BOSZNIA-HERCEGOVINA A DAYTONI SZERZİDÉSTİL A STABILIZÁCIÓS MEGÁLLAPODÁSIG

Bíró László BOSZNIA-HERCEGOVINA A DAYTONI SZERZİDÉSTİL A STABILIZÁCIÓS MEGÁLLAPODÁSIG 2009 nagy kérdései Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban a következık: milyen módon folytatódik a nemzetközi erık szerepvállalása a boszniai békemegırzı folyamatban, illetve milyen mértékben halad elıre az ország belsı demokratizálása és integrációja, amely alapvetı feltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Az európai integrációt mind a mérvadó nemzetközi tényezık, mind pedig valamennyi lényeges belpolitikai erı igenli, csak az EU feltételeinek teljesítése gyakran ellentétben áll a hazai szereplık szőken vett politikai érdekeivel. Annak ellenére, hogy nem egy területen számos lépés bár igen lassú és sokszor vélhetıen csak taktikai okok által inspirált haladás tapasztalható a nemzetközi erık által kívánt és az EU-integrációhoz feltételül szabott egységesebb állam megteremtése tekintetében, mérvadó nemzetközi megfigyelık úgy látják, az egyes bosznia-hercegovinai nemzetek közötti feszültség az utóbbi idıszakban nem csökkent. 1 Erre hívta fel a figyelmet több ízben is Miroslav Lajčák, a leköszönı fıbiztos is. 2 Számos alkalommal részletesen kifejtette: a nemzetközi közösség csalódott, mert 2006 áprilisa óta semmilyen pozitív fejlemény nem történt az ország integrációjának tekintetében (kivéve a stabilizációs és társulási megállapodást). A hazai tényezık papíron mind támogatják az EU-csatlakozáshoz szükséges reformokat, de valójában másként cselekszenek. 3 A bosznia-hercegovinai átalakulás példája annak, hogy Kelet-Európában a nemzeti identitás mind a mai napig erısebb és meghatározóbb a politizálásban, mint bármilyen más egyéb kötıdés, mint például az osztályszempontok, vagy akár a bal- vagy jobboldaliság kritériumai (hiába várják ezt például a liberális gondolkodók). A többpártrendszerre való átmenetet is a nemzeti viszonyok határozták meg az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. A nemzeti érdekérvényesítés végül a lehetı legrosszabb formában öltött testet, háborúhoz, etnikai tisztogatáshoz vezetett. 1989 91-ben az új pártok a Boszniát alkotó nemzetek szerint alakultak: a bosnyákok reprezentatív pártjaként jött létre a Demokratikus Akciópárt (SDA), a szerbek körében a Szerb Demokrata Párt (SDS), a horvátok vezetı ereje a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) lett. 1 International Crisis Group. Bosnia s incomplete transition: between Dayton and Europe. Europe Report N 198. 9 March 2009. http://www.crisiweb.com/. 2 Ld. pl. Bosznia ismét mélyponton? http://www.balkancenter.hu/pdf/bosznia.pdf. 3 Lajčák: Aprilski paket je mrtav. http://www.svevijesti.ba/content/view/15343/207/. 1

Mindhárom nagy párt a nemzeti érdekek védelmét tőzte ki célul. Szociológiai kutatások szerint az elsı többpárti választáson a lakosság legalább 80%-a adta szavazatát nemzete legerısebb pártjára (a bosnyákok 72%-a, a szerbek 83%-a, a horvátok 93%-a). A nemzeti pártok befolyása, ha némileg csökkent is, lényegében a mai napig meghatározó maradt, hiába alakult egy sor egyéb párt (a legjelentısebb ezek közül Bosznia-Hercegovina Szociáldemokrata Pártja, amelynek bázisa a bosnyák horvát országrészben van, és amely rövid ideig kormányzati szerephez is jutott). A 2000. novemberi választások után a nemzetközi erık által jelentısen támogatott fordulat sem hozott hosszú távú eredményeket (ekkor a központi kormányból sikerült kiszorítani a három nagy nemzeti pártot). A 2002. októberi választásokon a nemzeti pártok visszaszerezték korábbi fölényüket, illetve a szerb érdekek képviseletét a háborúban kompromittálódott SDS helyett a Szerb Köztársaság Független Szociáldemokrata Pártja (SNSD) vette át. Napjainkra a bosnyákok körében az SDA mellé felnıtt a vele egy jó ideig a választásokon szövetségben induló, 2000-tıl egyre inkább erısödı és mára markáns arculatot öltı, Párt Bosznia-Hercegovináért (SBiH), amely gyakorlatilag az egyetlen jelentıs politikai párt, amely határozottan kiáll az egységes boszniai államiság mellett, és meg kívánja haladni az ország két entitásra való felosztását. A HDZ jelentısége változatlan maradt. 4 A háború utáni rendezés, a daytoni szerzıdés rendkívül bonyolult államszerkezetet hozott létre, melyben bármilyen egyeztetés nagy nehézségekbe ütközik mind a mai napig. Meghaladása csak bonyolult alkotmánymódosítással lehetséges. A nemzetközi erık nem kívánták az etnikai tisztogatást megjutalmazni, de a népességmozgások következtében Bosznia-Hercegovina egyes területei nemzetiségi tekintetben a korábbiakhoz képest lényegesen homogénebbé váltak. Hivatalos népszámlálást 1991 óta még nem tartottak, de a statisztikai hivatalok becslései szerint a következı kép bontakozik ki. Jelenleg az ország lakossága a köztársasági statisztikai hivatal adatai szerint a menekültek visszatérésének és a demográfiai folyamatoknak köszönhetıen 3 842 942 fı (1991-ben 4 364 574 volt). Az egyes közzétett adatokból kiindulva valószínősíthetı, hogy a bosnyákok aránya 45,2%, a szerbeké 38,5%, a horvátoké 14,6% (1991-ben: bosnyákok 43,5%, szerbek 31,2%, horvátok 17,4%, jugoszlávok 5,5%.). A Bosnyák Horvát Föderációnak az országrész statisztikai hivatalának becslése szerint 2 848 772 lakosa van, ebbıl 2 327 195 fı lakik helyben. 521 ezer menekült külföldön tartózkodik. A helyben lévı lakosság 73%-át bosnyákok alkotják. (1991-ben 52%- os arányban éltek ezen a területen). A horvátok a lakosság 21,6%-át, a szerbek 4,5%-át (1991-4 Bíró László: Bosznia-Hercegovina. In: Kardos József Simándi Irén (szerk.): Európai politikai rendszerek. Bp. 2004. 93 117. 2

