A magyar régiók felzárkózási lehetőségei az Európai Unióban

Átírás

1 A magyar régiók felzárkózási lehetőségei az Európai Unióban Lukovics Miklós 1 1. BEVEZETÉS A Közösségnek [ ] elő kell segítenie a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését szerte a Közösség területén (CEC [1997], 2. cikkely). Az EU regionális politikájának legfontosabb célja az Unió különböző fejlettségű és szerkezetű térségei közti gazdasági és szociális kohézió erősítése a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítésével (Horváth [1998] o.). A gazdasági és társadalmi kohézió az integráció történetéből adódóan az Európai Unió regionális politikájának egyre inkább előtérbe kerülő szegmense ben, a Római Szerződés aláírásának idején még nem volt közösségi szintű deklarált regionális politika, a területi egyenlőtlenségek kezelése a hatvanas években a tagállamok szintjén kezdődött el (Rechnitzer [1998]). Az Európai Unió több lépcsőben történt bővítése, s főleg a mediterrán országok tagfelvétele növekvő területi egyenlőtlenségeket eredményezett az európai gazdasági térben. Ez a tény, kiegészülve a globalizáció lokalitásokat felerősítő szerepével elengedhetetlenné tette a probléma közösségi szintű szabályozását. Az 1987-es Egységes Európai Okmány 130. cikkelye rögzíti a regionális politika fő céljait, melyekből kiemelkedik az egyes régiók közötti eltérések, a megkésett fejlődésből adódó esélykülönbségek mérséklése (CEC [1987]). A nyolcvanas évek végén a területi különbségek egységes elveken történő kezelésére létrehozott központi alaprendszer, a korábban is működő pénzügyi alapok koordinációjával létrejött Strukturális Alapok 2 létrehozása után a Maastrichti Szerződés kibontotta a kohézió fogalmát: gazdasági konvergenciát és társadalmi szolidaritást értettek alatta (CEC [1992]). Az Amsterdami Szerződés külön címben (Title XVII.) foglalkozik a gazdasági és társadalmi kohézióval: a Közösségnek különösen törekednie kell arra, hogy a különböző fejlettségű térségek közötti különbségeket csökkentse, és a legkevésbé fejlett 1 Lukovics Miklós Ph.D. hallgató, SZTE Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola (Szeged) 2 Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs része, Regionális Fejlesztési Alap, Halászati Orientációs Alap közös elnevezése.

2 régiók, szigetek elmaradottságát csökkentse, beleértve a vidéki területeket is (CEC [1997] cikkely). Az 1999-ben elfogadott Európai Területfejlesztési Perspektíva már a gazdasági és társadalmi kohéziót, mint az ESDP három céljának egyikét említi (CEC [1999a]). Az Európai Unió október 29-én aláírt Alkotmányának 3. szakasza már a Gazdasági, társadalmi és területi kohézió címet viseli, s ezzel rávilágít egy igen lényeges problémára. A 2004-es bővítés után ugyanis az Európai Unió egészét tekintve komoly területi egyenlőtlenségek mutatkoznak mind a kibocsátást, mind a termelékenységet, mind pedig a foglalkoztatottságot illetően. Ezen különbségek a harmadik kohéziós jelentés szerint a versenyképesség alapvető alkotóelemeiből származtathatóak, úgymint a fizikai (infrastruktúra) és humán tőke (munkaerő felkészültsége) elégtelen adottságából, az innovációs kapacitás, az elégtelen üzleti környezet hiányából, szerkezeti nehézségekből, a környezeti tőke alacsony szintjéből. (CEC [2004a]). 2. MAGYAR TÉRSÉGEK RELATÍV HELYZETE Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása, az Európai Unió regionális szemlélete és támogatási rendszere központi megvilágításba helyezi a területi egyenlőtlenségek kérdését. A fejlett térségek erősebben képesek beágyazódni a nemzetközi gazdaságba, a külföldi működőtőke is ezen térségekbe áramlik először (Enyedi [2000], CEC [2004a]). Ennek hatására viszont valós a veszélye annak, hogy a területi különbségeket jelző szakadék tovább szélesedik. A gazdasági fejlettség növekedésével ugyanis egy bizonyos szintig együtt jár a területi fejlettségi különbségek növekedése (Nemes Nagy [1998]). Magyarországon a rendszerváltás után a kilencvenes évek elején látványosan kiéleződtek a területi különbségek. (Rechnitzer [2000]. 13. o.). Ez a folyamat a 2000-es évek elejére sem állt meg. Ezt az ún. σ-konvergencia elemzéssel is alátámaszthatjuk (Sala-i-Martin [1996]). Az EU 15 átlagának %-ában PPS 3 -ben mért egy főre jutó GDP értékek természetes alapú logaritmusából számított szórás grafikonja a teljes idősorra nézve egyértelműen pozitív meredekségű. Ez azt mutatja, hogy az átlagolandó értékek évről évre nagyobb mértékben szóródnak az átlaguk körül, vagyis az egy főre jutó PPS-ben mért GDP közötti szakadék évről évre nagyobb a magyar megyék illetve régiók között (1. ábra). 3 A GDP-számítások irányadó módszertana az ESA Az egy főre jutó GDP PPS-ben (Purchasing Power Standard) kifejezve a vásárlóerő-paritások alapján számított, euróban megadott érték (Eurostat 2004). 2

