Somogy megyei majorságok településfejlesztési problémái Dr. Bajmócy Péter 1 Pócsi Gabriella 2 SZTE-TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

Átírás

1 Somogy megyei majorságok településfejlesztési problémái Dr. Bajmócy Péter 1 Pócsi Gabriella 2 SZTE-TTIK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék. egyetemi docens 1. hallgató 2 Összefoglalás Somogy megyében mintegy 30 majort vizsgáltunk meg, melyeknél igen differenciált képet kaptunk. Vannak köztük olyanok, melyek magántıkének (Kutas-Kozmapuszta) vagy állami támogatásnak köszönhetıen (Balatonfenyves-Imremajor, Kaszó) az idegenforgalom területén létüket stabilizálni tudták. Igaz ezek száma kevés és nem minden major számára kivitelezhetı, a lehetıségek korlátozottak. Azonban azoknak a száma a dominánsabb, melyek léte kérdéses számos, komoly településfejlesztési probléma miatt, melyek több tényezıre vezethetık vissza. Elsıként említendı a fekvésük. Egy jelentısebb út mentén található volt TSZ központ (Vése- Terebezdpuszta, Magyaratád-Tátompuszta) könnyebben képes alkalmazkodni az új gazdasági feltételekhez, mint az, amelyik valamelyik mellékút mellett fekszik (Somogyjád- Galambospuszta, Segesd-Felsıbogátpuszta). Másodikként a megfelelı funkciók hiánya említendı, hisz gyakran olyan funkciók dominálnak, melyek hosszú távon nem képesek biztosítani a major fennmaradását (Kéthely-Sáripuszta volt szociális otthon). Harmadikként pedig a társadalmi problémákat kell kiemelni, elsısorban a cigány lakosú valamint az elöregedı népességő majoroknál. Elıbbieknél komoly problémát jelent az iskolázatlanság és a szakképzetlenség, míg a másodika típust a lassú elnéptelenedése fenyegeti. Hogy pontosan mi lehet ezen, problémák megoldás? Ez hosszabb és átfogóbb területfejlesztési koncepció keretén belül talán megtalálható. Egy biztos, lesznek majorok melyek továbbra is fennmaradnak, de lesznek olyanok, melyek elnéptelenedése tovább folytatódik. Bevezetés A magyar településföldrajz évtizedek óta széles körben vizsgálja a hazai és a külföldi városokat, falvakat. Tanulmányozza fejlıdésüket, társadalmukat, morfológiájukat - hogy csak néhány kutatási témát említsünk a számtalan közül. A városok és falvak mellett kiemelt figyelmet kapott nemcsak a településföldrajzon belül, hanem más tudományokban is a tanya, szórványaink egyike. Azonban a tanya mellett más külterületi egységgel is találkozhatunk Magyarországon: majorok, kertségek, üdülıtelepek, erdészházak, cigánytelepek stb. Ezen külterületekre azonban a tanyához képest viszonylag kevés figyelmet fordítottak a hazai településföldrajzosok. Tanulmányunkban ezen kevésbé vizsgált külterületi egységek egyikével, a majorral foglalkozunk, és egyben adalékul kívánunk szolgálni a szórványtelepüléseik kutatásához. A majorok vizsgálatának létjogosultságát az adja, hogy a tanya mellett az egyik legnagyobb külterületi népességgel a majorok rendelkeznek, valamint az, hogy az 1990-es évektıl kezdve egy hasonló differenciálódás megy végbe a majorok között, mint a falusias településeinken, melynek eredményei kevésbé ismertek. A tanulmány célja e differenciálódási folyamat eredményének feltérképezése az egyik legtöbb majorral rendelkezı megyében, Somogyban. A major mint település kialakulása és fejlıdése A majorral, mint fogalommal a földrajztudomány és más tudományok (néprajz, történelem) tanulmányaiban is találkozhatunk. ( BELUSZKY P. 2003, BEREND T et.al. 1976, ERDEI F. 1974, ILLYÉS GY. 1936, MARKÓ L. 1998, MENDÖL T. 1963) Ezen publikációk tanulmányozása során arra lehetünk figyelmesek, hogy a majornak számos definíciója és 1

