III. KHEOPS Tudományos Konferencia

Átírás

1 KHEOPS Automobil-Kutató Intézet III. KHEOPS Tudományos Konferencia ÚTKERESÉS AZ ÜZLETI ÉS A KÖZSZFÉRÁBAN - PhD-hallgatók és kutatók tudományos fóruma - ELŐADÁSKÖTET Mór, május 14. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

2 E tanulmánykötet cikkeihez kapcsolódó konferenciaelőadások az Útkeresés az üzleti és a közszférában címmel megrendezett III. KHEOPS Tudományos Konferencián hangzottak el május 14-én. A tanulmánykötetet szerkesztette és lektorálta: Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Az egyes szekciók előadóinak publikációit lektorálta: 1. szekció: Dr. Juhász Lajos Ph.D. 2. szekció: Dr. Petruska Ildikó Ph.D. 3. szekció: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. 4. szekció: Dr. habil. Józsa László CSc. ISBN Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Copyright A kiadó és a tanulmánykötet szerzői. Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett. Első kiadás, megjelent májusában 500 oldal terjedelemben

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. szekció: Aktuális gazdasági kérdések 5. oldal: Duda Gergely Akarunk-e adózni? A magyarországi adófizetői magatartás háttere 19. oldal: Domján Péter - Fekete Judit Az egészségügy gazdasági kihívásai a 21. században 26. oldal: Torda Csaba Új úton az IMF? A kvótarendszer reformja 31. oldal: Egyed Krisztián Áramlások és hatásuk a nemzetközi turizmusban 47. oldal: Fekete Sándorné - Domján Péter Gazdasági infokommunikáció az egészségügyben 56. oldal: dr. Hofer Mária Miért nem luxus a drága biofogyasztás? 70. oldal: Dr. Szóka Károly Ph.D. A KKV-k előremutató pénzügyi tervezési lehetőségei 85. oldal: Vincze Ibolya Az állam szerepváltozásának alakváltozásai elmélettörténeti és tapasztalati metszetekben 98. oldal: dr. Kőhidi Ákos Fogyasztható -e a fogyasztóvédelmi jog? 110. oldal: Dobó Eszter Characteristics of the cultural and creative economy in the globalised world 2. szekció: A jogállamiság kihívásai 123. oldal: dr. Ganczer Mónika A hontalanság kiküszöbölésének fontossága a tételes nemzetközi jogi szabályozás tükrében, különös tekintettel az államutódlás esetére 140. oldal: Ercsey Ida Panaszmagatartás vizsgálata a fogyasztói szektorban 156. oldal: dr. Borsa Dominika Pénzügyi alkotmányosság az Európai Unió tagállamaiban 166. oldal: dr. Polyák Zoltánné Vezetőnek születni kell? 181. oldal: Szitnyainé Gottlieb Éva Önkorrekció és időfaktor pszicholingvisztikai vizsgálódások magyar anyanyelvűek német vizsgadolgozatai alapján 190. oldal: Korén Andrea - Polgárné Hoschek Mónika A vállalkozási hajlandóság felmérése nemzetközi felmérés a nappali tagozatos egyetemi hallgatók körében Magyarországon 2007-ben 210. oldal: Piller Zsuzsa A csődeljárásról szóló hitelezői döntések játékelméleti megközelítésben 217. oldal: dr. Kecskés Gábor A környezeti károkért járó kompenzáció a nemzetközi bírói fórumok gyakorlatában 234. oldal: dr. Mike Gyula Férfi. Nő. Egyenlő? A nemek közötti pozitív diszkrimináció

4 253. oldal: Albert Tóth Attila Tendenciák a szállodaiparban 264. oldal: dr. Vermes Attila Fejezetek a nemzetközi szállítmányozás köréből 3. szekció: A tudás és a vállalati szféra kihívásai 274. oldal: dr. Vigh Edit Alapvetések a politikai szocializációról 287. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. - Juhász Tímea Nők visszailleszkedése a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után 297. oldal: Czeglédi Csilla Karrierösztönzők és karriertényezők szerepe a nők szakmai előrejutásában 307. oldal: Domboróczky Zoltán A küzdelem háromszöge a vállalati gyakorlatban 317. oldal: Marosi Ildikó Felsőoktatás és tudásmenedzsment 326. oldal: dr. Dedinszky Katalin Mezőgazdaságiszövetkezet a XXI. Században, avagy az újra gombolt mellény 346. oldal: Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Hazai iparvállalatok marketingtevékenységének külső és belső kihívásai 365. oldal: Kovács Tamás Kockázati tőke a vállalat életében 372. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. - Lőre Vendel Oszd meg és uralkodj? A tudásmegosztás vizsgálata egy nemzetközi kutatás tükrében 386. oldal: Dr. habil. Bencsik Andrea - Dr. Dernóczy Adrienn Ph.D. - Lőre Vendel A tudás börtön vagy szabadság? 4. szekció English section 401. oldal: Kovács Gergely Measuring the influence of the Bologna Process on student mobility 415. oldal: Dósa Ildikó Translating accounting texts 427. oldal: Limpók Valéria The influence of the tax competition of the Austrian taxation policy 432. oldal: dr. Sárkány Péter Prostitution s maths models. What s the problem? 443. oldal: Páble Adrienn Regional clusters in Transdanube 450. oldal: Grotte Judit How the internet influences the travelling habits of the Hungarian consumers 463. oldal: Puster János Does a newly opened Tesco hypermarket influence spatial motion of small retailers? 471. oldal: Süle Edit Temporal dimensions in express logistics 484. oldal: Keller Veronika The role of strategic thinking ina sales promotion campaign 493. oldal: Kundi Viktória New tendences in tourism and their influence on the tourism development of Hungary

5 Az előadások írott verziói

6 AZ I. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI DUDA GERGELY okleveles közgazdász PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Akarunk-e adózni? A magyarországi adófizetői magatartás háttere 1. Bevezetés Egyik egyetemi dolgozatom terveinek benyújtásakor egy professzorom azt válaszolta: Ne azt kutassa, hogy miért akarnak adózni az emberek, mert nem akarnak! Szintén ő volt, aki korábban azt javasolta számunkra, hogy egyrészt hallgassuk meg tanáraink, kutatótársaink véleményét, de ne fogadjuk el azokat minden feltétel nélkül! Az idézett mondat volt az, ami igazán kristálytisztává tette kutatásom célját, vagyis annak feltárását, hogy akarnak-e egyáltalán adózni az emberek, és ha igen, akkor milyen körülmények határozzák meg az adófizetési morált. Jelen előadásomban kutatásom hipotézisét, valamint az azt alátámasztó főbb tudományos elméleteket szeretném ismertetni. Végezetül a felvetés alátámasztására egy az 1990-es évek közepén lefolytatott felmérés eredményeit, és annak tanulságait kívánom ismertetni. Az előadás témájának különös aktualitást ad a márciusi népszavazás. Az eredmények kutatásom szempontjából történő felhasználására a Következtetések című fejezetben térek ki röviden. 2. Hipotézis A kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy a racionális döntések meghozatalához szükséges információk biztosításával a bűnüldözés, adókikényszerítés eszközeinél nem csak anyagi értelemben véve hatékonyabb módon (kohéziót létrehozva/erősítve, tartósabban, költségtakarékosabb), pozitívan befolyásolja az adófizetői magatartást. Doktori kutatásom célja a fenti állítás megerősítése, vagy esetlegesen cáfolása. A feltevés igazolásához elengedhetetlen a multidiszciplináris megközelítés, hiszen ezen, a magánszemélyek szintjén megjelenő mikroökonómiai döntés kialakulásának, esetleges megváltoztatása lehetőségének vizsgálatához nem csak a döntéseket hozó egyének, de az ő viselkedésüket is meghatározó, befolyásoló társadalmi csoportok, akár egy egész nemzet történelmének, társadalmi kultúrájának megértése szükséges. Fentiek miatt a kutatás sikerének biztosításához mindenképpen fontos a közgazdaságtanon kívül más társadalomtudományok szociológia, kulturális antropológia, illetve egyes természettudományok evolúció, genetika, továbbá ezek integrálásából született irányzatok evolúciós közgazdaságtan, evolúciós pszichológia, szociobiológia segítségül hívása. A fenti vállalkozás hatalmas kihívást jelent, ugyanakkor a társadalmi-természeti jelenségek a filozófiából az elmúlt évezredek során különvált egyes tudományágak közös eredményeinek felhasználásával komplexebb módon érthetők meg, ez egyben pontosabb előrejelzések megtételét teszi lehetővé. A vizsgálatokat a multidiszciplináris megközelítés egyben jelentősen meg is könnyíti. A témára vonatkozóan, illetve az elsődlegesen felhasználandó evolúciós megközelítésről ugyanis számos tudományos mű keletkezett. A közgazdász Malthus népesedéselméletéből 5

7 számos ihletet merített az evolúció tudományának megalapozója, Darwin. Ugyanakkor már a közgazdaságtan alapjait lefektető, Adam Smith által írt Nemzetek gazdagsága című mű is tartalmazott evolúciós elemeket 1. A téma szakirodalmát feldolgozók nagy számát bizonyítja az is, hogy Marx szerint Malthus csodálói mégcsak nem is tudják, hogy a népesedésről szóló írásának első kiadásában Malthus a tisztán szónoki részt leszámítva, nem tett egyebet, mint jóformán lemásolta Steuartot, továbbá Wallace és Townsend papokat. [Marx 1978, 330. old.] 3. Főbb pillérek Kutatásom során vizsgálataimat három fő pillérre kívánom helyezni. Az első és legfontosabb az evolúciós megközelítés. Az evolúció legfontosabb mechanizmusának, a természetes kiválasztódásnak köszönhetően a természetben azok a viselkedésformák, amelyek az egyedek számára a többiektől eltérő előnyöket biztosítanak, kiválasztódásra kerülnek, és nagyobb valószínűséggel maradnak fenn, örökítődnek át az utódokra 2. Ez az evolúciós folyamat nem csak az egyedek, a gének szintjén figyelhető meg, hanem a társadalmi így adófizetéshez való hozzáállásra vonatkozó folyamatokban is. Az evolúciós folyamat azonban jórészt lassan megy végbe, így előfordulhat, hogy mire egy viselkedésforma elterjedté válik, addigra az azt meghatározó tulajdonságok már nem jelentenek előnyt az egyedek, illetve csoportok számára. Az evolúciós megközelítést felhasználva egyértelművé válik, hogy adott időpontban legyen egy viselkedésforma akár pozitív, akár negatív hatással az egyedekre, a kialakulást és elterjedést az tette lehetővé, hogy valamikor a közeli vagy távoli múltban a viselkedést tanúsító egyedek számára ez előnyöket jelentett a többiekkel szemben. Kutatásom tárgyát képező, jelenlegi magyarországi adófizetői morál 3 kritizálható, de az evolúciós megközelítéssel érthetővé válik, hogy a jelenlegi, az adófizetéshez történő nem pozitív hozzáállás a múltbeli körülmények során előnyt jelentett számunkra. Ha megértjük a múltban a jelenlegi viselkedést létrehozó mechanizmusokat, akkor esetleg azok módosítása is lehetővé válik. Kutatásaim második legfontosabb pillére, a racionális gondolkodás elmélete [Mészáros 2004] alapján az egyének, a gazdaság szereplői döntéseiket racionálisan, a rendelkezésükre álló információk birtokában, a számukra lehető legelőnyösebb módon hozzák meg. A rendszerrel kapcsolatos legfőbb aggály azonban éppen az, hogy a döntéshozók részéről feltételezi az adott helyzetben lehető legjobb döntés meghozatalához szükséges teljes körű és pontos információk meglétét. Ez az optimális helyzet szinte sosem fordul elő. A magyar anyától született, az Egyesült Államokban munkálkodó, később Nobel-díjas Stigler mutatott rá Információ gazdaságtana című művében [Stigler 1989] amely kutatásom harmadik pillérét jelenti arra, hogy a döntéshozók nem is hajlandóak a szükséges erőforrásokat feláldozni a pontos, és a döntések racionális meghozatalához szükséges információk összegyűjtésére. Bár Stigler állítását empirikus úton is alátámasztotta, és az általa leírt magatartás irracionálisnak tűnhet, belátható, hogy a döntések meghozatalakor az egyének tudatosan vagy ösztönösen egy költség-haszonelemzést végeznek, és a mérleg költség oldalán az információk megszerzéséhez szükséges erőforrások ráfordítása idő, pénz is szerepel. Ennek tükrében bár egyes döntések nem biztos, hogy optimálisak, és erről a döntéshozók is tudnak, a költségkímélés érdekében a többletinformációk beszerzésétől eltekintenek. 1 A Smith által láthatatlan kéz -nek nevezett jelenség megfeleltethető a természetes szelekciónak 2 Egyes új szemléletek szerint nem a legrátermettebb egyedek választódnak ki, hanem a legkevésbé rátermettek fognak nagy valószínűséggel eltűni az evolúció során. 3 Kutatásom tárgya az adófizetésen kívül kiterjed a járulék és díjfizetésre is. 6

8 A döntések esetleges irracionális volta abból is következhet, hogy azok, illetve meghozataluk informális, emocionális háttere túlságosan komplex, így modellezésük, megértésük szinte lehetetlen feladat. A teljes megértéshez a kutatóknak kellene minden lehetséges információt összegyűjteni a döntéshozóról, környezetéről, teljes életéről, a döntést befolyásoló minden körülményről, ezen információkat viszont ők nem hajlandók beszerezni. Az evolúciót segítségül hívva ugyanakkor el lehet tekinteni ezen problémától. A racionális döntések elméletét és a természetes kiválasztódást felhasználva kijelenthető, hogy a természeti-társadalmi folyamatokban, az egyének, illetve a különböző szintű csoportosulásokban a hosszú idő folyamán azon magatartások, döntések terjedtek el, amelyek hosszútávon racionálisnak bizonyultak. Így az egyes döntések racionális voltát nem szükséges egyenként vizsgálni, elegendő a magasabb szintű társadalmi folyamatokra figyelmet fordítani. 4. Adófizetői magatartás Magyarországon Az evolúció hatással van minden természeti és társadalmi folyamatra, így egy nemzet adófizetői magatartására is [Duda 2007a]. Bár az adó közvetlen ellenszolgáltatásra nem jogosít, mégis, az adófizetők joggal várják el, hogy az általuk befizetett összegekből az állam megvédje őket, a pénzügyi források átszervezésével azokat hatékonyabban legyen képes felhasználni, mintha jövedelme egy részét mindenki közvetlenül saját környezetében, önállóan költené el. Az állampolgárok azt szeretnék látni és érezni, hogy adójukat az állam számukra minél hasznosabban költi el. A magyar társadalomra rendkívüli módon jellemző a bizalmatlanság [Terstyéni 2001, 46. old.], különösen a mindenkori hatalommal szemben. Ez nem csoda: az elmúlt 500 év során sorra más népek uralkodtak a magyarokon, akikkel szemben egyrészt a társadalmi bizalom hiánya állapító meg. Másrészt fontos körülmény, hogy az idegen uralom miatt a lakosság nem érezte magáénak az országot. A tulajdon nem állt védelem alatt, azt a mindenkori hatalom könnyen kisajátíthatta. A deviancia, így a bűnözés, adócsalás elleni egyik legerősebb visszatartó erő a közvetlen környezettől érkező ellenérzések. Amennyiben azonban a hatalmat, és ezzel az adófizetést a közvetlen környezet nem csak, hogy nem támogatja, de kijátszásával még elismertség is szerezhető, akkor a természetes kiválasztódásnak köszönhetően egyre többen fogják megkerülni az adófizetést, és ez mint az elnyomókkal szembeni ellenállás egyik módja [Szántó és tsa 2001] még támogatásra is talál a társadalomban. Gondoljunk csak a kommunizmus végső fázisában egyre inkább elterjedő fusizásra. A rendszerváltást követően arra számítanánk, hogy mivel az ország már a miénk, egyre kevesebb lesz az ilyen magatartást elkövetők száma. Több száz éves evolúció hatását azonban nem lehet pár év alatt eltűntetni. Ezt bizonyítja az is, hogy a Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján a magyar társadalom az áruhamisításnál is kevésbé ítéli el az adócsalást. [Szonda Ipsos 2006] Az, hogy egy adott egyén befizeti-e az adót, vagy sem, természetesen számos egyéb tényezőtől függ. Akár még a gyermekkorban olvasott meséktől is, egy nemzet mesekincse óriási hatással van ugyanis a nemzettudatra. A magyar népmesékben gyakori elem az önzetlen segítség, a szülők, a család és az elesettek támogatása. A 3-6 éves kisgyerek a meséket hallva öntudatlanul szívja magába az ilyen viselkedésmintákat, és később ezek szerint fog élni. Felnőttkénti magatartása természetesen számos más körülmény függvénye, mindenesetre érdekes lenne egy olyan felmérés elvégzése, amelyből megállapítható lenne, a bűnözésből élők vajon olvastak-e, vagy hallgattak-e a fenti mintázatokat bemutató népmeséket gyermekként? 7

9 5. Történelmi okok A 2. világháborút követő időktől az 1989-es rendszerváltozásig a magyar gazdaság számos változáson ment keresztül, történtek elmozdulások bizonyos racionalizálások, optimalizálás érdekében, a rendszer főbb jellemzői azonban mindvégig változatlanok voltak [Duda 2007c]. Legfontosabbként mindenképpen meg kell említeni a piacgazdaság, ezzel a verseny hiányát. Ahhoz, hogy a természetes kiválasztódás működhessen, és ezáltal a legrátermettebb, leghatékonyabb megoldások kialakulhassanak és elterjedhessenek, elengedhetetlen a verseny megléte, hiszen ez az, ami szükséges a fejlődés folyamatos fenntartásához. Amíg a hatékony ágazatoktól, vállalatoktól folyamatosan elvonták a profitot, és kevésbé hatékony helyekre csoportosították át azokat, addig a versenyben senki nem lehetett érdekelt. A versenyben való részvétel ugyanis az áltagosnál több erőforrást igényel, ha azonban a haszonból nem tudunk részesedni, akkor eltűnik a motiváció. A verseny hiánya az élet szinte minden területén megfigyelhető volt: példaként említhető az a körülmény, hogy az értelmiségi és munkás keresetek közötti különbség 1965-ig csökkent, vagyis magasabb kvalitáshoz, amelyhez hozzátartozott a nagyobb erőforrás befektetése, csak közel azonos fizetés társult, mint a fizikai munkát végzők esetében. A magasabb fizetés jelentette motiváció ezáltal már nem befolyásolhatta a tanulás, munkavállalás területén a döntéseket hozókat. Bár a fentiek alapján nem volt verseny, mégis volt! A rendszer vége felé közeledve az állam egyre több engedményt tett a gazdasági szereplők számára fusi, háztáji stb. amelyek egy olyan versenyt indítottak el, amely a rendszer határain belül annak minél magasabb szinten történő kijátszását voltak hivatottak megcélozni. Hazánk gazdaságát a második világháborút követően a szocialista tervgazdaság jellemezte, amely több generáción keresztül még mindig érezhetően befolyásolta az adófizetői magatartást is. Az államosítás során a háborúból feltámadni igyekvő ország és lakosai elvesztették vagyonukat, amely egy idegen, megszálló hatalom birtokába került. A Miénk a gyár! felkiáltás kiegészítése Vigyük haza! is azt jelezte, hogy az állampolgárok nem azonosították az állami tulajdont saját közös vagyonukként. A szocializmus későbbi szakaszában elterjedt fusizás is azt jelezte, hogy az emberek csak saját maguk közvetlen hasznát jelentő tevékenységeket támogatnak. Azáltal, hogy a szocialista gazdasági rendszert, ezzel az országot az állampolgárok nem érezték magukénak, a központi hatalom kijátszása nem csak elfogadottá, de egyben támogatott hazafias cselekedetté vált. Számos felmérés eredményei alapján kijelenthetjük, hogy az állampolgárok nagy része még mindig úgy érzi és gondolja, hogy az államtól lopni nem szégyen, ráadásul azon a véleményen vannak, hogy a rejtett gazdaságot támogató, szabályszegő magatartások nincsenek saját életükre közvetlen hatással Az adófizetői magatartás megváltoztatására ahogy annak kialakulására is várhatóan több generációra lesz szükség. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vélemények szerint a jelenlegi magyar társadalmi kohézió-hiányra, az adófizetői morálra nem csak a kommunizmus időszaka, de az elmúlt 500 év történelmi folyamatai is hatással voltak. Az a körülmény, hogy az elmúlt jó néhány száz év során nemzetünk szinte sosem volt önálló, hanem egy külső hatalom török, Habsburg, orosz irányította életünket, és ezáltal nem csak a kohézió sérült, de az idegen hatalom elleni lázadás akár fizikai, akár adófizetési téren elterjedté, egyben elfogadottá és elismertté vált. 8

10 6. Akarunk-e adózni? Baráti, ismeretségi körömben folyamatosan végzek egy természetesen reprezentatívnak nem tekinthető felmérést. Ennek során három kérdést szoktam feltenni, az alábbi sorrendben: 1. Akarsz-e adózni? 2. Akarsz-e 80%-ot adózni? 3. Akarsz-e 80%-ot úgy adózni, hogy ingyen van a víz, gáz, villany, fűtés, tömegközlekedés, alapvető élelmiszerek, sportolási lehetőség, évenkénti 2 hét belföldi üdülés? Az első kérdésre az esetek legnagyobb részében a válasz: nem. A második kérdésre adott leggyakrabban szintén nem válasz általában még erőteljesebb, határozottabb. A harmadik kérdésre vagy igen a válasz, vagy pedig egy visszakérdezés: lehetne 75%?! A fentiek szerint adott válaszok számomra hipotézisem megerősítését jelentik, vagyis ha az adófizető a befizetett pénzösszegért számára elegendő szolgáltatást kap vissza, és erről a visszacsatolásról tudomása is van, akkor ez mindenképpen javítja az adófizetői készséget. Ahogy Majtényi László írja: Nincs adózás az adó felhasználásáról szóló információ nélkül! [Majtényi 2006, 177.] A következőkben egy már reprezentatív felmérés eredményeit szeretném ismertetni, amelynek alapján a vizsgálatot végzők a fentiekhez hasonló következtetésre jutottak. 7. Egy felmérés tanulságai 1996 elején Kornai János javaslatára, Csontos László vezetésével egy felmérést végzett el a TÁRKI 4. A felmérés célja három fő kérdés megválaszolása volt: 1. Mennyire vannak az adófizetők tisztában az adóterhekkel? (adótudatosság mértéke) 2. Az adófizetés és jóléti állam közötti kapcsolattal tisztában vannak-e? 3. Mi a véleményük a tervezett jóléti reformokról? A felmérést egy 1000 fős mintán végezték az aktív korú lakosság körében. Az interjú két részből állt. Az elején egy szokásos kérdőív kitöltésére került sor, a második részben pedig egy kísérletre, amelyben információkat adtak át a megkérdezetteknek, és ezek alapján kérdezték ki ismét őket. Adótudatosság A felmérés során megállapítást nyert, hogy a magyar lakosság adótudatossága rendkívül alacsony. Nincsenek tisztában, vagy jelentősen alábecsülik az általuk fizetett adók és járulékok pontos mértékével, a vásárolt termékek, az igénybe vett szolgáltatások árának adótartalmával, és azt sem tudják pontosan, hogy a befolyt összegeket mire költi az állam. 4 Megjelent: Századvég Új Folyam 2.sz.:

11 1. táblázat: A termékek adótartalmára vonatkozó ismeretek Százalékos megoszlás Benzin Kenyér em tudja 13,4 15,2 Jelentősen alábecsüli 46,0 2,6 agyjából helyesen tudja 39,1 17,0 Jelentősen fölé becsüli 1,5 65,2 Összes értékelhető válasz 100,0 100,0 Megjegyzés: A benzin adótartalma 68-72%, a kenyéré 10,7% Forrás: [Csontos és tsai, táblázat] Hasonlóan a megkérdezettek arra vonatkozóan sem rendelkeztek információval, hogy az általuk igénybe vett egyes állami szolgáltatások egészségügy, felsőoktatás pontosan mennyi adóforintjukba kerül. 2. táblázat: Egyes állami szolgáltatások költsége Az állami szolgáltatás fenntartásához szükséges, egy adófizetőre jutó adó- ár, Ft/hó Felsőoktatás Kórházi ellátás Gyógyszerellátás Válaszok átlaga Tényleges adat Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Azon megkérdezettek, akik megközelítőleg pontos válaszokat adtak, a teljes sokaság csupán 13-25%-át tették ki. A fenti adatok alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy egyrészt a magyar lakosságot rendkívül gyenge adótudatosság jellemzi. Másrészt, hogy az állampolgárok az állami kiadásokhoz szükséges adó mennyiségét alábecsülik. Fentiekre a magyarázat az lehet, hogy egyrészt a magyar lakosság adótudatossága a szocializmus alatt jelentősen eltorzult, hiszen az ártámogatások, az ingyenes szolgáltatások, juttatások nem jelentek meg számukra közvetlen adó formájában. Másrészt az 1988-as adóreform bevezette ugyan a piacgazdaságokban szokásos adóformákat, de jelenlegi adórendszerünk annyira bonyolult és áttekinthetetlen, hogy abból még az elszánt adófizető is csak nehezen kaphat visszacsatolást arról, hogy mi is történik a befizetett összegekkel. Vélemények a jóléti rendszer reformjáról A felmérés során három témakörben került megvizsgálása a lakosság véleménye 1. felsőoktatás ingyenessége 2. kórházi ellátásért fizetendő járulékok 3. gyógyszer-ártámogatás és nyugdíjrendszer 10

12 A kutatók a fenti témakörökben három alternatívát ajánlottak a felmérésben résztvevőknek: 1. teljes állami támogatás 2. vegyes 3. piaci konstrukció A teljes állami támogatás azt jelentette, hogy a szolgáltatás ingyen legyen igénybe vehető, akkor is, ha az minden adófizető számára terheket jelent. A piaci konstrukció a teljes liberalizálást jelentette: mindenki annyit fizet a szolgáltatásért, amennyit tud, akar, illetve bír. A vegyes változat egy bizonyos kötelező adómértéket feltételezett, amelyet a polgárok saját igényeik, preferenciarendszerük alapján módosíthatnak. 1. ábra: Intézményi válaszok: az "állami", a "piaci" és a "vegyes" megoldások támogatottsága (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] A válaszok az egyes szolgáltatások tekintetében eltérőek voltak, az állami támogatás leginkább a felsőoktatás tekintetében kapott támogatottságot. A kórházi ellátás teljes állami támogatottságával már csak a megkérdezettek harmada szimpatizált, a nyugdíjrendszerre vonatkozóan ez az arány csak a megkérdezettek ötöde. A megkérdezettek nem álltak ki egyértelműen sem a teljes állami, sem a teljes piaci megoldás mellett, mindhárom kategóriában a vegyes változat volt a legkedveltebb, a kutatást végzők ugyanakkor elképzelhetőnek tartották, hogy a vegyes változatot még többen választották volna, ha nagyobb a lehetséges konstrukciók változata. A felmérést végzők az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az állami támogatástól történő elmozdulás jó ötletnek tűnik, de a szolgáltatások teljes liberalizálást a lakosság nem támogatja. Az egészségügyi ellátás finanszírozása A felmérés során a megkérdezett személyeknek az egészségügy finanszírozására vonatkozóan kellett egy a casco biztosításhoz hasonló rendszerre vonatkozóan véleményt nyilvánítaniuk. A rendszer lényege, hogy a biztosítási díj függvényében változik a szolgáltatás igénybe 11

13 vételekor a biztosító által fizetendő rész: magasabb biztosítási díj ellenében a biztosító nagyobb mértékben állja a szolgáltatás díját. A kórházi ellátás vonatkozásában a megkérdezettek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne a maximális biztosítási díj havonkénti kifizetésére azért, hogy cserébe az ellátást a biztosító 100%-ban állja. 2. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a kórházi ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Hasonló válaszok születtek a gyógyszer-ártámogatás vonatkozásában is. 3. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a gyógyszer-ártámogatás ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] 12

14 Különösen a kórházi ellátás esetében volt szignifikánsan magas azon válaszadók aránya (56,5%), akik a teljes ingyenes ellátásért cserébe hajlandóak lennének magasabb összegű járulékot fizetni havonta. A válaszok szóródása ugyanakkor nagy volt, ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem célszerű az eljárások uniformizálása, sokkal célszerűbb, ha a lakosság maga döntheti el, hogy egyes szolgáltatásokra mennyit akar áldozni. A fenti eredmények alapján elvégzett regressziószámítások alapján megállapítható, hogy minél inkább megérti az adófizető, hogy ingyenes állami támogatás nem létezik, annál kevésbé fogja azt támogatni. Az ingyenes állami szolgáltatásokra vonatkozóan már a jelen felmérés előtt is történtek adatgyűjtések. Egy korábbi 1994-es, majd 1996-os kutatás során csak arra kérdeztek rá, hogy kötelessége-e az államnak bizonyos társadalmi szolgáltatások fenntartása. A kérdések anélkül kerültek feltételre, hogy említésre került volna az állami ingyenes szolgáltatások mögött lévő adófizetés, így ez nagy valószínűséggel nem is tudatosult a válaszadókban. A tárgyalt 1996-os felmérés során a kapott válaszokat összehasonlították a korábbiakkal: 4. ábra: ézetek az állam szerepéről (%) Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] Az 1996-os felmérés során a kérdezők által átadott információk már elegendőek voltak ahhoz, hogy az állami kötelesség mellett voksoló válaszadók száma az egészségügy vonatkozásában 16, a nyugdíjrendszer esetén 10 százalékponttal csökkenjen! Amennyiben a megkérdezettek már dönthettek az állami, vagy más változat mellett, akkor még kevesebben álltak ki az állami kötelezettség fenntartása mellett. A fentiek alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy az informáltság, ezáltal az adótudatosság növelése jelentős mértékben képes változtatni az adófizetők állami szolgáltatások fenntartására vonatkozó álláspontján. 13

15 A preferenciákat alakító körülmények A felmérés során megfogalmazott hipotézis alapján az adófizetőt befolyásolni fogja, hogy az adott döntés miként érinti őt, illetve családját. Nagy valószínűséggel azt az alternatívát fogja választani, amely saját és családja szempontjából előnyösebb. Ezen érintettség kérdésében lefolytatott vizsgálatot most nem kívánom ismertetni, csak egy fontos végkövetkeztetést. A felmérés során összegyűjtött adatok elemzése során az a következtetés fogalmazódott meg, hogy a magasabb iskolai végzettséggel és magasabb jövedelemmel rendelkezők, az értelmiségiek és vállalkozók nagyobb arányban támogatják az állami támogatástól történő elmozdulást, mint a munkások és alkalmazottak. Érdemes megjegyezni, hogy a kórházi ellátás és nyugdíj tekintetében az eltérés nem volt jelentős a két csoport között. A felmérés arra is fényt derített, hogy azok, akik már rendelkeznek valamilyen magánbiztosítással, kevésbé támogatják az állami megoldásokat. 5. ábra: A magánbiztosítások száma és az állami megoldást választók aránya [%] Forrás: [Csontos és tsai, táblázat alapján saját szerkesztés] A jelenség magyarázata többek között az lehet, hogy ezen válaszadóknak már van gyakorlatuk abban, hogy hogyan álljanak saját lábukra, és nem félnek a számukra ismeretlen, piaci megoldásoktól. A korábban említett természetes kiválasztódás mechanizmusa itt is megfigyelhető. Amennyiben a magánbiztosítással rendelkezők a többi állampolgárnál nagyobb előnyöket kapnak ezen konstrukciónak köszönhetően, akkor nagy valószínűséggel ez a választás el fog terjedni a lakosság körében. Következtetések A közvélemény-kutatással szemben maguk a felmérést végzők fogalmaztak meg egy fontos kritikát. Ezek szerint az interjúk előrehaladtával a kérdezők információkat adtak át a válaszadóknak, ezáltal befolyást gyakoroltak rájuk. Meggyőződésem, hogy éppen ez a jelenség az, amely a felmérés többi eredményei mellett megerősíti hipotézisemet, mivel 14

16 így a megkérdezett személyek hozzájuthattak azon információkhoz, amelyek a racionális döntések meghozatalához szükségesek. Az eredmények alapján megállapítást nyert, hogy egyik megoldás állami, vegyes, piaci mellett sem sorakozott fel a válaszadók döntő többsége, így bármilyen jelenlegi helyzettől történő megmozdulást egyrészt kormányzati kommunikációs tevékenység, valamint olyan mechanizmusok kialakítása kell, hogy megelőzzön, amely képes lehet arra, hogy az adófizetők megváltoztassák jelenlegi álláspontjukat. A felmérés eredményei alapján a kutatást végzők több olyan következtetést is megfogalmaztak, amelyek PhD kutatásom hipotézisét erősítik: Javítani kell az állampolgár informáltságát! Arról, hogy az állam, a mindenkori kormány miért nem tesz ezen igénynek mégsem eleget, a kutatást végzők által egy rendkívül érdekes és megfontolandó álláspont került ismertetésre. Ha az a hit él a politikai döntéshozókban, hogy az emberek nem lennének hajlandóak áldozni a szolidaritás érdekében, hanem csak és kizárólag saját közvetlen igényeiket akarják kielégíteni, akkor mindenképpen célszerű, ha a politika egy átláthatatlan adó- és költségvetési rendszert alakít ki. Az adófizetőktől kötelező módon szedjük be kényszerítjük ki az adókat és járulékokat, a rendszer bonyolultsága miatt pedig abból nem derülhet ki, hogy hová is folyik el a befizetett összeg. Ezen véleményt a felmérés eredményei is cáfolják, a válaszadóknak csak kisebb része javasolná a szolidaritásra költendő összegek mérséklését. Kérdésként vetik fel továbbá, hogy ha a lakosságot megkérdeznék a szolidaritási célú adókról, akkor vajon valóban megtagadnáke azok befizetését? Jogi oldalról megközelítve ezen politika helytelen, hiszen a közérdekű adatokhoz befizetett adók, állami kiadások stb. a jelenlegi hazai jogszabályi környezetben bárki hozzáférhet(ne). Álláspontom szerint ugyanakkor a fenti politikai irányvonal egyrészt megfeledkezik arról, hogy az emberek ha a megfelelő információ a rendelkezésükre áll akkor nem csak saját magukra hajlandóak áldozni. Másrészt az állami célkitűzések helyességéről, akár az egyes adófizetők szintjére lebontott hasznok ismertetésével a kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy az adózók önként és dalolva adják át megtermelt jövedelmük egy részét az állam számára. A márciusában lezajlott népszavazás bár a többség az ingyenes állami szolgáltatások fenntartása mellett tette le voksát nem cáfolja a korábbi felmérések eredményeit. A szavazáson résztvevők megkérdezése számos új lehetőséget ad a hipotézis megerősítésére: vajon mennyi információval rendelkeztek azok, akik az igen -t választották, tudatosult-e az állampolgárokban, hogy valóban mire is adják szavazatukat? Ugyanakkor a kormányzati kommunikáció szempontjából is érdemes a népszavazás eredményeit értelmezni: lehet egy reformintézkedés bármily jó ötlet, ha az adófizetők nem látják azt át, nem érzékelik, hogy számukra a kormányzati lépések milyen előnyökkel járnak. 8. Kormányzati kommunikáció Definíció szerint a kommunikáció információk jelrendszerek útján történő továbbítása, illetve cseréje [Schleicher 2001, 50. old.]. Ezen belül a közigazgatási kommunikáció több szempontból is különlegesnek számít. Egyrészt azért, mert a felek nem egyenrangúak. Az államigazgatás mint állam bácsi mindig felülről néz le az állampolgárokra, másrészt azok 15