ben még 17,6%) teszik ki. A Szerb Köztársaság lakossága az ottani statisztikai hivatal becslése szerint 1 439 673 fı. 92%-uk szerb. Arányuk a más területekrıl érkezı szerbeknek (kb. 300 ezer fı) és a más nemzetiségőek elvándorlásának köszönhetıen 1991-hez képest legalább 25%-kal nıtt. Kb. 37 ezer bosnyák (2,5%, 1991-ben 356 ezer), illetve 30 ezer horvát (2%, 1991-ben 160 ezer) él itt. 5 A menekültek hazatérésének segítése mind a mai aktuális problémáként jelenik meg. A politikai viszonyokat befolyásoló nemzetközi és helyi tényezık Az 1990. novemberi elsı többpárti választásokon a három nagy nemzeti párt gyızött, nagykoalíciós kormány alakult, de ez nem csökkentette a nemzetek közti feszültségeket. Jugoszlávia egyes részeinek elszakadását látva, a boszniai parlament 1991. október 15-én kinyilvánította Bosznia-Hercegovina függetlenségét, határainak sérthetetlenségét. A határozatot a bosnyák és horvát képviselık szavazták meg, a szerbek nem. Néhány nap múlva a szerbek kivonultak a parlamentbıl, s megalakították saját nemzetgyőlésüket. A boszniai parlament határozatát megerısítette az 1992. február 29 március 1-jei népszavazás (a népszavazás az EK-elismerés feltétele volt), amelyen a lakosság 64%-a vett részt, a szerb közösség bojkottálta a referendumot. A szavazók 99,4%-a a függetlenség mellett foglalt állást. 1992 áprilisában megkezdıdtek a fegyveres harcok az etnikumok között, Bosznia- Hercegovinában több éven keresztül etnikai tisztogatások által kísért polgárháború dúlt. Békét csak nemzetközi katonai beavatkozással sikerült teremteni, a diplomáciai rendezési tervek 1993 94-ben nem vezettek eredményre. 1995 nyarán, illetve elején a NATO jelentıs légicsapásokat mért a szerb erıkre, miközben a bosnyák horvát erık sikeres akciókat hajtottak végre Nyugat-Boszniában. A mai bosznia-hercegovinai államszerkezet a háborút lezáró béketárgyalásokon jött létre. 1995. november 21-én az USA-beli Daytonban, a szerb és horvát államelnök jelenlétében, a boszniai politikusok megállapodást kötöttek. (A végleges békeszerzıdést Párizsban írták alá 1995. december 14-én.) A szerzıdés 4. mellékletét képezı alkotmány szerint Bosznia szabad piacgazdaságon alapuló, az emberi, politikai és kisebbségi jogokat biztosító, szövetségi szerkezetben mőködı demokratikus jogállam. A daytoni szerzıdés Boszniát a régi tagköztársasági határainak a megırzésével fenntartotta, de két széles önállósággal bíró országrészre (entitás) osztotta fel. Az összterület 51%-án létrejött a Bosnyák Horvát 5 http://www.bhas.ba/new/.; http://www.fzs.ba/.; http://www.rzs.rs.ba/. 3

Föderáció, illetve a 49%-án a Szerb Köztársaság (Republika Srpska, RS). Szarajevót az egyik kantonként a föderációhoz csatolták, de fıvárosa maradt az uniónak, sıt a szerzıdés szerint a Szerb Köztársaságnak is. (A szerb politikai erık azonban kezdetben, Paléban, majd Banja Lukában összpontosultak. Az elmúlt évben merült fel, hogy Banja Luka valóban a RS fıvárosa legyen, de ez alkotmánymódosítást igényel.) A daytoni szerzıdés meghatározta a központi szerveket. Az állam törvényhozó szerve a kétkamarás parlament, amely a nemzetek házából és a képviselıházból áll. A nemzetek háza 15 tagból áll, 5 5 bosnyák, szerb és horvát tagja van, a szerb tagokat a Szerb Köztársaság parlamentje választja, a horvát és bosnyák tagokat a föderáció képviselıháza. A képviselıház 42 tagját közvetlenül választják: kétharmadát a föderáció, egyharmadát a Szerb Köztársaság területén. A parlament hatáskörébe tartozik a költségvetés, az alkotmány által közösnek tekintett ügyekben a törvényalkotás, valamint a nemzetközi szerzıdések ratifikálása. Az állam élén háromtagú elnökség áll, amelynek tagjait közvetlenül választják meg, a bosnyák és horvát tagot a föderációban, a szerbet a Szerb Köztársaságban. A központi kormány kialakítása is a nemzeti szempont figyelembevételével történt: két társelnököt neveztek ki, és mindegyik etnikum egyenlı számú poszttal rendelkezett. A közös kormány hatásköre (külügy, külkereskedelem, pénzkibocsátás, a közös intézmények finanszírozása, bizonyos menekültügyi és bőnüldözési feladatok, az entitásközi és a légi közlekedés szabályozása) és fıképpen hatékonysága igen csekély volt. A daytoni szerzıdés lehetıvé tette a közös ügyek számának növelését. A köztársasági kormány jogköre az évek során lassan, új minisztériumok (rendészeti, katonai, igazságügyi, tudományos területeken) létrejöttével szélesebb lett, 2000- tıl már nem két társminiszterelnök, hanem csak egy személy áll a kormány élén, amely a munka hatásfokát javítja. A nemzetközi erık Boszniának az európai integrációba való bevonásával arra hivatkozva, hogy 14 különbözı hatáskörő kormánnyal lehetetlen az egyeztetés, és az ország mőködése sem hatékony a közös állami szervek hatáskörét igyekeznek növelni. A daytoni szerzıdés miközben fenntartotta az állam egységét (egyik entitás sem léphet ki az államszövetségbıl), a korábbi konfliktusok megállítását úgy vélte elérni, hogy nagyfokú önállóságot adott a két országrésznek. Mindkét entitás saját államszervezetet mőködtet, rendelkezik saját alkotmánnyal, van elnöke, parlamentje, kormánya, fegyveres ereje, adórendszere, igazságszolgáltatása. A Szerb Köztársaság unitárius felépítéső, viszonylag nagyfokú közigazgatási centralizációval. A föderáció tíz, alapvetıen az etnikai határok szerint kialakított kantonból áll: öt bosnyák, három horvát jellegő, kettıben pedig hozzávetıleg azonos számban élnek horvátok és bosnyákok. A kantonok széles önállósággal bírnak 4

