A Magyar Etológiai Társaság. XIII. Kongresszusa

Átírás

1 A Magyar Etológiai Társaság XIII. Kongresszusa

2 A Magyar Etológiai Társaság XIII. Kongresszusa Kivonatfüzet Debrecen november

3 Program / Előadások Nov :00 Nov :00 Nov :15 Nov :30 Nov :50 Nov :05 Nov :25 Nov :25 Nov :55 Székely Tamás, A MET tiszteletbeli tagja, University of Bath A szaporodási rendszerek evolúciója: kooperáció és konfliktus Kiss Dorottya, ELTE Szülői tulajdonságok hatása az örvös légykapó etetési aktivitására Veres-Szászka Judit, Babeş-Bolyai Tudományegyetem Az európai madárfajok ökoimmunológiája paraziták és ökológiai faktorok szerepe a veleszületett immunitás fejlődésében Kávé, tea, poszterek Vincze Ernő, Pannon Egyetem Személyiségjegyek szexuális szelekciója: bátorságra irányuló asszortatív párválasztás zebrapintyeknél Végvári Zsolt, HNP, Debreceni Egyetem Vonuló darvak zavaráskerülésének konzisztens mintázatai nagy földrajzi léptékekben Közgyűlés Nagy Jenő, Debreceni Egyetem Vonulási stratégiák evolúciója nappali ragadozó madaraknál Vacsora -- Nov :40 Nov :00 Nov :15 Nov :35 Nov :05 Nov :20 Földvári Mihály, Debreceni Egyetem Amire a nyeles szemek valók: csábítás és elrettentés legyeknél Turcsán Borbála, ELTE Olyan a kutya, mint a gazdája? Személyiség-hasonlóság kutya-gazda pároknál Bókony Veronika, Pannon Egyetem Személyiségjegyek és viselkedési szindrómák különböző mértékben urbanizált házi veréb populációkban Kávé, tea, poszterek Kis Anna, ELTE Majmolnak-e a gyíkok? Imitációs képességek tesztelése szakállas agámákon (Pogona vitticeps) Gáspár Barbara, ELTE Van-e kapcsolat a kutyák szociális viselkedése és személyisége között?

4 Nov :35 Nov :50 Nov :10 Nov :50 Nov :05 Nov :20 Nov :40 Nov :10 Nov :25 Nov :40 Nov :00 Groó Zita, ELTE Mitől függ az összebújás az egereknél? Szabó Péter, Szent István Egyetem A Sit&Wait eseményrekorder program bemutatása Ebéd Hernádi Anna, ELTE Miért választja a kutya a kevesebb jutalmat? A szociális ingerek előszenzitizáló hatása. Seress Gábor, Pannon Egyetem Urbanizáció, szülői gondozás és szaporodási siker hazai verébpopulációkban Lendvai Ádám, Nyíregyházi Főiskola Tojásrakás előtti stressz hatása a csüllők szaporodási döntéseire Kávé, tea, poszterek Faragó Anita, Nyíregyházi Főiskola Csoportos éjszakázás a telelő vetési varjaknál Szász Eszter, ELTE Prediktálja-e a hím agressziója a fiókák ivararányát az örvös légykapónál (Ficedula albicollis)? Pap Péter László, Babeş-Bolyai Tudományegyetem Diszperziós képesség, ivararány és ivari versengés a tolltetveknél Zárszó Poszterek Szabó Dóra Bakos Bettina Brúder Ildikó Konok Vera Végvári Zsolt Kis Anna Milyen körülmények befolyásolják a kutyák kognitív öregedési folyamatait? (ELTE) Állatkerti látogatók nagyragadozó emlősökre gyakorolt hatásai. (Debreceni Egyetem) A kutya személyiségének vizsgálata egy újonnan kifejlesztett viselkedésteszt segítségével. (ELTE) A kutya (Canis familiaris) viselkedése a gazdától való szeparáció és az újratalálkozás során- egy kérdőíves és egy kísérletes vizsgálat. (ELTE) Füves Élőhelyek Kutatóközpont bemutatkozása (HNP, Debreceni Egyetem) Az ember másik legjobb barátja: a görények (Mustela putorius furo) a kutyához (Canis familiaris) hasonlóan követik az emberi mutatást és a gazdájukat preferálják egy idegennel szemben. (ELTE)

5 A szaporodási rendszerek evolúciója: kooperácio és konfliktus Székely Tamás University of Bath, Bath A párzási és utódgondozási stratégiák az egyik legváltozatosabb formái a szociális viselkedésnek. HOGYAN és MIÉRT jött létre ez a változatosság? Az előadásban áttekintem az utóbbi évtizedek kutatásait, nagyrészt a madarakra fókuszálva. A különböző kutatási megközelítések fő tanulsága, hogy a szaporodási rendszerek evolúciójának megértéséhez tudnunk kell a hímekre és nőstényekre ható szelekciós tényezőket, és tisztázni kell a konfliktus és kooperáció szerepét. A közeljövő lényeges feladata, hogy a szaporodási rendszerekre specifikus és tesztelhető modelleket készítsenek, és egybekapcsolják az ultimális (adaptív) és mechanisztikus (fiziológiai & genetikai) megközelítéseket. 1

6 Vonulási stratégiák evolúciója nappali ragadozó madaraknál Nagy Jenő* és Tökölyi Jácint *Debreceni Egyetem, Debrecen A madarak vonulása mindig csodálattal töltötte el a kutatókat. Hogyan képesek sokszor több ezer kilométernyi távolságot átrepülni? Hogyan találnak el telelési területeikre? Milyen környezeti hatások érhetik ő ket elterjedési területeiken, illetve vonulásuk során? Fontos kérdés: egyáltalán mikor és miért alakult ki vonulási viselkedés? Kutatásunkban így olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például: Mely csoportok ő seinél változott meg a vonulási viselkedés? Milyen hatások befolyásolhatták a vonulás megjelenését, vagy eltű nését? Milyen összefüggés mutatható ki a madarak szétterjedése illetve a vonulás kialakulása között? A vonulás evolúciós eredetének két alternatív magyarázatát próbáltuk vizsgálni: A) A trópusi eredet hipotézis azt feltételezi, hogy a ragadozó madarak a trópusi régiókból kiindulva terjedtek el, így fokozatos, lépcső zetes lehetett a vonulás kialakulása. B) Az északi eredet hipotézis ezzel szemben mérsékelt égövi fajokból származtatja a vonulást, mely valamilyen nagy északi változás következménye. E két hipotézis elkülönítésére először rekonstruáltuk az ő si elterjedést. Ehhez egy filogenetikai törzsfát készítettünk a vizsgált 217 fajra elérhet ő enzimek DNS szekvenciáit felhasználva. Erre a törzsfára rajzoltuk fel a vonulási viselkedések három kategóriáját, melybő l parszimónia elemzéssel megkaptuk, mely fajoknál alakulhatott ki vonulás. Ezt követő en Bayes-i filogenetikai modellben vizsgáltuk a különböz ő ökológiai tényező k hatását a vonulásra és kialakulására. Az eredményeink azt mutatják, hogy 30, független alkalommal alakult ki nappali ragadozó madaraknál vonulás a törzsfejlődés során. Az ő si elterjedések jelentős hányada valamilyen trópusi régióra vezethet ő vissza. Ez alátámaszthatja a trópusi eredet hipotézisünket. Az ökológiai tényező k vizsgálata során azonban, csupán két tényez ő hozható összefüggésbe a vonulás kialakulásával. A táplálékspektrum és az elterjedés meghatározóan befolyásolja a vonulás kialakulását, azonban egyértelmű en nem tudjuk eldönteni, melyik volt hatással a másikra. 2

