ANATÓMIA SZERVEZİKNEK

Átírás

1 ANATÓMIA SZERVEZİKNEK 1

2 adrenalin a mellékvese velıállománya által termelt hormon akciós potenciál - az ingerület élettani megfelelıje, a sejt nyugalmi negatív töltöttségi szintje pozitívvá válik albumin a vérplazma fehérjéje, számos anyag szállításában részt vesz, a kapillárisok szintjén a szívóerı fı kialakítója, a májban termelıdik aldoszteron mineralokortikoid hormon amiláz szénhidrát bontó hasnyálmirigy enzim androgén hím nemi hormon, a mellékvese kéregállományának legbelsı rétege termeli aorta fıverıér arachnoidea pókhálóhártya axon az idegsejt hosszabb nyúlványa, idegnyúlvány bilirubin epefesték, a vérfestékbıl (hemoglobin) képzıdik Botallo-vezeték magzati korban az aorta és a tüdıverıér közötti összeköttetés cholecysta epehólyag colon remesebél, vastagbél dendrit az idegsejt rövid nyúlványa, plazmanyúlvány depolarizáció ioncsatornák megnyílása miatt a sejt belseje pozitívvá válik a környezetéhez képest dopamin a mellékvese velıállománya által termelt hormon Douglas-üreg a hashártya által képzett tasak a hüvely és a végbél között dura mater kemény agyburok gaster - gyomor glomerulus - hajszálérgomolyag glükokortikoid a mellékvese kéregállományának középsı rétege által termelt hormonok Graaf-tüszı folyadék tartalmú érett tüszı a petefészekben granulocita a fehérvérsejtek egyik típusa, kis falósejtek hemoglobin vérfesték, a vörösvértestekben található, a légzési gázok szállításában van szerepe hepar máj hipofízis agyalapi mirigy icterus sárgaság, a bır és az ínhártya sárga elszínezıdése inzulin hasnyálmirigy egyik hormonja, az egyetlen vércukorszintet csökkentı hormon kalcitonin a pajzsmirigy hormonja, csökkenti a vér kálcium szintjét kortizol glükokortikoid hormon, a szervezet energia raktárait mozgósítja, gyulladáscsökkentı hatása is van koszorúartéria a szívet ellátó verıér Langerhans-sziget a hasnyálmirigy belsı elválasztású mőködéséért felelıs képletek larynx gége limfocita a fehérvérsejtek egyik típusa, az immunreakciók kialakításában játszik szerepet lipáz zsírbontó hasnyálmirigy enzim menopauza a nemi ciklus elmaradása a változó korban mineralokortikoid a mellékvese kéregállományának külsı rétege által termelt hormonok, a só-és vízvisszaszívásért felelnek mitrális billentyő két vitorlás, vagy kétcsúcsú szívbillentyő monocita a fehérvérsejtek egyik típusa, nagy falósejt myelin-hüvely az idegsejtek körül kialakult hüvely, az ingerületterjedést gyorsítja nefron a vese mőködési egysége nephros vese neuroendokrin az idegrendszer és a hormonális rendszer együttmőködése neuron idegsejt 2

3 noradrenalin mellékvesevelı hormonja, a szimpatikus idegrendszerben ingerületátvivı anyag oesophagus nyelıcsı oligodendroglia a központi idegrendszerben a myelin-hüvelyt kialakító sejt ovarium petefészek ovuláció az érett petesejt kilökıdése a petefészekbıl ösztrogén tüszıhormon pancreas hasnyálmirigy papilla szemölcs penis hímvesszı peritoneum hashártya pharynx garat pia mater érhordozó hártya progeszteron sárgatesthormon prostata dülmirigy pubertas a nemi érés idıszaka, serdülés pulmo tüdı Ranvier-befőzıdés a myelin-hüvelyen szakaszosan megfigyelhetı rések reflex az idegrendszer mőködésének elemi egysége renin vese által termelt hormon riboszóma a sejtek egyik alkotórésze, a fehérjék termelıdésének helyszíne Schwann-sejt a perifériás idegrendszerben a myelin-hüvely kialakításában szerepet játszó sejt sternum szegycsont subarachnoidális rés a pókhálóhártya és az érhordozó hártya közötti rés, ebben kering az agy-gerincvelıi folyadék szinapszis az idegsejtek közötti kapcsolókészülék szinusz csomó a szív ingerképzı központja, ritmusgenerátora szomatosztatin a hasnyálmirigy hormonja thalamus köztiagy része, fontos kéreg alatti érzıközpont Tawara-szár a szív ingerületvezetı rendszerének része tesztoszteron férfi nemi hormon tiroxin a pajzsmirigy hormonja, az alapanyagcserére van hatással trachea légcsı trikuszpidális billentyő három vitorlás, háromcsúcsú billentyő tripszin a fehérjéket bontó hasnyálmirigy enzim urocysta húgyhólyag vagina hüvely vulva nıi szeméremtest 1. Az anatómia fogalma és felosztása Az anatómia az egészséges szervezet felépítésének megismerésével foglalkozó tudomány, a biológiai tudományok ága. Mivel a szerkezetet vizsgálja, az anatómia az ún. morfológiai tudományok közé tartozik. 1.1 Makroszkópos anatómia 3

4 A makroszkópos anatómia a szabad szemmel látható szervek, szervrendszerek boncolással történı vizsgálatát jelenti. Részei a rendszeres anatómia, a tájanatómia, az összehasonlító anatómia, a röntgenanatómia és a mővészi anatómia Rendszeres anatómia A rendszeres anatómia a szervrendszereket összetartozásuk alapján csoportosítja. Külön foglalkozik a csontokkal (csonttan), ízületekkel (ízülettan), izmokkal (izomtan), erekkel (értan), belsı szervekkel (zsigertan), idegekkel (idegtan) és az érzékszervekkel Tájanatómia A tájanatómia adott testtájék felépítésével, a szervek egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Ennek ismerete a mőtéti szakmákban, pl. a sebészetben lényeges Összehasonlító anatómia Az összehasonlító anatómia az emberi és az állati anatómiai viszonyok összehasonlításával foglalkozik Röntgenanatómia A röntgenanatómia a röntgen vizsgálat, illetve ma már a korszerőbb képalkotó vizsgálatok során a szervek helyzetének, egymáshoz való viszonyának meghatározásában, illetve az azokban elhelyezkedı elváltozások felismerésében lényeges Mővészi anatómia A mővészi anatómia, az emberi test felépítését különbözı testhelyzetekben, mővészi szemszögbıl vizsgálja Mikroszkópos anatómia A mikroszkópos anatómia a sejtek és a szövetek felépítésének megismerésére törekszik fénymikroszkóp és elektronmikroszkóp használata segítségével. A fénymikroszkóp a sejtek, szövetek, az elektronmikroszkóp a sejteknél kisebb képletek, pl. sejtalkotók vizsgálatára alkalmas. A mikroszkópos anatómia két vizsgálómódszere a szövettan (hisztológia) és a sejttan (citológia). A szövettan a sejtekbıl meghatározott szerkezet alapján felépülı szöveteket vizsgálja. A sejttan, az egyedi, sokszor szöveti környezetükbıl kiragadott sejtek vizsgálatára szorítkozik. A klinikumban, a betegellátás során mindkét módszer lényeges lehet a kórállapot meghatározására (pl. mőtét során eltávolított daganat felismerésében, vagy méhnyakrák szőrés kapcsán - lásd. kórtan). 2. Az élettan fogalma és felosztása A humán élettan az emberi test mőködésének megismerésével foglalkozó tudományterület. A sejtek, a szervek, és az azokból felépülı szervrendszerek mőködésének megismerésére törekszik. A megfigyeléseket kísérletek során szerzi, mőködés közben figyelve meg az emberi testet. A növényélettan a növényekkel, az állatélettan az állatokkal foglalkozik. Speciális 4

5 tudományágként külön jelenik meg a munkaélettan, az ember élettanát más élılények mőködésével összevetı összehasonlító élettan, illetve a táplálkozás élettan. A két tudományterület, az anatómia és az élettan a modern kutatás és oktatás terén ugyan elvált egymástól, de mivel a mőködés és a szerkezet szorosan összefügg és kölcsönösen hat egymásra, átfogó ismeretük az emberi test mőködésének megértéséhez nélkülözhetetlen. ÖSSZEFOGLALÁS Az anatómia az emberi test szerkezetével, az élettan a mőködésével foglalkozik. Vizsgálómódszereik emiatt alapvetıen mások. Az anatómia a boncolással, a mikroszkópos- és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek felépítésére kíváncsi. Az élettan ezzel szemben a mőködésre fókuszál, vizsgálódásait kísérletek során teszi. A szerkezet és a mőködés szorosan összefügg és kölcsönösen hat egymásra. KÉRDÉSEK 1. Milyen módszerekkel igyekszik megismerni az emberi testet az anatómia? 2. Milyen területei vannak a makroszkópos anatómiának? 3. Mi a különbség az anatómia és az élettan között? 4. Miért lényeges az anatómia és az élettan komplex ismerete? 5. Milyen területei vannak az élettannak? 3. Az emberi test felépítésének általános elvei Az emberi test felépítésére jellemzı a részarányosság (szimmetria) és a szelvényezettség (1. ábra). Ha az emberi testet a középvonalban egy függıleges vonallal két részre osztjuk, tükörképszerően hasonló két felet kapunk. Jellemzı ez a szimmetria az arc felépítésére, illetve a párosan elhelyezkedı testrészeinkre is (pl. szem, fül, alsó és felsı végtag). Azonban a belsı szervek már nem feltétlenül követik ezt a részarányosságot, hiszen a páros szerveink, pl. tüdı, vese here, illetve petefészek mellett zsigereink jelentıs része páratlan, és a mellüreg, hasüreg, illetve kismedence adott részén helyezkedik el (pl. máj a hasüreg felsı részén, jobb oldalon, a gyomor hasonló helyzetben, de a hasüreg bal oldalán). A szelvényezettség leginkább a bordákon, illetve a gerincoszlop csigolyáin figyelhetı meg. A gerincvelıi idegek a gerincvelıt is szelvényezetté teszik, szelvényezetten lépnek ki a csigolyák között, és szelvényezetten történik a bır beidegzése is lásd idegrendszer. 5

6 1. ábra 3.1. Az emberi test fı részei Az emberi test fı részeit képezik a fej, a nyak, a törzs, az alsó és a felsı végtagok. A törzs, illetve a törzset alkotó csontok és izmok két nagy üreget alakítanak ki, a mellüreget és a hasüreget. A kettı között a rekeszizom jelenti a határt. A hasüreg nagy-és kismedencére osztható, a kismedence alsó falát a gát képezi. A kismedencének és az alsó falát alkotó gátnak elsısorban nıknél, fıként a terhesség, és a szülés kapcsán van jelentıssége. Fontos csontos üreg a koponya ürege, melyben az agyvelı helyezkedik el. A csonttal határolt üregek az életfontosságú szerveink védelmét látják el, de bizonyos kórállapotokban jelentıs veszélyforrást jelentenek lásd kórtan. 4. A szervezet morfológiai felépítése 4.1. A sejt felépítése, a sejtek alkotórészei Az emberi szervezet legkisebb szerkezeti és mőködési egysége a sejt. A sejt önálló életre, anyagcserére, növekedésre, mozgásra, osztódásra, és a környezetébıl származó ingerek felvételére képes. 6

7 citoplazma maghártya sejtmag sejthártya riboszóma Sejthártya 2. ábra A sejtet a sejthártya határolja (2. ábra), mely meghatározza és biztosítja a sejt alakját, mely rendkívül változatos lehet. Folyékony közegben a sejtek lekerekednek, gömb alakúak, máshol, pl. hámszövetek a szomszédos sejtek nyomása miatt sokszögőek, vagy henger alakúak. A sejthártya egyrészt elválasztja a környezetétıl a sejtet, másrészt a sejt és környezete között összeköttetést biztosít. Meghatározza, hogy milyen anyagok jutnak be a sejtbe, illetve milyen anyagok jutnak ki onnan. Így a sejtet egy viszonylag állandó belsı környezet jellemzi, melyet bizonyos határok között képes megırizni a változó külsı hatások ellenére. A sejthártya, sejtmembrán kialakításában zsírok (lipidek), pl. koleszterin játszik szerepet. Kétrétegő lipid membrán alakul ki, melyben fehérjék is elhelyezkednek. Ezek a fehérjék a membránba süllyednek, vagy teljesen átérik azt. Elıbbiek fontos hírvivı anyagok megkötésére és felismerésére képes receptorok, utóbbiak bizonyos anyagok számára a membránon átjárást biztosító csatorna fehérjék Sejtmag A sejtmagot maghártya veszi körül. A sejtmag tartalmazza az örökítıanyagot, a DNS-t. Ez a sejtosztódás során kromoszómák formájában jelenik meg. Valamennyi sejtünk, az ivarsejteket kivéve 23 pár kromoszómával rendelkezik, ebbıl 22 pár testi és 1 pár nemi kromoszómánk van. Utóbbi nıknél XX, férfiaknál XY. Az ivarsejtek a többi sejthez képest fele annyi kromoszómával rendelkeznek. Ez érthetı is, hiszen a megtermékenyítés során a két sejt (petesejt és hímivarsejt) örökítıanyaga egyesül, így újra 23 pár kromoszómával rendelkezik az utód. A testi sejtjeinkre az ún. számtartó (itt a szám a kromoszómák számára vonatkozik), az ivarsejtjeinkre az ún. számfelezı osztódás jellemzı. A DNS különbözı fehérjéket kódol, melyek a sejtek felépítésében és életfolyamataik kialakításában játszanak szerepet Citoplazma A sejt fı tömegét a citoplazma képezi, mely félig folyékony kocsonyás rendszer. Kb % vízen kívül szerves anyagokat (fehérje, szénhidrát, zsírok), szervetlen anyagokat (nátrium-, kálium-, kálcium-, magnézium-ionok) tartalmaz. A citoplazmában sejtalkotó elemek láthatók. A mitokondriumok szolgáltatják a sejtnek az életfolyamatokhoz szükséges energiát. A sejtközpontnak a sejtek osztódásában, és mozgásában van szerepe. A Golgi-apparátus jellegzetes alakú zsákrendszer, mely azokban a sejtekben látható nagyobb mennyiségben, melyek váladékot termelnek lásd mirigyszövet. A sejten belüli emésztésért a lizoszómák felelnek, bontóenzimeket tartalmazó membránnal határolt hólyagocskák. Az endoplazmás retikulum hálózatszerő, membránnal határolt képlet. 7

8 A durva felszínő endoplazmás retikulum felszínén ülnek a riboszómák, melyek a fehérjeszintézist, a fehérjék termelését végzik. A sima felszínő endoplazmás retikulum a lipidek felszívásában, anyagcseréjében, a glikogén anyagcserében, a szteroid hormonok képzésében, a kálcium raktározásában játszik szerepet A sejt élettana A sejtek mőködése az anyagcsere, a növekedés, az ingerlékenység, a mozgás és a szaporodás folyamataiban nyilvánul meg A sejtek anyagcseréje A sejtek anyagcsere folyamataik során képesek bizonyos anyagok lebontására és építésére. Ezeket a folyamatokat enzimek hajtják végre. A lebontó folyamatok során a sejt energiát nyer. A felépítı folyamatok ezzel szemben energia igényesek. A tápanyagokat és az oxigént a keringés juttatja el a sejtekhez, és egyben elszállítja a szén-dioxidot és a sejtek anyagcseréje során keletkezett bomlástermékeket A sejtek növekedés A sejtek táplálkozása és a felépítı folyamatok eredményeként a sejtek növekednek. A növekedésnek a sejtfelszín szab határt. Egyes sejtjeink, melyek osztódásra nem képesek csak a rájuk jellemzı sejtméretig növekednek, majd azt elérve a felépítı és lebontó folyamatok egyensúlyba kerülnek. Az osztódásra képes sejtek esetén a sejt növekedését a sejt osztódása követi A sejtek ingerlékenysége A sejt ingerlékenysége az a tulajdonság, melynek során a sejt inger hatására képes anyagcseréjének megváltoztatásával válaszolni. Az ingerek származhatnak a külsı és a belsı környezetbıl. Lehetnek mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai ingerek. Az ingerlékenység három részbıl, az inger felvételébıl, az ingerület vezetésébıl és a megfelelı válasz kialakításából áll. Ez teszi lehetıvé a környezethez való alkalmazkodást. A kialakított válasz általában a sejt mozgása, vagy anyagcsere folyamatainak fokozása, illetve csökkentése A sejtek mozgása A mozgás a leggyakoribb válaszreakció a sejteket ért ingerekre. Lehet belsı mozgás, mely a citoplazma mozgását jelenti. Ez nem eredményez hely-illetve helyzetváltozást. A külsı mozgás során alakul ki hely-illetve helyzetváltoztatás, mely történhet állábakkal (amöboid mozgás), csillószırökkel és ostorral. Az állábak a sejthártya kitüremkedésével, a citoplazma áramlásával alakulnak ki. A csillók a sejt felszínén elhelyezkedı rövid, szırszerő képletek, melyek összehangolt mozgása eredményezi a sejt helyváltoztatását. Csillószırök mozgásra nem képes sejtek felszínén is láthatók, feladatuk ezeken a helyeken azonban nyilvánvalóan más lásd hámszövet. Az ostor egy hosszú nyúlvány, mely csapkodásával eredményezi a sejt mozgását A sejtek szaporodása, sejtosztódás 8

9 A szaporodás során a sejtek utódsejteket alakítanak ki. Az utódsejt lehet az anyasejthez teljesen hasonló, de lehet attól különbözı is. Nem minden sejtnek van osztódási képessége lásd kórtan. Vannak állandóan osztódó sejtjeink, pl. csontvelı, bélnyálkahártya sejtjei. Vannak nyugvó sejtek, melyek a sejtosztódást követıen nyugalmi fázisba kerültek, de szükség esetén újra osztódni képesek, pl. kötıszövet rostképzı sejtjei. Vannak olyan sejtjeink is, melyek osztódásra nem képesek, ha elpusztulnak a szervezet nem képes pótolni azokat, pl. idegsejt, szívizom. A sejtek osztódása több lépcsıbıl álló, szorosan szabályozott folyamat, mely alól a daganatok kialakulása során a sejt kikerül lásd kórtan Szövetek Az egyforma fejlıdéső, mőködéső, és felépítéső sejtek meghatározott szerkezeti elv szerint rendezıdve hozzák létre a szöveteket. A szövetek általában sejtekbıl és a köztük elhelyezkedı sejtközötti állományból épülnek fel. Az emberi test felépítésében a hámszövet, a kötı-és támasztószövet, az izomszövet, valamint az idegszövet, mint alapszövetek vesznek részt Hámszövet A hámszövet a test külsı és belsı felszíneit borítja be, valamint önálló szerveket is képez. Nincs sejtközötti állománya, a sejtek szorosan egymás mellett helyezkednek el, téglafalhoz, illetve járólaphoz hasonlóan. A hámszövet ereket nem tartalmaz. Ez azért lényeges, mert a hámszövetbıl kiinduló rosszindulatú daganat lásd kórtan mindaddig nem tud érbe törni és szóródni a szervezetben, amíg át nem töri a hámszövet és a kötıszövet határát, a kötıszövetben ugyanis már vannak vérerek és nyirokerek. A hámszövethez tartozik a fedıhám, a pigmenthám, a mirigyhám és az érzékhám. Fedıhám A fedıhámok borítják a testfelszíneket, feladatuk sokrétő. Egyrészt mechanikai, kémiai behatásokkal szemben védelmet biztosítanak a mélyebb rétegeknek, másrészt kapcsolatot biztosítanak a hám két felszíne között. A sejtek alakja és a sejtek által alkotott rétegek száma alapján osztjuk tovább a fedıhámokat. Alakjuk szerint a sejtek lehetnek laposak, hengeresek, köbösek. A sejtréteg lehet egyrétegő és többrétegő. Ezek alapján egyrétegő laphámról, köbhámról, hengerhámról beszélünk. Létezik többrétegő laphám és hengerhám is. A természet logikája könnyen megérthetı. Azokon a helyeken, ahol a mechanikai védelem az elsıdleges, többrétegő hámot találunk, pl. nyelıcsı (falat mechanikai hatása), hüvely (közösülés, szülés). Azokon a helyeken, ahol az anyagkicserélıdés fontos a hám két felszíne között, egyrétegő hámot találunk, pl. légzés (egyrétegő laphámon keresztül történik a gázcsere), vékonybél (egyrétegő hengerhámon keresztül zajlik a felszívódás). Egyrétegő laphám található a vérerek és a nyirokerek belfelszínén is. A fedıhámok felszínén kialakult sajátos képzıdmények sajátos feladatok ellátását teszik lehetıvé. A bır többrétegő laphámjának felszínén szaruréteg található, mely védi a szervezetet a kiszáradástól. A csillószırık csapkodásukkal a légutakban a légzés során bekerült idegentestektıl védenek, a petevezetıben a petesejt mozgását segítik. A vékony-és vastagbél hengerhámjának felszínén a sejthártya kesztyőujjszerő kiemelkedései, az ún. mikrobolyhok a tápanyag felszívódásban játszanak szerepet. Pigmenthám 9

10 Emberben pigmenthám (festékanyagot tartalmazó sejtekbıl felépülı hám) jellegzetes példája a szem ideghártyájában fordul elı. Mirigyhám A mirigyhámot váladékot termelı hámsejtek csoportosulása alakítja ki. A mirigyek váladéka lehet a szervezet számára hasznos, vagy káros, amitıl a szervezet ily módon tud megszabadulni. A mirigyek lehetnek külsı elválasztásúak. Ilyenkor a termelt váladék kivezetı csövön keresztül a test külsı, vagy belsı felszíneire kerül. Az endokrin, vagy belsı elválasztású mirigyeknek kivezetı csövük nincs, váladékukat, a hormonokat a vérbe ürítik. Érzékhám Az érzékhám az érzékszervekben fordul elı. A különbözı ingerek felfogására képes receptorok, melyek az inger felvételére és ingerületté alakítására képesek lásd idegrendszer Kötı-és támasztószövet A kötı-és támasztószövet az emberi szervezetben leggyakrabban elıforduló szövet. A hámszövettel ellentétben a kötı-és támasztó szövetben megjelenik a sejtközötti állomány. Az ide tartozó szövetféleségek felépítése, illetve a sejtközötti állomány összetétele a szerint változik, hogy a szövet milyen mechanikai hatásnak van kitéve. A kötı-és támasztó szövetek közé tartozik a kötıszövet, a zsírszövet, a porszövet és a csontszövet. Kötıszövet A kötıszövet sejtekbıl és sejtközötti állományból épül fel. Számos típusa van, melyek fıként a sejtközötti állományban különböznek egymástól. A sejtközötti állományt kötıszöveti rostok, és amorf alapállomány adja. A kötıszöveti rostok közül a legvastagabb az enyvadó rost, a kollagén rost. Vékonyabb és nevének megfelelıen kellıen rugalmas az elasztikus, vagy rugalmas rost. A legvékonyabbak a térhálót alkotó rácsrostok. Attól függıen, hogy az adott kötıszövet típus milyen feladatért felel, változik a sejtközötti állomány összetétele. A bır alatti kötıszövetben mind kollagén, mind elasztikus rostok megtalálhatók, így rugalmas, de a mechanikai igénybevételnek is ellenáll. Elasztikus rostok vannak, pl. a nagy artériák falában, ahol a szívbıl kilökött vér az ér falát kitágítja, majd a kamrák elernyedésekor az elasztikus rostok összehúzódva biztosítják a vér továbbáramlását, a keringés folytonosságát. A rácsrostok a máj, a csontvelı, illetve nyirokszervek vázát adják. A kötıszövet sejtes elemei a kötıszöveti rostok képzéséért felelıs sejtek, fehérvérsejtek (limfociták és makrofágok), zsírsejtek és hízósejtek. Utóbbi sejtek olyan anyagokat tartalmaznak melyek az ereket tágítják, és az erek áteresztı képességét növelik. Túlzott aktiválódásuk felelıs az allergiás alapon kialakuló (pl. darázscsípés) sokkos keringészavarért lásd kórtan. A fehérvérsejtek az immunvédekezésben vesznek részt. Az amorf alapállományban összetett szénhidrátok találhatók. A kötıszövet víz, ásványi só és zsírraktárként is szerepel. Nagy vízveszteséggel járó kórképekben, pl. szomjazás, tartós hasmenés a kötıszövet víztartalma csökken. Zsírszövet A zsírszövet a szervezetben mindenütt megtalálható. Kétféle formában fordul elı. A barna zsírszövet fıleg újszülöttekben és csecsemıkben látható. Feladata a hıtermelés. A fehér 10

11 zsírszövet felnıttekben is megtalálható. Egyrészt mechanikai szerepet tölt be, pl. tenyéren, talpon, arcon (pofa vázát biztosítja), és a szemgolyó mögött. Másrészt tápanyagraktárként is mőködik, mely éhezésnél eltőnik. Súlyos fokú éhezésnél, pl. rosszindulatú daganatos betegségben a mechanikai szerepet játszó zsírszövet is megfogyatkozik, ilyenkor a beteg arca és szeme beesetté válik. Porcszövet A porcszövet rugalmas szövet, mely sejtekbıl és sejtközötti állományból épül fel. Sejtjei a porcsejtek, melyek csoportokban elhelyezkedı hólyag alakú sejtek. A sejtközötti állomány összetétele nagyban befolyásolja a porcszövet mechanikai tulajdonságait. Az üvegporc az ízületi felszíneken fordul elı, rugalmas, és az igénybevételnek megfelelı szilárdságú. Sejtközötti állományában a kollagénrostok mellett jelentıs mennyiségő, összetett szénhidrátokból felépülı amorf állomány mutatkozik. A kollagén rostos porc a nagy mechanikai igénybevételnek kitett helyeken fordul elı, pl. csigolyák közötti porckorongok. Itt kevés a porcsejt, sok a kollagén rost. Az elasztikus porc, pl. fülkagyló, gégefedı rugalmasságát az elasztikus rostok biztosítják. Csontszövet A csontszövet az emberi szervezet egyik legkeményebb szövete. A csontnál csak a fogzománc keményebb lásd fogak. A kötı-és támasztószövetek általános felépítésének megfelelıen sejtekbıl és sejtközötti állományból áll. Rugalmasságát a sejtközötti állomány kötıszöveti rostrendszere, szilárdságát a lerakódott mészsók biztosítják. Sejtjei, a csontépítı és csontfaló sejtek mőködésének egyensúlya biztosítja a csont folyamatos átépülését Izomszövet Az izomszövet aktív összehúzódásra képes szövetféleség. Az emberi szervezetben simaizom, harántcsíkolt izom (vázizom), és speciális harántcsíkolt izom, a szívizom található. Mindhárom izomféleség összehúzódását az aktin és miozin fehérjék teszik lehetıvé. Simaizomszövet A simaizomszövet elnyúlt, orsó alakú sejtekbıl épül fel. Mőködésére jellemzı, hogy lassan, tartósan húzódik össze, viszonylag nagy erı kifejtésére képes, lassan fárad. Akaratunktól függetlenül mőködik, beidegzésében a vegetatív idegrendszer játszik szerepet lásd idegrendszer. Ilyen izmok találhatók a zsigerekben, pl. méh, húgyhólyag, gyomor. Harántcsíkolt izomszövet A harántcsíkolt izomszövetet izomrostok építik fel, melyek fénymikroszkópos vizsgálattal haránt irányú csíkolatot mutatnak. A vázizomzat kialakításáért felelısek. Akaratunktól függıen mőködnek, gyors, erıteljes összehúzódásra képesek, de hamar fáradnak. Azokat a rostokat, amelyekben sok az aktin és miozin fehérje fehér rostoknak, nevezzük. Ezek erıteljes, gyors összehúzódást végeznek. A vörös rostokban, kevés az összehúzódást eredményezı fehérje, fıként a citoplazma dominál, ezek az izmok kitartó, lassú összehúzódásra képesek, az állóképességet adják. Az emberi vázizmok többsége kevert, azaz fehér és vörös rostokat is tartalmaz. 11

12 Egyes felosztások zsigeri harántcsíkolt izomról is beszélnek, ez fıként a garat és a nyelıcsı esetében indokolt. A garat, illetve a nyelıcsı felsı harmadának izomfalát ugyanis harántcsíkolt izom képezi. Szívizom A szívizom szövet speciális izomféleség. A simaizomhoz hasonlóan sejtekbıl épül fel, de ezek a sejtek a vázizomhoz hasonlóan harántcsíkolatot mutatnak. A sejtek térhálózatot alkotnak. Mőködésüket is ez a fajta kettısség jellemzi, akaratuktól függetlenül mőködik, nagy erıkifejtésre képes, nem fárad. A munkát végzı izomrostok mellett olyan sajátos felépítéső izomrostok is megfigyelhetık a szívben, melyek inger képzésére és ingerület vezetésére képesek lásd szív ingerképzı és ingerületvezetı rendszere Idegszövet Ahhoz, hogy egy élılény életben maradjon, érzékelnie kell mind a külvilág, mind a belsı környezet ingereit. Azokat feldolgozva, a szerzett információkat egymással összekapcsolva olyan válaszreakciókat kell kialakítani, melyek biztosítják a külsı és belsı környezet változásaihoz való alkalmazkodást. E feladatok ellátására speciálisan fejlıdött és szervezıdött szövet az idegszövet szolgál, melynek ismertetését az idegrendszernél ismertetjük. ÖSSZEFOGLALÁS Az emberi test legkisebb szerkezeti és mőködési egysége a sejt. A sejtet sejtalkotók építik fel, a sejtmagban az örökítıanyag található. A DNS által kódolt fehérjék a sejt felépítésében és életfolyamatainak kialakításában játszanak szerepet. Az azonos származású, felépítéső és azonos feladatot ellátó sejtek szöveteket alkotnak. Az emberi testet felépítı alapszövetek a hám-, a kötı-és támasztószövet, az izom-és idegszövet. Ezek a szövetek az általuk ellátott speciális feladatoknak megfelelıen különbözıképpen szervezıdnek. KÉRDÉSEK 1. Milyen részei vannak egy sejtnek? 2. Milyen életjelenségeket mutat egy sejt? 3. Milyen kromoszómaállománya van az ivarsejteknek? 4. Hogyan osztjuk fel a zsírszövetet? Milyen feladatot látnak el a különbözı típusok? 5. Mi jellemzi a rács rostokat, hol fordulnak elı? 6. Mi jellemzi az elasztikus rostokat? Hol fordulnak elı? 7. Melyik szövetféleség a leggyakoribb az emberi szervezetben? 8. Mi a különbség a belsı elválasztású és a külsı elválasztású mirigyek között? 9. Hogyan osztjuk fel a hámszöveteket? 10. Nevezze meg a szervezetben elıforduló izomszöveteket! 11. Írjon példát többrétegő el nem szarusodó laphámra! 12. Mi jellemzi a szívizom mőködését? 13. Mi adja a csontszövet rugalmasságát? 14. Milyen fehérjék játszanak szerepet az izomszövet összehúzódásában? 15. Hol találhatók simaizmok? 16. Mi jellemzi a simaizmok mőködését? 12

13 5. A mozgás szervrendszere A test mozgásában, hely-és helyzetváltoztatásában szerepet játszó szerveket együttesen mozgásrendszernek nevezzük. A mozgásokat létrehozó vázizmok az aktív részt, a mozgatott csontok, ízületek, pedig a passzív részt képezik Csontvázrendszer A csontvázrendszer a csontokból, azok összeköttetéseibıl és járulékos alkotórészeibıl álló szervrendszer. A mozgásrendszer passzív részét képezi, a test szilárd vázát adja, testüregek kialakításával életfontos szerveket véd, üregébe zárja a vérképzés helyéül szolgáló vörös csontvelıt. A csonttal határolt üregek az életfontosságú szerveink védelmét látják el, de bizonyos kórállapotokban jelentıs veszélyforrást jelentenek lásd kórtan Általános csonttan 3. ábra Az emberi csontváz 206 csontból épül fel (3. ábra). A legkisebb csontok a hallócsontok, a leghosszabb a combcsont. A csontok két lényeges tulajdonsága a rugalmasság és a szilárdság. Ezt a kettısséget, a csontokat felépítı kétféle állomány adja. A rugalmasságért a csontok szerves állománya, a szilárdságért a szervetlen állomány a felelıs. A szerves állomány kötıszöveti rostokból és fehérjékbıl, a szervetlen különbözı mészsókból áll. A két összetevı kísérletes körülmények között vizsgálható. A csontot híg savba téve a mészsók kioldódnak, a szerves állomány marad meg. Ilyenkor a csont a kutyák gumicsontjához hasonlóan rugalmas, hajlítható lesz. A csont elégetésével a szerves állományt távolítjuk el, a visszamaradt porban a mészsók találhatók. Az összetevık aránya az életkor folyamán változik. Gyermekkorban a 13

