A nemzetközi büntetőbíráskodás és a nemzetközi büntetőbíróságok joghatóságába tartozó bűncselekmények

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR BÜNTETŐJOGI ÉS KRIMINOLÓGIAI TANSZÉK A nemzetközi büntetőbíráskodás és a nemzetközi büntetőbíróságok joghatóságába tartozó bűncselekmények TDK Dolgozat SZERZŐ: KRAJNYÁK RITA J-401 KONZULENS: DR. SÁNTHA FERENC EGYETEMI DOCENS MISKOLC 2012

2 A nemzetközi büntetőbíráskodás és a nemzetközi büntetőbíróságok joghatóságába tartozó bűncselekmények 1

3 Tartalomjegyzék Bevezető... 3 I. A nemzetközi büntetőjog fogalma... 4 II. A nemzetközi büntetőbíráskodás kezdetei... 4 Az első világháborút követő fejlemények... 5 III. Nemzetközi büntetőbírói fórumok a II. világháborút követően Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék... 9 Nürnbergi perek közvetlen hatása a jogfejlődésre Tokiói Nemzetközi Katonai Törvényszék Az ex-jugoszláv nemzetközi törvényszék (ICTY) Ratko Mladic -ügy A ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTR) A Sierra Leone-i Különleges Bíróság Charles Taylor-ügy IV. Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) A Bíróság létrejötte A nemzetközi bűncselekmények fogalmi megközelítése A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságába tartozó bűncselekmények A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának kérdései és a Bíróság eljárása Az ICC és az ad hoc törvényszékek felépítése, szervezete A büntetések végrehajtása A Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatairól A nemzetközi törvényszékek nemzeti bíróságokra gyakorolt hatása A Nemzetközi Büntetőbíróság és az EU kapcsolata A Nemzetközi Büntetőbíróság és a magyar jog viszonya V. Thomas Lubanga Dyilo ügye az ICC előtt Összegzés Felhasznált irodalom Jogszabályok, határozatok Internetes források

4 Bevezető A büntetőjog gyakorlása, mint tradicionális állami hatáskör, tulajdonképpen egyidős az államokkal. A büntetőjogot az államok saját jogszabályi is intézményi rendszereiken keresztül gyakorolják, azonban az utóbbi évtizedekben gyökeres változás következett be, hiszen a büntetőjog egyre inkább kezdett nemzetközivé válni. Megjelentek a nemzetközi büntetőbírói fórumok, úgy, mint a második világháború után felállított nürnbergi törvényszék (IMT) vagy a tokiói törvényszék (IMFTE). A nemzetközi büntetőbíráskodás fejlődése azonban nem állt meg ezen a szinten, hiszen az említett két bíróságot követően további öt nemzetközi büntetőbírói fórum kezdte meg működését. Egy állam esetén a szuverenitás legjobb kifejezője a büntetőhatalom gyakorlása. Az, hogy egy állam egy nemzetközi szintű bíróság kezébe adja a büntetőhatalmat, azt fejezi ki, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői ne maradjanak büntetlenül, még akkor sem, ha az adott állam nem tudja, vagy nem akarja őket megbüntetni. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) létrehozása markáns lépés volt a nemzetközi jogban, hiszen azt fejezte ki, hogy az államok meg tudtak egyezni egy államok felett álló nemzetközi szintű intézmény létrehozásában, mely ítélkezhet olyan ügyekben, amelyben a nemzeti bíróságok nem járnak el. Dolgozatom célja bemutatni a nemzetközi büntetőbíráskodás kialakulását, fejlődését, továbbá azt, hogy az államok miért adják ki újra és újra kezükből egyik legrégebbi jogosítványukat, a büntetőjogi ítélkezést. Foglalkozok továbbá a nemzetközi büntetőbírói fórumok működésével, különös tekintettel a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY), valamint a korábban már említett Nemzetközi Büntetőbírósággal és a joghatóságukba tartozó bűncselekményekkel. 3

5 I. A nemzetközi büntetőjog fogalma A nemzeti büntetőjog és az európai büntetőjog az a két alapvető elem, amely Hans-Heinrich Jescheck és Thomas Weigend szerint a nemzetközi büntetőjog terminusát meghatározza. A nemzetközi büntetőjog az egyes nemzeti jogokkal összefüggésben azon tényállásokat tartalmazza, melyek nemzetközi elemeket tartalmaznak, illetve a büntető joghatóság megalapozásának és gyakorlásának kérdéskörében tárgyalja az államközi bűnügyi együttműködés jogsegély típusú joganyagát. Az európai büntetőjog egyrészt az 1950-ben elfogadott Római Egyezményt valamint kiegészítő jegyzőkönyveit, továbbá a nemzetközi bűnügyi együttműködés hatékonyságának javítása céljából kiadott egyezményeket, másrészt azokat az európai normákat foglalja magában, amelyek a tagállamokat arra kötelezik, hogy az uniós érdekeket büntetőjogi, közigazgatási büntetőjogi vagy tisztán közigazgatási jogi intézkedésekkel védjék. A nemzetközi büntetőjog fogalmának elemei összefoglalva: az állam büntető joghatóságára vonatkozó rendelkezések és a nemzeti büntetőjogi normák területi és személyi hatálya, nemzetközi anyagi büntetőjog, amelynek célja, hogy az államok közös érdekeit vagy akár az egész emberiség érdekeit sértő cselekményekkel szemben fellépjen, szupranacionális - államok feletti büntetőjog, a nemzetközi bűnügyi jogsegély szabályanyaga. 1 II. A nemzetközi büntetőbíráskodás kezdetei A nemzetközi büntetőbíráskodás gyökerei egészen a 15. századig vezetnek vissza, ugyanis ekkor állították fel az első ad hoc - eseti törvényszéket. A törvényszék felállításának oka Peter von Hagenbach a burgundiai Breisach város kormányzójának kegyetlenkedései, a lakossággal szemben tanúsított embertelen bánásmódja. Hagenbachot Merész Károly, Burgundia hercege ültette Breisach város kormányzói székébe, ekkortól elkezdődött a lakosság sanyargatása, jogtalan adók kivetése, majd a lakosság tizedelése. A herceg ellen koalíciót szervezett Ausztria, Franciaország, Bern, valamint a felső rajnai városok és lovagok, majd a város elfoglalását követően Ausztria főhercege elrendelte Hagenbach bíróság elé állítását. Az ad hoc jellegű, 28 fős ítélőszéket Elzászból, Németországból és Svájcból érkező 1 M. Nyitrai Péter: Nemzetközi és európai büntetőjog Osiris Kiadó, Budapest, o. 4