7 Személyiségjegyek és viselkedési szindrómák különböz ő mértékben urbanizált házi veréb populációkban Bókony Veronika*, Kulcsár Anna, Tóth Zoltán és Liker András *Pannon Egyetem, Veszprém Az emberlakta területek terjeszkedése és városiasodása olyan új élő helyeket hoz létre a vadon él ő állatok számára, ahol a természetestől jelentősen eltérő szelekciós erők érvényesülhetnek. Az urbanizációhoz való alkalmazkodás viselkedésbeli változásokat is megkövetelhet. A viselkedési jellegek gyakran különböznek következetesen az egyedek között, ezek az ún. állati személyiségjegyek egymással korrelálva viselkedési szindrómákat alkothatnak. Ezen jelenségek potenciális adaptív jelentő sége ellenére keveset tudunk az urbanizációhoz való alkalmazkodásban betöltött szerepükrő l. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a különböz ő mértékben urbanizált élőhelyek különböz ő személyiségjegyekre illetve viselkedési szindrómákra szelektálnak-e. Az urbanizációs gradiens négy különböz ő pontját képvisel ő házi veréb (Passer domesticus) populáció egyedein végeztünk standardizált viselkedési teszteket, és összehasonlítottuk a személyiségjegyeik átlagos értékét, egyedek közti varianciáját, és korrelációit. Az állati személyiség három tengelyét vizsgáltuk, és azt találtuk, hogy az egyedeket konzisztens viselkedés jellemezte neofóbia, kockázatvállalás és aktivitás tekintetében is. A városi populációkból származó egyedek óvatosabbak voltak ismeretlen táplálékkal és ragadozóval (karvalymakettel) szemben, mint az egyik vidéki élő hely madarai. Az utóbbiak táplálékneofóbiája nagyobb, ragadozóval szembeni kockázatvállalása viszont kisebb varianciát mutatott az egyedek között, mint a városi madaraké. A személyiségjegyek különbözőképpen korreláltak egymással az egyes élő helyeken: az emberrel szembeni kockázatvállalás a vidéki populációkban a neofóbiával, a városi populációkban pedig az aktivitással illetve a ragadozóval szembeni kockázatvállalással függött össze legerő sebben. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az urbanizáció befolyásolhatja az állati populációkban a személyiségjegyek eloszlását és diverzitását, és a viselkedési szindrómák szerkezetét is megváltoztathatja. 3

8 A kutya személyiségének vizsgálata egy újonnan kifejlesztett viselkedésteszt segítségével Brúder Ildikó*, Kubinyi Enik ő és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Az emberek esetében a személyiség alatt az adott egyén jellemz ő és megkülönböztethet ő gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintázatát értjük, amely meghatározza az adott egyén egész stílusát, környezethez való viszonyát (Atkinson és mtsai, 2003). Az utóbbi évtizedben a személyiség koncepciót az állatokra is kiterjesztették, így a kutyák személyiségének vizsgálata is népszerű vé vált. A kutatók különböz ő viselkedéstesztek és kérdő ívek segítségével igyekeztek feltárni a kutyákra jellemz ő személyiségvonásokat, ennek megfelelő en gyakran eltér ő személyiségjegyeket írtak le. A kutatásokat összegezve, Jones és Gosling (2005) metaanalízis segítségével 7 f ő viselkedésjegyet határozott meg a kutyák esetében. Ezek a következő k voltak: Aktivitás, Reaktivitás, Félelem, Szociabilitás, Képezhető ség, Agresszivitás és Dominancia. Kutatásunk célja egy olyan viselkedésteszt kifejlesztése volt, melynek segítségével meghatározhatjuk a kutyák személyiségjegyeit. A tesztünk fontos követelménye volt, hogy a korábbi, kutatócsoportok által létrehozott tesztekkel szemben kevés anyagszükséglet ű, rövid és könnyen elvégezhet ő legyen. Tesztünkben 115 családi kutya vett részt összesen 36 különböz ő fajtából. A viselkedésteszt kiegészítéseként két kérdő ívet is használtunk: (1) kutyára kidolgozott ADHD kérdőív (Vas és mtsai, 2007), melynek skálái az aktivitásimpulzivitást és a figyelemhiányt mérték és a (2) Kutya Személyiség kérdő ív (Wan és mtsai, 2009), melynek 4 skálája a kutya magabiztosságát, élénkségét, agresszivitását és kötődését méri. Az általunk kidolgozott viselkedésteszt segítségével 4 személyiségjegyet különítettünk el: Szociabilitás, Agresszivitás, Aktivitás és Képezhető ség. Az Agresszió faktorunk kivételével minden személyiségjegy mutatott kapcsolatot a kérdő íves skáláinkkal. A Szociabilitás személyiségjegy pozitívan korrelált az Élénkség és Agresszivitás kérdő íves skálákkal, az Aktivitás személyiségjegy az Élénkséggel, Magabiztossággal és Aktivitás-impulzivitással mutatott kapcsolatot, a Képezhetőség személyiségjegy pedig az Élénkséggel és a Kötő déssel pozitívan, míg a Figyelemhiány kérdőíves skálával negatívan korrelált. Eredményeink azt mutatják, hogy viselkedéstesztünk alkalmas arra, hogy különböz ő személyiségjegyeket különítsünk el kutyákon, illetve lehető séget nyújt a demográfiai jellemzők és az egyes személyiségjegyek kapcsolatának vizsgálatára is. Kutatásunkat a LIREC számú pályázata és az OTKA D48495 támogatta. 4

