikus terjedések (Lomolino et al. 2006)

Viszonylag szűk tengerívek is biogeográfiai szűrőt jelentenek kevésbé mobilis élőlények számára Jawa és Új-Guinea között elhelyezkedő szigetívek hüllő faunájában a k-ázsiai és az ausztráliai elemek aránya (Lomolino et al. 2006)

Mi terjeszt? szél, víz állatok, ember Szigetbiogeográfia Nagyság Távolság Irányszög Sziget általánosított fogalma, Akadályok (barrierek) általánosított fogalma (topográfiai, ökológiai) sivatagok: víz, hó, kő, száraz, kultúr

Az elterjedést meghatározó történeti sajátságok: negyedidőszaki eljegesedés A jégtakaró kiterjedése Európában a legutóbbi eljegesedés (18000 évvel ezelőtt) idején. A megjelölt vonal a permafrost kiterjedését, a vékony vonal jégkori tengerszintet jelöli (Taberlet et al. 1998). R a három refúgiumterületet jelöli. Európa É-Amerika különbsége

Leíró növényföldrajz: Föld florisztikai szempontú felosztása Hierachikus osztályozás Flórabirodalmak (Holarktikus) Flóraterületek (Közép-európai) Flóratartományok (Pannon Pannonicum) Flóravidékek (Dunántúli-khg. Bakonyicum) Flórajárások (Pilis-Budai hegység Pilisense)

Föld Flórabirodalmai (Hortobágyi-Simon 1981)

Európa növényföldrajzi felosztása

Magyarországot növényföldrajzi beosztása (Hortobágyi-Simon 1981)

Makroformációk, Biómok Alexander von Humboldt korszakos felfedezése a XVIII-XIX század fordulóján A növényzet fiziognómiai egységei szabályos eloszlást mutatnak a Földön, követik a makroklimatikus övek elterjedését klíma zonalitás

Évi középhőmérséklet megoszlása a Földön

Évi csapadékmennyiség megoszlása a Földön

Evapotranspiráció A területi párolgás számításai: A Turc-módszer az évi csapadékmennyiség (C) és az évi átlagos középhőmérséklet (T) alapján becsüli a tényleges párolgást: E T C 0,9 C 2 L 2 ahol L 300 25T 0,05T 3

Walter-Lieth féle klímadiagram (1960) Walter és Lieth felismerték, hogy az adott terület éghajlata nem jellemezhető kellő pontossággal a potenciális evapotranszspiráció (PET) becslése nélkül. A diagram úgy van skálázva, hogy a havi csapadékösszeget mutató jobb oldali skála beosztása kétszer olyan sűrű mint a havi középhőmérsékletet mutatóé. Így, a C (csapadék) és a T (hőmérséklet) évi meneteinek összehasonlítása alapján az adott terület vízellátottságának időbeli változásaira [pl. víztöbbletre (C>PET), vagy vízhiányra (C<PET)] is következtethettek. A vízhiány és a víztöbblet évi menetéből pedig képet nyerhettek az éghajlatról, valamint a területre jellemző növényzetről.

A két görbe fekvése és menete alapján 3 nedvességi osztály különíthető el. Ha a csapadékgörbe a hőmérsékleti görbe alatt húzódik, akkor a potenciális evapotranszspiráció nagyobb, mint a csapadék, és a növényzet vízhiányban szenved. Ez az ún. arid időszak, amit általában valahogy jelölnek is színnel, pöttyözéssel. Ha a csapadékgörbe a hőmérsékleti görbe felett található, de nem éri el a (havi) 100 mm-t, víztöbblet keletkezik a területen. Ez az ún. humid időszak, a két görbe közötti területet pedig (általában) függőleges vonalakkal jelölnek. Ha a havi csapadékösszeg 100 mm feletti, a vízbőség nagy, és a csapadék jelentős része elfolyik. Az ilyen időszakokban a két görbe között 100 mm feletti területet feketével jelölik, és a skálát is torzítják.

barrier Fokföld és Délnyugat-Ausztrália (Chile egy része): mediterrán endémizmusok és (borok)

Síkvidéki trópusi esőerdők (800-1 500 m alatt)

Epifiták/epifitonok

Faji sokféleség becslése: folyamatosan növekvő mintavételi egységek telítődési görbe T. L. Erwin egy Luehela seemannii nevű trópusi fafaj 19 egyedén 1100 bogárfajt talált. Ezek közül 163 csak ezen a fajon él. Az ízeltlábúak kb. 40%-a bogár, azaz kb. 400 faj él kizárólag ezen az egyetlen fafaj lombkoronájában. A lombkoronában él a fajok 2/3-a 600 faj ezen az egyetlen fafajon. A trópusokon mintegy 50.000 fafaj él És az élőhelypusztulás itt a legnagyobb mértékű

Miért annyira fajgazdagok a trópusok? Néhány ismert tényező: Az egyenlítő felé haladva nő a táplálékláncon átáramló energia mennyisége, ezért hosszabb lehet a lánc, Nincs kedvezőtlen évszak azaz nyíróhatás, A földtörténet során kisebb volt az éghajlati ingadozás, több idő jutott a diverzifikációra idáig

