Kabóca-együttesek (Auchenorrhyncha) faunisztikai és szerkezeti vizsgálata alma- és körteültetvényekben

Átírás

1 DOKTORI ÉRTEKEZÉS Kbóc-együttesek (Auchenorrhynch) funisztiki és szerkezeti vizsgált lm- és körteültetvényekben Bleicher Krisztin Budpest 27

2 A doktori iskol megnevezése: tudományág: vezetője: Témvezető: Kertészettudományi Doktori Iskol (Interdiszciplináris Természettudományok és Agrártudományok) Biológii tudományok Dr. Ppp János egyetemi tnár mezőgzdsági tudomány doktor BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM Kertészettudományi Kr, Gyümölcstermő Növények Tnszék Dr. Mrkó Viktor egyetemi docens mezőgzdsági tudomány kndidátus BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM Kertészettudományi Kr, Rovrtni Tnszék A jelölt Budpesti Corvinus Egyetem Doktori Szbályztábn előírt vlmennyi feltételnek eleget tett, z értekezés műhelyvitájábn elhngzott észrevételeket és jvsltokt z értekezés átdolgozáskor figyelembe vette, zért z értekezés nyilvános vitár bocsáthtó Az iskolvezető jóváhgyás A témvezető jóváhgyás 1

3 A Budpesti Corvinus Egyetem Élettudományi Doktori Tnács 26. november 28.-i htároztábn nyilvános vit lefolyttásár z lábbi Bíráló Bizottságot jelölte ki: BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG Elnöke: Mészáros Zoltán, DSc Tgji: Jenser Gábor, DSc Sáringer Gyul, MHAS Györffy György, CSc Opponensek: Bsky Zsuzs, DSc Kiss Blázs, PhD Titkár: Hltrich Attil, CSc 2

4 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉSEK 4 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A kbócák (Auchenorrhynch) áltlános jellemzése Kbócák funisztiki összetétele gyümölcsültetvényekben Kbócák funisztiki összetétele lmültetvényekben Kbóc fjok gzdsági jelentősége gyümölcsültetvényekben Kbóc fjok gzdsági jelentősége lmültetvényekben A kbócák elleni növényvédelem lehetőségei A dolgoztbn szereplő, gykoribb fjok életmódj, elterjedése Természetes ellenségek, przitáltság ANYAG ÉS MÓDSZER A Mgyrországon végzett vizsgáltok A Mgyrországon vizsgált lm- és körteültetvények jellemzése Funisztiki és mennyiségi vizsgáltok z ültetvényekben és zok 26 környezetében Az lmültetvények és környezetük kpcsoltánk vizsgált A Ngy-Britnniábn végzett vizsgáltok A vizsgáltok helyszíne és leírás Funisztiki vizsgáltok Különböző növényvédelmi technológiák htásánk vizsgált Vertikális vizsgáltok Almfjták vizsgált A Ngy-Britnniábn vizsgált lmültetvényekben lklmzott gyűjtési 29 módszerek leírás Funisztiki vizsgáltok Különböző növényvédelmi technológiák vizsgált Vertikális vizsgáltok Almfjták vizsgált A gyűjtött rovrnyg feldolgozás Az dtok feldolgozás során lklmzott muttók és sttisztiki módszerek Kbóc fjok gykoriságánk, illetve elterjedtségének vizsgált 31 lm- és körteültetvényekben A környezet és növényvédelmi technológiák htásánk vizsgált 31 lm- és körteültetvények kbóc együtteseire A kbócák vertikális eloszlásánk vizsgált Almfjták vizsgált EREDMÉNYEK Mgyrországi lm- és körteültetvények, vlmint környezetük kbócegyüttesei Funisztiki és mennyiségi vizsgáltok Az lm- és körteültetvények kbócegyütteseinek funisztiki 37 feltárás és mennyiségi viszonyi Az lmültetvények környezetének funisztiki feltárás és 4 mennyiségi viszonyi Gyűjtési metodikák összehsonlító jellemzése 41 3

5 Az egyes fjok lmültetvényekhez vló kötődése Az ültetvények mellett elhelyezkedő erdők cserjeszintjéhez 41 kötődő fjok Mindegyik élőhelyen előforduló fjok Elsősorbn szegélyeken előforduló fjok, melyek betelepednek 45 z ültetvényekbe Az ültetvényekhez kötődő fjok A kbóc együttesek dinmiki vizsgált A fjgzdgság és z összegyedszámok lkulás Az egyes fjok rjzásdinmikájánk lkulás Az egyes régiók, illetve élőhelyek kbócegyütteseinek 59 összehsonlítás -Az ültetvények és környezetük kbócegyüttesének viszony Az egyedszámok és fjszámok lkulás régiónként és 59 élőhelyenként A kbóc együttesek diverzitás régiónként és élőhelyenként A kbócegyüttesek összetételének hsonlóság - z ültetvények 62 és környezetük kpcsolt Az egyes élőhelyek kbóc együtteseinek hsonlóság Az egyes növényvédelmi technológiák htás kbócegyüttesekre Ngy-britnnii lmültetvények kbóc együttesei Funisztiki vizsgáltok A gyűjtési módszerek htékonyság és hímek rányánk lkulás 7 gyűjtési módszerenként Különböző növényvédelmi technológiák htás kbóc 71 együttesekre A fj- és egyedszámok lkulásánk vizsgált sárg rgcslppl Az együttesek dinmiki vizsgált sárg rgcslppl Kopogttássl és fűhálózássl végzett gyűjtések A kbócegyüttesek diverzitásánk lkulás kezelésenként A különböző kezelésű prcellákbn kilkuló kbóc együttesek 88 hsonlóság A kbócák vertikális eloszlás lombkoron különböző szintjeiben A kbóc együttesek hsonlóság lombkoron különböző szintjein 92 és gyepszinten A kbóc együttesek lkulás z lm fjtáktól függően A kbócák przitáltságánk lkulás lombkoronábn KÖVEKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Mgyrországi lm- és körteültetvényekben végzett vizsgáltok Funisztiki és mennyiségi vizsgáltok Gyűjtési metodikák összehsonlító jellemzése A leggykoribb fjok lmültetvényekhez vló kötődése és 12 életmódj Az egyes régiók, illetve élőhelyek kbócegyütteseinek 19 összehsonlítás - z ültetvények és környezetük kbócegyüttesének viszony Különböző növényvédelmi technológiák htás kbóc 11 együttesekre 5.2. Ngy Britnnii lmültetvényekben végzett vizsgáltok Funisztiki vizsgáltok Az lklmzott gyűjtési módszerek sjátossági Különböző növényvédelmi technológiák htás kbóc 113 4

6 együttesekre Az együttesek dinmiki vizsgált sárg rgcslpokkl A különböző kezelésű prcellákbn kilkuló kbóc együttesek 119 szerkezete A kbócák vertikális eloszlás lombkoron különböző szintjeiben 12 és gyepszinten A kbóc együttesek lkulás z lm fjtáktól függően A kbócák przitáltságánk lkulás lombkoronábn ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY 125 MELLÉKLETEK M.1. Irodlomjegyzék 1 M.2. A vizsgált ültetvényekben lklmzott növényvédőszerek listáj 14 M.3. A mgyrországi gyűjtési helyszínek jellemzése 25 M.4. Az est mlling-i lmültetvény struktúráj és fjtszerkezete 3 M.5. A ngy-britnnii gyűjtési helyszínek jellemzése 31 M.6. A mgyrországi lm- és körteültetvényekben gyűjtött kbócfjok 33 listáj különféle növényvédelmi kezelések, illetve gyűjtés évei szerint M.7. A mgyrországi lmültetvények környezetében gyűjtött 38 kbócfjok listáj gyűjtés évei szerint M.8. Kbócegyüttesek Rényi diverzitásánk lkulás z egyes gyűjtési 42 helyszíneken M.9. Az újfehértói ültetvényekben gyűjtött gykoribb kbóc fjok 44 egyedszám értékei M.1. A ngy-britnnii lmültetvényekben gyűjtött kbócfjok 45 előfordulás különféle helyszíneken, gyűjtés évei szerint M.11. A sttisztiki elemzések dti 47 M.12. Átlgos fjgzdgság és kbócák átlgos bundnci értékei z 69 est mlling-i lmültetvényben. M.13. Kbóc együttesek Rényi diverzitásánk lkulás különféle 7 növényvédelmi kezelésű prcellákbn Est Mlling-bn M.14. A kbócák vertikális eloszlás z lmfák lombkoronájábn 71 M.15. A kbócák lmfjtánkénti átlgos fjszámánk és egyedszámink 71 lkulás Est Mlling-bn KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 72 5

