TÁMOP-6.1.4/12/ Koragyermekkori (0-7 év) program

Átírás

1 TÁMOP-6.1.4/12/ Koragyermekkori (0-7 év) program Összefoglaló tanulmány a TÁMOP 6.1.4/12/ Koragyermekkori (0-7 év) program kiemelt projektben végzett Szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének felmérése, a 0-7 éves korú gyermekek alapellátásával kapcsolatos elvárásainak elégedettség-felmérése, szociológiai/szociálpszichológiai típusú felmérés és elemzés vonatkozásában. OTH, Budapest 2014

2 Szerzők Bánfai Bálint Betlehem József Deutsch Krisztina Jeges Sára Lampek Kinga Petőné Csima Melinda Tancsics Dóra Szakmai szerkesztő: Betlehem József Technikai szerkesztő: Varga Gábor A TÁMOP kiemelt projekt szakmai vezetése Prof. Dr. Fogarasi András szakmai vezető Kereki Judit szakmai vezető koordinátor Módszertan alprojekt szakmai vezetése Csordás Ágnes Módszertan szakmai alprojektvezető I. Módszertan I. Felmérések elemi projekt vezetője Dr. Sándor János

3 TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETÉS PROBLÉMAFELVETÉS SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS A családok nevelési attitűdje és nevelési gyakorlata A gyermek fejlődését befolyásoló tényezők, a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos kompetenciái A szülők alapellátással kapcsolatos elégedettsége IRODALOMJEGYZÉK: 1. FEJEZET MÓDSZER FÓKUSZCSOPORTOS KUTATÁS SURVEY TÍPUSÚ, KVANTITATÍV KUTATÁS A célpopuláció és a minta meghatározása A mintavétel módja és végrehajtása A kutatás folyamata, kutatási eszközök A pilot vizsgálat tapasztalatai Adatrögzítés és hibaellenőrzés A reprezentativitás ellenőrzése, a minta standardizálása Statisztikai módszerek IRODALOMJEGYZÉK: 2. FEJEZET A SZÜLŐI MINTA DEMOGRÁFIAI JELLEMZÉSE A MINTA LEÍRÓ STATISZTIKAI JELLEMZŐI A SZÜLŐK SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI CSALÁDI KAPCSOLATOK JELLEMZŐI/GYERMEKVÁLLALÁS A GYERMEKEK SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI A FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚKBAN RÉSZTVEVŐK SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI IRODALOMJEGYZÉK: 3. FEJEZET A SZÜLŐK GYERMEKNEVELÉSSEL KAPCSOLATOS ATTITŰDJÉNEK JELLEMZŐI, A NEVELŐI ATTITŰDÖT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK PROBLÉMAFELVETÉS, BEVEZETÉS A probléma megfogalmazásához vezető út A nevelői attitűd, és az azt befolyásoló tényezők megismerésének szükséglete és problematikája A nevelői attitűd definiálása A nevelői attitűd vizsgálata a hazai és a nemzetközi gyakorlatban CÉLOK, KUTATÁSI KÉRDÉSEK A nevelői attitűd vizsgálatára alkalmazott kutatási eszköz A Block Gyermeknevelési Szokások Beszámoló (CRPR) módosított változata A CRPR módosított változatának alkalmazása a kutatás során Az elemzésbe bevont függő és független változók A statisztikai elemzés módszerei A nevelési attitűdök vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban EREDMÉNYEK A kérdőíves vizsgálat eredményei A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének főbb jellemzői a leíró statisztikai elemzés alapján A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét befolyásoló tényezők. Összefüggés-vizsgálatok A lakóhely és a nevelési stílus összefüggéseinek vizsgálata Az anya legmagasabb iskolai végzettsége és a nevelési stílus összefüggéseinek vizsgálata... 56

4 Anyai életkor és a nevelési stílus összefüggései Etnikai hovatartozás és a nevelési stílus összefüggései A gyermek neme, életkora és a feléje irányuló nevelői hatások összefüggései Többváltozós elemzés A többszörös lineáris regresszió elemzés eredménye Fókuszcsoportos interjúk eredményei Hagyományok a családban A szeretet megnyilvánítása a gyermek felé Jutalmazás és büntetés a családban A gyermeknevelés a családi életben Gyermekek közösségbe kerülése MEGBESZÉLÉS, ÖSSZEGZÉS IRODALOMJEGYZÉK: 4. FEJEZET A GYERMEKI FEJLŐDÉS MEGÍTÉLÉSE ÉS A GYERMEK FEJLŐDÉSÉNEK MEGÍTÉLÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK PROBLÉMAFELVETÉS A GYERMEKI FEJLŐDÉS NYOMON KÖVETÉSÉNEK SZÜKSÉGLETE ÉS PROBLEMATIKÁJA A gyermeki fejlődés területei, és vizsgálatuk/nyomon követésük hazai módszerei A gyermek fejlődését befolyásoló tényezők, a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos kompetenciái CÉLOK, KUTATÁSI KÉRDÉSEK A szülői és védőnői kérdőíves vizsgálat célja a gyermeki fejlődés megítélésével kapcsolatban A gyermeki fejlődés megítélésének vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI A gyermek fejlődésének szülői megítélése Az egy éves kort betöltött gyermekek fejlődésének szülői megítélése A 0-7 éves korú gyermekek fejlődésének szülői megítélése Speciális helyzetű (fogyatékossággal/krónikus betegséggel élő) gyermekek fejlődésének megítélése A szülői megítélést befolyásoló tényezők A gyermek fejlődésével kapcsolatos problémák észlelése és az ezzel kapcsolatos szülői aktivitás A gyermek fejlődésének védőnői megítélése A gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélésének kongruenciája ténylegesen, és a szülő megítélése szerint A fejlődésben a hasonló korúakhoz viszonyítva kissé lemaradt gyermekek arányának becslése a 0-7 éves populációban A hasonló korúakhoz viszonyított fejlődéstől való lemaradást befolyásoló tényezők Kétváltozós elemzés Többváltozós elemzés A fejlődésükben veszélyeztetett 0-7 éves gyermekek becsült száma Magyarországon (A kutatási eredmények kivetítése az országos adatokra) A FÓKUSZCSOPORT INTERJÚEREDMÉNYEI ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK: 5. FEJEZET A 0-7 ÉVES GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK GYERMEKEIKET ÉRŐ BALESETEKKEL KAPCSOLATOS VISZONYA IRODALOMJEGYZÉK: 6. FEJEZET RIZIKÓ- ÉS PROTEKTÍV TÉNYEZŐK A CSALÁDBAN A FÓKUSZCSOPORTOK TAPASZTALATAI, A SZOCIO-ÖKÖNÓMIAI STÁTUSZ, VALAMINT A NEVELÉSI ATTITŰD ALAPJÁN

5 7.1. PROBLÉMAFELVETÉS - A CSALÁDBAN JELENLÉVŐ RIZIKÓ- ÉS PROTEKTÍV TÉNYEZŐK FELTÁRÁSÁNAK SZÜKSÉGLETE ÉS PROBLEMATIKÁJA CÉLOK, KUTATÁSI KÉRDÉSEK A kérdőíves vizsgálat célja a rizikó-és protektív tényezők feltárása kapcsán A statisztikai elemzés módszerei A rizikó és protektív tényezők vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban EREDMÉNYEK A kérdőíves vizsgálat eredményei A szocio-ökonómiai státusz, mint rizikó, illetve protektív faktor A nevelési stílus, mint rizikó, illetve protektív faktor A fejlődésről való ismeret, mint rizikó, illetve protektív faktor A szülők megítélését befolyásoló tényezők a gyermekük fejlődésével kapcsolatban A szülői nevelési stílus, mint a fejlődés rizikótényezője A fókuszcsoportos interjúk eredményei MEGBESZÉLÉS, ÖSSZEGZÉS IRODALOMJEGYZÉK: 7. FEJEZET A 0-7 ÉVES GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK ELÉGEDETTSÉGE A GYERMEK ALAPELLÁTÁSSAL PROBLÉMAFELVETÉS A SZÜLŐK GYERMEK ALAPELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS ELÉGEDETTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ÉS PROBLEMATIKÁJA A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI GYAKORLATBAN KUTATÁSI CÉLOK ÉS KÉRDÉSEK A SZÜLŐK ALAPELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS ELÉGEDETTSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁBAN Kérdőíves vizsgálat célja Fókuszcsoportos interjúk témakörei A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI A szülők orvosokkal (házi gyermekorvosokkal és vegyes praxisú háziorvosokkal) kapcsolatos elégedettség vizsgálatának eredményei A kutatási eszköz orvosi elégedettséget mérő kérdéscsoportja A szülők orvosokkal kapcsolatos elégedettségének leíró statisztikai elemzése Az orvosokkal való elégedetlenség összehasonlítása a gyermekek életkorcsoportja szerint Az elégedetlenség megjelenése az orvossal kapcsolatos nézeteltérések alapján Az eredmények összevetése a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeivel A szülők védőnőkkel kapcsolatos elégedettség vizsgálatának eredményei A kutatási eszköz védőnői elégedettséget mérő kérdéscsoportja A szülők védőnőkkel kapcsolatos elégedettségének leíró statisztikai elemzése A védőnőkkel való elégedetlenség összehasonlítása a gyermekek életkorcsoportja szerint Az elégedetlenség megjelenése a védőnővel kapcsolatos nézeteltérések alapján A szülők védőnővel való elégedettségét befolyásoló szocio-ökonomiai tényezők A szülők orvossal és védőnővel való elégedettségének összehasonlítása A FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚK EREDMÉNYEI A szülők házi gyermekorvosi/vegyes praxisú háziorvosi ellátással kapcsolatos elégedettsége A házi gyermekorvosok elérhetősége A házi gyermekorvosok betegellátása A házi gyermekorvos által nyújtott tájékoztatás

6 A családok életkörülményeinek figyelembe vétele A szülők javaslatai az orvosi ellátás javítására vonatkozóan A szülők védőnői ellátással kapcsolatos elégedettsége a fókuszcsoportos interjúk eredményei alapján A védőnők elérhetősége A védőnői tanácsadás A családok életkörülményeinek figyelembe vétele A gyermekek eltérő fejlődésének felismerése A védőnők hitelessége Változtatási javaslatok a védőnői ellátásra vonatkozóan Együttműködések a gyermekek egészségügyi alapellátásában dolgozó szakemberek között Az egészségügyi alapellátás építészeti, tárgyi, infrastrukturális háttere A fókuszcsoportos interjúk eredményeinek összegzése ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK: 8. FEJEZET KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A NEVELÉSI STÍLUS VIZSGÁLATA SORÁN MEGFOGALMAZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK: A SZÜLŐK GYERMEKI FEJLŐDÉS MEGÍTÉLÉSÉVEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATA SORÁN MEGFOGALMAZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK: A SZÜLŐK GYERMEK ALAPELLÁTÁSSAL VALÓ ELÉGEDETTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK: ZÁRÓ GONDOLATOK IRODALOMJEGYZÉK

7 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ a TÁMOP 6.1.4/12/ Koragyermekkori (0-7 év) program kiemelt projektben végzett Szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének felmérése, a 0-7 éves korú gyermekek alapellátásával kapcsolatos elvárásainak elégedettség-felmérése, szociológiai/szociálpszichológiai típusú felmérés és elemzés vonatkozásában Bevezetés A 0-7 éves korú gyermekek alapellátásának színvonalát és hatékonyságát fokozó TÁMOP kiemelt projekt megvalósítására a GYEMSZI és OTH által alkotott konzorcium részletes pályázatot nyújtott be 2012-ben. A címben jelölt projektelem megvalósítását a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kara koordinálta, és a kitűzött feladatokat a projektben résztvevő társegyetemekkel Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar és Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar közösen végezte el. A szülői megkérdezésre épülő kutatásban a pályázatban megfogalmazott fő célok közül kiemelt szerepet kapott a gyermekek fejlődését akadályozó rizikó és védő tényezők beazonosítása a fejlődési problémák korai életkorban történő felismerése érdekében. Hangsúlyos szerepet kapott továbbá a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének feltérképezése, és a gyermek fejlődésének szülő általi megítélése, mivel megfelelő attitűd és ismeret hiányában nehezen alakul ki ezeken a területeken a megfelelő szülői kompetencia és felelősségérzet. Végül a szülők gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségét is részletes vizsgálat tárgyává tettük, mivel mind az orvosi, mind a védőnői ellátással való elégedettség közvetlenül és közvetve is érinti a családokat, ezen keresztül a kisgyermekek fejlődését. Célok A kutatási célok alapvetően kötődtek a pályázatban megfogalmazott gyermek alapellátást érintő problémákkal kapcsolatos megoldáskereséshez. A kutatás alapvető céljaként fogalmazódott meg a 0-7 éves korú gyermeket nevelő családok nevelési gyakorlatának és attitűdjeinek feltérképezése. Kutatási feladat volt feltárni a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteit, s ezen ismereteik forrását. Célunk volt továbbá a gyermekek fejlődését befolyásoló rizikó- illetve protektív faktorok azonosítása is, a család szocio-ökonómiai státuszának különböző változói, illetve a szülők nevelési attitűdje mentén. Az alapellátással kapcsolatos elégedettség vonatkozásában célunk volt feltárni azt, hogy a szülők mennyire elégedettek a házi gyermekorvosi/vegyes praxisú háziorvosi, valamint a védőnői ellátással, különös tekintettel az elérhetőségre, a kapcsolattartásra, a tájékoztatásra, valamint az empátiára és elfogadó magatartásra. Módszer Kutatásunk alapvetően feltáró, keresztmetszeti kutatás, ahol a kutatás feltáró jellege elsősorban arra vonatkozik, hogy az általunk vizsgált kérdéskörök ilyen összefüggésben még nem képezték nagyobb volumenű kutatás tárgyát. A vizsgálatban kvalitatív és kvantitatív kutatási módszereket alkalmaztuk. Kvalitatív eszközként 10 fókuszcsoportos interjút készítettünk csoportonként 8-12 fő részvételével az észak-magyarországi, a dél-magyarországi, a dél-dunántúli, a nyugatdunántúli régióban és Budapesten. A fókuszcsoportos kutatás keretében megismert vélemények egyrészről a kvantitatív kutatás eszközének, a kérdőívnek az összeállításában segítettek bennünket, másrészről pedig a kérdőíves adatfelvételt követő elemzés során, mintegy tükröt mutatva a statisztikai eredményeknek, lehetőséget biztosítottak eredményeink ütköztetésére, a mélyebb összefüggések feltárására. 7

8 Kvantitatív kutatási eszközként a kérdőíves megkérdezés módszerét alkalmaztuk. A vizsgálat célcsoportját a Magyarországon élő 0-7 éves gyermekek szülei alkották. A mintaválasztás során az elvárások és a lehetőségek mentén törekedtünk a reprezentativitásra. A kérdőívben a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjeit, a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteit, és a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségét kívántuk felmérni. A szülőkhöz eljuttatott 1140 db kérdőívből az adatok rögzítése és tisztítása után 980 értékelhető kérdőív állt rendelkezésünkre, melyek adatait elemeztük. A szülői megkérdezés mellett a gyermekek védőnőinek körében is készült kutatás. A védőnői kérdőív a gyermeki fejlődés megítélésére, a fejlődés hat területére vonatkozóan (testi, mozgás, beszéd, értelmi látás és hallás) pontosan ugyanazokat a kérdéseket tartalmazta, mint amelyek a szülő számára voltak megfogalmazva annak érdekében, hogy a szülői és a védőnői vélemények a gyermek fejlődéséről összevethetők legyenek. Eredmények Az általunk vizsgált, 0-7 éves gyermeket nevelők körében a gyermeknevelési attitűdök és gyakorlatok terén kevésbé van jelen a gyermek viselkedését korlátozó, irányító nevelés, a gondoskodást kifejező rugalmas gyermeknevelési attitűdök és gyakorlatok inkább hangsúlyosak. A nevelési gyakorlat vonatkozásában az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család lakóhelye, a kérdőívet kitöltő (szülő/gondviselő) etnikai hovatartozása valamint a gyermek életkora bizonyult differenciáló tényezőnek. A fókuszcsoportos interjúk eredményeiből hasonló nevelési attitűdöket tapasztaltunk, mint a kérdőíves vizsgálatokból: a szülők kisebb része számolt be a gyermek életét korlátozó szabályokról, az engedelmesség megköveteléséről, az autokratikus szülői attitűdökről, de még kevésbé volt ez tapasztalható a nagyszülőkkel kapcsolatban. A gondoskodás erőteljesen jelen van a szülők életében, szinte minden elemtípus hangsúlyosan megjelent az interjúk során. Így a bátorítás, a dicséret, a bizalom, a bensőséges együttlétek iránti igény, a közös játék, az ölelés és a megelégedettség is. A projekt hangsúlyos célja volt, hogy a szülők és a 0-7 éves gyermeket ellátó szakemberek mielőbb ismerjék fel a fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülők megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a gyermek fejlődésmenetéről. Kutatási eredményeink igazolták, hogy a szülők elsődlegesen és legnagyobb arányban a védőnőtől szerzik ismereteiket a gyermek fejlődésével kapcsolatban. Minden más információforrás (gyermekorvos, más szakember, családtagok, tömegkommunikáció) elmarad ez mögött. A gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélése alapján megállapítható, hogy a szülők a gyermekeiket általában kortársaikhoz viszonyítva inkább fejlettebbnek tartják, mint a védőnők, ugyanakkor úgy vélik, hogy véleményük megegyezik a védőnőével. Igazoltnak látjuk, hogy a fejlődésben való lemaradás gyakorisága a beszéd és értelmi fejlődés területén a gyermek életkorával nő, s ezen a két fejlődési területen mutatkozik legnagyobb eltérés a szülő és védőnő megítélése között, s a szülő e két területen van legkevésbé pontosan tisztában a szakemberek véleményével. A védőnői (hiányzó védőnői megítélés esetén szülői) megítélés alapján a gyermekek közel 16 %-a valamely területen kortársaihoz viszonyítva lemaradt a fejlődésben. A rendelkezésünkre álló - magyarországi 0-6 évesek életkor és településtípus szerinti megoszlását mutató január 1-jei KSH adatok szerint becsléseket végeztünk a magyarországi 0-6 éves gyermekpopuláció veszélyeztetettségére a fejlődésben való lemaradás szempontjából. Eszerint legalább egy területen a fejlődésükben veszélyeztetett magyarországi 0-6 éves korú gyermekek száma hozzávetőleg , míg a különösen veszélyeztetett gyermekeké, akik minden téren lemaradtak a fejlődésben hozzávetőleg A kortársakhoz viszonyított átlagos -tól eltérő fejlődést befolyásoló tényezők közül a legjelentősebbek: a gyermek életkora, a szülő/gondviselő anyagi helyzete, etnikai hovatartozása, nevelési attitűdje és az anya iskolai végzettsége. Fontos eredménye a 8

9 kutatásnak, hogy a gyermek fejlődésbeli lemaradását a védőnői tájékoztatással való kisebb fokú szülői elégedettség is befolyásolja. További eredmény, hogy az egészségügyi alapellátás szereplői a gyermek szomatikus és mozgásfejlődésére vonatkozóan inkább adnak tájékoztatást a szülőnek/gondviselőnek, mint a gyermek verbális, kognitív és szociális fejlődésére vonatkozóan. A fókuszcsoportos beszélgetések során a szülők leggyakrabban a testi- és a mozgásfejlődés követésével kapcsolatban tettek említést. Az értelmi, érzelmi fejlődés megítélésében nagyobb bizonytalanságról, a kortársakhoz való intenzívebb viszonyításról, és az eltérések felmerülése esetén erős aggodalomról számoltak be. A különböző fejlődési területek nyomon követésében a legnagyobb jelentőséget egy éves kor alatt a tanácsadásoknak és védőnői látogatásoknak, míg egy éves kor fölött a státuszvizsgálatoknak tulajdonítanak. A gyermekbalesetekkel kapcsolatos témakörben kapott eredmények igazolják, hogy bár a szülők nagy része úgy érzi, csak egyszerűbb esetekben tud elsősegélyt nyújtani gyermekének, a másokon való segítségnyújtás szemléletének elsajátítását a szülők többsége fontosnak tartja (96,2%). A segítségnyújtói attitűd korai kialakítása és megfelelő szakmai tartalommal történő párosítása szerencsés lenne, ha már a családban elkezdődhetne, hisz az elsődleges szocializációs közeg erre a legmegfelelőbb. Ha a kutatásban vizsgált nevelési stílusokat (korlátozó versus gondoskodó) vetjük össze a balesetek előfordulási gyakoriságával, nem figyelhető meg szignifikáns különbség. Úgy tűnik tehát, hogy a szülő nevelési stílusától függetlenül következhetnek be a balesetek és egészségkárosodások a vizsgált korcsoportban. A gyermeki fejlődés rizikó- és protektív tényezőit illetően kutatásunk is igazolta, hogy a gyermek optimális fejlődésében a családi környezetnek kulcsszerepe van. A gyermek fejlődése szempontjából rizikótényezőnek minősül az anya alacsony iskolai végzettsége, az apa munkanélküli státusza, az apa hiánya, az eltartottak magas száma, a család kisebbségi csoporthoz tartozása, valamint a gyermek fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló nevelési stílus. Elemzéseink rávilágítottak arra, hogy ezek a tényezők sok esetben együttesen fordulnak elő, így egymás hatását felerősítve járulnak hozzá a kedvezőtlen fejlődéshez, növelve a lemaradás kockázatát. A fókuszcsoportos interjún elhangzott szülői vélemények szerint a szülő-gyermek közötti interakció hiánya lényeges rizikótényező. A szülők hangsúlyozták a gyermekre való folyamatos odafigyelés és interakció fontosságát. A válás (apa hiánya, mint rizikó index), a munkanélküliség, valamint a tartós stresszhelyzet nevesítése szintén összecseng a rizikó indexben felsoroltakkal. Rendkívül fontos hozadéka a fókuszcsoportos megbeszélésnek, hogy a részt vevő szülők a korlátozó, tiltó nevelési gyakorlatot a gyermek fejlődését veszélyeztető tényezőnek minősítették. Ez a megállapítás megegyezik a kérdőívekből nyert adatok elemzését követően megfogalmazott főbb eredményeinkkel, tehát a kvalitatív és a kvantitatív módszerekkel gyűjtött adatok elemzése során nyert hasonló eredmények támogatják kutatásunk érvényességét. A szülők körében végzett kutatásunk egy további célkitűzése volt, hogy elégedettséget mérő adatokat gyűjtsünk az alapellátás kulcsszereplőire a gyermeket ellátó orvosokra és védőnőkre vonatkozóan. A kérdőíves felmérés alapján elmondható, hogy bár a gyermekorvosokkal is elégedettek a szülők, de minden összehasonlítható témában a védőnővel kapcsolatban magasabb az elégedettség. A kvantitatív kutatás eredményei szerint az orvossal való elégedettség legkisebb arányban az empátia kérdésében mutatkozott (2,3%), a legmagasabb elégedettség az orvosi tájékoztatás kérdéseiben komplexen jelent meg (6,3%). A védőnők vonatkozásában legalacsonyabb elégedettséget a tájékoztatás módjával kapcsolatban találunk (18,5%), míg a legmagasabb a védőnő empátiájával és elfogadásával kapcsolatos témában volt (27,1%). Az orvossal és védőnővel való elégedettség összevetése alapján a legnagyobb különbség az empátiával kapcsolatos, az orvosoknál e kérdéssel kapcsolatban a legalacsonyabb, míg a védőnő esetében itt a legmagasabb az elégedettség. 9

10 A kvantitatív kutatás eredményeit megerősítik és árnyalják a kvalitatív kutatás eredményei. Az orvosi ellátás vonatkozásában a szülők leginkább a rendelés időpontját, a várakozási időt és az orvosi vizsgálat során az egy gyermekre jutó kevés időt illették negatív kritikával. A legkedvezőbb véleményeket azzal kapcsolatban fogalmazták meg, hogy az orvosok igyekeznek figyelembe venni a betegségek kezelések során a család anyagi körülményeit és egyéb elvárásait (pl. nem kötelező védőoltások, alternatív gyógyászat lehetőségei terén). A megfogalmazott elvárásaik, javaslataik között szerepelt, hogy több segítséget szeretnének kapni az ellátó orvosoktól a betegségek megelőzésével, védőoltásokkal és a gyermek egészséges fejlődési folyamataival kapcsolatban. Következtetések Kutatásunk alapvető célja volt megismerni a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét, nevelési gyakorlatát, a gyermeki fejlődésről való ismereteit, valamint az egészségügyi alapellátással, kiemelten a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségét és elvárásait. Kutatásunk tervezése során végső célunk az volt, hogy eredményeink birtokában a praxisok számára használható következtetéseket, javaslatokat fogalmazzunk meg, melyek a mindennapi gyakorlatba beépíthetők, s a gyermek egészséges fejlődéséért felelős tényezők befolyásolásán keresztül, a felnövekvő generáció optimális fejlődését támogatva, hozzá járulnak életminőségük javításához. A szülők nevelési attitűd vizsgálata alapján a következő javaslatok fogalmazhatók meg: A roma közösségek kultúrájának, hagyományainak megismertetése a védőnőkkel szükséges azért, hogy a tradíciókból eredeztethető nevelési gyakorlatot képesek legyenek elkülöníteni az elhanyagolástól, valamint azért, hogy az eltérő kulturális szokásokat ismerve empatikusabbak, elfogadóbbak lehessenek a cigány családok irányába. Szükséges a szülők részére olyan tájékoztató anyagok készítése, melyek a neveléssel kapcsolatos főbb kérdések áttekintése mellett a különböző nevelési stílusok személyiségfejlődésre gyakorolt hatásait is megismertetik a szülőkkel. A szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteinek vizsgálata alapján a következő javaslatok fogalmazhatók meg: A fejlődést mérő szűrőteszteknek a hazai gyermekpopulációra vonatkozóan validáltaknak kell lenniük. A szülő rendelkezésére kell bocsájtani egy egzakt és érthető vonatkoztatási rendszert korcsoportonként, a fejlődés különböző területeire vonatkozóan. A védőnő a látogatásai alkalmával kérdezze meg a szülőt, hogy ő milyennek ítéli a gyermeke fejlettségét, de a kérdésekben egyértelműen és kimerítően kell definiálnia a válaszlehetőségeket, s végül a szülő véleményére is reagálnia kell. Fel kell hívni a szülő figyelmét arra, hogy időnként vesse össze gyermeke fejlődését a vonatkoztatási rendszerrel, s ha eltérést lát, jelezze azt a gyermeket ellátó szakembereknek. A védőnők körében meghatározott időnként (akár fejlődéssel kapcsolatos témájú továbbképzésekhez kapcsolódóan) szükségesnek látszik értékelni azt, hogy ismereteik a gyermek fejlődésének nyomon követéséről és az elakadások szűréséről az aktuális szakmai irányelvek és szűrőmódszerek szerint mennyire érvényesek. A tesztek eredményei alapján mérni lehetne az esetleges hiányokat. Hazánkban olyan átfogó kutatásra nem találtunk példát, amely az alapellátás szakembereivel kapcsolatos elvárásokat és elégedettséget, a szülők nevelési attitűdjét és a gyermek fejlődésének megítélését a 0-7 éves korosztály szempontjából vizsgálta volna, így jelen kutatás hiánypótló. Szakirodalmi megalapozottsága és eredményei miatt szakmai irányelvfejlesztésre, illetve a gyermek alapellátással kapcsolatos szülői elégedettség változásának mérésére alkalmas. A szülők körében végzett kutatás gyermeki fejlődésre fókuszáló fejezete számos olyan összefüggést tárt fel, amely a szakemberek graduális és posztgraduális képzéseiben, továbbképzéseiben hasznosítható. Továbbá olyan adatokat tartalmaz, melyek indikátorok kialakítására alkalmasak lehetnek a szakemberek tájékoztatásának, időszervezésének és 10

11 kapcsolattartásának a gyermeki fejlődés rizikótényezőként való meghatározása szempontjából. 11

12 Összefoglaló tanulmány a TÁMOP 6.1.4/12/ Koragyermekkori (0-7 év) program kiemelt projektben végzett Szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének felmérése, a 0-7 éves korú gyermekek alapellátásával kapcsolatos elvárásainak elégedettség-felmérése, szociológiai/szociálpszichológiai típusú felmérés és elemzés vonatkozásában 1. BEVEZETÉS 1.1. Problémafelvetés A felnövekvő generáció optimális fejlődésének támogatásában a család mellett a társadalom szerepvállalás is rendkívül fontos. A gyermekek sikeres szocializációja szempontjából az első három év, majd a hét éves korig terjedő időszak minősége kiemelt jelentőséggel bír. A kora gyermekkor történései alapvetően meghatározzák a gyermek iskolakezdési esélyeit, így hozzájárulnak a gyermek életminőségének, jövőjének alakításához. A sikeres iskolai teljesítmény előfeltétele a megfelelő testi, mentális és értelmi fejlődés, melynek biztosításában és nyomon követésében a szülők mellett a gyermek alapellátásban tevékenykedők szerepe kiemelt fontosságú. A szülők ismeretei gyermekük fejlődésével, nevelésével, a felmerülő problémák megoldásával kapcsolatosan sok esetben téveseknek bizonyulnak, melyek hátráltatják a fejlődésbeli lemaradás észlelését, késleltetve ezzel a korai intervenció esélyét. Kutatások egybehangzó eredményei alapján a fejlődésről való ismeret hiánya és a hibás nevelési gyakorlat önmagában rizikótényező lehet a gyermek szocializációja során; azonban ha ezek a problémák együtt járnak hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzettel, az a gyermek sikeres életkezdésének nagymértékben gátat szab. Éppen ezért kiemelt jelentőségű a 0-7 éves gyermeket nevelő családok szocioökonómiai státuszának megismerésén túl nevelési gyakorlatuk feltérképezése, s a gyermeki fejlődésről való ismereteik feltárása is. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei meglehetősen sok információt szolgáltattak a szülők nevelői attitűdjéről, azonban ezek a kutatások egyrészt az óvodáskorú, illetve annál idősebb gyermekekre fókuszáltak, másrészt pedig elsősorban a gyermek percepcióján keresztül vizsgálták a nevelési stílust. Így nem rendelkezünk kellő ismerettel a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjéről. Ugyancsak kevés az információnk arról, hogy a szülők mennyire rendelkeznek pontos ismeretekkel a gyermeki fejlődést illetően. A 0-7 éves gyermekek fejlődésének nyomon követése, egészségi állapotának monitorozása és a problémák felismerése természetesen nem csupán a szülő felelőssége, hanem a gyermek-egészségügyi ellátás alapvető feladata is. Kiemelt jelentősége van ezért annak, hogy a szülő és a gyermek-alapellátás szereplői között bizalmi kapcsolat alakuljon ki; hiszen ennek a bizalomnak a hiányában a gyermek fejlődésével, nevelésével kapcsolatos problémák esetén a szülő nem fordul időben az alapellátás szakembereihez. Hazai viszonyok között e terület problematikájához tartozik, hogy az alapellátással kapcsolatos elégedettség feltárása leginkább az orvosokra irányul, és kizárólag a betegelégedettségi vizsgálatokon keresztül valósul meg, melyben a gyermeki fejlődés követése még szempontként sem jelenik meg, hiszen e kutatások a háziorvosi és gyermekorvosi praxis egészére koncentrálnak, és nem a 0-7 éves gyermekpopuláció ellátására. Védőnők vonatkozásában a szülők elégedettsége olyan adatok alapján ítélhető meg közvetett módon, melyek a védőnői gondozást nem igénylő és panaszbejelentő szülők számával kapcsolatosak. A védőnővel való elégedettség komplexebb feltárására a szakma részéről elszigetelt, egy-egy kisebb részpopulációt megcélzó vizsgálatok állnak rendelkezésünkre, de nincs átfogó képünk hazai viszonylatban a szülők védőnővel, illetve gyermekorvossal/háziorvossal való elégedettségéről. Kutatásunk alapvető célja a gyermekek fejlődését befolyásoló rizikó és védő faktorok feltárása mellett a 0-7 éves korú gyermeket nevelő családok nevelési gyakorlatának megismerése, a szülők gyermekük fejlődésről való ismereteinek feltérképezése, valamint a gyermek-alapellátás szereplőivel való elégedettség felmérése. 12

13 1.2. Szakirodalmi áttekintés Kutatásunk elméleti háttere, a problémafelvetésben vázolt indokok alapján három különböző területre fókuszál: a szülők nevelési attitűdjére, a gyermeki fejlődést befolyásoló tényezőkre és szülői kompetenciákra, valamint a szülők alapellátással kapcsolatos elégedettségére A családok nevelési attitűdje és nevelési gyakorlata Elsőként a nevelési attitűddel és gyakorlattal kapcsolatos kutatásokat összegezzük azzal a céllal, hogy alátámasszuk kutatásunk relevanciáját, s az alkalmazott módszertant. Számos vizsgálat igazolta, hogy a gyermek szocializációjának egyik legjelentősebb színtere a család, kiemelten a szülő gyermek kapcsolat, mely a személyiségfejlődés különböző területeire hatással van. A szülők többsége határozott elképzeléssel rendelkezik arról, hogy gyermekének milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie, s tudni vélik, mely nevelési eljárások eredményezik e vonások kialakulását. A nevelési gyakorlat megismerése mind a neveléstudományi, mind pedig a pszichológiai gondolkodásban központi kérdés volt, így az erre irányuló tudományos diskurzusok, eredmények a nevelés számos aspektusát tárták fel. A szülő-gyerek kapcsolat specifikus jellemzőinek, a szülők nevelési stílusának hatását több tanulmány ismertette. 1 A nevelési gyakorlat jellemzőinek megismerése azonban nem csupán a neveléstudományt gazdagítja, hanem a feltárt összefüggések egyben a gyermeket nevelő családok gondozását ellátó szakemberek, a védőnők és házi gyermekorvosok ismereteit is bővítik; lehetőséget nyújtva a szülő-gyermek viszony eredményes befolyásolására és a rizikótényezők időben történő felismerésére. A nevelői stílus, nevelői attitűd kutatásának végső célja tehát a gyermek harmonikus személyiségfejlődésének biztosítása. 2 A hazai és a nemzetközi szakirodalomban számos, a szülők nevelési stílusát feltáró szociológiai, pedagógiai, valamint pszichológiai felmérés látott napvilágot, melyek különböző aspektusból közelítik meg a nevelési gyakorlatot. Az alkalmazott módszerek köre meglehetősen széles. A nevelési gyakorlat felmérése hosszú időn keresztül standardizált kérdőívekkel valamint interjúkkal történt a szülők megkérdezésével, illetve a szülő-gyermek interakció megfigyelésével. A 80-as évek vége felé kezdett elterjedni az a gyakorlat, hogy a szülői nevelési attitűdökről a gyermek percepcióján keresztül nyertek információt a kutatók, így az adatfelvétel során az összeállított kérdőívet nem a szülők, hanem a gyermekek töltötték ki. A nevelési stílus vizsgálatának különbözőségei a hazai gyakorlatban is megfigyelhetők. Ranschburg a szülői nevelési stílust éves gyerekek percepcióján keresztül vizsgálta úgy, hogy a vizsgálatban részt vevő gyermekeknek tíz kritikus nevelési helyzetben négy-négy megoldási lehetőség közül kellett kiválasztaniuk azt, amit véleményük szerint az adott helyzetben szüleik tennének 3. Posztos és Uzonyi óvodáskorú gyermekek körében végezte vizsgálatát, melyben az anyák a Schaefer által kifejlesztett PARI teszt magyar változatát töltötték ki, a gyermekeknél pedig az észlelt nevelési magatartás feltárására a PPI (Parent Perception Inventory) tesztet alkalmazták kikérdezéses módszerrel 4. A későbbiekben elsősorban Likert-típusú skálákkal mérték a középiskolás gyermekek által észlelt nevelési eljárásokat. E kutatások közös jellemzője, hogy a nevelési stílust elsősorban, mint független változót értelmezték a kutatók. Választ kerestek arra a kérdésre, miként befolyásolja a családban uralkodó nevelési gyakorlat a gyermek intelligenciáját 3, milyen összefüggés mutatható ki a nevelési stílus és a szociometriai pozíció 4, a self-fejlődés 1 valamint a fiatalok megküzdési stratégiái 5 és jövőorientációi 6 között. Az elemzések során a nevelési stílus megismerésére törekedtek a kutatók abból a célból, hogy értelmezni tudják a személyiségfejlődés és a nevelési gyakorlat összefüggéseit. Így bár az elmúlt évtizedek kutatási eredményei meglehetősen 13

14 sok információt szolgáltattak a szülők nevelői attitűdjéről, azonban azoknak a szakembereknek, akik naponta szembesülnek a diszharmonikus családok problémáival, ez az információ mégis kevésnek tűnhet, mivel nem rendelkezünk kellő ismerettel arról, mely tényezők határozzák meg azt A gyermek fejlődését befolyásoló tényezők, a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos kompetenciái A kutatás egy másik irányának megfelelően kerül vázlatos bemutatásra, a gyermeki fejlődést befolyásoló tényezőknek, illetve a fejlődés támogatásával kapcsolatos szülői kompetenciáknak a szakirodalmi áttekintése. A gyermek fejlődésének megítélése több dimenzióban történik, hiszen annak ütemére hatással vannak külső és belső tényezők egyaránt, azaz a gyermek veleszületett adottságai, valamint az a szociokulturális környezet, melyben a gyermek nevelkedik. A gyermeki fejlődés megítélésénél több szempontot kell figyelembe venni. A szakirodalom az adottságokat, a gyermek nemét, alkatát, genetikai állományát, és a különböző életkorban megélt környezeti hatásokat, valamint a szociokulturális tényezőket meghatározónak tartja 7. Ezzel összhangban születtek és születnek azok a nemzetközi és hazai kutatások, melyek igyekeznek feltárni azon tényezőket illetve összefüggéseket, melyek hatást gyakorolnak a gyermekek fejlődésmenetére. Így már a 20. század utolsó évtizedeiben a szociológiai és pszichológiai tudományos érdeklődés középpontjába került az intellektuális fejlődés és a környezeti tényezők összefüggésének vizsgálata , mely a hazai pszichológiai és gyógypedagógiai szakemberek érdeklődésére is számot tartott és tart ma is A gyermek fejlődésére hatást gyakorló külső tényezők közé elsősorban a családból érkező effektusokat sorolhatjuk. A Rochester Longitudinális Kutatásban Sameroff és munkatársai meghatározták azt a 10 rizikó faktort, melyek a gyermek fejlődésére potenciálisan negatívan hatnak A család alapvető feladata, hogy biztosítsa a sikeres személyiségfejlődéshez, a lelki és testi egészséghez szükséges hátteret. A gyermek fejlődésmenetének vonatkozásában vizsgálni kell növekedésének ütemét, figyelemmel kell kísérni a mozgás-, az értelmi illetve a pszichés fejlődését, de az érzékszervek és a beszéd fejlődése is jelentőséggel bír a problémák felismerésében. A gyermeket körülvevő környezet, így többek között a háziorvos/gyermekorvos, a védőnő és a szülő alapvető feladata, a gyermeki fejlődés eltéréseinek mihamarabbi felismerése. A fejlődés ütemének pontos meghatározásához elengedhetetlen a szülő aktív részvétele, hiszen ő az a szereplő, aki a legjobb, legrészletesebb információkkal szolgálhat az egészségügyi szakemberek számára. A Frances Page Glascoe nevéhez köthető kutatás célja annak meghatározása volt, hogy mely szülői aggodalmak kapcsolódnak leginkább a gyermek fejlődésének vonatkozásában jelentős viselkedési/érzelmi problémákhoz, és ezeknek a félelmeknek a gyermekek valós mentális, egészségi állapotát tekintve mekkora a realitás alapja 14. Katrina B. Doig és munkatársai által végzett vizsgálat célja szintén a szülők gyermekük fejlődésével kapcsolatos aggodalmait elemezte a Child Development Inventory (CDI) kérdőív segítségével 15. A vizsgálat során a szülők CDI eredményeit hasonlították össze a gyermekeken végzett pszichometriai vizsgálatok eredményeivel. Mindkét vizsgálat megállapította, hogy a szülők releváns jelzőrendszeri szerepet töltenek be. Glascoe kutatócsoportjának logisztikus regresszió segítségével két szülői aggályt is sikerült meghatározni, mely optimális előrejelzője a gyermek egészségi állapotának. Ez a két terület a gyermek viselkedése és a szociális képességei. Doig kutatása is hasonló eredménnyel járt. A család egy főre jutó havi jövedelemétől és a szülők iskolai végzettségétől függetlenül a szülők képesek voltak arra, hogy releváns és meghatározó információkat adjanak a gyermekük fejlettségi szintjéről. A fejlődésbeli eltérések kialakulásában jelentőséggel bír a gyermekek szociokulturális környezete. A család, melyben a gyermek nevelkedik, a kölcsönös egymásra utaltságból következően egy többfunkciós, gondoskodó, ellátó rendszert jelent. Ám a szülők csak 14

15 megfelelő ismeretek és anyagi javak birtokában képesek a gyermek normál ütemű fejlődését biztosítani. Fontos vizsgálati szempont tehát, hogy a szülők milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyermekek normál ütemű fejlődéséről. Egy 2005-ben, Romániában végzett kutatás komplex módon vizsgálta a szülői készségeket, képességeket és nevelési gyakorlatokat 16. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a szülők milyen mértékben vannak tisztában a gyermek fejlődésmenetével, és az egyes életszakaszokhoz köthető nevelési, gondozási feladatokkal, úgymint táplálás, higiéné, gyermeknevelési attitűd, játék tevékenység, problémakezelési és megoldási stratégia, szocializáció. Egy másik dimenzió elemzésére vállalkozott Alan E. Simon, aki azon szociodemográfiai tényezők azonosítását tűzte ki célul, amelyek valószínűtlenül, valószínűleg és a lehetséges módon befolyásolják a gyermeki fejlődés megkésettségét 17. Befolyásoló tényezőként igazolódott a gyermek neme, etnikai hovatartozása, és életkora. A vizsgálatok továbbá rámutattak arra, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők tudása és gondozási gyakorlata arra utalt, hogy nagyon sok esetben nincsenek tisztában a gyermekek gondozási szükségleteivel. Fontos megállapítanunk tehát, hogy a szakember szerepe a problémák közvetlen észlelésén túl magában foglalja a szülő felkészítését a problémák felismerésére. Ám a szekunder prevenció ezen formáját gyakran nehezíti a szülő önámítása, mely szerint felismerése téves, hiszen gyermekének bizonyosan nincsen semmi baja. A gyermekek optimális fejlődéstől eltérő növekedésének korai felismerése megkérdőjelezhetetlen jelentőséggel bír, ám fontos szem előtt tartani, hogy a szakma figyelme nem elég, ha csupán azokra a gyermekre koncentrál, akik súlyos- vagy halmozott fogyatékossággal élnek: fontos, hogy minden gyermek a számára legmegfelelőbb fejlődési ütemben nevelkedjen A szülők alapellátással kapcsolatos elégedettsége A felmérésünk harmadik irányát éppen a kutatási hiányok okán az alapellátással kapcsolatos elégedettség képezi. Főként nemzetközi kutatásokkal kívánjuk bemutatni a témában megjelenő leggyakoribb kérdésköröket, valamint indokolni ezek hazai létjogosultságát. Az egészségügyi alapellátáson belül nagy jelentősége van a gyermek alapellátás minőségének, amelynek kulcsszereplői a gyógyító-megelőző ellátást végző házi gyermekorvosok és vegyes praxisú háziorvosok, valamint a családok preventív ellátását, gondozását végző védőnők. Az ellátás fejlesztése csak úgy valósítható meg, ha ismerjük az ellátásban dolgozók és az ellátottak véleményét is. Az információszerzés egyik módja lehet az alapellátással való elégedettség felmérése. Ennek egyik módszere a kérdőívek segítségével történő adatfelvétel. Több nemzetközi, és egy hazai kutatást is végeztek már, amely a páciensek alapellátással való elégedettségét mérte fel az ellátó orvosok vonatkozásában. Ezen kutatások azonban szinte kizárólag az orvossal való elégedettséget mérték fel, az orvos kommunikációjára, empátiájára, a rendelő esztétikai és higiénés színvonalára, és a rendelési idő rugalmasságára fókuszálva. A gyermekek alapellátásával kapcsolatos felmérésekben általában a szülők véleményét kérdezték meg a vizsgálatot végzők. Ennek egyik oka, hogy a gyermekek egy része még nem tud írni és olvasni életkorából fakadóan, másrészt pedig, ha már tud is írni és olvasni, nem biztos, hogy reálisan látja a saját helyzetét. Ennek ellenére néhány kutatás tartalmazott olyan kiegészítő kérdéseket is, amelyek kimondottan a gyermekeknek szóltak. Voltak viszont olyan kutatások is, amelyek nem általánosságban vizsgálták az adott orvost, hanem az adott praxis egy bizonyos speciális szegmensére fókuszáltak. Az egyik ilyen vizsgálatban például azt mérték fel, hogy a háziorvosok milyen arányban jelentik, ha a gyermeken bántalmazás nyomait észlelik 18. Szaúd-Arábiában az elégedettséggel kapcsolatban olyan kutatást végeztek, ahol kizárólag az orvos kommunikációját vizsgálták (kapcsolat kiépítése, információcsere, a szülők bevonása, demonstráció). Egy másik kutatásban azt tűzték ki célul, hogy segítsenek az orvosoknak úgy kommunikálni, hogy a gyerekekkel is 15

16 könnyen meg tudják értetni magukat 20. Kutatásunkat megelőzően főként azokat a korábbi vizsgálatokat tanulmányoztuk, amelyek kérdőívek segítségével gyűjtötték az adatokat és több szempontból közelítették meg az elégedettséget. Németországban több ilyen kutatást is lefolytattak az elégedettség mérésére. Ezek közül az egyik 2010-ben Epe-ben zajlott 21. A kérdőív kérdéscsoportjai részben az orvosra, részben a praxisra vonatkoztak. A kapott eredmények azt mutatták összességében, hogy a kitöltők közül szinte minden szülő elégedett, vagy teljesen elégedett volt. Egy másik német kutatás célja egy olyan kérdőív készítése volt, amellyel könnyen felmérhető az alapellátással kapcsolatos elégedettség 22. A szerzők munkájuk során két, már meglévő kérdőívet használtak fel (ZAP:Zufriedenheitin der Arztpraxis 23, illetve egy másikat, amely a gyermekek kórházi ellátásával kapcsolatos elégedettséget mérte fel) 24. Az általuk próbamérés után létrehozott kérdőívet Child-ZAP -nak hívták és a 2009-ben végzett vizsgálatukban 979 db kérdőívet dolgoztak fel. Az eredmények értékelése során több tényező pozitívan korrelált az elégedettség szintjével, például a kevesebb várakozási idő növelte az elégedettséget. Összességében elmondható, hogy a kialakított kérdőív megfelelő eszköz volt az elégedettség mérésére. Kanadában is végeztek hasonló vizsgálatot, amely során standardizált kérdőívet használtak (P3C:Parent s Perceptions of Primary Care) 25. A szerzők ebben nem csak az orvosokkal, hanem az egyéb egészségügyi személyzettel kapcsolatos elégedettséget is vizsgálták. Az eredmények alapján szinte minden kategóriában magasabb szintű volt az elégedettség az orvosokkal szemben. Nem csak külföldön, hanem Magyarországon is végeztek már alapellátást vizsgáló kutatást 26. A vizsgálat azonban az egész alapellátásra vonatkozó betegelégedettséget mérte fel, melynek csupán egy részeként jelent meg a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettség, és az is csupán a gyermekek orvosi ellátására fókuszált. A felmérés ben zajlott, amely során 250 gyermek-, felnőtt- és vegyes praxishoz tartozó páciensnek (illetve gyermek esetén szülőnek) osztottak ki kérdőíveket, a vizsgálat 3 fázisában összesen 5007 db-ot. E vizsgálat eredményei azt mutatják a három praxis összehasonlításában, hogy a gyermekorvosok esetében a legmagasabb a tanácsot megfogadók aránya, s a gyermek praxishoz tartozó szülők esetében a legritkább, hogy más orvoshoz fordulnak segítségért. A fizikai környezettel kapcsolatos kérdéscsoportban is a pozitív válaszok kerültek túlsúlyba, főleg a gyermek háziorvosi rendelőkkel voltak megelégedve a szülők. A kérdőív készítői bizalmi indexet is kidolgoztak az orvossal való kapcsolat pontosabb megítélése céljából. A kérdőív más kérdéscsoportjaihoz hasonlóan ebben az esetben is az derült ki, hogy a gyermekorvosokkal a legelégedettebbek a válaszadók. A gyermek fejlődésével kapcsolatos ismereteket a szülők széles körben szerezték, családtagoktól, ismerősöktől, más szakemberektől, valamint az internetről és szakkönyvekből, azonban egyéb médiumokat ritkábban használnak fel tájékozódásukhoz. A pozitív eredményeket a kérdőívre írt megjegyzések is alátámasztották. A védőnői ellátással kapcsolatos elégedettség reprezentatív vizsgálatáról nincs tudomásunk. Nemzetközi szinten azért, mert a magyar védőnői szolgáltatásnak nincs teljes komplexitásában identikus külföldi megfelelője. Hazai szinten pedig még nem került sor azoknak az indikátoroknak a meghatározására, melyek a védőnői ellátással kapcsolatos elégedettséget közvetlenül jeleznék, s egyben kijelölnék a beavatkozási pontokat is az ellátás minőségének javítására. A szakma részéről mutatkozó belső igény megjelenését azonban már jelzik azok a szűk keresztmetszet, általában szakdolgozat keretében végzett kutatások, amelyek céljai között szerepel annak az összehasonlítása, hogy a védőnői gondozás mennyire felel meg a gondozottak igényeinek és elvárásainak (például a gyermeki fejlődés mely területein igényelnek több szakmai segítséget) 27. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a trend az egészségügyi ellátás más szegmenseiben is a betegelégedettség komplex, több szempontú vizsgálata. Ennek megfelelően a kórházi ellátással kapcsolatos elégedettség vizsgálatában is egyre fontosabb szerepet kap az ápolók munkájának megítélése, az orvosok megítélése mellett 28. A szakirodalmi adatokat áttekintve elmondható, hogy az alapellátás értékelésében és hatékonyságának fejlesztésében alapvető szerepe van a páciensek/gondozottak 16

17 véleményének. Az eredmények ugyanis rávilágítanak az ellátás minőségét pozitív illetve negatív irányban befolyásoló tényezőkre. 3. Kutatási célok Alapvető célunk volt annak a feltárása, hogy milyen szociodemográfiai jellemzőkkel írhatók le a 0-7 éves gyermeket nevelő magyar családok. A kutatási célokat és kutatási kérdéseket a továbbiakban a kutatás 3 részterületére vonatkozóan határoztuk meg. Első célunk a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők nevelési attitűdjének a feltérképezésére irányult, továbbá annak megismerésére, hogy mely tényezők befolyásolják a szülők nevelési attitűdjét. E témában a következő kutatási kérdéseket fogalmaztuk meg: Milyen jellemzővel írható le a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők nevelési stílusa? Milyen mértékben jellemző a korlátozó és a gondoskodó nevelői attitűd a vizsgált családokban? Kimutatható-e kapcsolat a család szocio-ökonómiai státusza (a SES egyes elemei, ill. ezek kombinációi) és a megkérdezettek nevelési stílusa között? További célunk volt megismerni a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteinek forrását, és ismereteik adekvátságát a védőnői megítélés függvényében. E témában a következő kutatási kérdésekre kerestük a választ: A fejlődés mely részterületein képes a szülő helyesen (legalábbis a szakember véleményével megegyezően) megítélni a gyermeke kortársaihoz viszonyított fejlődését? Milyen tényezők befolyásolják a szülői vélemények adekvátságát? Milyen szociodemográfiai ismérvekkel és nevelési attitűddel jellemezhetők a fejlődésben lemaradó és a lemaradás kockázatába tartozó gyermekek szülei? Összefoglalva: a gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélése alapján milyen, a gyermeki fejlődés ütemét befolyásoló rizikó és protektív tényezők ismerhetők fel a Magyarországon élő 0-7 éves gyermekek populációjára vonatkozóan? Az alapellátással kapcsolatos elégedettség vonatkozásában célunk volt feltárni azt, hogy a szülők mennyire elégedettek a házi gyermekorvosi/vegyes praxisú háziorvosi, valamint a védőnői ellátással, s az ellátás mely jellemzőivel a leginkább és legkevésbé elégedettek. E komplex témában a következő kutatási kérdéseket fogalmaztuk meg az orvosi ellátásra vonatkozóan: Mennyire gyermekbarát a háziorvosi rendelő? Mennyire elégedettek a szülők a gyermek háziorvosának rendelési idejével és annak időbeosztásával? Mennyire elégedettek a szülők a várakozási idővel? Mennyire elégedettek a szülők az orvosi tájékoztatás egyes területeivel (gyermek fejlődése, betegségek, kezelés, érthetőség)? Mennyire követi nyomon a gyermek háziorvosa a gyermek gyógyulását? Mennyire elégedettek a szülők a gyermek háziorvosának empatikus és elfogadásra utaló viselkedésével? 17

18 Mennyire követik a szülők gyermekük orvosának utasításait? Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy gyermekük háziorvosa kikérje a véleményüket a gyermek ellátásával kapcsolatban? Milyen összevont változók adnak lehetőséget az orvosi ellátás területeinek és jellegzetességeinek a mérésére, az elégedettséggel kapcsolatos indikátorok képzésére? Kutatási kérdések a védőnői ellátásra vonatkozóan: Mennyire elégedettek a szülők a védőnők elérhetőségével? Mennyire elégedettek a szülők a védőnői látogatások gyakoriságával, időpontjával és annak egyeztetésével? Mennyire elégedettek a szülők a várandósság alatti felkészítéssel a gyermek fogadására és a szoptatásra? Mennyire elégedettek a szülők a védőnői tájékoztatás egyes területeivel (gyermek fejlődése, gyermek nevelése, gyermek gondozása, szociális ellátások)? Mennyire elégedettek a szülők a védőnők empatikus és elfogadásra utaló viselkedésével? Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy tanácsadásra megbeszélt időpontra menjenek? Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy véleményüket kikérjék a védőnői ellátásról? Milyen összevont változók adnak lehetőséget a védőnői ellátás területeinek és jellegzetességeinek a mérésére, indikátorok képzésére? A SES mely elemei befolyásolják a védőnőkkel kapcsolatos elégedettséget? Átfogó célként jelent meg a szülők nevelési attitűdjére és az alapellátást nyújtó szakemberek elégedettségére vonatkozóan olyan indikátorok kidolgozása a kutatás eredményei alapján, melyek a gyermek fejlődésének rizikóját jelzik és az ellátói körben beavatkozási lehetőséget kínálnak. 18

19 Irodalomjegyzék: 1. fejezet 1 Sallay, H, Münnich, Á., (1999): Családi nevelési attitűdök percepciója és a selffejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia. 99. évf. 2. szám Ranschburg, J. (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. in: Lénárd Ferenc (szerk): Ifjúság és Pszichológia. Akadémia Kiadó, Budapest Ranschburg, J., et al. (1984): A szülői nevelői stílus percepciójának vizsgálata éves korú gyerekeknél. Pszichológia, (4), 4, Posztos, K., Uzonyi, A. (1989): A szülői-nevelői attitűd hatása a gyermek szociometriai pozíciójára. Magyar Pszichológiai Szemle, (5) Margitics, F., Pauwlik, Zs. (2006): Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 16. évf. 1. szám Sallay, H. (2003): A szülői nevelés hatása a serdülők jövő-orientációjának alakulására. Magyar Pedagógia. 103.évf. 3.szám Colson, E.R., Dworkin, P.H (1998): Kisdedkori fejlődés. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (3), 2-7, 8 Sameroff, A. et al. (1993): Stability of intelligence from presch cooltoa dolescence: The influence of social and family risk factors. ChildDevelopment. 64: Seifer, R: Socio economic status, multiple risk, and development of intelligence. In: Sternberg, R. J, Grigorenko E. L (2001):Environmental effects on cognitivabilities. Lawrence Erlbaum Associates Sameroff, A. J (2005): The Science of Infancy: Academic, Social, and Political Agendas. Infancy. 7: György, I. M: A HOME-leltár hazai alkalmazásának tapasztalatai. Módszer a családi környezet hatásának mérésére. Pszichológia : Kalmár, M.(2007) Az intelligencia alakulásának előrejelezhetősége és váratlan fordulatai. Rizikómentesen született, valamint koraszülött gyerekek követésének tanulságai. ELTE, Eötvös Kiadó. 13 Ribiczey, N.(2010) Környezeti hatások és intellektuális fejlődés Különböző megközelítések a környezet releváns aspektusainak megragadására. Gyógypedagógiai Szemle Frances, P G, PhD (2003): Parents' Evaluation of Developmental Status: How Well Do Parents' Concerns Identify Children WithBehavioral and Emotional Problems?;Clinical Pediatrics, March vol. 42 no Katrina, B. D., MD, et al. (1993) The Child Development Inventory: A development alout come measure for follow-up of the high-risk infant; The Journal of Pediatrics, Volume 135, Issue 3, September 1999, Pages Carmen, A., Martha, I. - B. (2007): KNOWLEDGE, ATTITUDES AND PRACTICES ON PARENTING IN ROMANIA; Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a României; Alpha MDN, Bucharest. 17 Alan, E. S.; et al. (2013): Socio economic disadvantage and developmental delay among US children aged 18 monthsto 5 years. Journal of Epidemiology & Community Health 2013; 67: Van Haeringen AR et al (1998): Will the Doctor Suspect and Report? Physician Attitudes Towards and Reporting of Suspected Child Abuse and Neglect. Child Abuse and Neglect, 1998, 22(3): Zolaly, MA (2012): Satisfaction of parents of paediatric patients with physicians communication skills in Almadinah Almunawwarah, Kingdom of SaudiArabia. Journal of Taibah University Medical Sciences, 2012, 7(1): Howells, R, (2008): Better communication with children and parents. Paediatrics and Child Health, 2008, 18(8): Weissenstein, A, et. al.: Parent satisfection with a pediatric practice in Germany: A questionnaire-basestudy. Italian Journal of Pediatrics, 2011, 37:31. 19

20 22 Bitzer EM,, et. al.: Patient satisfection in pediatricout patient settings from the parents perspective The Child ZAP: A psychometrically validated standardized questionnaire. BMC Health Services Research, 2012, 12: Bitzer EM, et al (1999): Zufriedenheitin der Arztpraxisaus Patientperspective. Psychometrische Prüfungeines standardisierten Erhebungs instrumentes. J Public Health, 1999, 7(3): Bitzer EM, et. al (2008).: GEK-Reportakut-stationäre Versorgung 2008, Schwerpunkt: Kinder im Krankenhaus, 2008: Seid, M,, et. al.: Parents' Perceptions of Primary Care: measuring parents' experiences of pediatric primary care quality. Pediatrics, 2001, 108(2): Szatmári, M, (2010)Alapellátási tükör 5007 betegelégedettségi kérdőív alapján. Medicus Universalis, 2010, 43(4): Odor, A. (2007): A védőnői rendszer működésének bemutatása, a fejlesztésre irányuló javaslatok összefoglalása. A tanulmány Fazekas Károly az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal elnöke felkérésére, készült, a Koragyermekkori nevelés témához. vedonoi_rendszer.pdf 28 Janky, B. (2002) Betegek elégedettsége az egészségügyi rendszerben. A második országos betegelégedettségi vizsgálat eredményei. in: Társadalmi riport 2002, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,

