Önvédelem alapjai Írta: Zima István, 3. danos Goju-Kai Karate-Do mester, önvédelmi oktató Az írás a forrás és a szerző megjelölésével szabadon terjeszthető, másolható, felhasználható. Készült 2017-ben. 1
Az alábbi önvédelmi könyv létrejöttét az Emberi Erőforrások Minisztériuma - Emberi Erőforrás Támogatás Kezelő - Nemzeti Együttműködési Alap támogatta NEA-MA-16-SZ-0729 számú pályázatával. 2
Tartalomjegyzék Címlap. 1 Támogató. 2 Tartalomjegyzék.. 3 Bevezetés. 8 1. Éberség, elkerülés 10 2. Konfliktus fizikai konfliktussá válásának elkerülése. 12 3. Jogszerű önvédelem.. 15 4. Védések elmélete 17 5. Támadótechnikák csoportosítása hatásuk szerint 29 6. Támadó- és védőfelületek és azok erősítése 33 7. Alapvető támadótechnikák és védéseik. 45 A) Támadások ököllel. 45 a) Egyenes ütés orra. 45 b) Egyenes ütés állra.... 46 c) Egyenes ütés torokra.. 48 d) Egyenes ütés gyomorszájra... 48 e) Egyenes ütés lágyékra... 50 f) Kézhát csapás orra 51 g) Kézhát csapás halántékra belülről. 51 h) Kézhát csapás halántékra kívülről. 53 i) Rövid egyenes ütés alhasra. 54 j) Függőleges ököllel ütés orra.. 54 k) Függőleges ököllel ütés torokra. 55 l) Függőleges ököllel ütés gyomorszájra 56 3
m) Felütés állra. 56 n) Felütés lengőbordára. 57 o) Csapott ütés állra.. 58 p) Horogütés állra 59 q) Horogütés halántékra 60 r) Kalapácsököllel homlokra 60 s) Kalapácsököllel orra 61 t) Kalapácsököllel halántékra belülről.. 62 u) Kalapácsököllel halántékra kívülről. 62 v) Kalapácsököllel állra belülről. 63 w) Kalapácsököllel állra kívülről 64 x) Kalapácsököllel lágyékra.. 64 B) Támadások könyökkel. 65 a) Egyenes könyök csapás állra. 65 b) Egyenes könyök csapás gyomorszájra 66 c) Könyök csapás hátra 67 d) Könyök csapás oldalra 68 e) Könyök csapás lefelé.. 68 f) Köríves könyökcsapás állra. 69 g) Köríves könyökcsapás nyakra.. 69 h) Köríves könyökcsapás halántékra. 70 C) Támadás nyitott kézzel 71 a) Egyenes ütés tenyértővel orra. 71 b) Egyenes ütés tenyértővel állra 71 c) Egyenes ütés tenyértővel mellkasra 73 d) Felfelé ütés tenyértővel orra 73 4
e) Felfelé ütés tenyértővel állra 74 f) Csapott ütés tenyértővel állra.. 75 g) Szúrás szemre.. 75 h) Szúrás torokra. 76 i) Szúrás gyomorszájra. 77 j) Szúrás lágyékra. 78 k) Külső kézéllel halántékra kívülről.. 78 l) Külső kézéllel halántékra belülről 79 m) Külső kézéllel nyakra kívülről.. 80 n) Külső kézéllel nyakra belülről 81 o) Külső kézéllel nyakra szemből. 81 p) Külső kézéllel oldalra kívülről 82 q) Külső kézéllel oldalra belülről.. 83 r) Külső kézéllel lágyékra 84 s) Belső kézéllel nyakra kívülről. 85 t) Belső kézéllel nyakra belülről 85 u) Belső kézéllel tarkóra. 87 v) Belső kézéllel oldalra.. 87 w) Belső kézéllel gyomorszájra. 88 x) Belső kézéllel lágyékra 89 D) Támadások lábbal.. 90 a) Egyenes térdrúgás fejre 90 b) Egyenes térdrúgás gyomorszájra.. 90 c) Egyenes térdrúgás lágyékra.. 92 d) Köríves térdrúgás oldalra 93 e) Köríves térdrúgás combra.. 94 5
f) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával hasra 94 g) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával lágyékra 96 h) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával sípcsontra.. 96 i) Nyújtott lábfejjel rúgás lágyékra alulról. 97 j) Nyújtott lábfejjel rúgás külső combra. 98 k) Nyújtott lábfejjel rúgás belső combra 99 l) Nyújtott lábfejjel rúgás oldalra.. 100 m) Külső lábéllel térdre 101 n) Külső lábéllel hasra 101 o) Hátra felé rúgás sarokkal.. 102 p) Sarokkal külső combra 103 q) Sarokkal lábfejre. 103 r) Sarokkal hátrafelé sípcsontra. 104 s) Sarokkal hátrafelé lágyékra. 105 t) Sípcsonttal rúgás külső combra 106 u) Sípcsonttal rúgás belső combra.. 106 v) Sípcsonttal rúgás oldalra.. 107 Összefoglalás.. 108 Felhasznált és egyben ajánlott irodalom. 109 6
Bevezetés Elöljáróban szóljunk néhány szót a szerzőről, arról, hogy miért és hogyan jött létre a könyv, mi a célja és milyen a felépítése. Zima István vagyok, feleségemmel és két lányunkkal Gyömrőn élünk. Okleveles karate sportedző vagyok, emellett matematikus és szociológus diplomám van. 1995-ben kezdtem a Goju-Kai Karate-Do-t tanulni, mestereim, edzőim Horváth István sensei, Kovács Margó sensei és Rebicek Gerd shihan, előtte két évig shotokanoztam. 2006-ban szereztem feketeövet, és 2015-ben kaptam meg a harmadik mesterfokozatot. 2001 óta segédkeztem az edzéseken, 2010 óta tartok rendszeresen edzés, 2013 óta vagyok a Tomoni Harcművészeti Sportegyesület vezetőedzője és elnöke. 2013 őszén a Ferencvárosi Önkormányzat Nyitott Tornaterem Programjára pályáztam önvédelmi foglalkozásokkal, a sikeres pályázatnak köszönhetően 2014. januárjától zajlanak folyamatosan az ingyenes önvédelmi edzések a Szent- Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnáziumban. Ebben a három évben, és természetesen a karatéban eltöltött több mint húsz évben, rengeteg tapasztalat gyűlt össze, amit érdemesnek tartottam arra, hogy összegyűjtve és rendszerezve közzé tegyek. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásra méltónak tartotta az ötletet, így született meg ez a könyv. Egyre nagyobb társadalmi igényt tapasztalok az önvédelemmel kapcsolatban, rengeteg önvédelmi tanfolyamot találhatunk jókat és kevésbé jókat egyaránt, ahhoz, hogy kiválaszthassuk a nekünk megfelelőt érdemes először utána olvasni. Önvédelmi könyvek is szép számmal jelentek már meg, de döntően csak a konkrét önvédelmi szituációkban használatos technikákról szólnak eléggé ad hoc módon. Én szeretném ezeket rendszerezettebben bemutatni, illetve sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a fizikai konfliktus elkerülésére. A könnyebb érthetőség kedvéért nagyon sok helyen képekkel illusztráltam a mondandómat. A képek teljesen amatőr módon készültek, melyeken tanítványaim mutatják be a technikákat és szituációkat, ezért nem tökéletesek, de bízom benne, hogy segítik a megértést. Hálás köszönet a részvételért Béres Viktóriának, Hauser Ottónénak, Kovács Nándornak, Köteles Henriettnek, Lakatos Alexnak, Murányi Péternek, Patócs Bálintnak, Sohajda Barnabásnak, Szécsányi Nándornak és Virágh Katának. 7
Hét fejezetben mutatjuk be az önvédelem alapjait, melynek első és messze legfontosabb eleme az elkerülés, melyre véleményünk szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ezt tárgyalja az első fejezet. Ezután arról beszélünk, hogy miként kerülhető el, hogy egy konfliktus verekedéssé fajuljon. Majd az önvédelem jogi hátterét mutatjuk be. A védéseknek érthetően kiemelt szerepe van, így egy külön fejezetet szentelünk az ezzel kapcsolatos fő alapelvek megértésére. Ezután egy szintén elfogadhatatlanul elhanyagolt téma jön, itt a támadásokat csoportosítjuk hatásuk szerint, és arról értekezünk, hogy melyik csoportot milyen szituációban alkalmazhatjuk. Ahhoz, hogy ne okozzunk magunknak felesleges sérüléseket tudnunk kell, hogy mely testfelületünket tudjuk használni a küzdelem során és hogyan, ezt foglaljuk össze a hatodik részben. A hetedik legterjedelmesebb részben pedig a 80 db legfontosabb támadó kéz- és lábtechnikát mutatunk be képpel illusztrálva, természetesen szót ejtünk a hatásaikról és a lehetséges védéseikről is. Amint a cím is mutatja ezek az önvédelem alapjai, de mindenképpen érdemes lenne még tárgyalni összetettebb szituációkat, külön beszélni a több ellenfeles küzdelemről, a fegyverek használatáról és a hétköznapi tárgyak fegyverként való alkalmazásáról. A mi stílusunkban a hangsúly az ütéseken és rúgásokon van, és véleményünk szerint ezek az önvédelem legfontosabb elemei is, de kétség kívül beletartoznak a dobások, feszítések, fojtások. Továbbá egy általunk preferált komplexebb nézőpont alapján, az önvédelem kapcsán kell beszélnünk a pszichikai erőszakról és ennek kivédésről, a lelkünket fenyegető stresszforrásokról, valamint testünket nem csak más emberektől kell megvédenünk, így ide kapcsolódik a balesetmegelőzés, az egészséges táplálkozás és a betegségek elleni védelem is. Ezek a témák sajnos nem fértek bele a jelen kiadvány kereteibe, de rendkívül fontosnak tartjuk őket, így a jövőben mindenképpen szeretnénk velük bővíteni a könyvet, vagy egy külön kiadványt megírni ezekkel a témákkal. Felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy hatékony önvédelmet nem lehet könyvből tanulni, ezt csak évek kemény önvédelmi, harcművészeti, küzdősport edzéseivel lehet, amit tapasztalt, hozzáértő oktató irányít. Ez a könyv csak tájékozódásra szolgálhat, és kiegészítheti az edzéseket. Tovább el kell keserítenem a kedves olvasót nincsen csodafegyver, minden technikának meg vannak a hátrányai és nehézségei, ezért minél többfélét kell gyakorolni, és megtanulni, hogy mikor mit érdemes használni. Azt szokták mondani, ahhoz, hogy egy technikát alkalmazni tudj éles helyzetben, előtte 1000-szer meg kell 8