7 1. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉSEK A kbócák (Auchenorrhynch) szúró-szívó szájszervű, kizárólg növényi nedvekkel táplálkozó rovrok, melyek minden szárzföldi ökoszisztémábn elterjedtek, és mezőgzdsági területeken is ngy gykorisággl vnnk jelen. Ebből kifolyólg jó indikátori lehetnek z groökoszisztémák stbilitásánk, vlmint növényvédelmi kezelések htásánk. Számos fjukt kultúrnövények károsítójként trtják számon, melyek elsődleges kártételük mellett vírusok és fitoplzmák terjesztésében is szerepet játsznk. Ennek ellenére hzi grárterületeken csk kevés vizsgáltot végeztek e rovrcsoportr vontkozón. Ezek is főképp zöldség-, illetve szántóföldi kultúrákr korlátozódtk (Zilhi-Sebess, 1956; Koppányi, 1976; Sáringer és Gáborjányi, 1967; Kuroli, 197, 1973, 21). Hzi gyümölcsültetvényekben -köztük lmábn is- Hegb (1981), szőlőültetvényekben pedig Elekesné és munktársi (25) folytttk fitoplzm vektor kbócákr vontkozó kuttásokt. Kjsziültetvényekben Dér és munktársi (23) végeztek részletesebb feltáró jellegű vizsgáltokt. Hzi lm- és körteültetvények kbócáink feltáró jellegű, közösségszerkezeti vizsgáltár korábbn még nem került sor. Ngy-Britnniábn több kuttást végeztek ebben témábn, ám ezek vizsgáltok döntően domináns fjokr korlátozódtk. Rendszeres mintvételezéseken lpuló mennyiségi vizsgáltokt nem végeztek. Témválsztásomml e hiány pótlásár válllkoztm. Célkitűzéseimet z lábbikbn fogllom össze: - Hzi lm- és körteültetvények kbócegyütteseinek funisztiki feltárás. - Hzi lmültetvényeket szegélyező növénytársulások funisztiki feltárás. - A kbócák mintvételezését szolgáló gyűjtési metodikák htékonyságánk, jellemzőinek összehsonlítás. - A vizsgált kbóc együttesek mennyiségi viszonyink elemzése. Az ültetvények kbóc együtteseit meghtározó, domináns fjok körének meghtározás. Ezen belül z egyes kbóc fjok lmához vló kötődésének vizsgált. - Adtok szolgálttás z lmültetvényekben gykori kbóc fjok rjzásdinmikájánk, életmódjánk ismeretéhez. - Az egyes régiók, illetve z ültetvények környezetének kbócegyüttesekre gykorolt htásánk vizsgált. Az ültetvények és zok környezete közti kpcsolt megfigyelése kbócegyüttesek szempontjából. - Különböző növényvédelmi technológiák kbócegyüttesekre gykorolt htásánk vizsgált - Ngy-britnnii lmültetvények kbócegyütteseinek funisztiki feltárás 6

8 - Egy környezetkímélő, úgynevezett szermrdványmentes növényvédelmi technológi htékonyságánk vizsgált. - A kbócák lombkoronán belüli vertikális eloszlásánk megfigyelése, vlmint z lmültetvények lombkoronájábn és gyepszintjében kilkuló kbócegyüttesek közti kölcsönhtások vizsgált - A kbócák przitáltságár vontkozó jellegzetességek megfigyelése - A kbóc együttesek lkulásánk megfigyelése lm fjtáktól függően Mindezek érdekében Mgyrország öt különböző régiójábn, összesen 1 lm- és 3 körteültetvényben végeztem rendszeres mintvételezéseket 1999, 2 és 21 folymán. A mintákt Mlise-cspdákkl, fűhálózássl, illetve kopogttássl gyűjtöttem. A gyűjtéseket hgyományos, integrált, illetve biológii növényvédelemben részesített, vlmint művelésből kivont ültetvényekben végeztem. Ngy-Britnniábn 21-ben és 22-ben két biológii lmültetvényben és egy kísérleti lmültetvényben -hol három különböző növényvédelmi kezelést lklmztkvégeztem rendszeres vizsgáltokt sárg rgcslpokkl, fűhálózássl és kopogttássl. 7

9 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A kbócák (Auchenorrhynch) áltlános jellemzése A kbócák z egész földön elterjedtek, minden szárzföldi ökoszisztémábn előfordulnk (Nickel et l., 22). Becslések szerint világon eddig közel 3 leírt fjt trtnk számon (Soós, 1954). A mgyrországi funát megközelítőleg 6 fj lkotj. A kbócák rendszertni besorolás nem egységes. A hzánkbn elfogdott és egyetemeken tnított Zootxonómi című tnkönyv (Bkonyi Gábor, 1996) lpján rovrok osztályán belül z Auchenorrhynch önálló rendként szerepel. Ezt besorolást z európi kuttók ngy része is elfogdj. Az meriki szkemberek körében elfogdottbb Hemipter renden belül z Auchenorrhynch csoport lrendként vló említése. A dolgoztbn szereplő fjok tudományos elnevezése Holzinger és mtsi (1997) áltl összeállított nevezéktnt követi. A kbócák szúró szívó szájszervű, rendszerint röpképes, kizárólg szárzföldön élő rovrok. Testük jellegzetes ék lkú, hengeres. Vnnk közöttük egészen prók (2 mm körüliek), de trópusokon kár 11 cm ngyságot meghldó fjik is élnek (Holzinger, 22). A mgyrországi fjok többsége nem éri el 1 mm-t sem, de például legngyobb hzi képviselőik, z énekes kbócák (Cicdide cslád) z 1-4 cm-es mérettrtományb esnek (Sáringer, 1989). A hímeknél 9. potrohszelvényen helyezkednek el z ivrszervek, melyek lkj rendszerint fjr jellemző elkülönítő bélyeg. A nőstények fűrészes tojócsövet viselnek, mellyel növény szövetét vágják fel, hogy petéiket elhelyezhessék. Kizárólg növényi nedvekkel táplálkoznk, ennél fogv számos jelentős kártevő is kd közöttük. Áltlábn szárz, meleg évjártokbn szporodnk el tömegesen (Jásziné, 1977; Sáringer, 1989). Sok fj polifág és tápnövények széles körét fogysztj. Ilyen például Philenus spumrius, Cicdell viridis és z Emposc decipiens. Mások oligofágok, mint például z Aphrophor slicin, Edwrdsin rose és Kybos populi. Néhány fj pedig monofág (Ledr urit, Idiocerus lbicns). Évente rendszerint 1-2, illetve 3 nemzedékük fejlődhet ki. Fejlődésük epi- és hemimetmorfózis. Áltlábn 4-5 lárvstádiumuk vn (Ossinnilsson, 1978; Sáringer, 1989). Legtöbbjük tojás lkbn telel, Delphcide csládb trtozó fjok többsége és még néhány fj zonbn lárvként, egyes fjok pedig imágóként vészelik át telet (például: Emposc decipiens, Zygin flmmiger) (Ossinnilsson, 1978). A kbócák élénk álltok, veszély esetén gyors helyváltozttásr képesek, elugrnk, zonbn nem trtoznk jól repülő rovrok közé. Rendszerint nppli, illetve lkonyti ktivitás jellemző rájuk (Rtikinen és Vsrinen, 1973) Inkább növények nposbb részein szeretnek trtózkodni. Egyes fjok ngy távolságokr képesek migrálni, 8