21 2. MÓDSZER Kutatásunk alapvetően feltáró, keresztmetszeti, leíró kutatás, ahol a kutatás feltáró jellege elsősorban arra vonatkozik, hogy az általunk vizsgált kérdéskörök ilyen összefüggésben még nem képezték nagyobb volumenű kutatás tárgyát. A vizsgálat alapját képező kutatási probléma vonatkozásában kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaztunk. A fókuszcsoportos kutatás keretében megismert vélemények egyrészről a kvantitatív kutatás eszközének, a kérdőívnek az összeállításában segítettek bennünket, másrészről pedig a kérdőíves adatfelvételt követő elemzés során, mintegy tükröt mutatva a statisztikai eredményeknek, lehetőséget biztosítottak eredményeink ütköztetésére, a mélyebb összefüggések feltárására. E két módszertani csoport együttes alkalmazása, mint trianguláció módszerkombinációs modell előnye, hogy a kutatás tárgyáról összetettebb képet alkotva szélesebb körben jelenik meg a vizsgált probléma, ezzel együtt a vizsgálni kívánt problémakör több-szempontú elemzését teszi lehetővé számunkra, a hasonló eredmények pedig támogatják kutatásunk érvényességét 1 2. A megbízhatóság kritériumának való megfelelést biztosítja az, hogy a kérdőív szerkezetébe olyan kérdéseket illesztettünk, melyek korábbi kutatásokban megbízhatónak bizonyultak (lásd: CRPR kérdőív a vonatkozó fejezetben) Fókuszcsoportos kutatás A Koragyermekkori programban kvalitatív kutatási módszer is alkalmazásra került a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjeinek és a 0-7 éves korú gyermekek alapellátásával kapcsolatos elvárásainak, elégedettségének felmérésében. Bár a kvantitatív kutatások számszerű adatokkal alátámasztott eredményei sok területen alkalmasak a kutatási hipotézisek igazolására, a számszerűsíthető információk rögzítésére, de nem adnak lehetőséget a problémák, a folyamatok, az emberi viselkedést befolyásoló attitűdök mélyebb megértésére. E hiány kiküszöbölését célozzák a kvalitatív kutatási módszerek, amelyekben a kutatás a jelenségek minőségi megismerésére, vélemények, attitűdök, hiedelmek összegyűjtésére és elemzésére irányul. Ezek a vizsgálatok a kutatott terület részletes, kimerítő feltárását végzik el, általában kisméretű mintát alkalmaznak, melyekben nem cél a reprezentativitás. Általában főbb kérdéscsoportok kerülnek meghatározásra, nincs előre rögzített konkrét kérdéssor, hiszen az egyéni jellegzetességek megismerése az egyik lényeges feladat. Jellegzetes kvalitatív kutatási módszerek a megfigyelés, a kísérlet, a mélyinterjú, a szakértői interjú, a fókuszcsoportos interjú vagy az esettanulmány. 3 Mivel a Koragyermekkori programban kvalitatív kutatási eszközként a fókuszcsoportos interjút alkalmaztuk, ezért ennek rövid módszertani sajátosságait mutatjuk be. Hasonlóan más kvalitatív kutatási módszerekhez a fókuszcsoportos interjúkkal is a kutatás célja a feltárás, a megértés és a megismerés. A fókuszcsoportos vizsgálatban általában 6-12 fő vesz részt, így ennél az interjútechnikánál nemcsak az interjúalany és a kutató között zajlik a közvetlen kommunikáció, hanem a csoport minden tagjával. A fókuszcsoportos vizsgálatban a folyamatos interakció mellett lényeges jellemző, hogy a megkérdezettek konkrét válaszain kívül a válaszhoz fűzött kommentárok, a gesztusok, a kialakult viták is értékes információkat hordoznak. 4 A fókuszcsoportos interjúban a csoportdinamikai hatások is lényegesek. A csoportkörnyezet általában elősegíti, bátorítja az egyes csoporttagok spontán megnyilatkozásait. A csoporthatás előnye továbbá, hogy a csoport egyik tagjának tapasztalata, véleménye segítheti a beszélgetés dinamikájának létrejöttét, ösztönzőleg hathat másokra saját véleményük kifejtésében. 5 A csoportos interjút vezető kutató a moderátor. A moderátor a beszélgetés koordinátora, feladata egy olyan beszélgetés létrejöttének segítése, amely során kiegyensúlyozott, szabad és nyitott véleménycsere alakul ki a csoport tagjai között. Mindez olyan légkörben, amelyben a válaszadók gátlásai oldódnak, megnyílhatnak egymás előtt. 21

22 A fókuszcsoportok felépítése Kutatásunkban 10 fókuszcsoportos interjúra került sor, összesen 93 személy bevonásával. A fókuszcsoportok felépítését a kutatásban meghatározott, vizsgálni kívánt témakörök szabták meg. A fókuszcsoportos interjúk módszertanának megfelelően minden egyes találkozást a kutatás ismertetésével kezdtük, majd rövid bemutatkozást tartottunk. A fő kérdéscsoportokat egy asszociációs játék előzte meg a csoportmunkára való ráhangolódás elősegítésére. Ezt követően a kutatás fő témakörei kerültek megbeszélésre, melyek a következők voltak: Rizikó és védőfaktorok a családban A gyermek fejlődésének nyomon követése Gyermekekkel kapcsolatos érzelmi viszonyulás, nevelési gyakorlat a családban A háziorvos/házi gyermekorvosi ellátással való elégedettség A védőnői ellátással kapcsolatos elégedettség A szakemberek együttműködése Az alapellátás építészeti, tárgyi, infrastrukturális háttere. A csoportok alkalmanként 2*1,5 órában működtek, az egyes részek között perces szünetekkel. A fókuszcsoportos interjúkat minden esetben gyakorlott moderátor vagy kettős vezetést alkalmazó moderátorok vezették. Az interjúkról hangfelvételek készültek, melyhez a résztvevők írásbeli beleegyező nyilatkozatot adtak. A hangfelvételek alapján minden fókuszcsoportos interjú jegyzőkönyve elkészült, majd ezeket narratív szövegelemzésnek vetettük alá az atlas.ti program segítségével. A fókuszcsoportos interjúk helyszíneit, időpontjait és létszámát a 2.1. táblázat mutatja táblázat: A lakossági fókuszcsoportok főbb adatai Helyszín Időpont Létszám Nyíregyházán élő szülők június 7. 7 fő Miskolcon élő szülők június 3. 9 fő Nyírtura (Szabolcs-Szatmár megye falvaiban élő szülők) május fő Szegeden élő szülők május fő Szeged (Csongrád megye falvaiban élő szülők) május fő Budapesten élő szülők május fő Pécsett és a környező falvakban élő szülők május fő Pécsett élő cigány szülők május fő Szombathelyen élő szülők június fő Vasváron élő szülők június fő Összesen 93 fő 2.2. Survey típusú, kvantitatív kutatás A pozitivista irányzatot képviselő kvantitatív kutatások elsődleges célja a valóság mások számára is hasznos objektív és értékes feltárása az előzetesen megfogalmazott 22

23 hipotézisek tesztelésével, valamint az ok-okozati összefüggések feltárásával. A pozitivista gondolkodók szerint a valóság kézzelfogható, mérhető, önállóan tanulmányozható, s ennek következtében megismerhető, így a világ jelenségei megmagyarázhatók. A megismerési folyamat során az objektivitás növelése érdekében a mennyiségi módszereket részesítik előnyben. A kvantitatív kutatásoknak az előre megfogalmazott elméletek adják a kiindulási alapját. A kvantifikálás a kontextustól független általánosításokat eredményez 7. A kvantitatív kutatások kritikájaként megfogalmazódik, hogy az egyedi jelenségek számszerűsített, kódolt statisztikai adatok halmazaiként jelennek meg, melyekből érvényesnek tűnő általánosítások, trendek rajzolódnak ki. Rejtve maradnak azonban a jelenségek azon fontos aspektusai, melyek az egyén szempontjából személyes jelentőségűek, s éppen a társadalmi folyamatokat alkotó kapcsolatrendszerek lényegét adják 8. Ezért van különös jelentősége annak, hogy vizsgálatunk során nem csupán a kvantitatív kutatási módszerek előnyeit tudtuk kihasználni, hanem a fókuszcsoportok tapasztalatai alapján a két különböző kutatási eszközzel nyert eredményeket egymásra tudtuk vetíteni A célpopuláció és a minta meghatározása A TÁMOP Koragyermekkori (0-7 év) kiemelt projekt szülői attitűdvizsgálatának célpopulációját a Magyarországon élő 0-7 éves (de max. 84 hónapos) gyermekek szülei alkotják. A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének és az alapellátással kapcsolatos elégedettségének megismerésére irányuló kérdőíves vizsgálatunkban a szülőket az egyik szülő (illetve gondviselő) reprezentálja. A kérdőív kitöltésére mindegyik gyermek esetében csak az egyik szülő (illetve a szülő hiányában gondviselő) volt felszólítva, mégpedig az, aki a legnagyobb mértékben vesz részt a gyermek gondozásában, nevelésében A mintavétel módja és végrehajtása A projekt szakmai vezetése a statisztikai minta elemszámát (a megkérdezendők számát) 1000 főben határozta meg, s követelménynek állította, hogy a minta legalább településtípusra és a gyermekek korcsoportjára nézve reprezentatív legyen. A célpopuláció e két ismérv szerinti együttes eloszlására vonatkozóan nem volt lehetséges a kutatás lezárásáig sem információhoz jutnunk (ilyen adatokat még nem publikáltak, a népszámlálás adatbázisához pedig közvetlenül nem férhettünk hozzá). A mintaválasztáshoz támpontot a január1-én Magyarországon lakó, 0-6 éves korú gyermekpopuláció településtípus és életkor szerinti létszámadatai nyújthattak. A legfrissebb, 2013.január 1-i állapotot a 2.2. táblázat, százalékosan a 2.3. táblázat mutatja. 23

24 2.2. táblázat: A 0-6 éves lakónépesség január 1-én éves összesen Budapest (főváros) Megyei jogú város Város Község Összesen Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, adatbázis (2.1. melléklet) 2.3. táblázat: A január 1-jei 0-6 éves lakónépesség településtípus és életkor szerinti megoszlása (%) éves összesen Budapest (főváros) Megyei jogú város 2,5 2,5 2,5 2,6 2,5 2,4 2,4 17,6 2,6 2,6 2,7 2,9 2,9 2,9 3,0 19,7 Város 4,2 4,1 4,3 4,7 4,9 4,8 5,0 32,0 Község 4,1 4,0 4,1 4,4 4,7 4,6 4,9 30,6 Összesen 13,4 13,3 13,6 14,6 15,0 14,7 15,3 100,0 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, adatbázis (2.1. melléklet) 24

25 A kérdőívek kiosztását azok a védőnők végezték, akik az időmérleg és a szakértői attitűd vizsgálat keretében a megyére és településtípusra reprezentatív mintába beválasztásra kerültek. A védőnői mintaválasztás kétlépcsős, véletlen arányos eljárás keretében történt. Először meghatározásra került a védőnői körzetek megoszlási aránya település típusonként (főváros, megyeszékhely, város, egyéb település), melyet az Országos Tiszti főorvosi Hivatal országos vezető védőnője bocsájtotta rendelkezésre. A GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság szekszárdi egysége biztosította az országos lefedettséget jelentő, kiválasztott területek (Budapest, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megyék) védőnői körzeteinek adatbázisát, mely tartalmazta a tanácsadó címét és a védőnő nevét. Ezt követően az egyes megyék/főváros településtípusának megfelelő arányban SPSS statisztikai program segítségével történt a mintakeretből a mintaválasztás a közbeszerzési kiírásban meghatározott 380 elemszámnak megfelelően (2.4. táblázat). 2.4.táblázat A védőnői minta és a visszaérkezett kérdőívek száma Védőnői mintakeret Megye Település típus Mintakeret Random mintaszám Visszaérkezett kérdőívek száma megyeszékhely Baranya város község megyeszékhely BAZ város község Budapest főváros megyeszékhely Csongrád város község megyeszékhely SZSZB város község megyeszékhely Vas város község Összesen Statisztikai teszttel (chi2 próba) megtörtént a mintakeretben rögzített megyei/település típus szerinti védőnői körzet szám és a kérdőívet kitöltő védőnői 25

26 létszám illeszkedésének ellenőrizése. Az elvárt válaszok száma és aránya illeszkedett a mintakeretben meghatározottakhoz.(2.2. melléklet) A szülői mintavétel a következő módon történt: A mintába került 380 védőnő fejenként 3 gyermeket választott ki véletlenszerűen a körzetéhez tartozó 0-7 éves korú gyermekpopulációból, akiknek szülei közül azt a személyt kérte meg a kérdőív kitöltésére, aki a legnagyobb mértékben vesz részt a gyermek gondozásában. (Ha nem a szülő, hanem más személy gondozta legnagyobb mértékben a gyermeket, akkor ez a személy töltötte ki a kérdőívet.) A gyermekek kiválasztását illetőn csak azt a további instrukciót kapták a védőnők, hogy ne legyenek a mintában testvérek, s a kérdőívek kiosztásakor ne befolyásolja őket a szülőre vagy a családra vonatkozó előzetes ismeretük (pl. a szülők munkanélkülisége, iskolai végzettsége, etnikuma vagy más egyéb). Azt vártuk, hogy a településtípusra reprezentatív védőnői minta és a gyermekek véletlenszerű választása automatikusan biztosítja a minta településtípusra és korcsoportra vonatkozó reprezentativitását. A nyári szabadságolások idejének ellenére a védőnők eljuttatták a kiválasztott szülőknek a kérdőíveket, amit a szülők a kutatásban részt vevő egyetemeknek megcímzett és felbélyegzett válaszborítékban közvetlenül és igen jelentős arányban küldtek vissza. A kiosztott 1140 db kérdőívből az adatok rögzítése és tisztítása után 980 értékelhető kérdőív maradt A kutatás folyamata, kutatási eszközök A 0-7 éves gyermekek szüleinek körében végzett kérdőíves kutatás két kutatási eszközből tevődik össze: az anonim, önkitöltős szülői kérdőívből és a gyermek védőnője által kitöltött, a gyermeki fejlődés megítélésére vonatkozó kérdőívből. A kérdőívek kialakításának folyamata, illetve lépései, a hasonló jellegű vizsgálatokban szokásos lépéseket követve 9 a következők voltak: A projekt céljainak megvalósítása szempontjából releváns hazai és nemzetközi szakirodalom feltárása és feldolgozása. Az angol és német nyelvű kérdőívek magyarra fordítása, és az alkalmasnak találtak szakfordítói lektorálása. A kutatásban részt vevő munkacsoport tagjaival folyamatos konzultáció az optimálisan vizsgálható témakörök kialakítása és a kérdések szelekciója érdekében. Pilot tanulmány készítése: próbalekérdezés, és az ennek során szerzett tapasztalatok értékelése. A kérdőívek véglegesítésre előkészítése (design). A projekt vezetése által javasolt korrekciók végrehajtása. A szülői kérdőív (2.3. melléklet) a következő témakörök felmérésére irányult: Szocio-demográfiai jellemzők: Az anyára és az apára, illetve a gyermek életkörülményeire vonatkozó olyan szocio-demográfiai ismérvek, amelyek a vonatkozó szakirodalom alapján a szülő gyermeknevelési attitűdjével, egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos elvárásaival és az ezekkel szembeni elégedettségével, valamint - nem utolsó sorban - a gyermeki fejlődéssel valamilyen szinten kapcsolatba hozhatók. A témakört a kérdőívben az számú kérdések fedik le, zömében zárt kérdések, néhány esetben nyitott kérdéssel kiegészítve. Nevelési stílus: A szülő gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének megítélésére vonatkozó kérdések ( számú kérdés, összesen 36 zárt kérdés). A megkérdezettnek azt kellett megítélni, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatban felsorolt 26

27 állítások mennyire jellemzők rá. A válaszlehetőségek: egyáltalán nem jellemző rám, nem jellemző rám, kevésbé jellemző rám, jellemző rám, teljesen jellemző rám. Gyermeki fejlődés: A szülő tájékozottsága a gyermeki fejlődésről, illetve ismereteinek forrása ( számú kérdés, az alkérdésekkel együtt összesen 9 zárt kérdés). A gyermek születésével, esetleges tartós betegségével, fogyatékosságával kapcsolatos kérdések ( számú kérdés, összesen 7 zárt és 4 nyitott kérdés). A gyermek fejlődésének átlagoshoz viszonyított, a megkérdezett véleménye szerinti megítélése négy területen: testi fejlődés, mozgás, beszéd, értelmi fejlődés területén. A válaszlehetőségek a következők voltak: hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb, hasonló korúakkal megegyező, hasonló korúakhoz viszonyítva kissé lemaradt, nem tudom megítélni válaszlehetőségekkel, valamint annak megítélése, hogy a gyermek érzékszervei megfelelően működnek-e (látás, hallás) (63., 66., 69., 72., 75. a., 75.b. számú kérdés). A gyermek fejlődésének az előző pontban felsorolt minden területére vonatkozón a kérdőív rákérdezett arra, hogy a megkérdezett véleménye egyezik-e a védőnőével, és a gyermekorvosának/háziorvosának véleményével (64., 65., 67., 68., 70., 71., 73., 74. számú kérdés). Az egy éves kort betöltött gyermekek szülei számára a gyermek más gyermekekkel való társas kapcsolatának megítélését is tartalmazza a kérdőív (72. számú kérdés), s e véleménynek a védőnőével és a gyermekorvosának/háziorvosának véleményével való egyezésére vonatkozó kérdéseket (73., 74. számú kérdés). A gyermek fejlődésével kapcsolatosan külön kérdéscsoport vonatkozott arra, hogy vannak, illetve voltak-e problémák a gyermek fejlődésével kapcsolatban, ha igen, azt ki vette először észre, és kihez fordult ilyen esetben a szülő (79., 79/a., 79/b. számú kérdés). Amennyiben szakemberhez fordult a gyermek megkésett vagy eltérő fejlődése esetén, részesült-e a gyermek korai fejlesztésben, s ez a gyermek milyen életkorában kezdődött (79/c., 79/d. számú kérdés). Hasonló kérdések vonatkoztak a nevelési problémák, nehézségek észlelésének esetére is (80., 80/a. kérdések, a több válaszlehetőséggel együtt összesen 6 kérdés). Gyermekkori balesetek, elsősegélynyújtás: A kérdőív kitért a gyermekbalesetek előfordulására, a szülő elsősegélynyújtással kapcsolatos gyakorlatára, felkészültségére, az ezzel kapcsolatos attitűdjére ( számú kérdés). Alapellátással kapcsolatos szülői elégedettség: A szülő gyermekorvossal/háziorvossal való elégedettségére, a rendeléssel és az orvossal kapcsolatos elvárásainak megítélésére 14 zárt kérdés vonatkozott. ( számú kérdés). A megkérdezettnek a felsorolt állításokkal való egyetértése mértékére kellett válaszolnia. A következő válaszlehetőségek voltak megadva: egyáltalán nem értek egyet, inkább nem értek egyet, kismértékben egyetértek, teljes mértékben egyetértek. A szülő védőnővel, illetve a védőnői ellátással kapcsolatos elégedettségére, és elvárásainak megítélésére pedig 17 zárt kérdés vonatkozott ( számú kérdés). Hasonló típusú kérdésekkel, mint a gyermekorvossal/háziorvossal, illetve a rendelési idővel, elérhetőséggel kapcsolatosak. A válaszlehetőségek is ugyanazok voltak: egyáltalán nem értek egyet, inkább nem értek egyet, kismértékben egyetértek, teljes mértékben egyetértek. Végül egy kérdés a védőnői tanácsok megfogadására irányult, továbbá egy-egy kérdés a védőnővel, ill. orvossal való nézeteltérés előfordulására. Az igen válasz esetén a kérdőív nyitott kérdés formájában várta ennek leírását ( számú kérdés) A védőnői kérdőív: A szülőétől függetlenül, annak ismerete nélkül került kitöltésre a védőnői kérdőív. A gyermeki fejlődés megítélésére, a fejlődés hat területére vonatkozóan (testi, mozgás, beszéd, értelmi látás és hallás) csaknem pontosan ugyanazokat a kérdéseket tartalmazta, mint amelyek a szülő számára voltak megfogalmazva (2.4. melléklet). 27

28 A pilot vizsgálat tapasztalatai Célunk az előzetes fókuszcsoportos interjúk alapján elkészített szülői nevelési attitűd és gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettség vizsgálat lefolytatását célzó kérdőív tesztelése, kipróbálása, továbbá az eredmények alapján a szükséges pontosítások elvégzése volt. A vizsgálatra június június 26. között került sor Baranya megyében. A pilot vizsgálatba bevont szülőket a megyei vezető védőnő segítségével területi védőnők bevonásával értük el. A szülőknek eljuttatott kérdőívek száma: 32. A visszaérkezett 28 szülői kérdőíven kívül, két Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán dolgozó olyan kolléga is kitöltötte a kérdőívet, akik 0-7 éves korú gyermeket nevelnek. Így összesen 30 értékelhető kérdőív állt rendelkezésünkre. A visszaérkezett 30 kérdőív elemzésének tapasztalatai és a visszajelzett észrevételek alapján: Összességében elmondható, hogy a kérdések és a válaszkategóriák megértése nem jelentett problémát. Értelmezési problémát 1 szülő jelzett a 21., 23., 25., és 30. kérdés kapcsán. Az egyetlen kérdés, amelyben a válaszadók nagyobb számban eltértek az utasítástól, az a 15. számú, gyermek életkorára vonatkozó kérdés volt. E kérdés kapcsán 5 szülő a gyermek születési idejét jelölte meg válaszként. Néhány esetben voltak olyan egyedi megjegyzések és kiegészítések, amelyek megfontolásra kerültek a kérdőív végső javítása és szerkesztése során Adatrögzítés és hibaellenőrzés A szülői kérdőíves adatfelvétel tól ig tartott. Az elsődleges adathordozóról (azaz a szülői kérdőívről és a gyermek fejlődésének megítélésére vonatkozó védőnői kérdőívről) az adatokat külön-külön SPSS adatfile-ba rögzítettük, majd a gyermek azonosítási száma alapján SPSS programmal egy file-ba fűztük össze. A hibaellenőrzést, a logikai kontrollokat és a hiányzó értékek kezelését az SPSS programjai segítségével végeztük (pl. explore, crosstabs, missing value analysis stb.). A hiányzó értékeket, ha lehetséges volt, a legnagyobb valószínűségű értékkel becsültük. Amennyiben a többi kérdésre adott válasz alapján valamely kérdés esetén nem volt elegendő információ a hiányzó érték becsléséhez, akkor a kérdőívet az adott kérdéskör feldolgozása során kizártuk a mintából; más témakörök feldolgozásában viszont szerepelt. Ez az oka annak, hogy egyes témák, illetve kérdésblokkok esetén a minta elemszáma a teljes mintáénál alacsonyabb. A hiányzó értékek pótlását részletesebben a megfelelő fejezetekben, a változók bemutatása során ismertetjük A reprezentativitás ellenőrzése, a minta standardizálása Adatrögzítés, hibaellenőrzés és javítás után az értékelhető kérdőívek száma 980 lett. A KSH adatbázisával összehasonlítva (2.5. és 2.6. táblázat) a minta településtípus és életkor szerinti megoszlását, ellenőriztük az eltérések szignifikanciáját táblázat: A populáció és a minta megoszlása településtípus szerint Településtípus Országosan (%) A mintában (%) Főváros 17,6 31,1 Megyeszékhely 19,7 11,8 Város 32,0 23,9 28

29 Egyéb 30,6 33,2 Összesen 100,0 100,0 29

30 2.6. táblázat: A populáció és a minta megoszlása a gyermek életkor-csoportja szerint Korcsoport (éves) Országosan (%) A mintában (%) <= 1 13,4 25, ,5 32,7 3 < 45,1 42,0 Összesen 100,0 100,0 Az adott településtípus-kategóriákra, illetve életkorcsoportokra a minta és a populáció összetétele (2.5. és 2.6. táblázat) statisztikailag szignifikánsan különbözik (a chi2 próba szerint p<0,001, ill. p=0,009),ezért az elemzések során a minta reprezentativitásának hiányából fakadó lehetséges torzítás hatását az eredményekre ellenőriztük, s ahol szükséges volt, korrekciót alkalmaztunk. A teljes 0-7 éves korú gyermekekre vonatkozóan a fejlődésben való lemaradás, illetve a kockázati és a protektív tényezők előfordulási valószínűségeit a populációra standardizált minta alapján is megbecsültük. A standardizálást a direkt standardizálás módszerével végeztük Statisztikai módszerek Közöljük a szülői kérdőívben szereplő szocio-demográfiai jellemzők, illetve az ezekből származtatott rizikó- és protektív tényezők célpopulációra vonatkozó előfordulási valószínűségének becslését (relatív gyakoriság és 95 %-os konfidencia intervallum), illetve a folytonos változók esetén az átlagot és a szórást adjuk meg. Azoknak a változóknak a statisztikai jellemzőit, amelyek a településtípussal, illetve életkorral statisztikailag szignifikánsan összefüggnek, e két változó szerint homogén almintákon mutatjuk be. A szakirodalom alapján meghatározott nevelési attitűdöt jellemző itemek vonatkozásában a főkomponensek számát 2-ben rögzítve, főkomponens analízist végeztünk, majd a főkomponenseket alkotó itemekből egyszerű összeadással előállítottuk a két fő nevelési stílust mérő skálákat. A skálákon item-analízist végeztünk. A szocio-demográfiai tényezők hatását a nevelési attitűdre és mindkettő hatását a gyermeki fejlődésre két- és többváltozós módszerekkel elemeztük. Kétváltozós módszerekkel mint kereszttáblák elemzése chi-négyzet próbával, illetve a Bonferroni korrekcióval ellátott z-teszttel, Spearman-féle korrelációs együtthatók szignifikancia vizsgálatával, Mann-Whitney próbával, és esetenként a lehetséges válaszok összevonásával, szelektáltuk a releváns tényezőket. A releváns tényezők közvetlen és közvetett hatásának statisztikai szignifikancia vizsgálatára többváltozós regressziós modelleket alkalmaztunk. A fejlődésben való lemaradás és a kockázati tényezők halmozódása közti összefüggések tanulmányozására új változókat alakítottunk ki, pl. hány területen van lemaradás, vagy hány kockázati tényező van jelen. Vizsgáltuk, hogy milyen rizikónövekedést jelent, ha halmozódnak a kockázati tényezők, illetve mennyiben csökken a fejlődésben való lemaradás a protektív tényezők jelenlétével. Az újonnan kialakított (ordinális mérési szintű) változókra vonatkozóan, úgy, mint az eredeti változókra is, nem paraméteres statisztikai eljárásokat alkalmaztunk. Több csoport szimultán összehasonlítására a Kruskal-Wallis módszert, két csoport esetén a Mann-Whitney tesztet alkalmazzuk. Kiemelten vizsgáltuk a szülői nevelési stílust, mint rizikó, illetve protektív tényező szerepét a különböző társadalmi-demográfiai csoportokon belül. 30

31 Kutatásunk tervezése során végső célunk az volt, hogy eredményeink birtokában a praxis, ezen belül is elsősorban a gyermek alapellátásban tevékenykedők számára olyan használható következtetéseket, üzeneteket fogalmazzunk meg, melyek a mindennapi gyakorlatba beépítve a gyermek egészséges fejlődéséért felelős tényezők befolyásolásán keresztül végső soron a felnövekvő generációk életminőségének javításához járulnak hozzá. 31

32 Irodalomjegyzék: 2. fejezet 1 Rothbauer, Paulette M. "Triangulation." The Sage Encyclopedia of Qualitative Research Methods, editedby Lisa Given. SagePublications, Olsen, W K. "Triangulationin Social Research: Qualitative and Quantitative Methods Can Really Be Mixed." In Developments in Sociology, ed. Holborn, M., and Haralambos, Causeway Press, Lampek K, KívésZs (2012) Kutatásmódszertani és biostatisztikai ismeretek, In: Oláh A. (szerk.) Az ápolástudomány tankönyve, Medicina, Budapest, pp Héra G, Ligeti Gy (2005) Módszertan A társadalmi jelenségek kutatása, Osiris Kiadó, Budapest 5 Babbie E. (2008) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata Balassa, Budapest 6 Bryman, A. The Debate about Quantitative and Qualitative Research: A Question of Methodor Epistemology? 7 Falus Iván (szerk.) (1993): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest: Keraban Könyvkiadó 8 Falus Iván és Ollé János (2008): Az empirikus kutatások gyakorlata. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó 9 Data collection >> Quantitative methods The KAP survey model. Letöltés dátuma:

33 3. A SZÜLŐI MINTA DEMOGRÁFIAI JELLEMZÉSE A TÁMOP Koragyermekkori program keretében zajló kutatásunk során a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét, a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteit, és a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségét kívántuk felmérni. Kutatásunk alapvető célja volt ezen ismérvek jellemzőinek feltárásán túl azon változók azonosítása, melyek mentén differenciálódik a nevelési gyakorlat, a fejlődésről való megfelelő ismeret, illetve az ellátó rendszerekkel való elégedettség. Kiemelten hangsúlyos volt annak megismerése, hogy a különböző szocio-demográfiai ismérvek mentén elkülönülő csoportok nevelési stílusában milyen különbségek írhatók le, elsősorban abból a célból, hogy a különböző tradíciókból, hagyományokból eredeztethető eltérő nevelési gyakorlatot el lehessen különíteni a gyermek optimális fejlődését veszélyeztető elhanyagolásától. Ezen szocio-demográfiai ismérvek megismerése fontos volt továbbá abból a szempontból is, hogy megtudjuk, mely tényezők segítik a szülőket abban, hogy gyermekük fejlődését megfelelően tudják megítélni. A gyermek alapellátással kapcsolatos szülői elégedettség felmérése kapcsán lényeges volt annak feltárása, vajon a különböző társadalmi csoportok különbözőképen ítélik-e meg a gyermek alapellátásban dolgozó védőnőket és házi gyermekorvosokat/vegyes praxisú háziorvosokat. Ebben a fejezetben szeretnénk bemutatni azon ismérveket, melyek alapvetően jellemzik a kutatásba bevont szülőket, családokat. Így szót ejtünk demográfiai jellemzőikről, foglalkoztatottsági viszonyaikról, anyagi helyzetükről, a családok összetételéről, nagyságáról, illetve a gyermek szocio-demográfiai jellemzőiről is. Ugyancsak a kutatási mintát képezte a kvalitatív kutatásban részt vevő szülők köre, melyet 10 fókuszcsoportos interjút szervezve végeztünk el. A részletes adatokat a 3.5 pontban mutatjuk be. 33

34 3.1. A minta leíró statisztikai jellemzői A kérdésekre értékelhetően 980 fő válaszolt táblázat:a minta főbb statisztikai jellemzői 34

35 3.2. A szülők szocio-demográfiai jellemzői A kiosztott 1140 db kérdőívből 987 db érkezett vissza, s az adatok rögzítése és tisztítása után 980 értékelhető kérdőív maradt, így a továbbiakban a 980 kérdőív adatainak elemzése alapján mutatjuk be eredményeinket. A válaszadók tekintetében megállapítható, hogy több anya válaszolt kérdésünkre (98,5%), mint apa (1%), míg a gyermeket nevelő más személy 2 esetben (0,2%) töltötte ki kérdőívünket. Mivel arra kértük a szülőket, hogy a kérdőívet az a személy töltse ki, aki legnagyobb mértékben vesz részt a gyermek nevelésében, megállapítható, hogy a válaszadók körében ez a személy elsősorban az anya. A gyermekek édesanyjának átlag életkora 32 év volt. A megkérdezés idején a legfiatalabb anya 16 éves, a legidősebb 48 éves volt, míg a férfiak életkora 17 és 64 év között mozgott, átlagéletkoruk 35 év volt. A lakóhely szerinti minta-eloszlás alapján a budapestiek aránya 31,1%, a megyeszékhelyeken élőké 11,8 százalék, míg az egyéb városokban élők a minta 23,9 százalékát, a faluban élők pedig harmadát (33,2%) teszik ki (3.1. melléklet). Mivel a gondozási, nevelési gyakorlatot befolyásolja a szülők legmagasabb iskolai végzettsége, szociális helyzete, a család szociokulturális beágyazottsága valamint nemzetiségi hovatartozása, ezért kutatási eszközünk ezeket a szempontokat figyelembe véve készült el. A megkérdezettek etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseinket a 2011-es Népszámlálással azonos módon fogalmaztuk meg. Valamely kissebségi csoporthoz tartozónak a kutatásba bevont szülők 10,7 százaléka vallotta magát, ezek közül 98 fő cigány nemzetiségűnek, ami a minta 10%-át jelenti, a többi megkérdezett horvát (0,3%), román (0,1%) és német (0,3%) nemzetiséghez tartozott (3.2. melléklet). Más nemzetiséghez a mintánk 75 százaléka nem tartozott, míg magyarnak 18,2 százalékuk vallotta magát. Második nemzetigését tekintve cigány nemzetiségűnek 2,6 % mondta magát. A többi válaszadó bolgár (0,2%), horvát (0,1%), román (0,3%), ukrán (0,2%), német (0,5%), és egyéb (0,8%) nemzetiségűnek vallott magát (3.3. melléklet). Egy adott társadalom tagjainak iskolai végzettsége számos tényezőt befolyásol, úgy, mint a foglalkoztatottság szintje, a fogyasztás, a gazdasági teljesítmény illetve az ehhez kapcsolódó fejlesztési igények. A férfiak és a nők esetében is szoros összefüggést tapasztalhatunk az iskolai végzettség és a foglalkoztatási ráta szintje között. Minél magasabb egy adott populáció iskolázottsága, annál magasabb lesz körükben a foglalkoztatottak száma. Ezen tényezők figyelembevételével fontosnak tartottuk megvizsgálni a szülők iskolai végzettség szerinti megoszlását 2. A befejezett iskolai végzettség vizsgálatakor láthatóvá válik, hogy az apák 12,9 százalékának legfeljebb 8 általános iskolai végzettsége van. Szakmunkásképzőben vagy szakiskolában végzett 29,1 százalékuk. Legfeljebb érettségi bizonyítványa 121 főnek (12,3%) van, míg arra épülő szakképzéssel 148 fő rendelkezik (15,1%). Főiskolai diplomája 12,3 százaléknak, míg egyetemi diplomája az apák 13,7 százalékának van. 4 fő (0,4%) egyéb végzettséget szerzett, 41 fő (4,32%) pedig nem válaszolt a legmagasabb iskolai végzettséget érintő kérdésünkre (3.4. melléklet). Az édesanyák esetében a megkérdezettek 17,8 százalékának legfeljebb 8 általános iskolai végzettsége van. Hasonló arányt mutat a szakmunkásképzőt, szakiskolát végzettek (14,6%) illetve az érettségi bizonyítványt szerzettek (14,4%) aránya. Érettségire épülő szakképzése 13,9 százaléknak van. Az apákhoz viszonyítva viszonylag magas a főiskolai diplomával rendelkezők aránya (24,7%), egyetemet 14,7 százalékuk végzett (3.5. melléklet). Országos viszonylatban megállapíthatjuk, hogy a cigány lakosság iskolázottsági adatai erősen eltérnek az országos átlagtól. S habár a trendek azt mutatják, hogy a cigány népesség iskolázottsági szintje folyamatosan nő, ezzel együtt a leszakadás a többségi társadalomtól jelentős ismérvként jelenik meg 3. A befejezett iskolai végzettség tekintetében megállapíthatjuk, hogy a mintánkban magukat roma nemzetiségűnek vallók között a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek aránya az apák esetében 65 százalék, míg az anyák esetében 70,6 százalék. Szakmunkás képzőt, szakiskolát a roma apák 29,1 35

36 százaléka, míg az anyák 13,4 százaléka végzett. Érettségit 2,9 illetve 7,6 százalékuk, míg arra épülő szakképzést adó bizonyítványt 1,9 illetve 1,7 százalékuk szerzett. Főiskolai diplomával a roma anyák 1,7 százaléka rendelkezik, míg a mintánkban szereplő roma férfiak sem főiskolai, sem egyetemi diplomát nem szereztek (3.6., 3.7. melléklet). Mivel a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos ismereteit, alapellátással kapcsolatos elvárásait meghatározza a tanulmányaik során elsajátított elméleti és gyakorlati tudás, ezért érdekelt bennünket, hogy szakképzettségüket, diplomájukat mely tudományág területén szerezték. A válaszadók 8,3 százaléka, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 14,2 százaléka az orvos- vagy egészségtudományok területén végezte tanulmányait. Pszichológiai tudományok területén 0,8 illetve 2,1 százalék szerzett képesítést. Az összes válaszadó 11,8 százalékának, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 29,9 százalékának volt képzettsége a neveléstudományok közé sorolható. A válaszadók 46,3 százaléka, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 55,3 százaléka más szakterületen szerezte iskolai végzettségét (3.8., 3.9 melléklet) A válaszok alapján megállapítható, hogy az apák 86,9 százaléka folytat valamilyen kereső tevékenységet, míg az anyák esetében ez az arány csupán 19,2 százalék (3.10.,3.11. melléklet). A munkavégzés ténye mellett érdekelt minket az inaktivitás oka is. A magyar családtámogatási rendszer a gyermek hároméves koráig a gyermek otthoni gondozását támogatja, mely az esetek többségében az anya által történik. E tény is befolyásolhatta, hogy mintánkban magas azon anyák aránya (74,5%), akik gyermekgondozási ellátást kapnak. Munkanélküli az édesanyák 2, szociális segélyezett 2,2 százaléka, míg háztartásbeli 1,8 százalékuk. Az apák közül 7,6 százalék álláskereső, míg szociális segélyezett 3,8 százalék. (3.2. sz. táblázat) 3.2. táblázat: A szülők foglalkoztatás szerkezetben elfoglalt helye Apa Anya N % N % Dolgozik , ,2 Gyermekgondozási ellátást kap 7 0, ,2 Rokkantnyugdíjas, járadékos, nyugdíjas baleseti 9 0,9 3 0,3 Álláskereső 68 6,9 20 2,0 Háztartásbeli ,6 Szociális segélyezett 35 3,6 20 2,0 Nem válaszolt 50 5,1 6 0,6 Összesen Az anyagi helyzet vizsgálatához a szubjektív anyagi helyzet megítélését kértük a válaszadótól, mely alapján a mintába kerülők mindössze 2,1 százaléka él nagyon jól, 19,5 százalékuk ítéli jónak anyagi helyzetét, 50,6 százalékuk megfelelőnek tartja jövedelmi viszonyait, míg 5,1 százalék érzi úgy, hogy rossz és 5,2 százalék, hogy nagyon rossz az anyagi helyzete. 62 fő nem tudott, vagy nem kívánt nyilatkozni anyagi helyzetéről (3.12. melléklet). 36

37 3.3. Családi kapcsolatok jellemzői/gyermekvállalás A magyar háztartások összetételét érintő legfontosabb trend a házastársi kapcsolatban élők arányának folyamatos csökkenése, illetve az élettársi kapcsolatban élők számának folyamatos emelkedése. A családi állapot tekintetében megállapíthatjuk, hogy a megkérdezett szülők többségének törvényes családi állapota házas (64,9%), ám közülük 11fő (1,7%) nem él együtt házastársával. A válaszadók 6,1 százaléka elvált, míg 26% (255 fő) nőtlen/hajadon kategóriába sorolta magát, 7 fő (0,7%) házastársa elhalálozott (3.13., melléklet). Élettársi kapcsolatban a megkérdezettek 24,9%-a él (3.15. melléklet). Demográfiai adatok igazolják, hogy Magyarországon folyamatosan csökken a születések száma. A KSH adatai alapján az elmúlt három évben 10 százalék-ot meghaladó mértékben romlott ez az arány. A gyermekvállalás kitolódott, mely több tényezőre is visszavezethető. Egyrészről egzisztenciális gondok nehezítik a gyermekek felnevelését, ezáltal későbbi életkorban, kevesebben és kevesebb gyermeket vállalnak, másrészről a családi kapcsolatok átalakulása, ezen belül a házasság intézményének népszerűtlensége is jelentőséggel bír. Az oktatási rendszerben, elsősorban a felsőoktatásban egyre nagyobb arányban tanulnak a nők, jövő-orientációjukban egyre erőteljesebben megjelenik a karrier, ezáltal a munka és a család összeegyeztetése nehézséget okoz számukra. Országos viszonylatban az egyszülős családok aránya is lassú, de folyamatos növekedést mutat, a KSH 2011-es Népszámlálási adatai alapján ez 15,7 százalék volt 1, 5. Mintánkban a megkérdezett szülőknek átlagosan 1,95 gyermekük van, míg a roma családok esetében ez a szám 2,57 (3.16., melléklet). A teljes mintát tekintve megállapíthatjuk, hogy a legtöbb családban egy (39,7%) vagy két (36,8%) gyermeket nevelnek. A három gyermekes családok aránya15,9 százalék. Négy vagy annál több gyermeket a mintánk csekély hányada nevel. Négy gyermeke 4 százaléknak, öt 1,9 százaléknak, míg hat vagy hét gyermeke 1 illetve 0,2 százaléknak van (3.18. melléklet). A megkérdezettek körében a magukat cigánynak valló családokban a két-,három-, vagy a többgyermekes családmodell a meghatározó, míg a magyar családokban az egy gyermeket nevelő családok vannak túlsúlyban. A cigány családok vonatkozásában a megkérdezettek 32,8 százaléka nevel egy gyermeket otthonában, míg két gyermekről 20,2 százalék, háromról 23,5 százalék gondoskodik. A négy gyermeket nevelő családok aránya 9,2 százalék, míg az öt gyermekeseké 7,6 százalékot tesz ki. Hat gyermeket a minta 5,0 százaléka nevel, míg hét gyermeke 1 családnak (0,8%) van (3.19. melléklet). 37

38 3.4. A gyermekek szocio-demográfiai jellemzői Jelen alfejezetben külön szeretnénk bemutatni azon gyermekek szocio-demográfiai jellemzőit, akire vonatkozóan a szülők a kérdőívet kitöltötték. A szülők 517 esetben (52,9%) válaszoltak fiú-, és 460 esetben (47,1%) leánygyermekükkel kapcsolatban a kérdésekre (3.20. melléklet). A gyermekek átlagéletkora 34 hónap volt, akik közül a legfiatalabb 1 hónapos, míg a legidősebb 84 hónapos volt (3.21 melléklet). Legkisebb arányban a 0-12 hónapos gyermekek kerületek a mintánkba (25,3%), a hónapos gyermekek aránya 32,7 százalék, míg a legtöbb esetben a hónapos gyermekükről nyilatkoztak a szülők, ami a mintánk 42 százalék-át teszi ki. (3.22. melléklet 3.3. sz. táblázat) 3.3. táblázat: A gyermekek korcsoport szerinti megoszlása N % 0-12 hónapos , hónapos , hónapos ,0 Összesen Magyarországon a kisgyermekek számára többféle intézményes ellátás biztosított. A bölcsőde a három évesnél fiatalabb, családban nevelkedő gyermekek számára nyújt napközbeni ellátást. Ebbe az intézményi formába a gyermekek húsz hetes koruktól vehetők fel. Abban az esetben, ha a gyermek testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre, a 4. évének betöltését követő augusztus 31- ig nevelhető és gondozható a bölcsődében. Bölcsődei ellátásban, a mintánkban szereplő gyermekek csupán 4,3 százaléka részesül 5. Az óvoda a 3-7 éves korú gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat ellátó intézmény. A gyermek attól az évtől kezdődően, amikor betölti ötödik életévét, a nevelési év kezdő napjától napi négy órán keresztül köteles óvodai nevelésben részt venni. Mintánk 32,1 százaléka veszi igénybe az óvodai ellátást 6. A családi napközi a 20 hétnél idősebb, családban nevelkedő gyermekek számára nyújt életkoruknak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. Ezen intézményi ellátási formát a bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülő 14 év alatti gyermekek vehetik igénybe, továbbá azon gyermekek, akik iskolai oktatásban részesülnek, az iskola nyitvatartási idején kívül eső időszakban, illetve akkor, ha iskolai napközit vagy tanulószobai ellátást nem vesznek igénybe. A családi napközi ellátást csupán 6 gyermek veszi igénybe, ami a minta 0,6 százalékát alkotja 5. Nem intézményi keretek között, otthonában a mintánk 62,3 százalékát nevelik. Egyéb, vagy speciális intézményben 0,5 százalékukat (3.23. melléklet) A fókuszcsoportos interjúkban résztvevők szocio-demográfiai jellemzői Ahogy azt korábban említettük a Koragyermekkori programban zajló vizsgálatban 10 fókuszcsoportos interjút készítettünk 93, egy vagy több kisgyermeket nevelő szülő részvételével. (A csoportok helyszíneit és létszámát a Módszertan fejezetben mutattuk be.) A csoportok szervezésében azok a védőnők voltak segítségünkre, akik a szakértői fókuszcsoportos interjúkban vettek részt és a kutatási céloknak megfelelően megadott szempontok alapján kértek fel szülőket az interjúban való közreműködésre. 38

39 A csoportok összetételénél ügyeltünk arra, hogy minden csoportban legyenek egy és többgyermekes szülők, magas, átlagos és kedvezőtlen társadalmi státuszú szülők, házasságban, párkapcsolatban élő és elvált, gyermeküket egyedül nevelő szülők. Mindhárom kutatóhelyen a csoportok kialakításában - a fentieken túlmenően - más lényegi szempontokat is figyelembe vettünk: A Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportjában az első csoportba fővárosi, a második csoportba szegedi, a harmadik csoportba Csongrád megyei falvakban élő szülőket hívtak meg. A Debreceni Tudományegyetem kutatócsoportjában hasonló településszerkezeti elv működött, vagyis egy csoportban miskolci, egy csoportban nyíregyházi és egy csoportban Szabolcs-Szatmár megyei falvakban élő szülők vettek részt. A Pécsi Tudományegyetem kutatócsoportja négy fókuszcsoportos interjút szervezett, kettőt a Dél-Dunántúli, kettőt a Nyugat-Dunántúli régióban. A pécsi helyszínen az egyik csoportban az általános elvek mellett pécsi és Pécs környéki településeken élő szülők, míg a másik csoportban Pécsett élő cigány anyák vettek részt. A Nyugat-Dunántúlon Szombathelyen és Vasváron készültek fókuszcsoportos interjúk. A csoportokban 8-12 fő vett részt, közülük összesen2 apuka volt, a többi családból mindenhonnan az anyák jöttek el. A 93 család nem reprezentatív - kvalitatív kutatási módszernél ez nem elvárás mégis érdemesnek tartjuk bemutatni a családok főbb szocio-demográfiai jellemzőit. A szülők alapvetően a éves korosztályhoz tartoznak. Az anyák több mint fele jelenleg otthon van GYES-en vagy GYED-en, 21 fő számolt be arról, hogy dolgozik. 16 családban van 3 vagy több gyermek, a többieknél jelenleg 1 vagy két gyermek tagja a családnak. Az interjúalanyok egynegyede számolt be arról, hogy a nagyszülőkkel együtt vagy egymáshoz közel élnek, így jelentős mértékben számíthatnak a segítségükre. Kevesebben vannak azok a családok, akik a nagyszülőkre nem számíthatnak, szülői feladataikban ilyen segítséget nem kapnak. A résztvevők közül 12 fő elvált és egyedül neveli gyermekét, 8 fő már második házasságában él. A családokban körülbelül fele-fele arányban vannak 0-3 illetve 4-7 éves gyerekek, így a vizsgált életkor egészét tekintve is tapasztalt anyákról beszélhetünk. A résztvevő anyák közül 5 főnek van tartósan beteg, sérült gyermeke. A megkérdezettek közül 22-en élnek falvakban, a többiek városiak vagy fővárosiak. A családok gazdasági körülményeit nem érintette a fókuszcsoportos kutatás, de az interjún elhangzott utalásokból arra következtethetünk, hogy a 10 csoportban 20 fő körül volt azok száma, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, alacsony iskolai végzettségűek, van a családban munkanélküli, így ezekben a családokban nagy valószínűséggel hátrányos helyzetben, veszélyeztetett körülmények között élnek a gyerekek. A szocio-demográfiai jellemzők bemutatását követően a következő fejezetekben ezen jellemzők hatását kívánjuk vizsgálni a függő változók vonatkozásában. A vizsgált függő változók a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdje, a gyermeki fejlődés megítélésének pontossága valamint a gyermek alapellátással való elégedettség. Úgy véljük az alacsony társadalmi státusz ezekre a változókra kedvezőtlenül hat, ezért különösen fontos e kapcsolat természetének megismerése, hogy a beavatkozás irányai kijelölhetők legyenek. 39

40 Irodalomjegyzék: 3. fejezet 1 Kapitány, B. (2010): A kései gyermekvállalás kockázatai. KorFa népesedési hírlevél 2010/2. 2 Palónyi, I. (2002): A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete In.: Iskolakultúra 2002/ Papp, Z. A. (2011): A roma tanulók aránya Magyarországon és a tanulói teljesítmények az általános iskolai oktatásban. In.: Bárdi N. Tóth Á. (szerk.): Asszimiláció, integráció, szegregáció. Argumentum, Budapest, KSH (2011): Gyermekvállalás és gyermeknevelés évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Forrás: Letöltés ideje: évi CXC. törvény A nemzeti köznevelésről Forrás: Letöltés ideje:

41 4. A SZÜLŐK GYERMEKNEVELÉSSEL KAPCSOLATOS ATTITŰDJÉNEK JELLEMZŐI, A NEVELŐI ATTITŰDÖT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 4.1. Problémafelvetés, bevezetés Számos vizsgálat igazolta, hogy a gyermek szocializációjának egyik legjelentősebb színtere a család, kiemelten a szülő gyermek kapcsolat, mely a személyiségfejlődés különböző területeire hatással van. A gyermekek sikeres szocializációja szempontjából az első három év, majd a hét éves korig terjedő időszak minősége kiemelt jelentőséggel bír. A kora gyermekkor történései alapvetően meghatározzák a gyermek iskolakezdési esélyeit, így hozzájárulnak a gyermek életminőségének, jövőjének alakításához. Bár a szülők többsége határozott elképzeléssel rendelkezik arról, hogy gyermekének milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie, s tudni vélik, mely nevelési eljárások eredményezik e vonások kialakulását a szülők ismeretei gyermekük nevelésével, a felmerülő problémák megoldásával kapcsolatosan sok esetben tévesnek bizonyulnak. Kutatások egybehangzó eredményei alapján a hibás nevelési gyakorlat önmagában is rizikótényező lehet a gyermek szocializációja során, ezért a nevelési gyakorlat megismerése mind a neveléstudományi, mind pedig a pszichológiai gondolkodásban központi kérdés volt. Az erre irányuló tudományos diskurzusok, eredmények így a nevelés számos aspektusát tárták fel. A szülő-gyerek kapcsolat specifikus jellemzőinek, valamint a szülők nevelési stílusának hatását különböző tanulmányokban tették közzé a kutatók. 1 A szülők nevelési gyakorlatának megismerése azonban nem csupán a neveléstudományt gazdagítja, hanem a feltárt összefüggések egyben a gyermeket nevelő családok gondozását ellátó szakemberek, a gyermek alapellátásban tevékenykedő védőnők és házi gyermekorvosok ismereteit is bővítik, lehetőséget nyújtva a szülőgyermek viszony eredményes befolyásolására, továbbá a rizikótényezők időben történő felismerésére. A nevelői stílus, nevelői attitűd kutatásának végső célja tehát a gyermek harmonikus személyiségfejlődésének biztosítása. 2 41

42 A probléma megfogalmazásához vezető út A nevelői attitűd, és az azt befolyásoló tényezők megismerésének szükséglete és problematikája A nevelői attitűd definiálása A nevelői attitűd definiálása során főként a szülő és gyermeke közötti érzelmi kapcsolatra, a szülő által alkalmazott nevelési eljárásokra, nevelési gyakorlatra valamint a szülő nevelési elveire, nézeteire fókuszáltak a kutatók. A tanuláselméleti megközelítés szerint a nevelési stílus nem más, mint a szülői viselkedések összessége. A nevelői attitűd cirkumplex modelljét Schaefer dolgozta ki, aki két dimenzió, az autonómiakontroll és a szülői szeretet-gyűlölet mentén osztályozta a nevelési stílust. Később e két dimenziót Becker érzelmi melegség-hidegség -nek, valamint korlátozásengedékenységnek nevezte. A korai modellektől eltérően írta le Baumrind (1971) tipológiáját, melyben alapvetően három nevelési stílust különít el, mégpedig a viszonylagos szabadságot nyújtó, ugyanakkor ésszerű határokat, stabil és jól meghatározott követelményeket támasztó autoritativ nevelési stílust, a szigorú, merev, sokszor ésszerűtlen elvárásokat megfogalmazó autoritariánus nevelési stílust, valamint az érzelem-teli, azonban következetlen, engedékeny nevelési stílust. Baumrind tipológiájában még nem tett róla említést, azonban Maccoby és Martin rávilágított az elhanyagoló, érzelmi involváltságtól mentes nevelési attitűd súlyos következményeire. 3 Holden és Edwards (1989) a szülői nevelési attitűdöt mérő eljárások áttekintése során arra a megállapításra jutott, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot a szülői viselkedés két dimenziója alapján érdemes értelmezni. Ennek értelmében a schaeferi tipológiának megfelelően modelljükben az egyik lényeges dimenzió a gyermekkel való emocionális kapcsolatra vonatkozik, a másik pedig a szülői kontrollt helyezi előtérbe A nevelői attitűd vizsgálata a hazai és a nemzetközi gyakorlatban A hazai és a nemzetközi szakirodalomban számos, a szülők nevelési stílusát feltáró szociológiai, pedagógiai, valamint pszichológiai felmérés látott napvilágot, melyek különböző aspektusból közelítették meg a nevelési gyakorlatot. Az alkalmazott módszerek köre meglehetősen széles, több mint száz különböző mérőeszközt (interjú, megfigyelés, attitűdskála) dolgoztak ki a szülői attitűdök vizsgálatára. A vizsgálati eszközök jelentős része a schaeferi (1959) tipológiának megfelelően két bipoláris dimenzió autonómia-kontroll és szeretet-gyűlölet dimenzió mentén elemezte a szülők nevelési stílusát. Az első dimenzió az engedékenység és a korlátozás két végpontja között helyezkedik el, s a gyermek testi-lelki mozgás szabadságát fejezi ki, valamint azt, hogy az egyes viselkedési szabályok milyen súllyal nehezednek a gyermekre. A második dimenzió a szülő emocionális viselkedését jeleníti meg, mely azt fejezi ki, hogy a szülőt milyen mértékben jellemzi az elfogadó, megértő, gyermekközpontú szemlélet. A Schaefer által kidolgozott PARI (Parentel Attitude Research Instrument) teszt a 70-es és a 80-as években népszerű kutatási eszköz volt, ugyanakkor számos kritika érte. A kritikusok annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a teszt valójában nem a nevelői magatartást méri, hanem azt, hogy a szülő hogyan éli meg a gyermekéhez fűződő viszonyát 5. Ennek megfelelően készítették el a PARI gyermekek számára kidolgozott változatát, a CRPB-t (Children Report s of Parenteral Behavior), ugyanakkor a PARI mellett megjelentek más, a szülő nevelői stílusát feltáró tesztek, mint a CRPR (Block 1965), a MAS (Cohler 1970) valamint a PAQ (Parenteral Authotity Questionnaire), melyek mindegyike a szülői nevelési eljárásokat méri Likert típusú kérdések segítségével. A korai modellekkel ellentétben szülőkkel készített interjúkon, a szülőgyermek kapcsolat és az óvodás gyermek viselkedésének megfigyelésén alapuló empirikus tapasztalatok birtokában írta le Baumrind (1971) tipológiáját, melyben a korábban említett három nevelési stílust különítette el. A nevelési gyakorlat felmérése 42

43 hosszú időn keresztül az említett standardizált kérdőívekkel valamint interjúkkal történt a szülők megkérdezésével, illetve a szülő-gyermek interakció megfigyelésével. A 80-as évek vége felé kezdett elterjedni az a gyakorlat, hogy a szülői nevelési attitűdökről a gyermek percepcióján keresztül nyernek információt a kutatók, így az adatfelvétel során az összeállított kérdőívet nem a szülők, hanem a gyermekek töltötték ki. A nevelési stílus vizsgálatának különbözőségei a hazai gyakorlatban is megfigyelhetők. Ranschburg 2 (1984) a szülői nevelési stílust éves gyerekek percepcióján keresztül vizsgálta úgy, hogy a vizsgálatban részt vevő gyermekeknek tíz kritikus nevelési helyzetben négy-négy megoldási lehetőség közül kellett kiválasztaniuk azt, amit véleményük szerint az adott helyzetben szüleik tennének. Posztos és Uzonyi (1989) óvodáskorú gyermekek körében végezte vizsgálatát, melyben az anyák a PARI teszt magyar változatát töltötték ki, a gyermekeknél pedig az észlelt nevelési magatartás feltárására a PPI (Parent Perception Inventory) tesztet alkalmazták kikérdezéses módszerrel. 6 Sallay és Münnich (1999) vizsgálatának célja a nevelési attitűdök és a selffejlődés összefüggéseinek vizsgálata volt. Kutatásuk során három különböző Lickerttípusú skálával mérték a középiskolás gyermekek által észlelt nevelési eljárásokat. Tóth és Gervai (1999) a Szülői Bánásmód Kérdőív (Parenteral Bonding Instrument PBI) magyar változatának elkészítése során serdülőket és egyetemistákat vontak be vizsgálataikba. 7 Oroszné (2000) a Buri által kidolgozott PAQ kérdéssort alkalmazta főiskolások körében végzett kutatása során. 8 Sallay (2003) serdülőkorúak jövőorientációit vizsgálta a szülői nevelés függvényében. A kutatás során a serdülők személyes emlékeik alapján válaszoltak a kérdőív családi légkörre vonatkozó állításaira. Margitics és Pauwlik (2006) 14 és 26 év közötti fiatalok megküzdési stratégiáit hozták összefüggésbe a szülői nevelői hatásokkal. A legszélesebb körben tárták fel a szülők nevelési attitűdjét az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás során, melynek keretében 5565 tanuló nyilatkozott az észlelt nevelési stílusról a 2006-os adatfelvétel alkalmával. Az anyai és az apai szeretet, illetve törődés mérésére a Szülői Bánásmód Kérdőív 4-4 tétele szolgált. 9 Az ismertetett kutatások jól érzékeltetik, hogy a nevelési stílus vizsgálatakor különböző probléma-körökre fókuszálnak a kutatók. A nevelési elveknek a gyermek percepcióján át történő vizsgálata egyre inkább teret nyert a kutatások során, mely természetesen egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálatok tervezésekor a kutatónak figyelembe kell vennie azt, hogy olyan életkorú gyermekeket vonjon be a vizsgálatba, akik képesek a kérdések megválaszolására. Ezekből adódik, hogy a 0-7 éves életkorú gyermekek szüleinek nevelési gyakorlatáról kevesebb információval rendelkezünk, hiszen a kutatások elsősorban az óvodás, illetve az annál idősebb gyermekek szüleinek nevelési stílusára irányultak. Így bár az elmúlt évtizedek eredményei meglehetősen sok információt szolgáltattak a szülők nevelői attitűdjéről, azonban azoknak a szakembereknek, akik naponta szembesülnek a diszharmonikus családok problémáival, ez az információ mégis kevésnek tűnhet Célok, kutatási kérdések A TÁMOP Koragyermekkori program keretében végzett kutatásunk célja a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének a megismerése, valamint a nevelési gyakorlatot befolyásoló tényezőknek a beazonosítása volt annak okán, hogy ezen ismeretek birtokában a szakemberek a szülők eltérő szocio-kulturális hátteréből, hagyományaiból adódó eltérő nevelési gyakorlatát el tudják választani a gyermek optimális fejlődését veszélyeztető elhanyagolásától. A nevelési stílus vizsgálatára irányuló kutatásunk során a következő kérdéseket fogalmaztuk meg: Milyen jellemzőkkel írható le a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők nevelési stílusa? 43

44 Milyen mértékben jellemző a korlátozó és a gondoskodó nevelői attitűd a vizsgált családokban? Kimutatható-e kapcsolat a család szocio-ökonómiai státusza (a SES egyes elemei, ill. ezek kombinációi) és a megkérdezett nevelési stílusa között? o hogyan befolyásolja a nevelési stílust az anya legmagasabb iskolai végzettsége o hogyan befolyásolja a nevelési stílust az anya életkora? o hogyan befolyásolja a nevelési stílust a család nemzetiségi hovatartozása? o hogyan befolyásolja a nevelési stílust a település típusa? o hogyan befolyásolja a nevelési stílust a gyermek neme? o hogyan befolyásolja a nevelési stílust a családban nevelt gyermekek száma, o a gyermek születési sorrendben elfoglalt helye? A nevelői attitűd vizsgálatára alkalmazott kutatási eszköz A szülők nevelési stílusát feltáró vizsgálatunk kutatási eszközének összeállításakor a rendelkezésre álló standardizált teszteket áttekintve, a vizsgálatba bevont szülők gyermekének életkorát és a kutatási célokat figyelembe véve választottuk ki az alkalmasnak bizonyuló kérdéssort. A Schaefer által kidolgozott PARI tesztet nem tartottuk alkalmasnak, mivel a validitása megkérdőjelezhető, s számos kutató veti fel, hogy a gyermek nem biztos, hogy úgy éli meg a szülői nevelést, ahogyan erről szülei nyilatkoznak. Eleve kizártuk továbbá azokat a standardizált teszteket, melyek a gyermek percepcióján át vizsgálják a nevelési elveket, mivel a 0-7 éves korú gyermekek családjában uralkodó nevelési gyakorlatot kívántuk megismerni. Így a PARI gyermekek számára készült változata a CRPB, az észlelt nevelési magatartás vizsgálatára alkalmas PPI, a Baumrind tipológia szellemében Buri által kidolgozott PAQ, a Sallay és Münich által gyermekekre adaptált CRPR, valamint a Tóth és Gervai révén kifejlesztett Szülői Bánásmód Kérdőív magyar nyelvű validált változata, a H-PBI nem feleltek meg vizsgálatunk céljának. Tovább szűkítette a lehetőségek körét az a tény, hogy kutatásunk nem csupán a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének megismerésére irányult, hanem a gyermek fejlődéséről való szülői ismereteket és az alapellátással kapcsolatos elégedettséget is fel kívánta mérni. Ennek értelmében a kutatási eszköz összeállításakor további fontos szempont volt a terjedelmi korlátok figyelembe vétele. Így nem találtuk alkalmasnak az eredetileg Block (1965) által publikált 91 állítást tartalmazó CRPR (Child-rearing Practices Report) tesztet 10. A 30 állítást tartalmazó PS (Parenting Scale) kérdéssor, bár terjedelme miatt elfogadható lett volna, azonban a nevelési gyakorlat egyetlen dimenziójára, nevezetesen a büntetésre és korlátozásra vonatkozóan fogalmaz meg állításokat, s mivel kutatásunk során nem csupán a korlátozó, hanem a gondoskodó szülői magatartás hátterében rejlő változókat is azonosítani kívántuk a PS kérdőívet szintén kizártuk a szóba jöhető tesztek sorából. Az áttekintett standardizált kérdőívek közül tartalmát tekintve kiemelkedett a CRPR kérdőív, mivel állításai igen jól illeszkedtek kutatásunk céljához. Mind a korlátozás, mind pedig a gondoskodás dimenziója megjelenik az állítások között. A Rickel és Biasatti (1982) által módosított CRPR kérdéssort így a fenti szempontokat figyelembe véve alkalmasnak találtuk kutatási kérdéseink megválaszolásához