Növényi életformák Raunkiaer-féle életforma rendszer Epifiton Biztonságba helyezés fagy tűz állatok ellen HTh Ph

Hegyvidéki trópusi esőerdők, általában 1500-600 m felett, T 15-22 C, P >1500mm

Edafikus trópusi növényzet: mangrove (sós mocsárerdő)

Trópusi lombhullató erdők (monszunerdők)

Trópusi szavannák és szavannaerdők

Füves szavanna

Szubtrópusi öv Sivatagok, félsivatagok

Mediterrán zóna (esős telű szubtrópusi klíma)

Mediterrán eső télen Szavanna eső nyáron

Mediterrán tölgyes (Quercus ilex, Spanyolország)

Paratölgy (Quercus suber)

Mediterrán tűlevelű erdő (Pinus pinea, P. halepensis), Spanyolország

Babérlombú erdők

Mérsékelt övi lomberdők zónája

Mérsékelt övi füves puszták zónája

Alapvetően másodlagos tájhasználat hatása

Hideg mérsékelt öv, tajga zóna

Sarkvidéki klímaöv, tundra zóna

Magashegységek északi-déli oldal

Magyarország vegetációja Tanagyag: Hortobágyi-Simon: Magyarország legfontosabb növénytársulásai (225-263) Seregélyes, T., Szollát, Gy. és Standovár, T. 1995. Vegetáció és növénytársulások. In: Pannon Enciklopédia, Magyarország növényvilága (Járainé-Komlódi, M és Hably, L. szerk.), Dunakanyar 2000, pp. 148-220

Erdős sztyepp vegetáció Összetett, átmeneti vegetáció típus, ami zárt száraz gyepek, száraz, fellazuló erdők és száraz cserjések mozaikjából áll. A zárt lombos erdők (tölgyesek) és a zárt száraz gyepek (sztyepp) széles átmeneti zónájának tekinthető. A Kárpát-medence víz által nem befolyásolt sík vidékeinek és a hegylábi régiónak zonális (makroklíma által meghatározott) vegetáció típusa, amely főleg mélyebb termőrétegű talajon, löszös alapkőzeten fejlődött ki. Ennek szerkezete és faji összetétele jelentős mértékben módosul edafikus okokból, pl. hegyvidéken a sziklásabb talaj, változó kitettség módosítja, síkvidéken a talajviszonyok (homok, szik) és a talajvíztől (felszíni víztesttől) való távolság. A természetes erdősztyepp táj hazánkban sehol nem maradt fenn, régóta kiterjedt emberi használat jellemzi, összetevői (sztyepprétek, lejtősztyeppek, síkvidéki száraz tölgyesek, hegylábi tölgyesek, bokorerdők) maradvány állományokban, ember által erősen átalakítva figyelhetők meg. Hazánkban az erdőssztyepp táj legjobb állapotban a hegylábi régiókban figyelhető meg.

Erdős sztyepp vegetáció Lösz Síkvidékek Békés-Csanádi löszhát, Mezőföld; mély termőrétegű csernozjom, csernozjom barna erdőtalaj Erdő komponens: tatárjuharos lösztölgyes Cserjések: pusztai cserjések Gyep: Alföldi sztyepprétek, löszgyepek Hegylábi régió Délies kitettség, makroklímánál melegebb, szárazabb, hegylábak lösz szoknyáján mélyebb, felső régiókban sekélyebb termőrétegű talajok, leghíresebb borvidékek Erdő komponens: mélyebb talajokon tatárjuharos lösztölgyes, sekélyebb sziklásabb talajon bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek cserjések: pusztai cserjések, sziklai cserjések gyep: lejtősztyeppek

Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők A délies kitettség miatt a mikroklíma a makroklímánál melegebb, szárazabb, szélsőségesebb, a napsütéses órák száma több. viszonylag sekély talajon kialakuló erdők. Alacsony fellazuló, alacsony növekedésű faállomány, terebélyes koronájú, ferde növekedésű fák, fejlett cserjeszint, tisztásokon lejtősztyepp vegetáció, széles erdőszegély átmenet. Domináns fafajok: molyhos tölgy, virágos kőris mezei juhar, tatárjuhar, sajmeggy. Cserjefajok (önálló cserjéseket is képezhetnek) szárazságtűrő fajokból állnak: cserszömörce, ostorménfa, kökény, galagonya és rózsa fajok. Gyepszint fejlett, mozaikos, fa és cserjecsoportok körül száraz tölgyesek, és száraz erdőszegély fajok (erdőssztyepp fajok), nyílt részeken lejtősztyepp fajok.

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Lejtősztyepp Hegyvidékek délies kitettségű lejtőin, cserjésekkel, fellazuló tölgyesekkel mozaikot képező zárt száraz gyepek. Füvek az uralkodók, de egyéb fajokban igen gazdag, többszintes gyepek.

