A magyar franchise szerződések 10 súlyos hibája (inkább 6 hiba, és 4 csapda, mely jogilag ugyan helyes, mégis mindent elbukhatunk )

Átírás

1 A magyar franchise szerződések 10 súlyos hibája (inkább 6 hiba, és 4 csapda, mely jogilag ugyan helyes, mégis mindent elbukhatunk ) Minden olyan szerződés, amely a gazdasági élet két szereplője között köttetik, magán viseli annak a gazdasági, jogi, pénzügyi, és kulturális környezetnek a jegyeit, melyben a szereplők tevékenykednek, és ez természetes is. Senki nem vonhatja ki magát környezete hatásai alól, és a szerződések feladata a szóban forgó üzlet szabályainak rögzítésén túlmenően azoknak a veszélyeknek az elhárítása, melyek a környezet ellentmondásaiból és problémáiból (is) fakadnak. Foglalkozzunk most a magyar franchise szerződések néhány olyan jellemző problémájával, melyek megnehezítik, hogy e szerződések mindkét fél érdekeinek megfelelően töltsék be funkciójukat. Kezdjük listánkat egy szemléleti hibával: #1. A szerződés nem cél, hanem eszköz Jogi szempontból a franchise komplex kötelmi jogi ügylet, amely a rendszer tevékenységétől, és adottságaitól függően ötvözi az alábbi jogviszonyok lényeges elemeit: adásvétel; védjegy- és névhasználat; szabadalom és know-how hasznosítás; bérlet; szállítás; kölcsön; megbízás; biztosítás. A franchise ügyletek sokfélesége következtében ezen elemek arányában jelentős eltérés tapasztalható. Minden esetben meghatározó, egyben minimális tartalma azonban a franchise jogviszonynak a rendszert képező ismereteknek az átadása, a védjegyhasználat engedményezése, és az ellenszolgáltatás. A franchise ügyletet a franchise szerződés, a franchise egyéb dokumentumai (pl. a működési kézikönyv), a magatartási kódex, a franchise-ra vonatkozó jogszabályok és a versenyjog szabályozzák. A franchise komplexitása, és az ebből fakadó szerteágazó kötelezettségek ellenére egyet mindig szem előtt kell tartanunk: mi vállalkozást építünk, és minden, amit teszünk, ezt a célt szolgálja, ennek az eszköze. Nem az a cél tehát, hogy a megbízott jogász elkészítse

2 élete fő művét, hanem az, hogy egy olyan dokumentum szülessen, mely képes egy hosszú távú jogviszonyt, de mindenek felett egy kapcsolatot szabályozni. Egy szerződésre (is) igaz, hogy sokszor jellemzőbb rá, amit NEM tartalmaz, mit az, amivel ténylegesen foglalkozik. A legtöbb problémát tapasztalataim szerint a magyar franchise szerződések esetében is az okozza, ami hiányzik belőlük, folytassuk ezért két jellemző hiánnyal a tipikus hibák számbavételét. #2. Mi micsoda? Soha ne feledjük: a franchise nincs törvényileg szabályozva, tehát még alapvető fogalmai is szabadon értelmezhetők. Ez egy polgári perben is végtelenül veszélyes terep, de voltam már szakértő büntetőperben, ahol az APEH feljelentésére indult különösen nagy értékre elkövetett adócsalásért folyó büntetőeljárást nehezítette a franchise fogalmainak nem ismerete. Minden résztvevő érdeke tehát, hogy a szerződés egy fogalommagyarázattal kezdődjön, és tételesen le legyen írva minden, a szerződésben használt fogalomnak az a magyarázata, amelyet mindkét szerződő fél elfogad, és azonosan értelmez. #3. A szerződés szelleme erősebb, mint a betűje A franchise szerződések alapvető problémája, hogy bennük egy olyan hosszú időszak általában minimum 3, de igen gyakran 15, vagy akár 20 év együttműködésének szabályait kell rögzíteni, melynek történéseit senki nem láthatja előre. Ami ma hatékonyan szolgálja a közös célokat, egy idő után éppen e célok elérésének legfőbb akadálya lehet. Érdemes tehát a szerződésben (a bevezető a legalkalmasabb hely erre) részletesen megfogalmazni azokat a célokat, melyek elérésére a felek a szerződés teljes időtartama alatt törekednek, és deklarálni kell, hogy adott esetben a szerződés szelleme, vagyis a közös célok elérésének szándéka erősebb, mint a szerződéskötés időpontjában e célok eléréséhez legjobbnak gondolt előírások. Foglalkozzunk most néhány súlyos hibával, melyek szinte minden szerződésben fellelhetők. #4. Kivel szerződünk? Alapvető tétele a franchise-nak, hogy nem automatikus üzlet, tehát nem szerződünk le bárkivel, aki képes és hajlandó kifizetni a vételárat, hanem a jelentkezőt gondos tesztelésnek vetik alá, és csak akkor írják vele alá a szerződést, ha megfelel a lánc elvárásainak. A szerződés alapvetően tehát mindig természetes személlyel köttetik,

