ACZÉL ENDRE ACÉL- SODRONY PARK KÖNYVKIADÓ
2010 Aczél Endre 2010 Park Könyvkiadó, Budapest A képanyagot válogatta Rédei Ferenc A borítón: Áll az Erzsébet híd (1964. július 15.). Az építôk köszöntésére söröshordót gurítanak át rajta (MTI Fotóarchívum/Lajos György felvétele) A szerzô fotóját Szebeni András készítette Felelôs szerkesztô Szalay Marianne Szerkesztette Gáspár Zsuzsa A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér Mûszaki szerkesztô Kuha Zulejka A borítót tervezte Gerhes Gábor A belsô oldalakat tervezte és tördelte Köböl Vera Készült a Szekszárdi Nyomda Kft.-ben Printed in Hungary
bevezetés Egy trilógia elsô részét tartja a kezében a kedves olvasó. Elmesélek itt mindent vagy majdnem mindent, amit a múlt század hatvanas éveirôl tudni érdemes. A tervezett folytatásokkal (hetvenes, majd nyolcvanas évek) tizenöt év munkáját adom közre. A szöveg egy rádiós mûsorfolyam szerkesztett, javított és részben átírt változata. Az Acélsodrony eredetileg a Kossuth Rádióban volt hallható, késôbb átköltözött a Klubrádióba. A Kossuthon javarészt politizáltam, a Klubrádióban hatvan, darabonként egyórás mûsor formájában önállósult a kultúra, a szellem világa, majd a sport. Magyarázattal tartozom azért, hogy ez a kötet miért csak 1962-tôl tárja föl a politika, a kultúra és a sport történéseit. Amikor munkához láttam, úgy gondoltam, hogy egy évszám mondjuk, 1960 önmagában nem cezúra. Inkább olyan pontot kell keresnem, amely akár sorsfordítónak is nevezhetô. 1962-t találtam ilyennek: egyrészt azért, mert ekkorra konszolidálódott a Kádár-rendszer és indult be a 20. századi Magyarország átfogó modernizációja; másrészt pedig azért, mert a kubai rakétaválság elmúltával nyílt meg az út az egész emberiség sorsát perdöntô módon befolyásoló enyhülési politika felé. El kell mondanom továbbá, hogy az Acélsodrony nem véleményformáló, hanem ismeretterjesztô mûsor volt, amiképp e könyv célja is az ismeretterjesztés. Igaz, erôs támpontokat ad a véleményformáláshoz is. Miközben anyagot gyûjtöttem, alapvetôen a korabeli Magyarországon elérhetô, egyszóval publikusnak mondott forrásokra támaszkodtam, mert az volt az elvem, hogy az emlékezés az úgy, ahogyan mi itt, magyarok milliói megéltük élményvilágára támaszkodjék. Éppen ezért csak elvétve vettem igénybe az emigráns magyar sajtó és irodalom anyagait, nézôpontjait. Ha föltétlenül szükséges volt, persze megtettem de hát ennek az országnak a népe döntô módon a magyar írott sajtóból, rádióból, televízióból merítette 7
ismereteit, és (ha kényszerûen is, de) azonosult az akkori média szûrôjével. Ez a könyv egyfajta panoramikus képet kínál. Lineáris rendet csak az évek egymásutánjában tart, az alfejezetek ugrálnak a politika és a szellem világa között. Hol egy háború, hol egy tárlat; hol egy politikus portréja, hol egy filmirányzat; máskor egy nagy költô vagy éppen egy legendás gól. Valamennyihez személyes élményem fûzôdött, amit be is építettem a mesékbe ezzel fûszereztem az egyébként tárgyszerû közlést. 1962-ben érettségiztem, és onnantól fogva egyetemistaként, majd újságíróként mohó érdeklôdéssel figyeltem mindent, ami körülöttem történt. A politika legalább annyira érdekelt, mint a képzômûvészet, a popzene vagy a sport, afféle lelkes típusként magamba szívtam a világ összes dolgát. Aztán, három évtized múltán, úgy gondoltam, hogy ami bennem van, az talán a közt is érdekelheti. Így született meg Rangos Katalin rádiós szerkesztô közremûködésével, akitôl a mûsor címe származik az Acélsodrony. Mely, mint az olvasó nyilván tudja, zenés mûsornak született, s az is maradt. A szövegrészek közé iktatott zenék egy kor fílingjét voltak hivatottak megjeleníteni. De ezekhez nekem kevés közöm volt és van. A zenéket nem én szerzettem, nem én adtam elô, noha jórészt én válogattam. Ami viszont ebben a könyvben olvasható, az az én szellemi tulajdonom, azért még a felelôsséget is tudom vállalni. És vállalom is, boldogan. Az Acélsodrony életem mûve.