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Lejtősztyepp

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz A síkvidéki löszhátakon lösz sztyepprétek, pusztai cserjések és lösztölgyesek mozaikja helyezkedhetett el. Mély termőrétegű csernozjom, csernozjom-barna erdőtalaj. Az eredeti vegetáció szinte teljesen megszűnt, leginkább a löszgyepeknek maradtak fenn maradvány állományaik. Lösztölgyesek: Főleg hegységperemen maradt fenn egy-két állomány, mély, lösz alapkőzeten kialakult csernozjom barna erdőtalajon. Többszintes, fellazuló erdő, fejlett cserjeszint, lombszinttel összemosódik, uralkodnak benne az általános fényben gazdag tölgyes elemek, de a löszcserjések fajai is megjelennek. Gyepszintben tölgyes és bokorerdei fajok mellett a nyíltabb részeken a száraz gyepek fajai fordulnak elő. Lösz sztyepprétek Szerkezetük a lejtősztyeppekhez hasonló, talajuk csernozjom, vízben kiülepedett löszön alakul ki, állományaik mezsgyéken, meredek löszletöréseken maradtak fenn, korábbi állományaik ma szántók. Fajkészletük hasonló a lejtősztyeppekhez, hegyvidéki elemekben szegényebb, számos keleti elterjedésű löszgyep faj jelenik meg bennük.

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok A vegetáció mozaik a Duna-Tisza köze, a Kisalföld, a Dráva sík és a Nyírség homokhátságain jelenik. Mind a gyepek, mind az erdők szerkezetét és fajösszetételét meghatározza a homok sajátos talajfizikai sajátságai (durva textura, jó vertikális vízvezetés). Talajvíztől távolabb elhelyezkedő buckatetőkön nyílt homokpusztagyepek, nyáras borókások, homoki tölgyesek alkotnak mozaikot, a talajvízhez közelebb eső térszíneken, üde talajú gyöngyvirágos tölgyesek, homoki sztyepprétek, buckaközi mocsarak jelennek meg.

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik Szikesek olyan termőhelyen alakulnak ki, ahol a talaj lösz frakciója magas, vízmegtartó képessége jó, a klíma viszonylag száraz (a jelentős párolgás a talajban felfelé irányuló vízáramlást eredményez), és a talajvíznek magas a Na+ és Mg++ tartalma. A talaj felső régiójában sófelhalmozódás, amely történhet az A szintben (akár a felszínen is), és a B szintben. Speciális kémiai viszonyok, magas sótartalom, lúgos kémhatás, erős vízmegkötés miatt rossz vízgazdálkodás, szélsőséges vízviszonyok. Szikeseink jelentős része másodlagos, folyószabályozás okozta. Sófelhalmozódás a felső szintben: mézpázsitos szikfokok, vakszik, szikes mocsarak, szikes tavak. Sófelhalmozódás felett humuszos A szint: ürmös puszták, padkás szikesek, sziki tölgyesek, sziki rétek.

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik padkás szikes

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik - vakszik

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik szikfok - Puccinellia limosa

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik szikes mocsár, sziki tölgyes

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik sziki rét

Vizes élőhelyek Felszíni, vagy talajvíz által időszakosan vagy tartósan befolyásolt élőhelyek: ligeterdők, láperdők, lápok, mocsarak, rétek Lápi mocsári jelleg, fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megjelenhet. Lápok lefolyástalan területeken (vízzáró réteg), pangó vizes körülmények között jönnek létre, ezekben a mineralizációs folyamatok lassúak, anaerob (oxigénhiányos) viszonyok jellemzőek, tápanyagszegény körülmények, savanyú kémhatás, szerves anyag felhalmozódik, tőzeg képződik, talajuk tőzeg, tőzeges láptalaj. Típusaik: égerlápok, kőrislápok, fűzlápok, nyírlápok, tőzegmohalápok, tőzegmohás átmeneti lápok, zsombékosok, nem zsombékoló magassásosok, mészkerülő láprétek, mészkedvelő láprétek, mészkerülő és mészkedvelő forráslápok. Mocsarak: Többnyire felszíni víz által tartósan, vagy időszakosan (áradás) elöntött területek, a talajban ill. a felszínen a víz időszakos mozgása, áramlása figyelhető meg, ami folyamatos tápanyag és oxigén ellátást biztosít. Talajuk mocsári talaj, réti öntéstalaj. Bokorfüzesek, fűz-nyár (puhafás) ligeterdők, tölgy-kőris-szil (keményfás) ligetrerdők, hegyvidéki égerligetek, tavi gyékényesek-nádasok, magassásos mocsarak, mocsarak (sok típus domináns fajok alapján), mocsárrétek.

Vizes élőhelyek bokorfüzesek Sík és dombvidéki folyók partján, zátonyain jönnek létre, az év nagy részében víz borította területek. A talajképződés a rendszeres elöntés, lerakódás miatt gátolt, hordalék, kavics, homok, iszap. Alacsony termetű füzekből, ritkábban nyarakból (Populus nigra) létrejövő fellazult állományok. Gyepszintjüket a rendszeres elárasztás, hordalék lerakódás, a tápanyagok és szerves hordalék rendszeres utánpótlása, és a rendszeres bolygatás határozza meg. Állandó gyepszint nem alakul ki, a borítás változó, a fajösszetétel esetleges időben és térben változik. Jellemzőek az egyéves fajok, főleg nedves területek gyomjai.