10 mennyiben feltételek kedvezőtlenek számukr (Neoliturus tenellus, Mcrosteles fsciifrons, Emposc fbe) (Ossinnilsson, 1978) Kbócák funisztiki összetétele gyümölcsültetvényekben A kbócákt világszerte számos gyümölcs kultúrábn vizsgálták, elsősorbn fitoplzmák terjesztésében játszott szerepük mitt. Szőlőültetvényekben is ilyen célll folytttk felméréseket Észk-Amerikábn (Settle et l., 1986) és Európábn (Sforz et l., 1998). Elekesné és munktársi (25) hzi szőlőültetvényekben Philenus spumrius, Neoliturus fenestrtus, Euscelidius schenckii, Psmmotettix lienus, Stictocephl bisoni, Emposc vitis, Zyginidi pullul Henrin plcid, vlmint Mcrosteles, Euscelis és Aglli nemzetségekbe trtozó fjokt tlálták ngy gykorisággl, ezek mellett Hylestes obsoletus is előfordult kisebb egyedszámbn. Az Egyesült Állmokbn őszibrck-, illetve meggy kultúrákbn gykrn észlelték régót fitoplzm vektorként számon trtott, nálunk is előforduló Fieberiell florii-t, vlmint Prphlepsius irrortus fjt (Tbod et l., 1975; Dougls & McClure, 1988; Chiykowski, 1985). Az Edwrdsin prunicol-t észk-klifornii körte- és szilvültetvényekben gyűjtötték ngy egyedszámbn (Purcell & Suslow, 1984). Angliábn Mssee (1941) cseresznyén és szilván jelezte Zygin flmmiger fj előfordulását. Az Emposc solni-t szilván és szedren is megtlálták (Chiswell, 1964). A mediterrán régióbn tlálhtó csonthéjs ültetvényekben különböző módszerekkel folyttott felmérések során leginkább lágyszárúkkl táplálkozó fjokt jeleztek. Így frnciországi kjsziültetvényekben leggykoribbként Fieberiell florii-t tlálták, többi gykori kbócfj csökkenő gykorisági sorrendben következő volt: Euscelidius vriegtus, Psmmotettix stritus, Stictocephl bisoni, Neoliturus fenestrtus, Austroglli sinut, Toy propinqu (Bonfils et l., 1976). Spnyolországbn őszibrckültetvényben fűhálóvl gyűjtötték z Emposc solni, Asymmetrsc decedens és Frutioidi bisignt fjokt. Olszországbn, csonthéjs ültetvényekben z Asymmetrsc decedens, Ancertglli levis, Ancertglli ributi, Psmmotettix lienus és Psmmotettix confinis fjok voltk gykorik (Poggi Pollini et l., 1996). Günthrt (1971) svájci gyümölcsültetvényekben (lm, körte, szilv, cseresznye, meggy, szeder, szőlő) összesen 19, többségében gyümölcsfákhoz is kötődő, Typhlocybine lcsládb trtozó kbóc fjt figyelt meg. A két leggykoribb Zygin flmmiger, illetve z Edwrdsin crtegi volt. Gykorik voltk még z Emposc vitis, Edwrdsin rose, Ributin debilis, Typhlocyb quercus és z Alnetoidi lneti. Az Edwrdsin prunicol, Edwrdsin crtegi, Zygin bisignt, fjokt kis egyedszámbn tlálták, illetve csk lokálisn volt jelentőségük (Günthrt, 1971). Lehmnn (1973) németországi gyümölcsösökben folyttott rendszeres gyűjtései nyomán szívócspdávl és hálózássl, lombkoronszintben következő, szintén gyümölcsfákhoz is kötődő, 9

11 Typhlocybine lcsládb trtozó fjokt tlált gykorink: cseresznyén és meggyen z Edwrdsin rose, Zygin flmmiger és z Alnetoidi lneti, szilvültetvényekben pedig z A. lneti, Typhlocyb quercus és E. rose fjokt. A vizsgált gyümölcsösök lombkoronájábn előfordultk még z Emposc decipiens, Emposc vitis, Fgocyb cruent, Alebr whlbergi, Edwrdsin frustrtor, Edwrdsin lmellris, Edwrdsin prunicol, Edwrdsin slicicol, Ributin tenerrim, vlmint z Eupteryx tropunctt fjok. Lehmnn (1973b) fénycspdás vizsgáltink eredményeképpen gyepszinthez kötődő Mcrosteles cristtus, Mcrosteles sexnottus és Jvesell pellucid fjok bizonyultk leggykoribbnk. Mgyrországon Dér és munktársi (23) Pomázon, egy hgyományos növényvédelemben részesített kjsziültetvényben, illetve nnk szegélyén végeztek felméréseket. Az itt tlált fjok között szintén Typhlocybine lcsládb trtozó fjok domináltk. A Mlise cspdás gyűjtések során leggykoribbk (reltív bundnciájuk (%) sorrendjében) z Edwrdsin lmellris (33%), Eupteryx clcrt (7%), Edwrdsin rose (6%), Emposc solni (6%), Emposc decipiens (6%) voltk. A sárg lpos gyűjtések során pedig z Emposc solni (52%) Emposc decipiens (15%) Zygin flmmiger (6%), Emelynovin mollicul (2%), Anoplotettix horváthi (2%), és Fieberiell florii (1%). A rovrszívógéppel, közvetlenül lombkoronábn gyűjtött mintákbn Philenus spumrius, Edwrdsin rose, Emelynovin mollicul, Emposc solni, Psmmotettix lienus, Zygin flmmiger, és Zyginidi pullul voltk jellemzőek. Körtéről csk kevés irodlmi dtot tláltm. Egy esetben Typhlocyb quercus lárváit tlálták meg (R. Remne, szóbeli közlés in Nickel, 23). Az Edwrdsin rose és Ributin tenerrim példányi feltehetően migráló egyedek voltk. Frnciországbn Ribut (1936) említi Ributin debilis-t körtén Kbócák funisztiki összetétele lmültetvényekben A tengerentúlon számos kbócákr vontkozó vizsgáltot végeztek lmültetvényekben. Az Egyesült Állmokbn és Kndábn z ott őshonos Typhlocyb pomri széles körben elterjedt z lmtermesztő vidékeken (Glss, 196; Trmmel, 1974; Thompson et l., 1974; Murphy et l., 1991). Ez fj domináns hgyományos növényvédelemben részesített lmültetvényekben (Murphy et l., 1991). E mellett Dy és munktársi (1995), vlmint Tree Fruit Production Guide, Pennsylvni kidvány szerint z Edwrdsin rose is gykori. Említik még z Emposc fbe és Erythroneur sp. fjokt is (Mrshll et l., 1942). Új-Zélndon és Tsmániábn z lmültetvényekben leggykrbbn előforduló kbócfj z Edwrdsin crtegi (Teulon & Penmn, 1987; Evns, 194). Az lmültetvények további elterjedt fj Ributin tenerrim (Teulon & Penmn, 1987). A volt Szovjetunió területén Mrkelov (1962, 1965) z E. crtegi-t és 1

12 E. rose-t említi lm gyümölcsösökben. Izreli lmültetvényekben z E. rose és Asymmetrsc decedens fjok gykorik (Nestel & Klein, 1995). Európi lmültetvényekben kbócákr vontkozó szisztemtikus gyűjtéseket Svájcbn, Günthrt (1971), Németországbn pedig Lehmnn (1973,b) és Hoffmnn (2) végzett. Günthrt (1971) lmán gyűjtötte z Emposc solni, Eupteryx tropunctt, Typhlocyb quercus, Edwrdsin crtegi, Edwrdsin rose, Ributin debilis, Alnetoidi lneti, és Zygin flmmiger fjokt. Lehmnn (1973) németországi lmültetvényekben folyttott rendszeres gyűjtései során szívócspdávl, illetve hálózássl összesen 13, Typhlocybine lcsládb trtozó fjt gyűjtött lmfák lombkoronáján. A domináns fj z E. rose volt. Ngy egyedszámbn fordult még elő z A. lneti és Z. flmmiger. Gykori volt még z E. crtegi és z E. decipiens. Ezeken kívül gyűjtötték még z Emposc vitis, Emposc solni (Dhlbom) és E. tropunctt (Goeze) fjokt is. Összességében Lehmnn (1973) megállpított, hogy gyümölcsfákhoz kötődő fjok, melyek tojásrkástól z imágó állpotig z lmfákon trtózkodnk, következők voltk: E. crtegi, Edwrdsin prunicol, E. rose, Emposc vitis, és Z. flmmiger. Az Emposc solni és z Eupteryx tropunctt fjok egyedei feltehetően csk migráló példányok lehettek gyümölcsösben. Lehmnn (1973b) fénycspdás gyűjtései során zt tpsztlt, hogy z lmán egyébként gykrn előforduló Z. flmmiger és A. lneti fjok nem repültek fényre. Szintén németországi lmültetvényekben, Hoffmnn (2) végzett gyűjtéseket sárg rgcslpokkl, fűhálózássl, kopogttássl, vlmint kisebb mértékben fény- illetve szívócspdávl. Összesen 98 kbócfjt tlált, melyek közül leggykoribbk gyepszinthez kötődtek, ezek z Ancertglli ributi, Arthldeus pscuellus, Deltocephlus pulicris, Euscelidius vriegtus, Fieberiell florii, Mcrosteles levis, Neoliturus fenestrtus, Psmmotettix helvolus, vlmint Jvesell pellucid voltk. Az lmfákhoz kötődő, Typhlocybine csládb trtozó fjokt csk kis egyedszámbn gyűjtötte. Ngy-Britnniábn Mssee (1941) Ributin debilis és Emposc decipens fjokt, Chiswell (1964) z Alnetoidi lneti (Dhlbom), illetve z Edwrdsin crtegi fjokt gyűjtötte leggykrbbn. Kisebb számbn megtlált z Edwrdsin rose, illetve Zygin flmmiger, illetve ngyon kis egyedszámbn még z Emposc solni és Typhlocyb quercus fjokt is. A legngyobb kbóc populációt június-júliusbn figyelte meg. Bennett (1959) z A. lneti fjt jelezte ngy egyedszámbn bn Kent-ben leggykoribb fjnk z E. crtegi bizonyult, ezt követte későbbi időszkbn, kisebb egyedszámbn z E. rose (Jy & Cross, 1996). Chiswell (1964) Ngy- Britnniábn említi még z Zygin ngust, Fgocyb cruent, Edwrdsin vellne, Edwrdsin prunicol, Edwrdsin lethierryi, Ributin crucit, Kybos smrgdul és z Alebr whlbergi fjokt, melyeket csk lklmi szívogtóknk trt. Olszországbn Metclf pruinos fj előfordulásáról tesznek említést lmültetvényekben (Stefnelli et l., 1994). Mgyrországon eddigi dtok lpján z Edwrdsin rose fj áltlánosn elterjedt 11

13 lmültetvényekben (Sáringer, 1989). Ezen kívül Hegb (1985) Philenus spumrius, Artinus interstitilis, vlmint Streptnus emulns fjokt gyűjtötte Kbóc fjok gzdsági jelentősége gyümölcsültetvényekben A kbócák nimfái és imágói egyránt növények leveleit, hjtásit szívogtják. Táplálkozásuk során fjok egy része (például Typhlocybine lcslád fji) levelek mezofillumánk sejtjeibe szúrj bele szipókáját. Más fjok táplálékukt növények xylem, illetve floem szöveteiből nyerik (Ossinnilsson, 1978). Gyümölcsösökben szívogtásuk nyomán levelek felületén nekrotikus foltok jelennek meg, növények nedvességtrtlm, tápnygtrtlm, fotoszintetikus ktivitás csökken (McNeil et l., 1987). Szélsőséges esetben z egész levél kivilágosodik, levelek idő előtt lehullnk (Murphy et l., 1991). A leveleken és hjtásokon okozott kártétel mellett gyümölcsöt is szennyezhetik ürülékükkel (Welker et l., 1995). Kártételük szárz körülmények között súlyosbb (Alford, 1992; Sáringer, 1989). A kbóc populációk egyedszám növekedésének oki gyümölcsösökben nem kellően tisztázottk (Jy & Cross, 1999). A hgyományos növényvédelmi kezelések korlátozásávl, illetve elhgyásávl, z integrált növényvédelmi technológiák (IPM), illetve biológii növényvédelem bevezetésével kbócák z ültetvényekben ngymértékben felszporodhtnk, gzdsági károkt okozv (Chrles, 1989). A kbócák felszporodását z lklmzott növényvédőszerek rossz időzítése is elősegítheti (Jy & Cross, 1999). Míg hzi gyümölcsösökben nem számolnk be kbócák áltl okozott gzdsági kártételről, ddig tengerentúlon, elsősorbn Észk-Amerikábn és Új-Zélndon, illetve mediterrán országokbn komoly problémát jelentenek termesztők számár. Elsődleges, szívogtási kártételük mellett fontos megemlíteni különféle növényi betegségek, vírusok, fitoplzmák terjesztésében játszott szerepüket (Suslow & Purcell, 1982; Chiykowski, 1985; Krczl et l., 1988). Az Erythroneur nemzetségbe trtozó kbócákt észk-meriki szőlőültetvényekben gzdságilg jelentős kártevőként trtják számon (Jensen & Flherty, 1982, Mrtinson & Dennehy, 1995). Klifornii szőlőültetvényekben z Erythroneur vribilis-t 198-bn jelezték először, Sn Joquin Vlley-ben, zót egyre növekvő jelentőségű (Settle et l., 1986). Az imágók és lárvák egyránt károsítnk (Pecock, 1996). A különféle fitoplzmák áltl okozott szőlő sárgság betegség (grpevine yellows) közvetítésében szintén kbócáknk vn szerepük. A fitoplzm vektor kbóc fjok elterjedésének felmérése céljából mgyrországi szőlőültetvényekben, monitoring vizsgáltokt kezdtek meg (Elekesné és mtsi, 25). Az Egyesült Állmokbn, Brit-Kolumbiábn z Edwrdsin rose cseresznyén okozott kártételt (Wilde, 1962). Grúziábn Cicdell viridis tojásrkási kártételét figyelték meg lm, körte és dió hjtásokon: nőstény tojásrkás nyomán felsértette hjtások szöveteit (Bthisvili & Deknoidze, 1967). Olszországbn, z 199-es években növekedett kbócák áltl, 12

14 csonthéjs gyümölcsösökben okozott kártétel (Poggi Pollini et l., 1996) Megállpították, hogy z Asymmetrsc decedens komoly közvetlen veszélyt jelenthet fákr, különösen fiskolákbn (Poggi Pollini et l., 1996). A Metclf pruinos Olszországbn 1979-ben jelent meg először, zót Dél- és Közép Európábn széles körben elterjedt gyümölcsösökben, kertészeti kultúrákbn és vdon termő növényeken egyránt. Számos termesztett növényen kárt okoz, így lmán, körtén, szőlőn és kjszin is (Gervsini & Colombo, 1997). Körteültetvényben Müller (1956) Cercopis vulnert kártételéről számol be. Dér és munktársi (23) egy ESFY áltl fertőzött kjsziültetvényben folyttott vizsgálti z Edwrdsin lmellris, Edwrdsin rose és Eupteryx clcrt fjok táplálkozását jelzik kjszin. A kbócák másodlgos kártétele különféle vírusok és fitoplzmák terjesztésében nyilvánul meg (Mrmorosch & Hrris, 1979). A fitoplzmás betegségek kbócák áltl történő terjesztésének Európábn elsősorbn szántóföldi növényeknél, illetve zöldség- és dísznövény kultúrák esetében vn jelentősége. Főként floemből táplálkozó fjoknk lehet vektor szerepük (Jy & Cross, 1999). A mezofillum sejtjeiből táplálkozó fjok, ide trtozik például Typhlocybine lcslád fjink többsége, nem terjeszt vírusokt, fitoplzmákt (Bonfils et l., 1976). Az Egyesült Állmokbn tlálhtó gyümölcsültetvényekben előforduló különféle fitoplzmás betegségek terjesztésében jelentős szerepet játsznk kbócák (Chiykowski, 1985; Suslow & Purcell, 1982; Bugg & Wddington, 1994-in press; Yonce & Chng, 1987; Turner & Pollrd, 1959; McClure et l., 1982; Dougls & McClure, 1988; Tbod et l., 1975; Lrsen & Whlon, 1987; Ellis, 1998). Az őszibrck phony pech disese (PP) betegségének terjesztője bizonyítottn Homlodisc cogult kbóc fj. A Pech yellow lefroll - PYLR (őszibrck sárgulásos levélsodródás), vlmint csonthéjsok X- disese betegségének terjesztői szintén kbócák (Rosenberger & Jones, 1978; Lcy et l., 1979). A legjelentősebb vektoroknk Prphlepsius irrortus, Colldonus clitellrius, Gyponn lmin és Scphytopius cutus fjokt trtják. Az említett fjok Mgyrországon nem fordulnk elő, de hzánkbn is megtlálhtó Fieberiell florii fjnk is vektor szerepet tuljdonítnk (Tbod et l., 1975; Nielson, 1979; Gold & Sylvester, 1982; Dougls & McClure, 1988, Nicotin et l., 1994). Európi szőlőültetvényekben z rnyszínű sárgság (Flvescence dorée) fitoplzm vektor krntén kártevőként számon trtott Scphoideus titnus. A Stolbur fitoplzmát Hylestes obsoletus és Reptlus pnzeri fjok terjesztik (Sforz et l., 1998; Plermo et l., 24). Németországbn, Rjn-völgyi szőlőültetvényekben ngyon kis ránybn Mocydi croce és Euscelis lineoltus fjokbn is ki tudták muttni kórokozót (Sforz et l., 1998). Mgyrországi szőlőültetvényekben Stolbur fitoplzm vektor Hylestes obsoletus fjt csk kis egyedszámbn tlálták (Elekesné és mtsi, 25). Azonbn Scphoideus titnus fj terjedése szomszédos 13

15 Horvátország, Szlovéni és egy újbb dt szerint Ausztri (Zeissner, 25) területén, indokolj kbóc monitoring vizsgáltok folyttását szőlőben (Elekesné és mtsi, 25). Európi gyümölcsültetvényekben korábbn szintén jelentős vektor szerepet tuljdonítottk kbócáknk. Számos vizsgáltot végeztek, sok esetben kimuttták fitoplzmákt kbócák szervezetében, ám átvitelüket nem sikerült bizonyítni (Krczl et l., 1988; Bliefernicht et l., 1995; Lemoine, J., 1997). Feltételezték, hogy Fieberiell florii terjeszti csonthéjs ültetvényekben z ESFY (Europen Stone Fruit Yellows), illetve kjszi klorotikus levélsodródás fitoplzmát (Lorenz et l., 1994; Poggi Pollini et l., 1995; Bonfils et l., 1976; Lbonne et l., 1998), lmültetvényekben pedig z Apple prolifertion fitoplzmát (Bliefernicht és Krczl 1995; Krczl et l., 1988; Hoffmnn, 2). A Fieberiell florii kbócábn, illetve Cicdellide cslád egyéb fjibn: Typhlocybine fjoknál, illetve z Ancertgli és Euscelis nemzetségben, kis százlékbn ugyn, de ki is muttták fitoplzmák jelenlétét, z átvitelt zonbn nem tudták bizonyítni (Bliefernicht & Krczl 1995; Hoffmnn, 2; Poggi Pollini et l., 1996; Bonfils et l., 1976). Olszországbn Metclf pruinos kbócából mutttk ki fitoplzmákt (Apple prolifertion és rokon törzsek, illetve Aster yellows és rokon törzsek) (Dnielli et l., 1996). Megállpítást nyert, miszerint h egy rovrbn megtlálhtó fitoplzm, z még nem feltétlenül jelenti, hogy z állt terjeszti is betegséget (Veg et l., 1993; Dnielli et l., 1996). Az utóbbi évek megfigyelései levélbolh (Psyllide) fjoknk ngyobb jelentőséget tuljdonítnk fitoplzmák terjesztésében (Purcell és Suslow, 1984; Hoffmnn, 2; Jrusch et l., 21; Poggi Pollini et l.; 24, Dér et l., 23). Olszországbn rr z eredményre jutottk, hogy z ESFY fitoplzm átvitelében különösen Ccopsyll pruni-nk (Homopter-Psyllide) vn jelentősége (Jrusch et l., 21; Poggi Pollini et l., 24). Szintén olszországi kuttók z lm Apple prolifertion fitoplzmájánk terjesztésében szerepet játszó levélbolh fjok között Ccopsyll melnoneur (Frisinghelli et l., 2; Tedeschi et l., 22), illetve Ccopsyll costlis, Ccopsyll mli, és Trioz urtice fjokt említik (Frisinghelli et l., 2). Feltételezik, hogy körte pusztulás fitoplzm (Per Decline) terjesztésében szintén levélbolh fjoknk lehet szerepe (Poggi Pollini et l., 21; Dvies et l., 2). Észk-Kliforniábn szintén szignifikáns összefüggést állpítottk meg Psyll pyricol fogások és PYLR fitoplzm jelenléte között (Purcell és Suslow, 1984). A kbócáknk bktériumok terjesztésében is szerepük lehet (Yonce & Chng, 1987). Felmerült gynú, hogy tűzelhlás (Erwini mylovor) bktériumánk terjesztésében is szerepet játszhtnk kbócák. Az Egyesült Állmok Virgini és Uth állmábn Typhlocyb pomri fjr vontkozó megfigyelések kizárták, hogy ez lenne tűzelhlás terjesztője (Steiner, 2, 2b). Ez fj kifejlett, illetve idős levelek mezofillumából táplálkozik (Pfeiffer et l., 1999). Virgini állmbn z Emposc fbe ilyen szerepe feltételezhető (Pfeiffer et l., 1999; Steiner, 2, 2b), mivel ez fj hjtáscsúcsokon táplálkozik. További kuttások szükségesek nnk megállpításár, hogy 14

16 rovroknk, köztük kbócáknk milyen szerepe vn tűzelhlás terjesztésében (Steiner, 2, 2b) Kbóc fjok gzdsági jelentősége lmültetvényekben Új-Zélndon számos vizsgált fogllkozott z Edwrdsin crtegi lmültetvényekben okozott kártételével, z ellene vló védekezés lehetőségeivel (Teulon et l., 1986; 1986b; 1987). Az E. crtegi 1918-bn jelent meg Új-Zélndon és z lmültetvények fontos kártevőjévé vált egészen DDT lklmzásáig, mely növényvédőszer jelentősen háttérbe szorított (Chrles, 1989). Az utóbbi időben rezisztenci lépett fel z zinfosz-metil htónyggl szemben, így fj ismét jelentőssé vált (Chrles et l. 1994). Ez szükségessé tette újbb inszekticid htónygok lklmzását (Chrles, 1996), illetve fjr vontkozó összehsonlító vizsgáltok elvégzését különböző növényvédelemben részesített (hgyományos, integrált és biológii) ültetvényekben (Suckling et l. 21). Az Egyesült Állmok lmtermesztő vidékein kbócák termésmennyiségre és minőségre is jelentős htást gykorolnk kártételükkel, gyümölcsöket mézhrmttl szennyezik (Welker et l., 1995). Az Egyesült Állmokbn és Kndábn Typhlocyb pomri jelentősége DDT beszüntetése (Glss, 196, Trmmel, 1974), illetve szerves foszforsv észterekkel szembeni rezisztenci kilkulás ót nőtt meg. Michign állmbn 1-35 %-os kártételéről számoltk be lmán (Thompson et l., 1974). A gzdák nem ritkán évente 2-3 lklomml kényszerülnek védekezni kifejezetten ez ellen kártevő ellen (Seyedoleslmi és Croft, 198). A T. pomri kifejlett levelek szívogtásávl okoz kárt, gyümölcsök felületét pedig mézhrmttl szennyezi. Az Emposc fbe szintén károkt okoz, kárképe zonbn különbözik T. pomri áltl okozottól: szívogtás hjtáscsúcsok sárgulását, brnulását, mjd begörbülését eredményezi, mely tünetet hopperburn, zz kbócégésnek neveztek el. Az E. fbe tehát inkább fitl fákon, illetve fitl hjtásokon, leveleken okoz kárt (Murphy et l., 1991). Klifornii lmültetvényben szintén z E. fbe jelentős szívogtási kártételéről számolnk be (Mrshll et l., 1942). Egy, Msschusetts-állmbn 1991 és 1994 között folyttott integrált növényvédelmi vizsgált során z Edwrdsin rose és z E. fbe minden évben problémát okozott (Prokopy et l., 1995). Az Erythroneur obliqu, Erythroneur mcult és Emposc fbe fjokt Arknss-bn említik lmkártevőként (Ackermnn & Iseley, 1931). New York állm Hudson vlley térségében, z USA észkkeleti részében, elsősorbn tenyészidőszk kezdetén lehet számítni T. pomri és z E. rose levélkártételére, gyümölcs mézhrmttl történő szennyezésére (Strub et l., 1997). Wshingtoni lmültetvényekben megállpították, hogy T. pomri z lmültetvények, mint groökoszisztémák stbilitásánk indikátor fj lehet (Beers & Jones, 24). Pennsylvni állmbn z E. rose növekvő jelentőségéről tudósítnk lmán, 15

17 összefüggésben zzl, hogy z enyhén szárz körülmények kedveznek felszporodásánk (Tree Fruit Production Guide, 24-25). A volt Szovjetunió közép és délnyugti területein z Edwrdsin crtegi és z E. rose ismert lmkártevőként (Verescsgin, 1962; Mrkelov, 1962, 1965) ben, Svájcbn, lbortóriumi körülmények között, klímkmrábn következő kbóc fjok esetén figyelték meg z álltok teljes életciklusát lmán: Edwrdsin crtegi, Edwrdsin rose, Ributin debilis, Emposc vitis, Zygin flmmiger és Erythroneur sp. Az Emposc decipiens esetében csk lárvák szívogtási kártételét figyelték meg (Günthrt, 1971). Ngy- Britnniábn, Kent-ben 1994 és 1995 között számos ültetvényben jelentős kbóc egyedsűrűséget regisztráltk, ennek következtében számottevő mértékű kártételt figyeltek meg. A kártétel lombkoron középső részén lévő leveleken volt legintenzívebb. Előfordult, hogy bizonyos ültetvényekben egyes fák lombozt teljesen kivilágosodott z intenzív szívogtás következtében, ez főként z újbb fjtákon volt megfigyelhető. A kbócák egyedszámától függően gyümölcsök felületét ürülékcseppek szennyezték (Jy & Cross, 1999). A leggykoribb és egyben kártételért felelős fj z E. crtegi volt. Az E. rose (Jy & Cross, 1999) kisebb egyedszámbn, és inkább vegetációs periódus második felében fordult elő (Jy & Cross, 1999). Délnyugt-Szlovákiábn lm, körte és cseresznye ültetvényekben Stictocephl bisoni jelentkezett kártevőként 1983-bn. A fj szórványosn 1972 ót fordul elő gyümölcsültetvényekben. Elsősorbn fiskolákbn és fitl ültetvényekben okozht tojásrkási károkt. A fj feltehetően nem jelenthet komolybb veszélyt, mivel elterjedési területének htárán vn, és itt esetleg hosszú, meleg őszi időjárás esetén lehet számítni kártételére (Luterer & Zch, 1984). A már hzánkbn is jelen lévő polifág Metclf pruinos Olszországbn károkt okoz lmültetvényekben is (Stefnelli et l., 1994). Mgyrországon, lmültetvényekben kbócák nem okoznk jelentős kárt. Egyes szárz, meleg években, Szbolcs-Sztmár megyében zonbn védekezni kellett ellenük (Dr. Molnár Józsefné szóbeli közlése) A kbócák elleni növényvédelem lehetőségei Hzánkbn nem számolnk be kbócák áltl okozott súlyos kártételekről gyümölcsösökben, így lmültetvényekben sem. Azokbn z országokbn, hol kbócák gzdságilg jelentős kártevőként vnnk számon trtv (Új-Zélnd, Egyesült Állmok, Knd) hgyományos növényvédelemben részesített ültetvényekben, z 196 s évektől kezdődően, DDT beszüntetése után (Glss, 196, Trmmel, 1974) egyéb széles htásspektrumú inszekticidekre lpozták kémii védekezést. Így szerves foszforsvészterekre és krbmátokr (Hogmire et l., 199; Murphy et l., 1991; Dy et l., 1995, Chrles et l., 1994). A kulcskártevők ellen irányuló rendszeres növényvédelmi kezelések megfelelő mértékben korlátozni tudták kbócák egyedszámát is (Teulon 16

18 et l., 1987). A széles htásspektrumú szerekre lpozott hgyományos növényvédelemnek zonbn számos hátrányár derült fény: így például korábbn áltlánosn lklmzott széles htásspektrumú szerves foszforsv-észterrel, z zinfosz-metil htónyggl szemben sok esetben rezisztenci kilkulását észlelték kbócáknál (Thompson et l., 1974; Teulon et l., 1987; Chrles et l. 1994; Suckling et l., 21; Apple Pest Mngement Guide, 2-21, New Englnd; HortNet, New Zelnd). A széles htásspektrumú szerek, köztük szerves foszforsv észterek, krbmátok és piretroidok, áltlábn jelentős toxicitássl bírnk, így z ültetvényekben előforduló hsznos szervezetekre, természetes ellenségekre káros htást gykorolnk (Dinther, 1963; Edwrds & Thompson, 1975; Bsedow et l., 1976; Bsedow, 1987; Hull et l., 1985; Hull & Knight, 1989; Stefnelli et l., 1994). Mindezek ismeretében htékonybb növényvédelmi eljárások kidolgozását, így újbb, környezetkímélő növényvédelmi technológiák (Teulon et l., 1987; Jy & Cross, 1999) és újbb rovrölőszerek tesztelését (Chrles, 1996) kezdték meg. Ez megkívánt kbócák biológiájánk lpos ismeretét, illetve kbóc populációk monitorozásár lklms, htékony módszerek, cspdázási formák kidolgozását (Teulon et l., 1987; Suckling et l. 21). Ngybritnnii vizsgáltok során foszforsv észterek közül heptenofosz htónygú Hostquick, levéltetűölő szer, melyet prdicsom és ubork kultúrákbn kbócák ellen is felhsználnk, sikeresen csökkentette kbócák egyedszámát, míg klórpirifosz htónyg (Dursbn, Spnnit) áltlábn htástlnnk bizonyult. A krbmátok közül krbril (Thinsec) itt is ngymértékű egyedszám csökkenést eredményezett (Jy & Cross, 1999). Később szelektívebb rovrfejlődés szbályozó szerek kerültek előtérbe. Az integrált gyümölcstermesztési technológi irányelvei között szerepel z ilyen rovr növekedés szbályozó szerekre lpozott növényvédelem szélesebb körű lklmzás (Jy & Cross, 1999). Ilyen, igen htékonynk bizonyult rovrnövekedés szbályozó buprofezin (Applud). Ez z inszekticid Új-Zélndon vált be z lmültetvények integrált védelmében (Chrles, 1996; Shw et l., 1997). Chrles (1996) lbortóriumi körülmények között htékonynk tlált z Edwrdsin crtegi lárvái ellen. Emellett felhívt figyelmet, hogy perzisztens szerről lévén szó, szbdföldön várhtón vegetációs időszk elején vethető be sikeresen (Chrles, 1996). Szbdföldi lklmzás során bebizonyosodott, hogy lmtermésűek integrált növényvédelmébe jól beilleszthető, mivel szelektivitás ngyobb, jobbn kíméli hsznos szervezeteket gyümölcsösökben, mint szerves foszforsv-észterek például klórpirifosz (Shw et l., 1997), de toxikus pjzstetevekre és kbócákr. Virágzás előtt pjzstetvek ellen lklmzv kbóc lárvák ellen is htékony. A két, virágzás előtti kezelés eredményesebben szorítj vissz z Edwrdsin crtegi populációit, mint ugynennyi klórpirifosz-szl történő kezelés. (Shw et l., 1997). A védekezést krbril htónygú gyümölcsritkítóvl kombinálv htékony eredmény érhető el. Tehát buprofezin (Applud) - virágzás előtt - és krbril - gyümölcsritkításr lklmzv kombinációj csökkenti z első nemzedék egyedszámát. Fontos megjegyezni, hogy 17

19 krbril gyümölcsritkító szer és széleshtásspektrumú inszekticid egyben, de z újbb formulák, mint például Sevin XLR Plus 4L, kevésbé veszélyesek méhekre (Strub et l., 1997). Olszországbn polifág Metclf pruinos lárvái ellen lklmzv szőlőben, buprofezin csk gyenge htást ért el (Stefnelli et l., 1994). A természetes lpnygokból előállított növényvédőszerek közül ryni Dél Amerikábn megtlálhtó Ryni specios nevű örökzöld cserje törzséből készül, rovrölő htású rynodin és 9,21 didehydrorynodin htónygot trlmz. Chiswell (1964) ngy-britnnii lmültetvényekben folyttott kuttási során ryni krbrilhoz és zinfosz-metil-hez hsonló eredménnyel csökkentette kbócák egyedszámát. Ez készítmény z Egyesült Állmokbn htásosnk bizonyult z Edwrdsin rose (Dy et l., 1995), illetve Új- Zélndon z Edwrdsin crtegi ellen. Ez utóbbi fj nimfái ellen kálium só és olj keveréke szintén jó eredményt biztosított (Epenhuijsen et l., 1992). Az integrált, illetve biológii védekezési módszerekkel kpcsoltosn számos összehsonlító vizsgáltot végeztek: Új-Zélndon z 197-es években egy hgyományos és egy integrált növényvédelmi technológiát hsonlítottk össze. A hgyományos kezelésű blokkbn hgyományos fungicideket, benne mészkénlét, zinfosz-metil-t és kricideket lklmztk. Az integrált blokkbn rovrok elleni védekezés lpj ryni volt. Az Edwrdsin crtegi egyedszámit ryni korlátozni tudt, de egyéb rovrok, így z Epiphys postvittn molylepke, illetve klifornii pjzstetű ellen nem bizonyult htékonynk (Collyer és Geldermlsen, 1975). Kliforniábn végzett vizsgáltok során zt tpsztlták, hogy kbócák egyedszám növényvédelmi kezelések intenzitásávl, illetve z ljnövényzet egyszerűsödésével növekedett. A kbóc populációk ngyobb egyedszámúk voltk hgyományosn kezelt, és z ljnövényzet nélküli biológii ültetvényben tlálhtó fákon, mint diverz ljnövényzettel rendelkező (biológii, illetve kezeletlen) ültetvényekben. Ez összefügg zzl, hogy rgdozók szám kezeletlen, illetve z ljnövényzettel rendelkező biológii ültetvényben volt legngyobb. A kezeletlen ültetvényeket z egész tenyészidőszkon át kis létszámú, stbil kbóc populáció jellemezte (Altieri és Schmidt, 1986). Ezzel ellentétes eredményeket kpott Brown és Glenn (1999) Nyugt-Virginiábn: z ljnövényzettel rendelkező, növényvédőszerekkel csk korlátozott mértékben kezelt (egy lklomml, széles htásspektrumú szerrel, foszmet-tel, illetve Bcillus thuringiensis el kezelt) lmültetvényben kbócák, így Typhlocyb pomri, Edwrdsin rose és z Emposc fbe jelentősen ngyobb mennyiségben fordultk elő, mint hgyományos növényvédelemben részesített (öt lklomml szerves foszforsv-észter lklmzás), ljnövényzet nélküli ültetvényben. Ugynígy, klifornii vizsgáltokbn Typhlocyb pomri egyedsűrűsége és levélen okozott kártétele biológii ültetvényben jelentősebb volt, mint hgyományosn kezeltben (Swezey et l., 1998). Az Egyesült Állmokbn Msschusetts-ben z úgynevezett második szintű IPM módszert, mely kártevők, kórokozók és gyomok elleni védekezési eljárások összehngolásán, integrálásán lpul, hsonlították össze z első szintű integrált növényvédelem 18

20 lklmzásávl, mely z egyes kártevő csoportokt külön kezeli. Az egyéb kártevők ellen lklmzott rovrölőszerek mellett kifejezetten kbócák ellen z endoszulfán htónygot hsználták. A második szintű IPM módszer legngyobb hiányosságánk kbócák jelentős mértékű, június közepe után történő egyedszám emelkedése bizonyult. Az Edwrdsin rose és z Emposc fbe minden évben problémát okozott, időnként szükségessé tette növényvédőszeres bevtkozást (Prokopy et l., 1995). Az integrált növényvédelem során fontos megfelelő időzítés. A rovrölőszerek áltlábn z első nemzedékes fitl nimfák ellen leghtékonybbk. A fejlettebb lárvák és z imágók már nehezebben pusztíthtók el (Apple Pest Mngement Guide, 2-21; Murphy et l., 1991). Azt is figyelembe kell venni, hogy z első nemzedék ellen könnyebb védekezni, mivel itt kikelés ngyjából egyidőben zjlik, míg második nemzedék esetében elhúzódó lárvák kikelése (Murphy et l., 1991). A megfelelő időzítés melett z grotechniki módszerek megfelelő lklmzás is fontos. Dél-Nyugt-Szlovákiábn lm, körte és cseresznye ültetvényekben, Stictocephl bisoni elleni védekezés során z grotechniki módszereket helyezték előtérbe: megfelelő gyomirtás, z ljnövényzet telepítésekor pillngósvirágúk elkerülése (Luterer & Zch, 1984). A gyümölcsültetvényekben kbócák monitorozás leggykrbbn rgcslpokkl történik (ez lehet sárg, fehér, vgy átlátszó). Ennek hátrány, hogy egyéb helyekről, például z ljnövényzetről is odvonzz kbócákt. Teulon jvslt lpján z imágók cspdázás és nimfák összeszámolásánk kombinációj dht megbízhtó információt védekezés időzítéséhez. A monitorozás során kártételi küszöbértékek megállpítás szükséges (Apple Pest Mngement Guide, 2-21, New Englnd; Murphy et l., 1991; Suckling et l. 21) A dolgoztbn szereplő, gykoribb fjok életmódj, elterjedése Cicdellide cslád: Edwrdsin rose (Linné, 1758) (Rózskbóc): Egész Európábn elterjedt, Észk-Amerikáb behurcolták (Schiemenz, 199). Áltlábn kettő, ritkábbn három nemzedéke vn évenként (Müller, 1956b, Verescsgin, 1962; Schiemenz, 199), tojás lkbn telel különféle vdrózs fjokon, illetve nemesített rózsán, hjtások bőrszövetében (Clridge és Wilson, 1978). Tvsszl z első nemzedék imágói innen repülnek át nyári tápnövényükre, főként Roscee csládb trtozó fjokr, leggykrbbn lmár és birsre (Sáringer, 1989). Egyes szerzők szerint zonbn csk második nemzedékük vándorol át nyári tápnövényekre (Clridge és Wilson, 1978). Az első nemzedék nyári tápnövény levélereibe rkj petéit. A második nemzedék imágói nyár végén, ősszel (szeptember-október) gyümölcsfákról rózsákr repülnek és ott késő őszig táplálkoznk, mjd petét rknk (Sáringer, 1989). Leggykrbbn Roscee csládb trtozó fjokon: lmán, birsen, 19

21 körtén, berkenyén, Rubus fjokon, szmócán (Ossinnilsson, 1981), glgonyán (Sáringer, 1989), ezen kívül fekete- és pirosribiszkén táplálkoznk (Sáringer, 1989). Verescsgin (1962) vizsgálti lpján fő nyári gzdnövényei z lm és birs. Egyéb gyümölcsökön (cseresznye, meggy, szilv, mndul, őszibrck, körte) csupán táplálkozási célll fordul elő, zokr tojásokt nem helyez. Többéves hzi megfigyelések szerint, tömeges elszporodásár enyhe telet követő szárz nyáron kerül sor. Elsősorbn lm és birsültetvényekben okoz kártételt (Sáringer, 1989). Mind z imágó, mind lárv levelek fonáki részén szívogt. Edwrdsin crtegi (Dougls, 1876): Tápnövényei főként Roscee csládb trtozó fjok, névdó fj, glgony mellett z lm (Schiemenz, 199), körte, szilv, (Wgner, Frnz, 1961), ritkábbn berkenye (Clridge & Wilson, 1976). Schiemenz (199) szerint polifág, megtlálhtó még egyéb növényeken, így kökényen, nspolyán, rózs fjokon, szilen, mogyorón, gyertyánon, somon. Két nemzedékes, tojás lkbn telel (Müller, 1957; Schiemenz, 199). Schiemenz (199) lmkártevőként említi. Ausztráliábn és Új-Zélndon behurcolt fj. Ezekben z országokbn gzdsági károkt okoz lmültetvényekben. Alcsonybb szerterhelésű ültetvényekben könnyen felszporodht (Teulon et l., 1987; Chrles, 1989; Chrles et l. 1994). Itt Edwrdsin, vgy Typhlocyb frogtti néven említik. Ossinnilsson (1981) szerint szinonimnk tekintedő z Edwrdsin crtegi-vl. A két változt közti különbség hímivrszerv edegus nyúlványánk hosszúságábn vn. Jy & Cross (1999) Ngy-Britniábn ezt fjt tlált leggykrbbn kbócák áltl károsított lmültetvényekben. Edwrdsin lmellris Ribut, 1931: Roscee fjokon fordul elő, ezen kívül Alnus, Quercus, Ulmus és Prunus fjokon (Schiemenz, 199). Nickel (23) Közép- és Dél-Európábn meglehetősen ritkánk említi. Dér (23) Mgyrországon, kjsziültetvényben gykorink tlált. Tojás lkbn telel, évi nemzedékszám még nem ismert. A nemzetközi irodlombn nem említik kártevőként. Emposc decipiens Poli, 193: Európábn széles körben elterjedt (Ossinnilsson, 1981). Polifág, széles fás- illetve lágyszárú tápnövénykörrel (Nickel, 23). Megtlálták többek között Acer, Alnus, Crpinus, Corylus, Fgus, Frxinus, Quercus, Sorbus, Ulmus (Clridge & Wilson, 1976), Slix lb, Sophor jponic, Rubus fruticosus fjokon (Ossinnilsson, 1981). Gyümölcsfákon is előfordul: lmán, körtén, szilván, cseresznyén, illetve szőlőn jelezték (Schiemenz, 199). Lágyszárú tápnövényei között szerepel burgony, kukoric, prdicsom, sárgrép, lóhere (Schiemenz, 1988) bb, dohány, pprik (Ossinnilsson, 1981). Termesztett növényeken, különösen zöldség kultúrákbn gzdsági károkt okozht (Ossinnilsson, 1981). Alford (1992) z lmán kifejezetten kártevőként említi. Két (Schiemenz, 199), esetleg három nemzedéke fejlődhet ki (Nickel, 23). Az imágó telel, rendszerint örökzöld növények levélrozettáink védelmében (Wgner & Frnz, 1961; 2

22 Alford, 1992; Schiemenz, 1987). Tojásit levélnyélre, vgy törzsre rkj (Koblet-Günthrt, 1975). A kifejlett állt időnként floemből is táplálkozht (Vidno, 1959, Günthrdt &ikk Wnner, 1981; Bckus, 1988 in Nickel, 23). Emposc vitis (Göthe, 1875): Polifág fj. Egy nemzedékes, imágó lkbn telel örökzöld növényeken. Polifág, fásszárúkon, de lágyszárúkon is gyűjtötték (Nickel, 23). Gykori tölgy, nyír, éger, mogyoró, szil és más fjokon (Nickel, 23). Roscee fjokon is előfordul. Megtlálták lmán (Chiswell, 1964; Nickel, 23), cseresznyén, szedren. Günthrt (1971) lmán vló táplálkozását is megfigyelte. Időnként károkt okoz szőlőültetvényekben (Nickel, 23). Alford (1992) szerint kártétele lmültetvényekben hsonló z Emposc decipiens-éhez (Alford, 1992). Kybos virgtor Ribut, 1933: Európábn elterjedt (Schiemenz, 199). Fő tápnövényei különböző Slix fjok: például Slix lb, Slix pentndr (Wgner & Frnz, 1961; LeQuesne, 1981; Linnvuori, 1969). Ritkán égeren is előfordul (Schiemenz, 199). Dér (23) mgyrországi kjsziültetvényekből is említi. Schiemenz (199) szerint Németországbn július és szeptember között gyűjthetők z imágók. Két nemzedékes (Dworkovsk, 1976), tojás lkbn telel (Nickel, 23). Kybos populi Edwrds, 198: Európábn elterjedt, Észk-Amerikáb behurcolták (Schiemenz, 199). Fő tápnövényei Populus fjok: Populus tremul (Kuntze, 1937), Populus cnescens, Populus serotin (Edwrds, 198), Lengyelországbn főként Populus nigrán és nnk különböző kultúr változtin fordul elő, vlmint Populus lb-n (Dworkovsk, 1976). Ritkán Slix fjokon is megtlálhtó (Dlbol, 1954; Ossinnilsson, 1946). Dér (23) mgyrországi kjsziültetvényekből is említi. Két nemzedékes, tojás lkbn telel (Dworkovsk, 1976; Schiemenz, 199). Emposc solni (Curtis, 1846) Burgonykbóc: Európábn elterjedt, Ázsiábn és Észk- Afrikábn is előfordul. (Schiemenz, 199; Ossinnilsson, 1981). Két, esetenként három nemzedékes. A kifejlett nőstények telelnek át (Schiemenz, 1988). Polifág (Schiemenz, 199), sokféle biotópbn megtlálhtó. Főként lágyszárú tápnövényei ismertek, de emellett cserjéken és fákon is előfordul. Jellemző előfordulás réteken, szántóföldi és kertészeti kultúrákbn vn. Vidno (1959) Olszországbn többek között répán, bbon, burgonyán, prdicsomon, pprikán, számos gyomnövényen, füveken, vlmint cserjéken és fás növényeken figyelte meg jelenlétét és károsítását. Fásszárúk közül Quercus, Crpinus, Acer, Crtegus és Cornus fjokról ismert (Schiemenz, 199). Gyümölcsfákon -lmán, cseresznyén, szilván, őszibrckon- (Lehmnn, 1973), vlmint szőlőn (Leonrdi, 1963) is gyűjtötték. Hzánkbn mindenütt megtlálhtó, főleg füves területeken (rétek, legelők). Innen jut burgony-, lucern-, rép-, repce-, és gbonállományokb 21

23 (Sáringer, 1989). Dér (23) mgyrországi kjsziültetvényekben gykrn gyűjtötte. Sáringer (1989) szerint fás növényekre lágyszárú tápnövények elszárdás után repülnek tömegesen. Eupteryx clcrt Ossinnilsson, 1936: Európábn elterjedt (Schiemenz, 199). Elsősorbn Urtic és Bllot fjokon fordul elő (Ossinnilsson, 1946; Schwoerbel, 1957), Schiemenz (199) szerint Slix fjokon is. Két nemzedékes, tojás lkbn telel. Eupteryx tropunctt (Goeze, 1778) (Feketepontos kbóc): Egész Európábn elterjedt, (Ossinnilsson, 1981; Schiemenz, 199). Hzánkbn mindenütt előfordul és gykori kbócfjok közé trtozik (Sáringer, 1989). Lágyszárúkon polifág, főleg cslánon és jkosokon (Lmicee) él (Ossinnilsson, 1981; (Vidno & Arzone, 1987). Innen repül burgonyár, répár és gbonár. (Sáringer, 1989). Hegyvidékeken, hűvösebb területeken két nemzedékes, kedvező körülmények között, szárzbb vidékeken három nemzedéke is kifejlődhet (Schiemenz, 199). Tojás lkbn telel (Müller, 1957; Schiemez, 199). Észk- és Közép-Európábn ritkábbn burgonyán okozht károkt. Ezen kívül sárgrépán és gbonán is előfordul (Müller, 1956). Ributin tenerrim (Herrich Schäffer, 1834): Különféle fásszárú tápnövényei ismertek: Roscee csládon belül máln és szeder (Rubus fruticosus, Rubus cesius, Rubus ideus) (Kuntze, 1937; Nickel, 23), rózs (Schiemenz, 199), tölgy (Ribut, 1936), fűzfélék (Wgner & Frnz, 1961), éger, mogyoró, hárs, nyír (Schiemenz, 1987). Feltételezhetően Rubus fjok fő gzdnövényei (Clridge & Wilson, 1976). Almán vló táplálkozását nem muttták ki, de Új- Zélndon ngy mennyiségben gyűjtötték olyn lmültetvényekben, hol szegélyen Rubus volt tlálhtó (Teulon & Penmn, 1986b). Tojás lkbn telel (Müller, 1957). Clridge és Wilson (1978) szerint két nemzedékes. Eurázsii fj, Európábn elterjedt. Észk-Amerikáb behurcolták (Schiemenz, 199). Ributin debilis (Dougls, 1876): Két nemzedékes, tojás lkbn telel (Nickel, 23). Gyümölcsfákon előforduló kbóc; lmán, szőlőn, feketeribizlin, de komlón is megfigyelték (Günthrt, 1971; Nickel, 23). Alford (1992) szerint z Edwrdsin rose-hoz hsonlón z első nemzedék nem trtózkodik z lmán. Tvsszl vándorol át od téli, Roscee csládb trtozó tápnövényekről. Alford (1992) szerint nem jelentős kártevő, noh szívogtásnyomok ngy kiterjedésűek lehetnek. Frnciországbn és Ngy-Britnniábn különféle fásszárúkon tlálták, ezek közül is leggykrbbn Roscee cslád tgjin: lmán, körtén, birsen, szedren. Németországbn elsőként ben gyűjtötték. Nem sokkl ezután számos helyen előkerült z Alsó- és Közép-Rjn völgyeiben és egyéb területeken, leginkább Rubus fruticosus és Rubus cesius on, erdőszéleken, prkok és nyílt erdők ljnövényzetében (Nickel, 23). 22