(különösen az oktatás, az igazságügy és a rendırség, valamint a környezetvédelmi és szociálpolitikai ügyek egy része tekintetében), és saját állami szervekkel rendelkeznek (egykamarás parlament, kormány). A kantonok közös ügyeit (gazdaságpolitika, honvédelem, bizonyos környezetvédelmi és szociálpolitikai feladatok) a föderáció intézi a kétkamarás parlament (az állampolgári képviseletre épülı, pártlistás elv alapján közvetlenül választott alsóház és a kantongyőlések által delegált felsıház), valamint az annak felelıs elnök, alelnök és kormány révén. 6 Az egész daytoni rendszer arra épül, hogy mind a három nagy etnikum képviselni tudja érdekeit, és egyik se majorizálhassa a politikai életet. (Jogászok viszont azt is megállapították, hogy a jelenlegi rendezésben kizárt, hogy egy nem a három nemzethez tartozó személy magas pozíciókat tölthessen be, igaz, ez a jelenlegi helyzetben csak elméleti kérdés.) Az egyes entitások kompetenciáiból következik, hogy az országban nem egységes a szociális rendszer, a korábban egységes gazdasági tér kettévált, két adórendszer jött létre, nehezebbé vált a gazdasági átalakulást célzó törvények bevezetése, és mivel a gazdasági törvénykezés jelentıs kérdései az entitások hatáskörébe tartoznak, a gazdaságszervezés is a nemzeti érdekek szerint alakult. A nemzetközi erık a katonai békefenntartást a háború után a daytoni megállapodásban rögzített 60 ezer fınyi NATO-egységre (IFOR) bízták. Mára csupán néhány ezer fınyi katonaság maradt. A nemzetközi befolyás biztosítása és az ország életének megszervezése érdekében a daytoni megállapodásokban rögzítették, hogy az ENSZ fımegbízottat nevez ki, és létrehozták annak hivatalát is (OHR). Az OHR eredeti feladata a békeszerzıdés végrehajtásának felügyelete, a nemzetközi szervezetek tevékenységek koordinálása, jelentésírás az ENSZ-nek. A békefolyamat nemzetközi koordinálására a Jugoszláviakonferenciák helyére 1995. december 8-án létrehozták a Békevégrehajtó Tanácsot (PIC). Ebben 55 ország és nemzetközi szervezet kapott helyet, amelyek részt vállaltak a békefolyamatban vagy annak finanszírozásában. A tényleges döntéshozó azonban a PIC Irányító Bizottsága, amelynek tagjai a kontaktcsoport nagyhatalmai (USA, Németország, Oroszország, Anglia, Franciaország, Olaszország), valamint az Európai Unió, Japán, Kanada és az Iszlám Konferencia szervezetét képviselı Törökország. Emellett az ENSZ égisze alatt a nemzetközi rendırség felügyelte és segítette a helyi rendırség mőködését, az Európai Unió és 6 Juhász József: Államépítés Bosznia-Hercegovinában. In: Marton Péter (szerk.): Államok és államkudarcok a globalizálódó világban. E-book. Bp. 2006. http://www.kulugyiintezet.hu/regi/tli_ktk_%c3%81llamok%c3%89s%c3%81llamkudarcok.pdf. 5

a Világbank vállalta a gazdasági újjáépítés szervezését, az elsı választásokat az EBESZ szervezte és ellenırizte. 7 A fımegbízott Daytonban még csak ellenırzı és koordináló feladatokat kapott. 1997 decemberében a Békevégrehajtó Tanács miután kiderült, hogy a békeszerzıdésben megfogalmazott célok elérése, valamint a korábbi politizálás meghaladása, Bosznia- Hercegovina államisága megırzése érdekében erısebb nemzetközi részvételre van szükség Bonnban tartott ülésén felhatalmazta a fımegbízottat, hogy belátása szerint eltávolíthat hivatalukból helyi politikusokat, akik akadályozzák a daytoni folyamatot. Emellett saját hatáskörében jogszabályokat léptethet életbe, amennyiben a helyi erık nem tudnak megegyezésre jutni, illetve jogszabályokat változtathat meg. 8 A mindenkori fımegbízottak habitusoktól függıen különbözı mértékben, de éltek is ezen jogukkal, 1997 2006 szeptembere között 190 politikust és hivatalnokot állítottak félre, és vagy nyolcszáz határozatot hoztak. Az Európai Közösségek, illetve az Európai Unió a jugoszláv válság kirobbanásától kezdve szerette volna a békerendezést irányítani, de kellı katonai erı hiányában erre nem volt képes. Az EU-bıvítéssel párhuzamosan egyre nagyobb lett az európai szerepvállalás jelentısége Boszniában. Az elképzelések szerint az OHR a fımegbízott szerepét és egy EU-s speciális fıbiztos és hivatala venné át (EUSR), amely nagyobb önállóságot biztosítana a helyi politikai erıknek a döntéshozatalban. Az elmúlt években többször szóba került, hogy az OHR 2009 nyarán befejezi mőködését, de mivel nem teljesültek az ehhez szükséges feltételek, nem hajtották végre a reformokat a 2008. júniusi stabilizációs és társulási szerzıdés aláírása után, valamint továbbra is erıteljes maradt a nemzeti retorika, a PIC Irányító Bizottsága 2009. március 25 26-i ülésén úgy döntött, hogy meghosszabbítja az OHR mőködését és elhalasztja annak átalakítását (EUSR). A PIC ragaszkodott a korábban meghatározott feltételek teljesítéséhez. Öt feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy beszüntesse mőködését: 1) az állami vagyon megosztása az állam és a közigazgatás egyéb szintjei között, 2) a hadi, katonai tulajdon elosztása, 3) a Brčkói körzet jogállásának rendezése, 4) az állam pénzügyi és adóigazgatásának megerısítése, 5) a jogállamiság normáinak erısítése (országos stratégia a háborús bőnösök megbüntetésével kapcsolatban, igazságügyi reform, törvény a menekültek visszatérésérıl, illetve maradásáról), 9 7 Juhász: i. m., Bíró: i. m. 8 A bonni határozatok: http://www.ohr.int/pic/default.asp?content_id=5182#11. 9 Communique of the Steering Board of the Peace Implementation Council. http://www.ohr.int/pic/default.asp?content_id=43264. 6