1969 A veréb is madár A 60-as évek vége felé a magyar politikai humor már jócskán túllépett azon, amit Patyolat-effektusnak neveztünk hogy tudniillik a rendszer szinte csak az állami vegytisztító hálózat szüntelen ostorozásával és kifigurázásával bírálható. És mégis: a korszak sok tekintetben legélénkebb és legmulattatóbb filmje, A veréb is madár visszatért a Patyolathoz, mármint abban az értelemben, hogy egy zseniális találmány, az Ultrapatyolex történetét mesélte el. Errôl a filmrôl azért is beszélek szívesen, mert legalább nem marad említetlen Kabos László, a kis Kabos vagy vörös Kabos filmekben soha ki nem aknázott, de A veréb is madár tanúsága szerint félre nem ismerhetô színészi tehetsége. Nos, a filmben Kabos kettôs szerepet alakított: egy gazdag és sikeres amerikai üzletemberét és annak idehaza kínlódó, szegény és sikertelen ikertestvéréét. Utóbbinak a találmánya az a bizonyos Ultrapatyolex, amelyet kutatóintézeti fônökei csak azért nem fogadnak el, mert a fivér disszidált. A bonyodalmak lényege az, hogy a hatalmas, nyitott amerikai sportautón hazalátogató Mr. Hello, korábban Holló, útlevelét a szegény öcs egy szép nap magához veszi, és onnantól kezdve minden bejön neki. Szabadon utazgat Bécsbe, Kaliforniába, kedvesével egy balatoni szálloda legelegánsabb lakosztályát veszi ki, tejben-vajban fürdenek, mindenki készségesen és alázatosan nyalja a feneküket, sôt még a találmány is elkel igaz, nem Magyar- 372
országon, hanem Bécsben. A film voltaképp arról szólt, hogy egyugyanazon ember miként lehet Amerikában milliomos, míg idehaza kallódó senki, akinek szép szerelmén kívül semmije nincsen, de még azt is el akarja venni tôle a pénzes amerikai. Na meg arról, hogy a pénz boldogít. Ezt a gazdasági reform második évében utalásszerûen legalábbis ki lehetett mondani már. A veréb is madár azonban nem ettôl lett híres. Hanem attól, hogy a magyar film történetében elôször mutatott valódi sztriptízt egy közismert, gyönyörû testû táncosnô, Medveczky Ilona fôszereplésével. (Sokan szerették volna, ha a csodaszép, épphogy feltûnt fôszereplô, Piros Ildikó is vetkôzött volna, ô azonban ettôl az örömtôl megfosztotta a film nézôit.) A jelenet mellesleg egy balatoni szálloda bárjában zajlott, ahol a fôpincér a kendôzetlen mezítelenség pillanatának bekövetkezte elôtt sorban kirúgta a szocialista országokból érkezett, tehát csak puha valutával fizetô vendégeket, mivelhogy a sztriptíz nevû, tipikusan nyugati szolgáltatás csak a dollárral vagy márkával fizetô kuncsaftoknak járt. Annak idején ezt a tipikusan magyar megoldást viharos röhögés kísérte a mozikban. De az a bizonyos nyugati sportautó immár állami vonalon sem volt elérhetetlen a magyarok számára. 1969-ben, a reform második évében megtörtént az elsô kísérlet arra, hogy némi nyugatigépkocsiimporttal tömjék be azokat a réseket, amelyeket a megbízhatatlan fôként NDK-s, Trabantokban és Wartburgokban megtestesülô szocialista import maga után hagyott. A kormány a zsebébe nyúlt, s egy bizonyos, nem túl nagy összeget kihasított nyugati autók behozatalára. A Merkur nevû cég ebben az évben 1100 darab Fiatot kívánt behozni, közöttük 500-asokat, de 850-es kupékat, tehát nagyon divatos sportkocsikat is, s kínálatát kiegészítette Renault és Ford Escort autókkal. Ám nem ingyen. Aki forintért akart nyugati autót venni, tehát nem volt olyan szerencsés, hogy valamely nyugati rokontól ajándék autóhoz jusson, annak mélyen be kellett nyúlnia a pénztárcájába. Már csak azért is, mert az árba ezúttal beépítették az eddig hanyagolt vámot is. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy bármelyik nyugati autó drágább volt, mint bármelyik szocialista, még a Fiat törpéjét, a Cinquecentót is 56 ezerért adták. A Ford Escort 1969 373