14 csontok rugalmasak, a nagyobb arányú szerves állomány miatt. Felnıttkorra a szervetlen állomány gyarapodásával a csont szilárdsága növekszik. Idısekben mind a szervetlen, mind a szerves állomány csökken, a csontok törékenyebbé válnak lásd kórtan A csontok szerkezete A csontok kétféle állományból épülnek fel, külsı, kéregszerő tömött állományból, és belsı, vékony csontlemezkékbıl felépülı szivacsos állományból. A szivacsos állomány gerendái az erıvonalak irányában helyezkednek el. Az erıbehatások változásakor, vagy megszőnésekor (pl. őrhajósoknál a gravitáció hiányában) a csontgerendák is átépülnek. Ez a szerkezet teszi azt lehetıvé, hogy a csontnak kellı szilárdsága legyen, ugyanakkor ne képviseljen olyan nagy súlyt, ami a mozgást kivitelezhetetlenné tenné. A csontok alakja alapján megkülönböztetünk hosszú (pl. felkarcsont) és rövid (pl. kézközépcsontok) csöves csontokat, lapos csontokat (pl. lapocka), szabálytalan alakú csontokat (pl. csigolyák) és légtartalmú csontokat (pl. rostacsont) A csontok fejlıdése A csontok fejlıdése háromféle módon történhet. Elsı két esetben a csont kialakulását megelızi a kötıszövetes, vagy porcos váz, mely a késıbbiek során elcsontosodik. Harmadik esetben a mechanikai behatásoktól mentes, szorosan összefekvı helyeken mindenféle elıfutár kialakulása nélkül történhet közvetlen módon csontképzés A csontok növekedése A csontok hosszirányban és vastagságukban is növekednek. A hosszirányú növekedésért a hosszú csöves csontok két végén elhelyezkedı porckorong felel. A porckorong külsı felszínén lévı porcszövet fokozatosan szaporodik, belsı felszíne, pedig fokozatosan elcsontosodik. A vastagságbeli növekedésért a csontot körülvevı csonthártya felelıs, mely rárakódással a fa évgyőrőihez hasonlóan vastagítja a csontot A csontok járulékos alkotórészei A csontok mőködéséhez hozzájárul a porc, a csonthártya és a csontvelı. A porcnak fontos szerepe van a csontvázrendszer fejlıdésében, az ízületi felszínek borításában, a csontok közötti folyamatos összeköttetések kialakításában. A csonthártya a csontok vastagságbeli növekedése mellett a csont tápanyagellátásáért, beidegzéséért, illetve csonttörés esetén az anyaghiány pótlásáért felel. A csontvelı a csontok üregrendszerét tölti ki. Két formája van, a vörös csontvelı, mely a vérképzés helye, és a sárga csontvelı, mely hézagkitöltı és tápanyagraktár feladatot ellátó zsírszövet. Többszörös csonttörés esetén a zsírvelı zsírcseppjei a keringésbe jutva a hajszálereket elzárják lásd kórtan, zsírembólia. A vörös csontvelı a lapos, és szabálytalan csontok mellett a csöves csontok végrészeiben található meg. A sárga csontvelı a hosszú csöves csontok középsı részét tölti ki. A kétféle csontvelı egymásba átalakulni képes, pl. fokozott vérképzés esetén A csontok összeköttetései A csontok közötti összeköttetések lehetnek folyamatosak és megszakítottak. A folyamatos összeköttetés során a két csont között rés nincs, azok folyamatosan mennek át egymásba. Ezt az összeköttetést biztosíthatja porcszövet, (pl. csigolyák közötti porckorong), kötıszövet, (pl. 14

15 koponyacsontok varratai gyermekkorban). A csontok össze is csontosodhatnak (pl. keresztcsont, vagy medencecsont). A megszakított összeköttetések az ízületek. Ízületek felépítése ízületi tok belsı réteg ízületi porc ízületi tok külsı réteg ízületi rés szalagok 4. ábra Az ízületek esetén a két csont a megfelelı felszínekkel egymáshoz fekszik, közöttük ízületi rés található (4. ábra). Az ízületet az egyik csontvég ízületi feje, és a másik csontvég ízületi vápája alakítja ki. Az ízületi felszíneket üvegporc borítja. A két felszín között kialakuló aránytalanságot rostporcos lemezek egyenlíthetik ki. Az ízületeket az ízületi tok és szalagok tartják össze. A tok belsı rétegének sejtjei termelik az ízületi nedvet, mely néhány cseppnyi sárgás, nyúlós, tapadós folyadék. A gépek mozgóalkatrészeinél használt kenıolajhoz hasonlóan sikamlóssá teszi az ízületi felszíneket és csökkenti a súrlódást. Az ízületi fej nagyobb erıbehatást követıen kimozdulhat a vápából, ezt a jelenséget ficamnak nevezzük. Az ízületi felszínek alakjainak megfelelıen többféle mozgás alakulhat ki az ízületekben. Legmozgékonyabb ízületünk a vállízület, itt az ízületi felszín gömb alakú, ez lehetıvé teszi a mozgást a tér mindhárom irányába. Az ízületekben kialakuló mozgások sokrétőek lehetnek, hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, forgó mozgás és körözı mozgás formájában jelentkezhetnek. ÖSSZEFOGLALÁS A csontvázrendszer az emberi test szilárd vázát adja. Kialakításában a csontok vesznek részt. A csontokat felépítı kétféle állomány adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát. A csontok közötti összeköttetések kétfélék lehetnek. Folyamatos összeköttetések és megszakított összeköttetések, azaz ízületek. Az ízületekben többféle mozgás lehetséges, mely az ízületi felszínek alakjától és a környezı szalagrendszertıl függ. KÉRDÉSEK 15

16 1. Milyen két fı állományból épülnek fel a csontok? 2. Milyen mozgások jöhetnek létre az ízületekben? 3. Milyen feladatai vannak a csonthártyának? 4. Alakjuk alapján hogyan oszthatók fel a csontok? 5. Mi adja a csontok szilárdságát? 6. Mi adja a csontok rugalmasságát? 7. Mi a csontvázrendszer feladata? 8. Milyen csontvelıféleségeket ismer, melyik hol található, mi a szerepe? 9. Sorolja fel a csontok járulékos alkotó részeit! 10. Sorolja fel a csontok folytonos összeköttetéseinek fajtáit 1-1 példával 11. Rajzoljon le egy ízületet és nevezze meg a részeit? 6. Részletes csont-és ízülettan 6.1. A törzs csontjai és ízületei A törzs csontjaihoz a csigolyák, a bordák, és a szegycsont tartozik (5. ábra). koponya szegycsont bordák csigolyák Csigolyák 5. ábra 16

17 gerincvelı tövisnyúlvány harántnyúvány gerincvelıi ideg csigolya test 6. ábra csigolyák közötti porckorong A csigolyák a gerincoszlop felépítésében szerepet játszó szabálytalan alakú csontok. A csigolya közül 24 valódi, azaz különálló csigolya, 9-11, pedig külön csonttá összenıtt, nem valódi csigolya. A valódi csigolyák közül 7 a nyaki szakaszon, 12 a mellkasi, vagy háti szakaszon, 5 az ágyéki szakaszon helyezkedik el. 5 csigolya összenıve a keresztcsontot, 3-6 csigolya összenıve a farokcsontot képezi. Valamennyi csigolyának van teste és nyúlványai. A nyúlványok egyike hátrafelé tekint, ez könnyen kitapintható és segít a csigolyák számolásában, ez a tövisnyúlvány (6. ábra). A harántnyúlványok oldalirányba tekintenek. Lefelé és felfelé ízületi nyúlványok mutatnak, ezek segítségével kapcsolódnak egymáshoz a csigolyák. A tövis-és harántnyúlványok a testbıl induló csigolyaívrıl erednek. A csigolyaív és a csigolya teste fogja közre a csigolyalyukat. Az egymás alatt elhelyezkedı csigolyalyukak alkotják a gerinccsatornát, melyben a burkaival körülvett gerincvelı helyezkedik el. A két szomszédos csigolya között is kialakul lyuk, ezeken keresztül lépnek ki a gerincvelıi idegek lásd idegrendszer. A különbözı szakaszokon elhelyezkedı csigolyák felépítése eltérı, a nyaki csigolyák közül az elsı két nyakcsigolya sajátos megjelenéső. A nyakszirtcsonttal való kapcsolatot, illetve a fej mozgásait biztosítják (biccentı fejmozdulat, ejnye-ejnye mozgás, illetve a fej forgatása). A hátcsigolyák és fıként az ágyéki csigolyák teste tömegesebb, rájuk ugyanis egyre nehezebb súly hárul. A tövisnyúlványok a nyaki szakaszon fecskefarkhoz hasonlóak, villás végőek. Legjobban a bunkószerően megvastagodott végő VII. nyakcsigolya tövisnyúlványa emelkedik elı, kitapintása a csigolyák számolásában nyújt segítséget. A háti szakaszon a tövisnyúlványok tetıcserépszerően fedik egymást. Az ágyéki szakaszon bárdszerően állnak hátrafelé. Ez az anatómiai helyzet, illetve az, hogy a gerincvelı az ágyéki szakaszon ér véget magyarázza, hogy miért itt végzik a gerinccsapolást. Egyrészt be lehet szúrni a csigolyák közé, másrészt itt már nincs meg a gerincvelı megsértésének a veszélye. A csigolyákban felnıtt korban is vörös csontvelı helyezkedik el Keresztcsont A keresztcsont ásó alakú csont, magyar nevét fordítási hibának köszönheti. Elülsı felszíne homorú, ez tekint a kismedence felé, hátsó felszínén felismerhetık az összecsontosodott csigolyák nyúlványai Farokcsont A farokcsont összecsontosodott, csökevényes csigolyákból áll. Közte és a keresztcsont közötti porcos kapcsolat nıkben nem csontosodik el. Ez szülésnél lényeges, mert a farokcsont elmozdulása a kismedence kimenetének nyílását növeli. 17

18 A csigolyák összeköttetései, gerincoszlop gerincvelı gerincvelıi ideg tövisnyúlvány csigolya csigolyák közötti porckorong 7. ábra A csigolyák egymással összekapcsolódva a gerincoszlopot alkotják. A gerincoszlop csigolyái között folytonos összeköttetések és ízületek biztosítják a kapcsolatot. A folytonos összeköttetések közül mind a három, a porcos, a szalagos és a csontos is megfigyelhetı. Az erıteljes szalagrendszer a csigolyák összetartásáért felel. A csigolyák közötti porckorongok a rugalmas kapcsolat kialakítását teszik lehetıvé (7. ábra). Egy külsı rostos és egy belsı kocsonyás rétegbıl állnak. Amennyiben a külsı rostos tok sérül, a kocsonyás réteg elıdomborodva kialakítja az ún. gerincsérvet, mely a gerincvelıi idegek, vagy a gerincvelı nyomása miatt okoz tüneteket (pl. végtagba kisugárzó fájdalom, érzéskiesés). A csontos kapcsolatot a keresztcsont és a farokcsont esetén fentebb megbeszéltük. Az ízületek két csigolya között minimális mozgást tesznek lehetıvé, de összességében mégis jelentıs mozgást eredményeznek (pl. gerinc elıre és hátra hajlítása) A gerinc görbületei, mozgásai 18

19 nyaki szakasz háti szakasz ágyéki szakasz keresztcsonti szakasz 8. ábra A gerinc a nyílirányú síkban kétszeres S alakban görbült (8. ábra). A nyaki és az ágyéki szakasz elıre, a háti, és ágyéki szakasz pedig, hátrafelé domborodik. Minimális oldalirányú görbület is megfigyelhetı. Az újszülött gerince egyenes, görbületei fokozatosan alakulnak ki a csecsemı hasra fordulásával, a fej emelésével, a felüléssel és felállással. Az érintett szakaszok görbületeinek fokozódása, vagy eltőnése különbözı kórállapotokban fordul elı. A gerincoszlop sokrétő mozgásra képes. Lehetséges elıre, hátra és oldalra hajlítás, forgómozgás, és a görbületek miatt rugózó mozgás, mely az agyat védi a rázkódástól (pl. lépcsın lefelé járás). A gerinc legmozgékonyabb szakasza a nyaki szakasz, legkevésbé mozgékony a háti szakasz. A gerincoszlop kezdeti és végrésze egy egyenesbe esik, melynek megfelelıen húzódik a test súlyvonala. A súlyvonal elıtt és mögött elhelyezkedı testrészek aránya befolyásolja a testtartást. Elırehaladott terhességnél a megnıtt has súlyát a kismama a felsıtest hátradılésével tudja ellensúlyozni kényszertartás Bordák A bordák többszörösen hajlított, páros, abroncsszerő csontok. A csigolyákhoz hasonlóan valódi és álbordákat különböztetünk meg. A 12 pár borda közül 7 pár porcosan közvetlenül kapcsolódik a szegycsonthoz, ezek a valódi bordák. Az álbordák ezzel szemben nem kapcsolódnak a szegycsonthoz. Közülük 3 pár a 7. bordákhoz kapcsolódik, 2 pár vége szabadon áll, ezek az ún. lengı-, vagy repülıbordák, melyek vége sérülés során könnyen letörhet (pl. bokszolók). A bordák a gerincoszlop háti csigolyáival képeznek ízületeket. Mozgásuk a vödör füléhez hasonló, emelkednek, és süllyednek. A bordákban felnıtt korban is vörös csontvelı helyezkedik el Szegycsont (sternum [ejtsd: szternum]) 19

20 A szegycsont a középvonalban elöl elhelyezkedı páratlan csont. Három részbıl áll, felsı része a markolat, középsı része a test, alsó része a kardnyúlvány. A markolat és a test szögletben találkozik egymással, mely kitapintható. Klinikai jelentıségét az adja, hogy ide ízesül a 2. borda, így a bordák számolásában jelent segítséget (pl. EKG vizsgálat során a mellkasi elvezetés elektródáinak felhelyezésekor). A kardnyúlvány újraélesztés kapcsán, fıként a nem megfelelı helyen végzett mellkas kompressziónál letörhet. A szegycsontban felnıtt korban is vörös csontvelı van, mely vizsgálati célból speciális tővel kinyerhetı a csont külsı, tömött rétegének átszúrása után sternum-punkció Mellkas A csontos mellkas kialakításában a hátcsigolyák, a bordák, és a szegycsont vesz részt. A mellkas átmetszetben kártyaszív alakú, mert hátulról a gerinc bedomborodik. Felsı bemeneti, és alsó kimeneti nyílását különböztetjük meg. A csontos mellkas a mellüreget és a hasüreg felsı részét határolja, a kettı közti határt a rekeszizom képezi A felsı végtag csontjai és ízületei A felsı végtagon vállövet és szabad felsı végtagot különböztetünk meg, melyet felkarra, alkarra és kézre osztunk tovább. A vállövet két csont a kulcscsont és a lapocka alkotja. A felkar alkotásában a felkarcsont, az alkar alkotásában az orsócsont és a singcsont vesz részt. A kéz kéztıre, kézközépre és ujjakra osztható, melyeket kéztı-, kézközép-és ujjperccsontok építenek fel A vállöv csontjai kulcscsont lapocka felkarcsont Kulcscsont 9. ábra A kulcscsont S alakban görbült páros csont, a mellkas elülsı, felsı részén jól tapintható (9. ábra). A szegycsonttal és a lapockával alkot ízületet. Klinikai jelentıségét adja, hogy az alatta futó kulcscsonti vénát meg lehet szúrni újraélesztés, vagy folyadékpótlás esetén. A kulcscsont felszínes helyzete miatt könnyen sérül, törése szülés során is elıfordulhat. 20

21 Lapocka A lapocka lapos, háromszöglető páros csont, mely a csontos mellkas hátsó felszínén helyezkedik el. Helyben tartásában a róla eredı izmok tónusa játszik szerepet. A kulcscsonttal és a felkarcsonttal alkot ízületet. A felkarcsont számára sekély ízületi vápát képez A szabad felsı végtag csontjai felkarcsont singcsont hüvelykujj orsócsont kéztıcsontok kézközépcsontok ujjpercsontok kisujj 10. ábra Felkarcsont A felkar vázát adó hosszú csöves csont (10. ábra). Felsı vége csaknem gömb alakú, alsó vége bonyolult felépítéső, leginkább cérnaorsóhoz hasonlító ízület felszín, és mellette elhelyezkedı kis gömbrészlet. Alsó végén hátul mélyedés van a singcsont kampószerő vége számára. A csonton megkülönböztetünk anatómiai és sebészi nyakat. Utóbbi jelentıségét az adja, hogy a csont leggyakrabban itt törik el. A csont középsı harmadában a kart beidegzı egyik ideg közvetlenül a csonton fut, így törés kapcsán a törtvégek elmozdulása az ideg sérüléséhez vezethet. A másik karideg a felkarcsont alsó végének singcsonti oldalán közvetlenül a bır alatt a csonton fut. Ennek a területnek a megütése jellegzetes, áramütésszerő zsibbadást eredményez. Vállízület A vállízület az emberi szervezet legmozgékonyabb ízülete. Az ízületi felszín csaknem teljes gömbfelszín, ráadásul az ízületi vápa sekély és az ízületi tok is laza. A laza ízületi tok miatt a vállöv izmainak tónusa tartja a vápában a felkarcsont fejét. Az izmok bénulása az ízületi felszínek egymástól való eltávolodásához vezet. A vállízületben a felkar elıre-és hátralendíthetı, a törzstıl távolítható, illetve ahhoz közelíthetı, valamint forgatható. Az elızı mozgások eredıjeként körözı mozgás is kialakítható. Az alkar csontjai Az alkar vázának kialakításában két csont, anatómiai alaphelyzetben a test középvonalához közelebb fekvı singcsont és az attól távolabb esı orsócsont vesz részt. 21

22 Singcsont A singcsont felsı vége kampószerő, ízületi felszíne a felkarcsont cérnaorsóhoz hasonló ízületi felszínének a lenyomata. A kampószerő végrész pedig a felkarcsont hátsó alsó részén elhelyezkedı mélyedésbe fekszik, ez képezi a gátját a könyökízület túlfeszítésének. A singcsont alsó vége elkeskenyedik, itt a csont feji részén hengerpalást alakú ízületi felszín látható. Orsócsont Az orsócsont felsı vége vékonyabb, a csont itt a felkarcsont gömbrészlethez hasonló ízületi felszínével tart kapcsolatot, illetve a singcsonttal is ízületet képez. Az orsócsont alsó része tömegesebb, ízületi felszíne bemélyedı, ide ízesülnek a kéztıcsontok. A singcsont és az orsócsont közötti kapcsolatot egyrészt az ízületek, másrészt a két csont között kialakuló kötıszövetes összeköttetés biztosítja. Ennek eredményeként a könyökízületben a két csont együtt mozog. Könyökízület A könyökízületet a felkarcsont, a singcsont és az orsócsont képezi. Mozgásaiban mindhárom csont között kialakuló ízület részt vesz. Ennek eredményeként a könyökízületben hajlítás, feszítés, valamint az orsócsont singcsont körüli elmozdulásának eredményeként a tenyér felfelé és lefelé fordítása válik lehetıvé. Természetesen ez utóbbi mozgás kialakításában a csuklóízület is szerepet játszik. A kéz csontjai A kéztı alkotásában két sorban elhelyezkedve 8 apró, szabálytalan alakú csontocska vesz részt. A felsı sor az orsócsonttal közösen a csuklóízület kialakításában játszik szerepet. A két kéztıcsont sor egymással is ízületet képez. Az alsó kéztıcsont sor a kézközépcsontokkal kapcsolódik. A kézközépcsontok az ujjperccsontokkal alkotnak ízületeket. Mindkét kézen 5 ujj, hüvelykujj, mutatóujj, középsıujj, győrősujj és kisujj helyezkedik el. Valamennyi ujj, a hüvelykujj kivétel három ujjperccsontból áll. A hüvelykujj vázát két ujjperccsont képezi. Az emberre kizárólag jellemzı sajátságként hüvelykujjunkat szembe tudjuk helyezni a többi négy ujjal, mely harapófogószerő mozgást, a tárgyak szilárd megragadását teszi lehetıvé Az alsó végtag csontjai és ízületei 22

23 medencecsont combcsont térdkalács szárkapocscsont sípcsont lábtıcsontok lábközépcsontok ujjpercsontok 12. ábra Az alsó végtag szerkezeti felépítése nagyon hasonlít a felsı végtagéra. Megkülönböztetünk medenceövet, szabad alsó végtagot, melyet combra, lábszárra és lábra osztunk tovább. A medenceöv kialakításában három csont vesz részt, a keresztcsont és a két medencecsont (11. ábra). A comb kialakításában a combcsont, a lábszár kialakításában két csont a sípcsont és a szárkapocscsont vesz részt. A láb lábtıre, lábközépre, és lábujjakra osztható, melyek felépítésében lábtı-és lábközépcsontok, valamint lábujjcsontok játszanak szerepet. A két lábra állás következtében azonban a felsı és alsó végtag funkciója jelentısen eltér egymástól. Az alsó végtag továbbra is a test szilárd alátámasztására szolgál, míg a felsı végtag a mindennapi élet során elvégzendı feladatok során nélkülözhetetlen. Ez a mőködési különbség anatómiailag is megjelenik, a felsı végtag ízületei jóval szabadabb és sokrétőbb mozgást tesznek lehetıvé, ugyanakkor az alsó végtag csontjai vaskosabbak teherviselı képességük jóval nagyobb A medenceöv csontjai Medencecsont A medencecsont a medenceöv kialakításában részt vevı, három csontból összecsontosodott páros csont. Részei a csípıcsont, az ülıcsont és a szeméremcsont, melyek fiatal felnıtt korra egymással összecsontosodnak. A csípıcsont a csípılapátokkal a hasüreg oldalfalának kialakításában játszik szerepet. Elülsı, felsı csípıtövise könnyen kitapintható és támpontot ad, pl. injekció farizmomba adásánál a beadási hely meghatározásában. Az ülıcsont gumóira támaszkodik a medence ülésnél. A szeméremcsont elıtt a külsı nemi szervek helyezkednek el a kismedence kimeneti nyílását képezı izomlemezen, a gáton. A három csont testének találkozásánál a külsı felszínen ízületi vápa található a combcsont feje számára. A medence egészben 23

24 csípıárok keresztcsont ízület csípıcsont elülsı felsı csípıtövis farokcsont szeméremcsont combcsont feje porcos összeköttetés 12. ábra A medence kialakításában ízületek, porcos és szalagos összeköttetések játszanak szerepet. Ízület a két medencecsont és a középvonalban elhelyezkedı keresztcsont között alakul ki (12. ábra). A szalagos összeköttetés az ízületet erısíti, illetve egyes szalagok a medence határolásában, kimeneti nyílásainak kialakításaiban játszanak szerepet. Porcos összeköttetés elöl, a középvonalban a két szeméremcsont között biztosít kapcsolatot. A medenceöv csontjai és szalagjai által közrezárt üreget medencének nevezzük. Felsı része a nagymedence, mely a hasüreg alsó részének határolásában játszik szerepet. Alsó része a kismedence, melynek a szülés során van nagy jelentısége, ugyanis falát fıként tágulásra képtelen csontok adják. Az orvosi nevezéktan, ha jelzı nélkül beszél a medencérıl, mindig a kismedencét érti alatta. A kismedence ürege kályhacsıhöz hasonlít, a keresztcsont vályulatának megfelelıen domború, a szeméremcsont beemelkedı részének megfelelıen homorú. Három részét különböztetjük meg a bemenetet, a kismedence üregét, illetve a kimenetet. Mindhárom résznek a szülésnél van jelentısége, mert a magzat ezen az úton fog haladni a szülés során, ezért méretük meghatározására különbözı átmérıket különböztetünk meg. A bemenetben a haránt irányú, az üregben a ferde irányú, a kimenetben a nyílirányú átmérı a legnagyobb, mely ráadásul a farokcsont elmozdulásával tovább nı. A magzat legnagyobb átmérıjő része a koponya (homlok-tarkó távolság), mely mindhárom rész leghosszabb átmérıjébe illeszkedve fér csak ki a kismedencén. A medence bizonyos átmérıit a szülészorvos tudja vizsgálni, így képet kap a medence méretérıl, a szülés várható lefolyásáról. A medence statikája A medencének jelentıs szerepe van a gerincoszlopot terhelı súly alsó végtagokra történı továbbításában. Ennek érdekében az érintett csontok által kialakított boltozatos rendszer nagyfokú rugalmasságot biztosít. A medence statikájában az erıteljes szalagrendszer is fontos szerepet játszik A szabad alsó végtag csontjai Combcsont 24

25 A combcsont a comb vázát adó hosszú csöves csont, mely az emberi test leghosszabb csontja. Felsı részének ízületi felszíne csaknem gömb alakú. Anatómiai nyaka a felkarcsonthoz képest jóval hosszabb és tompaszöget zár be a csont testével. Ennek a tompaszögnek a nagysága és a csont fejének alakja lényeges a csípıízület normális mőködéséhez. A nem megfelelı anatómiai viszonyok csípıficam kialakulását eredményezik. Alsó vége két nagy bütyökben végzıdik, melyek a sípcsont sekély ízületi árkába fekszenek. Csípıízület A csípıízület kialakításában a medencecsont ízületi árka és a combcsont feje vesz részt. A combcsont feje erısen rögzített (mélyebb ízületi árok, feszes tok, erıteljes ízületi szalagok). Elıre és hátra lendítés, távolítás és közelítés, forgó mozgás és ezek eredıjeként kialakuló körözı mozgás itt is lehetséges, csak a vállízülethez képest korlátozottabb mértékben. A lábszár csontjai A lábszár felépítésében a középvonalhoz közelebb esı sípcsont, és az attól távolabb elhelyezkedı szárkapocscsont játszik szerepet. Sípcsont A sípcsont átmetszetben háromszög alakú csöves csont, melynek egyik éle elırefelé tekint, és mivel izom nem borítja jól kitapintható. Felsı végén sekély ízületi árok látható a combcsont bütykei számára. Alsó végén nyúlványa a belbokát képezi. Szárkapocscsont A szárkapocscsont a lábszár külsı oldalán elhelyezkedı karcsú, pálca alakú csont. Mindkét vége bunkószerően megvastagodott és a sípcsonthoz szalagokkal rögzül. Alsó nyúlványa a külboka kialakításában játszik szerepet. A sípcsonttal közösen a bokavillát alkotják, melynek ízületi felszíne az ugrócsonttal ízesül a bokaízületben. A két csont egymáshoz kötıszövetesen rögzül. Térdkalács A térdkalács a térdízület elülsı felszínén elhelyezkedı gesztenye alakú csont, mely mechanikai értelemben vett csigaként mőködik. A combfeszítı izom ina bukik át rajta, így a combizom feszítı erejét közvetíti a sípcsontra. Térdízület A térdízület kialakításában a combcsont és a sípcsont mellett a térdkalács vesz részt. A combcsont bütykei nagyobbak a sípcsont sekély ízületi árkainál, így a két felszín közötti különbséget rostporcos győrők (meniszkuszok) egyenlítik ki. A többi ízülettel szemben a térdízületben az ízület üregében is vannak szalagok, melyeket egymást keresztezı lefutásuk miatt keresztszalagoknak nevezünk. Ezek sérülése gyakori a hirtelen irányváltoztatást igénylı sportokban (pl. tenisz, kosárlabda, futball). A láb csontjai 25

26 A lábtı alkotásában hét lábtıcsont vesz részt. Ezek közül az ugrócsont képez ízületet a sípcsont és szárkapocscsont nyúlványai által alkotott bokavillával. A lábközépcsontok a lábujjpercekkel ízesülnek. Az ujjpercek csontjai a kézujjakhoz hasonló felépítésőek, de annál csökevényesebb csontocskák. Az öregujj csontozata szerepének megfelelıen erıteljesebb, járásnál a hátul lévı láb talajról való elrugaszkodását teszi lehetıvé. A láb felépítésében a csontok mellett erıteljes szalagok is részt vesznek. Ez a szalagrendszer és a talpon tapadó egyes izmok két lábboltozat kialakulását eredményezik. Egy hosszanti és egy haránt lábboltozat alakul ki, így nem az egész talp támaszkodik a talajra, hanem csak annak kitüntetett pontjai. Ez a szerkezet rugalmasságot biztosít, csökken a járáskor, ugráskor jelentkezı rázkódás. A talpra kifutó erek és idegek számára is védelmet biztosít. A szalagok megnyúlása során a boltozatok süllyedése alakulhat ki lúdtalp A koponya csontjai és összeköttetései A koponya két részbıl, az agykoponyából és az arckoponyából áll. Mindkét részt páros, illetve páratlan csontok alkotják. Az agykoponya az agyvelıt és burkait veszi körül. Az arckoponya csontjai a szemüreget, az orrüreget és a szájüreget határolják, valamint eredési és tapadási felszíneket biztosítanak a mimikai-és a rágóizmok számára Agykoponya homlokcsont ékcsont rostacsont orrcsont könnycsont felsı állcsont halántékcsont falcsont nyakszirtcsont állkapocscsont járomcsont külsı hallójárat 13. ábra Az agykoponya két részbıl, a koponyatetıbıl és a koponyaalapból áll. Alkotásában 7 csont, 2 páros és 3 páratlan vesz részt. A páros csontok közé a falcsont és a halántékcsont tartozik (13. ábra). A halántékcsontban helyezkedik el a dobüreg, valamint a belsı fül képletei a csontos csiga és a három félkörös ívjárat lásd érzékszervek. A páratlan csontok a homlokcsont, az ékcsont és a nyakszirtcsont. A homlokcsont a szemüreg tetejét képezi, benne üreg található, a homlokcsonti üreg, mely az orrmelléküregekhez tartozik. Az ékcsont repülı denevérhez hasonlít. A csont testében megtalálható ékcsonti üreg, vagy iköböl szintén orrmelléküreg. Az ékcsont török nyergében helyezkedik el az agyalapi mirigy lásd belsı elválasztású mirigyek. 26

27 A nyakszirtcsont legfontosabb képlete az öreglyuk, melyen a gerincvelı lép be a koponya üregébe és nyúltvelıként folytatódik lásd idegrendszer Arckoponya homlokcsont orrcsont falcsont halántékcsont ékcsont könnycsont járomcsont rostacsont felsı állcsont állkapocscsont 14. ábra Az arckoponya vázát 15 csont alkotja, 3 páratlan és 6 páros. A páratlan csontok a rostacsont, mely az orrsövény kialakítása mellett az orrmelléküregekhez tartozó rostacsonti labirintust képezi (14. ábra). Az ekecsont, mely a csontos orrsövény másik alkotója, valamint az állkapocscsont, melyben az alsó fogsor rögzül, és a szájüreg alkotásában vesz részt. A páros csontok a felsı állcsont a felsı fogsor számára. Ez a csont alkotja a kemény szájpadot (a szintén páratlan szájpadcsonttal együtt), az orrüreg és a szájüreg közötti határt. Testében helyezkedik el az arcüreg, mely az orrmelléküregek közé tartozik. A járomcsont az arc formájának kialakításában, és a koponya statikájában is jelentıs. Ez viszi el és osztja szét a felsı fogakra ható erıt a járomívre, melyet a járomcsont és a halántékcsont hasonló nevő nyúlványa alkot. A könnycsont a szemüreg alkotásában vesz részt. Az orrcsont a külsı orr csontos vázát adja. A csontos alsó orrkagyló az orrüregen belül az alsó orrjáratot határolja A koponya egészben, a koponyacsontok összeköttetései A koponya csontjai az állkapocscsont kivételével, varratokkal kapcsolódnak egymáshoz. A varratok zeg-zugos lefutású vonalak, melyek főrészfogszerően kapcsolódnak össze, kapcsolatot teremtve két koponyacsont között. Rajzolatuk az arckoponya csontjai között finomabbak, az agykoponya csontjainál kifejezettebbek Az újszülött koponyája 27

28 homlokcsont falcsont nyakszirtcsont nagykutacs kiskutacs 15. ábra Újszülötteknél a koponyatetı csontjai között hártyás összeköttetéseket találunk. Ezek a koponyatetın elöl elhelyezkedı papírsárkány alakú nagykutacs ( az ember feje lágya ), és a hátul elhelyezkedı háromszög alakú kiskutacs (15. ábra). Kisebb kutacsok kétoldalt a halántéktájon is láthatók. A kutacsok biztosítják a szülıutakban a koponyacsontok kisfokú egymásra tolódását, így a fej körfogatának csökkenését, valamint az elsı életévben a koponya növekedését. Klinikai jelentıségük, hogy szülésnél segítik a szülészt a koponya helyzetének meghatározásában, újszülötteknél, csecsemıknél, pedig a folyadékháztartásra engednek következtetni. Ha a kutacs besüppedt, az folyadékhiányra utal. Kidomborodásának hátterében fokozott koponyaőri nyomás állhat lásd kórtan Állkapocsízület Az állkapocsízület a koponyacsontok közötti egyetlen ízület. Az állkapocscsont és a halántékcsontok között jön létre. Feladata az alsó fogsor elıre, hátra és oldalra történı mozgásának, az örlımozgásnak a kialakítása. ÖSSZEFOGLALÁS Az emberi testet különbözı alakú, és mérető csontok építik fel. Méretük és alakjuk is az ellátott feladatnak megfelelı. Egyrészt a mozgás passzív részét képezik, izmok eredésére és tapadására szolgálnak, másrészt testüregeket, és ezáltal életfontosságú szerveket határolnak. A csontos mellkasnak és a bordáknak jelentıs szerepe van a légzımozgások kialakításában. A két lábra állással az alsó és felsı végtag mőködése jelentısen eltér, felépítésük ennek megfelelı. A csontos medencének a terhességben és a szülésben van fontos szerepe. A csontosan zárt koponya bizonyos kórállapotok forrásaként szolgál. KÉRDÉSEK 1. Hogyan osztjuk fel a koponyát? 2. Melyik csont alkotja a keményszájpadot? 3. Sorolja fel az orrmelléküregeket! 4. Melyik koponyacsont része a töröknyereg? 5. Melyik koponyacsont nyílása az öreglyuk? 28

29 6. Melyik koponyacsontton helyezkedik el a külsı hallójárat? 7. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a koponya csontjai? 8. Melyik az egyetlen ízület a koponyacsontok között? 9. Melyik agykoponyacsontban helyezkedik el a halló-egyensúlyozó szerv? 10. Mit nevezünk lúdtalpnak? 11. Mi a lábboltozatok szerepe? 12. Miért lényeges, hogy nıkben a farokcsont nem csontosodik össze a keresztcsonttal? 13. Milyen csontok alkotják a medenceövet? 14. Melyik az emberi szervezet legmozgékonyabb ízülete, milyen csontok alkotják? 15. Mi a felkarcsont sebészi nyakának klinikai jelentısége? 16. Mibıl adódik elırehaladott terhességben a kismamák jellegzetes testtartása (kényszertartás)? 17. Milyen összeköttetések alakulnak ki a csigolyák között? 18. Miért nem azonos a mellkas ürege a mellüreggel? 7. Vázizomrendszer A vázizmokról általában csont eredés, ill. tapadás izompólya erek izomrost ín izomhas 16. ábra izomnyaláb A mozgásrendszer aktív részét képezı vázizomzat szöveti szerkezetét tekintve harántcsíkolt izom. A csontvázizomzatot 350 izom alkotja, melyek a test súlyának több mint harmadrészét adják. Az izmok vörös színét festékanyag, valamint a gazdag vérellátás miatt a vérteltség adja. Az izom két részre különül el, a középsı összehúzódásra képes izomhasra, és a két szélsı inas részre, melyek az izmok csontokhoz való rögzülését biztosítják. A test középvonalához, illetve végtagoknál a törzshöz közelebb esı rész az izom eredése, a középvonaltól, illetve a törzstıl távolabb esı rész az izom tapadása (16. ábra). Az eredést fix, állandó pontnak, a tapadást mobilis, elmozdulásra képes pontnak is nevezik. Mint azt azonban a légzési segédizmoknál látni fogjuk, bizonyos esetekben ez a két pont mőködési értelemben felcserélıdhet egymással. Az izmok alakja változatos lehet. Megkülönböztetünk hosszú, rövid, lapos izmokat, és győrő alakú, vagy záróizmokat. A hosszú izmok alakja orsóhoz, vagy lúdtollhoz lehet hasonló, ezek az ún., tollas izmok. Sıt, némelyik hosszú izom két egymás felé fordított lúdtollhoz hasonlít kéttollú izom. Az izmok csontról eredı részét fejnek nevezzük. Megkülönböztetünk kétfejő, háromfejő és négyfejő izmokat. A legtöbb izomnak egy hasa van, de léteznek két hasú izmok is, ilyenkor a hasat ín szakítja meg. A vázizom izomrostokból épül fel, melyet összehúzódásra 29