45 A Block Gyermeknevelési Szokások Beszámoló (CRPR) módosított változata Az eredetileg 91, szocializációval kapcsolatos állítást tartalmazó CRPR kérdőívet Rickel és Biasatti egy 40 elemes Likert formátumú kérdéssorra redukálta. Eredményeik alátámasztják, hogy a 40 tételből álló skála alkalmazása nem csorbítja az eredeti kérdéssor megbízhatóságát. A rövidített CRPR kérdőív alkalmasnak bizonyult egy hátrányos helyzetű gyermekek szülei számára szervezett asszertív képzési módszereken alapuló képzési program hatékonyságának értékeléséhez. A CRPR skálát alkotó elemek mérték legközvetlenebbül az attitűdváltozást, legjobban leképezve az asszertív képzés céljait. A skála elemei szülői gyermeknevelési attitűdöket és értékeket írnak le. A kérdőív validálása során 2 faktort sikerült azonosítaniuk a kutatóknak. Az 1. faktor elemei (22 állítás) a gyermeknevelési attitűdök és gyakorlatok irányítással kapcsolatos aspektusait jelenítik meg, tehát egy magas pontszám olyan gyermeknevelési gyakorlat támogatását jelenti mely a gyermek viselkedését akarja irányítani, beleértve azt is, hogy mit érezzen. Az elemek nem engedik a spontaneitást és nem veszik figyelembe a gyermek érzéseit. A gyermekek ilyen irányú korlátozásai miatt definiálták az 1. faktort korlátozásként. A 2. faktor elemei (18 állítás) rugalmas gyermeknevelési attitűdöket és gyakorlatokat támogatnak. Ezek az elemek jelölik a szülő hajlandóságát arra, hogy meghallgassa gyermekét és megossza érzelmeit és tapasztalatait velük. A 2. faktort gondoskodásnak nevezték a kutatók. Az elemeknek, melyek a nevesített 2 faktort alkották, magas a belső konzisztenciája és megbízhatósága, mely több különböző mintán keresztül is megmaradt. (A mintákat nagyvárosi szülők, közép-felső jövedelemszintű szülők és egy nagyvárosi egyetem hallgatói alkották.) A CRPR kérdőív rövidített változata egy kompaktabb módja a gyermeknevelési gyakorlatok összefoglalásának olyan skálákkal, melyek megbízhatósága és érvényessége bizonyított A CRPR módosított változatának alkalmazása a kutatás során Az áttekintett kérdőívek közül a CRPR módosított változata illeszkedett leginkább kutatási céljainkhoz, így alkalmasnak találtuk, mint a 0-7 éves korú gyermekek szüleinek nevelési stílusát feltáró kutatási eszközt. A szakfordítást követően a 40 állítást tartalmazó kérdéssort szükséges volt szűkítenünk, mivel 4 állítás nem volt értelmezhető a 7 éven aluli gyermeket nevelő szülők számára. A kérdéssorból a következő állítások kerültek törlésre: Nem engedem meg, hogy a gyermekem rosszat mondjon a tanáráról. Rettegek attól, hogy megválaszoljam a gyermekem szexszel kapcsolatos kérdéseit. Nem hiszem, hogy a gyerekeket szexuálisan fel kell világosítani. Úgy érzem, hogy a gyerekeknek kell időt hagyni, hogy álmodozzanak, gondolkozzanak, néha még lustálkodjanak is. Ennek megfelelően az eredetileg 22 állítást tartalmazó, korlátozó nevelési gyakorlatot kifejező kérdéssor 19 állításra, az eredetileg 18 állítást tartalmazó, gondoskodó nevelési gyakorlatot leíró kérdéssor 17 állításra szűkült. 45

46 Az elemzésbe bevont függő és független változók Az elemzés során független változóként a kérdőívben szereplő szocio-demográfiai jellemzők, mint az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család lakóhelye, nemzetiségi hovatartozása, valamint a gyermek neme, életkora és születési sorrendben elfoglalt helye szerepeltek. Függő változó a szülő gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdje volt, melyet elsőként skaláris változóként, majd dichotomizálva kategorikus változóként vontuk be az elemzésbe a változó típusának megfelelő statisztikai eljárások alkalmazásával. 46

47 A statisztikai elemzés módszerei A vizsgált változók elemzése során első lépésben leíró statisztikai próbákat végeztünk, majd a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét befolyásoló faktorok azonosításához és a köztük lévő kapcsolat feltárásához matematikai statisztikai próbákat alkalmaztunk. A leíró statisztikai elemzéshez abszolút, illetve relatív gyakorisági sorokat valamint átlagszámítást; a változók közötti összefüggések feltárásához matematikai statisztikai próbákat, korreláció számítást, χ 2 próbát, Fisher Exact tesztet, egyirányú varianciaanalízist, főkomponens analízist, kétmintás t-próbát, a normalitás hiánya esetén pedig a megfelelő nem-paraméteres eljárást, a Mann-Whitney próbát használtunk. A módszertani eljárás szabályainak megfelelően a χ 2 próbát abban az esetben tartottuk értelmezhetőnek, ha a megfigyelt érték minden cella esetén minimum 1,0 volt, a várható érték pedig a cellák maximum 20%-ában volt kevesebb, mint 5,0. Azokban az esetekben, ahol a χ 2 próba feltétele nem teljesült és módszertanilag megengedett volt az átkódolás vagy kategóriák összevonása, újból elvégeztük a statisztikai próbát. Az ANOVA táblát abban az esetben tartottuk értelmezhetőnek, ha a Levene-teszt eredménye 0,05 felett volt. A relevánsnak tűnő változók hatásait többváltozós elemzéssel, többszörös lineáris regresszió-analízissel igazoltuk. Szignifikánsnak minden esetben a p 0,05 12, 13, 14, 15 értéket tekintettük A nevelési attitűdök vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban A kutatás során minden témakört érintően fókuszcsoportos interjúk is szolgálták az információgyűjtést. Az interjúk során a bemutatkozást követően, a csoportmunkát támogató ráhangolás eszközeként asszociációs játékot alkalmaztunk. Ebben a résztvevőknek egy adott szó hallatán az első gondolatukat kellett kifejezni, lehetőség szerint egy szóval. E játék lényege, hogy a csoportmunka hatását még nem tartalmazó elsődleges attitűd, érzelmi megnyilvánulás kerüljön felszínre a kutatni kívánt témakörben. A nevelési attitűdök vizsgálatához két kifejezés kötődött a fókuszcsoportos interjúk elején: gyermeknevelés, jutalom. Az asszociációs játékot követően a gyermekekkel kapcsolatos érzelmi viszonyulás, családi nevelési gyakorlat témakör kifejtése is megtörtént az alábbi rugalmasan kezelhető - kérdéscsoportok alkalmazásával: 1. Vannak-e hagyományok, szokások a családban, amelyek a gyermekek nevelését befolyásolják? Segítik-e ezek a szokások a gyerekeik beilleszkedését a családon kívüli közösségekbe? 2. Hogyan nyilvánítják ki szeretetüket gyermekeik felé? Kötik-e valamihez a szeretet megnyilvánítását? Milyen gyakran történik ez meg? 3. Véleményük szerint mi a szerepe a nevelési folyamatban a jutalmazásnak és a büntetésnek? Milyen esetekben jutalmazzák meg gyermekeiket? Hogyan jutalmazzák gyermeküket? Mely esetekben büntetik gyermeküket? Hogyan büntetik gyermeküket? Melyek azok a büntetési módszerek, melyeket elfogadhatatlannak tartanak? 4. Tájékozottnak tartják-e magukat a gyermekneveléssel kapcsolatban? Kiktől szereznek be ezzel kapcsolatos ismereteket? Milyen más forrásból szereznek még ismereteket erről? 47

48 5. Fontosnak tartják-e, hogy a szülők (apa és anya) azonos nevelési elveket valljanak? Konfliktusforrás lehet-e az eltérő nevelési gyakorlat? Melyek azok a területek, ahol leginkább ütköznek az álláspontok a nevelés folyamatában? 6. Mi a szerepe a nevelési folyamatban a nagyszülőknek? Inkább segítség vagy inkább konfliktusokat eredményez a nagyszülők bevonása a gyermek/ek nevelésébe? 7. Milyen életkorban tartják ideálisnak, hogy a kisgyermek gyermekközösségbe kerüljön? A gyermeket ellátó intézmény megválasztásában fontosnak tartják-e, hogy az intézmény és a család hasonló nevelési elveket valljon? 4.3. Eredmények A kérdőíves vizsgálat eredményei A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének főbb jellemzői a leíró statisztikai elemzés alapján A nevelési stílus vizsgálata a módosított CRPR kérdőív alapján történt a korábban ismertetett 4 állítás kizárásával. A nevelési stílusok elemzés során a 980 válaszadó adatait elemeztük, az esetleges hiányzó értékeket a két legközelebbi szomszédos kérdésre adott válasz átlagával helyettesítettük. A vizsgálatba bevont szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének feltárását megelőzően Varimax rotációs főkomponens analízist végeztünk annak megítélésére, vajon az általunk vizsgált mintában a nevelési stílusok a szakirodalomban fellelhető 2 dimenzió mentén különülnek-e el (4.1 melléklet). A KMO-érték meghaladta a 0,5-öt és a Bartlett-teszt szignifikancia-értéke kisebb lett, mint 0,05, ezért úgy ítéltük meg, hogy a kiválasztott változócsoport alkalmas az elemzésre. A program a saját értékek alapján az általunk meghatározott 2 faktorba a 4.1. táblázatban ismertetettek szerint sorolta az egyes elemeket. 3 állítás kivételével 0.40 feletti faktorsúllyal szerepelnek az egyes elemek, melyek esetünkben a Rickel és Biasatti által publikáltakkal megegyező módon különültek el. A 4.1. táblázat tartalmazza az első tényező 19 elemét faktorsúlyukkal, a 4.2. táblázat a második tényező 17 elemét faktorsúlyukkal. Mindkét skála konzisztensnek bizonyult, a Cronbach alfa közel 90% táblázat: Az 1. faktor elemei. Korlátozás. (N=980) Elemlista Úgy hiszem, hogy gyermekemnek tudnia kell arról, hogy mennyi mindent feláldozok érte. Elvárom gyermekemtől, hogy hálás legyen és értékeljen minden kiváltságot. Azt tanítom a gyermekemnek, hogy így vagy úgy, de a büntetés utoléri, ha rosszul viselkedik. Faktorsúly 0,648 0,651 0,611 Azt tanítom a gyermekemnek, hogy mindig uralja az érzéseit. 0,646 Úgy hiszem, hogy a gyerekeknek nem kellene, hogy titkaik legyenek a szüleik előtt. 0,554 48

49 Úgy kontrollálom a gyermekemet, hogy figyelmeztetem minden rossz dologra, ami történhet vele. 0,554 Úgy hiszem, hogy a szidástól és a kritikától fejlődnek a gyerekek. 0,604 Ha a gyermekem rosszul viselkedik, tudatom vele, hogy mennyire szégyellem és milyen csalódott vagyok. 0,638 Azt akarom, hogy a gyermekem jó benyomást tegyen másokban. 0,673 Próbálom gyermekemet távol tartani olyan gyerekektől vagy családoktól, akiknek az elképzeléseik vagy értékeik különböznek a sajátunktól. Úgy gondolom, hogy a gyerekeket arra kell bíztatni, hogy legyenek jobbak a többieknél. Arra utasítom a gyermekemet, hogy ne piszkolja össze magát, mikor játszik. Nem akarom, hogy a gyermekemre úgy tekintsenek, mint aki különbözik másoktól. Nem gondolom azt, hogy különböző nemű gyerekeknek megengedhető, hogy meztelenül lássák egymást. Nem engedem meg a gyermekemnek, hogy megkérdőjelezze a döntéseimet. Úgy gondolom, hogy egy gyerek legyen szem előtt, de legyen csendben. 0,513 0,625 0,594 0,510 0,493 0,607 0,599 Nem engedem meg a gyermekemnek, hogy mérges legyen rám. 0,634 Úgy hiszem, hogy egy gyereket le kell szoktatni a pelenkáról, amint lehetséges. Jobban szeretem, ha a gyermekem nem próbálkozik olyan dolgokkal, ahol esélyes, hogy kudarcot vall. 0,544 0, táblázat: A 2. faktor elemei. Gondoskodás. (N=980) Elemlista Faktorsúly Gyermekemmel meleg, bensőséges pillanatokban osztozunk. 0,633 Bátorítom gyermekemet, hogy beszéljen problémáiról. 0,746 Viccelődök és játszok gyermekemmel. 0,339 Gondoskodok arról, hogy gyermekem tudja, hogy értékelem azt, amit próbál elérni. Bátorítom gyermekemet, hogy érdeklődjön és gondolkodjon az életről. 0,781 0,796 Gyermekem iránti szeretetemet ölelésekkel és csókokkal mutatom ki. 0,616 Beszélgetek gyermekemmel és érvelek neki, ha rosszul viselkedik. 0,782 Érdekesnek és tanulságosnak tartom, ha hosszú időt töltök gyermekemmel. 0,819 49

50 Bátorítom a gyermekemet, hogy kíváncsi legyen, fedezzen fel dolgokat és kérdezzen róluk. 0,787 Gyermekem nagy megelégedettséggel tölt el. 0,643 Ha mérges vagyok gyermekemre, tudatom erről. 0,306 Tiszteletben tartom gyermekem véleményét, és bátorítom annak kifejezésére. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek vigasz és megértés jár, ha félnek vagy zaklatottak. 0,663 0,726 Nyugodt és laza vagyok gyermekemmel 0,380 Bízom gyermekemben, hogy úgy viselkedik, ahogyan kell, akkor is, ha nem vagyok vele. Hiszek abban, hogy dicsérni kell a gyerekeket, ha jók, és szerintem ezzel többet érek el, mintha büntetném őket, ha rosszak. Általában figyelembe veszem gyermekem preferenciáit, amikor családi tevékenységet tervezek. 0,554 0,674 0,683 A CRPR kérdőív 36, szülői gyermeknevelési attitűdöket és értékeket leíró állításával, 6 pontos Likert skála alkalmazásával mértük a nevelési stílust. A skála 1-től (egyáltalán nem jellemző rám) 6-ig (teljesen jellemző rám) terjed, értékei minden esetben egyirányúak. A korlátozás dimenzióját vizsgáló állítások leíró statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy a legerőteljesebb egyetértés a gyermek kontrollásásának módjával kapcsolatos (4.3. táblázat). Az egyes állításokra adott válaszok tükrözik továbbá azt, hogy a minta egészét tekintve a korlátozás kevésbé van jelen, hiszen az állítások többségénél inkább a nem jellemző rám válaszok valamelyikét választották a megkérdezettek. Fontos megjegyeznünk, hogy a vizsgálatunkban alkalmazott CRPR kérdőív a korlátozás dimenziójának nem egy tekintélyelvű oldalát jeleníti meg, hanem ahogy Sallay és Münnich (1999) kutatásukban utaltak rá, a korlátozás puha, demokratikusabb jellegét fejezi ki. A korlátozó nevelői stílust kifejező állítások értelmezése során mi magunk is úgy véljük, hogy ezek az itemek sok esetben sokkal inkább kifejezik a hagyományokból adódó tekintély-tiszteletet, a tradíciókból eredeztethető nevelési gyakorlatot, valamint az elvárásoknak a szűkebb és a tágabb társadalmi környezet elvárásainak való megfelelést. Ezt a tényt a későbbi elemzések kapcsán is figyelembe vesszük. Eredményeink bemutatásakor és értelmezésekor a neveléstudományi terminológiának megfelelően a korlátozó nevelői stílus kifejezést használjuk, azonban egyetértve Sallay és Münnich megállapításával semmiképp sem abban az értelemben gondolkodunk e nevelői magatartásról, amely Ranschburg (1995) szavaival élve a gyermeket merev következetességgel érvényre juttatott rendszabályokkal fogja körül. 50

51 4.3. táblázat: A korlátozás-dimenzió statisztikai jellemzői (N=980) Elemlista Átlag Szórás Úgy hiszem, hogy gyermekemnek tudnia kell arról, hogy mennyi mindent feláldozok érte. Elvárom gyermekemtől, hogy hálás legyen és értékeljen minden kiváltságot. Azt tanítom a gyermekemnek, hogy így vagy úgy, de a büntetés utoléri, ha rosszul viselkedik. 2,22 1,41 2,96 1,53 3,51 1,53 Azt tanítom a gyermekemnek, hogy mindig uralja az érzéseit. 3,28 1,45 Úgy hiszem, hogy a gyerekeknek nem kellene, hogy titkaik legyenek a szüleik előtt. Úgy kontrollálom a gyermekemet, hogy figyelmeztetem minden rossz dologra, ami történhet vele. Úgy hiszem, hogy a szidástól és a kritikától fejlődnek a gyerekek. Ha a gyermekem rosszul viselkedik, tudatom vele, hogy mennyire szégyellem és milyen csalódott vagyok. Azt akarom, hogy a gyermekem jó benyomást tegyen másokban. Próbálom gyermekemet távol tartani olyan gyerekektől vagy családoktól, akiknek az elképzeléseik vagy értékeik különböznek a sajátunktól. Úgy gondolom, hogy a gyerekeket arra kell bíztatni, hogy legyenek jobbak a többieknél. Arra utasítom a gyermekemet, hogy ne piszkolja össze magát, mikor játszik. Nem akarom, hogy a gyermekemre úgy tekintsenek, mint aki különbözik másoktól. Nem gondolom azt, hogy különböző nemű gyerekeknek megengedhető, hogy meztelenül lássák egymást. Nem engedem meg a gyermekemnek, hogy megkérdőjelezze a döntéseimet. Úgy gondolom, hogy egy gyerek legyen szem előtt, de legyen csendben. Nem engedem meg a gyermekemnek, hogy mérges legyen rám. Úgy hiszem, hogy egy gyereket le kell szoktatni a pelenkáról, amint lehetséges. 4,14 1,53 4,27 1,374 2,56 1,36 2,75 1,49 3,67 1,43 3,00 1,46 2,84 1,40 2,03 1,16 3,52 1,74 2,65 1,52 3,37 1,49 1,99 1,16 2,36 1,32 3,59 1,65 51

52 Jobban szeretem, ha a gyermekem nem próbálkozik olyan dolgokkal, ahol esélyes, hogy kudarcot vall. 2,35 1,31 A gondoskodás dimenzióját vizsgáló állítások leíró statisztikai elemzése rávilágított arra, hogy a minta egészét tekintve a gondoskodás nagymértékben jellemző a megkérdezettekre, hiszen az állítások többségénél a jellemző rám válaszok valamelyike volt túlsúlyban (4.4. táblázat). Megjegyzendő azonban, hogy a mintát a 0-7 éves életkorú gyermekek szülei alkották, s ebben az életkorban a gyermek bio-pszichoszociális szükségleteiből adódóan a gondoskodás igen hangsúlyos táblázat: A gondoskodás-dimenzió statisztikai jellemzői (N=980) Elemlista Átlag Szórás Gyermekemmel meleg, bensőséges pillanatokban osztozunk. 5,30 0,93 Bátorítom gyermekemet, hogy beszéljen problémáiról. 5,41 0,94 Viccelődök és játszok gyermekemmel. 5,53 0,78 Gondoskodok arról, hogy gyermekem tudja, hogy értékelem azt, amit próbál elérni. Bátorítom gyermekemet, hogy érdeklődjön és gondolkodjon az életről. Gyermekem iránti szeretetemet ölelésekkel és csókokkal mutatom ki. Beszélgetek gyermekemmel és érvelek neki, ha rosszul viselkedik. Érdekesnek és tanulságosnak tartom, ha hosszú időt töltök gyermekemmel. Bátorítom a gyermekemet, hogy kíváncsi legyen, fedezzen fel dolgokat és kérdezzen róluk. 5,57 0,75 5,48 0,83 5,54 0,77 5,43 0,83 5,45 0,80 5,46 0,84 Gyermekem nagy megelégedettséggel tölt el. 5,49 0,78 Ha mérges vagyok gyermekemre, tudatom erről. 4,90 1,11 Tiszteletben tartom gyermekem véleményét, és bátorítom annak kifejezésére. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek vigasz és megértés jár, ha félnek vagy zaklatottak. 5,07 0,94 5,61 0,71 Nyugodt és laza vagyok gyermekemmel 4,72 1,00 Bízom gyermekemben, hogy úgy viselkedik, ahogyan kell, akkor is, ha nem vagyok vele. Hiszek abban, hogy dicsérni kell a gyerekeket, ha jók, és szerintem ezzel többet érek el, mintha büntetném őket, ha rosszak. 5,10 0,88 5,30 0,91 Általában figyelembe veszem gyermekem preferenciáit, 5,42 0,84 52

53 amikor családi tevékenységet tervezek. A főkomponens analízis eredményét alapul véve a szakirodalommal megegyező módon előállított két dimenzió: a korlátozó (21-39 kérdés összege, mely 114) és a gondoskodó (40-56 kérdés összege, mely 102) változók. A továbbiakban e két dimenzió mentén történt az elemzés. A korlátozó és gondoskodó skálákat dichotomizálva kategorikus változókat képeztünk, mely során első lépésben az állításokhoz rendelt maximális értékek összegét vettük alapul, s a teljes skálaérték átlagánál (korlátozó dimenzió esetén 57, gondoskodó dimenzió esetén 51) a mintát a korlátozás és a gondoskodás dimenziójában két csoportra osztottuk. Ennek megfelelően a mintában a korlátozó, illetve a gondoskodó nevelési stílus a következő képen alakult (4.5. táblázat, 4.2 melléklet, 4.3. melléklet). 4.5.táblázat: A korlátozó és gondoskodó kategóriák gyakorisága Relatív gyakoriság (n=980) Korlátozó nevelési stílus 46% Nem korlátozó nevelési stílus 54% Gondoskodó nevelési stílus 99% Nem gondoskodó nevelési stílus 1% A 4.5. táblázat illusztrálja, hogy a skálák, és a skálák dichotomizálásával kategóriákba rendezett új változók elemzése során nyert eredmények egybecsengenek. A mintában alacsonyabb az aránya azoknak a szülőknek, akik olyan gyermeknevelési gyakorlatot támogatnak, mely a gyermek viselkedését akarja irányítani. Elenyésző számban (csupán 7 fő) vannak jelen továbbá azok, akiknél a nevelés során a gondoskodás dimenziója háttérbe szorul. Bár a vizsgálatba bevont szülők döntő többsége a fent bemutatottak alapján a rugalmas gyermeknevelési attitűdöket és gyakorlatokat részesíti előnyben, a különbözőségek és az azonosságok feltárásához szükségesnek tartottuk megvizsgálni, hogy a megkérdezettek nevelési gyakorlata mely változók mentén differenciálódik. Ezért második lépésben a minta átlagánál lettek szétvágva az értékek, így meg tudtuk vizsgálni, mely tényezők befolyásolják a gondoskodás, illetve a korlátozás mértékét. Ennek megfelelően az inkább korlátozó kategóriába soroltuk abban az esetben a szülőket, ha a korlátozás dimenziójában az összesített pontszám a minta átlagának megfelelő 57,18 feletti érték volt, a kevésbé korlátozó, vagy nem korlátozó kategóriába pedig az 57,18 alatti összesített pontszámot elérő szülőket soroltuk. A gondoskodás dimenziójában a minta átlaga 90,94 volt, így az e feletti értékek esetén a szülőket a fokozottan gondoskodó, az ez alatti értékek esetén a szülőket a nem gondoskodó, illetve kevésbé gondoskodó kategóriákba soroltuk. Az így képzett csoportok megoszlása a mintában a következő képen alakult (4.6. táblázat, 4.4. melléklet, 4.5. melléklet). 4.6.táblázat: A korlátozás és a gondoskodás dimenziójának mintán belüli aránya Relatív gyakoriság (n=980) Inkább korlátozó nevelési stílus 49% Kevésbé korlátozó, vagy nem korlátozó nevelési stílus 51% Fokozottan gondoskodó nevelési stílus 62% Nem, illetve kevésbé gondoskodó nevelési stílus 38% A megkérdezett szülők több mint 60%-ára jellemző, hogy erőteljesen megjelenik a nevelési gyakorlatban arra való hajlandósága, hogy meghallgassa gyermekét és megossza érzelmeit és tapasztalatait vele. 53

54 A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének megismeréséhez a nevelési stílust természetesen nem lehet vagy csak a korlátozás, vagy csak a gondoskodás dimenzióira leszűkíteni, hiszen a két dimenzió egymással kölcsönhatásban érvényesül a nevelési folyamatban. Nem elégséges ezért csupán a nevelés egyik aspektusát vizsgálni, a kettőt szükséges egymásra vetíteni. Megvizsgáltuk ezért, hogy a mintába a gondoskodás-korlátozás tengelyek által definiált kétdimenziós térben miként helyezkednek el a vizsgálatba bevont személyek (4.1. ábra, 4.6. melléklet). Sorozatok1; Korlátozó, fokozottan gondoskodó; 258; 26% Sorozatok1; Nem korlátozó,nem, illetve kevésbé gondoskodó; 184; 19% Sorozatok1; Korlátozó, nem, illetve kevésbé gondoskodó; 190; 19% Nem korlátozó,nem, illetve kevésbé gondoskodó Nem korlátozó, fokozottan gondoskodó Korlátozó, nem, illetve kevésbé gondoskodó Sorozatok1; Nem korlátozó, fokozottan gondoskodó; 348; 36% 4.1. ábra: A gondoskodás-korlátozás tengelyek által definiált kétdimenziós tér megjelenési formái (N=980) A válaszadó szülők körében a nevelési stílus dimenzióinak különböző kombinációkban történő megjelenésének vizsgálata alapján megállapítható, hogy legnagyobb arányban a nem korlátozó, fokozottan gondoskodó szülők vannak jelen a mintában A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét befolyásoló tényezők. Összefüggés-vizsgálatok A nevelési stílus jellemzőinek feltárását követően fontosnak tartottuk megvizsgálni, hogy a szülők nevelési gyakorlata milyen tényezők mentén differenciálódik. Ezért az egyváltozós leíró statisztikai elemzést követően két, illetve többváltozós elemzéseket végeztünk leíró, illetve matematikai statisztikai próbákkal a különbözőségek és az azonosságok azonosítására. Első lépésben a család szocio-demográfiai jellemzői mentén vizsgáltuk a nevelési stílust, így elemeztük a lakóhely, az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család nemzetiségi hovatartozása és a nevelési gyakorlat közötti összefüggéseket. Ezt követően vizsgáltuk, hogy a gyermek neme, életkora, születési sorrendben elfoglalt helye hogyan járul hozzá az őt érő nevelési hatásokhoz. Eredményeink a következők. 54

55 A lakóhely és a nevelési stílus összefüggéseinek vizsgálata 4.7. táblázat: A korlátozó nevelési gyakorlat előfordulásának jellemzői a lakóhely függvényében Lakóhely N Átlag Szórás Főváros ,30 14,84 Megyeszékhely ,19 14,00 Város ,99 16,60 Falu ,49 16,48 Összesen ,18 16,20 A korábbiakban ismertetettek szerint a korlátozással kapcsolatos állítások összesített skálaértékei alapján a minta átlaga 57,18. A 4.7. táblázat bemutatja a lakóhely szerinti átlag-értékeket. A minta heterogenitása miatt az ANOVA tábla nem volt értelmezhető, ezért csupán a leíró statisztika eredményei alapján tehetünk korlátozott érvényességű megállapításokat. A táblázat alapján megállapítató, hogy minél kisebb településen él valaki, annál inkább megjelenik a nevelési gyakorlatban az a szemlélet, mely a gyermek viselkedését akarja irányítani, beleértve azt is, hogy mit érezzen. A települési hierarchia tehát a nevelési gyakorlatot befolyásolja. A gondoskodó nevelési stílus vonatkozásában nem tudunk hasonló megállapításokat tenni, a különböző településtípusokon közel azonos a mintára vonatkoztatott gondoskodó skálaérték átlaga. 55

56 Az anya legmagasabb iskolai végzettsége és a nevelési stílus összefüggéseinek vizsgálata 4.8. táblázat: A korlátozó nevelési gyakorlat és az anya legmagasabb iskolai végzettségének összefüggése Az anya legmagasabb iskolai végzettsége N Átlag Szórás Legfeljebb 8 általános ,87 17,22 Szakmunkásképző, szakiskola ,47 16,28 Érettségi ,37 14,62 Érettségire épülő szakképzés ,95 12,14 Főiskola ,51 13,15 Egyetem ,06 12,73 Összesen ,18 17,22 A 4.8. táblázat ismerteti az anya legmagasabb iskolai végzettsége szerinti átlagértékeket. Mivel a Levene-teszt eredménye alapján a minta nem homogén, ezért az egyirányú variancia-analízis az összefüggés vizsgálatára nem volt alkalmas. Annyi azonban megállapítható, hogy minél magasabb az anya iskolai végzettsége, a korlátozás dimenziójában annál alacsonyabb lett az egyes kategóriákban az átlagérték, tehát annál kevésbé jelenik meg a korlátozás a nevelési gyakorlatban. Az érettségivel és annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák nevelési gyakorlatában a korlátozás mértéke a minta átlagánál magasabb. 56

57 Relatív gyakoriság A továbbiakban a skálák dichotomizálásával létrehozott kategóriákba rendezett korlátozó és gondoskodó változókat elemeztük, hogy más összefüggésben is megvizsgáljuk, az anya legmagasabb iskolai végzettsége, mint független változó, miként befolyásolja a nevelési gyakorlatot. Mivel a korábbi elemzés során azt tapasztaltuk, az érettségi differenciál a korlátozás, illetve a gondoskodás vonatkozásában, matematikai statisztikai próbával igazoltuk az iskolai végzettség differenciáló hatását. A nevelési gyakorlat és az anya legmagasabb iskolai végzettségének összefüggéseit a kategorikus változók közötti összefüggés feltárására alkalmas χ 2 -próbával vizsgáltuk. Az anya legmagasabb iskolai végzettségét három, egymástól jól elkülöníthető csoportba rendeztük, mivel az eredeti, 6 attribútummal kifejezett változó vizsgálata esetén a χ 2 - próba feltétele nem teljesült. Így létrehoztunk egy új változót, melyben a legfeljebb 8 osztállyal rendelkezőket, a középiskolai végzettséggel rendelkezőket, és a felsőfokú végzetséggel rendelkezőket különítettük el egymástól. Nem korlátozó; Legfeljebb általános iskolai végzettség; 0,08 Korlátozó; Legfeljebb általános iskolai végzettség; 0,30 Korlátozó; Középfokú Nem végzettség; 0,48 korlátozó; Középfokú végzettség; 0,39 Nem korlátozó; Felsőfokú végzettség; 0,54 Korlátozó; Felsőfokú végzettség; 0,23 Nem korlátozó Korlátozó 4.2. ábra: A korlátozás dimenziója az anya legmagasabb iskolai végzettségének függvényében (N=980) Elemzéseink alapján megállapítható, hogy az anya legmagasabb iskolai végzettsége és a nevelési gyakorlatban megnyilvánuló korlátozás között erőteljes összefüggés figyelhető meg (p < 0,01, 4.2. ábra, 4.7 melléklet). Az anya legmagasabb iskolai végzettsége mellett további információval szolgálhat az anya végzettségének tudományági besorolása szerinti elemzés. Kutatásunk célkitűzése szempontjából az orvos, illetve egészségtudományi, a pszichológiai, valamint a neveléstudományi végzettséggel rendelkezőket azonosítottuk. A nevelési gyakorlatot feltáró vizsgálatban elsősorban a neveléstudományi és a pszichológiai területen képzettséget szerzők eltérő nevelési gyakorlatára voltunk kíváncsiak. A végzettség tudományági besorolására vonatkozó kérdésre a kérdőív kitöltése során sokan nem válaszoltak, valószínűsíthetően úgy gondolták csak abban az esetben szükséges ennek kitöltése, ha diplomával rendelkeznek ezeken a területeken. A statisztikai elemzés nem igazolt különbséget a neveléstudományi, illetve pszichológiai végzettséggel rendelkezők és az egészségtudományi, illetve más területen képzettséget szerzők között, tehát a képzés során nevelésről szerzett információk, tudáselemek úgy tűnik, nem járulnak hozzá jelentős mértékben a nevelési gyakorlathoz (4.9. melléklet, melléklet). 57

58 Anyai életkor és a nevelési stílus összefüggései Az anya életkorának emelkedése során tapasztalatokat szerez, melyek befolyásolják a gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét. Más nevelési gyakorlatot követ egy fiatal anya, és más nevelési gyakorlatot egy idősebb, tapasztaltabb anya. Az adatelemzés negatív irányú, gyenge szorosságú, s 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot igazolt az anya életkora és a korlátozás dimenziójának skálaértéke között, ami azt fejezi ki, hogy minél idősebb az anya, annál kevésbé korlátozó (4.11. melléklet). A gondoskodás dimenziójában a skálaértékek az anya életkorával együtt emelkednek, ami azt fejezi ki, hogy minél idősebb az anya, annál inkább megjelenik a nevelési gyakorlatban a rugalmas gyermeknevelési attitűd. A két változó közötti összefüggés pozitív irányú, és 0,05 szinten szignifikáns (4.12. melléklet) Etnikai hovatartozás és a nevelési stílus összefüggései Bár eredeti célkitűzéseink között nem szerepelt a szülői nevelési gyakorlat nemzetiségi hovatartozás alapján történő vizsgálata, a kutatásba bevont családok több mint 12%-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ami lehetőséget biztosított számunkra, hogy statisztikai módszerekkel megvizsgáljuk a vizsgálatban részt vevő magyar és a roma családok neveléssel kapcsolatos attitűdjének különbözőségeit. A nemzetiségi hovatartozásra két kérdés vonatkozott, melyek arra irányultak, hogy elsősorban, illetve másodsorban milyen nemzetiségűnek érzi magát a válaszadó. Mivel a nemzetiségi hovatartozás megjelölése teljes mértékben önbevalláson alapult, az adatok torzíthatnak, ennek megfelelően következtetéseink korlátozott érvényességűek, s csupán a kutatásba bevont családokra vonatkoznak. A cigány családok nevelési gyakorlatának megismerésére irányuló korábbi vizsgálatok elsősorban etnográfiai módszereket alkalmaztak, a kutatók megfigyeléssel, interjúkészítéssel bővítették ismereteiket. Mivel a magyar és a roma családok nevelési stílusát feltáró itemek skálaértékeinek összehasonlítása a normalitás hiánya miatt t-próbával nem végezhető el, a megfelelő nem-paraméteres eljárást, a Mann-Whitney próbát alkalmaztuk, melynek eredménye mind a korlátozás, mind pedig a gondoskodás vonatkozásában jelentős különbséget igazolt a két csoport között (p<0,05) (4.13. melléklet, melléklet). A cigány és a magyar szülők korlátozó, illetve gondoskodó skálák skálaértékeinek összevetését követően a korábban kialakított kategóriák mentén folytattuk az elemzést, mely során Fisher s Exact tesztet végeztünk. A skálaértékek mentén elvégzett elemzés eredményeihez hasonlóan, a Fisher s Exact teszt is megerősítette a két csoport nevelési stílusa közötti különbséget (mindkét kategória vonatkozásában p<0,05; 4.3. ábra, 5. ábra, melléklet, melléklet) az alábbiak szerint. 58

59 Relatív gyakoriság Nem korlátozó; Romának vallja magát; 0,24 Korlátozó; Romának vallja magát; 0,76 Nem korlátozó; Magyarnak vallja magát; 0,58 Korlátozó; Magyarnak vallja magát; 0,42 Nem korlátozó Korlátozó 4.3. ábra: A korlátozás dimenziója a család etnikai hovatartozásának függvényében (N=980) Elemzéseink arra engednek következtetni, hogy a roma családokban a korlátozás erőteljesebben megjelenik a nevelési gyakorlatban, mint a magyar családokban. Mivel ez az összefüggés ellentmond a korábbi tapasztalatoknak és kutatási eredményeknek, szükséges ennek lehetséges indokait részletesebben kifejtenünk, s a korlátozás dimenziójára vonatkozó egyes skálaelemeket értelmeznünk. A Próbálom gyermekemet távol tartani olyan gyerekektől vagy családoktól, akiknek az elképzeléseik vagy értékeik különböznek a sajátunktól skálaelem magas értéke összefügghet azzal, hogy a cigányságra alapvetően jellemző a saját csoporthoz való szoros tartozás, ezzel együtt a többiektől való elkülönülés. A Nem gondolom azt, hogy különböző nemű gyerekeknek megengedhető, hogy meztelenül lássák egymást skálaelem magas értéke Stewart (1994) megfigyeléseivel eszerint a testet tabuként elrejtő tilalmak csak kivételes esetben hagyhatók figyelmen kívül harmonizálnak. Az önállóan járni tudó gyermeket a cigány közösségben aggodalom veszi körül, a gyermekre való folyamatos felügyelet, vigyázás nem tiltást, nem mozgáskorlátozást jelent, hanem a gyermek megóvását tettei veszélyes következményeitől. Mindezek alátámasztják azt, hogy a cigány gyermekek nem laissez-faire-stílusban nevelkednek, hanem szoros függőségi rendszerben. 16 Fontos megjegyeznünk, hogy a korlátozó dimenzióhoz rendelt egyes állítások számos esetben olyan fogalomköröket érintenek, melyek a cigány emberek számára hagyományaikból, kultúrájukból adódóan más értelmezést nyernek. A hagyományok őrzése bár nem egyformán hangsúlyos a különböző cigány csoportokban közösségi szinten erőteljes, mely a nevelési gyakorlatban is megjelenik, azonban egyéni szinten ez a gyakorlat megengedőbb. Kutatásunkból nem derül ki továbbá sem az, hogy a kutatásba bevont cigány családok a cigányság mely csoportjához tartoznak, sem pedig az, hogy milyen mértékben integrálódtak a többségi társadalomba. A korlátozás oka lehet, hogy a többségi társadalomba való integrálódási folyamat során a cigány családok igyekeznek megfelelni a magyar kultúrának, a többségi társadalom által közvetített érték- és normarendszernek, mely a nevelési gyakorlatban az elvárások szintjén is megjelenhet A gyermek neme, életkora és a feléje irányuló nevelői hatások összefüggései Ismertek azok a kutatási eredmények, melyek felhívják a figyelmet arra, hogy a szocializációs folyamatban már egészen korai életkorban megkülönböztetett szerepe van a gyermek nemének. Más elvárások fogalmazódnak meg a kisfiúk, mások a kislányok 59

60 irányába. A fiús, illetve lányos viselkedés elsajátítása, a szerepelvárásoknak való megfelelés a szocializációs folyamatban interiorizálódik. Éppen ezért, adataink elemzése során a mi figyelmünket sem kerülte el az a tény, hogy lehetőségünk van információt szerezni arról, vajon a 0-7 éves korú gyermeket nevelő szülők gondolkodásában, nevelési gyakorlatában megjelenik-e az a szemlélet, amely más-más elvárásokat, követelményeket fogalmaz meg a kisfiúk, illetve a kislányok felé. Az összefüggés feltárására kétmintás t-próbát alkalmaztunk. Eredményeink ismeretében jelen mintára vonatkoztatva kijelenthető, hogy a gyermek neme, mint független változó nem befolyásolja (p>0,05) a szülők gondoskodó, illetve korlátozó nevelési gyakorlatát. Az élet korai szakaszában a gyermek rendkívül kiszolgáltatott a környezetének, különösen szüleinek. A későbbiek során egyre inkább ki tudja fejezni, sőt ki is tudja elégíteni alapvető szükségleteit, így a feléje irányuló féltő szeretet átalakul, s átadja a helyét az önállóság igény támogatásának. A nevelési gyakorlatban így a korlátozás, illetve a gondoskodás a különböző életkorú gyermekek esetén másként hangsúlyozódik. Bizonyos időszakokban a gondoskodás, bizonyos életszakaszokban a korlátozás erősödik meg a nevelési folyamatban. A változók statisztikai elemzése pozitív irányú, gyenge szorosságú, szignifikáns kapcsolatot azonosított a korlátozás vonatkozásában, a gondoskodás dimenziójában pedig negatív irányú, rendkívül gyenge, nem szignifikáns kapcsolatot jelez. Tehát az életkor előrehaladtával a szülői korlátozás, a kontroll hangsúlyosabb lesz, ugyanakkor a gondoskodás kissé háttérbe szorul (4.17. melléklet). Megjegyzendő, hogy vizsgálatunk a 0-7 éves életkorú gyermekekre terjedt ki, amely életkorban a szülői gondoskodás fokozottan megjelenik. Valószínűsíthető, hogy a vizsgálat kiterjesztése későbbi életkorokra más eredményeket hozna. A nevelési folyamat egy kétirányú, bipoláris folyamat, mely során a szülő nem tudja függetleníteni magát azoktól a hatásoktól, melyek gyermekének nevelése során rá hatnak. Ezek a hatások formálják, alakítják szemléletét, melynek következtében a nevelésről alkotott felfogás, a neveléssel kapcsolatos szülői attitűd, s a nevelési gyakorlat változik. Ennek eredményeként a testvérsorban egymást követőket különböző nevelői hatások érik. Mivel az általunk összeállított kutatási eszköz a családban nevelt minden gyermek életkorára rákérdezett, lehetőségünk nyílt megvizsgálni, vajon van-e eltérés a testvérsorban elsőként és később születettek felé irányuló nevelési gyakorlat között. Az eredmények alapján úgy tűnik, a gondoskodó szülői magatartás független attól, hogy a gyermek hányadik a testvérsorban, a korlátozó nevelési gyakorlat pedig a testvérsorban később született gyermekek esetén jobban érvényesül, a különbség számottevő (p<0,05) (4.18. melléklet). Ennek oka valószínűsíthetően a megszerzett szülői tapasztalat Többváltozós elemzés A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét befolyásoló faktorok elemzése rávilágított arra, hogy az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család lakóhelye, a kérdőívet kitöltő (szülő/gondviselő) etnikai hovatartozása valamint a gyermek életkora változók relevánsnak mutatkoznak a nevelési stílus szempontjából, azaz jelentősen befolyásolják a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét. E változók azonban nem függetlenek egymástól. Pl. a cigány vagy roma nemzetiségűek szignifikánsan fiatalabbak, mint a nem azok; a magasabb iskolai végzettségűek idősebbek, mint az alacsonyabb végzettségűek; a roma/cigány nemzetiségűek nagyobb arányban laknak kisebb városokban és falvakban, mint a megyeszékhelyeken vagy a fővárosban; valamint a gyermek és az anya életkora korrelál. Felmerül a kérdés, hogy e független változók milyen mértékben járulnak hozzá a szülők nevelési gyakorlatához, mennyiben hatnak a nevelési attitűdre közvetlenül és más változókon keresztül. Ennek feltárására a többszörös lineáris regressziós modellek alkalmasak, a modellfeltételek teljesíthetősége esetén. 60

61 Függő változóként előállítottuk a nevelési attitűd-skálát, amely a 36 itemre adott értékek (1-6 pontszámok) összege, figyelembe véve, hogy a szakirodalom alapján a gyermek fejlődése szempontjából mely válaszok kedvezőek és melyek a kedvezőtlenek. A változó eloszlásának elemzését követő grafikus ábrázolás alapján az eloszlás ferdének bizonyult, melynek oka, hogy a megkérdezettek legnagyobb hányada gondoskodó nevelést alkalmaz, azaz a gondoskodás eloszlásának egyik oldala szinte teljesen hiányzik (4.19. melléklet). Ezért, és mert más elemzésekben is a nevelési attitűd korlátozó dimenziója számos kérdés tekintetében jobban differenciál, a nevelési attitűdskálát úgy módosítottuk, hogy a nevelés korlátozó dimenzióját kétszeres súllyal vettük figyelembe. Az így súlyozott attitűdskála eloszlása (4.20. melléklet) véleményünk szerint elegendő pontossággal közelíti a normális eloszlást, ezért alkalmazhatjuk a széles elemzési lehetőséget kínáló többszörös lineáris regresszió-analízist. A nem kétértékű kategorikus változókat (anya iskolai végzettsége és a településtípus) dummy változókká alakítottuk. Az így előállított változók a következők: Anya legmagasabb iskolai végzettsége: Iskola 1 változó: legfeljebb 8 általános (1-es kód) vs. felsőfokú (0-s kód) Iskola 2 változó: közepes szintű (1-es kód) vs. felsőfokú (0-s kód) Településtípus: Település 1 változó: falu (1-es kód) vs. főváros (0-s kód) Település 2 változó: megyeszékhely (1-es kód) vs. főváros (0-s kód) Település 3 változó: város (1-es kód) vs. főváros (0-s kód) A többszörös lineáris regresszió elemzés eredménye A modellben szereplő független változók összességében a nevelési stílus varianciájának 27%-át magyarázzák. A nevelési stílust legjelentősebben az anya legmagasabb iskolai végzettsége determinálja, pontosabban, hogy az igen alacsony-e vagy sem. Ennek értelmében a felsőfokú végzettségűek és a legfeljebb 8 általánost végzettek között van markáns különbség e tekintetben. A középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között a különbség kevésbé figyelhető meg. A stepwise elemzés során másodikként automatikusan a szülő nemzetiségi hovatartozása lépett be a modellbe, mint a nevelési attitűdöt legerősebben befolyásoló tényező. Az etnikai hovatartozás és a nevelési stílus közti kapcsolatot önmagában azzal, hogy a cigány vagy roma anyák iskolai végzettsége lényegesen alacsonyabb, mint a nem cigány vagy roma anyáké, nem magyarázhatjuk, mert az etnikai hovatartozás változó magyarázó hatása az iskolai végzettség kontrollja mellett is szignifikáns maradt a kutatásba bevont családok vonatkozásában. Amennyiben figyelembe vesszük továbbá azt is, hogy a cigány családok között relatíve többségben vannak a falun élők, az etnikai hovatartozás így is szignifikáns marad (a modell lépéseinek részletes statisztikai táblái a mellékletben találhatók). Az iskolai végzettség, nemzetiségi hovatartozás, településtípus változók tehát közvetlenül is hatnak a nevelési stílusra, de mindezek kontrollja mellett a gyermek életkora is összefügg vele, mégpedig úgy, hogy a gyermek életkorának emelkedésével a szülő nevelési stílusa korlátozóbbá és kevésbé gondoskodóvá válik. Összegezve megállapítható, hogy a nevelési attitűdöt a kétváltozós elemzések során kiszűrt tényezők mindegyike közvetlenül és közvetetten is befolyásolja, azzal a megjegyzéssel, hogy a cigány családok nevelési gyakorlatának értelmezése során szükséges a skálaelemek pontos ismerete, és a cigány hagyományokkal, kultúrával történő tartalmi összevetése. 61

62 Fókuszcsoportos interjúk eredményei A nevelési attitűdök vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban a gyermekneveléshez és a jutalomhoz kötődő asszociációkkal kezdődött. A gyermeknevelés sokakban pozitív érzelmi, gondolati asszociációkat váltott ki annak kifejezésére, hogy az egész életen átívelő, azt betöltő érzelemként, folyamatként élik meg a gyermekük nevelését: legnagyobb boldogság (4), 1 a legnagyobb öröm (4), áldás (2), nyugalom (2), hivatás, lételem, nagy kaland, felülüberhetetlen. Emellett azonban előfordultak olyan asszociációk, amelyek a gyermeknevelés nehézségeit emelték ki: lelkiismeret furdalás, rögös út, sok a baj, a szenvedés, a katasztrófa, dac korszak, nehéz dolog, cafatokban lógó idegek, ősz hajszálak. Jellegzetes asszociáció volt ezek mellett a gyermeknevelés felelősségének hangsúlyozása: felelősség (4), nagy feladat (4), kihívás (3), következetesség (2), tanítás (2), tanulás, együttműködés, munka. A jutalom esetében sokan említették a jutalmak fontosságát (8), amelynek legfőbb szerepe a motiválás, a siker elismerése, az elégedettség kifejezése. Legtöbben a dicséretet (6) elismerést (2), ösztönzést említették, de a jutalom, mint érzelmi zsarolás (2) is megjelent. A jutalmazás módjára is elhangoztak képzettársítások: pénz (3), biztatás (3), csokoládé (2), ügyes vagy (2), tapsolás. Mivel a jutalom szó elhangzásakor nem tisztázódott, kire vonatkozik a jutalom, több csoportban az orvosi hálapénz (4) is említésre került. Az gyermekekkel kapcsolatos érzelmi viszonyulás, családi nevelési gyakorlat témakörében az alábbi eredményeket foglalhatjuk össze Hagyományok a családban A családok életében a hagyományoknak jelentős szerepe van a fókuszcsoportos interjúk alapján. A leggyakrabban említett hagyományok a családi ünnepekhez (10) kötődnek, de hasonlóan fontos tradícióknak tartották a megkérdezettek a mindennapi rutin kialakítását, megtartását. Többek számára ez inkább csak azt jelenti, hogy bizonyos események nap, mint nap megtörténnek (10), mások azonban a megszokott napi menetrendet nevezték a család hagyományainak (5). 1 A zárójelben szereplő szám az egynél több azonos választ adók számát jelenti. 62

63 Nagy hagyománya van a családi ünnepeknek, születésnap, névnap, anyák napja. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig együtt sütünk tortát. Együtt csomagolunk, az örömszerzés meg legyen benne. Ezt az én családomból hozom, a férjeméknél ez nincs meg. Fontosnak tartom továbbvinni. (Szombathelyi szülő) Az esti meseolvasás, az esti jó éjt puszi, amit sosem felejtünk el. A szeretet kifejezése, hogy ne váljunk el egymástól úgy, hogy nem karoljuk át egymást. A biztonságérzet, hogy számoljon rád, ha ott kell lenni, akkor mindig ott vagy. (Csongrád megyei szülő) A vasárnap délutánok úgy zajlanak, hogy elmegyünk az én szüleimhez. Ott vannak a nővéremék, az egész család, húgom a férjével. Így az egész család együtt van. (Szombathelyi szülő) A megkérdezettek körében gyakori válasz volt a családi tradícióknál a közös tevékenységek szervezése és folyamatos gyakorlása, mellyel a családtagok összetartozásának fontossága alakulhat ki. Így a közös játék, a közös munka, a közös hobbi, a közös mozgás, a közös étkezés, a rendszeresen közösen eltöltött idő a tágabb családdal. Nálunk nagyon fontos, hogy hétvégén együtt üljünk le az asztalhoz ebédelni, vacsorázni, mert a férjem nagyon keveset tud otthon lenni, így ilyenkor tudunk együtt lenni, beszélgetni (Vasvári szülő) A közös étkezések nagyon fontosak, amikor együtt van a család. Emellett fontos a mozgás, sokat megyünk együtt kirándulni, ezzel is próbálunk példát mutatni. (Vasvári szülő) Nálunk az apja dobol, így már a pici is dobol, nagy dobon. (Szegedi szülő) Az ünnepekkor, bővebb családi összejövetelekre egész pici korától visszük, hogy szokja a bővebb családot is, és, hogy megtanulja, hogy nem csak a szűkebb, de a bővebb család is összetartozik. (Nyíregyházi szülő) A családi tradíciók egy része az életfelfogáshoz, a pozitív életszemlélethez, vagy a vallásos hithez (6), esetleg a babonákhoz (4) kötődnek. Elismerve, hogy a kvalitatív kutatások nem adnak reprezentatív eredményeket, mégis elmondható, hogy a vallást inkább a falusi, a babonákat inkább a cigány családokban sorolták a hagyományok közé. 63

64 Nálunk a sok nevetés, a vidámság nagyon fontos. A jó kedv és az, hogy mindig az élet jó oldalát nézzük, segít abban, hogy egészségesek legyünk. (vasvári szülő) Még kicsi hozzá, de a hit és a vallás, az a hagyomány. Sajnos nincs templom a lakóhelyünkön, a nagyszülőknél megyünk templomba. Mi úgy vagyunk nevelve, hogy ez fontos legyen, minden vasárnap legyen, a gyakorlatban is, és a vallással együtt járó szokások, pl. a karácsonyi imádkozás étel előtt. Ez is erősíti a családot. Így csinálták nagyapáink is, ugyanez volt az étel. A hétköznapokat is meghatározza, ill. a gondolkodás, illetve a közösség is. Jó dolgokat tanulnak, rosszat biztos nem. Segítheti az élet nehézségének elviseléséhez is. Nálunk a valláshoz kötődnek a családi hagyományok is. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi szülő) Én babonás vagyok, szentképet, kis fésűt raktam a fejük alá, mikor megszülettek. Nem tudhatom, hogy azért sírt, mert ezeket elfelejtettem betenni a feje alá, vagy azért, mert megcsodálták. Máskor pirosba kell öltöztetni. A bárányhimlőnél is pirosba kell öltöztetni, hogy jobban kiverje. (pécsi szülő) Kevesen ugyan, de a családi hagyományok közt említették a következetesen, szigorúan betartott nevelési elveket (4). Ezek a gyermekkori családból hozott elvárások továbbélnek, és mindössze kisebb változások történnek. A szigor, vagy inkább a szabályok szerinti nevelés a mi hagyományunk. Szerintem a férjemmel ezt sikerült is megvalósítanunk, hogy valóban egyforma elveket képviselünk (Csongrád megyei szülő) A szeretet megnyilvánítása a gyermek felé A szeretet megnyilvánítását a legtöbb szülő fontosnak tartotta, néhányan korlátozzák ennek előfordulást, de volt olyan szülő is, aki szükségtelennek tartja. A szülők jelentős része a testi kontaktus során fejezi ki szeretetét (19): öleléssel, összebújással, cirógatással, puszi adással. Ezt egészítik ki sokan a becézgetéssel, a szeretlek szó kimondásával. Addig puszilgatom, amíg engedi. (nyíregyházi szülő) A testi kontaktus a legfontosabb: egy ölelés, egy puszi az a legtöbb neki. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi lakos) Minden reggel puszival, öleléssel, finom szólongatással ébresztem. A bölcsőde után megbeszéljük, hogy milyen napja volt. Napjában többször elmondom neki, mennyire szeretem. (Miskolci szülő) Amikor pici volt a fiam, én is sokat mondtam neki, hogy szeretlek, most már két éves, annyit nem szoktam mondogatni, inkább együtt nézünk mesét, összebújva (Vasvári szülő) Szerintem nem is kell kimutatni, mert a gyerek érzi, hogy szeretem. Mi nem szoktunk annyit puszilkodni, ölelkezni, de tudja, hogy szeretem. (Vasvári szülő) 64

65 A megkérdezettek közül azonban voltak, akik a szeretetnyilvánítást tágabb kontextusba helyezték: számukra ez a törődéssel, az aktív jelenléttel, a biztatással, az odafigyeléssel, a beszélgetéssel valósul meg (7). Az odafigyelés nagyon fontos, mindig találok időt arra, hogy meghallgassam és a problémáira megoldást találjak. (Miskolci szülő) Bíztatás is a szeretet jele. A pozitív megerősítés. (Szegedi szülő) Sokszor előfordul, egymásra nézünk, mosolygunk. Amit tudunk, együtt csinálunk, nagyon sokat jelent Pannának és nekem is, leülünk egymás mellé az ágyra és kacsintunk, mosolygunk. Szerintem ilyen apró jelekkel is ki tudjuk nyilvánítani, együtt játszunk, ennél jobban nem tudjuk kifejezni, hogy szeretjük egymást. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi lakos) Jutalmazás és büntetés a családban A nevelési folyamat során a legtöbb szülő egyetértett azzal, hogy szükséges a jutalmazás és a büntetés, mert ez a gyerekek fejlődésében segít megtanítani különbséget tenni, jó és rossz között. Voltak azonban olyanok is, akik kerülik a jutalmazást a jövőbe vetített aggodalom miatt. Én nem jutalmazom, mert akkor én nem kapom meg azt a szeretetet, amit én szeretnék. Amikor már nem tudom jutalmazni, akkor azt hiszi, hogy azért nem jutalmazom, mert nem akarom, nem azért mert nem tudom, és akkor eltávolítom magamtól. (Budapesti szülő) A szülők elmondása alapján a jutalmazás pozitív megerősítés, biztatás, ösztönzés és ritkábban történik tárgyi jutalmakkal, inkább a dicséret és a közösen eltöltött program a gyermeknek adott ajándék. Emellett főleg a nagyszülőktől több családban kapnak a gyerekek édességet, játékot, pénzt jutalomként, még annak ellenére is, ha ezt a szülők ellenzik. A megkérdezettek közül többen is lényegesnek tartották, hogy a jutalmazás nem válhat rutinná, a különleges alkalmakra tartogatják. Tárgyakkal nem jutalmazok, nálunk a taps is, vagy a dicséret is jutalom. (Nyíregyházi szülő) Én jutalmazni tárgyakkal akkor szoktam, csak ha kontrollra, vagy vérvételre megyünk, főleg Barbies újságokkal, hercegnős újságokkal. Tehát akkor jutalmazom, ha legyőzi a félelmét. (Nyíregyházi szülő) Én nem vagyok tárgyi jutalmazás-párti. Mi programokkal jutalmazunk, együtt töltött minőségi idő a jutalom. Igyekszem figyelni arra, hogy ne kössük ezeket a dolgokat nagyon össze, hogy ez reflex legyen, ha én ezt teszem, akkor anya ezzel jutalmaz. (Pécsi szülő) A büntetés esetében sok szülő hangsúlyozta, hogy a gyereknek mindig tudnia kell, miért büntetik. A szülők büntetik a gyermekeket, ha ön- és/vagy közveszélyesen viselkednek, ha szófogadatlanok, ha csúnyán beszélnek, ha nem megfelelő módon nyilvánítják ki érzelmeiket, ha verekszenek vagy bántanak más gyereket, ha megszegik az ismert viselkedési szabályokat. A büntetés alkalmazásakor a szülők legfontosabbnak a 65

66 következetességet és a betarthatóságot tartják, bár elismerik, hogy ebben ritkán sikeresek. A büntetések között leggyakrabban a testi fenyítés valamely formája került említésre úgy, hogy az egy felmentő önigazolással is társult (9). Az is gyakori vélemény, hogy a testi bántalmazás jobb, mint a lelki megfélemlítés, a megalázás, a félelemben tartás. Ritkán előfordul, hogy rácsapok, nem amikor hisztis, hanem amikor olyat csinál, ami veszélyes. (Budapesti szülő) Lehet fizikai, hogy jól elagyabugyálom a gyereket. Ez nem egy jó dolog persze, de ha megalázom, olyan szavakat lehet neki mondani, az lehet, hogy még rosszabb. (Csongrád megyei falusi szülő) Azt nekem ne mondja senki, hogy néha nem üt a szájára a gyereknek, mert az hazudik. (Budapesti szülő) De ha lekeversz egy sallert, vagy a popsira ráversz, az még belefér. De az, hogy szíjjal vered, mint régen, vagy agyonvered, az durva. (Szegedi szülő) A nagylányom kiskorában rettentően hisztis volt, a földhöz verte magát, ha nem kapott meg valamit, a védőnő tanácsolta, hogy amikor ennyire durván hisztizik, csöppentsek pár csepp vizet az arcára, a következő esetnél fogtam és nyakon öntöttem egy lábas vízzel. Azután már nem hisztizett olyan durván. (Vasvári szülő) Többen alkalmazzák büntetésként valamely tervezett eseménytől, élménytől való megvonást. Ezt tanulságosnak, a gyermek számára emlékezetesnek tartják. Azok, akik ezeket a büntetési formákat követik, szinte minden esetben a testi bántalmazást határozottan elutasítják. A mesemegvonás. Például, ha sokszor kell kérni valamit, és azt mondom, hogy nincs esti mese, akkor rögtön megcsinálja. (Nyíregyházi szülő) Nálunk a számítógép miatt, hogy ne legyen játékfüggő, meg monitorfüggő. Időnként megvonom tőle. Elrakom a biciklit, eldugom. (Budapesti szülő) A verés, a fizikai bántalmazás nem lehet büntetés. Ennek semmilyen eredménye nem lehet: a gyerek félni fog, és a szülőnek is komoly lelkifurdalása lesz. Remélhetőleg. (Pécsi szülő) Végül a harmadik módja a fókuszcsoportos interjúkban feltárt büntetéseknek a szülő határozott fellépése, és a gyermek megakadályozása a helytelen viselkedés folytatásában. Ezt csak néhányam említették, hangsúlyozva, hogy a büntetés éppen így válik elkerülhetővé, de a csoporttagok közül többen vitába szálltak ennek a módszernek az eredményességét illetően. Rászólok, és megfogom a kezét, hogy nem, nem csinálod. Mondjuk, van olyan, hogy arra hivatkozok, ha a nagyok nincsenek itthon, akkor nincs számítógépezés. Ez egy 66