96 ezerért, az 1300-as Volkswagen 100 ezerért, a tényleg kategóriaelsô Renault 16-os pedig gyönge 133 ezer forintért került forgalomba. (Zárójel: akkortájt 4-5 ezer forintos családi jövedelmek voltak átlagosak.) A nyugati autókra egyébként elôjegyzéseket nem vettek fel, a vásárlást hivatalos közlés szerint azoknak ajánlották fel, akik a szocialista termésbôl kimaradtak. 1969 Az Infecundin Ha késéssel is, de a 60-as évek Magyarországán végre polgárjogot nyertek az orális, tehát szájon át bevehetô, hormonhatású fogamzásgátló szerek. Egy közülük mindenképp, lévén hazai fejlesztésû: az Infecundin. A háttérhez tudni kell, hogy 1966-tól az ország kezdett kilábalni a riasztó demográfiai hullámvölgybôl. Számos intézkedés született a gyermekvállalás segítésére. Beindult a gyes például, óriási lendületet vett évi 80 ezer otthon kilátásba helyezésével a lakásépítés. 1968-ban már 155 ezer élveszülést regisztráltak, ami osztatlan örömöt keltett. Ezt legfeljebb az a hervasztó tény csökkentette, hogy mûvi vetélésbôl még mindig több volt összesen 200 ezer. Holott ekkor már jó ideje kapható volt az elsô magyar antibébi-tabletta, az Infecundin. De nem szedték. Elôször is azért, mert nem ismerték. Bármilyen hihetetlen, az Egészségügyi Minisztérium rendeletben tiltotta meg a tabletta népszerûsítését. Egyes vezetô elvtársak ugyanis azt az eredendôen téves, közönséges balhitet táplálták be magukba és környezetükbe, hogy a tabletta nem az abortuszok, hanem a születések számát csökkenti. Mint azonban említettem volt, az abortuszok száma rendületlenül nôtt. Tudatlan nôk inkább a terhességmegszakítást vállalták, semmint azt, hogy megelôzzék. Ami, mellesleg szólva, súlyos, olykor elviselhetetlen terheket rótt a kórházakra is. A társadalom kétfajta kihívással nézett szembe: egyre több kórházi ágyat foglaltak le a szülô nôk, de egyre többet a vetélôk is. Felfoghatatlan, hogy ebben a helyzetben miért tudta tartani magát az Infecundin ellenpropagandája. Talán a szovjetektôl örökölt vagy átvett szocialista prüdéria miatt? Lehet. Hogyisne. A tôlünk keletre fekvô tájakon még a férfivédekezés hagyományos eszközei is ritka- 374
ságszámba mentek, nemhogy a fogamzásgátlók. Azokról még csak nem is tudtak. Mindenütt szigorú abortuszellenes törvények voltak érvényben, adjunk több katonát a pártnak jelszóval. Aztán ezeket a törvényeket meglazították, Magyarországon példamutató liberalizmussal. De folytatnám az ellenpropaganda-sztorit. Talán azért is létezhetett a tömeges ódzkodás az Infecundintól tudom, ez kicsit vadabbul hangzik, mert a nôgyógyászok egy része valóságos lobbiba szervezôdött a gyógyszerrel szemben, tudván, hogy a mûvi vetélések számának zsugorodása számukra keresetcsökkenést jelent. Ez is meglehet. Egy azonban biztos: 1969 elején mindössze 50 ezer magyar nô élt az Infecundinnal. A nemi életet élôk, szülni képesek aprócska töredéke. Lazítani kellett tehát, éspedig a közjó érdekében. Oldani azt a rendszert, ahol csak hihetetlenül bonyolult beszerzési eljárás után lehetett antibébi-tablettához jutni. Lehetôvé tenni minden körzeti és rendelôintézeti orvosnak, hogy felírja a szert. Eloszlatni azokat az ostoba tévhiteket, hogy a hormongyógyszernek rettenetes mellékhatásai vannak. Tájékoztatni aztán fôként a vidéki orvosokat arról, hogy az Infecundin egyáltalán létezik. De ez, elismerem, nem lehetett könnyû. Volt egy erôs, kulturális gyökerû idegenkedés. Körülbelül ebben az idôben írta le Veres Péter, a legnagyobb magyar írók egyike, hogy a kétrészes nôi fürdôruha méltatlan a magyar alkathoz. Innen azonban egészen más irányba ugornék tovább. Visszatérnék az örvendetesen megszaporodott születésekhez. Gondolhatni, a csecsemôket, majd a palántákat megszaporodott gyermekintézmények egész sora várta. Nem úgy. A