30 képes aktin és miozin fehérjék építenek fel. Az izomrostok nyalábokká, a nyalábok izommá egyesülnek. Az izmot kötıszövetes pólya tartja egyben A vázizmok járulékos alkotórészei A vázizmok járulékos alkotórészei közé a nyálkatömlık és az ínhüvelyek tartoznak. A nyálkatömlık a csontos felszínen haladó ín és a csont között helyezkednek el. Belsejükben az ízületi nedvhez hasonló kevés folyadék van. Szerepük is hasonló, az ínak mozgása során a súrlódást csökkentik. Ugyancsak súrlódáscsökkentı szerepe van az ínhüvelyeknek, melyek azokon a helyeken veszik körül az ínakat, ahol erıs súrlódásnak vannak kitéve, pl. kéz-és lábtı. Az izmok túlterhelése, mind a nyálkatömlık, mind az ínhüvelyek gyulladását lásd kórtan eredményezheti A vázizmok mőködése A vázizmok mőködésük szerint lehetnek hajlítók, feszítık, közelítık, távolítók, emelık, süllyesztık, forgómozgást, szőkítést, illetve tágítást kivitelezık. Az izmok nem egyedül, hanem csoportosan mőködnek. Hatásuk lehet egymást segítı, illetve egymás hatásával ellentétes. Az izom fı mőködése az összehúzódás, mely az izom hosszának megrövidülésében, az izomhas megvastagodásában nyilvánul meg. Élı ember izmai állandóan kissé összehúzott állapotban vannak, mely jelenséget izomtónusnak nevezünk. Ez alváskor, mőtéti altatáskor, eszméletlen állapotban csökkenhet, teljesen csak a halált követıen szőnik meg. Sıt a halál után átmenetileg az izomtónus fokozódik, ez a hullamerevség. Az izmok által végzett munka a fizikában tanultaknak megfelelıen az erı és az út szorzata. Az izom annál nagyobb erı kifejtésére képes, minél több izomrost fut benne. Minél hosszabb az izom, annál nagyobb a megtett út az összehúzódás során, az izomrostok élettani körülmények között ugyanis maximális nyugalmi hosszuk felére képesek megrövidülni. Azonban fıként az alkaron és a lábszáron nem áll rendelkezésre korlátlanul hely az összehúzódó izmok hasai számára, ezért itt fıként egy-illetve kéttollú izmokat látunk, melyek nagy erıvel képesek rövid szakaszon elmozdulni. Ebben az esetben bár az izom szerkezeti felépítése kisebb elmozdulást tesz lehetıvé, de az izomrostok száma lényegesen nagyobb az izmon belül, így a kifejtett erı is nagyobb. A vázizmok beidegzésében az akaratunktól függıen mőködı idegrendszer vesz részt lásd idegrendszer. Egy izom annál finomabb mőködéső, minél több idegsejt vesz részt a beidegzésében, azaz minél nagyobb helyet foglal el a mozgató kéregben. Az idegrıl az ingerület a motoros véglemezen keresztül terjed az izomra, melynek hatására az izom összehúzódik. Az összehúzódást az aktin és miozin filamentumok teszik lehetıvé, melyet elernyedés követ. Az összehúzódáshoz energiára és kálcium ionokra is szükség van. Az aktin és miozin fehérjékben gazdag izomrostokat fehér izomnak, a fenti fehérjékben szegény, citoplazmában (melyben az energiát szolgáltató mitokondriumok helyezkednek el) gazdag rostokat vörös izomnak nevezzük. A fehér izmok erıteljes, gyors összehúzódásra képesek, a vörös izmokra a lassú, kitartó összehúzódás jellemzı. Emberben a legtöbb vázizom kevert, azaz fehér és vörös rostokat egyaránt tartalmaz. 8. Részletes vázizomtan A vázizmokat leggyakrabban testtájékok szerint csoportosítják. A törzs izmaihoz a mellizmok, a hátizmok, és a hasizmok tartoznak. A végtagizmokhoz az alsó és felsı végtag izmait soroljuk. Külön izomcsoportot képeznek a fej és a nyak izmai. 30

31 8.1. Törzsizmok Mellizmok kis mellizom nagy mellizom elülsı főrészizom 17. ábra A mellizmok két részre oszthatók, a mellkasról a felsı végtaghoz húzódó izmokra, és a mellkas saját izmaira. A mellkasról a felsı végtaghoz húzódó izmok a kis-és a nagy mellizom, és az elülsı főrészizom (17. ábra). Mőködésük során a felkart a törzshöz közelítik, a vállat elıre és lefelé húzzák, illetve a lapocka kifordításával lehetıvé teszik a kar vízszintes fölé emelését. Fontos feladatuk, hogy rögzített felsı végtag mellett (pl. a beteg félülı helyzetben megkapaszkodik az ágy szélében) segítik a légzést. Ezért a légzési segédizmok közé tartoznak. A mechanizmus lényege, hogy ilyen esetben az izmok eredési és tapadási pontja mőködési értelemben felcserélıdik és a felsı végtag rögzítettsége miatt a rugalmas bordakosár fog emelkedni, ezáltal a mellkas tágul. Azért segédizmok, mert a nyugalmi légzés során nem mőködnek, erıltetett belégzésnél azonban segítik a légzést. A mellkas saját izmaihoz a bordaközti izmok, és a rekeszizom tartozik. A bordaközti izmok a bordaközöket töltik ki, a rekeszizom a mellüreg és a hasüreg között helyezkedik el. Ezek az izmok vesznek részt a nyugalmi légzésben. A bordaközti izmok a bordakosarat belégzés során emelik, kilégzésnél süllyesztik. A kupola alakú rekeszizom belégzésnél lelapul, kilégzésnél visszatér a kiindulási helyzetébe. Attól függıen, hogy a légzés során a bordaközti izmok, vagy a rekeszizom mőködése dominál, mellkasi és hasi légzésrıl beszélünk. Nıkre az elıbbi jellemzı, ennek oka az, hogy terhesség során a rekesz funkciója a megnövekedett hasüregi nyomás miatt kiesik. Férfiaknál és újszülötteknél a hasi légzés a hangsúlyos. Újszülötteknél ez a csontos mellkas fejletlenségére vezethetı vissza. 31

32 A rekeszizmon fekszik a szív, és fontos képletek fúrják át, melyek a mellüregbıl a hasüregbe, illetve a hasüregbıl a mellüregbe haladnak. Ilyen, pl. a nyelıcsı, az aorta, az alsó őrös visszér, és a test fı nyirokvezetéke Hátizmok csuklyásizom széles hátizom 18. ábra A hát izmai három csoportba oszthatók, felületes és mély hátizmok, valamint tarkóizmok. A csuklyás izom és a széles hátizom tartozik a felületes hátizmok közé (18. ábra). Utóbbi légzési segédizom, mert a csontos mellkason ered. A mély hátizmok a csigolyák és a bordák közti mélyedést töltik ki, a gerinc nyaki, háti, illetve ágyéki szakaszán végig megtalálhatók. Mőködésük a gerinc merevítése. A tarkóizomzat a fej mozgásait teszi lehetıvé Hasizmok egyenes hasizom 19. ábra 32

33 A hasizmok a hasüreg falának alkotásában részt vevı, széles, lapos izmok. Fontos szerepük van a hasüregi nyomás fenntartásában, a hasprés létrehozásában, mely szülésnél, székelésnél, vizelésnél, köhögésnél aktív. A törzs hajlításában is szerepet játszanak, de megfeszülnek nehéz tárgy emelésekor is. Légzési segédizmok, a kilégzést segítik, mivel a bordakosarat süllyesztik. Az izomrostok lefutása alapján megkülönböztetünk egyenes hasizmot (19. ábra), mely függıleges lefutású és a középvonalban helyezkedik el. Ferde hasizmot, mely elhelyezkedése alapján külsı ferde és belsı ferde hasizom lehet, valamint haránt hasizmot. Az egyenes hasizmot lefutásában haránt irányú inas befőzıdések szakítják meg (ettıl kockás a has). A hasfalat képezı izmok rétegei között a lágyék vonalának megfelelıen húzódik a lágyékcsatorna, melyen keresztül száll le magzati korban a here és húzódik férfiakban az ondózsinór, nıkben pedig a kerek méhszalag lásd nemi szervek. A lágyékcsatorna a hasfal egyik leggyengébb pontja, a csatornán keresztül ún. lágyéksérv formájában, pl. vékonybél, illetve petefészek türemkedhet elı. A lágyékcsatorna alatt húzódik a combcsatorna, sérvek itt is elıfordulhatnak, combsérv formájában. Elıbbi férfiaknál, utóbbi nıknél gyakoribb. A harmadik gyenge pont a köldök, ahol a magzati korban nyílás van az izmos hasfalon a köldökzsinór erei számára. Késıbb ugyan elzáródik, de hasüregi nyomásfokozódás esetén (pl. terhesség, vagy nagy mennyiségő folyadék a hasban) köldöksérv alakul ki, a köldökön keresztül bélrészlet nyomul ki a hasüregbıl A felsı végtag izmai deltaizom kétfejő karizom háromfejő karizom alkarizmok 20. ábra A felsı végtag izmai négy csoportra oszthatók, vállizmok, felkarizmok, alkarizmok, és a kéz izmai. A vállizmok (pl. deltaizom) a vállízületet fogják körül, és jelentıs szerepet játszanak a felkarcsont fejének az ízületi árokban tartásában, mert a tok laza lásd vállízület (20. ábra). Így a vállizmok bénulása az ízületi felszínek egymástól való eltávolodását eredményezi. A vállizmok a kar távolításában, közelítésében, elıre és hátralendítésében, valamint forgatásában játszanak szerepet. A kar izmai, a kétfejő karizom és a karizom a kar elülsı felszínén helyezkednek el, a könyökízület hajlításában játszanak szerepet. A kar hátsó felszínén elhelyezkedı háromfejő karizom a könyökízület feszítıje. 33

34 Az alkarizmok is feszítı és hajlító csoportra oszthatók. A hajlítók elöl a singcsonti felszínen, a feszítık hátul, az orsócsonton helyezkednek el. Az izmok rövid hassal és hosszú ínnal rendelkeznek, melyek kifutnak a kézre és az ujjakhoz. Mind a kézháton, mind a tenyéri felszínen ínhüvelyek találhatók, mert az ínak elmozdulása az apró, szabálytalan alakú kéztıcsontokon jelentıs súrlódással jár. Fontos anatómiai tény, hogy a tenyéri felszín ínhüvelyei kifutnak a körmökig, ráadásul egymással közlekednek, így az egyes ujjak sérülése kapcsán kialakult gyulladás könnyen terjedhet a másikra is. A kézen csak a tenyéri oldalon vannak izmok, a hüvelykpárnának, a kisujjpárnának, és a tenyérközépnek megfelelıen. A tenyéren a bır alatt erıs kötıszövetes lemez található, mely a szorító, fogó mozdulatoknál védi a tenyérre kifutó inakat, ereket és idegeket az összenyomástól Az alsóvégtag izmai farizmok combizmok lábszárizmok 21. ábra Az alsóvégtag izmai négy csoportra oszthatók, csípıizmok (külsı és belsı), combizmok, lábszár és lábizmok (21. ábra). A csípıizmok a medence üregén belül (belsı csípıizmok) és kívül (külsı csípıizmok) helyezkednek el, utóbbiak a farizmok. Klinikai jelentıségük az, hogy ide adják az izominjekciókat. A belsı csípıizmok a csípıízület mozgásaiban, a külsı csípıizmok az egyenes testtartásban és a járásban játszanak szerepet. A combizmok a combcsont körül helyezkednek el. A comb elülsı felszínén a térdízületet feszítı, hátsó felszínén a hajlító izmok találhatók. A lábszárizmok a bokaízület hajlításában, feszítésében és a lábboltozatok kialakításában vesznek részt. A hajlító izmok a lábszár hátsó felszínén helyezkednek el, ezek adják a vádlit. A sarokcsont gumóján a görög mitológiából ismert Achilles ínnal tapadnak. A feszítı izomcsoport elöl található. A láb izmai a kézhez hasonlóan öregujjpárna, kisujjpárna és talpközép izmokra oszthatók. A talpon a vastag bır alatt, vastag bır alatti zsírszövet és erıs kötıszövetes lemez van, mely védi a talpon futó ereket és idegeket. Ebben a láb boltozatai is szerepet játszanak Nyakizmok 34

35 A nyak izmai három csoportba oszthatók, felületes nyakizmok, mély nyakizmok és nyelvcsonti izmok. A felületes nyakizmok közé tartozik a nyaki bırizom, mely közvetlenül a bır alatt helyezkedik el. Az állkapocscsonttól húzódik a mellkasig. A nyak bırét feszesen tartja és emeli az emlıket. Idıs embernél az izom tónusának csökkenésével a nyak bıre ráncossá válik. A másik nagy felületes nyakizom a fejbiccentı izom. Nevével ellentétben a fej biccentı mozdulatának kialakításában nem játszik szerepet. Az egyik oldali izom mőködése a fejet fordítja, a kétoldali izom mőködése a fej egyenesen tartását eredményezi. Az egyik izom szülési sérülésekor az újszülött nyaka ferdén áll. Mivel tapadni a mellkas csontjain tapad, erıltetett belégzéskor légzési segédizomként a mellkast emeli. A nyelvcsonti izmok a nyelvcsonthoz való viszonyuknak megfelelıen nyelvcsont alatti és feletti izomcsoportra oszthatók. A nyelvcsont a nyakon az állkapocscsont és az Ádám-csutka (a gége pajzsporca) között, jól kitapinthatóan helyezkedik el. A gégével szalagok kötik össze. A nyelvcsont alatti és feletti izmok összehangolt mőködése szükséges a száj nyitásához, a gége emelkedéséhez (pl. magas hang képzésekor, nyelésnél), és a szájfenék mélyítéséhez (ivás és szopás alkalmával). A mély nyakizmok a nyak oldalsó felszínén és a gerincoszlop elıtt helyezkednek el. A nyaki gerinc mozgatása mellett légzési segédizomként is mőködnek, mivel a mellkas csontjain tapadnak. A nyakizmoknak fontos szerepe van a nagy nyaki vénák, fıként belégzésben történı nyitva tartásában. A mellkasban ugyanis belégzés közben a légkörinél alacsonyabb nyomás uralkodik lásd légzırendszer. Ez a nyomás a nyaki vénákban lévı vérre és az ér falára is szívóhatást gyakorol, melynek eredményeként az érfal összeesne, ha a nyakizmok tónusa nem tartaná nyitva. Ez az anatómiai tény magyarázza, hogy a nyaki vénák sérülése paradox módon nem vér kiáramlással, hanem az erekbe történı levegı beáramlással jár, mely légembóliát eredményez lásd kórélettan Fejizmok A fejen elhelyezkedı izmok két csoportra oszthatók, mimikai izmokra és rágóizmokra. A mimikai izmok az arcon lévı nyílások szőkítésével, illetve zárásával védı feladatot látnak el, de a hangulat, az érzelmi állapotok kifejezıi is. Mőködésük adja az emberi arc sokszínő játékosságát. A szem az orr és a száj körül körkörös izmok helyezkednek el. A szem körüliek a szemhéjak zárását, a pislogást, hunyorgást teszik lehetıvé. Az orr körüliek csökevényesek, az orrnyílást mérsékelten szőkíteni és tágítani (fıként gyerekekben orrszárnyi légzés) képesek. A száj körüli izomzat a szájrést szőkíti (pl. csücsörítés, fütyülés esetén). A mimikai izmok közé tartozó trombitásizom a pofa vázának kialakításában lényeges, mőködése a fogak megfelelı elrendezıdéséhez, a rágás segítéséhez, újszülöttekben és csecsemıkben a szopáshoz elengedhetetlen. A mimikai izmokat az arcideg (VII. agyideg) idegzi be, bénulása a mimikai izmok mőködésének kiesésével, az arc szimmetriájának elvesztésével jár. A rágóizmok közé négy pár izom tartozik. Többségük a száj zárását, a rágáshoz fontos örlımozgást végzi. A beszédben is részt vesznek. A rágóizmokat a háromosztatú ideg (V. agyideg) idegzi be. ÖSSZEFOGLALÁS A vázizmok a mozgások aktív résztvevıi. A csontokon eredve és tapadva az ízületeket mozgatják. A mellkas saját izmai a légzésben játszanak szerepet. A mellkason eredı és azon tapadó légzési segédizmok erıltetett légzés során aktiválódnak. Mőködésük 35

36 nehezített légzésre, fulladásra utalhat. A hasizmok számos élettani folyamat részesei, a vizelés, székelés, vagy a szülés során is összehangoltan mőködnek. A hasfali sérvkapuknak megfelelıen ezen az izmos lemezen kialakult réseken keresztül hasüregi tartalom türemkedhet elı, ezt nevezzük sérvnek. A simaizmok a zsigerek felépítésében játszanak szerepet, a szívizom speciális izomszövet a szívet építi fel. Utóbbira jellemzı, hogy inger képzésére és ingerület vezetésére képes, így önálló ritmusgenerátora van, az idegrendszer a mőködését csak szabályozza. Valamennyi izomszövet összehúzódásáért az aktin és a miozin fehérjék felelısek. KÉRDÉSEK 1. Mőködésük szerint hogyan osztjuk fel az izmokat? 2. Alak szerint hogyan osztjuk fel az izmokat? 3. Mit nevezünk vörös, ill. fehér izomnak? 4. Mi a trombitásizom szerepe? 5. Hogyan osztjuk fel a fej izmait? 6. Sorolja fel a felületes nyaki izmokat! 7. Milyen klinikai beavatkozás történik a külsı csípıizmok régiójában? 8. Miért fontos a kézujjak sérüléseinek, gyulladásainak ellátása? 9. Miben játszik szerepet a hasizmok együttes mőködése? 10. Miért a mellkasi izmok dominálják a nık légzését 11. Sorolja fel a mellkas saját izmait! 12. Mit nevezünk légzési segédizomnak? Mondjon rá két példát! 13. Sorolja fel a fontosabb hasfali sérveket! 9. Keringési rendszer 9.1. A szív A szív kúp alakú, izmos falú, üreges szerv, mely a két tüdı között a mellüreg elülsı részében található. Kétharmada a középvonaltól balra, egyharmada a középvonaltól jobbra helyezkedik el. Alsó részével a rekeszizomra támaszkodik. A kúpformából adódóan megkülönböztetünk lekerekített csúcsi részt, és alapi részt. Az alapi részen egy körbefutó barázdában haladnak a szívkoszorúerek. A szívcsúcslökés helye baloldalon az 5. bordaközben a szegycsonttól 8-9 cm-re balra tapintható A szív üregrendszere 36

37 felsı őrös visszér Jobb pitvar aortaív tüdıverıér bal pitvar zsebes billenytő tricuspidalis billenytő jobb kamra tüdıvéna mitrális billentyő zsebes billenytő bal kamra alsó őrös visszér 22. ábra A szív felépítésében négy üreg vesz részt, a felül elhelyezkedı üregeket pitvaroknak, az alsókat kamráknak nevezzük (22. ábra). Elhelyezkedésük alapján megkülönböztetünk: jobb pitvar: a test elhasznált vérét szállító nagy vénák nyílnak ide, az alsó őrös visszér, a felsı őrös visszér és a szív saját visszere. jobb kamra: innen indul a tüdıverıér, mely a kisvérkör része. bal pitvar: a tüdıvisszerek nyílnak ide bal kamra: innen indul a test fı vérıere az aorta. A kamrákból verıerek indulnak, a pitvarokban pedig visszerek végzıdnek. A pitvarokhoz kapcsolódó jellegzetes alakú képleteket fülcséknek nevezzük. A jobb pitvar és kamra között helyezkedik el a jobb pitvar-kamrai szájadék. A bal pitvar és bal kamra között a bal pitvarkamrai szájadék. A szívet jobb és bal félre osztja a pitvarok és a kamrák között elhelyezkedı szívsövény A szívfal részei A szív falának legbelsı rétege a szívbelhártya, mely a vér áramlását egyenirányító képleteket, a szívbillentyőket képezi. A szív nagy részét speciális izomszövet a szívizom adja, mely a pitvarok esetén vékonyabb, a kamráknál vastagabb. Mivel a bal kamra a tüdık kivételével az egész testbe juttatja el a vért, ezért a bal kamra izomfala a jobb kamráénak kb. kétszerese. A szív falának legkülsı rétegét a szívburok képezi. Ez a három savós hártya egyike. A másik kettı a mellhártya és a hashártya. Mindháromra jellemzı, hogy két lemezbıl épülnek fel, egy fali lemezbıl és az adott szervet közvetlenül beborító zsigeri lemezbıl. A két lemez közötti résben pár csepp savós folyadék helyezkedik el. Ez a folyadék a két lemez egymáson való sima elmozdulását teszi lehetıvé, csökkentve ezzel a súrlódást. A percenként 80-szor 37

38 összehúzódó és elernyedı szív esetén a súrlódás csökkentésének jelentısége egyértelmő. Kóros körülmények között, ha a folyadék felszaporodik a két lemez között, vagy ha vér kerül a két lemez közé, a jelentıs tágulásra nem képes szívburok a szívet összenyomja, mely a beteg halálához vezethet lásd kórtan Szívbillentyők felsı őrös visszér aortaív tüdıverıér jobb itvar bal kamra mitrális billenytő tricuspidalis billentyő jobb kamra szemölcsizom 23. ábra szívsövény A szívben kétféle billentyő figyelhetı meg, a pitvar kamrai szájadékban elhelyezkedı vitorlás billentyők és a kamrákból eredı nagy verıerek szájadékában ülı félhold alakú, vagy zsebes billentyők. A vitorlás billentyők, ahogyan nevük is mutatja vitorlához hasonló képletek, melyeket ínhúrok tartanak feszesen. Biológiai szempontból árbócnak a szemölcsizmok felelnek meg, melyeken az ínhúrok rögzülnek. Azonban, mivel a szemölcsizmok összehúzódásra képesek, az ínhúrokat és így a vitorlákat is állandóan feszesen tartják. A bal oldali pitvar-kamrai szájadékban elhelyezkedı vitorlás billentyőnek két vitorlája van. A püspöki süveghez (mitra) való hasonlósága miatt mitrális billentyőnek hívják (22. ábra. 23. ábra). Jobb oldalon három vitorla figyelhetı meg, ez a trikuszpidális billentyő (tri három, cuspis vitorla). A zsebes billentyők a farzsebhez hasonló képletek, mindkét oldalon három-három zsebecske helyezkedik el a verıeres szájadékokban. A kamrákból kiáramló vér a zsebeket ellapítja, majd a minimális visszafelé áramló vér a zsebeket feltöltve, azokat az ér faláról elemelve zárja a szájadékot A szív ingerképzı és ingerületvezetı rendszere 38

39 szinusz csomó pitvar-kamrai csomó pitar-kamrai köteg Tawara-szár Tawara-szár 24. ábra végelágazódás A szívnek önálló ritmus generátora, ingerképzı rendszere van. Ez a szinusz csomó, mely a jobb pitvar falában helyezkedik el (24. ábra). Az ingerület az ingerületvezetı rendszeren keresztül jut el a szív minden részéhez, ez a feltétele a szív szabályos összehúzódásának. Az ingerület a pitvari izomzaton keresztül terjed a pitvar kamrai csomóra, majd a pitvar-kamrai kötegre, onnan a két Tawara-szárra, majd a végelágazások viszik a munkaizomzathoz. Ha a szinusz csomó mőködése kiesik, a soron következı központok is képesek ritmus generátorként mőködni, de a percenkénti szívösszehúzódások száma egyre kevesebb lesz, ahogy az ingerületvezetı rendszer alsóbb részei veszik át az irányítást. Ez azonban már annyira alacsony szívfrekvenciát eredményez, ami az életet veszélyezteti, ezért ezeknél a betegeknél indokolt pacemaker [ejtsd: pészméker], azaz mesterséges ritmuskeltı készülék beültetése. A szív elektromos mőködése elektrokardiográf (EKG) készülékkel vizsgálható, mely segítséget nyújt a ritmuszavarok és egyéb eltérések kimutatásában (pl. szívizomelhalás) is. A szív automatikus mőködését az idegrendszer, illetve a hormonális rendszer befolyásolja. A szimpatikus idegrendszer, illetve a mellékvese velıállományának hormonjai (adrenalin, noradrenalin) a szívmőködést fokozzák, míg a paraszimpatikus idegrendszer gátlólag hat a szív mőködésére lásd vegetatív idegrendszer. Hatását a X. agyidegen (bolygóidegen) keresztül fejti ki. A bolygóideg tartós, erıs ingerlése szívmegálláshoz vezet (pl. gégébe ékelıdött idegentest lásd kórtan) A szív erei 39

40 aorta jobb koszorúartéria bal koszorúartéria 25. ábra A szív saját erei közé a szívizmot ellátó verıerek és visszerek tartoznak. A két koszorúartéria (jobb és bal koszorúartéria) (25. ábra) az aorta felszálló szakaszából erednek a zsebes billentyők tasakjai mögül. A két verıér ágakra válva látja el a szívizomzatot. A visszerek egy közös törzsbe szedıdve a jobb pitvarba nyílnak. A koszorúerek elzáródását amennyiben az hirtelen alakul ki, a szívizom elhalása követi (szívizominfarktus lásd kórtan). Ha az elzáródás lassan alakul ki, van idı az erek közötti összeköttetések megerısödésére, így az elzáródást követıen egy szomszédos ág felıl megtörténhet az érintett szívizom vérellátása A szív mőködése pitvarok összehúzódása kamrák összehúzódása vitorlás billentyők megnyílása zsebes billentyők megnyílása 26. ábra 40

41 A szív izomzatának ritmusos, összehangolt összehúzódása tartja mozgásban a vért. A pitvarok együtt húzódnak össze, majd ernyednek el. A pitvarok összehúzódásakor a kamrák elernyedt állapotban vannak, így a vér a pitvarokból a kamrák felé áramlik (26. ábra). Ennek természetesen elıfeltétele, hogy a pitvar-kamrai szájadékban lévı vitorlás billentyők ilyenkor megnyílnak. A kamrák összehúzódásakor a vitorlás billentyők záródnak, a nagy verıerek szájadékaiban lévı zsebes billentyők nyílnak meg és a vér a nagy verıerekbe áramlik. Ilyenkor a pitvarok elernyednek és megtelıdnek vérrel a nagy visszerek felıl. A kamrai összehúzódást elernyedés követi, a zsebes billentyők záródnak, a vitorlások megnyílnak, és a folyamat kezdıdik elölrıl. A billentyők nyílása és záródása az üregek közötti nyomáskülönbség eredményeként jön létre. Záródásuk hangot ad, ezek a szívhangok. Az elsı szívhang a vitorlás billentyők becsapódásakor, a második a zsebes billentyők becsapódásakor keletkezik. A billentyők szőkülettel, vagy záródási elégtelenséggel járó betegségei szívzörejek kialakulásához vezetnek Érrendszer Vérerek Az érrendszer kialakításában három féle értípus játszik szerepet. A szív kamráiból induló és egyre kisebb ágakra ágazó verıerek, vagy artériák. Az egyre nagyobb erekbe szedıdı, majd a szív pitvaraiba nyíló visszerek, vagy vénák. Az artériák és a vénák közé iktatott hajszálerek. Mindhárom értípus belfelszínét egyrétegő laphám, érbelhártya, endothel [ejtsd: endotél] béleli, melynek fontos szerepe van a keringı vér alvadásának megakadályozásában. Sérülésekor megindul a véralvadás folyamata. A hajszálerek a legvékonyabb erek, falukat csak endothel sejtek alkotják, itt történik meg az oxigén és a tápanyagok leadása a sejtek felé a sejtközötti térbe, valamint a szén-dioxid és az anyagcsere termékek felvétele. Az artériák és vénák fala három rétegbıl áll. A nagy verıerek fala kezdetben rugalmas szövetbıl épül fel, mely tágulásra és összehúzódásra képes, így játszik szerepet a folyamatos véráramlás fenntartásában. A kisebb artériák falában simaizom figyelhetı meg, mely a vér elosztásában, illetve a vérnyomás kialakításában játszik szerepet. A visszerek fala a verıereknél vékonyabb, itt is megtalálhatók rugalmas rostok és simaizom. Helyenként, fıként a felületesen elhelyezkedı visszerekben zsebes billentyők segítik a vér egyirányú áramlását. Az alsó végtagon a vénás véráramlás fenntartásában fontos szerepe van az izmok összehúzódása kapcsán kialakuló pumpamőködésnek. Ez hosszan tartó ágyban fekvés miatt kiesik, mely a vér áramlásának lassulásához, és vérrög kialakulásához vezethet lásd kórtan. Általánosságban igaz, hogy a verıerek fıként oxigénben és tápanyagban gazdag, széndioxidban szegény vért szállítanak, kivéve a tüdı-és köldökartériák lásd kisvérkör, a vénák, pedig oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vért, kivéve a tüdı-és köldökvéna. Az artériás és vénás vér színének különbsége a szállított oxigén mennyisége miatt különbözı. Vérnyomás Az erekben uralkodó nyomás a szív izomereje és az érfalak rugalmassága közötti egyensúlyból adódik. A kisebb ereknek, kis artériáknak, kapillárisoknak az áramlással szembeni ellenállását perifériás ellenállásnak nevezzük. A vérnyomás mértéke így a szívmőködés és a perifériás ellenállás nagyságának a függvénye. Értéke az artériás rendszerben a szív összehúzódásakor 120 Hgmm, a szív elernyedésekor 80 Hgmm. A kis artériákban és a kapillárisokban a vérnyomás csökken, a legalacsonyabb a vénás rendszerben. Az őrös visszerekben a vérnyomás a légköri nyomásnál alacsonyabb. 41

42 Verıeres pulzus A szív ritmusos összehúzódásakor az aortába kidobott vérmennyiség az eret kitágítja, ez a tágulat hullámszerően fut végig az artériákon. Azokon a pontokon, ahol az artéria kemény alapon fut, az eret az alaphoz szorítva a pulzus számolható. A keringı vérmennyiség eloszlása Fontos tény, hogy az érpálya térfogata többszöröse a keringı vér mennyiségének. Ez az ellentmondás úgy oldható fel, ha a keringı vér az igényeknek megfelelıen oszlik el. Így a szervek vérellátása az igénybevételtıl függıen változó. A mőködı szervek erei kitágulnak, a vérellátás fokozódik, a nyugalomban lévı szervek erei összeszőkülnek, a vérellátás csökken. Minden olyan tényezı, amely az érpálya térfogatának szabályozatlan növekedését eredményezi, keringés-összeomláshoz vezethet (pl. allergiás reakció lásd kórtan). Vénás vérkeringés A keringést a kamrák és a pitvarok, azaz a vérkörök artériás és vénás része közötti nyomáskülönbség tartja fenn, amit a kamrák izommőködése biztosít. A kisvérkör esetén a helyzet egyszerőbb, mivel csak a szívhez anatómiailag közel elhelyezkedı tüdık vérellátása történik. A nagyvérkörben a vérkör nagysága és a nyomásviszonyok alakulása miatt már bonyolultabb a helyzet. A vénás keringés fenntartásában a negatív mellüregi nyomás is jelentıs szerepet játszik lásd légzırendszer. Ez elsısorban belégzésnél szívó hatást fejt ki a mellüregi vénákra. A nagyvérkör esetén ráadásul álló helyzetben a szívnek a gravitációval szemben is dolgoznia kell. Vízszintes helyzetben ez a többletmunka eltőnik, a szívelégtelenségben szenvedı beteg lábszárán napközben kialakult vizenyı lásd kórtan az éjszaka folyamán felszívódik. Kapilláris keringés, nyirokképzıdés 42

43 véráram artériás vég kapilláris keringés nyirok folyadékoszlop nyomása fehérjék szívóereje kapilláris vénás vég 27. ábra A hajszálerek esetén artériás és vénás véget különböztetünk meg. Az artériás szakaszban magasabb a vérnyomás, mely a vénás vég felé egyre csökken. Az érben uralkodó magasabb nyomás hatására folyadék lép ki a sejtek közötti térbe (27. ábra) A vénás oldalon a folyadék ellentétesen mozog, a sejtek közötti térbıl az érpálya felé. Itt a folyadékoszlop nyomása alacsony, a vérplazmában lévı fehérjék képeznek szívóerıt. Kevesebb folyadék lép azonban vissza az érpályába, mint amennyi onnan kilépett. A kettı közötti különbség a nyirok, mely a szövetközti térbıl a nyirokkeringésbe jut, majd összeszedıdve a nagy visszerekbe ömlik. Ha a kapillárisokban a folyadékot az érpályából kifelé hajtó, illetve oda visszaszívó erık egyensúlya felborul, akkor vizenyı alakul ki lásd kórtan Vérkörök tüdı kisvérkör nagyvérkör test 28. ábra 43