2009. március 13-án a PIC Valentin Inzko ausztriai diplomatát nevezte ki új fımegbízottnak. Kinevezését az európai országok erıltették, és nem volt egyszerő megszerezni az USA hozzájárulását. Az USA erıteljesebb boszniai fellépést sürget, amerikai látogatása során felhívták Inzko figyelmét arra, hogy alkalmazza határozottabban a bonni felhatalmazásokat. (Az USA jelöltje a fımegbízotti posztra Paddy Ashdown volt, aki 2002 2006 között már betöltötte a hivatalt, és mőködése során sokszor alkalmazta a felhatalmazásokat.) Az amerikai külpolitika emberei Inzko látogatása során kifejezésre juttatták, hogy elégedetlenek a boszniai integráció menetével, lassúnak tartják, s szükségesnek vélik a határozottabb beavatkozást, szemben az EU inkább a meggyızésre irányuló, a helyi kezdeményezésekre és az egyes nemzetek közti megállapodásokra idıt hagyó politikájával (pl. prudi megállapodások). Kétségtelen, a fımegbízotti hivatal gyakori beavatkozásai értek el eredményeket a konszolidáció terén, de a belpolitikai szereplık a felelısséget az OHR-ra háríthatták, a demokratikus kultúra nem erısödött, és a nemzeti retorika sem csökkent. 10 A 2009-ben hivatalba lépett USA kormányzat, úgy tőnik, ismét aktívabbá válik a balkáni térségben. Ezt bizonyítja, hogy Biden amerikai alelnök 2009 májusában Boszniába látogatott. Kifejtette, hogy az USA elégedetlen a boszniai fejleményekkel, mivel az ország három éve nem halad elıre, ismét veszélyesen nacionalista politizálás uralta el az országot, megálltak a reformok, a nemzeti közösségek között erısödött a bizalmatlanság. Az USA úgy látja, Bosznia helyes útja az EU-csatlakozás lehet, de ennek alapvetı feltétele, hogy szuverén, egységes ország legyen, amelyben két egyenjogú entitás él. 11 A boszniai politikai viszonyokat alapvetıen továbbra is a nemzeti politizálás határozza meg. A választók nagy többsége saját nemzete pártjaira, illetve elnökjelöltjeire szavaz, ugyanakkor az ezredfordulóra mindegyik nemzeten belül több jelentıs párt jött létre a három nagy nemzeti párt rovására. Az egyes nemzetek törekvéseirıl röviden a következı mondható el. A fıbb pártok mandátumai a képviselıházakban a 2006. évi választások után (Bosznia- Hercegovina, Bosnyák Horvát Föderáció, Szerb Köztársaság) Párt BiH FBiH RS Demokratikus Akciópárt (SDA) 9 28 3 Párt Bosznia-Hercegovináért (SBiH) 8 24 4 Független Szociáldemokrata Párt (SNSD) 7 1 41 B-H Szociáldemokrata Pártja (SDP BiH) 5 17 1 10 Szilágyi Imre: Új különleges fımegbízott Bosznia-Hercegovinában. http://www.kulugyiintezet.hu/index.php?oldal=23&kep=2&gyors=7. 11 Bajden: retorika nepovjerenja mora prestati. http://www.slobodnaevropa.org/articleprintview/1735152.html. 7

Horvát Demokrata Közösség (HDZ) 3 8 Szerb Demokrata Párt (SDS) 3 17 Horvát Demokrata Közösség 1990 2 7 Demokratikus Haladás Pártja (PDP) 1 8 Demokratikus Nemzeti Szövetség (DNS) 1 4 Egyéb 3 13 5 Összesen 42 98 83 A három nagy nemzet közül a bosnyák ragaszkodik leginkább Bosznia-Hercegovina egységéhez, alapvetıen egy centralizált államot szeretne létrehozni. A bosnyákoknak két nagyobb pártja van: a Demokratikus Akciópárt (SDA), valamint a Párt Bosznia- Hercegovináért (SBiH). A kettı közül a Haris Silajdžić vezette SBiH támadja élesebben a fennálló államszerkezetet. Az alkotmányreformmal kapcsolatos viták idején az SBiH képviseli a leghatározottabban azt a politikát, miszerint Bosznia-Hercegovinát egységes állammá kell tenni (így nem fogadja el a Szerb Köztársaság fennállását), létre kell hozni az egységes gazdasági térséget, az egységes oktatási rendszert, meg kell haladni a nemzetiség szerinti elhatárolódást. Jórészt az SBiH a felelıs azért, hogy a 2006. évi alkotmánymódosítások kudarccal végzıdtek (a párt álláspontja szerint az új alkotmány nem gyengítette meg kellıképpen a RS-t). Az utóbbi években kiélezıdött az ellentét a két párt között (a 2006. évi választásokon a föderáció 98 fıs képviselıházában az SDA 28, az SBiH 24 mandátummal rendelkezik, a háromtagú államelnökség bosnyák helyéért folytatott versenyt 63%-kal Haris Silajdžić nyerte). Az SDA inkább hajlamos a kompromisszumokra, részt is vesz a nemzetek közötti megbeszéléseken (pl. a 2008 végén meginduló prudi folyamat), az SBiH viszont nem akar semmilyen olyan megállapodásban részt venni, amely legitimálja a Szerb Köztársaságot, noha annak fennállása része a daytoni megállapodásnak. Silajdžić például 2008. szeptember 24-i, az ENSZ közgyőléséhez írt levelében arra szólít fel, hogy a világ államai ne ismerjék el azt a helyzetet, amely genocídium után jött létre. Új megállapodást, új alkotmányt sürget, amelyben nincsenek entitások. Ennek megvalósítása azonban valószínőtlennek tőnik, mivel az alkotmánymódosításhoz szükség van a szerbek, illetve a horvátok hozzájárulására is, és a nemzetközi erık sem kívánják Bosznia-Hercegovina berendezkedésének alapvetı megváltoztatását. A szerb közösség az, amely a leginkább ragaszkodik a daytoni megállapodásokhoz pontosabban a Szerb Köztársasághoz, mivel azok biztosítják nagyfokú különállását a 8