csinálni edzésen. Ez rendkívül sok fáradsággal jár, paradox módon közben olyan magabiztosságra teszünk szert, ami minimálisra csökkenti a támadás esélyét. Jó olvasást és jó gyakorlást kívánok mindenkinek! 9
1. Éberség, elkerülés A legbiztonságosabb önvédelmi módszer, ha nem kerülünk verekedésbe. Bármilyen képzettek, ügyesek és erősek vagyunk, egy küzdelem során megsérülhetünk, arról nem is beszélve, ha harc közben előkerül egy fegyver vagy a támadó baráti köre. Természetesen nem arról van szó, hogy ki se tegyük a lábunkat az utcára, de bizonyos helyeket, azért érdemes elkerülni. Egy általam nagyon nagyra becsült harcművész mesélte, hogy egyszer kérdezték tőle, hogy mit csinálna, ha így és így támadnák meg, ő elmondta a megfelelő védekezést, és ha amúgy, azt is megválaszolta, stb., és végül mit csinálna, ha a kocsmában négyen rátámadnának törött sörösüvegekkel. Erre a válasza rendkívül egyszerű, de ugyanakkor mély volt: Nem járok kocsmába. A tudatmódosító szerek könnyen vezethetnek erőszakhoz, ugye ismerjük a mondást, hogy bátorra itta magát, ha valahol a jelenlévők jelentős része ilyen állapotban van, akkor jobb, ha nem megyünk oda. Vannak köztudottan balhés helyek és rossz környékek, ha lehet, akkor ezeket kerüljük el. Ez nem gyávaság, hanem ésszerűség! Ugyanúgy, mint ha valaki bekapcsolja a biztonsági övet, az nem félős, hanem csak racionális óvintézkedéseket tesz. Ha éberen közlekedünk az utcán, akkor sok bajtól megkímélhetjük magunkat. Sokszor mesélem tanítványaimnak az alábbi történetet. A József Attila Lakótelep és a Wekerle közötti erdőn mentem át, a sétaúton szemben jött egy 16 év körüli lány a telefonjában elmerülve, fel sem nézett, láthatólag nem is érzékelte a jelenlétemet. Egy olyan helyen, ahol jó eséllyel senki sincs hallótávolságon belül, ahol még az előtt beránthatom az erdőbe, láthatatlan helyre, hogy felfogná, hogy mi történik. Drasztikusan fogalmazva nem adhatunk ilyen esélyt arra, hogy meggyilkoljanak! Ha figyeli a környezetét, akkor már észrevett volna olyan távolságból, ahonnan fel tudja mérni, hogy veszélyt jelentek-e. A zsigereinkben szinte mindig megszólal a vészcsengő, csak figyeljünk és hallgassunk rá! Tehetett volna valami óvintézkedést, felhív valakit és hallhatóan azzal kezdi a beszélgetést, hogy hol van, elfut, stb. Ez nem paranoia, hanem nyitottság! A lehetséges támadó mellett, ugyanúgy észrevette volna azt is, hogy milyen gyönyörű a tavaszi erdő. 1000-ből 999-szer ilyenek miatt megéri nyitott szemmel járni, például, ha bekukkantunk a kapualjakba, hogy nem akar-e valaki berántani 10
oda, akkor észrevehetjük, hogy Budapest belvárosában milyen szép házkapuk vannak. Abban az egy esetben pedig, amikor megelőzhetünk vele egy komoly traumát, akkor pedig felbecsülhetetlen. Végh József, kriminálpszichológus szerint önvédelmi képzésre elsősorban nem azért érdemes járni, hogy adott esetben meg tudjuk védeni magunkat, hanem azért hogy kialakuljon egy testtartásból, mozgásból érzékelhető magabiztosság, mely azt üzeni a támadónak, hogy inkább keressen gyengébb áldozatot. És ha már fent áll a konfliktus, akkor a tudat, hogy fizikailag meg tudjuk védeni magunkat ad egy nyugodtságot, ami hozzásegít ahhoz, hogy erőszakmentesen záruljon a szituáció. Ezzel pedig már át is kanyarodtunk a következő fejezet témájához. 11
2. Konfliktus fizikai konfliktussá válásának elkerülése Ha kialakul egy konfliktus, akkor a fizikai erőszakon kívül még rengeteg lehetséges forgatókönyv van, érdemes ezekre törekednünk. Idegen környezetben könnyen kerülhetünk konfliktusba, mert nem ismerjük a helyi szabályokat, ehhez nem kell feltétlenül elutazni egy távoli országba, elég, ha itthon bekerülünk egy általunk nem ismert szubkultúra területére. Ilyenkor érdemes a többieket figyelni, hogyan viselkednek, kivel hogyan beszélnek, stb. Lehetőleg keveset beszéljünk, mert nem tudhatjuk, hogy mi az, ami sértő abban a körben, legyünk udvariasak, de határozottak. Az se jó, ha provokáljuk őket, de az sem, ha könnyű áldozatnak látszunk. Néhol nem látják szívesen az idegeneket, ha egy ilyen felszólítást kapunk: Húzz el innen, vagy kiverjük belőled a sz...rt is!, akkor legbölcsebb, ha szó nélkül távozunk. Teljesen felesleges emberkedéssel vagy viccesnek szánt beszólásokkal bajba keverni magunkat. Nagyon fontos, hogy fel tudjuk mérni, hogy milyen típusú konfliktusba kerültünk, mert ami megoldást jelenthet az egyikre, az lehet, hogy végleg a fizikai konfliktus felé tereli a másikat. Az egyik lehetőség, amikor valaki a dominanciáját próbálja igazolni, és ezért provokál másokat, ez elsősorban fiatal férfiakra jellemző, és nagyon ritkán torkollik igazi véres összecsapásba. Ilyenkor az a legjobb, ha nem megyünk bele a játékba. Adunk valamit, amivel megtámogathatja az ingatag egoját, azután lelépünk. Gyerekek összetűzései után gyakran elhangzik, hogy De szidta az anyámat!, Anyukád utcalány?, Nem., És attól, hogy azt állította az lesz?, Nem., Hát akkor nem mindegy, milyen hülyeségeket beszél?, Végül is de.. Szóval, ha stabil az önértékelésünk, akkor nem fogjuk felvenni az olyanokat, hogy valaki gyáva nyúlnak nevez, hanem simán faképnél hagyjuk, és kész. De mit fognak gondolni rólam a csajok? Hát, az értelmesebbek azt, hogy milyen józan és higgadt vagy, a többivel meg úgysem kell törődni. Előfordulhat, hogy egy csoport akarja kifejezni, hogy ők itt a Janik, ilyenkor ha eszkalálódik a dolog, akkor a csoport tagok egymásra licitálva próbálhatják bizonyítani a csoport iránt hűségüket és keménységüket, ezért nagyon nagy bajba kerülhetünk, tehát ilyenkor mindenképpen lépjünk le, amíg lehet. És természetesen, ha csak lehet, akkor kerüljük az ilyen helyzetet. Ha látunk egy bandát az utcán, akkor inkább kerüljük ki őket, de itt is nagyon fontos az éberség, 12
