TARTALOM. 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65

TARTALOM ELŐSZÓ HELYETT 11 1. FEJEZET / A GAZDASÁGPOLITIKA SZEREPE A MODERN GAZDASÁGOKBAN Veress József 1.1 Gazdaságpolitika: első megközelítés 13 1.2 A gazdaságpolitika fogalmi megközelítése 15 1.3 A gazdaságpolitikát megkérdőjelező nézetekről 19 1.4 A gazdaságpolitika funkciói 21 1.5 Gazdaságpolitika, pénzügypolitika 24 1.6 Gazdaságpolitikai ideológiák és iskolák 25 1.7 A gazdaságpolitika kereteinek néhány alapvonása 31 1.8 Válságkezelés és stabilizáció 32 1.9 A globalizáció és hatása a gazdaságpolitikára 38 1.9.1 Gazdasági globalizáció 39 1.9.2 A globalizáció totalitásáról 40 1.9.3 A globalizációval kapcsolatos nézetekről 41 1.9.4 A nemzeti gazdaságpolitikák feladata a globalizáció idején 43 1.9.5 A világ vezető országai és a globalizáció 45 1.9.6 Magyarország és a globalizáció 49 1.10 Globalizáció állam gazdaságpolitika 50 1.11 Az állami szerep a posztszocialista országokban 53 1.12 Repedés a globalizáción: a pénzügyi és gazdasági világválság determinációi 58 1.13 Irodalom 61 2. FEJEZET / A GAZDASÁGPOLITIKA VÉGE (?): MAGYARORSZÁG ESETE Veress József 63 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65 3. FEJEZET / A KÜLÖNBÖZŐ KÖZGAZDASÁGI IRÁNYZATOK A GAZDASÁGPOLITIKA HATÉKONYSÁGÁRÓL Oroszi Sándor 71 3.1 Neoklasszikus iskola: felesleges a gazdaságpolitika 72 3.1.1 A neoklasszikus elmélet jellemző vonásai 73 3.1.2 A makrogazdasági egyensúly kialakulásának szükségszerűsége 74 3.2 Az állami interveniálás szükségessége Keynes elméletében 75

6 TARTALOM 3.3 A neoklasszikus szintézis irányzata és a rá épülő gazdaságpolitikák 79 3.4 Monetarizmus: a monetáris hatóság feladata kizárólag a pénzmennyiség szabályozása 81 3.5 A racionális várakozások iskolája: a gazdaságpolitika hatástalansága 85 3.6 Kínálatoldali közgazdaságtan: gazdaságpolitikai beavatkozás az input-oldalon 87 4. FEJEZET / AZ ÁLLAM GAZDASÁGI SZEREPVÁLLALÁSÁNAK INDOKAI ÉS KORLÁTAI. KÖZPÉNZÜGYEK ÉS A KÖZÖSSÉGI DÖNTÉSEK ELMÉLETE Németh András Olivér 4.1 Bevezetés intézményi közgazdaságtan, közpénzügyek és a közösségi döntések elmélete 91 4.2 A tökéletes verseny 92 4.3 A piaci kudarcok 95 4.4 A közösségi döntések problémái 104 4.5 Kormányzati kudarcok 107 4.6 Zárszó 113 4.7 Hivatkozások 114 5. FEJEZET / A PÉNZÜGYI KORMÁNYZÁS INTÉZMÉNYRENDSZERE Pál Tamás 5.1 Bevezetés 117 5.2 A pénz- és tőkepiacok tendenciái, szereplői 118 5.3 A pénzügyi kormányzás 119 5.4 A jegybankok tevékenysége 120 5.5 A monetáris politika céljai 121 5.6 Monetáris transzmisszió 124 5.7 Monetáris rezsimek 127 5.8 Az inflációs célkövetés rendszere 128 5.9 A jegybanki függetlenség 135 5.10 Jegybanki eszközök 138 5.11 Pénzügyi stabilitás 141 5.12 Pénzügyi felügyelet 143 5.13 A nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepe 146 5.14 A pénzügyi intézményrendszer előtt álló kihívások 148 5.15 Irodalomjegyzék 150 6. FEJEZET / A GAZDASÁGI REND FORMAMÓDOSULÁSAI. TŐKE MUNKA JÖVEDELEM Németh György 6.1 A szuperkapitalizmusról 153 6.2 Globalizáció és adózás azonos szabályok felé? 169 6.3 Jóléti állam vége? 175 7. FEJEZET / AHONNÉT NINCS VISSZATÉRÉS? Csillag István 7.1 A gazdasági hanyatlás előérzete 179 7.2 A magyar gazdaságpolitika hagyományos keretei 183

