Kiknek voltak jelentős gondolatai az antikvitásban a politikáról?

Kiknek voltak jelentős gondolatai az antikvitásban a politikáról?

Bevezetés Fontos különbséget tenni a politikai gondolkodás és a politikai elmélet között. Politikai gondolkodás: egy széles körű és általános gondolkodás a politikai dolgokról és közösségről, amely a kezdetektől jelen van az emberek életében. Politikai elmélet: közvetlen, határoltabb, rendszeresebb és direkt elmélkedés a politikáról, amely a Kr. e. 5. században születik meg Platón révén. A szeminárium célja mindkét terület áttekintése, ugyanis politikai gondolkodás nélkül nem létezne politikai elmélet, és megérteni sem lehetne egyiket a másik nélkül.

Mi számít politikainak? Az ókori Athénban minden, ami a polisszal, a társadalom alapvető egységével kapcsolatos. Különleges jellemzője, hogy az etika szorosan összefonódik a politikai kérdésekkel. A hellenizmus kezdetét többek között a polisz hanyatlása jellemzi a Kr. e. 4. század végétől, amely alapvetően változtatta meg a politikai gondolkodást. A politikai gondolkodás az etika témaköre alá sorolódott be. Az ókori Rómában egyre inkább közeledik a fogalom a modern politika fogalmához. A politika itt már a társadalom intézmény-alapú vezetését jelenti, amelynek keretében az etika már elsősorban a magánszféra területén tárgyalandó.

Datálás Az antik politikai filozófia az ókori Athén, a hellenizmus és az ókori Róma politikai gondolkodását fedi le. A keresztény politikai filozófia már a középkorhoz tartozik, a modern politikai filozófiát pedig a felvilágosodástól számítjuk. Három korszakot különböztetünk meg az antik politikai filozófia történetén belül: Kr. e. 5 Kr. e. 4. század: klasszikus görög politikai filozófia az ókori Athénban Kr. e. 3 Kr. e. 1. század: hellenisztikus politikai filozófia Kr. u. 1 Kr. u. 4. század: klasszikus római politikai filozófia az ókori Rómában

Földrajzi elhelyezkedés Filozófiai központok: Kr.e 5 Kr. e 2. században a fő központ: Athén Kr. e. 3 Kr. u. 2. században további jelentős, de kisebb központok: Alexandria (görög alapítású, könyvtár és kutatóközpont), Rodosz (Poszeidóniosz a középső sztoából itt alapított iskolát), Antiókia (görög alapítású), Nikopolisz (Epiktétosz) Kr. e. 2. századtól a fő központ: Róma

Athén Kr. e. 5. század

FÉLÉV FELÉPÍTÉSE Február 11. Az ókori Athén politikai gondolkodása Szókratész előtt Február 18. Szókratész Február 25. Platón: Állam Március 4. Platón: Törvények Március 11. Arisztotelész: Az állam eredete Március 18. Arisztotelész: Államformák Március 25. - Április 8. A hellenizmus és az ókori Róma politikai gondolkodása Április 15. Hellenisztikus politikai filozófia: sztoikusok, epikureusok és szkeptikusok Április 22. Római politikai filozófia: Kései sztoicizmus és Cicero Április 29. Prezentációk és házi dolgozat leadási határidő Május 6. Zárthelyi dolgozat Május 13. Csoportos diszkusszió

AZ ÓKORI ATHÉN

A polisz tanítja az embert. (polisz andra didaszkei) Szimonidész

Az ókori Athén jellemzői Más korabeli, keleti társadalmakhoz képest itt nem szent királyság alakult ki, hanem arisztokratikus vezetés, akik nem voltak sérthetetlenek. Ebből adódóan a kritikának helye volt. Az arisztokrácia nem bírt jelentős extra erőforrásokkal a köznéphez képest, így ki kellett békülniük az egalitárius rendszerrel mély társadalmi változások. A válság után Hellász legfontosabb államformája a polisz lett, ezáltal nem alakult ki egy nagy területű, központi irányítású állam: ezt sem külső fenyegetés, sem gazdasági szempontok nem indokolták. A poliszban a közösség és a közjó egyértelműen elsőbbséget élvez az oikoszhoz és a magánérdekekhez képest. A törvények kodifikálása eleinte kivételes volt. A politikai gondolkodást előbb a költők, majd az első filozófusok alapozták meg.

