EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS

EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÁLLÁSFOGLALÁS: A szegénység elleni küzdelem a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend fenntartható fejlesztési céljaival összefüggésben a Szociális Ügyekkel, Fiatalokkal és Gyermekekkel, Cserekapcsolatokkal, Oktatással és Kultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján Társelőadók: Silvia Salgado (Parlandino) Jude Kirton-Darling (Európai Parlament) 2016. szeptember 22., csütörtök Montevideo AT\1105474.docx

EUROLAT 2016. szeptember 22-i állásfoglalás Montevideo [a Szociális Ügyekkel, Fiatalokkal és Gyermekekkel, Cserekapcsolatokkal, Oktatással és Kultúrával Foglalkozó Bizottság jelentése alapján] A szegénység elleni küzdelem a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend fenntartható fejlesztési céljaival összefüggésben Az Euro Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportjának 2014. júliusi jelentésére, tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló 2014. évi ENSZ-jelentésre, tekintettel a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó Kiemelkedő Személyiségek Magas Szintű Paneljének Új globális szövetség: a szegénység felszámolása és a gazdaságok átalakítása a fenntartható fejlődés révén című 2013. május 30-i jelentésére, tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának A mélyszegénységgel és az emberi jogokkal kapcsolatos irányadó elvek végleges tervezete című, Magdalena Sepúlveda Carmona, a mélyszegénységgel és az emberi jogokkal foglalkozó különmegbízott által bemutatott dokumentumára, tekintettel az ENSZ Közgyűlésének Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend című 70/1. számú határozatára, tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 60. ülésén elfogadott következtetésekről szóló, A nők szerepvállalásának növelése és a fenntartható fejlődéssel való kapcsolata című állásfoglalásra, amelyet az ENSZ 2016 márciusában fogadott el, tekintettel az ENSZ 1994-ben Kairóban tartott IV. nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciájára és a konferencián elfogadott cselekvési program végrehajtása felülvizsgálatainak (Kairó+5, Kairó+10, Kairó+15, Kairó+20) eredményeire, tekintettel az ENSZ nőkről szóló, 1995-ben Pekingben tartott IV. konferenciájára és a konferencián elfogadott nyilatkozat és cselekvési platform végrehajtása későbbi felülvizsgálatainak (Peking+5, Peking+10, Peking+15 és Peking+20) eredményeire, tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ-közgyűlés által 1979-ben elfogadott egyezményre, tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1989 novemberében elfogadott, a gyermek jogairól szóló egyezményre, 2/13 AT\1105474.docx

tekintettel az ENSZ 2015 decemberében Párizsban tartott XXI. éghajlatváltozási konferenciájára, tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- és kormányfőinek 2013. január 27 28-án Chilében tartott első csúcstalálkozóján elfogadott Santiagói Nyilatkozatra, tekintettel az EU és a CELAC állam- és kormányfőinek 2015. június 10 11-i második csúcstalálkozóján elfogadott Brüsszeli Nyilatkozatra, tekintettel a Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után című 2015. február 5-i bizottsági közleményre, tekintettel a Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig című 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0335), tekintettel a Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele című 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637), tekintettel A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos uniós cselekvési terv című 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0159), tekintettel az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája című 2010. március 3-i bizottsági közleményre, tekintettel a Millenniumi fejlesztési célok a 2015 utáni keret kialakítás című 2013. június 13-i európai parlamenti állásfoglalásra, tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló 2014. november 25-i európai parlamenti jelentésre, tekintettel a többéves latin-amerikai regionális indikatív programra, tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- és kormányfőinek 2015. január 28 29-én a Costa Rica-i Belénben tartott harmadik csúcstalálkozóján elfogadott Beléni Politikai Nyilatkozatra, tekintettel a CELAC államfőinek 2016. január 27-én tartott negyedik csúcstalálkozóján jóváhagyott Quitói Politikai Nyilatkozatra, tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- és kormányfőinek 2014. január 28 29-én Kubában tartott második csúcstalálkozóján elfogadott, a 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló különleges nyilatkozatra, tekintettel a 2013 augusztusában az uruguayi Montevideóban a Latin-amerikai és Karibtérségi Gazdasági Bizottság (ECLAC) által szervezett első latin-amerikai és karibi regionális népesedési és fejlesztési konferencián jóváhagyott Montevideói Konszenzusra, AT\1105474.docx 3/13

