Önkormányzatok és a szociális gazdaság. Írta: Soltész Anikó

Önkormányzatok és a szociális gazdaság Írta: Soltész Anikó 1

1. A szociális gazdaság európai előtörténete... 4 1.1 A szociális gazdaság szükségességének elismerése... 4 1.2 A támogatás deklarálása... 4 1.3 Szerepvállalás az integrált fejlődési modellben... 5 1.3.1 A szociális gazdaság a XXI. század fejlődési útjainak egyike... 5 1.3.2 Fókuszban a munkahelyteremtés új forrásai... 6 1.4 Működési alapelvek kialakítása... 7 2. A szociális gazdaság és/ vagy harmadik, köztes szektor... 8 2.1 A közösség-alapú gazdaság aktualitása... 8 2.2 A Harmadik Szektor szervezetei... 8 2.3 A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez... 9 3. A szociális gazdaság hazai előzményei... 10 3.1 A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek és tevékenységeik... 10 3.1.1 A szervezetek kapcsolatrendszere... 10 3.1.2 A szervezetek domináns tevékenységei... 11 3.1.3 A nonprofit szervezetek által elért eredmények... 12 4. A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata... 12 4.1 Az önkormányzatok, mint finanszírozók?... 12 4.1.1 Függés az önkormányzati támogatásoktól... 12 4.1.2 Az együttműködés fejlődése... 13 4.1.3 Ellentmondás és esetlegesség a kapcsolatokban... 13 4.1.4 Az egyoldalú függés feloldása... 14 4.2 A szociális gazdaság és az önkormányzatok: partnerségben?... 15 4.3 Melyek a partnerség jelenleg látható és érzékelhető akadályai?... 15 4.3.1 A kölcsönös információhiány... 15 4.3.2 A szektor átpolitizáltsága... 16 4.3.3 Gyenge civil befolyás a jogalkotásra... 16 4.3.4 Képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok hiánya... 17 2

4.3.5 Folyamatok, eredmények kiszámíthatatlansága... 17 4.3.6 Kommunikációs problémák... 17 4.4 Milyen partneri szerepekben támaszkodhat az önkormányzat a civilekre?... 18 4.4.1 Közvetítőszerep a lakosság és az önkormányzat között... 18 4.4.2 Sikeres pályázók, forrásgenerálók... 18 4.4.3 Stakeholderek... 19 4.4.4 Referencia csoportok... 19 4.4.5 CSR kedvezményezettjei... 19 4.4.6 Elkötelezett és önkéntes résztvevők a közügyek megoldásában... 20 4.4.7 Kiterjedt kapcsolatrendszer birtokosai... 20 4.4.8 Térségi, regionális kapcsolatok kialakítói... 20 4.5 Miben működhet együtt az önkormányzat a civilekkel?... 20 4.5.1 A közfeladatok megoldása... 20 4.5.2 A feladatátadás előnyei és hátrányai... 21 4.5.3 Kölcsönös tanulás kell a továbblépéshez... 22 5. A többszereplős szociális gazdaság a helyi kooperáció perspektivikus területe... 22 5.1 A szociális gazdaságban felhalmozott tapasztalatok... 23 5.1.1 Modell értékű módszerek és munkaformák... 23 5.1.2 Munkaerőpiaci szolgáltatásokon túlmutató tapasztalatok... 23 5.2 A felhalmozott tapasztalatok kihasználásának feltételei... 24 5.2.1 Támogatás vagy önfenntartás?... 24 5.2.2 Egyértelmű feladatmeghatározás és feladatmegosztás... 25 5.2.3 Összefogás, ernyőszervezetek alá tömörülés... 26 5.2.4 Ismertség, elismertség, presztízs növelése... 26 5.2.5 Stabilitás és kiszámíthatóság megteremtése... 26 5.2.6 Piachelyettesítés és /vagy piacfejlesztés?... 27 6. Irodalomjegyzék... 27 3