hogy idejében észleljük a dolgot, mert ha csak, akkor kerüljük ki őket, amikor már számukra is nyilvánvaló, hogy ezt tesszük, azzal jó eséllyel provokáljuk őket. Bizonyos szubkultúrákban elfogadott módszer, hogy szó szerint beleverik az emberbe a normákat, ilyenkor, ha nem szeretnénk még nagyobb verést, akkor érdemes elnézést kérni, és jelezni, hogy a továbbiakban be fogjuk tartani a számunkra addig ismeretlen szabályt. És vannak az igazi ragadozók, akik tényleg akarnak tőled valamit. A jobbik fajta az, aki csak valamilyen javadat szeretné, ők általában nem erőszakosak, ha megkapják, amit akarnak és biztonságosan eltávozhatnak. Hogy őket elkerüljük érdemes a nagy értékű tárgyainkat (ékszer, telefon, stb.) az utcán nem látható módon hordani. Pénzünket pedig tanácsos több helyre rakni, és csak a kisebb összeget átadni, ilyenkor természetesen hitelesen kell alakítanunk, hogy több nincs nálunk. Ha az az érzésünk, hogy valaki figyel a bankautomatánál, akkor inkább csináljunk úgy, mintha rossz lenne, és vegyünk ki máshol pénzt. Ezekhez hasonló elővigyázatosságokkal minimálisra csökkenthetjük, hogy veszélybe kerüljön a testi épségünk. A rosszabbik fajta az, aki a személyedet akarja, az erőszakoló vagy az igazi pszichopata gyilkos. Ilyenkor, ha nem tudtuk elkerülni a helyzetet, akkor addig kell harcolnunk, amíg nem nyílik mód a menekülésre vagy, amíg nem tettük harcképtelenné. A megelőzéshez néhány dolgot nagyon fontos, hogy tudatosítsunk magunkban. A hétköznapi konfliktushelyzetekre kitalált és begyakorolt stratégiáink itt egyáltalán nem működnek! Egész életünk során szocializáltak belénk olyan normákat, amik fenntartása egy ilyen helyzetben az életünkbe kerülhetnek! Udvariasnak és segítőkésznek neveltek, de ha nő létünkre egy sántító férfi megkér, hogy segítsünk berakni a bevásárló szatyrokat a furgonjába, ha nem szeretnénk 2 perc múlva megkötözve mi is bent lenni, akkor inkább utasítsuk el, ha tényleg csak segítségre szorult, akkor pár percen belül úgyis fog találni valakit, aki segít neki. Esetleg ebben mi is közvetíthetünk: Sajnálom, nekem nagyon fáj a derekam, de ott azt az urat megkérem, biztosan szívesen segít Önnek. Ha rossz érzésünk van valakivel szemben, akkor azt kerüljük el! Hallgassunk az intuíciónkra! A nők általában jobbak ebben, úgyhogy férfiként figyeljük őket. Ha látjuk, hogy valakitől minden nő elhúzódik, akkor mi is kerüljük el! De ne hagyjunk vele kettesben egy nőt vagy egy gyereket! Ne gondoljuk, azt hogy ilyenek csak mással történetnek! Lélekben fel kell készülnünk rá, különben vajmi kevés esélyünk lesz reagálni. 13
Láttál már olyan háborút, ahol az egyik fél a másik fél összes emberét megölte? Nemigen, mert elég az akaratot megtörni a győzelemhez. Ezt jó vésd az eszedbe, és sohase hagyd, hogy megtörjenek, mert akkor halott vagy! Te viszont próbáld megtörni az ellenfeled! Nem kell tényleg legyőzni, elég, ha ő azt hiszi, hogy legyőzted. Egy hirtelen támadásnál számíts rá, hogy le fogsz fagyni! Természetesen, ha edzésen minél többféle a realitáshoz közeli helyzetet gyakorolsz, akkor csökkenteni lehet ennek az esélyét, a hosszát és a mélységét, de amikor tényleg az életed a tét, akkor valószínűleg még így is le fogsz fagyni! Ezért fontos, hogy ebből minél előbb ki tudj törni. Tudatosítsd magadban, hogy lefagytál, mondd ki, majd vedd rá magad, hogy csinálj valamit, addig mondogasd magadnak, hogy Üss!, Fuss!, stb., amíg meg nem teszed. Végül néhány tanács arra az esetre, ha biztosnak látszik, hogy a konfliktus erőszakba fordul. Ha úgy érzed, fizikai veszélynek lehetsz kitéve, akkor készülj fel a védekezésre, természetesen ezt ne direktben tedd, mert lehet, hogy pont ez fogja provokálni a támadót, hanem húzd fel a cipzárod, vakard meg a füled, bármi, amivel a kezeid védésre alkalmas helyzetbe kerülnek. Önvédelemben egy támadás ellen védekezünk, azonban ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a támadónak kell bevinnie az első tényleges ütést. Ha már egyértelmű a támadó szándék, és meg tudod előzni, akkor tedd meg! Ne várd meg, hogy ő támadjon először, mert lehet, hogy az első támadásával olyan sérülést okoz, ami behozhatatlan hátrányt okoz neked. Ha most megöllek felkiáltással ront neked valaki, akkor nyugodtan rúgd lágyékon mielőtt a kezeivel összeroppantaná a nyakad. 14
3. Jogszerű önvédelem Az önvédelem alkotmányban rögzített alapjog. Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség fejezetének V. cikke így szól: Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Hogy mi számít jogos önvédelemnek, arról elsősorban a Btk. (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) rendelkezik. A IV. fejezet jogos védelemről szóló részlete, az alábbiak szerint szól. 22. (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha a) azt személy ellen aa) éjjel, ab) fegyveresen, ac) felfegyverkezve vagy ad) csoportosan követik el, b) az a lakásba ba) éjjel, bb) fegyveresen, bc) felfegyverkezve vagy bd) csoportosan történő jogtalan behatolás, vagy c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás. (3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. 15
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Nem büntetendő az a cselekmény, ami a jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ez a kitétel erősen kizárja az önbíráskodást, tehát a támadó fizikai bántalmazása addig önvédelem, amíg megakadályozzuk vele a támadását, ezen túl már büntetendő bosszúállás. Másik fontos rész a (2)-es pont, amely több esetet (például ha éjjel a személyünkre támadnak) élet elleni támadásnak minősít, azaz feljogosít minket arra, hogy az élet-halál harcban használatos technikai repertoárt alkalmazzuk (lásd az 5. fejezet tipizálását). Azonban, ahogy az a kettővel lejjebbi fejezet elején is szóba kerül, nem csak a jognak kell elszámolnunk a tettünkkel, hanem a saját lelkiismeretünknek is. Ezért azt javaslom, hogy csínján bánjuk ezzel a jogszabály által biztosított széles kerettel. Önvédelemnél úgynevezett beismerő védekezésről lehet szó, azaz elismerjük, hogy valakivel szemben erőszakot alkalmaztunk, de igazoljuk, hogy ez a jogos védelem körébe tartozott. Igazolni kell, hogy a támadónak meg volt a szándéka, a lehetősége és az eszköze a jogtalan támadásra. Azonban tartsuk szem előtt, hogy ezek a küzdelem közben is megváltozhatnak, tehát például, ha a téged meggyilkolni készülő ellenfélnek eltöröd a térdét úgy, hogy fel sem tud állni, akkor már nincsen meg a lehetősége a támadásra, így amit ezután teszel az már büntethető lesz. További érdekesség a (4)-es pont, sok ország jogi szabályozása megköveteli a kizárást, azaz erőszakot csak akkor alkalmazhatsz, ha minden más lehetőséget már kizártál, tehát pl. megbizonyosodtál róla, hogy nem lehet lebeszélni a támadót az erőszakról. A (4)-es pont azonban azt jelenti, hogy erre nincs szükség, azaz nem vagy köteles elfutni például a támadás elöl, akkor sem, ha a lehetőséged és a képességed is meglenne rá egyértelműen. Bár én inkább ezt javaslom, mert sohasem tudhatod hogyan alakul egy küzdelem, és igencsak kevés dolog van, amiért érdemes kockára tenni az életedet. Elvárható tőled, hogy az erőszak lehető legalacsonyabb szintjét alkalmazd, amit elegendőnek gondolsz a helyzet megoldására. Vagyis ha ki tudod úgy ütni az életedre törő támadót, hogy 10 perc múlva épen, megbilincselve eszmél a rendőrautóban, akkor tedd azt, és feleslegesen ne tegyél kárt benne, még akkor sem, ha megérdemelné. A büntetés a bíróság dolga, nem a tiéd! 16