2 elnevezése létezik. Az allódium, puszta, uradalmi birtok, vagy urbárium kifejezés minden esetben a majorságot takarja. Ezen fogalmakat más-más tudomány használja más-más történelmi korszakokban és megközelítésben. Ezért ennek megfelelıen eltérések figyelhetık meg a fogalmak magyarázatában, annak ellenére, hogy ugyan azt a területi egységet definiálják. A vizsgálatunk célja azonban nem e fogalmak megismertetése eltérések és hasonlóságok leírása, hanem a majorságok fejlıdésének ill. differenciálódásának bemutatása. Összességében tehát fejlıdése alapján a major fogalma kettıs, és a földesúri birtokhoz kapcsolódik. Egyrészt egyfajta földterületet jelent másodrészt, egy településformát. A major, mint földterület: a feudalizmus idején, a kezdeti idıkben a szántó, rét, legelı és erdı tartozott ide, majd ezt követıen a kapitalizmus kialakulásával párhuzamosan egyre nagyobb szántóterülettel bıvült, melyet a földesúr jobbágyai a robot keretein belül mőveletek. (MARKÓ L. 1998) A kapitalizmus kialakulása során és a jobbágyfelszabadítást követıen a földesúr birtokán létrejön a major, mint településforma, és mint új gazdasági forma is. A major lakói a gazdasági cselédek, melyek egyben egy sajátos társadalmi réteget képviselnek a magyar társadalomban. (KOVÁCS E. 1979, MENDÖL T. 1963) Így egészen az 1945-ös földosztásig a major, mint földterület és település együttesen van jelen a nagybirtokokon. A földosztást követıen a major, mint földterület elveszti létjogosultságát, és mint településforma marad fenn. Ettıl kezdve elkezdıdik egyfajta differenciálódás a majoroknál, mely népességszámukban és funkciójukban is jelentıs változást hozott. A Somogy megyei majorok demográfiája A második világháborút követıen megszőnt a nagybirtok, megszőnt a cselédség, rövidesen államosításra kerültek a majorok gazdasági üzemei, üresen álltak a kastélyok, kúriák. A majorok, csak mint települések maradtak fent. Ettıl kezdve folyamatos a majorok pusztulása, népességszám-fogyásuk drasztikus. Mivel a népszámlálások nem jelölik az egyes külterületek típusait, így nem állapítható meg pontosan, hogy hány major volt Somogy megyében, mint ahogyan az sem, hogy pontosan mennyien laktak, laknak majorokban, de becslések tehetık ben 888 külterületi lakott hely létezett Somogyban, s 61 ezer ember élt külterületen, a teljes népesség 17%-a. A külterületek egy része más jellegő (szılıhegy, cigánytelep, téglagyár, falusias, de közigazgatással nem rendelkezı településrész, stb.) volt, a majorok száma 530-ra tehetı. Ekkor mintegy ember élt a somogyi majorokban, áltagos népességük fı volt. Mintegy felük népessége 50 fı felett volt, ezen belül negyedük 100, 7%-uk 200 fınél is népesebb volt re 150 alá csökkent a lakott majorok száma Somogyban, 2001-ben pedig alig haladta meg a 140-et, azaz a majorok 70-75%-a elpusztult az elmúlt fél évszázadban. A majorok jelenlegi népessége mintegy fı Somogyban, tehát népességvesztésük mintegy 81-82%-os. A megmaradt majorok népessége is csökkent, az áltagos népesség ugyan 50 fı, ám csak 30%- uk 50 fı feletti, igaz ennek zöme 100 fınél népesebb. Néhány major (Alsóbogát, Pálmajor, Kaszó, Somogymeggyes) idıközben elnyerte közigazgatási önállóságát, ezek népességszáma sokkal stabilabbnak bizonyult a többinél (1941: 2100 fı, 2001: 2200 