44 Kisvérkör A kisvérkör a jobb kamrából indul a tüdıverıérrel, mely két ágra válik a két tüdınek megfelelıen (28. ábra). A szervezet elhasznált, oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vérét szállítja a tüdıbe, ahol megtörténik a gázcsere. A tüdıvénákban már oxigéndús, széndioxidban szegény vér van, mely a bal pitvarba jut. Tehát a tüdıverıér a nagyvérköri visszerekhez hasonlóan oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vért visz. A tüdıvisszér pedig a nagyvérköri artériákhoz hasonlóan oxigéndús, szén-dioxidban szegény vért szállít. Nagyvérkör közös fejverıér felszálló aorta kulcscsont alatti verıér aortaív mellkasi aorta rekeszizom hasi aorta 29. ábra közös csípıverıér A nagyvérkör a bal kamrából indul az aortával. Az aorta kezdeti szakasza felfelé száll (felszálló aorta), innen erednek a szívkoszorúerek, majd egy ívelt szakaszt követıen (aortaív) lefelé kanyarodik (leszálló aorta), melynek két része van, az egyik a mellüregben (mellkasi aorta), a másik a hasüregben (hasi aorta) (29. ábra). Az aortaívbıl származó artériák látják el a nyaki képleteket, az agyat, a gerincvelıt, valamint a felsı végtagokat artériás vérrel. A közös fejverıér a nyaki szakaszon a gége mellett jól tapintható, itt dönthetı el a leggyorsabban, hogy él-e még a beteg. A kar verıere a felkar középsı harmadában a felkarcsonton fut, ahhoz nyomva a pulzus megszámolható, illetve vérzés esetén az ér itt leszorítható. A csuklón a hüvelykujjnak megfelelıen az orsócsont felett futó orsócsonti artérián számoljuk leggyakrabban a pulzust. Ez a pont szintén artériás nyomáspont, azaz vérzés esetén az artéria a csonthoz szorítható. A felkari artéria másik klinikai jelentısége, hogy ezen tudjuk megmérni a beteg vérnyomását, bár az újabb automata vérnyomásmérıkkel, már a csuklón is mérhetünk vérnyomást. A mellkasi aortából a hörgıkhöz, a bordaközi izmokhoz, és az emlıkhöz jut vér. A hasi aorta a hasfal, és a hasi szervek vérellátását biztosítja, majd két ágra, a közös csípıverıerekre válik. A közös csípıverıér belsı ága a kismedencei szervek vérellátását adja, külsı ága az alsó végtagot látja el artériás vérrel. Az alsó végtagon a lágyékhajlatban, a térdhajlatban, a lábhát 44

45 középsı részén és a belboka mögött tudunk artériás pulzust tapintani, mely területek egyben artériás nyomáspontok is. Fıként a lábháti és a belboka mögötti artéria vizsgálatakor kapunk képet az alsó végtag vérellátásáról. Cukorbetegeknél 100-szor gyakoribb az alsó végtagi érszőkület lásd kórtan, ami már pulzusvizsgálattal is kimutatható. A nagyvérkör vénái az alsó-és a felsı őrös visszérbe szedıdnek össze. Az alsó őrös visszér az alsóvégtag, valamint a kismedence és hasüreg szerveinek vénás vérét, a felsı őrös visszér a felsı végtag, a mellüreg, a fej-nyak tájék és az agy vénás vérét szállítja a jobb pitvarba. Fontos további visszér törzs a májkapu visszér, mely a gyomor-bél huzam tápanyag dús vénás vérét viszi a májhoz. A három fı visszér között összeköttetések találhatók, melyek bizonyos esetekben kitágulva fontos kórképek kialakulását eredményezhetik lásd kórtan. Ilyen összeköttetések találhatóak a nyelıcsı alsó harmadában, a köldök körül, a hashártya mögött és a végbélben. Utóbbi kitágulása (pl. terhesség esetén) aranyeres csomók kialakulását eredményezi. Fontos annak a ténynek az ismerete is, hogy a végbél alsó harmada nem a májkapu visszér győjtıterületéhez tartozik. Így az oda bejuttatott gyógyszer (pl. végbélkúp) a felszívódást követıen elkerüli a májat, ahol a méregtelenítés, és a gyógyszerek lebontása zajlik. Az alsó és felsı végtag visszeres keringésére jellemzı, hogy felszínesen és mélyen elhelyezkedı vénák alkotják. A felsı végtag felszínes visszereinek klinikai jelentısége, hogy a könyökhajlati vénából történik a vérvétel, illetve ide adják leggyakrabban a vénás injekciókat. Az alsó végtag felszínes visszereinek jelentıségét az erek kitágulásakor jelentkezı kórkép adja lásd kórtan. A mélyvénák ebben a lokalizációban azért fontosak, mert innen származik leggyakrabban a halálos kimenetelő tüdıembolia során a tüdıartériákat elzáró vérrög A magzati vérkeringés Magzati korban a tüdık összeesett állapotban vannak, nem mőködnek. A magzat gázcseréje a méhlepényben zajlik, innen jut tápanyaghoz is, illetve itt történik meg az anyagcseretermékek eltávolítása a vérbıl. Az oxigénben és tápanyagban gazdag vér a köldökzsinóron keresztül jut el a magzatba. Mivel a tüdı nem mőködik, illetve az összeesett állapot miatt a kisvérkör nagy ellenállást képvisel, a vér elkerülı útvonalakon a tüdı megkerülésével a nagyvérkörbe jut. Ilyen kerülı útvonal a két pitvar között magzati korban létezı rés (ovális lyuk), valamint a tüdıverıér és az aorta között kialakuló összeköttetés (Botallo-vezeték). Megszületés után közvetlenül a tüdı mőködni kezd, kitágul, a nyomásviszonyok megváltoznak, a kerülı utat biztosító összeköttetések bezáródnak A vér Az érpályát kitöltı vér tulajdonképpen folyékony szövet, mely vérplazmából és alakos elemekbıl áll. Az alakos elemek aránya 45%, a plazmáé 55%. Ez a százalékos megoszlás a hematokrit. A vér mennyisége 70 kg testsúlyú emberben kb. 5-5,5 liter. A vér tápanyagot és oxigént szállít a sejteknek, valamint elszállítja az anyagcsere folyamatok során keletkezı bomlástermékeket és a szén-dioxidot. A plazmában lévı fehérjéknek sokrétő feladata van, egyrészt a szervezet védekezı mechanizmusaiban, másrészt bizonyos anyagok szállításában, valamint a vér alvadásában játszanak szerepet A vér alakos elemei Vörösvértestek 45

46 A vörösvértestek felülnézetben fánk, átmetszetben piskóta alakú sejtek. Átmérıjük 7,5 µm (mikrométer), számuk /µl (mikroliter). A vörös csontvelıben termelıdnek és 120 nap után a lépben esnek szét. Feladatuk a légzési gázok, oxigén, szén-dioxid szállítása. Ezt a hemoglobin, egy vastartalmú vérfesték teszi lehetıvé, mely képes megkötni és leadni az oxigént. A vérfesték a vörösvértestek szétesését követıen a májba kerül, majd az epe festékanyagává alakul (bilirubin). Amennyiben ez az anyag a vérben felszaporodik, a beteg bıre és szeme fehérje besárgul, ekkor beszélünk sárgaságról (icterus [ejtsd: ikterusz]). Vérvételt követıen az alvadásgátolt vérben a vörösvértestek a nehézségi erı hatására lesüllyednek. Ez az ülepedési sebesség bizonyos kórállapotokban felgyorsul (pl. gyulladás során, daganatos betegségben). Ezt vizsgálómódszerként ki is használjuk. Fehérvérsejtek A fehérvérsejtek változatos alakú és mérető sejtek. Számuk a vérben /µl. A vörös csontvelıben termelıdnek, három csoportba oszthatók. Granulociták, limfociták és monociták. A limfociták az immunvédekezésben játszanak szerepet, számuk idült gyulladásokban, vírusfertızésben is emelkedik lásd kórtan. Egyik típusuk, az ún. B- limfocita felelıs az ellenanyagok termeléséért. A másik a T-limfocita, mely nem termel ellenanyagokat, de segíti, vagy éppen ellenkezıleg gátolja a B-sejtek mőködését. A vírussal fertızött, vagy daganatos sejtek elpusztítására közvetlenül is képes. A granulociták fıként a heveny gyulladások során a folyamat feltartóztatásában, a kórokozók elpusztításában fontosak lásd kórtan, heveny gyulladás. Egyik típusuk féregfertızésben, illetve allergiás állapotokban szaporodik fel. A monociták a legnagyobb fehérvérsejtek. Jellegzetes képességük a bekebelezés, mely során baktériumokat, elpusztult sejteket képesek felfalni, így szerepet játszanak a szervezet védekezı folyamataiban. A szervezet elpusztult saját anyagait is felfalják és lebontják. Citoplazmájukban számos bontóenzim található, melyek öröklött hiánya egyes anyagok felszaporodásához, tárolási zavarához vezethet lásd kórtan. Vérlemezkék A vérlemezkék a vörös csontvelıben termelıdı, legkisebb alakos elemek. Méretük 2-3 µm, számuk a vérben /µl. Fontos szerepük van a véralvadásban, illetve a vérrög kialakításában. Kóros körülmények között érfal sérülés nélkül is aktiválódhatnak lásd kórtan Vérképzés Születést követıen valamennyi alakos elem képzése a vörös csontvelıben történik. A fehérvérsejtek közül a limfociták érésük során elhagyják a csontvelıt, és a nyirokszervekbe kerülnek. A csontvelı károsodása (pl. gyógyszerek, sugárzás miatt) az alakos elemek számának csökkenésével jár. A vörösvértestek számának csökkenését vérszegénységnek nevezzük lásd kórtan Vérplazma A vérplazma 90%-a víz, a maradék 10% fehérjékbıl, zsírokból, szénhidrátokból, festékanyagokból, különbözı ionokból, nitrogéntartalmú anyagokból, hormonokból áll. A fehérjék közül a véralvadási faktorok, az ellenanyagok (antitestek), a szállító fehérjék emelendık ki. A véralvadási faktorok olyan fehérjék, melyek érsérülés esetén a 46

47 vérlemezkékkel együtt felelısek a vérrög kialakításáért, az érsérülés betömeszeléséért. Az ellenanyagokat a B-limfociták termelik és a szervezet védekezı mőködésében játszanak szerepet. A szervezet számára ismeretlen, idegen anyagokhoz, kórokozókhoz kötıdve azok eltávolítását, pusztulását okozzák. A plazmafehérjék harmadik csoportja bizonyos anyagok szállításában játszik szerepet, ilyen, pl. az albumin is. Fontos szerepe a plazmafehérjéknek a kapilláriskeringésben a szövetközti folyadékra ható szívóerı kialakítása, fenntartása. Ennek hiányában vizenyı alakul ki lásd kórtan. Mivel a véralvadási faktorok mellett az albumint is a máj termeli, súlyos májbetegségben vérzékenység (véralvadási zavar miatt) és vizenyı (a szívóerı csökkenése miatt) egyaránt jelentkezik Vércsoportok Számos emberi vércsoport ismert, ezek közül az AB0 és az Rh vércsoport a leggyakoribb. Az emberi vörösvértestek felszínén olyan fehérje természető anyagok (antigén) vannak jelen, amelyeket egy másik szervezet (pl. hibás vérátömlesztés során) idegenként ismer fel. A már jelen lévı, vagy csak késıbb termelıdött ellenanyagok aztán a vörösvértestek károsodását, szétesését eredményezik. Ilyen típusú antigén A-vércsoport esetén az A antigén. B- vércsoportnál B antigén van a vörösvértestek felszínén. AB-vércsoportnál A, és B antigén, nullás vércsoport esetén pedig nincs. A vérplazmában a fenti antigének ellen termelıdött ellenanyagok találhatók. A-vércsoport esetén anti-b, B-vércsoport esetén anti-a, ABvércsoport esetén nincs ellenanyag, nullás vércsoportnál pedig az anti-a és anti-b antitest is megtalálható. Így érthetı, hogy vérátömlesztés esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni a vércsoportokat. Mindenki csoportjának megfelelı, ún. csoportazonos vért kaphat. Szükség esetén nullás vércsoportú egyén vére mindenkinek adható. vércsoport antigén a vörösvértestek felszínén antitest a vérszérumban A A anti-b B B anti-a AB AB anti-a és anti-b Rh vércsoport esetén Rh pozitív és Rh negatív vércsoportot különböztetünk meg. Rh pozitív esetben a vörösvértestek felszínén ún. Rh faktort, D-antigént találunk, mely az Rh negatív vércsoportnál hiányzik. A gondot azt jelenti, ha egy Rh negatív egyén Rh potitív vért kap, vagy, ha Rh negatív anyának Rh pozitív gyermeke születik és a szülés során magzati vér kerül az anya keringésébe. Ilyenkor ugyanis Rh-faktor ellenes ellenanyag termelıdik, mely károsítja a vörösvértesteket, ha késıbb ismét hibásan Rh pozitív vért kap a beteg, vagy ha a következı terhesség esetén is Rh pozitív a gyermek. Utóbbi esetben az ellenanyagok a méhlepényen átjutva súlyos vérszegénységet, halált eredményezhetnek Véralvadás A véralvadás folyamatában a vérlemezkék és a véralvadási faktorok játszanak szerepet. Az alvadási fehérjék egymás után láncszerően aktiválódva fejtik ki hatásukat. A folyamatsor kétféle úton indulhat el, kiválthatja szövetkárosodás, vagy az érbelhártya sérülése Nyirokrendszer 47

48 A nyirokrendszer a szervezet védekezı mechanizmusaiban játszik szerepet. A kapillárisokból kilépı nyirok a szövetrésekbıl egyre nagyobb átmérıjő nyirokerekbe szedıdik össze, majd a nagy visszerekbe ömlik. Áramlása során számos nyirokcsomón szőrıdik át, melyek a szervezet védıbástyáit képezik. A bab alakú 2 mm-2cm átmérıjő képletekben ugyanis fehérvérsejtek, limfociták találhatók, melyek képesek a kórokozókat elpusztítani. A limfociták másik része járırszolgálatot teljesítve a vérerekben, illetve a nyirokerekben kering, így természetesen nagyobb valószínőséggel találkozik a szervezetbe kerülı kórokozókkal, idegen anyaggal. Ha ez megtörténik a nyirokcsomók, illetve egyéb nyirokszervek mozgósításra kerülnek a fertızés leküzdése érdekében. A limfociták egyik típusa, az ún. B-limfocita felelıs az ellenanyagok termeléséért. A másik típus, a T-limfocita nem termel ellenanyagokat, de segíti, vagy éppen ellenkezıleg gátolja a B-sejtek mőködését. A vírussal fertızött, vagy daganatos sejtek elpusztítására közvetlenül is képes. A nyirokszervek közé tartozik a lép, a gyermekekben megfigyelhetı csecsemımirigy, a szájüregben, orrgaratban elhelyezkedı mandulák, valamint a féregnyúlvány. Ezekben és a nyirokcsomókban is a limfociták ún. nyiroktüszıkben és a tüszık között helyezkednek el. A külvilággal kapcsolatot tartó légutak, illetve a gyomor-bél rendszer nyálkahártyájában is számos nyiroktüszı helyezkedik el. Az egyes szervekhez tartozó nyirokcsomók elhelyezkedésének fontos klinikai jelentısége van, mert a rosszindulatú daganatok elıszeretettel terjednek a nyirokutakon keresztül és jelennek meg a nyirokcsomókban, azok megnagyobbodását eredményezve. Ezért a daganatos betegek érintett nyirokcsomóinak vizsgálata nagy jelentıségő. Természetesen egy nyirokcsomó megnagyobbodása, érzékenyebbé válása nem feltétlenül jelent rosszindulatú betegséget, leggyakrabban valamilyen fertızés áll a háttérben- lásd kórtan. ÖSSZEFOGLALÁS A keringés motorja a szív. A pitvarok, a kamrák és a szívbillentyők összehangolt mőködése eredményezi a vér megfelelı áramlását. A nagyvérkör a test valamennyi részébe, a kisvérkör a tüdıbe szállítja a vért. A két vérkör egymással sorosan van kapcsolva, ennek megfelelıen az egyiket érintı keringési zavarok elıbb, vagy utóbb a másikra is kihatnak. Az érrendszert kitöltı vérnek a keringés fenntartásában az oxigén és szén-dioxid szállításban, valamint számos élettani folyamatban van szerepe. Az alakos elemek közül vörösvértestek a légzési gázok szállításában, a vérlemezkék a véralvadásban, a fehérvérsejtek a szervezet védekezı reakcióinak kialakításában fontosak. Utóbbi feladat ellátására szervezıdött a nyirokrendszer. KÉRDÉSEK 1. Hol történik a vér alakos elemeinek a képzése? 2. Mi a vérlemezkék szerepe? 3. Írjon példát nyirokszervre! 4. Mi a májkapu visszér, honnan hozza a vénás vért? 5. Hol tapintható a szívcsúcslökés? 6. Mi a szívburok feladata, hogyan épül fel? 7. Sorolja fel, hol vannak összeköttetések a májkapu visszér és az alsó őrös visszér között? 8. Sorolja fel a szívfal rétegeit a szív üregétıl kifelé haladva! 9. Sorolja fel a szív saját ereit! 10. Melyik billentyő zárja a) jobb és b) a bal pitvar-kamrai szájadékot? 11. Milyen típusú billentyők találhatók az artériás szájadékokban (aorta, tüdıverıér)? 48

49 12. Sorolja fel a szív ingerképzı és ingerületvezetı rendszerét az ingerület terjedésének irányában! 13. Melyek a szív a) jobb pitvarába és b) bal pitvarába nyíló erek? 14. Hol és milyen érrel kezdıdik, hol és milyen érrel végzıdik a nagyvérkör? 15. Hol és milyen érrel kezdıdik, hol és milyen érrel végzıdik a kisvérkör? 16. Milyen szakaszai vannak az aortának? 17. Melyik a pulzusartéria a felsı végtagon és melyiken mérjük a vérnyomást? 18. Az alsó végtagon melyik két artérián nézzük a perifériás pulzust? Az emésztés szervrendszere 10.1.Tápanyagok A sejtek felépítéséhez, életben maradásához szükséges szerves és szervetlen anyagokat nevezzük tápanyagoknak. Ide tartoznak a szénhidrátok, a zsírok, a fehérjék, ásványi sók, vitaminok és a víz. Ezek az anyagok az emésztırendszer útján kerülnek a szervezetünkbe. A szerves anyagok közül a fehérjék fontos sejtalkotók, ezen kívül fontos anyagcsere folyamatokban szerepet játszó enzimek, hormonok, hírvivı és szállító molekulák stb. Aminosavakból épülnek fel, ezek egy része a szervezet számára nélkülözhetetlen, táplálék bevitel útján biztosítani kell. Lebontásuk során nitrogéntartalmú, ún. maradék nitrogén vegyületek maradnak vissza, melyek kiürítésért a vese a felelıs. A szénhidrátok egyszerőek és összetettek lehetnek, a sejtek számára energiaforrásként szolgálnak. A zsírok telítettek és telítetlenek lehetnek. Fontos sejtalkotók, és szerepük van az energia háztartásban, az energia raktározásában. A szénhidrátokhoz hasonlóan lebontásuk vízre és szén-dioxidra történik. Ásványi sók közül a kálium, a kálcium, a magnézium, a nátrium, és a vas jelentıs. A nátrium és a kálium a sejtek nyugalmi fiziko-kémiai egyensúlyának, valamint ingerlékenységének kialakításában játszik szerepet. A kálcium a csontok felépítéséhez a véralvadáshoz, az izmok összehúzódásához és bizonyos enzimek mőködéséhez nélkülözhetetlen. Ha a kálcium szint a vérplazmában nagyon lecsökken, testszerte izom görcsök jelentkeznek és a beteg ún. tetániás rohamban meghal. A vas az oxigénszállításban játszik fontos szerepet lásd vörösvértestek. Testünk 60-70%-a víz, ennek 45-50%-a a sejteken belül, 20%-a pedig azokon kívül helyezkedik el. A sejten kívüli víztérfogat 5 %-a vérplazma, 15%-a pedig szövetközti folyadék. A vitaminok olyan anyagok, melyek elıállítására a szervezet nem képes, ezeket, vagy elıanyagaikat táplálék útján kell biztosítanunk. Számos fontos élettani folyamat nélkülözhetetlen elemei. A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin a látáshoz, a látópigment kialakulásához kell. A D-vitamin a csontok megfelelı fejlıdéséhez, növekedéséhez szükséges, hatására fokozódik a bélbıl a csontok alapanyagát jelentı kálcium és foszfát felszívódása. Az E-vitamin antioxidáns hatású, jelentıs szerepet játszik a daganatos betegségek megelızésében. A K-vitamin a véralvadási faktorok termelıdéséhez szükséges. A vízben oldódó vitaminok közül a B-vitaminok az idegrendszer megfelelı mőködéséhez, a B 12 vitamin és a folsav a vörösvértestek fejlıdéséhez nélkülözhetetlen. C-vitaminra a megfelelı szerkezető kötıszövet (pl. erek fala) kialakulásához van szükség Az emésztırendszer funkcionális anatómiája 49

50 fültımirigy nyelv alatti mirigy állkapocs alatti mirigy garat nyelıcsı máj epehólyag felszálló vastagbél vakbél féregnyúlvány 30. ábra gyomor harántvastagbél leszálló vastagbél szigmabél végbél Az emésztırendszer a táplálék felvételét, feldolgozását, a tápanyagok felszívását és a salakanyagok kiválasztását végzi. Három nagyobb részre osztható. Felsı szakaszához a szájüreg, a garat és a nyelıcsı tartozik (30. ábra). A középsı szakaszt a gyomor és a vékonybelek alkotják, az alsó szakasz a vastagbélnek felel meg. A középsı és alsó szakaszt közösen gyomor-bélrendszernek is nevezik Az emésztırendszer felsı szakasza Szájüreg A szájüreg az emésztırendszer elsı állomása, az ajakréssel kezdıdik és a torokszorossal végzıdik. Az ajakrést a felsı és alsó ajak határolja, melyek vázát erıs körkörös izom adja. Kívülrıl vékony hám borítja, melyen átlátszik az ajkak tág kapilláris hálózata, ezért lényeges, hogy kórházi körülmények között a betegek rúzst ne használjanak, mert az elfedheti az ajkak elszínezıdését (pl. oxigénhiány esetén). A szájüreg tetejét elöl a csontos szájpad képezi, mely a felsı állcsont része. Ez hátrafelé a lágy szájpadban folytatódik, mely izmos lemezként nyeléskor felfelé elmozdulva megakadályozza, hogy a falat a garat orri szakaszába kerüljön. Két oldalról a szájüreget az alsó és felsı fogsor, valamint az azokat kívülrıl határoló pofa alkotja. A pofa, orca tulajdonképpen izmokból, valamint zsírpárnából áll, melyek tónusa lényeges újszülötteknél a szopásban, valamint a késıbbiekben a fogazat fejlıdésében. A szájüreg fenekét izmos lemez képezi, melyrıl beemelkedik a nyelv. Nyelv A nyelv tulajdonképpen harántcsíkolt izmokból felépülı mozgékony szerv, mely a belesugárzó izmok miatt nem csak alakváltoztatásra, hanem helyzetváltoztatásra is képes (pl. nyelv kiöltése). Felszínén mechanikai szemölcsök mellett ízlelıbimbók is találhatóak, melyek a négy alapíz, édes, keserő, sós, savanyú érzékelésében játszanak szerepet lásd érzékszervek 50

51 A nyelv gyöki részén a nyelvmandula helyezkedik el, mely a nyirokszervekhez tartozik. Szerepe a rágás során, a falat fogak közé terelésében, valamint a hangképzésben van. Fogak Az alsó és felsı fogsorban kis gyermekeknél 10-10, összesen 20 tejfog helyezkedik el. 8 metszı-, 4 szemfog és 8 nagyırlı alkotja a tejfogsort. Kisırlık a tejfogsorban nincsenek. Az elsı tejfogak 6 hónapos kor körül bújnak elı, a maradó fogazat megjelenése, a fogváltás 6 évesen kezdıdik. A maradó fogak megjelenését általában megelızi a tejfogak kihullása, a növekvı maradó fog koronája nyomja a tejfogak gyökereit, melyek elsorvadnak és a fog kihullik. Kivételt képez az elsı nagyırlı megjelenése, mert e felett a tejfogsorban nincs fog, így nincs ami kiessen. Elıbújása a szülıknek nem tőnik fel, a tejfogsor utolsó fogának hiszik, és szuvasodását nem kezeltetik. Felnıtteknél a maradó fogazat 32 fogból áll. Összesen 8 metszı-, 4 szemfog, 8 kisırlı és 12 nagyırlı van. Minden fognak van koronája, nyaka és gyökere, mellyel a csontba rögzül. Rágó felszínüket az emberi szervezet legkeményebb szövete a zománc borítja, mely alatt dentin, illetve cement állomány található. A fog üregében, a fogat tápláló ér, valamint az azt beidegzı ideg (V. agyideg háromosztatú ideg) helyezkedik el. A normális fejlıdéső fogazatnak a rágás, a táplálék felaprózása, valamint a hangképzés mellett esztétikai szerepe is van, ezért fejlıdési zavarait korrigálni célszerő. Nyálmirigyek A szájüregbe 3 pár nagy nyálmirigy kivezetı csöve nyílik. A fültımirigy a fülek elıtt, az állkapocs alatti mirigy az állkapocscsont szöglete alatt, a nyelv alatti mirigy a nyelv elülsı része alatt helyezkedik el. Feladatuk a nyáltermelés, melynek egyrészt a táplálkozásban van szerepe. A fogak által felaprózott táplálékot a nyál egyesíti falattá, és már a szájüregben megkezdıdik a szénhidrátok emésztése. A nyál másrészt, védı feladatot is ellát, ez fıként állatoknál érhetı tetten, ahol a stressz reakció során termelıdı kis mennyiségő nyúlós nyál a támadásra használt fogak védelmében játszik szerepet (emberben inkább csak a mellékhatásaival szembesülünk, ilyenkor szárad ki az ember szája.). Kis nyálmirigyek elszórtan a szájüreg és a nyelv nyálkahártyájában is fellelhetık. Torokszoros lágy szájpad szájpadmandula nyelvcsap nyelv torokszoros 51

52 31. ábra A szájüreg hátrafelé a torokszoroson keresztül közlekedik a garat száji szakaszával (31. ábra). A torokszorosban felül a középen lelógó nyelvcsap látható, valamint kétoldalt a szájpadíveknek megfelelıen a szájpadmandulák. Garat (pharynx [ejtsd: farinksz]) orrgarat szájgarat gégei garat gége 32. ábra A garat az orrüreg, a szájüreg és a gége mögött elhelyezkedı, a koponyaalapról a nyelıcsıig húzódó izmos falú zsák (32. ábra). Izomzata harántcsíkolt izmokból áll, így a nyelés folyamata akaratunktól függı folyamat lásd idegrendszer. Három szakasza van. Az orri szakasz az orrüreggel tart kapcsolatot. Itt helyezkedik el a garatmandula, és ide nyílik a dobüreget a garattal összekötı fülkürt. Utóbbinak a dobhártya két oldalán kialakult nyomáskülönbség (pl. repülın történı utazásnál) kiegyenlítésében van szerepe. Nyelésnél, ásításnál a fülkürt megnyílik és levegı áramlik a dobüregbe. A száji szakasz a torokszorossal tart kapcsolatot a szájüreggel. A gégei szakaszból nyílik a gégebemenet. A nyelvgyökön, a torokszorosban és az orrgaratban elhelyezkedı mandulák a nyirokrendszerhez tartoznak, az immunvédekezésben játszanak szerepet, kiszőrik a szervezetbe kerülı kórokozókat. Nyelıcsı (oesophagus [ejtsd: özofágusz]) A nyelıcsı a garatot a gyomorral összekötı kb. 25 cm hosszú, izmos falú csı. Lefutása során kezdetben a nyakon a légcsı mögött, a gerincoszlop elıtt, majd a mellüregben, végül a rekeszizom átfúrása után a hasüregben halad. Izomfala a felsı harmadban harántcsíkolt, az alsóbb szakaszon simaizom Az emésztırendszer középsı szakasza Gyomor (gaster [ejtsd: gaszter]) 52

53 nyelıcsı patkóbél felszálló vastagbél vékonybél vakbél féregnyúlvány gyomor harántvastagbél leszálló vastagbél szigmabél végbél 33. ábra A hasüreg felsı részében, nagyobb részt baloldalon elhelyezkedı, postakürthöz hasonló alakú, izmos falú szerv (33. ábra). A nyelıcsı a gyomorszájjal kapcsolódik a gyomorhoz, ezt egy tág felfelé lekerekített rész követi, mely a gyomor testében folytatódik. A középvonalban egy szőkülı rész után megy át patkóbélbe. Nyálkahártyája redızött, simaizom fala a keverımozgás kivitelezése miatt három rétegő. Kívülrıl hashártya borítja. A nyálkahártya mirigyei sósavat és fehérjebontó enzimet, pepszint termelnek. A sósavnak a tápcsatornába került kórokozók elpusztításában van szerepe. (A gyomorba került vér sósav hatására kávézacc szerő fekete anyaggá válik, mely a székletet is feketére színezi.) A B 12 vitamin felszívódásához elengedhetetlen faktort is a gyomornyálkahártya termeli. Vékonybél A vékonybelek hossza kb. 5,5-6,5 méter. Részei a patkóbél, az éhbél és a csípıbél. A patkóbélben emésztés, a további szakaszokon az alkotóelemeire bontott táplálék felszívódása zajlik. Ennek megfelelıen a nyálkahártyai felszínen bélbolyhok, illetve mikrobolyhok figyelhetık meg. Ezek a nyálkahártya, illetve a sejthártya kesztyő-ujjszerő kitüremkedései, melyek a felszívó felszínt többszörösére, teniszpálya méretőre növelik. A nyálkahártya alatt nyiroktüszık láthatók, melyek az immunvédekezésben játszanak szerepet. A vékonybelek táplálékot továbbító perisztaltikus mozgását kétrétegő simaizom teszi lehetıvé. A vékonybelek nagy részét hashártya borítja. Artériás vérellátásukat a hasi aortából kapják. A tápanyagban gazdag vénás vért a májkapu visszér viszi a májba. Patkóbél A vékonybelek kezdeti szakasza, a gyomor folytatásába esı, kb. 30 cm hosszú patkó alakú bélszakasz. A patkó homorulatába a hasnyálmirigy feje fekszik, és ide nyílik a hasnyálmirigy fı kivezetı csöve, valamint a közös epevezeték. A patkóbélben a gyomorban megkezdett emésztés tovább folytatódik. A közös epevezetéken ürülı epe a zsírok kis cseppekre való bontásában játszik szerepet. A hasnyálban zsírokat, szénhidrátokat, fehérjéket bontó enzimek is vannak (lipáz, amiláz, tripszin). 53

54 Éhbél és csípıbél Az éhbél a patkóbél folytatása, vízszintes kanyarulatokat képzı bélszakasz, mely különösebb átmenet nélkül folytatódik a csípıbélben. A csípıbél kanyarulatai függılegesek, lelógnak a kismedencébe. A vékonybelek végét a csípıbél vakbélbe való szájadzása képezi, mely a jobboldali csípıárokban található. Máj (hepar [ejtsd: hepár]) máj hasnyálmirigy 34. ábra A máj a hasüregben elhelyezkedı két nagy emésztı mirigy egyike (34. ábra). 1,5 kg tömegő, sima felszínő, tömött tapintatú szerv. Két részbıl, jobb és bal lebenybıl áll. Jobb lebenye jobb oldalon a bordaív alatt elhelyezkedve a középvonalig terjed, bal lebenye a bal bordaív alá ér. Normális esetben nem haladja meg a bordaívet, alsó széle csak mély belégzésben tapintható. Sokrétő feladatának megfelelıen felépítése bonyolult, a gerendákba, majd lebenykékbe rendezıdı májsejteket a máj artéria oxigéndús, a májkapu visszér tápanyagdús vérrel látja el. Így a májnak kettıs vérellátása van. A máj feladata az epe termelése, melynek festékanyaga a lebomló vérfestékbıl származik. Ezt az átalakítást a máj végzi, így a máj betegségei kapcsán a bilirubin a vérben felszaporodva, a beteg bırének sárga elszínezıdését eredményezi (icterus [ejtsd: ikterusz]). Fontos szerepe van a májnak a felszívódott tápanyagok építésében, a szénhidrát, a zsír, és a fehérje anyagcserében. Méregtelenítı szerepe is lényeges, klinikai szempontból fontos, hogy a gyógyszerek lebontása itt történik, sıt egyes gyógyszerek csak a májban történı átalakítást követıen válnak hatásossá. A májnak jelentıs szerepe van a vérplazma fehérjéinek képzésében, májkárosodásnál a fehérjék csökkent mennyisége a kapillárisok szintjén kisebb víz visszaszívó erıt képvisel, így testszerte vizenyı jelentkezik lásd kórtan. A véralvadási fehérjék jelentıs része is a májban termelıdik. Fontos vas és rézraktár, szerepet játszik az A-vitamin képzésében. A magzati életben vérképzı szerv. Epehólyag (cholecysta [ejtsd: koleciszta]) 54

55 gyomor epehólyag közös epevezeték hasnyálmirigy kivezetı csöve patkóbél 35. ábra hasnyálmirigy Az epehólyag a máj alsó felszínén elhelyezkedı, körte alakú tömlıszerő szerv (35. ábra). Kivezetı csöve a máj epekivezetı csövével egyesül, és mint közös epevezeték nyílik a patkóbélbe a hasnyálmirigy fı kivezetı csövének nyílása szomszédságában. Szerepe az epe tárolása, és a táplálék zsírtartalmától függı mennyiségő epe ürítése a patkóbélbe. Az epehólyagban kialakuló kövek az epeutakba jutva elzáródást okozhatnak lásd kórtan. Hasnyálmirigy (pancreas [ejtsd: pankreász]) A hasnyálmirigy az emésztırendszer másik nagy mirigye. Sárga színő, cm hosszú dudoros felszínő szerv, mely a patkóbél homorulatától a lépig terjed (35. ábra). Külsı és belsı elválasztású mirigy. Külsı elválasztású mőködése a hasnyál termelése, mely a patkóbélbe jutva a táplálék emésztésében játszik szerepet. Szénhidrát bontó enzime az amiláz, a zsírokat a lipáz, a fehérjéket a tripszin bontja. Ezek az enzimek, inaktív, azaz mőködésképtelen állapotban kerülnek a hasnyálmirigy kivezetı csövébe és csak a patkóbélben aktiválódnak és fejtik ki hatásukat. Ha az aktiválódás már a hasnyálmirigy állományán belül megtörténik, hasnyálmirigy-gyulladásról beszélünk, az enzimek megemésztik a hasnyálmirigyet és a környezı szöveteket is lásd kórtan. Belsı elválasztású mőködése során hormonokat termel. A glükagon a vércukorszintet emelı hormon. Az inzulin ezzel ellentétesen hatva egyedüli hormonként csökkenti a vércukor szintet lásd belsı elválasztású mirigyek Az emésztırendszer alsó szakasza Vastagbél 55