TARTALOM 7 7.3 Az adófizető ritka kincs, közteherviselés soha sincs 188 7.4 Olvadó legális munkaerő-kínálat 195 7.5 A hiányzó megtakarítások 207 7.6 Megszorítás igen, reform nem 210 8. FEJEZET / A MAGYAR GAZDASÁGI VÁLSÁG HÁTTERE. A KIÚT LEHETŐSÉGEI Lóránt Károly 8.1 A magyar gazdaság helyzete 213 8.1.1 Hosszú távú növekedési trendek 213 8.1.2 Eladósodás az olajválság nyomában 215 8.1.3 A rendszerváltás gazdaságpolitikája 219 8.1.4 Duális gazdaság 222 8.1.5 A rendszerváltást követő újabb eladósodási hullám 225 8.2 A magyar társadalom helyzete 231 8.2.1 Társadalmi egyenlőtlenségek 232 8.2.2 A munkanélküliek helyzete 233 8.3 Összefoglaló következtetések és ajánlások 234 8.3.1 Helyzetértékelés 234 8.3.2 Paradigmaváltásra van szükség 235 8.3.3 Egy új gazdaságfilozófia és gazdaságpolitika fő vonásai 239 8.3.4 Gazdaságpolitikai javaslatok 239 8.3.5 Lobbizás Brüsszelben 243 9. FEJEZET / AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY ASPEKTUSA Madár István 9.1 Bevezetés 245 9.2 Integrációelméletek, integrációs formák, előnyök és hátrányok 246 9.3 Az Európai Unió intézményrendszere 248 9.4 Versenypolitika az Európai Unióban 253 9.4.1 A vállalatokra vonatkozó főbb versenyszabályok 254 9.4.2 A tagállamokra vonatkozó főbb versenyszabályok 254 9.5 Az Európai Unió regionális politikája 255 9.5.1 Célok 256 9.5.2 Eszközök és elvek 258 9.5.3 Források 258 9.6 A közös agrárpolitika 260 9.6.1 A KAP kezdeti pillérei 261 9.6.2 Reformok 263 9.6.3 Az agrárpolitika finanszírozása 266 9.7 A közös költségvetés 266 9.8 Az unió monetáris rendszere 269 9.9 Az Európai Unió rövid története évszámokban 272 9.10 Irodalom 274

8 TARTALOM ELŐSZÓ AZ ORSZÁGTANULMÁNYOKHOZ 277 Mit nevezünk reformnak? 10. FEJEZET / NÉMETORSZÁG Dombi Ákos 10.1 A német modell: a szociális piacgazdaság 279 10.2 Rendszerszabályozás 281 10.3 A német gazdaságpolitika intézményi sajátosságai 283 10.4 A német gazdaságpolitika ciklusai 286 10.4.1 A gazdasági csoda az Erhard-éra (1948 1966) 286 10.4.2 A Globalsteuerung és a szociáldemokrata válságkezelés (1967 1982) 288 10.4.3 A stabilizációtól az eurózóna beteg emberéig a Kohl-éra (1982 1998) 289 10.4.4 A német gazdaság válsága és a Schröder-éra (1998 2005) 292 10.5 Felhasznált irodalom 295 11. FEJEZET / FRANCIAORSZÁG Veress József 11.1 Előzetes összefoglaló 297 11.2 Tervezés, stratégiaalkotás 298 11.3 Államosítás, privatizálás, tulajdon 299 11.4 A pénzügyi csoportokról 299 11.5 Irodalomjegyzék 302 12. FEJEZET / OLASZORSZÁG Dombi Ákos 12.1 Az olasz gazdaság karakterisztikái 303 12.2 A gazdaságpolitika ciklusai 305 12.3 Az állami vállalatok szerepe a gazdaságpolitikában 310 12.4 Felhasznált irodalom 311 13. FEJEZET / AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Bokor László 313 13.1 Összefoglalás 322 14. FEJEZET / EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Bokor László 14.1 Gazdaságpolitikai súlyponteltolódások 325 14.2 A neoliberális átalakulás időszakának intézkedései 329 14.3 Az eredmények 333 15. FEJEZET / ÚJ-ZÉLAND Bokor László 15.1 Gazdaságpolitikai irányváltások 335 15.2 Reformintézkedések: a neoliberális etalon 337 15.3 A reformok mérlege 341 16. FEJEZET / OROSZORSZÁG Dombi Ákos 16.1. A peresztrojkától a Szovjetunió összeomlásáig (1985 1991) 345 16.2 Járadékvadászok csapdájában, avagy az orosz piacgazdasági átmenet (1992 2000) 348

