Az üzleti jog egyes modern kihívásai

Az üzleti jog egyes modern kihívásai

Acta Caroliensia Conventorum Scientiarum Iuridico-Politicarum XVIII. Az üzleti jog egyes modern kihívásai Szerkesztette: Szuchy Róbert Budapest, 2017 Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Szerzők, 2017 Kutatásvezető: Dr. Szuchy Róbert A kutatás résztvevői: dr. Csáki-Hantalovics Éva Dr. Ercsey Zsombor Dr. Prof. Miskolczi-Bodnár Péter Dr. Szuchy Róbert A kézirat lezárva: 2017. április 30. ISSN 2063-4757 ISBN 978-963-9808-76-8 Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Felelős kiadó: Dr. Törő Csaba, dékán A kiadvány nyomdai munkálatait előkészítette: Patrocinium Kiadó A mű az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósul meg.

Tartalomjegyzék oldalszám Előszó...11 A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye és a tisztességtelenség polgári jogi tilalma...13 Előszó...15 I. Erkölcsi és jogi normák...17 1. Hasonlóságok és különbségek...17 1.1. Célok és tartalmak...17 1.2. A jogi és erkölcsi normák hatóköre...18 1.3. A jogi és erkölcsi normák megalkotói...20 1.4. A normakövető magatartás biztosítására hivatott eszközrendszer..21 1.5. A normakövető magatartást biztosítók személye...23 2. Dinamikusan változó kapcsolat...24 2.1. Jogi normát alkotnak egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt rosszallott...24 2.2. A jogi norma segítségül hív etikai fogalmakat (többek között a tisztességtelenség fogalmát is)...25 II. A tisztességtelenség tilalmának történeti előzményei...32 1. A tisztességtelenség tilalma a római jogban...32 2. A római jog glosszálásának korszaka...33 3. Bona fides a polgári törvénykönyvekben...33 4. Bona fides az egyes európai országok joggyakorlatában...36 III. A tisztességes és tisztességtelen magatartások köre...41 1. A tisztességtelenség fogalmának jogi definiálatlansága...41 2. Határesetek tisztességtelenségként való deklarálása...41 3. Kísérlet a tisztességtelenség fogalmának jogi pontosítására...42 3.1. Érdekalapon meghatározott tisztességtelenség...43 3.1.1. A jogalkotó által nem nevesített személyek érdeksérelme...43 3.1.2. Az érdeksérelmek túlzottan tág köre miatt egyes magatartások indokolatlanul minősülnek tisztességtelennek...44 3.1.3. A tisztesség erkölcsi fogalmának jogi pontosítása nehézségekbe ütközik...45 3.2. Üzleti tisztességtelenség...46 IV. A jóhiszeműség és tisztesség elve...48 1. A jóhiszeműség és tisztesség elvének története dióhéjban...48 2. A jóhiszeműség és tisztesség elvének a tartalma...50 2.1. Etikai szabályok a jogszabályban...50

2.2. A két bekezdés viszonya...51 2.3. Objektív tartalmú jóhiszeműség...51 2.4. Az alapelv funkciói...52 3. Az alapelv joggyakorlata...53 4. A jóhiszeműség és tisztesség elvének etikai megalapozottsága...54 5. A venire contra factum proprium tilalma...55 V. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Ptk.-ban...59 1. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Személyek jogában...59 1.1. Tisztességtelen magatartásra vonatkozó norma a személyiségvédelemben...59 1.2. Tisztességtelen magatartásra vonatkozó norma az egyesületek szabályaiban...61 2. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák a Szerződések jogában...62 2.1. Tisztességtelen általános szerződési feltételek...62 2.1.1. A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó közös szabályok...62 2.1.2. Tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabály a vállalkozási szerződésre irányadó normák körében...66 2.2. A késedelmi kamat tisztességtelen mértéke...67 2.3. A késedelmi kamat esedékessége...68 2.4. A pénztartozás teljesítésére rendelkezésre álló idő tisztességtelen meghatározása...68 3. Tisztességtelen magatartásokra vonatkozó normák az Öröklési jogban...70 VI. A tisztességtelenség tilalma a bírói gyakorlatban...72 1. A potenciális partner tisztességtelen eszközökkel való rábírása a szerződéskötésre...72 1.2. Ingyenes küldemény átvételi igazolása, mint szerződéskötésre irányuló ajánlat...73 2. A szavatosság joggyakorlata...73 3. Lízing...77 VII. A tisztességes és tisztességtelen magatartások köre, határvonala...78 1. Az erkölcsi és jogi szempontok eltérő eredményre vezethetnek...78 1.1. Mérlegelés erkölcsi szempontok alapján...78 1.2. Mérlegelés jogi szempontok alapján...78 2. A magatartás tanúsítójának a személye is befolyásolhatja az eredményt...79

2.1. Az erkölcsi norma hatóköre...79 2.2. A jogi követelmény személyi hatóköre...80 VIII. A tisztességtelenséggel rokon fogalmak a Ptk.-ban...82 1. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a Családi jogban...82 1.1. A gyám elmozdítása...82 1.1.1. A gyám által megvalósított joggal való visszaélés...82 1.1.2. A gyám kötelességeinek elhanyagolás...83 1.1.3. Méltatlanná válás a feladat ellátására...83 1.2. A rokontartás...84 1.2.1. Tartásra érdemtelenség általában...85 1.2.2. A tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tevő szülő érdemtelensége...86 1.2.3. A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartásra érdemtelensége...86 2. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a Dologi jogban...87 3. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák a kötelmi jogban és a szerződési jogban...88 3.1. Az utaló magatartás a szerződéskötés lehetőségével való kecsegtetés...88 3.1.1. Az utaló magatartás fogalma...88 3.1.2. Az utaló magatartás joggyakorlata...90 3.2. Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés...90 3.3. A másik fél helyzetének a kihasználása uzsora...91 3.4. Joggal való visszaélés...91 3.5. Feltűnő értékaránytalanság...92 4. Erkölcsi tartalmakat hordozó normák az Öröklési jogban...93 4.1. Érdemtelenség...93 4.2. Nevesített erkölcsi fogalmak alkalmazása...94 4.3. További erkölcsi tartalmú rendelkezések az Öröklési jogban...94 IX. A jóhiszeműség és tisztesség követelményének viszonya más erkölcsi követelményekhez...98 1. Viszony az elvárhatósághoz...98 2. Kapcsolat a jóerkölcsbe ütközés tilalmával...99 3. Viszony a joggal való visszaélés, nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmával...102 4. Viszony az együttműködés elvével...103 X. UNIDROIT Alapelvek...107