köztársaságon belül. Nem zárható ki ugyan, hogy tagjai nagyobb önállóságra, esetleg függetlenségre, Szerbiával még szorosabb kapcsolatokra vágynak, de tisztában vannak azzal, hogy a daytoni megállapodások garantálják a Szerb Köztársaság fennmaradását. A függetlenségi retorika a választási kampányban, vagy például Koszovó függetlenné válása idején leginkább a Szerb Köztársaság pozícióinak megerısítését szolgálják (egyúttal kellıképpen riogatják a bosnyák, illetve horvát politikusokat, és növelik a bizalmatlanságot az egyes nemzetek között). A szerbek igyekeznek lassítani vagy megakadályozni azokat a törekvéseket, amelyek növelik a központi szervek kompetenciáit (rendırségi reform, hadsereg-átalakítás), valamint támogatnak minden olyan javaslatot, amelyek az entitások fennmaradását segítik elı. 2009. június 14-én a Szerb Köztársaság parlamentje határozatot hozott, hogy csak olyan alkotmánymódosításokat támogatnak, amelyeket az entitások elfogadnak. A határozat leszögezi: a daytoni szerzıdés, illetve a bosznia-hercegovinai alkotmány tartalmazza, mely hatáskörök tartoznak a köztársaság és az entitások körébe. A hatáskörök áthelyezésérıl szóló eddigi döntések egyrészt alkotmányellenesek voltak (a parlament szerint 68 esetbıl csak három nem), másrészt a fıbiztos által kezdeményezett határozatok nem szolgálták az államigazgatás hatékonyabb mőködését. A határozat szerint csak demokratikus módon, az alkotmány elıírásainak megfelelıen, az entitások közti tárgyalások eredményeként, így a szerb köztársasági parlament felhatalmazásával lehet döntéseket hozni a hatáskörök átadásáról. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerb közösség elveti azokat az elképzeléseket, amelyek döntési kompetenciákat kivesznek a Szerb Köztársaság hatáskörébıl, és köztársasági hatáskörbe sorolnak. (A bosnyákok a szerbek tárgyalásokra való felhívását vagy az esetenként arra mutatott hajlamát obstrukciónak minısítik.) A fıbiztos a határozatot 2009. június 20-án hatályon kívül helyezte. 12 Mára a szerbek legerısebb pártjává a Független Szociáldemokrata Párt (SNSD) vált, amely politikai jelentıségre 1997-ben tett szert, amikor olyan belsı erıtér keletkezett, hogy meg lehetett törni a háborúért súlyos felelısséggel tartozó Szerb Demokrata Párt egyeduralmát. Az akkoriban mindössze két képviselıi hellyel rendelkezı szervezet vezetıjét, Milorad Dodikot nevezték ki a Szerb Köztársaság miniszterelnökévé. A szociáldemokrata irányultsággal induló párt ereje fokozatosan növekedett, a 2006-os választásokon 41 helyhez, közel abszolút többséghez jutott a Szerb Köztársaság képviselıházában. 12 Zaključci u vezi Informacije o efektima prenosa ustavnih ovlašćenja sa RS na institucije BiH. http://lat.rtrs.tv/vijesti/vijest.php?id=4385.; Odluka kojom se ukidaju Zaključci Narodne skupštine Republike Srpske br. 01-787/09 i br. 01-788/09 doneseni 14. maja 2009. godine. http://www.ohr.int/decisions/statemattersdec/default.asp?content_id=43630. 9

A balkáni politikai események közül Koszovó függetlenségének kérdése volt a legnagyobb hatással Boszniára, és jelentıs belpolitikai vitákat váltott ki Boszniában. Az várható volt, hogy a szerb politikusok nem hagyják a Szerbiától való elszakadás elismerését, így Bosznia- Hercegovina nem ismerte el Koszovó függetlenségét. (A bosnyák és horvát politikusok is tudatában voltak annak, míg a boszniai államalkotó nemzetek viszonya nem rendezett, nem jöhet szóba Koszovó elismerése, egyúttal arra is figyelmeztettek: Koszovó és Bosznia államjogi helyzete nem ugyanolyan, azokat nem lehet egy kalap alá venni.) Koszovó függetlenedése viszont alkalmat adott a Szerb Köztársaság számára, hogy saját pozíciói erısítése érdekében, mintegy különállásának szükségességére utalva Bosznián belül ismét meglebegtesse az elszakadás gondolatát. A dominóeffektusra utalva a Banja Luka-i politikusok 2007 ıszétıl kezdve végsı gyakorlatilag Belgrád helyzetét igyekeztek némiképp erısíteni (az eset rámutat a Belgrád és Banja Luka között még mindig szorosan fennálló összefonódásra). 2008. február 21-én a Szerb Köztársaság parlamentje határozatot hozott: egyrészrıl nem ismeri el Koszovó függetlenségét, másrészt amennyiben az ENSZ (és fıképpen az EU) országainak többsége elismeri Koszovó államiságát, akkor a Szerb Köztársaságnak is joga van ahhoz, hogy referendumot írjon ki államjogi státuszáról. A parlamenti határozatban viszont hangsúlyosan szerepel az is, hogy a daytoni megállapodásnak megfelelıen fenn kell tartani a Szerb Köztársaságot. (A Szerbia melletti kiállás társadalmi gyökereit a február 26-i Banja Luka-i nagygyőlés és békés demonstráció mutatja.) A határozattal kapcsolatban Lajčák fıbiztos kifejezte elégedetlenségét, és kifejtette: Koszovó és Bosznia-Hercegovina nemzetközi helyzete nem ugyanaz, a daytoni megállapodás szerint az egyes entitásoknak nincs joguk a Bosznia-Hercegovinából való kiszakadásra. 13 Dodik ezt követıen egy interjúban igyekezett oldani a feszültséget, leszögezte, hogy egy referendum kiírására csak akkor kerülhet sor, ha a Szerb Köztársaság létét megkérdıjeleznék. 14 A bosnyák politikusok viszont úgy nyilatkoztak: tudatában kell lenni annak, hogy egy referendum kiírása nem jelent mást, mint a Szerb Köztársaság elszakadását Bosznia- Hercegovinától, ami háborút jelentene. 15 A horvát a legkisebb közösség Bosznia-Hercegovinában. Tagjainak jelentıs része rendelkezik horvát állampolgársággal is, amely többek között lehetıvé teszi a vízummentes európai utazást is, és sokan vállalnak munkát vagy tanulnak Horvátországban. A kettıs 13 Priznanje Kosova i referendum u RS. http://www.b92.net/. 14 Willenberg, Sabina: Ordnet Kosovo den Balkan neu? Serbiens Nachbarn und die Anerkennung des Kosovo. In: Südosteuropa Mitteilungen, 48 (2008) 4: 25 27. 15 Džihić, Vedran: Bosnien Reaktionen auf die Unabhängigkeit Kosovos. Zuspitzung der Staatskrise. In: Südosteuropa, 56 (2008) 3:424 428. 10