TARTALOM 9 16.2.1 A piacgazdasági átmenet első köre (1992) 349 16.2.2 Járadékvadászok csapdájában (1993 1998) 350 16.2.3 A piacgazdasági átmenet második köre (1998 2000) 356 16.3 Úton a félautoriter társadalmi berendezkedés felé (2000 2008) 359 16.4 Zárógondolatok 364 16.5 Felhasznált irodalom 365 17. FEJEZET / JAPÁN Veress József 17.1 Összefoglaló áttekintés 367 17.2 A gazdasági fejlődés főbb állomásai 368 17.3 A government business-viszony Japánban 370 17.4 A gazdaság versenyközegéről 371 17.5 Irodalomjegyzék 373 18. FEJEZET / DÉL-KOREA. NEGYVEN ÉV ALATT AZ ÉHHALÁL KÜSZÖBÉRŐL A VILÁG ÉLVONALÁBA György László 18.1 A kelet-ázsiai gazdasági növekedés összetevői 375 18.2 Az a bizonyos valami: csebolok, állami szerepvállalás, külföldi források 379 18.3 Felhasznált irodalom 385 19. FEJEZET / INDONÉZIA György László 19.1 Kulturális háttér 387 19.2 Államalapítás, az Egységes Indonézia létrejötte, a régi rend 1945 1965 között 388 19.3 Suharto és a nyitás, az új rend korszaka: 1965 1997 389 19.4 Az 1997 98-as válság és hatásai 396 19.5 A válság következményei demokratikus átrendeződés és reformok 398 19.6 Felhasznált irodalom 399 20. FEJEZET / SZINGAPÚR György László 20.1 Gazdaságtörténeti áttekintés 401 20.2 Szingapúr önállósodásának nehézségei és a nehézségekre adott válaszok 402 20.3 Szingapúr politikai rendszerének sajátos vonásai 403 20.4 A fejlődés gazdaságpolitikai stratégiája: pragmatizmus és belső erőforrások 404 20.5 A szingapúri társadalombiztosítási rendszer mint a fejlesztéspolitika forrása 407 20.6 Zárógondolatok 413 20.7 Felhasznált irodalom 416 21. FEJEZET / KÍNA. EGY GLOBÁLIS HATALOM ÚJJÁSZÜLETÉSE György László 417 21.1 Történelem, kicsit másképpen, avagy Kína történelmi ciklusai 418 21.2 Társadalmi, politikai és kulturális örökség 419 21.3 A Kínai Népköztársaság kikiáltása és a mai politikai struktúra létrejötte, 1949 1978 420 21.3.1 Mao eredménylistája 421

10 TARTALOM 21.4 Teng Hsziao Ping pragmatikus reformjai 422 21.5 Patrióta gazdaságpolitika, Kína az Egyesült Államok, Németország és Japán nyomdokain 426 21.6 Politikai stabilitás és jövedelmi polarizálódás, avagy mennyire stabil a kínai társadalom 427 21.7 Az állami vállalatok hatékonyságának javítása és a privatizáció kérdése 428 21.8 Makrogazdasági reformok (adóreform, árfolyampolitika, monetáris politika, privatizáció) 429 21.9 Sikeres gazdasági növekedés és intézményes problémák 432 21.10 A WTO-csatlakozás és hatásai a kereskedelempolitikára 438 21.11 A kínai vezetés negyedik generációja és a válságkezelés 439 21.12 Válságkezelés kínai módra, avagy a kínai New Deal 440 21.13 A mérleg 441 21.14 Zárógondolatok Kelet-Ázsiához 441 21.15 Irodalom 442

ELŐSZÓ HELYETT A fehér szín milyen lehet? mint sima síkos ablaküvegen ha végighúzom kezemet S a fekete? mint tompa csönd közel és messze, se éneke, se üteme. (Weöres Sándor: A vak [részlet]) Fekete, fehér, igen, nem (mondóka-részlet) Ezt még a vak is látja. (népi mondás) az összeesküvés-elmélet mint vád hangoztatása ( ) azoknak az uralmi csoportoknak az eszköztárához tartozik, akik az alkotmányjogi-formális struktúrák alatti informális gazdasági-szellemi csoportosulások hatalma révén át tudják formálni a felszíni intézmények működését, ám az ezt feltáró elemzéseket ezzel a váddal diszkreditálni tudják. (Pokol Béla [Kees van der Pijl nyomán]) A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk is formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai játékszabályokat. (Veress József) Semmi sem lehet politikailag elfogadható, ami morálisan elfogadhatatlan. (! vs.?)