56 felszálló vastagbél vakbél féregnyúlvány harántvastagbél leszálló vastagbél szigmabél végbél 36. ábra A vékonybél folytatását képezı kb. 1,5 m hosszú vastagbél keret-szerően veszi körbe a vékonybelet (36. ábra). A vastagbél egyrészt méreteiben, másrészt felszínének rajzolatában is különbözik a vékonybéltıl. Részei a vakbél, a remesebél és a végbél. A vastagbélben emésztés már nem zajlik, a még emésztetlen tápanyagok erjedés és rothadás révén bomlanak tovább az élettani körülmények között jelen lévı baktériumok segítségével. A bélbaktériumok egyes B-vitaminokat és K-vitamint képesek felépíteni. A vastagbél fı mőködése a víz és az ásványi anyagok visszaszívása, a béltartalom állagának kialakítása. Székrekedés esetén fokozott a víz visszaszívása, a széklet kemény, hasmenés esetén ellenkezıleg, kevés víz szívódik vissza, a széklet híg, vízszerő. Tartós hasmenés ezért jelentıs fokú vízvesztéshez vezethet. A vastagbelek nagy részét hashártya borítja. Artériás vérellátásukat a hasi aortából kapják. Az elhasznált vénás vért a májkapu visszér viszi a májba. Ez az anatómiai tény az oka annak, hogy a vastagbél rosszindulatú daganatai elıszeretettel adnak áttétet a májba - lásd kórtan. Vakbél A vakbél a vastagbél kezdeti, alsó végén vakon végzıdı része, mely a jobb oldali csípıárokban helyezkedik el. Itt nyílik bele a csípıbél, a szájadékban egy billentyő akadályozza meg a vastagbéltartalom visszajutását a vékonybélbe. Alsó vak végérıl indul a kb. ceruza vastagságú, mintegy 8-10 cm hosszú féregnyúlvány, mely nyirokszerv, falában számos nyiroktüszı helyezkedik el. Gyulladását a köznapi nyelvben vakbélgyulladásnak nevezik, valójában azonban féregnyúlvány-gyulladás (appendicitis [ejtsd: apendicitisz] lásd kórtan) Remesebél (colon) A remesebél részei a vakbél folytatását képezı felszálló vastagbél, mely függılegesen felfelé haladva a máj alatti görbülettel megy át a harántvastagbélbe. A harántvastagbél vízszintesen 56

57 fut jobbról balra és a lép alatti görbülettel a leszálló vastagbélbe megy át, mely a szigmabélben folytatódik. Végbél A végbél a vastagbél utolsó, kb cm hosszú szakasza. A külvilággal a két farpofa között, a gáton a farokcsont elıtt elhelyezkedı végbélnyílással közlekedik. Falában vénás hálózat található lásd májkapu visszér összeköttetései, ezek kitágulását nevezzük aranyeres csomónak, mely fokozott hasüregi nyomás esetén (pl. terhesség) alakulhat ki. A végbél alsó harmadának vénás vére az alsó őrös visszérbe kerül, így a máj megkerülésével jut a vérkeringésbe (végbélkúpok alkalmazása!) A székletürítés mechanizmusa A végbél alsó szakaszán két győrő alakú záróizom helyezkedik el. A belsı simaizom, a külsı harántcsíkolt. A simaizom akaratunktól függetlenül mőködik, ezért a gyermek mindaddig nem szobatiszta, amíg meg nem tanulja akaratlagosan mőködtetni a kívül elhelyezkedı harántcsíkolt záróizmot. A székelési ingert a végbél falának feszülése váltja ki. Ennek hatására a végbél falának simaizmai reflexesen összehúzódnak és a záróizmok egyidejő megnyílása mellett a hasprés támogatásával történik meg a széklet kiürítése. A székletürítés reflexközpontja a gerincvelı keresztcsonti szakaszán található lásd vegetatív reflex Hashártya (peritoneum) A hashártya a szívburokhoz hasonlóan két lemezbıl felépülı savós hártya. A zsigeri és a fali lemez között pár csepp folyadék teszi lehetıvé a lemezek egymáson történı könnyő elmozdulását, ez fıként a gyomor és belek esetén lényeges, melyeket beborít. Másik szerepe, hogy gyulladásos folyamatok kapcsán összetapadva nem engedi a folyamatot tovább terjedni, helyben tartja, lokalizálja azt. Kiterjedt gyulladása még ma is életveszélyes állapot lásd kórtan. ÖSSZEFOGLALÁS Az emésztırendszer feladata a táplálék felvétele, alkotóelemeire bontása, a tápanyagok felszívása és a salakanyagok kiürítése. A folyamat már a szájüregben elkezdıdik. Az emésztés a gyomorban, és a patkóbélben zajlik, a vékonybél többi szakasza a felszívódás helye. A csı alakú szervek belfelszínét ennek megfelelıen speciális képletek növelik. A vastagbelekben víz visszaszívás és a széklet állagának kialakítása zajlik. A két nagy emésztı mirigy a máj és a hasnyálmirigy a termelt epe, illetve az emésztıenzimek segítségével vesz részt a folyamatban. A felszívott anyagok a májba kerülnek, mely mind a zsír, a fehérje és a szénhidrát anyagcserében részt vesz, valamint fontos méregtelenítı szervünk. A hasüregi szervek egy részét hashártya veszi körül, mely a szervek mozgásait könnyíti, valamint a gyulladásos folyamatokat lokalizálja. KÉRDÉSEK 1. Mi a lágy szájpad szerepe? 2. Nevezze meg a garat részeit! 3. Sorolja fel a nagy nyálmirigyeket! 4. Nevezze meg a fogak fı részeit! 57

58 5. Sorolja fel a mandulákat! 6. Milyen feladatai vannak a májnak? 7. Mi a hasnyálmirigy külsı elválasztású mőködése? 8. Mi történik a patkóbélben? 9. Milyen képletek növelik meg a vékonybelek felszívó felszínét? 10. Mi történik a vastagbélben? 11. Milyen feladatai vannak a gyomornak? 12. Minek a gyulladását nevezi tévesen a köznyelv vakbélgyulladásnak? 13. Mi a hashártya szerepe? Milyen részei vannak? 11. A légzés szervrendszere Az oxigént a szervezet anyagcsere folyamataihoz a légzırendszer biztosítja, és rajta keresztül távozik a szén-dioxid a szervezetbıl. Részei a felsı-és alsó légutak. A felsı légutakhoz tartozik az orrüreg és a garat. Az alsó légutak a gégét, a légcsövet és a tüdıket jelentik Felsı légutak Orr, orrüreg Az orrnak két része van, az arc jellegét nagymértékben meghatározó külsı orr és a mögötte elhelyezkedı orrüreg. A külsı orr vázát rugalmas porc és a páros orrcsont adja. Az orrüreg az orrszárnyak által határolt orrnyílással kezdıdik. Nehezített légzés esetén, fıként kisgyermekeknél ún. orrszárnyi légzés látható, az orrszárnyak mozgásának kifejezetté válásával, az orrnyílás tágulatával. Az orrüreget porcos, illetve csontos sövény általában két egyenlıtlen részre osztja. Oldalfalán orrkagylók, alattuk orrjáratok találhatók. A nyálkahártya felszínén elhelyezkedı csillószırök az orrnyílás felé csapkodva a kis mérető légúti szennyezıdések, kórokozók eltávolításában játszanak szerepet. A nyálkahártya dús vénás hálózata az orrüreg gyulladásos, vagy allergiás megbetegedéseiben kitágul. Az így kialakuló vérbıség és vizenyı a levegı útjának szőkületéhez vezet. Az orrüreg hátrafelé a garat orri szakaszával közlekedik lásd garat részei. Az orr melléküregei Az orrmelléküregek nyálkahártyával bélelt üregek, melyek az orrüreggel közlekednek. Feladatuk a belégzett levegı felmelegítése, páratartalmának növelése, a koponya súlyának csökkentése, különbözı hangok képzése. A homlokcsontban a homloküreg, a felsı állcsontban az arcüreg található. Az ékcsontban és a rostacsontban a hasonnevő üregek helyezkednek el Alsó légutak Gége (larynx [ejtsd: larinksz]) 58

59 pajzsporc győrőporc pajzsmirigy 37. ábra A gége a hangadás szerve, de a légutak védelmében is fontos szerepe van. A gégében elhelyezkedı hangszalagokat a kilégzett levegı megrezegteti, így keletkezik a hang. A gége vázát 5 porc és szalagok képezik. Részei a pajzsporc, a győrőporc, két kannaporc és a gégefedı (37. ábra). A pajzsporc kiemelkedı, férfiakban jól tapintható szöglete az Ádámcsutka. Az alatta elhelyezkedı győrőporc és a közte feszülı szalagot vágják át gégemetszés során. A hangszalagok a pajzsporc és a mögötte elhelyezkedı kannaporcok között feszülnek, a gége ürege itt a legszőkebb. Itt akadhatnak el a félrenyelt idegentestek, illetve eredményezhet légúti elzáródást a nyálkahártya vizenyıje lásd kórtan. A gégemetszés során a legszőkebb rész alá jutva tudunk levegıt biztosítani. A gégefedı az alsó légutakat képes légmentesen lezárni, ezáltal védelmet nyújt az idegen anyagok bejutásától. A hangszalagok mozgásáért, a hangképzésért a gége izmai felelısek. A hangrés teljes zárása nagyobb erıkifejtésnél (pl. nehéz tárgy emelése) alkalmazott hasprés esetén megakadályozza a levegı kiáramlását a tüdıkbıl. Ilyenkor a nyomás alá helyezett has-és mellüregtartalom felfújt autókerékhez hasonlóan szilárdabb szerkezetté teszi a törzset. Máskor a zárt hangrés hirtelen megnyílva kisepri az izgató idegen anyagokat a légutakból (pl. köhögés, tüsszentés esetén). A gége izmait és nyálkahártyáját a bolygóideg, X. agyideg idegzi be. A bolygóideg a szívfrekvenciát csökkenti, tartós, erıs ingerlése (pl. gégébe ékelıdött idegentest), szívmegálláshoz vezet Légcsı (trachea [ejtsd trachea]) A légcsı a gégét a tüdıkkel összekötı kb cm hosszú porcos falú csı (38. ábra). Az alsó légutak falában lévı porc megakadályozza, hogy a csı alakú szervek a belégzés során a mellüregben uralkodó légkörinél alacsonyabb nyomás hatására összeessenek. Hátsó, nyelıcsıvel érintkezı falát kötıszövet képezi, melyet a lenyelt falat bedomboríthat. Nyálkahártyáján csillószırök láthatók, melyek a garat irányába csapkodnak. Így a légúti szennyezıdések, kórokozók a garatba kerülve igény és szocializáció szerint lenyelhetık, illetve kiköphetık. Alsó vége villa alakban két fıhörgıre oszlik, melyek közül a jobb oldali meredekebb lefutású és tágabb. Ez magyarázza, hogy a félrenyelt idegentestek többsége a jobb fıhörgıbe kerül. 59

60 légcsı bal tüdı jobb tüdı fıhörgı hörgırendszer 38. ábra Tüdı (pulmo) A tüdı a mellüregben elhelyezkedı páros szerv. Alakja kúpra emlékeztetı, felsı része a tüdıcsúcs, egymás felé nézı felszínükön a tüdıkapuk találhatók, melyeken keresztül a fıhörgık, artériák, idegek lépnek be a tüdıbe, és visszerek, valamint nyirokerek lépnek ki onnan. A tüdıkapukban nyirokcsomók helyezkednek el, melyek gyulladás, daganat során megnagyobbodhatnak. Alsó felszínük a rekeszizmon nyugszik, harmadik felszínük a bordák, a csontos mellkas felé tekint. Színük gyermekkorban rózsaszín, a késıbb lerakódott por-és koromszemcsék palaszürkévé színezik, az erıs dohányosok tüdeje koromfekete. A jobb tüdı három, a bal tüdı két lebenybıl épül fel (itt helyezkedik el a szív), a lebenyeket mindkét oldalon szegmentumokból áll. A tüdıkapun belépı fıhörgık lebenyhörgıkre, majd szegmentum hörgıkre oszlanak (39. ábra). A tovább oszló hörgıágak egyre kisebb átmérıjőek, majd hörgıcskékben folytatódnak. A hörgıcskéknek a hörgıkkel szemben, már nincs porcos fala, nyitva tartásukban a tüdı rugalmas alapváza játszik szerepet. A hörgıcskék végén szılıfürtszerően helyezkednek el a léghólyagocskák, melyek fala rendkívül vékony (egyrétegő laphám). Itt történik a gázcsere, a léghólyagocskákból az oxigén a tüdı kapillárisrendszerébe kerül. A tüdınek kettıs vérellátása van, az egyik a kisvérkör, mely az elhasznált, oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vér felfrissüléséért felelıs. A másik, a mellkasi aortából eredı hörgı artériák, melyek a tüdı állományát, a tüdıt felépítı sejteket látják el oxigéndús vérrel. 60

61 nyelvcsont légcsı tüdıartéria tüdıvéna fıhırgı lebenyhörgı szegment hörgı hörgıcske Mellhártya alsó lebeny 39. ábra léghólyag A mellhártya a harmadik savós hártya, a korábban említett szívburok és hashártya mellett. Felépítése hasonló, két részbıl, zsigeri és fali lemezbıl épül fel. A zsigeri lemez a tüdıket, a fali lemez a mellkasfalat és a rekeszizmot borítja be. A lemezek között kevés savós folyadék található. A mellhártya feladata azonban alapvetıen más, a légzés során a csontos mellkas és a tüdık közötti kapcsolat biztosítása, melyet a két lemez közötti folyadék tesz lehetıvé. Valahogy úgy, mint ha két üveglemez közé pár csepp folyadékot cseppentünk. Azok egymáson könnyen elmozdulnak, de összetapadnak, elválasztani egymástól akkor tudom a két lemezt, ha közéjük levegıt juttatok. Ennek a szoros kapcsolatnak az eredménye, hogy a mellkas és a rekeszizom mozgásait követik a tüdık lásd késıbb Gátorüreg A gátorüreg a mellüregen belül, a két tüdı között elhelyezkedı terület, melyet a fıhörgık elülsı és hátulsó részre osztanak. Elülsı részében a szív, a csecsemımirigy, illetve a szívbıl eredı és oda beömlı nagy erek találhatók. Hátsó részében a nyelıcsı, a mellkasi aorta, nyirokerek és idegek helyezkednek el A légzés élettana A külsı légzés lényege, hogy az oxigén és a szén-dioxid kicserélıdik a léghólyagocskák és a tüdı kapillárisai között. A belsı légzés során ugyanez a folyamat a nagyvérköri kapillárisok és a sejtek között zajlik. A gázok mozgása a nyomáskülönbségnek megfelelıen történik. Mivel a belégzett levegıben az oxigén nagyobb nyomású, mint a tüdı kapillárisaiban, az oxigén a kapillárisokba kerül. A szén-dioxid esetén az ellentétes irányú nyomáskülönbség ellentétes irányú mozgást eredményez, a szén-dioxid a kapillárisokból a léghólyagocskákba jut. Ugyanez a mechanizmus érvényes a belsı légzésre is. Az oxigén a nyomáskülönbség révén a kapillárisokból a sejtekbe, a szén-dioxid a sejtekbıl a kapillárisokba kerül A légzés mechanizmusa 61

62 belégzés 40. ábra kilégzés A tüdıkben a gázcsere a légzımozgások során megy végbe. Belégzéskor a bordaközti izmok összehúzódása a bordakosár emelkedését, a rekeszizom összehúzódása, a rekeszkupola leszállását, a mellüreg térfogatának növekedését eredményezi. A mellkas és a rekeszizom elmozdulását a tüdık passzívan követik, mert a mellhártya szoros kapcsolatot teremt közöttük. Így a tüdı is kitágul, a tüdıben lévı nyomás a légköri nyomás alá esik és a levegı a tüdıkbe áramlik (40. ábra). Kilégzésnél a mellkas tágulata megszőnik, a mellüreg térfogata csökken, a tüdık saját rugalmasságuknál fogva összehúzódnak, a nyomás a légköri nyomás fölé emelkedik, a levegı kiáramlik a tüdıkbıl. A tüdı nyugalmi helyzetében is kifeszített állapotban van, ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha légmell kapcsán (pl. mellkasi szúrt seb esetén) levegı kerül a mellhártya lemezei közé. Ilyenkor az üveglapok mintájára a két lemez elválik egymástól, a tüdı a saját rugalmasságánál fogva összeesik, és a légzés az azonos oldalon megszőnik. Attól függıen, hogy a légzés során a bordaközti izmok, vagy a rekeszizom mőködése a hangsúlyos, mellkasi és hasi légzésrıl beszélünk. Nıkre az elıbbi a jellemzı, ennek oka az, hogy terhesség során a rekesz funkciója a megnövekedett hasüregi nyomás miatt kiesik. Férfiaknál és újszülötteknél a hasi légzés dominál. Újszülötteknél ez a csontos mellkas fejletlenségére vezethetı vissza. Erıltetett légzésnél, illetve nehézlégzésnél a légzési segédizmok is mőködnek. Ennek az izomcsoportnak nem elsısorban a légzés a feladata, de mivel a csontos mellkason erednek, vagy tapadnak és azt emelni, illetve süllyeszteni képesek, mőködésükkel segíthetik a be-és kilégzést A légzés szabályozása A légzıközpont az agytörzsben, a nyúltvelıben helyezkedik el lásd idegrendszer. Az innen kiinduló ingerület szabályozza a légzıizmok összehangolt mőködését. A légzés idegi, reflexes szabályozásán túl jelentıs a kémiai szabályozás is, melyben a vér oxigén és szén-dioxid szintjének változása játszik szerepet, az oxigén hiány és a szén-dioxid többlet fokozza a légzést. ÖSSZEFOGLALÁS A légzırendszer az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását bonyolítja. A légzés során, a nyálkahártyán keresztül vizet is veszít a szervezet. A légutakon keresztül a belélegzett 62

63 levegı a tüdıkbe jut, ahol a léghólyagocskákban megtörténik a gázcsere. A tüdı kapillárisok a kisvérkörhöz tartoznak, a felfrissült vér a bal kamrába kerül. A tüdı rugalmas alapváza biztosítja a légzéshez szükséges alakváltozást. Azonban ahhoz, hogy a tüdı követni tudja a csontos mellkas mozgásait, a mellhártya is szükséges. A légzıizmok a nyugalmi légzésben, a légzési segédizmok az erıltetett légzésben vesznek részt. A légzımozgások kialakításában a két nemben különbségek figyelhetık meg. A légzés központja az agytörzsben található. KÉRDÉSEK 1. Nevezze meg a gége vázát alkotó porcokat! 2. Mi a gégefedı szerepe? 3. Hol végezzük a gégemetszést? 4. Hány lebenye van a jobb és a bal tüdınek? 5. Miért a jobb fıhörgıbe kerül általában az idegentest? 6. Mely izmok vesznek részt a normál légzésben? 7. Nevezze meg a tüdıt ellátó fı artériákat! 8. Hol történik meg a gázcsere a tüdıben? 9. Mi a gátorüreg? Nevezzen meg két fontosabb képletet, amely itt helyezkedik el! 10. Mi a mellhártya? Milyen részei vannak, mi a szerepe? 11. Hol találjuk a légzés központját? 12. A vizeletkiválasztó és elvezetı rendszer A vizeleti szervek feladata a szervezet számára felesleges folyadék, valamint az anyagcsere folyamatok során keletkezı víz és vízben oldható káros termékek kiürítése a szervezetbıl. Ezt a feladatot a vesék látják el, a rajtuk átáramló vér megszőrésével. A vizeleti rendszer további részei a vizelet elvezetésében, illetve győjtésében, tárolásában játszanak szerepet. vese húgyvezeték húgyhólyag húgycsı 41. ábra A vese (nephros [ejtsd: nefrosz]) makroszkópos anatómiája 63

64 A vese a hasüreg felsı, hátsó részén, a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedı bab alakú, vörösesbarna, sima felszínő páros szerv (41. ábra). Három tok veszi körül. A zsíros tok, melynek jelentıs szerepe van a vesék helyben tartásában, jelentıs fogyás során megfogyatkozhat és a vesék elmozdulhatnak a helyükrıl vándorvese. A bab alakú vesék behúzott részén helyezkedik el a vesekapu, ahol a vese artériája, illetve idegei lépnek be, a vese vénája, nyirokerei, illetve a húgyvezeték lép ki. Metszéslapon két állomány különíthetı el a kéreg-és a velıállomány (42. ábra). A velıállomány a vesekapu felé tekintı, átmetszetben háromszög alakú velıpiramisokból áll, melyek sugárirányú csíkolatát a benne futó győjtıcsatornák adják. A kéregállomány a velıt kívülrıl határolja, illetve oszlopok formájában a piramisok közé terjed. A velıpiramisok vesekapu felé tekintı lekerekített csúcsa a veseszemölcs (papilla). Ez a vese üregrendszerével érintkezik, ami tulajdonképpen egy érdekes alakú zsákszerő képzıdmény, mely a húgyvezetékben folytatódik. A zsák veseszemölcsöket befogadó részét kiskehelynek hívjuk. A kiskelyhek nagykelyhekbe szedıdnek, melyek a vesemedencét képezik. A vesemedence folytatása a húgyvezeték, mely a vesekapun lép ki a vesébıl. velıpiramis kéregállomány veseartéria vesevéna vesekapu vesemedence húgyvezeték kiskehely nagykehely veseszemölcs kéregoszlop A vese finomabb szerkezete 42. ábra A kéregállományban helyezkedik el a vese szövettani és mőködési egységét képezı nefron, melybıl mindkét vesében 1,5 millió található (43. ábra). Ez egy hajszálérgomolyagból (glomerulus), az azt körülvevı tokból (44. ábra), és a tokból induló bonyolult csatornarendszerbıl áll. A csatornarendszer elsıdleges kanyarulatos csatornából, U alakú Henle-kacsból, másodlagos kanyarulatos csatornából és győjtıcsatornából áll. A hajszálérgomolyag szomszédságában elhelyezkedı sejtek által termelt hormon (renin) a vérnyomásra és a só-vízháztartásra van hatással. 64

65 másodlagos kanyarulatos csatorna elsıdleges kanyarulatos csatorna glomerulus vesetestecske Bowman-tok Henle-kacs győjtıcsatorna 43. ábra elsıdleges kanyarulatos csatorna Bowman-tok tok ürege glomerulus 44. ábra A vesemőködés élettana A vese glomerulusok és a tok fala egy speciális szőrıt képez, melyen a víz és a kisebb anyagok (pl. cukor) akadálytalanul jutnak át, de a nagy molekulák. (pl. fehérjék) nem. Ugyancsak nem juthatnak át a vér alakos elemei vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék. Így naponta kb. 180 liter szőrlet, vagy elsıdleges vizelet képzıdik. Ennek mennyisége és összetétele is módosul a csatornarendszeren való áthaladás során. A víz 99%-a visszaszívódik. Ugyancsak visszaszívódik a cukor is, egészséges ember vizeletében nem 65

66 mutatható ki. A visszaszívott víz mennyisége befolyásolja a vizelet töménységét, mely természetesen függ a fogyasztott folyadék mennyiségtıl is. A csatornákat bélelı hámsejtek ugyanakkor bizonyos anyagokat kiválasztanak a vizeletbe. A csatornarendszer végét a győjtıcsatornák jelentik, melyek a veseszemölcsökön nyílnak a kiskelyhekbe, a vese üregrendszerébe. A vesék jelentıs szerepet játszanak a só-és vízháztartás, a vérnyomás, valamint a sav-bázis egyensúly kialakításában. A vesék által termelt eritropoetin (EPO-ként emlegetett doppingszer) a vörösvérsejtek képzését fokozza A vizelet A vizelet napi mennyisége kb. 1,5 liter. Szalmasárga színő, savanyú vegyhatású folyadék. Kóros körülmények között megjelenhet benne vér, genny, cukor, baktérium stb. Mennyisége, koncentráltsága és maradéknitrogén tartalma utal a szervezet folyadékellátottságára, illetve a vesék mőködésére Húgyvezeték A húgyvezeték a vesemedencét a húgyhólyaggal összekötı kb. 30 cm hosszú lúdtoll vastagságú izmos falú csı. A húgyhólyagot felülrıl lefelé ferdén fúrja át, ezért a húgyhólyag telıdésekor szájadéka lezárul és nem jut vissza vizelet a húgyvezetékbe Húgyhólyag (urocysta [ejtsd: urociszta]) A húgyhólyag a kismedence elülsı részén a szeméremcsont mögött elhelyezkedı izmos falú tömlı. A férfi húgyhólyag citrom alakú, a nıi kissé lapított, mert ráhajlik a méh. Őrtartalma normál esetben kb. 300 ml, kóros esetben több liter vizelet is megrekedhet benne, ilyenkor a köldök magasságáig érhet. Falában három rétegő simaizom van, mely lehetıvé teszi a vizelet kiürítését. A körkörös izomzat megerısödése hozza létre a húgycsı kiindulásánál, a hólyag alapján az akaratunktól független mőködéső záróizmot Húgycsı A két nemnek megfelelıen a húgycsı jelentısen különbözik egymástól. A nıi húgycsı 3-4 cm hosszú, egyenes. Rövid lefutás után nyílik a hüvely elıtt a hüvelytornácban. Alsó része a gátat fúrja át, és itt található a húgycsı körül az akaratlagosan mőködtethetı harántcsíkolt záróizom. A nıi húgycsı rövidsége és a végbélnyíláshoz való közelsége teszi esendıbbé a nıket a felszálló húgyúti fertızésekkel szemben. A férfi húgycsı kb. 20 cm hosszú S-alakban görbült csı. Kezdeti része átfúrja a prosztatát. Ez az anatómiai kapcsolat a magyarázata annak, hogy idısebb férfiakban a prosztata megnagyobbodása miért vezet a húgycsı szőkületéhez, a vizelet elfolyás akadályozottságához lásd kórtan. Ebbe a szakaszába nyílik a két ondókilövellı csatorna és a prosztata is ide üríti a váladékát. Férfiakban ugyanis a húgycsınek nem csak a vizeletelvezetésben, hanem az ondó kiürülésében is fontos szerepe van. A nıi húgycsı ezzel szemben csak a vizelet kiürítésében játszik szerepet. A gátat átfúrva a férfi húgycsı elırehajlik, majd a hímvesszıbe lép, melynek végén a külvilágba nyílik. Második görbülete a szeméremcsont alatt helyezkedik el, ez katéterezésnél a hímvesszı megemelésével egyenesíthetı ki, illetve a hímvesszı merevedésekor, erekció alkalmával is megszőnik A vizeletürítés mechanizmusa 66

67 A vizeletürítés a székletürítéshez nagyon hasonlóan történik. Itt is két záróizmot találunk, a húgyhólyag alapon a húgycsı kiindulásánál a simaizom, a gáton a harántcsíkolt záróizom helyezkedik el. A simaizom akaratunktól függetlenül mőködik, ezért a gyermek mindaddig nem szobatiszta, amíg meg nem tanulja akaratlagosan mőködtetni a gáton elhelyezkedı harántcsíkolt záróizmot. A vizelési ingert a húgyhólyag falának feszülése váltja ki. Ennek hatására a húgyhólyag fal simaizmai reflexesen összehúzódnak és a záróizmok egyidejő megnyílása mellett a hasprés támogatásával történik meg a vizelet kiürítése. A vizeletürítés reflexközpontja a gerincvelı keresztcsonti szakaszán található lásd vegetatív idegrendszer. ÖSSZEFOGLALÁS A vesék a rajtuk átáramló vért megszőrve, a szőrlet összetételét módosítva alakítják ki a vizeletet, melyet a két húgyvezeték és a húgycsı szállít, a húgyhólyag pedig tárol. A vizelet kiválasztásával a vese a vízben oldható káros anyagok eltávolítását, a folyadék-és elektrolit, valamint a sav-bázis egyensúly kialakítását végzi. Szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, valamint eritropoetin hormonja révén a vörösvértestek képzésében is. A nıi húgycsı rövidsége és végbélnyíláshoz való anatómiai közelsége miatt nıknél gyakoribbak a húgyúti fertızések. Férfiakban a húgycsı körül elhelyezkedı prosztata betegségei idısebb életkorban vizeletelfolyási zavart eredményezhetnek. KÉRDÉSEK 1. Milyen feladatot látnak el a vesék? 2. Mi a húgyhólyag szerepe? 3. Hol fut a férfi húgycsı? Milyen részei vannak? 4. Normálisan miért nem juthat vissza vizelet a húgyvezetékbe a húgyhólyag összehúzódásakor? 5. Mi a nefron? Milyen részei vannak? 6. Mit nevezünk szőrletnek, illetve elsıdleges vizeletnek? 7. A vese metszéslapján az állomány milyen két részre osztható? 8. Milyen kóros összetevıket tartalmazhat a vizelet? 9. Miért fogékonyabbak a nık a felszálló húgyúti fertızésekre? 10. Mennyi a napi átlagos vizelet mennyiség? 13. Belsı elválasztású mirigyek 67

68 agyalapi mirigy tobozmirigy pajzsmirigy csecsemımirigy mellékvese hasnyálmirigy petefészek here 45. ábra Az emberi szervezet szabályozó mechanizmusaiban az idegrendszer mellett, azzal szoros összhangban a belsı elválasztású mirigyek játszanak szerepet. Ezekre összefoglalóan jellemzı, hogy kivezetı csövük nincsen, szemben a külsı elválasztású mirigyekkel, melyek váladékukat kivezetı csövön keresztül a testfelszínre, vagy valamilyen testüregbe ürítik. A belsı elválasztású mirigyek váladékát hormonnak nevezzük, mely a vérbe ürül. A hormonok különbözı kémiai természető anyagok, fehérjék, aminosav, illetve, koleszterin származékok. A vér útján távoli szervekre is kifejtik hatásaikat. A hormontermelı mirigyek általában önálló szerveket képeznek (pl. pajzsmirigy), az ezek által termelt hormonok az egész szervezetre hatással vannak (45. ábra). A legtöbb ilyen mirigy mőködése az agyalapi mirigy által szabályozott. Kisebb sejtcsoportok elszórtan a nem hormontermelı szervekben is elhelyezkednek (pl. gyomor-bél traktus), hatásuk elsısorban helyi, az érintett szerv mőködését befolyásolják Agyalapi mirigy (hipofízis) Az agyalapi mirigy bab alakú és nagyságú mirigy, mely az ékcsont töröknyergében helyezkedik el. Két lebenybıl áll, elülsı lebenyében számos belsı elválasztású mirigy mőködését serkentı hormon termelıdik. A pajzsmirigy mőködését serkentı hormon, és a mellékvese kéregállományának hormontermelését serkentı hormon az érintett mirigyek hormontermelését fokozza. A tüszıérést serkentı hormon, illetve a sárgatest képzıdést serkentı hormon a petefészek hormontermelését szabályozza, így szerepet játszik a menstruációs ciklusban és a terhesség során. A növekedési hormon a szervezet egészére hatva elısegíti a növekedést. A tejelválasztást serkentı hormon szülést követıen a tejelválasztásra lesz hatással. A hátsó lebeny hormonokat nem termel, az itt tárolódó hormonokat az agyalapi mirigy felett elhelyezkedı hipotalamusz termeli. A két képlet szoros kapcsolata miatt beszélünk neuroendokrin rendszerrıl. A neuro-, idegi jelzı a hipotalamuszra, az endokrin az agyalapi mirigyre utal. 68

69 A hipotalamusz a köztiagy része lásd idegrendszer, szürke magcsoportjai hormontermelı képességgel rendelkeznek. Ezek a hormonok egyrészt az agyalapi mirigy mőködését befolyásolják, másrészt önálló hatással bíró, a szervezet szempontjából fontos feladatot ellátó hormonok. Ilyen az oxitocin, melynek simaizom összehúzó hatása szülésnél a méh összehúzódásában, valamint szoptatásnál, a tej kiürülésében játszik szerepet. A másik hormon az antidiuretikus hormon, ADH (a diurézis vizeletürítést jelent), mely a vesében történı vízvisszaszívásért felelıs, ha nem termelıdik kellı mennyiségben, a betegnek liter vizelete lehet naponta. Az oxitocin és az antidiuretikus hormon az agyalapi mirigy hátsó lebenyében tárolódik Pajzsmirigy pajzsporc győrőporc pajzsmirigy 46. ábra A pajzsmirigy a nyak elülsı részén a pajzsporc két oldalán elhelyezkedı belsı elválasztású mirigy (46. ábra). Hormonjai az alapanyagcserét fokozzák (pl. tiroxin), illetve a szervezet kálcium háztartásának kialakításában játszanak szerepet (kalcitonin). A tiroxin jódtartalmú hormon, jódhiány esetén termelése csökken, ezért jódhiányos területeken a konyhasót jódozzák. Hatására növekszik a szervezet oxigén felhasználása, felgyorsulnak az égési folyamatok. Emeli a vércukorszintet, serkenti a hıközpont mőködését, fokozza a szívmőködést, emeli a szívfrekvenciát. Méhen belül magzati korban az idegrendszer megfelelı fejlıdéséhez nélkülözhetetlen. A csontrendszer növekedésében is szerepet játszik. Az agyalapi mirigy elülsı lebenye által termelt pajzsmirigyserkentı hormon fokozza a tiroxin termelését. A kalcitonin elválasztására a vér kálcium szintje van hatással. Magas kálcium szint esetén a kalcitonin beépíti a kálciumot a csontokba, csökkenti a kálcium bélbıl való felszívódását, a vesébıl történı visszaszívódást. Terhesség esetén védi az anya csontozatát. Kóros esetben a pajzsmirigyhormonok túl-, vagy alulmőködése betegség kialakulásához vezet (lásd. részletes kórtan) Mellékpajzsmirigy A mellékpajzsmirigy a pajzsmirigyek hátsó felszínén elhelyezkedı 4 db lencsényi mirigy. Nem tartoznak az agyalapi mirigy szabályozása alá. Hormonjuk a parathormon, a vérszérum kálcium szintjét emeli, kálciumot von el a csontokból, illetve fokozza a kálcium bélbıl való felszívódását, a vesébıl történı visszaszívódást. A parathormon és a kalcitonin egymással ellentétes hatású hormon ún. antagonista. A kálcium a csontok felépítéséhez a véralvadáshoz, és bizonyos enzimek mőködéséhez nélkülözhetetlen. Ha a kálcium szint a vérplazmában nagyon lecsökken, testszerte izom 69