Vizes élőhelyek - bokorfüzesek

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők Nagyobb folyók árterein évente rendszeresen (2-4 hónapra) elárasztott területeken alakulnak ki, talajuk öntéstalaj, szerves anyagban gazdag, a humifikáció a rendszeres elöntés miatt gátolt (nyershumusz), szerves anyagban, tápanyagokban gazdag, jellemzőek az áradásból adódó rendszeres bolygatások. Magas növekedésű, többszintes, jó záródású erdők, de a fényviszonyok a cserje és gyepszintben is kedvezőek, gyors növekedés, összetett koronaszerkezet, sok korhadó faanyag. Cserjeszint változatos, jellemző fajok: Cornus sanguinea, Rhamnus catharticus, Viburnum opulus, jelentős lehet a bolygatásjelző Sambucus nigra és a Rubus caesisus borítása, jelentős veszélyt jelentenek az adventív inváziós cserjék (Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica). A gyepszint fejlett, jellemzőek a mocsári növények, sok a bolygatás jelző faj. Uralkodóvá válhatnak idegenhonos, inváziós lágyszárúak pl. Solidago gigantea, Impatiens glandulifera. Jellemzőek a lián életmódot folytató növények.

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők - liánok Humulus lupulus Echinocystis lobata

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők inváziós fajok Solidago gigantea Impatiens glandulifera

Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők Síkvidéki folyók magas árterein rendszeresen, de nem minden évben elöntésre kerülő erdők, talajuk hordalék és öntéstalaj. Átmenetet képeznek a ligeterdők és az üde lomberdők (pl. gyöngyvirágos-tölgyesek) között. A faállomány magas növekedésű, jó záródású, többszintes, vegyes korszerkezetű. Cserjeszintje fejlett, a gyepszint borítása változatos, keverednek benne az üde lomberdei fajok (kora tavaszi geofitonok, sarjtelepképző lágyszárúak) és a mocsáriligeterdei fajok. Jelentős lehet a bolygatás jelző fajok borítása. Jelentős a lián életformájú növények borítása, pl. borostyán, hazai és inváziós szőlőfajok.

Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők, mocsári gólyahír, mocsári sás

Vizes élőhelyek égerligetek Hegy- és dombvidékeken jelennek meg a patakok menti keskeny áradási zónában völgyekben, lapályokon, talajuk öntéstalaj. A patak rendszeres áradása miatt tápanyagban gazdag, ahol rendszeres a patak által kialakított bolygatások. Gyakran alakulnak ki körülöttük pangó vizes, lápi jellegű részek. Az állományok gyakran egyszintesek, amelyben a lombkoronát elsősorban az enyves éger hozza létre, amelybe kőris fajok elegyednek. Az aljnövényzetben kedvező fényviszonyok uralkodnak. A cserjeszint fejlett, a lágyszárú szint többnyire jelentős borítású. Az égerligetek jellegzetes növényei a sásfélék, páfrányok, magaskórós növények. Megjelennek az üde lomberdők növényei is, a geofiton aszpektus jelentős lehet.

Vizes élőhelyek - égerligetek

Vizes élőhelyek égerligetek, patakmenti magaskórós (Petasites hybridus)

Matteuccia struthiopteris Vizes élőhelyek égerligetek Equisetum telmateia

Vizes élőhelyek láperdők Lefolyástalan, pangó vizes területeken láperdők figyelhetők meg, amelyekben a fák szinte az egész évben vízben állnak, talajuk tőzeges láptalaj, vizük barnás színű, oxigénben szegény, amelyben a belekerülő szerves törmelék eltőzegesedik (anaerob lebontó folyamatok). A fűzlápok gyakran zárt cserjésként jelennek meg, sok nagyobb lápok szélén gyűrűt képeznek, aljnövényzetük a fényhiány miatt gyér.

Vizes élőhelyek - égerlápok

Vizes élőhelyek égerláp

Fátlan vizes élőhelyek mocsarak, lápok Felszíni vagy talajvíz által befolyásolt, nedves, fátlan területek. Az év nagy részében vízzel borított élőhelyek, melyekben a nedves-vízi életmódhoz jól alkalmazkodó közepes vagy magas termetű lágyszárú vegetáció alakul ki. A szárazabb fátlan területeknél többnyire fajszegényebbek. A mocsarak vize felszíni víztestekből származik, ezért általában folyók, patakok szélén, árterein, tavak partján találjuk őket, talajuk humuszban gazdag laza öntéstalaj. Vizük oxigénben és tápanyagban gazdag felszíni víz, víz utánpótlásuk jó, így anaerob lebomlási folyamatok nem alakultak ki, tőzegképződés nincs. Ezzel szemben a lápokat medencékben, lefolyástalan, pangóvizes területeken találjuk, felszín alatti víz jellemző rájuk, amely tápanyagban és oxigénben szegény, a lebomló növényi részek talajukban anaerob folyamatok során tőzeget képeznek. Talajuk láptalaj, iszapjukban gyakran halmozódik fel kén-hidrogén. A mocsarak és lápok fajösszetétele jelentős részben átfed, de vannak kifejezetten a lápokra (anaerob viszonyokra) jellemző növények. A lápokban is jelenhetnek meg mocsári növények, azok leromlása (pl. vizük tápanyagban való feldúsulása) során.