6 bírák alkották, ám azt nem lehet kijelenteni, hogy nemzetközi jellegű normák alapján jártak el, hiszen Hagenbachot az emberi és isteni törvények súlyos megsértésével vádolták meg. Végezetül a törvényszék megfosztotta a kormányzót lovagi rangjától és az ehhez kapcsolódó kiváltságoktól és halálra ítélte. 2 A nemzetközi büntetőbíráskodás kialakulásának következő mérföldköve 400 évet váratott magára, ugyanis 1872-ben alkotott meg Gustave Moynier egy olyan jellegű nemzetközi bíróság felállításáról szóló tervezetet, amely alapján a bíróság az 1864-es genfi egyezményekben szereplő szabályok megsértése esetén járt volna el. A Moynier által megálmodott bíróság ad hoc jellegű lett volna, ahol a bírói tanács 5 tagja közül a Svájci Konföderáció elnöke választott volna 3 tagot, a további két tagot pedig a konfliktusban résztvevő államok nevezték volna ki. A tervezetben Moynier fokozottan ügyelt a pártatlanság megvalósítására, mivel a vonatkozó rendelkezés szerint, ha egy bírát kinevező semleges állam háborús féllé válna a konfliktusban, a helyére új bírót kellene választani. A tervezet szerint a bűnösség kérdésében való döntést a bíróság elküldené az érintett kormányoknak, illetve a preventív funkció megvalósulása érdekében széleskörű publicitást használna. Az ítélet végrehajtásátért a tervezet szerint az elítélt kormánya lenne felelős. Moynier javaslata nem talált támogatásra korának kiemelkedő nemzetközi jogi kutatói között, hiszen nem tartották lehetségesnek, hogy egy nemzetközi szintű büntetőbíróság kellő hatékonysággal tudnak dolgozni céljai elérése érdekében. 3 Az első világháborút követő fejlemények Az és az évi hágai konferenciákon elfogadott nemzetközi egyezmények a nemzetközi jog számos területére meghatározó hatást gyakoroltak. A évi IV. hágai egyezmény 46. cikke a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szól, amelyben meghatározzák a háború alapvető szabályait: A becsületet és a családi jogokat, az egyéni élet biztonságát és a magántulajdont, valamint a vallási meggyőződést és a vallás szabad gyakorlatát tiszteletben kell tartani. A magántulajdon el nem kobozható. Az Egyezmény preambulumában megtalálható az a Martens orosz jogtudósról elnevezett klauzula, amely kimondja, hogy Addig is tehát, mig a háború törvényeiről kimeritőbb törvénykönyv lesz alkotható, a magas szerződő Felek helyénvalónak tartják megállapítani, hogy azokban az 2 Kirs Eszter A nemzetközi büntetőbíráskodás története. In: Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai 5/1. Bíbor Kiadó, Miskolc, o. 3 U. ott. 5

7 esetekben, amelyekről az általuk elfogadott szabályzat nem rendelkezik, a lakosság és a hadviselők azoknak a nemzetközi jog elveknek oltalma és uralma alatt maradnak, amelyek a czivilizált nemzetek között megállapított szokásokból, a humanitás törvényeiből és a közlelkiismeret követelményeiből folynak. 4 Az első és második Balkán háborút követően a Carnegie Endowment for International Peace kezdeményezésére létrejött egy Balkán Bizottság, amely 1914 júliusára részletes jelentést készített a hágai Egyezmény alapján, továbbá javasolta a polgári lakosság ellen elkövetett súlyos bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését. Feltehetően az első világháború kitörése miatt azonban a kérdés lekerült a napirendről. 5 Az első világháborús harcokban a hágai konferenciákon elfogadott jogi normákat számtalan esetben megsértették, ezért felmerült az igény egy független, pártatlan nemzetközi büntetőbíróság felállítására január 25-én az Előzetes Békekonferencia felállította a Tizenötök Bizottságát annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a nemzetközi jogsértéseket, amelyekért Németország és szövetségesei felelnek. A Tizenötök Bizottsága négy csoportba rendezte a bűntetteket: 1. a Szövetséges Nemzetek civil lakossága és katonái ellen elkövetett bűncselekmények 2. azon hivatalos személy által elkövetett bűncselekmények, akik parancsai érintették a Szövetséges csapatok elleni műveleteket 3. civil vagy katonai tisztviselők által elkövetett bűncselekmények, akik parancsára a háború jogát és szokásait megsértették, vagy akik ezen cselekmények elkövetését nem akadályozták meg 4. egyéb, ellenséges hatalmakhoz tartozó személyek bűntettei, akik esetében tanácsos nemzetközi bíróság előtt eljárni. A törvényszék maga határozta volna meg eljárási szabályait, a nemzetközi jog alapelvei szerint járt volna el, szem előtt tartva a civilizált nemzetek szokásait, az emberiség alapvető normáit és a közlelkiismeretet. 6 Végül a Nemzetközi Büntető Törvényszék létrehozására irányuló javaslatokat a Békekonferencia nem fogadta el, mivel az amerikai delegátus körében nem talált támogatókra az ötlet. 4 Magyarul lásd: évi XLIII. törvény az első két nemzetközi békeértekezleten megállapitott több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése tárgyában. 5 Report of the International Commission to Inquire into the Causes and Conduct of the Balkan Wars (Washington DC, The Endowment, 1914). (Lekérve: ) 6 Kirs (2004) 284. o. 6

8 II. Hohenzollern Vilmos, Németország egykori államfője volt az egyetlen, aki esetében mégis szükségszerűnek tartották egy nemzetközi, ad hoc jellegű törvényszék felállítását, hiszen őt bűnösnek találták a Versailles-i békeszerződésben foglalt nemzetközi morál és a szerződési kötelezettségek legsúlyosabb megsértése 7 miatt. II. Vilmos felelősségre vonása ügyében öt bíróból álló törvényszék felállítását kívánták, ahová az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán delegált 1-1 bírót. A háborús bűnösnek minősített II. Vilmos végül Hollandiába menekült, ahol a Szövetséges hatalmakkal ellentétben politikai menekültként kezelték és kiadatását nem teljesítették, így végül nem került sor a nemzetközi törvényszék felállítására. Szükséges rosszként a háború velejárója, hogy minden résztvevő állam hadserege és katonái elkövetnek jogsértéseket, ám a versailles-i békeszerződés csupán a németek által elkövetett bűncselekményekről szól. A békeszerződés rendelkezései értelmében február 3-án 900 névből álló listát nyújtottak be Németországnak ezzel kérve a listán szereplők kiadatását. Mind a német kormányzat, mind a közvélemény azt igényelte, hogy Németország tagadja meg állampolgárai kiadatását még akkor is, ha ezzel ellenszegül a békeszerződésben vállalt kötelezettségeinek. Németország kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy a gyanúsítottak ügyében a lipcsei Legfelsőbb Bíróság járjon el, a német háború bűnösökre vonatkozó törvény alapján májusában elkezdődtek a lipcsei perek, ahol végül 12 személyt állítottak bíróság elé, akik közül hatot felmentettek, hatot pedig 6 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek. 8 A XIX. századot megelőzően szinte elképzelhetetlen volt egy szupranacionális nemzetközi büntetőbíróság működése, annak ellenére, hogy ekkor már születtek államok közötti egyezmények a nemzetközi jellegű bűncselekmények megelőzése érdekében. Az első államok közötti bírói fórumot Costa Rica, Honduras, Salvador, Nicaragua és Guatemala hozta létre és tartotta fenn 1908 és 1917 között. 9 Az 1920-as években már egyre nagyobb igény mutatkozott a nemzeteket átívelő büntetőbíráskodás iránt a korábban már említett hágai konferenciákon elfogadott jogi normák megsértése miatt. Az irányzat neves képviselői közül Bellot angol professzor már 1916-ban elszántan harcolt a nemzetközi törvényszék felállítása mellett a Grotius Társaság ülésein. A Népszövetség megkereste a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesületet és a Nemzetközi Jogi 7 Lásd a versailles-i szerződés (1919. június 28.) 227. cikkét. (Lekérve: ) 8 Prandler Árpád: A Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozása: radikális előrelépés a nemzetközi kapcsolatokban és a nemzetközi jog fejlesztése területén. In: Rostoványi Zs. (szerk.): Ars boni et aequi. BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok Tanszéke, Budapest, o. 9 Kirs (2004) 291.o. 7

