Civil szolgáltatók szerepe az elemi rehabilitációs szolgáltatásokban Vakok Állami Intézete

Átírás

1 Civil szolgáltatók szerepe az elemi rehabilitációs szolgáltatásokban Vakok Állami Intézete Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a jelenlévőket! Talán meglepőnek tűnik, de igaz az a kijelentés, hogy több mint 100 évre tekint vissza előadásom témája: Civil szolgáltatók működése az elemi rehabilitációs szolgáltatásokban. Ebben az évben ünnepelhetjük a Vakokat Gyámolító Országos Egylet (VGYOE) megalakulásának 115. évfordulóját. 95 éve már annak is, hogy létrehozták a Vakok Szövetségét. A VGYOE nem a vakokat, hanem pártfogóikat, gyámolítóikat tömörítette ban pl. 13 tiszteletbeli (gróf, báró, gyáros stb.), 409 alapító és1878 rendes tagja volt a VGYOE-nek. alapító tagok évi tagdíja , a rendes tagoké 2-20 koronáig volt megállapítható. A szervezet 50 éves működése során igen jelentős vagyonnal rendelkezett. Erre szükség is volt, mert igen széleskörű, jelentős tevékenységeket folytatott. A VGYOE alapszabályban meghatározott célja: "A Magyarország területén élő szegény sorsú vakok oktatásának és nevelésének előmozdítása; a kenyérkereseti szakmát (ipart vagy zenét) tanult felnőtt vakok továbbképzése és foglalkoztatása, vagy közvetítés útján foglalkoztatáshoz juttatása; oktatásban nem részesült felnőtt vakok elemi és ipari oktatása; megszorult, munkaképtelen, beteg vagy elaggott vakok és ezek családtagjainak segélyezése és gyámolítása, szóval az összes vakok elhanyagolt ügyének felkarolása és életsorsuknak emberi méltóságukat megillető módon való biztosítása" (az idézet a

2 Látássérültek Magyarországon című évben megjelent kiadványból származik!) A szervezet Budapesten és vidéken számos intézményt alapított. A VGYOE vidéki fiókegyleteihez kapcsoltan (a Dunántúlihoz Szombathelyen 1908-tól, az Alföldihez Szegeden 1908-tól, a Felsőmagyarországihoz Miskolcon 1906-tól, a Dél-magyarországihoz Temesvárott tôl) működtek foglalkoztató intézetek és ifjú vakok iskolái. Az oktatásban nem részesült felnőtt vakok elemi és ipari oktatása keretében a ma elemi rehabilitációnak nevezett tevékenység szolgáltatás elemei többsége megvalósult. Természetesen a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve ban vak magánszemélyek hozták létre a Vakok Szövetségét. Ennek a szervezetnek az anyagi bázisa lényegesen szerényebb volt, mint a VGYOE forrásai. A szövetség érdekvédelmi szervezetként definiálta magát. A két világháború között a szövetség az érdekképviseleti és a szolgáltató tevékenységben egyaránt szerény eredményeket ért el az említett szűkös forrásai miatt. A 3200/1949. sz. kormányrendelet 1. (1) kimondta, hogy: "A vakokról való gondoskodás állami feladat". A kormányrendelet 6.(1) szerint a VGYOE-t és intézményeit fel kell oszlatni és azok vagyonát a magyar állam tulajdonába, az Egészségügyi Minisztérium kezelésébe kell adni, ill. az intézményeket, mint államiakat kell tovább működtetni. A Vakok Szövetségét nem számolták fel, de közvetlen állami irányítás alá helyezték. A Szövetség 1953-ban nyerte vissza autonómiáját. Két-három év alatt megszervezték a megyék többségében a Megyei Szervezeteket. Ezeknek nagy jelentősége volt a vakok elemi rehabilitációjában. A Budapesti és a megyei szervezetek keretében, jellemzően gyógypedagógus közreműködése nélkül, de eredményesen folyt a Braille írás oktatás, fehér bottal történő közlekedés tanítása, a segédeszközök használatának oktatása. A Vakok Szövetsége biztosította a tagjai számára a segédeszközök beszerzésének a lehetőségét. A szövetség 1949-tól Braille, 1962-tól hangoskönyvtárt működtet, 1939-tól pontírásban, 1953-tól síkírásban is megjelentette a Vakok Világa című folyóiratot. Később vakvezető kutya képző iskolát is létesített. Ezen tevékenységek nyilvánvalóan hozzájárultak és hozzájárulnak az elemi rehabilitációhoz is ban létrejött a Vakok Állami Intézetében a Vakok Elemi Rehabilitációs csoportja. Ez egy óriási jelentőségű dolog volt. A VERCS-

3 en a kezdetektől kiváló gyógypedagógusok dolgoztak, de évente csak személy számára tudták biztosítani az elemi rehabilitációt Ezért továbbra is szükség volt a Vakok Szövetségének a tevékenységére az elemi rehabilitáció területén. A rendszerváltás után, a kilencvenes években - különböző célokkal és lehetőségekkel több vakokat segítő alapítvány jött létre. A teljesség igénye nélkül, abc-rendben soroljuk fel az alábbi szervezeteket: Adamovics Ilona Alapítvány Budapest Búzavirág Alapítvány Vámosújfalu Értelmes Életért Alapítvány Budapest Fehér Bot Alapítvány Hajdúdorog Fény a Sötétben Alapítvány Budapest Gyengénlátó Gyermekekért Alapítvány Debrecen Informatika a Látássérültekért Alapítvány Budapest Kovács Csongor Alapítvány Budapest Látásunkért Alapítvány Gyula Látótér Alapítvány Budapest Recognita Alapítvány Budapest Rösler-Morgányi Alapítvány Budapest Szempont Alapítvány Budapest Szól a Szív Alapítvány Budapest Vak Hadirokkantakért Alapítvány Budapest Világ világossága Alapítvány Pécs Visus Alapítvány Budapest A felsorolt szervezetek mindegyike segítette, illetve segíti a látássérültek rehabilitációját, de a mai konferencia témájához kapcsolódó elemi rehabilitációs tevékenységet a felsoroltak közül csak a Fehér Bot Alapítvány és a Szempont Alapítvány folytatott. A kétezert követő időszakban csatlakozott hozzájuk a MVGYOSZ Győr-Moson-Sopron megyei Szervezete. Vidéken az első jól felszerelt elemi rehabilitációs központot a győriek hozták létre. A végén kiírt minisztériumi pályázaton a Vakok Állami Intézete mellett a Szempont Alapítvány és a Fehér Bot Alapítvány volt a nyertes szervezetek között. A években további civil szervezetek kapcsolódtak be az elemi rehabilitáció folytatásába: Győrben a Vakok és Gyengén látók Győr-Moson-Sopron megyei Egyesülete; Kaposváron a Ki-Látás Közhasznú Alapítvány Miskolcon a Búzavirág Alapítvány illetve később az Északmagyarországi Látássérültek Rehabilitációs Központja;

4 Szegeden a Kreatív Formák Alapítvány; Székesfehérváron a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete (LÁRKE) E bevezetés után rátérnék az előadás közvetlen témájára. Civil szolgáltatók szerepe az elemi rehabilitációs szolgáltatásokban A TÁMOP számú Európai Uniós projekt keretében már minden régióban működött elemi rehabilitációs szolgáltató. A civil szolgáltatók megjelenésével, működésével a régiók ellátottsága javult, mert azok látássérült emberek is lehetőséget kaptak az elemi rehabilitációban való részvételre, akik addig ezt nem tudták igénybe venni, különböző hátráltató tényezők, mint pl. a távolság, vagy éppen a családtól való elszakadás, vagy munkaviszony megléte miatt. A civil szolgáltatók működésével: 1) Felerősödött a rehabilitációs tanárképzés iránti igény. Ezt a szükségletet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola 2 évfolyam keretében kb. 40 szakember képzésével segítette, akik kifejezetten a felnőttkorú látássérült személyek oktatására lettek kiképezve. A jelenlegi szolgáltatók jól képzett szakembergárdával, megfelelő eszközkészlet birtokában, kiterjedt szakmai együttműködő hálózattal valósítják meg a térségükben élő látássérült személyek elemi rehabilitációs fejlesztését, elősegítve ezzel a társadalmi re/integrációjukat. 2) Az elemi rehabilitáció, mint szolgáltatás ismertebbé vált, a nyilvánosság biztosítása fokozódott, hiszen több szervezet több helyen a média különböző formáin keresztül tájékoztatta a célcsoportot, családtagjait és a széleskörű társadalmi réteget. 3) A látássérült személyek elérésének hatékonysága nőtt a szervezetek humánerőforrás kapacitása, helyismerete révén. Az ellátatlan területekre (kisebb városok, települések) is eljutott az elemi rehabilitációs szolgáltatások híre és gyakran otthontanítás formájában az oktatás, fejlesztés is. 4) A kliensek rehabilitációs szolgáltatásokba való bekapcsolódása növekedett, hiszen bővült a kínálat. Lakóhelyükhöz közeli rehab. központokban részesülhetnek rehabilitációban, és igényeink, szükségleteikhez igazodó ismereteket sajátíthattak el, és ambuláns, bentlakásos és otthontanításos formában is lehetőség nyílt a rehabilitációs részvételre. 5) A szervezetek széles körű kapcsolati hálót alakítottak ki.

5 a) A helyi, térségi érdekvédelmi szervezetekkel, egészségügyi intézményekkel, civil szektorral, oktatási intézményekkel, állami, egyházi intézményekkel. Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, támogató szolgálatokkal, családsegítő központokkal, ORSZI-val ma NRSZH való együtt működés a klienskör minél szélesebb körű tájékoztatását és szolgáltatásokba való bevonását segíti és segítette. b) A Siket vakok Országos Egyesületével kialakított kapcsolatot is nagyon fontos kiemelni, hiszen a halmozottan sérült, klienskörünkbe tartozó siket vak személyek ellátása az együttműködés során hatékonyabbá, szakszerűbbé vált. De a szakmai együttműködések a szolgáltatók között is kialakultak. 6) A szakmai műhelyek, megbeszélések eredményeképpen a fővárosi és vidéki specialitások ötvöződtek, amely mindenképp a javaslatok, ötletek és megoldások szélesebb körű megvalósítását tette lehetővé. Közös cél, aktív részvétel, közös értékek, munkamódszerek, hatékony kommunikáció jellemezte ezeket a szakmai megbeszéléseket. Az elemi rehabilitáció célja az önálló életre való felkészítés, mely elengedhetetlen a foglalkozási rehabilitációban résztvevő ügyfelek számára. A civil szervezetek munkájuk során felismerték ennek a szükségességét. 7) Kapcsolódó szolgáltatásként megjelent a foglalkozási rehabilitáció több szervezetnél is, mely a célcsoport munkaerő-piaci integrációját segíti. A látási fogyatékos emberek számára így a civil szolgáltatók működésével, egy hatékony ellátórendszer kialakításával lehetőség nyílt helyi, kistérségi vagy regionális szinten önállóságuk kialakítására vagy visszaszerzésére. A következő táblázat a 2011-es népszámlálás KSH adatait tartalmazza. A táblázat szerint a látássérült emberek nagy százaléka érzi úgy, hogy akadályozott az önálló életvitelében.

6 KSH statisztikai adatok A fogyatékossággal élők és a tartósan betegek, az akadályoztatás típusa és nemek szerint, 2011 A fogyatékoss ág típusa, tartós betegség Önellátás ban Mind enna pi életb en Tanulásb an, munkavál lalásban Csal ádi élet ben akadályozza Közleke désben Kommuniká cióban, információs zerzésben Közöss égi életben Nem akadály ozza Nem kíván t válas zolni Fogyaté kosságg al élők / tartósan betegek Gyengénlátó, aliglátó Vak Siketvak (látás- és hallássérült ) Vakok Állami Intézete A ma Magyarországon gyengénlátónak, aliglátónak, vaknak és siketvaknak való személyek összlétszáma: fő, ebből: Önellátásban: fő Mindennapi életben: fő Közlekedésben: fő Kommunikáció, információszerzésben: fő érzi magát akadályoztatva. Nem akadályoztatva: fő vallotta magát. A következő táblázat pedig a célcsoport képzettségét mutatja, amely nem mondható ideálisnak, hiszen a főből csak fő.(28%) rendelkezik érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel. Az alacsony iskolázottságot sok esetben a látási fogyatékos személyek önállóságuk hiányával (közlekedés vagy tanuláshoz szükséges informatikai tudás hiánya is) indokolják. És természetes a funkcionális képzetlenség a munkaerő-piacon történő elhelyezkedést és a társadalmi integrációt gátolja.

7 KSH statisztikai adatok A fogyatékossággal élők és a tartósan betegek, legmagasabb befejezett iskolai végzettség és nemek szerint, 2011 A fogyatékosság típusa, tartós betegség Általános iskola 8. évfolya mnál alacsony abb 8. évfolyam Középfo kú iskola érettség i nélkül, szakmai oklevéll el Érettségi Egyetem, főiskola stb. Összesen Gyengénlátó, aliglátó Vak Siketvak (látás- és hallássérült) Vakok Állami Intézete Végül a civil szolgáltatók elmúlt két éves eredményeit szeretném Önökkel megosztani. Eredmények LSER-2012 FSZK Bevont kliensek száma Ebből bevont új kliensek száma 3 Foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásban részesülő kliensek száma 419 (57%) 114 (15%) 302 (42%) 4 Ebből elhelyezett kliensek száma 32 (4%) Vakok Állami Intézete Előadásomat azzal zárom, hogy a civilek nélkül a vidéki ellátás nem, vagy csak részben valósulhatott volna meg. Ezek a szolgáltatók aktívan szerepet vállalnak az állami közfeladatok megvalósításában, valamint együttműködő partnerei kívánnak lenni a területen dolgozó valamennyi állami és nem-állami szereplőnek.

8 Köszönöm a figyelmet! Elérhetőségeink: rehab@feherbot.hu Bodó Erzsébet Tel: 30/