A. mivel a millenniumi fejlesztési célok meghatározása amelyek közül az első a mélyszegénység és az éhezés megszüntetése a nemzetközi közösség egyik legmegfelelőbb kezdeményezése volt az elmúlt fél évszázadban, mivel sikerült általuk felhívni az emberek figyelmét a szegénység csökkentésének szükségességére, valamint világszintű közös menetrendet állapítottak meg konkrét célkitűzésekkel, a szegénységet az egyik legsürgetőbb, globális léptékű fellépést igénylő problémaként azonosították, és kötelezték a nemzetközi intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy adjanak számot az e célok eléréséhez való hozzájárulásukról és tegyenek tanúságot arról, hogy felelősséget éreznek a szegénység felszámolásáért; B. mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend amely kinyilvánítja országaink azon ideálját, hogy igazságosabb és egyenlőbb világot teremtsünk, ahol béke honol első fenntartható fejlesztési célként tartalmazza, hogy az egész világon véget kell vetni a szegénység összes formájának, többek között átfogó nemzeti szociális védelmi rendszerek bevezetése, a gazdasági erőforrásokhoz fűződő jogok szavatolása és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szegénységben élők és a kiszolgáltatottak ellenálló képességének javítása, a különféle forrásokból például a nemzetközi együttműködésből származó erőforrások mozgósítása, valamint olyan szilárd jogszabályi keretek létrehozása révén, amelyek figyelemmel vannak a nemi szempontokra és elősegítik a szegénység felszámolására irányuló intézkedésekbe való gyors beruházást; C. mivel a szegénységet egyebek mellett egy olyan megközelítés alkalmazásával lehet felszámolni, amelynek középpontjában az emberi jogok állnak, és amely elismeri, hogy a szegénység emberi jogi kérdés, az emberi jogok megsértésének egyik oka és következménye; D. mivel az ENSZ különmegbízottja szerint a szegénység olyan jelenség, amely túlmutat annak megtapasztalásán, hogy alacsony jövedelemből kell megélni, és maga után vonja a fejlődés mélyebb hiányát és a társadalmi kirekesztés kiterjedtségét valamennyi közösségben, amiből adódóan a szegénység felszámolására irányuló jövőbeni stratégia középpontjában az egyenlőtlenségek kiigazításának kell állnia a hosszú távon fenntartható fejlődés megteremtése és előmozdítása érdekében; E. mivel a szegénységet olyan politikával lehet leküzdeni, amely jobban megfelel a népek törekvéseinek és jogos igényeinek, azaz a munkavállalói jogok és a méltányos bérhez való jog követelményének, és előmozdítja azon szociális politikákat, amelyek érvényre juttatják az egészséghez, az oktatáshoz, a kultúrához, a sporthoz, a szociális biztonsághoz és az emberhez méltó élethez való jogot; F. mivel világszinten jelentős előrelépések történtek a mélyszegénység csökkentése terén: 2010-re, az előirányzotthoz képest öt évvel korábban a felére az 1990-es 47%-ról 2010-re 22%-ra csökkent a fejlődő régiókban a mélyszegénységben élők száma; G. mivel valamennyi, a szegénység felszámolását célzó politikába és programba ajánlott beépíteni minden személy emberi jogainak és alapvető szabadságainak amelyek egyetemesek, oszthatatlanok, valamint egymástól függenek és egymással összefüggenek, köztük a fejlődéshez való jog előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását, továbbá mivel intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy minden személynek jogában álljon részt venni a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai fejlődésben, hozzájárulni ahhoz és 4/13 AT\1105474.docx

