A nagy lakótelepek - a holnap attraktív városrészei
|
|
- Lőrinc Kovács
- 8 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1 A nagy lakótelepek - a holnap attraktív városrészei Stratégiai tanulmány a nagy budapesti lakótelepek helyzetének, továbbfejlődési lehetőségének feltárására, különösen a német nagyvárosok tapasztalatainak figyelembevételével december
2 Tartalom BEVEZETÉS A NAGY LAKÓTELEPEK KIALAKULÁSA, TÍPUSAI...5 Történeti, politikai háttér...5 A fővárosi lakótelepek városépítési és építészeti értékelése...6 Az ötvenes évek lakótelepei...6 A hatvanas évek lakótelepei...7 A hetvenes évek lakótelepei...9 A nyolcvanas évek lakótelepei...11 Összefoglalás A BUDAPESTI NAGY LAKÓTELEPEK JELLEMZŐ FOLYAMATAI AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN...15 Politikai és gazdasági tendenciák...15 Új társadalmi jelenségek...17 Fizikai környezet...18 Összefoglaló helyzetkép A LAKÓTELEP-REHABILITÁCIÓ NÉMET TAPASZTALATAI...21 Az induló helyzet Németország keleti tartományaiban...21 Társadalmi, demográfiai problémák...21 Műszaki kérdések...21 Környezeti kérdések...21 Szervezeti szempontok...22 Gazdasági háttér...22 Az átfogó stratégia fő elemei AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK A NÉMET GYAKORLATHOZ KÉPEST24 Azonosságok...24 Előnyök...24 Hátrányok A LAKÓTELEPEK - A HOLNAP ATTRAKTÍV VÁROSRÉSZEI...25 Pl. Csepel-Városközpont
3 A lakótelep-rehabilitáció legfontosabb összetevői Csepel-Városközpontban; javaslatok az Önkormányzat szerepvállalására...26 A lakóépületek korszerűsítése...26 A közterületek megújítása...27 A funkció-változatosság, a komfort növelése - a lakótelep továbbépítése...27 Kommunikáció az együttműködésért...27 Javaslat a továbblépés első elemeire...30 Tervezés a versenyképességért...30 A szervezeti alapok megteremtése...31 Finanszírozás AJÁNLÁSOK A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT SZÁMÁRA...33 IMPRESSZUM
4 Bevezetés A nagy lakótelepek Budapest városfejlesztésének rejtett bombái. A szakma évek, évtizedek óta különféle aggályokat táplál, kezdve a fizikai tönkremenetel ötven éven belüli rémétől - amelynek az építéstudomány jelenlegi ismeretei szerint nincs valószínűsége -, az egysíkú lakásszerkezetből, a monoton építészeti-városképi arculatból fakadó presztízsveszteség nyomán bekövetkező szlöm-képződésig - amelynek, ha nem is az egykor feltételezett tragikus mértékben, de számos jele tapasztalható. Ugyanakkor a lakótelepekkel kapcsolatosan az elmúlt évtizedben igen kevés elméleti és gyakorlati munka készült. Míg a nyolcvanas években több szociológiai vizsgálat tárta fel és elemezte a nagy lakótelepek társadalmi problémáit, a kilencvenes években igen kevés kutatás folyt. Néhány területre részletes rendezési tervek készültek, amelyek megvalósítása terén meglehetősen kevés fejleményről lehet számot adni. Jellemző, hogy a főként ilyen területekre kialakított ú. n. német panelhitelnek csak töredéke került felhasználásra, és nem csak annak nem eléggé kedvező pénzügyi konstrukciója, hanem a lakótelepi kérdéskör gazdátlansága, az erre irányuló aktivitások hiánya miatt is. Jelen tanulmány természetesen nem vállalkozhat sem a kérdéskör teljes körű feltárására, sem pedig a tárggyal kapcsolatos vitathatatlan bölcsességek kimondására. A készítők szándékai szerint azonban alkalmat teremthet a figyelem-felhívásra, a helyzet átfogó bemutatására, egyes fejlett európai országok ilyen irányú példáinak bemutatására, és néhány - a hazai viszonyok között is életképes - javaslat megfogalmazására, abban bízva, hogy a városfejlesztésnek, tervezésnek ez a jelenleg meglehetősen mostohán kezelt területe ismét bekerül az aktuális kérdések közé, megelőzve a helyzet olyan mértékű romlását, amely a politikai közfigyelem középpontjába állítja az akkor már csak igen nehezen megoldható problémákat. A tanulmány főként Budapest lakótelepeinek kérdéseivel foglalkozik, de valószínűsíthető, hogy a megfogalmazottak más magyar nagy- és középvárosok számára is hasznosíthatók, hiszen a problémák, ha nem is azonosak, de ország- és világszerte igen közel állnak egymáshoz. Az összefoglaló elkészítése során a szerkesztők támaszkodtak a tárggyal kapcsolatosan a BUVÁTI-ban 1988-ban elkészített tanulmányra, továbbá az ben a berlini IRS szervezésében, Budapest, Bukarest, Pozsony, Prága, Szófia és Varsó részvételével folyó EU/INTERREG IIC projekt, valamint a Budapesten a Berlini Szenátussal együttműködésben, a Városkutatás Kft. közreműködésével megrendezett lakótelep-rehabilitációs szeminárium eredményeire. 4
5 1. A nagy lakótelepek kialakulása, típusai Történeti, politikai háttér A nagy lakótelepek létesítésének filozófiája a múlt század urbanisztikai gondolkodóiig nyúlik vissza, akik korábbi utópiákra támaszkodva, az akkori városok tarthatatlan környezeti és közegészségügyi viszonyaiból kiindulva az egészséges lakónegyedek létrehozása érdekében a városok funkció szerinti felosztását tűzték célul. Ezt az áramlatot folytatták a század első harmadának-felének építész-urbanistái, akik hasonló megfontolásokból hasonló követelésekkel álltak elő, megfejelve azokat a technikai fejlődés bűvöletében a lakógép, az iparosított, előregyártott, termelékeny városépítés ipari eredetű gondolatával. Az Athéni Chartában, és Le Corbusier műveiben kiteljesedő gondolat Európa szerte a 2. világháborús rombolást követő építkezések során nyert gyakorlati jelentőséget, amikor a legalapvetőbb helyreállítási munkákat követően, az ötvenes évek elején a gazdasági fejlődés megalapozása mellett az ott is jelentős mértékű lakásnyomor viszonyai között a munkaerő újratermelését lehetővé tevő, gyors változást ígérő lakáspolitika került előtérbe. Magyarországon - más szocialista országokhoz hasonlóan - ez a gondolat a szokásos fáziskéséssel nyert teret. Az újjáépítést követően az 50-es évek első felében az ipari termelés fejlesztése volt napirenden, amikor lakásépítés - néhány kivételtől eltekintve - alig volt, és csak a kádári konszolidáció termékeként került napirendre a lakáshelyzet javításának gondolata. A hosszútávú lakáspolitika a lakáshelyzet megoldását két fő szakaszban képzelte el. Ezen belül az első tizenöt éves lakásépítési program között - a mennyiségi, számszerű lakáshiány megszüntetését tűzte célul (minden családnak legyen lakása, tekintet nélkül annak nagyságára, minőségére), és a második közöttre tervezett - tizenöt év alatt kívánta a minőségi lakáshiányt felszámolni. A lakótelepek építése az első időszakban - az ötvenes hatvanas években - főként a belvároshoz közeli, infrastruktúrával ellátott, beépítetlen, vagy szanálásra váró területeken valósultak meg - pl. Kerepesi út, Lágymányos, József Attila, stb.. A hetvenes évektől vált jellemzővé az átmeneti övezet és a külső városrészek központjainak ú. n. rekonstrukciója, amely legtöbbször az egykor önálló településként működő kerületek hagyományos, kisvárosias, vagy falusias, nagyrészt földszintes beépítésű központjait tekintette építési területnek, az elavult beépítés korszerűsítése, a nagyvárosi környezet, komfort megteremtésének jelszavával, de a rendszer kritikusainak, és egyes szemtanúinak véleménye szerint is a meglévő hagyományos lakóhelyi-társadalmi kapcsolatrendszer szétrombolásának politikai szándékával. A hetvenes évektől kezdve válik jellemzővé a lakótelep építés másik nagy vonulata is, amely - a rekonstruálható területek fogyásával - a városszéli beépítetlen területek zöldmezős beépítését tűzte célul. A lakótelepek telepítésével párhuzamosan azok lakásstruktúrája, eredeti tulajdonviszonyai is folyamatosan változtak, az éppen esedékes - ötéves tervenként változó - politikai, társadalmi, gazdasági célkitűzések függvényében. Az átlagos lakásterület - tekintettel arra, hogy az idők folyamán világossá vált, hogy a mennyiségi és a minőségi lakáshiány megszüntetése nem 5
6 választható szét, a mennyiségi szemlélet már a hetvenes évek elején a lakásigények újratermelődéséhez vezetett - fokozatosan növekedett, és a hatvanas évek közepétől változatlanul jellemző összkomfortosság mellett az építési forma (tanácsi bérlakás, vagy öröklakás), illetve a tulajdonviszonyok is lakótelepről lakótelepre, vagy azokon belül is építési periódusonként változtak, az ötéves tervek sajátosságainak megfelelően. Mindezek a különbözőségek a mai napig alapvetően befolyásolják a lakótelepek, illetve a lakótelepi lakások megítélését, és mindezek következtében megállapítható, hogy a lakótelepek helyzetében vannak általánosítható jegyek, általában téves következtetésekhez vezet a lakótelepek egységes megítélése, hiszen a számos különbözőség az egyes lakótelepek státusában, megítélésében jelentős különbségekhez vezetett, és ezért az egyes lakótelepek megújítása, a beavatkozások meghatározása, is egyedi kezelésmódot, testre szabott stratégiát igényel. A fővárosi lakótelepek városépítési és építészeti értékelése Budapesten 1945 óta mintegy lakás épült lakótelepeken. A lakótelepek 1985-ben - a nagy lakótelep-építések végéhez közeledve - a város lakóterületének 14,1 % - át adták. Jelenleg csaknem minden harmadik budapesti lakos lakótelepen él. Az között eltelt négy évtized alatt a koncentrált lakótelepi építés fokozatosan jutott túlsúlyra a budapesti lakásépítésben és 49 között Budapesten lakótelep nem épült. Az 1949 óta épült lakásnak kb. 60 százaléka lakótelepi, ez az arány azonban időszakonként jelentős eltéréseket mutatott: az ötvenes években 1/3-a, a hatvanas években fele, a hetvenes és a nyolcvanas években már több mint 3/4-e volt lakótelepi az újonnan épített lakásoknak. A budapesti lakótelep-építés tehát a 70-es években válik a leginkább meghatározóvá a város építészeti arculatának, lakásviszonyainak, társadalmi szerkezetének alakításában, s ekkor kerül igazán a társadalmi érdeklődés középpontjába is. A budapesti lakótelepek 35 éves története négy korszakra osztható, melyek egy-egy 10 éves periódust, illetve a 80-as évek esetében 5 évet fognak át. Az ötvenes évek lakótelepei Az 1950-es évek első felének gazdaságpolitikája nem kedvezett az infrastrukturális ágazat fejlesztésének. Az ekkor épülő lakótelepek nem jelentenek számottevő volument, a szükségestől amúgy is lényegesen elmaradó lakásépítésnek csak 19 százalékát teszik ki re a dinamikusan növekvő lakosságú főváros lakáshelyzete kritikussá válik, s ez a társadalmi feszültségek forrásává lesz. Az es reform-kezdeményezések nyomán számottevően növekszik az állami költségvetés lakásépítésre fordított hányada, és az állami lakásépítés fokozatosan túlsúlyra tesz szert. Ennek eredményeként 1956 és 1960 között már az új lakások 1/3-a lakótelepeken épül fel. A lakótelepek telepítésénél igyekeztek kihasználni a legkisebb járulékos költséggel megvalósítható építési lehetőségeket. A lakótelepi lakásoknak ezért csak 8 százaléka épült a belső városrészekben és a hozzájuk csatlakozó budai dombvidéken, míg 67 százaléka a belső városrészeket övező térségben, 25 százaléka a peremkerületekben. Egy-egy lakótelep általában lakásos volt, viszonylag kis egységet alkotott. Csak az ötvenes évek végén kezdenek ezeknél nagyobb, több ezres telepek épülni a város ipari körzeteiben, az átmeneti övezetben. Részben a kisebb méreteknek, részben az építési területek kiválasztásának köszönhető, hogy a legtöbb telep jól illeszkedett történetileg kialakult környezetéhez, de 6