9 Csoportos éjszakázás a telel ő vetési varjaknál Faragó Anita* és Lendvai Ádám Zoltán *Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza fa.anitaletters@gmail.com A varjúféléknél gyakran megfigyelhet ő jelenség a csapatos éjszakázás a téli hónapokban. A jelenség egyik leglátványosabb példáját mutatják a nálunk telelő vetési varjak (Corvus frugilegus), melyeknek korábbi becsléseink alapján közel 870 ezer egyedet számláló éjszakázó telepe található Nyíregyházán, a Sóstói-erdő déli részén. A varjak nappal részben a városban, részben a környez ő területeken keresnek táplálékot maguknak, majd a nap végén különböz ő gyülekez ő helyeken csoportosulnak, ahonnan egyszerre foglalják el éjszakázó helyüket. Vizsgálatunk egyik célja volt, hogy meggyőző djünk arról, hogy a madarak által használt erdő részlet, valóban közös éjszakázó helyként funkcionál. Másrészt arra kerestük a választ, hogy milyen körülmények befolyásolják az éjszakázóhelyre érkezés és távozás idejét. Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk az éjszakázó helytő l 7 km-re 5 varjút fogtunk meg, melyekre rádiotelemetriás adót helyeztünk. Az adók által leadott jeleket napi 24 órán keresztül figyeltük két rögzített vevő vel három hétig. Az egyik vevő t az éjszakázó hely közelében helyeztük el, így rögzíteni tudtuk, ha a madár beérkezett az éjszakázó helyre. A másik vevő t a befogás helyszínén erő sítettük ki, így rögzíteni tudtuk, ha a madár a befogás helyén tartózkodott, vagy átrepült a terület felett. A jeladó felszerelését követő en mind az öt madár jelét rendszeresen észleltük az éjszakázó helyen, ezzel szemben a befogás helyén csak sporadikusan fogtunk jeleket az adókból. Az éjszakázó helyre érkezés és távozás időpontját nem befolyásolták a vizsgált idő járási paraméterek, hanem konzisztensen a naplemente és napfelkelte idő pontjához igazodtak. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a madarak nappali táplálékszerzésük során nem ragaszkodnak azonos területekhez, hanem vélhető en több területen próbálkoznak a táplálékforrások felkutatásával, azonban minden éjszaka, a külső körülményektő l függetlenül visszatérnek a csoportos éjszakázó helyre. Ez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a csoportos éjszakázó helyek információs vagy toborzó központként működhetnek. 5

10 Amire a nyeles szemek valók: csábítás és elrettentés legyeknél Földvári Mihály Debreceni Egyetem, Debrecen mfoldvari@gmx.net A nyelesszeműlegyek szemei mindkét nem esetében kétoldalt egymástól távol helyezkednek el hosszú, merev nyúlványok végén. A hímek meghosszabbodott szemnyele ivari szelekció hatása alatt áll. A Diopsidae család rendszerének érdekessége a nőstények hosszú szemnyél preferenciája, az ivari bélyeg kondíció függése, a meiotic drive -ot elnyomó elemek jelenléte hímeknél. Mindezek együtt alkalmassá teszik a nyelesszeműlegyeket arra, hogy az ivari szelekció tanulmányozásának kiváló modellállatai legyenek, és viselkedésüket, evolúciós versengésüket mind laborban mind terepen kísérletesen vizsgálhassuk. A nagy szemnyél segít a leken történő kompetíció eldöntésében is. A szembenálló felek egymás szemrevételezését követően erőteljes harcba kezdhetnek, melynek során elsősorban lábukat használják. Az első láb nemrég felfedezett módosulásának (fizikai működésében hasonló egy diótörőhöz) fontos szerepe lehet az ellenséges interakciók során. A harcok kimenetelét illetően laboratóriumban végzett kísérletek (azonos méretű hímek, módosított első lábak) alapján a viselkedés különböző stádiumokra bontható, és bármely szakaszban véget érhet: érintéses: vizuális felmérés, lábakkal fenyegetés, érintés nélküli: csapás, birkózás. A módosított lábú hímek hasonló mértékben nyertek összecspásokat, mint a módosítatlan lábúak. Érintés nélküli harcokban a győztesek legtöbbször módosított lábúak voltak, ezzel szemben a módosítatlan lábú hímek több érintéses harcot nyertek. Egy lehetséges magyarázat lehet, hogy a módosított első lábak nagyobbnak tűntek, így előnyösebbek a jelzésben (lábbal fenyegetés), de hátrányosak lehetnek, amikor eszközként szükség lenne rájuk az eszkalálódó harc során (pl. birkózás). 6

11 Van-e kapcsolat a kutyák szociális viselkedése és személyisége között? Gáspár Barbara*, Miklósi Ádám, Gácsi Márta és Kubinyi Enikő *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest gaspar.barbara@gmail.com Az újabb kelet ű kutatások azt mutatják, hogy az állatoknak is tulajdoníthatunk személyiségvonásokat, többek között a kutyáknak is. A kutyák személyisége gazdáknak szóló kérdő ívek vagy viselkedési tesztek segítségével írható le. Jelen kutatásunkban egy olyan viselkedéstesztet hoztunk létre, amely kutyaember társas interakciókon alapul, és a kutyák személyiségét specifikusan megalkotott viselkedési skálák és gazdák által kitöltött kérdő ívek segítségével határoztuk meg. Összesen 105 képzett és nem képzett kutya és gazdáik vettek részt a kutásban; keverék és fajtiszta (23 fajta) egyaránt szerepelt köztük. A Társas Interakció Tesztben (Social Interaction Test, SIT) a viselkedések idő tartamát, gyakoriságát és latenciáját mértük, illetve pontozási rendszert is használtunk. A viselkedési skálákat úgy hoztuk létre, hogy egy vagy több alteszt összetartozó viselkedési változóit gyűjtöttük egybe, majd teszteltük a skálák belső konzisztenciáját (Cronbach alfa). Eredményként hat viselkedési skálát kaptunk: Felderítés, Figyelem (az emberre), Közelségkeresés, Szeparációs viselkedés, Ügyesség és Emocionalitás (Cronbach alfák átlaga 0,64). Számos szignifikáns összefüggést találtunk a gazda által leírt kutyaszemélyiség és a viselkedési skálák között. A magas neuroticizmussal jellemzett kutyák többet tartózkodtak a gazdáik közelében (Közelségkeresés skála) és kevesebbet derítettek fel a tesztben (Felderítés skála). A magas extroverzióval jellemzett kutyák több emocionális viselkedést mutattak (Emocionalitás skála). Egyik személyiségvonás sem kapcsolódott az Ügyesség skálához, viszont a képzett kutyák szignifikánsan magasabb pontszámot értek el nem képzett társaiknál. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy kapcsolat van a kutyák gazdáik által leírt személyisége és egy társas interakció tesztben mutatott viselkedése között. További eredmény, hogy a SIT megbízhatóan méri a kutyák mindennapi életben mutatott teljesítményét, amely a korábbi képzés függvénye. Jelen kutatást a EU FP7 ICT LIREC projekt támogatta. 7