1. A szociális gazdaság európai előtörténete 1.1 A szociális gazdaság szükségességének elismerése A 90-es években jelentkező munkaerő felesleg felszívására a formális gazdaság által teremtett munkahelyek nem bizonyultak elegendőnek. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű csoportok esetében, akik sok esetben végleg kiszorultak a munka világából. A tartósan magas munkanélküliség az Európai Unió népességének elfogadhatónál nagyobb %-át sújtja, kirekesztve őket a munkaerőpiacról és szélsőséges esetben magából a társadalomból is. A foglalkoztatás első vonalbeli tartalékai a termelékenység növekedése, és az utóbbi évek recessziója miatt kimerültek még azokban az országokban is, ahol a tipikus mellett az atipikus foglalkoztatási formák részmunkaidő, távmunka, osztott munkaerő- már elfogadottá váltak. A foglalkoztatás bővítésével kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket az Európai Unió fejlettebb régióiban sem könnyű teljesíteni. A lehetőségek keresése a szociális gazdaság felé fordult, amelynek a Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcstalálkozó már 1997-ben megadta a hivatalos elismerést. 1.2 A támogatás deklarálása 2001-ben az Európai Bizottság is deklarálta, hogy a szociális gazdaság hozzájárul az Európai Unió olyan kulcsfontosságú politikai célkitűzéseihez, mint - a foglalkoztatás és a szociálpolitika, - a bővítés, - a regionális fejlesztés, - a közbeszerzés, - az alkalmazotti tulajdonlás és a munkaszervezés, valamint - a fejlesztés támogatása. 4

Az EU Tanácsának a tagországok foglalkoztatási politikája 2001. évi irányelveiről szóló határozata kimondja, hogy A tagállamok támogatják a szociális gazdaság versenyképes fejlődésének és munkahelyteremtő képességének fokozására irányuló intézkedéseket, különösen azokat, amelyek olyan áruk termelését és szolgáltatások nyújtását biztosítják, amelyek a piac által még ki nem elégített igényekkel kapcsolatosak, és megvizsgálják ez intézkedések bármely akadályát, azzal a céllal, hogy azokat csökkentsék. 1 1.3 Szerepvállalás az integrált fejlődési modellben 1.3.1 A szociális gazdaság a XXI. század fejlődési útjainak egyike Unió Fehér Könyve a növekedésről, versenyképességről és a foglalkoztatásról felvázolta a szociális gazdaság koncepcióját, mint a XXI. század fejlődési utjainak egyikét. A Lisszaboni és a Gothenburgi Európa-csúcsokon megfogalmazottak szerint az Európai Unió olyan integrált fejlődési modellt szeretne megvalósítani, melynek négy fő eleme - a foglalkoztatás, - a szociális kohézió, - a versenyképesség és - a fenntartható fejlődés. E komplex modell megvalósításában a szociális gazdaság komoly szerepet vállalhat, hiszen természeténél fogva mind a négy faktort tekintetbe véve folytatja működését. 2 Az Unió akkori megállapítása szerint a szociális gazdaság keretében a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatások piaccá szervezésével 3 millió új munkahely hozható létre: a szociális partnerek e témáról szóló, 2007. novemberi konferenciáján elhangzott, hogy e jóslat valósággá vált. 1 CECOP (2002) 13.o. 2 European Communities (2003) 7.o. 5

1.3.2 Fókuszban a munkahelyteremtés új forrásai Az új modellnek megfelelő, munkahely-teremtésre ösztönző foglalkoztatási politikák középpontjában nem a munkanélküliek különböző csoportjai állnak, hanem azok a tevékenységek, melyekkel a legkevesebb helyettesítő hatás mellett történhet a foglalkoztatottság bővítése. Ezek a tevékenységek megnövelik a képzetlen munkaerőre irányuló keresletet, így ez a fejlesztési modell összhangban áll a tartós munkanélküliek összetételével. Az így létrejött munkahelyek védettek a nemzetközi versenytől, másrészt az általuk előállított termékek és szolgáltatások javítják a háztartások életfeltételeit. A szociális gazdaság lehetséges tevékenységeiként a következők ismertek: 1. Személyi szolgáltatások otthoni segítség idős és testileg vagy szellemileg fogyatékos embereknek háztartási alkalmazotti munkák: főzés, mosás, vasalás, takarítás gyermekfelügyelet tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálása, a problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése lakóházak őrzése, portaszolgálat vidéki, vagy a város-központoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése főzött étel, vásárolt áruk házhoz szállítása 2. Audiovizuális szolgáltatások, új információs és kommunikációs technikák bevezetése 3. Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés 4. A környezet gondozása elöregedett épületek felújítása, komfortosítása, őrzése helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele (pl. mozgás-korlátozottak számára is) céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken belül és között 6