7 szerepe volt ebben a korszak ideológiájának is. Az ötvenes évek első fele az úgynevezett szocialista realizmus időszaka, amelyben magas a várostervezés presztízse, és meghatározó tervezési elv az adott városszerkezethez, a kialakult beépítéshez való alkalmazkodás, a történetileg létrejött épülettípusok, beépítési formák alkalmazása. Ekkor még a téglafalas teherhordó szerkezet volt egyeduralkodó, amely nem akadályozta az alkalmazkodó beépítési formákat. A legjellegzetesebb beépítési típus a "keretes" megoldás volt. Itt a lakótelepek épületei udvarokat, tereket, utcákat alkotnak, magasságuk nem haladta meg a 3-4 szintet, így a külső terek és a belső udvarok kedvező léptékét és építészeti karaktert nyertek. Ezt segítette elő a telepek és a lakóházak magas színvonalú egyedi tervezése, mely a korszak elején még jellemző volt. Az évtized végén a beruházási konjunktúra fellendülése idején a tervezői kapacitás nem tudott az igényeknek megfelelően növekedni. A szocialista realizmus visszaszorulásával, a modern építészeti ideológia újjáéledésével összhangban akkor kezdett kibontakozni a típustervezés a lakásépítésben. A lakótelepek építészeti színvonalának csökkentését tehát nem pusztán az iparosodott technológia kényszerítette ki: az építészeti irányzatok változása a társadalmi-gazdasági feltételek módosulásából következett. A típustervezés következménye volt az is, hogy a közintézmények külön épületbe kerültek. Az ötvenes évek elején csak a nagyobb lakótelepeken épültek közintézmények, azok viszont általában a lakóépületek földszintjén helyezkedtek el. Az ötvenes évek elején a budapesti lakások 63 százaléka volt egyszobás, az ötvenes évek lakótelepein felépült új lakásoknak 52 százaléka. A lakásnagyság tekintetében tehát az új telepek nem hoztak javulást. A komfortfokozat tekintetében általában előrelépést jelentett a lakótelep, azonban még az 50-es évek végén is épültek fürdőszoba nélküli (ú. n. - "CS" lakások). A nagyobb lakások inkább a belső városrészekben és a budai oldalon épültek, míg az egyszobások többsége az ipari és a külső kerületekben. Az ötvenes évek telepei tehát nemcsak telepítésükkel és beépítettségükkel, hanem lakásállományuk jellemzőivel is igazodtak környezetükhöz, utóbbi vonatkozásban a városrészek presztízséhez. Ezt tükrözik a lakótelepekre költözők társadalmi státuszában mutatkozó különbségek: a belső és a budai övezet lakótelepein 70 százalékhoz közelített a szellemi foglalkozásúak aránya, míg az átmeneti és külső övezetekben ez az arány 40 százalék körül volt. A hatvanas évek lakótelepei A hatvanas évek elején fellendül a lakásépítés: az es évek országos lakáshozama jóval meghaladja a megelőző évekét, s ebből Budapest a népessége szerinti hányadánál nagyobb arányban részesül. Két nagy lakótelep épül ekkor, a József Attila és a Lágymányosi (7200 illetve 3700 lakással). Az 1960-ban induló első 15 éves lakásépítési terv kezdeti évei után visszaesés következik be, s az évtized végéig országosan is stagnáló lakásépítésen belül a főváros részesedése országos súlyán alul marad. Ez utóbbi magyarázatát egy sajátos "Budapest-ellenes" regionális fejlesztési politikában kereshetjük, amely 1962-től nagyjából 1970-ig érvényesül, s amely az országban meglévő területi egyenlőtlenségeket a főváros infrastrukturális fejlesztésének visszafogásával és az úgynevezett ellenpólus-városok fejlesztésével kísérli meg mérsékelni. Mindez döntő hatással volt a hatvanas évek budapesti lakótelepeinek helykijelölésére. A főváros a beruházási források csökkenése és rendkívül dinamikusan növekvő népessége lakásigényeinek szorításában fokozatosan érdekeltté vált a lehető legnagyobb lakásszaporulatot eredményező beruházások megvalósításában. A telepszerű lakásépítés számára alkalmas területek közül ezért a bontásmentes, de közművekkel viszonylag jól 7
8 ellátott, tehát alacsony terület-előkészítési befektetést igénylő, ugyanakkor a tömeges építés üzemszervezési szempontjainak még megfelelő nagyságú területeket részesítette előnyben. A hatvanas évek lakótelepi lakásainak túlnyomó része ezért a belső városrészeket övező úgynevezett átmeneti övezetben épül fel, ahol nagyobb, összefüggő területek találhatók ekkor még beépítetlenül. Egy-egy lakótelepen átlagosan lakás épült, ami kétszerese az előző évtized átlagának. A hatvanas évek lakótelepeinek építészeti arculatát már egyértelműen a modern építészet elveinek egyeduralkodóvá válása határozza meg. Ennek oka elsősorban az, hogy ez az építészeti ideológia kitűnően képes volt igazodni az iparosított építési technológiával megvalósuló tömeges lakásépítés igényeihez. A döntő fordulat az építészeti kultúrában ekkor következett be. A lakásépítés volumenének hírtelen megnövekedése a normatív alapon történő tervezésnek kedvezett. A lakástervezésben a taylorista minimumelvek váltak dominánssá, ami hivatalosan a lakásépítés normatíváiban jelent meg (átlag lakás m 2, átlag m 2 ár). A városrendezésben pedig a zónázás elvének megfelelően területi normatívákat dolgoznak ki / egy főre vetített lakóterület, zöldfelület, óvodai férőhely, stb.) A közintézményeket, üzleteket, gyermekintézményeket a külső fekvésű, kisebb lakótelepeken a lakótömbök peremére, gyakran a szomszédos tömbökből kisajátított telkekre építették, a nagyobb telepeken a lakóépületek által körbevett területekre. A korábbi keretes beépítés építészeti rendszerének megszűnésével a zöldterületek értelmezése bizonytalanná vált. Előkertek, udvarok, sétányok helyett a típusépületek között kimaradó " hulladék területek " jellemzik ezeket a lakótelepeket. A típustermék alkalmazása általánossá válik olyannyira, hogy az akkor domináns blokkos építési móddal épített lakóházak országszerte szinte kizárólag 2-3 típusra korlátozódtak, annak ellenére, hogy ez a technológia rendkívül nagy alaprajzi és homlokzati változatosságot tett volna lehetővé. A folyamatot alapvetően a beruházási igények hírtelen megnövekedése indította el, hiszen a tervezői kapacitások nem nőhettek ugrásszerűen, így az igényes tervezést a normatívák mechanikus alkalmazása váltotta fel. Az alkalmazott típusok általában csak egyfajta tájolással felépíthetők, ez az oka annak, hogy a 60-as (és a 70-es) években a lakótelepek Észak-déli raszterükkel ugranak ki a városszerkezetből, annak hagyományos utcarendszerétől idegen módon. Erősítették ezt a tendenciát a technológiai szempontok is a darupálya, stb. figyelembevételével. A típusok csekély száma feltehetően kivitelezői igény volt: az építőipar a hírtelen megnövekedett kapacitás-igényeknek csak alacsony színvonalú munkakultúra és a jól képzett szakmunkások csökkenő aránya mellett tudott eleget tenni. Ilyen körülmények között a típusok alacsony száma a megoldandó problémák és az építési idő csökkenését eredményezte, és automatikusan a tervezői munka presztízsének jelentős csökkenéséhez vezetett. A városszerkezethez való illeszkedés hiánya, a romló minőség és csökkenő építészeti igényesség problematikája háttérbe szorult a hátrányos eredmények következtében. Számottevően javult ugyanis a lakások minősége. A hatvanas évek lakótelepein az egyszobás lakások aránya 25 százalékra csökkent (a budapesti átlag az évtized elején 60 százalék). Javult a lakások komfortja és felszereltsége is. Megszűnt a fürdőszoba nélküli lakások építése és egyre nagyobbá vált a korszerű fűtésű lakások aránya. További változást jelentett az előző időszakhoz képest az, hogy mérséklődtek a lakótelepi lakások összetételének városrészek közti különbségei. A hatvanas évek telepei tehát fizikai jellemzőiket tekintve egységesebbek lettek, és a lakások minősége egy viszonylag magasabb standardon állandósult. 8
9 Részben ez, részben a lakáselosztás akkori rendszere befolyásolta a lakótelepek társadalmi összetételének alakulását. Az ötvenes évek lakótelepi lakásaihoz mérten kedvezőbb városszerkezeti elhelyezkedésű és jobb lakáspiaci értékű lakásokhoz elvileg valamennyi társadalmi réteg hozzájuthatott, hiszen a lakáselosztás szociális elvei ekkor még nem voltak túlságosan körülhatároltak. Ezért történhetett, hogy a lakótelepekre kerülő népesség társadalmi státusza jóval felülmúlta a városi átlagot, s hogy a belső övezetben jellegzetes elit lakótelepek alakultak ki (Lágymányosi, Árpád-hídfő). A hatvanas évek lakótelepei így nemcsak demográfiai összetételükkel (fiatalabb népességükkel), hanem társadalmi struktúrájukkal is karakteres és egyirányú eltérést mutattak a város átlagától. A hetvenes évek lakótelepei A hetvenes évek azoknak az erőfeszítéseknek a jegyében zajlottak, amelyek felismerve a kritikussá vált lakáshelyzet orvoslásának politikai fontosságát, az úgynevezett mennyiségi lakáshiány felszámolásában jelölték meg céljukat, s ezt elsősorban az állami finanszírozású lakásépítéssel próbálták meg elérni. Különösen Budapesten volt létjogosultsága ennek a lakásépítés-politikai iránynak, ahol a népességnövekedés üteme (amit az előző évtized építéspolitikája alábecsült) ekkor megállíthatatlannak látszott, s valóban kritikus lakáshelyzetet eredményezett. A hatvanas évek végétől jelentősen megnövelték a költségvetési eszközök lakásépítésre fordított hányadát, és sorra munkába álltak a nagyüzemi építésre alkalmas nagypanelokat gyártó úgynevezett házgyárak. A hetvenes évtized első öt évének budapesti lakásépítési terve 60 százalékkal több lakást irányoz elő, mint az előző ötéves terv. Ezen belül az állami finanszírozású lakások tervszámának növekedése 93 százalék. S bár a tervek teljesítésének adatai nem igazolták teljes mértékben az évtizedforduló éveinek optimizmusát (82 százalékban teljesül a fenti ötéves terv), az 1970-es években végül közel kétszer annyi lakás épül Budapesten mint az előző két évtizedben együttvéve, s ezeknek a lakásoknak már 76 százaléka lakótelepi. A hetvenes évek lakótelepeinek helykijelölését és kialakítását a fenti tényezők szabták meg: a mennyiségi hiány enyhítésére törekvő lakáspolitika, a fokozott mértékben központosított beruházások és a tömeges gyártásra alkalmas építési technológia. A fővárosnak a reájutó költségvetési keretekből a lehető legmagasabb lakásgyarapodást kellett kigazdálkodnia, ezért a lehetőségekhez mérten minimalizálnia kellett a lakások előállításának árait. Egy új lakótelepi lakás "fajlagos költségeit" a házgyári lakások előállításának standard (bár a vártnál magasabb és gyorsabban növekvő) árain túl három tényező befolyásolta: a lakótelepek elhelyezésénél szükségessé váló szanálások költségei, az új közlekedési és közmű beruházások, valamint a lakótelepi közintézmények építése. A közintézmények költségei viszonylag rugalmasan voltak alakíthatóak (csökkenthető volt az épületek mérete, halasztani lehetett, vagy egyszerűen el lehetett hagyni az egyes beruházásokat, - és ezekre a legtöbb telepen sor került), a másik két tényező viszont kikerülhetetlen, ráadásul ellentétes előjelű költség-változó volt. Olyan területeken, ahol magas bontási aránnyal jár az építés, alacsonyabbak a közmű-költségek, mert a meglevő alapközművek kapacitása kihasználható, beépítetlen területeken való építéskor viszont elkerülhetetlen az új alapinfrastruktúra megvalósítása. A hetvenes évek első felében inkább az utóbbi alternatíva bizonyult ésszerűnek a lakótelepek elhelyezésének kérdéseiben állást foglaló szakemberek és várospolitikusok számára. Részben, mert a város ekkor jócskán rendelkezett még viszonylag olcsón feltárható szabad területekkel, részben, mert nem vált még tömeges méretekben érvényesíthetővé az az elv, miszerint az elavult városrészek bontásával jelentősen csökkenthető a lakásigénylők száma is. A szanált területeken való lakótelepítés csak az évtized második felében kezd tömeges 9