67 nagy visszatartó erő. Élménymegvonás. De általában elég neki az, hogy hogyan szólok rá, mit mondok. (Szegedi szülő) A büntetést arra használom, hogy amikor olyan dolgokat csinál, amelyek nem elfogadhatóak nekem, akkor az a célom, hogy kizökkentsem abból a viselkedésből, és érezze a fellépésem súlyát. (Budapesti szülő) A gyermeknevelés a családi életben A szülők a gyermekneveléssel kapcsolatban különösen az első terhességük idején keresték az információkat, későbbiekben már saját tapasztalataik is fontossá váltak ebben a folyamatban. Az információk jelentős része a médiából származik, de fontosak a könyvek, az interneten megtalálható írások is. Emellett a laikus támogatók tapasztalatai (család, barátok, szülőtársak) és a szakemberek (gyermekorvos, védőnő, pszichológus, óvónők) tanácsai formálják a szülők gyermeknevelési ismereteit. A számos információelérhetőség ellenére a szülők beszámoltak bizonytalanságaikról is. Az a baj, hogy annyiféle irányzat van, meg elgondolás, hogy tartani magunkat egy bizonyos vonalhoz az nagyon nehéz. Ezek az elképzelések soha nem egyénre szabottak. (Szombathelyi szülő) Örök bizonytalanság számomra a gyermeknevelés. (Nyíregyházi szülő) Több családban a szülők közti összhang kialakítása fontos célkitűzés a gyermeknevelés terén, az anya és az apa egymás között beszélik meg véleménykülönbségeiket. Véleményük szerint a szülők közti egyetértés fontos eleme a harmonikus gyermekfejlődésnek. Bár az összhang megteremtése nem zökkenőmentes, hiszen a szülők gyakran más kulturális mintákat hoznak magukkal, mégis azt tapasztaltuk a fókuszcsoportos interjúkban, hogy ez több családnak is sikerült. Nagyon fontos, hogy a szülők egy véleményen legyenek, mert a gyerek nem fogja tudni eldönteni, kire hallgasson. (Miskolci szülő) A szülők, illetve a család feladata, hogy egységes képet állítson a gyermek elé, így korlátokat szabva, kapaszkodókat adva a gyermeknek. Ha nincs összhang a szülők között, a gyerekek hajlamosak az egyiket kijátszani a másik ellen. (Pécsi szülő) Az alapelvekben egyetértünk a férjemmel, de úgy gondolom, mindenkinél vannak eltérő álláspontok. (Budapesti szülő) 67

68 A szülők közti feszültségek a gyermeknevelésben nagyon sokfélék lehetnek. A fókuszcsoportos interjúkban a leggyakoribb probléma az apák engedékenysége, ami az anyák feladatait megnehezíti. Az apák gyakori távolléte miatt az anyák egyedül oldják meg a családi feladatokat, nincs idejük kikapcsolódásra, a gyerekek nélküli programok megvalósítására. Nálunk az a probléma, hogy a férjem nagyon keveset van otthon, így inkább én nevelek, én vagyok a szigorúbb, őt pedig kihasználják a gyerekek, mert sokkal engedékenyebb velük szemben, emiatt sok konfliktusunk van. (Vasvári szülő) A nagyszülők jelenléte a családok életében meglehetősen eltérő mintázatot mutat. A családok egy része csak ritkán vagy egyáltalán nem számíthat a nagyszülői segítségre, másoknál ez jóval gyakoribb és van néhány többgenerációs család is, akik együtt élnek a mindennapokban is. A nagyszülők bevonódása a kisgyermekes családok életébe gyakran segítség, támogatás a szülőknek, a gyermekek testi, szellemi, értelmi, kapcsolati fejlődését határozottan elősegítik. Számos olyan ismeretet tudnak átadni, amelyeket a szülők már nem ismernek, vagy nincs idejük ezekkel foglalkozni. Nálunk be vannak vonva a nevelési feladatokba a nagyszülők, fontos szerepük van a nevelésben. Nagyon jó a kapcsolatunk a nagyszülőkkel. (Miskolci szülő) Nálunk is már viszonylag korán előfordult, hogy nagyszülőkhöz vittük a gyermeket, de van néhány szabály, amit elvártam a nagyszülőktől, hogy ők is tartsák be. (Miskolci szülő) Az én szüleim már nem akarják a gyermeket nevelni, inkább kényeztetik, élvezik az unokázást. (Budapesti szülő) 68

69 Nekem mind anyukámmal, mind anyósommal nagyon jó a kapcsolatom. Napi rendszerességgel találkozom velük. Örülök, hogy ilyen közel állnak hozzám, hogy mindent meg tudok velük beszélni. Nem is bánom, ha egy kicsit elrontják a gyereket, legalább megtanulja, hogy kinél mit szabad és mit nem. (Vasvári szülő) Nálunk a szüleim nagyon sokat segítenek. Amikor Emma két éves volt, visszamentem dolgozni, így anyukám vigyázott rá négy hónapot, amíg nem kezdhette el az ovit. Illetve az ovi alatt, ha beteg volt, akkor anyukám vigyázott rá. Ami pozitív, hogy nagyon következetesen neveli, nagyon figyelt a testi, lelki fejlődésére. (Vasvári szülő) Rengeteg tapasztalat, amit a gyerekek felé át tudnak adni. És sokkal türelmesebben, nyugodtabban. Nekik minden perc, amit a gyerekkel töltenek, élmény, élvezet, öröm. Tanítani tudják őket sok mindenre. (Szombathelyi szülő) Az ő feladatuk, hogy megtanítsák a gyermekeinket azokra a dolgokra, amikre mi a rohanó élettempónk mellett nem tudunk időt szakítani. Például nagyszüleimnél nagyon sok állat van, meg is néztük őket, tyúkudvar, malacok, meg palántákat ültettünk. A hagyományos férfi, női szerepre is megtanítják. Olyan dolgokra tanítják őket, amire egy lakótelepi játszótéren, vagy játszóházban nem tudod megtanítani őket. Az állatok közelségét, de a tiszteletben tartását is. (Szegedi szülő) A gyermeknevelésről szóló vélemények gyakran válnak feszültségforrássá a szülők és/vagy a nagyszülők között. Ezek feloldása ritkán problémamentes, előfordul a gyermekek előtti vita, veszekedés, vagy akár a tartós kapcsolati zavar is. A szülők és a nagyszülők közti ellentmondások tipikus esetei a nagyszülői kényeztetés, a szülők által felállított szabályok ignorálása, a nagyszülői nevelési minták követése, a modern ismeretek elutasítása. Nálunk a nagyszülők megengedőek. Sajnos ez rossz hatással van a gyerekekre, mert nem nevelik őket, csak kényeztetik. (Vasvári szülő) Anyukám folyamatosan irányítani próbálta a gyermekem etetését, szoptatását, hasonlítgatta az ő korábbi szokásaival. Ahhoz képest én mit nem csinálok jól. Nagyon megelégeltem, hadd csináljam úgy, ahogy én akarom, és ahogy én érzem. Az is problémát okoz, hogy annak idején mit tanácsoltak az orvosok, mi volt a felfogás, mik voltak a nézetek, és ezzel szemben mit mondanak most. (Szegedi szülő) A nagyszülőkkel újra és újra át kell beszélnünk, hogy tartsák tiszteletben, hogy ez a mi családunk, ha túlságosan belefolynak az életünkbe, az nem feltétlenül jó. Ha mindenki tudja, hol van a helye, mi a szerepe, akkor az, nagyon jó, de a határokat, szabályokat újra és újra át kell beszélnünk. (Pécsi szülők) Gyermekek közösségbe kerülése A gyermekek jelentős része az első életéveit ma már a családban tölti. Minden családban azonban lényeges kérdéssé válik, mikor és hova kerüljön a gyermek elsőként családon kívüli gyermekközösségbe. A döntés jó esetben a gyermek fejlődésének 69

70 megfelelően alakul, nem ritka azonban, hogy a szülők döntése valamilyen kényszer (jövedelmi, karrier lehetőség, család felbomlása, stb.) hatására születik meg. A kisfiamnál láttam, hogy muszáj közösségbe vinnem, pedig én akartam, hogy 3 éves koráig majd mi jól elleszünk otthon. 2,5 éves volt, amikor megszületett a kicsi, de be kellett látnom, hogy unatkozik. Egyszerűen kevés vagyok neki, hiába viszem reggel délben este ide-oda- amoda. (Budapesti szülő) Sajnos a rendszer olyan, hogy nem minden anyuka tudja azt tenni, amit szeretne. Nekem például vissza kell mennem dolgozni, mert a férjem már sajnos 3 éve munkanélküli, és nem talál továbbra sem munkát. (Pécsi szülő) Én először bölcsőde ellenes voltam, viszont a gyermek 2 éves korában kaptam egy munkalehetőséget, így megbeszéltük, hogy beíratjuk. Nem bántam meg, mert nagyon jót tett neki a közösség. (Miskolci szülő) A szülők többsége a 2-3 éves kort találja legalkalmasabbnak arra, hogy gyermekük közösségbe kerüljön, bár elismerik az egyéni eltéréseket. Ebben az életkorban a szülők úgy tapasztalják, hogy a gyerekeknek szükségük van a saját korosztályukban is kapcsolatokra, amelyet a bölcsőde vagy az óvoda tud biztosítani. A szülői vélemények szerint a bölcsőde előnye ugyan, hogy a közösségbe való beszoktatás könnyebb, de a fókuszcsoportos interjúk résztvevői inkább az óvodai kezdést preferálják. A fiamnak bölcsődébe kellett járnia, jót tett neki, sokat tanult, szabályok betartását, rendet, napi ritmust. Amikor átjöttünk az oviba, nem kellett beszoktatni, első nap beilleszkedett, hamarabb átesik a kezdeti nehézségeken. (Nyíregyházi szülő) Nehezen engedik el a roma anyukák a gyerekeiket, mi tesszük őket anyássá, 3-4 éves korukig szoptatunk. (Pécsi szülő) A bölcsőde, óvoda megválasztásában fontos szempont a fizikai közelség és más szülők pozitív tapasztalatai. Az azonos nevelési elveket kevesen hangsúlyozták, inkább a gyermek biztonságának és jó közérzetének megőrzése a lényeges. A gyermeknevelést elsősorban családi feladatnak tartják a szülők, az óvodai nevelést csak kiegészítőnek. Néhányan keresnek olyan óvodákat, ahol a gyermekeknek különféle programokat (angol foglalkozás, úszás, néptánc, stb.) biztosítanak, de többen kifejezetten ellene vannak az óvodai egyéb foglalkozásoknak. Néhány szülő keresett vallásának megfelelő óvodát, de ez csak a nagyvárosok esetében valódi alternatíva. Én azt gondolom, a nevelés fő helyszíne a család. Az egy alap kell, hogy legyen. Nem az óvónőnek kell nevelni a gyereket, meg nem őrá kell dühösnek lenni, mert a nevelés a szülő dolga és a szülő felelőssége. (Budapesti szülő) Szerintem inkább városban élő emberekre vonatkozik az intézményválasztás lehetősége, hiszen nekik van választási lehetőségük, Falun nincs, hacsak nem akarjuk kilométerekre hordani a gyereket. (Csongrád megyei falusi szülő) 70

71 4.4. Megbeszélés, összegzés A nevelői attitűdök nevelési folyamatban betöltött szerepét számos nemzetközi és hazai kutatás igazolta. A nevelői attitűd, nevelési stílus jellemzőinek feltárása mellett legtöbbjük a nevelési gyakorlatot, mint független változót vizsgálta, fókuszba állítva a nevelés személyiségfejlődésre gyakorolt hatását. A kezdetben a szülők megkérdezésén alapuló vizsgálatokat ennek megfelelően háttérbe szorította az a szemlélet, hogy a szülők nevelési gyakorlata a gyermek percepcióján keresztül pontosabban feltérképezhető. Jelen vizsgálat középpontjában a 0-7 éves gyermeket nevelő szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének megismerése, az arra ható tényezőknek a feltárása állt. A nevelési stílus vizsgálatára a CRPR kérdőív 40 állítást tartalmazó módosított változatát alkalmaztuk, melyből 4 állítás törlését szükségesnek tartottuk, mivel a vizsgált korosztály vonatkozásában értelmezhetetlennek bizonyultak. A nevelési gyakorlat jellemzőinek megismeréséhez első lépésben főkomponens analízist végeztünk annak megítélésére, vajon az általunk vizsgált mintában a nevelési stílusok a szakirodalomban fellelhető 2 dimenzió mentén különülnek-e el. A főkomponensek a Rickel és Biasatti által publikáltakkal megegyező módon különültek el, mely főkomponenseknek a szerzőkkel összhangban a korlátozó és a gondoskodó elnevezést adtuk. Mindkét skála konzisztensnek bizonyult, a Cronbach alfa közelítőleg 90 %. A leíró statisztikai elemzést követően a korlátozó és a gondoskodó skálákat dichotomizálva bináris változókat képeztünk. Az így képzett változók elemzése során megállapítást nyert, hogy az általunk vizsgált, 0-7 éves gyermeket nevelők körében a gyermeknevelési attitűdök és gyakorlatok irányítással kapcsolatos aspektusai (melyek a gyermek viselkedését irányító nevelési gyakorlat támogatását jelentik) kevésbé, a gondoskodást kifejező rugalmas gyermeknevelési attitűdök és gyakorlatok inkább hangsúlyosak. A két és a többváltozós elemzések azonosították azokat a változókat, melyek a nevelési stílust befolyásolják. A kétváltozós elemzések során az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család lakóhelye, a kérdőívet kitöltő (szülő/gondviselő) etnikai hovatartozása valamint a gyermek életkora bizonyult differenciáló tényezőnek. A többváltozós, többszörös lineáris regresszió elemzés eredménye igazolta, hogy a kétváltozós elemzések során kiszűrt tényezők mindegyike közvetlenül és közvetetten is befolyásolják a nevelési gyakorlatot, azzal a megjegyzéssel, hogy a cigány családok nevelési gyakorlatának értelmezése során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hagyományaikból, kultúrájukból eredeztethető szülői viselkedést. A fókuszcsoportos interjúk eredményeiből hasonló nevelési attitűdöket tapasztalhatunk, mint a kérdőíves vizsgálatokból: a szülők kisebb része számolt be a gyermek életét korlátozó szabályokról, az engedelmesség megköveteléséről, az autokratikus szülői attitűdökről, de még kevésbé volt ez tapasztalható a nagyszülőkkel kapcsolatban. A gondoskodás erőteljesen jelen van a szülők életében, szinte minden elemtípus hangsúlyosan megjelent a beszélgetések során. Így a bátorítás, a dicséret, a bizalom, a bensőséges együttlétek iránti igény, a közös játék, az ölelés és a megelégedettség is. Irodalomjegyzék: 4. fejezet 1 Sallay Hedvig és Münnich Ákos (1999): Családi nevelési attitűdök percepciója és a selffejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia. 99. évf. 2. szám o. 2 Ranschburg Jenő (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. in: Lénárd Ferenc (szerk): Ifjúság és Pszichológia. Budapest: Akadémia Kiadó, o. 3 Oroszné Perger Mónika (2002): A szülői nevelési stílus. Iskolakultúra o. 4 Sallay Hedvig (2003): A szülői nevelés hatása a serdülők jövő-orientációjának alakulására. Magyar Pedagógia. 103.évf. 3. szám o 71

72 5 Ranschburg Jenő, Bolla István Károly és Sipos Mihály (1984): A szülői nevelői stílus percepciójának vizsgálata éves korú gyerekeknél. Pszichológia, (4), 4, o. 6 Posztos Katalin és Uzonyi Adél (1989): A szülői-nevelői attitűd hatása a gyermek szociometriai pozíciójára. Magyar Pszichológiai Szemle, (5) o. 7 Tóth Ildikó és Gervai Judit (1999): Szülői Bánásmód Kérdőív (H-PBI): A Parental Bonding Instrument (PBI) magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle, LIV o. 8 Buri, J. R. (1991): Parenteral Authority Questionnaire. Journal of Personality Assessment, Németh Ágnes (szerk) (2007): Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Budapest: OGYEI 10 Jeanne H. Block (1965): The Child-rearing Practices Report (CRPR): A Set of Q items for the Description of Parental Socialization Attitudes and Values. University of California, Berkeley 11 Annette U. Rickeland Lawrence L. Biasatti (1982): Modification of the block child rearing practices report. Journal of Clinical Psychology, volume p. 12 Székelyi Mária és Barna Ildikó (2002): Túlélőkészlet az SPSS-hez. Budapest: Typotex Kiadó 13 Ketskeméty László és Izsó Lajos (2005): Bevezetés az SPSS programrendszerbe. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 14 Falus Iván és Ollé János (2008): Az empirikus kutatások gyakorlata. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó 15 Ács Pongrác (2009): Sporttudományi kutatások módszertana. Pécs: Magyar Sporttudományi Társaság 16 Forray R. Katalin és Hegedűs T. András (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Budapest: Oktatáskutató Intézet Új Mandátum 72

73 5. A GYERMEKI FEJLŐDÉS MEGÍTÉLÉSE ÉS A GYERMEK FEJLŐDÉSÉNEK MEGÍTÉLÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 5.1. Problémafelvetés A gyermeki fejlődés nyomon követésének szükséglete és problematikája A TÁMOP Koragyermekkori (0-7 év) kiemelt projekt céljainak rövid összefoglalójában 1 a következők kerültek megfogalmazásra: A projekt célja tehát az, hogy a szülőknek és az alapellátóknak sikerüljön hamarabb és pontosabban észlelni a fejlődésükben veszélyeztetett gyermekeket, hogy hosszú távon is nőjön a beiskolázásra alkalmas gyermekek aránya, illetve csökkenjenek a területi és szociális egyenlőtlenségek ezen a területen. E megfogalmazásból is egyértelmű, hogy a szülőknek és alapellátás szakembereinek egyaránt van felelősségük abban, hogy az életkoruk szerint beiskolázandó, de az egyes fejlődési területeken lemaradt, így az iskolai nevelésben hátránnyal induló gyermekek aránya magas, továbbá abban, hogy ha időben, a koragyermekkorban nem ismerik fel a gyermeknél a normálistól eltérő fejlődést és annak kockázatát, és ezért nem kerülhet korai fejlesztésre az arra rászoruló. A szülő, illetve a gyermek gondozója, aki nap mint nap együtt van a gyermekével, kellene, hogy legelőször felfigyeljen az eltérés jeleire. Nem várható el azonban, hogy ezeket a szakértők számára sem mindig egyértelmű jeleket a nem szakember szülő, aki természetszerűen nem elfogulatlan a gyermekével, kellő időben képes legyen segítség nélkül észlelni. Az első életévekben szakemberként a védőnő és a házi gyermekorvos (vagy a vegyes praxisú háziorvos) találkozik a leggyakrabban a gyermekkel, s követi annak fejlődését. A szülő és a védőnő, illetve az ellátó orvos közötti kommunikáció, egymás véleményének megismerése, elfogadása, illetve figyelembe vétele tehát rendkívül fontos. Az egészséges, átlagos, normális gyermeki fejlődés menetéről számos tanulmány, követéses vizsgálat készült (lásd irodalomjegyzék). A nem egyértelműen kóros esetek megítéléséhez az efféle standardoktól való bizonyos mértékű eltérés szolgál alapul a szakértői megítéléshez is. Mint ismeretes, a gyermekek fejlődésmenete a fejlődés különböző területein (testi, értelmi, pszichés stb.) ugyanazon gyermek esetében is nagyon különböző ütemű lehet. Ha egy gyermek több területen is elmarad kortársaihoz viszonyítva, úgy hogy ez a szülőnek is feltűnik, bizonyára veszélyeztetettséget jelent a gyermek későbbi fejlődése szempontjából is. Kevés szakirodalom számol be azonban arról, hogy a szülő megítélése gyermeke fejlődéséről vajon mennyire adekvát, mennyire egyezik a szakember (orvos, védőnő) megítélésével. Így felvetődik a kérdés, hogy a fejlődés mely területein képes a szülő helyesen (legalábbis a szakember véleményével megegyezően) ítélni meg a gyermeke kortársaihoz viszonyított fejlődését? Milyen tényezők befolyásolják a szülői vélemények hitelességét? Befolyásolja-e a szülő megítélését a védőnővel, vagy az orvossal való elégedettsége? Milyen szociodemográfiai ismérvekkel jellemezhetők a fejlődésbeli lemaradás szempontjából rizikócsoportba tartozó gyermekek szülei, családjuk, a gyermek nevelésének körülményei? A gyermekkel legtöbbet foglalkozó szülőnek (ill. a gyermek gondozójának) nevelési attitűdje vajon befolyásolja-e a gyermek fejlődését? Vannak-e olyan szülői csoportok, akikkel kiemeltebben kellene foglalkoznia az egészségügyi ellátó személyzetnek? Összefoglalva: a gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélése alapján, a gyermeki fejlődés ütemét milyen befolyásoló rizikó és protektív tényezők ismerhetők fel a Magyarországon élő 0-7 éves gyermekek populációjára vonatkozóan? 73

74 E fejezetben főként ilyen jellegű kérdésekre keressük a választ. Ugyanakkor a gyermek fejlődésének szakember (védőnő) általi megítélése alapul szolgálhat arra, hogy megbecsüljük, hogy a Magyarországon élő, 0-7 éves gyermekek populációjában milyen valószínűséggel fordulnak elő az átlagostól eltérő ütemben fejlődő gyermekek A gyermeki fejlődés területei, és vizsgálatuk/nyomon követésük hazai módszerei A szülők ismeretei gyermekük fejlődésével, nevelésével, a felmerülő problémák megoldásával kapcsolatosan sok esetben téveseknek bizonyulnak, mely hátráltatja a fejlődésbeli lemaradás észlelését, késleltetve ezzel a korai intervenció esélyét. A szülők esetében releváns kérdés az, hogy honnan (mennyire hiteles forrásból) szerzik ismereteiket a témában, s az is kérdés, hogy intellektuális képességeik alapján, mennyire képesek értelmezni, majd adaptálni a megszerzett tudást saját gyermekük fejlődésének megítélésére. A szakemberek számára a fejlődés különböző területeinek testi, értelmi, mozgás, pszichés és szociális, valamint érzékszervi fejlődés megítélését referenciaértékek, fejlődési táblázatok, és a fejlődés egyes állomásainak vizsgálatát leíró módszertani útmutatók segítik. A fejlődő gyermek testi egészségének jó jelzője a testmagasság és testsúly gyarapodása. A gyermek alapellátásban dolgozó szakemberek feladata a mért adatok és az ezekből kiszámított BMI index alapján meghatározni, hogy a gyermek a 3-18 éves populációban alkalmazható percentilis táblázatok szerint mennyire tér el, vagy egyezik meg a populációban várható, átlagos fejlődési ütemű gyermekektől. A percentilis adatok és görbék a magyarországi gyermekpopuláció testméreteinek és fejlődési stádiumainak megoszlását reprezentálják korcsoportonként; s az olvasható le róluk, hogy az adott testméret az azonos korúak megközelítőleg hány százalékánál nagyobb, vagy kisebb. A BMI (Body Mass Index) a testtömeg és testmagasság viszonyáról informál, s értéke alkalmas a tápláltsági állapot és az elhízás megítélésére. A BMI percentilisek a 3-18 éves populációban alkalmazhatók az OGYEI 3. sz. Módszertani levele alapján. 2 A gyermek pszichés-, mozgás- és szociális fejlődésének nyomon követését, és a fejlődésbeli elmaradás észlelését segíti a gyermeket ellátó szakemberek számára az OGYEI 2. sz. Módszertani levele 4. Ez a szakmai útmutató is azt hangsúlyozza, hogy a fejlődés pillanatnyi állapotának meghatározásánál a gyermek fejlődési ütemének megítéléséhez sokkal inkább prognosztikus értékű a fejlődés monitorozása. A fejlődési zavar gyanúja akkor merül fel, ha a gyermek megkésett, vagy kóros fejlődést mutat a vizsgálat idején egy, vagy több fejlődési területen. A csecsemő és kisgyermek mozgásfejlődésének monitorozásában a nagymozgások, a finommozgások, a szem-kéz koordináció megfigyelése ad támpontot, míg az előbbiekkel is szorosan összefüggő mentális, pszichés és szociális fejlődés megítélésében a sírás, az alvás, a figyelem, az érdeklődés, a beszéd, a viselkedés, az anya-gyermek interakciók, a rajz, a játék és az önkiszolgálás megfigyelése jelentik a fő szempontokat. A módszertani levél mellékletében a szakemberek objektív megítélését segíti a fejlődési ütem meghatározásában egy életkor szakaszonként összeállított fejlődési táblázat. Azonban ennek is hiányossága, hogy bár tankönyvi és szakirodalmi adatokra épült, validálási paraméterei nem ismeretesek, így szűrőtesztként való alkalmazása problémás. Óvodáskorban a részképességek elmaradásának megítélésében a neurológiai és gyógypedagógiai vizsgálatok az elsődlegesek. Az érzékszervek működésének és fejlődésének vizsgálatában a látás és a hallás nyomon követése alapvető fontosságú. A felnövekvő nemzedék 15-20%-a szenved valamilyen látászavarban. A gyermek alapellátó szakemberek feladata a látásfejlődés, a látásélesség, a kancsalság és a színlátás vizsgálata, mivel az időben felismert 74

75 elváltozások jelentős része gyermekkorban javítható, vagy korrigálható 5. A látószervek működésének és fejlődésének a szűrővizsgálati irányelveit foglalja magába az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve A 0-18 éves életkorú gyermekek látásfejlődésének követése, a kancsalság és a fénytörési hibák felismeréséről 6. A hallórendszer és a beszédfejlődés szempontjából a legmeghatározóbb időszak a 0-2 éves kor. Az első félévben szerzett nyelvi tapasztalat befolyásolja a beszédhangok érzékelést és a hallás képességét. Az első évben fennálló közepes-súlyos hallásromlás a beszéd- és a nyelvtanulást, valamint a kognitív és szociális fejlődést egyaránt gátolja. Ha tehát a korai felismerést követően az orvosi és rehabilitációs kezelés még fél éves kor előtt megkezdődik, akkor az a gyermek beszéd- és nyelvi fejlődésére, valamint az életminőségére egyaránt pozitívan hat 7. A szakemberek ezzel kapcsolatos megfigyelési és szűrési kötelezettségeit az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve A 0-18 éves gyermekek teljeskörű, életkorhoz kötött hallásszűréséről foglalja magába 8. Az előbbiekben bemutatott fejlődési területek követése, és a fejlődési zavarok és lemaradások időben történő kiszűrése végső soron azért fontos, sőt esetenként sorsdöntő, mert lehetőséget teremt a korai intervencióra, ezzel javítva az érintett gyermekek iskolakezdési esélyeit, valamint maguk és családjuk életminőségét. Ezt azonban jelentősen megnehezíti, hogy a szakemberek és a szülők számára nem állnak rendelkezésre hazánkban olyan standardizált eszközök/módszerek, melyek életkor szakaszonként, a fejlődés egyes részterületein ráirányítanák a szülők figyelmét a fejlődési elakadásokra; méghozzá kevés, jól értelmezhető kérdés/megfigyelés segítségével, s melyek a szakemberek kiértékelését követően meghatározhatnák a szükséges további teendőket. A korai fejlesztés egy gyűjtőfogalom, amely része a korai intervenciónak. A korai intervenció egy tágabb értelmezés, széles körű interdiszciplináris szakemberek által végzett tevékenység, egy transzdiszciplináris szemlélet, amely magába foglalja nem csak a gyermek konkrét megsegítését, hanem a sérült családjának és környezetének támogatását is, egyfajta komplex tanácsadást. A korai fejlesztés organikusan sérült, valamilyen okból idegrendszerileg érintett, akadályozott gyermekeknek a fejlesztése, megsegítése, a sérült funkció helyreállítása. Ide tartozhatnak az értelmi-, érzékszervi-, mozgás- és halmozottan sérült, valamint a viselkedészavarral küzdő gyermekek. Tartalmilag az orvosi, gyógypedagógiai felismerést, diagnosztizálást, ellátást, gondozást és sokirányú komplex fejlesztést jelenti az akadályozott fejlődésű 0-6 éves életkorú kisgyermekek esetében. A koragyermekkori intervenció magában foglalja a szűrést, a probléma felismerést és jelzést, a diagnosztizálást, a különböző terápiákat és a gyógypedagógiai fejlesztést és tanácsadást. A fejlesztés minél korábban kezdődik, annál hatékonyabb. Végső célja a társadalomba való beilleszkedés, valamint a jobb életminőség elérése A gyermek fejlődését befolyásoló tényezők, a szülők gyermeki fejlődéssel kapcsolatos kompetenciái A kutatási célok meghatározásához alapvető fontosságú a gyermeki fejlődést befolyásoló tényezőknek, illetve a fejlődés támogatásával kapcsolatos szülői kompetenciáknak a szakirodalmi áttekintése. A gyermek fejlődésének megítélése több dimenzióban történik, hiszen annak ütemére hatással vannak külső és belső tényezők egyaránt, azaz a gyermek örökölt adottságai, valamint az a szociokulturális környezet, melyben a gyermek nevelkedik. A gyermeki fejlődés megítélésénél több szempontot kell figyelembe venni. A szakirodalom az adottságokat, valamint a gyermek nemét, alkatát, genetikai állományát, s a különböző életkorban megélt környezeti hatásokat és szociokulturális tényezőket egyaránt meghatározónak tartja Ezzel összhangban születtek és születnek azok a nemzetközi és hazai kutatások, amelyek célja azon tényezők illetve összefüggések feltárása, melyek hatást gyakorolnak a gyermekek fejlődésmenetére. Így már a 20. század utolsó évtizedeiben a szociológiai és 75

76 pszichológiai tudományos érdeklődés középpontjába került az intellektuális fejlődés és a környezeti tényezők összefüggésének vizsgálata , mely a hazai pszichológiai és gyógypedagógiai szakemberek érdeklődésére is számot tartott és tart ma is. A gyermek fejlődésére hatást gyakorló külső tényezők közé elsősorban a családból érkező effektusokat sorolhatjuk. A Rochester Longitudinális Kutatásban Sameroff és munkatársai meghatározták azt a 10 rizikófaktort, melyek a gyermek fejlődésére potenciálisan negatívan hatnak A család alapvető feladata, hogy biztosítsa a sikeres személyiségfejlődéshez, a lelki és testi egészséghez szükséges hátteret. A gyermek fejlődésmenetének vonatkozásában vizsgálni kell növekedésének ütemét, figyelemmel kell kísérni a mozgás-, az értelmi illetve a pszichés fejlődését, de az érzékszervek és a beszéd fejlődése is jelentőséggel bír a problémák felismerésében. A gyermeket körülvevő környezet, így többek között a háziorvos/gyermekorvos, a védőnő és a szülő alapvető feladata a gyermeki fejlődés eltéréseinek mihamarabbi felismerése. A fejlődés ütemének pontos meghatározásához elengedhetetlen a szülő aktív részvétele, hiszen ő az a szereplő, aki a legjobb, legrészletesebb információkkal szolgálhat az egészségügyi szakember számára. A fejlődési eltérések felismerésében segít a Harold Ireton nevéhez köthető több kérdéssorból álló vizsgálati módszer a Child Developement Review (CDR), mely által információt szerezhetünk a gyermek egészségi állapotáról, fejlődésének üteméről, valamint a szülők nevelésmódjáról. Ireton a CDR kérdéssort kiegészítette egy táblázattal, mely a korosztályos normák meghatározása által biztosít az 5 év alatti gyermekek fejlődésmenetének egy viszonyítási alapot. Öt területen, úgymint a szociális fejlődés, az önsegítés, a nagymozgások, a finommotoros mozgások és a nyelv vonatkozásában részletezi Ireton az elvárható fejlődési ütemet. 19 Frances Page Glascoe nevéhez köthető kutatás célja annak meghatározása volt, hogy mely szülői aggodalmak kapcsolódnak leginkább a gyermek fejlődésének vonatkozásában jelentős viselkedési/érzelmi problémákhoz, és ezeknek a félelmeknek a gyermekek valós mentális, egészségi állapotát tekintve mekkora a realitás alapja 20. Katrina B. Doig és munkatársai által végzett vizsgálat célja szintén a szülők gyermekük fejlődésével kapcsolatos aggodalmait elemezte a Child Development Inventory (CDI) kérdőív segítségével. 21 A vizsgálat során a szülők CDI eredményeit hasonlították össze a gyermekeken végzett pszichometriai vizsgálatok eredményeivel. Mindkét vizsgálat megállapította, hogy a szülők releváns jelzőrendszeri szerepet töltenek be. Glascoe kutatócsoportjának logisztikus regresszió segítségével két szülői aggályt is sikerült meghatározni, mely optimális előrejelzője a gyermek egészségi állapotának. Ez a két terület a gyermek viselkedése és a szociális képességei. Doig kutatása is hasonló eredménnyel járt. A család egy főre jutó havi jövedelemétől és a szülők iskolai végzettségétől függetlenül a szülők képesek voltak arra, hogy releváns és meghatározó információkat adjanak a gyermekük fejlettségi szintjéről. A fejlődésbeli eltérések kialakulásában jelentőséggel bír a gyermekek szociokulturális környezete. A család, melyben a gyermek nevelkedik, a kölcsönös egymásra utaltságból következően egy többfunkciós, gondoskodó, ellátó rendszert jelent. Ám a szülők csak megfelelő ismeretek és anyagi javak birtokában képesek a gyermek normál ütemű fejlődését biztosítani. Fontos vizsgálati szempont tehát, hogy a szülők milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyermekek normál ütemű fejlődéséről, illetve milyen az anyagi hátterük. Egy 2005-ben, Romániában végzett kutatás komplex módon vizsgálta a szülői készségeket, képességeket, illetve nevelési gyakorlatokat. (22. Carmen Anghelascu et al 2007.) A vizsgálat célja volt megállapítani, hogy a szülők milyen mértékben vannak tisztában a gyermek fejlődésmenetével, illetve az egyes életszakaszokhoz köthető nevelési, gondozási feladatokkal, úgy, mint táplálás, higiéné, gyermeknevelési attitűd, játék tevékenység, problémakezelési és megoldási stratégia, szocializáció. Egy másik dimenzió elemzésére vállalkozott Alan E. Simon, aki azon szociodemográfiai tényezők azonosítását tűzte ki célul, amelyek valószínűtlenül, valószínűleg és lehetséges módon befolyásolják a gyermeki fejlődés megkésettségét. 23 Befolyásoló 76

77 tényezőként igazolódott a gyermek neme, etnikai hovatartozása, és életkora. A vizsgálatok továbbá rámutattak arra, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők tudása és gondozási gyakorlata arra utal, hogy nagyon sok esetben nincsenek tisztában a gyermekek gondozási szükségleteivel. Az általunk feltárt szakirodalom is megerősíti azt a teljes Koragyermekkori programra jellemző személetmódot, hogy a szülőkre, mint elsődleges jelzőrendszerre tekintsünk gyermekeik fejlődésével kapcsolatban. Azonban nem találtunk olyan kérdőívet, amelyet részben vagy egészben adaptálhattunk volna saját vizsgálatunkba. Ennek fő oka az volt, hogy a komplexebb szemléletű tehát nem egy fejlődési részterületre, vagy egy konkrét szülői attitűdre reagáló kutatások is életkorcsoport szerinti bontásban, az adott életkorcsoport vonatkozásában releváns és eltérő kérdéssor felhasználásával tárták fel a szülők ismereteit, melyek külön-külön is igen terjedelmesek voltak. Ily módon nem illeszkedtek ahhoz az elváráshoz, hogy kérdőíves kutatásunk egy részcéljaként tárjuk fel ezt a kérdéskört a nevelői attitűdök, és alapellátással kapcsolatos elégedettség mellett. Így olyan módszert választottunk, amelyből fejlődési területenként közvetett módon tájékozódhattunk a szülők ismereteiről. Arra kértük a szülőket, hogy határozzák meg fejlődési területenként gyermekük fejlettségi szintjét összegző módon, s a gyermeket ellátó védőnőt is erre kértük. Végső soron a szülői és védőnői megítélés összevetésével jutottunk olyan eredményekhez, melyek segítségével a szülői ismeretek adekvátsága megbecsülhető Célok, Kutatási kérdések A szülői és védőnői kérdőíves vizsgálat célja a gyermeki fejlődés megítélésével kapcsolatban A szülői és a hozzákapcsolt védőnői kérdőíves vizsgálat gyermeki fejlődéssel kapcsolatos kérdésblokkja alapján a kutatás céljai a következők: Megismerni a szülő (illetve a gyermek gondozójának) megítélését a gyermek fejlődéséről, a fejlődés különböző területeire vonatkozóan, és összesítve. Megismerni, hogy mit tesz a szülő, ha gyermeke fejlődésével kapcsolatban problémák merülnek fel. A védőnő véleménye alapján valós adatokhoz jutni a gyermek fejlődéséről a fejlődés különböző területeire vonatkozóan, és összesítve. A szülő és a védőnő véleményének összehasonlítása alapján közvetve képet alkotni a szülőnek a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteiről, megítéléseik megbízhatóságáról. Feltárni a szülők egészséges gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismereteinek forrását. Megismerni, hogy a szülő szerint, a saját megítélése a gyermek fejlődéséről egyezik-e a védőnő, illetve a gyermekorvos/háziorvos véleményével. A gyermek fejlődésének szülői és védőnői megítélése közti valós eltérés és a szülő megítélése szerinti eltérés összehasonlítása alapján információt nyerni arról, hogy a szülő mennyire ismeri a védőnő/orvos véleményét. 77

78 A védőnői (és részben szülői) megítélés alapján megbecsülni, hogy a Magyarországon élő, 0-7 évesek körében mennyi a fejlődésben különböző mértékben lemaradt gyermekek száma településtípusonként és a gyermekek korcsoportjai szerint A gyermeki fejlődés megítélésének vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban Ahogy a többi kutatási témában a gyermeki fejlődés szülők általi megítélése is részét alkotta a kvalitatív kutatásnak. A fókuszcsoportos interjúkban az alábbi kérdéskörök kerültek kifejtésre: 1. Tájékozódtak-e gyermekük/eik megszületése előtt arról, hogyan fejlődik egy egészséges csecsemő és kisgyermek? Kiktől szerezték ezzel kapcsolatos ismereteiket? Milyen más forrásból szereztek még ismereteket erről? 2. Milyen területeken követik nyomon a gyermekeik fejlődését? (Ha nem említik valamelyiket, kérdezzünk rá: testi fejlődés, mozgásfejlődés, értelmi fejlődés, érzelmi fejlődés, szociális fejlődés) 3. Mi alapján ítélik meg, hogy gyermekeik testi fejlődése egészséges-e? (könyvekből, internetről szerzett információk alapján, hasonló korú gyermekekhez való viszonyítás alapján, szakembertől kér információt, stb.)? Mit tesznek, kihez fordulnak, ha eltérést tapasztalnak gyermekeik testi fejlődésében? mozgásfejlődése egészséges-e? Mit tesznek, kihez fordulnak, ha eltérést tapasztalnak gyermekeik mozgásfejlődésében? értelmi fejlődése egészséges-e? Mit tesznek, kihez fordulnak, ha eltérést tapasztalnak gyermekeik értelmi fejlődésében? érzelmi fejlődése egészséges-e? Mit tesznek, kihez fordulnak, ha eltérést tapasztalnak gyermekeik érzelmi fejlődésében? kapcsolatainak fejlődése egészséges-e? Mit tesznek, kihez fordulnak, ha eltérést tapasztalnak gyermekeik kapcsolatainak fejlődésében? 2. Előfordult-e, hogy gyermekük fejlődésével, egészségi állapotával kapcsolatban különböző tartalmú információkat kaptak a védőnőtől és a gyermekorvostól? HA IGEN: Mi volt ez az eset? Melyik szakember tanácsát fogadták inkább meg? 78

79 5.3. A kérdőíves vizsgálat eredményei A gyermek fejlődésének szülői megítélése Az öt fejlődési területen (testi, mozgás, beszéd, értelmi, szociális) külön-külön ítélték meg a szülők, hogy gyermekük a hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb, velük megegyező fejlettségű, vagy hozzájuk képest kissé lemaradt-e, illetve a válasz a nem tudom is lehetett táblázat A szülő/gondviselő véleménye a gyermek fejlettségéről a fejlődés egyes területeire vonatkozóan Testi fejlődés Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,7% ,4% 52 5,3% 13 1,3% 2,2% Mozgásfejlődés Hasonló Hasonló Hasonló korúakhoz korúakhoz Nem tudom korúakkal viszonyítva képest kissé megítélni megegyező fejlettebb lemaradt Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,2% ,1% 46 4,7% 11 1,1% 8,8% Beszédfejlődés Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,0% ,7% 84 8,6% 18 1,8% 8,8% Értelmi fejlődés Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,1% ,9% 22 2,2% 16 1,6% 11 1,1% Társakkal való kapcsolat Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % 73 7,4% ,2% 25 2,6% 8,8% ,9% Látása megfelelő-e Igen Nem Hiányzó érték n % n % n % ,8% 27 2,8% 4 0,4% 79

80 Hallása megfelelő-e Igen Nem Hiányzó érték n % n % n % ,8% 7 0,7% 5 0,5% Az 5.1. táblázat alapján megállapítható, hogy a gyermeket a kortársaikhoz képest többen látják fejlettebbnek, mint lemaradónak. Megvizsgáltuk, hogy (függetlenül attól, hogy mely területeket érinti) hány területen van összesen lemaradása a gyermeknek. Továbbá, hogy a gyermekek között milyen arányban fordulnak elő az egyenetlenül fejlődő gyermekek, azaz azok, akik egyes területeken fejlettebbek, míg más területen lemaradásuk van (szintén függetlenül attól, hogy ez mely területeket érinti) Az egy éves kort betöltött gyermekek fejlődésének szülői megítélése Az öt fejlődési terület (testi, mozgás, beszéd, értelmi, szociális) megítélését komplex módon csak az egy éves kort betöltött gyermekek szülei körében értékelhetjük (a szociális fejlődés megítélését csak az 1 éves kornál idősebb gyermekek esetén kértük megadni). Az öt fejlődési területet érintő kérdés közül a megkérdezettek 97,6 %-a (735 fő) válaszolt mindegyikre. Fontos információ, hogy a szülő képesnek érzi-e magát gyermeke fejlődésének a megítélésére. A válaszolók közül mindegyik fejlődési területet megítélte 96,7 %-uk (711 fő), egy területen nem tudta megítélni a fejlődést 2,7 %-uk (20 fő), 2-4 területen összesen 4-en adták a nem tudom megítélni választ. Végül nem volt olyan szülő, aki az öt fejlődési terület egyikén sem tudta megítélni a gyermek fejlődését. Azt, hogy gyermeküket a hasonló korúakhoz viszonyítva hány területen minősítették fejlettebbnek, illetve lemaradónak, vagy vegyesen (azaz egyes területeken fejlettebbnek, míg másterületeken kissé lemaradónak) csak azok körében vizsgáltuk, akik minden területre adtak választ. Így a hiányzó értékkel rendelkezők és a valamelyik kérdésnél a nem tudom megítélni választ adók sem szerepelnek a mintában. A minta elemszáma így 711 fő. (Mivel a fővárosi 0-1 évesek a teljes mintában kissé felülreprezentáltak voltak, az így szelektált minta reprezentativitása településtípusra és életkorcsoportokra javult.) Az öt fejlődési terület közül egyiken sem minősítette a szülők/gondviselők 49,5 %-a (352 fő) a gyermeket a hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebbnek. Egy területen volt a véleményük szerint fejlettebb a gyermekek 22,5 %-a (160 fő), két területen 16,2 %-a, míg ennél több területen is 11,9 %-a. Mind az öt területen kilenc szülő ítélte fejlettebbnek a gyermekét. A szülő/gondviselő megítélése szerint a gyermekek 80,6 %-a (573 fő) nem maradt le a fejlődésben, 14,3 %-ban (102 gyermek) egy területen, 3,5 %- ban (25 gyermek) két területen, míg 11 gyermek (1,6 %) 3-5 területen volt lemaradó. Valamennyi területen a kortársaknak megfelelően fejlődik a szülők szerint a gyermekek 29,6 %-a (290 fő) A 0-7 éves korú gyermekek fejlődésének szülői megítélése Ha csak a mindenki által megválaszolható 1-4 fejlődési területre vizsgáljuk a fenti statisztikákat, akkor mind a négy kérdésre 963 fő válaszolt (98,3 %). Közülük nem tudom megítélni választ egyik kérdésre sem adott 925 fő (96,1 %). A 925 főből 52,0 % (481 gyermek) egyik területen sem fejlettebb, mint kortársai; legalább három területen fejlettebb 9,5 %, azaz 88 gyermek; 1-2 területen fejlettebb 38,5 %-uk (356 gyermek). A fejlődésben valamilyen területen lemaradt a szülő megítélése szerint a gyermekek 25,8 %-a, míg egyetlen területen sem lemaradó 84,2 %-uk (779 gyermek). Az azonos korúakkal minden területen megegyező fejlettségűnek ítélték a gyermekek 42,4 %-át 80

81 (392 gyermek). Minden téren fejlettebbnek minősítettek a szülők 27 gyermeket (2,9 %), míg 5 gyermek volt minden területen lemaradó Speciális helyzetű (fogyatékossággal/krónikus betegséggel élő) gyermekek fejlődésének megítélése A mintában szereplő gyermekek 1,9 %-a (19 fő) él fogyatékossággal. A fejlődés szinte minden területén (testi, mozgás, beszéd, értelmi) szignifikánsan több közöttük a kortársaikhoz viszonyítva lemaradt gyermek. Az átlagos fejlődési ütemű gyermekekhez képest nincs lemaradása a testi fejlődésben 10, a mozgásfejlődésben 8, a beszédfejlődésben 8 és az értelmi fejlődésben 7 gyermeknek. A szülői megítélés szerint 6 gyermek a fogyatékossága ellenére nem maradt le a fejlődés egyik területén sem. Krónikus betegsége 83 gyermeknek (8,5 %-nak) van. Minden területen szignifikánsan több közöttük a fejlődésben lemaradók aránya. A testi és mozgásfejlődésben egyaránt 18,1 %-uk, a beszédfejlődésben 28,9 %-uk, az értelmi fejlődésben 20,5 %-uk maradt le, a négy terület legalább egyikén összesen 29 gyerek maradt le. A megkérdezettek teljes körében ez az arány 3,0 % (CI 95%:1,9% - 4%). Az esetszámok nem teszik lehetővé, hogy részletesebben elemezzük a szülők és a védőnők megítélésének egyezését vagy különbözőségét körükben A szülői megítélést befolyásoló tényezők Az első kérdés, amely felmerül abból a szempontból, hogy a szülő véleményét a gyermekről milyen tényezők befolyásolhatják, természetszerűen az, hogy rendelkezik-e egyáltalán a szülő a véleményalkotáshoz szükséges ismeretekkel. Tisztában van-e azzal, hogy hogyan fejlődik egy egészséges csecsemő és kisgyermek? A szülők egy részénél akiknek a képzettsége (szakmája, végzettsége) szorosan kapcsolódik a gyermekgondozáshoz, neveléshez elvárható, hogy reálisabban ítélik meg saját gyermekük fejlődését, mint akik e téren képzetlenek. A nem kifejezetten e területen képzett szülők között is lehetnek azonban olyanok, akik az átlagoshoz viszonyítva tájékozottabbak, olvasottabbak, érdeklődőbbek vagy több tapasztalattal rendelkeznek. Ahhoz, hogy e tényezők befolyásoló hatását számszerűsítsük nem áll rendelkezésünkre elegendő adat. Összesen 16-an nyilatkoztak úgy, hogy nem tájékozódtak arról, hogyan fejlődik egy egészséges csecsemő, ill. kisgyermek. Relatíve sok (205 fő, 20,9%) szülőt sorolhatunk az ún. szakmabeliekhez (ők azok, akik szakképzettségüket, diplomájukat az orvos- vagy egészségtudomány, a pszichológia vagy a neveléstudomány területén szerezték). Éppen ezért meglepő, hogy relatíve nagy eltérések tapasztalhatók a szülőnek és a védőnőnek a gyermek fejlődési ütemére vonatkozó megítélései között. A szakmabeli-e, illetve tájékozódott-e a szülő arról, hogyan fejlődik az egészséges csecsemő és kisgyermek szempontokat egyesíti az a kérdés, hogy milyen forrásból szerezték ismereteiket a szülők (egyidejűleg több válasz is lehetséges volt). Az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődéséről a megkérdezettek 97,1%-a (952 fő) a védőnőtől (is) szerzi be ismereteit. Akik csak egyetlen ismeretforrást jelöltek meg, azok közül szinte mindenki (42 főből 40) a védőnőtől kapta ismereteit a gyermeki fejlődésről. Olyan, aki csak az orvostól informálódott volna, nem fordult elő a mintában. Az orvostól (vagy tőle is) lényegesen kevesebben, 70,4%-ban (690-en) kaptak információt az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődéséről. 50% felett volt azok aránya, akik családtagoktól, barátoktól (is), és/vagy könyvből, folyóiratokból tájékozódtak, míg egyéb helyekről ennél kevesebben. A védőnőnek tehát kulcsszerepe lehet a gyermek fejlődésbeli lemaradásának csökkentésében azáltal, hogy a szülőt (a szülő megelégedésére is) megfelelően tájékoztatja. 81

82 A gyermek fejlődésével kapcsolatos problémák észlelése és az ezzel kapcsolatos szülői aktivitás A kérdőív konkrétan arra is rákérdezett, hogy voltak-e, illetve vannak-e jelenleg a gyermek fejlődésével kapcsolatban problémák/eltérések, vagy az átlagoshoz képest megkésett-e a fejlődés. A kérdésre 923-an válaszoltak (94,8%), közülük 12,9% igennel (119 fő). A problémát az esetek 57,0%-ában a szülő észlelte először, 20,2%-ban a védőnő, 13,2%-ban más szakorvos, 7,9%-ban a gyermekorvos/háziorvos, 1,8%-ban a gondozónő/óvónő. A fejlődési problémák észlelésének korcsoportonkénti eltérését az alábbi 5.2. táblázat mutatja táblázat: A fejlődéssel kapcsolatban észlelt problémák/eltérések száma és aránya az összes válaszadó szülő/gondviselőkörében (N= 923) 0-12 hónapos hónapos 36 < hónapos Összesen Korcsoport Vannak-e, voltak-e fejlődéssel kapcsolatos problémák Igen Nem Összesen Esetek száma % 11,7% 88,3% 100,0% Esetek száma % 15,3% 84,7% 100,0% Esetek száma % 11,7% 88,3% 100,0% Count % 12,9% 87,1% 100,0% Csaknem azonos arányban fordultak/fordulnak elő az egyes korcsoportokon belül a gyermek fejlődésével kapcsolatban problémák. Arra a kérdésre, hogy ilyen esetben mit tett a szülő, 4-enválaszolták azt, hogy nem tett semmit. A válaszadók legnagyobb arányban (59,0%, azaz 69 fő) a védőnőhöz, a gyermekorvoshoz/háziorvoshoz 44,4%- ban (52 fő), míg családtaghoz, ismerőshöz 9,4%-ban (11 fő) fordultak. Megjegyezzük, hogy több válaszlehetőségre is válaszolhatott a megkérdezett, azaz több személyhez is fordulhatott. E kérdésre adott válaszok is megerősítik, hogy a védőnőnek kulcsfontosságú szerepe van A gyermek fejlődésének védőnői megítélése A fejlődésükben egy vagy több területen lemaradó gyermekek arányát - a településtípus és a gyermek korcsoportja szerint - a populációra standardizált minta alapján határoztuk meg, és a jan. 1-jei létszámadatokra vetítettük: 908 védőnői kérdőívet sikerült csatolni a szülői kérdőívekhez. Megvizsgáltuk, hogy van-e valamilyen alapváltozó (szociodemográfiai ismérvek) tekintetében szignifikáns eltérés a védőnői kérdőívvel rendelkező és a nem rendelkező mintában. A védőnői kérdőívvel rendelkező mintában relatíve kis mértékben több a cigány/roma és alacsony végzettségűek aránya, de ez a különbség az értékelés szempontjából nem számottevő. (Ha a szülői kérdőívek közül csak azokat vesszük be a mintába, akik védőnői kérdőívvel is rendelkeznek, a relatív gyakoriságok a teljes mintára számított 95 %-os megbízhatósági tartományon belül maradnak). 82

83 A védőnők megítélése szerint a gyermekek körében a kortársaikhoz viszonyítva fejlettebbek és a kortársaikhoz viszonyítva kissé lemaradtak aránya általában kevésbé tér el egymástól, mint a szülők szerinti megítélésben. A kortársaikhoz képest fejlettebbnek megítélt gyermekek aránya a testi és értelmi fejlődés terén szignifikánsan magasabb, mint a lemaradóké. (5.3. táblázat) 83

84 5.3. táblázat A szülő/gondviselő véleménye a gyermek fejlettségéről a fejlődés egyes területeire vonatkozóan Testi fejlődés megítélése (védőnő) Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,9% ,8 % 57 6,3% 0 0,0% 0 0,0 % Mozgásfejlődés megítélése (védőnő) Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % 45 5,0% ,4 % 42 4,6% 0 0,0% 0 0,0 % Beszédfejlődés megítélése (védőnő) Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % 98 10,9% ,6 % 95 10,5% 0 0,0% 0 0,0 % Értelmi fejlődés megítélése (védőnő) Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % 99 11,0% ,5 % 41 4,5% 0 0,0% 0 0,0 % 84

85 Társakkal való kapcsolat megítélése (védőnő) Hasonló korúakhoz viszonyítva fejlettebb Hasonló korúakkal megegyező Hasonló korúakhoz képest kissé lemaradt Nem tudom megítélni Hiányzó érték n % n % n % n % n % ,1% ,3 % 33 4,6% 0 0,0% 0 0,0 % Látása megfelelő-e (védőnő) Igen Nem Hiányzó érték n % n % n % ,8% 38 3,9% 77 7,9% Hallása megfelelő-e (védőnő) Igen Nem Hiányzó érték n % n % n % ,0% 29 3,0% 79 8,1% A gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélésének kongruenciája ténylegesen, és a szülő megítélése szerint Az alábbi, 5.4. táblázat alapján elemeztük azt, hogy a szülői és védőnői megítélés milyen arányban egyezik, illetve tér el egymástól. 85

86 5.4. táblázat: A gyermek fejlettségével kapcsolatos szülői és védőnői vélemények összehasonlítása (%, N= 816) Látható, hogy egyezés a szülő és szakember véleménye között 75,4-97,2 % között változik. A legnagyobb eltérést a beszéd- és értelmi fejlődés területén, míg a legkisebb különbséget az érzékszervek működésének megítélésében találtuk. Megvizsgáltuk, hogy vajon a szülő mit gondol arról, hogy véleménye azonos-e a védőnőével, illetve a gyermekorvos/háziorvos véleményével a gyermek fejlődését illetően. (5.5. táblázat) 5.5. táblázat: A szülő szerint a gyermek fejlettségének saját megítélésével mennyire egyezik a védőnő véleménye, valamint a védőnő és a szülő véleményének tényleges egyezése (%) (N= 816) Mely területen % Eltérés Testi Mozgás Beszéd Értelmi Látás Ténylegesen egyezik 79,5 Szülő szerint egyezik 94,5 Ténylegesen egyezik 80,2 Szülő szerint egyezik 94,4 Ténylegesen egyezik 76,7 Szülő szerint egyezik 92,2 Ténylegesen egyezik 75,4 Szülő szerint egyezik 91,4 Ténylegesen egyezik 96,2 Szülő szerint egyezik 97,2 15,0 14,2 15,5 16,0 1,0 Hallás Ténylegesen egyezik 97,2 2,1 86

87 Szülő szerint egyezik 99,3 A szülők közel 95 %-a úgy gondolja, hogy véleménye egyezik a védőnőével. A látás és hallás megítélése valóban, csaknem teljes egyezést mutat. A táblázat szerint azonban a tényleges egyezés ennél lényegesen kisebb, a testi, a mozgás, a beszéd és az értelmi fejlődés megítélésében, mivel ezekben 14,2% és 16% közötti mértékben tér el a vélt és a valós vélemény. Ebből, az szűrhető le, hogy a szülő vagy nem kap egzakt visszajelzést a védőnőtől a gyermek fejlődésére vonatkozóan a felsorolt területeken, vagy nem érti meg azt. Az alábbiakban azt vizsgáltuk, hogy ismeri-e a szülő a védőnő, vagy az orvos megítélését a gyermek fejlődéséről (a kettő közül legalább az egyikét). (5.6. táblázat) 5.6. táblázat: A szülő tudása a gyermek fejlettségének szakemberek által történő megítéléséről fejlődési területenként és a gyermekek korcsoport szerinti bontásában Testi Mely terület Legalább az egyiket ismeri -12 hónapos hónapos 36 < hónapos Összese n 96,7 97,2 96,1 96,6 943 Egyiket sem ismeri 3,3 2,8 3,9 3,4 33 N Mozgás Beszéd Értelmi Látás Hallás Legalább az egyiket ismeri 94,3 96,2 95,9 95,6 935 Egyiket sem ismeri 5,7 3,8 4,1 4,4 43 Legalább az egyiket ismeri 92,4 94,0 93,9 93,6 905 Egyiket sem ismeri 7,6 6,0 6,1 6,4 62 Legalább az egyiket ismeri 90,4 94,0 92,9 92,7 897 Egyiket sem ismeri 9,6 6,0 7,1 7,3 71 Legalább az egyiket ismeri 99,2 98,4 96,8 97,9 954 Egyiket sem ismeri 0,8 1,6 3,2 2,1 20 Legalább az egyiket ismeri 100,0 99,7 99,0 99,5 970 Egyiket sem ismeri 0,0 0,3 1,0 0,5 5 A 5.6. táblázat alapján azt a hipotézist lehetne megfogalmazni, hogy az alapellátásban dolgozók a gyermek testi- és mozgásfejlődésre vonatkozóan inkább adnak tájékoztatást a szülőnek/gondviselőnek legalábbis a szülő, ill. gondviselő igényeinek megfelelőt mint a gyermek beszéd és értelmi fejlődésére vonatkozóan. A következőkben arra vonatkozóan végeztünk statisztikai elemzéseket, hogy milyen szociodemográfiai, vagy egészségügyi ellátással kapcsolatos tényezők befolyásolják a szülők megítélését. Milyen ismérvekkel jellemezhetők azok a szülők/gondviselők, akik a gyermek fejlődését nem tudták megítélni? Az iskolai végzettség (legfeljebb 8 általános vs. ennél magasabb) szignifikánsnak bizonyult a testi (OR= 4,0; CI95%: 1,6-9,9), a beszéd (OR= 2,6; CI95%: 1,3 5,1) és az értelmi fejlődés (OR= 4,5; CI95%: 2,1 9,8) megítélésében. A rossz anyagi helyzet 87

88 (nem kifejezetten rossz vs. rossz vagy nagyon rossz) a leginkább jellemző azokra, aki nem tudják megítélni a gyermek fejlődését. Ez a változó a fejlődés mind a négy területén (testi, mozgás, értelmi, beszéd) szignifikáns volt: a esti fejlődésben (OR=2,2; 95%: 1,2 3,8), a beszédfejlődésben (OR= 2,9; CI95%: 1,5 5,3), az értelmi fejlődésben (OR= 5,3; CI95%: 2,8 10,1). Milyen ismérvekkel jellemezhetők azok a szülők/gondviselők, akik a védőnőnél pozitívabbnak ítélték meg a gyermek fejlődését? Ennek vizsgálatával kiszűrhetők azok a szülői csoportok, akikre jobban oda kell figyelni, mert elvileg ők azok, akik nem veszik észre a gyermek fejlődésbeli lemaradását. A testi fejlődés esetén négyszer akkora ennek az esélye a legfeljebb 8 általánost végzettek, mint az ennél magasabb iskolai végzettségűek körében (OR=4,1; CI95%: 1,6-10,2). A beszédfejlődés és értelmi fejlődés esetén az iskolai végzettség ugyancsak szignifikáns: a beszédfejlődésnél 2,6-szoros (OR= 2,6; CI95%: 1,6-10,2), míg az értelmi fejlődés megítélése esetén 4,8-szoros az esély a fejlődés helytelen megítélésre (OR=4,8; CI95%: 2,2-10,6). A cigány/roma nemzetiségűek körében szignifikánsan többen becsülik felül gyermekük fejlődését, illetve kevésbé veszik észre a lemaradást, mint a nem cigány/roma nemzetiségűek. A mozgásfejlődés megítélésének kivételével minden területen: a testi fejlődés esetén 2,7-szeresen (OR= 2,7; CI95%: 1,0-7,3); a beszédfejlődés esetén 4,2- szeresen (OR= 4,2; CI95%: 2,1-8,4); az értelmi fejlődés esetén 10,7-szer nagyobb eséllyel becsülik felül gyermeküket (OR= 10,7; CI95%: 4,7-24,4). A korlátozó nevelési stílus hatása csak az értelmi fejlődés tekintetében szignifikáns (OR= 3,2; CI95%: 1,4-7,9), tehát az e felfogást követők 3,2-szer nagyobb eséllyel becsülik túl gyermekük értelmi fejlettségét. A rossz anyagi helyzetűek a fejlődés négy területén szignifikánsan kevésbé tartják gyermeküket a fejlődésben elmaradottnak, mint ahogyan azt a védőnő látja. (A testi fejlődésnél OR= 2,7; CI95%: 1,0-6,9; mozgásfejlődésnél OR= 3,2; CI95%: 1,2-8,5; beszédfejlődésnél OR= 2,8; CI95%: 1,4-5,5, az értelmi fejlődésnél pedig OR= 7,0; CI95%: 2,9-16,7 a megfelelő relatív kockázat-értékek és 95 %-os konfidenciaintervallumuk.) A rossz anyagi helyzettel nyilván összefügg, hogy a szülők dolgoznak-e. Ezt jelzi, hogy ha sem az anya, sem az apa nem dolgozik, szemben azokkal, ahol valamelyik szülő dolgozik, szignifikánsan eltér a szülő és védőnő véleménye a gyermek fejlődéséről. Statisztikailag ez a beszéd és az értelmi fejlődés esetén igazolódott be (a beszédfejlődésre vonatkozóan OR: 4,1; CI95%: 1,9-7.0, az értelmi fejlődés tekintetében OR: 6,7; CI95%: 2,7-16,7. Milyen ismérvekkel jellemezhetők azok a szülők/gondozók, akik a védőnőéhez képest negatívabban ítélték meg a gyermek fejlődését? Ők vajon túl aggódóak, vagy esetenként ők ítélik meg helyesen a gyermek fejlettségét? Ezekre a kérdésekre természetesen nem tudunk válaszolni, mert a gyermek fejlettségéről egzakt adatokkal nem rendelkezünk. Statisztikailag csak azt állapíthatjuk meg, hogy azon szülők között, akik alábecsülték a védőnőhöz képest a gyermek fejlettségét, relatíve (szignifikánsan) több a főiskolát, egyetemet végzettek száma (p= 0,025). Más változókkal nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat A fejlődésben a hasonló korúakhoz viszonyítva kissé lemaradt gyermekek arányának becslése a 0-7 éves populációban A szülő és a védőnő megítélése a gyermek hasonló korúakhoz viszonyított fejlettségéről nem mindig egyezik meg. Ha valós adatokhoz szeretnénk jutni, akkor elsősorban a szakember ez esetben a védőnő véleményére kell támaszkodnunk. 88