Felelősség az adójogban...113 Előszó...115 1. A jogalkotó felelőssége...116 1.1. Az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata...124 1.1.1. A jogbiztonság követelménye...126 1.1.2. Az adófizetés alapját képező gazdasági forrás...129 1.1.3. Az arányosság elve...133 1.1.4. Az adó mértéke...135 1.1.5. Mentességek és kedvezmények...136 1.1.6. A különadóztatás alkotmányossága...137 1.2. Jogszabály-szerkesztés egyszerűség...142 1.2.1. Gyakorlati példák...145 2. A jogalkalmazó felelőssége...147 2.1. Az adóigazgatási eljárás és a közigazgatási hatósági eljárás szabályozási kapcsolatáról...149 2.1.2. Nyelvhasználat...152 2.1.3. Adótitok vagy nyilvánosság nemzetközi kitekintés...153 2.1.4. A vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat...154 2.1.5. Néhány hazai jogeset...158 2.1.6. Az Európai Bíróság C-368/09. számú ítélete...161 3. Az adózó felelőssége...166 3.1. Az adózó minősítése...175 3.1.1. Megbízható adózó...176 3.1.2. A kockázatos adózó...178 3.2. Az Alkotmánybíróság vonatkozó döntései...179 Irodalomjegyzék...182 Rövidítések jegyzéke...199 Az energiajog legújabb kihívásai...201 1. Az energiajog szabályozásának fejlődési tendenciái és jövője...203 Bevezető...203 1.1. A Európai Unió belső energiapiaca...203 1.2. A hatályos villamos energetikai szabályozás...205 1.2.1. A szabályozás elvei...205 1.2.2. Szétválasztási szabályok...207 1.2.3. Hozzáférés a hálózatokhoz...207

1.3. Piacnyitás...208 1.4. Az Európai Unió szabályozásának fejlődési tendenciái...210 1.4.1. Az Energiaunió...210 1.4.2. Energiabiztonság...213 1.4.3. Teljesen integrált belső energiapiac...214 1.4.4. Új irányvonalak az energiafogyasztók számára...224 1.4.5. A fogyasztókkal szemben fennálló korlátok és akadályok...224 1.5. Az Európai Bizottság tiszta energiákra vonatkozó intézkedéscsomagja, a Winter Package...226 1.5.1. Az Európai szabályozás indokoltsága...226 1.5.2. A szabályozás új irányai...227 1.5.3. Az energiahatékonyság előtérbe állítása...229 1.5.4. Globális vezető szerep kivívása a megújuló energiaforrások területén...232 1.5.5. Méltányosság biztosítása a fogyasztók számára...237 1.6. A tiszta energiára való áttérést ösztönző szabályozási keretek...239 1.6.1. Szociálisan méltányos átmenet...239 1.6.2. A reálgazdasági teljesítmény uniós finanszírozása...241 1.6.3. A tiszta energiára való áttérésre irányuló beruházások megfelelő ösztönzői...241 1.6.4. Kutatás, innováció és versenyképpesség...243 1.6.5. A szükséges fizikai infrastruktúra kiépítése...244 1.6.6. Digitalizálás az energiaszektorban...245 1.7. A villamos energia belső piacáról szóló új irányelv-javaslat...246 1.7.1. A javaslat indokai és céljai...246 1.7.2. A piaci szabályok kiigazítása...250 1.7.3. A fogyasztók az energiaunió középpontjában...251 1.7.4. A villamosenergia-ellátás biztonsága...254 1.7.5. Regionális együttműködések...255 1.7.6. A szabályozói felügyelet hozzáigazítása a regionális piacokhoz.256 1.8. A szabályozás jogalapja, a szubszidiaritás és az arányosság...257 1.8.1. Jogalap...257 1.8.2. Szubszidiaritás...258 1.8.3. Arányosság...259 2. A földgáz szabályozás fejlődési tendenciái...262 2.1. A gázszolgáltatás szabályozásának történeti vázlata...262 2.1.1. A gázszolgáltatás mint technológia megjelenése magyarországon...262

2.1.2. Gázszektor a II. világháború után...263 2.1.3. Gázipar és állami befolyás a rendszerváltozás után...264 2.1.4. Az uniós csatlakozás hatásai a földgázszektor szabályozására...265 2.2. A gázszolgáltatás hatályos szabályozása...267 2.2.1. A gáztörvény...267 2.2.2. Kormányrendeleti szabályozás...273 2.2.3. A hivatal...275 Irodalomjegyzék...282

Előszó Az Igazságügyi Minisztérium 2016-ban hirdette meg a Jogászképzés színvonalának emelését célzó programokat, amelynek keretébe az oktatói-hallgatói közös kutatás- és oktatásfejlesztési programok megvalósításához nyújtott a Minisztérium támogatás. A Károli Gáspár Református Egyetem Államés Jogtudományi Karának Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéke keretén belül egy olyan kutatási témával Az üzleti jog egyes modern kihívásai pályáztunk eredményesen, amely tükrözi azt a sokszínűséget és a témaválasztás gazdagságát, amelyet a Tanszékünk oktat és kutat, amely meghatározza a főbb kutatási irányokat. A Tanszék Projektben részvevő oktatói jórészt jelenleg is az Egyetemünk Doktori Iskolájának témavezető oktatói, saját témavezetett doktorandusz hallgatókkal (Dr. Prof. Miskolczi-Bodnár Péter és Dr. Szuchy Róbert), illetve hamarosan témavezető oktatóvá kívánnak válni (Dr. Ercsey Zsombor). A Tanszék abban a szerencsés helyzetben van, hogy több olyan kiváló doktorandusz is kapcsolódik a Tanszék munkájához, akik nemcsak hogy az oktatási-vizsgáztatási (pl. vizsgafelügyelet) feladatokban tudnak rendszeresen részt venni, hanem kutatói munkájukkal, amellett, hogy a saját jövőbeli kutatói tapasztalataikat erősíteni tudják, hozzá tudnak járulni a Projekt eredményes megvalósításához. Jelen kutatómunkához Csáki-Hantalovics Éva doktorandusz szerzőként is jelentős mértékben hozzájárult. A Tanszék munkája során felmerült az igény, hogy a Jogi Karon a Doktori Iskola keretein belül olyan új kutatási irányok indulhassanak el, amelyek támogatni tudják a doktori képzés tevékenységét is, így annak a Tanszéki oktatók által történő tanya fejlesztését. Külön kiemelendő a Doktori Iskola két kutatási programja, a Felelősség program és a Piac-és technológia szabályozás program. A Tanszék oktatói e képzési programokban aktív oktatói és témavezetői szerepet töltenek be, valamint a Tanszék doktorandusz hallgatói is ezen doktori programokban vesznek részt. A felelősségi program a felelősség sokszínűségének megismerése, a különbségek felismerése, az egyes jogági felelősségi megoldások közötti eltérések okainak, funkciójának a megértése hozzásegíti a képzésben résztvevőt a doktori értekezés megírásához és későbbi kutató munkájához szükséges széles látókör kialakításához és annak a készségnek a kifejlesz- 11