szelektív hulladék-gyűjtés, újrahasznosítás 5. Környezetvédelem természetvédelmi területek gondozása csatornázás, csatornatisztítás minőségi standardok betartásának monitorozása energia-megtakarító eljárások elterjesztése, különösen a háztartások körében. 3 1.4 Működési alapelvek kialakítása Míg a második munkaerőpiac alapjait Németország, addig a szociális gazdaság működésének legfontosabb alapelveit Franciaország alakította ki. A francia tapasztalatok alapján a szociális gazdaság lehetőségeinek kihasználása 3 tényezőtől függ. Ezek: 1. Valós kereslet megteremtése a szolgáltatások árának csökkentésével, az igénybevevőknek nyújtott kedvezményekkel, a szolgáltatóknak nyújtott támogatásokkal, illetve az alkalmi munkák legális keretek közé terelésével. 2. A kínálat megszervezése a kínált szolgáltatások összetételének javítása főként a jogi háttér nyújtotta lehetőségek szélesítésével, támogató jogi formák kialakításával. 3. A szükséges szakmák professzionalizálása képzés és akkreditáció formájában, amely hozzájárul a feketegazdaságban folyó tevékenységek legálissá tételéhez is. 4 A második-un. támogatott munkaerőpiachoz képest, a szociális gazdaságban kiemelkedő szerepet játszik - a foglalkoztatás keretében létrejövő termékek és szolgáltatások életképessége, 3 NKE (2001) 368.o. 4 Frey (2001a) 41-44.o. 7

- a tevékenység fenntarthatósága. Ennek megfelelően az Európai Unióban ez a modell vált a növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás stratégiájának részévé, amelyen keresztül az Unió fémjelének nevezhető szociális kohézió is érvényre jut. 5 2. A szociális gazdaság és/ vagy harmadik, köztes szektor 2.1 A közösség-alapú gazdaság aktualitása Az uniós normáknak megfelelően az állami szerepvállalás egyre szűkül, a közszféra zsugorodásának lehetünk szemtanúi. Emellett a helyi szintű, speciális igények kielégítésében, a régióspecifikus munkaerőpiaci problémák megoldásában a központi szervezetek hatékonysága természetükből adódóan nem megfelelő. A forprofit szféra ugyanakkor csak abban az esetben válik érdekeltté abban, hogy betörjön ezekre a piacokra, ha abból megfelelő szintű bevétele származik. Az így keletkező űrt tölti ki a harmadik szektor, amely teret biztosít a közösség-alapú gazdaság új formáinak. 2.2 A Harmadik Szektor szervezetei Az Európai Unió értelmezésében a Harmadik Szektor szervezetei: Helyi csoportokkal és egyénekkel dolgoznak gazdasági, szociális és a közérdekű célok megvalósulásáért, olyan kielégítetlen szükségletre reagálnak, amire sem az állami, sem pedig a magánszektor nem biztosít fedezetet, nonprofit alapon szerveződnek, saját, önálló menedzsmentjük van, melynek munkájába igyekeznek bevonni az alkalmazottakat, önkénteseket stb. is. 6 5 European Communities (2003) 29.o. 6 European Communities (2003) 8.o. 8

2.3 A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez: 1. Termékek és szolgáltatások nyújtásával a harmadik szektor létrehoz, illetve továbbfejleszt vállalkozásokat, melyek munkaerő-felvétele közvetlenül bővíti a foglalkoztatást, akárcsak a forprofit szféra esetében. 2. A létrejött vállalkozások és az általuk alkalmazott (általában korábban munkanélküli és ilyenformán minimális vásárlóerővel rendelkező) emberek maguk is áruk és szolgáltatások vásárlóiként jelennek meg a piacon, ami indirekt foglalkoztatás-bővítő hatást generál. 3. Az így megvalósuló munkahely-teremtésnek alapvetően két jellemzője van. Egyrészt a harmadik szektorban keletkező munkahelyek döntő többsége munkaintenzív, így ez a bővülés alternatívát jelenthet a növekedés vs. munkaintenzivitás problémájának kezelésében. E probléma lényege, hogy a tőkeintenzív, fejlett technológiát alkalmazó befektetésekkel történő fejlesztés általában csak kevés dolgozót állít munkába. Másrészt azáltal, hogy a helyileg felmerülő igényekre helyi szolgáltatások reagálnak, a harmadik gazdaság segít betömni a helyi szintű gazdasági térben lévő lukakat, lefedetlen területeket. Ezáltal a helyi gazdaság kevésbé lesz a saját területén kívülről beáramló inputokra utalva. A helyi szintű fejlesztés nagy projektjeinél ez a jelenség nem figyelhető meg, mivel azok a helyi szintű ellátási láncokhoz csak gyengén kötődnek. 7 4. A harmadik szektor szolgáltatásai elősegítik az azokat igénybevevők munkába állását, illetve a munkában eltölthető órák számának növekedését. Példa erre a gyermekfelügyeleti szolgáltatások által felszabaduló szülő vagy a helyi közlekedési lehetőségek fejlesztésével a távoli munkahelyekre könnyebben eljutó munkavállaló. 7 I.m. 14.o. 9