élvezni annak előnyeit, emellett hasonlóan szem előtt kell tartani és sürgősen meg kell vizsgálni a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdítását, védelmét és teljes körű érvényesítését; H. mivel 1 200 millió ember továbbra is mélyszegénységben él, és ők a világon meglévő javak és szolgáltatások csupán 1%-át veszik igénybe, miközben azok 72%-át a leggazdagabb egymilliárd ember fogyasztja el; I. mivel a szegény népesség aránytalanul nagy részét, mintegy 70%-át a nők és lányok teszik ki, ami miatt gyakrabban válnak erőszak és különféle módon megnyilvánuló megkülönböztetés áldozatává, például a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, a foglalkoztatási feltételek és a bérezés tekintetében, valamint gyakrabban kell kirekesztéssel és anyagi nélkülözéssel megküzdeniük; mivel a szegénységben élő lányok két és félszer nagyobb valószínűséggel mennek férjhez gyermekkorban, mint a társadalom legfelső jövedelmi ötödébe tartozók, emellett a szegénységben élő nők és lányok jobban ki vannak téve a szexuális kizsákmányolásnak, beleértve az emberkereskedelmet, és a nemi erőszakot elszenvedők jövedelem és források hiányában kevésbé tudnak kilépni az erőszakos kapcsolatokból; J. mivel fokozott erőfeszítéseket kell tenni az éhező és alultáplált személyek számának csökkentése érdekében, annak ellenére, hogy jelentős előrelépések történtek az elmúlt évtizedekben, amelyek során az alultápláltság és a hiányos táplálkozás aránya az 1990. évi 23,2%-ról 2012-re 14,9%-ra csökkent; K. mivel a gazdasági növekedés lassulása megnehezítette az előrehaladást a második célkitűzés nevezetesen a teljes és produktív foglalkoztatás, valamint a mindenki számára elérhető tisztességes munka megvalósítása terén, ami elsősorban a fiatalokat érintette; mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a gazdasági válság ellenére 2012-ben a munkanélküliek száma meghaladta a 200 milliót, és a szegénységgel kapcsolatos jelenségek azokat is elérték, akik meg tudták tartani a munkahelyüket; L. mivel a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása terén elért előrehaladást értékelő Rio+20 csúcstalálkozót követően új célkitűzések meghatározása tűnt szükségesnek az addig megvalósult előrelépések alapján az éghajlatváltozás, általában véve a környezetvédelem és a fenntartható termelés közötti szorosabb kapcsolat kialakítása, valamint a fenntartható fejlődés gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontjainak fokozott beépítése érdekében; M. mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend 17 célkitűzést tartalmaz, köztük többek között a szegénység megszüntetését, az éhínség felszámolását, a tiszta ivóvízhez és a szennyvízelvezetéshez való hozzáférés biztosítását és az egyenlőtlenségek csökkentését; N. mivel az egészséghez és a testi és szellemi fejlődéshez elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás, és mivel a szegénységben élők általában korlátozottan férnek hozzá megfelelő és megfizethető élelmiszerekhez vagy az azok előállításához vagy beszerzéséhez szükséges forrásokhoz; O. mivel a szegénység felszámolására irányuló stratégiákban kiemelt helyet kell kapnia a AT\1105474.docx 5/13

gyermekek fiúk és lányok, serdülők, fiatalok és felnőttek ingyenes és magas színvonalú állami oktatáshoz és minőségi képzéshez való hozzáférésének, amelynek hatékony eszközként kell szolgálnia a szegénység nemzedékről nemzedékre történő újratermelődésének megtöréséhez és az egyenlőtlenségek jelentős mérsékléséhez; P. mivel a szegénység felszámolásának és az egyenlőtlenségek csökkentésének nélkülözhetetlen előfeltétele az új, tisztességes és minőségi munkahelyek létrehozása a munkavállalói jogok, a vonatkozó kollektív szerződések, valamint a nemzetközi szociális és munkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; mivel a legtöbb munkahelyet a magánszektor és különösen a kkv-k adják, és ezért az állami szereplőknek a szegénység elleni küzdelem stratégiáinak kidolgozásakor és végrehajtásakor kellően figyelembe kell venniük a bennük rejlő potenciált, ügyelve arra is, hogy ne sérüljenek a munkavállalók jogai; Q. mivel a nemzeti erőforrások mozgósítása jelentős szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben és az egyenlőtlenségek csökkentésében; R. mivel az éghajlatváltozás, a környezet pusztulása és a természeti katasztrófák hozzájárulnak a meglévő sebezhető pontok növekedéséhez, ami súlyos következményekkel jár a szegénység elleni küzdelemre nézve, különösen azokban az országokban és régiókban, amelyek nem rendelkeznek az e jelenségek megelőzéséhez és a hozzájuk való alkalmazkodáshoz szükséges kapacitással; S. mivel az együttműködés és a fenntartható fejlődés támogatása továbbra is hatékony eszköz a szegénység elleni küzdelemben, és minden ezt célzó fejlesztési támogatásnak olyan emberi jogi megközelítésen kell alapulnia, amelynek középpontjában az egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség, a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és a megkülönböztetésmentesség elve áll; T. mivel az elmúlt évtizedben a latin-amerikai és karibi országokban a felére csökkent a mélyszegénység, ami 56 millió