9 Egyesületet, hogy foglaljanak állást a nemzetközi büntetőtörvényszék felállításának szükségessége kérdésében. 10 A véleményadásra az évi Buenos Aires-i kongresszuson került sor: A kongresszus véleménye szerint Nemzetközi Büntető Bíróság felállítása az igazságszolgáltatás érdekében szükséges és ezen terv megvalósítása sürgős. 11 A tervek készítésével megbízott Bellot professzor szerint a bíróság az Állandó Nemzetközi Bíróság mellett székelne Hágában. 15 bíráját és 10 pótbíráját a Népszövetség választaná tekintet nélkül az egyes bírák nemzetiségére. A vádlott csak egyén lehetne, vádló viszont egyén és állam egyaránt. Csak a katonai bűncselekmények tartoznának a bíróság joghatóságába, az eljárás pedig írásbeli és szóbeli szakaszból állna. Bellot javaslatát 1924-ben a stockholmi kongresszuson tárgyalták, ahol számos ellenvéleménybe ütközött, de kisebb-nagyobb átdolgozások után végül 1926-ban a bécsi kongresszus elé került. A bécsi kongresszuson Pella javaslata alapján helyesnek tartották, hogy ne önálló bíróságként működjön a nemzetközi büntetőbíróság, hanem a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság egyik tanácsaként állítsák fel. A határozat meghatározta a később megalkotandó statútum főbb irányvonalait, mely szerint a tanács 5, kivételesen 3 tagú kollégiumként járna el minden olyan büntetőjogi jellegű ügyben, amelyet akár elbírálásra, akár vizsgálatra, akár véleményezés céljából a Nemzetek Szövetsége Tanácsa vagy Közgyűlése elé utalhatnak. A határozat továbbá kimondta, hogy a végrehajtás az elítélt államának feladata. 12 Néhány évvel később a Nemzetek Szövetsége kísérelte meg egy büntetőbíróság létrehozását, az 1934-es marseillesi horvát usztasák által Jean Louis Barthou francia külügyminiszter és II. Karagyorgyevics Sándor jugoszláv király ellen elkövetett merényletek miatt. A Nemzetek Szövetsége egy olyan bizottság felállításáról döntött, amelynek feladatául tűzte ki egy olyan nemzetközi konvenció kidolgozását, mely alkalmas a politikai terrorizmus céljából elkövetett bűncselekmények üldözésére és megbüntetésére, azonban e konvenció kidolgozására már nem került sor Kirs (2004) 293. o. 11 Geöcze Bertalan: A nemzetközi büntető bíráskodásról. Dunántúl R-t. Egyetemi Nyomdája, Pécs, o. 12 Doleschall Alfréd: Büntetőjog a nemzetközi jogban. Eggenberger-féle Könyvkerskedés. Budapest, o nya/ (Lekérve: ) 8

10 III. Nemzetközi büntetőbírói fórumok a II. világháborút követően 1. Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék Az első világháborút követően a nemzetközi büntetőbíróság felállítását szorgalmazó gondolat az 1920-as évek elméleti vitái után elakadt a politika útvesztőjében, ahogy a szükségessége is megkérdőjeleződött. Az elakadásnak ez a módja azt a tanulságot adta, hogy pszichológiailag a háborút közvetlenül követő idő a legalkalmasabb a nemzetközi büntetőbíráskodás megvalósítására, mert ekkor még közvetlen emlékezetben él a támadó háború jogellenessége és minden borzalma, és megvan a kedvező légkör ahhoz, hogy az államok közösen lépjenek fel a nemzetközi deliktumokkal szemben. 14 Sztálin, Roosevelt és Churchill által október 30-án, Moszkvában kelt közös nyilatkozatban határozottan kijelentették, hogy a háborús bűnösök nem menekülhetnek a felelősségre vonás alól, tetteikért bűnhődniük kell. Az említett moszkvai nyilatkozat kimondja, hogy azt a német tisztet, katonát, illetve a német nemzeti szocialista pár (NSDAP) azon tagját, aki valamilyen formában részt vett a háborús kegyetlenkedésekben, illetve háborús bűnök elkövetésében, vissza kell küldeni az elkövetés helye szerinti országba, hogy a felszabadult országok és szabad kormányok törvényei szerint vonhassák felelősségre. A moszkvai nyilatkozat keletkezésekor a háborús főbűnösök felelősségre vonásának kérdése még nem volt teljesen tisztázott, hiszen a nyilatkozat szerint ő bűnük nem kapcsolódik földrajzilag meghatározható helyhez augusztus 8-án Londonban Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyezményt kötött az európai tengelyhatalmak háborús bűnöseinek megbüntetéséről, amely egyezmény kimondta, hogy a háborús bűnösök felelősségre vonására Nemzetközi Katonai Törvényszéket kell létrehozni. A Törvényszék Alapokmányában három nemzetközi bűncselekményt határoztak meg béke elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények, ezek valamelyike miatt lehetett a bűnösöket a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé citálni. A háborús főbűnösök egyrészt egyéni minőségükben, másrészt valamely szervezet tagjaként, illetőleg mindkét minőségükben felelősségre lehetett vonni. A vádirat szerint a vádlottakat az alábbi négy ok miatt vonták felelősségre: 14 Dr. Szabó Imre: A nürnbergi per és a nemzetközi büntetőjog. Officina, o. 9