A Kr. e. 5. századi Athén előzményei Kr. e. 12 8. század: A bronzkorban virágzó kultúrák (pl. mükénei, knosszoszi) a Kr. e. 11. századra elpusztultak. Ezután megcsappant a népesség, egyszerű körülmények között éltek az emberek, relatíve izoláltan. Kr. e. 1 050 900: protogeometrikus kor, amely egy új kezdetet jelöl. Kr. e. 900 750: geometrikus kor: elkezd nőni a népesség, gazdaság fejlődni kezd. Kr. e. 8. század: poliszok kezdek el létrejönni. A növekvő közösség életének irányításához politikai és hivatali szervezetre volt szükség. Tekintve, hogy a föld értékes lett, konfliktusok alakultak ki, így a hadsereg megszervezése és az igazságszolgáltatás kialakítása alapvető lett.

Kr. e. 8 7. század közepe: a polisz megszilárdulása A költőktől értesülünk erről az időszakról A költő ekkor szórakoztatott, művész és mesterember volt, de emellett nagyon fontos funkciója, hogy tanította a népet Rámutatott a helyes és helytelen viselkedésre, tetteket a következményekkel együtt ábrázol, az egyén javát összeveti a közösség javával A költők művei akkor is értékes források a politikai gondolkodáshoz, ha nem közvetlenül a politikáról szólnak, ugyanis tükröződnek bennük a szokások és a politikai berendezkedés Homérosz világa a Kr. e. 8. században már mutatja a polisz kezdetleges jellemzőit Kiemelt fontosságú az agora, ahol a közügyek kerültek megvitatásra A háztartás (oikos) problémái magánügynek számítottak

Türtaiosz (Kr. e. 7. század): a spártai emberideál megteremtője A spártai harcosokhoz c. költeményével A polgár szükség esetén áldozza életét a hazáért Ide köthető a neves mondás, miszerint a spártai anya a fia hadba indulásakor a pajzsra mutatott és azt mondta: Vagy ezzel, vagy ezen! Hésziodosz (Kr. e. 7. század) Fő szempontja, hogy miként veszélyeztetik a vezetők a közjót felelőtlen vagy igazságtalan döntései A Munkák és napok c. művének első része az uralkodóknak szóló útmutató, amely a közösségi felelősséget hangsúlyozza Az Istenek születése c. művében mintaként mutatja be Zeusz igazságos kormányzását Ugyanakkor érdekes, hogy Homérosszal ellentétben Hésziodosz nem bátorítja a közéletben való részvételt, ugyanis a munkásnak erre nincs ideje: ehelyett a középpontban a család és a szomszédok állnak

Görög színház, tragédia és komédia Politikai gondolkodáshoz tartoznak-e? Egyrészt politikai szerepe annyiban ismerhető el, amennyiben a görög ta politika fordítása = a polisz ügyei, amelybe a polgár életének minden aspektusa beletartozik. Másrészt ennél szűkebb és fontosabb értelemben is politikai, ugyanis a színházban nyilvánosan beszélnek, amely mélyen rokonná teszi a másik két ilyen, korabeli intézménnyel: a törvényszékkel és a közgyűléssel. Dionüszosz ünnepét minden évben megtartották, amelynek 3. napján mutatták be az új tragédiákat és komédiákat. Átlagos nézőszám: 14 17 ezer fő (vs. törvényszék és közgyűlés: 6-6 ezer fő) Kiemelt székekkel a vezetők részére: politikai és közéleti vezetők Funkciója, hogy a poliszt magát dicsőítse, népszerűsítse a polisz emberideálját és politikai szemléletmódra ösztönözze a nézőket