70 görcsök jelentkeznek és a beteg ún. tetániás rohamban meghal. A mellékpajzsmirigyek tehát életfontosságú mirigyek, eltávolításuk halálhoz vezet Mellékvese A mellékvesék a vesék felsı csúcsán elhelyezkedı piramis alakú szervek. Felépítésükben két állomány, a kívül elhelyezkedı kéreg- és a belsı velıállomány vesz részt. Mindkét állomány hormonokat termel, a kéregállomány három rétege szteroid hormonokat: aldoszteront, kortizolt és férfi nemi hormonokat, androgéneket. Az aldoszteron a legkülsı rétegben termelıdik, ún. mineralokortikoid, a vesék víz és nátrium visszaszívását fokozza. Termelésére nem az agyalapi mirigy van hatással, hanem a vesékben termelıdı renin. A középsı réteg glükokortikoidokat termel (pl. kortizol), mely hormonok felkészítik a szervezetet a stresszreakcióra, mozgósítják az energia tartalékokat, emelik a vércukor szintet. Gyulladáscsökkentı, illetve az immunrendszer mőködését gátló hatásukat a gyógyszeripar is kihasználja. Az agyalapi mirigy által termelt mellékvesekéreg serkentı hormonnak a középsı réteg hormontermelésére van hatása. A legbelsı rétegben termelıdı androgének, hím nemi hormonok, mindkét nemben megtalálhatók. Nıknél fıként a szırzetnövekedésben van szerepük. Amennyiben túltermelıdnek, férfias vonások jelentkeznek, az arcon a szırzet megerısödik, a hang mélyül, az emlı sorvad. A mellékvese velıállománya adrenalint, noradrenalint és dopamint termel. Ezek az ún. stresszhormonok a szervezetet ért izgalmi hatások során termelıdnek, felkészítenek a támadásra, vagy a védekezésre. A szívfrekvencia és a légzésszám nı, a vérnyomás emelkedik, a vázizmok vérellátása fokozódik. A mellékvesevelı hormontermelése és a szimpatikus idegrendszer mőködése szoros kapcsolatban áll egymással, hatásuk is megegyezik. Stressz során tehát a szimpatikus idegrendszer izgalmi állapotával párhuzamosan fokozódik a mellékvesevelı hormontermelése, valamint a kéregállomány glükokortikoid hormonjainak elválasztása Hasnyálmirigy (pancreas [ejtsd: pankreász]) A hasnyálmirigy külsı elválasztású mirigy végkamrái között helyezkednek el az ún. Langerhans [ejtsd: langerhansz]-szigetek, melyek a hasnyálmirigy belsı elválasztású mőködéséért felelısek. Három féle sejtbıl épülnek fel, a sejtek a görög ABC három betőjérıl kapták a nevüket. Az alfa sejtek glükagont, a béta sejtek inzulint, a delta sejtek szomatosztatint termelnek. A glükagon emeli a vércukorszintet. Az inzulin az egyetlen hormon, ami csökkenti. Bizonyos sejtek a szervezetben csak inzulin jelenlétében képesek a vérbıl felvenni a cukrot, inzulinhiányban éheznek, annak ellenére, hogy a vércukorszint magas lásd kórtan. A szomatosztatin az elıbbi két hormon termelıdését befolyásolja Tobozmirigy A tobozmirigy a nagyagy köztiagy részének megfelelıen, a III. agykamra tetejérıl hátrafelé nyúló lencse alakú mirigy. Emberben feltételezhetı szerepe a korai nemi érés gátlásában és a napi ritmus kialakításában van Nemi mirigyek hormontermelése A nemi mirigyeknek az ivarsejtek termelése mellett belsı elválasztású mőködése is van, nemi hormonokat termelnek. Ezek a nemi hormonok a méhen belül termelıdve a magzat nemének 70

71 kialakításáért felelısek. Pubertáskor, a nemi érés idıszakában az ivarsejtek termelıdéséért, a másodlagos nemi jellegek kialakításáért felelısek Here A herék hormontermelı sejtjei a here csatornácskák között helyezkednek el. Hormonjuk a hím nemi hormon, a tesztoszteron, mely a férfiak másodlagos nemi jellegének kialakításáért felel. A here már a magzati korban elkezdi a tesztoszteron termelést, melynek hatására a külsı és belsı nemi szervek férfi irányba fejlıdnek. Ha nincs tesztoszteron, vagy a hatását nem tudja kifejteni a nemi szervek nıi irányba fejlıdnek Petefészek A petefészekben ösztrogén (tüszıhormon), és progeszteron (sárgatesthormon) termelıdik. Az ösztrogént a tüszı termeli, hatására fejlıdnek ki a nıi belsı nemi szervek, és alakul ki pubertáskor a másodlagos nemi jelleg. A menstruációs ciklusban elsısorban a lelökıdött méhnyálkahártya megújulásáért, a nyálkahártya kezdeti vastagodásáért felelıs. Terhesség során a méhizomzat gyarapodásáért felel. A progeszteront a sárgatest termeli, hatására a méhnyálkahártya felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Megakadályozza a terhes méh izomzatának összehúzódását, elıkészíti az emlımirigyeket a tejelválasztásra. ÖSSZEFOGLALÁS A belsı elválasztású mirigyek kivezetı csıvel nem rendelkezı hormontermelı mirigyek. A hormonális szabályozás az idegrendszerit kiegészítve felel a szervek megfelelı mőködéséért. A belsı elválasztású mirigyek egy része az agyalapi mirigy szabályozása alá tartozik, mely szoros kapcsolatban áll a köztiagy hipotalamuszával, emiatt az egész rendszert neuroendokrin rendszernek nevezik. A nemi szervek hormontermelése az ivarsejtek termelıdése mellett a másodlagos nemi jellegek kialakításában is szerepet játszik. KÉRDÉSEK 1. Mit nevezünk neuroendokrin rendszernek? 2. Milyen hormonok tárolódnak a hipofízis hátsó lebenyében? 3. Milyen hormonok termelıdnek a hipofízis elülsı lebenyében? 4. Milyen hormonokat termel a mellékvese velıállománya? 5. Nevezze meg a mellékvese kéregállományának legbelsı rétege által termelt hormonokat! 6. Milyen hormont termel a mellékpajzsmirigy? Mi a hormon fı hatása? 7. Milyen hormonok termelıdnek a pajzsmirigyben? 8. Milyen hormonokat termel a hasnyálmirigy? 9. Milyen hormont termel a sárgatest? 10. Milyen hormont termel a here? 14. Nemi szervek A nemi szervek általános felépítése 71

72 A nemi szervek felépítése a két nemben eltérı, azonban, mind a nıi, mind a férfi nemi szervek három nagy csoportra oszthatók, ivarmirigyekre, nemzıcsatornára és párzó szervekre. Az ivarmirigyek az ivarsejtek mellett a nemi hormonokat is termelik. Ez nıkben a petefészek, férfiakban a here. A nemzıcsatorna, mely férfiakban páros kivezetıcsı-rendszer, az ondót juttatja a külvilágba. Nıkben a nemzıcsatorna a megtermékenyített petesejt beágyazódásától a születésig védelmet biztosít. A párzó szervek feladata a hímivarsejtek nıi szervezetbe való juttatása. Ez férfiakban kiemelkedı (hímvesszı), nıkben befelé irányuló (hüvely) szerv. A nemi szervek adják az elsıdleges nemi jelleget. A nemi szerveket külsı és belsı nemi szervekre is osztjuk, a külsı nemi szervek a medence üregén kívül fejlıdı és elhelyezkedı szervek. A belsı nemi szervek a medencében helyezkednek el, illetve ott fejlıdtek. Ezt a kitételt a here miatt tesszük, mely a hasüregben fejlıdik és a magzati élet során száll le a herezacskóba. A másodlagos nemi jelleg a nemi érés, a pubertás során alakul ki hormonális hatásra, a két nemre jellemzı testi különbségek formájában. Férfiakban a csontváz, az izomzat, az egész testalkat erıteljesebb, a szırzet kifejezettebb, a hang mélyebb. Nıkben a csontrendszer finomabb, a bır alatti zsírszövet fejlettebb, a formák lekerekítettek, az emlı fejlett, a hang magasabb, szırzet csak a szeméremdomb területén látható. (nıkben vízszintes vonallal ér véget, férfiakban rombusz alakban a köldökig terjed). A nıi és férfi ivarsejtek termelésében is lényeges különbségek mutatkoznak. A petesejtek száma már születéskor adott. Ezzel szemben a hímivarsejtek termelıdése pubertáskor kezdıdik. A petesejtek érése ciklusos folyamat, a hímivarsejteké folyamatos. A nıi nemi mőködés a pubertástól a klimaxig tart, férfiaknál viszont az élet végéig Férfi nemi szervek húgyhólyag barlangos test végbél húgycsı mellékhere here Külsı férfi nemi szervek Hímvesszı (penis [ejtsd: pénisz]) 47. ábra ondóvezeték ondóhólyag prosztata A hímvesszı a férfi párzó szerve, a szeméremcsont alatt elhelyezkedı, bırrel borított hengeres test. Részben a vizeleti, részben a nemi mőködésben játszik szerepet. A húgycsı 72

73 teljes hosszában végig fut benne. Szerkezeti felépítésében három barlangos test vesz részt (47. ábra). Egy közvetlenül a húgycsı körül helyezkedik el (húgycsı barlangos test), kettı a hímvesszı vázát adja (hímvesszı barlangos test). Utóbbiak képezik a hímvesszı gombaszerően megvastagodott végrészét, a makkot, melynek tövénél kettızet formájában rögzül a hímvesszı bıre, a fityma. A fityma alatt nem megfelelı tisztálkodási szokások mellett faggyúszerő, elzsírosodott, levált hámsejtekbıl és baktériumokból álló, jellegzetes szagú fehér lepedék, fitymafaggyú győlhet össze, mely rosszindulatú daganat kialakulására hajlamosít lásd kórtan. A hímvesszı barlangos testeket erıs, tágulásra nem képes kötıszövetes lemez határolja. Belsejükben kötıszövetes gerendákkal elválasztott véröblök láthatók. A hímvesszı artériája a barlangos testek közepén halad. Nemi izgalom hatására az artéria keresztmetszetét szőkítı párna-szerő képletek ellapulnak, és a véröblök sugárirányban vérrel telıdnek. Vérrel telıdve a középsı nagyobb véröblök a barlangos testeket körülvevı kötıszövetes lemeznek nyomják a szélen elhelyezkedı kisebb véröblöket és a belılük elvezetı vénákat, így a vér nem tud elfolyni, és bekövetkezik a merevedés (erekció). Bizonyos fokú vérkeringés, vénás elfolyás erekció alatt is van, de ilyenkor a hímvesszı gyakorlatilag össze nem nyomható, el nem hajlítható, alkalmas a hüvelybe való behatolásra. A húgycsı barlangos test körül nincs erıs kötıszövetes lemez, a benne futó húgycsı az erekció során is átjárható, így lehetséges az ondó kilövellése (ejakuláció). Az erekció és ejakuláció reflexközpontjai a gerincvelı alsó részén vannak, de mőködésüket magasabb idegrendszeri központok is befolyásolják. Herezacskó A herezacskó tulajdonképpen magzati korban a hasfal kétoldali kitüremkedésének a középvonalban történı egyesülésébıl kialakuló zacskószerő képlet. Fejlıdését tekintve a nıi nagy szeméremajkaknak felel meg. A herezacskóban a here, a mellékhere, ezek idegei és erei, valamint az ondóvezeték kezdeti szakasza található. A herezacskó a herék mőködéséhez szükséges, a hasüregi hımérsékletnél alacsonyabb, optimális hımérsékletet biztosítja Belsı férfi nemi szervek Here A here a férfi ivarmirigy, galambtojás alakú és nagyságú, tömött tapintatú páros szerv, mely születést követıen a herezacskóban helyezkedik el. A magas testhımérséklet nem kedvez a hímivarsejtek érésének, ezért a herék magzati korban a lágyékcsatornán keresztül leszállnak a herezacskóba. Érett fiú újszülötteknél a herezacskóban tapinthatók. Amennyiben a hasüregben maradnak (rejtettheréjőség), az érintett férfi terméketlen lesz, ráadásul a magasabb hımérséklet talaján rosszindulatú daganat alakulhat ki. Mivel a here a hasüregben fejlıdik, artériái, vénái, és nyirokerei is onnan származnak. Ennek a ténynek fontos jelentısége van a here rosszindulatú daganataiban lásd kórtan. A herében kanyarulatos here csatornácskák találhatók, melyek belfelszínét csírahám béleli, itt történik a hímivarsejtek képzése. Egy-egy ejakuláció alkalmával millió spermium ürül. A csatornák között elhelyezkedı sejtek termelik a tesztoszteront lásd endokrin rendszer. Mellékhere A mellékhere a herezacskóban a herék hátsó éle mentén elhelyezkedı páros szerv. Állományát egyetlen bonyolultan kanyargó csı képezi, ami lefelé haladva fokozatosan 73

74 vastagodik, majd a here alsó csúcsánál hurokszerő hajlattal az ondóvezetékben folytatódik. Feladata a herében termelt hímivarsejtek tárolása, illetve elvezetése. Ondóvezeték és ondózsinór Az ondóvezeték a mellékhere kanyargós csatornájának közvetlen folytatása, cm hosszú izmos falú csı, mely a lágyékcsatornán keresztül belép a kismedencébe. A húgyhólyag hátsó felszínén, az ondóhólyag külsı oldalán száll le és egyesül az ondóhólyag kivezetı csövével, mely a húgycsı prosztatát átfúró szakaszába nyílik. Az ondózsinórban az ondóvezeték mellett a herét ellátó artériák, vénák, nyirokerek és idegek futnak. Ondóhólyag Az ondóhólyag a húgyhólyag hátsó felszínén elhelyezkedı páros mirigy. Híg váladéka adja az ondó fı tömegét és eredményezi az ondó átmeneti megalvadását ejakuláció után. Prosztata (prostata) A prosztata szelídgesztenye alakú és nagyságú tömött tapintatú páratlan belsı nemi szerv. A húgyhólyag alatt helyezkedik el a gátra támaszkodva. Felsı része a húgyhólyaggal érintkezik. Hátsó része bedomborítja a végbelet, ahonnan tapintható (prosztata rákszőrés). A húgycsı átfúrja, melynek klinikai jelentıségét az adja, hogy a prosztata megnagyobbodás során a húgycsı beszőkül, akár el is záródhat, mely vizelet elfolyási akadályt képez. Ennek talaján felszálló vesemedence gyulladás alakulhat ki lásd kórtan. A prosztata mirigyei nyúlós, lúgos vegyhatású váladékot termelnek, mely az ondó alkotásában vesz részt. Védi a spermiumokat a húgycsı és a hüvely savas közegétıl, élénkíti mozgásukat Nıi nemi szervek Külsı nıi nemi szervek Nıi szeméremtest (vulva) A nıi nemi szervek medence üregén kívül esı, a gáttájékon elhelyezkedı része. A nagy szeméremajkak a szeméremrést közrefogó, fıként zsírszövetbıl álló bırredık. Elöl a szeméremdombban (Vénusz domb) folytatódnak, hátrafelé beleolvadnak a gátba. Fejlıdésüket tekintve a férfi herezacskójának felelnek meg, a herezacskó két fele azonban a középvonalban összenı. A nagy szeméremajkak széthúzását követıen válnak láthatóvá a kis szeméremajkak, melyek elırefelé a csikló fityma részét képezik. A két kis szeméremajak a hüvelytornácot fogja közre, melybe elöl a húgycsı, hátul a hüvely nyílik. A hüvelytornácba ürül a Bartholin [ejtsd: bartolin] mirigy váladéka, mely nemi izgalom esetén nedvessé teszi a hüvelybemenetet. A szeméremrésben legelöl a csikló helyezkedik el. A férfiaknál leírt barlangos testek nıknél is megfigyelhetık, részben a hüvelybemenet tónusát, a nagyajkak zárását biztosítják, részben a csiklót képezik Belsı nıi nemi szervek 74

75 48. ábra Hüvely (vagina) A hüvely a nıi párzó szerv, közösüléskor a hímvesszıt fogadja be (48. ábra). Kb. 10 cm hosszú, ürege elölrıl hátrafelé lapított. Elülsı fala a húgycsıvel, hátsó falának felsı része a végbéllel érintkezik. Felsı része boltozatszerően ráborul a méhnyak alsó részére, létrehozva az elülsı, hátulsó és oldalsó hüvelyboltozatokat. Jelentısége a hátsó hüvelyboltozatnak van. Közösülés során ide ürül az ondó, másrészt a hátsó hüvelyboltozat szoros kapcsolatban van a nıi hashártyaüreg legmélyebb pontjával (Douglas-üreg, lásd késıbb), mely ezen keresztül csapolható. A hüvely alsó vége a szeméremrésbe nyílik, bemenetét szüzeken a szőzhártya zárja, mely az elsı közösülés alkalmával kisebb vérzés kíséretében átszakad. Méh A méh fordított körte alakú, páratlan üreges szerv. A kismedence középsı részén a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Ivarérett, nem szült nıben kb. 7-8 cm hosszú, felsı, szélesebb végén kb. 4-5 cm széles. Szült nıknél minden irányban 1-2 cm-rel nagyobb. A méh két fı része a méhnyak és a méhtest. A méhnyak a hüvely folytatásába esik, a hüvelyhez való viszonya alapján két részre osztjuk, hüvelybe emelkedı és hüvely feletti részre. A hüvelybe emelkedı részén helyezkedik el a külsı méhszáj, melyet elölrıl és hátulról lekerekített, ajakszerő képlet határol. A külsı méhszáj nem szült nın résszerő, szülést követıen csillag alakúvá válik, mert a szülés során bereped. A méh helyzete nem függıleges, a méh nyaka a hüvely hossztengelyéhez képest elıre dıl. A méh teste a nyakhoz viszonyítva elıre hajlik, ráborul a húgyhólyagra. A méh ürege elölrıl-hátra összelapított, a homloksíkban háromszög alakú. A méh fala három rétegő. Legbelsı rétegét a nyálkahártya képezi, mely a nemi éréstıl (pubertás), a nemi mőködés megszőnéséig (menopauza) ciklusos átalakuláson megy keresztül. A ciklus célja, hogy a méhnyálkahártya felkészüljön a megtermékenyített petesejt befogadására. A nyálkahártya egyrétegő hengerhámból (könnyen átjut rajta a megtermékenyített petesejt), mirigyekbıl (szerepük a méhnyálkahártya tápanyaggal történı átitatása), és sejtdús kötıszövetbıl (méhlepény kialakításáért felel) áll. A középsı, egyben legvastagabb réteg a simaizom. A simaizomsejtek száma és mérete terhesség során a többszörösére nı lásd kórtan. A méhnyak középsı rétegében fıként kötıszövet és kevés simaizom található. Ez azért lényeges, mert szülés során a méhnyak nem a magzat kipréselésében játszik szerepet, hanem jelentıs tágulást követıen átengedi magán a magzatot. Erre a nagyfokú tágulásra a simaizom nem képes, csak a kötıszövet. A külsı réteg a 75

76 hashártya, mely beborítva a méhet, szalagszerő képletet hoz létre (széles méhszalag) mely a méh függesztésében játszik fontos szerepet. Ugyancsak ez a szerepe a lágyékcsatornán keresztül a nagyajkakba sugárzó, a terhes méhet kipányvázó kerek méhszalagnak, valamint a környezı csontokhoz húzódó szalagoknak. Alátámasztást a méh számára a gátizomzat biztosít, mely szorosan összenıtt a hüvely falával. Többször szült nıkön a gátizomzat megnyúlása a megfelelı alátámasztás megszőnéséhez, méhsüllyedéshez vezethet. petefészek petevezetı méh húgyhólyag végbél Douglas üreg hüvely húgycsı 49. ábra Széles méhszalag, Douglas [ejtsd: duglasz]-üreg A hashártya a méhet körbe veszi (széles méhszalag), majd a végbél felsı részéhez húzódik. Eközben vak tasak alakul ki a hátsó hüvelyboltozat mögött, mely a nıi hasüreg legmélyebb pontját képezi (49. ábra). Ez a Douglas-üreg, mely hüvelyi úton, a hátsó hüvelyboltozaton keresztül csapolható, Douglas-punkció. Jelentısége, hogy ide győlik minden folyadék, legyen az vér (pl. méhen kívüli terhesség), vagy gyulladásos izzadmány (pl. petevezetı gyulladás). Petevezeték, méhkürt A petevezeték a méh lekerekített részérıl kétoldalra kiinduló kb. 12 cm hosszú kürtszerő, vége felé tölcsérszerően táguló, izmos falú csı. Hasüregi szájadéka szabad, ily módon a nıi hashártyaüreg a nemzıcsatorna útján közlekedik a külvilággal. Nyálkahártyai felszínén csillószırök láthatók, melyek csapkodása a méh felé irányul. Tüszırepedéskor (ovuláció) ez a mozgás, illetve a simaizomzat összehúzódása a petevezetıbe szippantja a petesejtet, melynek megtermékenyülésére a kürt tölcsérszerően tág részében kerül sor. Elıfordul, hogy a megtermékenyített petesejt a méhkürtben, vagy a hashártya felszínén ágyazódik be, ilyenkor beszélünk méhen kívüli terhességrıl, mely fıként kürtterhesség esetén életveszélyes állapotot jelent lásd kórtan. Petefészek (ovarium [ejtsd: ovárium]) A petefészek a nıi ivarmirigy, az ivarsejtek és a nemi hormonok termelıdéséért felel. Mandula nagyságú és alakú páros szerv, a kis-és nagymedence határán helyezkedik el a közös csípıverıér oszlási szögletében, a széles méhszalag hátsó felszínéhez rögzítve. Felszíne pubertásig sima, késıbb a tüszırepedést követı hegesedések miatt egyenetlenné válik. 76

77 Metszéslapján két állomány, külsı kéreg-és belsı velıállomány különíthetı el. A kéregállományban különbözı érettségő tüszık helyezkednek el Tüszıérés, menstruációs ciklus méh petevezetı sárgatest petesejt hegestest Graaf-tüszı petefészek 50. ábra Születéskor a leánygyermek petefészkében már jelen vannak a tüszık, bennük a petesejtekkel. A nemi éréstıl (pubertás) kezdve 28 naponként egy-egy tüszı megérik, majd megreped és belıle a petesejt kiszabadul (ovuláció). A két petefészekben magzati korban meglévı kb elsıdleges tüszı közül a klimax kezdetéig kb. 400 érik és reped meg. Terhesség és szoptatás alatt nincs tüszıérés és ovuláció, nincs menstruációs ciklus sem. A petefészekben a tüszıérés során az elsıdleges tüszı másodlagos, majd harmadlagos tüszıvé (Graaf [ejtsd: gráf]-tüszı) alakul, mely már folyadékot is tartalmaz (50. ábra). Az ovulációt követıen a tüszıbıl véres test, majd sárgatest alakul ki, mely a sárgatesthormon (progeszteron) termelıdéséért felel. A tüszı termeli a tüszıhormont (ösztrogén). Amennyiben nem történik meg a petesejt és a hímivarsejt találkozása, a megtermékenyítés, a sárgatest elsorvad, heges testté alakul. Tehát a 28 napos ciklus során tüszıérés, majd tüszırepedés (a ciklus felénél, a 14. napon), sárgatest kialakulás, illetve amennyiben nincs megtermékenyítés sorvadás zajlik. Ezzel párhuzamosan a méhnyálkahártya is ciklusosan átalakul. A tüszıérés és a termelıdött tüszıhormon hatására a lelökıdött méhnyálkahártya újraépül, majd megvastagszik. A tüszırepedést követıen a sárgatest kialakulása és a sárgatesthormon termelıdésének hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik és felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Ennek során a nyálkahártya mirigyei bı váladékot termelnek, mely átitatja a nyálkahártyát, és tápanyagot biztosít a beágyazódás során. Amennyiben ez nem történik meg, a sárgatest elsorvad, a méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökıdik, ez a menstruáció és a ciklus kezdıdik elölrıl. A petefészek hormontermelése az agyalapi mirigy szabályozása alatt áll lásd belsı elválasztású mirigyek. 77

78 14.5. Gát A gát a kismedence alsó, kimeneti nyílását lezáró izmos, kötıszövetes lemezrendszer. Megkülönböztetünk anatómiai és klinikai gátat. Az anatómiai gát rombusz alakú, két alapjával összefordított háromszög képezi. Határai elöl a szeméremcsont, kétoldalt az ülögumók, hátul a farokcsont. Nıkben az elülsı részt a húgycsı és a hüvely, a hátsó részt a végbél fúrja át. Itt található a húgycsı és a végbél akaratlagosan mőködtethetı harántcsíkolt záróizma. A klinikai gátnak a szülésnél van jelentısége. Ez a fogalom az anatómiai gátnak a hüvely és a végbél közötti területét jelenti. Szülésnél át szokták vágni, egyrészt, hogy a gát feszülése ne eredményezzen gátizom repedést, szakadást. Másrészt a gát izmainak megnyúlása késıbb méhsüllyedést eredményezhet, mert a gát már nem biztosít megfelelı alátámasztást a méh számára Emlı A pubertásig nincs különbség a két nemben az emlı fejlettségében. Nıkben pubertás után ösztrogén hatására, másodlagos nemi jellegként fejlıdésnek indul, teljes érettségét azonban a terhesség és a szoptatás során éri el. Páros bırmirigy, ivarérett nıkön a mellkas elülsı felszínén a 3-6. bordák között helyezkedik el. Állományát zsírszövet és mirigyek építik fel. Elülsı részén helyezkedik el az emlıbimbó, melynek tetején nyílnak a tejmirigyek kivezetı csövei. A bimbót bimbóudvar veszi körül. Az emlı állományára terhesség és szoptatás kapcsán a tejelválasztást serkentı hormon és a tej kiürüléséért felelıs hormon (oxitocin) is hat. Vérellátását a bordaközi artériákból kapja. Nyirokelvezetése a hónaljárki, a kulcscsont alatti és a mellüregi nyirokcsomók felé történik, melynek ismerete az emlıbıl kiinduló rosszindulatú daganatok miatt lényeges lásd kórtan. ÖSSZEFOGLALÁS A nemi szervek a fajfenntartás szolgálatában állnak. Felépítésük ennek megfelelı. Mindkét nemben ivarmirigybıl, nemzı csatornából és közösülı szervekbıl állnak. A nemi szerveket külsı és belsı nemi szervekre is osztjuk. A here érdekes kivételként a belsı nemi szervekhez tartozik, annak ellenére, hogy a hasüregen kívül helyezkedik el. Ennek oka, hogy fejlıdése még a hasüregen belül zajlik, de a magzati korban leszáll a herezacskóba. A férfiak és nık nemi mőködése is eltérı, nıkben ciklusos folyamatról van szó, mely meghatározott ideig tart, férfiakban a nemi érést követıen folyamatos a hímivarsejtek termelıdése, és az élet végéig megfigyelhetı. A csontos medence kimenetét záró gátnak nıkben van jelentısége. Elsısorban szülésnél, illetve késıbb is, mert a hüvely alátámasztásával a méh megtámasztásában játszik szerepet. KÉRDÉSEK 1. Milyen irányban történik az emlı nyirokelvezetése? 2. Mi a különbség az anatómiai és a klinikai gát között? 3. Mi a menstruációs ciklus lényege? 4. Milyen helyzetben helyezkedik el normálisan a méh? 5. Milyen rétegei vannak a méhfalnak? 6. Mit nevezünk ovulációnak? 78

79 7. Sorolja fel a külsı nıi nemi szerveket! 8. Sorolja fel a belsı nıi nemi szerveket! 9. Milyen képletek teszik lehetıvé a hímvesszı erekció során kialakuló volumen növekedését? 10. Milyen feladatokat látnak el a herék? Miért kell leszállniuk a hasüregbıl? 11. Miért lényeges, hogy a férfi húgycsı kezdeti szakasza átfúrja a prosztatát? 15. Idegrendszer Ahhoz, hogy egy élılény életben maradjon, egyrészt érzékelnie kell a külvilág ingereit. Azokat feldolgozva, a szerzett információkat egymással összekapcsolva olyan válaszreakciókat kell kialakítania, melyek biztosítják a környezet változásaihoz való alkalmazkodást. Ugyanezt az érzékelı, feldolgozó, összehangoló, és válaszreakciót kialakító mőködést a szervezet belsı környezetébıl származó ingerek esetén is alkalmazni kell, a megfelelı belsı egyensúly kialakítása, megırzése céljából. E feladatok ellátására speciálisan fejlıdött és szervezıdött szövet az idegszövet szolgál. Az idegrendszert feloszthatjuk anatómiailag és mőködésileg. Az anatómiai felosztásnál megkülönböztetünk központi és környéki idegrendszert. A központok a fenti összekapcsoló, válaszreakciót kialakító mőködésért felelısek, a környéki idegrendszer az inger felvételében és az ingerület szállításában játszik szerepet. A központi idegrendszerhez tartozik az agyvelı és a gerincvelı. A környéki idegrendszerhez a 12 pár agyideg és a 31 pár gerincvelıi ideg. Mőködési szempontból akaratunktól függıen szabályozható és akaratunktól független, vagy vegetatív mőködéső részre osztható fel az idegrendszer. A vegetatív idegrendszer két része a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer. Természetesen ez utóbbi felosztásnál is beszélhetünk központról és környéki részrıl. A központi idegrendszer két fı állománya a szürke-és fehérállomány melyek felépítéséért az idegsejtek más-más része felel, így feladatuk is különbözı. A nagyagy és a kisagy metszéslapján a szürkeállomány kívül helyezkedik el, ezért kéregállománynak is nevezzük. A fehérállományban mindkét esetben kis szürkeállomány részleteket láthatunk, ezek a magok Idegszövet dendritek végfácska Ranvier-befőzıdés velıshüvely sejttest sejtmag axon 51. ábra 79

80 Az idegrendszert felépítı idegszövet anatómiai, élettani, fejlıdéstani alapegysége az idegsejt (neuron). Képes ingerek felvételére, ingerületté alakítására, az ingerület vezetésére, feldolgozására és válaszingerek képzésére. Az idegsejtnek a többi sejthez hasonlóan citoplazmája (sejttest), sejthártyája, magja, magvacskája, sejtalkotó elemei vannak (51. ábra). A kifejezett fehérje termelés miatt citoplazmájukban a nagy számú riboszóma fénymikroszkóppal látható foltos megjelenést eredményez. Az idegsejtek nyúlványokkal rendelkeznek, a rövidebb nyúlvány a plazmanyúlvány, a dendrit. A hosszabb nyúlványt idegnyúlványnak, axonnak nevezzük. A nyúlványok a sejttestbıl indulnak ki. A dendritek rövidek, hosszuk néhány mikrontól néhány mm hosszúságig terjed. Az axonok hossza, 1-2 mm, vagy akár 1 méter is lehet. Az idegsejtek alakja és mérete változatos, a nyúlványok száma alapján is eltérıek lehetnek, némelyik idegsejtnek csak egy, míg másoknak több nyúlványa is van. Az axonok általában nem csupaszon, hanem hüvellyel körülvéve helyezkednek el. Ez a hüvely többféle lehet. Kialakításában két sejt, a környéki idegrendszerben elhelyezkedı Schwann [ejtsd: svan]-sejt és a központi idegrendszerben megtalálható oligodendroglia vesz részt. Mindkét sejt ún. velıshüvely (myelin-hüvely) kialakítására képes az axon körül. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy felcsavart szınyeg közepébe egy hosszú botot dugnánk, a bot az axonnak, a felcsavart szınyeg a velıshüvelynek felel meg. Ráadásul egy-egy sejt csak bizonyos hosszúságú szakaszon alakítja ki a hüvelyt, a szomszédos szakaszért már másik sejt lesz felelıs. Ezek a szakaszok azonban nem érnek teljesen össze, köztük rés, ún. Ranvier [ejtsd: ranvié]-befőzıdés alakul ki. A velıshüvely szigetelı anyagként mőködik, és lehetıvé teszi, hogy az ingerület gyorsabban, ugrásszerően haladhasson az axonon. Minél vastagabb a velıshüvely, annál gyorsabb az ingerületvezetés. Amelyik axon körül nincs velıshüvely, azok vezetnek a leglassabban. A központi idegrendszerben az idegsejtek sejttestei, és a dendritek a szürkeállományban helyezkednek el, a velıshüvelyő axonok pedig a fehérállományt képezik. Az axonok a központi idegrendszer fehérállományában pályákat, a környéki idegrendszerben idegeket alkotnak. Az axonok végrészét végfácskának nevezzük. Ezek az idegvégzıdések kapcsolatot biztosíthatnak két idegsejt között. Kapcsolatot biztosíthatnak az idegsejt és a beidegzett szövet között (izom, mirigy), így éri el az ingerület a célszervet. Lehetnek az információáramlás kezdeti lépcsıi, azaz receptorok, amelyek az ingert érzékelik és az idegsejthálózat számára szállíthatóvá alakítják át, ezt nevezzük ingerületnek Az idegsejtek mőködésének élettani alapjai 80