89 Tekintettel arra, hogy az esetek nagy részében a szülők megítélése nem tért el jelentősen a védőnőétől, ezért azokban az esetekben, amelyekben nem volt védőnői kérdőív, vagy nem sikerült azt a szülői kérdőívhez csatolni (összesen 72 esetben) a gyermek fejlődésének megítélésére a szülő véleményét vettük alapul. A 0-7 éves korúak populációjában a hasonló korúakhoz viszonyítva kissé lemaradt gyermekek prevalenciáját kétféleképpen is megbecsültük. Egyrészt meghatároztuk a település típusa és a gyermekek korcsoportjai szerint a populációra standardizált mintán a fejlődés különböző területein lemaradtak relatív gyakoriságait, másrészt megadtuk ugyanezeket, valamint a hozzájuk tartozó 95 %-os megbízhatósági intervallumokat is az eredeti minta alapján táblázat: A hasonló korúakhoz viszonyítva kissé lemaradt gyermekek relatív gyakorisága Mely területen a populációra standardizált mintán a nem standardizált mintán % % CI 95% Testi fejlődés 6,2 5,8 4,4-7,3 Mozgásfejlődés 3,6 4,3 3,0-5,6 Beszédfejlődés 10,4 9,9 8,0-11,8 Értelmi fejlődés 5,1 4,4 3,1-5,7 Szociális fejlődés 4,3 4,8 3,3-6,3 Az 5.7. táblázat szerint a kétféle módon becsült prevalencia adatok nagy valószínűséggel nem térnek el egymástól statisztikailag szignifikánsan, tekintve, hogy a minta alapján meghatározott 95 %-os konfidencia intervallum tartalmazza a standardizált minta alapján számított relatív gyakoriságokat. A további, tájékoztató jellegű adatokat ezért a nem standardizált minta alapján becsüljük. 89

90 Testi 5.8. táblázat: A fejlődés részterületein való lemaradás száma és relatív gyakorisága településtípusonként Mozgás Beszéd Értelmi Társas fejlődésben nem maradt le fejlődésben kissé lemaradt fejlődésben nem maradt le fejlődésben kissé lemaradt fejlődésben nem maradt le fejlődésben kissé lemaradt fejlődésben nem maradt le fejlődésben kissé lemaradt fejlődésben nem maradt le fejlődésben kissé lemaradt Lakóhely Főváros Szám 292 Rel. gyako riság 95,7 % Megyeszékhel y Szám Rel. gyako riság Város Szám ,4% 227 Rel. gyako riság 97,0 % Egyéb település Szám Rel. gyakor iság ,7% 13 4,3% 10 8,6% 7 3,0% 27 8,3% ,1 % ,8% ,4 % ,4% 15 4,9% 6 5,2% 6 2,6% 15 4,6% ,5 % ,1% ,5% 15 12,9% ,0 % ,6% ,7 % 10,3 % 94,4 % ,2% 35 10,8% ,8% 9 3,0% 4 3,4% 13 5,6% 17 5,2% ,3 % 85 94,4% ,3 % ,1% 10 4,7% 5 5,6% 5 2,7% 16 5,9% A településtípus a fejlődésben lemaradók aránya szempontjából egyik fejlődési területen sem differenciál statisztikailag szignifikánsan (a kétoldalú z-próba Bonferroni korrecióval megbecsült szignifikancia szintje 5 %-nál kisebb volt).(5.1. melléklet) A korcsoportok szempontjából ez nem mondható el. Fejlődési területenként nem azonos módon, de vannak eltérések a lemaradás gyakoriságában. (5.2. melléklet) 90

91 5.9. táblázat: A fejlődés részterületein való lemaradás száma és relatív gyakorisága a gyermek korcsoportja szerint Testi Mozgás Beszéd Értelmi Társas fejlődésben maradt le fejlődésben lemaradt fejlődésben maradt le fejlődésben lemaradt fejlődésben maradt le fejlődésben lemaradt fejlődésben maradt le fejlődésben lemaradt fejlődésben maradt le fejlődésben lemaradt nem kissé nem kissé nem kissé nem kissé nem kissé 0-12 hónapos Szám Rel. gyako riság Korcsoport hónapos Szám Rel. gyako riság >36 hónapos Szám Rel. gyakor iság ,0% ,5% ,2% 5 2,0% 24 7,5% 28 6,8% ,8% ,8% ,8% 13 5,2% 20 6,3% 9 2,2% ,4% ,1% ,7% 4 1,6% 38 11,9% 55 13,3% ,2% ,0% ,9% 2 0,8% 16 5,0% 25 6,1% 20 95,2% ,9% ,7% 1 4,8% 13 4,1% 22 5,3% Az adatok tanulmányozása alapján hipotetizálható, hogy az idő előrehaladtával az olló nyílik, azaz a fejlődésben lemaradók aránya nő. Különösen feltűnő ez a beszéd és az értelmi fejlődés vonatkozásában A hasonló korúakhoz viszonyított fejlődéstől való lemaradást befolyásoló tényezők Kétváltozós elemzés A kérdéskörben definiált független változókat sorra megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy mutatnak-e szignifikáns kapcsolatot valamely területen a hasonló korúakhoz viszonyított fejlődésben való lemaradással, illetve a gyorsabb fejlődéssel. Mindkét szempontot figyelembe véve a következő változók bizonyultak valamelyik területe(teke)n szignifikánsnak (5.3. melléklet) Az anya iskolai végzettsége (részletesen és összevont kategóriákkal is) szinte minden területen, 91

92 az apa iskolai végzettsége (részletesen és összevont kategóriákkal is) szinte minden területen, roma nemzetiséghez való tartozás/nem tartozás szinte minden területen, első vagy többedik gyerekként való megszületés a testi és értelmi fejlődés területén, anyagi helyzet (rossz vagy nagyon rossz vs. nem rossz) szinte minden fejlődési területen, a szülők munkaviszonya (valamelyikük dolgozik vs. egyikük sem dolgozik) a beszéd és az értelmi fejlődés területén, a gyermekorvosnak/háziorvosnak a gyermek fejlődéséről való tájékoztatásával kapcsolatos elégedettség a beszédfejlődés terén, a védőnőnek a gyermek fejlődéséről való tájékoztatásával kapcsolatos elégedettség a testi fejlődés terén, a nevelési stílus (korlátozó és/vagy gondoskodó-e vagy sem) a mozgásfejlődés kivételével minden területen, ha nem tett semmit a szülő a fejlődéssel kapcsolatos probléma esetén, a társas fejlődés terén, a gesztációs idő a gyermek, testi, mozgás és értelmi fejlődés területén. Mivel e tényezők többségükben nem függetlenek egymástól, parciális hatásukat a gyermek fejlődésére csak többváltozós módszerekkel lehetséges feltárni Többváltozós elemzés Az elemzést a többszörös bináris logisztikus regressziós modellel, a Forward: LR módszer alkalmazásával végeztük. A szignifikancia tesztek (Wald próbák) eredményét minden esetben akkor minősítettük szignifikánsnak, ha a szignifikancia szintje az 5%-ot nem haladta meg. Tanulmányunkban az eredményeket csak abból a szempontból értékeljük, hogy mely változók parciális hatása szignifikáns, megkísérelve azoknak valamiféle súlyossági sorrendjét is felállítani. (Megjegyezzük, hogy az anya iskolai végzettségét minden esetben sikerült három kategóriába besorolni, míg az apa esetében viszonylag sok (41 eset) hiányzó érték volt; továbbá az anya és az apa iskolai végzettsége igen szorosan összefügg (5.4. melléklet). Ezért, a többváltozós elemzések során a modellekben csak az anya iskolai végzettségét szerepeltettük.) A testi fejlődésben való lemaradás rizikótényezői A regressziós modellbe elsőként a gesztációs idő lépett be, mint legjelentősebb rizikótényező. Szignifikanciája a többi változó kontrollja mellett is megmaradt. Minél rövidebb volt a gesztációs idő (hetekben), annál nagyobb eséllyel maradt le a gyermek a korosztályához viszonyított fejlődésben. (5.5. melléklet) Második legjelentősebb tényezőként a korcsoport lépett a modellbe, s ezt követően a védőnői tájékoztatással való elégedettség. A szülő értékelése szerint nem megfelelő védőnői tájékoztatás 3,5-szorosára növeli (CI 95%: 1,2-10,3) a testi fejlődésben való lemaradás esélyét. A védőnői tájékoztatás hiánya különösen az 1-3 éves korcsoportban jelent rizikótényezőt (ebben a korcsoportban megelőzi a gesztációs idő szerepét is). A korcsoport hatásával kontrollálva, a nem megfelelő védőnői tájékoztatás valószínűségi esélyhányadosa OR: 3,5; (CI 95%: 1,2-10,2), azaz nem csökken. 92

93 A harmadik legjelentősebb tényező az előzőek kontrollja mellett az anya iskolai végzettsége. A legfeljebb 8 általánost végzett anyák gyermekeinek esélye a főiskolát vagy egyetemet végzettekéhez képest a testi fejlődésben való lemaradásra 2,6-szoros (CI 95% 1,2-5,8). A mozgásfejlődésben való lemaradás rizikótényezői A mozgásfejlődésben való lemaradás rizikótényezőire, illetve azok súlyára nézve a többváltozós elemzés hasonló eredményt adott, mint a testi fejlődésére, azzal a különbséggel, hogy a védőnői tájékoztatás súlya relatíve csökkent, míg a nem megfelelő anyagi helyzeté szignifikánssá vált. A rossznak ítélt anyagi helyzet mellett 2,9-szer nagyobb (CI 95%:1,5-5,7) a mozgásfejlődésben való lemaradás esélye, mint az anyagi helyzetet nem kifejezetten rossznak, illetve megfelelőnek vagy jónak ítélők esetén. A beszédfejlődésben való lemaradás rizikótényezői Igen nagy eltérés van e téren az 0-1 évesek és a 3-7 évesek között, ez azt jelzi, hogy rizikótényezőként elsőnek az életkor lépett be a modellbe, ezt követően az anyagi helyzet, majd az orvosi és a védőnői tájékoztatás szülő szerint nem megfelelő volta. A beszédfejlődésben való lemaradás esélye a rossz anyagi helyzetűeknél 2,6-szoros (1,5-4,6), a nem megfelelő orvosi tájékoztatás esetén 2,7 (1,0 7,2) (p=0,052), a nem elegendő védőnői tájékoztatás esetén 3,2 (1,0-9,4) - szeresére nő. Az értelmi fejlődésben való lemaradás rizikótényezői Az értelmi fejlődésben való lemaradás legjelentősebb rizikótényezője a roma etnikumhoz való tartozás. Azok gyermekeinek az esélye az értelmi fejlődésben való lemaradásra, akik magukat első vagy második nemzetiség tekintetében cigánynak/romának nevezték, 8,3-szoros, szemben a nem ilyen nemzetiségűekkel (CI 95%: 3,8-18,1). Második szignifikáns tényezőként a gesztációs idő, majd a korcsoport változók léptek a modellbe. Hány területen van egyidejűleg lemaradás? Mint ahogyan a kockázati tényezők előfordulásai sem függetlenek egymástól, úgy a különböző fejlődési területeken vizsgált eltérések előfordulási gyakoriságai sem azok: egyirányú pozitív kapcsolat van közöttük (5.6. melléklet). Ezért a gyermek fejlődésben való lemaradását összefoglalóan jellemezhetjük azzal a változóval, hogy összességében hány területen maradt le a gyermek a kortársaihoz viszonyítva. Nyilvánvaló, hogy ha több területen is lemaradása van, inkább veszélyeztetett, mintha csak egy-egy területen maradt volna le táblázat: A gyermek fejlődésbeli elmaradásának relatív gyakorisága a fejlődési területek száma szerint (N=980) Hány területen van lemaradás? Esetszám % CI 95% ,8 80,4-85, ,1 10,1-14, ,9 1,8-3, ,4-1, ,2 0,5-1,9 Összesen E változót kétértékűvé alakítottuk: egyetlen területen sincs lemaradás vs. legalább egy területen lemaradás van, majd ezt tekintve függő változónak, az egyes területeken vizsgálatba vont független változókkal lefuttattuk a többszörös logisztikus regressziós programokat. Ezek eredményei szerint (5.7. melléklet) a rizikótényezők közül az anyagi helyzet bizonyult a legmeghatározóbbnak. A rossz anyagi helyzet 2,3-szorosára növeli 93

94 annak az esélyét, hogy legalább egy területen lemarad a gyermek a fejlődésben (CI 95%: 1,5-3,5). Az életkorral szignifikánsan emelkedik a fejlődésben való lemaradás esélye. A 0-1 évesekhez képest az 1-3 évesek esélye 3,2-szeresére (1,8-5,8), a 3-7 éveseké 2,8-szeresére (1,6-4,9) nő. Igaznak tűnik tehát, hogy az életkorral az olló nyílik. Az anyagi helyzet és az életkor befolyásoló hatását kiküszöbölve, a szülő szerint nem megfelelő védőnői tájékoztatás szintén szignifikánsan befolyásolja a gyermek fejlődését oly módon, hogy 2,9-szeresére (1,3-6,3) növeli a legalább egy területen való lemaradást. Kimutatja továbbá a modell a gesztációs idő szerepét is. Minél rövidebb volt a gesztációs idő, annál nagyobb a lemaradás esélye. E tényezők mindegyikének a szignifikancia szintje a Wald próba szerint 1 %-nál kisebb. Kutatási céljaink szempontjából különösen fontos eredmény, hogy mindezen tényezők kontrollja mellett a szülő nevelési stílusának önmagában is szignifikáns hatása van a gyermek fejlődésére. A korlátozó nevelési stílusú szülők gyermekeinek 1,6-szor nagyobb (1,1-2,3) az esélye, hogy a fejlődés legalább egy területén lemaradjanak, mint a nem korlátozó nevelési stílust alkalmazóknak (p= 0,026). A mintából becsülve: legalább egy területen a gyermekek 21,8 %-ának (CI 95%: 14,9 20,0) van lemaradása. Az egészségügyi ellátással való elégedettség hatása a gyermek fejlődésére A gyermek fejlődését befolyásoló tényezők vizsgálata során elsősorban olyan inherens tényezők kerültek felszínre (mint pl.: a szülő anyagi helyzete, az anya iskolai végzettsége vagy etnikai hovatartozása), amelyeket az egészségügyi ellátórendszernek nem áll módjában befolyásolni. A továbbiakban a kutatás feladata a fejlődésre ható olyan tényezőknek a feltárása, amelyekre a projektben kitűzött céloknak megfelelően az egészségügyi alapellátásban a gyermekorvos/háziorvos illetve a védőnő hatni tudnak, azaz az orvosi és a védőnői tevékenységükkel képesek csökkenteni a fejlődésben való lemaradást. A szülő szemüvegén keresztül vizsgálva az orvos és a védőnő kommunikációját a szülővel; bebizonyosodott, hogy minden inherens tényezőn túl a védőnő gyermek fejlődéséről adott tájékoztatásával kapcsolatos elégedettség szignifikánsan csökkenti (illetve az ezzel való elégedetlenség növeli) a fejlődésben való lemaradás esélyét. Az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődéséről a korábban leírtaknak megfelelően a megkérdezettek 97,1%-a (952 fő) a védőnőtől (is) szerzi be ismereteit. A védőnőnek tehát kulcsszerepe van a gyermek fejlődésbeli lemaradásának csökkentésében azáltal, hogy a szülőt (a szülő megelégedésére is) megfelelően tájékoztatja. Ezért indokoltnak láttuk e kérdéskör további, részletesebb elemzését. Az orvossal illetve védőnővel kapcsolatos elégedettségre vonatkozó tételekből négy alskálát képeztünk: 1. az orvosi ellátás környezeti és időszervezési oldala; 2. az orvosi ellátás személyi/tájékoztatási oldala; 3. a védőnő kapcsolattartása; 4. a védőnői ellátás személyi/tájékoztatási oldala, amelyeket a megfelelő kérdésekre adott pontszámok összege jelent. (Az orvos esetében az környezeti megjelölés a rendelővel és a rendelési idővel kapcsolatos kérdéseket jelenti. A védőnő esetében a kapcsolattartás skálájában a családlátogatások gyakoriságával és az időpontok egyeztetésével kapcsolatos kérdéseket vontuk össze. A személyi/tájékoztatási oldalon pedig mind az orvos, mind a védőnő esetében tájékoztatásuk és magatartásuk (empátia, egyenrangúság, tapintat, alkalmazkodás) jellemzőit értjük). Mann-Whitney teszttel megvizsgáltuk, hogy e skálákkal mért elégedettség és a fejlődésben való lemaradás független változók-e. (5.8. melléklet) Az eredmények alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a gyermek fejlődését, ha nem egyenlő mértékben és nem is minden területen, de az orvossal és a védőnővel való elégedettség befolyásolja. A fejlődésben legalább egy területen való lemaradás kockázatának vizsgálata során a többváltozós elemzésben elsőként az anyagi helyzet lépett a modellbe, az értelmi fejlődésbeli lemaradás esetén pedig a roma etnikumhoz tartozás. Ezért a következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a rossz anyagi helyzet vagy a cigány/roma státusz együtt jár-e az egészségügyi ellátással kapcsolatos negatív megítéléssel, azaz az orvossal, illetve a 94

95 védőnővel való elégedetlenséggel. Az anyagi helyzet és a cigány/roma változók mentén négy csoportot alakítottunk ki: nem cigány/roma és jó anyagi helyzetű, nem cigány/roma és rossz anyagi helyzetű, cigány/roma és jó anyagi helyzetű, cigány/roma és rossz anyagi helyzetű csoportok. Ez után Kruskal-Wallis teszttel megvizsgáltuk, hogy az anyagi helyzet és a cigány/roma változók mentén kialakított csoportok között van-e egyáltalán eltérés az orvosi és védőnői ellátással kapcsolatos elégedettségben. A teszt eredménye mind a négy elégedettségi skála esetén szignifikáns (5.9. melléklet). Általában legkevésbé elégedettek a rossz anyagi helyzetű cigány/roma nemzetiségűek, és legkevésbé elégedetlenek a nem cigány és nem kifejezetten rossz anyagi helyzetűek csoportjába tartozók. Ha páronként vizsgáljuk a csoportokat, akkor azt találjuk, hogy az azonos nemzetiségűek csoportján belül az anyagi helyzet nem differenciálja az elégedettség egyik változóját sem. Az azonos anyagi helyzetűek csoportjain belül viszont az orvos és a védőnő környezeti/időszervezési/kapcsolattartási és személyi/tájékoztatási feltételei szignifikánsan különböznek a cigány/roma és nem cigányok között. A cigány/roma nemzetiségűek elégedetlenebbek minden területen (de elsősorban a védőnő elérhetőségével, látogatásának gyakoriságával). A kedvezőtlen anyagi helyzet hatását tehát kompenzálja, ha nem cigány/roma nemzetiségű a megkérdezett; a cigány/roma nemzetiségűek elégedetlenségét viszont a jó anyagi helyzet nem kompenzálja. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a gyermek fejlődését befolyásolja az orvos és a védőnő időszervezésével/kapcsolattartásával, valamint a tájékoztatásával és viselkedésével való elégedettség, s ennek elsősorban a cigány/roma nemzetiségűek számára van nagy jelentősége A fejlődésükben veszélyeztetett 0-7 éves gyermekek becsült száma Magyarországon (A kutatási eredmények kivetítése az országos adatokra) táblázat: jan. 1-én az ország 0-6 éves korú gyermeknépességének száma összesen éves Budapest (főváros) Megyei jogú város Város Község Összesen Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, adatbázis A célpopulációt azonban csak a családban (egyik vagy mindkét szülővel együtt) élő gyermekek szülei képezték. Arra, hogy a fenti gyermeklétszámból hányan nevelkednek nem családban, illetve nem ilyen típusú családban, csak következtetni tudunk a 2011-es népszámlálási adatokból. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a 0-6 éves korosztályba gyermek tartozott ( és (Budapestről a KSHtól kapott adatok szerint, táblázat) közülük gyermek nevelkedett az alábbi családtípusok valamelyikében: 95

96 5.12. táblázat: A 7 évesnél fiatalabb gyermekek száma családtípusonként, 2011 Családtípus (KSH szerinti kategóriák) 0-6 éves gyermekek száma összesen Ebből: 0 éves 1 3 éves 4 6 éves Házaspár Élettársi kapcsolat Apa gyermekkel Anya gyermekkel Összesen Ezek szerint a gyermekek 1,488 %-át, azaz gyermeket neveltek 2011-ben valamilyen intézményben vagy más családtípusban. Ha ez az arány 2013-ban sem változott lényegesen, akkor a felmérés idején becslésünk szerint az ilyen környezetben nevelkedő gyermekek száma megközelítőleg Az ő fejlődésben való lemaradásuk kockázatára nézve nincs információnk. A rendelkezésünkre álló adatforrások alapján a kutatási eredmények országos adatokra történő kivetítéséhez tehát csak a teljes magyarországi 0-6 évesek életkor és településtípus szerinti jan.1-jei megoszlását (5.12. táblázat) vehetjük alapul. (Ezzel hallgatólagosan feltételezzük, hogy egyrészt korcsoportonként és településtípusonként a családtípusok megoszlása hasonló, másrészt, hogy a fejlődésben való lemaradás gyakorisága sem tér el lényegesen az átlagpopulációétól. Ez természetesen nem feltétlenül igaz, de az elkövethető hiba a korosztály teljes gyermekpopulációjára nézve, relatíve kicsi). Az táblázat mutatja, hogy becslésünk szerint 2013-ban, Magyarországon, az adott korosztályban hány gyermeket érint a vizsgált területek (testi, a mozgás, a beszéd és az értelmi fejlődés) száma szerint a fejlődésben való lemaradás táblázat: A gyermekek fejlődésbeli lemaradásának becslése országosan a lemaradást mutató fejlődési területek száma szerint Hány területen van lemaradás Hány gyermeket érint országosan Összesen Legalább egy területen a fejlődésükben veszélyeztetett magyarországi 0-6 éves korú gyermekek száma tehát becsléseink szerint A különösen veszélyeztetett gyermekeké, akik minden téren lemaradtak a fejlődésben Kérdés, hogy miként oszlik meg ez a gyermekszám korcsoportonként, illetve településtípusonként? 96

97 5.14. táblázat: A fejlődés legalább egy területén lemaradt gyermekek becsült országos száma korcsoportonként Korcsoport (éves) Gyermekek abszolút száma <= Összesen táblázat: A gyermekek fejlődésbeli lemaradásának becslése országosan településtípus szerinti bontásban Településtípus Gyermekek abszolút száma Főváros Megyeszékhely Város Egyéb település Összesen (Az eltérés az összesen adatokban a becslés során használt százalékos értékek egy tizedes pontosságra kerekítéséből adódik.) A becslés erőssége, hogy a településtípusra és korcsoportra standardizált minta alapján történt, és a felmérés időpontjában legfrissebb (2013. jan. 1-én érvényes) KSH gyermek létszám adatokra vonatkoztatottak. A becslés gyengesége, hogy egyrészt mint minden survey típusú vizsgálat csak a válaszolók adataira támaszkodik. A nem válaszolók aránya viszonylag alacsony volt: 5,8% (60 fő). Így a válaszadás hiányából eredő hiba a következtetéseket valószínűleg nem befolyásolja jelentősen. Ezt azonban nem tudjuk ellenőrizni, illetve számszerűsíteni, mint ahogyan azt sem, hogy hány gyermek veszélyeztetett azok között a gyermekek között, akik nem családban nevelkednek. Az adott korosztályhoz tartozó magyarországi gyermekek körében a fejlődésben lemaradók becsült számát tehát csak nagyon hozzávetőleges adatnak lehet tekinteni. Valószínűleg a lemaradók tényleges száma ennél magasabb A fókuszcsoport interjúeredményei A fókuszcsoportos interjúkban elsőként arra kerestük a választ, hogy egy kisgyermek megszületése előtt tájékozódnak-e az anyák arról, hogyan fejlődik egy egészséges csecsemő, és ha igen, honnan, kiktől szerzik be ezeket az információkat. Ahogy az várható is volt, az anyák információszükséglete nagyon eltérő: egyesek minden fellelhető információt megkeresnek, mások azonban éppen csak a szükséges tanácsadásra mennek el. 97

98 Információszerzés a várandóság idején A legtöbb anya a szakértőkkel és a családi és baráti körben már tapasztalatokat szerzett emberektől tájékozódnak, néhányan Baba Klubba jártak. Azt azonban a legtöbb anya hangsúlyozta, hogy az információszerzés az első terhesség idején a legaktívabb, később ennek intenzitása már csökken. Nekem talán az első gyerek előtt volt még erre jobban időm. Akkor még az ember jobban odafigyel, a másodiknál már emlékezetből, meg az első tapasztalataiból merít. Akkor már az ember azt is jobban tudja, hogy mire kíváncsi, konkrétan mit keres. Előtte mindent gyűjt és akkor megpróbál szelektálni, és jobban megfogalmazza a kérdéseit. (budapesti szülő) A szakértők között a legtöbben a védőnői tanácsokat hallgatták meg, és követték is ezeket. A védőnők abban is tudnak segíteni az anyáknak, hogy a várandósággal kapcsolatos félelmeik is enyhüljenek, megszűnjenek. Általánosan tapasztalható azonban, hogy azokat a védőnőket tartják hitelesebbnek az anyák, akiknek már van gyermeke. Néhányan gyermekorvostól, vagy a szülésztől próbáltak információkat szerezni, általában nem túl sok sikerrel. Voltak olyan anyák, akik szülésznőhöz fordultak, a róluk kialakult kép rendkívül kedvező. A laikus tanácsadók közül az anyák és a barátnők szerepe a legmeghatározóbb, de a kismamák javaslatait is többen megfogadják. Kevés anya ugyan, de vannak, akik csak magukra hallgatnak, az ösztöneikre figyelnek. A várandóság folyamatát olyan természetességgel élik meg, hogy további részletes információkat nem tartják fontosnak beszerezni. A várandósság életem egyik legnyugodtabb és legszebb időszaka volt. Sok mindent olvastam, és szülésfelkészítő tanfolyamra jártam a védőnőhöz. Az így szerzett ismeretek nagyon megnyugtattak. A szülésfelkészítő nem volt könyv-szagú, nagyon sok hasznos, gyakorlatias tudásra tettem szert, amelyekből a mai napig merítek. (pécsi szülő) Nekem a védőnő a legnagyobb segítség, mert mindenben ki tudom kérni a véleményét, nem csak egészségügyi kérdésekben. (pécsi szülő) A házi gyermekorvosomtól kérdeznék, de ott nagyon kevés az idő, hogy adott problémán kívül másról is beszéljünk. De nem ő a hibás, hanem a rendszer, hogy egy gyerek 10 perc, ha csúszunk, akkor minden csúszik. (szombathelyi szülő) 98

99 Én keveset olvastam, mert én egy olyan családból jöttem, akik sokat segítettek, és fel sem merült bennem, hogy én ezt nem fogom tudni, nem is izgultam, inkább nagyon vártam, hogy megszülessen a kisfiam. (Pécsi lakos) Sokan nemcsak a szóbeli, de az írott információkat is keresik: szakkönyvet, újságot olvasnak, és az interneten is tájékozódnak. Ez utóbbinak azonban vegyes a megítélése, mert egyrészt rengeteg az információ és nehéz megtalálni a megalapozottakat, másrészt nagyon sok a rémhír, a szenzációt tartalmazó hír. Nekem le kellett jönnöm az internetről, mert teljesen begolyóztam majdnem, az internet káros, most már kiválogatom a hülyeségeket, amitől megijedek, és a következő vizsgálatig nagyon rossz. (Szabolcs-Szatmári falusi szülő) Az Interneten az egyik oldalon ezt írták, a másikon azt, az én gyermekem a pocakban pedig máshogy fejlődött. Emiatt úgy döntöttem, hogy a védőnőre, orvosra hallgatok. A szakember a biztos forrás. (nyíregyházi szülő) A gyermek fejlődésének nyomon követése Az anyák a gyermekük fejlődését valószínűleg minden területen nyomon követik, mégis azt tapasztaltuk, hogy leggyakrabban a testi és a mozgásfejlődést említették spontán módon. Az általános tájékozódást alapvetően a tanácsadáshoz és a védőnői látogatáshoz kötik. Ezek az alkalmak a gyermek 1 éves koráig gyakran és rendszeresen ismétlődnek, a későbbiekben csak a státuszfelméréseket említették az anyák. Meglepő módon, ezeket a vizsgálatokat az anyák véleménye szerint nem végzi el minden védőnő, sokszor csak a dokumentációk készülnek el. Az 1 év feletti gyermekek esetében, akkor van sűrűbb találkozás a védőnővel és gyermekorvossal, ha születik egy testvér. A státusz-vizsgálat szerintem nagyon fontos. Másoktól azt hallom, hogy vannak védőnők, akik nem csinálják, holott nagyon sok problémára fényt derít. Három éves kortól már mindenképpen fel kell menni a rendelőbe, ott csinálnak hallásvizsgálatot, szemvizsgálatot. Ez fontos, mert ha a védőnő ezt nem kezdeményezi, akkor szerintem egyik szülő sem rohangál szemészhez, fülészhez. Mégis ha a védőnő megvizsgálja, és talál valamit, akkor már tudjuk hogy tenni kell valamit. Kár hogy ezt a védőnők 80 %-a egyáltalán nem csinálja. (budapesti szülő) A szakértői kontrollt a gyermek fejlődése területén a legtöbb anya nagyon fontosnak tartja két ok miatt is. Egyrészt a szülők önkritikusan beismerik, hogy legtöbben tökéletesnek, hibátlannak látják gyermeküket, testi, lelki, mozgásos, beszéd, értelmi és kapcsolati fejlődésüket egyaránt. Másrészt bármely eltérést felnagyítva, eltúlozva értékelhetnek a szülők. Ekkor rendszerint a védőnő, ritkábban az orvos ad reális, megalapozott véleményt, szükség esetén útmutatást a további kezelések, fejlesztések igénybevételéhez. Részletezve az egyes területek fejlődési szakaszainak nyomon követését, azt állapíthatjuk meg, hogy a testi és mozgásfejlődés főbb jellegzetességeit az anyák tájékozottan követik. Ebben segítséget kapnak a védőnőtől, a gyermekorvostól, de további információkat találnak az internetes weboldalakon, könyvekben, szülőknek szóló újságokban is. Sokan rendszeresen vezetnek feljegyzéseket, babanaplókat, különösen az első gyerek esetében. Mi nyomon követjük, hónapról hónapra hogyan fejlődik, hány centiméter illetve hány kilogramm, illetve az internetről is töltöttem le egy táblázatot, ahová be lehet írni adatokat. 99

100 (vasvári szülő) A mozgás fejlődésében első gyermekes anyukaként a védőnő tanácsai sokat segítettek, illetve a szakorvosok véleménye, hogy rendben, megfelelően fejlődik a gyermek. (vasvári szülő) A fókuszcsoportos interjúk során jól nyomon követhető volt különösen a testi és mozgásfejlődésben, hogy a szülők többsége elismeri ugyan, hogy minden gyermek fejlődése más ütemű, mégis rendszeresen hasonlítják össze a saját és mások gyermekeit. Ennek eredménye gyakran okoz aggodalmat a szülőkben és ideje korán keresnek szakértői segítséget, készíttetnek el olyan vizsgálatokat, melyek nagy valószínűséggel nem igazolják félelmeiket. Ebben a folyamatban a védőnők jelentős szerepet játszanak, a legtöbb anya elsőként velük osztja meg problémáikat, aggodalmaikat. Az én gyermekem oxigénhiánnyal született, a védőnőm javaslatára bejelentkeztünk a.óvodába, ami egy fejlődéssel foglalkozó központ. Ide jártunk egy éven keresztül gyógytornára, szerencsére teljesen rendbe jött. (vasvári szülő) Más szülők az összes lehetséges vizsgálatra jelentkeznek, ha észlelnek problémát, ha nem. Akkor érzik magukat biztonságban, ha ezeket - a magánorvosi ellátás keretében elvégeztetik. Én a gyermekemnél kiharcoltam, hogy elmehessek agyi ultrahangra, 6 hetesen. Pesten ez már természetes, fizetős lehetőség. Hasi ultrahanga is viheted. Nem azért vittem el, mert probléma volt, hanem, hogy megtudjam, minden rendben van-e? Ezt nem nézik meg, amikor megszületik. Az ultrahang az nem veszélyes, mentes mellékhatásoktól. A kutacson keresztül, 8 hónapos korig meg tudják nézni ultrahanggal. Pesten ez már divat. (budapesti szülő) Ugyanakkor arról is kaptunk információt, hogy több szülő magára maradt a gyermekkel kapcsolatos fejlődési zavarok, elmaradások felismerésében és további információszerzésben, a kompetens szakértő megtalálásában. Az ilyen alkalmak megrendítik a szülők bizalmát és hosszabb távon visszavetik a szülő és a védőnő, a gyermekorvos kapcsolatát. A nagylányom szívbajjal született, 6 és fél hónapos volt, amikor oldalra fordult, 5 hónapos koráig csak ki volt kötve, 20 hónapos volt, amikor elindult, 13 hónaposan ült fel egyedül. Én erről a tornáról akkor még nem hallottam, én magam tornáztattam otthon, leterítettem egy nagy lepedőt, és hentergettem, hogy az izmok mozduljanak be. Szakembert nem tanácsoltak, nem jutottunk el hozzá, ez kihatott később a tanulására is. Középsős korában kerültünk gyógytornára, anyukáktól hallottam. Védőnő, orvos, óvónő nem javasolta, csak aminek én utánajártam, oda jutottunk el. (nyíregyházi szülő) Én tapasztaltam eltérést. Az én gyerekem nagy súllyal született, és igencsak lemaradt a mozgásfejlődésben a többi gyerekhez képest. Sem a gyerekorvos, sem a védőnő nem kezdeményezte, hogy vigyem el valahova megnézetni. Végül magánúton elvittem, és megerősítették az aggodalmamat, hogy le van maradva a mozgásfejlődésben, a Dévény torna 13. kezelése után lett eredmény. (szegedi szülő) 100

101 A gyermekek értelmi, érzelmi fejlődésének értékelése - a fókuszcsoportos interjúkban is igazolható módon - a szülők számára nehezebben követhető. Jóval kevesebb a tényszerű, mérhető adat, a szakértői véleményeket is nagyon eltérőeknek tartják, így nehéz meghatározni az optimális fejlődés jellemzőit. Mások gyermekeihez képest tapasztalható eltérések ezeken a területeken a szülőket még jobban megijeszti, elkeseríti, gyakran saját magukat is vádolják a lemaradásért. Miközben tudom, hogy nagy különbség lehet a gyerekek között, gyakran vannak félelmeim, hogy a gyerekem elég jól fejlődik-e. Ebben mindenképpen az orvos és a védőnő az, aki támpontot tud adni. Emellett az újságokban írtak vagy az internet is segíthet. De nyilván összehasonlítjuk a saját gyerekünket más gyerekekkel. Ezt nem szabadna, de biztos, hogy szóba kerül, hogy az enyém kirakózik, az enyém tornyot épít, az enyém keresztrejtvényt fejt, vagy ül a sarokban és nem csinál semmit, mindig hason fekszik, és autót tologat. (budapesti szülő) A másik csapda, hogy szerintem mindenki szuperanya meg szuperszülő akar lenni. Mert ez az elvárás, sajnos, mert mindenhol ezt látod. Az igazság az, hogy ezt egymással is csináljuk, mert a játszótéren ilyenekről beszélgetünk. Ezt magunk is gerjesztjük. Az embernek ezt először magában kell rendbe tenni, nem szuperanyának, hanem elég jó anyának kell lenni. Kell egy kis magabiztosság, önbizalom, hogy bízzunk magunkban. (budapesti szülő) A segítségkeresés az érzelmi és értelmi fejlődés problémáinál is a védőnőnél, gyermekorvosnál kezdődik, de a segítő szakemberek köre már jóval tágabb: gyermek szakorvosok, gyermekpszichológusok, gyógytornászok, logopédusok, kineziológusok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok. Igen, a mai napig is járunk fejlesztésre. A beszédfejlődésnél a védőnő és az orvos is megerősítette, hogy szükséges a fejlesztés, logopédust ajánlottak. Ma az értő olvasással van gond, nem tudja úgy visszamondani, mint a kortársai, most fejlesztő pedagógushoz járunk (nyíregyházi szülő) Mi gyermekpszichológus segítségét kértük tavaly, amikor megszületett a második gyermekünk. Nem lett elhanyagolva az 5 évvel idősebb gyermek sem, mégis megérezte, hogy már kevesebb idő jut rá: hisztisebb, akaratosabb lett. A kislány születésekor a nagypapát is elvesztettük, ami további törést jelentett számára. Sajnos a pszichológusi segítség ellenére úgy veszem észre, hogy nem változott a helyzet. (pécsi szülő) Ezeknek a szakembereknek, a korai fejlesztőknek, a nevelési tanácsadóknak a felkeresése azonban nem minden szülő számára egyszerűen megoldható. Ennek vannak anyagi és utazással kapcsolatos okai, de sok esetben előítéleteket, hiedelmeket, félelmeket is fel kell oldani, hogy a szülő elhatározza a szakemberhez fordulást. A nevelési tanácsadótól sokan ódzkodnak. Nekem munkám során (védőnő) van rálátásom az ő tevékenységükre is. Szerintem ők nagyon alaposan, jól fel tudják térképezni a gyerekek fejlődési problémáit, és ezek után a megfelelő szakemberhez tudják irányítani a szülőket. A szemléletmódot kellene megváltoztatni, a nevelési tanácsadó nem egyfajta revízió, hanem segítséget nyújt. (pécsi szülő) Azokról a gyerekekről, akik bölcsődébe, óvodába járnak a kisgyermekgondozók és az óvónők is adnak véleményt, tájékoztatást a szülőknek, illetve az intézményi szűrések is 101

102 jelezhetnek a szülők felé. Ezt sok szülő pozitívan értékelte, ugyanakkor mások ennek hiányáról vagy rendszertelenségéről, túlterheltségéről és ennek következtében eredménytelennek tartott megvalósulásáról számoltak be. Mi nagy segítséget kaptunk a logopédusi szakszolgálattól is. Az óvodai szűrést követően jutottunk el hozzájuk, és egy év alatt nagyon nagy eredményt tudtak elérni gyermekeinkkel, mostanra már kettővel is. (pécsi szülő) Az óvodában is van egy felmérés, egy bemenet és van egy kimenet. A mi óvodánkban évente kötelező beszámolni a szülőnek arról a fejlődésről, amit abban az évben tapasztalt. (budapesti szülő) Nálunk van fejlesztőpedagógus, pszichológus, gyógypedagógus, de utazó státuszban. Hetente két órát vannak az óvodában, így elég nehéz, amikor gyereket is lehetne hozzá irányítani. (miskolci szülő) A kisgyermekek kapcsolatainak fejlődéséről is beszámoltak a szülők. A megkérdezettek egy jelentős része elégedett ezzel a területtel saját gyermeke esetében, jóval többen említették azt, hogy mások gyermekeivel van probléma. Leggyakoribb panasz az agresszió és az ennek következtében kialakult félelem volt. Az oviban mindig figyelem, hogy alakul a kapcsolata a többi gyermekkel. Sok panasz volt ugyanis a verekedős, piszkálódó gyerekekre. Féltem attól is, hogy megváltozik az ő viselkedése is, miután megszületett a kistestvér. Szerencsére nem volt rá negatív hatása, de próbálunk arra is figyelni, hogy ne érezze magát hátrányban... (vasvári szülő) A saját gyermekeknél jellemzően a testvérszületésnél és a gyermekközösségbe kerülésnél jelent problémát a szülőknek a gyermekük kapcsolatainak elfogadása, kezelése. Kisfiam most 4 éves, viselkedésével vannak problémáink. 2,5 éves koráig egy teljesen kiegyensúlyozott, kedves, barátságos kisfiú volt. Bölcsibe került, megszületett a kistestvére, 3 hónap múlva. Borzasztó problémákat okozott a családba. Agresszív, negatív viselkedése lett. Nagyon nehéz volt, próbáltam a védőnőtől, az orvostól segítséget kérni. Ebben nagyon kevés segítséget kaptam, hogy mit hogyan tegyek. (szombathelyi szülő) Annak ellenére, hogy a fókuszcsoportos interjúkban újra és újra elhangzott, hogy a szülők számára a legjelentősebb segítséget a védőnők és a gyermekorvosok biztosítják, több esetben is beszámoltak arról, hogy a tőlük kapott tanácsok, információk ellentmondóak. Tipikusan ilyen területek a szoptatási, táplálási, fogápolási szokások, a különböző fejlődési folyamatok megítélése, a nem kötelező védőoltások alkalmazásának javaslata, a betegségek kezelésében alkalmazott gyógyszerek megválasztása. 102

103 Általában nem ugyanazt mondják. A gyerekorvosnál gyakran érzem úgy, hogy olyan dolgokat javasol, ami számára előnyt kovácsol. Például olyan gyógyszereket, termékeket javasol, amiket éppen ajánlania kell. A védőnő ezzel szemben nem gyógyszereket javasol első körben, hanem más, alternatív módszereket. A mi gyerekorvosunknak van saját szakterülete, amiről hosszasan tud beszélni, de ha például az oltásról kérdezem, akkor azt mondja, anyuka, el kell dönteni, és ad egy tájékoztatót, hogy utána olvashassak. Az én időmben a gyerekorvos beszélgetett, részletes tájékoztatást adott. Abban, amit tesz, megbízom, de külön kérdéseimmel nem szívesen fordulok hozzá... (pécsi lakos) A szülők vélekedése szerint általában a védőnőtől kaptak használhatóbb, eredményre vezető tanácsokat és ők az elérhetőbbek is számukra. Különösen így van ez a kisebb településeken, ahol gyermekorvosi rendelés csak ritkán és nehezen érhető el. Nálunk egy hónapban egyszer van gyerekorvos, falun háziorvos van, ha a gyerekorvoshoz szeretnénk elmenni, akkor be kell jönnünk a városba. Viszont a védőnőnk sokkal jobban elérhető. Talán faluhelyen működik így, de a mi védőnőnk profi, mindenre tudja a választ, mindenről lehet kérdezni, legyen az akár a homeopátia. A körzeti orvos heti háromszor rendel, három falut fog össze, de azon kívül, hogy hogy hívják a gyereket, nem sok mindent tud róla. Ő háziorvos, általános orvos, a gyereket ugyanúgy kezeli, mint a felnőttet, ugyanazt a gyógyszert adja, mint a felnőttnek, csak szirupban. Felírja a receptet, és mehetünk. (Pécs környéki falusi lakos) Három és fél éves a kislány, nem volt étvágya, sokat hányt, ekcémás bőrkiütése lett. A gyermekorvos azt mondta, hogy csak túldramatizálom a helyzetet, biztos csak sokat evett, és felírt egy hormonális kenőcsöt, amit én nem használtam. A védőnő erősített, hogy menjek tovább, mert egy anya érzi, ha nincs rendben valami. Amikor kértem beutalót a hasi ultrahangra, az orvos szerint szükségtelen lett volna. Kiderült, hogy nyelőcső refluxa, és tej- és tojásallergiája van. El is hoztam az orvostól a gyereket. (nyíregyházi szülő) A mi háziorvosunk nem kimondottan gyerekorvos, a védőnő az, aki gyerekekre specializálódott. A háziorvosunk gyakran ad antibiotikumot, annak ellenére, hogy tudja, én ellene vagyok. Ekkor megkérdezem a védőnőt, hogy mit tud ajánlani, és ő segíteni szokott más lehetőséget keresni. Faluhelyen a védőnőnek nagy szerep jut. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi szülő) 5.5. Összefoglalás A projekt hangsúlyos célja, hogy a szülők és a 0-7 éves gyermeket ellátó szakemberek mielőbb ismerjék fel a fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ennek feltétele, hogy a szülőnek is ismeretekkel kell rendelkezni a gyermek fejlődésmenetéről, a szakembereknek pedig képesnek kell lenni a fejlődési területek monitorozására a standardokban és irányelvekben lefektetett fejlődési ütem és módszerek szerint. Hazai probléma, hogy nem ismerjük e korai életszakasz vonatkozásában a szülők ismereteit a gyermek fejlődéséről, és azt sem, hogy gyermekük fejlődésének megítélését milyen tényezők befolyásolják. Számos fejlődési rizikót ismertettek már nemzetközi és hazai kutatások, mint ahogy a szülők ismereteinek, fejlődéssel kapcsolatos aggodalmainak feltárására is voltak már külföldön vizsgálatok. Az általunk megismert ilyen irányú kutatások azonban terjedelmes, s a gyermekek életkorcsoportjához igazodó kutatási eszközzel, vagy módszerkombinációval vizsgálták e kérdést, melyre nekünk e több szempontú kutatásban nem volt lehetőségünk. Ezért a szülők ismereteiről, s azok 103

104 adekvátságáról közvetett úton szereztünk információkat, oly módon, hogy fejlődési területenként kértük a szülőket gyermekük fejlettségének megítélésére, s e kérdéseket összevetettük a védőnői kérdőív azonos kérdéseinek az adataival a mintában szereplő gyermekekre vonatkozóan. Az első fontos eredménye e fejezetnek annak igazolása, hogy a szülők elsődlegesen és legnagyobb arányban a védőnőtől szerzik ismereteiket a gyermek fejlődésével kapcsolatban. Minden más információforrás (gyermekorvos, más szakember, családtagok, tömegkommunikáció) elmarad ez mögött, s azokban az esetekben, amikor egyetlen ismeretforrást jelölt meg a szülő, az szinte minden esetben a védőnő. A gyermeki fejlődés szülői és védőnői megítélése alapján az alábbi megállapítások fogalmazhatók meg. A szülő a gyermekét általában kortársaihoz viszonyítva inkább fejlettebbnek tartja, mint a védőnő. Értelmezhető ez úgy is, hogy kevésbé veszi észre valamely területen a gyermek lemaradását. Ugyanakkor úgy véli, hogy véleménye megegyezik a védőnőével (feltéve, ha ismeri azt). A szülők kb. 5 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem tudja, mi a védőnő véleménye az adott kérdésben. Ennél némileg kevesebben vannak azok, akik nem ismerik az orvos megítélését sem. A szülői megítélések szórása nagyobb, mint a védőnőké, szélsőségesebbek a megítélések a fejlettebbek és lemaradók arányának a tekintetében. A gyermekek kb. 16 %-a a védőnői (hiányzó védőnői megítélés esetén szülői) megítélés alapján valamely területen kortársaihoz viszonyítva lemaradt a fejlődésben. A fejlődésben való lemaradás gyakorisága a beszéd és értelmi fejlődésben a többváltozós elemzések alapján a gyermek életkorával nő, azaz az olló nyílik, továbbá ezen a két fejlődési területen mutatkozik a legnagyobb eltérés a szülő és védőnő megítélése között, s a szülő e két területen van legkevésbé pontosan tisztában a szakemberek véleményével. E kvantitatív eredményeket a kvalitatív eredmények is megerősítik. A fókuszcsoportos beszélgetések során a szülők leggyakrabban a testi- és a mozgásfejlődés követésével kapcsolatban tettek említést. Az értelmi, érzelmi fejlődés megítélésében nagyobb bizonytalanságról, a kortársakhoz való intenzívebb viszonyításról, és az eltérések felmerülése esetén erős aggodalomról számoltak be. A különböző fejlődési területek nyomon követésében a legnagyobb jelentőséget egy éves kor alatt a tanácsadásoknak és védőnői látogatásoknak, míg egy éves kor fölött a státuszvizsgálatoknak tulajdonítanak. A szülői és a védőnői megítélések statisztikai elemzése során olyan logikus kérdések vetődtek fel, melyekre vonatkozóan igyekeztünk válaszalternatívákat, és következtetéseket is megfogalmazni. 1. Mi lehet az oka annak, hogy a szülők/gondviselők különösen, de a védőnők is szinte minden területen a kortársakhoz viszonyítva több gyermeket ítélnek fejlettebbnek, mint a fejlődésben kissé lemaradónak? Több oka is lehet ennek (kombinálva az alábbi lehetőségeket): a) Valóban jóval több a felgyorsult fejlődésű gyermek. b) A vonatkoztatási rendszer nincs egyértelműen definiálva. c) Az egyes kérdésekre adható válaszlehetőségek nem kimerítők. 2. Mit jelent a hasonló korúakhoz viszonyítva? A hasonló korúak populációja egy idealizált, egészséges, elvárható fejlődésű gyermekpopulációt jelent? Vagy egy képzeletbeli átlagot, amely az összes gyerek átlaga (fejlettebbeket és kevésbé fejletteket is beleértve)? 3. Mit jelent a kissé lemaradt? Csak a ténylegesen kissé lemaradtakat jelenti, vagy tartalmazza a nagyon lemaradtakat is? Az első esetben a nagyon lemaradt válaszlehetőség nem szerepel. Ha azt feltételezzük, hogy a vonatkoztatás alapja (hasonló korúak) egy idealizált egészséges, elvárható fejlődésű gyermekpopuláció (úgy gondoljuk, hogy a szülők esetében ez a legvalószínűbb) és feltételezzük, hogy a kissé lemaradt nem csak a kissé, hanem a nagyon lemaradtakat is jelenti, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai gyermekek között több a fejlettebb, mint a lemaradó. Felvetődik azonban a kérdés, hogy 104

105 vajon ez a gyermek későbbi például iskolai fejlődése szempontjából rizikó vagy protektív tényező? 4. Mi lehet az oka annak, hogy a szülők pozitívabban ítélik meg a gyermek fejlettségét, mint a védőnők? Ennek is több oka lehet az előbbiekben vázolt problémákon túl: a) A szülő elfogult gyermeke megítélésében és nem tud objektív véleményt alkotni. b) A szülő és a védőnő vonatkoztatási rendszere eltér egymástól. c) A szülő és a védőnő másképp értelmezi a kissé lemaradt a fejlődésben választ. A fentiekből körvonalazódnak részben irányelv fejlesztési, részben szakmairányítási, részben pedig szakmai feladatok is. A fejlődést mérő szűrőteszteknek a hazai gyermekpopulációra vonatkozóan validáltnak kell lenni. A szülő kezébe kell adni az egzakt és érthető vonatkoztatási rendszert korcsoportonként, a fejlődés különböző területeire vonatkozóan (lásd.: szakirodalom, pl.: Ireton, H.: Child Development Chart). A védőnő a látogatásai alkalmával kérdezze meg a szülőt, hogy ő milyennek ítéli a gyermeke fejlettségét, de a kérdésekben egyértelműen és kimerítően kell definiálni a válaszlehetőségeket, s végül a szülő véleményére is reagálnia kell. Fel kell hívni a szülő figyelmét arra, hogy időnként vesse össze gyermeke fejlődését a vonatkoztatási rendszerrel, s ha eltérést lát, jelezze azt a gyermeket ellátó szakembereknek. A védőnők körében meghatározott időnként (akár fejlődéssel kapcsolatos témájú továbbképzésekhez kapcsolódóan) szükségesnek látszik értékelni azt, hogy ismereteik a gyermek fejlődésének nyomon követéséről és az elakadások szűréséről az aktuális szakmai irányelvek és szűrőmódszerek szerint mennyire érvényesek. A tesztek eredményei alapján mérni lehetne az esetleges hiányokat. A kortársakhoz viszonyított átlagos -tól eltérő fejlődést befolyásoló tényezők közül a legjelentősebbek a többváltozós elemzések alapján a következők voltak: a gyermek életkorcsoportja, a szülő/gondviselő anyagi helyzete, etnikai hovatartozása, nevelési attitűdje és az anya iskolai végzettsége. Fontos eredménye a kutatásnak annak felismerése, hogy a gyermek fejlődésbeli lemaradását olyan külső tényező is befolyásolja, mint a gyermek fejlődéséről adott tájékoztatás szülő számára megfelelő volta. Például, a szülő szerint nem megfelelő védőnői tájékoztatás 3,3-szorosára növeli (CI 95%: 1,2-9,3) a testi fejlődésben való lemaradás esélyét. Továbbá vizsgálatunkból az is kiderült, hogy az egészségügyi alapellátás szereplői a gyermek szomatikus és mozgásfejlődésére vonatkozóan inkább adnak tájékoztatást a szülőnek/gondviselőnek, mint a gyermek verbális, kognitív és szociális fejlődésére vonatkozóan. A fókuszcsoportos interjúk eredményei is ehhez hasonlóak. A szülők a társas fejlődés vonatkozásában saját gyermekeikhez képest inkább más gyerekekkel kapcsolatban észrevételeznek problémákat, melyek közül a leggyakoribb az agresszió. Azt is elmondták, hogy testvérféltékenység, közösségbe kerülés, vagy más nevelési probléma esetén kevés segítséget kapnak a szakemberektől. Pedig a kvantitatív kutatás egyik új és fontos eredménye, hogy a kevésbé korlátozó nevelői magatartás képes kompenzálni más rizikótényezők hatását. Így az anyagi nehézséggel küzdők körében a kevésbé korlátozó nevelési attitűddel rendelkező szülők gyermekei közül szignifikánsan kevesebben maradnak le a fejlődésben, mint a korlátozó szülők gyermekei köréből. Összefoglalóan elmondható, hogy a kutatás gyermeki fejlődésre fókuszáló fejezete számos olyan összefüggést tárt fel, amely a szakemberek graduális és posztgraduális képzéseiben, továbbképzéseiben hasznosítható. Továbbá olyan adatokat tartalmaz, melyek indikátorok kialakítására alkalmasak lehetnek a szakemberek tájékoztatásának, időszervezésének és kapcsolattartásának a gyermeki fejlődés rizikótényezőjeként való meghatározása szempontjából. 105

106 Irodalomjegyzék: 5. fejezet Ágfalvy, R. (2005) A gyermek fejlődésének követése és egészségi állapotának vizsgálata. In: Iskola-egészségügy. (szerk.: Aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermekegészségügyi Intézet. Budapest, Pintér, A. (szerk.) (2004) Útmutató és táblázatok a gyermekkori tápláltság megítéléséhez. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 3. sz. Módszertani levele.. Budapest. 4 Joubert, K. et al, : (2009) A magyar fiúk és leányok testmagasságának/testhosszúságának, testtömegének, növekedési ütemének, testtömeg-inexének (BMI) referencia-percentilisei, és a másodlagos nemi jellegek referencia-percentiliseinek életkori határértékei In: Oláh Éva (szerk.): Gyermekgyógyászati kézikönyv Diagnosztikai és terápiás útmutató gyakorló gyermekgyógyászoknak II ; és o. (2009) 5 Büki, Gy. et al (2004).: A pszichomotoros fejlődés zavarainak felismerése és ellátása az alapellátás gyakorlatában. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2. sz. Módszertani levele.. Budapest. 6 Mester, E. (2005): Az alapellátás feladatai a látászavarok felismerésében. In: Iskolaegészségügy. (szerk.: Aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermekegészségügyi Intézet. Budapest Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve: A 0-18 éves életkorú gyermekek látásfejlődésének követése, a kancsalság és a fénytörési hibák felismeréséről. Szűrővizsgálati irányelvek védőnők és gyermekorvosok számára Tamás, L. (2005) A hallászavarok felismerése, szűrése és kezelése. In: Iskolaegészségügy. (szerk.: Aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermek egészségügyi Intézet. Budapest Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve: A 0-18 éves gyermekek teljeskörű, életkorhoz kötött hallásszűréséről Bordás, G. (2010.): Korai fejlesztés Magyarországon és Új-Zélandon - fogalomzavar szakemberek és szülők fejében Czeizel, B. (2009) A kora gyermekkori intervenció múltja, jelene és remélt jövője. Fejlesztő Pedagógia. 3: Colson, E.R., Dworkin, P.H. (1998): Kisdedkori fejlődés. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (3), 2-7, 13 Sturner R.A., Howard B.J.: Kisgyermekkori fejlődés 1. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (4), 2-16, Sameroff A. J, et al: (1993) Stability of intelligence from preschcool to adolescence: The influence of social and family risk factors. Child Development. 64: Sameroff, A. J (2005): The Science of Infancy: Academic, Social, and Political Agendas. Infancy. 7: Seifer, R(2001) Socioeconomic status, multiple risk, and development of intelligence. In: Sternberg R. J, Grigorenko E. L:Environmental effects on cognitiv abilities. Lawrence Erlbaum Associates György, I. M (1984): A HOME-leltár hazai alkalmazásának tapasztalatai. Módszer a családi környezet hatásának mérésére. Pszichológia. 4: Kalmár, M. (2007) Az intelligencia alakulásának előrejelezhetősége és váratlan fordulatai. Rizikómentesen született, valamint koraszülött gyerekek követésének tanulságai. ELTE, Eötvös Kiadó. 19 Ribiczey, N. (2010) Környezeti hatások és intellektuális fejlődés Különböző megközelítések a környezet releváns aspektusainak megragadására. Gyógypedagógiai Szemle

107 20 Ireton, H. (1997) Child Development Review (CDR): 18 months kindergarten 21 Glascoe, F. P. PhD: Parents' Evaluation of Developmental Status: How Well Do Parents' Concerns Identify Children With Behavioral and Emotional Problems?; Clinical Pediatrics, March 2003 vol. 42 no Doig K. B., et al. (szerk.): The Child Development Inventory: A developmental outcome measure for follow-up of the high-risk infant; The Journal of Pediatrics, Volume 135, Issue 3, September 1999, Pages Anghelescu, C. Iliescu, M. (2007): KNOWLEDGE, ATTITUDES AND PRACTICES ON PARENTING IN ROMANIA; Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a României; Buzau : Alpha MDN, Bucharest, Simon, A. E. et al. (2013) Socioeconomic disadvantage and developmental delay among US children aged 18 months to 5 years; Journal of Epidemiology & Community Health 2013; 67:

108 6. A 0-7 ÉVES GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK GYERMEKEIKET ÉRŐ BALESETEKKEL KAPCSOLATOS VISZONYA A TÁMOP Koragyermekkori (0-7 év) kiemelt projekt keretében vizsgálatra került a gyermeket nevelő szülők gyermekeiket érő balesetekkel kapcsolatos viszonyának megítélése. Valamennyi szülő találkozik gyermeke nevelése során kisebb-nagyobb elsősegélyt igénylő helyzetekkel. A gyermekkor ezen időszaka a legkiemeltebb a gyermek testi (mozgás), érzelmi, értelmi és szociális komplex fejlődése szempontjából. A szülők gondoskodásra és a gyermek balesetektől való óvására, a baleset-prevencióra való felkészítés külön is figyelmet kell, hogy kapjon a gyermek alapellátási szolgálat szereplőinek tevékenysége során. A koragyermekkorban a gyermek saját testének és környezetének feltérképezése során óhatatlanul előfordulhatnak a nem várt környezetből adódó veszélyhelyzetek, melyek a koragyermekkor kezdeti szakaszában javarészében az otthonban/háztartásban fordulnak elő, míg később már egyre inkább a közterületeken (közlekedésben, óvodában, iskolában, közösségi programokhoz kapcsolódóan) válnak meghatározóvá. A kezdeti helyzetváltoztatási és később a helyváltoztatási mozgások, forgások már önmagában a nem megfelelően kialakított pelenkázó asztalon, ágyon komoly veszélyt hordoznak magukban. A tactilis ingerek jelentőségének fokozódásával a csecsemőkre és kisdedekre újabb veszélyek leselkednek, hisz a környezetükben található tárgyakat megtapogatják, szájukba veszik. A környezet megismerésének ezen újabb lehetőségei a mérgezések és a félrenyelés, fulladás kockázatát hordozzák magukban. A mászás, az állás és a járás kialakulásával megnövekszik az esések és ennek következtében a mechanikai sérülések kockázata, melynek egyik következménye a különféle sebzések kialakulása, a zúzódások megjelenése és súlyosabb formában esések, elesések hatására a törések kialakulása. A törések a testen több helyen alakulhatnak ki, jól lehet a leggyakrabban a végtagokat érintik. A mászás során szerzett sérülések különös figyelmet igényelnek, hisz ilyen esetekben nem egyszer a felállási kísérlet részeként a gyermek megkapaszkodni igyekszik a környezetében, ami eredményezheti bizonyos tárgyak zuhanását és magára rántását. Ebben a korszakban is előfordulhat a figyelem nélkül hagyott gyermek esetében a fürdőszobában és a konyhában a forró víz és más folyadék által okozott égési sérülés is. A gyermekkori balesetek előfordulását elősegíti az a tény is, hogy ebben az időszakban a gyermekek veszélyérzete és veszélyhelyzet felismerő képessége még nem alakul ki, nem számolnak tetteik következményeivel és egészségi kockázataival sem. A kisdedek mindennapjait jelentősen meghatározza a játék, amibe gyakran belefeledkeznek. Akár olyannyira is elmélyülnek benne, hogy nem érzékelik a környezetükben kialakult veszélyforrásokat, vagy magában a játékban rejlő veszélyeket. Az első észlelők és beavatkozók azokban az estekben, amikor a legfiatalabb korosztállyal baleset történik a szülők szoktak lenni, elsősorban az anya szerepe a meghatározó. Ez érthető is, hiszen a legtöbb időt ebben a korban ő tölti el a gyermek közvetlen közelében, és képes felismerni a gyermekére leselkedő egészségkárosító helyzeteket. 1 Conrad és Beattie vizsgálata nyomán kiderült, hogy a lakosság felkészültsége a gyermek elsősegélyt igénylő helyzetek kezelésében messze elmaradt a várakozásoktól az Egyesült Királyságban 1996-ban, hisz a megkérdezettek mindössze 13%-a érezte magát felkészültnek a gyermekellátásban. 2 A gyermekkori sérülések (0-19) világszerte és Európában a vezető halálokok között szerepelnek, évente 3,1 halálesetet okozva gyermekre vetítve. A legveszélyeztetettebb korosztály ebben a tekintetben a 0-4 éves korcsoport, akik között a a halált okozó sérülések éves incidenciája 2, főre A 0-4 éves korosztály balesetei helyszínüket tekintve az otthonokban háztartási balesetek részeként fordulnak elő a leggyakrabban világszerte. 6 Ezek alapján érdemes megvizsgálni, hogy a szülők elsősegély-nyújtási felkészültsége és segítségnyújtási hajlandósága milyen mértéket ér el hazánkban és erre miként reagálnak a szülők, akár mintát is szolgáltatva majd gyermekeiknek a segítségnyújtás területén

109 A jelen TAMOP vizsgálatban valamennyi szülő megkérdezésre került. A megkérdezettek közül ebben a kérdéskörben 969-en adtak értékelhető választ. A válaszadók közel kétharmadának nem kellett még egyetlen okból sem elsősegélyt nyújtania (619 fő; 63,9%), míg, akik elsősegélynyújtásra kényszerültek évente egy-két alkalommal már segítségére voltak gyermeküknek egészségkárosodása alkalmával (286 fő, 29,5%). (6.1. melléklet) A fiúk és a lányok közel azonos arányú gyakorisággal szorultak illetve nem szorultak évente elsősegélyre. A gyermekek neme szerint azonos arányban sérültek és veszélyeztettek a balesetek tekintetében a szülők véleménye szerint. (6.2. melléklet) Az egészségkárosodások típusainak mintázata életkoronként eltérő lehet, azonban a vizsgált korosztályban a leggyakoribb mintázatokat áttekintve megállapítható volt, hogy a leggyakoribb segítségre okot adó helyzetek a sebzés (24,6%), rovarcsípés (17,6%), vérzés (15,8%) és ezen felül számottevő gyakoriságot ért el a félrenyelés-fulladás (5,6%), égés (2,5%) és általános rosszullét. A segítséget nyújtó válaszadók elenyésző számban (kevesebb, mint 1%) avatkoztak be gyermekeik esetében görcsölés, napszúrás, ízületi sérülés, eszméletvesztés, törés, mérgezés esetén. (6.3. melléklet) A szerteágazó balesetei mechanizmusok közül az esés és leesés következett be a leggyakrabban (79,4%), melyet a valaminek történő nekiütközés (18 %) és az étkezéshez kapcsolódó problémák követtek. A fürdőzés (5,2%) és a forrázás (2,9%) ugyancsak előfordultak elsősegélyt szükségessé tevő helyzetként. (6.4. melléklet) A balesetek helyszíne a hazai 0-7 éves korosztályban is követi a nemzetközi és hazai előfordulási helyzetek gyakoriságát a válaszadó szülők szerint: háztartás (78,8%), közlekedés (18%), sport és kirándulás (14,5), óvoda és iskolai foglalkozások (5,2%) és játszótér (2,9%). A szülők elsősegély-nyújtási felkészültsége, saját bevallásuk szerint, gyermekük egészségi problémája kapcsán többnyire bíztatónak mondható, hisz egyszerűbb esetekben 70,8%-uk tudna segíteni, 23,5%-uk magabiztosan bármikor tenné ezt. Megállapítható azonban, hogy 5%-uk egyáltalán nem vállalkozna gyermeke rosszulléte vagy balesete esetén beavatkozásra, mivel nem érzi magát egyáltalán felkészültnek ehhez. Ehhez kapcsolódik az a szerencsés helyzet, hogy az orvos-egészségtudományi végzettséggel rendelkező szülők többsége elsősegély-nyújtási tudását sokkal biztosabbnak érzi, mint azok, akik nem folytattak egészségügyi tanulmányokat (p=0,0). (6.5. melléklet) Annak ellenére, hogy a szülők nagy része úgy érzi, csak egyszerűbb esetekben tud elsősegélyt nyújtani gyermekének, a másokon való segítségnyújtás szemléletének elsajátítását a szülők többsége fontosnak tartja (96,2%). A segítségnyújtói attitűd korai kialakítása és megfelelő szakmai tényszerű tartalommal történő párosítása szerencsés lenne, ha már a családban elkezdődhetne, hisz az elsődleges szocializációs közeg erre a legmegfelelőbb. Ha vizsgált nevelési stílusokat (korlátozó vs. gondoskodó) vetjük össze a balesetek előfordulási gyakoriságával, nem figyelhető meg szignifikáns különbség. (6. táblázat) Vagyis úgy tűnik, hogy a szülő nevelői stílusától függetlenül következhetnek be a balesetek és egészségkárosodások a vizsgált korcsoportban. Összegzés A vizsgálat ebben a témakörben kapott eredményei is rávilágítanak arra, hogy a szülők körében fontos a szakszerű elsősegély-nyújtási ismeretek terjesztése, melyben az egészségügyi alapellátásnak szerepe van. Az általános segítségnyújtási teendőkön túl ki kell térni az elsősegély keretében a balesetek megelőzési lehetőségeire az egyes életkori szakaszokban. Továbbá a gyermek speciális igényeire vonatkozó ismereteket is át kell adni,, előtérbe helyezve a gyakori baleseti helyszíneket és sérülés típusokat. A szülőkben fontos erősíteni a gyors segítés lehetőségét és szükségességét, erősítve a segítségnyújtói mentalitást, ami példaként is szolgál egyben a gyermekek számára

110 Irodalomjegyzék: 6. fejezet 1 Erkal, S. (2010) Identification of the number of home accidents per year involving children in the 0 6 age group and the measures taken by mothers to prevent home accidents. The Turkish Journal of Pediatrics, 52: Conrad, R.P, Beattie TF (1996) Knowledge of pediatric first aid in the general population Accident and Emergency Nursing, 4;2: Vincenten, J.A et al. (2005) Parents' perceptions, attitudes and behaviours towards child safety: a study in 14 European countries. International Journal of Injury Control and Safety Promotion. 12;3: Hardeman, V.E et al., (2011) The burden of childhood injuries and evidence based strategies developed using the injury surveillance system in Pasto, Colombia. Injury Prevention 17 (1),i38 i44. 5 Gulliver, P. et al. (2005) The epidemiology of home injuries to children under five years in New Zealand Australian and New Zealand Journal of Public Health, 29;1: Pál, G, Zentai, É. Gyermekbalesetek Magyarországon. Kereskedelmi Sajtóügynökség, Wei, Y.L, et al. (2013) Self-efficacy of first aid for home accidents among parents with 0- to 4-year-old children at a metropolitan community health center in Taiwan. Accident Analyses and Prevention. 52: Bényi, M. (2005) Balesetmegelőzés mint környezetegészségügyi tevékenység. Egészségtudomány, 49: Betlehem, J. (szerk) (2013) Elsődleges teendők sürgős esetekben elsősegélynyújtás. Medicina,

111 7. RIZIKÓ- ÉS PROTEKTÍV TÉNYEZŐK A CSALÁDBAN A FÓKUSZCSOPORTOK TAPASZTALATAI, A SZOCIO-ÖKÖNÓMIAI STÁTUSZ, VALAMINT A NEVELÉSI ATTITŰD ALAPJÁN 7.1. Problémafelvetés - A családban jelenlévő rizikó- és protektív tényezők feltárásának szükséglete és problematikája Széles körben elfogadott, hogy a gyermek fejlődésében a családnak, mint elsődleges szocializációs ágensnek kiemelt szerepe van. Számos vizsgálat azonosította a gyermek környezetében lévő azon változókat, melyek segítik, vagy éppen gátolják az optimális fejlődést, beleértve a személyiség egészét és a kognitív fejlődést. Az 1965 előtti vizsgálatok elsődlegesen a család szocioökonómiai státuszát nevezték meg, mint a kognitív fejlődésért felelős környezeti hatást. A 60-as évek vége felé kezdett elterjedni az a gyakorlat, hogy a környezeti sajátosságok felméréséhez olyan interjút állítottak össze, mely kitér azokra a környezeti sajátosságokra, amelyek a gyermek fejlődésében jelentős szereppel bírnak. A vizsgálatok tárgyává vált a gyermekkel való foglalkozás mikéntje, a játéktárgyak és élmények, illetve a fejlődést elősegítő lehetőségek biztosítása. A leggyakrabban alkalmazott kutatási eszköz a HOME-leltár (Home Observation for the Measurement of the Environment) lett, melyet máig széles körben alkalmaznak a megfigyelés és az interjú technikájának ötvözésével a fejlődéssel összefüggő kutatásokban. 1 A környezet és a fejlődés kapcsolatát más aspektusból közelítette meg Sameroff (1993), amikor munkatársaival a Rochester Longitudinális Kutatásban egy többszörös rizikó indexet alkalmazott. Ez a rizikó index 10 dimenzió mentén ragadja meg azt, hogy mennyire optimális, avagy éppen negatív hatásokkal bír a gyermek környezete. Az általuk azonosított 10 dimenzió a következő: kisebbségi csoporthoz tartozás, a családfő foglalkoztatottsága, az anya legmagasabb iskolai végzettsége, családnagyság, az apa hiánya, stresszteli életesemények, nevelői attitűdök és a fejlődésről való ismeret, tudás, anyai szorongás, anyai mentális egészség, valamint a szülő-gyermek interakció. 2 Kutatási eszközünk elkészítése során ezen dimenziók figyelembe vételével állítottuk össze a szülőknek szánt kérdéssort Célok, kutatási kérdések A kérdőíves vizsgálat célja a rizikó-és protektív tényezők feltárása kapcsán A családban jelenlévő rizikó és protektív tényezők feltárása során elsődleges célunk volt annak megállapítása, hogy az általunk vizsgált családokban milyen mértékben vannak jelen a Sameroff által nevesített rizikó faktorok, továbbá célunk volt ezen faktorok együttes előfordulási gyakoriságát megismerni. A kutatás kvantitatív, keresztmetszeti jellege miatt nem tértünk ki mind a 10 dimenzió vizsgálatára. A szocioökonómiai státusz feltérképezéséhez rákérdeztünk a családszerkezetre, a szülők legmagasabb iskolai végzettségére, foglalkozás-szerkezetben elfoglalt helyükre valamint etnikai hovatartozásukra. A nevelési stílus vizsgálatára a korábbiakban ismertetett CRPR kérdőív rövidített változatát alkalmaztuk. A fejlődésről való ismeret megítéléséhez összevetettük a szülő és a védőnő által észlelt gyermeki fejlődést, s azonosítottuk azokat, akik a szakembertől eltérően ítélik meg gyermekük fejlődésmenetét. Nem 111

112 gyűjtöttünk adatokat a stresszteli életeseményekről, az anyai szorongásról, az anyai mentális egészségről, valamint a szülő-gyermek interakcióról. Így a Sameroff által alkalmazott rizikó index alapján csak részlegesen tudunk megállapításokat tenni a 0-7 éves gyermeket nevelő családokra vonatkozóan A statisztikai elemzés módszerei A rizikó indexben nevesített változók elemzése során a leíró statisztikai próbák elvégzését követően a változók közötti szorosabb összefüggések feltárásához matematikai statisztikai próbákat alkalmaztunk. A korábbi fejezetekben ismertetett összefüggésekre e tanulmányban csupán utalást teszünk, azokat ismételten nem mutatjuk be. Az eddig nem vizsgált változók közötti összefüggések feltárására matematikai statisztikai próbákat, korreláció számítást, χ 2 próbát használtunk. A relevánsnak tűnő változók hatásait többváltozós elemzéssel igazoltuk. Szignifikánsnak minden esetben a p 0,05 értéket tekintettük A rizikó és protektív tényezők vizsgálata a fókuszcsoportos interjúkban A kutatás ezen témaköre is részét képezte a fókuszcsoportos interjúknak, az alábbi kérdéscsoportok felhasználásával: 1. Mit jelent a gyermek biztonsága a családban? Melyek azok a tényezők, amik veszélyeztetik a kisgyermek biztonságát? 2. Vannak-e olyan tényezők, amelyek a gyermek testi épségét, fejlődését veszélyeztetik? Hogyan lehet megelőzni ezeket a veszélyeztető tényezőket? 3. Vannak-e olyan tényezők, amelyek a gyermek lelki egészségét, fejlődését veszélyeztetik? Hogyan lehet megelőzni ezeket a veszélyeztető tényezőket? 4. Vannak-e olyan tényezők, amelyek a gyermek értelmi fejlődését veszélyeztetik? Hogyan lehet megelőzni ezeket a veszélyeztető tényezőket? 7.3. Eredmények A kérdőíves vizsgálat eredményei A szocio-ökonómiai státusz, mint rizikó, illetve protektív faktor Az 1900-as évek elején már Binet is rámutatott a szociális környezet gyermeki intelligenciát befolyásoló hatására, azonban az összefüggés igazolásához szükséges volt olyan mutatók és mérőeszközök alkalmazása, melyek a környezetnek a fejlődés szempontjából fontos aspektusait kellő megbízhatósággal ragadják meg. A család szocioökonómiai státuszának feltérképezése a szociális háttér megismerését szolgálja, mely a fejlődési kimenetel erőteljes előrejelzője. Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel a SES egy statikus mutató, így nem képes a környezet dinamikus változásainak megragadására. A szülők társadalmi státusza több közvetítő változón keresztül fejti ki hatását a gyermek fejlődésére. Számos kutatás mutatott rá, hogy az alacsonyabb 112

113 társadalmi státusz kevésbé optimális szülő-gyermek interakciót eredményez. Az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők nem minden esetben reagálnak adekvátan csecsemőik jelzéseire, kevésbé válasz-készek, mint a magasabb társadalmi státuszú szülők. Különösen előnyös helyzetben vannak a magasan iskolázott anyák gyermekei, ahol az anyai válaszkészség lényegesen nagyobb. Vizsgálatunk során a Sameroff által nevesített dimenziókon belül a szocio-ökonómiai státusz vonatkozásában a családnagyságra, az anya legmagasabb iskolai végzettségére (7.1. melléklet), a szülők nemzetiségi hovatartozására, az apa foglalkozásszerkezetben elfoglalt helyére kérdeztünk rá ábra: Az anya legmagasabb iskolai végzettsége (n=980) A vizsgálatba bevont anyák 32%-a nem rendelkezik érettségivel, ami Field (1980) kutatásai alapján előre vetíti az anya és csecsemője közötti kevésbé aktív interakciót. 113

114 7.2. ábra: Az apa foglalkozásszerkezetben elfoglalt helye (n=930) A vizsgált családokban az apák nagy része dolgozik, mindössze a minta 11%-a munkanélküli, illetve szociális segélyezett (7.2. melléklet). Sameroff az apa munkanélküliségét rizikónak minősítette a gyermek fejlődése szempontjából ábra: Nemzetiségi hovatartozás (n=980) Vizsgálatunkban a nemzetiségi hovatartozás megítéléséhez a Népszámlálással egyező módon fogalmaztuk meg kérdéseinket. Ennek megfelelően az első- és/vagy másodsorban magát cigánynak vallók a mintában 12%-ban vannak jelen (7.3. melléklet). A kisebbségi csoporthoz tartozás az index alapján a gyermek fejlődése szempontjából rizikó tényezőnek minősül. Sameroff eredményei alapján a 7 vagy annál több rizikóval rendelkező családok gyermekeinek intelligencia szintje lényegesen alacsonyabb (átlagosan 30 ponttal) a rizikómentes családokban élő gyermekek intelligencia szintjénél. A rizikóindexben a gyermek viselkedése egyáltalán nem szerepelt, tehát a gyermek vizsgálata nélkül képesek az intelligenciában megmutatkozó eltéréseket bejósolni. Ezért tartottuk fontosnak jelen vizsgálatunkban azt, hogy megnézzük, mennyire jellemző, hogy ezek a rizikótényezők együttesen fordulnak elő. Sammeroff a többszörös rizikó index kialakítása során a középiskolát el nem végző anyákat a gyermek fejlődése szempontjából rizikócsoportba sorolta. Ezért az általunk korábban kialakított 3 kategória mentén melyben az anyákat legmagasabb iskolai végzettségük alapján a legfeljebb 8 osztályt végzettek, középfokú végzettséggel, valamint diplomával rendelkezők csoportjába soroltuk történő elemzés relevánsnak bizonyult. A megkérdezett cigány családok körében igen magas a legfeljebb 8 általánost végzett anyák aránya, így ezekben a családokban a gyermek a fejlődés szempontjából hátrányban van a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák gyermekeihez képest (7.4. melléklet). Az iskolai végzettség szempontjából a cigány és a magyar anyák között szignifikáns különbség mutatkozik (p<0,05). 114

115 7.4. ábra: Az anya legmagasabb iskolai végzettsége és a nemzetiségi hovatartozás összefüggései (n=980) Az apa munkanélküli státusza szintén kockázati tényezőnek minősül a gyermek fejlődése szempontjából. Az apa foglalkozás-szerkezetben elfoglalt helyét feltáró eredetileg öt attribútumot háromra csökkentettük, így a munkával rendelkezők csoportja mellett kialakítottuk a gyermekgondozási ellátásban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülők, illetve a munkanélküli/szociális segélyezettek csoportját. A cigány családok körében igen magas a munkanélküli/szociális ellátásban részesülő apák aránya. A munkavégzés szempontjából a cigány és a magyar apák közötti különbség szignifikáns (7.5. ábra, 7.5. melléklet) ábra: Az apa foglalkozásszerkezetben elfoglalt helye és a nemzetiségi hovatartozás összefüggései (n=930) Az apa hiányát Sameroff kutatásai alapján szintén a rizikó indexek csoportjába sorolta. Az általunk vizsgált családok vonatkozásában 108 esetben (11%) nem jelölték az 115

116 anyák az apát, mint a gyermek nevelésében részt vevő személyt (7.6. melléklet). Az összefüggés-vizsgálatok azt mutatják, hogy inkább jellemző az apa távolmaradása a cigány családokban (7.7. melléklet), a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező anyák családjában (7.8. melléklet), valamint a munkanélküli, szociális segélyezett apák körében (7.9. melléklet). Az eltérések a felsorolt esetekben szignifikánsak. Az eltartottak magas száma közismerten megnehezíti a családok anyagi helyzetét, életkörülményeit. A kutatásba bevont családokban az átlagos gyermekszám 1,95 (7.10. melléklet), mely eltéréseket mutat a szocio-demográfiai jellemzők alapján. Míg a cigány családokban 2,57 az átlagos gyermekszám (7.11. melléklet), a magyar családokban ugyanez 1,87 (7.12. melléklet). Az anya legmagasabb iskolai végzettsége szintén befolyásolja a gyermekszámot, mégpedig úgy, hogy a legalacsonyabb (legfeljebb 8 osztály) iskolai végzettséggel rendelkező anyák esetén legmagasabb az átlagos gyermekszám (2,56), míg ugyanez az érettségire épülő szakképzéssel rendelkezők és az egyetemet végzettek körében a legalacsonyabbnak bizonyult (1,74) (7.13. melléklet). Az apák vonatkozásában a munkanélküli, szociális segélyezett és a nyugdíjszerű ellátásban részesülők több gyermeket nevelnek, mint a munkahellyel rendelkező apák (7.14. melléklet) A nevelési stílus, mint rizikó, illetve protektív faktor Mivel a nevelési stílus, nevelői attitűd vizsgálata során a kutatók elsősorban annak személyiségfejlődésre gyakorolt hatását vizsgálták, így a szülők nevelési gyakorlatának hosszabb távú következményeiről meglehetősen sok információ van a birtokunkban. A szülői bánásmód a gyermeki személyiségfejlődésben pozitív és negatív irányba ható folyamatokat egyaránt indukálhat. A hazai és külföldi kutatások (Bandura 1969; Frank 1965; Heilbrun 1973; György 1965; Andorka és Buda 1972) hasonló eredményre jutottak a serdülő-, ifjú- és felnőttkori deviáns magatartás és a szülő-gyermek kapcsolat összefüggéseinek vizsgálata során. Rámutattak, hogy a kriminalitás, az alkoholizmus, és egyéb devianciák, valamint a szorongás és az önértékelési zavarok hátterében a problémásnak mondható szülőgyermek kapcsolat áll; mely önmagában is érdemessé tette a nevelési stílus, nevelési gyakorlat mélyebb összefüggéseinek a feltárását. A szorongás és a nevelői magatartás kapcsolatát Ranschburg és mtsai hazai viszonyok között vizsgálták, s eredményeik rámutattak a hideg-korlátozó nevelési gyakorlat és a szorongás szoros összefüggésére. 3 Parker (1983) kutatásai szerint a kevésbé gondoskodó, ám fokozottan korlátozó szülői bánásmód számos neurotikus zavar magas kockázatával áll kapcsolatban. Narita és mtsai (2000) az alacsony szülői gondoskodás és az élet során megjelenő depresszió közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet. 4 Az ismertetett kutatások a nem megfelelő szülői bánásmód negatív következményeire hívták fel a figyelmet. A gyermek személyiségfejlődésére ható tényezők közül a támogató nevelési stílus pozitív szerepét számos vizsgálat igazolta. Weiss és Schwarz (1996) kutatásai arra hívták fel a figyelmet, hogy a támogató, fokozottan gondoskodó szülői megnyilvánulások késő serdülőkorban a leginkább kedvező hatásúak. 5 Sallay és Münnich (1999) vizsgálatai igazolták, hogy a fokozottan korlátozó és fokozottan gondoskodó anyák gyermekei számoltak be a legnagyobb fokú bizalomról és megértésről. A pszichológiai self-fejlődés tekintetében pedig a kevésbé korlátozó és fokozottan gondoskodó légkör elősegíti a képességek, preferenciák, érzelmek és személyiségtulajdonságok figyelemmel követését, az énképben való hangsúlyossá válását. Kutatásuk legfőbb konklúziója, hogy a self alakulására a meleg, elfogadó anyai attitűd kedvező hatást fejt ki, s így protektív tényezőnek bizonyul a személyiségfejlődés szempontjából. 6 Saját kutatásunkban a két és a többváltozós elemzések azonosították azokat a változókat, melyek a nevelési stílust befolyásolják. Ebben a vonatkozásban az anya legmagasabb iskolai végzettsége, életkora, a család lakóhelye, a kérdőívet kitöltő (szülő/gondviselő) etnikai hovatartozása valamint a gyermek életkora bizonyult differenciáló tényezőnek, azonban e változók, mint ahogy a korábbi fejezetekben 116

117 bemutattuk, nem függetlenek egymástól. A Sameroff által definiált rizikó index az anya és a gyermek életkorát, valamint a család lakóhelyét nem azonosította a gyermek fejlődéséért felelős tényezőként. Bár a többváltozós, többszörös lineáris regresszió elemzés eredménye igazolta, hogy a kétváltozós elemzések során kiszűrt tényezők mindegyike közvetlenül és közvetetten is befolyásolja a nevelési gyakorlatot, e helyen csupán arról szólunk ismét, amelyek rizikónak számítanak a gyermek fejlődése szempontjából. A korlátozó és a gondoskodó skálák dichotomizálásával létrehozott kategóriákba rendezett változókat az anya legmagasabb iskolai végzettségével összefüggésben vizsgáltuk arra a kérdésre választ keresve, hogy vajon az anya legmagasabb iskolai végzettsége, mint független változó, miként befolyásolja a nevelési gyakorlatot. A korábbiakban ismertetettek szerint a χ 2 -próba eredménye jelentős különbséget igazolt az alacsony iskolai végzettséggel és a felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák nevelési gyakorlatában. Ennek értelmében erőteljes összefüggés figyelhető meg az anya legmagasabb iskolai végzettsége és a nevelési gyakorlatban megnyilvánuló korlátozás között. A χ 2 -próba eredményének értelmében az anya legmagasabb iskolai végzettsége nem csupán a korlátozó nevelési stílus, hanem a nevelési gyakorlatban megnyilvánuló gondoskodás vonatkozásában is differenciál (p < 0,01). Minél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik az anya, annál kevésbé jelenik meg a rugalmas gyermeknevelési attitűd és gyakorlat a nevelés során A fejlődésről való ismeret, mint rizikó, illetve protektív faktor Benasich és Brooks-Gunn (1996) a gyermeki fejlődésről való gondolkodás terén kategorikus és perspektivikus szinten gondolkodó anyákat különített el egymástól. Az anya ismeretei a gyermek fejlődésmenetéről jó előrejelzői voltak mind az otthoni környezetnek, mind a gyermek későbbi viselkedési problémáinak, mind pedig a gyermek intelligenciájának. Az anya tudása a gyermek fejlődéséről meghatározza, hogy az anya hogyan strukturálja gyermeke környezetét, mely hatással van a fejlődési kimenetelre. Landry és mtsai (2001) ezzel összefüggésben pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az anya elgondolása gyermekének fejlődési szükségleteiről befolyásolja válaszkészségét, s a játéktevékenység során alkalmazott anyai technikákkal is összefüggést mutat. Az anya megfelelő ismerete a fejlődésről kedvezőbb anyai figyelemirányító stratégiákkal mutat összefüggést, mely serkentőleg hat a gyermek tanulási folyamataira A szülők megítélését befolyásoló tényezők a gyermekük fejlődésével kapcsolatban Kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a szülő megítélése gyermeke fejlődéséről vajon mennyire adekvát, azaz mennyire megegyező a szakember elvileg objektív és standardokon alapuló megítélésével. Kutatásunk lehetőséget adott annak megismerésére, hogy a szülők mely fejlődési részterületen képesek a szakember/védőnő véleményével megegyezően megítélni gyermekük kortársaihoz viszonyított fejlődését, valamint arra is, hogy a megítélésüket milyen tényezők befolyásolják. Leíró statisztikai eredmények igazolják, hogy míg az érzékszervek funkcióinak nyomon követésében a szülők és a szakemberek megítélése alig tér el egymástól (látás és hallás esetében: 3,8% és 2,8% között), addig a beszéd és az értelmi fejlődés megítélésben igen számottevő a különbség (23,3% és 24,6%). A következőkben röviden összefoglaljuk, hogy milyen befolyásoló tényezők hatását sikerült igazolni többváltozós elemzéssel. A valószínűségi esélyhányadosokat és relatív kockázati értékeket az 5. fejezet tartalmazza. Leginkább az alacsony (legfeljebb 8 általános) iskolai végzettségű és rossz anyagi helyzetben lévőa szülőknek okozott nehézséget a gyermekük fejlődésére vonatkozó kérdéseket a kérdőívben megválaszolni. 117

118 A gyermeküket a szakember véleményétől eltérően fejlettebbnek ítélők körében a testi, a mozgás, az értelmi és a beszédfejlődés területén szignifikánsan magasabb arányban szerepelnek a rossz anyagi helyzetűek és a romák. A beszéd és az értelmi fejlődés terén ítélik gyermeküket fejlettebbnek az előbbi két csoporton túl a legfeljebb 8 általánost végzett, és a munkával nem rendelkező szülők, valamint azok is, akik a nevelési stílus tekintetében korlátozó és nem gondoskodó kategóriába sorolhatók. A gyermekük fejlettségét a szakemberhez képest negatívan értékelő szülők viszonylatában a matematikai statisztikai vizsgálat csupán az iskolai végzettséggel mutatott összefüggést a változók köréből. Az igazolódott, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők azok, akik a többi szülőhöz képest szignifikánsan magasabb arányban alábecsülték gyermekük fejlettségét a szakemberhez képest. Ez természetesen felveti azt a kérdést is, hogy ezek a szülők túlaggódóak és túlzottan kritikusak gyermekük fejlődésével kapcsolatban, vagy esetleg egy részük akár a szakemberrel szemben, helyesen ítéli meg a gyermeke fejlettségét. A kutatás új eredményeként mutatkozó összefüggés az, hogy romák esetében a gyermek fejlődésére szignifikáns mértékben ható tényező a szülő gyermekorvossal/háziorvossal és védőnővel való elégedettsége, s ezt a szakértelem és az empatikus viselkedés kérdésein túl, leginkább a szakemberek időszervezése (rendelési - várakozási idő, a védőnői látogatások gyakorisága, a védőnő elérhetősége) befolyásolja A szülői nevelési stílus, mint a fejlődés rizikótényezője Mivel kutatásunk során hangsúlyos elem a szülő nevelési attitűdjének vizsgálata, ezért kiemelten kell foglalkozni a szülő nevelési gyakorlata és a gyermeki fejlődés közötti kapcsolat természetével. A szakirodalom és saját kutatási eredményeink is igazolják, hogy a nevelési attitűd a korlátozó és a gondoskodó skálákon számszerűsített két dimenziója egymással ellentétes irányban befolyásolja a gyermek fejlődését. Minél korlátozóbb a szülő nevelési stílusa (a skálán minél alacsonyabb a pontérték), annál nagyobb eséllyel marad le a gyermek a fejlődésben, és minél gondoskodóbb (a gondoskodó skálán minél magasabb pontértéket ér el), annál kisebb a lemaradás esélye. E két dimenzió súlya azonban nem azonos. A korlátozó skálán elért eredmény megbízhatósága erősebb, mint a gondoskodó skálán elérté. Ezért a mindkét dimenziót magába foglaló skála kialakítása során a korlátozói attitűd felmérésére irányuló kérdéseket kétszeres súllyal vettük figyelembe. Így nyertük az úgynevezett súlyozott (nevelési) attitűdskálát. (A skálán mért értékek terjedelme: maximum minimum = 190 pont, a skála szigorúan véve ugyan rangsorskála, de folytonosnak tekinthető. Elemezve e változó eloszlását, a hisztogramok alapján kellően megközelíti a normális eloszlást.) Az így kialakított nevelési attitűdskála és a fejlődésbeli lemaradás rizikója közti rangkorreláció erősen szignifikáns (7.15. melléklet). Elemzéseink szerint a fejlődésbeli lemaradás kockázata a 179 pont feletti értékek esetén nő meg a legvalószínűbben, azonban további differenciált vizsgálatok szükségesek annak magállapításához, hogy a fejlődésbeli lemaradás kockázatát jelző határpont hol helyezkedik el a különböző életkor csoportokban, s hogyan differenciálódik az egyéb befolyásoló tényezők mentén. A nevelési attitűd (parciális OR-rel jellemezhető) közvetlen hatásai mellett természetesen a más változókon keresztül érvényesülő, közvetett hatásait is fel kell tárni. A gyermek fejlődésére ható tényezők (független változók) bonyolult összefüggés láncolatban állnak egymással, így az eddig vizsgált modellek szerint legjelentősebbnek adódott változók hatásában is lehetséges, hogy közvetett módon a nevelési attitűd is mint rizikótényező jelen van. 118

119 A fókuszcsoportos interjúk eredményei A fókuszcsoportos interjúkban a szülők elsőként a családban kialakítható biztonságról beszéltek, majd a biztonságot fenyegető tényezőkről. Az elmondottakból azt a megállapítást tehetjük, hogy a megkérdezettek a biztonságot egyrészt a fizikai környezet veszélytelenné tételével, másrészt a szülő-gyermek viszony kiegyensúlyozottságával tartják elérhetőnek. Ehhez még többeknél kapcsolódott a házastársak közti harmonikus kapcsolat fenntartása, illetve a családon kívüli kapcsolatokban való biztonság megszerzésének lehetősége. A fizikai környezetet akkor tartják a szülők a gyermek számára biztonságosnak, ha a lakás alkalmas az egészséges életvitelre, ha rend és tisztaság van. Többen említették veszélyforrásnak a betegségeket is okozó rossz állapotú lakásokat, a játszóterek sérült játékait, az állatok okozta piszkot, a közlekedést gyalogosan vagy tömegközlekedésben, az óvodai összetűzéseket, verekedéseket, stb. Mivel a kisgyermekek gyakran nem ismerik fel a veszélyeket, ezek megszüntetéséről, elkerüléséről a 0-7 éves korú gyermekek esetében a felnőtteknek kell gondoskodni. A szülők egy része a veszélyes helyzetek megtanítását tartja fő feladatának, így a gyerek azt tanulja meg, mitől kell óvakodnia. Mások mindent veszélyesnek tartva egyfolytában a gyermekük közelében vannak, őrzik őt és mindent elraknak, kikerülnek, ami veszélyt jelenthet. A mi lakásunk nagyon rossz állapotú, vizes, dohos, sűrűn beteg tőle a gyermekem, nem kapunk levegőt, pedig nagyon sokat szellőztetünk, nem egészséges a gyereknek. Bármikor ránk dőlhet, félek, hogy egyszer valami komolyabb baj történhet. Az udvar is életveszélyes, lepotyognak a falak, régi épületek, több mint 100 évesek. Az önkormányzat nem foglalkozik ezzel a környezettel, úgy gondolják, itt cigányok laknak, nem kell változtatni. De ez nem így működik, mert itt nem rólunk van szó, hanem a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról. (pécsi szülő) A bútorokat, tárgyakat gyermek biztossá kell tenni. A kiálló, hegyes dolgokat lekerekíteni. (miskolci szülő) Ez egy pozitív fejlődési folyamat a gyermeknél, mindent fel akar fedezni, ugyanakkor elméletben és gyakorlatban is tapasztaljuk azt, hogy nincs veszélyérzete, mindenhova bebújik, ugrál, bukfencezik, mindenhez hozzányúl, állandóan szemmel kell tartani. (nyíregyházi szülő) Én nem rakok el mindent, nem forgatom fel a lakást. A gyerek a tapasztalatai útján tanulja meg, mi veszélyes és mi nem. Persze figyelek, hogy nagy baj ne történhessen. (szegedi szülő) Busszal járnak be, nálunk nincs közel iskola, félünk, hogy valami baj történik, elüti őket egy kocsi, vagy a lányok után megy valaki, és olyan baj történik velük, amit utána már nem tudunk visszafordítani. Tehát a közbiztonság nem megfelelő. (pécsi szülő) 119

120 A fizikai környezet biztonsága mellett a gyermek érzelmi biztonságát is sok szülő hangsúlyozta. Ennek összetevőit hasonlóan Sameroff által nevesített faktorokhoz - a szülők párkapcsolatában, az apa és az anya aktív jelenlétében, a gondoskodó nevelési attitűdökben, a gyermeknevelési ismeretekben való jártasságban, a szülő-gyermek közti kiegyensúlyozott, bizalomra épülő interakcióban fogalmazták meg. A szülői vélemények szerint a szeretetteljes, békés családi légkörben lehet egy gyermek biztonságban, ekkor olyan bizalom alakul ki a szülő és a gyermek között, amely megteremti a testi, lelki, érzelmi fejlődés minden szükséges elemét. Lényegesnek tartják a szülők a gyermekre való folyamatos odafigyelést és interakciót, a gyermek életében a megszokott ritmus kialakítását. A biztonság megvan, ha megvan a biztos családi háttér, ha mindenre figyeltünk, akkor talán csökkentettük a veszélyforrásokat is, mind lelkileg mind testileg. (Budapesti szülő) Én úgy gondolom, hogy a megfelelő körülmények között nevelkedjen, tehát anya és apa is részesedjen a nevelésből, és ha vannak, a nagyszülők is kivegyék a részüket (Nyíregyházi szülő) Támpontok, kapaszkodók kellenek a gyereknek, hogy a lelki kiegyensúlyozottsága meglegyen. Ha ezt a szüleitől, vagy a tágabb környezetben megkapja, valamennyi állandóság van az életében, akkor ez biztosított. (Szombathelyi szülő) A gyermek biztonságát megzavarhatják a szülők közti kapcsolat zavarai: ha a szülők nem értik meg egymást otthon, ha válás történik, ha a szülők nem következetesek és nincsenek egységes nézőponton, vagy ha család körülményei megváltoznak, például munkanélkülivé válik, vagy tartós stresszhelyzetbe kerül az egyik szülő. De ugyanígy rizikótényező, a rendszertelen életmód, a szülői odafigyelés elmaradása, a családon kívüli közösségben elszenvedett traumák, fájdalmas élmények. A szülők közti veszekedés a legrosszabb a gyerek számára. Mindig azt hiszi, hogy ez ő miatta van. (Szegedi szülő) A gyermeket bizonytalanná teszi az érzelmi elhanyagolás, ha nem játszom vele, ha nem kérdezem meg, mi történt vele. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi szülő) Az iskolában fajgyűlölet van. A tanárok és az igazgató azt mondta, nincs fajgyűlölet, de a lányomnak mégis eltörték a kezét, nyakon dobták téglával. És még mindig odajárnak, mert nem veszik fel másik iskolába. (Pécsi szülő) 120

121 A gyerekek testi fejlődésében a szülők az alábbi protektív tényezőket sorolták: a megfelelő mozgás, az egészséges étrend, a napi három-négy órai szabadban eltöltött idő, a kialvatlanság, a megfelelően kialakított fizikai környezet, a gyermek életkorához illő játékok és a szülői odafigyelés. Emellett azt is fontosnak tartják a szülők, hogy megismertessék a gyerekekkel a veszélyeket, amely óvatosabbá teszi őket a környezeti veszélyekkel szemben. Megismertetjük vele, hogy mi miért jó, miért rossz, és ha a kis agyában ezt tudatosítjuk, akkor óvatosabban fog megfogni valamit, nekiindulni a lépcsőnek, ez nevelés kérdése. (Budapesti szülő) A veszélyforrások között fontos megemlíteni a protektív tényezők hiányát, de emellett többen említették a közösségekben, játszótéren megjelenő agressziót, és a családban történő bántalmazás is szóba került. A lelki és értelmi fejlődés szoros kapcsolatban van a testi fejlődéssel, sok szülő állítja, hogy ezek nem különválasztható folyamatok. A gyermek érzelmi és értelmi fejlődésére is hat a mozgás, a táplálkozás, az alvás, az őt körülvevő fizikai és szociális környezet, a kapcsolatai, amelyekben él. Mégis ezeken a fejlődési területeken hangsúlyosabb szerephez jutott a családi élet kiegyensúlyozottsága, a szeretetre, bizalomra épülő kapcsolat a szülők, a testvérek és a gyermek között, a folyamatos interakció, a közös játék, a bölcsődei és óvodai kapcsolatok, a kisgyermek félelmeivel, problémáival való törődés. Sokat kell nekik olvasni, mesét mesélni, beszélgetni. Ez a fantáziájukat is megmozgatja. De fontos, hogy a gyermekeket hagyjuk játszani olyan játékokkal, ami iránt ő érdeklődik, és ne mindig csak értelmi fejlődést segítő játékokat adjunk neki. (Vasvári szülő) Az értő figyelem nagyon fontos, figyelnünk kell arra, hogy a gyermek mit szeretne, mi érdekli, mi foglalkoztatja őt. Azt sem tartom jónak, amikor minden csak a gyerek körül forog, de fontos, hogy amikor az ő ideje van, az csak is róla szóljon. (Pécsi szülő) Fontos, hogy egy gyerek bármit elmondhasson a szüleinek, és erre a szülők reagáljanak, próbálják megoldani a problémát, és a gyerek érzi, hogy védve van. (Nyíregyházi szülő) Én fontosnak tartottam, hogy bölcsödébe menjen, 2 évig csak együtt voltunk, sok könyvet olvastunk, megunta, igényelte a társaságot. Amikor hazajön, és mindent kell csinálni, amit a bölcsiben: énekelni, rajzolni, gyurmázni. Én ezt nem tudom százszázalékosan biztosítani neki, ott olyan szakképzettség van, ami nekem nincs. Amit én tudok, az már nem elégíti ki. Szerintem mindenki vigye a gyerekét a bölcsibe amilyen korán lehet. (Pécsi szülő) A modern technika megismertetése is fontos a mai világban. Szerintem ezt nem lehet kizárni már kicsi korban sem, csak meg kell találni valami egészséges mértéket. Ehhez 121

122 fontos a szülői kontroll. A televízióhoz sem lehet odaültetni vagy önállósítsa magát a gyerek és azt néz és akkor és annyit, ahogy ő akarja. A számítógép, vagyis az internet ugyanez. Látom, hogy már mi sem tudunk boldogulni az internet, számítógép nélkül, nyilván ők még kevésbé fognak tudni. A mi feladatunk, hogy biztonságosabbá tegyük a használatát. (Csongrád megyei falusi szülő) A gyermek fejlődését veszélyeztető tényezőnek tartják a szülők a korlátozó, rengeteg tiltást tartalmazó szülői nevelői attitűdöt, ha nem kap a gyermek elég bizalmat, elég figyelmet. Többen említették a fejlődési rendellenességek felismerésének hiányát, vagy a szakemberekhez fordulás késleltetését, elmaradását. Fontos megemlíteni, hogy itt is felmerült a családban történő agresszió káros hatása, de itt már nemcsak gyermek, hanem az anya felé irányuló testi bántalmazás is megjelent. A csoportokban ez mindenütt úgy került szóba, hogy ez a jelenlévő családokban nincs, de más helyeken igen. A probléma felmerülése azonban olyan gyakorisággal történt meg, hogy valószínűleg akár a csoportokban résztvevő szülők körében is megtörténik az agresszív cselekedet, de a közvetlen környezetükben minden bizonnyal jelen van. A kommunikáció hiánya, a kevés kommunikáció, biztosan ártalmas. Ha keveset beszélünk vele: kérsz enni? nem kérek, és a gyerek csak ül egész nap a tévé előtt, a családban nincsenek közös tevékenységek, közös programok, közös játékok, hanem szegény gyerek egész nap elvan egyedül. Ha a szülők azt gondolják, az oviban úgyis játszott eleget. (Budapesti szülő) A szülők ne veszekedjenek a gyerekek előtt, sok férfi bántalmazza a feleségét a gyerek előtt, ez árt a gyermeknek. (Miskolci szülő) Hosszútávon a szülők egymáshoz való rossz viszonya veszélyes. Vagy ha többen vannak testvérek, látványosan más bánásmód a testvérrel, az szerintem nagyon hosszú távú, mély sebeket tud okozni annak a félnek, aki ennek a szenvedő alanya, meg szerintem abban is, aki nem, mert benne sem egy jó berögződés alakul ki. (Csongrád megyei falusi szülő) Ha közösségbe jár a gyerek, akkor ott is érheti a lelkét olyan károsodás, negatív érzelem, ami kihathat rá. Például az én kislányomat egy csoporttársa, egy nála két évvel idősebb kislány, bántja, testileg, lelkileg is. Azt mondja neki, hogy csúnya vagy, meghúzza a haját, és hasonlók. Az óvónők mondják, hogy a kislánynak a családjában vannak problémák, válnak a szülei. (Nyíregyházi szülő) 7.4. Megbeszélés, összegzés Számos vizsgálat igazolta, hogy a gyermek optimális fejlődésében a családi környezetnek kulcsszerepe van. Míg az 1965 előtti vizsgálatok elsődlegesen a család szocio-ökonómiai státuszát nevezték meg, mint a kognitív fejlődésért felelős környezeti hatást, napjainkra a szocio-ökonómiai jellemzők feltárása mellett a kutatók a gyermek fejlődésében jelentős szereppel bíró, egyéb változókat is bevonnak az elemzéseikbe. A 122

123 vizsgálatok tárgyává vált a gyermekkel való foglalkozás mikéntje, a játéktárgyak és élmények, illetve a fejlődést elősegítő lehetőségek biztosítása. Sameroff (1993) többszörös rizikó indexet alkalmazva 10 dimenzió mentén ragadja meg azt, hogy mennyire optimális, avagy éppen negatív hatásokkal bír a gyermek környezete. A Rizikó- és protektív tényezők a családban a fókuszcsoportok tapasztalatai, a szocioökönómiai státusz, valamint a nevelési attitűd alapján c. fejezetet mintegy összefoglalónak szántuk, ahol röviden összegezzük a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének megismerésére és a gyermeki fejlődés megítélésének feltárására irányuló kutatásunk főbb eredményeit, tapasztalatait. A TÁMOP Koragyermekkori kiemelt projekt célkitűzéseivel összhangban kutatási eszközünk elkészítésekor a Sameroff által nevesített dimenziók figyelembe vételével állítottuk össze a szülőknek szánt kérdéssort. A családban jelenlévő rizikó- és protektív tényezők feltárása során elsődleges célunk volt annak megállapítása, hogy az általunk vizsgált családokban milyen mértékben vannak jelen a Sameroff által nevesített rizikó faktorok, továbbá célunk volt ezen faktorok együttes előfordulási gyakoriságát megismerni. A kutatás jellegéből adódóan nem tértünk ki mind a tíz dimenzió vizsgálatára, így csupán a rendelkezésünkre álló adatok alapján tudunk korlátozott érvényességű megállapításokat tenni a 0-7 éves gyermeket nevelő családokra vonatkozóan. A gyermek fejlődése szempontjából rizikó tényezőnek minősül az anya alacsony iskolai végzettsége, az apa munkanélküli státusza, az apa hiánya, az eltartottak magas száma, a család kisebbségi csoporthoz tartozása valamint a gyermek fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló nevelési stílus. Elemzéseink rávilágítottak arra, hogy ezek a tényezők sok esetben együttesen fordulnak elő, így egymás hatását felerősítve járulnak hozzá a kedvezőtlen fejlődéshez, növelve a lemaradás kockázatát. A szülők nevelési stílusának feltárását a CRPR kérdőív 40 tételt tartalmazó rövidített változatával végeztük, melyből négy állítást a korábban nevesített okok miatt szükséges volt törölnünk. Várakozásunknak megfelelően a kérdéssor alkalmasnak bizonyult a nevelési gyakorlat megismerésére, mind a korlátozó, mind a gondoskodó dimenziót kifejező skálaelemek meglehetősen magas belső konzisztenciával bírnak. A skála, különösen az általunk előállított súlyozott skála a fejlődésbeli lemaradás jó előrejelzőjének mutatkozott. A fókuszcsoportos interjún elhangzott szülői vélemények összhangban vannak a kérdőíves kutatás során nyert eredményeinkkel. A szülő-gyermek közötti interakció hiánya, a Sameroff által nevesített rizikó index egyik eleme. Kérdőíves vizsgálatunkban nem állt módunkban ennek részletekbe menő feltárása, azonban a fókuszcsoportos megbeszélések alkalmával a szülők hangsúlyozták a gyermekre való folyamatos odafigyelés és interakció fontosságát. A válás (apa hiánya, mint rizikó index), a munkanélküliség, valamint a tartós stresszhelyzet nevesítése szintén összecseng a rizikó indexben felsoroltakkal. Rendkívül fontos hozadéka a fókuszcsoportos megbeszélésnek, hogy a részt vevő szülők a korlátozó, tiltó nevelési gyakorlatot a gyermek fejlődését veszélyeztető tényezőnek minősítették. Ez a megállapítás megegyezik a kérdőívekből nyert adatok elemzését követően megfogalmazott főbb eredményeinkkel, tehát a kvalitatív és a kvantitatív módszerekkel gyűjtött adatok elemzése során nyert hasonló eredmények támogatják kutatásunk érvényességét. 123

124 Irodalomjegyzék: 7. fejezet 1 Ribiczey, N. (2010): Környezeti hatások és intellektuális fejlődés különböző megközelítések a környezet releváns aspektusainak megragadására. Gyógypedagógiai Szemle. Letöltés dátuma: Sameroff, 2 A. J., Seifer, R. (2011): Familial Risk and Child Competence. Society for Research in Child Development o. 3 Ranschburg, J., et al. (1984): A szülői nevelői stílus percepciójának vizsgálata éves korú gyerekeknél. Pszichológia, (4), 4, o. 4 Margitics, F. Pauwlik, Zs. (2006): Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 16. évf. 1. szám o. 5 Oroszné, P. M. (2002): A szülői nevelési stílus. Iskolakultúra o. 6 Sallay, H., Münnich, Á. (1999): Családi nevelési attitűdök percepciója és a selffejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia. 99. évf. 2. szám o. 124

125 8. A 0-7 ÉVES GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK ELÉGEDETTSÉGE A GYERMEK ALAPELLÁTÁSSAL 8.1. Problémafelvetés A szülők gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségének vizsgálata és problematikája a hazai és nemzetközi gyakorlatban A felmérésünk harmadik irányát éppen a kutatási hiányok okán az alapellátással kapcsolatos elégedettség képezi. Főként nemzetközi kutatásokkal kívánjuk bemutatni a témában megjelenő leggyakoribb kérdésköröket, valamint indokolni ezek hazai létjogosultságát. Az egészségügyi alapellátáson belül nagy jelentősége van a gyermek alapellátás minőségének, amelynek kulcsszereplői a gyógyító-megelőző ellátást végző házi gyermekorvosok és vegyes praxisú háziorvosok, valamint a családok preventív ellátását, gondozását végző védőnők. Az ellátás fejlesztése csak úgy valósítható meg, ha ismerjük az ellátásban dolgozók és az ellátottak véleményét is. Az információszerzés egyik módja lehet az alapellátással való elégedettség felmérése. Ennek egyik módszere a kérdőívek segítségével történő adatfelvétel. Több nemzetközi, és egy hazai kutatást is végeztek már, amely a páciensek alapellátással való elégedettségét mérte fel az ellátó orvosok vonatkozásában. Ezen kutatások azonban szinte kizárólag az orvossal való elégedettséget mérik fel, az orvos kommunikációjára, empátiájára, a rendelő esztétikai és higiénés színvonalára, és a rendelési idő rugalmasságára fókuszálva. A gyermekek alapellátásával kapcsolatos felmérésekben általában a szülők véleményét kérdezik meg a vizsgálatot végzők. Ennek egyik oka, hogy a gyermekek egy része még nem tud írni és olvasni életkorából fakadóan, másrészt pedig, ha már tud is írni és olvasni, nem biztos, hogy reálisan látja a saját helyzetét. Ennek ellenére néhány kutatás tartalmaz olyan kiegészítő kérdéseket is, amelyek kimondottan a gyermekeknek szólnak. Vannak viszont olyan kutatások is, amelyek nem általánosságban vizsgálják az adott orvost, hanem az adott praxis egy bizonyos speciális szegmensére fókuszáltak. Az egyik ilyen vizsgálatban például azt mérték fel, hogy a háziorvosok milyen arányban jelentik, ha a gyermeken bántalmazás nyomait észlelik 1. Szaúd-Arábiában az elégedettséggel kapcsolatban olyan kutatást végeztek, ahol kizárólag az orvos kommunikációját vizsgálták (kapcsolat kiépítése, információcsere, a szülők bevonása, demonstráció) 2. Egy másik kutatásban azt tűzték ki célul, hogy segítsenek az orvosoknak úgy kommunikálni, hogy a gyerekekkel is könnyen meg tudják értetni magukat 3. Kutatásunkat megelőzően főként azokat a korábbi vizsgálatokat tanulmányoztuk, amelyek kérdőívek segítségével gyűjtötték az adatokat és több szempontból közelítették meg az elégedettséget 4. Németországban több ilyen kutatást is végeztek az elégedettség mérésére. Ezek közül az egyik 2010-ben Epe-ben zajlott 5. A kérdőív kérdéscsoportjai részben az orvosra, részben a praxisra vonatkoztak. A kapott eredmények azt mutatták összességében, hogy a kitöltők közül szinte minden szülő elégedett, vagy teljesen elégedett volt. Egy másik német kutatás célja egy olyan kérdőív készítése volt, amellyel könnyen felmérhető az alapellátással kapcsolatos elégedettség 6. A szerzők munkájuk során 2 db, már meglévő kérdőívet használtak fel (ZAP) 7, illetve egy másikat, amely a gyermekek kórházi ellátásával kapcsolatos elégedettséget mérte fel 8 (Bitzer et. al. 2009). Az általuk próbamérés után létrehozott kérdőívet Child-ZAP -nak hívták és a 2009-ben végzett vizsgálatukban 979 db kérdőívet dolgoztak fel. Az eredmények értékelése során több tényező pozitívan korrelált az elégedettség szintjével, például a kevesebb várakozási idő növelte az elégedettséget. Összességében elmondható, hogy a kialakított kérdőív megfelelő eszköze az elégedettség 125

126 vizsgálatának. Kanadában is végeztek hasonló vizsgálatot, amely során standardizált kérdőívet használtak (P3C) 9. A szerzők ebben nem csak az orvosokkal, hanem az egyéb egészségügyi személyzettel kapcsolatos elégedettséget is vizsgálták. Az eredmények alapján szinte minden kategóriában magasabb szintű volt az elégedettség az orvosokkal szemben. Nem csak külföldön, hanem Magyarországon is végeztek már alapellátást vizsgáló kutatást 10. A vizsgálat azonban az egész alapellátásra vonatkozó betegelégedettséget mérte fel, melynek csupán egy részeként jelent meg a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettség, s az is csupán a gyermekek orvosi ellátására fókuszált ben zajlott a felmérés, amely során 250 gyermek-, felnőtt- és vegyes praxishoz tartozó páciensnek (illetve gyermek esetén szülőnek) osztottak ki kérdőíveket, a vizsgálat 3 fázisában összesen 5007 db-ot. E vizsgálat eredményei azt mutatják a három praxis összehasonlításában, hogy a gyermekorvosok esetében a legmagasabb a tanácsot megfogadók aránya, s a gyermek praxishoz tartozó szülők esetében a legritkább, hogy más orvoshoz fordulnak segítségért. A fizikai környezettel kapcsolatos kérdéscsoportban is a pozitív válaszok kerültek túlsúlyba, főleg a gyermek háziorvosi rendelőkkel voltak megelégedve a szülők. A kérdőív készítői bizalmi indexet is kidolgoztak az orvossal való kapcsolat pontosabb megítélése céljából. A kérdőív más kérdéscsoportjaihoz hasonlóan ebben az esetben is az derült ki, hogy a gyermekorvosokkal a legelégedettebbek a válaszadók. Az ismereteket a szülők széles körben szerezték, családtagoktól, ismerősöktől, más szakemberektől, valamint az internetről és szakkönyvekből, azonban egyéb mediumokat ritkábban használnak fel tájékozódásukhoz. A pozitív eredményeket a kérdőívre írt megjegyzések is alátámasztották. A védőnői ellátással kapcsolatos szülői elégedettség reprezentatív vizsgálatáról nincs tudomásunk. Nemzetközi szinten azért, mert a magyar védőnői ellátásnak nincs azonos külföldi megfelelője. Hazai szinten pedig még nem került sor azoknak az indikátoroknak a meghatározására, melyek a védőnői ellátással kapcsolatos elégedettséget közvetlenül jeleznék, s egyben kijelölnék a beavatkozási pontokat is az ellátás minőségének javítására, valamint lehetőséget teremtenének az időben történő összehasonlításra is. Az elégedettség vagy elégedetlenség kérdését a jelenlegi hazai gyakorlatban néhány olyan adat jelzi, mint a védőnővel kapcsolatos panaszbejelentések, illetve a védőnői gondozásról lemondó családok száma. De ezek az adatok csak közvetve informálnak az elégedettség kérdéséről, és semmilyen objektív képet nem adnak arról, hogy a védőnői ellátás mely területei és szolgáltatás mely jellemzői szorulnak fejlesztésre. A szakma részéről mutatkozó belső igény megjelenését azonban már jelzik azok a szűk keresztmetszetű, általában szakdolgozat keretében végzett kutatások, amelyek céljai között szerepel annak az összehasonlítása, hogy a védőnői gondozás mennyire felel meg a gondozottak igényeinek és elvárásainak (például a gyermeki fejlődés mely területein igényelnek több szakmai segítséget) 11. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a trend az egészségügyi ellátás más szegmenseiben is a betegelégedettség komplex, több szempontú vizsgálata. Ennek megfelelően a kórházi ellátással kapcsolatos elégedettség vizsgálatában is egyre fontosabb szerepet kap az ápolók munkájának megítélése, az orvosok megítélése mellett. 12 A szakirodalmi adatokat áttekintve elmondható, hogy az alapellátás értékelésében és hatékonyságának fejlesztésében alapvető szerepe van a páciensek/gondozottak véleményének. Az eredmények ugyanis rávilágítanak az ellátás minőségét pozitív illetve negatív irányban befolyásoló tényezőkre. 126

127 8.2. Kutatási célok és kérdések a szülők alapellátással kapcsolatos elégedettségének vizsgálatában Kérdőíves vizsgálat célja Az alapellátással kapcsolatos elégedettség vonatkozásában célunk volt feltárni azt, hogy a szülők mennyire elégedettek a házi gyermekorvosi/vegyes praxisú háziorvosi, valamint a védőnői ellátással, s az ellátás mely jellemzőivel a leginkább és legkevésbé elégedettek. Kerestük a választ arra is, hogy a SES mennyiben járul hozzá az orvossal, illetve a védőnővel való elégedettséghez. További célként jelent meg az orvosi és védőnői ellátás hasonló dimenziói mentén (kommunikáció, időkezelés, empátia) az összefüggések keresése, valamint az ellátás objektív megítélésére és fejlesztendő területeire rámutató indikátorok képzése. Kutatási kérdések az orvosi ellátásra vonatkozóan: 1. Mennyire gyermekbarát a háziorvosi rendelő? 2. Mennyire elégedettek a szülők a gyermek háziorvosának rendelési idejével és annak időbeosztásával? 3. Mennyire elégedettek a szülők a várakozási idővel? 4. Mennyire elégedettek a szülők az orvosi tájékoztatás egyes területeivel (gyermek fejlődése, betegségek, kezelés, érthetőség)? 5. Mennyire követi nyomon a gyermek háziorvosa a gyermek gyógyulását? 6. Mennyire elégedettek a szülők a gyermek háziorvosának empatikus és elfogadásra utaló viselkedésével? 7. Mennyire követik a szülők gyermekük orvosának utasításait? 8. Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy gyermekük háziorvosa kikérje a véleményüket a gyermek ellátásával kapcsolatban? 9. Milyen összevont változók adnak lehetőséget a védőnői ellátás területeinek és jellegzetességeinek a mérésére, indikátorok képzésére? Kutatási kérdések a védőnői ellátásra vonatkozóan: 1. Mennyire elégedettek a szülők a védőnők elérhetőségével? 2. Mennyire elégedettek a szülők a védőnői látogatások gyakoriságával és egyeztetésével? 3. Mennyire elégedettek a szülők a várandósság alatti felkészítéssel a gyermek fogadására és a szoptatásra? 4. Mennyire elégedettek a szülők a védőnői tájékoztatás egyes területeivel (gyermek fejlődése, gyermek nevelése, gyermek gondozása, szociális ellátások)? 5. Mennyire elégedettek a szülők a védőnők empatikus és elfogadásra utaló viselkedésével? 127

128 6. Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy tanácsadásra megbeszélt időpontra menjenek? 7. Mennyire tartják fontosnak a szülők azt, hogy véleményüket kikérjék a védőnői ellátásról? 8. Milyen összevont változók adnak lehetőséget a védőnői ellátás területeinek és jellegzetességeinek a mérésére, indikátorok képzésére? 9. A SES mely elemei befolyásolják a védőnőkkel kapcsolatos elégedettséget? Fókuszcsoportos interjúk témakörei A háziorvosi/ házi gyermekorvosi ellátással való elégedettség 1. Milyen tapasztalatuk van a gyermekük háziorvosának/házi gyermekorvosának elérhetőségéről, amennyiben szüksége van a segítségére? Mennyire megfelelő Önöknek a háziorvos/házi gyermekorvos rendelési és tanácsadási ideje? Működik-e a gyermek háziorvosa/házi gyermekorvosa praxisában a bejelentkezési időpontra történő betegbejelentkezési rendszer? Milyen előnyei vannak ennek? Milyen hátrányai vannak? 2. Elegendőnek tartják-e azt az időt, melyet gyermekük háziorvosa/házi gyermekorvosa az ellátás során a gyermekre fordít? 3. Elégedettek-e az intimitás betartásával a gyermekük háziorvosának/házi gyermekorvosának az ellátása során? 4. Mennyire kapnak érthető, hasznosítható és részletes tájékoztatást a gyermek fejlődésével és egészségi állapotával kapcsolatban a háziorvostól/házi gyermekorvostól? A gyermekük háziorvosa/házi gyermekorvosa meghallgatja-e figyelmesen az Önök gyermekeikkel kapcsolatos kérdéseit, problémáit, észrevételeit? 5. A gyermekük háziorvosa/házi gyermekorvosa figyelembe veszi-e az Önök életkörülményeit a gyermek ellátása során? A gyermekük háziorvosa/házi gyermekorvosa figyelembe veszi-e az Önök szokásait a gyermek ellátása során? A gyerek háziorvosa/házi gyermekorvosa figyelembe veszi-e a gyermek igényeit, reakcióit, kérdéseit az ellátás során? 6. Észlelte-e a gyermek háziorvosa/házi gyermekorvosa a gyermekük eltérő fejlődését és/vagy speciális, ritka betegségét valaha? Milyen javaslatot tett a probléma kezelésére? Követte-e a háziorvosa/házi gyermekorvosa javaslatait? Eredményes volt-e ez a közös problémakezelés? 128