ember számára tette lehetővé, hogy kiemelkedjen ebből a helyzetből; mivel ugyanakkor Latin-Amerikában és a Karib-térségben még mindig nagyon magasak az egyenlőtlenségi mutatók, és mintegy 200 millió ember azaz a lakosság több mint egyharmada továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van a mélyszegénységből a jólétbe való átmenet során, és komoly a veszélye annak, hogy ismét a szegénységi küszöb alá süllyednek; U. mivel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- és kormányfőinek 2013. január 27 28-án Chilében tartott első csúcstalálkozóján elfogadott Santiagói Nyilatkozatban a régió országai megerősítették, hogy elkötelezettek a Rio+20 konferencia óta nemzetközi szinten meghatározott célkitűzések köztük a millenniumi fejlesztési célok és a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása mellett, és kinyilvánították annak fontosságát, hogy a 2015 utáni fejlesztési menetrend önkéntes, egyetemes, egyértelmű, mérhető és a különböző nemzeti adottságokhoz igazítható célkitűzéseket irányozzon elő a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében; V. mivel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) állam- és kormányfőinek 2014. január 28 29-én Kubában tartott második csúcstalálkozóján elfogadott, a 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló különleges nyilatkozatban a régió országai 6/13 AT\1105474.docx

rámutattak annak sürgető voltára, hogy az új menetrend elősegítse a fejlődő országokban fennálló strukturális problémák megoldását és a nemzetközi és regionális szinten, illetve a társadalmakon belül meglévő szakadékok felszámolását, az országok abban való támogatása érdekében, hogy a lakosság egésze számára biztosítsák a jólét lehető legmagasabb fokát, valamint az emberi jogokat és különösen a fejlődéshez való jogot; W. mivel a CELAC 2015. január 28 29-én a Costa Rica-i Belénben tartott harmadik csúcstalálkozóján elfogadott politikai nyilatkozatban a latin-amerikai és karibi országok megerősítették, hogy szilárdan elkötelezettek a mélyszegénység, az éhínség és az egyenlőtlenség elleni küzdelem többdimenziós felülvizsgálata mellett, közvetlenül foglalkozva annak okaival, mivel ez nélkülözhetetlen a régió fenntartható fejlődéséhez; X. mivel a latin-amerikai országok és az Unió az elmúlt években szorosra fűzték a politikai kötelékeiket, és mivel az EU a fejlesztési együttműködés fő donora, valamint a latinamerikai és karibi régió első számú külföldi befektetője és harmadik számú kereskedelmi partnere; Y. mivel miután a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz (2006-tól a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze) keretében két évtizeden keresztül megfelelően hajtottak végre számos együttműködési programot a Világbank jelenleg a latin-amerikai államok többségét a közepes jövedelmű országok közé sorolja, ami miatt a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközén túlmenően új bilaterális és biregionális programok kidolgozására és végrehajtására van szükség mindkét régió új politikai és gazdasági körülményeinek figyelembevétele érdekében; Z. mivel a közelmúltban az EU új regionális együttműködési intézkedéscsomagot vezetett be a latin-amerikai és karibi országok vonatkozásában a 2014 és 2020 közötti időszakra, amely hét évre 925 millió eurós kerettel rendelkezik, és az alábbi négy kiemelt területre összpontosít: a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolat; a jó kormányzás, az elszámoltathatóság és a társadalmi igazságosság; az emberi fejlődést szolgáló inkluzív és fenntartható növekedés; a környezeti fenntarthatóság és az éghajlatváltozás; valamint a felsőoktatás; AA. mivel az EU ugyanezen időszakra 40,35 millió eurót irányzott elő az EUROsociAL programra, amelynek célja a szegénység, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentése, valamint a kereskedelem és a beruházások ösztönzése a társadalmi és területi kohézió erősítésének érdekében; AB. mivel az ALFA III és az Erasmus Mundus 2. alprogramja révén az EU olyan mobilitási programokat hozott létre hallgatók és oktatók számára, amelyek biztosítják a kiszolgáltatott csoportok és a kevésbé fejlett régiók részvételét, továbbá olyan projekteket indított el, amelyek célja az európai és a latin-amerikai intézmények közötti felsőoktatási együttműködés előmozdítása; AC. mivel 2010-ben az EU annak érdekében, hogy erősítse a latin-amerikai és karibi térséggel fenntartott kapcsolatait, és figyelembe véve a latin-amerikai és karibi országok gazdasági és társadalmi fejlettségének szintjét Latin-amerikai Beruházási Keret néven újabb eszközt hozott létre, amely a magánszektor fejlődését és az állami infrastrukturális AT\1105474.docx 7/13