11 1. a bűncselekmények végrehajtására és a világ feletti uralom megszerzésére irányuló bűnszövetség ( összeesküvés ) létrehozása; 2. béke elleni bűncselekmények elkövetése, azaz támadó és nemzetközi szerződésbe ütköző háború tervezése, előkészítése, kirobbantása és folytatása; 3. háborús bűncselekmények, azaz a hadviselésre vonatkozó törvények és szokások megsértése, úgy mint a polgári lakosság kényszermunkára utasítása, városok ok nélküli elpusztítása, hadifoglyokkal való embertelen bánásmód; 4. emberiség elleni bűncselekmények, azaz az emberek politikai, faji, vagy vallási okból való üldözése, deportálása, rabszolgasorba vezetése és elpusztítása. A negyedik vádpont alá tartozó bűncselekmény attól függetlenül büntetendők, hogy sértik-e vagy sem az elkövetés helye szerinti ország törvényeit. 15 A német háborús bűnösök pere végül október 18-tól október 1-ig tartott, amely során 12 háborús főbűnöst kötél általi halálra, hármat életfogytiglani fegyházra ítéltek, hármat pedig felmentettek. A per során az agresszió előképének tekinthető béke elleni bűncselekményeket a történelemben először minősítették a "legsúlyosabb háborús bűncselekménynek". Az ENSZközgyűlés 1946 decemberében hozott egyik határozatában jóváhagyta a nürnbergi eljárás elveit és azokat a nemzetközi jog elveinek szintjére emelte. Nürnbergben zajlott többek között az orvosok, a jogászok, a gyáriparosok, a miniszterek és a főparancsnokok pere (un. nürnbergi utóperek). A jogászok perében bírákat, ügyészeket és más magas rangú igazságügyi tisztviselőket állítottak bíróság elé, SS tagsággal, a jogot torz módon alkalmazó különbíróságok vezetésével, valamint azzal a váddal, hogy hivatásukat felhasználva követtek el háborús és emberiség elleni bűncselekményeket. Nürnbergi perek közvetlen hatása a jogfejlődésre A nürnbergi perek jogfejlődésre gyakorolt hatása abban mutatkozik meg, hogy korábban megdönthetetlennek vélt elvi tételeket változtattak meg az un. nürnbergi alapelvek nemzetközi büntetőjogba való beemelésével. Az említett alapelvek - mint a mai napig érvényes, a szokásjog részét képező nemzetközi büntetőjogi szabályok az alábbiak: a) A személyes felelősség elve Bármely személy, aki olyan cselekményt követ el, amely nemzetközi bűncselekménynek minősül, azért felelős lesz és büntetéssel sújtható. A Nemzetközi Jogi Bizottság megállapítása szerint a nürnbergi gyakorlathoz képest - amely ezt az elvet a csak a tengelyhatalmak, gyakorlatilag csak németek vonatkozásában alkalmazta - e szabály már általánosan elismert rendelkezése a nemzetközi jognak. 15 Takács Péter Nehéz jogi esetek Napvilág Kiadó. 2000, 41. o. 10

12 b) A belső jogi minősítés irrelevanciája Az a tény, hogy a belső jog nem állapít meg büntetést olyan cselekményre, amely nemzetközi jog szerinti bűncselekménynek minősül, nem mentesíti az ilyen cselekményt elkövető személyt a nemzetközi jog szerinti felelőssége alól. c) A hivatalos minőség irrelevanciája Az a tény, hogy a nemzetközi jog szerinti bűncselekményt elkövető személy állam- vagy felelős kormányfőként járt el, nem mentesíti őt ki a nemzetközi jogi felelőssége alól. d) Az un. Führerprinzip elvetése Az a tény, hogy az elkövető a Kormányának vagy felettesének utasítása alapján járt el, nem mentesíti őt felelőssége alól, amennyiben erkölcsi választása valójában lehetséges volt. A IV. elv a nürnbergi vádlottak védekezésének egyik leghírhedtebb elemére adott nemzetközi jogi válasz: a jogon és a jogászok közösségén messze túlmutató hatásokkal bír a parancs követése, mint a felelősséget erkölcsi és jogi értelemben kizáró körülmény egyetemes elutasítása. A hitleri utasítások és azoknak való feltétlen engedelmesség gyakori emlegetése miatt kapta a parancsnoki lánc értékelésének ez az eleme a későbbi szerzőknél a Führerprinzip megnevezést. Az elv, és a hozza fűzött kommentár szerint bár a nemzeti jogokban eltérő mértekben, de - régóta és széles körben ismert elvről van szó, amely kétségtelenül része nemzetközi jognak is. Az elvnek a Nemzetközi Jogi Bizottság által kidolgozott megfogalmazása a Nemzetközi Katonai Törvényszék ítéletéből vette át az erkölcsi választás kritériumát: a kommentár ezt tekinti a felelősség szempontjából releváns tesztnek, és nem magának a parancsnak a létét. e) A tisztességes eljáráshoz való jog Bármely, nemzetközi jog szerinti bűncselekményt elkövetésével vádolt személynek joga van a tisztességes eljáráshoz a tények és a jog megállapítására Tokiói Nemzetközi Katonai Törvényszék Az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnök Bizottsága (UNWCC) 1945 elején megállapította, hogy a japán hadsereg tettei nem elszigetelt incidensek, hanem tudatosan megtervezett és módszeresen végrehajtott akciók a Távol-Keleten és a Csendes-óceán térségében, amelyekért Tokió ugyan úgy felelős, akár csak a helyi tábornokok és csapatparancsnokok július 16 Ádány Tamás Vince: A legsúlyosabb jogsértések miatti felelősségre vonhatóság nemzetközi jogi tendenciái, különös tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának előfeltételeire. Doktori Értekezés. Budapest, o 11

13 26-án az Egyesült Államok, Kína és Nagy-Britannia kapitulációra szólította fel Japánt. Egy hónappal később az UNWCC Fehér Könyvet adott ki, amely alapján nemzetközi katonai bíróságot alakítottak ki a japán háborús bűnösök ügyében történő eljárásra. A törvényszék létrehozása a távol-keleti szövetséges főparancsnok, Douglas MacArthur amerikai hadseregtábornok feladata volt. Hatáskörébe tartozott azon személyek listájának összeállítása és az őrizetbe vételük is, akik perbe fogásáról gondoskodni kellett január 16-án MacArthur bejelentette: megalakult a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék, amelynek jogköre a béke elleni bűnökre, a háború bevett szabályainak megsértésére, valamint a civil lakosság ellen elkövetett embertelen cselekedetekre terjedt ki. A per május 5-étől április 6-áig zajlott le Tokióban, az ítéletet november 12-én hirdették ki. A törvényszék 25 vádlott ügyében ítélkezett, majd a több mint két esztendős eljárás végén egyetlen vádlottat sem mentett fel, egy vagy több bűncselekményben mindenkit bűnösnek talált. Hét vádlott ügyében halálos ítéltet született, őket kivégezték, míg a többi vádlott életfogytig, de minimum 7 évig tartó szabadságvesztés-büntetést kapott. 17 Perbe fogták többek között Pearl Harbor első számú felelősét, Tódzsó Hideki miniszterelnököt, akin mindenekelőtt a háború kirobbantását és a szövetséges hadifoglyokkal szembeni embertelen bánásmódot kérték számon. Tódzsó Hideki helyzetén sokat rontott az a politikai kompromisszum, mely Hirohito és az amerikaiak között köttetett. A megszállók ugyanis - Japán stabilitása érdekében - a császári családot megkímélték a felelősségre vonástól, ezáltal pedig a végrehajtó hatalom fejeként Tódzsó lett a háborús cselekmények első számú felelőse. A miniszterelnököt bírái végül bűnösnek is találták, és az ítélethozatal után egy hónappal, december 23-án felakasztották Az ex-jugoszláv nemzetközi törvényszék (ICTY) 19 Az ICTY létrejöttének és működésének vizsgálata előtt szükséges áttekinteni Jugoszlávia létrejöttének és a felbomláshoz vezető útjának rövid történetét. Jugoszláviát az I. világháborút követően a hatalmi egyensúly szinten tartása érdekében, mesterségesen hozták létre. Kezdetben királyságként, majd 1945-től 2003 augusztusáig köztársasági formában működött (Lekérve: ) 18 (Lekérve: ) 19 A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia) 12