5. A harmadik szektorban foglalkoztatottak döntő hányada korábban munkanélküli volt, így a szektorban működő vállalkozások részt vállalnak a munkaerőpiacról való kiszorulás elleni küzdelemben. 6. Ez az inklúziós elem, kiegészülve a munkához jutottak munkára való alkalmasságának javulásával és munkaerőpiaci kilátásaik szélesedésével hozzájárulnak egy magasabb szintű szociális kohézió megvalósulásához. A fekete munka csökkenése mellett a regisztrált munka világába (vissza)térők munkajogi védelemben és társadalombiztosítási szolgáltatásokban részesülnek, ami szintén elősegíti társadalmi és gazdasági helyzetük stabilizálódását. A fent vázolt hatlépcsős mechanizmus összhatásaként komplex helyi szintű fejlődés valósul meg. A nyújtott szolgáltatások színvonalának kiegyenlítődésével, illetőleg azáltal, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz a szegényebb rétegek is hozzáférhetnek, a fejlődés a helyi közösségekben megfigyelhető egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet. 3. A szociális gazdaság hazai előzményei 3.1 A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek és tevékenységeik 3.1.1 A szervezetek kapcsolatrendszere 2001-ben Magyarországon 853 gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezet működött. (Kuti, 2003) Közöttük a 200-at is alig haladta meg az 1994 előtt létrehozott egyesületek és alapítványok száma. Az 1994 és 2001 között bekövetkezett szerkezeti változások tehát nem egyedül a közhasznú társaságok tömeges megjelenéséből adódtak, hanem a hagyományos formában működő nonprofit szervezetek jelentékeny része is kicserélődött. A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek kezdettől fogva kapcsolatban voltak a helyi önkormányzatokkal, néhány országos és ernyőszervezet a kistérségekkel és a régiókkal is. A szervezetek domináns tevékenységei jól hitelesítik a kapcsolatok lehetséges sokféleségét. 10

3.1.2 A szervezetek domináns tevékenységei A következő tevékenységcsoportok különíthető el markánsan: Gazdasági termelés, szolgáltatás (például inkubátorházak, ipari parkok, vállalkozói központok, számviteli, adminisztrációs és pályázatírási szolgáltatások, iparjogvédelem, tartalékgazdálkodás, garanciabiztosítás, gépkörök, növény- és állatbiztosító egyesületek) Információs szolgáltatások, oktatás, rendezvényszervezés (tanácsadás, konzultációk, szakképzés, a piacra jutás támogatása, kiállítások, vásárok, árubemutatók, szakmai tanulmányutak szervezése) Idegenforgalom fejlesztése ( borút egyesületek, borok háza és pincesor alapítványok, falusi turizmust, öko -turizmust népszerűsítő egyesületek) Foglalkoztatottsági helyzet javítása (munkanélküliek önsegítő egyesületei, atipikus foglalkoztatásra, védett munkahelyek létrehozására, közmunka-és szociális földprogramok megvalósítására, rehabilitációs és tranzitfoglalkoztatásra, távmunka bevezetésére vállalkozó szervezetek) Támogatás és hitelnyújtás (főleg vállalkozók és vállalkozások támogatása, kedvezményes és mikrohitelek) Média, teleház Humán szolgáltatások-ápolás, gondozás, gyermekfelügyelet, stb Az említett civil kezdeményezések fontos szerepre tettek szert a foglalkoztatottsági problémák kezelésében. A munkanélküliek több, mint 10 százalékával kerültek valamilyen formában kapcsolatba, és számukra az állami ellátórendszerben elérhetőnél személyre szabottabb, komplexebb, sok esetben innovatívabb, az érintettek aktív együttműködésére is számító szolgáltatásokat nyújtottak. 11