21. FEJEZET Kína Egy globális hatalom újjászületése György László Teljesen mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret. Teng Hsziao Ping Ha az ember elutazik Kínába, úgy érzi, hogy elnyelte az ország, s hamarosan abbahagyja a gondolkozást. Csak azt érzi, hogy van itt valami félelmetesen nagy lény, amely sokkal nagyobb, semhogy az emberi elme befogadhatná magába; egy látszólag következetlen zűrzavar, amely látszólag saját léttörvényeinek engedelmeskedik, s játssza a maga hatalmas életdrámáját, amely néha tragikus, néha komikus, de mindig mélységesen és lármásan reális; aztán az illető egy idő múlva megint gondolkodóba esik, most már csodálkozva és megdöbbenve. Vannak, akik az ilyen gondolkodásból mindig úgy kerülnek ki, hogy végtelenül megelégedettek önmagukkal, és szent meggyőződésük, hogy van véleményük Kínáról és a kínai népről. Ezek azok a boldog emberek, akik a világot kormányozzák, árukat szállítanak a világ egyik feléből a másikba, és mindig igazuk van. Másokat viszont kétség és zavar fog el, talán félelem és megdöbbenés is, valami misztikus érzéssel elegyedve és ott zárják elmélkedésüket, ahol elkezdték. (Lin [1935]) Ezekkel a gondolatokkal indítja Lin Yutang azt a több mint fél évszázada írt művét, amely rendkívül nagy precizitással foglalja össze a kínai emberek jellemének, hétköznapi életének, a nemzet kultúrájának legfontosabb ismérveit. Kína azóta olyan hatalmas változásokon ment keresztül beleértve a kommunizmust és az ezredforduló viharos eseményeit, amelyek nagymértékben befolyásolták az ott lakók életét, és mind a mai napig éreztetik hatásukat, főként a hétköznapokhoz fűződő viszonyukban. Kína dominanciája hihetetlen és elképesztő tény a mai modern világban, és leginkább az ország korával és földrajzi fekvésével magyarázható. Ugyanakkor hiba lenne figyelmen kívül hagyni olyan fontos tényezőket, mint azt, hogy az

418 21. KÍNA egyik legősibb népet felölelő nagyhatalomról beszélünk, amely jelenleg is a legnagyobb lélekszámú (1,3 milliárd fő 2006-ban). Nem elhanyagolható tény továbbá az sem, hogy Kína kulturális és tudományos munkássága iránytűként szolgált valamennyi ország számára. Ide köthető a legfontosabb találmányok egy részének megszületése, mint amilyen a papír, a porcelán, a nyomóelemes könyvnyomtatás vagy akár a lőpor. Irodalma, filozófiája, életbölcsessége sajátos úton haladt, a művészet területén pedig szárnyalt ott, ahol mások csak a szárnypróbálgatásig jutottak. Kína olyan ország, amelynek számára a Mao-féle kommunizmus is csak egy trial-error kísérlet volt. Miután a kommunizmus utópisztikus modellje zsákutcának bizonyult, nem késlekedett ezt felismerni, tanulni belőle, és létrehozta a két egymásnak szögesen ellentmondó gazdasági ideálnak a szabad versenyes kapitalizmusnak és a központi tervezéses modellnek egy olyan kombinációját, amely a mai közgazdasági gondolkodást meghatározó mérőszámokkal a makrogazdasági paraméterrendszerrel mérve a leggyorsabb fejlődést biztosítja számára. 