12 Mitől függ az összebújás az egereknél? Groó Zita*, Dúcs Anita és Altbäcker Vilmos *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Az összebújás egy olyan viselkedésforma, amit csoportban él ő madarak és emlősök gyakran alkalmaznak a hő veszteségük csökkentésére. Ez a viselkedés különösen fontos rágcsálók számára, melyeknél kis testméretüknél fogva nagyobb a kihűlés esélye. Olyan élő helyeken, ahol kevés a táplálék és a víz, gyakran ily módon próbálják csökkenteni energia kiadásaikat A hűvösebb éghajlaton élő k számára alapvet ő fontosságú a téli hideg idő szak átvészelésében Az összebújás stratégiáját gyakran olyan állatfajok is használhatják, akik egyébként magányosan fordulnak el ő, de például télen áttelel ő csoportot alkotnak Ezért a termoregulációt fontos faktornak tartják a csoportszervező dés evolúciójának szempontjából. Vizsgálatunkban két hazánkban előforduló közelrokon, de különböz ő szociális rendszerrel rendelkez ő egérfaj összebújási viselkedését hasonlítottuk össze. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a faj, a rokonság és a hő mérséklet milyen hatással van az összebújásra. Ehhez 60 napos rokon, nem rokon, házi és güzü egerek négyes csoportjait teszteltük, C-on. A laboratóriumi körülmények között elvégzett vizsgálatokból azt kaptuk, hogy a nem rokon házi egerek alig, a rokonok inkább, de leggyakrabban a rokon güzü egerek bújnak össze. Ehhez képest a hőmérsékletnek nem volt jelentő s hatása, pedig azt vártuk, hogy hidegben jobban összebújnak az állatok. A nem rokon egyedek mindkét fajban menekülni próbáltak az összebújás helyett, a güzük inkább az alomanyagba bújtak, míg a háziak a doboztet ő felé menekültek. Hogy ezek a különbségek mennyiben függnek az életkortól, az állatok kondíciójától, a csoportok ivararányától, további vizsgálatokat igényelnek. 8

13 Miért választja a kutya a kevesebb jutalmat? A szociális ingerek előszenzitizáló hatása Hernádi Anna* és Topál József *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest annahernadi@gmail.com Prato-Previde és munkatársai (2008) által nemrégiben közölt vizsgálatban kimutatták, hogy két-utas választási tesztben ahol a kutyák kisebb és nagyobb mennyiség ű jutalom közül választhatnak az alanyok hajlamosak saját korábban kialakult preferenciájukon változtatni, amennyiben azt látják, hogy egy ember a kisebb mennyiség ű jutalmat választja. E jelenség hátterében a kutyák csecsemőkéhez hasonló kommunikációs szándékkifejez ő jelzések iránti érzékenysége állhat. Egyes humán kísérleti eredmények arra utalnak, hogy bizonyos szociális ingereknek (mint pl. a szemkontaktus, simogatás) egyfajta elő szenzitizáló hatásuk is lehet, azaz a jelzések kísérleti helyzettől független, elő zetes megtapasztalása is képes tanulásra kész üzemmódba kapcsolni a csecsemő k idegrendszerét, és ez alapvetően befolyásolhatja a rákövetkező helyzetben való viselkedésüket. Az eddigi kutyákkal kapcsolatos kutatások azonban a társaskommunikatív ingereket csak, mint a kísérleti helyzetekben on-line bemutatott kontextuális jegyeket alkalmazták. Vizsgálatunkban a fent említett paradigmát alkalmazva azt a hipotézist teszteltük, miszerint megfelel ő módon való előszenzitizálással lehet erő síteni a kutyák azon hajlamát, hogy kövessék az ember által megjelenített, saját korábbi preferenciájukkal ellentétes viselkedést. Felnő tt családi kutyák (N=60) egy 10 perces szociális (a gazda simogatja és szemkontaktust tart a kutyájával) vagy nem szociális (a kutya magában játszhat egy felkínált játékkal) előkezelést követő en egy Prato-Previde-ék vizsgálatához hasonló kétutas ételválasztási tesztben vettek részt. Ennek során elő ször önállóan választhattak ugyanazon étel kisebb és nagyobb mennyisége közül, majd pedig megnéztük, hogy mennyiben befolyásolja a viselkedésüket a kísérletvezető demonstrációja, amely során a kevesebb ételt választja. Eredményeink szerint azok a kutyák, akik a tesztet megelőzően szociális elő kezelésben részesültek hajlamosabbak voltak változtatni saját korábbi viselkedésükön és a kísérletvezető által preferált kis mennyiség ű jutalmat választani, mint a nem szociális előszenzitizálásban részesül ő csoport. Mindez arra utal, hogy az olyan szociális ingerek, mint a humán szemkontaktus és a simogatás egyfajta előfeszít ő (priming) hatással lehet a kutyákra, melyek képesek áthangolni a társas ingerek iránti érzékenységüket. 9

14 Majmolnak-e a gyíkok? Imitációs képességek tesztelése szakállas agámákon (Pogona vitticeps) Kis Anna* és Anna Wilkinson *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest kisanna12@gmail.com Több szerz ő érvel amellett, hogy valódi imitáció csak az emberre (illetve kisebb mértékben egyéb emberszabásúakra) jellemz ő, míg mások úgy tartják, hogy számos emlő s és madár faj is képes imitációra. Jelen vizsgálat során azt találtuk hogy laboratóriumi körülmények között egy hüll ő faj, a szakállas agáma (Pogona vitticeps) képes a szociális tanulás egy olyan formájára, amely nem magyarázható egyszerű bb alternatív mechanizmusokkal (mint például helymegerő sítés vagy cél emuláció). Vizsgálatunk alanyai (N=4 mindkét csoportban) sikeresen lemásoltak két különböz ő (jobb illetve bal oldalra történ ő ) fajtárs által bemutatott ajtónyitási akciót, amelyet egy videódemonstráció során láttak. A kontroll csoport alanyai (N=4) azonban sikertelenek voltak egy szellem-demonstrációt (amelyen egy mozdulatlan fajtárs, illetve a kinyíló ajtó volt látható) követő en. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy az imitáció általi tanulás olyan ősi mechanizmusokon alapszik, amelyek a hüllő k esetében is kimutathatóak. 1

15 Az ember másik legjobb barátja: a görények (Mustela putorius furo) a kutyához (Canis familiaris) hasonlóan követik az emberi mutatást és a gazdájukat preferálják egy idegennel szemben Szőke Lívia, Hernádi Anna, Turcsán Borbála és Kis Anna* *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest kisanna12@gmail.com A kutyák emberhez kapcsolódó szociális kogníciójának vizsgálata (például a gazdához való kötő dés, az emberi kommunikációs jelek értelmezése) régóta kedvelt témája az etológiai kutatásoknak. Korábbi vizsgálatok szerint a kutyák egyedülállóan fejlett szocio-kognitív képességei feltételezhető en speciális domesztikációjuk következtében alakultak ki, noha viszonylag keveset tudunk más háziasított fajok emberre irányuló szocio-kognitív képességeirő l. Jelen vizsgálatban kutyák (Canis familiaris, N=18) és szintén házi kedvencként tartott vadászgörények (Mustela putorius furo, N=18) emberrel kapcsolatos viselkedését hasonlítottuk össze három teszthelyzetben, ahol a gazdájukkal és/vagy egy idegen kísérletvezető vel kellett interakcióba lépniük. Eredményeink szerint a görények, a kutyákhoz hasonlóan preferenciát mutatnak a gazdájuk irányába egy idegennel szemben egy kétutas választási helyzetben, valamint hosszabb ideig tolerálják a szemkontaktust a gazdával szemben, mint egy idegennel szemben. Emellett mind a kutyák, mind a görények követik a kísérletvezet ő mutatási gesztusait mind kitartott érintéses, mind pedig a visszavett mutatásos próbák esetén. Eredményeink alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a domesztikáció az emberre irányuló kifinomult szocio-kognitív képességek evolúciójához vezethet. 1