10 méretekben kibontakozni a peremkerületek sűrűn beépült központjainak úgynevezett rekonstrukciójával. Ehhez az kellett, hogy az ésszerű költséggel közművesíthető beépítetlen területek lassan elfogyjanak, s hogy az úgynevezett szanálási arányszámot, vagyis az épülő és az előzően lebontott lakások még elfogadhatónak minősített arányszámát felemeljék. A kettő nyilván összefüggött, nem utolsó sorban úgy, hogy a szanálásos építkezéshez rendelkezésre kellett álljon az a lakásmennyiség, ahová a lebontott lakásokból a családokat át lehetett költöztetni. Mindez csak a hetvenes években volt lehetséges, amikor a beruházási javak hallatlan mérvű központosításával 5-6 éves átfutású, a korábbiakhoz képest óriás lakótelepek épültek: átlagban 5 ezer lakással, de hat lakótelep is ezer lakással. A lakótelepi lakások közül csak 4 százalék épült a központi fekvésű városrészekben, 40 százalék az átmeneti övezetben, 56 százalék pedig már a peremkerületekben, hiszen nemcsak a szabad területek, hanem a lakásgazdálkodás és az építéspolitika szempontjából haszonnal bontható városrészek többsége is itt volt található. A hetvenes évek telepeinek beépítési és építészeti karakterét a nagypaneles építési mód határozta meg. Az alkalmazott típusok száma jelentősen növekszik a házgyárak megjelenésével, ez azonban nemigen teszi változatosabbá a lakótelepeket, mivel egy-egy lakótelepen belül továbbra is általában 2-3 típust alkalmaznak. Ekkor már valóban a technológia diktálja a városképet, a lakóépület-tervezés a kivitelező által meghatározott típusok adaptálásából áll. Az építés, az üzemeltetés valamint a telekkihasználás racionális szempontjait követve a 10 emeletes sávház válik uralkodóvá, gyakran 5-nél, sőt, esetenként 10-nél több lépcsőházzal. A lakóházak illetve a telepek növekedésével nagyobbakká válnak a "szomszédsági egységek", s noha a beépítési normatívák tanúsága szerint (pl. lakás/ha) ezek a lakótelepek sűrűbben épültek mint a korábbi évtizedekéi, az egybefüggő zöld-és szabad területek nagyobbakká váltak. Látványosan növekszik a közintézmények nagyságrendje is, s ezek is típusépületekként és többnyire előre gyártott szerkezettel épülnek. Érthető módon megváltozik ezért nemcsak a középületek, hanem a közművek, utak, zöldterületek tervezésének jelentősége is. Alárendelt helyzetűből a lakásépítéssel egyenrangú tényezővé válnak, és különböző beruházói, kivitelezői, üzemeltetési érdekeket közvetítve nagyban befolyásolják a lakótelepek terület-felhasználási és beépítési rendjét. Az 1970 után épült lakótelepek beépítési típusainak különbsége már nem a kisebb épületcsoportok konfigurációjából, hanem a lakótelepek egészét átfogó kompozíciós sajátosságokból adódik. A szabad, beépítetlen területeken megvalósult nagy telepekre a hierarchikus szervezés jellemző. Ezeknél a lakóépületek csoportosítását, a külső terek rendszerét, a közintézmények és a zöldterületek elhelyezkedését szabadosan meghatározott és következetesen végigvitt centrális szervezésű formai elv rendezi. Bármennyire is a túlhatározottság érzetét keltik ezek a telepek, a kisebb épületcsoportok, térközök még itt a legjobban fogalmazottak, építészetileg megoldottak (Újpalota, Békásmegyer II.). A többi lakótelep közül leginkább még a nagyobb és viszonylag rövid idő alatt épült telepeknél érvényesült egységes koncepció (Kőbánya Újhegy, Újpest I., Kispest Állami telep). Ezeknél a nagyobb szomszédsági egységeket, ismétlődő épületcsoportokat többnyire egy főtengely (főút vagy gyalogos utca) fűzi fel, s a közintézmények vagy e tengelyeken, vagy a lakóépületcsoportokhoz rendelve sorolódnak. A lakótelepek többségének beépítése rendszertelen. Ennek oka, hogy építésük rendszerint elhúzódott, és több ütemben valósult meg. Kisebb-nagyobb mozaikokból épültek össze, s ezeket a mozaikokat egy-egy lakóépület-típus, vagy normatíva-évjárat jellemzi. Ezek közül azok a telepek a leginkább változatosak és sokszínűek, amelyek általában a külső kerületek központjainál jöttek létre, ahol az átépítés évtizedekig húzódott (Óbuda, Csepel, Pesterzsébet, 10
11 stb.). Ezeknél nemcsak a történeti utcarendszer módosította a hetvenes évek szokásos beépítési rendjét, hanem azok a kisebb "zárványok" is, amelyek az 50-es és a 60-as években épültek. De sajátos képződményei a budapesti lakótelepítésnek azok a lakótelepaggregátumok is, amelyek javarészt nem a 70-es években épültek, mégis egy hetvenes évekbeli beruházás eredményeként váltak befejezetté, s az évtized telepeinek nagyságrendjét közelítő hatalmas egységgé (Angyalföld, Üllői út, stb.). E lakótelep-csoportok létrejöttét nyilvánvalóan a korábban épült telepek infrastrukturális kapacitásának kiaknázásával magyarázhatjuk. Az állami lakótelepek lakásainak összetétele a hetvenes években tovább javult. Az egyszobás lakások aránya jelentéktelenre csökkent. Emelkedett a lakások komfortszínvonala és felszereltsége, általánossá vált a központi ill. távfűtés. Nagyságuk és beosztásuk azonban meglehetősen egyneművé vált. Az időszak jellemző lakástípusa a másfél, a kettő és a két és félszobás, s a kötelező átlag az 53 négyzetméter volt, ami a hatvanas évekhez képest nem jelentett különösebb előrelépést. A nagyobb lakások irányába eltolódó, kedvezőbb lakásösszetétel csak a magánerős telepeken jöhetett létre, ahol nemcsak a beruházó és a kivitelező (illetve tervező) intézmények, hanem a leendő lakosok érdekei (például fizetőképes kereslete) is érvényesülhettek. A beruházó, a kivitelező és a tanácsi hatóságok érdeke egyaránt az épített lakásszám növelése volt. Ez a lakások minőségének csökkenéséhez vezetett: a hetvenes évek végére természetessé vált a hibás lakások átvétele és a hibák későbbi (a lakók beköltözése utáni) kijavítása. A hibátlan kivitelezés fogalma gyakorlatilag ismeretlenné vált. A hetvenes évek lakótelepeinek társadalmi összetételét elsősorban az időszak lakáselosztási politikája határozta meg. Az 1971-es lakásrendelet ugyanis lényeges változást hozott: az állami beépítésű lakások különböző finanszírozású és elosztású változatait meghatározott jövedelemszinthez, illetve szociális helyzethez kötötte. A szociális ismérvek közül az egyik döntő szemponttá a gyerekszám vált. A lakótelepek formájában megvalósuló koncentrált állami lakásépítés így egyrészt társadalmi értelmű, másrészt demográfiai jellegű elkülönülés (szegregáció) okozójává vált. Azáltal, hogy a lakáskiutalásoknál - főként az évtized elején - az alacsony státuszú rétegek (szanáltak, alacsony jövedelműek) kerültek előtérbe, olyan lakótelepek alakultak ki, amelyek népességük státuszát tekintve elmaradnak a város és a legtöbb lakótelep átlagától is. A többgyerekesek preferálása pedig - ami az évtized második felében válik meghatározóvá - erősítve a társadalmi elkülönülést, demográfiai szegregációhoz vezetett. A területi elkülönülés tendenciáit fokozza, hogy mint láttuk, a 70-es évek nagy lakótelepei, amelyeken a fenti tendenciák érvényesültek, javarészt a város peremterületein épültek, ami jelentősen csökkentette az ottani lakások piaci értékét, és ezáltal korlátozta az ott élők (nagyobb valószínűséggel az alacsonyabb státuszúak) lakáspiaci mobilitását. E lakótelepek egyoldalú társadalmi és demográfiai struktúrája, lakásaik kedvezőtlen piaci helyzete, valamint az ideköltöző népesség lokális kötődését nagyban gátló újszerű beépítés együttesen eredményezhették, hogy a hetvenes évek végétől egyre nagyobb számban jelentkeztek publicisztikában és a szaksajtóban egyaránt a lakótelepeket bíráló írások. A demográfiai szegregáció a nyolcvanas években a lakásmobilitás fokozódásával csökkenhetett, a társadalmi azonban feltehetően nem, tekintettel a lakótelepek differenciált lakáspiaci leértékelődésére. A nyolcvanas évek lakótelepei A nyolcvanas évek elején alapvető fordulat következik be a lakáspolitikában: az állami lakásépítés aránya drasztikusan csökken, a magánerős lakásépítésé növekszik. A fővárosban - mivel itt a hetvenes években még az állami lakásépítés dominál - ez drasztikus változást jelent 11
12 a lakásépítési konstrukciók arányaiban. Paradox módon azonban ez az építészeti kialakításban nem jelent érzékelhető változást: tovább nő a lakótelepi lakások aránya. Ez elsősorban a beruházási folyamat lassúságának, és a házgyárak piaci folyamatok iránti érzéketlenségének a következménye. Az között épült lakótelepek jelentős részét még a hetvenes évek elején tervezték, és a nyolcvanas évek elején tervezett lakótelepek is javarészt az előző évtized típusválasztékából álltak össze. A fővárosban évente épített lakások száma valamelyest csökkent, ez azonban nem hozta magával a beépítési módok és a kivitelezői struktúra jelentős változását, mivel a magánerő fokozott bevonásával, OTP beruházásban épülnek tovább lakótelepek. A drasztikusan növekvő lakásárak és a mélyen szubvencionált lakások arányának csökkenése a VI. ötéves terv végére azután oda vezetett, hogy a lakótelepi lakások iránti minőségi elvárások növekedtek mind a lakások nagyságát és beosztását, mind kiviteli és építészeti színvonalát illetően. A lakótelepek presztízsveszteségét jelezte a közvélemény és a sajtó negatív kritikája, és a lakótelepi lakások értékének relatív csökkenése a lakáspiacon. (Mindezeket a folyamatokat alátámasztotta az 1985-ben Újpalotán végzett szociológiai vizsgálat is.) Ezzel a folyamattal időben egybeesett a modern építészeti ideológia helyességét megkérdőjelező építészetelméleti irányzatok magyarországi térhódítása. Míg az egyedi magánerős lakásépítésben ennek hatása szinte azonnal jelentkezett az állami építőiparban a változások csak a 80-as évek közepétől érzékelhetők számottevően a kivitelezett épületeken, jóllehet nyilvános és szakmai körökben egyaránt gyakran elhangzok a változtatások igénye már az évtized elejétől. Az építési területek kiválasztásában döntő jelentőségűvé válik a kedvező szanálási - értsd: bontási - arány. Ennek következtében az épülő lakótelepek egyre kijjebb szorulnak a külső szabad területekre, ahol sokszor már nemcsak az alapközművek hiánya, hanem a kedvezőtlen alapozási adottságok is gondot okoztak. Számos - részben már megtervezett - lakótelep kimarad a tervből a nagy bontási arány miatt. Az időszak végén emiatt több helyen feloldják az építési tilalmat és a meglévő állapotnak megfelelő övezetbe sorolják át a területet. Számos esetben történik kísérlet a tervezők és beruházók részéről emberléptékűbb lakótelepek létrehozására (alacsony szintszám, utcák létesítése, a meglevő környezethez való alkalmazkodás, stb.) Ezek azonban általában meghiúsulnak (pl. Kaszásdűlő, Gazdagrét) Jellemzővé vált a régi lakótelepek bővítése részben a lakótelephez kapcsolódó szórvány területeken, részben a meglévő területek intenzifikálásával, besűrítésével. Ezek az utólagos beépítések általában esetlegesen illeszkednek a régi lakótelepekhez. A lakótelepi lakásstruktúra vonatkozásában a VI. ötéves terv nem sok változást hozott a hetvenes évekhez képest: a lakások változatlanul összkomfortosak, nem nőttek a minimálisra méretezett mellékhelyiségek. A lakások átlag alapterülete nem változott számottevően. A lakások beosztása egy-két új típus esetében javulást mutat: a lakások étkezővel épültek, és a fekhelymentes nappali érdekében nő a hálószobák száma, ez azonban (változatlan alapterület mellett) a szobák méretének csökkenését, a félszobák általános elterjedését eredményezi. A nyolcvanas évek elejétől az iparosodott építési technológiákkal szembeni elvárások megnövekedtek. 12