21.1 TÖRTÉNELEM, KICSIT MÁSKÉPPEN, AVAGY KÍNA TÖRTÉNELMI CIKLUSAI Dr. J. S. Lee A kínai belső háborúk ismétlődése című tanulmányában statisztikailag tanulmányozta a kínai nép vérátömlesztéseinek történetét, az erkölcsi degenerálódás okozta belső viszályok és a külső elnyomás felbukkanásának periodikusságát. Lee megfigyelései szerint a kínai történelmet ciklusokra oszthatjuk, amelyek időtartama egyenként megközelítően nyolcszáz évre tehető. Minden ciklus egy rövid életű és katonailag erős dinasztia hatalomra kerülésével kezdődik, amely évszázados belső viszályok után egyesíti Kínát. Erre négy- vagy ötszáz esztendei béke következik egy dinasztiaváltással, amit azután több háborús hullám követ, minek eredményeként a főváros Északról Délre költözik. Azután egyre fokozódik az ellentét Észak és Dél között, majd idegen hódoltság következik, és ezzel véget is ér a ciklus. Kína ismét kínai uralom alatt egyesül és kultúrája újra virágzásnak indul. Ezek a ciklusok az alábbiak szerint követik egymást: 1. (Kr. e. 221 Kr. u. 588) kb. 810 év. A Chin-dinasztiától a Hat-dinasztia végéig és a hun betörésig. 2. (589 1367) kb. 780 év. A Sui-dinasztiától a mongol hódoltság végéig. 3. +1 (1367 1949) kb. 530 év. A Ming-dinasztiától a partvidékek gyarmatosításán és az ópiumháborún át a japán megszállásig és a véres polgárháborúig, a Kínai Népköztársaság kikiáltásáig. 4. +2 (1949 )

21.2 TÁRSADALMI, POLITIKAI ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG 419 Lee elméletére támaszkodva vázoltuk fel a harmadik és negyedik ciklust is, az előzők sémáját követve. Szembetűnő lehet, hogy a harmadik ciklus jóval rövidebb, mint a korábbi kettő, de ez természetes következménye a közlekedésben és Európa iparában végbement változásoknak, valamint Kína bezárkózásból fakadó megrekedésének. Egy kínai uralkodó szavait idézve (1782): Mindennel rendelkezünk, és nincs szükségünk idegen barbárok különös és szellemes gyártmányaira. A bezárkózásban rejlő veszély szemléltetésére jegyzi meg R. H. Tawney történész, hogy a kínai parasztok már akkor vassal szántottak, amikor az európaiak még csak faekével, de még akkor is vassal, mikor az európaiak már acéllal. Lee-t alapul véve a Mao vezette kommunista csoportosulást tekinthetjük annak a rövid életű és katonailag erős dinasztiának, amely egységbe kovácsolta Kínát és megteremtette a napjainkra is jellemző békés fejlődés alapját. 21.2 TÁRSADALMI, POLITIKAI ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG Kína történelmének, birodalomszervező hatalmi technikáinak, ókori adminisztrációjának és kultúrájának ismerete nagyon fontos az ország gazdasági fejlődésének megértéséhez. A kínai birodalmi rendszer három pilléren nyugodott (Vietor [200[7). Az első az uralkodó személye, aki felhatalmazását az Égtől kapta, és így a nép szemében földöntúli képességekkel rendelkezett (az ég küldötte). Ez teremtett számára isteni jogokat az uralkodáshoz, amelyet persze csak jó kormányzással lehetett hosszú távon megtartani. Sikerrel járt parasztlázadások sora bizonyítja, hogy amit Isten adott, azt a nép elveheti. A második pillér a birodalmi bürokrácia. Az egész birodalmat irányító bürokrácia működése kifinomult szabályokra, speciális vizsgákra és jutalmazási rendszerre épült. A Tang-dinasztia alatt