3 0,36 0,34 0,32 0,30 0,28 0,26 0,24 0,22 0, regió megye 1. ábra: A σ-konvergencia analízis eredménye Forrás: Deák Lengyel [2003] és KSH [2004a] alapján saját szerkesztés Magyarországon a GDP növekedése és között 1,8 százalékponttal haladta meg az EU-átlagot. Az ország egészét tekintve beindult egy felzárkózási folyamat, azonban ez a regionális különbségek növekedésével párosult, hiszen a növekedési gócpontok relatív fejlettsége tovább nőtt, a relatíve fejletlen térségek esetén pedig leszakadás észlelhető (Lengyel 2000, Lukovics 2003). A magyar régiók közül kimagasló Közép-Magyarország már 1999-ben átlépte azt a küszöböt, hogy a három év átlagából számított érték alapján elméletileg kicsúszott a Strukturális Alapok kedvezményezetti zónájából. A csatlakozási szerződés értelmében ennek ellenére 2006-ig minden magyar régió elmaradott régiónak minősül (CEC [2003], 2. ábra). Az eltérő fejlettségű térségek ily módon homogén kezelése nem feltétlenül a legmegfelelőbb módja a területi egyenlőtlenségek csökkentésének A NUTS-2 szintű régiókat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy Közép- Magyarország régió kivételével a többi hat magyar régió a os programozási időszakban érvényes 1. célkitűzés szerint alapértelmezés szerint is jogosult EU-források igénybe vételére. 3

4 2. ábra: A Strukturális Alapok 1. célkitűzése alá tartozó magyar régiók a Forrás: CEC [2005]. közötti programozási időszakban Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl az EU-átlag mintegy felénél áll, a többi négy régió pedig az EU-átlag harmadánál valamivel magasabb szinten (1. táblázat). Utóbbi kategóriába tartozik a Dél-Alföldi Régió is, amely mind a tizenöt tagú, mind pedig a kibővített Európai Unió által meghatározott térben jelentős elmaradottságról tesz tanúbizonyságot. Régió megnevezése A magyar régiók relatív helyzete az európai térben Foglalkoztatottsági ráta (2002) GDP növekedése (éves átlagos %-os változás) A GDP éves átlagos változása az EU15 átlagos növekedéséhez viszonyítva (% pont) 1 főre jutó GDP (PPS) EU15=100 % (2001) 1. táblázat EU25=100% (2001) Közép-Magyarország 61,3 5,2 +3,0 81,3 89,2 Közép-Dunántúl 60,6 4,6 +2,4 48,0 52,7 Nyugat-Dunántúl 64,4 4,3 +2,1 53,6 58,8 Dél-Dunántúl 51,0 2,6 +0,4 38,7 42,5 Észak-Magyarország 50,1 2,3 +0,1 33,7 37,0 Észak-Alföld 49,5 3,0 +0,8 34,2 37,5 Dél-Alföld 54,7 1,6-0,6 36,9 40,5 Magyarország 56,6 4,0 +1,8 51,5 56,5 Forrás: CEC [2004a] alapján saját szerkesztés 4