A tragédiák maguk is politikai szereppel bírtak Gyakran allegória formájában kritizálják a korabeli Athén politikai eseményeit Segít a politikai folyamatok megértésében Rámutat a múltbeli mítoszok és epikus történetek jelennel való hasonlóságára Egyén és közösség viszonya: egyéni szempont vs. szerep a közösségben Autonómia. Demokratikus ideál megteremtője. Ennek az ideálnak az értelmében a polgár egyénileg értékel és gondolkodik politikai kérdésekről, de a közösségért cselekszik. A demokratikus ideál hangsúlyozza az egyén felelősségét. Nyelv veszélyei. A nyilvános beszéd a demokratikus polisz alappillére. A tragédia rámutat arra, hogy sokszor még a legjobb szándék ellenére is problémák származhatnak a nyelv vagy a nyelv alkalmazásának hiányosságaiból.

A komédiáknak a tragédiákhoz képes kisebb politikai szerep jut Platón is csak a tragédiákat tiltotta volna ki az ideális államból, a komédiának megkötésekkel teret engedett Míg a tragédiák mindig nagyobb ívűek és a régmúltról szólnak, addig a komédiák a jelen eseményeit figurázzák ki Tehát van politikai szerepük, csak kisebb

Kr. e. 7. század közepe 6. század: probléma és megoldások Probléma: A polisz megszilárdulását követően átfogó válságot élt meg a polisz, amelyek oka az volt, amit már Hésziodosz is megírt: az uralkodó réteg rendszeresen visszaélt a hatalmával Ez negatívan rájuk is visszahatott: elvesztették autoritásukat Újra kellett tehát értékelniük a gyakorlatukat és értékeiket Megoldás: Az arisztokrácia etikai rendszere Erről a különböző szerzőktől több rövid elégiát tartalmazó Theognidea (Kr. e. 7. század) ad számot A rendszer pozitív változásokkal kecsegtetett, de a gyakorlatba ezt nem lehetett átültetni egyik percről a másikra A realitás továbbra is az erőszakos belháborúval fenyegő helyzet volt

Megoldás megszilárdítása: Szolón (Kr. e. 638 558) Szolón a hét bölcs egyike, az egyik legfontosabb athéni törvényhozó Kr. e. 594 ben választják arkhónná, az a feladatot rábízva, hogy oldja meg a fennálló konfliktust Kiindulópontja: az emberi felelősség hangsúlyozása Kijelenti, hogy az istenek nem akarnak ártani a polisznak A konfliktus megoldásának kulcsa: a felelősség nem csak az arisztokráciára vonatkozik, hanem mindenkinek egyenlően részt kell vennie a politikai életben Ez a jó rend (eunomia), amelynek alapja a politikai egyenlőség (iszonomia) az athéni polgárok így egyenlőkké (iszoi) váltak Szemben az arisztokrácia túlkapásaival, amely a rossz rendet képviselte (düsznomia)

A politikai életben való munkálkodás célja: a közjó Törvényei által képes volt ténylegesen megszilárdítani az elképzeléseit és valós, mély társadalmi változásokat elindítani A törvények kodifikációja egyébként kivételesnek számított ebben az időszakban A személyes szabadságot minden athéni polgár elidegeníthetetlen jogává tette Végeredményben a köznépet (démosz) bevonta a politikai életbe, de megtartotta az arisztokrácia vezető szerepét

Kr. e. 5. század: Az ész felvirágzása A Kr. e. 5. században a polisz hagyományos értelmezése, amely eredetileg istenek és emberek közösségét jelentette, válságba került. Oka: megkérdőjeleződött az istenek szerepe a poliszban. Kialakult a mítosz kategóriája. Lehet, hogy nem ez nem a valóság? Intellektuális diszciplínák kialakulnak. Természetfölötti szerepe lecsökken. Az istenek létezése megkérdőjeleződik. Prótagorasz például kijelenti, hogy nem tudja, hogy lehet-e arról bizonyosság, hogy léteznek-e az istenek. Az ész szerepe felértékelődik