16 Szülő i tulajdonságok hatása az örvös légykapó etetési aktivitására Kiss Dorottya*, Rosivall Balázs, Hegyi Gergely, Szöllősi Eszter és Török János *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest dorottyakiss@elte.hu> A fiókák etetése széles körben elterjedt jelenség a madaraknál. Az utódok gondozása amellett, hogy a fiókák túlélési esélyeit növeli, negatívan befolyásolja a szülők túlélési és jövőbeli szaporodási esélyeit. Ezért a szülő i befektetés adaptív értékét jelentő sen befolyásolhatja a fiókákból származó rátermettségnyereség. Utóbbi függ a szülők minőségétől is, ezért összefüggést várunk a szülő k utódgondozásba fektetett energiája és mind a saját, mind a párjuk minőségjelző bélyegei között. Számos kutatás vizsgálta, hogy a tojók mennyit fektetnek be párjuk minő ségének függvényében, viszont csak alig néhány vizsgálat keresett összefüggést a tojó minő sége és a hím befektetése között. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyit fektetnek be az örvös légykapó (Ficedula albicollis) szülők az utódok gondozásába saját és párjuk minőségjelző tulajdonságai függvényében. A kísérlet során a fiókákat elcseréltük más szülő k fészekaljaival, majd a nevelőszülő k etetési aktivitását vizsgáltuk. Ezzel a kísérleti elrendezéssel el tudtuk különíteni, hogy a szülő k befektetését a fiókák viselkedésébő l adódó etetési kényszer és/vagy a saját döntéseik határozzák meg. Az eredmények alapján a tojók gyakrabban etettek a nagyobb fészekaljaknál, illetve a két kísérleti év közül a táplálékban gazdagabb évben. Továbbá mind a nevelőhím, mind a tojó többet etetett, ha az eredeti tojó minőséget jelző szárnyfoltja nagyobb volt. Mivel a nevelőszülők az eredeti szülő k tulajdonságát nem ismerhették, az összefüggést csak az magyarázhatja, hogy anyjuk minő sége függvényében változott a fiókák viselkedése, amely mindkét nevelőszül ő etetési gyakoriságára kihatott. Eredményeink alapján tehát elmondható, hogy a szülő i tulajdonságok és az utódgondozásba fektetett energia közötti összefüggések nemcsak azért jelenhetnek meg, mert a szülő knek adaptív ezen tulajdonságok függvényében befektetni, hanem lehetnek a fiókák tulajdonságaiból adódó kényszerek következményei is. 1

17 A kutya (Canis familiaris) viselkedése a gazdától való szeparáció és az újratalálkozás során egy kérdőíves és egy kísérletes vizsgálat Konok Veronika*, Dóka Antal és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest konokvera@gmail.com A kutyák domesztikációs múltjukból eredően hajlamosak kötő dést kialakítani az emberrel, vagyis igyekeznek közelséget fenntartani gazdájukkal, és a tő lük való szeparáció esetén sok esetben stressz-viselkedést mutatnak. A szeparációs zavar a kutyák egyik leggyakoribb viselkedési problémája, mely általában intenzív vokalizációban, destruktív viselkedésben és/vagy urinációban/defekációban nyilvánul meg. Az állatorvosi gyakorlatban a kutyák szeparációs viselkedésérő l a gazdák számolnak be, ezeknek a beszámolóknak az érvényességét azonban eddig még nem tesztelték. Kutatásunk célja az volt, hogy teszteljük a gazdák beszámolóinak érvényességét, és hogy viselkedési adatokat kapjunk a szeparációs zavarral kapcsolatban. Kialakítottunk egy kérdő ívet, mellyel családi kutyák esetében (N=45) vizsgáltuk a szeparációs viselkedést (és a szeparációs zavart), és ezzel párhuzamosan kísérletesen is megfigyeltük a kutyák szeparációs és üdvözlési viselkedését. Egy egyszer ű tesztben (Szeparáció és Üdvözlés Teszt) kódoltuk a stressz-viselkedéseket (pl. nyüszítés, ajtókaparás) és a gazda székéhez való közelséget szeparáció alatt, a gazda irányába mutatott viselkedésformákat (pl. gazdával való fizikai kontaktus, farkcsóválás) az üdvözlés során, valamint a kutya aktivitását mindkét helyzetben. A szeparáció során több stressz-viselkedést mutató kutyákat a gazdáik is szorongóbbnak ítélték meg, amikor egyedül hagyják ő ket (U=48,5, p<0,001, Mann-Whitney teszt). A gazdáik szerint az újratalálkozáskor jobban örül ő kutyák az üdvözlésteszt során is több viselkedésformát mutattak a gazda irányába (rs=0,298; p=0,05, Spearman korreláció). A gazdák által szeparációs zavarban szenvedőnek ítélt kutyák több stressz-viselkedést mutattak ( χ ²=9,811, p=0,002, Chi-négyzet teszt), kevesebbet tartózkodtak a gazda széke mellett ( χ ²=8,433, p=0,004) szeparáció alatt, üdvözléskor pedig aktívabbak voltak ( χ ²=5,116, p=0,024), mint a szeparációs zavart nem mutató kutyák. A két csoport nem különbözött az gazda irányába mutatott viselkedésformák tekintetében. Az eredmények azt mutatják, hogy a gazdák képesek megbízhatóan megítélni a kutyáik szeparációs viselkedését. A kérdő ívet ezért a szeparációs zavar diagnosztizálásához is használhatjuk. A kutyák nem különböztek a gazda irányába mutatott viselkedésformák tekintetében, ami megkérdő jelezi azt az elképzelést, hogy túlzottan kötődő ek lennének. Megnövekedett stressz-válaszuk a szeparációs helyzetben annak lehet a következménye, hogy nem képesek a gazdát helyettesít ő tárgyat önmaguk megnyugtatására használni. A kutatás anyagi kereteit az EU FP7 ICT LIREC pályázat biztosította. 1

18 Tojásrakás előtti stressz hatása a csüllők szaporodási döntéseire Lendvai Ádám Zoltán*, Pap Péter László és Olivier Chastel *Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza lendvai@nyf.hu A globális felmelegedés az Északi sarkvidéket érinti a legnagyobb mértékben. A felmelegedés hatására a szaporodásra megfelel ő idő szak eltolódhat, és az élő lényeknek alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz. A viselkedéses flexibilitás egyik f ő feltételezett fiziológiai mediátorai a hormonok. A jelen kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a mellékvesekéreg hormon, kortikoszteron (ún. stresszhormon), hogyan befolyásolja a szülők szaporodási döntéseit, és a szülő k közötti munkamegosztást egy csüll ő (Rissa tridactyla) költő telepen, a Spitsbergákon. Tojásrakás előtt 18 tojó csüll ő kortikoszteron szintjét manipuláltuk bő r alá ültetett hormon tartalmú csövecskével, míg 18 tojó kontroll kezelést kapott. Bár a hormonkezelés hatásosan megváltoztatta a madarak kortikoszteron szintjét, a kezelésnek nem volt hatása a tojásrakás valószínűségére és a fészkelő madarak esetén a tojásrakás idő pontjára. A hormonkezelés hatására azonban megváltozott a szülő k fészken töltött ideje: a kortikoszteron-manipulált csoportban a szülők szignifikánsan gyakrabban hagyták ő rizetlenül a fészküket. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az imitált környezeti stressz hatására a tojók a fészkelőhelyek őrzésére fordított id ő rovására növelik táplálkozási erőfeszítésüket, de nem tolják későbbre a szaporodás kezdetét. 1