gazdasági reform egyik vadhajtása az volt, hogy a nyereségorientált vállalatok némelyike a fölösleges kiadások megnyirbálását a kétségtelenül nem nyereséges gyári bölcsôdék és óvodák leépítésével vélte megkezdeni, amiben kétségen felül az új idôk természetes, de nem egészséges szelleme manifesztálódott. Melegek lázadása Amerikában 1969. június 27-én a New York-i Greenwich Village mûvésznegyedben a rendôrség megrohamozott egy Stonewall nevû kocsmát. Ami úgy értendô, hogy a közmorál védelmének ürügyén a szokásos rítus szerint be akartak gyûjteni néhány homoszexuális férfit, egyszersmind rendre tanítani azokat 375 1969
1969 a maffiózókat, akik a Stonewallhoz hasonló illegális találkahelyeket üzemeltették. Az ilyenfajta fegyelmezésnek egyébként mindig az volt a vége, hogy a maffiózók a korábbinál is több hallgatáspénzt fizettek ki a korrupt rendôröknek. Ezen az estén azonban megtört a szokásos rítus. A lefogásra ítélt homoszexuálisok akiket egyébként az öltözékük, sminkjük, feminin külsejük után könnyû volt azonosítani ahelyett, hogy engedelmesen beültek volna a rendôrautókba, az utcán rátámadtak a detektívekre, akik erre visszamenekültek a bárba. Amelyet aztán majdnem rájuk gyújtottak. Az ellenállásnak percek alatt híre ment: több tucat, majd több száz környékbeli meleg férfi és nô gyûlt össze, és elkezdték kövekkel, üvegekkel meg mindenféle más, a kezük ügyébe esô tárggyal dobálni az idôközben kivezényelt rohamrendôrséget. Az összecsapás zavargásba csapott át, amelyet csak nehezen tudtak lecsitítani. Ez a nap volt az amerikai homoszexuálisok országos mozgalmának a születésnapja. Néhány napon belül a világ forradalmi mozgalmainak mintájára Meleg Felszabadítási Front alakult, és felhangzott a fekete polgárjogi mozgalom fekete hatalom jelszavából vett meleg hatalom jelszó. S most némi történelem. A homoszexualitás nyilvános megjelenése Amerikában a lehetô legszorosabban összefüggött az iparosítással, az ültetvényekrôl és a falusi farmokról a városba érkezô bérmunkások kisközösségi moráljának leomlásával. S volt aztán a leszbikusság felbukkanásának is egy hulláma: a második világháború, amikor lányok és asszonyok milliószám kaptak munkát az iparban és a hadseregben. Mindkét esetben az egynemûek nagy tömegben való összeverôdésérôl volt szó. A homoszexualitást azonban büntették. A szövetségi államok túlnyomó többsége bûncselekménnyé nyilvánította az azonos nemûek szerelmi érintkezését, volt, ahol azonos nemûek nyilvános helyen, kéz a kézben való andalgása is letartóztatáshoz vezetett. Jellemzô, hogy amikor McCarthy szenátor Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsága az 50-es évek elején a kommunistákra és a baloldaliakra lecsapott, érdeklôdését kiterjesztette az ugyancsak Amerika-ellenesnek minôsített homoszexualitásra is, és ezrek veszítették el állami állásukat. Megjegyzem: 376
annak a tilalma, hogy homoszexuálisokat szövetségi hivatalokban alkalmazzanak, 1975-ig fennállt. A stonewalli lázongás után azonban minden megváltozott. A szövetségi államok fele törvényben dekriminalizálta a homoszexualitást, a rendôrségi zaklatások gyakorlatilag megszûntek. Az egyházak és vallásfelekezetek vad vitába kezdtek az azonos nemûek vonzalmának megengedhetôségérôl, s elsônek a reformált zsidó közösségek és az unitáriusok engedték be soraikba a homoszexuális rabbikat és tiszteleteseket. A melegek világa megszûnt szubkultúraként létezni, a homoszexualitás nyílt megvallása rohamszerûen terjedt. Azt, hogy meleg hatalom, ma már senki nem ejti ki a száján, a power, hatalom szó helyébe a pride, azaz a büszkeség került; felszabadító mozgalom nincs, csak melegmenetek vannak. Két évtized alatt, elsôsorban a nagyvárosokban, szervezett közösségek alakultak ki, saját