5 3. TÉRSÉGEK FELZÁRKÓZTATÁSA AZ EU OS PROGRAMOZÁSI IDŐSZAKÁBAN Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik. (CEC [2004d]). Ezen cél elérését az Európai Unió a Strukturális Alapok és egyéb pénzügyi eszközök segítségével támogatja. A Strukturális Alapok kulcsfontosságúak az új tagországok versenyképességének erősítése szempontjából. A jelenlegi, os programozási periódus során az újonnan csatlakozott országok évente 3 milliárd eurót kaptak az ISPA, a SAPARD valamint a PHARE forrásokból. A 2004-ben csatlakozott 10 ország 2006-ig jogosult PHARE támogatásra, évente 1,6 milliárd euró értékben. Az új tagországok május 1. után jogosultak a Strukturális Alapokból lehívható támogatásokra a jelenlegi rendszer szerint 2004-től 2006-ig. Ezen időszak alatt Magyarország 2004-es árakon számolva 1995,72 millió euróra lesz jogosult az 1. célkitűzés 4, 68,68 millió euróra az INTERREG, 30,29 millió euróra az EQUAL közösségi kezdeményezések, valamint 1112,67 millió euróra a Kohéziós Alap pénzeszközeiből (CEC [2004c]). A fentebb említett 1995,72 millió euró legnagyobb része, 62,1%-a az ERDF-ből kerül folyósításra, míg 22,0%-a az ESF-ből, 15,7%-a az EAGGF-ből (2. táblázat). A hivatkozott összeget a csonka programozási időszak éveire lebontva azt találjuk, hogy 2004-ben 466,58 millió euró került folyósításra (23,4%), 2005-ben 666,13 millió (33,4%), míg 2006-ban 863,01 millió euró (43,2%) folyósítása várható. A Strukturális Alapok hozzájárulása értelemszerűen kiegészül 700,24 millió eurónyi tagállami részvétellel, amelynek túlnyomó része, 91,0%-a a központi költségvetés hozzájárulása, míg a maradék 9% a helyi önkormányzatok költségvetéséből kerül kigazdálkodásra. Feltűnő, de nem meglepő a tagállami hozzájáruláson belül a régiók hozzájárulásának 0 eurónyi összege, ami ismételten alátámasztja a magyar régiók gyengeségét, valamint azt, hogy a magyar régiók az EUdefiníciók szerint nem tekinthetőek normatív régiónak, hiszen többek között nincs önálló költségvetésük. 4 Mint említettük, minden magyar régiót ide sorol az Európai Unió 2006-ig! 5

6 A Közösségi Támogatási Keret (CSF) Magyarországra érvényes vonatkozásai prioritásonként és évenként táblázat prioritás ÖSSZES KÖLTSÉG Összesen Közösségi részvétel Közszféra részvétele Tagállami részvétel Összesen ERDF ESF EAGGF FIFG Összesen Központi Regionális Helyi Magán Kohéziós Alap Versenyképesebb termelő szektor Növekvő foglalkoztatás és humán e Közlekedési infrastruktúra javítása és környezetvédelem Erősödő regionális és lokális potenciál Technikai segítségnyújtás Összesen ebből ERDF-fel kapcsolatos ebből ESF-fel kapcsolatos ebből EAGGF-fel kapcsolatos ebből FIFG-vel kapcsolatos Forrás: MEH [2003] alapján saját szerkesztés 6

7 Azt, hogy ezen allokáció milyen prioritásokra hasznosítható, azt mind a tíz országgal külön szerződésben rögzítették. A Közösségi Támogatási Keretterv (Community Support Framework, CSF) az a dokumentum, amely a Strukturális Alapok 1. célkitűzéséhez tartozó stratégiát és prioritásokat tartalmazza 5. Mindezt az Európai Bizottság a magyar hatóságokkal egyetértésben rögzítette a Nemzeti Fejlesztési Terv 1. célkitűzés alá eső régióira és közötti időszakra vonatkozó részeit figyelembe véve. A CSF-ben öt prioritást határoztak meg, melyeket Magyarország május 5-én javasolt (MEH [2003]): 1. Versenyképesebb termelő szektor 2. Növekvő foglalkoztatás és humán erőforrás 3. Közlekedési infrastruktúra javítása és környezetvédelem 4. Erősödő regionális és lokális potenciál 5. Technikai segítségnyújtás A már említett 1995,72 millió euróból a versenyképesebb termelő szektor prioritás részesedik a legnagyobb arányban (36,1%) (2. táblázat). A os időszak mint egy átmeneti időszak lehetőséget ad az új tagországoknak arra, hogy megteremtsék az alapjait a következő, immár teljes hosszúságú programozási időszaknak. 4. A KOHÉZIÓ KULCSFOGALOM A AS PROGRAMOZÁSI IDŐSZAKBAN Az Európai Alkotmány III-221. cikke értelmében az Európai Bizottságnak három évente meg kell vizsgálnia az Európai Unió aktuális kohéziós állapotát, valamint a közös politikák kohézióra gyakorolt hatását (CEC [2004d]). Ezen kötelezettségének eleget téve februárjában tette közzé az Európai Bizottság harmadik kohéziós jelentését, melyben rögzítették az Európai Unió kohéziós politikájának utáni időszakra vonatkozó elképzeléseket. A javaslat értelmében a és közötti programozási időszakban a jelenlegi rendszer több ponton lényegesen átalakulna mind a fő célkitűzéseket, mind pedig a források elosztását illetően. Az Európai Unió tíz országgal történő bővítése után a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a regionális versenyképesség fogalmának kulcsfogalommá válásáról beszélhetünk. A versenyképesség és a kohézió egymást erősítik (CEC [2004b]. 4. o.). A versenyképességnek többféle megközelítése közismert. Ezek közül a kohéziós jelentés az Európai Unió hatodik periodikus jelentésében publikált egységes (standard) versenyképességi definíciót használja: a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók 5 A tíz csatlakozó országra külön-külön meghatározták a prioritásokat és a stratégiát (CEC [2004c]). 7