állampolgárságból jelentıs gazdasági elınyeik származnak: nagyobb fizetéshez, illetve jobb szociális ellátáshoz juthatnak, mint otthon. A vezetı horvát párt (HDZ) alapvetıen egy saját entitás létrehozására törekszik, ennek eddig különbözı megnyilvánulásai voltak. 2000-ben referendumot akartak kiírni a speciális jogok védelmében, 2005-ben az esetleges alkotmánymódosításokkal kapcsolatos tárgyalások során kifejtették, hogy a jelenlegi aszimmetrikus berendezkedés (három államalkotó nemzet és két entitás) nem megfelelı, a hatalommegosztás középsı szintjén három vagyis mindegyik államalkotó nemzet számára külön megfelelı törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalommal rendelkezı régiót kell létrehozni. Ugyanezzel az igénnyel lépnek fel a jelenleg zajló prudi folyamat során. A Bosnyák Horvát Föderáció átalakítására vonatkozó horvát elképzeléseket a bosnyák pártok határozottan visszautasítják (a szerbeket gyakorlatilag nem érdekli, mi történik a föderáción belül). 16 Bosznia és az EU Az Európai Közösségek és az EU kapcsolatai Bosznia-Hercegovina szuverenitásának 1992. évi elismerésével kezdıdtek. A tényleges kapcsolatfelvételre 1998-ban került sor, amikor létrejött a konzultatív csoport (Consultative Task Force, CTF), és megkezdıdtek a tárgyalások Bosznia és az EU között. 1999 júniusában, Szarajevóban az EU, az USA, Kanada, Japán vezetıi megállapodtak Délkelet-Európa stabilizálásában. Az elfogadott dokumentum szerint a térséget a regionális együttmőködés erısítésével, az euro-atlanti integráció eszközével kívánják stabilizálni. 2000 márciusában az EU ismertette azt a 18 alapvetı politikai és gazdasági kritériumot, amelyet feltételül szabtak a stabilizációs és társulási szerzıdés tárgyalása elıtt (Road map). 2003. június 21-én az EU Nyugat-Balkánnal foglalkozó szaloniki csúcsértekezletén úgy döntöttek, hogy valamennyi balkáni ország potenciális tagjelölt, és a közelítést az EU-hoz a stabilizációs és társulási szerzıdések keretei között kezdik meg. Novemberben az EU értékelte Bosznia helyzetét, és rögzítette, milyen feltételeket támaszt a stabilizációs és csatlakozási szerzıdés aláírása elıtt. 2005. november 25-én Szarajevóban hivatalosan megkezdıdtek a tárgyalások a csatlakozási egyezményrıl, majd 2006 januárjában összeült a Reform Ellenırzı Bizottság (Reform Process Monitoring, RPM) elsı plenáris ülése. Az EU ragaszkodott a demokratikus politikai rendszerhez, az emberi jogok tiszteletben tartásához. 16 Bosnia s incomplete transition: between Dayton and Europe.; Bíró: i. m. 11

Olyan elıírásokkal élt, amelyek az állam egységét erısítik, és megegyezést feltételeznek az entitások között. A fontosabb feltételek: hatékonyabb kormányzás (a központi kormány hatáskörének növelése), az egységes jog- és bírósági rendszer megteremtése, harc a szervezett bőnözéssel szemben, vám- és adóreform az ajánlásoknak megfelelıen, koherens külgazdasági politika, az egységes gazdasági terület helyreállítása, integrált energiarendszer, az egész országra kiterjedı távközlési rendszer, valamint együttmőködés a hágai nemzetközi törvényszékkel. (Közben a NATO a partnerség program keretében az egységes, professzionális hadsereg megteremtését, az entitások hadügyi kompetenciájának megszüntetését javasolta.) 2007 márciusában az EU Bizottság még nem tartotta megfelelınek Bosznia felkészültségét a stabilizációs és csatlakozási szerzıdés aláírásához, a politikai fejlıdés lelassult Boszniában. Ennek ellenére miként Szerbia esetében is a csatlakozási szerzıdés tárgyalásainak felgyorsítása mellett döntött. Az EU feltételeit Az európai partnerség címő dokumentumba foglalták 2007 novemberében. Az EU mindenképpen ragaszkodott többek között 1) a rendırségi reform bevezetéséhez (a rendırség álljon egységes parancsnoklás alatt az egész államban, legyen egységes költségvetése, a pártok befolyásának megszüntetése), 2) az együttmőködéshez az egykori Jugoszlávia ügyeivel foglalkozó nemzetközi törvényszékkel (ICTY) 3) a közigazgatási reform végrehajtásához a 2006-ban megfogalmazott stratégia szellemében. A stabilizációs és társulási szerzıdést végül 2008. június 16-án írták alá. 17 A szerzıdés egy új szakaszt nyitott Bosznia és Európa kapcsolataiban, és az utóbbi évek pozitív eredményeinek folytatását tőzi ki feladatul. (A szerzıdés céljai: a szabad piacgazdaság európai normáinak meghonosítása és továbbfejlesztése, a demokrácia és a jogállamiság támogatása Bosznia- Hercegovinában, a politikai, gazdasági és intézményi stabilitáshoz való hozzájárulás a régióban, a politikai párbeszéd kereteinek megteremtése, amely lehetıvé teszi a politikai viszonyok javulását, Bosznia-Hercegovina törekvéseinek támogatása a nemzetközi gazdasági térben, az együttmőködés fejlesztése, többek között törvénykezésének az európai közösségéhez való igazításával, valamint annak elısegítése, hogy Bosznia-Hercegovinában valódi piacgazdaság jöjjön létre, illetve a regionális együttmőködés fejlesztése minden területen.) 18 17 Izvještaj o napretku Bosne i Hercegovine u 2008. godini. http://www.dei.gov.ba.; Hoda, Dedić: Die Integration von Bosnien und Hercegovina in die Europäische Union. In: Südosteuropa Mitteilungen, 48 (2008) 5 6:23 29. 18 Uo. 12

Az állam integrálása A nemzetközi közösség pár évvel a daytoni megállapodások után kénytelen volt szembesülni azzal, hogy a boszniai államszervezet nem eléggé hatékony, emellett az következett be, amit tulajdonképpen el akart kerülni: az egyes területek nemzeti szempontból egyre homogénebbé váltak. A Bosznia-Hercegovina sorsát meghatározó nemzetközi tényezık az ország egységét és kohézióját kívánták erısíteni, valamint mindegyik terület multikulturális jellegét megırizni, valamennyi ott lakó nemzetnek egyenlı jogokat biztosítani. Ily módon remélték, hogy az állam egysége megerısödik, a nemzetek közti politikai bizalom kellıképpen megerısödik, és az ország idıvel nemzetközi felügyelet nélkül is mőködıképessé válik. 2003- tól pedig rendszeresen deklarálják, hogy Bosznia-Hercegovina európai uniós integrációjának egyik feltétele az ország nagyobb fokú politikai és gazdasági integrációja, a központi politikai és végrehajtó szervek hatáskörének erısítése, a szétdaraboltság megszüntetése. Az EU csak egy kormányzattal akarja lefolytatni a tárgyalásokat a jogharmonizációról. A folyamat eszközének az alkotmányreformokat tekintették. Elsı lépéseként 2002. március 27-én a jelentısebb pártok Szarajevóban megállapodtak az egyes entitások alkotmányainak módosításában. A megállapodás után mind a két entitás alkotmányába belefoglalták: a bosnyák, a szerb és a horvát nemzet államalkotó. A legfontosabb helyi kifejezéssel élve az ún. vitális nemzeti érdekeket érintı döntéseket a nemzetek konszenzusával kell meghozni (pl. alkotmánymódosítás, politikai intézményrendszer megváltoztatása, államalkotó nemzetek jogai, oktatás, vallás stb.). Ennek érdekében a Szerb Köztársaságban is felállították a parlament másik, ún. Nemzetek Házát, amely paritásos összetételő. A hat legfontosabb közjogi funkcióból maximum kettıt tölthet be valamennyi nemzet. A közhatalmi intézményekben valamennyi államalkotó nemzet arányosan képviselteti magát. Mindkét entitásnak három hivatalos nyelve van (bosnyák, szerb, horvát), és mind a latin, mind a cirill betős írásmód hivatalos. (Végül mivel a HDZ és az SDA nem szavazta meg a kiegészítéseket, és így nem volt meg a kétharmados többség a fımegbízott saját hatáskörében vezette be a törvényt.) A nemzetközi közösség az alkotmánymódosításokat köztársasági szinten is folytatni akarta, immáron az integráció, az entitások meghaladásának jegyében. 2005 novemberétıl intenzív tárgyalások kezdıdtek Szarajevóban, Brüsszelben, Washingtonban a politikai rendszer módosítása érdekében, 2006 márciusában a nyolc legnagyobb pártból hat megegyezett az alkotmánymódosításban. Eszerint a közvetlenül választott háromtagú államelnökséget egy 13