fı), a többi major esetében a népességfogyás tehát még drasztikusabb. A többi külterület népessége kevésbé fogyott, így amíg 1941-ben Somogy külterületi népességének 65%-a élt majorokban, addig 1990-ben 52% 2001-ben pedig 44%. Az 1990-es évek részarány-csökkenése elsısorban a szuburbanizáció hatása, erre utal az a tény is, hogy Kaposvár külterületi népessége 1100 fıvel nıtt 1990 óta. Néhány település szinte teljes egészében elvesztette között nagyszámú külterületi népességét, így Inkén 764-rıl 0-ra csökkent a külterületi népesség, de hasonló a helyzet Nagybajom (1921, 53), Libickozma (670, 1), Berzence (531, 0), Kutas (507, 8) Rinyabesenyı (503,0), Nagyszakácsi (466, 7), Tapsony (394, 0), Tarany (381, 0), vagy 2

3 Vése (295, 0) esetében is. A külterületi népesség, s a majorok településképe is átalakult. Sok esetben a lebontott cselédházak helyén falusi jellegő családi házak épültek, máskor ezeket, vagy a megmaradt cselédházakat cigányok foglalták el. A kastélyok, kúriák egy részét intézményként hasznosították (TSZ-központ, idısek otthona, iskola, fogyatékos otthon), más részük leromlott, elpusztult. Néhány esetben a majorok népességének növekedése éppen az ehhez hasonló intézmények lakóival magyarázható (Kıkút-Gyöngyöspuszta, idısek otthona, 251 fı 2001-ben, Kéthely-Sáripuszta, fogyatékos otthon, 152 fı 2001-ben, azóta megszőnt, Somogyzsitfa-Szıcsénypuszta 483 fı, erdészeti szakiskola, a népesség bı fele a kollégium lakója, stb.). Máskor a cigányság beköltözése (Somogyvár-Vityapuszta, Csokonyavisonta- Lajosmajor, Segesd-Bertalanpuszta) okozza a népesség növekedését. Ettıl eltérı esetet képeznek Balatonfenyves majorjai (Imremajor, Pálmajor), ahol egy másik nagyüzemi gazdálkodási forma, az állami gazdaság vette át a földesúri nagybirtok szerepét, mezıgazdasági lakóteleppé fejlesztve a majorokat, s ez itt jelentıs népességnövekedést eredményezett. A kastélyok, majorok idegenforgalmi hasznosítása (Kutas-Kozmapuszta, Balatonfenyves-Imremajor, Szántód-Szántódpuszta) csak az elmúlt évek, évtizedek eredménye. A majorok megmaradása erısen függött a forgalmi helyzetüktıl, a szilárd burkolatú úttal rendelkezı majorok jóval nagyobb része maradt meg, mint az úttól távolabb lévık. Somogy megyei majorok tipizálása A II. világháború a demográfiájuk mellett többek közt közigazgatási értelemben, a meghatározó funkció és település szerkezet szempontjából is választóvonalnak bizonyult a majorok életében. Nagy részük a közelükben lévı települések külterületi egysége maradt, míg néhány közülük önálló településsé fejlıdött (Kaszó, Libickozma, Alsóbogát, Pálmajor). (HAJDÚ ZOLTÁN 1987) A közigazgatási változás mellett meghatározóbb azonban a majorok funkciójának és szerkezetének változása. Egy klasszikus major Ahhoz, hogy a második világháborút követı változások mértékét érzékelni tudjuk elsıként érdemes áttekinteni, hogy hogyan is nézett ki egy major, melyek voltak a meghatározó funkciói valamint alaprajzi sajátosságai. A major minden esetben a földesúr kastélya, kisebb földbirtokos esetében a kúriája körüli területeket jelentette. A területek nagysága a pár 100 holdtól egészen 1500 holdig is terjed, mely magába foglalta a mővelt földterületeket, illetve a település egységet. A településen a földesúr lakóhelye mellett a gazdasági épületek, majd e mellett a cselédlakások helyezkedtek el. (MENDÖL T. 1963, T. MÉREY K. 1975, ILLYÉS GY. 1936) A major népességszámától függıen 2-3, de akár