19 Diszperziós képesség, ivararány és ivari versengés a tolltetveknél Pap Péter László*, Adam Costic ă, Vágási I. Csongor és Benk ő Zoltán *Babes Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár peterlpap@gmail.com Jelen vizsgálatban a házi vereben előforduló három, eltér ő gyakorisággal és diszperziós képességgel rendelkez ő tolltet ű faj ivararány eltolódásának okait vizsgáltuk illetve ennek szerepét az ivari dimorfizmus kialakulásának mértékére. A vizsgált tolltet ű fajaink gyakorisága nem függ össze terjedési képességükkel illetve mobilizációs tulajdonságaikkal. Ezzel szemben a leggyakoribb faj hímjeinek a tápcsatornájában szignifikánsan több táplálék található a gyakoriságban ezt követ ő tolltet ű fajokhoz képest, amely a gyakori tetű faj sikeres táplálékforrás kihasználására utal. A tolltetvek hím:tojó aránya populációik méretével szignifikáns pozitív kapcsolatot mutat, vagyis kis egyedszámú közösségekben alacsony, míg nagyobb populáció méret mellett magas a hímek aránya. Ezen összefüggés egybecseng Hamilton (1967) elszigetelt populációkra alkotott párversengésról szóló hipotézisével, miszerint beltenyésztésre hajlamos elszigetelt kis méret ű populációkban a tojók aránya növekszik. A kis méretű tolltet ű infrapopulációk tojók irányábá eltolódott ivar arányát magyarázhatja a tojó tetvek magasabb diszperziós képessége, ugyanis beltenyésztés veszélye esetén elő nyösebb a magasabb diszperziós hajlamot mutató nem nemzése. A tojó tetvek hímekhez viszonyított magasabb terjedési képessége a gazdaállatok kolonizációjában mutatkozik meg, vagyis a fiatal verebeken a tojó tetvek aránya magasabb a felnő tt madarakon megfigyelt relatív gyakoriságukhoz viszonyítva. A legalacsonyabb mobilitással és ennek köszönhető en a legelszigeteltebb populációkkal rendelkez ő tolltet ű fajok hím:tojó aránya szignifikánsan magasabb a mobilis tetű fajhoz viszonyítva. A fajok között megfigyelt szignifikáns ivararány különbség egybecseng az ivari dimorfizmusban megfigyelt eltérésekkel, vagyis a kiegyenlített hím:tojó ivararánnyal rendelkez ő tolltet ű fajok esetében gyenge, míg a kiegyenlítettlen ivararánnyal rendelkez ő faj esetében kifejezett méretbeli dimorfizmust találtunk. 1

20 Urbanizáció, szülői gondozás és szaporodási siker hazai verébpopulációkban Seress Gábor*, Bókony V., Pipoly I., Szép T., Nagy K. és Liker A. *Pannon Egyetem, Veszprém Az urbanizációs gradiens mentén változó ökológiai tényező k hatást gyakorolnak az urbanizált élőhelyeken elő forduló állatközösségekre, így a madarak populációira is. Jelen tanulmány modelljeként a házi veréb, mint az emberi jelenléttel és településekkel egyik legszorosabb kapcsolatban álló madárfajunk szolgált. Vizsgálatunkban összehasonlítottuk a faj vidéki és szuburbán populációinak szaporodási sikerét, valamint fiókanövekedését, és eredményeink szerint a vidéki madarak több és nagyobb átlagtömeg ű fiókát nevelnek fel fészekaljanként, mint szuburbán fajtársaik. Az eltérést például a fiókakori táplálék összetételének az élő hely típusok között fennálló különbsége is magyarázhatja, ezt pedig a továbbiakban három eredményünk is alátámasztani látszik. Először is táplálékhordási megfigyeléseink szerint a vidéki szülő k jóval gyakrabban hordtak fiókáiknak nagyméret ű táplálékot ( e-prey, mely erő sen prediktálja a fiókák kirepülési testtömegét és az újoncozási rátát), azaz a szuburbán fiókák rosszabb minőség ű táplálékon fejlő dtek. Az e-prey, és így a táplálék minő ségének fontosságát hangsúlyozza az is, hogy a fiókákra átlagolt etetési ráta nem különbözött a vidéki és szuburbán fészkeknél (a szülő k ivarára kontrollálva sem). Továbbá, vidéki és városi élőhelyekrő l származó verebeket azonos, táplálékbőséges körülmények között szaporítva az élő helyek madarai között sem az átlagos utódszámban, sem a fiókák testtömegében nem találtunk különbséget. Harmadszorra pedig, vidéki és szuburbán fészkek között 1-3 napos fiókákat cserélve az utódok nagyobbra nő ttek a vidéki fészkekben, mint a szuburbán fészkekben, származási helyüktő l függetlenül. A faj általános hazai helyzetét vizsgálva, a Magyar Madártani Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoringja program keretében összegyű jtött adatait felhasználva kimutattuk, hogy az utóbbi évtizedben a házi veréb hazai állománya mintegy 20%-kal csökkent. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a jó minőség ű és/vagy mennyiség ű fiókakori rovartáplálék hiánya egy általános oka lehet a városias élőhelyen költ ő házi verebek alacsonyabb szaporodási sikerének, és ez hozzájárulhat a faj populációinak általános csökkenéséhez. 1

21 Milyen körülmények befolyásolják a kutyák kognitív öregedési folyamatait? Szabó Dóra* és Miklósi Ádám *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest szaboodoora@gmail.com Kérdő íves vizsgálatunkkal a kutyák öregedésének viselkedésbeli megnyilvánulásait elemeztük. A kutyát az öregedési folyamatok vizsgálatára más modell állatokhoz képest különösen alkalmassá teszi, hogy populációjuk jelentő s része természetes környezetében éli meg az idő s kort, és számos hasonló hatásnak vannak kitéve, mint az emberek. Kutatásunkhoz az életkorhoz köthet ő, kóros folyamatokat kiszűr ő, kanadai kutatók által leírt kérdő ívet használtunk kiindulásként, emellett gyű jtöttünk adatokat többek között a kutya korával és fajtájával kapcsolatban (n=1105). Célunk az volt, hogy felmérjük az egyes viselkedések milyen gyakorisággal fordulnak el ő a hazai populációban, ezek mennyire követik az életkor változását, valamint befolyásolják-e esetleg egyéb tényező k, például az állat testmérete vagy az ivartalanítás. Fő komponens-analízis segítségével négy faktort állítottunk fel: zavarodottság, mentális tompultság, szociális érdektelenség és passzivitás. Zavarodottság tekintetében a lakásban tartott kutyák magasabb, míg mentális tompaság tekintetében alacsonyabb pontszámokat értek el kertben tartottakhoz képest. Mindegyik faktort befolyásolja az alanyok életkora (kett ő esetében f ő hatásként). Az eredmények alapján a kutya hasznos állati modellje lehet az emberi öregedésnek. Az eredmények alapján a jövő ben tervezzük olyan laboratóriumi tesztek kidolgozását, amelyek az egyes viselkedésbeli változások kimutatására alkalmasak. 1