8 képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve. (CEC [1999a]. 75. o, Lengyel [2000] 974. o.). Ez a definíció az Európai Unió jogszabályalkotásába és a gazdaságpolitikai szemléletébe egyaránt beépült, egyre inkább felhasználják a területfejlesztési és regionális politika során (Lengyel-Rechnitzer [2000], CEC [2004a]). Az új kohéziós politikának egy olyan Unióban kell működnie, amely gazdaságilag soha nem látott mértékben sokszínű. A gazdasági fejlettséget jelző szakadék a csatlakozás időpontjában szélesedett, az egy főre jutó GDP 12,5%-kal csökkent 6, a gazdasági-társadalmi különbségek megduplázódtak. Ez nem véletlen, hiszen az új tagállamok lakóinak 92%-a él olyan térségekben, melyben az egy főre jutó GDP nem éri el a 25 tagú Európai Unió átlagának 75%-át. Sőt, az új tagállamok lakóinak több, mint két harmada olyan térségben él, amelyben az egy főre jutó GDP az EU-átlag felét sem éri el! A foglalkoztatottságot tekintve is nehézségekkel kell szembenézni. A 10 új tagállamban a munkaképes korúaknak átlagosan csak 56%-a foglalkoztatott, szemben a 64%-os EU-átlaggal. Mivel mind az egy főre jutó GDP, mind a foglalkoztatottság az egységes versenyképességi definíció értelmében a versenyképességet alapvetően befolyásolja, ezért a 25 tagú Európai Unió versenyképessége rövid távon mindenképpen kisebb, mint a 15 tagú Európai Unióé! A és közötti programozási időszak ebből adódóan kiemelt figyelmet szentel a versenyképességnek, valamint az azt befolyásoló tényezők javításának a kohézió érdekében. A fejlődési problémák ugyanis a leginkább elmaradott régiókban a legkomolyabbak. Ezen térségek leginkább a kohéziós országokban illetve az új tagállamokban koncentrálódnak, így ez a téma Magyarországon különösen nagy figyelmet érdemel. 5. A KOHÉZIÓS CÉLOKRA SZÁNT FORRÁSOK A Bizottság februárjában elfogadott egy javaslatot, amely a 27 tagú kibővített Európai Unió és közötti programozási időszakra vonatkozó költségvetését tartalmazza (CEC [2004b]). Ebben négy prioritásra helyezték a hangsúlyt (CEC [2004b]. 29. o.): 1. Fenntartható gazdasági növekedés: versenyképesség és kohézió. 2. A természeti erőforrások megőrzése. 3. Az európai állampolgárság koncepciója. 6 Románia és Bulgária csatlakozásával az egy főre jutó GDP csökkenését 18%-ra becsülik (CEC 2004). 8

9 4. Európának értékeit kihasználva globális partnerré kell válnia. A fenntartható gazdasági növekedés prioritását a márciusi Lisszaboni 7, illetve júniusi Göteborgi 8 csúcs eredményeinek messzemenő figyelembe vételével fogalmazták meg. A kohéziós politika ezen prioritásnak kiemelt jelentőségű és súlyú tényezője (3. táblázat). A kohéziós politika a területi különbségek csökkentésével segít abban, hogy minden régió hozzájáruljon az Európai Unió gazdasági fejlődéséhez és részesedjen az Európai Unió gazdasági fejlődéséből. Az Európai Unió as pénzügyi szerkezete (millió 2004-es árakon) 3. táblázat Megnevezés Összesen Megoszlás 1. Fenntartható gazdasági növekedés ,60% 1.a. Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás érdekében ,95% 1.b. Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás érdekében ,65% 2. A természeti erőforrások megőrzése és menedzselése ,48% Ebből: mezőgazdaság - piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések ,37% 3. Állampolgárság, szabadság, biztonság, igazságosság ,81% 4. Az EU, mint globális partner ,33% 5. Közigazgatás ,79% Összesen ,00% Forrás: CEC [2004b] alapján saját szerkesztés A kohéziós célok iránti elhivatottság jeleként a javaslat értelmében az Európai Unió teljes költségvetésének harmadát az 1.b prioritásra különítenék el, ennek megosztását 50-50%-ban tervezik a régi és az új tagállamok között. A tervezett költségvetés háromnegyed része a fejlődésben elmaradott régiók felzárkóztatásához köthető, így megállapítható, hogy a tervezett as pénzügyi rendszer az EU kevésbé prosperáló részére koncentrál. A kibővített Európai Unióban kiemelten lényeges lesz, hogy hatékony kohéziós politika működjön, amely hozzájárul a kevésbé fejlett térségek modernizációjához, valamint növekedésük felgyorsításához annak érdekében, hogy növelni lehessen az EU egészének versenyképességét. A meglevő kohéziós politika reformjának tehát a versenyképességre, a fenntartható fejlődésre, és a foglalkoztatottságra kell fókuszálnia. Felértékelődnek a nemzeti 7 Lisszabonban kidolgoztak egy stratégiát, melynek értelmében 2010-re Európa a világ legsikeresebb és leginkább versenyképes tudás alapú gazdaságává kell, hogy váljon (CEC [2000]). 8 Göteborgban a lisszaboni stratégiát bővítették azzal, hogy új hangsúlyt kapott a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés (CEC [2004a]). 9

10 és a regionális fejlesztési stratégiák, hiszen a legnagyobb kihívás a jövőre nézve annak biztosítása, hogy a lisszaboni és a göteborgi célok, valamint az új nemzetközi munkamegosztásból eredő változásokkal való proaktív viselkedés már a kezdetektől fogva szisztematikusan bele kerüljenek a fent említett dokumentumokba (CEC [2004b]). 6. AZ EU KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK UTÁNI ÚJ ÉPÍTMÉNYE Az Európai Bizottság javaslata értelmében a kohéziós politikának olyan prioritásokat kell támogatnia, amelyek összhangban vannak a lisszaboni és a göteborgi stratégiával. A regionális programokat illetően a Bizottság néhány kulcsfontosságú témát javasol: innováció és tudásgazdaság, környezet és kockázat-megelőzés, elérhetőség és általános gazdasági szolgáltatások (CEC [2004a]). Ezen témák az Unióra általánosan lennének érvényesek, azonban ezeket ki kellene egészíteni és terjeszteni a legkevésbé fejlett régiók és tagállamok speciális igényeinek megfelelően. A programok új generációját a fenti témák figyelembe vételével három fő célkitűzés köré rendezték (CEC [2004a]): 1. Konvergencia. 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás. 3. Európai területi együttműködés. A Bizottság az átalakított kohéziós politika ezen három célkitűzésének támogatására a 27 tagú Európai Unió GDP-jének 0,41%-át javasolja elkülöníteni, melynek összege a teljes programozási időszakra 344,9 milliárd euró (3. táblázat). 1. Az első célkitűzés (konvergencia) alatt a legkevésbé fejlett régiók és tagállamok növekedésének és munkahelyteremtésének támogatását értik (CEC [2004a]). Az Európai Unió bővítésével előtérbe került az Amsterdami Szerződés területi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló említett cikkelye, mely az Európai Alkotmányba 9 (III-116. cikkely) is bekerült (CEC [1997], [2004d]). Ezen célkitűzés elsősorban azon régiókat 10 érinti, amelyek esetén egy főre jutó PPS-ben számított GDP a három utolsó rendelkezésre álló éves adat átlagában kevesebb, mint az EUátlag 75%-a. Újdonság az első célkitűzésen belül az az ideiglenes támogatás, amely a bővítés ún. statisztikai hatását hivatott kezelni. Azon régiókra vonatkozik, amelyek egy főre jutó GDP-je a tizenöt tagú Európai Unió viszonylatában alacsonyabb lett 9 Az Amsterdami Szerződéshez képest változás, hogy a téma címe gazdasági és társadalmi kohézióról gazdasági, társadalmi és területi kohézióra változott. 10 Kizárólag NUTS-2 szintű régiókra vonatkozik. 10

11 volna az előírt küszöbnél, azonban a huszonöt tagállamra számított ugyanezen mutatót tekintve már kicsúsztak a kedvezményezetti zónából anélkül, hogy bármilyen objektív feltétel a régióban megváltozott volna. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), valamint az Európai Szociális Alap (ESF) mellett a Kohéziós Alap támogatja az első célkitűzést. Utóbbi továbbra is azon tagállamokra vonatkozik, amelyekben a GDP az EU-átlag 90%-a alatt van, mindezen tevékenységét azonban immár az első célkitűzésen belül fejti ki. Ebből az alapból az eddig megszokott közlekedési és környezetvédelmi nagyberuházások mellett további támogatási célokat (energiahatékonyság, városi közlekedés, megújuló energiaforrások) finanszíroznának a megszokott alapelvek betartásával. A támogatások legnagyobb hányada, 78%-a az első célkitűzés körébe eső térségeknek jutna. Lényeges, hogy az abszorpciós limit továbbra is az adott tagország GDP-jének 4%-a maradna. 2. A támogatások második fő célcsoportjába a regionális versenyképesség és a foglalkoztatottság javítására irányuló programok tartoznának. Noha a legkevésbé fejlett térségek támogatása a kohéziós politika legfontosabb szegmense marad, a harmadik kohéziós jelentés megállapította, hogy vannak olyan kihívások, amelyek minden tagállamot érintenek, igaz, eltérő mértékben. A tagállamok, a régiók és az állampolgároknak alkalmazkodniuk kell a globális világ gazdasági és társadalmi változásaihoz, a tudásalapú gazdaság megteremtéséhez. A Bizottság javaslata szerint a második célkitűzésre a teljes támogatási keret 18%-a jutna. A kohéziós politikának a javaslat értelmében nem csak a legkevésbé fejlett tagállamokban kell megjelennie, hanem a többi tagállamban is, ahol a következő kétoldalú megközelítést ajánlja a Bizottság (CEC [2004a]): Regionális programokon keresztül: a kohéziós politika az elképzelés szerint segítené a régiókat és a helyi hatóságokat a változások előrehozásában és felgyorsításában mind az ipari, mind a mezőgazdasági, mind a városi területeken, mégpedig a versenyképesség tényezőinek javításán keresztül. Ehhez az egyetlen pénzügyi forrás az ERDF lenne. Országos programokon keresztül: a kohéziós politika segítené az embereket a gazdasági változásokhoz való gyors alkalmazkodásban. Összhangban az Európai Foglalkoztatási Stratégiával (EES) az Európai Szociális Alapból 11

12 támogatnák a munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodását, képzéseket, tréningeket, a munkavállalók munkaerő-piacra való belépését stb. A és 2006, valamint a és 2013 közötti programozási időszak célkitűzéseinek és pénzügyi eszközeinek összehasonlítása 4. táblázat Célkitűzések Pénzügyi eszközök Célkitűzések Pénzügyi eszközök Kohéziós Alap 1. célkitűzés (66,7%) 2. célkitűzés (11,5%) Kohéziós Alap ERDF ESF EAGGF-Orientáció FIFG ERDF ESF Konvergencia és versenyképesség (78%) Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság (18%) 3. célkitűzés (12,3%) ESF - regionális szinten - országos szinten INTERREG ERDF URBAN ERDF Európai területi EQUAL ESF együttműködés (4%) LEADER + EAGGF-Orientáció Vidékfejlesztés és az 1. célkitűzésen kívül eső EAGGF-Garancia halászati szektor FIFG átalakítása Kohéziós Alap ERDF ESF ERDF ESF ERDF 9 célkitűzés 6 pénzügyi eszköz 3 célkitűzés 3 pénzügyi eszköz Forrás: CEC [2004a]) 3. A tervezett harmadik átfogó célkitűzés az európai területi együttműködés, mely az Európai Unió térségeinek harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését segítené. A Bizottság javasolja, hogy a jelenlegi INGERREG kezdeményezés tapasztalataira építve szülessen önálló célkitűzés a határokon átnyúló, egyszerre több tagországot érintő tevékenységek ERDF-alapból történő támogatására. A külső és belső határok mentén elhelyezkedő minden NUTS-3 szintű régió érintett lehet határon átnyúló együttműködésekben. A cél az, hogy szomszédos közösségek problémáira közös megoldást találjanak főként a vidékfejlesztést, valamint a gazdasági kapcsolatok, és KKV-hálózatok fejlesztését illetően. A Bizottság a teljes támogatási keret 4%-át javasolja e célok megvalósítására. A politika hatékonyságában döntő szerepe van a végrehajtásnak. A harmadik kohéziós jelentés ennek érdekében megerősíti programozás, a partnerség, addícionalitás, értékelés, felelősségmegosztás alapelveit (CEC [2004a]) től viszont nagyobb hangsúlyt fektetnének a stratégiai jellegű tervezésre, a decentralizációra, a monitoring mechanizmusra, valamint a menedzsment rendszer egyszerűsítésére, és átláthatóbbá tételére. 12

