A MIKROHULLÁMÚ ENERGIA HATÁSA GYÓGYNÖVÉNYEK MIKROBIOLÓGIAI SZENNYEZETTSÉGÉRE

Átírás

1 A MIKROHULLÁMÚ ENERGIA HATÁSA GYÓGYNÖVÉNYEK MIKROBIOLÓGIAI SZENNYEZETTSÉGÉRE Pallai E. 1, Vass A. 1, Szijjártó E., Szentmarjay T. 2 1.Kaposvári Egyetem Műszaki Kémiai Kutató Intézet Veszprém 8200 Veszprém, Egyetem u.2. Tel.: , Fax: pallai@mukki.richem.hu 2. KDT Környezetvédelmi Felügyelőség, Veszprémi Mérőállomás 8200 Veszprém, patak tér 4. Tel.: Összefoglaló A kutatási munka célja gyógynövények mikrobiológiai szennyeződéseinek (baktériumok, gombák) csökkentése, a megvalósítás optimális körülményeinek vizsgálata volt mikrohullámú eljárás alkalmazása esetén, az értékes komponensek (illóolajok, hatóanyagok) számottevő vesztesége nélkül. A mikrohullámú hőkezeléseket kamilla, hársfavirág és édeskömény modellanyagokkal végezték, tanulmányozva a legfontosabb műveleti és eljárási paraméterek, valamint a mikrohullámú kezelésmódok (folyamatos, megszakításos kezelés, hősokk alkalmazása) által a mikrobákra és gombákra, valamint az értékes alkotókra gyakorolt hatást. A legjobb eredményt 30-35% kezdeti nedvesség és hősokk alkalmazása (W/g= 20, kezelési idő: 40s, max.hőmérséklet: C) esetén érték el. Bevezetés A gyógy- és fűszernövények felhasználása hosszú tradícióval rendelkezik, alapanyaga számos igen fontos gyógyszerkészítménynek, kozmetikai terméknek, de jelentős az élelmiszeripari alkalmazás is. Magyarország talaj- és éghajlati viszonyai lehetővé teszik a kiváló gyógyszer és fűszernövény termesztést. Ezen lehetőségek céltudatos kihasználásával a külföldön is nagyon keresett gyógynövények fontos részét képezhetik a jelentős értéket képviselő Hungarikumoknak. A megfelelő gazdasági haszon azonban, - mint megannyi hazai termékünknél, - valójában csak akkor érhető el, ha nem magát a gyógynövényt, hanem megfelelő feldolgozás után a kinyert hatóanyagot értékesítjük. A gyógy- és fűszernövények termesztése, betakarítása, valamint a feldolgozás számos munka- és energiaigényes lépésből áll. A követelményeknek megfelelő termékminőség, a gazdaságos és környezetbarát gyógynövény-feldolgozás elsődlegesen megfelelően megválasztott, korszerű eljárások alkalmazásával érhető el. Jóllehet a feldolgozás egyes műveleti fázisai eltérhetnek a különböző gyógynövény féleségeknél, illetve változhatnak a felhasználástól függően, döntő fontosságú lehet néhány közös alapművelet megvalósítási módja. Ezen alapműveletek közé sorolhatók: a nyers betakarított növény szárítása,

2 a mikrobiológiai szennyezések megfelelő mértékű csökkentése (igen gyakran hőkezeléssel), a hatóanyagok kinyerése extrakció, vagy vízgőz-desztilláció útján. OTKA-támogatással, illetve 2000-ben befejezett INCO-COPERNICUS EU-program keretében végzett kutatási munkánk fő célja a tiszta energiaforrást, azaz mikrohullámú energiát felhasználó korszerű technika alkalmazási lehetőségének, előnyeinek vizsgálata volt élelmiszeripari, mezőgazdasági termékek, így pl. gyógynövények feldolgozása során, a technológiák fontos műveleti lépését képező szárítás, illetve speciális célú hőkezelések megvalósítására, a hagyományos, energiaigényes eljárások kiváltására. Jelen előadás keretében azon eredményeket és tapasztalatokat ismertetjük, amelyeket néhány gyógynövény-féleség mikrobiológiai szennyezettségének csökkentése céljából alkalmazott mikrohullámú hőkezelések kapcsán nyertünk. Meg kell jegyezni, hogy a mikrohullámú hőkezelésekkel egyidejűleg a gyógynövény száradása is végbemegy. Így megfelelő körülmények között végzett mikrohullámú hőkezelés során nemcsak a mikrobiológiai szennyezettség csökkenthető, de a gyógynövény száradása is végbemegy részben vagy a megkívánt mértékben.. Ez tehát azt jelenti, hogy a mikrohullámú hőkezelés és szárítás általában nem választható el, illetve a technológia kidolgozásánál mindkét művelet szempontjait figyelembe kell venni. A gyógynövények különböző alkalmazási területein, de főleg élelmiszeripari és gyógyászati célú felhasználás esetén a mikrobiológiai tisztaság, vagyis a mikrobiológiai szennyezések (baktériumok, gombák) meghatározott szint alatt tartása alapvető követelmény. A vonatkozó jelenlegi törvények nemcsak a gyógynövény termékek minőségére vonatkozó előírásokat tartalmaznak, de a mikrobiológiai szennyezések csökkentésére alkalmazott módszerekkel, eljárásokkal szemben is szigorú igényeket támasztanak. Így például tiltott ma már az etilén-oxid alkalmazása, és jóllehet, nem tekinthetők károsnak a gamma-, az elektron-, valamint a röntgen sugárzások energiáját felhasználó fizikai módszerek, a fogyasztók mégis bizalmatlanul fogadják az ily módon kezelt termékeket. Mindezen szempontok indokolják az új, korszerű módszerek, technikák keresését, az alkalmazások lehetőségének, előnyeinek vizsgálatát. Ilyen környezetbarát, energiatakarékos technika pl. a mikrohullámú eljárás. Irodalmi áttekintés Az elektromágneses sugárzás azon tartományát, amelyet 300 GHz-től 300 MHz-ig terjedő frekvenciasáv jellemez, mikrohullámú sugárzásnak nevezik. A gyakorlatban ( háztartási, kutatási célú, valamint ipari berendezésekben ) keltett mikrohullámú sugárzás frekvenciája 915 MHz és 2450 MHz (hullámhossz 12 cm). A sugárzás energiája anyagok hevítésére széles határok között elegendő, de nem kémiai kötések megbontására ( Schiffmann, 1979 ). A mikrohullámok nem hő, hanem energia formájában lépnek kapcsolatba dielektromos tulajdonságú anyagokkal ( elektromos szigetelőkkel ), permanens dipólusú molekulákkal (pl. víz molekulák), általában olyan anyagokkal, amelyek molekuláiban a töltés aszimmetrikus, valamint ionos vegyületekkel. Hatására például vizet, olajat, fehérjéket, sókat, stb. tartalmazó mezőgazdasági anyagokban ( magvak, növények ), élelmiszeripari termékekben hő keletkezik. A hőkeltés a kezelt anyag összetételétől, a komponensek dielektromos tulajdonságától, stb. függően különböző mechanizmus szerint mehet végbe. A váltakozó irányú elektromágneses térben (2450 MHz frekvencia esetén az elektromos tér másodpercenként 2450 milliószor változtatja irányát) az ionok mozgása jelentősen felgyorsul, és miközben igyekeznek követni az elektromos tér váltakozását, erőteljesen surlódnak és ütköznek az anyag többi molekuláival. Ennek eredményeképpen hő

3 keletkezik. A dipólusú molekulák a váltakozó irányú elektromos térben ugyancsak jelentős súrlódás és ütközések közepette forgó, pörgő mozgásra kényszerülnek, amely ugyancsak hő keletkezésével jár. A mikrohullámú hőkezelés számos előnye a belső hőkeltéssel kapcsolatos. Ennek köszönhetően pl. szárítás esetén a hő- és a távozó nedvesség áramlásának iránya megegyezik. Száradás során pl. a szemcsés anyag felülete nedves, így alacsony hőmérsékletű marad, elkerülve ezáltal a káros kéregképződést. Ugyancsak a belső hőkeltésnek köszönhető, hogy mikrohullámú hőkezelés, szárítás esetén jelentéktelen a hőveszteség, mivel nem a környezet, hanem az anyag melegszik teljes térfogatában. A számos előny mellett ki kell emelni az ún. szelektív melegítés lehetőségét, ami azt jelenti, hogy összetett több komponensből álló anyagok eltérő dielektromos tulajdonságú komponensei különböző mértékben képesek abszorbeálni a mikrohullámú energiát, aminek következtében hőmérsékletük is eltérő lehet. Ezen előnynek különös jelentősége van pl. élelmiszeripari, mezőgazdasági termékek (szemes termények, zöldségfélék, gyógynövények, stb.) mikrohullámú hőkezelésénél (Ponne, 1995). Gyógynövények mikrobiológiai szennyezettségének csökkentésénél pl. komoly nehézséget okoz az a tény, hogy mind a mikrobiológiai szennyezők (baktériumok, spórák, gombák), mind pedig a gyógynövények értékes alkotórészei (illóolajok, aromák, gyógyhatású komponensek) hőérzékenyek. A feladat pedig a mikrobiológiai szennyezők hőbontása az értékes alkotórészek számottevő károsodása nélkül. A szelektív mikrohullámú abszorpció révén bizonyos esetekben lehetővé válik, hogy az anyagot szennyező káros mikroorganizmusok, vagy káros enzimek hőmérséklete eltérjen az értékes komponensek hőmérsékletétől. Amennyiben a káros komponens hőmérséklete magasabb, végbemehet annak degradációja az ugyancsak hőérzékeny hatóanyag károsodása nélkül (Fung, 1980). A mikrohullámú energia alkalmazása a káros mikroorganizmusok csökkentésére különösen olyan esetekben előnyös, amikor az alacsonyabb hőmérsékleten és rövidebb ideig tartó mikrohullámú kezeléssel valósítható meg, mint hagyományos eljárás esetén. Ilyen körülmények között ugyanis nemcsak energia megtakarítás érhető el (Decareau, 1975), de a hőkezelt anyag eredeti minősége is megőrizhető. Bizonyos mikroorganizmusok, pl. baktérium spórák hőellenállása jelentős, így pl. 100 C-on órákig, 120 C-on percekig tartó hőkezelést képesek túlélni károsodás nélkül. Ilyen esetekben az alapanyag (pl. gyógynövény) értékes, hőérzékeny alkotóelemei jelentősen károsodhatnak. Amennyiben mikrohullám hatására a mikroorganizmusok degradációja alacsonyabb hőmérsékleten, rövidebb ideig tartó kezeléssel végbemegy, úgy az értékes komponensek károsodása lényegesen kisebb mértékű lehet (Rosenberg, 1987). Már az 1950-es évektől kezdődően vizsgálták a mikrohullámú energia hatását a különböző mikroorganizmusokra, azonban a vizsgálatokat általában nem természetes anyagokon, hanem in vitro végezték, pl. megfelelő táptalajokon (Fung, 1980), (Jeng, 1987), (Cavalcante, 1993). Az így kapott eredmények azonban csak irányadók lehetnek a természetes anyagokban levő káros mikroorganizmusok mikrohullámú energia hatására végbemenő degradációjára, hőbomlására. Ismeretes ugyanis, hogy a mikrohullám által a mikroorganizmusokra gyakorolt hatást igen sok tényező befolyásolja, ezek között pedig döntően a kezelt anyag lényeges tulajdonságai, mint pl. a Ph, a nedvességtartalom, a tápanyagtartalom, a kémiai összetétel, a mikroorganizmusok kémiai és fizikai összetétele, stb. Meghatározó tényezők továbbá a mikrohullámmal kezelt anyag alakja, mérete, valamint a környezet hőmérséklete, páratartalma, főleg pedig a mikrohullámú teljesítmény (fajlagos teljesítmény W/g) és frekvencia, a mikrohullámú kezelés időtartama, módja (folyamatos, megszakításos, hősokk, időszakos hűtés alkalmazása), stb. Irodalmi utalások (Grecz, 1964) pl. a dipólusú vízmolekula fontos szerepét bizonyítják. A Clostridium

4 sporogenes spórákkal végzett kísérletek eredményei szerint pl. e spórák szuszpenziója nagymértékben abszorbeálja a mikrohullámú energiát, ennek következtében hőbomlása is végbemegy, míg a száraz állapotú spórákra a mikrohullám hatástalan.. Hasonló eredményre jutott (Dreyfuss, 1978) Bacillus cereus, valamint liofilezett E.coli, S.aureus és Salmonella enteritidis mikrohullámú kezelésénél. A mikrohullámú kezelési mód meghatározó szerepét hangsúlyozzák már korai publikációk is. Craven (1974) Clostridium perfringens spórákat hőkezelt mikrohullámmal, és megállapította, hogy a spórák életképessége jelentős mértékben csökkent hősokk (nagy mikrohullámú teljesítmény, rövid kezelési idő) ismételt alkalmazása esetén. A hősokk előnyös voltát bizonyították (Vela,1976) kísérletei is, amelyek során talajban levő mikroorganizmusokat kezelt mikrohullámmal. Az egyre szélesebb körű kutatások hosszú ideig nem tudtak választ adni a mikrohullám hatására végbemenő mikroorganizmusok degradációjának mechanizmusára vonatkozólag. A kutatási eredmények egy része a kizárólag termikus hatást látszott igazolni, (Latimer, 1977), (Lechowich, 1969), más eredmények viszont a termikus hatás mellett a mikrohullámú energia abszorpciójával járó speciális hatásra utaltak (Wayland, 1977), (Cunningham, 1978). A kérdés teljes bizonyossággal mai napig sincs eldöntve. Az eddigi kutatási eredmények alapján mindenesetre leszögezhető, hogy a mikrohullámú energia igen gyakran hatékonyabb a hagyományos sterilezésnél, ill. pasztőrözésnél, az alacsonyabb hőmérsékleten, rövid idő alatt végbemenő mikroorganizmus degradáció révén a kezelt anyag eredeti minősége megőrizhető, valamint elkerülhető a vegyszeres kezelés is. A betakarított, nedves gyógynövények mikrobiológiai szennyezettségének mikrohullámú hőkezeléssel megvalósított csökkentése esetén egyúttal az anyag száradása is végbemegy. Hagyományos, pl. konvekciós eljárással végzett szárítás rossz hővezetésű, vagy szigetelő anyagok esetén igen lassú folyamat. A hő ez esetben ugyanis a felületről az anyag belseje felé terjed. A hőkiegyenlítődés hővezetés útján megy végbe, aminek rossz hővezetésű anyagoknál (pl. élelmiszereknél, mezőgazdasági termékeknél) jelentős az időszükséglete. Mikrohullámú energia hatására azonban ezen anyagféleségek szárítása rövid idő alatt, előnyösen elvégezhető (Knutson, 1987), (Shivhare, 1991). Az ipari megvalósítás is számottevő, köszönhetően a mikrohullámú technika előnyeinek, így többek között a térfogati melegítésnek, a kéregképződés nélküli száradásnak, a száradási idő jelentős lecsökkenésének, és az ezzel járó energia megtakarításnak, a pontos és könnyen megvalósítható szabályzásnak. Kombinálva hagyományos eljárásokkal, pl.konvektív szárítással, a lehetséges alkalmazási terület nagymértékben kibővül, lehetőséget adva nagy volumenű szárítás gazdaságos, környezetbarát megoldására a minőség jelentős javulása mellett (Funebo, 1997). Kísérletek A vizsgálatok célja a mikrohullámú energia hatásának tanulmányozása néhány gyógynövény természetes mikrobiológiai szennyezettségére (baktériumok, gombák), e mikroorganizmusok megfelelő szintű csökkentésére, az értékes hatóanyagok, illóolajok, stb. számottevő károsodása nélkül. Modellanyagok: kamilla, hársfavirág, édeskömény. A kísérleteket PANASONIC PRO II. NE-1540 típusú, sztereo módban működő mikrohullámú berendezésben végeztük, amelynek fő jellemzői: magnetronok száma: 5 frekvencia: 2450 MHz kimenő mikrohullámú teljesítmény: 170, 340, 750, 1500W.