közvetetten, a parlament két háza által választott köztársasági elnök váltaná fel két elnökhelyettessel (vagyis már nem az egyes nemzetek tagjai jelölnék ki a saját nemzetükbıl származó tagot az államelnökségben). A képviselıház létszámát 87 fıre emelnék, és tagjait az egész országban választanák. (Jelenleg a két entitásban külön szavaznak, és meghatározott számú képviselıt küldenek a parlamentbe.) A Nemzetek Háza 21 tagú, mindegyik államalkotó nemzet 7 fıt küld. Szabályozták a vitális nemzeti érdekek jogkörét, emellett biztosították a kisebbségek képviseletét a képviselıházban is. Az elızetes megállapodás ellenére a 2006. április 26-i képviselıházi szavazáson a javaslat nem kapta meg a kétharmados többséget (26:16). A pártok közül a javaslat ellen szavazott a HDK 1990, a PBH. 19 Ugyancsak a központi kormányzat erejét célozta növelni az európai integráció feltételéül is megjelölt rendırségi reform. A háború idején a rendırség az egyes nemzetek befolyása alá került, és mint megfélemlítı tényezı szerepe volt az etnikai tisztogatásokban is, majd pedig akadályozta a menekültek visszatérését, és nem lépett fel hatékonyan a szervezett bőnözéssel szemben. A reform azt kívánta elérni, hogy alakuljon egységessé a rendırség irányítása, és kerüljön ki az entitások hatáskörébıl. Javasolták, hogy 1) a rendırség költségvetésérıl, a rendırség törvényi jogállásáról köztársasági szinten határozzanak, 2) a rendırségi körzeteket ne politikai, nemzeti alapon határozzák meg, hanem a hatékony mőködéshez megfelelıen, 3) mentesítsék a rendırség mőködését a politikai erık befolyása alól. A rendırségi reform tárgyalása 2005-tıl volt napirenden, de a pártok ellenállása miatt sokáig semmilyen haladás nem történt. 2007 szeptemberében a fıbiztos határozott fellépése után került ismét elıtérbe. Lajčák a parlamentnek írt levelében fontos, kötelezıen végrehajtandó EU-kritériumnak jelölte meg a javasolt protokoll gyors, néhány napon belüli elfogadását. A horvát pártok és az SDA a nemzetközi nyomásra gyorsan aláírta a protokollt, ekkor azonban váratlan fordulat történt. Silajdžić (SBiH) és Dodik (SNSD) megállapodtak egy saját protokolltervezetben, és oly módon nyilatkoztak: elhárult az akadály a stabilizációs szerzıdés aláírása elıl. A megállapodás miközben tartalmazta a fımegbízotti protokoll említett hangsúlyos elveit (a rendırség legfelsıbb köztársasági szintő koordinálása, a rendıri körzetek kialakításának szempontjai, a politikai befolyásolás kiküszöbölése, a reform célja a professzionális multietnikus rendırség létrehozása), a helyi rendırségi szervezet kiépítésében jelentıs 19 Amendments to the Constitution of Bosnia and Herzegovina. http://www.daytonproject.org/publications/tp_publication.php?id=140.; Hitchner, R. Bruce: From Dayton to Brussels: The Story Behind the Constitutional and Governmental Reform. Process in Bosnia and Herzegovina. http://www.daytonproject.org.; International Crisis Group. Ensuring Bosnia s Future: A New International Engagement Strategy. Europe Report N 180 15 February 2007. www.crisisweb.org. 14

mértékben fenntartotta volna az entitások befolyását (a helyi rendıri körzetek az alkotmányos közigazgatási határokhoz igazodnának, vagyis nem lépnék át az entitások határait), megengedve ugyan az alkotmánymódosítás utáni változtatásokat. A megállapodást gyakorlatilag az összes párt elvetette, ezáltal a helyi erıviszonyok kuszábbá váltak. Az egyezség célja minden bizonnyal nem is volt más. 20 Az OHR elvetette a Silajdžić Dodikjavaslatot, és továbbra is kiáll a reform ügye mellett. A reform ügye gyakorlatilag azonban mind a mai napig nem haladt elıre. A stabilizációs szerzıdést noha annak feltételéül szánták a reformintézkedések meghozatala nélkül írták alá. A stabilizációs és társulási szerzıdés aláírása után az európai közösség ismét megpróbálja a boszniai feleket nagyobb integrációra ösztönözni. 2008. november 8-án néhány nappal azután, hogy az EU kifejtette: a politikai életben érzékelhetı egyre erıteljesebb nemzeti retorika akadályozza Bosznia integrációját, illetve felhívta a figyelmet arra is: Bosznia mutasson nagyobb felelısséget az alkotmány reformjai tekintetében egy kis északi településen, Prudban a három nemzet képviselıi (Milorad Dodik, SNSD, Sulejman Tihić, SDA, Dragan Čović, HDZ) megállapodást írtak alá. Ebben leszögezték elhatározottságukat az EU által igényelt reformok végrehajtása tekintetében. Megállapodtak több kérdés rendezésében. 1) Alkotmánymódosításokat vezetnek be, melynek során összehangolják az alkotmányt az európai emberjogi és politikai szabadságjogi konvenció elıírásaival, növelik az állami intézmények, valamint az igazgatás területi, ún. közép szintő intézményeinek hatékonyságát. (Az alkotmánymódosítás tekintetében 2009 januárjában újabb elveket rögzítettek: Bosznia-Hercegovina szuverén jogállam, decentralizált állam, háromszintő igazgatással, melyben mindegyik szint rendelkezik törvényhozói, végrehajtói és bírói intézményekkel). 2) Rendezik az állami tulajdon kérdését (azokat a tulajdonokat, amelyek nem szükségesek az állami intézmények mőködéséhez, átadják az entitásoknak, kantonoknak, járásoknak). 3) 2011-ben népszámlálást tartanak, melynek során felmérik a lakosság nemzetiségi, anyanyelvi és vallási viszonyait (azonban 2014-ig az egyes politikai intézményekben a helyek elosztása az 1991. évi népszámlálás nemzetiségi adatai alapján történik). 4) Kétharmados többséggel rendezik Brčko helyzetét. (Ez 2009 tavaszán 20 Sparks Fly over Bosnia Police Reform Negotiations. http://www.birn.eu.com/en/106/10/5152/.; Dogovor Silajdžić-Dodik o policiji. http://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2007&mm=09&dd=28&nav_id=265554. ; Integralni tekst Protokola koji su potpisali Silajdžić i Dodik. http://www.sarajevo-x.com/clanak/070928088. 15

