Eramus+ Munkatársi Mobilitás 2016. Munkatársi beszámoló (Németország, Rostock 2016.07.18-2016.07.24.) Kedvezményezettek: Bereczkiné Molnár Éva, Borsosné Gróf Gyöngyi, Dechertné Gelencsér Anna, Dudás Hedvig, Galgóczy Éva, Kovács Marianna, Labádi Anita, Magyar Györgyi, Papp Sámuel László, Ridegné Kiss Erika, Schultz Éva, Szabóné Borbás Anikó, Szűcs Ferenc, Vargáné Bukucs Zsuzsanna Készítette: Bereczkiné Molnár Éva igazgatóhelyettes
Erasmus+ munkatársi mobilitást elsőként nyert iskolánk, így a szervezést és a szakmai rész összeállítását is nagy reményekkel, izgalommal és mindenek előtt nagy körültekintéssel terveztük, szerveztük. Igyekeztünk olyan témát választani a pályázat megírásakor, amely téma a 18. életévüket betöltött felnőtt diákoknak az iskolánkban történő továbbtanulás esetén pluszt ad majd a tanulmányaik során. Gondoltunk a pedagógusokra is, akik fejleszteni/érzékenyíteni szeretnék magukat az Y és Z generáció IKT eszközök használatának elvárásaikhoz, a diákokban kialakult média függőségre tekintettel. Különböző szakos munkatársak alkották a csoportot, így lehetősége volt mindenkinek arra, hogy saját szakirányának újdonságát felismerje a sűrű és jól megszervezett szakmai programokban. Indulás előtt többször egyeztettünk. Warnemündében az AIDA Cruise társaságnál tett látogatásunk nem csak a vendéglátó-turisztika szakos munkatársaknak volt hasznos, hanem többen felismerték azt, hogy más szakmák diákjainak is hasznos lesz ez a film, pl.: logisztikusoknak, kereskedőknek is. Ezt megerősítette a hajókikötőben a Cruise Centerben tett látogatásunk is, mely ugyanezen a napon volt. Az érdekessége ennek a helynek az volt, hogy mint egy határállomáson itt is ugyanolyan előírások vannak a beléptetésnél, és a kikötőben való mozgásnál is.
A humánerőforrás gazdálkodás része pedig minden szakon hasznosítható a toborzás és kiválasztás tekintetében. A kikötő is nagy élmény volt mindenki számára, hiszen itt, egy kisebb határellenőrzés van, amit részletesen megmutattak. A függőségi intézet főleg az empatikus képességünket, a kommunikációs készségeinket fejlesztette, mégpedig, abban az irányban, hogy a média függőségben szenvedő diákok felé, hogyan tudunk úgy közelíteni, hogy ne bezárkózzon, hanem kicsit megnyíljon irányunkba. Itt módszereket is megismertették velünk, például, hogyan érdemes a tanórát felépíteni, megszervezni, hogy a szenvedélybeteg diákokat is be tudjuk vonni az óra menetébe. Nagyon érdekes volt hallani, hogy Németországban már évekkel ezelőtt felismerték a média függőséget, ennek ellenére elég apró léptekkel haladnak előre, bár az egészségügyi intézmények, a helyi városháza, és a helyi civil szervezetek már együtt tudnak működni, bár ez még leginkább a prevenció területén mutatkozik meg. Kommunikációs készség, idegen nyelvhasználat: Mindenkinek kellett használnia az idegen nyelvet, hiszen közlekedni, vásárolni kellett. Az idegen nyelvszakos tanárok, akkor, amikor nehezebb (szakmai) szöveget hallgattunk vagy aktívabb környezetben folyt a beszélgetés segítettek a még nem jól beszélő munkatársaknak. A második nagy témánk az IKT eszközök használata, annak bemutatása volt. A Bad-Doberani fogadó intézmény tanárainak tartott Prezi bemutató német nyelven folyt, és utána a német munkatársakkal folytatott beszélgetés is. A programon a kooperáció is kialakult, a helyi szakképzést ismertették velünk a német iskolából érkező tanárok. Sajnos az iskolában nem tudtuk megtartani az oktatást, mert az
iskola műszaki okok miatt be volt zárva (Nem volt áram előre nem látható ok miatt). Így a hotel egy konferencia termét béreltük ki erre a célra, de az oktatás így is nagyon élvezetes volt. A harmadik témánk az óceánjáró hajók működése/működtetése, és az erről készített film anyagának összeállítása. A Costa Favolosa fedélzetén pedig, mind az utas, mind a személyzeti oldalról hasznos információkhoz jutottunk. Nagyon jó volt, hogy a legtöbb helyen hagytak forgatni, így nagyon sok nyers képpel jöttünk haza. Részesei voltunk az utasmozgatás logisztikájának, hiszen az óceánjáró épp kikötött, és az utasok ekkor hagyták el a fedélzetet. A színház teremből épp akkor engedték ki az oda beirányított utasok egy részét a fedélzetre, amikor mi a színházterembe mehettünk be. Jó volt egy ilyen szervezett munkát látni. Fejlődött a rugalmassági-, alkalmazkodó képessége, és az empatikus készsége a munkatársaknak. A csoport problémamegoldó képességét igazolta, hogy a fogadó iskolánál kialakult rendkívüli helyzet
miatt történt átszervezés sikerült megoldani. Együtt mozgott a társaság, így az alkalmazkodás fő szerepet kapott. Amikor a feladatokat kisebb csoportokban kellett megoldani, a munkatársak között nagyon jó csapatszellem alakult ki (pl.: kora reggel a hajó befutásáról készített anyagnál). Ez az út és az általa generált környezet, programok igazi barátságokat szültek. Megismertük egymás érdeklődési körét, oly módon, hogy egyszerűen részesei lettünk annak (pl.: tengeralattjáró hajón munkatársunk szakmai idegenvezetést tartott nekünk). Nagyon jó programok voltak a fent leírtakon kívül, ami a filmkészítés és a tananyag elkészítése miatt jöttek létre. Ilyen volt az Óceánjáró hajó indulásának felvétele, hiszen nem tudhattuk, hogy erre lesz alkalmunk, és egy kikötést is sikerült filmezni, bár itt meg volt kötve a kezünk, hiszen a kikötő egyben határként is működött a le- és felszálló utasok esetében. Megtapasztalhattuk a kikötő sokszínűségét is nemzetek, ételek, tekintetében, és árukínálatban is. A szabadidőnkben közös programot szerveztünk Rügen szigetére, útközben megtekintettük a Prorat. Közös programokat is szerveztünk, ilyen volt a Rostock városának a megtekintése.
A haza utazást úgy szerveztük, hogy az egész napot a csoport Berlinben töltse. A Projektkoordinátor idegenvezetést tartott minden résztvevő számára, ami nagy siker volt a csoportnak, hiszen voltak olyanok, akik eddig csak olvastak Berlinről. Budapest, 2016. július 25.