ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Plenárisülés-dokumentum B8-0000/2014 ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a B8-0000/2014. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján A gyermekek alultápláltságáról a fejlődő országokban (2014/2853(RSP)) Linda McAvan a Fejlesztési Bizottság nevében RE\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 B8-0000/2014 Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekek alultápláltságáról a fejlődő országokban (2014/2853(RSP)) Az Európai Parlament, tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 25. cikkére, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismeri el az élelemhez való jogot, tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és különösen annak 11. cikkére, amely elismeri a megfelelő életszínvonalhoz ideértve a megfelelő táplálkozáshoz való jogot, valamint a mindenkit megillető jogot, hogy ne éhezzen, tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányhoz fűzött, 2009-ben elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre, amely az élelemhez való jogot nemzetközi szinten érvényesíthetővé teszi, tekintettel a gyermekek jogairól szóló egyezményre, különösen annak 24. cikke (2) bekezdésének c) pontjára és 27. cikkének (3) bekezdésére, tekintettel a világ élelmezésbiztonságáról a FAO 1996-os római világélelmezési csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra, tekintettel a FAO által 2004-ben elfogadott, az élelemhez való jogra vonatkozó iránymutatásokra, melyek útmutatást nyújtanak az államoknak arra nézve, hogy miként hajtsák végre az élelemhez való joggal kapcsolatos kötelezettségeiket, tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra, és különösen az 1. számú célra: a súlyos szegénység és éhínség felszámolására, illetve a 4. számú célra: a gyermekhalandóság csökkentésére, tekintettel a 2012-ben elfogadott Élelmezésisegély-egyezményre, tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a humanitárius élelmezési segélyről szóló közleményére (COM(2010)0126), tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete (COM(2010)0127) című közleményére, tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, Az EU rezilienciapolitikája: az élelmiszerválságok tanulsága című közleményére (COM(2012)0586), tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, Az anyai PE v /7 RE\ doc

3 és a gyermektáplálkozás előtérbe helyezése a külső támogatásokban című közleményére (COM(2013)0141), tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai keretéről szóló állásfoglalására (P7_TA(2011)0410), tekintettel Az EU fejlődő országokbeli reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentési politikája: az élelmiszerválságok tanulsága című állásfoglalására (P7_TA(2013)0578); tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel még mindig közel egy milliárd ember éhezik, és a világon legalább 225 millió öt éven aluli gyermeket sújt a súlyos és krónikus alultápláltság, közülük becslések szerint évente 2,6 millió meghal a fejlődő országokban; B. mivel a WHO szerint az alultápláltság a gyermekhalandóság legfőbb oka és a betegség okozta terhek 35%-át teszi ki az 5 évnél fiatalabb gyermekek körében; C. mivel az 5 éves és annál fiatalabb gyermekek táplálkozása nagy mértékben az anya terhesség és szoptatás alatti táplálkozásától függ; D. mivel az alultápláltság a halandóság és a termeléskiesés oka is, valamint akadályozza a társadalmi és gazdasági fejlődést a fejlődő országokban; E. mivel az éghajlatváltozásnak a mezőgazdasági termelésre és ezáltal a táplálkozásra gyakorolt hatásai miatt várhatóan megnő az alultáplált gyermekek száma; F. mivel 25 évvel a gyermekek jogairól szóló egyezmény elfogadása után az egyezmény részes államai közül néhány még mindig nem tudott olyan kedvező környezetet kialakítani, amelyben biztosítható a gyermekek megfelelő élelemhez való jutása; G. mivel az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozón a kormányok megerősítették az élelemhez való jogot és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2015-re a felére, 840 millióról 420 millióra csökkentik az éhezők és alultápláltak számát; mivel azonban az éhező és alultáplált emberek különösen gyermekek száma növekedett az elmúlt években, elsősorban a 2008-as és 2011-es élelmiszerválság miatt; H. mivel különböző nemzetközi jogi eszközök összekapcsolják az élelemhez való jogot más emberi jogokkal, nevezetesen az élethez, a megélhetéshez, az egészséghez, a tulajdonhoz, az oktatáshoz és a vízhez való joggal; I. mivel az élelemhez való jog és a mindenki számára elérhető helyes táplálkozás alapvető fontosságú a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; mivel a táplálkozás kapcsolódik a legtöbb ha nem minden millenniumi fejlesztési célhoz, melyek maguk is szorosan összefüggnek; J. mivel nemzetközi szervezetek megerősítik, hogy az élelmiszertermelés elegendő a világ teljes lakosságának élelmezéséhez, és hogy a gyermekek alultápláltsága a háztartások bizonytalan élelmiszer-ellátásával és szegénységével, a nem megfelelő gondozási és RE\ doc 3/7 PE v01-00