81 ingerületátvivı anyag szinaptikus rés receptor ingerület terjedés iránya 52. ábra Az ideg és izom sejtek membránjának alapvetı tulajdonsága az ún. nyugalmi membránpotenciál. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy töltéskülönbség van a membrán két oldala között. A sejt belseje negatív a külsı környezetéhez képest. A membránpotenciál kialakításában különbözı ionok vesznek rész, fenntartása a sejt részérıl energia igényes folyamat. Az ingerület tulajdonképpen akciós potenciál, azaz a sejt nyugalmi töltöttségi állapotának megváltozása. A sejt belseje a környezı térhez képest pozitívvá válik, a nyugalmi negatív töltöttségi állapothoz képest. Inger hatására ugyanis megnyílnak olyan sejtmembrán kapuk, csatornák, melyeken pozitív töltéső ionok (nátrium) áramlanak a sejtbe, így a sejt belsı töltése pozitívvá válik. Ezt a jelenséget depolarizációnak, akciós potenciálnak hívjuk. Az idegsejtek esetén tulajdonképpen ez jelenti az ingerületet, melyet az idegsejt továbbítani képes. A receptorok egyrészt a külsı környezet felıl, másrészt a belsı környezet felıl, a zsigerektıl kapott információk érzékelésére és feldolgozására képesek. Az idegsejtek közötti kommunikáció az ún. szinapszisokban történik. A szorosan összefekvı idegsejt nyúlványok között rés, szinaptikus rés alakul ki (52. ábra). Az ingerület végig fut a rés elıtti neuronon, eléri a szinapszist. Itt az idegsejtben kis hólyagocskákban ingerületátvivı anyagok tárolódnak. Ezek a kémiai anyagok a szinaptikus résbe ürülnek. A szomszédos idegsejt sejthártyáján az ingerületátvivı anyagokat érzékelni képes receptorok találhatók, melyek hatására újra akciós potenciál, ingerület alakul ki (ioncsatornák megnyílásával), mely továbbterjed a következı szinapszisig. A glia sejtek az idegszövet támasztósejtjei melyek a neuronok táplálásában is részt vesznek. Fontos szerepük van a velıshüvely, lásd oligodendroglia, valamint a vér- agy gát kialakításában. Ez a gát az agyszövet nagyfokú védelmét biztosítja a vérben keringı káros anyagokkal szemben. Számos gyógyszer sem képes átjutni a vér-agy gáton, melynek ismerete (pl. az agy gyulladásos, vagy daganatos kórképeinél) a gyógyszeres kezelés tervezése szempontjából lényeges. Az elpusztult idegsejteket a szervezet nem képes pótolni, helyüket glia sejtek veszik át Központi idegrendszer 81

82 Gerincvelı A gerincvelı a gerinccsatornában elhelyezkedı kisujjnyi vastagságú hengerded képlet, mely a nyúltvelı folytatásaként az öreglyuktól a második ágyékcsigolyáig tart. A gerincvelı egységes felépítéső, szelvényezetté a belıle kilépı gerincvelıi idegek teszik. Megkülönböztetünk 8 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 1 farokcsonti gerincvelıi szelvényt. A gerincvelı alsó szakaszából kilépı idegek lófarokszerően haladnak lefelé és a megfelelı csigolyák közötti résen lépnek ki a gerinccsatornából. A gerincvelı átmetszeti képe hátulsó szarv érzı neuron gerincvelıi ideg mozgató neuron oldalsó köteg hátsó köteg oldalsó szarv elülsı köteg 53. ábra elülsı szarv A gerincvelı kívül elhelyezkedı fehérállományból és belül elhelyezkedı, pillangószárny alakú szürkeállományból épül fel. A szürkeállományt szarvakra oszthatjuk, az elöl elhelyezkedı vaskosabb rész az elülsı szarv, a hátsó karcsúbb rész a hátulsó szarv. A kettı között lényegesen kisebb, oldalra tekintı, oldalsó szarv helyezkedik el. A gerincvelı mőködése a szürkeállomány szarvaihoz kötött. Az elülsı szarv idegsejtjei felelısek a harántcsíkolt izmok mozgató beidegzéséért mozgató szarv. Az oldalsó szarv idegsejtjei a simaizmok, mirigyek és a szívizom beidegzésében játszanak szerepet vegetatív szarv. A hátsó szarvba a külsı és belsı környezet felıl jövı érzı információk érkeznek érzı szarv. A gerincvelı szürkeállományának közepén futó csatorna a IV. agykamra folytatását képezi - lásd agy-gerincvelıi folyadék. A fehérállomány részeinek nevezéktana hasonló, itt azonban elülsı, hátulsó és oldalsó kötegeket különböztetünk meg. Ezekben a kötegekben pályák futnak. A gerincvelıbıl az agyvelıbe futó pályákat felszálló pályáknak nevezzük. Ezek a pályák érzı pályák, a megfelelı agykérgi központokba futnak. A leszálló pályák mozgató pályák, a gerincvelı mozgató idegsejtjeinek mőködésére hatnak, a megfelelı agykérgi központokból lefelé haladnak Agyvelı 82

83 Az agyvelı a központi idegrendszernek a koponya üregében elhelyezkedı része. Felépítésében kívül elhelyezkedı szürkeállomány, és belül elhelyezkedı fehérállomány vesz részt. A szürkeállományt helyzete miatt a nagyagy és a kisagy esetén kéregnek nevezzük A fehérállományban elszórtan szürke magcsoportokat találunk. Az agy átlagos súlya g. Részei az agytörzs, a kisagy, a köztiagy, és a nagyagy. Agytörzs homloklebeny fali lebeny talamusz hipotalamusz agyfüggeléki mirigy nyakszirt lebeny kisagy híd nyúltvelı gerincvelı 54. ábra Az agytörzset a gerincvelı koponyaőri folytatásába esı, fokozatosan vastagodó agyrészek alkotják, melyek felépítése a gerincvelıre hasonlít. Ide tartozik a nyúltvelı, a híd és a középagy (54. ábra). Fontos le-és felszálló pályák haladnak át, illetve kezdıdnek, vagy végzıdnek az agytörzsben. Itt találhatók a III.-XII. agyidegek magvai. A formatio reticularis [ejtsd: formáció retikulárisz] idegsejt hálózatában életfontosságú központok helyezkednek el, a légzés, a keringés, és a szívmőködés központjai. A formatio reticularis jelentıs szerepet játszik a tudat kialakításában is. Az agytörzs a kisagykocsányok révén tart kapcsolatot a kisaggyal. Hátsó felszíne a IV. agykamra fenekét képezi. Nyúltvelı A nyúltvelı fordított csonka kúp alakú, a gerincvelı folytatását képezı agyrész, melynek alsó határát az öreglyuk, felsıt a híd képezi. Fehérállományában fontos le-és felszálló pályák haladnak, kezdıdnek, illetve végzıdnek. A piramispálya a nyúltvelıben keresztezıdik. Itt helyezkednek el a IX-XII. agyidegek magvai. Híd A híd gesztenye alakú és nagyságú páratlan agyrész. Alsó határát a nyúltvelı, felsıt a középagy képezi. Nevét onnan kapta, hogy fontos pályákat közvetít részben a gerincvelı, a nyúltvelı, és a nagyagy, részben a nagyagy és a kisagy között. Itt helyezkednek el az V-VIII. agyidegek magvai. 83

84 Középagy A középagy a híd és a köztiagy között a középvonalban elhelyezkedı agyrészlet. Magjai a vörös mag, illetve a fekete állomány melyek az extrapiramidális mozgató pályarendszer központjai közé tartoznak. Itt találhatók a III-IV. agyidegek magvai is. A hátsó felszínén elhelyezkedı ikertestek a halló-és látópálya részei. Fehérállományában fontos fel-és leszálló pályák haladnak. Valamint itt halad a III. agykamrát a IV. agykamrával összekötı csatorna is lásd agyvíz keringés. Kisagy A kisagy a hátsó koponyagödörben a nagyagy nyakszirti lebenyei alatt helyezkedik el. Az agytörzzsel közösen a IV. agykamrát határolja. Két féltekébıl épül fel, melyek szürke-és fehérállományból állnak. A kívül elhelyezkedı szürkeállományt kisagykéregnek nevezzük. A fehérállományban szürke magok találhatók. A féltekék felszínén tekervények és barázdák láthatók, melyek azonban jóval kisebbek, mint a nagyagy esetén. Az agytörzshöz a kisagykocsányok kapcsolják, melyek tulajdonképpen fehérállományú összeköttetések. A kisagyba befutó és az onnan kifutó pályák összességei. A kisagy a mozgáskoordinációban, a mozgások összerendezésében játszik szerepet. Emiatt szoros kapcsolatot tart az agy mozgató központjaival, az izmok állapotáról információt szállító gerincvelıi pályákkal és az egyensúlyérzékelı szervvel. Köztiagy A köztiagy az agytörzzsel ellentétben majdnem teljesen különálló két szimmetrikus részbıl áll. Fontosabb részei a talamusz és a hipotalamusz. Thalamus [ejtsd: talamusz] köztiagy jobb oldali talamusz bal oldali talamusz kisagy hipotalamusz 55. ábra 84

85 A talamusz páros képlet, melyek elülsı részükön, kis területen összenıttek (55. ábra). A két talamusz között a III. agykamra helyezkedik el. Szürke magvak építik fel. A talamusz a legfontosabb kéreg alatti érzıközpont, az érzıpályák átkapcsolódási helye. Innen az érzı információk a megfelelı agykérgi központokba továbbítódnak. A talamusz hátsó része alatt elhelyezkedı szürke magvak a látó-és hallópálya részei. A hátsó része felett a tobozmirigy helyezkedik el lásd belsı elválasztású mirigyek. Hipothalamus [ejtsd: hipotalamusz] A hipotalamusz a talamuszok alatt elhelyezkedı páratlan agyrész. A neuroendokrin rendszer fontos központja lásd belsı elválasztású mirigyek. Szürke magvai hormonokat termelnek, melyek egyrészt a hipofízis elülsı lebenyének hormontermelését befolyásolják. Másrészt oxitocint és az antidiuretikus hormont termel, melyek a hipofízis hátulsó lebenyébe jutva ott tárolódnak. A vegetatív mőködések központja is, itt helyezkedik el az anyagcsere, az éhség a szomjúság, és a testhımérséklet központja A szervezet hıszabályozása Az ember a meleg vérő élılények közé tartozik. Testhımérséklete a változó környezeti hımérséklet ellenére állandó. Ez az állandóság azonban csak a maghımérsékletet jellemzi. Ez a szervezet magjában, testüregeiben uralkodó hımérséklet. Ennek megfelelıen a végbélben mért hımérséklet 37,5 0 C, a szájüregben mért 37 0 C, a hónaljban 36,5 0 C. A testfelszíni hımérsékletet a maghımérsékletnél mindig 0,5-1 0 C-al alacsonyabb. A testhımérséklet szabályozását hıszabályozó mechanizmusok, végzik, így a test által leadott és termelt, illetve felvett hı között egyensúly alakul ki. A hıtermelés a szervezetben zajló kémiai reakciók eredménye. Ebben jelentıs szerepet játszik az anyagcsere, az izom-és mirigymőködés. Intenzív izommunka során a hıtermelés többszörösére nı. A harántcsíkolt izmok munkája hideg környezetben akaratunktól független mőködésként, didergésként jelentkezik. A hıleadás többféleképpen történhet. A hıvezetés során a testet közvetlenül körülvevı anyagok felmelegítése történik (pl. levegı, víz). Ilyen esetben a környezı közegnek a bırnél hidegebbnek kell lennie. A hısugárzás során a test képes távolabbi tárgyaknak hıt leadni, de képes felvenni is. Ha a környezetben egy tárgy melegebb, mint a bır, attól a test sugárzó hıt vesz fel és fordítva, a melegebb test sugárzás révén hıt ad le a környezı hidegebb tárgyaknak. A hısugárzáshoz nincs szükség közvetítı közegre (pl. levegıre). Magas környezeti hımérséklet, illetve erıs fizikai munkavégzés mellett a hıleadás fenti két formája nem elegendı, ilyen körülmények mellett vízpárologtatással lehet a többlet hıt leadni. A párologtatást két tényezı biztosítja, a verejtékmirigyek által a bır felszínére kiválasztott víz, és a nyálkahártyai felszíneken, fıként a légzés kapcsán elpárolgó vízmennyiség. A testhımérséklet szabályozásának központja a hipotalamuszban helyezkedik el. Láz esetén a különbözı gyulladásos állapotok kapcsán felszabaduló anyagok hatására a szervezet magasabb értékre állítja a főtést lásd kórtan. A testhımérséklet szabályozásában az idegrendszer mellett hormonok is részt vesznek (pl. a pajzsmirigy hormonjai az alapanyagcsere növelésével emelik a testhımérsékletet). Emelkedik a testhımérséklet a menstruációs ciklus során is, az ovulációt követıen. Nagyagy Agyféltekék 85

86 Az agyféltekék függıleges állású, páros, szimmetrikusan felépülı agyrészek. A középvonalban a két féltekét hosszanti hasadék választja el egymástól, melybe a kemény agyburok nagyagysarló formájában beterjed. Felépítésében a szürkeállomány (nagyagykéreg), a fehérállomány (különbözı pályarendszerek), a fehérállományban elhelyezkedı szürke magvak (törzsdúcok), és a két félteke üregrendszere (az oldalkamrák) játszanak szerepet. Nagyagykéreg homloklebeny fali lebeny halántéklebeny nyakszirt lebeny kisagy 56. ábra A féltekék lebenyekbıl állnak, mindkét féltekében 5-5 lebenyt különböztetünk meg. Nevüket az agykoponya csontjaihoz hasonlóan képezzük. Megkülönböztetünk homloklebenyt, fali lebenyt, nyakszirti lebenyt, halántéklebenyt és szigetlebenyt (56. ábra). A lebenyeket tekervények, és a tekervények közötti barázdák alkotják. Az egyes lebenyek, illetve az azokon belül elhelyezkedı tekervények nem egyforma mőködésőek, a különbözı mőködések központjai más-más lebeny más-más tekervényében helyezkednek el. A homloklebenyben találhatók az akaratlagos mozgások központjai, innen indul a piramispálya, itt található a beszéd kialakításának központja, és a szemmozgások központja is. A magasabb intellektuális mőködések, a fájdalom pszichés megélése és a közérzet is a homloklebeny épségéhez kötött. A fali lebenyben az általános testérzı mezı helyezkedik el. Mind a mozgató kéregre, mind az érzı kéregre igaz, hogy adott testrész annál nagyobb helyet foglal el az agykérgi központban minél bonyolultabb mozgásra képes (pl. kéz ujjai), illetve mennyire finom, részletgazdag az érzı mőködése (pl. nyelv, arc bıre). A halántéklebenyben a hallás, a nyakszirti lebenyben a látás központja található. Általánosságban kijelenthetı, ahhoz, hogy akaratlagosan mozgást tudjunk indítani, illetve ahhoz, hogy adott érzés tudatosuljon bennünk, az agykéreg épsége szükséges. Ez a legmagasabb szintő, legbonyolultabb mőködéső központ az agyvelın belül. Egyben a legsérülékenyebb is, az 5 percen túli oxigénhiány (pl. újraélesztés kapcsán) az agykéreg teljes pusztulásához vezet. A nagyagy fehérállományú összeköttetései Az agykéreg egyes központjaiból érkezı, illetve onnan induló pályarendszerek alakítják ki. Ezeknek az összeköttetéseknek egy része nem lép ki a nagyagyból. Ezek egyrészt a két félteke azonos területeinek összehangolt mőködését biztosítják. Másrészt egy féltekén belül a 86

87 különbözı elhelyezkedéső központok között kapcsolatot teremtve, a képzettársítást teszik lehetıvé (pl. a látott pöttyös gömbölyő tárgyról meg tudom mondani, hogy labda). Utóbbiak sérülésekor a beteg lát (látja a labdát), de nem tudja megnevezni, a látott tárgyat. A pályarendszerek harmadik nagy csoportja az agykéregbıl induló leszálló és az oda érkezı felszálló pályák összessége. Ahogy azt már korábban megbeszéltük a leszálló pályák mozgató, a felszálló pályák érzı információkat szállítanak. Törzsdúcok A törzsdúcok az agyféltekék fehérállományában, az agyalapon elhelyezkedı szürke magvak. Nevüket többnyire alakjukról kapták. Ide tartozik a farkos mag, a lencse mag, a zár és a mandula mag. Utóbbi a limbikus rendszer része, az elıbbiek az extrapiramidális pályarendszer mozgató központjaihoz tartoznak lásd késıbb. Agykamrák Oldalkamra Az oldalkamra a féltekék fehérállományában elhelyezkedı páros, szimmetrikus üreg. Érdekes alakú szarvhoz hasonlító képlet, melyben elhelyezkedı hajszálérfonat az agy-gerincvelıi folyadék termelésében játszik szerepet. A két oldalkamra egy-egy nyílással közlekedik a III. agykamrával. III. agykamra A III. agykamra a két talamusz között elhelyezkedı páratlan üreg, melybe az oldalkamrák nyílnak. Folytatását a középagyban haladó csatorna képezi, mely összeköti a IV. agykamrával. IV. agykamra A IV. agykamra az agytörzs és a kisagy között elhelyezkedı sátorszerő üreg, mely lefelé a gerincvelı szürkeállományának közepén húzódó csatornában folytatódik. Három nyílás található rajta, egy a középvonalban, a másik kettı oldalt helyezkedik el. Ezeken keresztül közlekedik a IV. agykamra a pókhálóhártya alatti térrel Agy-gerincvelıi folyadék keringése Az agy-gerincvelıi folyadékot fıként az oldalkamrák hajszálérfonatai termelik. Szerepe, hogy megakadályozza az agy és a gerincvelı közvetlen érintkezését a csontos képletekkel, véd a mechanikai behatásoktól, ütıdéstıl. Védelmet nyújt a hımérséklet változásaival szemben, szerepet játszik az agy és gerincvelı táplálásában, csökkenti az agyvelı súlyát. Az oldalkamrák nyílásain át a III. agykamrába kerül. Innen a középagyon végig húzódó vékony csatorna viszi a IV. agykamrába, amelynek nyílásain keresztül a pókhálóhártya alatti térbe jut. A gerincvelı és az agyvelı felszínét körülveszi, majd felfelé áramlik és a nagyagyféltekék közötti hosszanti hasadék mentén elhelyezkedı vénás öbölbe szívódik vissza. Az agyvíz keringési zavarai általában az áramlási pálya szőkülete, elzáródása, illetve a csökkent, vagy megszőnt felszívódás miatt alakulnak ki lásd kórtan A központi idegrendszer burkai 87

88 A központi idegrendszert három kötıszövetes burok veszi körül. A külsı burok, a kemény agyburok, a középsı a pókhálóhártya, a belsı az érhordozó hártya. A pókhálóhártyát és az érhordozó hártyát közösen lágyagyburoknak nevezik. Kemény agyburok (dura mater [ejtsd: dura máter] A kemény agyburok erıs, ínszerő kötıszövetes lemez, mely a koponyacsontok belfelszínét béleli. Szorosan hozzánıtt a csonthoz, annak csonthártyáját alkotja. Az öreglyuknál két lemezre válva terjed a gerinccsatornába. Külsı lemeze a csigolyákkal nıtt össze, a belsı lemez zsákot képez a gerincvelı számára. A koponyát bélelı kemény agyburok alakítja ki a két nagyagyfélteke közé függılegesen beemelkedı nagyagysarlót, a két kisagyféltekét elválasztó kisagysarlót, valamint a nagyagy nyakszirti lebenyeit a kisagytól elválasztó vízszintes kisagysátrat. A keményagyburok a koponyacsontokhoz való tapadásánál két lemezre válik, és háromszög alakú vénás öblöket alakít ki. Pókhálóhártya (arachnoidea [ejtsd: arahnoidea]) A pókhálóhártya a kemény agyburok alatt elhelyezkedı vékony kötıszövetes hártya. Az agyvelı felszínét csomagolópapírszerően borítja be, nem terjed be a tekervények közötti barázdákba, azok felett elvonul. Érhordozó hártya (pia mater [ejtsd: pia máter]) Az érhordozó hártya szorosan tapad az agy és a gerincvelı felszínéhez, az agy esetén a barázdákba is beterjed. Ezáltal a pókhálóhártya és az érhordozó hártya között rés alakul ki. Ez a pókhálóhártya alatti (subarachnoidális rés), ebben kering az agyvíz. Az agyban ez az egyetlen létezı rés a burkok között, a többi csak kóros állapotokban (pl. koponyaőri vérzések során) alakul ki. Ilyenkor a vérömleny elemeli a lemezeket egymástól. Vérrel kitöltött rés alakulhat ki a keményagyburok és a koponyacsont között, és a kemény agyburok és a pókhálóhártya között is lásd kórtan A központi idegrendszer erei, vérellátása. A gerincvelı vérellátása A gerincvelı vérellátásában a kulcscsont alatti verıerekbıl származó csigolya artériák játszanak szerepet, melyek három, hosszában lefelé haladó artériát alakítanak ki. A mellkasi szakaszon a gerincvelı vérellátásában a bordaközti artériák is részt vesznek. A vénás vér a keményburok felszínén, nagy vénás fonatokban győlik össze. Az agyvelı vérellátása Az agyvelı vérellátásában két pár artéria játszik szerepet. A kétoldali belsı fejverıér és a kulcscsont alatti verıerek ágai, a csigolya artériák. Két utóbbi a híd alsó szélénél egyesül így az agyalapon kialakuló verıeres győrő kialakításában három artéria vesz részt. A győrőbıl három pár artéria ered, az elülsı, középsı és hátulsó agyverıér, melyek artériás vérrel látják el az agy megfelelı területeit. A törzsdúcokat ellátó artériák jelentıségét az adja, hogy vérnyomás kiugrás esetén ezek szoktak leggyakrabban megrepedni és agyvérzést okozni lásd kórtan. 88

89 Az agy vénás vérét a keményburok lemezei által kialakított vénás öblök és az agy önálló fallal rendelkezı visszerei győjtik össze. Klinikai jelentısége fıként az ún. hídvénáknak van lásd kórtan. Ezek nem a híd visszerei, hanem áthidaló vénák, melyek az agy felszínérıl a nagyagysarló lemezeinek tapadásánál elhelyezkedı nyílirányú vénás öbölbe viszik a vért. Vér-agy gát A vér-agy gátat az agyi hajszálereket bélelı sejtek közötti kapcsoló készülékek és az erek körül elhelyezkedı glia sejtek talpai között kialakuló szoros kapcsolat hozza létre. Az agyszövet nagyfokú védelmét biztosítja a vérben keringı káros anyagokkal szemben. Számos gyógyszer sem képes átjutni a vér-agy gáton, melynek ismerete (pl. az agy gyulladásos, vagy daganatos kórképeinél) a gyógyszeres kezelés tervezése szempontjából lényeges A központi idegrendszer élettana Az idegrendszer mőködésének alapvetı jelensége a reflex, melynek anatómiai alapja a reflexív. Az elemi reflexív 5 részbıl, az ingert felvevı és ingerületté alakító receptorból, a központhoz vezetı szárból, a központi kapcsolókészülékbıl, az információt a központból elszállító szárból, és a végrehajtó szervbıl áll. Receptorok A receptorok tulajdonképpen jelátalakító készülékek, transzducerek, melyek a különbözı ingereket ingerületté képesek alakítani. Az ingerület tulajdonképpen akciós potenciál, azaz a sejt nyugalmi töltöttségi állapotának megváltozása. A sejt belseje a környezı térhez képest pozitívvá válik, a nyugalmi negatív töltöttségő állapothoz képest lásd idegmőködés élettana. Az inger sokféle lehet: mechanikai (pl. tapintás), hı, fény, hanghullám, kémiai (pl. ízérzékelés), és származhatnak a külvilág és a belsı környezet felıl. Az ingerek hatására azonban egységes válaszreakcióként alakul ki az akciós potenciál, amennyiben az inger kellı erısségő volt a folyamat beindításához, azaz elérte a küszöbszintet. Központhoz vezetı szár Érzı idegsejtek szállítják az ingerületet a receptortól a központi kapcsolókészülékhez, mely elsısorban a gerincvelı, és az agytörzs. A gerincvelı esetén a hátsó szarv, az agytörzsben a megfelelı agyideg érzı magja jelenti a végállomást. Az idegsejtek axonja a megfelelı gerincvelıi idegben, vagy agyidegben fut, sejtteste az érzı dúcban található. Központi kapcsolókészülék A központi kapcsolókészülék az idegsejtek közötti szinapszisok a gerincvelıben vagy az agytörzsben. Legegyszerőbb esetben a központhoz vezetı érzı neuron és az onnan elvezetı mozgató neuron között alakul ki. Ilyenkor, mivel csak egy szinapszis van a rendszerben monoszinaptikus reflexívrıl beszélünk. Központtól elvezetı szár A központtól elvezetı szárat a mozgató neuron axonja képezi. A sejttest az agytörzs, vagy a gerincvelı szürkeállományában helyezkedik el. A gerincvelı esetén, ha a beidegzett szerv harántcsíkolt izom, akkor az elülsı szarvból, ha simaizom, szívizom, vagy mirigy akkor az 89

90 oldalsó szarvból indul az ingerület. Az agytörzs esetén a megfelelı mőködésért felelıs agyideg motoros magjából származik az információ. Végrehajtó szerv A végrehajtó szerv lehet harántcsíkolt izom, ha akaratlagosan szabályozott mőködésrıl van szó. Simaizom, szívizom, vagy mirigy, ha a mőködés akaratunktól független. Gerincvelıi reflexek A gerincvelıi szinten lezajló reflexekhez a vázizmok saját reflexét, a végtagrögzítı-védekezı reflexet és a zsigeri (vegetatív) reflexet soroljuk. Az izmok saját reflexe érzı gyökér gerincvelı érzı neuron inger mozgató gyökér mozgató neuron válaszreakció 57. ábra A két lábra állást követıen a testtartás kialakításában lényegessé vált az antigravitációs izmok, azaz a nehézségi erı ellen ható izmok mőködése. Ezekre az izomra jellemzı a saját reflex, melynek lényege, hogy az izom passzív megnyúlására az izom összehúzódása a válasz. Ezekben az izmokban a passzív megnyúlást a nehézségi erı, a gravitáció hozza létre. Mesterségesen is kiváltható a reflex, ilyenkor az izom passzív megnyúlását az izom csonthoz való tapadását biztosító ínra mért ütés biztosítja. A vizsgáló orvos reflex kalapáccsal ráüt a combfeszítı izom inára a térdkalács alatt, ezzel megnyújtja az izmot (57. ábra). Az izomban lévı receptorok, ún. izomorsók ezt a megnyúlást érzékelik. Az ingerület az érzı neuron továbbításával a gerincvelı érzı szarvába, a hátsó szarvba jut. Az érzı és a mozgató neuron közötti szinapszis képezi a központi kapcsolókészüléket. A mozgató idegsejt axonja visszafut a combfeszítı izomhoz, és az izom összehúzódik, a láb kirúg. Mivel a receptor ugyanabban az izomban helyezkedik el, mint amelyik a reflexválasz eredményeként összehúzódik, a folyamatot az izom saját reflexének nevezzük. Végtagrögzítı védekezı reflex A szövetek épségét veszélyeztetı behatás ellen kialakuló több neuronos reflex. Mőködése leginkább az alsó végtagok esetén érhetı tetten. Ha a jobb talpamat egy üvegszilánk 90

91 megszúrja a strandon, a jobb alsó végtagomat felrántom, a bal oldalival erıteljesen letámaszkodok, ledobbantok. A végtag felrántásáért az azonos oldali hajlító izmok összehangolt mőködése, a ledobbantásért az ellenoldali feszítı izmok összehangolt mőködése felel, ráadásul a folyamat idıben párhuzamosan zajlik. A fájdalomérzı receptor ingerületét az érzı neuron a gerincvelı hátsó szarvába viszi. Mivel számos izom mőködése eredményezi az alsó végtag felhúzását, több szinapszis teremt kapcsolatot a neuronok között. Az ellenoldali feszítı izmokhoz (a gerincvelı baloldali elülsı szarvába) az információ a neuronok átkeresztezıdése révén jut el. A reflexív tehát több neuronos és mivel a receptor máshol helyezkedik el, mint a végrehajtó szerv, ezért idegen reflexnek is nevezik. A saját reflexekhez hasonlóan vizsgálhatók (pl. hasbırreflex, a hasfal bırének ingerlésére a hasizmok összehúzódnak). A hasizmok tartós, erıteljes összehúzódása látható, pl. hashártyagyulladás esetén, ilyenkor a has deszka tapintatú. Ez a hasi izomvédekezés felhívja a figyelmet a hasüregben zajló súlyos kórfolyamatra. Zsigeri (vegetatív) reflexek A zsigerek mőködéséért (pl. a vizelés és a székletürítés szabályozásáért) felelıs reflex. A húgyhólyag és a végbél feszülését a falban elhelyezkedı receptorok érzékelik. Az érzı neuron a gerincvelı hátsó szarvába viszi az ingerületet. Az átkapcsolódás az oldalsó szarvban történik, mely a vegetatív mőködések gerincvelıi központja. A mozgató neuron a húgyhólyag és végbél falának simaizmait összehúzza, mellyel párhuzamosan a simaizom záróizmok reflexesen elernyednek, a vizelet, illetve a széklet kiürül. Mindkét helyen harántcsíkolt záróizmot is találunk, mely lehetıvé teszi a vizelet-és székletürítés akaratlagos szabályozását. A gerincvelı szürkeállományának hátsó szarvába tehát a bırfelszín, és a zsigerek felıl érkezik érzı információk, melyek, egy speciális mőködéső területben összefutnak. Ez a kapcsolat a betegágy mellett is kihasználható, mert pl. a jobb alhas bırének jegelése, hőtése a vakbélgyulladásban szenvedı beteg fájdalmát csökkenti. Ez az ún. kapumechanizmus, azaz a bır felıl jövı idegrost gátolja a vakbél felıl jövı fájdalom bejutását a gerincvelı hátsó szarvába és onnan való továbbjutását az agykéreg fájdalomérzı központjába A mozgás szabályozása, mozgató pályák A vázizomzat mőködését az akaratunktól függıen szabályozható idegrendszer végzi. A mozgások kialakításáért a piramispálya rendszer és az extrapiramidális pályarendszer felelıs. A mozgató pályák leszálló pályák, a magasabb rendő központokból indulva az agytörzsbe és a gerincvelıbe futnak. A piramispálya a homloklebenybıl, az akaratlagos mozgató központból indul. Rostjai az agytörzsben elhelyezkedı, harántcsíkolt izmokat beidegzı agyidegek magvaihoz, illetve a gerincvelı elülsı szarvának motoneuronjaihoz futnak. A pályák átkeresztezıdés után érik el a mozgató idegsejteket. Ez az anatómiai tény magyarázza, hogy jobb féltekei agyvérzés, vagy agylágyulás miért a bal testfél bénulását okozza. Az extrapiramidális pályarendszernek az agykéreg mellett központjait képezik a törzsdúcok, a középagy vörös magja és fekete állománya, valamint az agytörzsi formatio reticularis. Mőködése során ez a rendszer az akaratlagos mozgások egyenletes, sima kivitelezését biztosítja. Befolyásolja az üléshez, álláshoz, járáshoz szükséges reflexeket. A védekezési, támadási mozgások szervezıje. Szabályozza az érzelmi megnyilvánulásokat kísérı mozgásokat is. A mozgások összerendezése 91

92 A mozgások összerendezésében, a mozgáskoordinációban a kisagy játszik szerepet. Emiatt szoros kapcsolatot tart az agy mozgató központjaival, az izmok állapotáról információt szállító gerincvelıi pályákkal és az egyensúlyérzékelı szervvel Érzı mőködés, érzıpályák Az érzéseket feloszthatjuk megismerı és veleszületett érzésekre. Utóbbiakat már az újszülöttek is érzékelik, ilyen a fájdalom, a hı és a bırfelületi tapintás. A megismerı érzéseket tanuljuk, mint az ízületi helyzetérzés, a mély nyomásérzés, az elektromos érzés, a vibrációs érzés stb. Ezeknek az információknak egy része eléri a nagyagy kéreg megfelelı központját, tehát tudatosul. Másik része a kisagyba fut és a mozgáskoordináció kialakításához szükséges információkat szállítja. Mind a vitális, mind a megismerı érzéseket felszálló érzıpályák viszik a talamuszba. A talamuszból aztán a megfelelı központokba kerülnek. Az információk zöme a fali lebenyben elhelyezkedı általános testérzı mezıbe fut. A fájdalom, ezen belül is a nem körülhatárolható fájdalom a homloklebenybe jut, a fájdalom megélésének kialakításában játszik szerepet. Mind a mozgató kéregre, mind az érzı kéregre igaz, hogy adott testrész annál nagyobb helyet foglal el az agykérgi központban minél bonyolultabb mozgásra képes (pl. kéz ujjai), illetve mennyire finom, részlet gazdag az érzı mőködése (pl. nyelv, arc bıre) Limbikus rendszer A limbikus rendszerhez tartozó agyrészek a legısibb agykérgi mőködésekért felelısek. A limbikus rendszer irányítja az ösztönöket, felelıs az érzelmi megnyilvánulásokért (düh, harag, félelem, öröm, boldogság). A nemi mőködések legmagasabb szintő központja. Mőködéséhez az információkat fıként a szaglás és a külvilággal való bırkontaktus adja. Központjai közül a törzsdúcoknál tanult mandula mag említhetı Monoaminerg rendszer Az agytörzsben elhelyezkedı bonyolult felépítéső rendszer, melyben ingerületátvivı anyag a dopamin, a szerotonin és a noradrenalin. Szerepük a neuroendokrin mőködések, az extrapiramidális mozgások szabályozásában, a hangulati állapotok kialakításában, az alvásébrenlét ritmusának befolyásolásában van Környéki idegrendszer Agyidegek A 12 pár agyideg közül mőködés szerint tisztán mozgató, tisztán érzı és kevert agyidegek vannak. A mőködést a szállított információ határozza meg, a neuronok sejttestei a megfelelı agyidegi magban helyezkednek el. I. agyideg szaglóideg Az I. agyideg (szaglóideg) tisztán érzı agyideg. Az orrüreg szaglóhámjától szállítja az ingerületet az agykéreg szagló központjába, a halántéklebenybe. II. agyideg látóideg 92