megtörtént.) 5) A parlamentnek törvényt kell hozni a menekültek visszatérésének elısegítésére, illetve az eltelepültek helyzetének megsegítésére. 21 Az alkotmányreform körüli tárgyalások 2009 nyarán ıszén indulnak újra. Nem lehet gyors áttörést várni a legfontosabb, az ország szerkezetét, a köztársasági szervek hatáskörét érintı kérdésekben. Jelen politikai körülmények között csak apró eredmények lehetségesek (pl. Brčko jogállása, az állami tulajdon rendezése, bizonyos emberjogi normák kodifikálása). Miközben majdnem mindegyik politikai erı hangoztatja a megállapodás szükségességét, saját feltételeibıl nem enged. Inzko fıbiztos például hiába szólította fel a Szerb Köztársaság parlamentjét, vonja vissza a május 14-én elfogadott határozatát, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi hatáskörök átadását a köztársaság részére az entitások szintjérıl. A szerb politikusok nemegyszer kijelentették: nem fogadnak el újabb áprilisi csomagot, utalva a 2006- os helyzetre, mikor majdnem sikerült alkotmánymódosításokat végrehajtani. A határozat érvénytelenítése lesz minden bizonnyal az elsı komoly összetőzés a fıbiztos és az egyik entitás között, egyben megmutatja az erıteljesebb beavatkozás esélyeit is. Ezenkívül meg kell említeni: a helyi erık egyes képviselıi szinte nincsenek beszélı viszonyban egymással (pl. a SBiH álláspontja a Szerb Köztársaság és politikusairól). * Bosznia-Hercegovina továbbra is a daytoni rendezés foglya. A daytoni alapelvek viszont hogy Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, és nem következnek be területi változások az adott térségben a nagyhatalmak körében változatlanul érvényben vannak. 1995 végén a megállapodás egy háborús helyzetet zárt le, legfıbb célja a harcok megállítása és az egyes nemzetek közti béke megteremtése volt. Maga a béke azonban nem hozott magával hatékony állami mőködést, ellenben rendkívül költséges volt. A nemzetközi erık nem számítottak arra, hogy ilyen sokáig jelen kell lenniük a térségben. Egyelıre úgy tőnik, a nemzetközi erık maradnak Boszniában (gyakorlatilag addig, míg úgy érzik, kivonulásukkal megszőnne az egységes állam mőködése, vagy még rosszabb esetben ismét fellángolnának a harcok az etnikumok között). 2009 márciusában meghosszabbították az OHR mőködését, az EU rendıri missziójának mandátuma 2009 végéig szól, a katonai misszió, az EUFOR/Althea 2500 fıvel szintén a térségben marad. 21 Glavne političke stranke u BiH postigle značajan reformski sporazum. http://www.setimes.com/cocoon/setimes/xhtml/bs/features/setimes/newsbriefs/2008/11/10/nb-01.; Bosnia s incomplete transition: Between Dayton and Europe. 16

2003 óta az EU a térség stabilizációját az európai integrációval kívánja megteremteni. A korábbi elképzelések ellenére az Európai Unió egyelıre nem veszi át teljes mértékben a felelısséget a bosznia-hercegovinai békefenntartás folyamatában, az OHR egyelıre nem alakul át EUSR-ré. A tavaly aláírt stabilizációs és társulási szerzıdés egy újabb lépést jelenthet Bosznia uniós csatlakozása irányában, noha az EU-n belül bıvítési fáradtság tapasztalható. Az EU és az Európán kívüli nagyhatalmak is egy hatékony egységes ország megteremtésén fáradoznak. Ennek keretében a következıkre törekszenek: 1) az országos politikai élet nemzeti meghatározottságának csökkentése (a választások, illetve az állami pozíciók betöltése során, a vitális nemzeti érdekek számának redukálása); 2) az alkotmányreformok során a központi államigazgatási szervek hatásköreinek növelése, ami egyúttal az egyes entitások kompetenciáinak csökkentésével jár. A jelzett feladatok teljesítése rendkívül nehéz, mert a nemzetek közti bizalomerısítést feltételezi, és gyakran szemben áll a helyi erık partikuláris érdekeivel. Lajčák leköszönı fıbiztos kevesellte az ebben a tekintetben elért eredményeket. Megállapította: a 2006. áprilisi megállapodások szelleme halott, ami maradt, az tiszta retorika. Lépésrıl lépésre kell haladni, hogy új, az európai normáknak megfelelı alkotmány szülessen, megteremtıdjék a funkcionáló állam. A mai követelményekhez kell igazítani az áprilisi megállapodásokat. A helyi politikai szereplık számára vonzó lehet az EU részérıl a vízumliberalizáció, a kommunikáció, közlekedés fejlesztése, hatékony igazgatási módszerek bevezetése. Magyarországnak mint az Európai Unió tagjának nyilvánvalóan támogatnia kell Bosznia- Hercegovina uniós csatlakozását. Ennek elıfeltétele ugyanis a többé-kevésbé hatékony államszerkezet kialakítása, a gazdasági rendszer mőködése. Az EU is minden bizonnyal számít a korábbiakhoz hasonló magyar szerepvállalásra (pl. a rendıri erıkben vagy az újjáépítés során). Ezenkívül hasznos, és az ország jó hírnevét kelti, ha a jövıben olyan akciókban is részt vesz Magyarország, amelyek a lakosság számára is szemmel láthatóak (pl. építkezések). Ez viszont ismerve a helyi egyeztetések és körülmények nehézségeit sziszifuszi munkát igényel. 17