klubokkal, bevásárlóközpontokkal, mûvelôdési házakkal, gyülekezetekkel. Jó ideje természetes, hogy közismert melegek választott funkciókat viselnek. A vita ma már, mint köztudott, nem arról folyik, hogy miképp korlátozzák a melegeket közfunkciók gyakorlásában, hanem inkább arról, hogy házasodhatnak-e egymás között. És ez nem amerikai, hanem világjelenség immár. Csodálatra méltó férfiak 1969-ben lett a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja a szociáldemokrata Willy Brandt. A kereszténydemokraták húsz év után elôször szorultak ellenzékbe. Brandt az úgynevezett keleti politikával írta be a nevét a történelembe. Szerzôdést írt alá a Szovjetunióval arról, hogy egyik fél sem alkalmaz erôszakot, azaz nem támadja meg a másikat, s mindketten elismerik a fennálló európai határokat. (Zárójelben megjegyezném: a szerzôdéskötésbe nem kis gazdasági jótétemények voltak beiktatva, mármint német oldalról.) Logikusan következett erre a Lengyelországgal aláírt meg nem támadási szerzôdés, melynek paragrafusaiban Brandt elismerte az Odera Neisse-vonalat valójában az NDK keleti határát Lengyelország nyugati határának, s ezzel lemondott a második világháború elôtti német keleti területek, Kelet-Poroszország, Szilézia birtoklásáról. Jött ennek tetejébe a Nyugat-Berlin státusát, 377 1969
1969 önállóságát rendezô négyhatalmi egyezmény, amely véget vetett Walter Ulbricht bekebelezési álmainak. Brandt rendbe tette az NSZK viszonyát Kelet-Európával. A Lengyelországgal kötött szerzôdés után már nem volt akadálya annak, hogy valamennyivel normálisabb kapcsolatok jöjjenek létre. Pláne, hogy idôvel megszületett a két német állam alapszerzôdése is. Brandt kor- és eszmetársa volt az ugyancsak 1969-ben miniszterelnökké lett svéd Olof Palme. Nemzedékében talán ô volt a leginkább baloldali, egyszersmind a legérzékenyebb a szegénység és gazdagság problémáira. Azt a levelezést, amit három szociáldemokrata nagyember: Brandt, Palme és az osztrák Kreisky folytatott egymással az évek során, kutatván azt a jövôt, ahol nem annyira a kapitalizmus és a szocializmus, mint inkább a fejlett Észak és az elmaradott Dél közötti olló szélesedik, ma is mindenkinek ajánlott olvasmányként kínálnám fel. Olof Palme, egy rendkívül gazdag, szociális értelemben kiemelkedôen nagylelkû ország kormányfôjeként azzal vált a leginkább ismertté, hogy esküdt ellenfele lett az amerikaiak vietnami háborújának, s befogadta azokat az amerikai katonaszökevényeket, akik hazájukban nem tettek eleget a behívóparancsnak. (Bill Clinton, a késôbbi amerikai elnök is nála talált menedéket.) És ha már Vietnam, akkor Ho Si Minh. A minálunk Ho apónak becézett veterán indokínai kommunista körülbelül ugyanakkor halt meg, mint amikor Brandt és Palme hatalomra jutott. A francia gyarmatosítók elleni harc hôse volt, amelybôl gyôztesen került ki. Ha nincsenek ott az amerikaiak, akkor Vietnam 1956-ban valószínûleg az ô vezetése alatt egyesül. Ezt azonban Eisenhower elnök megakadályozta. Innentôl datálódik a dél-vietnami fegyveres felszabadító harc, amelyet Ho Si Minh Északon egybekapcsolt a szocializmus építésével. Ho apó szocializmusa az adott viszonyok között nem volt jobb, mint a szovjet vagy a kínai. Ráadásul a Vietnami Demokratikus Köztársaság így hívták Észak-Vietnamot mindenben rá volt szorulva a szovjet és kínai elvtársak támogatására, akár azon az áron is, hogy egyensúlyozzon közöttük. Ho Si Minh soha nem volt könnyû helyzetben. A háborút az amerikaiakkal nem akarta, de a függetlenség nevében vívta. Egy mondatára minden viet- 378