3.1.3 A nonprofit szervezetek által elért eredmények A nonprofit szervezetek több területen, a legkülönbözőbb tevékenységek révén próbálták befolyásolni és felgyorsítani a helyi gazdaság fejlődési folyamatait. Ha nem is mindenütt azonos súllyal és sikerrel, de jelentős részt vállaltak a problémák enyhítésében, és fontos civil kezdeményezések számára biztosítottak intézményes kereteket. Nemcsak a foglalkoztatásban betöltött szerepük bővült számottevően, hanem egyre többször jelentek meg az állami tevékenység megszűnése okozta piaci réshelyzetben, nonprofit szolgáltatóként. A szervezetek, stabil állami források híján viszonylag csekély anyagi támogatást nyújthattak, de megtalálták és eredményesen alkalmazták a gazdaságélénkítés egyéb módszereit. Komoly feladatokat láttak el a munkanélküliség kezelésében, az idegenforgalom fejlesztésében, valamint a továbbképzés, átképzés és az információáramlás javításában, a vállalkozások fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges ismeretek átadásában, a tanácsadó és konzultációs szolgálatok működtetésében. 4. A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata 4.1 Az önkormányzatok, mint finanszírozók? 4.1.1 Függés az önkormányzati támogatásoktól Az állami támogatások több, mint fele valamilyen költségvetési, illetve önkormányzati támogatásként jutott a nonprofit szervezetekhez. Ez a nonprofit szervezetek és az állami, illetve az önkormányzatok közötti kapcsolat alternatív jellegére, másrészt a rendszerváltás óta meglévő pályázati függésére utal. A kiterjedt hivatkozások szerint a települési önkormányzatok kétharmada segíti a helyi civil szerveződéseket és részt vállal az alapítványok, közhasznú társaságok működtetésében (Sebestyén, 2002). Az általuk megítélt támogatások sokszor a szervezetek egyetlen forrását jelentik. 12

4.1.2 Az együttműködés fejlődése Az önkormányzatok és a civilek kapcsolatát elemző Köztes helyzet I-II.(Cségény- Kákai 2000-2002) szerint az elmúlt évtizedben az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek közötti kapcsolatban lezajlott egy tanulási folyamat, amelyben az egymásra utalt partnerek megtanultak együttműködni egymással. Ez az együttműködés számos formában öltött testet; például: szerződéses feladatátadás, közös pályázat, nonprofit szervezet alapítása. Korábban a kapcsolattartásnak egyes önkormányzatokban intézményesített formája is kialakult a civil referensek személyében. Főként a városokban vált gyakorlattá, hogy az önkormányzatok a közszolgáltatások területén szívesen használták ki a nonprofit szervezetek hatékonysági és rugalmassági előnyeit. 4.1.3 Ellentmondás és esetlegesség a kapcsolatokban Ugyanakkor az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata ellentmondásokkal is terhelt, és az együttműködés olykor eléggé esetleges. Így például a szerződéses feladatátadásokat rögzítő szerződések rövid időtartamúak, évente ismétlődőek, ami a szolgáltatást nyújtó nonprofit szervezetek számára bizonytalanságot eredményez. Az önkormányzatok nonprofit szervezeteknek nyújtott támogatásában a nem normatív támogatások a döntőek. Főként a városi önkormányzatok jellemző támogatási formája ez, amelyen keresztül elsősorban közhasznú társaságokat, közalapítványokat (amelyben esetleg maga az önkormányzat is alapító), illetve a gazdaság- és településfejlesztés, a többcélú adományozás, a környezetvédelem területén működő szervezeteket támogatnak. 13

4.1.4 Az egyoldalú függés feloldása Az NCA törvény 2003-ban enyhítette a korábbi egyoldalú függést, és sokat segített a foglalkoztatási és gazdaságfejlesztési célú szervezetek megerősödésében. Az Uniós csatlakozás teremtett azonban igazán új helyzetet a felsorolt tevékenységekben illetve a szereplők kapcsolatában is. A beavatkozások új alapelvei, mint az addicionalitás, szubszidiaritás, a pénzügyi források felhasználásával kapcsolatos elvárások, mint az átláthatóság és elszámoltathatóság, a rövid időn belül elérendő pénzügyi fenntarthatóság kijelölte a cselekvés új útjait. A horizontális célkitűzések révén a korábbinál jóval fontosabbá vált az esélyegyenlőség, a projektek fókuszába kerültek az egyenlőtlenségek által legjobban érintett célcsoportok,- nők, romák, fogyatékkal élők- és új feladatok esélyét kínálta a környezeti fenntarthatóság igénye is. A Regionális Operatív programban (ROP 3.2.2.) megjelent a szociális gazdaság projekt kiírása, és elkezdődött a megvalósítás. Több tucat civil szervezet tett kísérletet arra, hogy összekapcsolja a helyi munkanélkülieket a helyi szükségletekkel, és a projektek biztosította időleges felemelés helyett a tartós foglalkoztatási lehetőségeket teremtsen. Az eltelt két év sok sikert hozott: termékklaszterek jöttek létre, a támogatott foglalkoztatás új formái, védett munkahelyek keletkeztek, olyan szervezetekpéldául képzést, idősellátással kapcsolatos diszpécserszolgálatot ellátó teleházak váltak fenntarthatóvá, amelyek magukról ezt sohasem gondolták volna. Erről bővebben a www.szocialisgazdasag.hu honlapon olvashatnak az érdeklődők. Az önkormányzatok nem mindenütt és nem mindig játszottak egyértelműen pozitív szerepet ezekben a folyamatokban. Ebben a személyes szimpátiák vagy azok hiánya mellett a feladat-és pozícióféltés, illetve a munkahelyek megőrzésével kapcsolatos ellenérdekeltségek is szerepet játszottak. 14