14 1991. június 25-től számolják Jugoszlávia felbomlását, hiszen Szlovénia és Horvátország- a két tagország ekkor kiáltotta ki a függetlenségét. Ezután kezdetét vette a háborús időszak, mely egészen 1999-ig tartott, amikor is a NATO a Jugoszláviára mért légi csapásokkal vetett véget a harcoknak. A több évig tartó háborús időszak következtében több százezer ember esett áldozatul a harcoknak. Az áldozatok etnika hovatartozását vizsgálva egyértelműen kijelenthető, hogy a legtöbb áldozatot legalább 65 ezer embert- a bosnyákok veszették. A háborús időszakban megszaporodott az etnikai tisztogatások száma oly annyira, hogy ennek eredményeként a menekültek száma elérte a 4 milliót, míg a teljes anyagi kárt körülbelül 100 milliárd dollárra becsülik. A második világháború óta ez volt a történelem legnagyobb és legsúlyosabb háborúja ban állította fel a Bizottsági Tanács a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére a Nemzetközi Törvényszéket az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján. 21 Az ICTY Statútuma szerint olyan személyek ügyében jogosult eljárni, akik az 1949-ben kelt Genfi Egyezmény rendelkezéseit súlyosan megsértik, vagy arra parancsot adnak az egyezményben védett személyek és vagyontárgyak ellen irányuló alábbi cselekményekkel: szándékos emberölés, kínzás vagy embertelen bánásmód, ideértve a biológiai kísérleteket is, szenvedés vagy súlyos testi vagy lelki károsodás szándékos okozása, a vagyontárgyaknak a katonai szükségletek által nem indokolt, jogtalanul és önkényesen véghezvitt elpusztítása és eltulajdonítása, hadifogolynak vagy polgári személynek az ellenséges haderő szolgálatába kényszerítése, hadifogoly vagy polgári személy szándékos megfosztása a pártatlan és szabályszerű tárgyaláshoz való jogtól, polgári személy jogellenes kitoloncolása, vagy elszállítása, vagy jogellenes bebörtönzése, polgári személyek túszul ejtése (2. Cikk). 22 A Statútum 3. Cikke szintén háborús bűncselekménynek nevezhető tényállást tartalmaz ( a háború jogának és szokásainak megsértése ), a 4. és az 5. Cikk pedig a népirtás bűntettét és az emberiség elleni bűncselekményeket szabályozza. A Statútum meghatározza továbbá, hogy a törvényszék csak természetes személyekkel szemben jogosult eljárni, államokkal és kormányokkal szemben nem, illetve rendelkezik az egyéni büntetőjogi felelősségről, amely alapján azokat a személyeket is büntetni rendeli, 20 (Lekérve: ) 21 Tóth Orsolya: A Nemzetközi Büntetőbíróság, in.: Nemzetközi Jogi Olvasókönyv (szerk.: Nagy Boldizsár Jeney Petra) Osiris Kiadó, Budapest, o. 22 Tóth (2002) 845.o. 13

15 akik a korábban már említett bűncselekmények elkövetésére parancsot adnak, illetve arra felhívnak. A Nemzetközi Törvényszék és a nemzeti bíróságok párhuzamos joghatósággal rendelkeznek arra, hogy eljárást folytassanak le olyan személyek ellen, akik felelősek a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért, ám a Nemzetközi Törvényszék joghatóságának elsőbbsége van a nemzeti bíróságok joghatóságával szemben. A következőkben szeretném röviden összefoglalni az ICTY előtt jelenleg is folyamatban levő, jelentős közérdeklődést kiváltott ügyet, Mladic tábornok ügyét. Ratko Mladic-ügy Ratko Mladicot, a Jugoszlávia szétesését követő délszláv háborúk legkeresettebb háborús bűnösét, a volt boszniai szerb hadsereg főparancsnokát 2011 májusában a Belgrádtól mintegy 80 kilométerre fekvő Lazarevo faluban fogták el. 23 Őrizetbe vételét az egész világ üdvözölte: Borut Pahor szlovén miniszterelnök jelentős napnak nevezte azt a csütörtöki napot, amely szerinte egy lépéssel közelebb viheti a megbékéléshez a térség országait. Barack Obama kijelentette, hogy az Egyesült Államok Nürnberg óta erkölcsi kötelességének, valamint a béke és a stabilitás kulcselemének tekinti a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények miatti felelősségre vonást. Rendkívül jó hírnek nevezte Ratko Mladic őrizetbe vételét a német kormány is májusában, miután Belgrád kötelezte magát a hágai ENSZ- törvényszékkel való együttműködésre, Ratko Mladicnak le kellett mondania a szerb hadsereg segítségéről. A háborús bűncselekmények ügyében eljáró különleges belgrádi ügyészség Mladic kilenc éven át tartó bujkálásáról szóló jelentése szerint az 1992 és 1995 közötti boszniai háború katonai fővádlottja 2002 májusától 2006 elejéig tíz különböző lakásban bujkált Belgrádban és Sremska Mitrovicában. Ez idő alatt a rejtőzködésben egykori boszniai szerb bajtársai, és családtagjai segítették, közülük tíz ember ellen folyik most eljárás. Mladic eltöltött egy rövid időt a Belgrád közelében található Mala Mostanica nevű településen egy üres házban, ám amikor április 5-én a helység több házát átkutatták a nyomozók, csak azért tudott megmenekülni, mert a ház tulajdonosa éppen nem tartózkodott otthon, így a rendőrök elálltak a házkutatástól. 24 Két nappal később a volt katonai vezető egy távolsági busszal a Belgrádtól 80 kilométerrel északkeletre található Lazarevo (Lázárföld) faluba utazott, ahol unokatestvére, 23 (Lekérve: ) 24 U.ott 14