13 A hetvenes évek energia válságának hatására új hőtechnikai szabványok lépnek életbe. Ennek betartása a házgyáraknak egyre nehezebb: fokozni kell a panelek hőszigetelését, az ablakok légzárását. Az évtizedek során megkérdőjeleződtek a lapos tető előnyei. A magas tetős panelház, ami a 70-es években még iróniának számított, a nyolcvanas évek második felére polgárjogot nyert. A fokozódó minőségi követelmények persze nehezen egyeztethetők össze a házgyáraktól megkívánt relatíve alacsony árakkal és az alacsony technológiai fegyelemmel. Mindez ellentmond az egyre kevésbé kedvező ökológiai pozícióban lévő építési területek csökkenő presztízsértékének is. A városrendezési és építészelméleti változások a 80-as évek második felében folyó beruházásoknál már éreztették hatásukat. A magánerő fokozott bevonása a lakásösszetételt is egyre kedvezőbben befolyásolta, bár a nagyobb lakótelepi lakások iránti fizetőképes keresletnek korlátjai voltak. A 80-as években épült lakótelepek demográfiai szegregáltsága a 70-es évekéhez hasonló maradt, a társadalmi szegregáltság azonban a magánerő szerepének növekedésével csökkent, hiszen az építtetők kiválasztódásánál elsősorban a fizetőképes kereslet dominál. Összefoglalás A második világháború utáni fővárosi lakásépítés többsége lakótelepi formában létesült. A lakótelepek főbb adatai a következők: Lakásépítés Ebből lakótelepi lakás N % , , , , , végén összes lakásszám Budapesten , ennek 30,8%-a volt lakótelepen. Ekkor a fővárosban 105 lakótelep volt, melyek nagyság szerinti megoszlása a következő: Lakótelep Összesen: lakásig lakásig lakásig lakásig lakás felett db % ,8 24,8 38,1 9,5 4,8 Ezek a lakótelepek a budapesti lakásállomány számottevő javulásához döntő mértékben járultak hozzá, ugyanakkor jellegüknél fogva új típusú problémákat indukáltak és a lakáshiány felszámolására nem bizonyultak alkalmasnak. Az adatok arra is rávilágítanak, hogy a fővárosi lakások közel egyharmada lakótelepi. 13
14 A hatvanas-hetvenes években kialakult beépítési formák megváltoztatásának, emberibb léptékűvé tételének szükségességét hangsúlyozták a korábbi településszociológiai vizsgálatok eredményei, amelyek azt bizonyították, hogy a lakóhelyi integrációt a meglévő lakótelepek nem segítették elő kellőképpen. A városszerkezethez harmonikusan alkalmazkodó beépítési formák, az igénystruktúrának megfelelő lakásösszetétel és a magas színvonalú építészeti-technológiai minőség elérése a telepszerű építkezésben csak egy-két helyen valósult többé-kevésbé meg, a nyolcvanas évek második felében. 14
15 2. A budapesti nagy lakótelepek jellemző folyamatai az elmúlt évtizedben A rendszerváltozás nyomán, a demokratikus piacgazdaság viszonyainak kialakulásával a politikai és az ezzel összefüggésben a gazdasági feltételrendszer a lakótelepek viszonyrendszerében is gyökeres változásokat hozott, elsődlegesen a gazdasági szempontok, az ezzel összefüggő társadalmi hatások, és nem utolsó sorban, de az előbbiek következményeként a fizikai környezet alakulásában is. Politikai és gazdasági tendenciák A politikai rendszer változásával járó új fejlemény a korábbi állami tulajdon, a központosított döntéshozás megszűnése volt. Ennek során jellemző volt, hogy - egészen a kilencvenes évek legvégéig - a demokratikus állam a lakásellátásban korábban felvállalt feladatait a rendszerváltozás során nem vállalta többé, a lakásépítést lényegében piaci alapon megvalósítandó feladatnak tartotta, és saját tevékenységében nem kívánt érdemi szerepet vállalni. Jól jellemzi a helyzetet, hogy - kormányoktól, és azok politikai beállítottságától függetlenül - a lakásügy rendszerint 3-4 minisztérium tevékenységi köréhez is tartozott, de a közöttük való koordináció - a kilencvenes évek elejének meglehetősen erőtlen, ezért lényegében kudarcba fulladó koordinációs kísérletétől eltekintve - elsikkadt, azt lényegében senki sem vállalta fel, így a lakásügyben igen kevés érdemi előrelépés volt megfigyelhető. A korábban állami bérlakás-vagyon, a közterületek az első körben az önkormányzatok tulajdonába kerültek, éppúgy, mint a jelentősebb közszolgáltató vállalatok. Budapesten sajátos viszonyokat eredményezett a kétszintű önkormányzati rendszer olyan megalkotása, amely a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat egyenrangúvá tette, eltérő hatáskörrel, ami a vagyonátadás során is megnyilvánult. A Fővárosi Önkormányzat tulajdonába és illetékességi körébe kerültek ugyanis általában - és sok lakótelepet is érintően - a főútvonalak, míg a nem összvárosi jelentőségű mellékutcák, közterek, parkok, és a korábban állami bérlakások is jellemzően a kerületek tulajdonává váltak. A lakótelepek helyzetének (is) meghatározó eseménye volt az önkormányzati bérlakások privatizációja a bentlakók számára. Az új kormányzat politikai indíttatású, társadalomfilozófiai és gazdasági érvekkel is alátámasztott törekvése volt a tulajdonosi tömegek létrehozása, és ennek jó eszközéül kínálkozott - és az érintettek törekvéseivel is találkozott - az önkormányzati bérlakások igen kedvezményes áron való értékesítése a bentlakó bérlők számára. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az állam, mint korábbi tulajdonos a jelképes áron való eladással mentesült a fenntartás terhei alól, ami a korábbi új építésre koncentráló, és a felújításokat, a rehabilitációt háttérbe szorító politika, az egyre nagyobb mértékben elmaradó felújítások tömege mellett kezelhetetlen problémacsomagot jelentett volna. Mindez az új kistulajdonosok vállára szakadt, akik tömegesen vállalták a később jelentkező terhek rizikóját a rövid távon elérhető vagyoni előnyökért cserébe, gyakran anélkül, hogy tudták volna, mit vállalnak magukra. A folyamat során Budapest eredetileg mintegy a teljes lakásállomány 50 %-át kitevő bérlakás-állomány aránya 10 % alá csökkent, és leginkább az elavult, komfortnélküli substandard lakások maradtak az önkormányzatok 15
16 nyakán, a bennük élő, társadalmi szempontból legtöbbször többszörösen is hátrányos helyzetű bérlőkkel. A lakótelepi privatizáció arányairól pontos képet a évi népszámlálás nyomán lehet majd alkotni, feltételezhető, hogy a privát tulajdonú lakások aránya nagyjából egyenes arányosságban áll a lakótelep presztízsével, a kevésbé preferált lakótelepek esetében 80 % körülire tehető. Sajátos jelensége volt még a lakásprivatizációnak a másodlagos privát bérlakás-piac kialakulása: az új tulajdonosok nagy számban racionalizálták lakásmódjukat, és pl. egyes új lakástulajdonosok (rendszerint családtagok) összeköltözésével bérbe adható lakások szabadultak fel. A jelenség mértékére - tekintettel arra is, hogy a bérbeadás e típusa a viszonylag kedvezményes adózás ellenére nagymértékben rejtve marad a hatóságok elől - legfeljebb becslések állhatnak rendelkezésre. A kérdéskör szakértői a privát lakásállományon belül általában %-ra teszik a bérbe adott magánlakások arányát. Vélhetően a lakótelepeken is legalább ekkora az arány, hiszen a tulajdonosok rendszerint a nagyobb, magasabb presztízsű lakást használják, és az alacsonyabb presztízsűt adják bérbe, és ebben a körben a lakótelepi lakások nagyobb része inkább az utóbbiakhoz tartozik. A lakásprivatizáció sajátossága volt a lakótelepeken az is, hogy az egyes, társasházzá alakított épületekhez az önkormányzatok csak igen csekély - az épület méretét körben kb. 1 m-rel meghaladó - területrészt értékesítettek, így a közterületek nagyobb része - előkertek, közparkok, parkolók, maradék zöldfelületek - önkormányzati tulajdonban maradtak. A piacgazdaság létrejöttének másik, a lakótelepeket érzékenyen érintő vonulata a közszolgáltatások ártámogatásának gyors ütemű leépítése, a piaci ármechanizmusok bevezetése volt, amelynek nyomán a rezsiköltségek drasztikusan megemelkedtek, országos átlagban, összehasonlító árakon a korábbi árak 4-5-szörösére. A lakótelepek vonatkozásában ez a legsúlyosabban az energetikai szolgáltatásokat érintette, és ezen belül különösen hátrányos a távhőszolgáltatásba bevont lakások tekintetében. Az iparosított épületek egy - nagyobbik - részét ugyanis még az 1973-as olajválság előtti időszakban tervezték, így hőszigetelésük messze elmarad a kívánatostól, ugyanakkor a rohammunkában, költségminimalizálással megvalósult épületgépészeti rendszerek a fűtés szabályozását aligalig teszik lehetővé. Így az energiapazarlás alacsony színvonalú, de fajlagosan is drága szolgáltatással párosul, és tovább rontja a helyzetet a távfűtés költségszámításának hagyományosan alkalmazott metódusa is. Tekintettel arra, hogy a lakótelepek lakosságának jelentős része a viszonylag szerényebb jövedelmű társadalmi rétegekből áll, lakótelepenként különböző, de egyes területeken nagyon magas a fizetési elmaradások összege, nem csak a távfűtés, de valamennyi kommunális szolgáltatás tekintetében. Az elmúlt évek jogszabályalkotó munkája csekély javulási lehetőséget eredményezett e tekintetben, hiszen a tényleges javuláshoz a gépészeti rendszerek - gyakran egyébként is esedékes - felújítása, gyakran teljes cserével járó korszerűsítése lenne szükséges, ehhez azonban a tulajdonosok nem rendelkeznek megfelelő tőkével, és bankszféra sem lát jó üzletet ezeknek a - becslések szerint %-os költségmegtakarítást, így néhány éves megtérülést eredményező - beavatkozásoknak a finanszírozásában. A lakótelepen gazdasági trendjeihez tartozik, hogy a korábban meglehetősen homogén gazdasági szerkezet - alvóváros közszolgáltatásokkal, alapfokú közintézményi és kereskedelmi ellátással - a szabad vállalkozások lehetőségek megnyílásával robbanásszerűen, de elaprózódottan, kisvállalkozásokkal, kevéssé tőkeigényes megoldásokkal színesedett. Tekintettel azonban arra, hogy a gazdasági tevékenységek gyakorlói legnagyobb részben az egyéni vállalkozók köréből adódnak, akiknek legtöbbször a lakásuk jelenti a telephelyüket, és alig foglalkoztatnak munkavállalókat, mindez csak kis részben oldotta az alvóváros jelleget. 16