cselédlakás is megtalálható volt egy majorban. Nagyobb lélekszámú majorságokban a cselédlakások gyakran utcákat alkottak, de az esetek többségében szabálytalanul helyezkedtek el. (MENDÖL T ) A majorok a mezıgazdasági termelés fı szinterei voltak egészen a II. világháborúig. A majorságok többségében a növénytermesztés dominált, de voltak majorok, ahol az állattenyésztés volt a fı gazdálkodási terület. Ilyen volt például Kéthely-Sáripuszta, ami a juhtenyésztés központja volt Somogy megyében a Hunyadi család majorságai között. (T. MÉREY K. 1975) A puszta lakói a gazdasági cselédek voltak, akik elsısorban felszabadított jobbágyok és zsellérek. Az 1945-ös földosztást követıen többen ( fı 1 ) földhöz jutott és ık alkották a apró- és törpebirtokosok egy részét. Mások felhagyva addigi életüket elsısorban a majorságon kialakult megélhetési problémák miatt beköltözetek a falvakba és a 1 SZERENCSÉS KÁROLY (1990): Magyarország története a II. világháború után ( ), IKVA Kiadó, Budapest 30. p. 3

4 mezıgazdasági termeléstıl eltérı tevékenységbe kezdtek. Napjainkban a majorokban élık egy része a cselédek leszármazottja, mások újonnan beköltözık. Majorok típusai A II. világháborút követıen több gazdasági és politikai folyamatnak köszönhetıen elkezdıdött a majorok differenciálódása. Megváltozott alaprajzuk, funkciójuk kibıvült vagy megszőnt. Az elsı jelentıs változást az 1945-ös földosztás hozta, mely során megszőnt a nagybirtok rendszer és egyben a majorsági gazdálkodás is. Ez követıen az 1950-es években végrehajtott szövetkezetesítés volt jelentısebb hatással rájuk. Ekkor indult el ténylegesen az erıs differenciálódás. A majorok egy része TSZ központtá alakult (Segesd-Felsıbogátpuszta) és megırizte mezıgazdasági funkcióját. Alaprajzuk jelentısen megváltozott. A kúriát átalakították a TSZ központi épületévé, a cselédlakások egyes majorokban megmaradtak és gabona ill. egyéb termény vagy eszköz tárolására használták valamint megjelentek az új gazdasági épületek. Lakói egy része megmaradt, de voltak, akik beköltöztek a közeli faluba és onnan jártak ki dolgozni. Más majoroknál megfigyelhetı az elnéptelenedés, hisz a kollektivizálást követıen földjük nem maradt az ott élıknek, másból pedig nem tudtak megélni, így szintén a közeli faluba költöztek. Egy másik utat a majorok számára a cigány lakosság beköltözése jelentette az 1960-as években, melynek köszönhetıen a major fennmaradt, igaz az ott élık életkörülmények nem sokat javultak. Hasonlóan aprófalvainkhoz az itt lakók megélhetési lehetıségei bizonytalanok voltak ebben az idıszakban. Így a II. világháborút követı idıszakban elsısorban erre a három típusra (TSZ-központ, elnéptelenedı, cigány lakosságú) lehet felosztani Somogy megye majorságait. Az 1990-es évek új gazdasági-társadalmi folyamati azonban tovább differenciálták a majorokat. A terepbejárás során összesen 30 majort néztünk végig. A majorok kiválasztásánál elsıdleges szempontunk volt, hogy a kiválasztott települések széles körben reprezentálják, hogyan is nézhet ki egy puszta napjainkban morfológia, funkció és népességszám tekintetében. Ezeket figyelembe véve a következı típusokat alakítottuk ki a vizsgált majorok alapján. (1. táblázat) Elsıként morfológia alapján tipizáltuk a majorokat. Mendöl Tibor úgy fogalmaz, hogy a major átmenetet képez a magános és a csoportos településeink között. (MENDÖL T. 1963) Ezt alapul véve egy szórvány és egy falusias majortípust különítettünk