16 Branislav Mladic bújtatta otthonában. A rendőrség végül ebben a házban fogta el május 26-án. Miután a szerb törvényszék vizsgálóbírája meghallgatta a vádlottat és a kiadatás feltételeinek teljesüléséről szóló határozata jogerőre emelkedett, Mladicot kiadták a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények ügyében ítélkező hágai Nemzetközi Törvényszéknek, amely a második világháború óta történt legsúlyosabb európai tömegmészárlással, nyolcezer boszniai muzulmán módszeres meggyilkolásának megszervezésével vádolja Mladicsot. Az ügyészség vádirata tizenegy vádpontot tartalmaz: 1. Népirtás Bosznia-Hercegovinában Népirtás Üldözéssel elkövetett emberiesség elleni bűncselekmény Kiirtás, szándékos emberölés Deportálás és más embertelen cselekedetek A szarajevói civil lakosság ellen elkövetett jogtalan támadások, a város lakosságának terrorizálása Túszszedés július 9-én a vád első tanújának meghallgatásával kezdődött a bizonyítási eljárás Mladic hágai perében. Az elsőként meghallgatott tanú, a most 34 éves boszniai muzulmán Elvedin Pasic 1992 novemberében, a boszniai háború kezdetén a Grabovica nevű észak-boszniai faluban élte túl mintegy 150 ember lemészárlását. Pasic meghallgatása során felidézte a Grabovicában történteket, a nem szerb lakosság ellen indított hajtóvadászatot. Elmondta, hogy az ő családjában is különválasztották a férfiakat, majd százötven embert kivégeztek. Kitért arra, hogy a háború előtt a térségben békében éltek egymással a különböző nemzetiségű emberek, ő maga is sok szerb gyerekkel együtt járt iskolába, barátok voltak, közösen töltötték 25 Vádirat paras 8-13, A, C mellékletek (Lekérve: ) 26 Vádirat paras 9, 19-23, 40-46, E melléklet első két része (Lekérve: ) 27 vádirat: paras 8-13, 44-45, 47-59, A-D és az E melléklet első két része (Lekérve: ) 28 vádirat: paras 8-23, 60-66, A-C és E-G mellékletek (Lekérve: ) 29 vádirat: paras 8-13, 44-45, (Lekérve: ) 30 vádirat: paras 14-18, 64, 75-81, F és G mellékletek (Lekérve: ) 31 vádirat: paras 24-28, (Lekérve: ) 15

17 a nyarakat, így hihető a tanú elmondása, amely szerint villámcsapásként érte őket, amikor a szerb tüzérség lőni kezdte a falujukat, és mindenki menekülni kényszerült. 4. A ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTR) 32 A kelet-afrikai Ruanda területén már a középkortól megtalálható a hutu és a tutszi lakosság közötti ellentét, amely főként abból adódott, hogy bár a hutu lakosság volt számszerű többségben, a hatalmat mégis a tutszi népcsoport uralta, egészen a második világháborúig. A második világháborút követően a hutu lakosság pártalapításba kezdett, majd igyekezett felkelésekkel megdönteni a tutszik uralmát, amely törekvés 1962-ben sikerre vezetett, hiszen ekkortól a függetlenné vált ország fölött a hutuk vették át az irányítást től tulajdonképpen már polgárháborús helyzet uralkodott Ruandában, amely lezárására tett kísérlet a hutu kormány és a Ruandai Hazafias Népfront közötti békeszerződés megkötése lett volna, ám ez sosem jöhetett létre. Miközben a kormány és az RPF a békeszerződés megkötésén dolgozott, a hutu szélsőségesek megszervezték a tutszik elleni leszámolást. A végső lökést az jelentette, amikor április 6-án a főváros, Kigali felett feltételezhetően lelőtték a Habyarimana ruandai elnököt és Ntaryamira burundi elnököt szállító repülőgépet. Ez mintegy jelt adott a módszeres kiirtások megkezdésére. 33 Az ENSZ alapokmányának VII. fejezetében meghatározott hatáskörben eljárva a Bizottsági Tanács létrehozta az január 1. és december 31. között a Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szomszédos államok területén elkövetett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért felelős ruandai állampolgárok megbüntetésére a Nemzetközi Büntetőtörvényszéket. 34 A Ruandai Nemzetközi Törvényszék jogosult eljárni a népirtással, az emberiség ellenes bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben, valamint a háború áldozatainak védelméről szóló augusztus 12-i, Genfi Egyezmények közös 3. Cikke, valamint az június 8-i II. Kiegészítő Jegyzőkönyve súlyosan megsértése, illetve megsértésének elrendelése érdekében. Nem véletlen, hogy a ruandai eseményeket a sajtó is népirtásként aposztrofálta, hiszen a népirtás bűncselekményének objektív és szubjektív elemei egyaránt jól kivehetők az 1994-ben 32 Az január 1. és december 31. között Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szomszédos államok területén elkövetett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért felelős ruandai állampolgárok megbüntetésére létrejött Nemzetközi Büntetőtörvényszék (International Criminal Tribunal for Rwanda). 33 Népirtás Ruandában. Múlt-kor történelmi portál. (Lekérve: ) 34 Lásd az ENSZ BT (1994) sz. határozatát. 16

18 Ruandában történtek kapcsán. Ha az objektív elemeket vizsgáljuk, egyértelműen megmutatkozik az emberölések tervszerűsége, ugyanis a hutu katonák, a Nemzeti Forradalmi Mozgalom, a Védelmi Koalíció és az Elnöki Testőrség működése következtében 500 ezer és 1 millió fő közé tehető az áldozatok száma. A tervszerűségre utaló jel, hogy a ruandai események viszonylag rövid idő alatt sok ember halálát okozták, tehát nem lehet spontaneitásról beszélni. 35 A genocídium második lehetséges elkövetési magatartása, a csoport tagjai ellen elkövetett súlyos testi és lelki sérülés is megmutatkozik a ruandai események tükrében, ugyanis körülbelül 250 ezer nő esett nemi erőszak áldozatául, akik közül egy ENSZ jelentés szerint 15 ezren teherbe is estek, 70%-uk pedig HIV fertőzött lett. 36 Az egyik legismertebb ügyben Jean-Paul Akayesu polgármestert azért ítélték el a ruandai vérengzések ügyében, mert a törvényszék ítélete szerint megkönnyítette a nemi erőszak, testi sértések és emberölések elkövetését azzal, hogy engedélyezte ezen cselekményeket közhivatali épületekben illetve azok környékén A Sierra Leone-i Különleges Bíróság 38 A Sierra Leone-i Különleges Bíróságot az ENSZ számú határozata értelmében az ENSZ és a Sierra Leone-i kormány közösen hozta létre 2000-ben azzal a céllal, hogy bíróság elé állítsa a nemzetközi humanitárius jog megsértőit, a háborús bűntettek és az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit. Az Európai Parlament április 24-i, a Sierra Leone-i Különleges Bíróságot támogató állásfoglalásában kitért arra, hogy ez a különleges bíróság precedens értékű a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásban, mivel ez az első olyan nemzetközi büntetőbíróság, amelynek finanszírozása önkéntes hozzájárulásokból történik, az első, amelyet a feltételezett háborús bűncselekmény helyszínén állítanak fel, továbbá a volt libériai elnök esetében az első, olyan bíróság, amely háborús bűnökért és emberiség ellen elkövetett bűnökért vádat emelt egy hivatalban lévő afrikai államfő ellen. 39 A Bíróság tárgyi joghatóságába négy bűncselekmény (bűncselekmény-csoport) tartozik: az emberiség elleni bűncselekmények; 35 Kirs Eszter:A népirtás bűntettének nemzetközi jogi szabályozása. Doktoranduszok fóruma o. 36 Jean-Francois Beger: Awaiting the verdict (Lekérve: ) 37 Kirs: A népirtás 151. o. 38 Special Court for Sierra Leone (Lekérve: ) 17