3 akinek a szerződés jogot biztosít, hogy a megszerzett jogokat (ami a rendszernek, mint vállalkozási csomagnak, és a hozzá tartozó kereskedelmi, és márkaneveknek, végjegyeknek, és más, szerzői jogi oltalom alatt álló elemeknek a használatát jelenti) gazdasági társulásba vigye be, és azon belül gyakorolja. Ez azért lényeges, mert a jogokat gyakorló társulásban bekövetkezett személyi változások már eladásnak, vagy átruházásnak minősülnek, és a szerződés erre vonatkozó pontjainak a hatálya alá esnek. A rendszergazdának ilyenkor a vevő alkalmatlansága esetén joga van megtagadni a jogok további gyakorlását, illetve előírhatja a díjak egészének, vagy egy részének újbóli megfizetését. #5. A szerződés és a működtetési kézikönyv összekeverése Rendkívül tipikus hibának minősül, hogy olyan témákat is a szerződésben szabályoznak, melyek a napi üzletvitelre vonatkozó előírások, és a működtetési kézikönyvben lenne a helyük. Találkoztam olyan szerződéssel, mely az egység minimális készletszintjét írta elő (ráadásul azt sem egyértelműen), vagy a munkatársak képzésére tartalmazott paragrafusokat. Ez rendkívül veszélyes hiba, mivel súlyosan gátolhatja a napi működést. A szerződést csak mindkét fél egybehangzó akarata esetén lehet módosítani, míg a kézikönyvben lévő előírásokat a rendszertulajdonos jogosult egyoldalúan is módosítani. A hiba általában további hibákat jelez: vagy nincs is működtetési kézikönyv, vagy annak frissítésével nem a kellő mértékben foglalkozik a rendszer gazdája. #6. Nem egyértelmű megfogalmazások Ha a szerződést komolyan is vesszük, és be kívánjuk tartani, ill. tartatni, kizárólag egyértelmű, csak azonosan értelmezhető előírásokat tartalmazhat (Kivéve az ún. gumiparagrafust, ahol éppen az elhíresült napóleoni mondás az alkotmány legyen tömör, de homályos alkalmazása a cél. E témával, fontossága miatt, más alkalommal, külön foglalkozunk.) Jellemző példák: A franchise átvevő köteles a szezonnak megfelelő raktárkészletet tartani miért nem határozzák meg azonnal az egyes szezonok minimális készleteit? (Olyan lánc esetén, mely különböző méretű egységekkel tevékenykedik) Ha az egység forgalma eléri azt a szintet, mely az egység méretei miatt már nem bonyolítható a (a lánc neve) hálózatban megszokott magas színvonalon, a franchise átvevő köteles üzletét egy fokozattal nagyobb egységgé bővíteni kizárt dolog, hogy ne lehetne objektív paraméterekkel meghatározni, mi minősül a megszokott magas színvonalnak.