nami emlékezik: A függetlenségnél és a szabadságnál nincs drágább dolog a vietnami ember szívének. És talán emlékezik egy másikra is: Nincs tárgyalás addig, amíg bombáznak bennünket. A vietnami amerikai béketárgyalások éppen Ho halálának évében indultak be, Richard Nixon kezdeményezésére. A félistenként tisztelt elnök elhunytától nem lettek könnyebbek. Ember a Holdon 1969. július 20-án vitte le Neil Armstrong amerikai ûrhajós a világ elsô, emberkéz irányította jármûvét, a Sast (Eagle) a Holdra. A holdra szállás manuálisan történt, tekintettel arra, hogy az Eagle fedélzeti komputere nem volt képes elég gyorsan feldolgozni a Földrôl kapott utasításokat, s az ûrhajó veszedelmes sebességgel közelített a biztos halált jelentô kráterek felé. Armstrong 30 másodperccel az üzemanyagtartály kiürülése elôtt tette le jármûvét a Holdra, s néhány órai pihenés után ô lépett elsôként a felszínére. Követte ôt Edwin Aldrin, a másik ûrhajós, míg társuk, az ír történelmi nevet viselô Michael Collins pilóta 16 kilométerrel a fejük fölött körözött az Apollo 11 ûrhajó parancsnoki moduljában, a Columbiában. Az emberiség történetében soha nem figyeltek ennyien élô televíziós közvetítésben egy eseményt. Nem véletlenül: talán ennél nagyobb vállalkozás sem volt a történelmünkben. Késôbb Armstrongon és Aldrinon kívül még tíz amerikai sétált a Holdon egészen 1972-ig. Azóta senki. Az Armstrong-expedíció egyáltalán nem volt mentes a kockázatoktól. Maga a parancsnok a Holdra szállás esélyét elôzôleg 50, a szerencsés visszatérés esélyét 90 százalékra taksálta. Nixon beszédírója papírra vetette azt a szózatot is, melyet balszerencse esetén az elnök elmondott volna. E szavakkal kezdôdött volna: A sors úgy rendelte, hogy azok a férfiak, akik a Holdra szálltak, hogy békésen kutakodjanak ott, meglelték örök békéjüket ugyanott. A terv az volt, hogy ha Armstrongék ott maradnak, akkor egy darabig hosszú ideig Amerika nem fog kísérletezni a Hold meghódításával. Az Apollo 11 expedíciójáig az Egyesült Államok vesztésre állt a Szovjetunióval folytatott ûrversengésben. 1957 októberében a szovjetek bocsátották fel az elsô mûholdat, a Szputnyikot. Ugyanôk lôtték 379 1969
1969 fel nem sokkal késôbb az elsô élôlényt is az ûrbe, azt a bizonyos Lajka kutyát. A hordozó a Szputnyik 2 volt. 1958 elején az amerikaiak kétharmada úgy gondolta, hogy rakétáikkal a szovjetek képesek lennének elpusztítani az amerikai városok túlnyomó többségét. Az Egyesült Államokon hisztéria lett úrrá. Még jól emlékszem azokra a felmérésekre, amelyek az oktatási rendszert kárhoztatták. A spártai szovjet rendszerrôl kiderült, hogy egyetemistái jobban tudnak alkalmazkodni az ûrkorszakhoz, mint az amerikaiak. Aztán 1961-ben Gagarin lett az amerikaiakra mért következô csapás. Ô volt az elsô ember, aki kijutott a világûrbe. Kennedy elnök válasza ez volt: Úgy gondolom, hogy országunknak el kell köteleznie magát egy gondolat mellett. Mielôtt ez az évtized lejárna, küldjünk embert a Holdra, s hozzuk vissza ôt biztonságban a Földre. Beindult az Apollo program. S kevesebb mint tizenegy évvel az elsô Szputnyik után az amerikaiak felbocsátották a néhai Kennedy elnök által megálmodott Apollo 11-et. Visszatérve most a történet elejére, az Apollo egy parancsnoki kabinból, egy kiszolgálóegységbôl és egy holdkompból állott ennek a neve volt Eagle, azaz Sas. Két órával és 33 másodperccel a fellövés után az Apollo kiszakadt a Föld vonzáskörébôl, és elkezdett körözni a Hold körül. Minden egyes kör két óráig tartott. Jó néhány kerülô, valójában több mint négynapos kerengés után a holdkomp levált a parancsnoki kabinról, és fedélzetén Armstrong, valamint Aldrin ûrhajósokkal Holdat ért a Nyugalom tengerének elkeresztelt holdfelszíndarabon. Az ember megtette az elsô lépéseket a Holdon. Armstrongék két és egynegyed órát töltöttek ott, szikla- és talajdarabokat gyûjtöttek. Majd hátrahagytak egy táblát Nixon elnök, ennenmaguk, valamint Collins pilóta aláírásával s ezekkel a szavakkal: A Föld elnevezésû bolygó lakói 1969 júliusában léptek elôször a Holdra. Békében érkeztünk, az egész emberiség javát szolgálva. Végszó: Az Apollo 11 a holdra szállás után négy nappal, 1969. július 24-én érkezett vissza a Földre, a Csendes-óceán vizére. Kádár Szolnokon 1969. november 1-jén Kádár János Szolnok megyébe látogatott. Ezek a vidéki utazások a szokásos rítus szerint zajlottak: gyár- és esetleg téeszlátogatások, vizit egy munkáscsalád otthonában, 380