19 a Genfi Egyezmények közös 3. Cikkének és a II. Kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megsértése, a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértése, amelynek elkövetési magatartásai között megtaláljuk a 15 éven aluli gyermekek fegyveres erőkhöz vagy csapatokhoz történő besorozását, vagy az ellenségeskedésekben való részvételre kényszerítést; a bíróság vegyes nemzeti, illetve nemzetközi - jellegének bizonyítékaként A sierra leone-i jogban meghatározott bűntettek elnevezéssel büntetni rendeli a Statútum a gyermekekkel szembeni kegyetlenség kiküszöböléséről szóló évi (sierra leone-i) törvényben meghatározott bizonyos bűncselekményeket (így a 14 év alatt leánygyermekek sérelmére elkövetett erőszakos cselekményeket), illetve a szándékos károkozásról szóló évi törvényben meghatározott bűncselekményeket (középületek, illetve magánházak felgyújtása). 40 Végül szeretném röviden bemutatni a Bíróság előtt folyamatban volt leghíresebb ügyet, a korábbi libériai elnök, Charles Taylor ügyét. Charles Taylor-ügy A Sierra Leone-i Különleges Bíróság 2012 áprilisában tett pontot a Charles Taylor ügy végére, amikor 50 év börtönre ítélte a volt libériai elnököt. Charles Taylort 2006-ban állították bíróság elé a Sierra Leone-i polgárháborúban betöltött szerepéért. A bűnlajstromában szerepelt többek között emberölés, nemi erőszak, terrorizmus, gyerekkatonák tartása, továbbá az ügyészek szerint fegyverekkel és hadianyagokkal látta el a szomszédos Sierra Leonéban tevékenykedő, kegyetlen módszereikről hírhedtté vált lázadókat. Cserében kényszermunkával bányásztatott, véres gyémántokat kapott. A Charles Tayloron kívül bíróság elé citált többi vádlott vonatkozásában is önálló vádpontként szerepelt a gyerekkatonák ügye. A vádirat szerint a vádlottak egyéni büntetőjogi felelősséggel tartoznak a 15 év alatti gyermekek fegyveres erőkbe vagy csoportokba toborzásáért, sorozásáért és a fegyveres konfliktusok során történő felhasználásukért. A vádiratok szerint elegendő bizonyíték van arra, hogy a Forradalmi Egységfront és a Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsa több gyermeket elrabolt, majd katonai kiképző táborokba hurcolt Lásd a Bíróság Statútumát pl.: (Lekérve: ) 41 Csapó Zsuzsanna: Nemzetközi bíróságok és a gyermekkatonáskodás megítélése (III.) Közjogi Szemle, 2009/II. 39. o. 18

20 Az exelnök végig tagadta a vádakat, amelyek szerinte politikai indíttatásúak voltak. Azt hangoztatta, hogy célja éppen a béke megteremtése volt a térségben. IV. Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) A Bíróság létrejötte Egy állam esetén a szuverenitás legjobb kifejezője a büntetőhatalom gyakorlása. Az, hogy egy állam egy nemzetközi szintű bíróság kezébe adja a büntetőhatalmat, az adott állam azon álláspontját fejezi ki, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői ne maradjanak büntetlenül, még akkor sem, ha az adott állam nem tudja, vagy nem akarja őket megbüntetni. A Bíróság létrehozása markáns lépés volt a nemzetközi jogban, hiszen azt fejezte ki, hogy az államok meg tudtak egyezni egy államok felett álló nemzetközi szintű intézmény létrehozásában, amely ítélkezhet olyan ügyekben, amelyben a nemzeti bíróságok nem járnak el július 15. és 17. között került sor a Büntetőbíróság Statútumának kidolgozása érdekében összehívott konferenciára, amelyen 160 ország tárgyalóküldöttsége vett részt, valamint megfigyelőként több száz kormányközi és nem kormányközi szervezet. Végül a Statútumot július 17-én 120 támogató, 21 tartózkodó és 7 ellenszavazat mellett fogadták el. 43 Nemmel szavazott többek között az Egyesült Államok, Izrael és India is. Izrael azzal az indokkal utasította el a Statútumot, hogy az olyan eseteket is háborús bűncselekménynek minősít, amelyek során a megszállt területekre a megszálló hatalom saját lakosságát telepíti be, illetőleg a megszállt területek lakosságát kényszeríti költözésre akár a megszállt területen belül, akár annak határain kívül. India indoka az volt, hogy a Büntetőbíróság eljárására az ENSZ Biztonsági Tanácsa túl nagy befolyással bír, valamint sérelmezték, hogy a nukleáris fegyverek használata nem került szabályozásra a Statútumban. A komplementaritás elve alapján a Nemzetközi Büntetőbíróság küldetése kiegészíteni az államok büntető joghatóságát. Jogi személyként a céljai eléréséhez szükséges jogképességgel rendelkezik. A büntetőbíróság a joghatóságát a részes államok területén gyakorolja, illetve a nem részes államok területén is abban az esetben, ha ehhez az adott nem részes állam kifejezetten hozzájárul. Továbbá ha a Biztonsági Tanácsa kezdeményezi az eljárást, akkor a joghatóság valamennyi ENSZ tagállamra kiterjed International Criminal Court 43 Tóth (2002) 876. o. 44 Tóth (2002) 877. o. 19