4 A franchise átadó vállalja, hogy a franchise átvevő üzleti érdekeit sértő közelségben nem nyit újabb egységet ugyan ki tudja itt objektíven meghatározni, milyen közelség kezdi sérteni az üzleti érdekeket? Franchise átvevő köteles a.. (a tevékenység gyakorlásához szükséges árut és kellékeket) elsősorban a franchise átadótól megvásárolni mit jelent az elsősorban? Vagy köteles, vagy nem köteles, de hogy hol végződik az elsősorban, az igencsak szubjektív megítélés tárgya lehet. Végül foglalkozzunk három olyan témával, ahol nem a téma megfelelő jogi szabályozása kétséges, mégis sok mindent elbukhatunk, mivel a másik oldal ezeken méri le szakértelmünket, illetve korrektségünket. #7. A szerződés jellege A franchise szerződések MINDIG határozott időre szólnak. A határozatlan időre szóló szerződés a dilettantizmus biztos jele, mivel nem nyújt lehetőséget a nem megfelelő, de minden előírást betartó franchise átvevőktől való békés megszabadulásra, a belépési díj a hálózat által nyújtott egzisztencia biztonságával arányos. Ha a szerződés soha nem jár le, nem is lehet meghosszabbítani, és a díjfizetés csak az újonnan megnyíló egységekre korlátozódik. Mivel ezek száma számos lánc esetén korlátozott, a rendszer kidolgozására és a lánc fejlesztésére fordított költségeink soha nem térülnek meg. Aki pedig még a saját pénzére sem tud vigyázni, hogyan vigyáz majd a partnerei pénzére? #8. A szerződés időtartama A szerződés időtartamának fordított arányban kell állnia a lánc korával. Kezdő hálózat ne kössön 20 éves szerződést, régi, kipróbált láncok pedig ne kössenek 3 éves szerződést. Ha egy lánc frissen lép a piacra, nem tudhatja, mi vár rá, mi lesz a piac ítélete. Várható, hogy még egy alaposan letesztelt kísérleti egység esetén is sok minden nem a várt módon fog működni, számos szerződéses előírás, vagy kézikönyvi rendelkezés nem az előre prognosztizált hatást eredményezi. A rendszertulajdonosnak a tapasztalatok fényében állandóan módosítania kell a szerződést, hogy a változtatások a működőképességet és a versenyképességet szolgálják na és persze védekezzen a franchise átvevők találékonysága ellen, ami a szerződéses kötelezettségek kijátszására irányul. Egy idő után azonban az a legjobb, ha az egész szerződést újraírják, és ennek elfogadtatása legkésőbb a hosszabbításkor lehetséges, amikor már az éppen aktuális szerződést írják alá.

5 Egy régóta a piacon lévő hálózatnak ellenben, amely már jól bevált elvek mentén működik, nincs oka rövidtávú szerződést kötnie. Miután már itt a belépési díj összege sem nagyon változik, rövid időszakra szóló szerződés esetén nehéz szabadulni a gyanútól, hogy ennek egyedüli oka, hogy a hosszabbításkor újra beszedje a belépési díjat, miközben ezért nem nyújt érdemleges szolgáltatást. #9. A hosszabbítás díja Ahogy a fentiekben már említettem, a belépési díj a hálózat által nyújtott egzisztencia biztonságával arányos. A lánc indulásakor a legtöbb esetben nem is szednek díjat, hiszen a franchise átvevő legalább akkora kockázatot vállal a csatlakozással, mint szerződéses partnere. A lánc bővülésével, a (remélhetőleg pozitív) tapasztalatok gyűjtésével azonban a belépési díj is folyamatosan emelkedik. Mennyit fizessen tehát a már működő franchise átvevő a hosszabbításkor? Véleményem szerint abból kell kiindulnunk, hogy a hálózat stabilitásához elsősorban a már belépett franchise átvevők munkája járult hozzá, tehát az ő kockázatvállalásuk, munkájuk (is) tükröződik az állandóan emelkedő díjakban. A korrekt megoldás tehát szerintem az, ha a hosszabbítás alkalmával csak a különbséget kell kifizessék, tehát az eredeti és a hosszabbítás idején esedékes díjak különbözetét. Így mindenki jól jár, és ez a megoldás a korábbi munka elismerése is. #10. A fizetendő díjak meghatározása A franchise üzletek esetén három szokásos és három opcionális díj létezik. A szokásos díjak: Belépési díj; Havi royalty; Havi hirdetési hozzájárulás. Ez a témakör külön tanulmányt igényel, most tehát csak egyetlen aspektusával foglalkozom, éspedig a hirdetési hozzájárulással, mivel az esik a szakértelem és a korrektség kategóriájába. Addig, amíg a belépési díj, és a royalty tartalmazhat nyereséget, a hirdetési hozzájárulást kizárólag marketing célokra szabad fordítani. Miután a központi és hely marketing- és reklámtevékenységet amúgy is össze kell hangolni, a korrekt megoldás az, ha a hirdetési hozzájárulások felhasználásáról egy, mindkét fél képviselőiből összeállított bizottság dönt.

6 Ha a szerződés nem ír elő hirdetési hozzájárulást (ahol a megnevezés természetesen érdektelen), ez azt bizonyítja, hogy valamelyik megállapítás igaz a következők közül: nem fejtünk ki központi marketing- és reklámtevékenységet, vagyis nem teljesítjük egyik alapvető kötelességünket, ha ki is fejtünk központi marketing- és reklámtevékenységet, annak költségeit beépítettük a royalty-ba, vagyis annak felhasználását ellenőrizhetetlenné tettük, és nem is hangoljuk össze a központi, és helyi tevékenységet. Egyik rosszabb, mint a másik! Mi a teendő? Elő a szerződést, és tessék azonnal elkezdeni átírni.. Haraszti Mihály