életbe lépett császári vizsgarendszerrel (7 9. sz.) amely bár a következő dinasztiák uralkodása alatt módosult, de egészen 1905-ig érvényben maradt mindenki számára nyitva állt az ajtó, hogy a szegénységből hatalomra és hírnévre emelkedjen. A vizsgák szükségképpen némileg gépies jellegűek voltak, nem arra szánták őket, hogy igazi lángelméket varázsoljanak elő, ellenben alkalmasak voltak a tehetség kiválasztására. Tulajdonképpen értelmi vizsgáknak voltak tekinthetők. Ez a rendszer lehetővé tette a tehetségek beszivárgását vidékről a városokba, pótolta a faji erő veszteségét a felsőbb osztályokban, és fenntartotta a benső megújhodás körforgását, amire a társadalom egészsége szempontjából oly nagy szükség volt (Lin [1935]). A harmadik pillér a konfucianizmus. A kínai társadalom alapvető építőeleme a család, amelynek felépítése és szerveződése a családi rendszer mélyén rejtőző társadalombölcseletre, a konfucianizmusra, vagy más néven a társadalmi állás tanára épül. Fő gondolata az állás, vagy mingfen, ami minden férfinak és nőnek megszabott helyet jelöl ki a társadalomban. Ming annyit jelent, mint név, fen pedig annyit, mint kötelesség. A konfuciánus gondolat az, hogy ha minden ember ismeri a maga helyét, és helyzetének megfelelően cselekszik, akkor a társadalmi rend biztosítva van. Az öt legfőbb emberi kapcsolat közül négyet a család tölt

420 21. KÍNA be. A különböző kapcsolattípusok a következők: (1) király alattvaló, (2) apa fiú, (3) férj feleség, (4) testvér testvér, (5) barát barát. A barátok között lévő kapcsolatot azonosítani lehet a családi kapcsolattal, mert egy családtagnak a barátja a család barátjának tekinthető. Amikor korrupcióról beszélünk, Kína esetében annak gyökereit sajátos társadalmi rendszerében kell keresnünk és jóval a kommunizmus megjelenése előtti időkig kell visszanyúlnunk. Az alkotmány és a törvény tiszteletének hiánya is a múlt beidegződéseiből következik. A családi felelősségvállalási rendszer kiépülése mellett a magasabb rangúak és az idősek iránti tisztelet, valamint a kínaiak többségének egyébként bölcs távolságtartása a közügyektől egyaránt hozzájárultak a korrupció túlburjánzásához (Lin [1935]). Hanfeitse a törvénykezők iskolájának filozófusa, aki három évszázaddal élt Konfucius után elemzése a személyes kormányzás hibáiról ma is éppannyira aktuális, mint hatvan vagy kétezerháromszáz évvel ezelőtt. A kínai személyes kormányzás évszázados gyakorlata Konfucius idealista felfogására épül, amely szerint úriemberek kormányoznak, akiknek kijár a feltétel nélküli tiszteletadás. Hanfeitse ezzel szemben a törvényes kontrollban látta a garanciát a tisztességes kormányzásra, és egyben rámutatott arra, hogy a köz érdekében eljárók értékrendjében is a magánérdekek dominanciája érvényesül. Hanfeitsét ezen gondolatai miatt tekinthetjük a közösségi döntések elmélete előfutárának. Láthatjuk tehát, hogy a korrupció bizony nem újkeletű jelenség az ún. patriarchális társadalmakban, és Kínában sem a Kommunista Párt megjelenéséhez kötődik, hanem a pénz megjelenésével, a tét növekedésével vált egyre szembetűnőbbé. 