21 Mielőtt megvizsgálnám a Bíróság joghatóságába tartozó bűncselekményeket, célszerű az általános fogalmi kérdések tisztázása. 2. A nemzetközi bűncselekmények fogalmi megközelítése A nemzetközi büntetőjog egyéb kérdéseihez hasonlóan a nemzetközi deliktumok meghatározása sem bizonyult egyszerű feladatnak. A versailles-i szerződés alapján nemzetközi bűncselekmény az a magatartás, amely a nemzetközi erkölcsbe ütközik, illetve amely aláássa a szerződések tekintélyét. Az 1920-as években akadtak olyan szerzők, akik megpróbálták felsorolni a lehetséges nemzetközi deliktumokat, amelyekben központi szerepet az elkövetés helye, a cselekmény tárgya, illetve az elkövető személye áll, de voltak, akik még saját felosztásukhoz sem ragaszkodtak. Ebből látszik, hogy a 20-as években nem történt áttörés a nemzetközi deliktumok meghatározását illetően. Két jelentősebb megoldási módot érdemes megvizsgálni. A vita során sokat emlegetett kérdés, hogy kit kell a nemzetközi deliktum alanyának tekinteni, amelyre a legvilágosabb válasz a brüsszeli konferencián hangzott el. E szerint büntetőbíráskodásnak van helye: 1. az államokkal szembeni jogtalan támadás és a nemzetközi jog megsértése miatt, 2. az egyénekkel szemben, ha részt vettek a támadó háborúk előidézésében, illetőleg ha akár háború, akár béke idején megsértették a nemzetközi jogot vagy nemzetközi jogba ütköző bűncselekményt követtek el, 3. azon egyénekkel szemben akik cselekményei kívül esnek az állami büntetőbíráskodás körén. 45 Az International Law Association bécsi statútum- tervezete szerint a nemzetközi törvényszék hatásköre kiterjed 1. nemzetközi kötelezettség olyan, bűnvádi jellegű megsértésére, melyet egy állam vagy polgárai egy másik állam vagy polgárai ellen követnek el, 2. az egyezmény aláíró államokat kötelező és az ellenségeskedések viselésére vonatkozó szerződések, egyezmények és nyilatkozatok megsértésére, 3. a civilizált nemzetektől általánosan kötelezőnek elfogadott és elismert törvények és szokások megsértésére. A nemzetközi büntető igazságszolgáltatás elsődleges célja a nemzetközi béke- és biztonság fenntartása, míg a nemzeti büntető igazságszolgáltatásban az elkövető reszocializációja és a társadalmi rend fenntartása játssza a vezető szerepet. Míg a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás elsősorban a megtorló büntetőpolitikát részesíti előnyben, addig a nemzeti büntető igazságszolgáltatás fő céljának a bűncselekmények megelőzését tekinti Büntetőjogi tanulmányok Angyal Pál születésének 60-ik és jogtanári működésének 35-ik évfordulója emlékére. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., o. 46 U.ott. 20

22 A nemzetközi bűncselekmények körébe azon cselekmények tartoznak, amelyek magukban foglalnak valamilyen nemzetközi elemet. Ezen az alapon három kategóriába sorolhatjuk a nemzetközi bűncselekményeket: nemzetközi vonatkozású bűncselekmények, transznacionális bűncselekmények és nemzetközi jogi bűncselekmények. Dolgozatom témája szempontjából az utóbbi két típusnak van nagyobb jelentősége, hiszen ezek a tényleges nemzetközi bűncselekmények, ezért a továbbiakban ezen típusokat fogom elemezni. 1. Transznacionális bűncselekmények: a transznacionális bűncselekmények esetén, határokon átnyúló, több állam érdekeit sértő, nagy tárgyi súlyú, nemzetközi jellemzőkkel rendelkező bűncselekményekről beszélhetünk. 2. Nemzetközi jogi bűncselekmények: ezek az ugyancsak nagy tárgyi súlyú, nemzetközi jellemvonásokkal rendelkező bűncselekmények a nemzetközi békét, biztonságot és az emberiség alapvető érdekeit sértik, illetve veszélyeztetik. 47 A továbbiakban részletesebben a nemzetközi jogi bűncselekményekkel foglalkozom, mivel ezek a deliktumok tartoznak a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságába. 3. A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságába tartozó bűncselekmények A nemzetközi jogi bűncselekmények a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma alapján az alábbi kategóriákba sorolhatók: a) Az agresszió bűntette A ius ad bellum, azaz a háborúindítás joga elválaszthatatlanul összefonódott az agresszió fogalmával. A ius ad bellum ősidők óta jelen volt az emberiség történetében, egészen a XX. század közepéig, hiszen 1945 után az ENSZ Alapokmányának a háborút tiltó szabályai lehetővé tették a béke elleni bűncselekmények fogalmán keresztül az egyéni felelősségre vonás lehetőségét. Az agresszióval kapcsolatban két különböző fogalmat használnak a nemzetközi jogi dokumentumok: az agressziós cselekményt és az agresszió bűncselekményét, melyek között az alapvető különbséget az adja, hogy míg az agressziós cselekményt államok valósítják meg, addig az agresszió bűncselekményének alanya egyén. 48 Agresszió az ENSZ Alapokmány 39. cikke szerint a nemzetközi béke veszélyeztetése, megszegése vagy bárminő támadó tevékenység. Az ENSZ tisztában volt azzal, hogy az 47 M. Nyitrai o. 48 Ádány Tamás Vince: A legsúlyosabb jogsértések 95. o. 21

23 Alapokmány fogalmi megközelítése zavart kelthet, ezért a Közgyűlés évi 3314 (XXIX. sz.) határozata kísérletet tett az agresszió fogalmának pontos meghatározására. Az agresszió (agressziós cselekmény) fegyveres erő alkalmazása valamely állam részéről egy másik állam szuverenitása, területi integritása vagy politikai függetlensége ellen, illetve az Egyesült Nemzetek Alapokmányával össze nem férő bármely más módon. 49 Az ENSZ határozata szerint az alábbiak minősülnek agressziónak: Ha egy állam fegyveres erői támadást, vagy inváziót hajtanak végre egy más állam területe ellen, vagy bármilyen katonai megszállás, akár ideiglenes is, mely ilyen támadás, vagy invázió következménye, vagy más állam területének erő alkalmazásával kivitelezett annexiója. 50 Ha egy állam fegyveres erői bombázzák egy más állam területét, vagy bármely egyéb fegyvert használnak területe ellen. 51 Ha egy állam kikötőit vagy partvidékét más állam fegyveres erői blokád alá veszik. 52 Ha egy állam fegyveres erői megtámadják más állam szárazföldi, tengeri vagy légierőit, tengeri és légiflottáját. 53 Ha egy állam fegyveres erőit, melyek más állam területén az adott állammal kötött megállapodás alapján, az egyezményben foglaltak megsértésével használja fel, vagy ha az egyezmény lejárta után tovább tartózkodnak a fogadó állam területén. 54 Ha egy állam megengedi, hogy területét, melyet egy másik állam rendelkezésére bocsátott, a harmadik állammal szemben agresszió elkövetésére használja 55 Ha egy állam fegyveres bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld, vagy nevében küldenek egy másik állam ellen fegyveres cselekmények végrehajtására, melyek olyan súlyosak, hogy kimerítik a fentebb felsoroltakat, illetve ha komoly része van ebben ENSZ 3314 (XXIX) 1. cikk 50 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk a) 51 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk b) 52 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk c) 53 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk d) 54 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk e) 55 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk f) 56 ENSZ 3314 (XXIX) 3. cikk g) 22