Szofisták és szónokok

Szofisták A polisz mindennapi, nem isteni aspektusa kerül előtérbe és az ész. Ebben a környezetben tűnnek fel a szofisták. Hagyományosan nagyon negatív a képünk róluk Platón nyomán, ám szerepük nagyon is fontos Igaz, hogy pénzt fogadtak el a tanításért, gyakran rivalizáltak egymással és sokszor hasztalan szócsatákban és szofizmákban élték ki magukat De ők a retorika első profi tanárai Véleményük szerint a retorika készíti fel a fiatalokat legjobban (előző óra: a nyilvános beszéd a demokratikus állam egyik alappillére) Retorika: szóban és írásban is. Legismertebb szofisták: Prótagorasz, Hippiász, Gorgiasz, Prodikusz. Köztük sokan nagy társadalmi megbecsültségnek örvendnek.

3 legfontosabb témájuk: (1) nevelés (2) retorika és (3) morál Prótagorasz Nagy Beszéde = újramesélt Prométeusz-mítosz. Megjelenik a nomosz-phüszisz probléma. Ez a gondolat a Kr. e. 5. század görög filozófiájának legfontosabb politikai gondolata és egyben a politikai gondolkodás kezdete! Nomosz = emberek hozta, pozitív törvény. Phüszisz = örök, természeti törvény. Ellentétük úgy jellemezhető, mint:természetes vs. Mesterséges, univerzális vs. Lokális, örök vs. Változó. Prótagorasznál a nomosz emberi találmány. A probléma abból adódik, ha valaki ezt a phüszisz figyelembevétele nélkül, manipulációra használja. Erény (areté) = politité techné, amelyre a törvény tanít.

Szónokok A Kr. e. 5. század demokratikus Athénjában a nyilvános beszéd szerepe rendkívül felértékelődött A demokrácia részben azon az elven nyugszik, hogy a démosz a gyakorlati bölcsesség magas fokát képviseli és képes helyes egyöntetű (homonoia) döntéseket hozni (vs. valóság) A kérdéseket a nép elé kellett tárni Az egyik legfontosabb polgári készségek egyike lett a szónoklás A két legfontosabb athéni intézmény ekkor a polgárok gyűlése (ekklésiza) és törvényszék (dikaszteria) A szónokok egyszerre voltak átlagpolgárok és vezetők is A szónoklatok kiemelkedő szerepével van összefüggésben a szólásszabadság (iszégoria, parrhészia) elvének fontossága

Három új foglalkozás jelent meg 1. Rhetorikoi: a retorika elméleti tanárai A retorika mint techné Sokan közülük szofisták 2. Rhetoresz: gyakorló politikai szónokok Céljuk: nagyszámú, átlagos polgárokból álló nép (démosz) befolyásolása Előzmény: Odüsszeüsz nem csak hősnek tekinthető, hanem kiváló szónoknak is Fajtái: az egyik leggyakoribb beszéd a temetési beszéd, a másik a jogi beszéd. Jellemzők: Közérdeklődésre számot tartó tartalmúnak, de egyben jó stílusúnak kellett lennie a beszédnek, különben a felszólalót lehurrogták 3. Logographosz: jogi beszédírók.

Jellemzők: Helytálló érvelést alkalmaztak, de nem a szigorú formális logika szabályai szerintit Absztrakt gondolatokat kellett érhető formában megjeleníteni A polisz alapvető kérdései múltak azon, hogy egy szónoklat meggyőző-e. Legismertebb szónokok: Lüsziasz, Démoszthenész és Aiszkhinész A szónoklatokból egy idő után gyűjteményeket állítottak össze, pl. a hellenisztikus korban Tíz attikai szónok címmel egy nagyjából 150 beszédet tartalmazó gyűjtemény forgott közkézen.