4 táplálási gyakorlatokkal, az egészségtelen családi környezettel és a nem megfelelő egészségügyi szolgáltatásokkal függ össze; K. mivel az élelemhez való jog és a helyes táplálkozás nélkülözhetetlen az ellenálló családok és közösségek kialakulásához és azon képességük létrejöttéhez, hogy csökkentsék a vészhelyzeteket követő hosszú felépülési időszakokat a megnövekedett számú és intenzitású katasztrófákkal jellemzett környezetben; L. mivel optimális táplálkozási állapotot az eredményez, ha a gyermekek megfizethető, változatos és tápanyagokban gazdag élelemhez jutnak hozzá, ha megfelelőek az anyaés gyermekgondozási gyakorlatok és az egészségügyi szolgáltatások, illetve ha egészséges a környezet, beleértve a biztonságos vizet, a szennyvízelvezetést és a helyes higiéniai gyakorlatokat; 1. kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltságának számos oka van a legtöbb ember okozta és így elkerülhető, a források egyenlőtlen elosztásától és/vagy nem fenntartható felhasználásuktól kezdve, a nőkkel és gyermekekkel szembeni megkülönböztetésen és a hiányos egészségügyi rendszerek miatti betegségeken át az irányítás hiányáig; 2. hangsúlyozza, hogy az állami hatóságoknak garantálniuk kell az élelemhez való jog három dimenzióját és a helyes táplálkozást: a rendelkezésre állást, ami jelenti egyrészt a termőföld vagy más természeti források által közvetlenül biztosított önellátást, vagy a jól működő elosztást, feldolgozást és piaci rendszereket; a hozzáférést, amely magában foglalja az élelemhez való gazdasági és fizikai hozzáférés biztosítását; valamint a megfelelőséget, ami azt jelenti, hogy az élelemnek biztonságosnak kell lennie és ki kell elégítenie mindenki táplálkozási igényeit, figyelembe véve az életkort, az életkörülményeket, az egészségi állapotot, a foglalkozást, a nemet, a kulturális és vallási szokásokat; 3. hangsúlyozza, hogy egy életciklus-perspektívából nézve a gyermek tápanyagigényének kielégítése szempontjából a legfontosabb időszak az első 1000 nap a várandósság időszakát is beleértve, mivel ez alatt az idő alatt megnövekszik a gyermek tápanyagigénye a gyors növekedés és fejlődés miatt, jobban ki van téve a fertőzéseknek és teljes mértékben másoktól függ a táplálkozás, a gondozás és a társas érintkezések tekintetében; 4. megerősíti, hogy a gyermekek és anyák alultápláltságának megoldása koordinált fellépést igényel az alultápláltságot befolyásoló számos ágazatban, mint például az egészségügyben, az oktatásban, a mezőgazdaságban, valamint a vízhez, energiához és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog területén, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el következetes, hosszú távú fejlesztési stratégiákat, és tegyenek erőfeszítéseket az alultápláltság csökkentésére vészhelyzetek és humanitárius beavatkozások során is; 5. elismerését fejezi ki a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelem terén az elmúlt néhány évben elért javulásért, amit az 1. számú millenniumi fejlesztési cél elérése felé tett haladásra vonatkozó mutatók is bizonyítanak; úgy véli azonban, hogy az alultápláltságban elhunyt vagy attól szenvedő gyermekek száma még mindig magas és hozzájárul a szegénység és az éhezés ördögi körének fenntartásához; PE v /7 RE\ doc

5 6. hangsúlyozza ezért, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelemnek és a megfelelően tápláló élelemhez való egyetemes hozzáférés biztosításának kell a 2015 utáni ütemterv egyik fő céljának maradnia; 7. úgy véli, hogy hiba volt a 10. EFA-ban a 9. EFA-hoz képest csökkenteni a mezőgazdaságra szánt pénzeszközöket; arra ösztönzi ezért a Tanácsot, hogy gondolkozzon el ezen és tegyen korrekciós intézkedést a 11. EFA tekintetében; 8. hangsúlyozza a politikai akarat fontosságát az alultápláltság kezelésében; üdvözli az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottsága által a Scaling Up Nutrition kezdeményezéshez (SUN) a táplálkozás javításának különösen a nagy mértékben érintett országokban történő felgyorsítása érdekében kidolgozott ütemtervet, számos érdekelt fél, többek között az ENSZ táplálkozással foglalkozó ügynökségeinek részvételével; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a SUN-ban felvázolt elveket; 9. üdvözli az Európai Bizottság kötelezettségvállalását 3,5 milliárd EUR befektetésére 2014 és 2020 között a táplálkozás javítása céljára a világ néhány legszegényebb országában, és felhívja a Bizottságot, hogy növelje a táplálkozással kapcsolatos beavatkozásokra vonatkozó kötelezettségvállalásait azon célkitűzésének elérése érdekében, hogy 2025-re 7 millióval csökkenti az 5 éven aluli, fejlődésben visszamaradt gyermekek számát; 10. hangsúlyozza, hogy a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak a gyermekek táplálásában és az élelmezésbiztonságban az anyatejjel való táplálásban, a családi élelem előállításában, megvásárlásában, elkészítésében és elosztásában, a gyermek- és beteggondozásban, valamint a megfelelő higiénia biztosításában; emlékeztet, hogy Afrikában a gazdálkodási tevékenység 80%-át nők végzik, bár még mindig elvétve áll módjukban az, hogy az általuk megművelt föld a tulajdonuk legyen; felszólít ezért arra, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelmet célzó valamennyi szakpolitikába kerüljön bele a nemi dimenzió és a női szerepvállalás megerősítésének előmozdítása; 11. hangsúlyozza, hogy az állapotos nők alultápláltságának negatív hatásai vannak az újszülöttre, ami valószínűleg visszafordíthatatlan módon akadályozza a gyermek jövőbeni fejlődését; felhív ezért arra, hogy kapjon külön figyelmet a nők egészségének és jogainak védelme; 12. hangsúlyozza, hogy a gyermekek alultápláltsága nagyrészt a fejlődő országokban tapasztalható, de nem csak a vidéki lakosság körében, hanem városi környezetben is; ezért az a véleménye, hogy a gyermekkori éhezés felszámolásának egyik kulcseleme a mezőgazdasági politikákban és olyan reformokban rejlik, melyek célja, hogy a mezőgazdasági kistermelők képessé váljanak hatékonyabban és fenntarthatóbb módon termelni a saját maguk és családjaik számára elegendő élelem biztosításához; 13. kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltságának időben történő kezelésének elmaradása mind a fejlesztési együttműködésben, mind a humanitárius beavatkozásokban valószínűleg veszélyezteti az emberi fejlődés valamennyi dimenzióját, aláássa a nemzeti oktatási programokat, megterheli a nemzeti egészségügyi kiadásokat és gátolja a fejlődő országok társadalmi-gazdasági fejlődését, gazdasági veszteségeket okozva nekik, RE\ doc 5/7 PE v01-00