13 7. A KOHÉZIÓS POLITIKA EDDIGI ÉS JÖVŐBENI HATÁSAI A kohéziós országokban megfigyelhető felzárkózás mind az egy főre jutó GDP-t, mind a foglalkoztatottságot, mind a termelékenységet vizsgálva (CEC [2004a]). Az egy főre jutó GDP-t tekintve kiugró eredményt ért el Írország, mely az EU átlagos növekedési ütemét átlagosan négyszeresen meghaladó növekedést ért el az egy főre jutó GDP-t PPS-ben vizsgálva és között. Ennek eredményeként a kilencvenes évek elején a vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP tekintetében az EU-átlag alatt volt 25%-kal, 2001-ben pedig már 17%-kal felette. Ezen három vizsgált tényező (egy főre jutó GDP, foglalkoztatottság, munkatermelékenység) a regionális versenyképesség alapkategóriáiként definiált (Lengyel 2000). Mivel a versenyképesség alapkategóriáit tekintve pozitív elmozdulás figyelhető meg, ezért megállapíthatjuk, hogy a kohéziós országok versenyképessége szintén nőtt. Ugyancsak pozitív trend tapasztalható a Stukturális Alapok 1. célkitűzésébe 11 tartozó régiók tekintetében, ahol a versenyképesség mindhárom vizsgált alapkategóriája az EU-átlag feletti növekedést ért el. A konvergencia üteme azonban nem egyforma a vizsgált régiókban, ebben a tekintetben is megfigyelhető területi differenciálódás. A kohéziós országok NUTS-2 szintű területi egységeinek növekedési üteme kimagaslik az 1. célkitűzés régiói közül. A jövedelemmel, a foglalkoztatottsággal, illetve a termelékenységgel leírható területi egyenlőtlenségek az Európai Unióban tehát csökkentek, különösen a kilencvenes évek közepétől. Az 1. célkitűzés régióiban további előrelépés a gazdasági szerkezet modernizációja, a regionális szintű kormányzás helyzetének javulása, valamint az európai szintű regionális kooperációk megvalósulása (CEC [2004a]). Az új kohéziós politika várható hatásairól elkészült tanulmányok optimistán tekintenek a as programozási időszakra. A dublini székhelyű Economic and Social Research Institute elsősorban makroökonómiai tényezőkre helyezte a hangsúlyt októberében elkészült anyagában. A kutatócsoport empirikus úton próbálta elemezni a kohéziós politika várható hatásait, melyhez az ún. HERMIN makroökonometriai modellt használták. A modell segítségével a kilencvenes évek eleje óta speciálisan a strukturális alapok hatásait vizsgálják. Négy szektort különítenek el, a traded szektrot, a non-traded szektort, a mezőgazdaságot, és a közszektort. Ezen dizaggregáció lehetővé teszi azt, hogy a Strukturális Alapok programozási időszaka alatt az adott szektorokra ható legfontosabb 11 A és közötti programozási időszakban az 1. célkitűzés az elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítését célozza azon NUTS-2 szintű régiókban, ahol az egy főre jutó GDP (PPS) kevesebb, mint az EU-átlag 75%-a (CEC [1999b]). 13

14 változásokat azonosítsák (Bradley et al [1996]). A szerzők következtetése szerint a kohéziós politikának a kedvezményezett országokban alapvetően kedvező hatása lehet (Bradley Morgenroth [2004]). A glasgow-i székhelyű European Policies Research Centre novemberében publikált tanulmánya számba veszi, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az egyes tagállamok hogyan fognak részesedni a forrásokból, különböző módszerekkel megvizsgálja az alapok lehetséges felosztását a különböző tagállamok között. Bachtler és Wishlade [2004] megfogalmaz néhány gondolatébresztő kérdést a kohéziós politika további irányának esetleges meghatározásához, de tanulmányuk alapvetően optimista hangvétellel zárul. 8. ÖSSZEGZÉS Összhangban a regionális gazdaságfejlesztés logikai szerkezetével, a megnövekedett Európai Unióban a versenyképesség kulcstényezőinek fejlesztése nélkül az életszínvonal fejlettsége szenvedne csorbát (Lengyel [2002]). A regionális versenyképesség erősítése szerte az Európai Unióban mindenkinek érdeke, hiszen fokozza az EU gazdaságának növekedési potenciálját. A meglevő forrásokat a beruházásokra kell koncentrálni annak érdekében, hogy a fizikai és a humán tőkét növelje, és ezáltal a versenyképességre és a növekedésre a legnagyobb hatást gyakorolja. Ez a koncentráció tette lehetővé a négy legszegényebb ország legkevésbé fejlett régiói számára az es programozási időszakban az EU-átlagot meghaladó növekedési rátát. A versenyképesség fokozása érdekében a kohéziós jelentés szorgalmazza a fizikai és a humán tőkébe való befektetés fontosságát, az innováció fokozását a termelékenység és a foglalkoztatottság növelésén keresztül. Egy egyre inkább tudásalapúvá váló gazdaságban, mint amilyennek az Európai Uniónak kell lennie a regionális versenyképesség egyik legfontosabb eleme az innováció kell, hogy legyen. A regionális gazdaságfejlesztés folyamata heterogén, nem lehet homogén stratégiákkal kezelni. Lényeges tehát, hogy eltérő fejlettségű térségeket nem szabad azonos fejlesztési stratégiákkal kezelni, figyelembe kell venni eltérő kiindulási helyzetüket. Amíg a relatíve fejlett térségekben a lokális beágyazódás elősegítése az elsődleges szempont, addig a kevésbé fejlett térségekben a további leszakadás megszüntetése, majd hosszabb távon a területi különbségek csökkentése. 14