projektekbe való beruházást hivatott előmozdítani olyan területeken, mint a közlekedés, az energiaügy és a környezetvédelem, támogatást nyújtva a partnerországok pénzügyi intézményeinek; AD. mivel a kereskedelem elismerten az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés egyik kulcstényezője, és ezért fontos eszköz a szegénység felszámolásához; mivel ezért az EU jobban integrálta kereskedelempolitikájába a fenntartható fejlődést azáltal, hogy valamennyi, harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásába szisztematikusan beépít a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek többek között munkaügyi és környezetvédelmi szempontokat érintenek; AE. mivel a kereskedelem terén az EU és a latin-amerikai és karibi országok egyoldalú eszközöket alkalmaztak, amelyek célja a fenntartható fejlődés előmozdítása a sérülékeny gazdaságokban egyoldalú kereskedelmi engedményeken keresztül, ideértve különösen az általános vámkedvezmény-rendszert (GSP) és a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírást (GSP+); AF. mivel az EU összlakosságának 24%-a (120 millió ember) köztük az összes európai gyermek 27%-a ki van téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivel az európaiak 9%-a súlyos anyagi nélkülözésben, 17%-a pedig az adott országon belüli háztartások átlagjövedelmének kevesebb mint 60%-ából él; mivel ez a helyzet a különböző tagállamok kormányai által alkalmazott megszorító politikák következménye; AG. mivel az Unióban 12 millióval több nő él szegénységben, mint férfi; mivel a nők alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, alacsonyabb nyugdíjban részesülnek és hosszabb munkaidőben dolgoznak, jobban ki vannak téve a létbizonytalanság veszélyének, megkülönböztetést szenvednek el a munkahelyükön és nem kapnak támogatást az anyasághoz, és a megkülönböztetés mindezen formái hozzájárulnak az őket sújtó szegénységhez; AH. mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem központi helyet foglal el az Európa 2020 stratégiában, és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja egyike azon kiemelt kezdeményezéseknek, amelyek a nemzeti kormányok, az uniós intézmények és a főbb érdekelt felek, köztük a nem kormányzati szervezetek, a szociális partnerek, a vállalatok, a szociális gazdaság szereplői és a tudományos szervezetek közös kötelezettségvállalásának alapjául szolgálnak; 1. üdvözli a mélyszegénység csökkentése terén világszinten elért eredményeket, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend keretében fokozni kell az erőfeszítéseket, szorosan összekapcsolva egymással a szegénység felszámolását és a fenntartható fejlődést, törekedve a különböző országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére; 2. ismételten hangsúlyozza, hogy a szegénységet többdimenziós problémaként kell kezelni, amely nem korlátozódik a jövedelem alacsony voltára, hanem fontos társadalmi dimenziót is magában foglal, ezért helyénvaló a jólétre és az emberi fejlődésre vonatkozó mutatókat alkalmazni e jelenség elemzésére és alakulásának mérésére; 8/13 AT\1105474.docx

3. úgy véli, hogy a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenségek hátterében álló okok leküzdése céljából elfogadott intézkedéseknek minden esetben emberi jogi megközelítésen kell alapulniuk, amely kerül minden megkülönböztetést, és különös figyelmet fordít a nők és a lányok, valamint az idősek jogaira; elismerve, hogy kapcsolat áll fenn a nemek közötti egyenlőség, a nők és lányok szerepvállalásának növelése és a szegénység felszámolása között, valamint hogy minden téren megfelelő életszínvonalat kell biztosítani a nők és lányok számára életük egész folyamán, továbbá szavatolni kell a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, különösen a migránsok, a gyermekek és a serdülők, az LMBT személyek, a kisebbségek, az őshonos népek és az afrikai származásúak, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogait; 4. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a teljes emberi élethez fel lehessen számolni az anyagi, társadalmi és szellemi értelemben vett mélyszegénységet, a lakosság számára egyetemes alapvető szolgáltatásokat és a teljes körű fejlődésükhöz elegendő jövedelmet kell biztosítani; 5. arra kéri a kormányokat, hogy fokozzák a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet, és biztosítsák a független és pártatlan igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést, valamint mozdítsák elő a hatalmi ágak egyensúlyának teljes körű tiszteletben tartását, mivel azok nélkülözhetetlen tényezői a demokrácia, a kormányzás és a jogállamiság megerősödésének és a fenntartható fejlődés megvalósulásának; ismételten hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni átfogó küzdelemhez teljes körűen tiszteletben kell tartani a demokráciát, a jogállamiságot és valamennyi emberi jogot, beleértve a fenntartható fejlődéshez való jogot, amely az embert helyezi a közpolitikák középpontjába, mindenkor összhangban a Földünkkel és az ökoszisztéma egyensúlyával és tiszteletben tartva azokat, elismerve a teljes körű, átfogó, plurális és sokszínű állampolgári szerepvállalás ösztönzésének fontosságát; 6. rámutat arra, hogy fontos kapcsolat áll fenn egyfelől a jó kormányzás, az erőforrások fenntartható használata, a fejlődés fokozódása, valamint az erőforrások igazságos és méltányos újraelosztása, másfelől az egyenlőtlenségek csökkenése között; véleménye szerint a fenntartható fejlődés csak úgy valósulhat meg, ha biztosított az egyenlő hozzáférés, és figyelembe veszik a népesség valamennyi csoportját, külön hangsúlyt helyezve a kiszolgáltatott csoportokra; 7. emlékeztet arra, hogy elsődlegesen a kormányok felelnek a fenntartható gazdaságpolitikák kidolgozásáért és végrehajtásáért, valamint az állami források hatékony és fenntartható igénybevételéért és felhasználásáért, különös tekintettel a népek és az adott országok fejlődésének szolgálatára hivatott természeti erőforrások fenntartható és észszerű kiaknázásából származó forrásokra; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet játszhatnak a további fejlesztési források mozgósításában, előmozdítva a tapasztalatok és az ismeretek cseréjét e partnerségek körében, az elszámoltathatóság és a társadalmi felelősségvállalás szilárd keretei között, amely olyan társadalmi mérlegként szolgál, amely biztosítja a javak újraelosztását, hozzájárulva a kormányzati nemzeti fejlesztési tervekben foglalt szociális menetrend megvalósításához; 8. rámutat a civil társadalomnak az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött alapvető szerepére; ígéretet tesz ezért valamennyi csoport fokozott bevonására, különösen a szegénység veszélyének kitett csoportok döntéshozatali folyamatba történő AT\1105474.docx 9/13

bevonására annak érdekében, hogy részesei lehessenek az inkluzív növekedésnek; 9. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ingyenes és magas színvonalú állami oktatáshoz való egyetemes hozzáférést, különös figyelmet fordítva a sajátos nevelésű igényű személyekre, a migránsokra, az őshonos népekre, az afrikai származásúakra és a fogyatékossággal élő személyekre, továbbá olyan stratégiákat kell kidolgozni a társadalmi egyenlőtlenségek iskolákon belüli leküzdésére, amelyek eszközként szolgálnak az ismeretek hiányának kezeléséhez, valamint a fenntartható fejlődés, a szegénység elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség elősegítéséhez; 10. emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében szakképzett munkavállalókra van szükség; ezért felhívja a kormányokat, hogy vezessenek be oktatási és képzési programokat valamennyi korcsoport számára, különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportokra, a társadalmi kirekesztés áldozataira és a szegénység kockázatának kitett többi személyre; 11. sürgeti a kormányokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tisztességes és stabil munkahelyek létrehozásának előmozdítása érdekében, mivel elismeri, hogy a bizonytalan munkaszerződések gyengítik a munkaerőpiacot és fokozzák a szegénység kockázatát a leginkább kiszolgáltatott csoportok körében; kéri konkrétan olyan mechanizmusok elfogadását, amelyekkel elkerülhető a bizonytalan helyzetű és alacsony jövedelmű munkavállalók megjelenése és e jelenség állandósulása, annak biztosítása érdekében, hogy az állással rendelkezők ne rekedjenek meg a szegénység csapdájában; 12. felhívja a kormányokat, hogy hozzanak létre inkluzív közpolitikákat és mechanizmusokat a fiatal szakemberek stabil és tisztességes foglalkoztatása érdekében; 13. kéri a kormányokat, hogy biztosítsák az egyetemes, ingyenes és magas színvonalú állami egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést amely a szegénység megszüntetésének és a fenntartható fejlődés megvalósulásának nélkülözhetetlen feltétele, különös hangsúlyt helyezve a megkülönböztetés valamennyi formájának megelőzésére és