4. Védések elmélete Önvédelemben értelemszerűen kiemelt jelentősége van a védekezésnek, így fontos, hogy néhány fontos dolgot rögzítsünk. Talán a legfontosabb alapelv, hogy minél hamarabb észleljük a támadást, annál hamarabb tudunk reagálni rá, és így annál hatékonyabb lesz a védekezésünk. Ezért egy részt érdemes a támadó vállainak magasságában néznünk, mert ez a terület szinte minden technikánál mozdul. Másrészt ismernünk kell jól a támadásokat azokat is, amiket mi technikai képzetlenségünk vagy fizikai adottságaink miatt biztosan nem fogunk alkalmazni, hogy egy kezdődő mozdulatból már tudjuk, hogy hova fog érkezni a támadás s milyen irányból. Harmadrészt küzdelem közben is maradjunk éberek és folyamatosan figyeljük a támadót, ne esünk abba a hibába, mint a kezdő sakkozók, hogy csak a saját terveikkel vannak elfoglalva, és közben nem veszik észre az ellenfél készülő csapdáját. Védésünk lehet kemény, ilyenkor szinte támadásszerűen szembemegyünk az ellenfél erejével, nagy fájdalmat okozva neki, ez persze a mi testünkre is hatással van (erről lásd a 6. fejezetet), így fel kell mérni, hogy mennyire vagyunk kemények, és természetesen nem mindegy, hogy melyik testfelületünk találkozik az ellenfél melyik testfelületével. Ha bírjuk, akkor ezzel a módszerrel hamar elvehetjük a nem annyira elszánt támadó kedvét a további harctól. Háríthatunk lágyan is, ilyenkor kikerüljük az ellenfél erejét, inkább mi mozdulunk el, a támadást nem állítjuk meg, csak eltereljük, hogy ne találjon el minket. Ebben az esetben természetesen az ellenfél szinte biztosan újra fog támadni ha csak, nem tereltük neki a falnak az előre lendülő támadót, így kénytelenek leszünk visszatámadni, hogy véget vethessünk a küzdelemnek. Természetesen a jó harcos, tudja használni mind a két módszert, a nagyon jó pedig mindig tudja, hogy mikor melyiket érdemes használni, a kiváló pedig egy védésen belül tudja ötvözni a két metódust. Egyenesvonalú technikát általában mindkét oldalra ki tolhatjuk, bizonyos esetekben felfelé vagy lefelé is, a lényeg, hogy a testünk határain kívülre kerüljön az a bizonyos vonal. Az, hogy melyiket választjuk, általában attól függ, hogy utána mi módon akarunk visszatámadni. Az ellenfélre koncentrálva védhetünk 17
keresztbe, maga elé tolva a kezét, így nehezíthetjük a másik kézzel való újabb támadást. Vagy háríthatunk kifelé is, ily módon kinyitva az ellenfelet, amivel nagy felületet teremtünk magunknak az ellentámadásra. 18
Magunkra irányítva a figyelmet védhetünk kívülről befelé, ilyenkor általában ugyanazzal a kézzel indítjuk a visszatámadást. Illetve blokkolhatunk belülről kifelé, amikor a másik kezünkkel tudunk könnyedén ellentámadást indítani. 19
Ha mind a két résztvevőt figyeljük, akkor háríthatunk azzal a kézzel, amivel az ellenfél is támad. Ilyenkor a másik fél szabad keze az ellenkező oldalon van, így nehezebben tudja védeni a visszatámadásunkat. Vagy védhetünk a másik kezünkkel, tükörben vele, így a szabad kezek egy oldalra kerülnek, aminek következtében könnyebben tudjuk majd blokkolni a következő támadást. 20
Küzdelem közben általában az egyik lábunk előrébb van, testünk pedig enyhén oldalra fordítva, mert így tudunk stabilan állni és gyorsan elmozdulni egyszerre, valamint támadni és védekezni is hatékonyan. Ebben az állásban beszélhetünk arról, hogy elöl lévő (vagy röviden első), illetve hátul lévő (röviden hátsó) kéz. Ha az első kézzel hárítunk, akkor hamarabb találkozunk az ellenféllel, így biztonságosabb. De védhetünk hátsó kézzel is, amivel közelebb engedjük magunkhoz a támadót, így villámgyorsan tudunk ellentámadni. 21
Természetesen a fenti négy szempontot szabadon variálhatjuk, az így létrejövő 16 eset közül persze van olyan, amit nagyon gyakran használunk, és olyan is, amit ritkán, de mindben lehet ráció attól függően, hogy mi a tervünk a harc további részére. Nyilvánvalóan ezt küzdelem közben nincs időnk átgondolni, ezért előre be kell gyakorolni, hogy adott fajta védésből hogyan tudunk továbbmenni. Fejre irányuló egyenes ütésnél vagy fentről érkező támadásnál blokkolhatunk felfelé, de ekkor a könyök eltávolodik az oldalunktól, amit egyébként hatékonyan tud védeni, így a másik kezünk mindig legyen a test előtt készenlétben, hogy szükség esetén háríthasson egy újabb támadás. Ha lágyékra irányuló technikát védünk, akkor az a kezünk nagyon messze kerül a másik érzékeny részünktől, a fejünktől, ezért ilyenkor a blokkal egy időben a szabad kezünket érdemes magasabban tartani, felkészülve a fej védésére. 22
Egyenesvonalú támadásnál hátrafelé ellépni általában nem túl célravezető, mert az ellenfél egy lépéssel meghosszabbíthatja a technikáját. Köríves támadásoknál ez inkább lehet hatékony, de pontosan ki kell számítani a hátrafelé irányuló elmozdulás hosszát, mert az sem túl szerencsés, ha kicsit lépünk, és még elér a támadás, míg ha túl sokat megyünk hátra, akkor nagyon sok idő lehet, míg az visszatámadásunk eléri az ellenfelet. A köríves támadásokat lágy védéssel elterelni nagyon nehéz, leginkább némi elmozdulással és nagy technikai ügyességgel lehet, ezért általában megállítjuk tipikus kemény védésekkel. 23
Hatékonyabbá tehetjük a küzdelmünket, ha össze tudjuk kapcsolni a védekezésünket a támadásunkkal, ezt kétféleképpen is tehetjük, vagy a blokkal egy időben vissza is támadunk: Vagy ha a hárításunk egyben támadás is: 24
Önvédelmi szituációban általában arra kell számítanunk, hogy a támadó hozzánk képest nagy és erős lesz, így előfordulhat, hogy egy sima védéssel nem tudunk hárítani, mert egyszerűen nincs elég fizikai erőnk, hogy eltoljuk vagy megállítsuk a támadó kezét, vagy pláne lábát. Ilyenkor nem érdemes kemény védésekkel neki menni az ellenfél erejének, inkább kerüljük ki azt, és lágy védésekkel tereljük. Továbbá segítségünkre lehet, ha gyorsan reagálunk, és minél előbb találkozunk az ellenfél végtagjával, és már akkor próbáljuk irányítani, amikor még nem olyan gyors és erős. Valamint gondoljunk bele, hogy közvetlen a gyomorszájunk előtt lévő ütést 20-30 cm-rel kell arrébb tolnunk, hogy ne találjon el, míg egy kezdődő támadást 1-2 cm-t eltolva is akkora irányváltást okozhatunk, ami azt eredményezi, hogy a befejezett technika már a testünkön kívülre kerül. Ezenkívül használhatjuk mind a két kezünket a blokkoláshoz, de csak végszükség esetén egyszerre, hiszen ilyenkor az ellenfél másik kezével indított újabb támadását nincs mivel védenünk, viszont megpróbálhatjuk őket időben eltolva használni. Ilyenkor az egyik kéz kezdi a támadást, majd félúton, mikor az már elfáradt átveszi a másik kar, ebben az esetben ügyelnünk kell arra, hogy folyamatos legyen a kontaktus, az első kezünket csak abban a pillanatban, vehetjük el, ha a második már ott van, ez nagy technikai ügyességet igényel. 25
Ezenkívül nagyon erős, egyenesvonalú támadás elöl mindenképpen javasolt oldalirányban kitérni, természetesen ezt kombinálhatjuk a fentiek bármelyikével, vagy akár minddel egyszerre. Ilyenkor igazából nincs is szükség hárításra, hiszen ellépünk az ütés elöl, de azért a biztonság kedvéért érdemes odatenni a blokkot, már csak azért is, mert az ellenfél a sikertelen egyenes támadást folytathatja egy oldalirányú csapással. A kitérést többféleképpen végezhetjük, megint csak attól függően, hogy milyen visszatámadást tervezünk utána. Kitérhetünk testsúly áthelyezéssel, amiből visszatámadhatunk például egyenes ütéssel, vagy a támadó karját megfogva és megrántva csaphatunk a tarkójára: Kitérhetünk kifordulással, amiből például végezhetünk borítást, vagy ha hasra jön a támadás, akkor fölötte bemehetünk könyökkel: 26
Kitérhetünk ferdén hátra lépve, ahonnan nagyon jól tudunk combra visszatámadni, attól függően, hogy melyik oldalra tértünk ki belső vagy külső combra: 27
Vagy kitérhetünk ferdén előre lépve, ahol mellé kerülve támadhatunk gyomorszájra, vagy mögé kerülve például térdre: 28
5. Támadótechnikák csoportosítása hatásuk szerint A jogszerű önvédelemhez kapcsolódva rendkívül fontos, hogy el tudjuk dönteni, hogy milyen szituációban vagyunk, és hogy abban az esetben milyen technikákat használhatunk. De itt nem csak a jogra kell gondolnunk, hanem a saját etikánkra is! Lehet, hogy az adott helyzetben teljesen jogszerűen öltük meg a támadót, de nem fogunk a hátralévő életünkben teljesen nyugodtan aludni, azzal a tudattal, hogy meggyilkoltunk egy embert. Hacsak nem vagyunk szociopaták, ha mégis az vagy kedves olvasó, akkor légy szíves rakd le a könyvet, mert nem neked szól. Ezeknek a kérdéseknek az átgondolására az önvédelmi szituációban nincs idő, mert minden gondolkodás időveszteség, ami sérülést és az áldozattá válásunk esélyének növekedését okozhatja. Ezért előre át kell gondolnunk, hogy hol húzódnak a határaink. Képesek vagyunk-e szükség esetén megölni egy másik embert? Egy nőt? Egy gyermeket? Ezek nagyon nehéz kérdések, amire mindenkinek magának kell megtalálni a saját válaszát, természetesen a társadalmi normák által körül határolt téren belül. Nyilvánvalóan egészen más igazból megtenni, mint gondolkodni róla, de ez is segít, és persze a gyakorlás során kicsiben ki kell próbálni, milyen fájdalmat okozni valakinek. Megtanulni megütni a másik embert, mert normális ember, amúgy nem csinál ilyet. A fej megütése, ami önvédelemben nagyon nehezen kikerülhető, különösen problémás. Ennek oka, hogy nagyon erős társadalmi tabu a felnőttek arcának megérintése. Gondoljunk bele, hogy a legközelebbi családtagokat és barátokat leszámítva mikor érintettük meg egy felnőtt arcát! És mi történne, ha megtennénk? Ez vagy provokáció lehet, vagy a nagyon erős dominancia, illetve intimitás jele. Kötött gyakorlatokban nagyon nehéz rávenni a tanítványokat, hogy tényleg hozzáérjenek az ellenfél fejéhez, szabad küzdelemben pedig eleinte szinte mindenki lefagy egy pillanatra, és általában elkezd bocsánatot kérni, ha fejen találja az ellenfelét. Ez annak ellenére így van, hogy mindketten tudják, hogy ez a feladat, és ezért vannak itt. Összegezve mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nagyon nehéz megütni valakit, úgy hogy ezt korábban sosem tetted meg, nem is beszélve arról, ha komoly sérülést vagy halált kell okoznunk. Az önvédelemben használható technikákat hatásuk szerint csoportosíthatjuk. Sőt kell csoportosítanunk! És edzésen, gyakorlás közben mindig tudatosítanunk kell, hogy az adott technika milyen hatással járhat az ellenfélre nézve. Ennek az 29
átgondolására éles helyzetben nincsen idő és lehetőség! Ezért minden általunk ismert technikának ismernünk kell a hatását, és a lehetséges következményeit. Szituációkban (is) kell gyakorolnunk, most úgy küzdünk, mintha megakarnának ölni például, és akkor ennek megfelelő technikákat kell használunk, természetesen megfelelő kontrollal, hiszen edzésen igazából nem törhetjük el a másik könyökét, mert így nagyon hamar nem lenne kivel gyakorolnunk. Két nagyon élesen elkülöníthető szituáció van, az egyik, amikor megakarnak ölni én személy szerint ide sorolom azt is, ha megakarnak erőszakolni, és van minden más. Az első esetben nincsen és nem is lehet tiltott technika, de azonban itt is, ha lehetséges, akkor ne a súlyossági rangsor tetején kezdjük. Elképzelhető, hogy egyetlen támadásra van esélyünk, különben végünk, de általában érdemesebb előbb megpróbálni harcképtelenné tenni az ellenfelet, mielőtt megölnénk. Lássuk a címben ígért csoportosítást! Két szempontunk van, az egyik a pillanatnyi, a másik pedig a hosszútávú hatás. A rövidtávú hatás figyelve két eset van, az ellenfél vagy harcképtelenné válik, vagy nem. A jövőre nézve beszélhetünk könnyű sérülésről (8 napon belül gyógyuló), súlyos sérülésről (8 napon túl gyógyuló), maradandó sérülésről, ami nem gyógyul meg, illetve halálról. Ezeknek minden kombinációja elképzelhető, így 8 alaptípusunk van. Természetesen tovább lehetne cizellálni a beosztást, hiszen nyilvánvalóan nem mindegy például, hogy a kislábujjunkat veszítjük el a harcban vagy a látásunkat, de azt gondolom, hogy az átláthatóság megér annyit, mint amennyit a finomhangolás elmaradásával veszítünk. Minden technika hatása függ a végrehajtás erejétől, az ellenfél edzettségétől, az ellenfél genetikai adottságától, a pontos becsapódási szögtől és még számtalan dologtól, besorolásnál valamiféle átlagos esetet próbáltunk figyelembe venni. 1. Könnyű sérülést okozó, nem harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például a comb rúgása vagy a has (nem gyomorszáj) ütése. Ezeket a technikákat minden további nélkül bármilyen önvédelmi szituációban használhatjuk, de tisztában kell lenni vele, hogy csak ilyenek alkalmazásával nagyon ritkán tudunk véget vetni a veszélyes helyzetünknek. 2. Könnyű sérülést okozó és harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például, ha a nyaki ütőeret támadjuk, ez pár másodperces ájulást okozhat, ám 1-2 perc múlva már semmilyen hatása nincsen. Ez valóban működik, én már ájultam el úgy, hogy nyakon rúgtak. Itt jellemzően néhány pillanatnyi harcképtelenségről beszélhetünk, ha ennyi elég, hogy elmeneküljünk, akkor mindenképpen érdemes 30
használnunk, illetve szükségesetén a pillanatnyi harcképtelenség alatt bevihetünk egy komolyabb támadást. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy ájulás esetén a támadó összeeshet, ami közben beütheti a fejét, ami súlyos sérülést vagy akár halált is okozhat, amiért nekünk kell vállalni a felelősséget. Ezzel a kitétellel bármikor alkalmazhatóak az ebbe a csoportba tartozó technikák. 3. Súlyos sérülést okozó, nem harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például kar eltörése, vagy bármelyik olyan csontban vagy ízületben tett nem visszafordíthatatlan károsodás, amely nem okoz harcképtelenséget, de jelentősen csökkenti a harci készséget. Törött karral lehet harcolni, de nagyon nehéz. Használhatjuk ezeket a technikákat, ha testi épségünk közvetlen veszélyben van, és kiderült, hogy a támadó nem hagyja abba a harcot, amíg nem kényszerítjük erre. 4. Súlyos sérülést okozó és harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például, ha a láb olyan helyen és oly módon sérül, ami lehetetlenné teszi a járást, ebben az esetben eltávolodással véget vethetünk a harcnak. Elképzelhető, hogy az ellenfél ezt fogással meg tudja gátolni, és földharcra kerül sor, ebben az esetben természetesen nem beszélhetünk harcképtelenségről. Az előzőhöz hasonló szituációkban használhatjuk. 5. Maradandó sérülést okozó, nem harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például, ha a könyök sérül oly módon, ami után soha nem fogja teljes értékűen használni a karját, vagy ha az egyik szem elveszti a látóképességét. Ezek a technikák csak élet-halál harcban javasoltak, természetesen, ha már az első négy csoport lehetőségeit kimerítettük, és még mindig súlyos sérülések szerzése valószínűsíthető, akkor a másik alapszituációban is rákényszerülhetünk, ezek alkalmazására. 6. Maradandó sérülést okozó és harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például, ha a térd sérül oly módon, ami után soha nem fogja teljes értékűen használni a lábát, vagy ha mindkét szem elveszti a látóképességét. A fentiekhez hasonló esetekben használhatjuk. 7. Halált okozó, nem harcképtelenné tevő technikák: Ez első hallásra lehetetlennek tűnik, de elképzelhető, hogy testrúgás olyan komoly sérülést okoz valamelyik létfontosságú belsőszervben, ami később halált eredményez, ám nem okoz azonnali harcképtelenséget. Ezek a technikák kizárólag életveszélyben használhatóak. 31
8. Halált okozó és harcképtelenné tevő technikák: Ilyen például egy fojtás, ami légzésleállás útján halálhoz vezet. Ez a csoport szintén csak élet-halál harcban alkalmazható. Tehát mindenkinek határozattan javaslom, hogy gyakorlás közben mindig tudatosítsa, hogy az éppen használt technikának milyen hatása lehet, és hogy milyen szituációban alkalmazhatja az utcán. 32
6. Támadó- és védőfelületek és azok erősítése A test különböző felületeit használhatjuk, mind a támadások, mind a védések során, mindegyikhez tartozik sokféle technika. A védésekről a 4. fejezetben olvashatunk, a következőben pedig a támadásokat rendszerezzük, így itt csak néhány jellemző példát említünk. Lássuk a legfontosabbakat! Az ököl két első bütyke: Általában egyenes ütéseket hajtunk végre vele, például orra vagy állra. Védésre ritkán használjuk, de például egy kezdődő köríves technikát megállíthatunk egy bicepszre mért ütéssel. Az ököl két első bütykének kézhát felöli oldala: Főleg csapásoknál használjuk, leginkább halántékra vagy orra támadhatunk vele. Védésre nemigen alkalmas. 33
Kalapácsököl: Oldalirányból csaphatunk vele a fej számos pontjára, de alulról a lágyék is jól támadható vele. Védésre is alkalmas, például egy egyenes rúgást oldalra blokkolhatunk vele. Könyök: Közelharcban nagyon jól használható és rendkívül veszélyes fegyver, köríves és egyenes technikákra is alkalmazhatjuk, elsősorban a fejet célozva. Test támadások elleni védekezésben is nagyon hasznos. 34
Tenyértő: Mind szemből, mind alulról támadható vele az áll és az orr, lágyékra felfelé irányuló rúgások hárítására is alkalmas. Ujjak vége: Lágyabb, kisterjedelmű részekre, mint szem, torok, stb. szúrhatunk vele, azonban nem pontosan kivitelezett technika esetén könnyen sérülhetnek az ujjak. Hárításra nem alkalmas. 35
Külső kézél: Elsősorban oldalirányú csapásokra alkalmas, védésekre is gyakran használhatjuk. Belső kézél: Valamivel sérülékenyebb, mint a külső kézél, de nagyobbat tudunk vele csapni, leginkább a nyaki ütőérre és tarkóra, belülről kifelé blokkolni is tudunk vele. 36
Alkar: A védéseknél ez az elsődleges felület, eléggé ellenálló és sokféleképpen használhatjuk, de támadhatunk is vele, például szemből torokra vagy az állat felütve. Térd: Közelharcban nagyon jól használható rúgásokhoz, védésre rendkívül ritkán használjuk. 37
Lábujj alatti párna: Főleg egyenes rúgásoknál használjuk, de az ellenfél oldalát is támadhatjuk vele. Alkalmazásánál ügyelni kell a lábujjak épségére. Hárítani csak nagyon különleges helyzetekben szoktunk vele. Rüszt: Gyakran használjuk oldalirányú rúgásokhoz, de például a lágyékot alulról is támadhatjuk vele. Rüszttel való védés egyáltalán nem jellemző. 38
Külső lábél: Hasra rúgva bármilyen irányból érkező támadó feltartoztatható vele. Mögé kerülve hátulról a térdhajlatba rúgva a magas ellenfél fejét is könnyen elérhetővé tehetjük. Köríves rúgásként arcra is támadhatunk vele, ám önvédelemben ez eléggé veszélyes lehet ránk nézve (is). Védésre nagyon ritkán használjuk. Belső lábél: Nem elég kemény, ezért támadásra ritkán használjuk, leginkább lábsöpréseknél, ezzel is tudunk körívesen fejre támadni, de szintén nehéz kivitelezni úgy, hogy ne kerüljünk bajba. A támadó rúgó lábának megállítására alkalmazhatjuk, de nem jellemző. 39
Sarok: A test egyek legkeményebb csontja, ezért nagyon alkalmas támadásra, ám elhelyezkedése miatt csak technikailag nehezebb rúgásoknál használhatjuk általában. Hárítani nemigen szoktunk vele. Sípcsont: Köríves rúgásoknál a rüsztnél jóval nagyobb fájdalmat okozhatunk vele, azonban a mi fájdalmunk is nagyobb lehet, mert a sípcsont kemény és a bőrfelülethez nagyon közel helyezkedik el, ám nagyon érzékeny is egyben. Oldalirányú rúgásokba beletéve blokkolhatunk vele, azonban ez szintén nagy fájdalommal járhat. 40
Newton 3. törvény így szól: Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat. Ez önvédelemben az jelenti, hogy akár támadunk, akár védekezünk a mi testünkre is ugyanakkora erőhatás terhelődik, mint az ellenfélre, ezért nagyon fontos, hogy tudjuk mivel hova érdemes támadni, illetve milyen támadás ellen hogyan védekezhetünk úgy, hogy a legkevésbé sérüljünk. Tovább csökkenthetjük a sérülésveszélyt, ha erősítjük, feleddzük támadó- és védőfelületeinket. A védésekhez elsősorban alkarunkat kell feledzenünk, erre szolgálnak a tradicionális erősítő gyakorlatok, ahol a két gyakorló az alkarjaikat ütik össze különböző irányokban. A támadófelületeket erősíthetjük passzívan, illetve aktívan, amikor a támadótechnikát végezzük el egy tárgyra. A passzív verziókat beépíthetjük az edzéseinkbe, például a bemelegítő járást végezhetjük lábujj alatti párnán vagy a fekvőtámaszt csinálhatjuk öklön. Az aktív módszerek nem csak a támadófelületek erősítése miatt fontosak. A technikák formáját és erős kivitelezését nagyon jól tudjuk gyakorolni egyedül, a levegőre végrehajtva. Páros gyakorlatokban kipróbálhatjuk, milyen ezt végrehajtani egy szabadon mozgó, védekező, visszatámadó ellenfélre, azonban 41
értelemszerűen itt nem tudunk teljes erővel dolgozni, mert a társunk megsérülne. De ahhoz, hogy az utcán hatékonyan meg tudjunk csinálni egy ütést, tudnunk kell milyen, ha egy kemény tárgyat ütünk meg vele. Ennek gyakorlására használhatjuk az aktív támadófelület erősítő módszereket. A klasszikus eszköz az úgynevezett makiwara, ami egy falra szerelt faszerkezet, némi szivaccsal vagy egyéb anyaggal borítva. A makiwara próbálja imitálni az emberi test keménységét és rugalmasságát, természetesen nem olyan mintha egy embert ütnénk meg, de a lehetőségekhez mérten hasonlít rá. Modernebb, nagyon fontos eszköz a pontkesztyű, melynek nagy előnye, hogy mozgatható, így azt is tudjuk gyakorolni vele, hogy hirtelen megnyíló szabad felületre gyorsan és pontosan támadjunk. A makiwarához hasonlóan a karok összes támadófelületét edzhetjük vele. 42
A pontkesztyűhöz hasonló, de nagyobb eszköz a pajzs, melyet elsősorban rúgásoknál használunk. A boxzsák előnye, hogy az előző kettővel ellentétben nem kell a gyakorláshoz társ, de mégis az ütés hatására elmozdul, ráadásul egy jó boxzsák tömege megközelítőleg azonos egy felnőtt férfiéval, így rendkívül hasznos eszköz. 43
Azt gondolom, hogy igazán hatékony önvédelemhez elengedhetetlen, hogy a fenti eszközöket is beépítsük a gyakorlásunkba. Azonban ne gondoljuk azt, hogy ezek kiválthatják a kontakt küzdelmet! Természetesen komoly sérülést nem szeretnénk okozni a gyakorló partnerünknek, de nélkülözhetetlen pszichés felkészülésünkhöz, hogy megtapasztaljuk, hogy milyen érzés fájdalmat okozni egy másik embernek, illetve milyen ez, amikor mi szenvedjük el. 44
7. Alapvető támadótechnikák és védéseik Ebben a fejezetben sorra vesszük a legfontosabb ütéseket, csapásokat és rúgásokat képekkel illusztrálva. Szót ejtünk az alkalmazásuk feltételeiről és következményeiről, valamint arról, hogyan lehet, érdemes kivédeni őket. Igyekeztem, hogy teljes és rendszerezett listát állítsak össze, de természetesen az összeállítás valamelyest szubjektív, és befolyásolta az általam tanult stílus. Más önvédelmi oktató valószínűleg nagyrészt hasonló, de nem teljesen azonos listát állítana össze. Felmerülhet a kérdés, hogy miért a támadótechnikákat tárgyaljuk ilyen részletesen egy önvédelmi könyvben, miért nem a védéseket, ennek két oka van. Egyrészt ezekkel fognak megtámadni minket, és ahhoz hogy valami ellen védekezhessünk, ismerni kell azt. Például nem sok esélyünk van egy felütést kivédeni, ha még sosem próbáltuk megütni. Másrészt, ha mindig csak védekezünk, akkor előbb-utóbb betalál a támadó, teljesen irreális elgondolás, hogy kivédünk mindent addig, amíg a támadó végkimerülésben össze nem esik. Tehát ha nem szeretnénk vesztesként kikerülni az összecsapásból, akkor kénytelenek leszünk támadni (is). A) Támadások ököllel a) Egyenes ütés orra Egyszerű, jól használható technika, de fontos a csukló és az ököl helyes tartása. Könnyebb sérülést okoz, de általában bekönnyezik tőle a szem, így 1-2 másodpercre csökken a támadó harckészsége. Lépéssel kombinálva vagy hátsó kézzel, megfelelő csípő munkával ütve, akár kiütés is lehet pár másodpercre. Védeni felfelé vagy oldalirányba tolva lehet, melyet nagy erejű támadó esetén érdemes kitéréssel kombinálni. 45
b) Egyenes ütés állra Az előzőhöz nagyrészt hasonló technika, valamivel valószínűbb a kiütés, viszont a kezünk is könnyebben sérülhet. 46
47
c) Egyenes ütés torokra Technikailag a fenti kettőhöz hasonló, azonban halált is okozhat. Az áll leszegésével megakadályozható a pontos betalálás. d) Egyenes ütés gyomorszájra Nehéz pontosan eltalálni a gyomorszájat, de siker esetén kiütést eredményez, könnyebb sérülést okozva. Védeni oldal irányban lehet, elsősorban alkarral, itt is érdemes kitérni a támadás elöl. 48
49
e) Egyenes ütés lágyékra Lágyék támadása az egyik legalapvetőbb önvédelmi módszer, súlyos sérülést és harcképtelenséget okozhat. Alsó, oldalirányú védéssel hárítható, esetleg tenyérrel lefelé tolható. 50
f) Kézhát csapás orra Technikailag nehezebb, mint az egyenes ütés, ám közelharcban villám gyorsan ostorcsapásszerűen használható, könnyebb sérülést okozhat. Védeni elsősorban tenyérrel oldalra eltolva lehet. g) Kézhát csapás halántékra belülről Leginkább kifelé történő védés után visszatámadásként használható, gyors technika, a halánték a fej egyik legsérülékenyebb része, ezért súlyos sérülést okozhat. Kar fej mellé rántásával védhető. 51
52
h) Kézhát csapás halántékra kívülről Közelharcban jól használható technika, mely megkerüli a védelmet, szintén súlyos sérülést okozhat. Alkarral a támadó alkarját megállítva hárítható. 53
i) Rövid egyenes ütés alhasra Közelharc technika, könnyebb sérülést okozhat. Főleg nagyobb erejű támadás előkészítésére használható. Alsó, oldalirányú védéssel hárítható. j) Függőleges ököllel ütés orra Az egyenes ütéshez hasonló, gyorsabb, de kisebb erejű technika. 54
k) Függőleges ököllel ütés torokra Az egyenes ütéshez hasonló, gyorsabb, de kisebb erejű technika, de a torok sérülékenysége miatt pontos találat esetén halált okozhat. 55
l) Függőleges ököllel ütés gyomorszájra Az egyenes ütéshez hasonló, gyorsabb, de kisebb erejű technika. Mellkasra is használható az előretörő támadó megállítására, lelassítására. m) Felütés állra Közelharcban jól használható, klasszikus ökölvívó technika, megfelelő csípőmunkával kiütést eredményezhet, rendkívül fontos a csukló és az ököl helyes tartása. Zárt védekezéssel megelőzhető, illetve oldalra tolva hárítható. 56
n) Felütés lengőbordára A védelmet megkerülő, gyors, hatásos technika. Nagy ütőerő esetén súlyos sérülést is okozhat. Könyökkel lehet védeni, ami azonban sérülhet közben. 57
o) Csapott ütés állra Lengőütésnek vagy pestiesen parasztlengőnek is szokták nevezni. Képzetlen támadóknál nagyon gyakori kezdőtámadás, hátsókézzel kivitelezve. Kiütést eredményezhet. Alkarral a támadó alkarját megállítva hárítható. 58
p) Horogütés állra Szintén közelharcban jól használható, klasszikus ökölvívó technika. Kiütést eredményezhet, kiemelten fontos a csukló és az ököl helyes tartása. A merev kar miatt beelőzéssel felkaron is blokkolható. 59
q) Horogütés halántékra Az előzőhöz hasonló technika, ám a célpont miatt halált is okozhat. r) Kalapácsököllel homlokra A homlok viszonylagos keménysége miatt csak nagy ütőerő esetén használható hatékonyan. Alkarral felfelé irányuló védéssel blokkolható. 60
s) Kalapácsököllel orra Elsősorban védésből visszatámadásként használható, könnyebb sérülést és pillanatnyi harcképtelenséget okozhat. Felfelé vagy oldalra blokkolható. 61
t) Kalapácsököllel halántékra belülről Leginkább befelé történő védés után visszatámadásként használható, gyors technika, súlyos sérülést okozhat. Alkarral kifelé hárítható. u) Kalapácsököllel halántékra kívülről Leginkább kifelé történő védés után visszatámadásként használható, súlyos sérülést okozhat. Alkarral kifelé hárítható. 62
v) Kalapácsököllel állra belülről A kettővel feljebbihez hasonló technika, csak a célpont miatt kevésbé sérülésveszélyes. 63
w) Kalapácsököllel állra kívülről A kettővel feljebbihez hasonló technika, csak a célpont miatt kevésbé sérülésveszélyes. x) Kalapácsököllel lágyékra Önvédelemben jól használható technikai, mellkas előtti védekező kéz lecsapásával, csípőfordítással kombinálva alkalmazandó, súlyos sérülést okozhat. Alsó védéssel oldalirányban hárítható. 64
B) Támadások könyökkel a) Egyenes könyök csapás állra Önvédelemben jól használható technikai, mellkas előtti védekező kar felfelé csapásával kivitelezhető, könnyebb sérülést okozhat. Oldalirányba eltolható, vagy ki lehet térni előle. 65
b) Egyenes könyök csapás gyomorszájra Gyomorszáj nehezen található el vele, de belépéssel, helyes kivitelezve szegycsont- vagy bordatörést okozhat a mellkason. Lépésből támadásnál mindenképpen a kitérés javasolt. 66
c) Könyök csapás hátra Hátsó támadás, hátsó fogás esetén használandó gyomorszájat célozva. 67
d) Könyök csapás oldalra Ritkán használható technika, leginkább több támadó esetén. e) Könyök csapás lefelé Akkor használható, ha a támadó derekat átfogva akar eltolni, gerincre célozva súlyos sérülés vagy halált is okozhat. 68
f) Köríves könyökcsapás állra Közelharcban nagyon jól használható technika, megfelelően kivitelezve kiütést eredményezhet, súlyos sérülés nélkül; nagyon gyors, nehezen védhető. g) Köríves könyökcsapás nyakra Válltól sokszor nehezen hozzáférhető, azonban nem olyan kemény a támadási felület, mint az áll, így könyök nincs akkor sérülésveszélynek kitéve. Nyaki ütőér eltalálása esetén ájulást okozhat. 69
h) Köríves könyökcsapás halántékra Magas támadó ellen nem használható, súlyos sérülést vagy akár halált is okozhat. Test csípő által irányított beleforgatásával nagyon nagy erő vihető bele. 70
C) Támadás nyitott kézzel a) Egyenes ütés tenyértővel orra Egyenes ököl ütéshez hasonló hatású, pontos technikai tudás és feledzett ököl nélkül ez kevésbé sérülésveszélyes a kézre nézve. b) Egyenes ütés tenyértővel állra Egyenes ököl ütéshez hasonló hatású, de utána ujjakkal könnyen támadhatóak a szemek. 71
72
c) Egyenes ütés tenyértővel mellkasra Leginkább a támadó megállítására használhatjuk, jelentős fájdalmat csak komoly ütőerő és pontos technikai kivitelezés esetén lehet vele okozni. d) Felfelé ütés tenyértővel orra Megfelelő erő és lendület esetén az orrcsontot feltolhatjuk az agyba, így halált okozhat. 73
e) Felfelé ütés tenyértővel állra Felütéshez hasonló hatású technika, közelharcban jól használható, oldalirányban hárítható. 74
f) Csapott ütés tenyértővel állra Kisebb erő esetén is enyhe agyrázkódást okozhat, és az így kialakult pillanatnyi harcképtelenséget kihasználhatjuk egy végleges ellentámadásra. g) Szúrás szemre Az ujjakat szorosan egymás mellé zárjuk, hogy támasszák egymást, a szemet az orrnyereg mellől indulva kifelé nyomjuk ki, mert ebben az irányba a legkevésbé rugalmas. Értelemszerűen maradandó sérülést okozhat. Legbiztonságosabban felfelé védhető. 75
h) Szúrás torokra A szegycsont fölé a puha részbe szúrunk, mely nagyon kellemetlen így jól használható a támadó eltávolítására, például ha két kézzel megakarja ragadni a nyakunkat. Extrém esetben súlyos sérülést is okozhat. Védeni oldalirányú eltolással vagy a könyök belső oldalára mért ütéssel érdemes. 76
i) Szúrás gyomorszájra Nehéz vele pontosan eltalálni a gyomorszájat, és különben hatástalan, sőt szegycsontot találva eltörhetnek az ujjaink, ezért csak nagy gyakorlattal és az ujjak feledzése után ajánlott önvédelemben használni. 77
j) Szúrás lágyékra Mint minden lágyéktámadás önvédelemben jól használható, és ráadásul szúrás után könnyen megragadhatjuk a nemi szerveket, és lefelé irányuló erős rántással szinte garantáltan súlyos sérülést okozhatunk. Védeni alsó védéssel oldalra eltolva lehet. k) Külső kézéllel halántékra kívülről A köríves, kívülről érkező technikákkal a rutintalan támadó védelmét meg tudjuk kerülni, ezért jól használható. Halántékot támadva súlyos sérülést is okozhat. Alkarral oldalra blokkolható. 78
l) Külső kézéllel halántékra belülről Befelé irányuló blokk után visszatámadásként jól használható, a védésnél kifordított csípőt visszarántva súlyos sérülés is okozható vele. 79
m) Külső kézéllel nyakra kívülről A nyaki ütőér összenyomása miatt megakadhat az agy vérellátása, így pillanatnyi harcképtelenséget okozhat. Védeni szintén alkarral vagy kézéllel kifelé érdemes. 80
n) Külső kézéllel nyakra belülről Lásd az előző két technikánál elmondottakat, azokból értelemszerűen adódnak a jellemzői. o) Külső kézéllel nyakra szemből Előrelendülő támadóra vagy lépéssel alkalmazva halált is okozhat, ezért mindenképpen érdemes kitérni előle. 81
p) Külső kézéllel oldalra kívülről A medencecsont és a bordák közötti puhább részre támadhatunk vele, könnyebb sérülést okozva, ösztönös védőmozdulat következtében megnyílik a fej védelme, ahova komolyabb technikát bevihetünk, így leginkább előkészítésre használható. 82
q) Külső kézéllel oldalra belülről A másik kézzel nem tudunk könnyen védekezni közben, illetve a támadás folytatása is nehézkes, ezért ritkán használható, leginkább több támadó elleni küzdelemben. 83
r) Külső kézéllel lágyékra Mellkas előtti védekező kezet jól le tudjuk csapni, és könnyen benyúlhatunk belőle a két láb közé, ahonnan fel tudjuk borítani az ellenfelet, amihez persze erő és technikai tudás szükségeltetik. 84
s) Belső kézéllel nyakra kívülről Ezeknél a technikáknál rendkívül fontos, hogy a hüvelykujjat teljesen behúzzuk a tenyér elé, hogy ne a hüvelyk ízületein, hanem tényleg a belső kézélen terhelődjön a támadás. Nagyon jól használható, gyors, köríves technika. t) Belső kézéllel nyakra belülről Villám gyorsan fel lehet csapni vele nyakra, elsősorban védésből visszatámadva. Kifelé hárítható. 85
86
u) Belső kézéllel tarkóra Nagyon közelharcban egészen a támadó mögé kerülhetünk vele, súlyos sérülést is okozhat. Másik kezünkkel zárva a támadó kezeit gyakorlatilag védhetetlen. v) Belső kézéllel oldalra Alsó védésből visszatámadva használható előkészítő technikaként. 87
w) Belső kézéllel gyomorszájra Előrelépő támadó esetén kitérésből használható, elsősorban földrevitel előkészítésére. 88
x) Belső kézéllel lágyékra Alsóvédésből visszatámadva alkalmazható hatékonyan, a külső kézéles verzióhoz hasonlóan borítással folytatható. 89
D) Támadások lábbal a) Egyenes térdrúgás fejre Lágyék vagy gyomorszáj találata után összegörnyedő támadóra alkalmazható a legjobban, súlyos sérülést okozhat. Alkarokat a térd és a fej közé téve tompítató a támadás. b) Egyenes térdrúgás gyomorszájra Nagyon jól használható technika, csípőt is belenyomva kiütés eredményezhet. Vállat megragadva megakadályozható az ellenfél kihátrálása, és előredönthető a felsőtest a jobb találati szög érdekében. Ügyeljünk rúgás közben, hogy a fejünket ne dugjuk túl közel a támadóhoz. Fejrúgáshoz hasonlóan védhető. 90
91
c) Egyenes térdrúgás lágyékra Önvédelemben rendkívül jól használható közelharc technika, súlyos sérülést okozhat. Tenyértővel erőteljesen, lefelé tolva védhető, de leginkább megelőzni érdemes zárt, kissé kifordult állással. 92
d) Köríves térdrúgás oldalra Zárt védekezés esetén oldalról is támadhatunk térddel, technikailag valamivel nehezebb és nem annyira hatékony, de például egy köríves könyök ütéssel folytatva hatékony kombináció lehet. Könyökkel védhetjük, igyekezzünk nem a térdet eltalálni, mert úgy sérülhet a karunk. 93
e) Köríves térdrúgás combra Nagyon jól használható önvédelmi technika, könnyebb sérülést okozhat, nagyon nehéz védeni. Szintén kombináció indítására érdemes használni. f) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával hasra Némi hajlékonyságot igényel, jól használható a támadó távoltartására, csípőt is beletolva, pontosan rúgva kiütést is eredményezhet. Az egyenes rúgás elől érdemes kitérni. 94
95
g) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával lágyékra Önvédelemben nagyon jól használható, ha a támadó még nem jött nagyon közel. Mindenképpen kitérni javasolt előle. h) Egyenes rúgás lábujj alatti párnával sípcsontra Rendkívül egyszerű és nehezen érzékelhető támadás, mezítláb a lábujjakat felfeszítve vagy kemény orrú cipőben nagy fájdalmat okoz, de nem eredményez súlyos sérülést. Abszolút javasolt technika. 96
i) Nyújtott lábfejjel rúgás lágyékra alulról Ha nem áll zárt állásban a támadó, akkor nem csak szemből, hanem alulról is rúgható a lágyék. Kitéréssel vagy a támadó lábának combok közé szorításával védhető. Súlyos sérülést okozhat. 97
j) Nyújtott lábfejjel rúgás külső combra Önvédelemben jól használható, nem igényel komoly technikai tudást, nem okoz súlyos sérülést, de ha a támadó combja nincs feledzve, akkor néhány pontos rúgással meghátrálásra kényszeríthető. Védeni ellépéssel, belefeszítéssel vagy lábszár beleemelésével lehet, de mindegyiknek megvan a maga nehézsége. 98
k) Nyújtott lábfejjel rúgás belső combra A comb belső oldala jóval érzékenyebb, ám általában nehezebb hozzáférni. Ha van rá lehetőség, akkor mindenképpen ajánlott technika. Zárt állással megelőzhető vagy ellépéssel védhető. 99
l) Nyújtott lábfejjel rúgás oldalra Nagyobb hajlékonyságot igényel, pontos rúgás esetén nagy fájdalmat okoz, a belső szervek roncsolódása esetén súlyos sérülést is okozhat. Karral kifelé blokkolható, amiből megfoghatjuk a lábat és visszatámadhatunk. 100
m) Külső lábéllel térdre Technikailag nehezebb rúgás, maradandó sérülést is okozhat, ellépéssel hárítható. n) Külső lábéllel hasra Technikailag nehezebb rúgás, mint a lábujj alatti párnával való rúgás, de a lábfej (elsősorban az ujjak) kevésbé van sérülésveszélynek kitéve a blokkolása közben. Előre, oldal irányba és hátra is tudunk vele rúgni, ami több támadó esetén nagyon hasznos lehet. 101
o) Hátra felé rúgás sarokkal Távolabb lévő támadó ellen használhatjuk, súlyos sérülés okozható vele, több támadó esetén jól használható. Kitéréssel érdemes hatástalanítani, elég alacsonyan van így blokkal nehezen hárítható. 102
p) Sarokkal külső combra Azonos erővel nagyobb fájdalmat lehet okozni, mint lábfejjel rúgva. Az ellenfelet meg lehet zavarni vele, mert nem számít rá, hogy ezzel a lábbal ebből az irányból támadjuk a combot, illetve ha kifordítottak, akkor vissza tudunk támadni vele. q) Sarokkal lábfejre Nagyon egyszerű, hatékony technika, a sarok az egyik legkeményebb csontunk, így a lábtő csontokban komoly kárt tehetünk. Mezítláb, keménytalpú cipőben vagy magassarkúban is alkalmazható, természetesen figyelembe kell venni, hogy az ellenfél cipője mennyire vastag és kemény. 103
r) Sarokkal hátrafelé sípcsontra Hátsó támadás, hátsó fogás esetén használható, nagyon nehezen érzékeli a támadó, így ha elsőre telibe találjuk a nagyon érzékeny sípcsontot, akkor lényegesen javíthatunk szorult helyzetünkön. 104
s) Sarokkal hátrafelé lágyékra Szintén hátsó támadás, hátsó fogás esetén használhatjuk, ha nem találjuk el a lágyékot, akkor belső combon is komoly fájdalmat okozhatunk. Leginkább zárt, kissé kifordult állással előzhető meg. 105
t) Sípcsonttal rúgás külső combra A lábfejjel rúgott verziónál némileg kisebb távolságból tudjuk indítani, és nagyobb fájdalmat tudunk okozni vele. u) Sípcsonttal rúgás belső combra A lábfejjel rúgott verziónál némileg kisebb távolságból tudjuk indítani, és nagyobb fájdalmat tudunk okozni vele. 106
v) Sípcsonttal rúgás oldalra A lábfejjel rúgott verziónál némileg kisebb távolságból tudjuk indítani, és nagyobb fájdalmat tudunk okozni vele. 107