129 7. Egyenrangú félként kezeli-e Önöket a gyermek háziorvosa/házi gyermekorvosa a gyermekkel kapcsolatos kérdések megbeszélése során? 8. Önök szerint mennyire hiteles,jó szakember a gyermekük háziorvosa/házi gyermekorvosa? 9. Összességében melyek azok a területek, amelyeken változtatási javaslataik lennének a háziorvosi/házi gyermekorvosi ellátás terén annak érdekében, hogy a gyermekek ellátása javuljon? Melyik az a három legfontosabb terület, amit mindenképpen fejlesztendőnek tartanak? A védőnői ellátással való elégedettség 1. Milyen tapasztalataik vannak a védőnő elérhetőségéről, amennyiben szükségük van a segítségére/tanácsára? A védőnői látogatások gyakorisága, időpontja illeszkedik-e az Önök igényeihez? 2. Mennyire tartják kielégítőnek védőnőjük tevékenységét, és a gyermekükre fordított időt a közös háziorvosi/gyermekorvosi/védőnői tanácsadás alkalmával? Mennyiben tartják hasznosnak és milyen céllal látogatják az önálló védőnői tanácsadást és a védőnői fogadóórát? 3. Mennyire kapnak érthető, hasznosítható és részletes tájékoztatást a gyermek fejlődésével, gondozásával és nevelésével kapcsolatban a védőnőtől? 4. A védőnő meghallgatja-e figyelmesen az Önök gyermekekkel kapcsolatos kérdéseit, problémáit, észrevételeit? A védőnő figyelembe veszi-e az Önök életkörülményeit a gyermek ellátása során? A védőnő figyelembe veszi-e az Önök szokásait a gyermek ellátása során? A védőnő figyelembe veszi-e a gyermek igényeit, reakcióit, kérdéseit az ellátás során? 5. Észlelte-e a védőnő a gyermek eltérő fejlődését valaha? Milyen javaslatot tett a probléma kezelésére? Követte-e a védőnő javaslatait? Eredményes volt-e ez a közös problémakezelés? 6. Egyenrangú félként kezeli-e Önöket a védőnő a gyermekkel kapcsolatos kérdések megbeszélése során? 7. Önök szerint mennyire hiteles szakember a gyermeküket ellátó védőnő? 8. Összességében melyek azok a területek, amelyeken változtatási javaslatai lennének a védőnői ellátás terén annak érdekében, hogy a gyermekük/gyermekeik ellátása javuljon? Melyik az a három legfontosabb terület, amit mindenképpen fejlesztendőnek tartanak? 129

130 Szakemberek együttműködése 1. Milyennek tartják a gyermek háziorvosának/házi gyermekorvosának és a védőnőnek az együttműködését? 2. Milyennek látja a védőnőnek, illetve a gyermek háziorvosának/házi gyermekorvosának a társágazatokkal való együttműködését (korai fejlesztés, gyermekjóléti szolgálat, bölcsőde, óvoda stb.)? Az alapellátás építészeti, tárgyi, infrastrukturális háttere 1. Mennyire könnyen tudják elérni a gyermekük háziorvosának/házi gyermekorvosának rendelőjét? Mennyire megoldott a parkolási lehetőség? Mennyire megoldott a babakocsival való közlekedés és a babakocsi tárolása? 2. Mennyire igazodnak a gyermek háziorvosi/házi gyermekorvosi rendelőjének helyiségei, berendezése az Önök és gyermekeik igényeihez: orvosi rendelő, váró helyiség, WC, pelenkázó, szoptatásra alkalmas helyiség, stb.? 3. Mennyire ítéli higiénikusnak a gyermek háziorvosi/házi gyermekorvosi rendelő helyiségeit: orvosi rendelő, váró helyiség, WC, pelenkázó, szoptatásra alkalmas helyiség, stb.? 4. Mennyire ítéli bababarátnak, higiénikusnak és praktikusan berendezettnek a védőnői tanácsadót? 8.3. A KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI A szülők orvosokkal (házi gyermekorvosokkal és vegyes praxisú háziorvosokkal) kapcsolatos elégedettség vizsgálatának eredményei A kutatási eszköz orvosi elégedettséget mérő kérdéscsoportja Amint a szakirodalmi áttekintésünkben is látható, végeztek már több kutatást az alapellátással való elégedettséggel kapcsolatban Magyarországon és külföldön egyaránt. Viszont ezek nem illeszkedtek teljes mértékben jelen kutatási céljainkhoz, hiszen célcsoportunk a 0-7 éves korosztályú gyermekek voltak, célunk pedig az ő ellátásuk minőségének a javítása. A korábban bemutatott kutatások során a legtöbb esetben bár az alapellátást vizsgálták, de ezen belül nem specializálódtak egyik korcsoportra sem, az alapellátást összességében vizsgálták (házi gyermekorvos, vegyes praxisú háziorvos, felnőtt háziorvos, egyéb egészségügyi személyzet). Ezen kutatások eredményeiből kiszűrhetők a saját vizsgálatunk szempontjából fontosabb adatok, amennyiben tartalmaznak gyermek ellátásra vonatkozó részeket. Végeztek olyan kutatást is, amelyben kizárólag a gyermekek ellátását vizsgálták ( Child-ZAP ), de ezek sem korlátozódtak kizárólag a 0-7 éves korosztályra. Egy másik problémát jelent, hogy korlátozott számban rendelkezésünkre állnak az említett alapellátással foglalkozó 130

131 kutatások, de az elégedettséget vizsgáló tanulmányok nagy része inkább a kórházi ellátásra vonatkozik. Ebből következően a téma kutatásában az is problémát jelenthet, hogy főként csak olyan mérőeszközök léteznek, amelyek összességében vizsgálják az ellátás minőségét, vagy egy-egy tágabb csoportra fókuszálnak. Nem találtunk olyan mérőeszközt, amelyet egészében fel tudtunk volna használni a célcsoportunk vizsgálatára. A kérdőív kérdéscsoportjai az orvosi rendelő környezeti és időszervezési oldalát vizsgálták, valamint az orvos magatartását és az általa adott tájékoztatás minőségét A szülők orvosokkal kapcsolatos elégedettségének leíró statisztikai elemzése Kérdőívünk összesen 14 db arra vonatkozó állítást tartalmazott, amelyek az orvossal való elégedettséget vizsgálták (szülői kérdőív a mellékletben). A szülők az elégedettségre vonatkozó részt az esetek többségében kitöltötték, nem fordult elő olyan válaszadó, aki a kérdések 10%-ánál többre nem válaszolt, így egy kitöltő sem került kizárásra, a válaszok értékelhetők voltak. Azokban az esetekben, amikor egy-egy válasz hiányzott, a hiányzó értékeket statisztikailag korrekt módon, a skála középső értékével, tehát 2,5-el helyettesítettük. Így az elemszámunk az orvossal való elégedettség tekintetében 980 volt. Az orvosi ellátással való elégedettség tekintetében 2 skálát képeztünk. Ezek alapján vizsgáltuk az orvossal való elégedettség környezeti és időszervezési oldalát, valamint a személyi oldalát (tájékoztatás és magatartás). A kérdőív az orvosi rendelő gyermekbarát voltára, a rendelési idő megfelelőségére és időbeosztására, a várakozási időre (környezet és időszervezés), az ellátással kapcsolatos tájékoztatás mértékére, az orvos empátiájára, valamint a szülővel és gyermekkel történő viselkedésére (személyi oldal: tájékoztatás és magatartás) vonatkozóan tartalmazta a 14 állítást. Ezek alapján 4 állítás vonatkozott a környezeti és időszervezési feltételekre, 10 állítás pedig a személyi feltételekre. A szülők a véleményüket egy 4 pontból álló skálán jelölhették be (1=egyáltalán nem ért egyet az állítással, 2=inkább nem ért egyet az állítással, 3=kismértékben ért egyet, 4=teljes mértékben egyetért az állítással). 131

132 8.1. táblázat: A szülők elégedettségének és elvárásának skálaátlaga és szórása az orvosi ellátás itemjeire vonatkozóan (n=980) Állítás Elemszám (N) Átlag Szórá s Gyermekem háziorvosának rendelője és a váróhelyiség gyermekbarát. A házi gyermekorvos/háziorvos rendelési ideje elég hosszú. A házi gyermekorvos/háziorvos rendelésének időbeosztása (délelőtt, délután) megfelelő. A várakozási idő a házi gyermekorvosnál/háziorvosnál az esetek többségében elfogadható. Gyermekem fejlődésével kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő. Gyermekem betegségeivel kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő. A betegségek kezelésével kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő. A házi gyermekorvos/háziorvos figyelemmel kíséri gyermekem gyógyulását. A házi gyermekorvos/háziorvos gyermekemmel együttérző. A házi gyermekorvos/háziorvos a gyermekkel kapcsolatos kérdések megbeszélése során egyenrangú félnek tekint. A házi gyermekorvos/háziorvos lépésről-lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennem a lázas gyermekemmel. A házi gyermekorvostól/háziorvostól kapott tájékoztatás számomra jól érthető. Mindig követem a gyermekorvos/háziorvos utasításait. Fontosnak tartom, hogy az orvos kikérje a szülő véleményét a gyermek ellátásról ,4 0, ,4 0, ,5 0, ,4 0, ,7 0, ,7 0, ,8 0, ,7 0, ,7 0, ,7 0, ,7 0, ,8 0, ,7 0, ,6 0,6 132

133 A fenti táblázat (melléklet: 8.1. táblázat) az orvossal való elégedettséggel foglalkozó állításokat, az azokra adott válaszok átlagait, valamint a szórás értékét mutatja be. A szülők véleményeinek átlag pontszámait áttekintve azt láthatjuk, hogy minden esetben 3 és 4 pont között voltak, ami azt jelenti, hogy a szülők többsége inkább elégedett vagy elégedett gyermekének orvosával. A legmagasabb átlag pontszám 3,8 volt (szórás: 0,5), ami azt jelenti, hogy a szülők a háziorvostól kapott tájékoztatás érthetőségével voltak a leginkább elégedettek. Az átlagok alapján a szülők a háziorvos rendelési idejének hosszúságával voltak a legkevésbé elégedettek (3,4, szórás: 0,8). Összességében ehhez az állításhoz tartozott a legnagyobb szórás. Az átlagok alapján a szülők a személyi feltételekkel elégedettebbek voltak (tájékoztatás és magatartás), mint a környezeti és időszervezési feltételekkel. Az állítások közül az egyik arra vonatkozott, hogy a szülő mennyire tartja be a gyermek háziorvosától kapott utasításokat. Erre az átlag pontszámok alapján pozitív eredmény született, hiszen a 3,7 pontos átlag (szórás: 0,5) azt mutatja, hogy a válaszadók legnagyobb része mindig, vagy majdnem mindig betartja a háziorvos utasításait Az orvosokkal való elégedetlenség összehasonlítása a gyermekek életkorcsoportja szerint A következő táblázat azok arányát mutatja (%), akik egyáltalán nem, illetve inkább nem értettek egyet a felsorolt állításokkal (melléklet: 8.2. táblázat) táblázat: Az orvosokkal kapcsolatos szülői elégedetlenség aránya a gyermekek korcsoport szerinti bontásában (%) Állítás -12 hónapo hónapo 36 < hónapo Összes en s s s Gyermekem háziorvosának rendelője és a váróhelyiség gyermekbarát. 11,3 10,0 12,1 11,1 A házi gyermekorvos/háziorvos rendelési ideje elég hosszú. 15,7 14,7 16,5 15,6 A házi gyermekorvos/háziorvos rendelésének időbeosztása (délelőtt, délután) megfelelő. 7,7 8,4 11,2 9,1 A várakozási idő a házi gyermekorvosnál/háziorvosnál az esetek többségében elfogadható. 8,9 11,3 16,0 12,7 Gyermekem fejlődésével kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő. 4,4 2,5 5,8 4,2 Gyermekem betegségeivel kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő. 4,0 2,8 4,6 3,8 A betegségek kezelésével kapcsolatos házi gyermekorvosi/háziorvosi tájékoztatás megfelelő 1,6 2,2 3,9 2,6 A házi gyermekorvos/háziorvos figyelemmel kíséri gyermekem gyógyulását. 6,0 3,1 5,3 4,8 A házi gyermekorvos/háziorvos gyermekemmel együttérző. 5,2 2,5 5,8 4,5 A házi gyermekorvos/háziorvos a gyermekkel kapcsolatos kérdések megbeszélése során egyenrangú félnek 3,6 4,4 5,1 4,4 133

134 tekint. A házi gyermekorvos/háziorvos lépésről-lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennem a lázas gyermekemmel. 2,8 3,4 5,6 3,9 A házi gyermekorvostól/háziorvostól kapott tájékoztatás számomra jól érthető. 2,8 3,1 3,9 3,3 Mindig követem a gyermekorvos/háziorvos utasításait. 2,8 2,8 3,2 2,9 Fontosnak tartom, hogy az orvos kikérje a szülő véleményét a gyermek ellátásról. 4,8 5,3 6,8 5,6 Az elégedetlen válaszokat (1 vagy 2 pont) 3 korcsoportokra bontva (0-12 hónap, hónap, hónap), majd összesítve is feltüntettük százalékos formában. Az összesített eredményeket áttekintve az látható, hogy a legkisebb mértékű elégedetlenség (2,6%) a háziorvos betegségek kezeléséről adott tájékoztatásával kapcsolatban volt. Ugyanennél a kérdésnél a korcsoportos bontás eredményeiről az mondható el, hogy a gyermek növekedésével csökkent az elégedettség. A legnagyobb mértékű elégedetlenség a háziorvos rendelési idejével kapcsolatban adódott (15,6%), de ez korábban, a pontszámok ismertetésénél is említésre került. A korcsoportok között az elégedetlenség mértékében a várakozási időt tekintve találtuk a legnagyobb eltéréseket. Átlagosan 12,7% volt az elégedetlen szülők aránya, a korcsoportos bontásban viszont folyamatos és viszonylag nagymértékű növekedés volt megfigyelhető hónapos gyermekek szüleinek 8,9%-a, hónapos gyermekek szüleinek 11,3%-a, a 36 hónaposnál idősebb gyermekek szüleinek 16%-a volt inkább elégedetlen, vagy elégedetlen a várakozási idő mértékével. Összességében azonban ugyanaz mondható el, mint az átlagok vizsgálatánál, hiszen megfordítva az áttekintés módját kiderül, hogy az elégedetlenség %-os megoszlása jóval alacsonyabb, mint az elégedettségé, tehát a szülők összességében inkább elégedettek gyermekük háziorvosával. A korábbi bekezdésekben már bemutattuk, hogy a szülők az orvosi ellátással kapcsolatban mely tételekkel elégedettek kevésbé, illetve melyekkel elégedetlenek. Először azt vizsgáltuk, hogy melyik tételek bírnak a legnagyobb jelentőséggel a globális elégedettségben. A mellékelt táblázatban (8/3. táblázat) az egyes tételek súlyát mutatjuk be, miután fontosság szerinti sorrendbe rendeztük az egyes tételek és az összpontszám közti Spearman korrelációs együtthatót. A sorban egymást követő tételek súlya nem feltétlen jelent szignifikáns különbséget. Látható, hogy az orvosi ellátás szempontjából legjelentősebbek a rendelési idővel függnek össze, valamint az orvos tájékoztatásával a gyermek fejlődéséről, betegségeiről. A sor végén álló tételek megítélését valószínűleg befolyásolják egyéb tényezők is (pl. a szülő iskolai végzettsége vagy etnikuma). 134

135 Az elégedetlenség megjelenése az orvossal kapcsolatos nézeteltérések alapján A kérdőívünk utolsó kérdésében az orvossal történő esetleges nézeteltérésre kérdeztünk rá egy zárt kérdésben (igen/nem), majd igen válasz esetén egy nyílt kérdésben lehetősége volt a szülőknek arra, hogy amennyiben volt már nézeteltérése az orvossal, akkor szöveges válaszként le is írhatta ennek okát. A szöveges válaszok értelmezésével az elégedetlenség bizonyos formáit tudtuk pontosabban vizsgálni. A 980 kérdőívből ennek a kérdésnek a tekintetében 11 db-ot ki kellett zárnunk a kitöltés hiánya miatt. Az értékelhető 969 kérdőívből 935 esetében azt a választ kaptuk, hogy a szülőnek nem volt nézeteltérése gyermeke háziorvosával. A maradék 35 esetben viszont azt a választ jelölték meg, hogy volt konfliktusuk az orvossal. Ebből 29 esetben meg is neveztek különböző okokat, amelyek konfliktushoz vezettek. A válaszok közül több arra utalt, hogy az orvos nem adott megfelelő tájékoztatást egyes betegségekről, valamint azok kezelési módjairól. Több szülőnél az antibiotikus kezelés túlzott használata állt a probléma hátterében. Olyan vélemények is voltak, amelyek szerint az adott orvos alkalmatlan munkája ellátására. Néhány esetben azonban a szülők önkritikája volt megfigyelhető, tehát, hogy saját viselkedésüket tartották a konfliktus okának (pl. a gyermeket nem hordták korai fejlesztésre pénzhiány miatt). Több táblázatban összegyűjtöttük a szülők által felsorolt okokat, amelyek konfliktushoz vezettek (melléklet: 8.4., 8.5., 8.6. táblázat) Az eredmények összevetése a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeivel Az egyik német kutatásban (Weissenstein et al. 2011), amelyet korábban már ismertettünk, hasonlóan a saját vizsgálatunkhoz kérdőíves módszerrel mérték fel a szülők elégedettségét a gyermekük háziorvosával kapcsolatban. A különböző elégedettséget vizsgáló kérdéseket ők is egy-egy témakör alapján kisebb csoportokra bontották. A szülők egy 1-től 4-ig terjedő Likert-skálán jelölhették be a véleményüket. Ebből a szempontból is hasonló volt a kutatásunk, hiszen mi is ezt alkalmaztuk (1- legkevésbé elégedett/ért egyet, 4-leginkább elégedett/egyet ért). Ahogy korábban már ismertettük, a kapott válaszok átlagai alapján a szülők inkább elégedettek, vagy elégedettek voltak. A vizsgálatot végzők a német kutatásban is hasonló eredményeket kaptak, hiszen a szülők által adott pontszámok átlaga minden esetben 3 és 4 közé esett. Az ő vizsgálatukban a gyerekek által kitöltött kérdőívek azt mutatták, hogy a gyerekek kb. 80%-a is elégedett a háziorvosával. A saját kutatásunkban a gyermekek elégedettségét nem vizsgáltuk. Magyarországon is végeztek olyan felmérést, amely az alapellátással kapcsolatos elégedettséget vizsgálta (Szatmári et al. 2010). A következőkben azokat a kérdéseket emeljük ki, amelyek mindkét kutatásban előfordultak. Az első ilyen a háziorvos tanácsainak a megfogadására vonatkozott. A korábbi kutatás pilot fázisában a vizsgálatot végzők 2 válaszlehetőséget adtak meg: igen és nem. A végső vizsgálatban azonban kibővítették a válaszlehetőségeket: soha, ritkán, időnként, gyakran, mindig. A kapott eredményeik azt mutatták, hogy a tanácsokat legnagyobb arányban azok fogadták meg, akik a gyermek praxishoz tartoztak, ezt a vegyes praxisú háziorvosok eredményei követték. A saját eredményeink vizsgálatánál is pozitív eredményeket tapasztaltunk. A szülők által adott pontok átlaga a tanácsok megfogadásának tekintetében 3,7 lett (szórás: 0,5). A korábbi kérdőív következő kérdései a rendelés szervezésével kapcsolatban kerültek feltevésre. Vizsgálták az orvossal való beszélgetések minőségét, az elhangzott információk bizalmasan kezelését, valamint a várakozási időt is. Ebben a kérdőívben a várakozási idő esetében konkrétan rákérdeztek az időtartamra. Az esetek nagy részében ez 30 percnél kevesebb volt, amellyel a páciensek elégedettek voltak. Mi nem vizsgáltuk a várakozási idő pontos időtartamát, de volt erre vonatkozó állítás a 135

136 kérdőívünkben. Az adott pontok átlaga alapján ez is 3 és 4 közé került, de erre vonatkozóan kaptuk az egyik legalacsonyabb értéket (3,4, szórás: 0,8). Összevetve elmondható, hogy minkét esetben inkább elégedett volt a kérdőíveket kitöltők többsége a várakozási idő hosszúságával, de a többi kérdéssel összevetve ebben a legnagyobb az elégedetlenség. A korábbi magyar kutatásban kapott eredmények szerint a páciensek (vagy a szüleik) a gyermekorvosi rendelőkkel elégedettek a leginkább (kb. 90% teljes mértékben, vagy többnyire elégedett). Saját eredményeink azt mutatták, hogy a rendelő barátságosságára vonatkozó állítás során a szülők átlagosan 3,4 pontot adtak (szórás: 0,8), ami azt jelenti, hogy a többségük inkább elégedett vagy elégedett ezzel a tényezővel. Összességében elmondható, hogy az összehasonlított tényezők alapján hasonló eredményeket kaptunk mi is, mint amelyek a korábbi szakirodalmi adatok alapján bemutatásra kerültek A szülők védőnőkkel kapcsolatos elégedettség vizsgálatának eredményei A kutatási eszköz védőnői elégedettséget mérő kérdéscsoportja Nem találtunk a hazai gyakorlatban olyan átfogó kutatást, amely a szülők védőnőkkel való elégedettségét mérte volna. Így komplex kérdőívünkbe építettünk be egy olyan elsősorban állításokat tartalmazó kérdéssort, melyekre a szülőknek válaszolni kellett. A kérdőív védőnővel való elégedettséggel kapcsolatos kérdésblokkja 17 kérdést tartalmazott (melléklet: szülői kérdőív). Az elégedettséget mérő kérdések a védőnő elérhetőségére, a védőnői látogatások gyakoriságára és a látogatás szülővel történő egyeztetésére, a gyermekfogadásra és a szoptatásra irányuló várandósság alatti felkészítésre, a védőnői tájékoztatás egyes területeire és módjára, a védőnő empátiájára és az elfogadásra utaló viselkedésére, valamint a védőnői tanácsok megfogadására vonatkoztak. Szerepelt a kérdéscsoportban két szülői elvárást feltáró kérdés is: az egyik azt mérte, hogy a szülők mennyire igénylik azt, hogy tanácsadásra időpontban menjenek, a másik a szülők véleménykérési igényére vonatkozott a védőnői ellátással kapcsolatban. A kérdőív felsorolt kérdései állítások formájában kerültek megfogalmazásra, melyekre a szülők a skála jelleggel megadott következő lehetőségek közül választhattak: egyáltalán nem értek egyet, inkább nem értek egyet, kis mértékben egyet értek, teljes mértékben egyetértek. Összegző kérdésként jelent meg, hogy a szülő mennyiben fogadja meg a védőnő tanácsait A szülők védőnőkkel kapcsolatos elégedettségének leíró statisztikai elemzése A szülői mintában nem fordult elő olyan válaszadó, aki a kérdések 10%-ánál többre nem válaszolt e kérdéskörben, így emiatt egyetlen válaszadó sem került kizárásra. Azon 136

137 szülők esetében, akiknél egy-egy válasz hiányzott, ott a hiányzó értékeket a skála középső értékével helyettesítettük, azaz 2,5-el. Így minden kérdőív értékelhető volt, tehát a minta elemszáma: 980. A fentiek figyelembe vételével az alábbi táblázat mutatja a leíró statisztikai elemzés eredményeit táblázat: A szülők elégedettségének és elvárásainak skálaátlaga és szórása a védőnői ellátás és védőnői magatartás itemjeiben (n=980) Állítás Átlag Szórás Min. Max. Mindig elérem a védőnőt, amennyiben szükségem van rá. A védőnő látogatásainak gyakorisága megfelel az igényeinknek. A védőnő látogatásainak időpontja családunk számára megfelelő. A védőnői látogatások előzetes egyeztetés alapján valósulnak meg. A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a gyermek fogadására. A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a szoptatásra. A gyermekem fejlődésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A gyermekem gondozásával kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A gyermekem nevelésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A védőnő tájékoztatása a szociális juttatásokkal/támogatásokkal/segélyekkel kapcsolatban megfelelő. A védőnő a gondozás során empatikus/ együttérző velem és a gyermekemmel. A védőnő a gyermekemmel kapcsolatos kérdések megbeszélése során egyenrangú félnek tekint. A védőnő a látogatások során tapintatos, és figyelembe veszi, hogy éppen mi történik a családban (pl. a gyermek alszik, szoptatás zajlik stb.). A védőnő lépésről-lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennem a lázas gyermekemmel. 3,9 0, ,9 0, ,9 0, ,6 0, ,8 0, ,7 0, ,9 0, ,9 0, ,8 0, ,6 0, ,9 0, ,9 0, ,9 0, ,8 0,

138 A védőnőtől kapott segítség/tanács illeszkedik családunk szokásaihoz, hagyományaihoz. Fontosnak tartom, hogy időpontra tudjak menni tanácsadásra. Fontosnak tartom, hogy kikérjék a szülők véleményét a védőnői ellátásról. 3,8 0, ,6 0, ,6 0,6 1 4 Az állításokra adott válaszok 1-hez (minimum skálaérték) való közelsége elégedetlenséget, 4-hez (maximum skálaérték) való közelítése elégedettséget jelez. A táblázat skálaátlagaiból kiderül, hogy minden kérdés vonatkozásában inkább elégedettek voltak a szülők, mivel a válaszok átlaga 3,6 és 3,9 közé esik. Legelégedettebbek az alanyok a védőnők tapintatosságával, empátiájával, egyenrangúságra való törekvésével, majd a látogatások gyakoriságával és annak időpontjával voltak, s ezt követték a tájékoztatás elégedettségével kapcsolatos skálaátlagok. A szülők a legkevésbé elégedettek a szociális juttatásokról való tájékoztatással, valamint a látogatások időpontjának egyeztetésével voltak. A legnagyobb szórást az elvárásokkal kapcsolatos kérdések válaszai, továbbá a szociális juttatással kapcsolatos tájékoztatás válasza mutatta, tehát e kérdések mentén voltak leginkább eltérőek a szülői vélemények. A továbbiakban a védőnői tevékenység és a védőnői magatartás összevont változóin keresztül szemléltetjük a szülők védőnővel kapcsolatos elégedettségét a 8.4. táblázatban látható adatok szerint. Az összevont változók alatt olvashatók azok az itemek, melyek alapján a változót képeztük táblázat: A szülők elégedettsége a védőnői ellátás és a védőnői magatartás összevont változói alapján (N=980) Összevont változók/ a változóhoz tartozó itemek Átlag Szórá s Min. Max. Védőnővel való kapcsolattartás 15,4 2 1, Mindig elérem a védőnőt, amennyiben szükségem van rá. A védőnő látogatásainak gyakorisága megfelel az igényeinknek. A védőnő látogatásainak időpontja családunk számára megfelelő. A védőnői látogatások előzetes egyeztetés alapján valósulnak meg. Várandósság alatti felkészítés 7,65 0, A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a gyermek fogadására. A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a szoptatásra. Gyermek ellátásával, nevelésével kapcsolatos tájékoztatás 15,6 1,

139 A gyermekem fejlődésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A gyermekem gondozásával kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A gyermekem nevelésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. A védőnő lépésről-lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennem a lázas gyermekemmel. Szociális juttatásokról való tájékoztatás 3,67 0, Empátia, elfogadás 15,6 8 1, A védőnő a gondozás során empatikus/ együttérző velem és a gyermekemmel. A védőnő a gyermekemmel kapcsolatos kérdések megbeszélése során egyenrangú félnek tekint. A védőnő a látogatások során tapintatos, és figyelembe veszi, hogy éppen mi történik a családban (pl. a gyermek alszik, szoptatás zajlik stb.). A védőnőtől kapott segítség/tanács illeszkedik családunk szokásaihoz, hagyományaihoz. Elvárás 7,35 1, Fontosnak tartom, hogy időpontra tudjak menni tanácsadásra. Fontosnak tartom, hogy kikérjék a szülők véleményét a védőnői ellátásról. Elégedettség összesítve 58,0 3 3, A táblázat adataiból látható, hogy az összevont változók átlagai erősen közelítenek a maximum értékekhez, amely azt mutatja, hogy a védőnői kapcsolattartással, a várandósság alatti felkészítéssel, a gyermekellátással kapcsolatos tájékoztatással, a szociális támogatásokkal kapcsolatos tájékoztatással és a védőnő empátiájával és elfogadásával kapcsolatban is az elégedettség jellemző. Legmagasabb szórást a gyermek ellátásával, nevelésével kapcsolatos tájékoztatás és a védőnővel való kapcsolattartás mutat, ami azt is jelzi, hogy e kérdésekben volt leginkább eltérő a szülők véleménye. Önálló, az elégedettség kérdéskörét összegző zárt kérdésként szerepelt a kérdőívben az, hogy a szülő a védőnői tanácsokat mennyiben fogadja meg, amely közvetve a védőnők hitelességét, szakértelmét is firtató kérdés. Erre a kérdésre 973 fő válaszolt. A korábbi nagyfokú elégedettséget mutató válaszokkal korrelált a szülők válaszadása, mivel az általában megfogadom és mindig megfogadom választ jelölte meg a szülők összesen 97,2%-a. A válaszadók 2,7%-a (26 fő) az esetek többségében nem, míg 1 fő sosem fogadja meg a védőnő tanácsát. 139

140 A védőnőkkel való elégedetlenség összehasonlítása a gyermekek életkorcsoportja szerint A továbbiakban az elemzés arra irányult, hogy az elégedetlenség mely kérdésekben és milyen mértékben volt jellemző, összehasonlítva aszerint, hogy a szülők milyen életkorcsoportba tartozó gyermeket nevelnek. Ehhez a leíró statisztikából kiemeltük azok arányát, akik egyáltalán nem, illetve inkább nem értettek egyet a védőnői elégedettséget mutató állításokkal. 140

141 8.5. táblázat: A védőnőkkel kapcsolatos szülői elégedetlenség aránya a gyermekek korcsoport szerinti bontásában < Állítás hóna hónap hónap Összesen pos os os Mindig elérem a védőnőt, amennyiben szükségem van rá. 1,2 0,6 0,9 0,9 A védőnő látogatásainak gyakorisága megfelel az igényeinknek. 0,8 0,6 1,2 0,9 A védőnő látogatásainak időpontja családunk számára megfelelő. 0,4 0,6 1,0 0,7 A védőnői látogatások előzetes egyeztetés alapján valósulnak meg. 5,7 8,5 8,6 7,8 A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a gyermek fogadására. 0,8 2,8 1,5 1,7 A védőnő a várandósság alatt jól felkészített a szoptatásra. 4,1 4,1 3,4 3,8 A gyermekem fejlődésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. 0,8 1,3 0,7 0,9 A gyermekem gondozásával kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. 0,4 1,9 0,7 1,0 A gyermekem nevelésével kapcsolatos védőnői tájékoztatás megfelelő. 1,6 1,6 1,0 1,3 A védőnő tájékoztatása a szociális juttatásokkal/támogatásokkal/segélyekkel 6,5 6,6 7,8 7,1 kapcsolatban megfelelő. A védőnő a gondozás során empatikus/ együttérző velem és a gyermekemmel. 0,4 0,0 0,7 0,4 A védőnő a gyermekemmel kapcsolatos kérdések megbeszélése során egyenrangú félnek tekint. 0,4 0,0 1,5 0,7 A védőnő a látogatások során tapintatos, és figyelembe veszi, hogy éppen mi történik a családban (pl. a gyermek alszik, szoptatás zajlik 0,4 0,3 1,2 0,7 stb.). A védőnő lépésről-lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennem a lázas gyermekemmel. 0,8 1,6 2,7 1,9 A védőnőtől kapott segítség/tanács illeszkedik családunk szokásaihoz, hagyományaihoz. 0,8 2,2 1,7 1,7 Fontosnak tartom, hogy időpontra tudjak menni tanácsadásra. 6,5 7,9 5,1 6,4 Fontosnak tartom, hogy kikérjék a szülők véleményét a védőnői ellátásról. 4,0 7,7 5,1 5,7 Az elégedetlenség mértéke a szülők körében a legtöbb kérdésben elenyésző, mivel látható hogy ezek aránya zömében 0,7-1,9% között mozog. Azaz megfordítva: a védőnői ellátás minőségével a legtöbb területen elégedettek. Azonban figyelemre méltó az a néhány kérdés, melyben korántsem ilyen kismértékű az elégedetlenség. A legmagasabb arányban (7,8%) jelzik a szülők a védőnői látogatások időpontjának hiányát, de ez mégsem elégedetlenséget kiváltó tényező, mivel az eredmények azt mutatják, hogy a családok 99,3%-ának a védőnői látogatások időpontja és gyakorisága megfelelő. A következő és nem vitatható elégedetlenségi terület a szociális ellátások tájékoztatásával kapcsolatos, ezzel a szülők 7,1%-a elégedetlen. A szoptatásra történő felkészítéssel is elégedetlen a szülők 3,8%-a. A legkisebb arányú az elégedetlenség a védőnő empátiájával (0,4%), és az elfogadás egyenrangúság, tapintatosság, a tanácsok 141

142 illeszkedése a család szokásaihoz, hagyományaihoz kérdéseivel kapcsolatban (0,7-1,7%). Ha a gyermekek életkor szerinti bontásában figyeljük meg az elégedetlenség mértékét és sorrendjét, akkor azt találjuk, hogy a csecsemők (0-1 év) szülei a szociális juttatássokkal kapcsolatos tájékoztatást illetően a legelégedetlenebbek (6,5%), amit a látogatások időpont-egyeztetésének kérdése (5,6%), majd a szoptatásra való felkészítés 4%-os, és a neveléssel kapcsolatos tájékoztatás 2%-os elégedetlensége követ. Az elégedetlenség értékei sorrendbe állítva a 0-7 évesek három életkorcsoportjára vonatkozóan a 8/7., 8/8. és 8/9. mellékletben találhatók. A kisdedet (1-3 év) nevelő szülők körében annyiban megváltozik az elégedetlenség sorrendje, hogy a védőnői látogatások egyeztetésének hiánya (9,4%) megelőzi a szociális juttatásokkal (6,9%) kapcsolatos elégedetlenséget. A szoptatásra való felkészítés változatlanul a harmadik helyen szerepel (4,4%), melyet a gyermek fogadására való felkészítéssel való (3,1%) elégedetlenség követ. Az óvodáskorú (3-7 éves) gyermeket nevelő szülők vonatkozásában az elégedetlenség első három helyén ugyanazok az állítások jelennek meg mint a két fiatalabb korcsoportban, az előzőekkel szinte megegyező arányban. Itt azonban negyedikként a tájékoztatás módja (konkrétan a lázcsillapítás magyarázata jelenik meg) az elégedetlenség okaként 2,7%-ban. Az elvárások közül a szülők 6,4%-a nem, vagy inkább nem értett egyet azzal az állítással, hogy tanácsadásra időpontra menjen. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a gondozottak jelentős hányada (93,6%) szeretné azt, hogy időpontban mehessen tanácsadásra Az elégedetlenség megjelenése a védőnővel kapcsolatos nézeteltérések alapján Az elégedetlenség kérdésköréhez szervesen hozzátartozik a védőnővel való nézeteltérések aránya, és azok oka is. Önálló zárt kérdésként szerepelt a kérdőívben az, hogy volt-e a szülőnek nézeteltérése a gyermekét ellátó védőnővel, míg nyitott kérdésként adtunk lehetőséget a probléma okának leírására. A 980 szülőből 972 válaszolt erre a kérdésre. Közülük 11 fő számolt be nézeteltérésről, melynek megnevezett okai a következők voltak: nem megfelelő tisztaság, fejtetvesség és tisztálkodási szokások 3 fő esetén, míg egy-egy fő esetén a várandósgondozás, a gyermek táplálása, eszközcsere, kontrollvizsgálaton és korai fejlesztésen való meg nem jelenés volt a konfliktus tárgya A szülők védőnővel való elégedettségét befolyásoló szocio-ökonomiai tényezők E fejezetben arra is kerestük a választ, hogy milyen szocio-ökonomiai tényezők befolyásolják a védőnővel való elégedettséget? Azt találtuk, hogy az iskolai végzettség szignifikánsan befolyásolja az elégedettséget (a Kruskal-Wallis teszt szerint p=0,007). Az iskolai végzettség differenciáló hatása a következőképpen jelent meg: a legfeljebb 8 általánost végzettek a kevésbé elégedettek, szemben a 8 általánosnál magasabb végzettséggel (Mann-Whitney teszt eredménye: p=0.005). A rossz, vagy nagyon rossz anyagi helyzetűek szintén elégedetlenebbek a nem kifejezetten rossz anyagi helyzetű szülőknél (Mann-Whitney teszt eredménye: p=0.000). Azok a szülők, akik első vagy második nemzetiségként jelölték meg a roma származást, szintén elégedetlenebbek, mint a nem roma származásúak (Mann-Whitney teszt eredménye: p=0.000). Nem találtunk szignifikáns különbséget az egészségügyi szakképzettséggel rendelkezők és nem rendelkezők összehasonlításában. Az, hogy a védőnővel való elégedettségnek milyen hatása van/lehet a gyermek fejlődésére, az 5. fejezetben került ismertetésre. (8.10 melléklet: matematikai statisztikai elemzések táblázatai az elégedettséget befolyásoló változókra vonatkozóan). 142

143 A szülők orvossal és védőnővel való elégedettségének összehasonlítása A két megelőző alfejezetben került bemutatásra a szülők elégedettsége az orvosokkal és a védőnőkkel, mivel azonban a kutatási eszközünk összeállításában szándékosan törekedtünk arra, hogy egyes, az ellátás szempontjából meghatározó kérdések mindkét szakemberre vonatkozóan bekerüljenek (tájékoztatás minősége, módja, szakemberek empátiája), így lehetőségünk nyílt arra, hogy e kérdések mentén a két alapellátó szakemberrel kapcsolatos elégedettséget összehasonlítsuk. Ennek megfelelően a következő kérdéskörökben tudtunk összehasonlítást végezni: A gyermek fejlődésével kapcsolatos tájékoztatás (a kérdőív 88. orvosi elégedettséggel és 104. védőnői elégedettséggel kapcsolatos kérdése alapján; továbbiakban 1. témakör) Tájékoztatással kapcsolatos komplex elégedettség (a kérdőív orvossal való elégedettségre vonatkozó , illetve a védőnővel kapcsolatos elégedettségére vonatkozó kérdései alapján; továbbiakban 2. témakör) A szakemberek empátiájának, elfogadásának összehasonlítása (a kérdőív orvossal való elégedettségre vonatkozó , illetve a védőnővel kapcsolatos elégedettségére vonatkozó kérdései alapján; továbbiakban 3. témakör) A tájékoztatás módja (a kérdőív orvossal való elégedettségre vonatkozó 94., illetve a védőnővel kapcsolatos elégedettségére vonatkozó 111. kérdései alapján; továbbiakban 4. témakör) Az alábbi táblázat mutatja az összehasonlítás gyakorisági adatait a leíró statisztika alapján táblázat: A szülők orvossal és védőnővel kapcsolatos elégedettségének összehasonlítása (N=980) Kivel elégedettebb Szülők száma % Védőnővel ,5 A gyermek fejlődésével kapcsolatos tájékoztatás Orvossal 32 3,3 Azonosan ,2 Összesen ,0 Tájékoztatással kapcsolatos Védőnővel ,1 143

144 elégedettség komplexen Orvossal 62 6,3 Azonosan ,6 Összesen ,0 Védőnővel ,1 A szakemberek empátiája, elfogadása Orvossal 23 2,3 Azonosan ,5 Összesen ,0 Védőnővel ,5 A tájékoztatás módja Orvossal 45 4,6 Azonosan ,9 Összesen ,0 A 8.6. táblázat adataiból látható, hogy a szülők 68,6-76,9%-ban ítélték meg azonosan a 4 témakörben a két szakembert. Az eltérések esetében a gyakorisági adatok azt mutatják, hogy azok a szülők, akik nem azonos mértékben elégedettek a két szakemberrel, nagyobb gyakoriságban elégedettek a védőnővel.. Az orvossal való elégedettség legkisebb arányban az empátia kérdésében mutatkozott (2,3%), a legmagasabb elégedettség pedig a második témában volt, amely az orvosi tájékoztatás kérdéseit komplexen vizsgálta (6,3%). A védőnők vonatkozásában legalacsonyabb elégedettséget a tájékoztatás módjával kapcsolatban találunk (18,5%), míg a legmagasabb a védőnő empátiájával és elfogadásával kapcsolatos témában volt (27,1%). Az orvossal és védőnővel való elégedettség összevetése alapján a legnagyobb különbség az empátiával kapcsolatos, az orvosoknál e kérdéssel kapcsolatban a legalacsonyabb, míg a védőnő esetében itt a legmagasabb az elégedettség. A továbbiakban a minta nem normál eloszlásának figyelembe vételével, önkontrollos Wilcoxon teszt segítségével hasonlítottuk össze azt, hogy mely témában található szignifikáns eltérés a két szakembercsoport elégedettségével kapcsolatban. Az önkontrollos Wilcoxon tesztek eredményei azt mutatják, hogy mind a négy témában a szülők a védőnővel elégedettebbek, mint az orvossal (p < 0,001) (lásd melléklet). Kerestük azokat a változókat is, amelyek a csoportok elégedetlenségét globálisan (orvosra és védőnőre együtt) befolyásolták. E kérdésben sem a gyermek életkora vagy korcsoportja, sem az anya életkora nem mutatkozott befolyásoló tényezőként. Ellenben azt találtuk, hogy az elégedetlenség erősen összefügg azzal az elvárással, hogy fontosnak tartja-e a szülő, hogy az orvos vagy a védőnő kikérje a véleményét. Ennek tükrében próbáltuk meghatározni, hogy az anya iskolai végzettsége mennyiben befolyásolja a véleménykikérés fontosságát (egyenrangúság, empátia). Azt találtuk, hogy minél alacsonyabb a szülő iskolai végzettsége, annál fontosabb számára, hogy az orvos kikérje a véleményét. Ugyanakkor A szülő iskolai végzettsége, mint független változó, nem befolyásolja a védőnővel való elégedettségnek ezt az aspektusát (vélemény kikérésének fontossága), amelyre magyarázatként szolgálhat a védőnő empátiája és az az erőssége, hogy a szülőt szinte mindig egyenrangú partnerként kezeli. Az orvosok esetében ugyanezek kisebb arányban teljesülnek. Ezt igazolja, hogy a szülői megítélés szerint az esetek 27,1 %-ában (266 főnél) a védőnő empatikusabb, mint az orvos, s csupán az esetek 2,3%-ában (23 főnél) van ez megfordítva. A fennmaradó esetekben, 70,5% (691 fő) az empátia szempontjából az orvos és a védőnő azonos minősítést kapott. A különbség a Wilcoxon próbával szignifikáns (p<0,001). Végső soron tehát az a 144

145 következtetés vonható le, hogy a védőnővel való szignifikánsan magasabb elégedettség az empátiával magyarázható. Vizsgáltuk a továbbiakban azt is, hogy az orvossal és a védőnővel való elégedettséget mérő tételek mennyire járnak együtt. A statisztikai vizsgálat azt mutatta, hogy a két szakember esetében az elégedettséget mérő tételek erősen korrelálnak (a Spearman korrelációs együttható szignifikancia szintje: p<0,001). Kerestük a válaszokat arra, hogy milyen magyarázatokat adhatunk a két szakember megítéléséből eredő hasonlóságára, melyek a következők lehetnek: Egyik lehetőségként adódik, hogy a megkérdezettek habitusa döntő e kérdésben (a megkérdezett szülő alapvetően kritikus szemléletű, vagy éppen túlzottan elfogadó, kevéssé kritikus) Másik lehetőségként adódik, hogy a két szakember megítélése tulajdonképpen annak a kivetítése, hogy miként viszonyul az egészségügyi ellátórendszerhez a szülő komplexen. Összességben megállapítható, hogy a szülők a védőnővel elégedettebbek, mint az orvossal, s ennek magyarázataként szolgál a szakemberek empátiájában feltárt különbség. Az is egyértelművé vált, hogy a szülők megítélése a védőnőre és az orvosra vonatkozóan erős korrelációt mutat, melynek hátterében a szülő habitusa, illetve az egészségügyi ellátó rendszer komplex megítélése állhat A fókuszcsoportos interjúk eredményei A szülők házi gyermekorvosi/vegyes praxisú háziorvosi ellátással kapcsolatos elégedettsége Hasonlóan a nevelési attitűdök vizsgálatához ebben a témakörben is asszociációs játékkal kezdtük a szülők véleményének megismerését. Két fogalmat használtunk a szülők spontán értékítéleteinek megismerésére: házi gyermekorvos, orvosi tájékoztatás. A házi gyermekorvossal kapcsolatban a leggyakrabban említett gondolattársítások a biztonság, a bizalom, a megnyugtatás szavak (10) voltak, majd az orvos személyével kapcsolatos pozitív jelzők, úgy mint kedves, barátságos, tökéletes, segítőkész (5). A szakértelmet 4 fő említette, az elérhetőséget 3. Negatív tartalom csak a hosszabb várakozáshoz(3) volt köthető. Jóval kedvezőtlenebb képet kaptunk az orvosi tájékoztatáshoz kötött asszociációk alapján. Leggyakoribb kifejezések a szűkszavú, nem elég, nem kapok (10), de megjelent egy-egy válaszadónál a rossz, kevés, kemény, barátságtalan kifejezés is. A szülők között vannak elégedettek is, hiszen a szakszerű (8), partnerként kezel vélemények is elhangzottak A házi gyermekorvosok elérhetősége A házi gyermekorvosi és a vegyes praxisú háziorvosi ellátás elérhetőségével kapcsolatban a szülők alapvetően pozitív véleményt fogalmaztak meg, a rendelési idő a többségnek megfelel. 145

146 Pozitív, mindig elérhető a házi gyermekorvos, akár telefonon jelentkezünk be, akár a rendelőbe megyünk. Nagyon segítőkész, és bármikor a rendelkezésünkre áll. (vasvári szülő) Emellett többen fájlalták, hogy a rendelési és/vagy tanácsadási idő a déli órákra, az alvási időre esik, vagy a munkahelyről kell a munkaidő lejárta előtt eljönni. Én időnként elgondolkodom, hogy miért pont délben van a rendelési idő? Etetném a gyerekem, szoptatnék, és éppen akkor kell vinnem orvoshoz. Ilyenkor nagyon nyűgös. (szegedi szülő) A mi orvosunknál 4 órakor véget ér, fél 4 az utolsó időpont. Dolgozom, a gyerekek óvodába járnak, tehát ha valami gond van, fél szabadnapot kell kérnem. A másik városban, ahol laktam, 6-ig volt gyerekorvos. Bármikor tudtam a doktornővel beszélni. Most csak akkor tudok, amikor rendel. (szombathelyi szülő) A rendelésre való bejelentkezés a legtöbb rendelőben adottság, lehet élni ezzel a lehetőséggel. Ez elvileg előnyös rendszert építhetne ki, hiszen az egészségügyi ellátásban gyakran panaszolt hosszú várakozási idő különösen beteg gyermekkel jelentősen rontja az elégedettséget. A megkérdezett szülők véleménye alapján ez a szervezési elv azonban nem hozta meg az eredményt, mert kevés orvos képes tartani az előjegyzett időket. Sokan állították, hogy átlagosan egy-másfél órát kell várniuk még az előjegyzések mellett is, mire bejutnak az orvoshoz. Én nem vagyok megelégedve a bejelentkezési rendszerrel, mert mindig csúszások voltak. Ugyanakkor kerültem be, mint amikor nem kértem időpontot, azóta nem is jelentkezek be. (vasvári szülő) A gyerekorvosunk nagyon jó, csak sajnos túlterhelt. Tanácsadásra tudok egyeztetni időpontot, de minimum egy órát várnom kell, ennek ellenére. Rendelési időben pedig minimum másfél óra a várakozási idő. Az orvos alapos, mindenkit alaposan megvizsgál, nem siet, nem kapkod. Ez, amikor már bent vagyunk, nagyon jó érzés. (pécsi szülő) Azok az orvosok, akik mégis tartják a tervezett időket, azokkal kapcsolatban a kapkodás, túl gyors ellátás, a meg nem beszélt kérdések panasza merül fel. Mindehhez társultak olyan vélemények is, akik az orvos látogatóval való rendelési időben történő találkozást sérelmezték. A szülők gyakran azzal sem elégedettek, hogy a beteg és a gyógyult gyerekek is egyszerre, egy helyen várakoznak, van ahol a tanácsadásra érkezőknek nincs elkülönített tér. A vegyes praxisokban nincs a gyerekeknek külön rendelési idő, ezt a szülők kockázatosnak tartják A házi gyermekorvosok betegellátása A várakozás okozta nehézségek mellett gyakori panasz, hogy az gyermekorvos nem szentel elég időt a kisgyerek megvizsgálására. Valószínűleg a hosszú várakozás után a gyors vizsgálat fokozza a szülőben azt az érzést, hogy a gyermeke nem kapott megfelelő ellátást. Ennek számos példáját hallhattuk a fókuszcsoportos interjúkban: Amikor sokan vannak, akkor pörgés van, akkor azt szoktam érezni, hogy kiszórnak. Persze akkor is meg van a vizsgálat, de az érzet más. (Szegedi szülő) 146

147 Konkrétan az ajtóban beszélte meg velem a gyógyszerezést, már nyitja az ajtót és hívja a következőt. Volt olyan, hogy pelenkába hoztam ki a gyereket, mert annyi idő sem volt, hogy felöltöztessem. (Szombathelyi szülő) Ha a gyerek beteg, én a párommal megyek, én írom a listát, egyik asszisztens írja a receptet, másik válaszol a kérdésre, doktornő nézi a kicsit, én beszélek, férjem öltöztet. Így tudjuk azt az 5 percet kitölteni, hogy mi is és a doktornő is jól járjon. (Szombathelyi szülő) Néhány szülő kifejezetten elégedetlen azzal, ahogy az orvos a betegellátás végzi, vagy, ahogy a gyermekhez viszonyul: előfordul, hogy vizsgálat nélkül, telefonon keresztül zajló beszélgetés alapján állapít meg betegséget, a szülőre bízza annak eldöntését, hogy mehet-e a gyerek közösségbe, nincs megfelelő eszköze a vizsgálatokhoz, stb. Nincs ideje semmire sem, és felhívtam az asszisztensnőt, hogy szerintem a gyerekemnek kötőhártya-gyulladása van. Elhitték, és mondták, hogy menjek be a receptért. A gyereket nem is látták. Megértem, hogy ne vigyem oda a gyerekemet, mert a kötőhártya-gyulladás fertőző, de azért nem volt ideje, hogy ránézzen 5 percre? Telefonba lerendeztük és a receptért mentem be. (Szombathelyi szülő) Nekem az nem tetszik, hogy doktornő felírta a gyógyszert, és odaadta az igazolást. Én döntsem el 5 nap múlva, hogy a gyerek mehet-e óvodába, vagy nem. Mikor egy felső légúti megbetegedése van a gyereknek, a doktornőnek kell, hogy legyen ideje arra, hogy meghallgatja a gyereket. Főleg ha egy asztmás gyerekről beszélünk. Előre kiállítja, hogy 5 nap múlva közösségbe mehet. Kicsit jobban kellene foglalkozni a gyerekekkel. (Szombathelyi szülő) A mi doktornőnk 3 falut lát el egyszerre, negatívum, hogy a reggeli kezdésre sem szokott időben odaérni. Előny azonban, hogy a gyerekeket nagyon szereti, jól bánik velük, igyekszik előrevenni őket a felnőttekhez képest, mert ebben a rendelőben nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket is ellátnak. További hátrány, hogy mindig ugyanazt az antibiotikumot írja fel, minden betegség alkalmával. (Baranyai falusi szülő) A mi orvosunknak nincs olyan lámpája, amivel jól beleláthatna a gyermekem torkába, ezért mindig lenyomja a spatulát a torkán. Most már megtanultam, és mindig viszem a zseblámpámat, hogy ezt a kellemetlenséget kikerülhessük. (Pécsi szülő) Mi már váltottunk gyermekorvost, mindig sietett, bármivel vittem a gyereket, a reakciója az volt: Te már megint itt vagy? (Nyíregyházi szülő) 147

148 A házi gyermekorvos által nyújtott tájékoztatás A tájékoztatásáról alkotott szülői vélemények is jelentős mértékben különböztek egymástól: sokan számoltak be arról, hogy a gyermekorvos érthető, részletes tájékoztatást ad, figyelmesen meghallgatja a szülőket, fontos számára, hogy a szülők értsék a gyermek állapotával kapcsolatos információkat, egyenrangú partnerként kezeli őket. Érthető a tájékoztatás, amennyiben kérdésünk van, szívesen elmagyarázza részletesebben is. (Vasvári szülő) Megkérdezi, hogy tetszik érteni?, és ha nem értjük, másképp is elmagyarázza. (Pécsi szülő) Az oltásoknál mindig elmondja, hogy mire számítsunk, mit kell csinálni. (Budapesti szülő) Együtt hozzuk meg a rendelőben a döntéseket többféle lehetőségből, amit ő javasol. Jó szakembernek tartom. (Szegedi szülő) Mindent részletesen elmond, de nem félek visszakérdezni, ha valamit nem értek, mert tudom, hogy neki is fontos, hogy a gyerekem meggyógyuljon. Mindig van türelme hozzánk. (Pécsi szülő) Mások azonban számos kifogást emeltek a gyermek betegségéről, fejlődéséről kapott tájékoztatással kapcsolatban. Ahogy már az asszociációknál is kiderült, a legfőbb kritika a szűkszavúság, a nehezen érthető, gyorsan átadott információ, illetve a szülők nem elégedettek az orvossal folytatott kommunikáció kölcsönösségével. Az orvosi tájékoztatás lehetne több. Ha kérdezek, válaszol, de nem mondja magától. (Nyíregyházi szülő) Amikor bemegyünk, a gyerek sír. Így azt is elfelejtem, amit előtte szerettem volna kérdezni. A felét nem hallom annak, amit a doktornő mond. Ilyenkor, ha tudom, kiküldöm a gyereket az anyukámmal, vagy a párommal, hogy eszembe jussanak a kérdések, hogy ne vesszen el információ. (Nyíregyházi szülő) Olyan gyorsan elhadarta sokszor, hogy nem is értettem. Olyan volt, mintha nekem ki kéne találni, az ő fél gondolatából, hogy mit is kell csinálni. Ráadásul tudta, hogy első gyerek, hogy nincs meg a tapasztalatom. (Szombathelyi szülő) Én azt érzem, amíg ott vagyok, hogy máshol vannak a gondolatai. Már a következő betegnél, akkor a telefon csörög, beszél egy fél órát, és amikor már rám kerül a sor, akkor már menjek. (Szombathelyi szülő) A szülők tapasztalataik alapján úgy értékelik, hogy az egészséges csecsemő fejlődésével kapcsolatos információkat nem az orvos adja át, az a védőnő feladata. A gyermekek fejlődését az orvosok a betegség, a visszamaradás, a megkésettség szempontjából tekintik, csak akkor foglalkoznak a gyerek fejlődésével, ha ilyesmit 148

149 tapasztalnak. Gyakoribb, hogy a szűréseket a védőnők végzik, ebben a gyermekorvosoknak alig van szerepük a szülői vélemények alapján. Az orvosi ellátással kapcsolatban szóba került különösen a cigány anyák körében az egészségügyben megélt diszkrimináció. Erről többen is beszámoltak saját szubjektív élményük alapján, melyet két idézettel illusztrálunk. Két gyerekem kórházba került, külön szobát kaptunk. A nővér szóvá tette, hogy a romák miért kapnak külön szobát. Kértem bimbit, meg hánytatótálat, de olyan koszos bimbit rakott az asztalra, hogy rá se ültettem a gyerekemet. Szerintem ez a származásom miatt volt. (Pécsi szülő) Lehet, hogy nem a származás miatt, de velem is előfordult már hasonló. Gyorsan kellett rohanni az ügyeletre, nem volt időm átöltözni, otthoni ruhában, papucsban rohantam. Az ápolónők lenéztek a kinézetem miatt. Amikor a férjem hozta az ágyneműt, a tiszta ruhát, megváltozott a viselkedésük. (Pécsi szülő) A családok életkörülményeinek figyelembe vétele Az orvosokkal való kapcsolatnak az egyik erőssége a családok életkörülményeinek figyelembe vétele a gyermekek egészségügyi alapellátása során. A fókuszcsoportban résztvevő megkérdezettek ezen a területen fogalmazták meg a legkedvezőbb véleményeket a gyermekorvosokkal kapcsolatban. Az orvosok mindenekelőtt a családok anyagi helyzetéhez igazodva alakítják ki a gyógyszeres kezeléseket. Emellett több orvos is figyelembe veszi a szülő elvárásait a kezelések módjának megválasztásában, az alternatív módszerek alkalmazásában. Több orvosi rendelőnél a védőnők segítségével ruha és játékgyűjtést tartanak, hogy ezeket a rászorult családokhoz juttassák. Hallottam már olyat, hogy amikor megtudta, hogy milyenek a családi körülmények, rögtön az olcsóbb gyógyszert írta fel, aminek a hatóanyaga ugyanaz, csak más a gyártó. (Nyíregyházi szülő) Én azt tapasztalom, hogy nagyon figyelmes ilyen téren is. Én a hagyományos gyógymódok híve vagyok, ezt a doktornő próbálja figyelembe venni, és ezekhez mérten segíteni, nem próbál gyógyszerekkel tömni. (Vasvári szülő) Nálunk csak javasolja a védőoltásokat, elmondja, hogy minek mi az ára, de a kötelezőkön kívül semmit nem erőszakol ránk. Elmondja az előnyöket, hátrányokat, az árat, és aztán dönthet a szülő. (Budapesti szülő) Hasonlóan kedvező véleményt fogalmaztak meg a szülők arról, hogyan viszonyul a házi gyermekorvos a gyermekek igényeihez. Legtöbben azt említették, hogy az orvos barátságos a gyermekekkel, igyekszik a vizsgálatot játékossá tenni. Több orvos szem előtt tartja azt is, milyen gyógyszert vesz be könnyebben a gyermek, és lehetőség szerint azt írja fel A szülők javaslatai az orvosi ellátás javítására vonatkozóan 149

150 A szülők szerint a gyermekorvosi ellátásban több területen lenne szükséges változtatni. A legtöbb megkérdezett a vizsgálatokra fordított időt növelné több orvossal, kisebb körzetekkel. Sokan igényelnének az orvostól több információt a gyermekek egészséges fejlődési folyamatairól, a védőoltásokról, a gyermekkori betegségekről és a megelőzésükről. A falvakban élők elsődlegesen a vegyes praxisok megszüntetését akarják, vagy legalábbis ezen belül a gyermek és felnőtt ellátás különválasztását. Bár nem tartozott szorosan a kutatási témához, de sokan kifogásolták a szakrendelések várólistáit, a hetekig tartó várakozásokat. A magánrendelések igénybe vétele sok családnak jelentős vagy akár vállalhatatlan anyagi terhet jelent, így ez nem jelenthet széleskörű megoldást a családok számára A szülők védőnői ellátással kapcsolatos elégedettsége a fókuszcsoportos interjúk eredményei alapján A védőnői ellátással kapcsolatos asszociációk már első benyomásként is azt sugallták, hogy a szülők elvárásainak jól megfelel a védőnői munka, kapcsolatuk a védőnőkkel kiegyensúlyozott, erős, olykor baráti. A védőnőkkel kapcsolatban a szülők leggyakrabban a jó, és/vagy baráti kapcsolatot(13) említették, de emellett is számos pozitív gondolattársítás szerepelt rájuk vonatkozóan: a megbízhatóság (5), a segítőkészség (6), a rendszeres látogatás (4) és a praktikus tanácsok (5). A szakértelmet 4 fő, az elégedettséget 2 fő említette, az elérhetőséget 3. Negatív vélemény csak nagyon ritkán fogalmazódott meg, vélhetően személyes konfliktus miatt A védőnők elérhetősége A védőnői munka a kisgyermekes családok életében számos segítséget jelent, az egészségügyi alapellátás meghatározó része. Hasonlóan, mint a házi gyermekorvos és vegyes praxisú háziorvosok működéséről, a védőnői ellátásról is megkérdeztük a kisgyermeket nevelő szülőket. Az eredmények az alábbiakban foglalhatóak össze. A védőnők elérhetősége, a védőnői látogatások gyakorisága a szülők elvárásainak megfelelően működnek. A védőnők, akár a nap 24 órájában elérhetők, személyesen, telefonon, vagy akár internetes közösségi oldalakon is, ami az anyák számára feltétlen biztonságot jelent. A védőnők a várandósság kezdetétől jelen vannak a családok életében, és rendszeres találkozásaik során alapvető bizalom alakul ki. A látogatások száma, gyakorisága illeszkedik az anyák elvárásaihoz, nem tolakodó, nem felesleges, de mindig rendelkezésre állnak, ha szükséges. A védőnőnk egy angyal. Interneten beszéltük meg a teendőket, mikor a gyermekemnek magas láza volt egy este. Addig velem volt, amíg nem ment le a láza a gyerekemnek, 150