Vizes élőhelyek nádasok

Vizes élőhelyek gyékényesek

Vizes élőhelyek rögzült hínár vizitök

Vizes élőhelyek lebegő hínár

Vizes élőhelyek mocsarak

Vizes élőhelyek tőzegmoha lápok

Vizes élőhelyek zsombékosok

Vizes élőhelyek rétek A rétekre az jellemző, hogy bár víz által befolyásolt területek, vízborítottságuk rövidebb időszakra korlátozódik, mint a lápok-mocsarak esetében, a vegetáció zártabb (nyílt vízfelületek nem tagolják), uralkodnak benne a középmagas füvek és sások. A lebomlási folyamatok aerob-anaerob jellege, a vízutánpótlás felszínifelszín alatti módja, valamint a növényzet összetétele alapján megkülönböztetjük a lápréteket és mocsárréteket. A láprétek-mocsárrétek, a lápokhoz-mocsarakhoz hasonlóan számos átmeneti formát mutatnak. A hegyvidéken a tartósan fátlan irtásterületeken megjelenő üde hegyi réteken a láp és mocsárrétekhez hasonló szerkezetű, de összetételében eltérő vegetáció jelenik meg. Mivel mezőgazdasági hasznosításuk a réteknek elsősorban a kaszálás (ez tartja fenn sokféleségüket is), kaszálóknak, kaszálóréteknek is hívják őket.

Vizes élőhelyek rétek

Vizes élőhelyek üde rétek, írtásrétek

Üde rétek, írtásrétek

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb. 200 400 m tszf. magasságban zonális Termőhely: optimálisan viszonylag mély barna erdőtalaj és barnaföld, de előfordulhat sekély termőrétegű talajokon is. Alapkőzetben nem válogat, bár meszes alapkőzetű területeken mészkedvelő tölgyesek helyettesíthetik. Fafaj összetétel Uralkodó (állományalkotó) fafajok: csertölgy és kocsánytalan tölgy Elegyfafajok: mezei juhar, vadkörte, barkóca berkenye, hárs fajok A faállomány többnyire két szintű, de idősebb, természetközelibb állományokban vegyes korszerkezet (sok szint) is kialakulhat. A lombkorona jelentősebb záródás mellett is sok fényt enged át, fejlett cserje és gyepszint

Cseres - kocsánytalan tölgyesek

Cserjeszint borítása nagy, és fajgazdag Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint Jellemző fajok: koronaszintben megtalálható fafajok újulata (főleg csertölgy és mezei juhar), tatárjuhar, galagonya, kökény, kecskerágó és som Gyepszint A borítása jelentős és fajgazdag, az elfüvesedés többnyire másodlagos (nagyvadállomány, gazdálkodás) Jellemző fajok Vékonyleveű füvek és sások, pillangósok, látványos virágú lágyszárúak

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok galagonya kökény

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok fagyal ostorménfa

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Kecskerágó fajok

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Som fajok

Bükkösök Előfordulás Zonálisan az ország belsejében kb. 600 m, Ny-Dunántúlon kb. kb. 400 m fölött, az Alpokban-Kárpátokban kb. 1100 m-ig, ezt kitettség, domborzat módosítja Termőhely Kiegyenlített, párás, humid makroklíma, viszonylag enyhe tér, viszonylag hűvös nyár, sok csapadék Sokféle alapkőzeten megjelenik, sokféle talajtípuson, bükk szempontjából legoptimálisabb a mély, agyagbemosódásos bana erdőtalaj

Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok hóvirág galambvirág.

Bükkösök Dinamika Szerkezet

Bükkösök

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb. 400 600 m tszf. magasságban zonális, alacsonyabb térszineken is előfordul zárt völgyaljakban, északi lejtőkön Termőhely: Hűvös, párás mikroklíma, üde talajok, optimálisan viszonylag mély agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Ramman féle BE, lejtőhordalék talaj) Összetételében és szerkezetében a fényben gazdag (száraz) tölgyesek és a bükkösök sajátságai keverednek A tölgy és bükk dominanciájú zónák átmeneti típusának tekinthető Természetes referencia nincs, bolygatási rezsim (dinamika) a bükkösökéhez lehet hasonló

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Fafaj összetétel Uralkodó (állományalkotó) fafaj: kocsánytalan tölgy, a felső szintben, lenne bükk is, de általában a gazdálkodás miatt kiszorul, és gyertyán az alsó szint-ben. Elegyfafajok: vadcseresznye, hársak, juharok, csertölgy, bükk, magas kőris. Összetételt a gazdálkodás jelentősen a kocsánytalan tölgy, rosszabb esetben a cser(tölgy) felé tolja.

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint szerkezet Nagyon változatos, jó záródású, többszintes állományokban szegényes, főleg tölgy uralta állományokban fejlettebb, mindig jelentős benne a fafajok, elsősorban a gyertyán aránya Gyepszint összetétel és szerkezet Általában a bükkösök ill. az általános üde lomberdei fajok uralják, geofiton aszpektus fejlett (helyenként fejlettebb, mint a bükkösöké), kis tömegességgel megjelennek a fényben gazdag tölgyesek lágyszárúi is. A nyári aszpektus a bükkösökhöz hasonló, borítása gyakran alacsony, borítását és mintázatát a fényviszonyok határozzák meg.