felszámolására, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére; 14. rámutat arra, hogy a kormányok kötelesek biztosítani, hogy a nők azonos politikai, szociális és gazdasági jogokkal rendelkezzenek, beleértve a magántulajdon birtoklásához és kezeléséhez való törvényes jogot, továbbá ténylegesen egyenlő módon férjenek hozzá a gazdasági lehetőségekhez különösen a munkaügy és a vállalkozások területén és ugyanazon közszolgáltatásokhoz, ideértve az egészségügyet, a szexuális és reprodukciós egészséghez kapcsolódó szolgáltatásokat, az oktatást és a társadalombiztosítási juttatásokat; emellett úgy véli, hogy az államoknak mechanizmusokat kellene kidolgozniuk annak biztosítására, hogy minden nő részt vehessen a döntéshozatali folyamatban, és ezáltal erősödjön a társadalomban betöltött szerepük; 15. elismeri, hogy a hagyományos földhasználatot és a hagyományos mezőgazdasági módszereket figyelembe vevő családi gazdaságok és kisüzemi mezőgazdaság közvetlenül hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, a helyi gazdaságok fejlődéséhez, a fenntartható növekedéshez és a mezőgazdasági fajták sokféleségéhez; rámutat különösen arra, hogy a 10/13 AT\1105474.docx

kisüzemi mezőgazdaság fontos szerepet tölt be az éhínség, a rejtett éhezés és az alultápláltság felszámolásában; 16. hangsúlyozza az integrált vízgazdálkodási rendszerek bevezetésének fontosságát annak érdekében, hogy biztosított legyen az ivóvízhez, a csatornázáshoz és a megfelelő szennyvízkezelési rendszerekhez való egyenlő és egyetemes hozzáférés, különös figyelmet fordítva a szárazsággal sújtott országokra és régiókra; sürgeti a kormányokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak megelőzése érdekében, hogy a víz veszélyes vegyi anyagokkal vagy más, a környezetre és az emberi egészségre hatással levő szennyező anyagokkal szennyeződjön; kéri a víz és a vízhez való hozzáférés mint az emberi élethez nélkülözhetetlen és elidegeníthetetlen jog köztulajdonban tartását; 17. rámutat a sport, a testnevelés és a szabadidős tevékenységek szerepére a szegénység és az egyenlőtlenségek leküzdése, valamint a befogadás előmozdítása és a különböző országok társadalmi integrációs mechanizmusai tekintetében; kéri a kormányokat, hogy kínáljanak több sportolási lehetőséget különösen a gyermekek és a fiatalok számára; 18. hangsúlyozza, hogy a latin-amerikai és karibi országok az elmúlt években jelentős gazdasági és társadalmi előrelépéseket értek el, amelyek világszinten számos politikai és gazdasági változáshoz járultak hozzá; megjegyzi, hogy a gyors gazdasági növekedés ellenére Latin-Amerika és a Karib-térség továbbra is jelentős kihívásokkal néz szembe a társadalmi egyenlőtlenségek terén; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni biregionális együttműködésnek nagyrészt egy koherens, fenntartható fejlődésre irányuló politikára kell összpontosulnia; 19. rámutat arra, hogy a kultúra fontos szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben, mivel a kulturális javakhoz való hozzáférés, valamint azok létrehozása és élvezete hozzájárul a népek emancipációjához és fejlődéséhez; 20. ismételten rámutat annak fontosságára, hogy a régió államai ösztönözzék azokat a közpolitikákat és szabályozási kereteket, amelyek célja a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése, valamint olyan stratégiák és programok kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a javak lakosság körében történő igazságos és méltányos újraelosztásának szavatolását és a szociális beruházások előmozdítását, amelyekre szükség van a Latin-Amerikára és a Karibtérségre jellemző szegénységi szintek csökkentéséhez; 21. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és a környezet pusztulása jelentős kihívást jelent az emberiség számára, hozzájárul a szegénység és az éhínség kialakulásához, és aláássa az országaink és régióink fenntartható fejlődése érdekében tett erőfeszítéseket; ezzel összefüggésben nyomatékosan javasolja a két régió között az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák megelőzése, enyhítése és a hozzájuk való alkalmazkodás terén fennálló együttműködés biregionális együttműködési programok révén történő erősítését; megjegyzi, hogy emellett mindkét régiónak erősítenie kell a szinergiákat és a közös álláspontok összehangolását a többoldalú fórumokon annak érdekében, hogy világszintű választ adjanak ezekre a kihívásokra; 22. rámutat a globális gazdasági növekedés fő hajtóerejévé váló feltörekvő gazdaságok megjelenésére; a történelemben először fordul elő, hogy a világkereskedelem több mint felét a fejlődő országok adják, ami jelentős mértékben hozzájárult emberek százmillióinak a szegénységből való kiemelkedéséhez; AT\1105474.docx 11/13