5 A kezelt anyag hőmérsékletének mérésére infravörös hőmérőt (Típus: AMIR ) használtunk. A kezelt anyag felületi hőmérsékletét a kezelés végén, közvetlenül a mikrohullámú berendezés kikapcsolása után mértük. Változtatott paraméterek: kezdeti nedvességtartalom, fajlagos mikrohullámú teljesítmény, mikrohullámú kezelés időtartama. A mikrohullámú energia közlésének vizsgált módja: folyamatos mikrohullámú kezelés, levegő-hűtés alkalmazásával, megszakításos mikrohullámú kezelés, hősokk alkalmazása. Néhány meghatározó mérés körülményeit és az analitikai vizsgálatok eredményeit az 1/a, 1/b, 2/a, 2/b, és a 3/a, 3/b táblázatok tartalmazzák. Az 1.ábra 30%nedvességtartalmú édeskömény száradási görbéjét mutatja be hagyományos, konvekciós szárítás, valamint különböző mikrohullámú teljesítmény mellett végzett mikrohullámú szárítás esetén. Víz relatív súlyaránya Xa Idő (min) 1.ábra. Édeskömény száradási görbéje Hagyományos szárítás Mh-ú szárítás (90W) Mh-ú szárítás (160W) Mh-ú szárítás (350W)

6 Gyógynövény I/a.táblázat. Gyógynövény mikrohullámú kezelése Kezelés módja Fajl. mh.-ú teljesítmény W/g Kezelési idő Sec Max. hőmérséklet C Nedvességtart. % kezdeti végső Kamilla Ka/1 megszakításos Ka/2 megszakításos Ka/3 megszakításos Ka/4 megszakításos Ka/5 hősokk I/b.táblázat. Analitikai mérések adatai Minta Mikrobaszám/g Gombaszám/g Illóolaj tartalom % Kamilla Ka/0 (kezeletlen) * Ka/ Ka/0 1.3* Ka/2 6* Ka/0 3* Ka/3 3*10 2 < Ka/0 8*10 3 5* Ka/4 2*10 2 < Ka/0 2*10 3 5* Ka/5 - < Gyógynövény Há/1 Há/2 Há/3 Há/4 II/a.táblázat. Gyógynövény mikrohullámú kezelése Kezelés módja Hársfa virág megszakításos megszakításos megszakításos megszakításos Fajl. mh.-ú teljesítmény W/g Kezelési idő sec Max. hőmérséklet C Nedvességtart. % kezdeti végső

7 II/b.táblázat. Analitikai mérések adatai Minta Mikrobaszám/g Gombaszám/g Illóolaj tartalom % Duzzadási érték Hársfa virág Há/0 3.6* * Há/1 8*10 3 5* Há/0 5*10 8 3* Há/2 2* Há/0 8* * Há/3 5*10 5 2* Há/0 6.5*10 6 2* Há/4 8*10 3 < Gyógynövény III/a.táblázat. Gyógynövény mikrohullámú kezelése Kezelés módja Fajl. mh.-ú teljesítmény W/g Kezelési idő sec Max. hőmérséklet C Nedvességtart. % kezdeti végső Édeskömény Ék/1 megszakításos Ék/2 megszakításos Ék/3 megszakításos Ék/4 hősokk III/b.táblázat. Analitikai mérések adatai Minta Mikrobaszám/g Gomba/g Illóolaj tartalom % Édeskömény Ék/0 8.2*10 5 < Ék/1 1.4*10 5 < Ék/0 2* Ék/2 8.6*10 5 6* Ék/0 4* Ék/3 2*10 5 2* Ék/0 8.2*10 5 6* Ék/4 3*10 3 2* Eredmények A kísérleti eredmények alapján a következő főbb következtetések vonhatók le: A legfontosabb tényezők, amelyek a gyógynövényekben levő mikrobiológiai szennyezők (baktériumok, gombák), és a mikrohullámok egymásra hatását döntően meghatározzák a következők: a gyógynövény fajtája, azaz a különböző komponensek, amelyek a mikroorganizmusok környezetét képezik, a kezdeti nedvességtartalom, az alkalmazott fajlagos mikrohullámú teljesítmény (W/g), a mikrohullámú kezelés módja

8 és időtartama, amelyek meghatározzák a kezelt anyag hőmérsékletének időbeni alakulását. Alacsony hőmérsékleten, rövid ideig tartó megszakításos mikrohullámú kezelés (W/g= 5, kezelési idő: 40s, max. anyaghőmérséklet: C) hatására, főleg nagyobb kezdeti nedvességtartalom esetén (l. Ka/1. minta adatait) a szaporodás szempontjából kedvező körülmények következtében a mikroba- és gombaszám megnövekedett, ellentétben a mikroorganizmusok csökkentésére irányuló célkitűzéssel. Alacsony kezdeti nedvességtartalmú (7-8%) gyógynövények mikroorganizmus tartalma még viszonylag magasabb hőmérsékleten is (W/g= 5, kezelési idő: 90s, max. hőmérséklet: C; l. Ka/3 és Ék/2 minták adatait) csak kismértékben csökken, ugyanakkor veszteség mutatkozott az illóolaj tartalomban a magasabb hőmérsékleten végzett mikrohullámú kezelés eredményeképpen. Jelentősen megnövelt kezdeti nedvességtartalom esetén (35-38%) a fokozott mikrohullámú energia abszorpció- és ezáltal magasabb anyaghőmérséklet eredményeképpen (W/g= 5, kezelési idő: 90s, max. hőmérséklet: C; l. Ka/4, Ék/3 minták adatait) a baktérium és gombaszám mintegy két nagyságrenddel csökkent, de ugyanakkor csökkenés következett be az illóolaj tartalomban is. Hősokk alkalmazása mikrohullámú kezelésnél (W/g= 20, kezelési idő: 40s), valamint a jelentős (30-35%-os) kezdeti nedvességtartalom, ill. magas anyaghőmérséklet (80-89 C) eredményezte a legnagyobb mértékű baktérium- és gombaszám csökkenést, még elfogadható illóolaj veszteség mellett. A hagyományos konvekciós eljárással, illetve mikrohullámú energia abszorpciója révén megvalósított édeskömény szárítások időszükségleteinek összevetésére szolgálnak a mérési eredmények alapján megszerkesztett (1.ábrán bemutatott) száradási görbék. A kezdeti nedvességtartalom (30%, ill. 0.42g víz/g sz.a.), valamint a nedves anyag súlya (200g) mindkét eljárás esetén azonos volt. A szárítólevegő hőmérséklete 80 C, a mikrohullámú szárításokat W mikrohullámú teljesítmények mellett végeztük. A 0.1g víz/g sz.a.. nedvességig történő szárítások időszükségletei: konvekciós szárításnál: 157 perc, mikrohullámú szárításnál: 90W esetén 58 perc 160W esetén 27 perc 350W esetén 10.2 perc. Mint azt az eredmények is mutatják a mikrohullámú energia hatására a száradási idő jelentős mértékben lecsökkenthető, miáltal hőérzékeny anyagoknál minőségjavulás érhető el. Az eredmények összefoglalása A kutatási feladat gyógynövények mikrobiológiai szennyezettségének (mikrobás, gombás szennyezők) megfelelő szintre történő csökkentése volt mikrohullámú technika alkalmazásával, a szennyező mikroorganizmusoknál hőérzékenyebb értékes komponensek (illóolajok, hatóanyagok) számottevő vesztesége nélkül. A mikrohullámú eljárás alkalmazása számos korábban említett speciális előnnyel jár, ugyanakkor ismeretes, hogy az eredményt igen sok tényező befolyásolhatja. A vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a kitűzött feladatnak megfelelően a legjobb eredményt ún. hősokk alkalmazásával (W/g= 20, mikrohullámú kezelés ideje: 40s, max.hőmérséklet: C ) érhető el.

9 A szélesebb körben érvényes, részletekbe menő eredmények elérésére azonban további vizsgálatok szükségesek. A kutatási munkát OTKA támogatással (OTKA T030386), valamint EU Copernicus program keretében (PL967048) végeztük, a lehetőségeket ezúton is köszönjük. Irodalom Cavalcante, M.J.B., Muchovej, J.J. (1980) Microwave irradiation of seeds and selected fungal spores. Seed.Sci. and Technol., 21, pp Craven, S.E., Lillard, H.S. (1974) Effect of microwave heating on Clostridium perfringens. J.Food Sci., 39, pp.211. Cunningham, F.E. (1978) The effect of brief microwave treatment on numbers of bacteria in fresh chicken patties. Poult. Sci. 57, pp Decareau, R.V. (1975) Developing food products for the microwave oven market. Microwave Energy Applications Newsletter, Vol. 7 (1), pp.3. Dreyfuss, M.S. (1978) M.S.Thesis. Ohio State Univ. Columbus. Funebo, T., Ohlsson, T. Microwave assisted dehydration of fruits and vegetables using applicators. Proc. of the Conference Microwave and High Frequency Heating 1997, Eds.: Breccia, A., De Leo, R., Metaxas, A.C. Fermo, September pp Fung, D.Y.C., Cunningham, F.E. (1980) Effect of microwave on microorganisms in foods. J. of Food Protection, Vol. 43. No. 8. pp Grecz, N., Walker, A., Anellis, A. (1964). Bacteriol. Proc. pp.145. Jeng, D.K.H. et al. (1987) Mechanism of microwave sterilization in dry state. Applied and Environmental Microbiology, Sept. pp Knutson, K.M. et al. (1987) Microwave heating of food. Lebensm.-Wiss.u.Technol., 20, pp Latimer, J.M., Matsen, J.M. (1977) Microwave oven irradiation as a method for bacterial decontamination in a clinical microbiology laboratory. J.Clin.Microbiol., 6, pp.340. Lechowich, R.V. et al. (1969) Procedure for evaluating the effects of 2450 MHz microwave upon Streptococcus faecalis and Saccharomyces cerevisiae. Application of microbiology, 17, pp.106. Ponne, C.T. et al. (1995) Interaction of electromagnetic energy with biological materialrelation to food processing. Radiat.Phys. Chem., vol. 45 (4), pp Rosenberg, U., Bögl, W. (1987) Microwave pasteurization, sterilization, blanching, and pest control in the food industry. Food Technol.-June, pp Schiffmann, R.F. (1979) Food. Proc. Dev. 13, pp.38 Shivhare, U.S. et al. (1991) Particulate drying in microwave environment with varying initial moisture contents. Powder Handling and Processing, Vol. 3. No.2. pp Vela, G.R. et al (1976) Effect of 2450 MHz microwave radiation on some soil microorganisms in situ. Soil Sci. 121, pp Wayland, J.R. et al. (1977) On the interdependence of thermal and electromagnetic effects in response of B.subtilis spores to microwave exposure. Rad. Res. 71, pp