tartalom Bevezetés 7 1962 Rákosi Mátyás hazajönne 9 Ivan Gyenyiszovics 12 Ugyanez magyarban 13 Kádár kirándulásai 15 A Marosán-ügy 17 A kubai rakétaválság 19 és Hruscsov alkuja Kennedyvel 20 A VIII. kongresszus 22 Pokolbéli víg napok 24 Steinbeck Nobel-díja 26 Marilyn 27 Szenzációk színpadon, könyvben, filmen 29 Filmes újhullám 30 Itthon, újhullám helyett 32 Háború a Himalájában 33 Béke Algériában 34 Aba-Novák rehabilitálása 36 Breuer Marcell 37 Adolf Eichmann pere 39 Niels Bohr 40 Egy jugoszláv ikon börtönkarrierje 41 Károlyi hamvai 43 A rocktörténet legnagyobb tévedése 44 Papp László profi karrierje 46 A chilei labdarúgó-vb 47 Szemüveges súlyemelôk 49 Latinyina 51 409
1963 A különutas De Gaulle 53 A Profumo-botrány 54 Adenauer visszavonul 56 Választás Magyarországon 57 Új kormány program nélkül 59 Mit eszünk? 61 Halálos merénylet Kennedy ellen 62 Ki is volt John F. Kennedy? 63 A jó Wigner és a rossz Pauling 65 A kádári közkegyelem 66 Írói penitenciák 68 A magyar kultúrpolitikának nem tetszik 70 és Hruscsovnak se 71 Csontváry Fehérvárott 73 Öt nagyszerû film 75 Színházi vita 76 és csodálatos színházi produkciók 77 Magyar lakásviszonyok 79 Zalotay Elemér szalagháza 81 Székely Mihály 82 Edith Piaf 84 Jean Cocteau 85 Szép új világ 86 Az ötödik pecsét 88 Csempészek és ajándékozók 90 Pacem in terris 91 Kína-ellenes pamflet 93 Mao szakít Moszkvával 95 Hóhér vagy áldozat? 96 14 év után: megint Fradi 98 Clay/Ali tündökölni kezd 99 A szovjetek fekete párduca 101 410
1964 Hruscsov bukásának elôestéje 103 A bukás 104 Kádár elôször és utoljára ellenkezik 105 Palmiro Togliatti 107 Ecclesiam suam 108 Jean-Paul Sartre 110 Gulyáskommunizmus 111 A paraszt anyagi érdekeltsége 113 és mûvelôdéshiánya 114 A könnyûipar nyomora 115 Vietnam: ez már háború! 117 Háborús ürügy a Tonkini-öbölben 119 A feketék egyenjogúsítása 120 A My Fair Lady különös története 122 Íme a magyar újhullám 123 Igazgató Jóska 125 Színházi ügyek 126 Gomulka is közbeszól 128 Harold Wilson 129 Velencei filmsikerek 131 A háttér: Beatles-mánia 132 Cipruson dörögnek a fegyverek 134 Érettségi után a seregbe 135 Déry születésnapja 137 Nehéz emberek, Hideg napok 139 Pór Bertalan 140 Újjáépült az Erzsébet híd 142 Abu-Szimbel 143 Hogyan lettek Szûcsék milliomosok? 144 Téli olimpia 146 Egy legenda nyugdíjba megy 148 A tokiói nyári olimpia nagyjai 149 és magyar hôsei 152 411
1965 Churchill útja a miniszterelnökségig 155 Háborús hôs és Nobel-díjas író 156 Kádár: baj van 158 Az Ónodi-ügy 159 Gyurkó László és a kispolgáriság 161 Indopak 162 Vietnami háború: teljes gôz 164 Solohov Nobel-díja 166 Paszternak és a Zsivago doktor 167 Politikai elhajlások Magyarországon 169 Kádár lemond a miniszterelnökségrôl 171 Döglött aknák 172 Csehszlovák újhullám 174 A Háború és béke szovjet változatban 175 Nagy magyar filmek 177 Szegénylegények 178 Che Guevara eltûnése 180 Egy észak-afrikai forradalmár 182 Albert Schweitzer 183 Magyar rögvalóság: a pia 184 Kocsi: vennénk, de nem kapunk 186 Scheiber Hugó reneszánsza 188 A Gemini-program 189 Nagy László évtized múltán 191 Zsidók és németek 192 Megszólal Nyers Rezsô 194 Az elsô számla 195 Louis Armstrong a Népstadionban 197 A Fradi káprázatos gyôzelme 198 A profi boksz legnagyobb csalása 200 Más sportcsemegék 201 412