22 A Sit&Wait eseményrekorder program bemutatása Szabó Péter* és Kis János *Szent István Egyetem, Budapest A viselkedésbiológiai vizsgálatok adatai napjainkban gyakran videofelvételek formájában kerülnek rögzítésre. A további elemzés elő feltétele a felvételeken megfigyelt események feljegyzése és adattáblázatba rendezése. Ennek a lépésnek a megkönnyítése céljából készült el a Sit & Wait nevű eseményrekorder program, mely képes tetsző leges videofájl lejátszására, a megfigyelt események definiálására és feljegyzésére egy grafikus felhasználói felületen keresztül. A legtöbb hasonló számítógépes alkalmazástól eltérő en a program egyszerűen kezelhet ő, sokféle különböz ő esemény feljegyzését teszi lehető vé, rugalmasan konfigurálható, többféle operációs rendszer alatt is működik, nyílt forráskódú és ingyenesen letölthet ő. 1

23 Prediktálja-e a hím agressziója a fiókák ivararányát az örvös légykapónál (Ficedula albicollis)? Szász Eszter Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest iciperezvon@gmail.com Számos madárfajnál kimutatták, hogy az utódok ivararánya nem véletlenszer ű, olyan morfológiai és környezeti tényező k függvényében alakul, amelyek ivarspecifikusan befolyásolják az utódok rátermettségét. Ha a szülő k ily módon azt az ivart hozzák létre nagyobb arányban, amelyiknek várható túlélése és szaporodási sikere nagyobb, akkor adaptív ivararány manipulációról beszélünk. A viselkedési tulajdonságok, hasonlóan a morfológiai tulajdonságokhoz, örökölhető háttérrel bírnak, és eltér ő hatással lehetnek a hím és a tojó utódok rátermettségére. Azonban az eddigi vizsgálatok a szülő k viselkedési tulajdonságait figyelmen kívül hagyták. Arra a kérdésre keresve a választ, hogy a viselkedési tulajdonságoknak is szerepe van-e az ivararány manipulációban, a hím szül ő agressziójának és fiókái ivararányának összefüggését vizsgáltam, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) egy hazai populációjában. A hímek agresszióját tulajdonos-betolakodó teszt során kvantifikáltuk. A fiókák ivarát molekuláris módszerekkel határoztam meg. Eredményül azt kaptam, hogy a hím szül ő agressziója prediktálta a fiókák ivararányát: az agresszívebb hímek fészekaljának ivararánya eltolódott a tojók felé. Ennek evolúciós magyarázatául az szolgálhat, hogy az apa agressziója nemcsak a tulajdonság átörökítése, de a szülői befektetés révén is eltérő en befolyásolhatja a két ivar rátermettségét. Elképzelhet ő ugyanis, hogy az agresszívebb hímektől kisebb mérték ű szülő i befektetésre számíthat a párja. Ebben az esetben a kapott összefüggés adaptív lehet, mert a vizsgált fajnál a tojó fiókák kevésbé érzékenyek a kedvezőtlen nevel ő környezetre. Vizsgálatom során kontrolláltam a korábban már vizsgált morfológiai és környezeti változókra, és összhangban a hazai populációban kapott korábbi eredménnyel, csak a költéskezdésnek volt hatása a fiókák ivararányára. 1

24 Olyan a kutya, mint a gazdája? Személyiség-hasonlóság kutya-gazda pároknál Turcsán Borbála*, Friederike Range, Virányi Zsófia, Miklósi Ádám és Kubinyi Enikő *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest borbala.turcsan@gmail.com Pszichológiai jellemző kben és küllemben mutatott hasonlóság befolyásolja az ember szociális kapcsolatait, az emberek magukhoz hasonló megjelenés ű és személyiség ű partnert választanak barátjuknak, házastársuknak. Noha köztudott, hogy a kutyák hasonlítanak gazdájukra, tudományos vizsgálatok egyelő re még nem igazolták, hogy az emberi kapcsolatoknál megfigyelt hasonlóság kutya-gazda pároknál is jellemző -e. E kutatásban a kutya és gazdája személyisége közötti asszociációt vizsgáltuk kérdő íves módszerrel mind Magyarországon, mind Ausztriában. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a gazda és kutya között, mind az öt általunk vizsgált személyiségvonás esetében (extraverzió, együttmű ködés, lelkiismeretesség, neuroticitás és nyitottság). A kutya-gazda hasonlóságot nem befolyásolta a kapcsolatuk hossza, befolyásolta viszont az, hogy él-e másik kutya a háztartásban, illetve hogy melyik országban készült a vizsgálat. Különbséget találtunk egyedül él ő és többkutyás háztartásokban él ő kutyák között, illetve az együtt él ő kutyák között is abban, hogy mely személyiségjegyekben hasonlítottak gazdájukra. Ezek az eredmények utalhatnak arra, hogy ha több kutya is él a háztartásban, az egyes kutyáknak esetleg más-más a szerepük a a gazda számára. A magyar mintán átlagosan több és erő sebb korrelációt találtunk a gazda és kutya között, mint az osztrák minta esetében, mely magyarázható a két ország közötti kutyatartásbeli különbségekkel, és utalhat arra, hogy más lehet a kutya családban elfoglalt szerepe a két országban. E kutatásban tehát, tudomásunk szerint elő ször, bizonyítékot találtunk arra, hogy a kutyák valóban hasonlítanak gazdájukra. Ez az eredmény, lehetséges gyakorlati haszna mellett, azt is mutatja, hogy a kutya-gazda kapcsolat jó modellje lehet az emberi szociális kapcsolatoknak. 2

25 Vonuló darvak zavaráskerülésének konzisztens mintázatai nagy földrajzi léptékekben Végvári Zsolt*, Barta Zoltán, Pekka Mustakallio és Székely Tamás *Hortobágyi Nemzeti Park Debreceni Egyetem, Debrecen Az állati személyiségjegyeken végzett újabb vizsgálatok kimutatták, hogy egyes egyedek olyan viselkedési mintázatokat mutathatnak, melyek eltérő szituációkban is konzisztensek maradnak. Ezek a tanulmányok azonban általában csak egyetlen helyszínen zajlottak, illetve rövid ideig tartottak. Számos állatfaj egyedei azonban vonulnak, így életüket több, földrajzilag elkülönülő térségben töltik. Ennek megfelelően vagy a helyi környezethez adaptálódott, és így környezetről környezetre változó viselkedést mutatnak, vagy ökológiailag eltérő térségekben is konzisztensen vagyis hasonlóan viselkednek. A hosszú távú vonuló fajok kiváló lehetőséget nyújtanak annak tanulmányozására, hogy ezen taxonok egyedei rendelkeznek-e nagy földrajzi távolságokon átnyúló személyiségjegyekkel. Ebben a tanulmányban elsőként mutatjuk ki, hogy egy hosszú távú vonuló madárfaj, a daru (Grus grus), konzisztens érzékenységet mutat emberi zavaró tényezőkre. Azok a darvak, melyek Finnországban zavartalan helyen keltek ki, zavartalan éjszakázóhelyet választottak a Hortobágyon, kilométerre fészkelőterületüktől. Ez az eredmény figyelemreméltó, hiszen a költő- és vonulóhelyek nem csak nagy földrajzi távolságokra vannak egymástól, de ökológiai értelemben is különböznek: míg a fészkelőhelyek láperdőkben és szubarktikus tundrákon találhatóak, addig a hortobágyi állomásozóhelyeik mérsékelt övi szikes puszták mocsaraiban és halastavakban vannak. Tanulmányunk jelentősége túlmutat evolúcióbiológiai és viselkedésökológiai megfontolásokon: mivel a viselkedésben a helyi hatások átvivődhetnek nagy távolságokra, az élőhelyválasztás eddig ismeretlen vonatkozásait érdemes lehet beépíteni természetvédelmi kezelési koncepciókba. 2

26 Füves Élőhelyek Kutatóközpont bemutatkozása Végvári Zsolt*, és Barta Zoltán *Hortobágyi Nemzeti Park Debreceni Egyetem A Füves Élőhelyek Kutatóközpont megalakulásával egy olyan virtuális kutatócentrum jött létre, melynek terepi bázisai a Hortobágyi, a Bükki és az Aggteleki nemzeti parkok füves élőhelyein helyezkednek el, a kutatólaborjai pedig a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karain, illetve az Agrárcentrumban találhatóak. Emellett a FÉKk-hoz együttműködő partnerként csatlakozni fog az USA-beli University of Lincoln, ahol jelentős prérikutatási projektek futnak. A Központ célja a régióban folyó gyepkutatási projektek összehangolása, illetve ezzel kapcsolatos közös pályázatok írása, különös tekintettel a klímaváltozás, természetvédelmi rekonstrukciós programok, madárvonulás és kétéltűek vizsgálatára. 2

27 Az európai madárfajok ökoimmunológiája paraziták és ökológiai faktorok szerepe a veleszületett immunitás fejlődésében Veres-Szászka Judit*, Pap Péter László, Vágási István Csongor, Vincze Orsolya, Osváth Gerg ő, és Czirják Gábor Árpád *Babes Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár veresjuti@gmail.com Számos vizsgálat hangsúlyozza, hogy az életmenet-jellegek diverzitását jelentő sen befolyásolja a fiziológiai tulajdonságok változatossága és fordítva, azonban alig ismertek a fertőzésekkel szembeni első dleges védelemben fontos szerepet játszó veleszületett immunitás fajok közti varianciáját magyarázó tényező k. Az életmenet-elmélet szerint egy állat többet fektet az immunrendszerébe, ha magas a fertő zésveszély, az immuntevékenység pillanatnyi állapotát viszont az immunrendszer költségei és egy hatékony immunrendszerbő l származó fitness-nyereség közötti cserekapcsolat határozza meg. Ahhoz, hogy megismerjük az embrionális fejlődési id ő, valamint a különböz ő ökológiai és parazitológiai tényező k hatását az immunrendszerre, megvizsgáltuk a veleszületett immunitás öt változóját 89 európai madárfaj esetében. A hosszabb inkubációs idővel rendelkez ő madárfajoknál aktívabb komplementrendszert találtunk és a limfociták véráramban mért száma is magasabb volt. Erő s pozitív allometrikus hatást találtunk a heterofilekre, limfocitákra, valamint az össz-fehérvérsejtszámra, ami arra utal, hogy a nagytest ű, magas reziduális szaporodással jellemezhet ő fajok többet fektetnek a védekezésbe. Szignifikáns pozitív összefüggést találtunk a Leucocytozoon génuszba tartozó vérparaziták prevalenciája, a komplementrendszer és a limfociták koncentrációja között, míg a tolltetvek (Phthiraptera) általi parazitáltság intenzitásának nem volt hatása a vizsgált változókra. Ami az ökológiai változókat illeti, a vonulási viselkedés pozitívan korrelált a komplementrendszerrel, ugyanakkor a heterofil és összfehérvérsejtszám a rövidtávú vonulóknál volt a legmagasabb, összehasonlítva a hosszútávú vonuló és rezidens fajokkal. Eredményeink támogatják az életmenetelmélet nyújtotta magyarázatot, mely szerint az immunrendszer pillanatnyi működési szintjét a fejlődésbeli korlátok és a fertőzések kivédésébő l származó fitness-nyereség közti cserekapcsolat határozza meg, valamint hogy a fajszintű veleszületett immunitásbeli eltérések az életmenet-jellegekre ható szelekcióra adott válasz eredményei. 2

28 Személyiségjegyek szexuális szelekciója: bátorságra irányuló asszortatív párválasztás zebrapintyeknél Vincze Ernő*, Pogány Ákos, Szurovecz Zita, Kosztolányi András, Barta Zoltán és Székely Tamás *Pannon Egyetem, Veszprém Az egyedekre nézve konzisztens, populáció szinten azonban jelentő s változatosságot mutató viselkedés (állati személyiség) kialakulásának és fennmaradásának magyarázata az evolúcióbiológia egyik érdekes és kihívásokkal teli, sarkalatos problémája. A korábbi elméleti és kísérleti kutatások első sorban a természetes szelekcióra irányultak, míg a szexuális szelekció kevés figyelmet kapott. A szexuális szelekció speciális aspektusa az asszortatív párválasztás, amely szétválasztó szelekcióként egyszerre segítheti el ő a személyiségjegyek populáció szint ű változatosságát és az egyedi konzisztencia fennmaradását. Kutatásunk során zebrapinty (Taeniopygia guttata) tojók párválasztását vizsgáltuk mind a felkínált hímek, mind a tojó saját bátorságának tükrében. A hímek és tojók bátorságát minden egyedre külön-külön, a párválasztási teszttő l függetlenül becsültük novel object teszt segítségével. Eredményeink alapján a zebrapinty tojók nem preferálják általában véve a bátor hímeket, ellenben a választott hím bátorsága és a tojó bátorsága között pozitív összefüggés áll fenn. Kísérletünk alátámasztja, hogy a bátorság asszortatív párválasztás alatt állhat, amely szerepet játszik az egyedek közötti konzisztens változatosság fennmaradásában. 2