4.2 A szociális gazdaság és az önkormányzatok: partnerségben? Az ÚMFT ben nem találunk határozott elköteleződést a szociális gazdaság alig elindult kibontakozásának határozott folytatására, és a TÁMOP szándékai sem világosak még. Nem először történik meg ez fontos projektekkel, különösen olyanokkal, amelyek termővé fordulása nem igazodik a választási ciklusokhoz. A regionális programok, az integrált városfejlesztés és a szociális város rehabilitáció azonban esélyt jelenthetnek a helyi és kistérségi gazdaságfejlesztés és együttműködés csodáira. Egy okosan újjászervezett szövetkezeti mozgalom és különösen az OFA támogatásával létrejövő szociális szövetkezetek is segíthetnek ebben a folyamatban. Ehhez partnerségre van szükség az önkormányzatok és a szociális gazdaság szervezetei között akkor, amikor a szociális törvény módosítása sokak szerint inkább az önkormányzatokat hozta jobb helyzetbe. A partnerség különösen fontos azoknak a struktúráknak a kialakításában, amelyek széleskörű érdekfeltárással biztosítják a regionális és helyi fejlesztési programok elkészítését, a régi szervezetek adaptációját a globális változásokhoz, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi re-integrációját és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. A partneri együttműködést a felek már eddig is gyakorolhatták, pl. a Küzdelem a munka világából történő kirekesztés ellen, a nők munkaerőpiaci re-integrációját célzó, az EQUal és a szociális gazdasági kísérleti programokban többnyire szociális, gazdasági, településfejlesztési, foglalkoztatási nonprofitok és önkormányzatok tömörültek konzorciumokba és valósítottak meg korábban elképzelhetetlennek hitt képzési és foglalkoztatási programokat. 4.3 Melyek a partnerség jelenleg látható és érzékelhető akadályai? 4.3.1 A kölcsönös információhiány A civilek a kelleténél kevesebbet tudnak az államigazgatás működéséről, szabályairól és egyeztetési folyamatairól, és a kelleténél kevesebbet látnak a képviseleti funkció érvényesüléséből. Az önkormányzatok ismeretei gyakran hiányosak a szektor szervezeti struktúrájáról, tudásáról és kompetenciáiról, érdekartikulációs szerepéről és eredményeiről. Kapcsolatuk, ha van még nem vált eléggé kölcsönössé, ezért nem válhatott tőkévé sem. Megoldás: folyamatos párbeszéd, informálisan és jogi garanciákkal. 15