Előszó téséhez, hogy az általa vizsgált témát több szempontból és elfogulatlanul közelítse meg. A Tanszéki kutatás eredményekén három, hiánypótló oktatási segédanyag elkészítést tűztük ki célul. Az első, a Dr. Miskolczi Bodnár Péter professzor úr által kutatott A jóhiszeműség és tisztesség elve - A tisztesség követelménye és a tisztességtelen magatartás polgári jogi tilalma. A második, az Dr. Ercsey Zsombor által kutatott Az adójogi felelősség témája. Harmadik rész pedig a Dr. Szuchy Róbert és Csáki-Hatalovics Éva által kutatott Az energiajog legújabb kihívásai című témakör, amely önmagában több altémát ölt fel, így az általános új energiajogi kihívásokon túl, a villamos energia és fölgáz piacának szabályozását vizsgálja. Így e három fő témakör az elkészült könyv egyes nagy fejezeteit adják, amelyek témák elkülönült jellegűek, mégis egységes egészet alkotnak és jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a joghallgatóink a legkorszerűbb ismereteket kaphassák meg, ezáltal beteljesítve a Minisztérium támogatásában kitűzött célokat. A szerzők 12

Miskolczi Bodnár Péter A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye és a tisztességtelenség polgári jogi tilalma

Előszó Jegyzetünk PhD képzésben résztvevő hallgatók számára készült, így a hatályos jogszabályok bemutatása kapcsán tudatosan visszafogott, feltételezve a szabályok ismeretét. A tananyag nagyobb teret szán arra, hogy bemutassa a különböző jogintézmények és erkölcsi követelmények kapcsolatát, öszszefüggéseit. A tananyag egyik fő súlypontját jelentő jóhiszeműség és tisztesség elve indokolta a történeti elemzést és nemzetközi kitekintést, hiszen hazai jogunkban csak 1991 óta létező, svájci és német mintára bevezetett jogintézményről van szó. A tisztességgel érintkező normák kapcsán célszerűnek láttuk a joggyakorlat erőteljesebb szerepeltetését a jellemzőnek tartott ítéletek rövid ismertetésével. A tananyag ugyanakkor tudatosan helyet hagy az egyéni kutatásoknak. A PhD hallgatók önálló kutatásait részben a fejezetek végén elhelyezett forrásjegyzékek biztosítják, amelyek Ariadné fonalaként a hallgató kezébe adnak néhány olyan irodalmat, amelyen elindulva - és további jogtudományi műveket is megismerve a hallgató elmélyedhet mindabban, amit a hazai és külföldi szakirodalom a témához kapcsolódóan kifejtett. Az egyéni kutatásokat segítik továbbá a fejezetek végén feltüntetett jogesetek, amelyek segítségével a PhD hallgató mélyebben megismerheti azt, hogy a bíróságok hogyan értelmezik a tisztesség fogalmát. A jegyzet szövege, vagy az ahhoz fűzött nagyszámú lábjegyzet tartalmazza a témához kapcsolódó jogszabályok releváns rendelkezéseit. Annak érdekében, hogy a PhD hallgatók ne csak a vizsgált anyaghoz legszorosabban kapcsolódó normákat lássák, és azokat környezetükben ne pedig abból kiragadva tanulmányozhassák, a jegyzethez kapcsolódik egy CD lemezen elérhető jogszabálygyűjtemény. A szerző tervezi egy másik gyűjtemény összeállítását, amely a vonatkozó jogeseteket gyűjti majd össze, megkönnyítve azok keresését, és csoportosításával elősegítve azok értelmezését. A jegyzet keretes szerkesztése biztosítja a címben jelzett téma tágabb összefüggéseinek megismerését. Az erkölcs és a jog dinamikusan változó kapcsolatrendszerének bemutatása ad alapot a részletszabályok helyes értelmezéséhez. A tisztességtelenséggel kapcsolatos jogi normák ugyanis híd szerepet töltenek be az erkölcs és a jog között. A tisztességtelenséggel kapcsolatos jogi normák három feladatot látnak el: 15

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... kijelölik az etikai tisztességtelenség jogi alkalmazási körét, tisztességtelennek nyilvánítanak bizonyos magatartásokat, jogkövetkezményt kapcsolnak a tisztességtelen magatartáshoz. A jóhiszeműség és tisztesség elvének és a Polgári törvénykönyvnek (a továbbiakban Ptk.) a tisztességre vonatkozó egyes rendelkezéseinek részletes elemzését követően a jegyzet a Ptk.-ban szereplő további erkölcsi fogalmak bemutatásával világít rá arra, hogy a jogalkotó a tisztesség/tisztességtelenség kérdéskörét egy nagyon széles etikai fogalomtár igénybe vételével rendezi. A keretes szerkesztés zárásaként a jóhiszeműség és tisztesség elvének néhány további erkölcsi alapú alapelvhez és szabályhoz való viszonya is bemutatásra kerül. 16

I. Erkölcsi és jogi normák A tisztességes magatartás tanúsítása eredendően egy erkölcsi elvárás, amelyre néhány helyen a jogszabályok is utalnak. A társadalom életét szabályozó normák mennyiségét illetően egy folyamatos és egyre erőteljesebb eltolódás figyelhető meg a jogi normák irányába. A tendencia azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos helyzetekben az etika szerep ne növekedne meg. A rendszerváltás is ilyen fordulópont volt, amely lebontotta a korábbi időszakban mesterségesen visszaszorított, sok esetben indokolatlanul jogi normával helyettesített etikai szabályok alkalmazása útjában álló akadályokat. A fenntartható fejlődés gazdasági gondolata is a morális normák iránti igényt erősíti. Reménykedhetünk abban, hogy a termelés és a profit minden áron való növelésével szemben, más megfontolások hosszú évek elteltével a gazdasági és üzleti élet szerves részévé válhatnak. A tisztességtelen magatartás jogi tilalmának elemzése előtt szükségesnek látszik elemezni az erkölcs és a jog kapcsolatát, mivel hasonlóságok és eltérések is megfigyelhetők a kétféle normarendszer között. 1. Hasonlóságok és különbségek Az erkölcs és a jog magatartás-szabályozó normarendszer. Mindkettő a kívánatos, elvárt magatartást rögzíti, a filozófia nyelvén a Sollen-t (a Sein-nel szemben), amely az esetek egy részében a hétköznapi, valóságos magatartásoktól eltérő, magasabb követelményszintnek megfelelő magatartás. A külső normarendszer működhet pozitív példákon keresztül, de sokszor egyszerűbb az elkerülendő magatartások tiltása. Az erkölcsöt és a jogot hagyományosan két önálló szabályrendszernek tekintik, ahol mindegyiknek megvan a maga funkciója, eszközrendszere. 1.1. Célok és tartalmak Az erkölcs és a jog céljai nem állnak távol egymástól, így a két normarendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz. A jog egyrészt olyan magatartások tanúsítását várja el, amelyek az erkölcs értékrendje szerint is követendők, másrészt az olyan viselkedést 17

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... tiltja, amelyet nem tekintünk etikusnak. A két normarendszer tartalma azonos tendenciát mutat. Vannak persze olyan helyzetek, amelyeket a két értékrend eltérően ítél meg. Szophoklész Antigoné című drámája a jog és az erkölcs konfliktusára épül. A jog eltérően ítéli meg a város védőit és a városra támadókat. Kreón király nem engedi elhantolni az elesett ellenséget, míg Antigoné a halottak illő eltemetésének örök emberi parancsára hivatkozik. A több ezer éves történet tragikusan sarkítja a két normarendszer különbségéből fakadó konfliktust, amellyel a közelmúltban is szembesülhettünk. Az 1956-os mártírok újratemetése során felszínre törtek a korábban lefojtott erkölcsi követelmények. Egy sarkított világ képére formált jog módosított értékrendje ideig-óráig maga alá gyűrheti a hagyományos erkölcsi követelményeket. A felgyülemlő feszültségek azonban előbb-utóbb felszínre törnek. Láthattuk, hogy a magyar történelemben mindez mekkora jelentőséghez jutott. Ma is vannak megítélésbeli különbségek attól függően, hogy jogi vagy etikai szempontból ítélnek meg egy bizonyos magatartást. A közvélemény nagyobb megértést tanúsít egyes fehér galléros bűncselekmények elkövetői iránt, mint a jog. A vállalkozók árakat, piacot is érintő megállapodásai tekintetében a gazdasági szféra elnézőbb, mint a versenyjog, amely kartellnek minősítve tiltja ezeket. A polgárok egy része elfogadja, ha nem kap számlát és szó nélkül tudomásul veszi az adószabályok csorbulását. Az erkölcs és a jog közötti különbséget azonban elsősorban nem az - egyre kisebb számú - eltérő megítélés adja. Bár közismert, hogy a jog nem azonos az igazsággal, de ezen nem azt kell érteni, hogy minden jogi norma igazságtalan. A jogi normák döntő többsége kiállja az erkölcsi szempontú vizsgálat próbáját. A jogi és etikai normák tartalmi rokonságban állnak egymással, sőt igen sokszor azonos tartalmúak. A jogi és erkölcsi normák tartalmi rokonsága segíti a másik normarendszer elfogadását, optimális esetben az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot. 1.2. A jogi és erkölcsi normák hatóköre Mind az erkölcsi mind a jogi szabályok között találunk olyanokat, amelyek a társadalom egészére valamennyi, vagy közel valamennyi tagjára vonat- 18

I. Erkölcsi és jogi normák koznak, és olyan normákat is, amelyek egy szűkebb csoport magatartását hivatottak befolyásolni. Az élet elleni bűncselekményeket mindenki számára tiltja a Büntető törvénykönyv, a közerkölcs a társadalom valamennyi tagjára vonatkozik. E közös vonáson túl azonban azt állapíthatjuk meg, hogy a jogi normák jellemzően az általánosításnak magasabb fokán állnak, személyi hatályuk szélesebb. Az a tény, hogy a jogi norma többnyire sokakhoz szól, egy sajátos hátránnyal jár. A jogszabály ha sokakat akar elérni olyan követelményt kell, hogy tartalmazzon, ami sokakra vonatkozik. A mindenki számára közös követelmények köre viszont véges. Az olyan normák, amelyek egy szűkebb közösséget céloznak, tartalmilag részletesebbek lehetnek Természetesen nem állítható, hogy minden jogszabály általános hatókörű és minden erkölcsi norma szűkebb közösségre vonatkozna. A jogszabályok között is találunk egy bizonyos tevékenységet végzőkre (pl. egy szakma képviselőire) vonatkozó előírásokat, és vannak mindenkihez szóló, kőtáblába vésett erkölcsi szabályok. A jogszabályok között azonban több az általános hatókörű, míg az erkölcsi normák sokszor egy kisebb közösséget szólítanak meg. Ez a statisztikai különbség alkalmat ad arra, hogy kialakuljon egyfajta munkamegosztás a jogi és az etikai normák között. A munkamegosztás úgy működik, hogy az etikai normák ráépülnek a jogi követelményrendszerre, azt bizonyos körben további elvárásokkal bővítik. Az üzleti életnek például megvannak a maga íratlan szabályai, amelyek többnyire részletesebbek, mint a jogi előírások. Az üzleti etika szakma-specifikus, az adott tevékenységhez erősen idomulnak az elvárások. A vázolt együttműködés még olyan esetekben is működhet, amikor a jogszabály is szűkebb személyi körre vonatkozik. A társadalom számára fontos hivatásokra külön jogi normákat alkotnak (ilyenek például az igazságszolgáltatással kapcsolatos szakmák, bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők). Csoport-specifikusak a tevékenység ellátásának feltételéül szabott képesítési előírások, egészségügyi követelmények, stb. Még az ilyen, kisebb közösségre irányadó jogszabályok mellett is létezhetnek ugyanazokra a személyekre vonatkozó erkölcsi követelmények, amelyek további iránymutatásként szolgálnak a csoport tagjainak. 19

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... A korábban jellemzően írásban nem rögzített etikai szabályok egy része különösen a XX. századtól egyre inkább írott formát ölt. Az etikai kódexekben olvasható megfogalmazások gyakran igen közel állnak a jogi normákhoz, hasonlóan hangzanak. A jogszabályoknak és az etikai normáknak ez - a korábbi irodalomban erőteljesen hangsúlyozott - formai különbsége fokozatosan elhalványul, számos területen teljesen meg is szűnik. Az egyaránt írásban rögzített szabályok gyökere azonos, létezik egy közös tartalmi magjuk, amelyet azonban az erkölcsi kódexek többnyire egy szűkebb közösség számára kiegészítenek, további elvárásokkal bővítenek. 1.3. A jogi és erkölcsi normák megalkotói Bár a jogszabályok és az etikai normák megalkotóinak személye különbözik, de a normaalkotás eredendően a társadalom egy nagyon szűk rétegének a kiváltsága. A normák megőrzésében és továbbadásában azonban gyakorlatilag az egész társadalom részt vesz. Aktív módon tanítással, neveléssel, példamutatással járulunk hozzá egy norma hosszú távú érvényesüléséhez. Passzív módon viszont mellőzéssel, tudatos elkerüléssel, szembefordulással azt segítheti elő a társadalom, hogy a ráerőltetett, nem kívánt, nem belülről fakadó normák kihulljanak az idő rostáján. Az erkölcsi követelmények forrását nem könnyű azonosítani. Minden generáció készen kapja az etikai elvárások zömét, amit némi módosításokkal ad tovább. Az erkölcsi normák központi része (pl. a szülőkről és a gyermekekről való gondoskodás, a szolidaritás) alig módosul, más részek gyorsabban változnak (pl. a rokonként számon tartott személyi kör szűkülésének következtében visszaszorul a kapcsolattartási, támogatási kötelezettség), egyes elemek pedig bizonyos korszakokban mélyreható változásokon mennek keresztül (egyistenhitre áttérés, ateizmus elterjedése). Az erkölcsi követelményrendszer éppen azért lehet hatékony, mert a közösség egésze, vagy újabban a közösség arra feljogosított tagjai önmagukra méretezve készítik, de legalábbis önmagukhoz igazítják a követelményrendszert. Jelenkorunk egyik sajátossága az etikai kódexek megjelenése és tömeges elterjedése. Az etikai kódexekben más az arány öröklött és az újonnan megalkotott normák között. Az adott generáció szerepe felértékelődik az irányadó etikai normák tekintetében, nevezetesen a módosításokkal 20

I. Erkölcsi és jogi normák megőrzés mellett megjelenik a tudatos újragondolás és főleg a korábban nem látott ütemű gazdasági-társadalmi fejlődés miatt az új etikai normák tudatos megalkotása. Abban azonban, hogy a frissen megalkotott etikai elvárások kérészéletűnek bizonyulnak, vagy a következő generáció is irányadónak tekinti majd őket, vagy legalábbis alapul szolgálnak a jövőbeli etikai normáknak, szerepet játszik a társadalom egésze, vagy az a szűkebb csoport, amelyre vonatkozik. A jognak mindig az állam a forrása. Többnyire egyértelmű az, hogy egy adott korban melyek a jogalkotó szervek. Az ítélkezés minden korszakban alakítja a jogi normákat, de ennek megengedettsége és elismertsége korszakról-korszakra változik. A jog nem utolsó sorban a jogalkotó szervek körében bekövetkező módosulások miatt folyamatosan változik. Bár a jogi normák között is vannak generációkon átívelőek, de összességében a jogszabályok változékonyabbak az etikai normáknál. 1.4. A normakövető magatartás biztosítására hivatott eszközrendszer Mind a jog, mind az erkölcs törekszik arra, hogy követelményeinek érvényt szerezzen, elvárásai megvalósuljanak, előírásait betartsák. Ez a közös cél azonban látványosan különböző módon valósul meg. A jog igen jelentős eszköztárat, azon belül differenciált eszközöket használ fel a jogi normák kikényszerítése érdekében. A megrovástól, pénzbeli joghátrány alkalmazásán és az elvárt magatartásra kötelezésen át a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésig terjednek a kényszerítő eszközök, amelyek révén elérhető a jogszabályokba ütköző magatartástól való tartózkodás. Az egyes jogágak a maguk egymástól is eltérő jogkövetkezményeivel az adott életviszonyokhoz jól idomulva igyekeznek biztosítani azt, hogy a jogi következmények arányosak legyenek a tett vagy mulasztás súlyával. A gazdasághoz leginkább közel álló jogterületek köréből az alábbi példák szemléltetik leginkább az eszköztár sokrétű voltát és differenciáltságát. A társasági jogban a tagkizárás intézménye a tagok számára, a vezető tisztségviselővé válás lehetőségétől való átmeneti megfosztás az ügyvezetők, igazgatók számára jelent egyfajta fenyegetettséget. A cégjog a társaságok feletti törvényességi felügyelet eszközeit veti be a jogsértő társaságokkal szemben. 21

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... A versenyjog eltilt a jogsértő magatartástól, annak abbahagyására kötelez, bírságot helyez kilátásba. Vannak olyan jogágak, amelyek jogsértőket fenyegető negatív szankciók (pénzbírság, kártérítés, eltiltás stb.) mellett a jogszerű magatartást tanúsítók számára pozitív jogkövetkezményeket kínálnak. A mézesmadzaggal kiegészülő korbács mint differenciált eszköztár két irányban képes a jogi normák megvalósulását biztosítani: ösztönzi azokat, akiket feltehetően ösztönzéssel is rá lehet bírni a jogkövető magatartásra és szankcionálja azokat, akik nem hajlanak a szép szóra. Ráadásul az egyébként elérhető pozitív jogkövetkezménytől való megfosztással megjelenik a szankcióknak egy újabb csoportja. A kért engedély megtagadásával, vagy megadásának feltételhez kötésével a közigazgatási jog a jogkövető magatartás érdekében lép fel. Ugyanilyen hatást képes kiváltani a kötelmi jog a jogkerülő magatartást tanúsító által áhított szerződés érvénytelenné, hatálytalanná nyilvánításával. A hagyományos büntetések helyett a kevésbé súlyos következménnyel járó magatartást tanúsítók kötelezettségvállalásának elfogadásával is zárulhat egy versenyfelügyeleti eljárás. A magánjog az eredeti állapot helyreállításának elrendelésével egyszerre sújtja a jogi normába ütközőt és segíti a jogkövető magatartás tanúsítóját. Az etikai normák betartását a közösség értékítélete biztosítja. Az enyhe rosszallástól, a társaságból való kinézésen át az üzletkötéstől való konzekvens elzárkózásig, ezáltal az üzleti életből való teljes kirekesztési terjedhet a közösségi szankciórendszer. Az etika eszközrendszere is széles skálán mozog, egészen enyhe hátránnyal járó következményektől a társadalomból való kirekesztésig terjed, mely utóbbi a legsúlyosabb büntetőjogi következménnyel vetekszik. Az etikai szankciók skálájának végpontjai közötti távolság nagysága ellenére megállapíthatjuk, hogy a jogi eszközrendszer differenciáltabb. Az erkölcs és a jog viszonyának tanulmányozása során a normasértőkkel szemben igénybe vehető eszközök témaköre első ránézésre a két normarendszer elkülönülését valló hagyományos szemléletet látszik alátámasztani. Akkor azonban, ha az egyes jogkövetkezményeken túl, a jogkövetkezmény alkalmazási feltételeit is vizsgáljuk, vagy éppen a lehetséges jogkövetkezmények közötti választás körülményeit figyeljük, akkor sok esetben az etikai szempontok jogba történő beszüremkedésének lehetünk tanúi. A tagot 22

I. Erkölcsi és jogi normák akkor lehet kizárni, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné, 1 mely veszélyt a joggyakorlat mindig az érintett tag által tanúsított magatartás fényében vizsgálja. Az ügyvezető és az igazgató alapvetően a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kell, hogy eljárjon, 2 ezt a viszonyítási rendszert felválthatja a hitelezők érdekeinek elsődlegessége. Annak megítélése során, hogy mikor jön el a váltás pillanata, erkölcsi szempontok mérlegelésének is helye lehet. 1.5. A normakövető magatartást biztosítók személye Megítélésem szerint a két normarendszer között - az egyes szabályok tartalmában, az átvett etikai fogalmak jelentésváltozásában, a normák személyi hatályában, a betartásuk érdekében alkalmazott jogkövetkezmények differenciáltságában a korábbi pontokban bemutatott különbségeken túl - abban van az igazi különbség, hogy ki működik közre a szabályok betartásában, betarttatásában. Az etikai normák betartását a szűkebb-tágabb közösség értékítélete biztosítja. A jog közhatalmi eszközöket is felhasznál a jogi normák kikényszerítése érdekében. A jogszabályok érvényre juttatása érdekében állami szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság, Gazdasági Versenyhivatal, stb.) működnek közre. Az állam különböző szervei útján fellép a jogi normákba ütköző magatartások felderítése, szankcionálása érdekében. E fellépésnek nem csak az a célja, hogy a konkrét elkövetőt megbüntesse, hanem a potenciális későbbi normaszegők elrettentése, tanítása is. A jogi és erkölcsi normák közötti legnagyobb különbség az állami eszközökkel való kikényszeríthetőség léte, vagy hiánya. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a társadalom életét szabályozó normák többségét nem azért tartják be, mert félnek a szankcióktól és az állami szervek fellépésétől. A jogkövetés mögött nagyon sokszor meghúzódik a jogszabállyal rokon erkölcsi norma önkéntes követése. Egy másféle késztetés hatására megvalósuló normakövetés segíti a hasonló tartalmú jogi norma elfogadását, az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot. 1 Ptk. 3:107. (1) bek. 2 Ptk. 3:112. (2) bek. 23

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... 2. Dinamikusan változó kapcsolat A fejlemények arra késztetnek, hogy az erkölcsre és a jogra, mint eredetileg ugyan különálló, de ma már bizonyos körben egymásra épülő, a másik normarendszer követelményeit felhasználó, azokat konkretizáló, felerősítő normarendszerekre tekintsünk. Már ez a fejlemény is el kell, hogy gondolkodtasson minket arról, hogy leegyszerűsítő és nem kellően pontos az a kép, amely két egymástól független normarendszerként láttatja az erkölcsöt és a jogot. 2.1. Jogi normát alkotnak egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt elítélendő A történelem előtti időben is szükség volt a közösség tagjainak együttélését rendező normákra. Az emberi magatartásokra vonatkozó első szabályok valószínűleg a közösség nagy többségének álláspontját tükrözték. A közösséget veszélyeztető magatartások szankciója alighanem a kirekesztés volt. A közösen formált viselkedési szabályok egy része szokássá, jogszokássá vált, majd feltehetően bizonyos változásokkal együtt jogszabályi formát öltött. Ennek a folyamatnak talán a leglátványosabb pillanata az első városállamok, majd a folyó menti kultúrák megjelenése, ahol jelentős számú jogszabályt alkottak meg. A következő jelentős lépcsőfokot a jogszabályok rögzítése jelenti, amely komoly előrelépést jelent a jogi normák időtállósága és széleskörű követése tekintetében. A jogi norma megjelenése nem szünteti meg az alapjául szolgáló erkölcsi szabályt, hanem ambivalens viszonyba kerül vele. Abban az esetben, ha a jogi norma és az erkölcsi szabály tartalma teljesen megegyezik, a két norma támogatja, erősíti egymást. Akkor viszont, ha a jogi norma nem pontosan ugyanazt tartalmazza, mint az alapjául szolgáló erkölcsi szabály, akkor a jogalkotó hatalom erősségétől, elfogadottságától és tartósságától függ, hogy a jogi normának lesz-e elegendő ideje ahhoz, hogy valamennyire a saját képére formálja etikai párját. A jogrendszerek kialakulásával nem zárul le az a folyamat, amelynek keretében erkölcsi normák jogi köntöst öltenek. Tekintettel arra, hogy az erkölcs folyamatosan alakul a közösségen belül, minden korszakban jelennek meg új etikai normák és módosulnak régiek, így az etikai normák jogi leképezése nem 24

I. Erkölcsi és jogi normák egyszeri lépés, hanem folyamat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jogszabályok csak erkölcsi normákra épülhetnének. A jogalkotás már korai időszakában szerteágazóbbá vált annál, hogy a közösség által korábban már kialakított normákat öltöztessen jogi formába és lásson el kényszereszközökkel. A jog szinte a kezdetektől hoz létre erkölcsi előzmények nélküli szabályokat is, a társdalomban kialakuló új hierarchikus viszonyokra alapozva. Sőt a jogi normák számának gyarapodásával egyre inkább eltolódik az arány az olyan jogszabályok javára, amelyek nem egy korábbi etikai normára mint előzményre épülnek. 2.2. A jogi norma segítségül hív etikai fogalmakat (többek között a tisztességtelenséget is) A jogi és az etikai normák közötti I. 1.2. pontban említett munkamegosztáson túlmenő, ezeknél is közvetlenebb kapcsolat is kialakulhat jog és erkölcs között. A jog sokszor felhasználja az etikai normákat, akként, hogy magába építi azokat. a) Közvetlen magába olvasztás A jogszabályok időnként utalnak erkölcsi szabályokra, jogilag előírva az erkölcsös magatartást, vagy éppen megtiltva az erkölcstelenséget, illetve negatív jogkövetkezményt fűzve az erkölcstelen magatartáshoz. Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. deklarálja a Polgári törvénykönyv 6:97. -a. Ki lehet tagadni az öröklésből azt, aki erkölcstelen életmódot folytat [Ptk. 7:78. (1) bekezdés e) pont]. A Polgári törvénykönyv tiltja a joggal való visszaélést, a Versenytörvény tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, anélkül, hogy a visszaélés fogalmát meghatározná. 3 A visszaélés fogalmának használatával is egy etikai követelményrendszer került át a jogba. A tisztesség az a fogalom, amely igen sok ponton és igen erőteljes kapcsolatot teremt jog és erkölcs között. A tisztességtelen magatartás 3 A versenytörvény terjedelmes példálózó felsorolással igyekszik segíteni azt, hogy a gazdasági erőfölényben lévők és a jogalkalmazók is megértsék azt, mit tekint visszaélésnek a jogalkotó. 25

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... etikátlan magatartás. A jog tiltja a tisztességtelen magatartásokat, továbbá követelményként írja elő a tisztességes magatartást. A magánjogban számos alkalommal találkozhatunk a tisztesség követelményével és a tisztességtelen magatartás tilalmával. A polgári jog alapelvként írja elő a jóhiszeműséget és tisztességet, valamint tiltja a tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazását. A fogyasztóvédelem tiltja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Az eljárásjogok tiltják a tisztességtelen eljárásokat. Számos jogszabály említi az üzleti tisztességet mint zsinórmértéket. A versenyjog alapelvként is tiltja a verseny tisztességtelen folytatását és számos konkrét tilalmat ír elő a hitelképesség csorbításán, az üzleti titok megsértésén, a jellegbitorláson át a bojkottig és az árverés tisztaságának megsértéséig. Hosszasan lehetne sorolni azokat a fogalmakat, amelyeket különböző jogszabályok azért használnak, mert az erkölcs olyan szinten világossá tette ezeket a fogalmakat, hogy egy jogalkalmazó számára egy konkrét eset megoldása során a fogalom etikai tartalma kellő fogódzót nyújt. Az erkölcsi normákra utalás több szempontból is előnyös jogalkotói lépés. A jogalkotás szempontjából praktikus oka van annak, hogy a jog utal az erkölcsre általában, vagy valamilyen erkölcsi fogalomra. A visszautaló jogi megoldás által elkerülhetők bizonyos ismétlések, rövidebbé válik a jog. A jóerkölcsbe ütközik és az erkölcstelen fogalmak alkalmazásával a jogalkotó egy hatalmas etikai normarendszert illeszt be a jogba, anélkül, hogy megismételné, pontosan rögzítené azokat a szabályokat, amelyek kiváltják a jogkövetkezményt (pl. a szerződés semmisségét, kikényszeríthetetlenné válását, illetve a remélt törvényes örökrésztől való megfosztást). Azáltal, hogy a jogalkotó felhasználja az etikai normákat, akként, hogy hivatkozik rájuk, megtakarítja mindazt a jogszabály előkészítő munkát és elkerüli mindazokat a kockázatokat, amelyek egy-egy fogalom definiálásával, részletes kifejtésével járnak. A jóerkölcs, az erkölcstelen, a visszaélés és a tisztességtelen fogalmak alkalmazása nagyobb mozgásteret ad a jogalkalmazónak. A bíró a perbeli tényállás olyan elemeit is képes lesz figyelembe venni, amelyre esetleg a jogalkotó nem gondolt. A devizahitel szerződések kapcsán indult perekben az ítéletek többek között ezeket az 26

I. Erkölcsi és jogi normák erkölcsi fogalmakat értelmezték az új típusú, hosszútávra szóló és e körülményekből fakadóan fokozott kockázattal járó ügyletek esetén. A jog a jóerkölcs jogszabályban való említésével, a visszaélés tiltásával és a tisztességes magatartás jogi követelménnyé tételével azon túl, hogy a jogalkotó beemeli az etikai normák egy korántsem jelentéktelen részét a jogba, és tágabb mozgásteret biztosít a jogalkalmazónak lehetőséget biztosít arra, hogy a változatlan szövegezésű jogi normát az adott korszakhoz igazodó tartalommal értelmezzék. Említettük korábban, hogy az erkölcs is változik, így a visszaélés és a tisztesség fogalma is generációról generációra némileg módosul. A bíró olyan esetben, amikor egy jogszabály nyomán egy magatartás tisztességes vagy tisztességtelen voltát kell, hogy elbírálja, mindig a tisztességnek az adott korszakban, a bíró generációja számára kijegecesedett tartalma alapján hozza meg döntését, ami nem feltétlenül azonos az etikai fogalomnak a jogalkotó által történt jogi nevesítése idején létező tartalmával. A tisztességre utalással a változatlan szövegű jogi norma lehetőséget nyújt a változások bizonyos mértékű figyelembe vételére. Ez a jogon kívüli rugalmasság elsősorban hirtelen és jelentősen megváltozó körülmények között nyer jelentőséget, de Magyarországon az elmúlt száz évben sor került néhány fordulatra. Megjegyezzük, hogy ezek a jogi normába beépülő erkölcsi fogalmak nem kerülnek ki az etikai normarendszerből a jogszabályi említés következtében. Valójában megkettőződnek, nevezetesen egyszerre lesznek részesei a jognak és az erkölcsnek. b) Az etikai fogalmak jogi értelmezése Az etikai fogalmak a jogi környezetben önálló életet kezdenek el élni. A jog magába építi, jogivá teszi az erkölcsi fogalmakat. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás változtat valamelyest a jogba beépülő erkölcsi gyökerű fogalom tartalmán. A jogszabályban történő említéssel bekövetkező kettőződést követően ezek a jogba bekerülő etikai fogalmak bizonyos módosuláson mehetnek keresztül, ha a jogalkotó jogszabályi úton megpróbálja értelmezni ezeket, 27

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... vagy megpróbálja tisztázni az etikai fogalom határterületeit. A jogi normákba a jogalkotó által beépített értelmező rendelkezések révén lehetőség nyílik arra, hogy a jogi normakörnyezet alapján az etikai jelentéstől kicsivel eltérő tartalmúvá váljon a fogalom. A jogszabályi kiegészítéstől, értelmezéstől kezdődően a jogszabályban rögzített fogalom már nem teljesen azonos az etikai fogalommal, csupán etikai gyökerű fogalomnak tekinthetjük. A tisztesség/ tisztességtelenség fogalmát definiálni, pontosítani próbáló jogszabályok többnyire az adott helyzetre koncentrálnak. A tisztesség etikai fogalmának konkrét helyzethez kötődően jogi normák útján történő konkretizálása az etikai fogalmak többszöröződésének a veszélyével jár, nevezetesen, hogy az eredeti etikai fogalom megjelenik, egy hasonló, de nem teljesen azonos tartalmú, jogilag értelmezett etikai fogalom is. További eltérést eredményezhet az eredeti etikai fogalom és a jogban rögzített etikai gyökerű fogalom között a jogalkalmazás. A jogalkalmazás során szükségképpen jogértelmezésre kerül sor, és mivel ezt nem az egész társadalom, hanem a jogalkalmazásra hivatott szervek végzik, a jogalkalmazás során nagy a valószínűsége annak, hogy a jogalkalmazó nem pontosan ugyanazt érti tisztesség alatt, amit az etikai gyökerű fogalom eredetileg tartalmazott. Ez önmagában nem jelent problémát, hiszen a jogalkalmazás mindig egy elvont norma konkrét helyzetre való adaptálása. Önmagában a tisztesség/tisztességtelenség erkölcsi fogalmában nem következik be változás azáltal, hogy egy bíró a tisztesség erkölcsi fogalmából az előtte lévő ügyben az annak megítélése szempontjából legfontosabb részeket használja fel. Kérdéses azonban, hogy a bírák minden egyes alkalommal a tisztesség teljes etikai fogalmából indulnak-e ki, vagy elkezdik követni azt, amit korábbi ügyek eldöntéséhez más bírák kiemeltek a tisztesség fogalmából egy hasonló de sohasem teljesen azonos másik ügyben. Amennyiben az erkölcsi fogalmak, így a tisztesség értelmezését tekintve terjedni kezd egyfajta jogi kényszerítő erő nélküli, de a gyakorlatban működő precedens rendszer, akkor egy idő után a bírói értelmezésben megjelenő tisztesség fogalom tartalma elszakad attól az etikai fogalomtól, amelynek alkalmazását pedig a jogalkotó a maga teljességében írta elő. A joggyakorlatban kialakulhat a tisztességnek egy újabb fogalma. Ha ez bekövetkezik, akkor a tisztesség kifejezés már a harmadik értelemben fordul elő, nevezetesen a tisztesség erkölcsi fogalma mellett megjelenhet a tisztesség jogalkotó által definiált, vagy kiegészítés 28

I. Erkölcsi és jogi normák útján értelmezett fogalma és harmadikként - a tisztesség jogalkalmazó által kialakított, az erkölcsi jelentésből leszűrt fogalma. Természetesen nem három, egymástól teljesen különböző jelentéstartalomról van szó, de valószínűsíthető, hogy az erkölcsi normák körébe tartozó fogalmaknak - a jogi szabályozási környezet és a joggyakorlat hatására - idővel kialakul egy olyan jelentése, amely már nem teljes mértékben azonos az eredeti tartalommal. Abban az esetben, ha a tisztesség mint kapcsoló fogalom a korábbi ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel lévő bíró számára már nem ugyanazt jelenti, mint az eredeti erkölcsi fogalom, akkor komoly probléma jelentkezik. A tisztesség fogalom alkalmazása elveszíti azt az előnyét, amely miatt alkalmazásra került, nevezetesen, hogy nem kell definiálni, nem kell körülírni, mert a készen kapott etikai zsinórméce alapján eldönthető, hogy egy magatartás tisztességes vagy tisztességtelen. Elképzelhető, hogy az összeférhetetlenség, vagy az uzsora eredetileg tisztán erkölcsi fogalmai ilyen fejlődési folyamatot jártak be, mire mai azt etikai fogalomtól elszakadó jogilag definiált jelentésüket elnyerték. Fontos tehát, hogy a jogalkotók és jogalkalmazók tudatában legyenek annak, hogy a legjobb szándékú értelmezés is veszélyeket rejt magában. Valószínűleg létezik azonban egy ellentétes irányú folyamat is. Nevezetesen, hogy a jogalkotói és főként a jogalkalmazói értelmezés átszivárog a hétköznapokba. Az erkölcsi fogalom a jogalkalmazáson kívül is kezd olyan tartalmat ölteni, amilyet a bírák és más jogalkalmazók annak tulajdonítanak. Ez a folyamat megítélésem szerint - lassabban megy végbe, mint a fogalmak differenciálódása, amely a jogalkotás és a jogalkalmazás során következik be. Ez a folyamat lassúsága ellenére - esélyt ad arra, hogy ugyanannak a fogalomnak a jogi és etikai tartalma ismét közelítsen egymáshoz és a feltehetően megmaradó különbség már ne legyen akkora, hogy az etikai gyökerű fogalom jogi alkalmazásával járó eredeti előnyök kihasználását ellehetetlenítse. Következtetések A tisztességtelen magatartás jogi tilalma szorosan kapcsolódik a tisztesség erkölcsi követelményéhez, ezért a tisztességtelenség jogi fogalmának elemzése előtt célszerűnek látszik vizsgálni az erkölcs és a jog kapcsolatát. 29

A jóhiszeműség és tisztesség elve. A tisztesség követelménye... Hasonlóságok és eltérések is megfigyelhetők a kétféle normarendszer között. Az erkölcs és a jog közötti különbséget azonban elsősorban nem az - egyre kisebb számú - eltérő megítélés adja. A jogi normák döntő többsége kiállja az erkölcsi szempontú vizsgálat próbáját. A jogi és etikai normák tartalmi rokonságban állnak egymással, sokszor teljesen azonos tartalmúak. A jogi és erkölcsi normák tartalmi rokonsága segíti a másik normarendszer elfogadását, optimális esetben az azzal való azonosulást. Hosszú távon nem tartható fenn egy olyan jogrendszer, amely nélkülözi a társadalmi elfogadottságot. A jogi és erkölcsi normák folyamatos hatást gyakorolnak egymásra. Sok esetben az etikai szempontok jogba történő beszüremkedésének lehetünk tanúi. A hagyományos etikai fogalmaknak részben a jogalkotás, részben a joggyakorlat hatására kialakul egy jogiasított változata. Másrészt viszont a jogalkotói és főként a jogalkalmazói értelmezés átszivárog a hétköznapokba. Az erkölcsi fogalom a jogalkalmazáson kívül is kezd olyan tartalmat ölteni, amilyet a bírák és más jogalkalmazók annak tulajdonítanak. Külön kell választani a tisztességtelenség erkölcsi és jogi fogalmát. A tisztességtelenség erkölcsi fogalmát nem lehet úgy definiálni, ahogy a jogban a használt fogalmak meghatározhatók. Az etikai szempontból tisztességtelen magatartások köre többé-kevésbé pontosan meghatározható, bár ez a kör az idő múlásával változik, és léteznek kisebb-nagyobb különbségek attól függően, hogy a társadalom mely rétege szempontjából próbáljuk behatárolni a fogalmat. A jegyzetben az erkölcs fogalma alatt elsősorban a közerkölcsöt értjük, azaz a társadalom egésze által tudomásul vett etikai normákat. A jogalkotó időnként kísérletet tesz arra, hogy valamilyen szempontból értelmezze a tisztességtelenség fogalmát, meghúzza annak határait (pl. a tisztességtelen verseny kapcsán). Az ilyen kísérletek eredményeként a tisztességtelenség jogi szempontú értelméhez jutunk közelebb a tisztességtelenség általános erkölcsi fogalma helyett. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a jogalkotói próbálkozás eredményeként nem született meg a tisztességtelenség általános jogi fogalma. A jogi úton értelmezett tisztességtelenség egy bizonyos jogi probléma megoldásához használható, egy körülhatárolt területen működhet, de nem tekinthető általános érvényűnek. A különböző jogalkotói fogalomtisztázási kísérletek sokszor nem is törekszenek egy 30

I. Erkölcsi és jogi normák általános fogalom meghatározásra, hanem csak pontosítani, kiegészíteni kívánják a tisztességtelenség erkölcsi fogalmát. A pontosított tisztességtelenség fogalom jogi jellege ellenére csak egy bizonyos jogterületen alkalmazandó. Az etikai értelemben használt tisztességtelenség más etikai fogalmakhoz hasonlóan úgy tölti be szerepét, hogy a jogalkotó a használt kifejezés etikai értelmére utal, a jogon kívül ismertté vált jelentést használja fel ahelyett, hogy pontosan meghatározná, vagy példálózó jelleggel felsorolná azt, hogy milyen magatartásokra is gondol. A jegyzet felhívja a figyelmet a két normarendszer dinamikusan változó kapcsolatára. A kétféle normarendszer között kétirányú átjárási lehetőségek nyílnak. Gyakran alkotnak jogi normát egy olyan magatartás tiltására, amely korábban erkölcsi norma alapján volt elítélendő. Más esetekben viszont a jogi norma segítségül hívja a tisztességtelenség fogalmát azért, hogy elkerüljön egy bonyolult fogalom meghatározást, vagy lista készítését. Az első eset a jog előretörését mutatja az etikai normákkal szemben, a második viszont - éppen fordítva az etikai normák erősödésére vezet. Forrásjegyzék Birher Nándor Abonyi János: Normák, kapcsolatok, igazság. Polgári Szemle 2015/4-6. 52-59. o. Miskolczi Bodnár Péter: Az erkölcs és a jog szoros kapcsolata. Polgári Szemle 2015/4-6. 27-33. o. Tarnóczi Tibor Fenyves Veronika Bács Zoltán Böcskei Elvira: Versenyképesség és gazdasági etika. Polgári Szemle 2015/4-6. 104-113. o. Jogesetek A jóerkölcsbe ütköző szerződések: BH 592/1997, BH 112/1999, BH 366/1999, BH 24/2000, BH 260/2000, BH 111/2001, BH 267/2002, BH 451/2003, BH 141/2004, BH 2012/7/G4, BH 260/2000, Uzsorás szerződések: BH 326/1996, EBH 436/2001, 31