151 pedig másnap ment dolgozni. Bármikor hívhatom. Ha éppen nem elérhető, akkor visszahív. Bármilyen apró-cseprő dologgal felhívhatom. Nekünk nagyon jó védőnők van. (szegedi szülő) Én igényeltem, hogy heti rendszerességgel jöjjön, aminek eleget is tett. (vasvári szülő) A védőnő a gyermek egyéves koráig havonta rendszeresen jött. Mindig próbált segíteni, meghallgatni, egyénileg foglakozott velünk. (miskolci szülő) Akár munkaidő után vagy hétvégén is ki tudom kérni a tanácsát. Ez nálunk abszolút jellemző. (miskolci szülő) Megadja a mobilszámát, bármikor felhívhatom. Facebookon is elérhető. (pécsi szülő) Az első gyermeknél még sokkal többet jött látogatni, mint a második gyermeknél, mert ott már nem volt szükség rá. Viszont ha kérdés merült fel, mindig meg lehetett vele beszélni, a tanácsadás alkalmával is. (szegedi szülő) A védőnői ellátással kapcsolatban néhány probléma is felmerült. Ez elsősorban a védőnő személyének gyakori változásához köthető. Az anyák arról számoltak be, hogy a védőnővel kialakított bizalmas, közeli kapcsolat váratlan befejeződése rendszerint kizökkenti őket, egy új személy bevezetése a családi élet folyamataiba hosszabb időt vesz igénybe. Ez többségében problémamentesen zajlik, de mindenképpen megtöri a segítői, támogatói rendszer erejét. Nekem az a problémám, hogy 3 védőnőm is volt. Mire megszoktam az egyiket, és olyan kapcsolatba kerültünk, hogy bármikor felhívhatom, lett egy új. Aztán mikor ő neki is megnyíltam, és a gyerek is megismerte, újabb került hozzánk. (szegedi szülő) Nálunk szinte félévente változik a védőnő, ez zavaró. (pécsi szülő) A fókuszcsoportos interjúk során több anya arról számolt be, hogy a védőnővel csak ritkán találkozik, mert túlterheltségük miatt azokhoz a családokhoz ritkán mennek, ahol megítélésük szerint a gyermek fejlődése biztosított, problémák, nehézségek előfordulása minimális. Én úgy veszem észre, hogy a védőnőnek nincs elég ideje, túlterhelt. Nekem jó lenne, ha 1 éves kor után is 3-4 havonta kijönne beszélgetni a gyerekek fejlődéséről, de ezt nem tudja megtenni. Nekünk elmondta, hogy akinél normális a helyzet, ahhoz ki se jár. A találkozások rohanósak, kevés idő jut a részletek megbeszélésére, nehéz vele időpontot egyeztetni. (pécsi szülő) 151

152 A védőnői tanácsadás A védőnők tevékenységét a közös háziorvosi/gyermekorvosi/védőnői tanácsadás és az önálló védőnői tanácsadás alkalmával is a szülők elégedettséggel fogadják. Az anyák többsége a családi környezetben való találkozást preferálja, de többen vannak, akik csak a tanácsadásokon, az orvosi rendelőkben való megjelenésekkor kerülnek rendszeresen kapcsolatba a védőnővel. Én jobban szerettem, amikor házhoz jött, mert sokkal több időt tudtunk beszélgetni, neki olyan dolgokat el tudtam mondani, amit még az anyukámnak sem (vasvári szülő) A védőnők szakmai tudását meggyőzőnek, felkészültségüket alaposnak tartják a szülők. A védőnői kommunikáció a szülőkkel érthető, barátságos, több alternatívát felmutató. A családok problémáival szemben empatikusak, hatékonyan segítőek. Mindig elérhetőek, jó, gyakorlatias válaszokat kapok. Megnyugtat, biztonságot ad. (szombathelyi szülő) A védőnő nem csak a gyermeket figyeli, hanem a családot egészében tekinti, mindenre összességében figyel. A védőnőtől szabadabban tudok kérdezni, vele könnyebb megvitatni dolgokat, nincsenek játszmák, mint a nagyszülőkkel. (pécsi szülő) Mindig megbeszéltük, hogy mit tapasztal a gyermek fejlődésével kapcsolatosan. Abban is segített, hogy milyen babakocsit vagy épp kiságyat válasszunk az lehetőségeinknek megfelelően. A nevelés tekintetében is szívesen kikérem a véleményét, és kipróbálom a tanácsait is. (miskolci szülő) Én a védőnővel mindenféle témáról tudok beszélgetni, nem csak az aktuális dolgokról, hanem az engem érdeklőkről is. (vasvári szülő) Nem traktál, hogy így csináld, vagy úgy csináld, de ha kérdezel, segít. Teljeskörű felvilágosítást ad, ha nem jártas valaki a témában. Ha nem tudja az információt, akkor utánanéz. (Csongrád megyei falusi szülő) A védőnőnk akár elmehetne pszichológusnak is, mert simogatni tudja az anyukák lelkét, és van, amikor csak ezért jövünk hozzá. Nemcsak a gyerek, hanem családgondozást is elvégzi. A lelkünkkel is foglalkozik. (Szabolcs-Szatmár megyei falusi lakos) A védőnői tanácsadásokkal szemben megfogalmazott kritikák alapvetően az időhiánnyal kapcsolatosak és ezek is elsősorban a házi gyermekorvossal közösen tartott alkalmakra vonatkozik. Ilyenkor sok anya van jelen a kisgyermekével és csak a kötelező státuszfelmérések és a gyermek fejlődésének dokumentáltságához szükséges információkról esik szó, az egyéni kérdésekre nem marad idő. 152

153 153

154 A tanácsadás ideje nem elég, csak méredzkedünk, sokan vannak, sietni kell. Ez a gyerekorvossal együtt tartott tanácsadásra vonatkozik. Önálló védőnői tanácsadás nincs, de igényünk lenne rá. (nyíregyházi szülő) Amikor a háziorvossal közösen van tanácsadás, sokkal kevesebb ideje van külön foglakozni velünk. (miskolci szülő) Az általánosan meglévő elégedettség ellenére néhány esetben előfordult, hogy az anyák elégedetlenek voltak a védőnői ellátással kapcsolatban, a találkozások és az ellátás hiányát fogalmazták meg. Az oviba kellett kitöltenünk egy felmérést, elvittem a védőnőhöz, de nem tudta kitölteni, mert kétszer látta a gyereket. A védőnőm úgy gondolja, hogy ez már a második gyerek, úgyhogy én mindent tudok. Már a terhességem alatt láttam, hogy mindig siet, kapkod. Van egy betegségem, amit elmondtam neki, de ő ennek ellenére többször olyan dolgokat javasolt, amiket én nem csinálhatok. Még szerencse, hogy én tudom, hogy mit csinálhatok, mert ő nem figyel erre. (pécsi szülő) A védőnők elismertségét határozottan erősíti, hogy figyelmesen és türelmesen hallgatják meg a szülők gyermekekkel kapcsolatos kérdéseit, problémáit, egyenrangú félként kezelik őket. A szülők gyakran még az orvosi kérdésekkel is először a védőnőhöz fordulnak tanácsért, megerősítésért, egyrészt a könnyebb elérhetőségük miatt, de ennél fontosabb a kialakult kapcsolat tartalma, a bizalom és az érthető kommunikáció. Igen, mindig hosszasan beszélgetünk, próbál segíteni, tanácsokkal ellátni, olyan dolgokra felhívni a figyelmemet, ami nekem eszembe se jutott addig. Mivel pici kora óta figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését így teljesen egyénre szabottan tud tanácsot adni, segíteni. (miskolci szülő) A védőnői tájékoztatás sokkal részletesebb és személyesebb, mint a gyerekorvosé. Ismerik az életkörülményeket, ahhoz alkalmazkodva adnak tanácsot. (vasvári szülő) Amikor bárányhimlős lett a gyerekem, őt hívtam először, nem a gyerekorvost, és mindent elmondott. (nyíregyházi szülő) Sokat számít, hogy közvetlen, nem tartja a távolságot, ha valami probléma van, nem kell azon görcsölni, hogy most mit csináljak, kihez forduljak. Volt olyan is, hogy valamit elfelejtettem megkérdezni az orvostól és hívtam a védőnőt, hogy mit csináljak, és mindig tudott tanácsot adni. (Szabolcs-Szatmári falusi szülő) A családok életkörülményeinek figyelembe vétele 154

155 A szülői vélemények egyértelműen megerősítik, hogy a védőnők a tanácsadásaik során figyelembe veszik a családok életkörülményeit, szociális helyzetét, hétköznapi szokásaikat, a gyermek igényeit. A védőnőnk számon tartja a szegényebb családokat. A tehetősebb szülők beviszik a védőnőhöz, amire már nincs szükségük, a védőnő pedig eljuttatja a szegényebb családokhoz, ahol viszont nagyon hasznos. Pályázatokat is figyelemmel kíséri. Mikor Marci fiam pici volt, akkor kaptunk bébiételeket. Mentünk haza és kb. 15 üveg bébiétel ott volt a kapuban (Csongrád megyei falusi szülő) A védőnőnk tényleg felmérte a körülményeinket, hogy mekkora lakásban lakunk, hányadikon, mit engedhetünk meg magunknak, és ahhoz mérten segített a legmegfelelőbbet kiválasztani. (miskolci szülő) Sok védőnő túlterheltsége ellenére olyan feladatokat is elvállal és ellát, ami a szülők számára meglepetésként hat. Többet is tesz, mint ami a kötelessége: programokat ajánl, cseréket szervez, orvosokat szerez, használt dolgokat gyűjtenek a rászorulóknak. (nyíregyházi szülő) Mikor kórházba kerültünk, kiderült, hogy cukorbeteg a gyerek. Felhívtam a védőnőt, és mondta, hogy most nem tud semmit mondani, de szerez információkat. Aztán felhívott a diabetológus, elmondta, hogy a védőnő egy fél napot ott volt nála, a betegségről, a diétáról akart megtudni dolgokat, hogy tanácsokat tudjon nekünk adni. (Szabolcs-Szatmári falusi szülő) Most egy kérelmet ír, hogy kapjunk új kandallót, azt mondta, kiküldi a családsegítőket. (pécsi szülő) Ha tőlem hall valami újat, akkor van, hogy jegyzetel, hogy más anyukának el tudja majd mondani az ötleteket jól összefogja az információkat a többi anyukával, és jól szórja szét is köztük. (pécsi szülő) A gyermekek eltérő fejlődésének felismerése A védőnői feladatok között meghatározó a gyermekek eltérő fejlődésének felismerése, az ezzel kapcsolatos jelzés megtétele. Kutatásunk fontos kérdésköre volt, hogy a szülők meglátása szerint ez a folyamat hogyan teljesül, van-e tapasztalatuk ezen a téren, megkapták-e a szükséges segítséget. A szülők közül ahogy ez vélelmezhető volt csak egy szűkebb kör tudott ilyen jellegű saját tapasztalatról beszámolni, hiszen a gyermekek fejlődése többnyire jelentősebb problémák nélkül zajlik. Azok, akik érintettek voltak, egyértelműen állították, hogy a védőnő empatikus, szakmailag megalapozott, a későbbiekben igazolódott fejlődési zavarokat jeleztek, amelyek a beavatkozások hatására megoldódtak, vagy 155

156 javultak. A szülők arról is beszámoltak, hogy ezen a téren a védőnő több odafigyelést és segítséget biztosít, mint a gyermekorvos, hiszen ők folyamatosan nyomon követik a gyermekek fejlődési folyamatát. A védőnők sokféle fejlődési problémát észleltek, ezek közül a leggyakoribb a mozgásfejlődés területén volt, a forgás és a mászás elmaradását, megkésettségét említették a szülők, összesen 7 alkalommal. Nálunk a kisfiamnál nem akart működni a forgás. Mindig mikor jött a védőnő, akkor konstatáltuk, hogy, hogy áll a helyzet. Kb. 7 hónapos volt, amikor azt mondta, hogy most már ne várjunk tovább. Nyilván a háziorvos ajánlása, beutalója kellett, de hála Istennek nekünk nagyon jó gyógytornászunk van, Dévény-módszeres, őt ajánlotta a védőnő is. (Csongrád megyei falusi szülő) Két hétig tudtam csak szoptatni, nagyon sokat bukott, a védőnőt hívtam, rögtön jött, megvárt egy szoptatást, megnézte, hogy mennyit bukik. Ő mondta, hogy menjünk el orvoshoz, valószínű, ez reflux. Igaza lett, kaptunk egy speciális tápszert. (nyíregyházi szülő) Mi kórházból hoztunk haza egy fertőzést, kiütéses lett a gyerek arca. A védőnőnek mutattam meg először, és ő mondta, hogy orvoshoz kell vinni. Valószínűleg, ő már tudta, hogy fertőzés lehet az ok (nyíregyházi szülő) Nálunk a védőnő vette észre az epilepsziát, mikor még szakorvos sem tudta kijelenteni, hogy ez az. (Szabolcs-Szatmári falusi szülő) Nálunk a mozgás terén talált elmaradást, mert nem mászott. Minket ő küldött konduktorhoz (pécsi szülő) Nekünk a hallásvizsgálatnál mondta, hogy szerinte el kellene vinni fülészetre. (pécsi szülő) Nálunk a tejallergia-gyanút ismerte fel, és akkor minden tejeset kiiktattunk az étrendből, és azóta minden rendben van. (pécsi szülő) A védőnők hitelessége A védőnőket a szülők hiteles szakembernek tartják, hivatásként végzett munkájukban elismerik őket, de fontos számukra, jobban bíznak azokban a védőnőkben, akik már maguk is anyák. Vélekedésük szerint az anyai tapasztalatok meghatározóak, az ismeret önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valaki jól értse a családi problémákat. Természetesen megfogalmazódtak ellenvélemények is, hiszen a hitelesség azon is múlik, hogyan tanul, képezi magát a szakember. Az anyák szerint a partnerség, az egyenrangúság is a hitelesség-érzetet segíti. Az is nagyon lényeges, hogy a védőnő ne lépjen túl saját hatáskörén, ne feszegesse a kompetenciahatárait. 156

157 A hitelességet megkérdőjelezi, ha a védőnő nem anya. Fontos, hogy saját tapasztalatával is alá tudja támasztani, amit javasol. (szegedi szülő) Én már öt védőnővel találkoztam. Mindannyian nagyon jók voltak szakmailag. Egy védőnő volt, aki frissen került ki a főiskoláról. Vele kapcsolatban éreztem azt, hogy hiába tökéletes a szakmai tudása, a gyakorlat, tapasztalat még hiányzik. Én támogatom azt, hogy a védőnő legyen a magánéletében anyuka, hiszen ez őt segíti munkájában. (pécsi szülő) A mi védőnőnknek nincs gyermeke, de számomra nagyon hiteles, hisz nap mint nap ezzel foglalkozik, szinte sajátjakét tekint a gyerekekre. Nyitott a dolgokra, bele tud helyezkedni ebbe az élethelyzetbe is. (miskolci szülő) Én 7,5 évet dolgoztam úgy védőnőként, hogy nem volt még gyermekem. A főiskolán sok mindent megtanultunk, de a munkám során ennél is több féle helyzettel találkoztam. Én jegyzeteltem, más anyukáktól kapott érdekes, új információkat továbbadtam (pl. hasfájás kezelése). Egyre több tapasztalatot gyűjtöttem az évek során. Én ha megkérdezték, hogy van-e gyerekem mindig azt mondtam, sajátom nincs, de a körzetben a kezem alatt évente gyerek születik, akikről mindent tudok Nem csinálok semmit másként, mint ahogy tanácsokat adtam azelőtt az anyukáknak, annyi változott, hogy most már értem, mik az átalvatlan éjszakák, milyen, amikor nyűgös a gyerek. (pécsi szülő) Változtatási javaslatok a védőnői ellátásra vonatkozóan Miközben a szülői vélemények rendkívül pozitív tartalmúak voltak, mégis vannak olyan területek, ahol az ellátásban változtatás, korrekció szükségességét javasolnák. Nem meglepő módon a legtöbben a védőnői túlterheltségen változtatnának és az adminisztrációs kötelezettségeket csökkentenék a családlátogatások gyakoriságának növelése érdekében. A védőnői munkavégzés minőségének javításához járulna hozzá a tanácsadók infrastrukturális fejlesztése, a jobb és korszerűbb műszerek alkalmazása, az adatrögzítést biztosító számítógéppark fejlesztése. Legyen több védőnő és akkor több idejük lehetne, így jobban tudnák felügyelni a gyerekeket, a szülőket is szigorúbban lehetne fogni, és a tévében hallható szörnyű dolgok nem történhetnének meg a gyerekekkel. (pécsi szülő) A védőnőknek túl magas a gondozotti létszáma, így nem tudnak magas minőségű munkát végezni. Csökkenteni kellene a körzeti létszámokat. Mindig az a lényeg, hogy hány családnál volt a védőnő, a teljesítményt ezzel mérik, nem azzal, hogy mennyi minőségi időt tudott eltölteni velük. (vasvári szülő) Az infrastrukturális fejlesztés fontos lehet. Több védőnő egy szobában van, így nem tud az anyuka kettesben lenni a védőnővel, nem tud személyes dolgokról beszélni. A szűréseken tapasztaltam, hogy nem elég jó a műszeres ellátottság, elöregedett gépeket használnak. (szegedi szülő) A védőnőkről rossz szót nem hallottunk, mindenki elégedett velük, és mégsem megfelelőek a körülményeik. Nincs hangsúly azon, hogy megteremtsék a feltételeket 157

158 ahhoz, hogy minőségi munkát tudjanak végezni: az eszközeik elavultak, számítógép nem áll rendelkezésükre, t otthonról kell küldeniük. (pécsi szülő) Sok könyvet nem tudunk megvenni, jó lenne, ha lenne egy könyvtáruk, amiből tudnánk kölcsönözni (szegedi szülő) Több szülő említette, hogy a védőnői munkával kapcsolatos visszajelzéseiknek legyen az pozitív vagy negatív nincs hivatalos útja, vagy legalábbis nem ismerik azt. Számukra fontos lenne ez a lehetőség, mert általában az elismerést, de esetenként a panaszt is szeretnék továbbítani a védőnői tevékenységgel kapcsolatban. Mindkét esetben a védőnői szolgálat javítása a cél. Lehessen a szülőknek valamilyen szervezett módon visszajelzést adni a védőnőről, mondjuk évente egyszer. Legyen visszacsatolás, legyen teljesítményértékelés a szülők részéről is. (pécsi szülő) Bonyolult a rendszer, nem lehet tudni, hol lehet panaszt tenni. (pécsi szülő) A fókuszcsoportos interjúk közül többen szóba került a védőnők szabad választásának lehetősége, hasonlóan a házi gyermekorvosokéhoz. A védőnők a gyermekek fejlődésének legfontosabb szakmai kísérői, így a szülők elvárnák, hogy ne kirendelés útján, hanem saját döntésen alapuló választással kerüljenek kapcsolatba a védőnővel. A szülők, hivatkozva a személyesebb, bizalmasabb, a családdal való közvetlen kapcsolat meglétére, szinte elengedhetetlennek tartják a személyes szimpátia meglétét is. A jelenlegi körzeti rendszer azonban nem jelent ténylegesen problémát, feszültséget, hiszen a védőnők többségével elégedettek a szülők Együttműködések a gyermekek egészségügyi alapellátásában dolgozó szakemberek között A gyermekek egészségügyi alapellátásban ahogy az ismert is a házi gyermekorvosok valamint a vegyes praxisú háziorvosok és a védőnők együttműködése elengedhetetlen. Egymás munkáját támogatva, kiegészítve lehet a maximális eredményt elérni, hiszen más a szakmai felelősségük, más kompetenciákkal rendelkeznek, másképp szolgálják a kisgyermekek optimális fejlődését. A két terület együttes és kölcsönös tevékenységéhez egyéb társszakmák munkája is kapcsolódik, így a kutatás egy újabb témaköre ezen együttműködés vizsgálata volt a szülők nézőpontjából. A szülők a gyermekorvosok és a védőnők kapcsolatát általában pozitívnak, előrevivőnek tartják, de előfordul, hogy a két szakember más véleményt mond a szülői kérdésekre. Ez nyilvánvalóan zavart okoz a kapcsolati rendszerben, bizonytalanságot eredményez a szülők döntéshozatalában. 158

159 Nekem biztonságérzetet ad, hogy látom, szinkronban dolgoznak. (pécsi szülő) Előfordult, hogy az orvosok és a védőnő is más véleményen voltak a gyermekem problémájával kapcsolatban. Mikor megkérdeztem, hogy akkor most mit tegyek, azt mondták, hogy döntsem el én. Tudom, hogy erre nincs megoldás. De elbizonytalanít. (szegedi szülő) A gyermekorvos és a védőnő közti kapcsolathiányra is többen panaszkodtak, különösen abban a nem ritkán előforduló esetben, ha a házi gyermekorvos nem a körzet szerinti orvos. Ilyenkor az orvos és a védőnő közti kapcsolat teljes mértékben formális, csak a dokumentáció szintjén létezik. Ilyenkor fordul elő leggyakrabban a védőnő és az orvos véleménykülönbsége, hiszen párbeszédre köztük nem kerül sor. Nálunk kicsit nehezen működnek együtt, mert más doktornőhöz tartozunk, mint a védőnő körzete. (nyíregyházi szülő) Nálunk teljesen elkülönül a kettő, nem tudom, és még jelét sem láttam, hogy találkoznak-e valaha, egyébként ugyanabban a körzetben dolgoznak. Ez nem hiszem, hogy így rendben van. (pécsi szülő) Sok szülő aszerint veszi figyelembe a különböző tanácsokat, milyen kérdésben kell döntenie. Jellemzően az orvosra hagyatkoznak a betegségeket és a gyógyszerszedést illetően, de a védőnő javaslatai a meghatározóbbak a táplálási, szoptatási, mozgás- és beszédfejlődési kérdésekben Olyan eset is előfordult, amikor a védőnőhöz való ragaszkodás miatt maradt valaki a háziorvosnál, mivel több szülő számára a védőnői kapcsolat a meghatározóbb. Nálunk a doktornő mondta, hogy a kisfiam nem kövér. Adjam neki nyugodtan a húst, disznóhúst, marhahúst. Én csak pislogtam. A védőnő hallgatott. Bementünk hozzá és kérdeztem, hogy adjak neki mindent? Azt mondta, hogy nem kell mindjárt mindent, mint ahogy a doktornő mondta, de adjak neki nyugodtan csirkehúst meg amit főzök. Adjam, ne adjam, de most melyikre hallgassak? (budapesti szülő) Azért nem váltottam háziorvost, mert ott a védőnő, aki segíti az együttműködést. Hozzá nagyon kötődöm. (Szabolcs-Szatmári falusi szülő) A védőnő és a házi gyermekorvos kapcsolata mellett a társágazatokkal való együttműködés is fontos a gyermekek fejlődésének támogatásában. Ilyen intézmények a korai fejlesztést biztosító, a gyermekjóléti szolgálat, a bölcsődék és óvodák. Az interjúk során a szülők kevésbé tűntek járatosnak, mint a megelőző témákban, és inkább a negatív tapasztalataikról beszéltek. Ezek egy része a várandóság alatti bizonytalanságokról, félelmekről, megoldási nehézségekről szóltak, míg másik részük a gyermekek fejlődésével kapcsolatos problémák kivizsgálásáról számoltak be. A várandóság idején a fejlődési rendellenességek kiszűrésének lehetőségeiről kaptak olykor megkésett vagy hiányos információkat, így feleslegesen éltek meg számos, káros stresszhelyzetet. Elmentem egy hét után a genetikai vizsgálatra, ahol mondtam, hogy nem tudok semmit. Elmondta a nő, hogy milyen lehetőségeim vannak. Lehet, hogy Down-kóros, de ezt majd csak akkor tudják megmondani, ha a magzatvíz vizsgálatot elvégezték. 159

160 Kérdeztem, hogy az első vizsgálatot miért nem csinálják meg? Azt lekéstem, a múlt héten kellett volna. Erre kitapostam a saját utamat. Nagyon sok pénzbe került, hogy más orvoshoz kapjak időpontot, persze Pesten. Fel voltam háborodva, hogy ezt anyukámtól kell megtudnom? Kiderült, hogy ott a klinikán 5000 Ft-ért leveszik a vért. Annyit nem mondanak el, hogy anyuka, ne menjen ki sírva, van azért lehetőség. Lehet, hogy pénzbe kerül (Csongrád megyei falusi szülő). Sokszor a tájékoztatás sem egyforma. Bele is futottam egy ilyenbe, hogy ultrahangon egy magasabb értéket mértek nálam. Azt mondta a doktornő, hogy semmi gond. A nővérke azt mondta, hogy nem biztos, hogy találkozunk a 20 hetes időponton, amit megadott. A saját orvosomhoz elmentem, ő azt mondta, hogy ez belefér, nem lesz semmi gond, de a genetikai vizsgálatra el kell menni. Oda egy hétre kaptam időpontot. Ahogy telik az idő, az ember egyre inkább őrlődik, hogy mi lehet a gond. (szegedi szülő) A gyermekek korai fejlesztésével kapcsolatban elhangzott vélemények lényege, hogy a korai fejlesztés sokkal hatékonyabb, ha időben felismerik a problémát és a fejlesztés is mielőbb igénybe vehető. De ez jelenleg nem így valósul meg, hosszas adminisztratív folyamat és még hosszabb várakozás zajlik, amíg megszületik a kezelésre feljogosító diagnózis. Ami engem most a gyógytornával kapcsolatban felháborít, hogy indokoltnak találta a háziorvos és a gyógytornász is a kezelést, mert a kislányom nem mászik. Ezt azonban már csak neurológiai szakvéleménnyel lehet elkezdeni. Nem értem, hogy miért kellett ezt így megszigorítani. Miért nem elég a háziorvos ajánlása, hogy ez indokolt, vagy a gyógytornászé, aki ezt csinálja és ő is indokoltnak látja. Az idő pedig halad. Nem értem, hogy miért kell ez a szigorítás. (szombathelyi szülő). Nekem is azt mondták, hogy a szív ultrahangra egy fél évet fogok várni. Számomra ez nem volt elfogadható. Felhívtam a gyerekkórházat, hogy időpontot kérjek. Jeleztem, hogy csecsemőként egy hétig bent voltunk. Úgy gondolom, hogy alaposan átvizsgálták, de kaptam egy beutalót. Minden bizonnyal el is végezték a vizsgálatot. Mikor ezt meghallotta a nő, hogy biztosan elvégezték, csak lehet, hogy van valami, akkor azt mondta, hogy menjünk be hétfőn. Egyetlen egy órát rendelnek egy napon, reggel 9-től 10-ig és fél évet kell várni egy időpontra. Ez elképesztő! Ilyen nincs, és van! (Nyíregyházi szülő) Az egészségügyi alapellátás építészeti, tárgyi, infrastrukturális háttere A fókuszcsoportos interjúk elégedettséggel kapcsolatos kérdéskörei az egészségügyi alapellátás építészeti, tárgyi, infrastrukturális hátterével kapcsolatban kérte a szülők véleményét. Ha az elégedettség szintjeit tekintjük, egyértelműen állítható még ha kvantitatív adataink nincsenek is erre ebben a módszerben a szülők ezen a területen a legelégedetlenebbek. Ahogy ez az interjúk korábbi témaköreinél is előkerült, sem az 160

161 orvosi, sem a védőnői ellátás épületeinek, sem az általuk használt eszközrendszernek színvonalát nem tartják megfelelőnek. Minden pici, szűkös, alig lehet elférni. A helyiségek nem praktikusak, az eszközeik, a rendelkezésre álló infrastruktúra teljesen minimál. (budapesti szülő) Nálunk a rendelő lehangoló. Egy nagy intézményen belül van, a tüdőgondozón is át kell mennünk. (pécsi szülő) A faluban a rendelő katasztrófa, a gyakran szükséges mérleg is rossz állapotú. A torokvizsgálathoz az elemlámpát mi visszük. Régimódi, elavult a környezet. (Baranya megyei falusi szülő) Ahhoz képest, hogy milyen felelősségük van a védőnőknek, mennyi feladatot levesznek az orvosok válláról, mennyit segítenek a szülőknek, nagyon nem megfelelőek a körülmények. (budapesti szülő) Maga az épület akadálymentes, viszont elég lelakott, nem megfelelő azokra a programokra, amiket ott tartanak. Télen például kabátban ültünk egy ilyen foglalkozáson, mert nem olyan a szigetelés. (miskolci szülő) Emellett több helyen problémát okoz, hogy az autóval történő parkolás nem megoldott, vagy csak fizetés ellenébe lehet igénybe venni. A babakocsik tárolása sok helyen probléma: sem hely nincs erre, sem a megőrzés nem biztosított. Az akadálymentesítés az előírások ellenére több helyen nem megoldott, van, ahol hosszú lépcsősoron kell felvinni a babakocsit az orvosi rendelőig. Olyan, mintha a gyerekrendelőt nem kisbabásoknak, babakocsisoknak találták volna ki. A felnőtt orvos a földszinten van és a gyerek az emeleten. Lift nincs, ahova mi járunk, de máshol már van, az akadálymentesítés miatt. (budapesti szülő) A rendelők higiénés körülményeire is sok panasz fogalmazódott meg, bár többen hangsúlyozták, hogy ez alapvetően az odajáró embereken múlik, nem az orvoson és a védőnőn. Különösen rosszak a viszonyok a mosdókban és a WC-kben, de sokan azt sem tartják elfogadhatónak, hogy a váróhelyek nem elég tiszták, a szellőztetés és a fűtés nincs megfelelően megoldva. Néhányak szerint szükséges lenne kialakítani teret a szoptatáshoz is. A WC nincs mindig rendben Nálunk katasztrofális, de ez nem az asszisztensen vagy a doktornőn múlik, ez azokon az embereken múlik, akik használják. (pécsi szülő) Terhesen ott lenni, esetleg vizelet mintát adni, nekem egy külön stressz faktor volt. (pécsi szülő) A váróban is lehetne valami minimális fűtés, meg mikor a doktornőnek az volt az igénye, hogy bodyban vigyük be a gyereket, hogy gyorsabban menjen a dolog. Télen, egy 6-7 hónapos gyereknél, hát akkor kicsit égnek állt a hajam. Hogy hidaljam át, hogy bodyban is legyen, és túl is éljük a dolgot. Ez megint anyagi kérdés, gondolom, ők rákapcsolnák szívesen a fűtést. (szombathelyi szülő) 161

162 A fókuszcsoportos interjúk eredményeinek összegzése Összegzésképpen elmondható, hogy a kérdőíves vizsgálat eredményeihez hasonlóan a megkérdezett szülők elégedettek a házi gyermekorvosi, de még inkább a védőnői munka színvonalával. A szülők kapcsolata mindkét szakemberrel többségében kiegyensúlyozott, bizalomra épülő, a gyermekek fejlődésének alakulására pozitívan hat. A védőnőkkel való kapcsolat személyesebb, közvetlenebb, a szülők számára megbízható támogatói közeg minden ellátandó feladat tekintetében. A védőnői hálózat munkájában túlzónak tartják az adminisztratív kötelezettséget, sokan gyakoribb látogatást, több közösségi programot szeretnének. A védőnői ellátással kapcsolatos javaslatok egyrészt a védőnő választásának lehetőségéhez kötődtek, másrészt a védőnői munkával kapcsolatos visszajelzések rendszerét javasolták kiépíteni. Kritikus véleményt elsősorban a rendelkezésre álló infrastruktúrával kapcsolatban fogalmaztak meg a szülők, melynek megváltoztatását sürgősnek és elengedhetetlennek tartják Összefoglalás Hazánkban olyan átfogó kutatásra nem találtunk példát, amely az alapellátás szakembereivel kapcsolatos elvárásokat és elégedettségét a 0-7 éves korosztály szempontjából vizsgálta volna. Az orvosi ellátás megítélése beleértve a vegyes praxisú háziorvosi és a házi gyermekorvosi ellátást kizárólag betegelégedettségi vizsgálatok keretében történik, míg a védőnővel kapcsolatos elégedettség megítélése csak közvetett adatokon (a védőnői gondozásról lemondók számán, a panaszbejelentések számán és jellegén) keresztül lehetséges. Ezért kutatásunk egyik célja az volt, hogy elégedettséget mérő adatokat gyűjtsünk az alapellátás kulcsszereplőire a gyermeket ellátó orvosokra és védőnőkre vonatkozóan. A kérdőívünkben ezért állításokat fogalmaztunk meg az ellátó orvos rendelői környezetére, időszervezésére, tájékoztatására, empátiájára, elfogadására és az orvosi utasítások megfogadására vonatkozóan. A védőnő esetében a kérdések a szülőkkel való kapcsolattartásra, a tájékoztatásra, a várandósság alatti felkészítésre, az empátiára és elfogadásra, illetve a védőnői tanácsok megfogadására irányultak. A kérdőíves felmérés alapján elmondható, hogy mind az orvossal, mind a védőnővel inkább elégedettek a szülők. Az orvosokkal való elégedettséget mérő skála típusú válaszok átlaga 3,4 és 3,8 között változik. A szülők legnagyobb elégedetlenséget az orvosi rendelő környezetével és az orvos időszervezésével kapcsolatban (rendelés időbeosztása és hosszúsága, várakozási idő), míg legnagyobb elégedettséget a gyógykezeléssel kapcsolatos tájékoztatás kérdésében és a tájékoztatás módjára vonatkozóan jeleztek. A védőnő esetében az elégedettség skálaátlaga 3,6 és 3,9 között mozog. Esetükben a legnagyobb elégedetlenség a szociális juttatásokkal kapcsolatos tájékoztatásban, míg a legnagyobb elégedettség az empátia és elfogadás kérdéseiben, azt követően pedig a gyermek gondozására és fejlődésére vonatkozó tájékoztatásban mutatkozott. A kvantitatív kutatás eredményei szerint minden összehasonlítható témában a védőnővel kapcsolatban magasabb az elégedettség. Az orvossal való elégedettség legkisebb arányban az empátia kérdésében mutatkozott (2,3%), a legmagasabb elégedettség az orvosi tájékoztatás kérdéseiben komplexen jelent meg (6,3%). A védőnők vonatkozásában legalacsonyabb elégedettséget a tájékoztatás módjával kapcsolatban találunk (18,5%), míg a legmagasabb a védőnő empátiájával és elfogadásával kapcsolatos témában volt (27,1%). Az orvossal és védőnővel való elégedettség összevetése alapján a legnagyobb különbség az empátiával kapcsolatos, az 162

163 orvosoknál e kérdéssel kapcsolatban a legalacsonyabb, míg a védőnő esetében itt a legmagasabb az elégedettség. A kvantitatív kutatás eredményeit megerősítik, és árnyalják is a kvalitatív kutatás eredményei. Az orvosi ellátás vonatkozásában a szülők leginkább a rendelés időpontját, a várakozási időt és az orvosi vizsgálat során az egy gyermekre jutó kevés időt illeték negatív kritikával. A legkedvezőbb véleményeket azzal kapcsolatban fogalmazták meg, hogy az orvosok igyekeznek figyelembe venni a betegségek kezelések során a család anyagi körülményeit és egyéb elvárásait (nem kötelező védőoltások, alternatív gyógyászat lehetőségei terén). A megfogalmazott elvárásaik, javaslataik között szerepelt, hogy több segítséget szeretnének kapni az ellátó orvosoktól a betegségek megelőzésével, védőoltásokkal és a gyermek egészséges fejlődési folyamataival kapcsolatban. Az elégedettséggel kapcsolatos workshop is megerősítette azt a hiányosságot, amely az orvosok részéről a gyermek fejlődésének követésével, és az ehhez kapcsolódó orvosképzési problémákkal/hangsúlyokkal kapcsolatos. A védőnők vonatkozásában a fókuszcsoportos interjúk megerősítik azt a kvantitatív eredményt, miszerint a védőnők empatikusak, a tanácsaik igazodnak a családok életkörülményeihez és szokásaihoz, tájékoztatásuk szakszerű és érthető. A gyermek fejlődésének követésében, a fejlődési zavarok felismerésében több segítséget kapnak tőlük, mint az ellátó orvostól. A szülők a védőnői ellátásra vonatkozó javaslataikban a családlátogatások gyakoriságának növelését, az ellátásuk infrastrukturális feltételeinek javítását, valamint az ellátásukra vonatkozó visszajelzések hivatalos útjának ismertebbé tételét fogalmazták meg. Összességében a kvantitatív és kvalitatív eredmények lehetőséget adtak arra, hogy az alapellátás vonatkozásában a védőnői és orvosi ellátás hatékonyságát növelő és a jövő vonatkozásában az összehasonlítást is lehetővé tevő indikátorok kialakítása megtörténjen. 163

164 Irodalomjegyzék: 8. fejezet 1 Van Haeringen AR, Dadds M, Armstrong KL: Child Abuse Lottery: Will the Doctor Suspect and Report? Physician Attitudes Towards and Reporting of Suspected Child Abuse and Neglect. Child Abuse and Neglect, 1998, 22(3): Zolaly MA: Satisfaction of parents of paediatric patients with physicians communication skills in Almadinah Almunawwarah, Kingdom of Saudi Arabia. Journal of Taibah University Medical Sciences, 2012, 7(1): Howells R, Lopez T: Better communication with children and parents. Paediatrics and Child Health, 2008, 18(8): Liptak GS, orlando M, Yingling JT, et. al.: Satisfaction With Primary Health Care Received by Families of Children With Developmental Disabilities. Journal of Pediatric Health Care, 2006, 20(4): Weissenstein A, Straeter A, Villalon G, et. al.: Parent satisfection with a pediatric practice in Germany: A questionnaire-base study. Italian Journal of Pediatrics, 2011, 37:31. 6 Bitzer EM, Volkmer S, Petrucci M, et. al.: Patient satisfection in pediatric outpatient settings from the parents perspective The Child ZAP: A psychometrically validated standardized questionnaire. BMC Health Services Research, 2012, 12: Bitzer EM, Dierks ML, Dörning H, et al: Zufriedenheit in der Arztpraxis aus Patientperspective. Psychometrische Prüfung eines standardisierten Erhebungsinstrumentes. J Public Health, 1999, 7(3): Bitzer EM, Grobe T, Neusser S, et. al.: GEK-Report akut-stationäre Versorgung 2008, Schwerpunkt: Kinder im Krankenhaus, 2008:63. 9 Seid M, Varni JW, Bermudez LO, et. al.: Parents' Perceptions of Primary Care: measuring parents' experiences of pediatric primary care quality. Pediatrics, 2001, 108(2): Szatmári M, Sonkoly I, Balogh S: Alapellátási tükör 5007 betegelégedettségi kérdőív alapján. Medicus Universalis, 2010, 43(4): Odor Andrea: A védőnői rendszer működésének bemutatása, a fejlesztésre irányuló javaslatok összefoglalása. A tanulmány Fazekas Károly az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal elnöke felkérésére, készült, a Koragyermekkori nevelés témához november zer.pdf 12 Janky Béla: Betegek elégedettsége az egészségügyi rendszerben. A második országos betegelégedettségi vizsgálat eredményei. in: Társadalmi riport 2002, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,

165 9. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Kutatásunk alapvető célja volt megismerni a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjét, nevelési gyakorlatát, a gyermeki fejlődésről való ismereteit, valamint az egészségügyi alapellátással, kiemelten a gyermek alapellátással kapcsolatos elégedettségét és elvárásait. Kutatásunk tervezése során végső célunk az volt, hogy eredményeink birtokában a praxis számára használható következtetéseket, üzeneteket fogalmazzunk meg, melyek a mindennapi gyakorlatba beépíthetők, s a gyermek egészséges fejlődéséért felelős tényezők befolyásolásán keresztül a felnövekvő generáció optimális fejlődését támogatva hozzájárulnak életminőségük javításához A nevelési stílus vizsgálata során megfogalmazott főbb megállapítások, következtetések, javaslatok: A szülők gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdjének és ismeretének megismerésére irányuló kérdéssor összeállítása során a rendelkezésre álló standardizált kérdőívek áttekintését követően döntöttünk a CRPR kérdőív rövidített változata mellett. Mivel az attitűd kognitív elemeket is tartalmaz, ily módon az ismeret az attitűd részeként jelenik meg, melyeket a kérdéssorban fellelhető állítások is jól tükröznek. Elemzéseink rávilágítottak arra, hogy a nevelési attitűdöt a kétváltozós elemzések során kiszűrt tényezők mindegyike közvetlenül és közvetetten is befolyásolják. Az anya legmagasabb iskolai végzettsége, a nemzetiségi hovatartozás, a településtípus változók közvetlenül is hatnak a nevelési stílusra, de mindezek kontrollja mellett a gyermek életkora is összefügg vele, mégpedig úgy, hogy a gyermek életkorának emelkedésével a szülő nevelési stílusa korlátozóbbá és kevésbé gondoskodóvá válik. Ezen változók mindegyike olyan kemény változó, melyekre az egészségügyi ellátó rendszernek nincs befolyása. Mivel azonban ezek a magyarázó változók a szülő nevelési gyakorlatán, nevelési stílusán keresztül a gyermek fejlődését is befolyásolják, még pedig oly módon, hogy a fokozottan korlátozó, kevésbé gondoskodó nevelői attitűd eredményeink alapján a gyermeki fejlődés rizikó tényezőjének bizonyult, szükséges megfontolni, mit tehetünk e téren. 165

166 A nevelési stílus, nevelési attitűd témakörben szükséges a védőnők ismereteinek bővítése. A roma közösségek kultúrájának, hagyományainak megismertetése a védőnőkkel szükséges azért, hogy a tradíciókból eredeztethető nevelési gyakorlatot képesek legyenek elkülöníteni az elhanyagolástól, valamint azért, hogy az eltérő kulturális szokásokat ismerve empatikusabbak, elfogadóbbak lehessenek a cigány családokkal. Szükséges a szülők részére olyan tájékoztató anyagok készítése, melyek a neveléssel kapcsolatos főbb kérdések áttekintése mellett a különböző nevelési stílusok személyiségfejlődésre gyakorolt hatásait is megismerteti a szülőkkel. Bár e kutatás elsődlegesen a gyermek alapellátás számára fogalmaz meg üzeneteket, úgy véljük, ebben a kérdéskörben mindenképpen szükséges kitekintenünk más ágazatok irányába is. Mivel eredményeink egyértelműen alátámasztották az alacsony iskolai végzettségű anyák fokozottabb hajlandóságát a korlátozó nevelési stílusra, s azt is, hogy ezek az anyák gyakran a cigányság köréből kerülnek ki (korábban utaltunk rá, hogy az etnikai hovatartozás változó magyarázó hatása az iskolai végzettség kontrollja mellett is szignifikáns maradt), szükségesnek látjuk olyan oktatáspolitikai intézkedések meghozatalát, melyek hozzájárulnak a roma populáció iskolázottsági szintjének emelkedéséhez. Az eredmények tükrében szükséges továbbá átgondolnunk, hogy a mintában nagy arányban megmutatkozó fokozottan gondoskodó nevelői attitűd, vajon egyfajta demokratizálódási folyamatot jelez-e, mely a szülők nevelésről alkotott felfogásában megjelenik. Amennyiben így van, felvetődik a kérdés, hogyan hat ez a felnövekvő generációkra a másodlagos szocializációs színtereken, vajon felkészült-e az iskola arra, hogy kevésbé konform, kevésbé szabálykövető gyermekek lépnek be a kapuján A szülők gyermeki fejlődés megítélésével kapcsolatos vizsgálata során megfogalmazott főbb megállapítások, következtetések, javaslatok: A szülő a gyermekét általában kortársaihoz viszonyítva inkább fejlettebbnek tartja, mint a védőnő. Értelmezhető ez úgy is, hogy kevésbé veszi észre valamely területen a gyermek lemaradását. A szülői és a védőnői megítélések statisztikai elemzése során logikus kérdésként vetődött fel, hogy mi állhat ezeknek az eredményeknek a hátterében. Az okokat keresve több alternatíva önmagában, de egymással kombinálódva is kínálkozik: A szülő elfogult gyermeke megítélésében és nem tud objektív véleményt alkotni. 166

167 A szülő és a védőnő vonatkoztatási rendszere eltér egymástól. A szülő és a védőnő másképp értelmezi a kissé lemaradt a fejlődésben választ. A fentiekből részben irányelv fejlesztési, részben szakmairányítási, részben pedig szakmai feladatok körvonalazódnak a következőkben megfogalmazott javaslatok szerint: A fejlődést mérő szűrőteszteknek a hazai gyermekpopulációra vonatkozóan validáltnak kell lenni. A szülő kezébe kell adni az egzakt és érthető vonatkoztatási rendszert korcsoportonként, a fejlődés különböző területeire vonatkozóan (lásd.: szakirodalom, pl. :Ireton, H.: Child Development Chart). A védőnő a látogatásai alkalmával kérdezze meg a szülőt, hogy ő milyennek ítéli a gyermeke fejlettségét, de a kérdésekben egyértelműen és kimerítően kell definiálni a válaszlehetőségeket, s végül a szülő véleményére is reagálni kell. Fel kell hívni a szülő figyelmét arra, hogy időnként vesse össze gyermeke fejlődését a vonatkoztatási rendszerrel, s ha eltérést lát, jelezze azt a gyermeket ellátó szakembereknek. A védőnők körében meghatározott időnként (akár fejlődéssel kapcsolatos témájú továbbképzésekhez kapcsolódóan) szükségesnek látszik értékelni azt, hogy ismereteik a gyermek fejlődésének nyomon követéséről és az elakadások szűréséről az aktuális szakmai irányelvek és szűrőmódszerek szerint mennyire érvényesek. A tesztek eredményei alapján mérni lehetne az esetleges hiányokat. Továbbá vizsgálatunkból az is kiderült, hogy az egészségügyi alapellátás szereplői a gyermek szomatikus és mozgásfejlődésére vonatkozóan inkább adnak tájékoztatást a szülőnek/gondviselőnek, mint a gyermek verbális, kognitív és szociális fejlődésére vonatkozóan. Összefoglalóan elmondható, hogy a kutatás gyermeki fejlődésre fókuszáló fejezete számos olyan összefüggést tárt fel, amely a szakemberek graduális és posztgraduális képzéseiben, továbbképzéseiben hasznosítható. Továbbá olyan adatokat tartalmaz, melyek indikátorok kialakítására alkalmasak lehetnek a szakemberek tájékoztatásának, időszervezésének és kapcsolattartásának a gyermeki fejlődés rizikótényezőként való meghatározása szempontjából A szülők gyermek alapellátással való elégedettségével kapcsolatos főbb megállapítások, következtetések, javaslatok: Hazánkban, olyan átfogó kutatásra nem találtunk példát, amely az alapellátás szakembereivel kapcsolatos elvárásokat és elégedettséget a 0-7 éves korosztály szempontjából vizsgálta volna. A kérdőíves felmérés alapján elmondható, hogy mind az orvossal, mind a védőnővel inkább elégedettek a szülők. A gyermeket ellátó orvossal kapcsolatban a legkisebb elégedettséget az orvos időszervezésével kapcsolatban (rendelés időbeosztása és hosszúsága, várakozási idő), míg legnagyobb elégedettséget a gyógykezeléssel kapcsolatos tájékoztatás kérdésében és a tájékoztatás módjára vonatkozóan jeleztek a szülők. A védőnő esetében a legkisebb elégedettség a szociális 167

168 juttatásokkal kapcsolatos tájékoztatásban, míg a legnagyobb elégedettség az empátia és elfogadás kérdéseiben, azt követően pedig a gyermek gondozására és fejlődésére vonatkozó tájékoztatásban mutatkozott. A kvantitatív kutatás eredményei szerint minden összehasonlítható témában a védőnővel kapcsolatban magasabb az elégedettség. Összességében a kvantitatív és kvalitatív eredmények lehetőséget adtak arra, hogy az alapellátás vonatkozásában a védőnői és orvosi ellátás hatékonyságát növelő és a jövő vonatkozásában az összehasonlítást is lehetővé tevő indikátorok kialakítása megtörténjen Záró gondolatok Kutatásunkban igyekeztünk az általunk megfogalmazott kutatási kérdések megválaszolása során feltárt összefüggések mélyebb vonatkozásaira is rávilágítani, azonban úgy véljük, némely összefüggés további vizsgálatokat indokol. Adódik ez elsősorban abból, hogy kutatásunk során olyan kérdéskörökre fókuszáltunk, melyekről az eddigi kutatási beszámolók alapján ebben az összefüggésben meglehetősen kevés információ van a birtokunkban. Így az adatelemzés során megfogalmazott következtetéseink túl azon, hogy az egészségtudomány, s ezzel együtt a gyermek alapellátásban tevékenykedők részére kézzel fogható eredményeket biztosítanak, más tudományterületek számára is kijelölnek lehetséges kutatási irányokat. 168

169 IRODALOMJEGYZÉK Ács, P. (2009): Sporttudományi kutatások módszertana. Pécs: Magyar Sporttudományi Társaság Ágfalvy, R. (2005): A gyermek fejlődésének követése és egészségi állapotának vizsgálata. In: Iskola-egészségügy. (szerk.:aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermek egészségügyi Intézet. Budapest, Simon, A. E.; et al (2013): Socioeconomic disadvantage and developmental delay among US children aged 18 months to 5 years; Journal of Epidemiology & Community Health; 67: RickelandLawrence, A. U., Biasatti, L. (1982): Modification of the block child rearing practices report. Journal of Clinical Psychology, volume p. Sameroff, A. J., Seifer, R. (2011): Familial Risk and Child Competence. Society for Research inchild Development, o. Babbie, E. (2008) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassa, Budapest Bényi, M. (2005) Balesetmegelőzés mint környezetegészségügyi tevékenység. Egészségtudomány, 49:78 85 Betlehem, J. (szerk) Elsődleges teendők sürgős esetekben elsősegélynyújtás. Medicina, Bitzer, E.M. et al. (1999) Zufriedenheit in der Arztpraxis aus Patientperspective. Psychometrische Prüfung eines standardisierten Erhebungs instrumentes. Public Health, 7(3): Bitzer, E.M, et. al. (2008): GEK-Report akut-stationäre Versorgung 2008, Schwerpunkt: Kinder im Krankenhaus, 2008:63. Bitzer, E.M.et. al. (2012): Patient satisfection in pediatric outpatient settings from the parents perspective The Child ZAP: A psychometrically validated standardized questionnaire. BMC Health Services Research, 2012, 12:347. Bordás, G. (2010): Korai fejlesztés Magyarországon és Új-Zélandon - fogalomzavar szakemberek és szülők fejében. Bryman, A. The Debate about Quantitative and Qualitative Research: A Question of Methodor Epistemology? Buri, J. R. (1991): Parenteral Authority Questionnaire. Journal of Personality Assessment, Büki, Gy., Gallai, M., Paksy, L. (2004): A pszichomotoros fejlődés zavarainak felismerése és ellátása az alapellátás gyakorlatában. Az Országos Gyermek egészségügyi Intézet 2. sz. Módszertani levele Budapest. 169

170 Anghelescu, C., Iliescu, M.. -. : (2007) KNOWLEDGE, ATTITUDES AND PRACTICES ON PARENTING IN ROMANIA; Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a României; Alpha MDN, Bucharest. Anghelescu, C., Iliescu, M (2007) KNOWLEDGE, ATTITUDES AND PRACTICES ON PARENTING IN ROMANIA; Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a României; Buzau : Alpha MDN, 2007 Bucharest, Colson, E.R., Dworkin, P.H: Kisdedkori fejlődés. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (3), 2-7, Conrad, R.P., Beattie, T.F. (1996) Knowledge of pediatric first aid in the general population. Accident and Emergency Nursing, 4;2:68 72 Czeizel, B.: A kora gyermekkori intervenció múltja, jelene és remélt jövője. Fejlesztő Pedagógia :5-8. Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve: A 0-18 éves életkorú gyermekek látásfejlődésének követése, a kancsalság és a fénytörési hibák felismeréséről. Szűrővizsgálati irányelvek védőnők és gyermekorvosok számára Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve: A 0-18 éves gyermekek teljeskörű, életkorhoz kötött hallásszűréséről Erkal, S. (2010) Identification of the number of home accidents per year involving children in the 0 6 age group and the measures taken by mothers to prevent home accidents. The Turkish Journal of Pediatrics, 52: Falus, I. (szerk.) (1993): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Budapest: Keraban Könyvkiadó Falus, Iván, Ollé, J (2008): Az empirikus kutatások gyakorlata. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Forray, R. K. és Hegedűs, T. A. (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Budapest: Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Glascoe, F. P., PhD (2003) Parents' Evaluation of Developmental Status: How Well Do Parents' Concerns Identify Children With Behavioral and Emotional Problems?; Clinical Pediatrics, March vol. 42 no Gulliver P, et al. (2005) The epidemiology of home injuries to children under five years in New Zealand. Australian and New Zealand Journal of Public Health, 29;1:29 34 György, I. M (1984): A HOME-leltár hazai alkalmazásának tapasztalatai. Módszer a családi környezet hatásának mérésére. Pszichológia. 4: Hardeman, V.E, et al., (2011) The burden of childhood injuries and evidence based strategies developed using the injury surveillance system in Pasto, Colombia. Injury Prevention 17 (1),i38 i

171 Héra, G, Ligeti, Gy. (2005) Módszertan A társadalmi jelenségek kutatása, Osiris Kiadó, Budapest Howells R, Lopez T. (2008): Better communication with children and parents. Paediatrics and Child Health, 18(8): Ireton, H. (1997) Child Development Review (CDR): 18 months kindergarten Janky, B. Betegek elégedettsége az egészségügyi rendszerben. A második országos betegelégedettségi vizsgálat eredményei. In: Társadalmi riport 2002, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, H. Block, J. (1965): The Child-rearing Practices Report (CRPR): A Set of Q items for the Description of Parental Socialization Attitudes and Values. University of California, Berkeley Joubert, K., (2009) et al.: A magyar fiúk és leányok testmagasságának/testhosszúságának, testtömegének, növekedési ütemének, testtömeg-inexének (BMI) referencia-percentilisei, és a másodlagos nemi jellegek referencia-percentiliseinek életkori határértékei In: Oláh Éva (szerk.): Gyermekgyógyászati kézikönyv Diagnosztikai és terápiás útmutató gyakorló gyermekgyógyászoknak II ; és o. Kalmár, M. (2007) Az intelligencia alakulásának előrejelezhetősége és váratlan fordulatai. Rizikómentesen született, valamint koraszülött gyerekek követésének tanulságai. ELTE, Eötvös Kiadó. Kapitány, B. (2010): A kései gyermekvállalás kockázatai. KorFa népesedési hírlevél 2010/2. B. Doig, K., MD, et al: The Child Development Inventory: A developmental outcome measure for follow-up of the high-risk infant; The Journal of Pediatrics, Volume 135, Issue 3, September 1999, Pages Ketskeméty, L. Izsó, L. (2005): Bevezetés az SPSS programrendszerbe. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó Lampek, K., Kívés, Zs. (2012) Kutatásmódszertani és biostatisztikai ismeretek, In: Oláh A. (szerk.) Az ápolástudomány tankönyve, Medicina, Budapest, pp Liptak, G. S., (2006)et. al.: Satisfaction With Primary Health Care Received by Families of Children With Developmental Disabilities. Journal of Pediatric Health Care, 20(4): Margitics, F. Pauwlik, Zs. (2006): Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 16. évf. 1. szám

172 Mester, E. (2005): Az alapellátás feladatai a látászavarok felismerésében. In: Iskolaegészségügy. (szerk.: Aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermek egészségügyi Intézet. Budapest Németh, Á. (szerk): Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Budapest: OGYEI Odor, A. (2007).: A védőnői rendszer működésének bemutatása, a fejlesztésre irányuló javaslatok összefoglalása. A tanulmány Fazekas Károly az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal elnöke felkérésére, készült, a Koragyermekkori nevelés témához. szer.pdf Olsen, W. K. (2004) "Triangulationin Social Research: Qualitative and Quantitative Methods Can Really Be Mixed." In Developments in Sociology, ed. Holborn, M., and Haralambos, Causeway Press,. Oroszné Perger, M. (2002): A szülői nevelési stílus. Iskolakultúra o. Pál, G., Zentai, É. (2007) Gyermekbalesetek Magyarországon. Kereskedelmi Sajtóügynökség, Palónyi, I. (2002): A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete In.: Iskolakultúra 2002/ Papp, Z. A. (2011): A roma tanulók aránya Magyarországon és a tanulói teljesítmények az általános iskolai oktatásban. In.: Bárdi N. Tóth Á. (szerk.): Asszimiláció, integráció, szegregáció. Argumentum, Budapest, Pintér, A. (szerk.): (2004) Útmutató és táblázatok a gyermekkori tápláltság megítéléséhez. Az Országos Gyermek egészségügyi Intézet 3. sz. Módszertani levele. Budapest. Posztos, K. Uzonyi, A. (1989): A szülői-nevelői attitűd hatása a gyermek szociometriai pozíciójára. Magyar Pszichológiai Szemle, (5) Ranschburg, J. (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. In: Lénárd Ferenc (szerk): Ifjúság és Pszichológia. Akadémia Kiadó, Budapest Ranschburg, J. et al.(1984): A szülői nevelői stílus percepciójának vizsgálata éves korú gyerekeknél. Pszichológia, (4), 4, o. Ribiczey, N. (2010): Környezeti hatások és intellektuális fejlődés különböző megközelítések a környezet releváns aspektusainak megragadására. Gyógypedagógiai Szemle. Letöltés dátuma:

173 Ribiczey, N. Környezeti hatások és intellektuális fejlődés Különböző megközelítések a környezet releváns aspektusainak megragadására. Gyógypedagógiai Szemle Rothbauer, P. M. "Triangulation." The SageEncyclopedia of Qualitative Research Methods, editedby Lisa Given. SagePublications, Sallay, H (2003): A szülői nevelés hatása a serdülők jövő-orientációjának alakulására. Magyar Pedagógia. 103.évf. 3.szám Sallay, H., Münnich, Á. (1999): Családi nevelési attitűdök percepciója és a selffejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia. 99. évf. 2. szám Sameroff A. J, et al. (1993): Stability of intelligence from preschcoolto adolescence: The influence of social and family risk factors. Child Development. 64: Sameroff A. J (2005): The Science of Infancy: Academic, Social, and Political Agendas. Infancy : Seid, M., et. al. (2001).: Parents' Perceptions of PrimaryCare: measuring parents' experiences of pediatric primary carequality. Pediatrics, 108(2): Seid, M. et al. (2001): Parents' Perceptions of Primary Care: measuring parents' experiences of pediatric primary care quality. Pediatrics, 108(2): Seifer, R. (2001): Socioeconomic status, multiple risk, and development of intelligence. In: Sternberg R. J, Grigorenko E. L:Environmental effects on cognitiv abilities. Lawrence Erlbaum Associates Sturner, R.A., Howard B.J.: (1998) Kisgyermekkori fejlődés 1. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. 3 (4), 2-16,. Szatmári, M., et al. (2010): Alapellátási tükör 5007 betegelégedettségi kérdőív alapján. Medicus Universalis, 43(4): Székelyi, M. Barna, I. (2002): Túlélőkészlet az SPSS-hez. Budapest: Typotex Kiadó Tamás, L.(2005) A hallászavarok felismerése, szűrése és kezelése. In: Iskolaegészségügy. (szerk.: Aszmann Anna, Békefi Dezső) Országos Gyermekegészségügyi Intézet. Budapest Tóth, I. Gervai, J. (1999): Szülői Bánásmód Kérdőív (H-PBI): A Parental Bonding Instrument (PBI) magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle, LIV o. Van Haeringen, A.R, et al. (1998) Child Abuse Lottery: Will the Doctor Suspect and Report? Physician Attitudes Towards and Reporting of Suspected Child Abuse and Neglect. Child Abuse and Neglect, 22(3): Vincenten J. A. et al. (2005) Parents' perceptions, attitudes and behaviours towards child safety: a study in 14 European countries. International Journal of Injury Control and Safety Promotion. 12;3:

174 Wei YL, et al. (2013) Self-efficacy of first aid for home accidents among parents with 0- to 4-year-old children at a metropolitan community health center in Taiwan. Accident Analyses and Prevention. 52: Weissenstein A, et. al. (2011): Parent satisfection with a pediatric practice in Germany: A questionnaire-base study. Italian Journal of Pediatrics, 37:31. Zolaly, M.A, (2012) Satisfaction of parents of paediatric patients with physicians communication skills in Almadinah Almunawwarah, Kingdom of Saudi Arabia. Journal of Taibah University Medical Sciences, 7(1): Egyéb adatbázisok és jogszabályok: Data collection >> Quantitativemethods The KAP survey model. dátuma: KSH (2011): Gyermekvállalás és gyermeknevelés évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Forrás: Letöltés ideje: évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről Forrás: Letöltés ideje: