A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCSÁNAK KIADVÁNYA

Átírás

1 A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCSÁNAK KIADVÁNYA A TARTALOMBÓL Gondolatok a NATO-csúcstalálkozó után Hogyan tovább globális partnerség? A schengeni határnyitás elsődleges tapasztalatai Muszlim radikalizmus Európában Adalékok a társadalmi problémák hátterének értelmezéséhez Illegális migráció Kárpátalja térségének érintettsége A Terrorizmus Elleni Védelem Tudás-Központja Tanulni soha nem késő. A munkahelyi képzési Rendszer az Európai Bizottságban Ukrajna Biztonsági Szolgálata (SZBU) szám

2 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Bizottság elnöke: Bizottság tagjai: Felelős kiadó: Főszerkesztő: Tördelő szerkesztő: Székhely: Dr. Hamar Ferenc a KBH TKH vezetője Dr. Izsa Jenő Dr. Korsós László Dr. Kobolka István a KBH TT titkára Lenkey László Zoltán PhD hallgató Dr. Németh József Tarján István PhD hallgató Dr. Stefán Géza az MTA Doktora, címzetes egyetemi tanár, MK KBH főigazgatója Ledács Kiss Jenő Juth Marianna Budapest ISSN: Postacím: MK KBH Tudományos Tanács 1885 Budapest, Pf.: 25. Telefon: / , mellék A PUBLIKÁLÁS FELTÉTELEI - Elsősorban a honvédelemmel, ezen belül a nemzetbiztonsággal összefüggő kérdéseket feldolgozó, elemző írásokat várunk. A kéziratokat másfeles sortávolsággal, gépelve - floppyn is - kérjük a TT titkárához vagy az SZB valamelyik tagjához eljuttatni a szerző neve, beosztása, rendfokozata, lakcíme és telefonszáma feltüntetésével. - A cikk, tanulmány, írás terjedelme lehetőleg ne haladja meg az egy ívet (21-23 gépelt oldal). - A közlésre nem kerülő cikkeket nem őrizzük meg, de a szerző kérésére visszaküldjük. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG 2

3 TARTALOMJEGYZÉK Oldal ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK, TANULMÁNYOK Deák János Szternák György Gondolatok a NATO-csúcstalálkozó után... Siposné dr. Kecskeméthy Klára Hogyan tovább globális partnerség?... Kobolka István Sallai János A schengeni határnyitás elsődleges tapasztalatai Beraczkai Antal A megelőző készenlét (Válaszok az érzékelt terroristafenyegetésekre, című reprezentatív felmérés értékelése) Béres János Tóth András Muszlim radikalizmus Európában Zalai Noémi A XX. század háborúi és a terrorizmus elleni harc jellemzőinek összehasonlítása katonai, politikai és társadalmi kontextusok alapján AKTUÁLIS Récsei Mihály A Terrorizmus Elleni Védelem Tudás-Központjának és tevékenységének bemutatása Kiss Zoltán Szternák György Adalékok a társadalmi problémák hátterének értelmezéséhez Dobák Imre Illegális migráció Kárpátalja térségének érintettsége KONZULTÁCIÓ Devecseri Gábor A szerződéses legénységi állomány kiáramlási mutatóinak konszolidációja

4 Oldal Krisztián Béla A magyar energiaellátás forrásai és a légköri szennyeződés DOKTORANDUSZOK FÓRUMA Lenkey László Zoltán A kábítószer és a terrorizmus gazdasági és személyiség-lélektani összefüggései Tanai Károly A meggyőző kommunikáció a fogyasztói társadalomban Sulányi Péter - Kalo Ottó A NATO bukaresti csúcstalálkozója német és szlovák szemszögből TITKOSSZOLGÁLATOK TÖRTÉNETÉBŐL Szabó Ervin Antal Vázlatok az orosz hírszerzés történetéből Gyülekeznek a felhők TUDOMÁNYOS ÉLET KÉPZÉS Déri Ágnes Tanulni soha nem késő. A munkahelyi képzési rendszer az Európai Bizottságban Gerő Péter Az élethelyzethez igazított tanulás és ami mögötte van HÍREK, ESEMÉNYEK, ADATOK Szabó Ervin Antal Összeállítás a külföldi sajtó nemzetbiztonsági kérdéseket érintő cikkeiből Ukrajna Biztonsági Szolgálata (SZBU) Az OF elnöke, V. Putyin felszólalt az FSZB kollégiumának ülésén A török elnök bejelenti a PKK elleni harcot CONTENTS SZERZŐINK

5 ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK, TANULMÁNYOK DEÁK JÁNOS SZTERNÁK GYÖRGY GONDOLATOK A NATO-CSÚCSTALÁLKOZÓ UTÁN Bukarestben, a NATO-tagállamok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóját-, a NATO-Oroszország Tanács- és a NATO-Ukrajna Bizottság üléseit követően a szakemberek és a biztonságpolitikával foglalkozó elemzők általános véleménye az volt, hogy az Egyesült Államok terveit az európai szövetségesek több ponton elutasították. Állításukat azzal igazolták, hogy nem kapott meghívást a Szövetség soraiba Macedónia, NATO Tagság Akciótervhez Ukrajna és Grúzia, amit Oroszország győzelmeként értelmeztek. Olyan vélemények is voltak, amelyek szerint George W. Bush tulajdonképpen ezt a részleges kudarcot, a tagállamokat is védő amerikai rakétavédelemi rendszer kiterjesztését elfogadó megállapodással kiváltotta, ami nem kizárt, hogy egyik fő stratégiai célját képezte a csúcstalálkozón. A szakértők arra is keresték a választ, hogy a Szövetség mennyire lesz hatékony, változtat-e az eddigi együttműködési kereteken a csúcstalálkozó után? Jogosan vetődik fel a kérdés: mi lehetett a csúcstalálkozón a döntések hátterében? A tanulmány keretét nem túllépve mi is a kérdésre keressük a választ, a hazai és külföldi szakértők-, az angol és orosz nyelvű hírforrások elemzéseit felhasználva. Az amerikai állampolgárok jelentős része 79 %-uk úgy véli, hogy George W. Bush elnökségének ideje az Egyesült Államok történelmének mélypontja; az iraki háború bizonytalanná tette a világot. Noam Chomsky professzor szerint valójában nem az amerikai elnök személye a probléma, hanem az amerikai államhatalom gondolkodásmódjának a világ más térségére történő kiterjesztésére és megerősítésére irányuló törekvés a bajok gyökere. A nemzetközi politikában a jelenlegi elnök apja volt az, aki először 1990 februárjában kijelentette, hogy az történik, amit mi akarunk. A világ azt teszi, amit mi mondunk, különben megnézheti magát. A 2002-ben kiadott nemzeti biztonsági stratégia, a megelőző háború elmélet alapján az Egyesült Államoknak joga van fegyveres erőinek használatára, ha piacait vagy nyersanyagellátásával 5

6 összefüggő érdekeit veszély fenyegeti. Ezek a tények Chomsky professzor véleményét erősítik meg az amerikai világuralmi törekvésekkel összefüggésben. Az Egyesült Államok elnöke által meghirdetett megelőző csapás doktrínáját több állam a világon úgy értelmezte, hogy az Egyesült Államok, és az általa vezetett szövetség saját belátása szerint döntheti el, ki, mikor és hol veszélyes annyira, hogy akár katonai csapással távolítsák el a hatalomból, függetlenül attól, más országok támogatják-e ezt a katonai műveletet vagy sem. A szakemberek megállapították, hogy az említett dokumentum, a korábbi csúcstalálkozó óta eltelt események előre jelezték, a tagállamok között más kérdésekben sem várható egyetértés Bukarestben. Jaap de Hoop Scheffer NATOfőtitkár diplomatikus fogalmazásából kiderült: a csúcstalálkozón több kérdésben nem született egyetértés. Sőt, Koszovó függetlenségének elismerése, a NATO-bővítés és a rakétavédelmi rendszer kiépítése tekintetében még mindig komoly ellentét van a tagállamok között. A diplomatikus formuláktól eltekintve hasonló nézetkülönbségek voltak a tagállamok vezetői és Putyin orosz elnök között is. Gyakorlatilag mind a Szövetség, mind az orosz elnök tájékoztatták egymást a geopolitikával és geostratégiával összefüggő álláspontjukról. Ez valószínű így volt, mert a zárónyilatkozat végleges szövegének elkészítése is több ponton vitát váltott ki a tagállamok vezetői között. A Szövetség új stratégiai koncepciója elkészítésének kérdése fel sem merült Bukarestben. A NATO-Oroszország Tanács másfél órás megbeszélésén, amely a posztjáról távozni készülő Putyin elnök utolsó találkozója volt NATO-tagállamok állam- és kormányfőivel, az orosz elnök bírálta a NATO vezetőit, amiért bővíteni igyekeznek a Szövetség határait kelet felé, nem törődve az orosz érdekekkel. A NATO nem garantálhatja a saját biztonságát mások biztonságának a rovására. Putyin elnök azzal is vádolta a Szövetség tagjait, hogy túlságosan sötétnek festik le Oroszországot, nem gondolnak arra, az ország hozzájárult a hidegháború megszűntéhez. Megemlítette ugyanakkor, hogy nyugati engedmény esetén Oroszország kész visszatérni az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről Szóló Szerződéshez. Oroszország 2007 decemberében azért függesztette fel a szerződés végrehajtását, mert a NATO nem volt hajlandó ratifikálni a szerződés 1999-ben elfogadott változatát, amíg Oroszország nem vonja ki csapatait Grúziából és Moldovából. Az orosz elnök arra biztatta a Szövetség vezetőit a tanácskozáson, különösen George Bush amerikai elnököt, hogy segítsék ki Iránt az elszigeteltségből. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy Irán meg merné támadni az Egyesült Államokat. Irán sarokba szorítása helyett sokkal értelmesebb dolog lenne együtt 6

7 gondolkodni azon, hogyan segítsünk Iránnak kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válni. A NATO-Oroszország Tanács ülését követő sajtóértekezleten Putyin elnök úgy vélte, hogy az Észak-atlanti Szövetség és Oroszország további jó együttműködése nemcsak Oroszországtól, hanem a NATO-tagállamok kompromisszumkészségétől is függ. A NATO erős katonai blokként közeledik Oroszország határaihoz, ami Moszkva szerint nem járul hozzá a bizalom erősítéséhez. Az orosz nemzetbiztonságot nem lehet NATO ígéretekre építeni. Távolról sem világos, hogy melyek a NATO jövőbeli szándékai. Bismarckot idézte: a képesség, és nem a szándék számít. Más szóval, a romániai és a bulgáriai NATObázisok, a lengyelországi rakétaindító rendszer mind azt bizonyítják, hogy katonai fenyegetés közelít Oroszország felé, fejtette ki az elnök. Vlagyimir Putyin orosz elnök elmondta: nem ért egyet a NATO bővítésével, a rakétavédelmi rendszer kiterjesztésével és Koszovó függetlenségével. Oroszország attól tart, hogy a rakétavédelmi rendszer nem Irán, hanem Oroszország ellen irányul. Ugyanakkor a hidegháború visszatérése kizárt, mert ez sem Európának, sem az Egyesült Államoknak, sem pedig Oroszországnak nem áll érdekében. Másfelől a régi ideológiai ellentétek is eltűntek, és a NATO automatikus bővítése sem old meg semmit, a szövetség ugyanis nem önműködő demokratizáló eszköz fejtette ki álláspontját az orosz elnök. Vlagyimir Putyin orosz elnök építő jellegűnek nevezte az ülésen lezajlott párbeszédet. Felsorolta azokat a területeket, amelyeken a NATO és Oroszország példás módon együttműködik (Afganisztán, kábítószer-csempészet elleni küzdelem, terrorizmusellenes fellépés, orosz részvétel a NATO különböző akcióiban stb.). Úgy vélte, a további eredmények viszont nemcsak Oroszországtól, hanem a NATO-tagállamok kompromisszumkészségétől is függnek. Az együttműködési folyamattal ellenétes az, hogy a NATO új tagokat kíván felvenni. Vlagyimir Putyin orosz elnök országának helyzetével kapcsolatban világosan értésére adta a tanácskozás résztvevőinek, hogy hivatali évei országa megerősödésének időszakát képezték. Oroszország ma a világpolitika egyik legfontosabb szereplője, nélküle semmit sem lehet tenni a világpolitikában. A régi hadászati potenciálunkat helyreállítottuk, nukleáris fegyvereink vannak, szárazföldön, levegőben és tengeren, és ezeket fejlesztjük. Itt szükségesnek tartunk egy rövid kitérőt tenni, hogy megértsük az orosz elnök értékelésének hátterét. Vlagyimir Putyin elnöksége alatt Oroszország kiépítette az olaj- és gázkitermelés fellendülésén alapuló, arra támaszkodó hatalmi politikájának teljes rendszerét. Az orosz állam ellenőrzése alá vonta az energiavagyont, a Független Államok Közössége területén haladó vezetékrendszereket. Oroszország kitermelési kapacitásokat kötött le a Független Államok Közössége tagállamaiban, és vezetékeket épített ki Európa irányába az említett államokon keresztül. Hosszú távú 7

8 szerződéseket kötött az európai vásárlókkal. A szakértők ezt a tényt Oroszország stratégiai-szintű sikerének értékelik. Másképpen, szinte valamennyi Európai Uniós tagállam, elsősorban a nagy nyugat-európai gazdaságok elkötelezték magukat az orosz gázszállításoktól való függés mellett. Más szakértők véleménye szerint Oroszország napjainkban csak a nukleáris eszközök és az energiahordozók miatt nagyhatalom, de ezen a két területen vitathatatlanul az. Az Egyesült Államok biztonságpolitikai szakemberei az utóbbi szempontot elemzik és értékelik folyamatosan függetlenül az esedékes csúcstalálkozóktól. Véleményünk szerint nem véletlen az amerikai szakértők folyamatos értékelése és esetleges aggodalma az orosz kőolaj és földgáz exportja kérdésében. A földgáz európai adásvételéről hosszú távú kétoldalú szerződések vannak szinte valamennyi uniós tagállammal, amelyeket gyakorlatilag gazdasági-stratégiai szövetségként is értékelhetünk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a jövő kőolaj- és földgázigényeit az európai gazdaság sikere tükrében. Más szóval, a kitermelő és szállító Oroszország a felhasználó Európai Uniós országokkal több évre gazdasági kötelezettségeket vállalt, a kölcsönös érdekek alapján. Ez további geopolitikai, geostratégiai elemzésre ad okot a szakemberek körében; az energiához való hozzáférés szempontjából legalább 2050-ig terjedő előrelátást valamennyi Európai Uniós országtól. Gerhard Schröder volt német kormányfő, aki jelenleg a Rotschild- Gazprom nyugat-európai-orosz konzorcium felügyelő-bizottság elnöke az európai energiahelyzetről a következő összegzést mondta: az európai gázellátás kérdése nagyon egyszerű. Napjainkban a kontinens 500 milliárd köbméter gáz importálására szorul évente, amely tíz éven belül további 200 milliárd köbméterrel növekedni fog. Az orosz export 70 %-a az Európai Unióba irányul, míg a gáz és olaj eladásából származik az orosz államháztartás bevételeinek 25 %-a. Ez kölcsönös függés és stratégiai kapcsolat. Ha megvizsgáljuk a többi export lehetőséget, akkor Oroszországnál nincs jelenleg biztosabb, megbízhatóbb partnere az uniónak fejtette ki véleményét a volt német kancellár. A NATO-Oroszország Tanács értekezlete előtt nagy valószínűséggel tudni lehetett Oroszország álláspontját a fontosabb kérdésekben. Ezt körvonalazta Valerij Muszatov, az orosz-magyar kormányközi bizottság társelnökének véleménye is az orosz külpolitika legfontosabb jellemzőiről, amely a következőkben foglalható össze: Először, az ország nemzetközi megítélése növekedett, a hatalom megerősödött, a gazdaság megszilárdult. Oroszország céltudatos energiapolitikát folyatat, aktívan részt vesz a világot érintő problémák megoldásában, többek között a terrorizmus elleni küzdelemben. Másodszor, Oroszország a nemzetközi jogon alapuló, többpólusú biztonsági rendszer létrehozását támogatja, mert a világnak erre van igénye. Oroszország ma a világ egyik 8

9 olyan vezető állama, amelynek globális érdekei vannak. Harmadszor, Oroszország egyre biztosabban őrzi az önerőre támaszkodó függetlenségét, és helyezi előtérbe nemzeti, állami érdekeit a különböző szintű fórumokon. Ugyanakkor nem akar elszigetelődni, partneri viszonyt épít ki a világ vezető országaival, a NATO-val és az Európai Unióval. Negyedszer, Oroszország és az Egyesült Államok rendezett, partneri viszonya elengedhetetlenül fontos a világpolitikai folyamatokban, a két legnagyobb nukleáris hatalom közös felelősségének tükrében. Ötödször, az orosz politikai vezetés tisztában van azzal, hogy az Európai Unió energiafüggősége növekszik Oroszországtól. Ugyanakkor azzal is, hogy Oroszország függ az európai piactól. A kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán alapuló együttműködésre van szükség a két fél között a jövőben. Hatodszor, Putyin elnök külpolitikai célkitűzéseinek légyeges eleme, hogy Oroszország Ázsia felé fordul, elmélyíti stratégiai partnerségét Kínával, Indiával és általában a csendes-óceáni térség országaival. A célkitűzés a kereskedelem bővítése és a befektetők Oroszországba vonzása az olaj és gázkitermelés korszerűsítése érdekében A Nyezaviszimaja Gazeta szemleírója szerint Putyin elnök a NATO- Oroszország Tanács ülésén részletesen ismertette a NATO vezetőivel az orosz álláspontot a Szövetség és Oroszország jövőbeli együttműködéséről, és a modern világ kihívásairól alkotott orosz elképzelésekről. Az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek telepítése Európában veszélyt jelent Oroszországra, miután azok ellenőrzik Oroszország területét az Urálig. Ennek kapcsán Oroszország válaszintézkedéseket tesz. Moszkva ezt vállalja, és bármely más ország pontosan így tenne a helyébe, hangoztatta Putyin orosz elnök. Kifejtette továbbá, nem lát semmilyen alapot arra, hogy az amerikai rakétaelhárító rendszer elemeit elhelyezzék Csehországban és Lengyelországban. Az Irán és Észak- Korea részéről fenyegető veszély nem valós, ezeknek az országoknak nincsenek 5-8 ezer kilométer hatótávolságú rakétái. Nem is várható, hogy lesznek a közeljövőben. Ami pedig a terroristákat illeti, az ő említésük egyszerűen nevetséges: ők más módszerekkel dolgoznak. Ezzel nem győzte meg tárgyalópartnereit. Jaap de Hoop Scheffer NATOfőtitkár emlékeztetett arra, hogy Oroszország annak idején ugyanilyen hevesen ellenezte a NATO más döntését is. Többek között, a közép- és kelet-európai államok NATO-tagságát, s efféle ellenzésekre a jövőben is lehet Oroszország részéről számítani. Ezzel a véleménnyel nem egészen egybehangzó Szergej Rjabkov külügyi tisztségviselő tájékoztatója a NATO-Oroszország Tanács ülése után: nincs szükség a helyzet dramatizálására, a NATO és Oroszország kapcsolatai érettebbekké váltak, az együttműködés Oroszország részéről tudatos választás és stratégiai kérdés. Kifejtette továbbá, hogy a nyugat-európai országok vezetői engedtek az Egyesült Államok nyomásának a rakétavédelem kérdésében, ami komoly hiba volt a jövőre nézve. Az amerikai javaslat, miszerint 9

10 Oroszország vegyen részt a globális rakétavédelem kiépítésében, egy korábbi orosz javaslat megismételt változata. Az Izvesztyija című orosz lap a NATO-tagállamok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóját értékelve azt elemezte, hogy mi indította Franciaországot és vele együtt több NATO-tagállamot arra, hogy George Bush amerikai elnök kérésének ellenállva megakadályozták Grúzia és Ukrajna bevonását a Szövetség tagsági akciótervébe. A lap szemleírója szerint Franciaország, Németország és más államok jól látták, hogy a jelenlegi ukrajnai belpolitikai helyzet nem mutat jelentős előrelépést a demokrácia és a szövetségben elfogadott elvekhez való közeledés terén. Emellett Grúzia és Ukrajna fő érdeme az Amerikabarát és élesen oroszellenes politika, ami azonban nem elég a jövőbeni NATO csatlakozáshoz. A másik indíték az elutasításhoz alighanem az volt, hogy a két ország csatlakozásának fő támogatója, Bush elnök hamarosan távozik tisztségéből, az amerikai elnöki vezetés átalakul, és érdemesebb lesz az új elnökkel megtárgyalni a kérdést, a sietséget semmi nem indokolja. Ez az álláspont még akkor is elfogadható, ha Mihail Szaakasvili grúz elnök szerint országa minden szempontból érett arra, hogy meghívást kapjon a Szövetség tagsági akciótervébe. A meghívás esetleges elmaradása Oroszország agresszív döntéshozóit erősítené. Ezzel szemben Ukrajna meghívásával kapcsolatban Grigorij Karaszin orosz külügyminiszter helyettes úgy nyilatkozott, hogy az ország meghívása a tagsági akciótervbe a lehető legrosszabb kihatással lenne az orosz-ukrán kapcsolatokra. Ez két következménnyel járna: először, elkerülhetetlenül megköveteli a geopolitikai, geostratégiai hangsúlyok áthelyezését Oroszország biztonságának védelme érdekében. Másodszor, valamennyi gazdasági megállapodás felülvizsgálatát a két ország kapcsolatában. A két nyilatkozattal összefüggésben megjegyezzük, hogy Ukrajna és Grúzia az utóbbi években fontos volt az Egyesült Államok számára, de legalább ennyire fontos Oroszország számára, ha nem jobban. Ukrajnán keresztül húzódnak nyugat felé a legfontosabb gázvezetékek. Ukrajna alkatrészeket készít az orosz nukleáris képesség fenntartásához, korszerűsítéséhez. Továbbá, Grúzia szerepe megnövekedhet a Kaszpi-tenger olajkészleteinek elszállításában és az ehhez szükséges olajvezeték birtoklásában. Továbbá, a döntést az is befolyásolta, hogy egyes NATO-tagállamok Oroszországgal kapcsolatos álláspontját a fenntartott kétoldalú gazdasági (kőolaj, földgáz), kereskedelmi kapcsolatok is meghatározzák. Az Európai Unió kőolaj- és földgázimportjának 38 %-a Oroszországból származik. A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint húsz év alatt megkétszereződik az unió energiafogyasztása, ami megnehezíti az olaj és a földgáz importját. Külön biztonsági kockázat, hogy az importfüggőség Oroszországhoz, a Közel-Kelethez és Közép- Ázsiához kötődik. Ugyanakkor a tagállamoknak hosszú távon kell gondoskodniuk a fenntartható fejlődésről, a megfelelő energiaforrásokról a következő generációk számára. Az európai tagállamok döntésükkel bizonyították, hogy nem engednek minden esetben az Egyesült Államok kérésének, és különösen fontos érdekük a jó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fenntartása Oroszországgal. 10

11 Végül írja a lap szemleírója, a régi európaiak legkevésbé sem akarnak további nézetkülönbségeket Oroszországgal Dmitrij Medvegyev elnökségének kezdetén, főleg úgy, hogy ebből semmiféle geopolitikai, geostratégiai haszon nem származik. Különösen akkor nem, amikor az energetikai biztonságról még nem született megállapodás, és Oroszország a legmegbízhatóbb szállító, egyben a legnagyobb exportőr az európai piac felé. Másképpen, az európai gazdasági problémák idején nem lenne észszerű viszályba kerülni Oroszországgal. A lap szerint a két ország felvételének ellenzői azt is értik, hogy a jövevényekkel számos konfliktus és probléma kerülne be a szövetségbe, s ezeknek a levét az európaiak innák meg. A szövetségnek kellene szembeszállnia a szakadár Abháziával és Dél-Oszétiával, s egyben vitába szállni Oroszországgal a lázadó grúziai régiók támogatása miatt, esetleg végignézni Ukrajna kettéválását. Más szakértők az orosz külpolitika és Putyin elnök sikerének tartják, hogy a Szövetség nem vonta be a felkészülés folyamatába Ukrajnát és Grúziát. Valójában azonban Oroszország inkább vesztes, mivel számára Kijev és Tbiliszi ideiglenes veresége kevesebb haszonnal jár, mint amilyen komolyak a következményei a rakétavédelmi-elemek kelet-európai telepítésének. A szakértőkők szerint eleve világos volt ugyanis, hogy Grúzia megoldatlan konfliktusai, Ukrajna a lakosság ellenállása, no meg az orosz Fekete-tengeri Flotta jelenléte miatt nem kezdheti meg a felkészülést a csatlakozásra. Mind Putyin elnök, mind a Szövetség vezetői dicsérték a NATO-orosz csúcstalálkozón a megbeszélések pozitív hangnemét. Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár szavai szerint is pozitív szellemű, őszinte és nyílt volt Bush és a többi vezető tárgyalása Putyin elnökkel, de nem hozott nagy áttörést a két fél vitáiban. Angela Merkel német kancellár úgy fogalmazott, hogy nem tapasztalt semmi agresszivitást az eszmecserében. A NATO-orosz Tanács ülése után nem született közös nyilatkozat, mert alapvető kérdések maradtak függőben, elsősorban az Európai Hagyományos Erőkről Szóló Szerződés vonatkozásában erősítette meg Göncz Kinga magyar külügyminiszter, aki találkozó építő és őszinte légköréből kiindulva, úgy vélte, hogy Szocsiban az amerikai-orosz elnöki találkozón a vitás kérdéseket ismét megbeszélik. A szakemberek véleményére alapozva elmondható, hogy sem a csúcstalálkozó, sem a NATO-Oroszország Tanács ülése, sem az elnöki találkozó nem hozott érdemi biztonság- és katonapolitikai áttörést a korábbiakhoz képest. Az álláspontok nem közeledtek sem a NATO bővítés, sem a rakétavédelem kérdésében. Putyin elnök Szocsiban ismét megerősítette Bukarestben kifejtett véleményét Ukrajna és Grúzia csatlakozási lehetőségéről, amely mellett Bush elnök többször is kiállt a csúcstalálkozón. 11

12 Az orosz elnök megerősítette, hogy az Európába telepítendő rakétavédelmi rendszer elemei valójában nem Irán ellenőrzését fogják szolgálni, hanem Oroszországét. A rakétavédelemre abban az értelemben, ahogy az Egyesült Államok szeretné, valójában nincs szükség. Az európai tagállamoknak csak pénzbe kerül. Továbbá felesleges, ha Oroszországot kizárják belőle. A fennálló bizalmatlanságot egy közös és globális rakétavédelmi rendszer működtetése szüntetheti meg. Ha ez nem valósul meg, akkor arra van szükség, hogy Oroszország a lengyel és cseh objektumokat folyamatosan ellenőrizhesse egy állandó bizottság működtetésével. Bush elnök elfogadta a felsorolt észrevételeket, de nem véleményezte azokat. Orosz szakértők véleménye szerint a rakétavédelmi kérdések nem tartoznak a NATO-tagállamok hatáskörébe, az Egyesült Államok ballisztikus rakétavédelmi tervei egyszerre jelentenek kockázatot és lehetőséget a NATO-Oroszország Tanács által felügyelt kapcsolatok számára. A szakértők szerint a telepítés kockázata abban van, hogy ha az Egyesült Államok kizárja Oroszországot a végleges döntésből, akkor azzal súlyosbíthatja az orosz biztonsági és védelmi politikában a nyugatellenes trendeket, ami egyértelműen nem lehet Washington célja. Az európai rakétavédelem ügye bonyolult szakmai kérdés, így jelen tanulmányunkban, néhány gondolatban csak azt mutatjuk be, hogy miért a legösszetettebb biztonságpolitikai és hadászati kérdés napjainkban. Más szóval, általában az amerikaiak elgondolását, de az orosz állami és katonai vezetés véleményét is a témában nem igazán jártas európai és hazai közvélemény csak a sajtóhírekből, illetve néhány nem egészen objektív szakértő nyilatkozatából ismeri, fontosnak tartottuk a kérdés néhány katona-technikai, hadászati vetületére a figyelmet ráirányítani. A XXI. században a távolság nem ad biztonságot egyetlen államnak sem a világon. Az Egyesült Államok és Oroszország a ballisztikus rakétatámadások elleni védelem érdekében hatékony rendszereket igyekeznek kiépíteni. Ennek megfelelően az Egyesült Államok a saját védelmi rendszere egyes elemeit Európában kívánja telepíteni. A korábbi beidegződéseknek megfelelően Oroszország ez ellen tiltakozik, mert ezek az eszközök képesek lehetnek az orosz ballisztikus rakéták megsemmisítésére is. Az amerikaiak azt állítják, hogy technikai oka van a védelmi rendszer egyes elemei európai telepítésének. Az ellenséges ballisztikus rakéták leghatékonyabb megsemmisítési fázisa a kilövés pillanata, ha ez nem lehetséges, akkor a rakéta röppályájának középső szakasza. Véleményünk szerint ezzel a szakmai véleménnyel az a probléma, hogy ez igaz az orosz rakétaindításokra is. Az Egyesült Államok hadászati rakétavédelmi rendszerének kifejlesztése közérthetően: a védelmi rendszer elemeinek Európába telepítése a bukaresti 12

13 NATO csúcstalálkozó, az azt követő, Szocsiban megtartott amerikai-orosz elnöki találkozó egyik legfontosabb témája volt. A felek álláspontja fontosság ellenére, a korábbiakhoz képest nem közeledett. Katona-technikai megközelítésben, feltétlenül geostratégiai meggondolásból kiindulva, eléggé vitatható, hogy Irán ballisztikus rakétarendszerei a belátható jövőben képesek-e fenyegetni az Egyesült Államok és az európai szövetségesek hadászati jellegű objektumait. Megjegyezzük, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint az iráni ballisztikus rakétarendszerek fejlesztése a jól ismert hagyományos SCUD ballisztikus rakéta-technológia felhasználásával történik. Ezek a rakéták 2000 km és a feletti hatótávolság esetén már nagyon kicsi, néhány 10 kg tömegű harci fejrészt képesek a meghatározott célpont közelébe juttatni. Az iráni rakétákkal kapcsolatos további kérdés lehet az, hogy a tömegpusztító fegyverek bármely típusának előállítása a szükséges anyagok és technológiák- és a gyártóberendezések meglétét feltételezi. Továbbá, ezek megléte esetén az esetleges alkalmazás előtti rendkívül fontos és technikailag nem egyszerű kísérletek, végrehajtását feltételezi. Mindezekkel a feltételekkel Irán ma még nem rendelkezik. Ugyanakkor a feltételezett fenyegetés Irán részéről teljességgel nem zárható ki. Észak-Korea európai irányba tervezett rakétafenyegetéseiről azt gondoljuk, hogy itt nem szükséges szólnunk, mert az sem politikailag, sem katonailag nem értelmezhető. Azt viszont fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy minden Közel-Keletről európai irányba indított ballisztikus rakéta az Oroszországi Föderáció területe felett haladna el. Ez elég lényeges szempont, amire érdemes a szakembereknek felfigyelnie, és ami az elemzések során nem kerülhető meg. A katona-technológiai lehetőségek és meggondolások kérdésessé teszik az európai célpontok támadását Irán részéről, különösen pedig tömegpusztító fegyverek ballisztikus rakétákkal történő célba juttatásával. A kérdés hadászati szempontú megközelítése. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról, csökkentéséről szóló, több évtized óta folyó tárgyalások és megállapodások lényeges szempontja volt a rakéta elhárító rendszerek kérdése. Az amerikai-orosz nukleáris erőegyensúly fenntartása nem csupán a két fél számára létfontosságú, hanem az európai szervezetek sorsát is meghatározhatja. Itt két lényegesnek tartott szempontra kívánjuk felhívni a figyelmet. Először, a nukleáris triád mai értelmezésére. Másodszor, az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésének eredményeképpen létrejövő katonai képességváltozásra Európában, illetve az esetleges orosz válaszlépésekre. 13

14 Ami a nukleáris triád új értelmezését illeti, lényeges változást tapasztalhatunk napjaink hadtudományi szakirodalmában. Korábban a nukleáris triád elemeként a hadászati rendeltetésű rakétarendszereket, a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákat és a hadászati légierő nukleáris csapásmérő erőit értettük. Napjainkban a nukleáris triád egyre inkább elfogadott elemei: a) a csapásmérő erők, melyek alkotóelemei a korábbi összetevők; b) a védelmi erők, kiemelten a rakétavédelmi rendszerek és a rádiólokációs (radar) felderítő rendszerek; c) a harmadik elem pedig az előző kettő működtetéséhez elengedhetetlenül szükség globális infrastruktúra. Ezt az új felosztást elfogadva, azt kell megállapítanunk, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek Európába telepítése, majd rendszerbe állítása egyértelműen az amerikai nukleáris triád kiteljesedését jelentené, ez pedig hatással lesz az amerikai-orosz nukleáris egyensúly fenntartására. Más szóval, ez az egyensúly könnyen felborulhat. Az Oroszországi Föderáció vezetését az is nyugtalanítja, hogy az Egyesült Államok nemcsak Lengyelország és Csehország területén kívánja a rakétavédelmi rendszer elemeit telepíteni, hanem ben brit-, majd ban norvég területen is. A tervezett telepítések után biztosítottá válik a teljes keleteurópai-, továbbá Oroszország teljes európai területének rádiólokációs (radar) ellenőrzése az Egyesült Államok részéről. Ennek alapján pontosan követni lehet az orosz TOPOL-M és Iszkander mozgó rakétarendszerek valamennyi tevékenységét. Továbbá, ha az orosz információk hitelesek, akkor Lengyelország területén, az Usztka közelében lévő gyakorló- és lőtéren telepítendő ballisztikus rakéták fizikai jellemzői megegyeznek a Minetmen-III hadászati rakétákéval. Ebből kettő katona-technikai kérdés fogalmazódik meg a szakemberekben. Az első, ha valóban bekövetkezik a Közel-Keletről egy Európa elleni ballisztikus rakétatámadás (rakétaindítás), és erre válaszul ellenrakétát indítanak lengyel területről, akkor orosz részről nem lehet pontosan azonosítani a rakéta típusát. Ez az orosz nukleáris triád azonnali riasztását jelentené. A második, milyen kölcsönös ellenőrzési rendszer kiépítésére lenne szükség ahhoz, hogy a tényleges veszélyeztetettségi időszakban a rakétavédelmi rendszer indítóállásaiba ne nukleáris csapásmérő ballisztikus rakéták kerüljenek telepítésre? Természetesen a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatos katona-technikai és hadászati értékelés ennél lényegesen bővebb terjedelmű- és nagyobb mélységű kutatást igényel, de azt már most is megállapíthatjuk, hogy a katonai erőegyensúly fenntartása, a kölcsönös bizalom erősítése céljából és érdekében, további politikai és szakmai tárgyalásokra, egyeztetésekre lesz szükség. 14

15 A csúcstalálkozó és az elnökök megbeszélése ugyan nem hozott látványos eredményt, de alapul szolgálhat az új elnököknek a tárgyalások folytatásához, a korábbi megállapodásokat betartva. E rövid kitérő után visszatérünk a csúcstalálkozó további elemzéséhez. Viktor Juscsenko ukrán elnök elsősorban Oroszországnak üzent a NATO- Ukrajna Bizottság megbeszéléseit követő sajtótájékoztatóján, amikor kijelentette: Ukrajna független és szuverén állam, teljes mértékű joga van saját biztonsági politikájának meghatározására. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy Ukrajna NATO-tagsági akciótervét, majd tagságát egyetlen tagállam sem ellenezte, csupán az ezzel kapcsolatos döntést halasztották későbbre. Ugyanakkor elmondta: az ukránok nem naivak, tisztában vannak azzal, hogy 75 évnyi kommunizmus után milyen kihívásokkal kell szembenézniük. A tagságunk elnyerése igénybe vehet 5-6 vagy akár 9 évet is. A nagy eredmény azonban az, hogy mindenki egyetért: Ukrajna legyen tagja a Szövetségnek. Fontos volt a másik konszenzus is a tagállamok között, miszerint nem lesz Európában egyetlen olyan térség sem, amelynek a biztonságát nem szavatolják a jövőben mondta az ukrán elnök. Ukrajna már eddig is részt vett szinte valamennyi NATO válságreagáló műveletben, ami egyértelműen igazolja, hogy az ország elfogadja az euroatlanti értékeket. A NATO-főtitkár a NATO-Ukrajna Bizottság ülése után megerősítette: Ukrajnát akárcsak Grúziát, biztosan felveszik a NATO-ba, intenzív politikai párbeszéd kezdődik mindkét állammal. Szerinte nagyon fontos a bukaresti döntés, mert olyan folyamatot indít el, amelynek a végén mindkét állam NATO-tagságot kap. Ukrán szakértők erről így gondolkodnak: a tagsági akcióterv célja a NATO-Ukrajna kapcsolat elmélyítése, szélesítése és Ukrajna reform-erőfeszítéseinek támogatása az euró-atlanti struktúrákba történő teljes integráció útján. A tagsági akcióterv olyan célkitűzéseket is meghatároz, melyek lefedik a politikai és gazdasági kérdéseket, biztonsági, védelmi és katonai ügyeket, információs kérdéseket, illetve jogi szempontokat. E célkitűzéseket támogatják azon éves céltervek, amelyekben Ukrajna határozza meg magának a feladatokat azon tevékenységeket figyelembe véve, melyeket belföldön illetve a NATOval együttműködésben szeretne végrehajtani. A NATO-tagság szilárd garanciákat nyújtana Ukrajna szuverenitásának, nemzeti identitásának és területi integritásának megőrzésére, miközben segítene konszolidálni és továbbvinni Ukrajna demokratikus reformjait. A tagsági akcióterv önmagában nem fog tagsághoz vezetni. Azonban sikeres megvalósítása mindenképpen előfeltétele, a NATO tagságnak. Továbbá, segítene Ukrajnának elindulni azon az úton, amely a NATO-tagjelölteknek meghatározott célkitűzések teljesítését eredményezi. Véleményünk szerint a tagsági akcióterv elhalasztása Ukrajna esetében nem csak Oroszország álláspontjától függött, hanem befolyásolta a döntést az ukrán közvélemény-kutatások legutóbbi eredménye is. Nevezetesen, az ukrán 15

16 lakosság 32 %-a támogatta ugyan a csatlakozást, de 52 %-uk agresszív katonai tömbnek tekintette a szövetséget. Ezek az adatok ellentmondanak az ukrán elnök állításainak a NATO csatlakozással kapcsolatban. A csúcstalálkozó döntéseiben résztvevő Göncz Kinga magyar külügyminiszter hangsúlyozta tény, hogy Bukarestben Ukrajnát és Grúziát nem vonták be a tagsági akciótervbe, de sem az Egyesült Államok, sem más tagállam nem élte meg kudarcként. Ebben a kérdésben a legfontosabb szempont az volt, hogy konszenzus jöjjön létre a különböző véleményt kinyilvánító tagállamok között. A magyar külügyminiszter szerint az Egyesült Államok elégedett, mert a záródokumentumban a tagállamok kötelezettséget vállaltak a két ország majdani NATO csatlakozása kérdésében. Valószínűnek látszik, hogy Ukrajna és Grúzia meghívásával szemben a csúcstalálkozó állam- és kormányfői számára fontosabb volt az afganisztáni műveletek sikeres folytatása a lehetőségének a megteremtése. Erre érezhetett rá Putyin orosz elnök, amikor az orosz légtér- és bizonyos szárazföldi területek használatának felajánlásával Oroszország támogatásáról biztosította a Szövetséget. A zárónyilatkozatban a tagállamok hivatalosan meghívták Albániát és Horvátországot, hogy egy éven belül csatlakozzanak a NATO-hoz. A tagállamok állam- és kormányfői kinyilvánították határozott szándékukat, hogy a szövetségbe az egységes, szabad és békés Európa megteremtése, illetve az euroatlanti térség biztonságának erősítése érdekében, valamennyi balkáni államot fel akarják venni. Az állam- és kormányfők sajnálattal állapították meg ugyanakkor, hogy Macedónia hivatalos elnevezésével kapcsolatos tárgyalások nem vezettek sikerre, ugyanakkor a tagállamok elismerték a volt jugoszláv tagországnak a többnemzetiségű társadalom felépítését célzó erőfeszítéseit, és arra bátorították, hogy a tagság megszerzése érdekében a névvitát mielőbb oldja meg Görögországgal. Bukarestben ülésező Észak-atlanti Tanács 25 állam- és kormányfőjének tudomásul kellett vennie, hogy Macedónia tagságát Görögország hivatalosan is megvétózta, ez azonban a görögök szerint kizárólag az országnév-használat miatt történt. Athén több megoldást is megajánlott az áhított de Görögország egyik történelmi régiójának nevére utaló Macedónia Köztársaság helyett Új Macedónia, Felső-Macedónia, Észak-Macedónia stb. elnevezéseket. A 15 éve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nevet viselő ország vezetői azonban hajlíthatatlanok maradtak. Végül a csúcstalálkozón elhalasztották Macedónia felvételét, de az állam- és kormányfők leszögezték, hogy ha a névvita megoldódik, Macedónia azonnal felvételt nyerhet a szövetségbe. A szkopjei delegáció mégis, tiltakozásképpen elhagyta a csúcstalálkozót. Más szakértők úgy ítélték meg, hogy a Szövetséghez méltatlan volt ez a névvita. A háttérben valószínű a görög és a macedón ortodox egyházak közötti szembenállása 16

17 húzódik meg. A görög ortodox egyház befolyása nagy Görögországban, és Macedónia esetében úgy látszik nem hajlandó a megállapodásra. A tagállamok közötti konszenzust célzó kompromisszumok részét képezi, hogy a NATO kapuja ezen túl is nyitva marad azon európai demokráciák előtt, amelyek vállalják a tagsággal együtt járó felelősséget és kötelezettségeket. Ugyanakkor a Szövetség teljes mértékben támogatja annak a rakétavédelmi rendszernek a kiépítését, amelyet az Egyesült Államok szorgalmaz, amelynek valamennyi tagország számára védőpajzsként kell majd szolgálnia, de amelyet Oroszországgal egyeztetve kívánnak kiterjeszteni. A NATO-tagállamok állam- és kormányfői hitet tettek a maximális átláthatóság és a kölcsönös bizalomerősítő intézkedések mellett, hogy csillapíthatók legyenek az olyan jellegű aggodalmak, amilyeneknek például Oroszország adott hangot az amerikai rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek közép-európai telepítése kapcsán. Az állam- és kormányfők üdvözölték a zárónyilatkozatban az amerikai rakétavédelmi rendszer Közép-Európába tervezett elemeinek telepítését, mert az hozzájárul az európai szövetségesek nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákkal szembeni védelméhez. Leszögezték: az amerikai védelmi rendszernek összekapcsolhatónak kell lennie azzal a rakétavédelmi rendszerrel, amelyet a szövetség építhet ki saját szükségleteire, s amelynek létrehozását most fontolgatja, hogy védelmet nyújtson azon tagállamainak is, amelyek nem kerülnének az amerikai rendszer oltalma alá. Mivel a szövetségesek biztonsága oszthatatlan a szövetség alapelvei szerint, biztosítani kell a rakéták elleni védelmet az összes szövetséges ország teljes területén állapítja meg a zárónyilatkozat. (A NATO délkeleti szárnyának négy országa, Törökország, Görögország, Bulgária és Románia, maradna ki az amerikai rakétavédelmi rendszer oltalma alól.) A záródokumentum szerint a NATO-tagállamok vezetői megbízást adtak szakértőknek, hogy tanulmányozzák ezt a kérdést, és terjesszék eléjük elképzeléseiket a Szövetség következő, 2009-es, strasbourg-kehli csúcsértekezletén. A NATO-tagállamok vezetői kötelezettséget vállaltak a szervezet bukaresti csúcsértekezletén Afganisztánba vezényelt csapataik megerősítésére, a hadműveletek terheinek megosztására, valamint a katonák bevethetőségére vonatkozó korlátozások csökkentésére. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat szerint a tagországok vállalják, hogy támogatják egymást a tálibok elleni hadműveletek terheinek megosztásában. Ígéretet tettek arra, hogy a lehető legrugalmasabban kezelik Afganisztánban szolgáló katonáik bevethetőségének kérdését. (Jelenleg több résztvevő ország technikai és politikai megfontolásokra hivatkozva korlátozza katonáinak bevethetőségét az ázsiai ország legveszélyesebb tartományaiban.) 17

18 Megígérték továbbá, hogy ellátják Afganisztánban tevékenykedő csapataikat és katonai vezetőiket a sikerhez szükséges összes eszközzel, s pótolják a személyi állomány létszámában mutatkozó hiányokat. A NATO-tagállamok vállalták azt is, hogy rendelkezésre bocsátják a szükséges számú kiképző állományt és a szükséges felszerelést ahhoz, hogy 2010-ig 80 ezer főre emelkedjék az afgán kormányhadsereg létszáma. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a Szövetség megerősíti katonai jelenlétét Afganisztánban, ahol fő célja a demokrácia és a biztonság megteremtése. Nicholas Sarkozy francia államfő közlése szerint Franciaország 700 katonát, Traian Basescu román államelnök országa nevében 120 katonát küld Afganisztánba, míg Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök azt ígérte, hogy Magyarország egy harmaddal növeli katonai jelenlétét az ázsiai országban. (A tárgyalások előtt a NATO-főtitkár és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megállapodás írt alá arról, hogy a NATO Oroszországon keresztül szárazföldi úton szállíthat nem hadi felszerelést Afganisztánba, igénybe veheti az orosz légtér bizonyos repülési útvonalait.) Véleményünk szerint a néhány tagállam által felajánlott csapat-kiegészítés, ami ugyan része lehet a művelet sikerének, de a remélt politikai, katonai, gazdasági végállapotot tekintve, egyáltalán nem elegendő. Az Afganisztánnal kapcsolatos döntés hátterében az állhat, hogy a Szövetség a jövőben sem kívánja a nemzetközi biztonság kérdéseit csak katonai keretek között (katonai erővel) kezelni. Ezt az állításunkat igazolja a NATO tagállamok és a partnerországok részvételével ez év április között megtartott CMX-08 gyakorlat levezetési terve is. Más szóval, a Szövetség a válságok kezelésében mind a katonai, mind a polgári képességek felhasználását fontosnak tartja. A csúcstalálkozó állam- és kormányfői megerősítették, hogy a lehetséges háborús- és nem háborús katonai műveletek a jövőben hatásalapúak lesznek; magukban foglalják a politikai, a katonai, a gazdasági és a civil képességeket. Ezek együttes hatásának kihasználása adja meg a művelet sikerét. A nyilatkozat a leghatározottabb szavakkal ítéli el a terrorizmus minden formáját, kíméletlen harcot hirdet ellene, mindaddig, amíg erre szükség mutatkozik. Ezzel együtt a tagállamok intenzívebbé teszik a titkos és nem titkos információk cseréjét. A Szövetség arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ilyen irányú harcot (hadműveletet) minden erejükkel támogassák. Ugyanakkor a NATO megfelelő struktúrákat és hatóságot hozna létre rövid időn belül a kibernetikai támadások kivédésére, a tagállamok informatikai rendszereinek védelme érdekében. (A Szövetség tagállamai évente üléseznek, hogy információt cseréljenek a terrorizmus gazdasági és pénzügyi támogatásának megakadályozása érdekében 18

19 végrehajtott intézkedésekről. A Szövetség ezen erőfeszítés szempontjából nem az elsődleges szervezet, nem is szeretné más nemzetközi szervezetek tevékenységét átvállalni. Azonban az információcsere lehetővé teszi az összes szövetséges számára, hogy jobban értsék, és ismerjék azon módszereket és mechanizmusokat, amelyekkel a terrorizmus erőforrás utánpótlását csökkenteni vagy megszüntetni lehet. A terrorizmus elleni harcban a NATO-tagállamok és a partnerek közötti kapcsolatban legfontosabb dokumentum a terrorizmusról szóló Partnerségi Akcióterv (PAP-T), amely keretet biztosít a szövetségesek és partnerek mindazon tevékenységének, amelyek a terrorizmus gazdasági és pénzügyi eszközökkel történő megakadályozását szolgálja. A mediterrán párbeszédben és az isztambuli együttműködési megállapodásban résztvevő partner országok és más államok eseti alapon vehetnek részt e kezdeményezésben.) Koszovó helyzete csak érintőlegesen került bele a záródokumentumba, a nemzeti kisebbségek biztonságának, a történelmi- és a vallási örökség szavatolásának, a bűncselekmények és a korrupció visszaszorításának, a stabil, demokratikus, soknemzetiségű és békés Koszovó létrehozását célzó NATO- és KFOR-tevékenység folytatásával összefüggésben. (Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár hangsúlyozta, hogy Koszovó függetlensége nem NATO-ügy, a NATO- és a KFOR az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata értelmében teljesíti misszióját, és erről Oroszországgal nincs is vita. ) A nyilatkozat rögzíti viszont, hogy a tagállamok megerősítik és támogatják valamennyi befagyasztott konfliktus alanyát képező állam (így Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország és Moldova Köztársaság) területi egységét, függetlenségét és szuverenitását. Eközben Oroszországot felszólítják, hogy tegyen eleget az Európai Hagyományos Erőkről Szóló Szerződésben tett főképpen Grúziát és Moldovát érintő vállalásainak. Az állam- és kormányfők megerősítették, hogy békés, hatékony és tartalmas viszonyra törekszenek Szerbiával, s ha Belgrád kéri, az együttműködést célzó párbeszédet megkezdik. Bosznia-Hercegovina és Montenegró számára is nyitva marad a Szövetség ajtaja, ezekkel az országokkal is a szükséges reformok végrehajtását szolgáló párbeszéd veszi kezdetét. Döntés született arról, hogy a következő csúcstalálkozót Strasbourgban, illetve Kehlben tartják jövő áprilisban, amikor Franciaország is visszatérhet majd a NATO integrált katonai szervezetébe. Véleményünk szerint Nicholas Sarkozy francia államfő kijelentése mögött az lehet, hogy Franciaország a jövőben felülvizsgálja azokat az indokokat, amelyek alapján az ország 1966-ban kilépett a Szövetség katonai szervezetéből. (1966. március 11-én a francia kormány egy, a másik 14 NATO-tagállamnak írott emlékeztetőben bejelentette 19

20 azon szándékát, hogy visszahívja a francia katonai NATO-állományt az integrált katonai parancsnokságról. Továbbá, visszavonja a francia erők nemzetközi parancsnokságokra szóló megbízatását és kéri a NATO központjának, a szövetséges egységeknek és a nem francia fennhatóság alatt lévő egyéb létesítményeknek és bázisoknak francia területről történő kivonását. Franciaország ezzel a döntésével nem kérdőjelezte meg a Washingtoni Szerződést és szándékában állt továbbra is az Észak-atlanti Szövetség fenntartása. A francia bejelentés a nemzetközi köröket villámcsapásszerűen érte. Az ország vezetőjeként való 1958-as visszatérése óta de Gaulle tábornok, francia elnök meg szerette volna reformálni a szervezetet különösen a NATO nukleáris politikáját, az integrált katonai struktúrát és az Egyesült Államok vezető szerepét tekintve azonban magát a Szövetséget nem kérdőjelezte meg.) Összefoglalva: mind a hazai, mind a külföldi szakértői véleményeket figyelembe véve, a külsőségeket leszámítva, nehéz sikeresnek ítélni a Bukarestben megtartott csúcstalálkozót. Macedónia tagfelvételének elutasítása egyetlen ellenvélemény, Görögország ismert álláspontja miatt, valószínűleg tovább súlyosbítja az ország belpolitikai helyzetét. Ukrajna és Grúzia nem kapott meghívást a tagsági akcióprogramba, amely mögött Oroszország és a Szövetség európai tagállamainak viszonya húzódik meg. Más szóval Oroszország szerepe az európai energiaellátás kérdésében sokkal nagyobb, mint azt többen gondolták a csúcstalálkozót megelőzően. Ezért a kollektív védelem, mint a Szövetség alapelve, a jövőben kiterjed a tagállamok energiabiztonságára is. Véleményünk szerint Afganisztán helyzetével kapcsolatban sem született komolyabb döntés. Ennek okát az új stratégiai koncepció hiányában látjuk. Az érvényes koncepció 1999-ben került elfogadásra és ezt követően a világban számos olyan esemény történt, amely túlhaladta az abban foglalt elveket. Az Észak-atlanti Szövetség évek óta halogatja az új stratégiai koncepció kidolgozását, pedig a jelenlegi és a jövőbeni műveletek sikere szempontjából szükséges lenne. Az energiáét folytatott egyre kiélezettebb verseny, a terrorizmust kiváltó okok, a kritikus infrastruktúrák védelme, a számítógépes rendszerek elleni lehetséges merényletek sürgetik az új stratégiai koncepció kidolgozását, amelynek tükrében erősíteni lehet a tagállamok védelmét, ezzel együtt a világ biztonságát. Más szóval, pontosan meg kell határozni a Szövetség helyét, szerepét; viszonyát a világ politikai, katonai, gazdasági és más kérdéseihez; valamint az ezekből következtethető feladatait. A NATO-Oroszország Tanács megbeszélésén kiderült, hogy Oroszország nem ellensége a NATO-nak. Ugyanakkor nem érdektelen az a szakértői megállapítás, hogy Oroszországban a volt elnök lesz az új kormányfő, az új 20