17 Jellemző volt viszont a kiskereskedelem viharos sebességű megjelenése a lakótelepeken, esetenként minden lehetséges helyiséget ilyen célokra használva. Ezzel párhuzamosan a nagyobb kiskereskedelmi hálózatok is megjelentek, javítva a kínálatot, az ellátást, és esetenként nagy kereskedelmi létesítmények, bevásárlóközpontok is épültek. Új társadalmi jelenségek A rendszerváltozás politikai, gazdasági változásai a társadalom szerkezetében is változásokat eredményeztek, és ez a lakótelepeken sem maradt változások nélkül. Természetesen ilyen vonatkozásban is szem előtt tartandó, hogy a lakótelepek eredendően társadalmi összetétel szempontjából szintén sokfélék voltak. Ebben közrejátszott a lakótelep presztízse - amely egyebek mellett részben a területi elhelyezkedéstől, a lakásösszetételtől, és döntő mértékben az eredeti tulajdonviszonyoktól függött -, és a lakáshoz jutás lehetséges módja is az adott területen. E változások - tekintettel arra, hogy a rendszerváltozás időszaka éppen az évi népszámlálás időszakával esett egybe, és a következő népszámlálás eredményei, amelyek elemezhetők lesznek, 2002-re várhatók, a lakótelepekre vonatkozó átfogó célvizsgálat pedig az elmúlt tíz évben nem történt - adatokkal nehezen alátámaszthatók, inkább másodlagos következtetések, más felmérések eredményeiből levezetett hipotézisek, amelyek értelemszerűen vitathatók. A rendszerváltozás után jelentkező társadalmi polarizáció a lakótelepek társadalmi folyamataiban is jelentkezett. A javuló anyagi helyzetű rétegek családjai gyakran elhagyták kinőtt lakótelepi lakásukat, és magasabb presztízsű területre, jobb lakásba költözött. Főként Budapesten távolabbi, nem magas presztízsű településeken érzékelhető a másik típusú szuburbanizáció jelensége is: az alacsonyabb társadalmi státuszúak egy része - nem bírván fenntartani az igen magas rezsiköltségű panellakást - eladja lakását, a pénz egy részéből Budapesttől távolabb rosszabb minőségű, olcsóbb fenntartású, igénytelen házat vesz, majd a pénz fennmaradó részét felélve, munkalehetőség híján a helyi önkormányzatnál jelentkezik szociális segélyért, ellátásért. Ennél is problematikusabbak azok a csoportok, amelyek, mivel nem tudják kiegyenlíteni közüzemi számláikat, a közös költséget, helyben maradva hatalmas tartozásokat halmoznak fel, amelyek gyakran az egész társasházi közösség számára a közszolgáltató retorziójával fenyegetnek. Viszonylag stabilnak tekinthetők a középrétegek, akiknek a lakásváltoztatásra nincs módjuk, illetve szándékuk, de jövedelmük lehetővé teszi a terhek fizetését. Már között megfigyelhető volt a lakótelepeken a kezdetben meglehetősen magas gyerekszám csökkenése, amely az egykori beköltözők gyerekeinek tömeges kirepülésével feltehetően az elmúlt évtizedben tovább fokozódott. Említésre érdemes ugyanakkor, hogy a fenti időszakban a lakótelepek társadalmi összetétele általában és átlagosan nem romlott, hanem inkább kissé javult, és feltehető, hogy mivel üresen álló lakások ma sincsenek a lakótelepeken, és az egy, másfél, kétszobás lakások jelenleg is megfelelőek pl. egyedülállók, vagy gyermektelen, esetleg kisgyermekes házaspárok számára, a megüresedő lakások új tulajdonosai, bérlői jellemzően nem rontják a kialakult helyzetet. Tekintettel azonban arra, hogy a gyermekkorúak létszámának jelentős csökkenése következett be, az elmúlt évtizedben számos helyi konfliktus forrásául szolgált a kihasználatlanná vált óvodák, általános iskolák bezárása, az épület más célra való hasznosítása, ami kivívta a szülők, használók ellenkezését. A magánbérlők számával és arányával együtt egyes - rendszerint közepes, vagy annál kissé alacsonyabb presztízsű - lakótelepeken a külföldi bérlők is megjelentek. Tekintettel azonban arra, hogy többségükben rendszerint hosszú távon Magyarországon tartózkodó, szolid 17
18 életvitelű, nem egy tömbben való etnikai csoportokról lehet tudni, ez a jelenség egyelőre nem jár különösebb társadalmi konfliktusokkal. A lakótelepeken a kezdetektől fogva - részben a mai napig is - a legfontosabb problémák közé tartozott a társadalmi együttélés, a lakóközösségek hiánya, a viszonylag gyakran változó bérlők - leggyakrabban diákok, egyedülálló felnőttek, fiatal házaspárok, vagy néhány hónapig, évig Budapesten tartózkodó külföldiek - pedig nem segítik a közösség alakulását, de a különösebb rendzavarástól eltekintve nem okoznak nagyobb problémát a társasházak életében. Fizikai környezet A lakótelepek fizikai környezete az elmúlt évtizedben csak kisebb mértékben változott, bár nemegyszer látványosan. A kilencvenes évek elején, a mindent újragondolunk lázában nemegyszer felmerült a lakótelepek problémaköre is, leginkább a le kellene őket bontani, hiszen előbb-utóbb úgyis összedőlnek megjegyzések szellemében. Ennek alapja egyrészt a kétségtelenül meglévő városszerkezeti másság, és az ezzel együtt járó monotónia, másrészt viszont az a félreértés volt, miszerint a lakótelepek épületszerkezeteit ötven évre méretezték, utána tehát életveszélyesség válhatnak. Az időközben elvégzett kevés számú statikai vizsgálat mellett egyes havária helyzetek - pl. a Békásmegyeri lakásrobbanás - is azt igazolta, hogy bár az építéskor rohammunkában elkészített panelkötések gyakran mutattak kisebb korrózió-nyomokat, tömeges tönkremeneteltől, összedőléstől nem kell tartani, sőt, a vasbeton dobozszerkezetek jobban ellenálltak a nagymértékű igénybevételeknek, mint a hagyományos épületszerkezetek. Beigazolódott az is, hogy a fennálló szerkezeti hibák, hiányosságok kisebb beavatkozásokkal utólag is jól javíthatók, így a panelépületek élettartama megfelelő beavatkozásokkal beláthatatlan ideig - sok évtizedig - hosszabbítható. A részleges bontásokat ezek után legfeljebb városképi, esztétikai okok indokolhatták volna, a meglévő épületek értéke, a kereslet a lakások iránt azonban ezeket illuzórikussá tette. Az alapvető, nagy beruházásokkal járó, nehezen változtatható tényezőket tekintve a lakótelepek fizikai környezete csak kissé változott. A kisvállalkozások szaporodásával a spontán fejlődés jegyében számos üzlet nyílt a lakóépületek földszintjén, a közterületekre igen sok viszonylag olcsón, gyorsan felállítható pavilon került, és megszaporodtak a különféle reklámtáblák, reklámfelületek. A nagyobb új beruházásokat általában a kereskedelem előretörése jellemezte. Mindez rendszerint átfogó tervek nélkül, meglehetősen koordinálatlanul valósult meg, és bár kétségtelenül oldotta a telepek nagy, egyforma épületeinek monotóniáját, az olcsón és igénytelenül megvalósult épületek kavalkádja az igénytelenség, az átgondolatlanság monotóniáját hozta magával, egyfajta esztétikai környezetszennyezést okozva. Mindezek mellett a lakóépületek állaga fokozatosan és folyamatosan romlott, hiszen a 25 éves felújítási ciklus végén a lakóknak rendszerint nincs pénzük jelentősebb külső, vagy épületgépészeti felújításokra, a beavatkozások rendszerint a nélkülözhetetlen minimumra szorítkoznak. Közrejátszik ebben az a jogszabályi előírás is, amely a magántulajdonos jogainak védelme érdekében a társasházak jelentősebb beavatkozásához szükséges döntésekhez lényegében teljes egyetértést követel meg a tulajdonosok között, ami egy-egy társasházként működő épület több tucat, esetenként tulajdonosa esetén rendszerint eleve működésképtelenné teszi a lakóközösséget. Az önkormányzatok tulajdonába került közterületek állaga, esztétikai minősége egyaránt romlott. Források hiányában csak kevés helyen került sor a huszonöt-harminc évvel ezelőtt, és eredetileg sem magas színvonalon megépített parkok, játszóterek, parkolók felújítására, a zöldfelületek gondozására, szépítésére, valamint a burkolt felületek átfogó megújítására. Mindez együttesen a legtöbb nagy lakótelepen az igénytelenség, az elhanyagoltság általános 18
19 képét mutatja, rossz benyomást keltve az ott élőkre, odalátogatókra, és fokozva az átlagosnál gyakrabban megfigyelhető vandalizmust is. Nem javítja a helyzetet a személygépkocsik számának a nyolcvanas évek végétől rohamos mértékű szaporodása, amely a parkolás terén okoz nehezen enyhíthető gondokat. Az eredeti beruházás időszakában ugyan a normatívák minden lakáshoz előírták egy gépkocsi elhelyezésének megoldását, tekintettel arra, hogy akkoriban az adott társadalmi közegben ez túlzottan előrelátó igénynek tűnt, a minél több lakás építését szorgalmazó intenzifikálások gyakran a normák be nem tartásához vezettek. Nemegyszer tapasztalható volt az is, hogy a nem kellően előrelátó tervezés, beruházás a lakástól távoli, félreeső helyeken biztosította a parkoló felületeket, ahol azonban a gépkocsi-tulajdonosok biztonsági okokból nem szívesen hagyják autóikat. Gyakori jelenség ezért, hogy az autótulajdonosok a gyalogos közlekedést, vagy a zöldfelületek megközelítését nehezítő módon szabálytalanul parkolnak azért, hogy járművüket viszonylagos biztonságban, az ablak alatt, vagy a bejárat közelében hagyhassák. Mindez természetesen a gyakran egyébként is elhanyagolt zöldfelületek rovására megy, rontva a lakótelep fizikai környezetét, az ott élők életminőségét. Csak esetenként figyelhető meg olyan új épületek, környezeti elemek, utcabútorok elhelyezése, amelyek gazdagítják a városképet, és javítja az ott lakók közérzetét, a környezetüket is szervezve. Összefoglaló helyzetkép A nagy lakótelepek helyzete az elmúlt évtizedben nem vált egyszerűbbé, sőt, bár a helyzet rendszerint nem vált tragikussá, az esetek nagy részében - számolva azzal is, hogy minden lakótelep más és más adottságokkal rendelkezik - inkább romlott a polarizálódó társadalmi, gazdasági viszonyok között a lakótelepek jelentős része egyre kevésbé felel meg a széles társadalmi rétegek igényeinek, ami viszont a jövő tekintetében akkor is beavatkozásokat igényel, ha a helyzet egyelőre rendszerint csak rossz, de nem tragikus. Tekintetbe véve azonban azt is, hogy a budapestiek csaknem egyharmada lakótelepen él, a probléma megoldásának megkezdése nem tűr halasztást, hiszen a lakótelepek rehabilitációja olyan hatalmas, sok résztvevő egyszerűen nem szervezhető munkáját jelenti, ahol, ha megvárnánk a komolyabb krízisjelek jelentkezését, a beavatkozások valószínűleg elkésettek lennének Óbuda Kaszásdűlő Római Békásmegyer Káposztásmegyer Újpest Középső-Józsefváros József Attila Kőbánya-Újhegy Kőbánya-Városközpont Kelenföld Lágymányos Őrmező Gazdagrét Vizafogó Kárpát utca Béke utca Füredi út Újpalota Centenárium Rákoskeresztúr Havanna Lakatos Kispest Pesterzsébet Csepel Budafok 19
20 A lakótelepek eltérő adottságait, és a részben ebből fakadóan eltérő társadalmi megítélést jól szemlélteti az az ábra, amely 27 nagy budapesti lakótelep fajlagos lakásárainak változását mutatja ki, között. A diagram magyarázatához tartozik, hogy az nyarán bekövetkezett oroszországi gazdasági válság nyomán világszerte lezajlott tőzsdekrach Magyarországon a jóval megbízhatóbb ingatlanpiacra terelte a befektetők jelentős részét, ami viszont gyors ütemű ingatlanár-emelkedést hozott magával. Mindez természetesen a lakótelepi árakra is kihatott, és a diagram jól mutatja, hogy a megnövekvő kereslet az értékképzés szempontjait is megváltoztatta. Az elmúlt évtizedekben ingatlanpiaci közhelynek számított, hogy a legdrágábbak a viszonylag belső fekvésű budai lakótelepek, és ezek közül is a Dunához közelebb fekvő, jó tömegközlekedéssel ellátottak. Sajátos ezért, ahogyan pl. a hagyományosan listavezető Római lakótelep lecsúszott a 3-4. helyre, míg a korábban a felső-középmezőnyben helyet foglaló, egyébként viszonylag rendezett, Külső-zuglói, metró közeli Füredi úti telep került az élre. Mindez a piac gyorsan, esetenként megalapozatlanul változó értékítéletének tudatában is azt jelzi, hogy a lakótelepek megítélése nem végleges, nem szilárd, ezért a lakótelepi goodwill erősítése, hosszú távú stabilizálása sürgető feladat. A nagymértékű szórást, az egyes telepek sajátos megítélését jól illusztrálja az a tény, hogy a legmagasabb kategóriába eső lakótelepek lakásárai nagyjából a budai zöldövezeti társasházi lakásokéihoz közelítenek, míg a legalacsonyabb áru, külső fekvésű, rosszabb megítélésű telepek összkomfortos lakásainak négyzetméterenkénti árai a belső kerületek komfort nélküli, vagy félkomfortos lakásainak fajlagos áraihoz hasonlítanak. 20
Az ingatlanpiac helyzete és kilátásai (2009. októberi felmérések alapján)
Az ingatlanpiac helyzete és kilátásai (2009. októberi felmérések alapján) A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2000 tavasza óta szervez negyedévenkénti felméréseket a vállalatok, az ingatlanfejlesztők és forgalmazók,
RészletesebbenFiatalabbra cserélnéd a meglévőt? - Ezekben a kerületekben esélytelen!