21.3 A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSA ÉS A MAI POLITIKAI STRUKTÚRA LÉTREJÖTTE, 1949 1978 A japán megszállást követő anarchiából a Mao Cetung vezette Kínai Kommunista Párt került ki győztesen. A pártvezér 1949. október 1-jén kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot. Mao kitüntetett szerepet szánt a parasztoknak a gyors gazdasági fejlődésben. Első lépésként hadrendbe állította a kínai Népi Felszabadító Hadsereget, és megszilárdította hatalmát a tartományokban. Ezután két, egymással párhuzamos politikai struktúrát hozott létre. Az egyik a Kommunista Párt, amely Pekingből a tartományi kormányzatokon és azon belül a térségi önkormányzatokon keresztül egészen a legkisebb falusi egységig (a danweiig) átszövi mind a mai napig a társadalmat. Ezek a helyi egységek felelnek az iskoláztatásért, a lakhatás biztosításáért, a születésszabályozás betartatásáért, a személyes viták rendezéséért és a nyugdíjak folyósításáért. A munkásokat a hukou-rendszeren (lakóhely-regisztráció) keresztül kötötték a danweiekhez. A Kommunista Párt főtitkára a politbüro feje volt Kína tulajdonképpeni uralkodója.

21.3 A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSA ÉS A MAI POLITIKAI STRUKTÚRA 421 A Párt mellett Mao létrehozta a közigazgatási-kormányzati struktúrát, a minisztériumokkal és a szövetségi bürokráciával. A közel háromezer tagú Nemzeti Népi Kongresszus hozza a törvényeket és választja (formálisan) a miniszterelnököt. A hatalom harmadik forrásának a Központi Hadbizottság elnöke számít. 21.3.1 Mao eredménylistája Mao a kezdetektől fogva nagyszabású kampányokkal tartotta sakkban politikai ellenfeleit. Elnyomta és elhallgattatta a földtulajdonosokat, a gazdag parasztokat, az ellenforradalmárokat (korábbi Kuomintang-tisztségviselőket), az értelmiségieket és valójában minden tőle jobbra elhelyezkedő társadalmi csoportot. Az erőszak, a kormány iránti lojalitás kifejezésére összehívott harci gyűlések és kikényszerített nyilvános vallomások mind-mind részét képezték az ideológiai formálásnak. Mao a szovjet mintát követve meghirdette az első ötéves tervet (1953 1957), amely az állami beruházásokon keresztül a nehézipar fejlesztését szolgálta. A program bevezetése évi 9%-os gazdasági növekedést eredményezett. A Mao-korszak második és minden kétséget kizáróan legszörnyűbb fázisa a Nagy Előrelépés elnevezésű emberkísérlet volt. 1956-ban, amikor Hruscsov harsányan szembefordult a sztálini örökséggel, Mao saját hatalmát féltve szakított a Szovjetunóval. Az új gazdaságpolitikai elképzelés szerint a paraszti tömegek együttes erőfeszítésének eredményeként folytatódott volna a gazdasági fellendülés. Az 1958-ban útjára indított Nagy Előrelépés keretében szétosztották a földeket a vidéki kommunák között. Vezetőiket megbízták a parasztság aktivizálásával, a termelés fokozásával és a vidék ipari bázisának megteremtésével. Irreális sarokszámokat határoztak meg a háztáji kohókban előállítandó vasmennyiséget illetően. Ennek az lett a következménye, hogy a földművesek tartva a megtorlástól még szerszámaikat is beolvasztották, csak hogy elérjék vagy megközelítsék a kitűzött mennyiséget az egyébként haszontalan, alacsony minőségű öntött vasból. A helyi hivatalnokok meghamisították a számokat. Minden kiszámíthatatlanná vált egy olyan világban, ahol bármelyik pillanatban lehetett számítani a kvóták felemelésére. Az eredmény: a GDP egyharmadával visszaesett, 20-30 millió ember halt éhen többnyire idősek. 