93 A II. agyideg (látóideg) kizárólag érzı rostokat tartalmaz. A szemgolyó ideghártyájától viszi az ingerületet a nyakszirti lebenyben elhelyezkedı látókéregbe. III. agyideg szemmozgató ideg A III. agyideg (szemmozgató ideg) a harántcsíkolt szemmozgató izmok többségét beidegzi, és vegetatív rostokat visz a pupillaszőkítı izomhoz, valamint a sugártest simaizmához. IV. agyideg sodorideg A IV. agyideg (sodorideg) a szemmozgató izmok közül egyet idegez be. V. agyideg háromosztatú ideg Az V. agyideg (háromosztatú ideg) az arc, a szemüreg, a szemgolyó, az orrüreg, a szájüreg, a fogak és a nyelv általános érzı idege. A harántcsíkolt rágóizmok mozgató idege. VI. agyideg távolító ideg A VI. agyideg (távolító ideg) szemmozgató agyideg, a harántcsíkolt szemmozgató izmok közül egyet idegez be. VII. agyideg arcideg A VII. agyideg (arcideg) az arc harántcsíkolt mimikai izmainak mozgató idege. Vegetatív rostokkal az állkapocs alatti, valamint a nyelv alatti nyálmirigyet, és a könnymirigyet idegzi be. A nyelv egyik ízérzı idege. VIII. agyideg halló és egyensúlyozó ideg A VIII. agyideg (halló-egyensúlyozó ideg) a belsı fülben elhelyezkedı csiga és a három félkörös ívjárat receptoraitól hozza a halló-és egyensúlyozó információt. IX. agyideg nyelv-garat ideg A IX. agyideg (nyelv-garat ideg) mozgató rostjai a harántcsíkolt garatizmokat idegzik be. Érzı rostjai a szájüreg hátsó részérıl és a garatból szállítják az ingerületet. Vegetatív rostokat visz a fültımirigyhez. A nyelv másik ízérzı idege. X. agyideg bolygóideg A X. agyideg (bolygóideg) a leghosszabb agyideg, a neve is innen ered. Érzıen beidegzi a fülkagyló bırét és a külsı hallójáratot. Mozgató rostokat visz a harántcsíkolt gégeizmokhoz. Vegetatív érzı és mozgató információkkal látja el a nyaki, a mellüregi és a hasüregi zsigereket. XI. agyideg járulékos ideg A XI. agyideg (járulékos ideg) a fejbiccentı és a csuklyásizom beidegzése mellett a gégeizmok beidegzésében is részt vesz. 93

94 XII. agyideg nyelv alatti ideg A XII. agyideg (nyelv alatti ideg) a nyelv izmait és a nyelvcsont alatti izmokat látja el mozgató rostokkal Gerincvelıi idegek és fonatok A gerincvelıbıl 31 pár gerincvelıi ideg lép ki. 8 pár a nyaki, 12 pár a háti, 5 pár az ágyéki, 5 pár a keresztcsonti és 1 pár a farokcsonti szakaszon. A gerincvelıi idegek két gyökérrel erednek. A gerincvelı szürkeállományának hátsó szarvához futó gyökér az érzı gyökér, tekintve, hogy a hátsó szarvhoz az érzımőködés kötött. Az elülsı a mozgató gyökér, mely a gerincvelı elülsı szarvából származó akaratlagos mozgásokért, és az oldalsó szarvból jövı vegetatív mozgásokért felelıs rostokból áll. A két gyökér egyesülve alakítja ki a kevert, mozgató és érzı mőködést is ellátó gerincvelıi ideget. Rövid lefutás után a gerincvelıi ideg elülsı és hátsó ágra válik. A hátsó ág a nyak és a hát bırét, illetve izmait idegzi be. Az elülsı ágak a mellkasi szakasz kivételével fonatokat képeznek. A mellkasi szakaszon az elülsı ágak a bordaközti idegek, melyek a bordaközti izmok és a mellkas bırének szelvényezett beidegzését adják. Nyaki fonat Motorosan a nyak izmait, érzıen a nyak bırét beidegzı fonat. Egyik ága a rekeszizom mozgató beidegzésért felel. Ennek az anatómiai ténynek a nyaki gerinc töréseinél, illetve a gerincvelı sérüléseinél van jelentısége. A sérült gerincvelıi szakasztól lefelé ugyanis minden mőködés kiesik. Ha ez a sérülés a nyaki szakasz alsó harmadában történik, a bordaközti izmok mőködése kiesik, de a rekeszizom még mőködıképes. Ha a sérülés a nyaki szakasz felsı harmadát érinti, a rekeszizom mőködése is kiesik, a beteg önálló légzésre képtelen, lélegeztetı gépre szorul. Karfonat A karfonat a kar bırének érzı beidegzését, a vállöv, a felkar és az alkar izmainak mozgató beidegzését adja. Vegetatív rostokkal ellátja a felsı végtag ereit, mirigyeit. Ágyéki fonat Az ágyéki fonat ágai beidegzik a comb közelítı és feszítı izmait, érzıen a comb és a hasfal alsó részének bırét. Keresztcsonti fonat A keresztcsonti fonat a kismedencében két nagy részre, az ülıfonatra és a szeméremvégbélfonatra válik. Az ülıfonat mozgató rostokkal látja el a külsı és belsı csípıizmokat, a comb hátulsó felszínének bırét. Legjelentısebb ága testünk legvastagabb idege, az ülıideg. Lefutásának ismerete a fartájék izomzatába adott injekció helyének a meghatározásánál fontos, nehogy az injekció beadása során megsértsük az ideget. Ágai a lábszár és a talp izmainak és bırének beidegzését adják. A szemérem-végbélfonat a kismedencei szervek (végbél, húgyhólyag, belsı nemi szervek), valamint a gátizmok, és a külsı nemi szervek beidegzését végzi. 94

95 15.5. Vegetatív (zsigeri) idegrendszer Ha az idegrendszert mőködésileg osztjuk fel, beszélünk akaratunktól függıen mőködı és akaratunktól független ún. vegetatív idegrendszerrıl. A vegetatív idegrendszer a belsı szervek mőködését szabályozza, a belsı környezet egyensúlyának állandóságát biztosítja. Teszi ezt két ellentétes mőködéső részével a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerrel Szimpatikus idegrendszer A szimpatikus idegrendszer aktiválódása fokozott munkavégzésre teszi képessé a szervezetet, a felhalmozott energia felhasználásával. Veszély esetén a támadási, vagy a védekezési mechanizmusokat indítja be. A szívfrekvencia és a légzésszám nı, a vérnyomás emelkedik, a vázizmok vérellátása fokozódik, a vércukorszint nı, a pupilla tágul, a szırszálak felborzolódnak stb. Ugyanakkor a tápcsatorna mőködésére gátló hatással van. A verejtékmirigyek beidegzésével a szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hıháztartásban lásd ott. A kis artériák falában elhelyezkedı simaizmok beidegzésért is felel. Ennek az ún. nyugalmi, vagy alap tónusnak a szervek közötti vérelosztódásban van szerepe. A simaizmok további összehúzásával a tónus fokozható, elernyesztésével csökkenthetı. Ha a szimpatikus idegrendszer központjai károsodnak (pl. gerincvelı sérülés esetén), a nyugalmi tónus kiterjedt megszőnése keringés-összeomláshoz vezethet lásd kórtan. A szimpatikus idegrendszer központjai a mellkasi és ágyéki gerincvelıi szelvények oldalsó szarvában helyezkedik el. A szimpatikus idegrendszer ingerületátvivı anyaga az adrenalin és a noradrenalin, melyek a mellékvese velıben is megtalálhatók. Így érthetı a szimpatikus idegrendszer és a mellékvese velıállomány mőködésének szoros kapcsolata. Stresszreakció esetén a mellékvese kéregállományának hormonjai a glükokortikoidok (pl. kortizol) elválasztása is megnı lásd endokrin rendszer Paraszimpatikus idegrendszer A paraszimpatikus idegrendszer hatása a szimpatikus idegrendszerével ellentétes. Az energiaforrások helyreállításáért, a raktárak feltöltéséért felel. A tápcsatorna mőködését fokozza, a vérnyomást, a szívmőködést, a légzésszámot csökkenti a pupillát szőkíti stb. Központjai az agytörzsben és a gerincvelı keresztcsonti szelvényeiben helyezkednek el. Az agytörzsben egyes agyidegek magvaihoz kötıdik a paraszimpatikus vegetatív mőködés, a gerincvelıben az oldalsó szarvban helyezkednek el a vegetatív neuronok. Paraszimpatikus mőködéső agyideg a III., a VII., a IX., és a X. agyideg. A szemmozgató agyideg, (III. agyideg) a pupilla szőkítı izmához és a sugártest simaizmához visz rostokat. Az arcideg (VII. agyideg) az ízérzésben, a nyelv alatti, állkapocs alatti nyálmirigyek, és a könnymirigy beidegzésében vesz részt. A nyelv-garat ideg (IX. agyideg) az ízérzésben, a fültımirigy beidegzésében játszik szerepet. A bolygóideg (X. agyideg) a legjelentısebb paraszimpatikus ideg, a nyaki, mellüregi és hasüregi szervek beidegzését látja el. A szív beidegzését azért emelném ki, mert minden olyan kóroki tényezı, ami erıteljes és fokozott bolygóideg ingerlést okoz, reflexes szívmegállást eredményez (pl. lovagló tüdıembólia lásd kórtan). A keresztcsonti központok a kismedencei szervek (húgyhólyag, végbél stb.) beidegzéséért felelısek A vegetatív mőködés magasabb szintő szabályozása 95

96 A magasabb szintő vegetatív mőködések a hipotalamusz és az agykéreg meghatározott területeihez kötıdnek. A hipotalamusz a vegetatív mőködéseknek az a központja, ahol az akaratunktól függı és attól független mőködések még jól elkülönülnek. Itt helyezkedik el az anyagcsere, az éhség a szomjúság, a testhımérséklet központja. Utóbbi alakítja ki a lázat, amikor a különbözı gyulladásos állapotok kapcsán felszabaduló anyagok hatására a szervezet magasabb értékre állítja a főtést lásd kórtan. ÖSSZEFOGLALÁS Az idegsejtek, a belılük szervezıdött idegszövet, illetve idegrendszer speciális feladatot lát el. Képes a környezetbıl érkezı ingerek felvételére, azok ingerületté történı alakítására, az ingerület szállítására, feldolgozására, valamint válaszreakció kialakítására. Az idegrendszer a hormonális rendszer mellett testünk fontos szabályozó rendszere. Anatómiai felosztása központra és környéki részre történik. A központhoz a gerincvelı és az agyvelı tartozik. Mindkettıt szürke- és fehérállomány építi fel. A fehérállományban pályák haladnak, melyek a különbözı központok közötti összeköttetéseket biztosítják. A szürkeállományban az idegsejtek sejttestjei, illetve az idegsejtek közötti kapcsolókészülékek helyezkednek el. Innen indulnak, illetve ide érkeznek a megfelelı információk. A mozgató feladat a nagyagy szürkeállományából indul, az érzı ide érkezik. Ennek épsége nélkülözhetetlen a megfelelı mőködéshez. Az agytörzsben számos életfontosságú központ helyezkedik el. Az idegrendszer mőködésének alapvetı jelensége a reflex, melynek anatómiai alapja a reflexív. A környéki idegrendszerhez 31 pár gerincvelıi-és 12 pár agyideg tartozik, ezek felelısek az izmok a bır és a zsigerek beidegzéséért. Az agyvelıt és a gerincvelıt burkok, és az agy-gerincvelıi folyadék veszi körül, és védi. Az agyvelı vérellátásában két pár artéria játszik szerepet. A kétoldali belsı fejverıér és a kulcscsont alatti verıerek ágai, a csigolya artériák. KÉRDÉSEK 1. Nevezze meg az agytörzs részeit! 2. Mi a végtagrögzítı védekezı reflex szerepe? 3. Mi a szerepe az izmok saját reflexének? 4. A gerincvelı átmetszeti képén milyen képletek különíthetık el? 5. Hány szegmentumból állnak a gerincvelı egyes szakaszai? 6. Milyen részei vannak a perifériás idegrendszernek? 7. Milyen részei vannak a központi idegrendszernek? 8. Hogyan osztjuk fel az idegrendszert anatómiai szempontból? 9. Hogy osztjuk fel az idegrendszert mőködés szerint? 10. Milyen csoportra oszthatók fel a gerincvelıi pályák? 11. Mik az elemi reflexív részei? 12. A központi idegrendszer melyik állományában helyezkednek el a pályák? 13. Melyik a két fı mozgató pályarendszer? 14. Milyen életfontosságú központok vannak a nyúltvelıben? 15. Melyik két pár artéria látja el az agyat oxigéndús vérrel? 16. Érzékszervek Az érzékszervek a külvilág ingereit felvevı berendezések, melyek a különbözı ingereket ingerületté alakítják és továbbítják a megfelelı központok felé. Ezek az ingerek lehetnek 96

97 mechanikai (tapintás), fény (látás)-és hangingerek (hallás), vagy kémiai anyagok (szaglás, ízérzés). Minden érzékszerv csak egyfajta, a neki megfelelı inger felvételére és feldolgozására képes. A felvett ingerek ingerület formájában a megfelelı agykérgi központokba jutnak, ahol tudatosulnak. Tehát adott érzet kialakulása az érzékszerv, az érzékszervi pálya és az érzékszervi központ épségéhez kötött Látószerv A látószerv a környezetbıl származó fényingerek felvételére képes páros érzékszerv. A szemgolyóból, a szemidegbıl és a szem védıkészülékébıl áll Szemgolyó A szemgolyó nagyjából gömb alakú test, mely a szemüregben helyezkedik el. Felépítésében három burok, és a fénytörı közegek játszanak szerepet A szemgolyó burkai hátulsó szemcsarnok lencse függesztı rostok ideghártya érhártya ínhártya pupilla üvegtest szaruhártya elülsı szemcsarnok szivárványhártya szemlencse vakfolt látóideg sárgafolt 58. ábra A szemgolyó burkai közül a legkülsı a rostos burok, melynek hátsó 4/5 része a fehér ínhártya ( szemfehérje ) (58. ábra). Elülsı 1/5 része az átlátszó, óraüvegszerően elıdomborodó szaruhártya. A középsı burok az érhártya, melyben elhelyezkedı dús érhálózatnak tápláló szerepe van. Három részbıl épül fel. A hátsó 2/3 a tulajdonképpeni érhártya, ebben az ereken kívül nagy mennyiségő festékanyag, pigment is megtalálható. Középsı része a sugártest, mely simaizom. Ehhez rögzül lencse függesztı rostokkal a szemlencse, így a szem alkalmazkodásában van szerepe. A sugártest hajszálerei termelik a csarnokvizet. Az elülsı rész a szivárványhártya, mely a szem színét adó, középen lyukas, kerek hártya. A középsı kerek nyílás a pupilla, szembogár. Mérete a szivárványhártyában elhelyezkedı körkörös, illetve sugárirányú simaizmok hatására változik, szőkül, illetve tágul. Szabályozásában a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer játszik szerepet. 97

98 A szemgolyó belsı burka az ideghártya. Hátsó nagyobb része fényérzékeny, itt helyezkednek el a fényérzékeny receptorok, a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fekete-fehér (fénysötétség) látás receptorai, a csapok a színes látásé. Az ideghártyának az a része, ahol a csapok a legnagyobb sőrőségben fordulnak elı a sárgafolt. Ez az éles látás helye. A sárgafolt mellett helyezkedik el a vakfolt, ahol a látóideg kilép a szembıl, ezen a helyen nincsenek receptorok. Itt lépnek be a szemgolyóba az ideghártya erei. Szemtükörrel a szemfenék erei vizsgálhatók. Jelentıségét az adja, hogy könnyen hozzáférhetı helyen láthatók kapillárisok, melyeket bizonyos kórképek (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség) károsítanak, és így képet kapunk a szervezet egyéb területein elhelyezkedı kapillárisok állapotáról is. Másrészt információt kaphatunk a koponyaőrön belüli nyomás viszonyokról is A szemgolyó fénytörı közegei A fénysugár a szemgolyó különbözı fénytörı közegein átjutva éri el az ideghártyát. Az elsı ilyen közeg a szaruhártya, majd a csarnokvíz, a szemlencse és az üvegtest. A csarnokvíz víztiszta folyadék, mely a szemcsarnokokat tölti ki. Az elülsı szemcsarnok a szaruhártya és a szivárványhártya között, a hátulsó szemcsarnok a szivárványhártya és a szemlencse között helyezkedik el. A csarnokvizet a sugártest hajszálerei termelik, a pupillán keresztül jut az elülsı szemcsarnokba, ahol felszívódik. Ha ez a felszívódás zavart szenved, a csarnokvíz mennyisége nı, és nı a szem nyomása is. Ezt a kórképet zöldhályognak nevezzük. A szemlencse mindkét felszínén domború, teljesen átlátszó víztiszta, rugalmas test. Szürkehályog esetén a szemlencse szürkévé, átlátszatlanná válik. A szem fı fénytörı közege. Lencsefüggesztı rostokkal rögzül a sugártesthez. Ha a szem a távolba tekint, a sugártest izmai elernyednek a lencsefüggesztı rostok a lencsét feszesen tartják, a lencse domborúsága csökken. Közelre tekintéskor a sugártest összehúzódik, a lencsefüggesztı rostok ellazulnak, a lencse a saját rugalmasságánál fogva legömbölyödik, domborulata megnı. Tartósan a közelre nézés fárasztó, mivel ez izommunkát igényel, a szem távolba látásra való beállása tekinthetı a nyugalmi helyzetnek. A kor elırehaladtával a lencse rugalmassága, legömbölyödı képessége csökken, ez öregkori távollátáshoz vezet (az olvasott újságot messzire el kell tartani, mert ilyenkor lesz a látott kép éles). Az üvegtest kocsonyaszerő, majdnem gömb alakú átlátszó test. Kitölti a lencse és az ideghártya közötti teret. A szemgolyó alakjának állandóságát biztosítja a burkok feszesen tartásával. A szem sérülésénél az elvesztett üvegtest állományt a szervezet nem képes pótolni Látóideg, látóideg keresztezıdés, látópálya A látóideg (II. agyideg) a vakfoltnak megfelelıen lép ki a szemgolyóból. Az agyalapon haladva a kétoldali látóideg keresztezıdik a hipotalamusz szomszédságában. Ez az oka annak, hogy a hipofízisbıl, illetve a hipotalamuszból kiinduló daganatok a látóideg keresztezıdést nyomva a betegnek látászavart okoznak lásd kórtan. Az agyvelıbe lépve a talamusz hátsó része alatt elhelyezkedı szürke magvakhoz fut. Az innen induló látópálya a nyakszirti lebenyben, a látóközpontban ér véget A szem mozgató készüléke Mindkét szemgolyót hat, kúpszerően elhelyezkedı harántcsíkolt izom mozgatja. Ezek beidegzésében a szemmozgató ideg (III. agyideg), a sodorideg, (IV. agyideg) és a távolító ideg (VI. agyideg) vesz részt. A szemek vízszintes és függıleges mozgásai is összehangoltan, szimmetrikusan történnek. Az akaratlagos szemmozgásokért felelıs központ a 98

99 homloklebenyben helyezkedik el. A szemmozgásokért felelıs agyideg magok kapcsolatot tartanak az egyensúlyérzékelı szervvel is A szem védıkészüléke Szemhéj A felsı és alsó szemhéj a szemgolyót elölrıl befedı és védı bırredı, melyek alsó széle a szemrést fogja közre. A szemhéjak széli részébıl kilépı szempillák szintén a szemgolyó védelmére szolgálnak. Kötıhártya A kötıhártya érzékeny, erekben gazdag, vékony hártya, mely a szaruhártya kivételével beborítja a szemgolyó szemrésben szabadon álló részét, valamint a szemhéjak belsı felszínét. Erei gyulladásos és allergiás reakciók során lásd kórtan kitágulnak, a beteg szeme vérben van. Könnykészülék könnymirigy pupilla könnytavacska szivárványhártya belsı szemzug 59. ábra könnyvezeték A könnykészülék feladata a könny termelése és elvezetése. A könnymirigy a szemüreg külsıfelsı szögletében helyezkedik el (59. ábra). Az általa termelt könny feladata a szaruhártya állandó nedvesen tartása. A könny a szemgolyó elülsı felszínén állandóan, vékony folyadékfilmet képez, melyet a szemhéjak zárásával pislogáskor újítunk fel. A kötıhártyára kerülı idegen anyagokat a könny mossa ki. Bizonyos érzelmi állapotokban is fokozódik a könnymirigyek könnytermelése. A könnyelvezetı rendszer a belsı szemzugban a könnytavacskával kezdıdik. Innen a könny a könnyzacskóba, majd a könnyvezeték útján az orrüregbe kerül A szem mőködése 99

100 távolra nézéskor a lencse lapos 60. ábra közelre nézéskor domború A szemgolyóba jutó fénysugarak a szem fénytörı közegein keresztül haladva érkeznek az ideghártyára, ahol az érintett tárgyról fordított állású, kicsinyített kép készül (60. ábra). Az éleslátás helye a sárgafolt, ahol a csapok helyezkednek el. A látott kép a nyakszirti lebeny látóközpontjában tudatosul. A látókéreg épsége nélkülözhetetlen a látáshoz, hiányában ún. kérgi vakság alakul ki. Az itt elhelyezkedı további központok a látott információk elraktározásáért, és a képzettársításért felelısek (pl. a látott pöttyös gömbölyő tárgyról meg tudom mondani, hogy labda). Utóbbiak sérülésekor a beteg lát (látja a labdát), de nem tudja megnevezni, a látott tárgyat. Ha a látott kép nem az ideghártyára, hanem az elé kerül, mert a szem tengelye hosszabb a normálisnál, rövidlátásról beszélünk. Távollátás esetén a szemtengely rövidebb, a látott kép az ideghártya mögé vetül. Mindkét esetben a hibát szemüveggel, kontaktlencsével, újabban mőtéti beavatkozással lehet korrigálni. A pálcikák a fény erısségérıl adnak információt. A szem sötéthez, a fény hiányához való alkalmazkodásában az A-vitamin nélkülözhetetlen. Hiányában farkasvakság alakul ki, mely a szürkülethez, illetve sötétséghez való alkalmazkodási képtelenséget jelenti Halló-és egyensúlyozó szerv 100

101 kengyel kalapács üllı félkörös ívjárat egyensúlyozó ideg halló ideg hallójárat dobhártya dobüreg csiga fülkürt kerek ablak 61. ábra A halló-és egyensúlyozó érzékszerv tulajdonképpen két külön érzékszerv, melyek anatómiailag szorosan összefüggenek. Egyrészt receptoraik a halántékcsontban, a belsı fülben helyezkednek el, másrészt az ingerületet mindkét esetben a halló-egyensúlyozó ideg (VIII. agyideg) szállítja a megfelelı központokba Hallószerv A hallószerv tulajdonképpen a hangokat, azaz a levegı rezgéshullámait felfogó, a dobhártya segítségével a hallócsontokra, majd a csigában elhelyezkedı folyadékra továbbító rendszer (61. ábra). A folyadék rezgése a receptor sejtek elmozdulását és ingerületi állapotát eredményezi. Külsı fül A külsı fül a fülkagylóval kezdıdik, mely lényegében hangtölcsérként funkcionáló porcos szerv. Folytatását a külsı hallójárat képezi, melynek végén találjuk a dobhártyát. Középfül, dobüreg A középfül a halántékcsontban elhelyezkedı üreg, dobüreg, melyet kívülrıl a dobhártya határol. A belsı fültıl az ovális és a kerek ablak választja el. A dobüregbıl indul a középfület az orrgarattal összekötı fülkürt, melynek feladata a dobhártya két oldalán a nyomás kiegyenlítése. Nyelés, ásítás kapcsán ugyanis a fülkürt megnyílik, így légköri levegı kerül a dobüregbe. Jelentısége fıként gyermekkorban nagy, ahol a fülkürt lehetıvé teszi a kórokozók dobüregbe kerülését, középfülgyulladás kialakulását. A dobüregben helyezkednek a hallócsontocskák, a kalapács, az üllı és a kengyel. Ezek a szervezet legkisebb csontjai. Ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. A kalapács a dobhártyával, a kengyel az ovális ablakkal tart kapcsolatot. Feladatuk, hogy a dobhártya által mechanikai rezgéssé alakított hanghullámokat továbbítsák a csigát kitöltı folyadék felé. 101

102 Belsı fül Hallószerv Míg a külsı-és középfül csak a hallás szolgálatában áll, a belsıfülben a hallás mellett az egyensúlyérzés szerve is megtalálható. A hallás szerve a csiga, mely nevének megfelelıen csigaházhoz hasonló képlet. Folyadék tölti ki, melyre áttevıdik a hallócsontocskák rezgése. A folyadék mozgásba hozza a receptorsejteket is, melyek ingerülete jelenti a hallás idegi folyamatának alapját. Különbözı magasságú hangok más-más receptorsejtet hoznak ingerületbe. A hanghullám nem csak a dobhártya és a hallócsontok útján (légvezetés) terjedhet a csigára, hanem a koponyacsontokon keresztül (csontvezetés), melynek hatékonysága sokkal rosszabb. A hallás agykérgi központja a halántéklebenyben helyezkedik el Egyensúlyérzı szerv Az egyensúly érzékelésében speciális alakú képlet játszik szerepet. Ez a labirintikus szerv három, a tér három fı síkjában egymásra merılegesen álló félkörös ívjáratból épül fel. Az ívjáratok a tömlıcskébıl, egy kis hártyás tömlıbıl indulnak ki. A tömlıcske szomszédságában helyezkedik el a zsákocska. A tömlıcskét, a zsákocskát és a félkörös ívjáratokat is folyadék tölti ki. Ez a folyadék a test, fıként a fej helyzetének változásakor elmozdul. A tömlıcske és a zsákocska a függıleges és a vízszintes irányú gyorsulást, a félkörös ívjáratok a szöggyorsulást érzékelik. A mozgó folyadék a receptor sejteket ingerületbe hozza, mely ingerület a VIII. agyidegen keresztül érzi el az agytörzset. Az egyensúlyérzékelı rendszer fontos kapcsolatot tart a szemmozgató központokkal és a kisaggyal is Szaglószerv Annak ellenére, hogy az ember a gyenge szaglású élılények közé tartozik, a szaglás fontos szerepet tölt be az életünkben. A szaglásért az orrüreg felsı részén elhelyezkedı szaglóhám receptor sejtjei felelısek. Az ingerület aztán az agy megfelelı kérgi központjába, a halántéklebenybe jut. A szaglás fontos szerepet játszik a limbikus rendszer mőködésében is lásd ott Ízlelıszerv A nyelv hátán, valamint a szájüregi nyálkahártyán elszórtan elhelyezkedı ízlelıbimbók adják az ízlelıszervet. Az ízlelıbimbók receptorai a négy alapízt érzékelik oldott formában, a nyelvhegyen az édest, a széli részeken a sóst és a savanyút, a nyelvgyökön a keserőt. A nyelv ízérzı beidegzésében két agyideg, az arcideg (VII. agyideg) és a nyelv-garat ideg (IX. agyideg) játszik szerepet Tapintó érzékszerv A bırben és a nyálkahártyában elhelyezkedı speciális receptorok érzékelik a feszülést, a mechanikai behatásokat, a tapintást, a nyomást, a vibrációt, illetve a speciális erogén ingereket. Ezek összességét nevezzük tapintó érzékszervnek. A bırben, és a nyálkahártyában a fájdalom érzékelése is történik, szabad idegvégzıdések segítségével. Az érzı információ a gerincvelı hátsó szarvának érintésével a talamuszba jut. Átkapcsolódás után a rostok a fali 102

103 lebeny általános testérzı központjához futnak. Kivételt a nem körülírható fájdalom képez, mely a talamuszból a homloklebenybe jut. A bır beidegzése szelvényezetten történik. ÖSSZEFOGLALÁS Az érzékszervek a környezetbıl származó speciális ingerek felvételére és feldolgozására képesek. Az átalakított ingerület a megfelelı pályákon jut el az agykéreg érzékszervi központjaiba. Az inger tudatosulásához az érzékszerv, a pálya, valamint a kérgi központ épsége szükséges. A legtöbb érzékszervi információ szállítását a megfelelı agyidegek végzik. KÉRDÉSEK 1. Melyik agyideg viszi a szembıl a fényérzékeny receptorok ingerületét az agyba? 2. Hol helyezkedik el a látókéreg? 3. Melyek a szem fénytörı közegei? 4. Az idegrendszer mely része felel a pupilla tágításáért és szőkítéséért? 5. Mi a fülkürt feladata? 6. Mi a dobüreg, milyen képletek találhatók meg benne? 7. Mi a különbség a légvezetéses és a csontvezetéses hallás között? 8. Hol helyezkednek el az egyensúlyérzı receptorok? 9. Milyen alapízeket érez a nyelv? 10. Melyik két agyideg viszi az ízérzı információkat az agytörzsbe? 11. Melyik nagy rendszerrel tart kapcsolatot a szaglópálya? 12. Milyen receptorok helyezkednek el a bırben és a nyálkahártyákban? 16. A bır szırszál szaruréteg felhám irha szırtüszı 62. ábra bır alatti kötıszövet A bır az emberi testet kívülrıl borítja. Feladata sokrétő, szarurétege védi a szervezetet a kiszáradástól, ennek sérülése, pl. égés kapcsán fokozott folyadékvesztéshez vezet. Az ép bırnek fontos szerepe van a különbözı kórokozók behatolásának megakadályozásában is 103

104 lásd kórtan. Az ultraibolya sugárzástól a bır festékanyaga, pigmentjei védenek. A mechanikai behatásoktól is véd a bır, ebben az irha kötıszövete játszik szerepet, mely egyben folyadék és ásványi só raktár. A hıháztartásban is lényeges szerepet játszik a bır, ereinek összehúzódása, illetve kitágulása, valamint a verejtékmirigyek mőködése révén. A bır alatti kötıszövet zsírraktárként mőködik. Érzékszervi feladatait fentebb részleteztük A bır rétegei A legkülsı rétege a felhám, mely többrétegő elszarusodó laphám, ebbe az alatta fekvı irha kesztyőujjszerően benyomul. A felhám ereket nem tartalmaz, az irha felıl táplálkozik. A szaruréteg folyamatosan kopik, melyet a felhám alsó rétegének sejtjei pótolnak. Az irha kötıszöveti rostokból, rugalmas és enyvadó (kollagén) rostokból épül fel, mely a bır szilárdságát és rugalmasságát adja. Ez a kötıszövet néhol a felhám sáncszerő kiemelkedését okozza, így alakul ki az ujjlenyomat. Az irha erekben és idegekben rendkívül gazdag. A bırt tápláló ér tartós összenyomása, pl. hosszú ágyban fekvés során közvetlenül a csont fölött fekvı bır esetén, a bır körülírt elhalásához, nyomási fekély (decubitus [ejtsd: dekubitusz]) kialakulásához vezet lásd kórtan. A bır alatti kötıszövet laza, zsíros kötıszövet, melynek vastagsága testtájanként változó. Ez biztosítja a bır elmozdulását, és itt történik a zsírraktározás. Nık esetében a bır alatti zsírszövet mennyisége nagyobb, mint férfiaknál A bır származékai A bır származékai közé a haj, a szırzet, valamint a körmök tartoznak. Embernél a szırzet szerepe alárendelt, az egyedfejlıdés során többféle formában jelenik meg. Magzati korban a méhen belül a test egészének felszínén látható, mely a születést követıen eltőnik, teljesen kihullik. Az ezután kialakuló piheszırzet testszerte megfigyelhetı, kivéve a tenyéren és a talpon. Már születéskor jelen van a haj, a szemöldök és a szempilla, és csak késıbb a nemi érést követıen jelenik meg a szemérem-, a hónalj-, és az arcszırzet (szakáll, bajusz), valamint az orr-és fülnyílás körüli szırzet. A körmök a kéz-és lábujjak körömpercének háti felszínén elhelyezkedı lapos képletek, feladatuk fogásnál az ujjak alátámasztása A bır mirigyei A bırben háromféle mirigyet találunk. A verejtékmirigyek testszerte megtalálhatók. A verejték termelésében játszanak szerepet, mely egyes anyagok kiválasztásában, másrészt elpárologva a szervezet hőtésében játszik szerepet. Az illatmirigyek módosult verejtékmirigyek, a hónalj bırében és a végbélnyílás körül helyezkednek el. Embernél a nemi vonzásban betöltött szerepük háttérbe szorult. A faggyúmirigyek váladéka a bır rugalmasságát, vízzel szemben való átjárhatatlanságát, valamint fertızés elleni védelmét biztosítja. ÖSSZEFOGLALÁS A bır az emberi test kültakaróját képezi. Egyrészt megvéd a környezeti hatásoktól, másrészt meggátolja a folyadékkészlet elvesztését, harmadrészt érzékszervként kapcsolatot is teremt a külvilággal. Három rétegbıl épül fel, melyek a bır származékaival, illetve mirigyeivel a különbözı feladatok kialakításában játszanak szerepet. 104

105 KÉRDÉSEK 1. Milyen feladatai vannak a bırnek? 2. Milyen rétegeit ismeri a bırnek, melyik milyen feladatot lát el? 3. A bır mirigyeinek mi a szerepe? 4. Mit sorolunk a bır származékai közé? 5. Mi a feladatuk a verejtékmirigyeknek a hıháztartásban? Irodalomjegyzék Oktatói: 1. Donáth Tibor: Anatómia-Élettan. Medicina Könyvkiadó Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia. Medicina Könyvkiadó Tanulói: 1. Donáth Tibor: Anatómia Atlasz. Medicina Könyvkiadó Donáth Tibor: Anatómia-Élettan. Medicina Könyvkiadó Mándi Barnabás: Anatómia-Élettan. Medicina Könyvkiadó Felhasznált irodalom: 1. Donáth Tibor: Anatómia-Élettan. Medicina Könyvkiadó Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia. Medicina Könyvkiadó A jegyzet képanyaga a internetcímrıl a WIKIPEDIA COMMONS képtárából származik. 105