Gyertyános - kocsányos tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidéki szélesebb folyóvölgyek teraszain, illetve síkvidéki területek közvetlen elárasztástól mentes, de mélyebb lapályain. Termőhely: A folyó, illetve a magasan lévő talajvíz hatása miatt mikroklímája hűvösebb, párásabb, talaja üde, időnként nedves, vízgazdálkodása jó, felszíni vízhatástól mentes, mély barna erdőtalaj, ill. lejtőhordalék talaj. Fajösszetételében és szerkezetében hasonlítanak hozzá: a síkvidéki homokterületeken megjelenő gyöngyvirágos tölgyesek, de ezekből a gyertyán hiányzik, a homok sajátságai miatt összetételében szárazabb erdőtípus. a keményfás ligeterdők, de ezekben a felszíni vízhatás miatt több a nedves erdei elem Átmeneti típusnak tekinthető a hegyvidéki gyertyános tölgyesek és a fenti 2 típus között, állományai alig maradtak fenn, jellemzésük nehéz.

Gyertyános - kocsányos tölgyesek

Szikladomborzatú erdők - Szurdokerdők

Szikladomborzatú erdők Sziklaerdők

Sziklagyepek Előfordulás - Termőhely: Hegyvidékek éles gerincein, csúcsain, meredek felső lejtőin jelennek meg, szilárd, sziklás alapkőzeten. Állományaik kicsik, mozaikot alkotnak a sziklaerdőkkel, sziklai cserjésekkel, bokorerdőkkel, lejtősztyeppekkel. Klímájuk makroklímánál többnyire szárazabb és szélsőségesebb, északi oldalon hűvösebb, déli oldalon melegebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, ez faji összetételüket jelentősen befolyásolja. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj, talajképződés lassú, korlátozott, jelentős mértékű erózió. Növényzet Termőhelyi okokból fátlan élőhely, déli oldalakon nyílt, északin zártabb gyepek jelennek meg, a növényzetet megszakítják sziklakibúvások, kőtörmelék kibukkanások. A vegetáció faji összetételét és szerkezetét alapvetően meghatározza a kőzet, annak fizikai aprózódása és kémiai sajátsága. Kialakulhat dolomiton, mészkövön, bazalton, andeziten, rioliton, homokkőn. Jellemző funkcionális típusok: erős tövű zsombékoló füvek, sások; mélyen gyökerező, horizontális növekedésű kétszikűek; párna ill. csomó képző kétszikűek; efemer életforma. Sziklán és szikla közötti talajrétegen moha és haraszt bevonat.

Sziklagyepek

Sziklagyepek a képen ördögszántás

Sziklagyepek Kakukkfüvek és egyéb illatos ajakosok

Kulturerdők Alapvetően fatermesztési céllal létesített, többnyire idegenhonos ill. tájidegen fafajokból létrehozott intenzív művelés alatt álló erdők. Jellemzi őket a telepítés előtti talajművelés, a gyakori beavatkozás, rövid vágásforduló, tarvágás. Általában egy fafajból álló, monodomináns, egykorú, egyszintes állományok. Az eredeti növényzet teljesen, vagy jelentős mértékben átalakul, gyakran a termőhely is hosszú távon megváltozik. akácosok nemenyárasok és nemesfüzesek + fekete dió, vörös tölgy, fenyőfélék

Nemes nyarasok

Szántóföldi gyomközösségek Elsősorban gabona vetéseink, valamint kapás kultúráink területén, a táblák közötti mezsgyéken, valamint a parlagokon megjelenő változó összetételű közösségek, melyben uralkodók az egyéves fajok. Néhány korábban elterjedt gyomnövény (pipacs, mezei szarkaláb, konkoly, búzavirág) mára visszaszorult az intenzív gazdálkodás és a vegyszeres gyomírtás hatására, más fajok (disznóparéj-, libatop fajok, betyárkóró, parlagfű, kakaslábfű, fenyércirok) az elmúlt évtizedekben terjedtek el.

Útszéli gyomközösségek Városokban, utak mentén, rendszeresen zavart és taposott területeken jönnek létre, ahol a gyakori bolygatások miatt valódi talaj esetenként ki sem alakul. többnyire szélsőséges mikroklíma és változó vízviszonyok jellemzik, gyakori a tápanyagok felhalmozódása. Uralkodnak a jó terjedő képességű, egyéves, gyenge kompetíciós erejű fajok. A közösségeket a változó faji összetétel, és esetenként egy-egy faj nagy tömegben való megjelenése jellemzi. Fajkészletük jelentős mértékben átfed a szántóföldi gyomközösségekével. Jellemző faj a pásztortáska, puha rozsnok, meddő rozynok, bürökgémorr, nagy útifű, angolperje, egynyári

Útszéli gyomközösségek

Növénytársulások cönológiai felvételezése Egy növényközösség fajösszetételének és mennyiségének meghatározása terepi mintavétellel. 1. Fajlista felvétele 2. Mennyiségi adatok felvétele Mintavételi meggondolások: a mintavételi terület mérete, alakja, a kihelyezés módja, az ismétlések száma. A mintavételi négyzet felvételezésének menete. Borítás becslési technikák.