23. rámutat arra, hogy a magánszektor új tisztességes és stabil munkalehetőségek létrehozásával alapvető szerepet tölt be a gazdasági növekedés előmozdításában, a jólét megteremtésében és a szegénység szintjének csökkentésében; ezzel összefüggésben üdvözli az Unió és a latin-amerikai és karibi országok kis- és középvállalkozásai közötti együttműködés előmozdítására irányuló kezdeményezéseket; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a magánszektor tevékenységeinek átlátható és kiszámítható jogi keretben kell folynia, a nemzeti és a nemzetközi szociális és munkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; 24. megjegyzi, hogy az állami szektor alapvető szerepet tölt be a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában; rámutat arra, hogy minden piacgazdaságban a magánszektor a munkahelyek teremtésének és a gazdasági növekedésnek a hajtóereje, amely a fejlődő országokban a munkahelyek és a jövedelem 90%-át hozza létre; emlékeztet arra, hogy az ENSZ szerint a fejlődő országokban a GDP 84%-át a magánszektor adja, amely fenntartható alapot biztosíthat a belföldi erőforrások mozgósításához csökkentve a segélyektől való függést, amennyiben megfelelően szabályozzák, megfelel az emberi jogi elveknek és a környezeti követelményeknek, és a hazai gazdaság, a fenntartható fejlődés és az egyenlőtlenségek csökkentése terén megvalósuló konkrét, jobb hosszú távú eredményekhez kötik; 25. megjegyzi, hogy a piacgazdaságok gerincét alkotó mikro-, kis- és középvállalkozások sokkal súlyosabb szabályozási terhekkel szembesülnek a fejlődő országokban, mint az Európai Unióban, és nagy részük az ingatag informális gazdaságban működik, ahol nem élveznek jogi védelmet, hiányoznak a munkavállalói jogok, és nem biztosított a finanszírozáshoz való hozzáférés; rámutat arra, hogy a Világbank üzleti környezetet vizsgáló, 2014. évi Doing Business című jelentése szerint valójában a legszegényebb országokra nehezedik a legtöbb szabályozási teher; 26. hangsúlyozza, hogy a kereskedelem a fejlődés fontos tényezője lehet és hasznos eszközként szolgálhat a szegénység elleni küzdelemben, mivel lehetővé teszi az országok számára, hogy regionális és globális értékláncokba integrálódjanak, diverzifikálják a termelést és maximalizálják a gazdasági és társadalmi előnyöket; kéri ezért az Uniót és a latin-amerikai és karibi országokat, hogy munkálkodjanak egy átfogó EU CELAC kereskedelmi övezet megvalósításán, amely az emberi jogok, valamint a szociális és munkaügyi normák teljes körű tiszteletben tartásával és valamennyi vonatkozó környezetvédelmi szempontot szem előtt tartva előmozdítaná a fenntartható fejlődést; 27. ösztönzi a kormányokat, hogy tanulmányozzák a tudomány, a technológia és az innováció által kínált lehetőségeket, mivel azok eszközként szolgálhatnak a fenntartható és inkluzív fejlődés előmozdításához segítve a polgárokat abban, hogy kiemelkedjenek a szegénységből, önállósodjanak és javuljon az életminőségük, továbbá minőségi foglalkoztatási lehetőségek teremtéséhez, a fenntartható termelés és fogyasztási szokások előmozdításához, a természeti katasztrófáknak való kitettség csökkentéséhez és a szűkös erőforrások hatékony felhasználásának előmozdításához; úgy véli, hogy a technológiaátadásnak és a tudományos, innovációs és technológiai együttműködésnek átlátható keretben, a civil társadalom tevékeny részvételével kell folynia, és az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti jövőbeni biregionális és kétoldalú együttműködési programok alapvető elemét kell képeznie; 12/13 AT\1105474.docx

28. felhívja az Uniót és a latin-amerikai és karibi országokat, hogy a szegénységből való kiemelkedés érdekében osszák meg egymással a birtokukban lévő tudományos ismereteket, technikát és technológiát; *** 29. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek, Latin-Amerika és a Karib-térség összes országa parlamentjeinek, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Középamerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek, a Mercosur Parlamentjének, az Andok Közösség Titkárságának, a Mercosur Állandó Képviselői Bizottságának, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének, a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer Állandó Titkárságának, valamint az Amerikai Államok Szervezete, a Dél-amerikai Nemzetek Uniója és az ENSZ főtitkárának. AT\1105474.docx 13/13