6 melyek becslések szerint ezen országok GDP-jének 2 8%-át teszik ki; 14. emlékeztet arra, hogy az ún. rejtett éhezés vagyis a mikrotápanyagok hiánya a gyermekek étrendjében elégtelen testi és szellemi fejlődést okozhat a gyermekeknél; 15. kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltsága nem csak az élelem és az infrastruktúra hiányából eredhet, hanem az élelmiszerelosztás problémáiból, az élelemhez való nem megfelelő hozzáférésből és a vásárlőerőnek különösen a spekuláció következtében jelentős mértékben megnövekedett élelmiszerárak miatti hiányából; megjegyzi, hogy a vásárlóerő hiánya különösen a városi szegényeket érinti, akik nem képesek saját élelmüket előállítani; 16. elismeri, hogy a gyermekek és anyák táplálkozásának javulása és az élelmezésbiztonság általában a számos szakpolitikában és ágazatban úgy mint a hatékony és fenntartható vidékfejlesztésben, a föld- és vízhasználati politikákban, a megfelelő egészségügyi, a biztonságos vízellátási és higiéniai szolgáltatásokban, a megfelelő anya- és gyermekgondozási gyakorlatokban, a tengeri élővilág és más ökoszisztémák védelmében, a biológiai sokféleségben, az erdőirtásban, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében és az éghajlatváltozáshoz való adaptációban, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentésében, a fenntartható termelésben és fogyasztásban, az energiához való fenntartható és biztonságos hozzáférésben, a kereskedelemben, a halászatban, a társadalmi befogadásban és a tisztességes foglalkoztatásban eszközölt hatékony és koordinált fellépésektől fog függni; 17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalják bele a táplálkozást valamennyi fejlesztési politikájukba a táplálkozás védelmének és előmozdításának érdekében, valamint biztosítsanak holisztikus megközelítést a helyitől a globális szintig; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szükség esetén tegyék kulcsfontosságú fejlesztési céllá a táplálkozást a fejlesztési együttműködési eszközökben, nevezetesen a 11. EFA-ban és az új Fejlesztési Együttműködési Eszközben; 18. hangsúlyozza, hogy hatékonyabbá tételük érdekében a fejlesztési és sürgősségi programoknak szorosan össze kell kapcsolódniuk az élelmiszerválságok előrejelzése és megelőzése, az okozott kár csökkentése és a helyreállítás elősegítése érdekében; 19. felhívja a fejlődő országok kormányait, hogy hozzanak létre kedvezőbb környezetet a gyermekek jobb táplálkozása számára hatékonyabb politikák, a táplálkozással foglalkozó nemzeti tervek és stratégiák, illetve az adományozók programjai közötti koordináció, az irányítás és az állampolgáraik felé történő elszámoltathatóság révén; nagyobb átláthatóságra ösztönöz a fejlődő országok költségvetéseiben például a költségvetés nyomon követése révén annak érdekében, hogy lehetővé váljon az alultápláltságot kezelő projektek számának és minőségének jobb értékelése; 20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mobilizáljanak hosszú távú pénzügyi befektetéseket és forrásokat a táplálkozás érdekében többek között olyan szereplőkkel együttműködésben, mint az ENSZ ügynökségek, a G8-ak/G-20-ak, a feltörekvő országok, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek, felsőoktatási intézmények, civil társadalmi szervezetek és a magánszektor, valamint tegyék a táplálkozást az innovatív finanszírozás prioritásává; PE v /7 RE\ doc

7 21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottságának. RE\ doc 7/7 PE v01-00