Növénytársulások cönológiai felvételezése Egy növényközösség fajösszetételének és mennyiségének meghatározása terepi módszerekkel. 1. Fajlista felvétele A görbe telítődési jellegű Egy terület-átvizsgálási idő Egy terület évek

Növénytársulások cönológiai felvételezése 2. Mennyiségi adatok felvétele - közvetlen számolás - becslés mintavétellel Becslés: valamilyen változó értékének közelítő megállapítása, ha a pontosabb érték elérése nem szükséges, vagy nincs rá forrás. a mintavételi terület mérete, alakja, a kihelyezés módja, az ismétlések száma. Mintavételi meggondolások: A mintavételi négyzet felvételezésének menete. Az eredmények táblázatos összesítése (cönológiai tabella készítése).

Klonális növekedési formák: Falanx Az egyed fogalma nehezen értelmezhető, terepen nem számolható. Egyedszám helyett használható: -Hajtásszám -Biomassza -Borítás Gerilla

Mintavételezés Plotless és kvadrát módszerek Alak Méret (minimimárea) Darabszám Ezek meghatározzák, hogy milyen pontossággal tudjuk átvizsgálni a mintaterületet. Kihelyezési mód ->

Térfolyamati mintavétel

Tömegesség megadása: borításbecslés bináris értékek sorozatával Elvileg járható út, terepen nem alkalmazható időigényes volta miatt

Tömegesség megadása: borításbecslés egy lépésben Egy számítógépes szimuláció egyszerű esetei

Egy nehéz eset Az 50%-os borítottság környékén a legnehezebb a döntés.

A becslésre fordított idő is a köztes borításértékeknél a legnagyobb.

Az egyik résztvevő eredményei

A résztvevők eredményei a %-os skálán

A becslésre fordított idő érdemben nem befolyásolta az elért pontosságot (r~0.2)

Az átlagos becslési hiba a kategóriaszám növekedésével eleinte csökken, majd érdemben nem változik.

Skálatípusok Bináris Klasszikus Braun-Blanquet skála: r borítás < 1%, egyedszám 1(-2), kis borítású egyed + borítás <1%, legfeljebb 5 kis borítású egyed 1 borítás 1-5%, egyedszám 6-50 (illetve 1-5 nagy borítású egyed) 2 borítás 5-25%, egyedszám 50 felett 3 borítás 25-50%, egyedszám tetszőleges 4 borítás 50-75%, egyedszám tetszőleges 5 borítás 75-100%, egyedszám tetszőleges A besorolás célja a társulás jellemzése, volt, nem állapotának rögzítése.

A-D Borítás% + 0.1 vagy kevesebb +-1 1.0 1 2.5 1-2 5.0 2 15.0 2-3 25.0 3 37.5 3-4 50.0 4 62.5 4-5 75.0 5 87.5 vagy több

Londo skála: r1 borítás < 1%, egyedszám nagyon kevés, többnyire 1 egyed p1 borítás < 1%, egyedszám kevés a1 borítás < 1%, egyedszám sok m1 borítás < 1%, egyedszám nagyon sok r2 borítás 1-3%, egyedszám nagyon kevés, többnyire 1 egyed p2 borítás 1-3%, egyedszám kevés a2 borítás 1-3%, egyedszám sok m2 borítás 1-3%, egyedszám nagyon sok r4 borítás 3-5%, egyedszám nagyon kevés, többnyire 1 egyed p4 borítás 3-5%, egyedszám kevés a4 borítás 3-5%, egyedszám sok m4 borítás 3-5%, egyedszám nagyon sok 1 borítás 5-15% 2 borítás 15-25% 3 borítás 25-35% 4 borítás 35-45% 5- borítás 45-50% 5+ borítás 50-55% 6 borítás 55-65% 7 borítás 65-75% 8 borítás 75-85% 9 borítás 85-95% 10 borítás 95-100%

A megszokott 10-es számrendszer rányomja bélyegét az eredményekre:

Vizsgálat különböző háttérszínekkel

A fekete és a fehér háttér előtt megjelenő mintázatok esetében a becslési hibák szignifikánsan különbözőnek adódtak.

A valóság

Állandó kvadrátok: a variancia csökkentése

Plotless módszerek closest individual method nearest neighbor method Line intersect - a valódi transzekt

point-intersect method a tömegesség 3 dimenziós detektálására

Növénytársulások alapvető jellemzőinek megállapítása terepi felvételezés adatai alapján Populációk tömegviszonyai Abszolút tömegességi értékek: Abundancia, denzitás: a mintaterület egységnyi felületére jutó egyedszám Dominancia, borítás: a mintaterület hányad részét fedik a populáció egyedei Biomassza: a populáció mintaterületre vonatkoztatott tömege, ill. térfogata. Relatív tömegesség értékek: a populáció tömegességi értéke osztva az összes populáció tömegesség összegével