Fiatalabbra cserélnéd a meglévőt? - Ezekben a kerületekben esélytelen! 2016. május 31. 06:00 portfolio.hu A lakáspiac fellendülésével ismét egyre több új lakás épül, ennek ellenére az állomány megújulása
RészletesebbenNógrád megye bemutatása
Nógrád megye bemutatása Nógrád megye Magyarország legkisebb megyéi közé tartozik, az ország területének mindössze 2,7 százalékát (2.546 km 2 ) foglalja el. A 201.919 fős lakosság az ország népességének
RészletesebbenÓBUDÁN. www.faluhaz.eu
www.faluhaz.eu FALUHÁZ PROJEKT ÓBUDÁN Előzmények Az EU 2004. után csatlakozott új tagállamaiban, így Magyarországon is jelentős azon lakóépületek száma, amelyek elmaradott iparosított technológiával készültek,
RészletesebbenA lakáspiac alakulása
A lakáspiac alakulása 2010. november 10. szerda A magyarországi lakáspiacra vonatkozó helyzetértékelések 2008 és 2009 júliusa között felmérésről-felmérésre romlottak, azóta a megítélés hullámvasútra ült.
RészletesebbenLAKÁS: a hajléktól a lakástermékig egy kis elmélet: Miért különös portéka a lakás?
Lakásfogyasztás 29.12.1. LAKÁS: a hajléktól a lakástermékig egy kis elmélet: Miért különös portéka a lakás? létszükséglet kínálata rugalmatlan, lassan változik aránya a felhalmozásokban nagy a piaci információk
RészletesebbenA HALANDÓSÁG ALAKULÁSA
4. Az átlagos szülési kor egyenletesen emelkedett a kerületekben az utóbbi 15 évben, mérsékelt különbség növekedés mellett. Hipotézisünk úgy szól, hogy a kerületi átlagos szülési kor párhuzamosan alakul
RészletesebbenINGATLANPIACI KILÁTÁSOK
ORSZÁGOS ÁTLAGBAN VÁLTOZATLAN, BUDAPESTEN KISSÉ JAVULÓ INGATLANPIACI KILÁTÁSOK (A GKI 2013. OKTÓBERI FELMÉRÉSEI ALAPJÁN) A GKI évente kétszer szervez felmérést a vállalatok, az ingatlanokkal foglalkozó
RészletesebbenRövidtávú Munkaerő- piaci Előrejelzés - 2015
Rövidtávú Munkaerő- piaci Előrejelzés - 2015 Üzleti helyzet 2009- ben rendkívül mély válságot élt meg a magyar gazdaság, a recesszió mélysége megközelítette a transzformációs visszaesés (1991-1995) során
RészletesebbenLAKÁSVISZONYOK, 1999 2003
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL LAKÁSVISZONYOK, 1999 2003 (ELŐZETES ADATOK) BUDAPEST, 2004 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2004 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai főosztályának
RészletesebbenAZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA
AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA Zsúgyel János egyetemi adjunktus Európa Gazdaságtana Intézet Az Európai Unió regionális politikájának történeti
Részletesebben10. A mai magyar társadalom helyzete. Kovács Ibolya szociálpolitikus
10. A mai magyar társadalom helyzete Kovács Ibolya szociálpolitikus Népességi adatok Magyarország népessége 2014. január 1-jén 9 877 365 fő volt, amely 1981 óta a születések alacsony, és a halálozások
RészletesebbenBudapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata
Budapest Főváros I. Kerület Ferencváros Önkormányzata Iktató szám: 61/2016. ELŐTERJESZTÉS a KÉPVISELŐ-TESTÜLET 2016. március 24-i ülésére Tárgy: Előterjesztő: Készítette: Budapest, I. ker. KÖZÉPSŐ-FERENCVÁROS
RészletesebbenAZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE. A munkát keresők, a munkanélküliek demográfiai jellemzői. Munkanélküliség a 2001. évi népszámlálást megelőző időszakban
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE A munkát k, a ek demográfiai jellemzői Munkanélküliség a 2001. évi népszámlálást megelőző időszakban A ség alakulásának hosszabb távú értékelését korlátozza az a körülmény, hogy a
RészletesebbenRövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2018
Rövidtávú munkaerő-piaci prognózis 2018 Összefoglaló Az adatfelvétel 2017 szeptember-október során került sor a Nemzetgazdasági Minisztérium és az MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Nonprofit kft. Rövidtávú
RészletesebbenA beavatkozási pontok bemutatása: 1. beavatkozási pont:
A beavatkozási pontok bemutatása: 1. beavatkozási pont: Mátészalka város belterületén több szám szerint 19 db telektömbben a hatályos településrendezési eszközök építménymagasság növekedést/növelést terveztek.
RészletesebbenINTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA BUDAPEST, VII. KERÜLET ERZSÉBETVÁROS FEJLESZTÉSÉRE
INTEGRÁLT VÁROSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA BUDAPEST, VII. KERÜLET ERZSÉBETVÁROS FEJLESZTÉSÉRE Budapest, 2008. június 1 Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 3 I. Erzsébetváros szerepe a településhálózatban...
Részletesebben2.2.3 Lakásviszonyok. Újonnan (1998-2002 között) épült lakások aránya 2002. Jelmagyarázat százalék 3.81-11.18 3.01-3.80 2.21-3.00 1.41-2.20 0.38-1.
2.2.3 Lakásviszonyok A lakáshelyzet Magyarországon 1999-2003 között jelentős mértékben javult, a 90-es évtized visszaesése megállt, a negatív tendenciák a lakásállomány mennyisége és minősége tekintetében
RészletesebbenTÁRSADALMI-GAZDASÁGI TRENDEK A NÉPESSÉG IDŐFELHASZNÁLÁSÁBAN*
A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI TRENDEK A NÉPESSÉG IDŐFELHASZNÁLÁSÁBAN* FALUSSY BÉLA A szerző az időfelhasználás alapvető szerkezeti változásait a társadalomban és a gazdaságban hosszú távon lezajlott meghatározó
RészletesebbenHelyzetkép 2013. július - augusztus
Helyzetkép 2013. július - augusztus Gazdasági növekedés Az első félév adatainak ismeretében a világgazdaságban a növekedési ütem ez évben megmarad az előző évi szintnél, amely 3%-ot valamelyest meghaladó
RészletesebbenVukovich György Harcsa István: A magyar társadalom a jelzőszámok tükrében
Vukovich György Harcsa István: A magyar társadalom a jelzőszámok tükrében (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Vukovich György Harcsa István (1998): A
RészletesebbenSTATISZTIKAI TÜKÖR 2012/42
2015. március Tartalom A GAZDASÁGI FOLYAMATOK REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI, 2013 STATISZTIKAI TÜKÖR 2012/42 VI. évfolyam 42. szám Bevezető...2 Összefoglalás...3 Gazdasági fejlettség, a gazdaság ágazati szerkezete...5
RészletesebbenICEG EURÓPAI KÖZPONT. Konvergencia a csatlakozó államokban
ICEG EURÓPAI KÖZPONT Konvergencia a csatlakozó államokban I. A felzárkózás három dimenziója Az Európai Unió bővítése és a csatlakozó államok sikeres integrációja az Euró-zónába megkívánja, hogy ezen gazdaságok
RészletesebbenLankadt a német befektetők optimizmusa
www.duihk.hu Sajtóközlemény Kiadja: Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK), Budapest Kelt: 2018. október 25. Sajtókapcsolat: Dirk Wölfer, kommunikációs osztályvezető T: +36 (1) 345 76 24, Email:
RészletesebbenKAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON
KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS
RészletesebbenBudapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány REFORMTÖREKVÉSEK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSBAN AZ EURÓPAI UNIÓS FORRÁSOK
RészletesebbenA nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Tolna megyében 2015.december december. okt. márc. máj. aug. szept. febr.
A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN 2017. DECEMBER Nyilvántartott álláskeresők száma és aránya 2017. december 20-án a Tolna Megyei Kormányhivatal Társadalombiztosítási és Foglalkoztatási
RészletesebbenELŐTERJESZTÉS a Képviselő-testület részére
Budapest Főváros IV. kerület ÚJPEST ÖNKORMÁNYZAT 1042 Budapest, István út 14. 231-3141, Fax.: 231-3151 mszabolcs@ujpest.hu ALPOLGÁRMESTERE ELŐTERJESZTÉS a Képviselő-testület részére Tárgy: Javaslat az
RészletesebbenGerlaki Bence Sisak Balázs: Megtakarításokban már a régió élmezőnyéhez tartozunk
Gerlaki Bence Sisak Balázs: Megtakarításokban már a régió élmezőnyéhez tartozunk A magyar gazdaság növekedési modellje az elmúlt években finanszírozási szempontból alapvetően megváltozott: a korábbi, külső
Részletesebben- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról
- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ i Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról, 2006. május 31. Napjaink gyorsan változó világában a munkahely megszerzése
RészletesebbenTársadalmi egyenlőtlenségek a térben
Prof. Dr. Szirmai Viktória Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Kodolányi János Főiskola, Európai Város és Regionális Tanszék, tanszékvezető, egyetemi tanár viktoria.szirmai@chello.hu Regionális tudomány
RészletesebbenVálságkezelés Magyarországon
Válságkezelés Magyarországon HORNUNG ÁGNES államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium 2017. október 28. Fő üzenetek 2 A magyar gazdaság elmúlt három évtizede dióhéjban Reál GDP növekedés (éves változás)
RészletesebbenRegionális egyenlőtlenségek: szakadatlan polarizálódás, vagy?
A magyar ugaron a XXI. században Regionális egyenlőtlenségek: szakadatlan polarizálódás, vagy? Kiss János Péter Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Regionális Tudományi Tanszék bacsnyir@vipmail.hu
RészletesebbenAndragógia 2009-2013 Oktatási szolgáltatás
Andragógia 2009-2013 Oktatási szolgáltatás, Infrastruktúra Andragógia 2009-2013 Oktatási szolgáltatás 5,00 4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 T F T F T F T F T F T F 6. 7. 8. 9. 10. 11.
RészletesebbenEnergetikai beruházások jelentősége Európában dilemmák és trendek
Energetikai beruházások jelentősége Európában dilemmák és trendek Gerőházi Éva - Hegedüs József - Szemző Hanna Városkutatás Kft VÁROSKUTATÁS KFT 1 Az előadás szerkezete Az energiahatékonyság kérdésköre
RészletesebbenErősnek lenni vs. erősnek látszani. Számháború a 2011-2012-es ingatlanpiacon
Erősnek lenni vs. erősnek látszani Számháború a 2011-2012-es ingatlanpiacon Ingatlanfejlesztés Építőipar A kettő nem létezik egymás nélkül! Ingatlanpiac a válság előtt Aranykor Tervezhető bérleti díjak
RészletesebbenBudapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy
AKTUALIZÁLÓ KIEGÉSZÍTÉS A TERÜLETI FOLYAMATOK ALAKULÁSÁRÓL ÉS A TERÜLETFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉRVÉNYESÜLÉSÉRŐL SZÓLÓ JELENTÉSHEZ 323 BEVEZETŐ Az első Jelentés a 2000. évben készült el és az Országgyűlés
RészletesebbenHELYZETE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐBELI TRENDJEI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN
A TUDÁSIPAR, TUDÁSHASZNÁLAT HELYZETE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐBELI TRENDJEI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN (VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ) Helyzetfeltáró és értékelő tanulmány A nyugat-dunántúli technológiai régió jövőképe
RészletesebbenBESZÁMOLÓ A TÁRSADALOM ÉS A GAZDASÁG FŐBB FOLYAMATAIRÓL*
JELENTÉS BESZÁMOLÓ A TÁRSADALOM ÉS A GAZDASÁG FŐBB FOLYAMATAIRÓL* A Központi Statisztikai Hivatal, a statisztikai törvénynek megfelelően, évente átfogó elemzést készít a társadalmi és gazdasági folyamatokról
RészletesebbenA válság hatása a budapesti agglomeráció társadalmi-gazdasági folyamataira
Dr. Váradi Monika Dr. Hamar Anna Dr. Koós Bálint A válság hatása a budapesti agglomeráció társadalmi-gazdasági folyamataira Budapest, 2012. április 26. MTA KRTK Fogalmi keretek Szuburbanizáció egy átfogó
RészletesebbenNyilvántartási szám: J/5674 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL MAGYARORSZÁG, 2007
MAGYARORSZÁG, 2007 Nyilvántartási szám: J/5674 KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL MAGYARORSZÁG, 2007 Budapest, 2008 Központi Statisztikai Hivatal, 2008 ISSN: 1416-2768 A kézirat lezárásának idõpontja: 2008.
RészletesebbenA HATÁROKON TÚLI MAGYARSÁG MEGMARADÁSI ESÉLYEI
SEBŐK LÁSZLÓ A HATÁROKON TÚLI MAGYARSÁG MEGMARADÁSI ESÉLYEI A környező országokban élő magyarok száma jelenleg mintegy 2,7 millióra tehető csaknem ugyanannyira, mint 1910-ben. Az első világháború előtti
RészletesebbenA december 31- i állapot szerinti az önkormányzat tulajdonában álló 1324 db-os
Tisztelt Képviselő-testület! A 2016. december 31- i állapot szerinti az önkormányzat tulajdonában álló 1324 db-os bérlakás állományból, 315 db lakás költségelven van bérbe adva, a teljes lakásállomány
RészletesebbenFENNMARADT, DE NEM ERŐSÖDÖTT AZ INGATLANPIACI DERŰLÁTÁS (A GKI 2015. OKTÓBERI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI)
FENNMARADT, DE NEM ERŐSÖDÖTT AZ INGATLANPIACI DERŰLÁTÁS (A GKI 2015. OKTÓBERI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI) A GKI évente kétszer szervez felmérést a vállalatok, az ingatlannal foglalkozó cégek (fejlesztők,
RészletesebbenÚJ MEGOLDÁSOK A KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉSBEN KONFERENCIA HARKÁNY VÁROSFEJLESZTÉS KÖZLEKEDÉSFEJLESZTÉS PÉCSETT
ÚJ MEGOLDÁSOK A KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉSBEN KONFERENCIA HARKÁNY 2017. 11. 10. VÁROSFEJLESZTÉS KÖZLEKEDÉSFEJLESZTÉS PÉCSETT Hajdu Csaba okleveles településtervező, városrendezési referens PÉCS MEGYEI JOGÚ VÁROS
RészletesebbenELŐTERJESZTÉS. A Képviselő-testület május 25-i ülésére
GÖDÖLLŐ VÁROS POLGÁRMESTERE ELŐTERJESZTÉS A Képviselő-testület 2017. május 25-i ülésére Tárgy: Javaslat a Gödöllői Mesék Háza Óvoda II. sz. épületének 2017. évi felújítására (kiviteli tervezés és kivitelezés),
RészletesebbenA MODERN VÁROSOK PROGRAM KERETÉBEN MEGÚJUL A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KARÁNAK CAMPUSA.
2017. november 10-én írta alá a Pécsi Tudományegyetem és a ZÁÉV Építőipari Zrt. vezetése azt a szerződést, melynek értelmében a cég megkezdheti a pécsi orvoskar új épületének tervezését, majd felépítését
RészletesebbenA nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Tolna megyében 2015.szeptember szeptember. aug. dec. febr. júli.
A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN 2017. SZEPTEMBER Nyilvántartott álláskeresők száma és aránya 2017. szeptember 20-án a Tolna Megyei Kormányhivatal Társadalombiztosítási és Foglalkoztatási
RészletesebbenTársadalmi folyamatok Újpesten
2015. március 10 Társadalmi folyamatok Újpesten Lakónépesség 2004 óta növekszik, 2011-ben megelőzte az állandó lakónépességet Állandó népesség 2013-ban újra nőtt A népesség növekedés hátterében az átlagtól
RészletesebbenBUDAPEST FŐVÁROS TELEPÜLÉSRENDEZÉSI ESZKÖZEINEK BELVÁROSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁSA PINTÉR FERENC 2010.09.29.
BUDAPEST FŐVÁROS TELEPÜLÉSRENDEZÉSI ESZKÖZEINEK BELVÁROSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁSA PINTÉR FERENC 2010.09.29. A településszerkezeti terv felépítése I. Bevezető II. Jóváhagyandó munkarész A terv leírása Rajzi
RészletesebbenELŐTERJESZTÉS a Képviselő-testület részére
Budapest Főváros IV. kerület ÚJPEST ÖNKORMÁNYZAT 1042 Budapest, István út 14. 231-3131, Fax.: 231-3133 wintermantel.zsolt@ujpest.hu POLGÁRMESTERE ELŐTERJESZTÉS a Képviselő-testület részére Tárgy: Javaslat
RészletesebbenÚj építésű lakó ingatlanok piacának tendenciái, ezek hatása a fapiacra. Moskovits Pál Otthon Centrum Project Consulting Kft.
Új építésű lakó ingatlanok piacának tendenciái, ezek hatása a fapiacra Moskovits Pál Otthon Centrum Project Consulting Kft. Rövid piacfejlődési visszatekintés 1. 90-es évek első fele: - szuburbanizáció
RészletesebbenENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉS ÓBUDAI OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
ENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉS ÓBUDAI OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Beszerző intézmény neve és címe: Budapest Főváros III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat (1033 Budapest, Fő tér 3.) Település/Ország: Budapest
RészletesebbenTelepülésrendezési Tervének módosításához
Nagyecsed Város Településrendezési Tervének módosításához Teljes eljárás Előz et es t ájékoztat ási d okumen táció G a z d a s á g i t e r ü l e t e k - 2016 T ervező: Art Vital T ervező, Építő és Kereskedelmi
RészletesebbenKomplex mátrix üzleti képzések
1.sz. melléklet Komplex mátrix üzleti képzések A munkaerőpiac elismeri a szakjainkat, 3 szak a TOP10-ben szerepel, emiatt továbbra is lesz kereslet A K-M, P-SZ, T-V alapszakok iránt folyamatos piaci igény
RészletesebbenA MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA. CCI szám: 2007HU161PO008
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA TÁRSADALMI INFRASTRUKTÚRA OPERATÍV PROGRAM 2007-2013 CCI szám: 2007HU161PO008 Verzió: Oldalszám összesen: TIOP_070702 1566 oldal TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék...2 Vezetői
Részletesebben:1041 Budapest, István út. 11 :231-3155 Fax: 231-3156 e-mail: NagyI@ujpest.hu
Budapest Főváros IV. kerület, Újpest Önkormányzat ALPOLGÁRMESTERE :1041 Budapest, István út. 11 :231-3155 Fax: 231-3156 e-mail: NagyI@ujpest.hu Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzatának Képviselő-testület
RészletesebbenTÁJÉKOZTATÓ A KÖZBESZERZÉSEK ELSŐ FÉLÉVI ALAKULÁSÁRÓL
KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA TÁJÉKOZTATÓ A KÖZBESZERZÉSEK 2010. ELSŐ FÉLÉVI ALAKULÁSÁRÓL 1. 2010. első félévében az ajánlatkérők összesen 4356 eredményes közbeszerzési t folytattak le, ami közel 145-os növekedést
RészletesebbenHelyzetkép 2013. november - december
Helyzetkép 2013. november - december Gazdasági növekedés Az elemzők az év elején valamivel optimistábbak a világgazdaság kilátásait illetően, mint az elmúlt néhány évben. A fejlett gazdaságok növekedési
RészletesebbenI I Változások
I I. 1. 3. Kunszentmiklós rendelkezik településszerkezeti tervvel. A változásokat a 2006-ban jóváhagyott hatályos településszerkezeti tervhez (továbbiakban: alapterv) viszonyítjuk. Hálózati elemek Főbb
RészletesebbenÖsszefoglaló a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ 2008. évi szakmai tevékenységéről
Összefoglaló a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ 2008. évi szakmai tevékenységéről A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Főigazgatója által 2009. március 18-án kiadott szempontok alapján a
RészletesebbenE U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M IV.