4.3.2 A szektor átpolitizáltsága A szektor átpolitizáltsága országos és helyi szinten, amely gyengíti a civil kontroll érvényesülését. Esetenként ez nem jelent mást, mint a parlamenti demokrácia féltését a civil szervezeti befolyástól, ami normális körülmények között a legitimitás egyik biztosítéka a hatalomgyakorlás minden szintjén. Egyebek között ez az oka, hogy a kölcsönös átláthatóság és elszámoltathatóság működésében a jogi garanciák ellenére zavar tapasztalható. A másik ok az un. kooperációs deficit, amely a vártnál lassabban javul, és egyaránt érvényes a civilek és a hatalmi szervezetek belső és egymás közötti viszonylataiban. Civil részről természetes a problémafeltárás, a hiányosságok jelzése, nemritkán a megoldásban való szerepvállalás. A kormányzati és önkormányzati fogadókészség erősen szabályozás és ügyintéző függő, legalábbis a szolgáltató közigazgatás jelenlegi állapotában. Minél nagyobb a civil szektor komplementer szerepe az ágazati feladatok megvalósításában, lásd foglalkoztatás, szociális szféra, annál jobbak a kontroll és kooperáció feltételei. Ez elengedhetetlen az UMFT operatív programjainak, a társadalmi kohézió és a struktúraváltás megvalósításához. Megoldás: a kooperációs érdekeltség megteremtése közös ügyek, programok, pályázatok és rendezvények révén; elismertetése szabályozással, azok betartatásával; következetes civil kezdeményezések a döntés előkészítésben való részvételre. 4.3.3 Gyenge civil befolyás a jogalkotásra A jogalkotási törvény előírásai ellenére gyenge a civil befolyás a jogalkotásra. A szektorral kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok, továbbá a rendelkezésre álló a kelleténél mindig rövidebb idő függvényében történik az érdekeltek bevonása, már ha megtörténik egyáltalán. Az is előfordul, hogy ahol a tárcák élnek a véleménykérés lehetőségével ott sincs visszajelzés. A véleménykérés személyes mozzanatai, az eljáró tisztviselők érdekeltsége mellett az önkormányzatoknál ott biztosítottak lehetőséget a vélemények kifejtésére, ahol jogszabály kötelezte a lakossági vélemények megismerésére a döntéshozókat. 16

Megoldás: erősebb közszolgálati attitűd, a civil hasznosság és kompetenciák folyamatos felajánlása, kölcsönös ismeretterjesztés. A jövőben a közös pályázatoknál a programozás adatigénye kényszerítő hatással lesz az együttműködésre. 4.3.4 Képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok hiánya A civil vélemények súlya sokszor nem a szervezetek belső demokráciáján, tagjai által biztosított erején, hanem a képviselők PR tevékenységén méretődik, amire önkormányzati részről is esetenként személyes, szívességi vagy elutasító, mintsem kompetens válaszok születnek. Megoldás: erősödő demokratikus tapasztalatok, addig a képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok pontosítása, a participáció és a szubszidiaritás gyakorlattá válása, konszenzusos hatalomgyakorlás. 4.3.5 Folyamatok, eredmények kiszámíthatatlansága A döntésbefolyásolás említett problémáinak eredőjeként a civil oldalról annyira igényelt kiszámíthatóság mind a folyamatokban, mind az eredményekben csorbát szenved. Megoldás: garanciák keresése és teremtése. Az egyik ilyen, az egyoldalú finanszírozástól való függés enyhülése, mint a független véleménynyilvánítás garanciája, a kutatási eredmények és a szakértői érvek prioritása, számon kérhető felelős jelölése a testületekben és a közigazgatásban, kölcsönösen teljesíthető feltételek a folyamatokban. Road show a döntések levitele helyett információ közeli egyeztetés, valódi szubszidiaritás. 4.3.6 Kommunikációs problémák Kommunikációs problémák a korábban hivatkozott kutatás (Köztes helyzet I-II.) említi a kompetenciahiánynak azt az esetét, amikor a végrehajtó szintre kerül a feladat a döntés helyett, nincsenek visszajelzések, túlzott személyesség és informalitás, testületi és vezetői információ monopólium, maradékelvű finanszírozás, szerepkészlet és szerepfelfogás problémák mindkét oldalon. 17

Megoldás: a nyilvánosság minden létező formájának és eszközének igénybevétele, Internet és e-mail kommunikáció, véleménykérések és közvetítések, teleházak, E-pontok, E-közigazgatás elterjedése. 4.4 Milyen partneri szerepekben támaszkodhat az önkormányzat a civilekre? 4.4.1 Közvetítőszerep a lakosság és az önkormányzat között Működő szociális gazdaság nem működhet a helyi szükségletek folyamatos megismerése nélkül, így a civil szervezetek szerepe felértékelődhet a lakossági vélemények, probléma térkép, jövőkép és célok, továbbá a participációs igények megismerésében, feltárásában és képviseletében. Hiteles programozás nehezen képzelhető el civilek által hitelesített adatbázis nélkül. Napjainkban a civilek ügyfélszerzés és a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében maguk is kezdeményeznek kutatásokat, amelyek társszervezeteik okulására is szolgálhatnak. 4.4.2 Sikeres pályázók, forrásgenerálók A szociális gazdaság szervezetei együtt pályázhatnak a helyi gondok EU forrásokkal történő megoldásában. E minőségben lehetnek képzők, munkáltatók, pályázatírók, addicionális források megszerzői, szakértők, projekt menedzserek, pénzügyi lebonyolítók stb. Remélhetőleg az olvasó maga is érintettje az említett példák valamelyikének. 18

4.4.3 Stakeholderek Stakeholderek, akik az önkormányzattal együtt érdekeltek valamilyen cél elérésében, vagy hasznuk származik belőle. Az egyik megyében a nők munkaerőpiaci reintegrációját segítő projekt végén, többségében az önkormányzatok és a térségfejlesztő egyesületek vállalták a foglalkoztatást: igényeikhez igazodva számítógéphez, vállalkozás-és területfejlesztéshez értő esélymenedzserekkel gazdagodtak. A többiek foglalkoztathatósága is javult: aki akart, lassanként elhelyezkedhetett. A negyven résztvevő egymás segítésére és érdekeik védelmére egy egyesületet hozott létre, amely folyamatosan közvetíti a résztvevők igényeit a pályázatot kezdeményező konzorcium és országos érdekképviselet reményében a budapesti partnerek felé. Ennek eredményeként egy új ROP-os pályázat született, a pozitív folyamatok ilyen és ehhez hasonló összeadódása a szinergia. 4.4.4 Referencia csoportok Az önkormányzat a helyi hatalom gyakorlása során referencia csoportként említheti a civileket, ha ismeri és megkérdezi őket. Aki megtapasztalta, bizonyára elfogadja, aki még nem élte át, később megértheti, hogy a gyakran hegyeket megmozgató helyi társadalom, benne a civilek, a település vagyonához, az un. vonal alatti értékhez tartoznak, mint a hírnév, a tradíciók, a céges goodwill stb. Mint indikátor, ez persze csak akkor igaz, ha számszerűsíthető. Itt az ideje a szociológiai változókkal jól leírható helyi civil adattár elkészítésének, vagy a KSH cseppet sem naprakész adatbázisa feltérképezésének. 4.4.5 CSR kedvezményezettjei Mint az un. corporate citizenship divatos szóval CSR a befogadó országot nemcsak működő tőkével, hanem a civilek támogatásával is segítő külföldi cégek kedvezményezettje, további adományok, civil- és gazdasági kapcsolatok esetleg befektetések, vagy PPP generálójává is válhat. 19

4.4.6 Elkötelezett és önkéntes résztvevők a közügyek megoldásában Már említettük, de itt is hangsúlyozzuk az önkéntes munka jelentőségét a települések életében, a pályázati ajánlatokban. Az önrész pénzügyi gondjait nem oldja meg, de a programozás feltételrendszerében szívesen látott az elkötelezettség és önkéntes részvétel embernapban kifejezve a közügyek megoldásában. Legyen adatbázisunk az önkéntesekről, a biztosítékként felhasználható vagyonelemekről. 4.4.7 Kiterjedt kapcsolatrendszer birtokosai A jól működő civilek külföldi tréningek, külhoni trénerek, hazai és külföldi konferenciák révén kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amely ugyancsak alkalmas lehet a további, immár nemzetközi konzorcium révén történő forrásgenerálásra. 4.4.8 Térségi, regionális kapcsolatok kialakítói A szociális ügyekben eljáró, képző, és foglalkoztató civilek, miközben a közismert dilemmát eldöntve horgászni tanítanak, hol erősebb, hol gyengébb hálót alkotnak. Ez a háló még erősebb lehet, ha térben terjeszkedő, egymással együttműködő civilek és térségi, sőt regionális kapcsolatokban is gondolkodó önkormányzatok kooperálnak egymással. A sors iróniája, hogy a civil szervezetek a fennmaradás érdekében hamarabb rákényszerülnek a képzési akkreditáció, vagy a közbeszerzés feltételeként a minőségügyi tanúsítvány megszerzésére, mint partnereik. Ez tovább gazdagíthatja a partnerkapcsolatok hatékonyságát és minőségét. 4.5 Miben működhet együtt az önkormányzat a civilekkel? 4.5.1 A közfeladatok megoldása Sikeres projektekben a civil társadalom a napi vitákon túllépve, az önkormányzattal stratégiai szövetségben vesz részt a helyi feladatokban. A példák hatnak: ha lassan is, de nő a civilekkel foglalkozó szakemberek száma a köztisztviselői karban és a testületekben is. Az esélyegyenlőségi tervek készítése is elősegítheti a kölcsönös megértést, amelyben egyre gyakrabban kerül napirendre a civilek helyzete, az együttműködés lehetőségei, stratégiája. 20