Történetírás

A Kr. e. 5. század Athénjában születik meg a történetírás. Homérosz mítoszokról írt eposzokat, Hérodotosz és Thuküdidész azonban a közelmúlt eseményeiről számolnak be. a) Hérodotosz (Kr. e. 484 425) Cicero megfogalmazásában ő a pater historiae (történetírás atyja) Fő műve: Történelem Történelem meghatározása: körforgás, újra ismétlődő események. Célja: a nagy tettek megörökítése.

Felépítése: I-IV. könyv: Perzsia felemelkedése V-IX. könyv: ión lázadás, amelynek keretében a keleti görögség fel akarta magukat szabadítani magát a perzsa kontroll alól, benne a szalamiszi csatával (Kr. e. 480), amely a görögök győzelme Xerxész csapatai felett. Jellemzői: Közeli múlt ábrázolása (vs. régmúlt) Emberi autoritás szerepe (vs. istenek szerepe) Jelen van a nomosz phüszisz ellentét Háború ábrázolása = 2 politikai rendszer ütközése (athéni és perzsa), amely az athéni politikai berendezkedés győzelmét jelentette.

b) Thuküdidész (Kr. e. 460 395) Fő műve: A peloponnészoszi háború története Célja: örök időkre érvényes művet írni a háború történetéről úgy, ahogy az ténylegesen megtörtént. Jellemzői: univerzális jelentőséget tulajdonít egy háborúnak Thuküdidész szerint ez az egész görög történelem legfontosabb eseménye múlt eseményei kötődnek a jövőhöz semmi szerepe az isteneknek, álmoknak hatalmi politikai játszmák leírása formátum: 1/4 rész beszéd, 3/4 rész pártatlanságra törekvő narratíva

Szókratész előtti filozófia

Kr. e. 6. század: preszókratikus filozófusok Az első filozófusokat elsősorban nem a társadalmi és politikai, hanem a természeti (phüszisz) kérdések érdekelték Kolophóni Xenophanész (Kr. e. 570 475) Kritizálta az elitet, valamint Homérosz és Hésziodosz antropomorfikus istenkoncepcióját ő maga monoteista (Epheszoszi) Hérakleitosz (Kr. e. 550 480) Kozmosz és a társadalomi rend hasonlatossága. Hangsúlyozta az arany középút (meszon) és a mérték (metrion) fontosságát. A törvény és a közjó tisztelete kiemelt szerepet kap. Minden emberi törvény az isteniből ered. Egy ember uralma is elfogadható lehet, ha ő a legkiválóbb.

Démokritosz (Kr. e. 460 Kr. e. 370) Atomista filozófus Csak töredékek maradtak fenn tőle más szerzőknél: etikáját és politikai filozófiáját elsősorban a Kr. u. 5. százazi Sztobaiosztól ismerjük Etikája: Ő adta a legkorábbi választ a Hogyan kell élnünk? kérdésre derültség, jól-lét, avagy az élet zavartalan élvezete Ezt mértékletességgel lehet elérni Démokritosz tehát egy mérsékelt, felvilágosult hedonizmust képvisel Ezzel Epikurosz előfutára Politikai filozófiája: Demokráciában még szegényen élni is jobb, mint a zsarnokságban gazdagként (B 251)

Ugyanis a szabadság jobb, mint a szolgaság: a szabad beszéd ennek része, de fontos az időzítés A legkiválóbbak uralma a cél (B 267), amely oligarchikus ugyan, de összeegyeztethető egy mérsékelt demokráciával, amely az ideális államforma A politikusokat ugyanis megválasztják Feladatuk: jót tenni - ártani nem árthatnak (B 265) és nem hagyhatnak törvénysértést büntetlenül (B 261-2) Legfőbb jó: a város megfelelő irányítása (B 252) A polgárokat aktív közösségi részvételre buzdítják

Következő órára kötelező olvasmány Platón: Szókratész védőbeszéde 17a 28a