15 Az ír példa a Strukturális Alapok támogatásának hatékonyságát demonstrálja, ám csak abban az esetben, ha az megfelelően alá van támasztva növekedésorientált nemzeti politikával. Magyarországon erre még fel kell készülni. Fel kell készíteni és meg kell erősíteni a regionális intézményrendszert az EU források hatékony felhasználása érdekében, valamint a következő programozási ciklustól kezdődően az önálló regionális programok végrehajtására. A normatív választott, önálló költségvetéssel rendelkező régiók kialakításának előkészítése, valamint a területfejlesztési politikában jártas szakemberek további képzésére szintén lényeges. Amíg ezen döntő jelentőségű reformok nem kerülnek megvalósításra, addig a kohéziós politika nem lesz képes megfelelő hatékonyságot elérni hazánkban! Bachtler J. Wishlade F. [2004]: Searching for Consensus: The Debate on Reforming EU Cohesion Policy. European Policies Research Centre, Glasgow. Bradley et al [1995]: HERMIN: A macroeconometric modelling framework for the EU periphery. Economic Modelling. Vol. 12, No. 3, o. Bradley J. Morgenroth E. [2004]: A Study of the Macro-economic impact oft the reform of EU Cohesion Policy. The Economic and Social Research Institute, Dublin. CEC [1987]: Single European Act. Official Journal L 169, Luxembourg. CEC [1992]: Treaty on European Union. Official Journal C 191, Luxembourg. CEC [1997]: Treaty of Amsterdam Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the European Communities and Related Acts. Official Journal C 340, Luxembourg. CEC [1999a]: Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Regions in the European Union. European Commission, Luxembourg. CEC [1999b]: Council Regulation No 1260/1999 of 21 June 1999 laying down general provisions on the Structural Funds. Official Journal L 161/1, Luxembourg. CEC [2000]: The Lisbon European Council An Agenda of Economic and Social Renewal for Europe. European Commission, Brussels. CEC [2003]: A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés. Official Journal L 236, Luxembourg. CEC [2004a]: A new partnership for cohesion - Third Report on Economic and Social Cohesion. European Commission, Brussels. CEC [2004b]: Building our common Future. Policy changes and Budgetary means of the Enlarged Union European Commission, Brussels. 15

16 CEC [2004c]: Structural Funds for the 10 accession countries: The European Commission gives the green light. Newsletter, No European Commission, Luxembourg. CEC [2004d]: Szerződés európai alkotmány létrehozásáról. Official Journal C 310, Luxembourg. CEC [2005]: Cohesion Instruments in your Country and Region. Letölthető: Deák Sz. Lengyel I. [2003]: Some Aspects of Regional Development in Hungary. In: Lengyel I. (ed.): Knowledge Transfer, Small and Medium Sized Enterprises, and Regional Development in Hungary. JATEPress, Szeged, o. Egyedi Gy. [2000]: Globalizáció és magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom o. Horváth Gy. [1998]: Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának hatása a magyar terület- és településpolitikára. In: Csefkó F. (szerk.): EU-integráció önkormányzatok I. ÖSZT-ICMA-USAID, Budapest. Lengyel I. [2000]: A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle, 12. sz o. Lengyel I. [2002]: A regionális gazdaság- és vállalkozásfejlesztés alapvető szempontjai. In: Buzás N. Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress, Szeged o. Lengyel I. - Rechnitzer J. [2000]: A városok versenyképessége. In: Horváth Gy. Rechnitzer J. (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. Lukovics M. [2003]: Regionális gazdaságfejlesztés eltérő fejlettségű megyék versenyképességének összehasonlító elemzése. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Közgazdaságtudományi Szekció, Regionális gazdaságtan tagozat I. díjat nyert dolgozata. MEH [2003]: Közösségi Támogatási Keret , Magyar Köztársaság. Miniszterelnöki Hivatal, Budapest. Nemes Nagy J. [1998]: A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Ember-település-régió sorozat, Budapest. Rechnitzer J. [1998]: A helyi önkormányzatok felkészülése az Európai Unió regionális politikájának fogadására. In: Csefkó F. (szerk.): EU-integráció önkormányzatok I. ÖSZT-ICMA-USAID, Budapest. Rechnitzer J. [2000]: Területi politika az EU csatlakozás előtt. In: Farkas B. Lengyel I. (szerk.): Versenyképesség regionális versenyképesség. JATEPress, Szeged o. 16

17 Sala-i-Martin, X. X. [1996]: Regional Cohesion: Evidence and Theories of Regional Growth and Convergence. European Economic Review, Vol. 40. No o. 17