el. A szórványok közé azokat a majorokat soroltuk, melyek néhány épületbıl állnak, ezek az épületek viszonylag szabályosan helyezkednek el egymáshoz közel. A vizsgált majorok mintegy 43%- a (13 db) sorolható ide. A másik nagyobb csoportot a falusias majorok képezik. Ide azokat soroltuk, melyek morfológiájukat tekintve inkább egy falu képét mutatják, mint egy klasszikus majorét. Ide 17 pusztát soroltunk. Ezt követıen a puszta funkcióját határoztuk meg. Az 1. táblázatban jól látható, hogy az 1990-es évekhez képest lényegesen differenciáltabb a kép. Tovább folytatódott kedvezıtlenebb fekvéső majorok lakatlanná válása (Gölle-Cserepespuszta, Inke-Jolántapuszta). A puszták jelentıs részében (43%) megmaradt a mezıgazdaság, mint gazdálkodási funkció, igaz eltérı súlyban. Elsısorban a szórványokra jellemzı a mezıgazdaság dominanciája, de ez is azért, mert ezek a puszták TSZ központok voltak és a rendszerváltozást követıen profiljuk nem változott. A falusias jellegő majorok több mindenben eltérnek. Egyrészt a mezıgazdaság ágazatai közül a halgazdálkodást leszámítva mind megjelenik, valamint más funkciók is megjelennek a mezıgazdaság mellett (Kaszó, Balatonfenyves-Imremajor idegenforgalom; Somogyzsitfa-Szıcsénypuszta iskola). A mezıgazdaság mellett mind két típusban találhatunk idegenforgalmi funkcióval rendelkezıket. Ezek közül a legkiemelkedıbb Kutas-Kozmapuszta, mely 2002 óta svájci tulajdonban van, és a hazai öt csillagos szállodák egyikét rejti. Szintén egy külön típust képeznek ezek mellett még a jelentıs cigány lakossággal rendelkezı puszták, valamint az 4

5 általánosak, melyek egyikén sem emelhetünk ki egy vagy több funkciót ami dominálna (Gölle-Inámpuszta). Valószínőleg ez annak köszönhetı, hogy lakosaik számára elsısorban lakófunkcióként szolgálnak e majorok, dolgozni a közeli településekre járnak. 1. táblázat Somogy megyei major típusok a szerzık terepbejárása során szerzett tapasztalataik alapján SZÓRVÁNY Cserepespuszta GÖLLE Jolántapuszta INKE Kozmapuszta KUTAS Csisztapuszta BUZSÁK Szántódpuszta SZÁNTÓD Bertalanpuszta SEGESD Fészeklakpuszta Sáripuszta KÉTHELY Tóközpuszta ZAMÁRDI Felsıbogátpuszta SEGESD Galambospuszta SOMOGYJÁD Tátompuszta MAGYARATÁD Lakatlan Idegenforgalmi Általános Mezıgazdaság Iskola Cigány Dénesmajor FALUSIAS Kaszó Libickozma Inámpuszta GÖLLE Szıcsénypuszta SOMOGYZSITFA Imremajor BALATONFNYVES Vityapuszta SOMOGYVÁR Alsóbogát Répáspuszta Rácegrespuszta MAGyARATÁD Bonnyapuszta BONNYA Németsőrőpuszta ANDOCS Kapolypuszta KAPOLY Pálmajor Idegenforgalmi Cigány Iskola Általános Erdıgazdálkodás MG TSZ_maradvány Állattartás Forrásjegyzék BEREND T. IVÁN RÁNKI GYÖRGY (1976): Közép-Kelet Európa gazdasági fejlıdése a században 691. p. BELUSZKY P. (2003): Magyarország településföldrajza, Budapest Pécs, Dialóg Campus Kiadó, p. ERDEI FERENC (1974): A magyar falu, Akadémiai Kiadó, Budapest 246. p. HAJDÚ ZOLTÁN (1987): Településhálózat és közigazgatás területszervezés a Dél- Dunántúlon, Területi és települési kutatások 1. Akadémiai Kiadó, Budapest ILLYÉS GYULA (1936): A puszták népe, Budapest MARKÓ LÁSZLÓ (1998): Általános történelmi Feladatgyőjtemény, Holnap Kiadó 21.p MENDÖL TIBOR (1963): Általános településföldrajz, Akadémiai Kiadó, 568 p. SZERENCSÉS KÁROLY (1990): Magyarország története a II. világháború után ( ), IKVA Kiadó, Budapest 30. p T. MÉREY KLÁRA (1975): A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyadibirtokokon, Kaposvár, 86. p. 5