1966 Árak, bérek, nyugdíjak 203 A reformellenes szovjet trojka 204 Határozat a magyar gazdasági reformról 206 A magyar paraszt emancipálódik 207 A kínai kulturális forradalom elôestéje 210 A leszámolás 211 Egy kínai polihisztor esete 213 A Nobel-díjas Hevesy György 214 Az orosz rakétazseni 216 Kwame Nkrumah: tipikus sors 217 Egy csúnya politikai gyilkosság Párizsban 219 Verwoerd és az ô apartheidje 220 A háborúnak vége 221 A Nagyítás és Zinnemann 223 A spagettiwestern 225 Walt Disney 226 Terhességmegszakítás Magyarországon 228 Szövetkezeti lakások 229 Ludwig Erhard 231 Molnár Erik és Nemeskürty 232 Szabó Ernô, Szabó bácsi 234 Köszönöm, hogy imádott 235 Tamási Áron 237 Új Metropolitan 238 Beatles kontra Vatikán 240 Simon és Garfunkel 242 Legyen magyar táncdalfesztivál? 243 Legyen! 245 Nemzetközi Fair Play-díj egy magyar teniszezônek 246 Atlétikai EB Budapesten 247 A Real hatodszor és utoljára 249 Egy nagyon nagy emlék: az angliai focivébé 250 413
1967 Reformerarcok a magyar vezetésben 253 A sajtó a reform mellett kampányol 256 Az utolsó simítások 257 Lukács György ideológiailag elkóborol 259 Veres Péter szorong 260 A fekete ezredesek puccsa 262 Melina Mercouri 263 Sinkó Ervin 264 Ehrenburg, avagy: Ölj! 266 Guevara halála Bolíviában 267 Guevara ideológusa 269 A hatnapos háború rajtja 270 és végkifejlete 272 Kádár különvéleménye 273 In memoriam Münnich Ferenc 275 Egy ateista állam: Albánia 277 Füst Milán 278 Az elsô szívátültetés 280 Soha nem látott madár a levegôben 281 Egy indonéz bálvány végzete 282 Biafra 284 A drogok ôstípusa 286 Száz év magány 287 Ferenczy Béni 289 És egy másik örömtelen zseni: Oppenheimer 290 Arany Pálma Kósa Ferencnek 292 Kasi 293 De Gaulle botránya Québecben 295 Meghalt Kodály Zoltán 297 Egy ökölvívó csodaedzô 298 Albert Flórián aranylabdás 300 A sport elsô droghalottja 302 414
1968 A Hair és Vietnam 305 A csehszlovák saga I. Novotný leváltása 306 A csehszlovák saga II. Akcióprogram 308 A csehszlovák saga III. Čeřník-interjú 310 Mi mennyi idehaza? 312 A magyar reform féléves mérlege 314 Újabb színházi viták 315 Lengyelország gyászos tavasza 317 A párizsi diáklázadás és Marcuse 319 Román bomba Budapesten 321 A csehszlovák saga IV. 2000 szó 322 A csehszlovák saga V. A kiközösítés 324 Humanae vitae 325 Jancsó Miklós trilógiája 327 A csehszlovák saga VI. Katonai elôkészületek 328 A csehszlovák saga VII. Ágcsernyô 330 A csehszlovák saga VIII. A megszállás 332 A csehszlovák saga IX. Az intervenció után 333 A magyar vezetés rossz lelkiismerete 334 A szellem emberei: ellene és mellette 336 Illésék aratnak 338 Upton Sinclair 339 A hold túlsó oldalán 340 Három úttörô filmalkotás 342 Lôrincze Lajos kultúrmissziója 344 Engedmény a szocdem gondolkodásnak? 345 A mechanizmus éves mérlege 347 Egy olimpiai hôs profizmusa 348 Vér és faji botrány Mexikóvárosban 350 Časlavská a mennyekben és a pokolban 352 Remek magyar szereplés Mexikóban 354 Fociválogatottunk utolsó sikere 355 415
1969 Dubček bukása 357 De Gaulle fura távozása 358 Nixon és Eisenhower 360 Szovjetek és kínaiak majdnem-háborúja 362 Az elhallgatott Adorno 363 Samuel Beckett Nobel-díja 365 Kanada kétnyelvû 366 Ítélet nincs 368 Konrád Látogatója 369 Nyugati turisták Magyarországon 370 A veréb is madár 372 Az Infecundin 374 Melegek lázadása Amerikában 375 Csodálatra méltó férfiak 377 Ember a Holdon 379 Kádár Szolnokon 380 Kinek hisz a magyar? 382 Tersánszky Józsi Jenô 384 Kodolányi János 385 Futballháború Közép-Amerikában 387 Az ausztrál médiamogul 389 Bortnyik, Kokas, Tot 390 Fényes szelek 392 A magyar ifjúság bálványt választ 393 Mechanizmusmérlegek 395 Woodstock 397 Utoljára Beatles 398 Adidas kontra Puma 400 Tenisz nagyban és kicsiben 402 Pelé ezredik gólja 403 Újpest, te csillag! 405 Jönnek a csehszlovákok! avagy Marseille 406