1960-ban Mao észrevétlenül változtatott a stratégián. Visszavonult a napi döntéshozataltól és Teng Hsziao Pingre bízta a gazdaság helyreállítását. Teng és pragmatikus bürokratái irányítása alatt a mezőgazdasági és ipari termelés visszatért stabil növekedési üteméhez. 1965-re a gazdaság évi 11%-kal növekedett, csökkenő munkanélküliség mellett. De alig indult gyors növekedésnek a gazdaság, Mao újra aggódni kezdett a szocialista forradalom sorsa miatt. Azért, hogy Kínát visszaállítsa pályájára, 1966-ban meghirdette a Kulturális Forradalmat. A tinicsapatokból verbuválódott vörösgárdisták utasításra elkezdték felszámolni a Négy Hagyományt (régi gondolatokat, kultúrát, szokásokat, viselkedésmintákat). Felforgatták a vidéket, könyveket égettek, szétverték

422 21. KÍNA a tudomány és az oktatás központjait, megverték és megölték az értelmiségieket és a jómódúakat. Teng Hsziao Pinget is vidékre száműzték, fiát pedig megnyomorították. A hetvenes évek elejére Kína társadalma anarchiába fulladt. Mao végül a hadseregre támaszkodva rendet teremtett, és 1973-ban újra visszahívta Teng Hsziao Pinget. Mivel nem gondoskodott az utódlásáról, Mao 1976-ban bekövetkezett halálával jelentős hatalmi űrt hagyott maga után, amelyet csak két évvel később, 1978-ban sikerült betölteni. Ekkor Teng Hsziao Ping lépett örökébe a pártfőtitkári tisztségben. Mao hibái nyilvánvalók, mégsem feledkezhetünk meg eredményeiről sem, amelyekkel tisztelői szerint megteremtette a későbbi fejlődés alapját. Merle Goldmann a Mao-korszak négy jelentős eredményét emeli ki. 1. Az első és legfontosabb, hogy közel 50-60 év viszály után Maónak és a Kommunista Pártnak sikerült egységesítenie Kínát. 2. A Kommunista Párt megszervezte a közoktatást. 90%-ban felszámolták az írástudatlanságot, ami által vidékiek százmilliói váltak alkalmassá magasabb szintű társadalmi szerepvállalásra. Részben ennek és a kultúrának is köszönhetően Kínában rendkívül magas a gazdasági aktivitás. (A népesség 60%-a dolgozik, Magyarországon 39%, de Indiában és Indonéziában is csak 40%.) 3. A korszakban jelentősen növekedett a születéskor várható élettartam. A nagyon szegény Kínában a várható élettartam vetekedett a fejlett országok hasonló statisztikáival. (Mezítlábas orvosok jártak faluról falura, vizet tisztítottak, védőoltásokat adtak be, javítottak a vidék higiénés viszonyain.) 4. A nők társadalmi helyzete jelentős mértékben javult. Mindezek az eredmények természetesen nem mentik fel Maót a Nagy Előrelépés és a Kulturális Forradalom idején elkövetett embertelenségek terhe alól, de talán árnyalnak a róla kialakított képen. 21.4 TENG HSZIAO PING PRAGMATIKUS REFORMJAI Maót ideológia vezérelte, nem úgy, mint pragmatikus utódját, Teng Hsziao Pinget. Tengnek két cél lebegett a szeme előtt: stabil kormányzás és gazdasági növekedés. A pragmatizmus lényege, hogy minden intézkedés megítélését csakis az határozza meg, hogy működőképes-e, vagy sem. Ennek szellemében a nyolcvanas években kínai megfigyelőcsoportok százai rajzottak szét a világba, hogy megfigyeljék a gazdasági, gazdaságirányítási rendszereket, és azokat kielemezve, az eredményeket megvitatva odahaza is kipróbálják a jónak ígérkező megoldásokat. Mindezeket azonban megelőzte néhány égetően fontos és sürgős feladat.