Különböző szintű gyakoriság értelmezések: Frekvencia: a mintaterületen kihelyezett mintavételi egységek hányad részében (ill. hány db-ban) fordul elő a populáció Konstancia: az egyes állományok hány százalékában fordul elő a faj Fidelitás: A faj a vizsgált élőhelytípusok hány százalékában fordul elő

Ordinális skálán, terepi tapasztalatok alapján létrehozott ökológiai indikátor értékek (Zólyomi, Soó, Ellenberg, Borhidi) Diszkrét értékszámok ordinális skálán Tartománya változó 0 nem értelmezett nem tudható, hogy mi az értékszámok között csak kisebb-nagyobb reláció adatfeldolgozás nem-parametrikus módszerekkel lehetséges, indifferens középső értéket kap (Borhidi), vagy 0-t (Zólyomi) Hőigény (T): 0-7 (Z), 0-5 (S), 1-9 (B), tundra mediterrán Nedvesség igény (W): 0-11 (Z), 0-5 (S), 1-12 (B), száraz vízi Talajreakció (R): 0-5 (Z), 0-5 (S), 1-9 (B), savanyú bázikus (meszes) Nitrogén igény (N): 0-5 (S), 1-9, (B) tápanyagszegény gazdag Fényigény (L): 1-9 (B), árnyék fény Sótűrés (S): 0-9 (B) sókerülő sótűrő

Változótípusok Skála Definíció Példák Nominális 1.kvalitatív, nevekből áll 2.nincs rangsor ivar, betegség, fajnév, cselekvési típus, prezencia-abszencia adatok Ordinális Intervallum Arány/ hányados 1.kvalitatív, rangsor lehetséges 2.értékek közti távolság tetszőleges 1.kvantitatív, rangsor, értékek közti különbség mutatja a távolságot 2.önkényes nulla pont 3.arányok nem értelmezhetők 1.kvantitatív, rangsor, értékek közti intervallum mutatja a távolságot 2.valódi nullapont 3.arányok értelmezhetőek agresszivitás: erős, közepes, gyenge, borítás skálák, W-értékek, rangok C hőmérséklet, IQ testsúly, magasság, életkor, mért értékek A megkülönböztetés fontos: kváziátlagok a statisztikában általában mérhető és megállapítható változókat különböztetnek meg. Közöttük egyirányú konverzió lehetséges folytonos vagy diszkrét közöttük átmenet: Simon Levin statisztikus véleménye (termésszám-terméssúly) bináris (előnyei-hátrányai) - borításbecslés

Flóra adatbázis Egyszerűbb adatbázis Skálatípusok Átlag pszeudoátlag Niche tengely kategóriák tautológia

Külföldi adatbázisok: http://www.kew.org/data/sid magbank http://clopla.butbn.cas.cz/ klonalitás általános: http://www.floraweb.de/index.html http://www.leda-traitbase.org/ledaportal/ http://www.ecoflora.co.uk/ könyv: http://www.biodiversity-plants.de/biodivers_ecol/vol4.php

arány Csak fajszámok, vagy a tömegesség is? Vízigény megoszlás egy szigetközi területen 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 W Fajszámok alapján borítások alapján

Természetvédelmi jellegű kategóriák Védettség (nemzeti szint): védett, fokozottan védett Veszélyeztetettség (IUCN, nemzetközi egyezmények, Vörös könyvek) Simon-féle természetvédelmi érték: unikális, fokozottan védett, védett, társulás alkotó, természetes kísérő, természetes pionír, természetes zavarástűrő, adventív, gazdasági, gyom Borhidi-féle szociális magatartás típusok: specialista természetes kompetítor, generalista, természetes pionír, zavarástűrő, gyom, meghonosodott idegen, adventív, ruderális kompetítor, inváziós

Védettség http://www.termeszetvedelem.hu (Naprakészsége időnként kétséges) http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0100013.kom (A jogszabályok fellehetősége változhat, de netes kereséssel megtalálhatók.)

arány Alkalmazási korlátok értékek megállapítása terepi tapasztalatok alapján szakmai egyeztetések után Önmagával magyarázás (tautológia) veszélye trivialitások: hegyvidék és síkság összevetése a fajok magasság szerinti megoszlása alapján vizes élőhely és szárazgyep összevetése W érték alapján Elsősorban időbeli folyamatok indikációjára alkalmas Egy-egy faj besorolása esetleges, tömegviszonyok figyelembe vétele esetén kevés faj határozza meg a spektrumot, nem feltétlenül a jelzett háttérváltozót indikálja. Vízigény megoszlás egy szigetközi területen Emlékeztető: 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 W

W értékek (%) Különböző élőhelyek mohavegetációjának összehasonlítása W értékek megoszlása 100% 80% 60% 40% 20% 0% vizes élőhelyek száraz gyepek szikesek élőhelyek 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Témaváltás: monitoring

Eszközök Karók, cölöpök, gödrök Talajba mélyesztett fémeszközök + detektor GPS Biciklikerék + cső Fényképezőgép Diktafon Térkép, légifotó ezek segítségével bizonyos mértékben a múltba is vissza lehet tekinteni: Tájtörténet viszonyítási alap mi legyen?

A Duna-meder 1994-ben