E U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M Kutatási zárótanulmány IV. Budapest, 2005. január 2 A tanulmányt a Növekedéskutató Intézet munkacsoportja készítette A kutatást koordinálta: Matolcsy
RészletesebbenLAKÁSÉPÍTÉSEK, 1990 2004
Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási főosztály Területi tájékoztatási osztály LAKÁSÉPÍTÉSEK, 1990 2004 Budapest, 2005. október Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási főosztály, Területi tájékoztatási
RészletesebbenEDUCATIO 1997/2 AZ ISKOLARENDSZERÛ FELNÕTTOKTATÁS KÉRDÕJELEI
AZ ISKOLARENDSZERÛ FELNÕTTOKTATÁS KÉRDÕJELEI A felnõttoktatás funkciója, az intézményrendszer mûködésének feltételei évek óta átalakulóban vannak. Változik a képzés iránti kereslet, s változik a kínálat
RészletesebbenPÜSPÖKLADÁNY VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 16/2005. (VIII. 26.) rendelete
PÜSPÖKLADÁNY VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 16/2005. (VIII. 26.) rendelete az iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos korszerűsítésének, felújításának és a lakóépületek
Részletesebben0,94 0,96 0,95 0,01-0,01 0,00 rendelkezők aránya A 25 - X éves népességből felsőfokú végzettségűek 0,95 0,95 0,94 0,00-0,01-0,01
dr. Vécsei Pál Módszertani leírás a településsoros választási adatbázisokhoz illesztett a települések társadalmi státuszát és társadalmi dinamikáját kifejezni hivatott tipológiákhoz A tipológiák "A társadalom
RészletesebbenKutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához. Országos szintű mutatók (nemzetközi összehasonlításban)
199 1992 1994 1996 1998 2 22 24 26 28 1 Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Készítette: Erdős Katalin Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete
RészletesebbenA magyar közvélemény és az Európai Unió
A magyar közvélemény és az Európai Unió A magyar közvélemény és az Európai Unió 2016. június Szerzők: Bíró-Nagy András Kadlót Tibor Köves Ádám Tartalom Vezetői összefoglaló 4 Bevezetés 8 1. Az európai
RészletesebbenRÉTKÖZBERENCS TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK MÓDOSÍTÁSA
2015. U D Urban Dimensio Tervező és Szolgáltató Betéti Társaság RÉTKÖZBERENCS TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK MÓDOSÍTÁSA Teljes eljárás - Előzetes tájékoztatási dokumentáció KÜLZETLAP Rétközberencs Község
RészletesebbenA BIZOTTSÁGOK SZÁMÁRA ÖNKORMÁNYZATI RENDELETBEN MEGHATÁROZOTT EGYÉB JOGOSÍTVÁNYOK JEGYZÉKE
7. melléklet a 18/2019. (X.31.) önkormányzati rendelethez A BIZOTTSÁGOK SZÁMÁRA ÖNKORMÁNYZATI RENDELETBEN MEGHATÁROZOTT EGYÉB JOGOSÍTVÁNYOK JEGYZÉKE PÉNZÜGYI ÉS GAZDASÁGI ÜGYEKET ELLÁTÓ BIZOTTSÁG Az önkormányzat
RészletesebbenKÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL GYŐRI IGAZGATÓSÁGA NYUGAT-DUNÁNTÚL MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL GYŐRI IGAZGATÓSÁGA NYUGAT-DUNÁNTÚL MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE Győr 2006 Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága, 2006 ISBN-10: 963-235-050-2 ISBN-13: 978-963-235-050-9
RészletesebbenMISKOLC MJV ENERGETIKAI KONCEPCIÓJA
MISKOLC MJV ENERGETIKAI KONCEPCIÓJA REV.0. Munkaszám: 7795 Budapest, 2002 július Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló...4 Bevezetés...11 Néhány szó a városról...12 A város energetikája számokban: energiamérleg...13
RészletesebbenA társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló indikátorok, 2010*
2012/3 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu VI. évfolyam 3. szám 2012. január 18. A társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló indikátorok, 2010* Tartalomból 1
RészletesebbenTOVÁBB SZÁRNYAL A LAKÁS- ÉS IRODAPIAC (A GKI 2015. ÁPRILISI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI)
TOVÁBB SZÁRNYAL A LAKÁS- ÉS IRODAPIAC (A GKI 2015. ÁPRILISI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI) A GKI évente kétszer szervez felmérést a vállalatok, az ingatlannal foglalkozó cégek (fejlesztők, forgalmazók, tanácsadók
Részletesebben% M.o. 42,0 18,1 15,4 75,6 24,4 EU-27 20,9 18,9 17,8 57,6 42,4. M.o. 20,2 15,6 17,6 53,4 46,6. (ezer euro/fogl.) M.o. 48,1 86,0 114,1 70,7 190,6
KKV-k jelene és jövője: a versenyképesség megőrzésének lehetőségei Dr. Parragh Bianka Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar Vállalkozásmenedzsment Intézet A KKV-szektor főbb jellemzői A mikro-, kis-
RészletesebbenA GDP volumenének negyedévenkénti alakulása (előző év hasonló időszaka=100)
I. A KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK FŐ VONÁSAI A 2008. ÉVBEN 2008-ban miközben az államháztartás ESA hiánya a 2007. évi jelentős csökkenés után, a kijelölt célnak megfelelő mértékben tovább zsugorodott
RészletesebbenSzülői lakás, meghatározó lehet a további mobilitási esélyekre. Urbanisztika Lakáspolitika. Szabó Julianna PhD
Lakásfogyasztás D A B Többlakásos házak piaca, tipikus esetben városi lakótelep, vagy bérház, magántulajdon, vagy tanácsi. Több lépcső is lehetséges, általában a változás lakásváltoztatást jelent Szülői
RészletesebbenTörzsszám: P1/2014. Felelős tervező
PALOTÁS Számítástechnikai és Területrendezési Betéti Társaság 4026. Debrecen Bethlen u. 36-38 Telefon: (52) 427-329, Mobil: (30) 9833-022 E-mail: cpalotas@mail.datanet.hu TELEPÍTÉSI TANULMÁNYTERV ÉS BEÉPÍTÉSI
RészletesebbenAz oktatásügy válaszai egy évtized társadalmi kihívásaira
Balázs Éva EXPANZIÓ KÖZÉPFOKON Az oktatásügy válaszai egy évtized társadalmi kihívásaira Bevezetés A két világrendszer a rövid 20. század csaknem egész idõszaka alatt kölcsönös kihívást jelentett egymás
RészletesebbenPANELLÉT A DÉL-ALFÖLDÖN
Központi Statisztikai Hivatal Szegedi Igazgatósága PANELLÉT A DÉL-ALFÖLDÖN Szeged, 2006. április 28. Központi Statisztikai Hivatal Szegedi Igazgatósága, 2006 ISBN 963 215 963 2 Igazgató: Végh Zoltán Tájékoztatási
RészletesebbenPest megye önálló régióvá válása: a vállalkozások helyzete
www.pest.hu Pest önálló régióvá válása: a vállalkozások helyzete A vállalkozások számának alakulása, a megszűnő és az új cégek száma, a cégek tevékenységének típusa hatással van az adott terület foglalkoztatási
RészletesebbenAz építőipar 2012.évi teljesítménye. Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége
Az építőipar 2012.évi teljesítménye Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége Az építőipari termelés alakulása 2012-ben is folytatódott az építőipari termelés 2006 óta tartó csökkenése Az építőipar egésze
RészletesebbenBUDAPESTI LAKÁSPIACI RIPORT. A Budapesti Lakáspiaci Riport téli új lakás adatbázisa
A Budapesti Lakáspiaci Riport 2019. téli új lakás adatbázisa Adatbázisunk azoknak a budapesti lakásprojekteknek a lakásait tartalmazza, amelyek legalább négylakásosak. Az adatokat publikus forrásokból
RészletesebbenA nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Tolna megyében 2016.április április. júni. júli. márc. aug. szept.
A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN 2018. ÁPRILIS Nyilvántartott álláskeresők száma és aránya 2018. április 20-án a Tolna Megyei Kormányhivatal Társadalombiztosítási és Foglalkoztatási Főosztályának
RészletesebbenSZOCIÁLIS LAKÁSÉPÍTÉS KEZDETE MAGYARORSZÁGON FŐVÁROSI KISLAKÁS-ÉPÍTÉSI AKCIÓ 1909-1913
SZOCIÁLIS LAKÁSÉPÍTÉS KEZDETE MAGYARORSZÁGON FŐVÁROSI KISLAKÁS-ÉPÍTÉSI AKCIÓ 1909-1913 kutatás célja: - a magyar szociális lakásépítés kezdetének és kialakulásának bemutatása, ezáltal jobban megismerni
RészletesebbenTÁRSASHÁZ. BUDAPEST, VIII. KŐRIS UTCA 1-3A., Hrsz: Műszaki leírás. településképi konzultációhoz. Megrendelő:
TÁRSASHÁZ BUDAPEST, VIII. KŐRIS UTCA 1-3A., Hrsz:36079 Műszaki leírás településképi konzultációhoz Megrendelő: Corvin Corner Kft. 1086 Budapest, Lujza u. 26. 2/1 Tervező: Invenio Studio 1114 Bp., Eszék
RészletesebbenMunkaügyi Központja. A nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Tolna megyében december december. már jan. feb.
Munkaügyi Központja A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN - 2011. DECEMBER 2011. december 20-án a Tolna megyei munkaügyi kirendeltségek nyilvántartásában 13.706 álláskereső szerepelt, amely
RészletesebbenZalaegerszegi Intézet 8900 Zalaegerszeg, Gasparich u. 18/a, Pf. 67. Telefonközpont: (06-92) 509-900 Fax: (06-92) 509-930
Zalaegerszegi Intézet 8900 Zalaegerszeg, Gasparich u. 18/a, Pf. 67. Telefonközpont: (06-92) 509-900 Fax: (06-92) 509-930 FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági
RészletesebbenÓcsa Város Önkormányzat Képviselő-testületének 12/2013. (VI.27.) számú rendelete a településképi véleményezési eljárásról
Ócsa Város Önkormányzat Képviselő-testületének 12/2013. (VI.27.) számú rendelete a településképi véleményezési eljárásról Ócsa Város Önkormányzat Képviselő-testülete Magyarország Alaptörvénye 32.cikk (1)
RészletesebbenNapenergia-hasznosítás iparági helyzetkép
Figyelem! Az előadás tartalma szerzői jogvédelem alatt áll, azt a szerző kizárólag a konferencia résztvevői számára, saját felhasználásra bocsátotta rendelkezésre, harmadik személyek számára nem átruházható,
RészletesebbenA lehetséges forgatókönyvek
Az EU megerősíti pozícióit a világgazdaságban. A környezetvédelem elsőrendű prioritássá válik. Az EU megvalósítja környezetvédelmi akcióprogramjait. Az EU-ban lassú gazdasági növekedés, némileg romló pozíciók.
Részletesebbenváros_2 2013 Budapest, Zugló, Nagy Lajos király útja Odry Szilvia, Takács Gyula konzulens: Benkő Melinda, Szendrei Zsolt
1 topográfia Budapest, Zugló Nagy Lajos király útja Bosnyák tér, Egressy tér közötti tervezési terület 2 a hely szelleme nagyvárosi lépték, kontraszt, tér és tömeg, transzparencia, transzcendencia történelmiség,
RészletesebbenGyömrő Város Önkormányzat Képviselő-testületének 13/2014. (IX. 23.) önkormányzati rendelete a településképi véleményezési eljárásról
Gyömrő Város Önkormányzat Képviselő-testületének 13/2014. (IX. 23.) önkormányzati rendelete a településképi véleményezési eljárásról Gyömrő Város Önkormányzat Képviselő-testülete Magyarország Alaptörvénye
RészletesebbenKÖLTSÉGHATÉKONY MEGVALÓSÍTÁS, OLCSÓ FENNTARTHATÓSÁG, MAGAS ÉLETMINŐSÉG! OPTIMUMHÁZ TERVEZÉSI-IRÁNYELV
KÖLTSÉGHATÉKONY MEGVALÓSÍTÁS, OLCSÓ FENNTARTHATÓSÁG, MAGAS ÉLETMINŐSÉG! OPTIMUMHÁZ TERVEZÉSI-IRÁNYELV az alacsony energiaigényű lakóépületekre vonatkozó követelményrendszer Megjelent: Budapest, 2014 Szerző:
RészletesebbenHELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL. A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga
HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga ÖSSZEÁLLÍTOTTA HODOSSY GYULA Lilium Aurum, 2002 ISBN 80-8062-146-2 HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR
RészletesebbenSzeged, június
Előterjesztő: Szeged Megyei Jogú Város Fejlesztési Alpolgármester Ügyiratszám: 01/55404 /2010 Tárgy: A 10000 négyzetmétert meghaladó kereskedelmi központok számának korlátozása Melléklet: 1 pld. határozati
RészletesebbenSTATISZTIKAI TÜKÖR. Jelentés a beruházások 2014. évi alakulásáról. Tartalom. 1. Összefoglalás...2. 2. Nemzetközi kitekintés...2
215. április Jelentés a beruházások 214. évi alakulásáról STATISZTIKAI TÜKÖR Tartalom 1. Összefoglalás...2 2. Nemzetközi kitekintés...2 3. Gazdasági környezet...2 4. A beruházások főbb jellemzői...3 5.
RészletesebbenA nyilvántartott álláskeresők számának alakulása Tolna megyében 2015.augusztus augusztus. júni. júli. dec. febr. nov.
A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN 2017. AUGUSZTUS Nyilvántartott álláskeresők száma és aránya 2017. augusztus 20-án a Tolna Megyei Kormányhivatal Társadalombiztosítási és Foglalkoztatási
RészletesebbenTRENDRIPORT 2019 A HAZAI FÜRDŐÁGAZAT TELJESÍTMÉNYÉNEK VIZSGÁLATA I. FÉLÉV BUDAPEST AUGUSZTUS
TRENDRIPORT 2019 A HAZAI FÜRDŐÁGAZAT TELJESÍTMÉNYÉNEK VIZSGÁLATA 2019. I. FÉLÉV BUDAPEST 2019. AUGUSZTUS Tartalom Összefoglaló... 2 Részletes elemzések... 3 1. Az értékesítés nettó árbevételének változása
RészletesebbenTársadalmunk jövedelmi munkaerõ-piaci helyzete
MÓZER PÉTER Társadalmunk jövedelmi munkaerõ-piaci helyzete Az év elején megjelent a Tárki Monitor Jelentések új kötete. A Jelentés több témakör mentén mutatja be és elemzi a magyar társadalmat. A Monitor-vizsgálat
Részletesebben