A szikfásítás talajbiológiai problémái

Átírás

1 A szikfásítás talajbiológiai problémái írta: Dr. Fehér Dániel (Folytatás) A szikes talajok lélekzése. Amint az intézetben lefolytatott idevonatkozó kísérletek megmutatták, az erdő életében a talaj baktériumflórájának intenzitása elsősorban a talaj CO2 termelésében jut kifejezésre. Ez a tényező az erdő életében kiválóan fontos szerepet játszik, mert hiszen ezen folyamat kapcsán szolgáltatja az erdőtalaj az erdő legfontosabb táplálóanyagát, a CCVot. A magas CGVtermelés általában, amint azt az idevonatkozó vizsgálataink megmutatták, mindig azt jelenti, hogy az illető talajban élénk baktériumtevékenység folyik, amely körülmény viszont a talaj jó fizikai és kémiai állapotát fejezi ki. A talaj CO2 termelésének legfontosabb tényezői a cellulosebontó mikroorganizmusok, nevezetesen a cellulosebontó baktériumok és gombák. A szikes talaj CO2 termelésének megvizsgálása céljából természetes állapotban lévő erdőtalaj nem állott még rendelzekésünkre, másrészt azonban technikai okok is lehetetlenné tették, hogy helyszíni talajlélekzési méréseket végezhessünk. Ehelyett laboratóriumi kísérleteket hajtottunk végre egy elrendezés szerint, amely nagyjából Bokor elgondolása szerint lett kidolgozva, amelynek leírását illetőleg azonban utalunk az irodalomra. E kísérlet eredményeit a mellékelt táblázat tartalmazza (1. 2. sz. táblázat), amely táblázatba egyúttal összehasonlítás céljából a különböző kísérleti területeinken végzett mérések eredményeit is közlöm.

2 2. sz. táblázat. Kísérleti terület Baktériumszám 1 g nedves talajra vonatkoztatva Aerob Anaerob összesen -a ^ SSs vosf O 6f2 Humusztartalom /o Ph Megfigyelési idői napok száma 5. sz. szikes talaj 1.900,000 80, » <>» 5.500,000 10, , , , , , , ,000 6, , ,000 30, , u 3.900, , Kiskomáromi töigyerdő , , , erdei fenyves 9.000, , Ágfalvi lúcfenyőerdő 4, ,000 6:179, sarj erdő , Főiskolai lucos 4 825, , , Hallands-Váderői bükkerdő , , , Hallands- Vaderői erdei fenyves 2.950, , , Hallands-Vaderői égererdő , , Ha e táblázat segítségével a szikes talajok lélekzési adatait összehasonlítjuk az erdőtalajok lélekzési adataival, akkor azt tapasztaljuk, hogy a szikes talajok lélekzése erősen megközelíti a jó állapotban lévő erdőtalajok CO2 termelését és általában a normális szántóföldi talajok lélekzési adataival egyeznek. Természetesen a valóságban ez a helyzet nem áll elő, miután ott az összes mikrobiológiai folyamatok a szikes talajok sajátságos fizikai természete következtében meglehetősen anaerob körüju menyek között folynak le. A végzett kísérleteknél azonban mindazokat a tényezőket, így elsősorban a talajnak levegővel való ellátását, amelyek a talaj lélekzését, illetőleg az azt létrehozó mikrobiológiai folyamatokat kedvezően befolyásolják, optimális körülmények között tartottuk, amely körülmények természetesen a valóságban sohasem állanak elő. Természetes állapotban lévő talajok lélekzési viszonyaira vonatkozólag helyszíni vizsgálatok lefolytatását programba vettük, amelyeknek eredményei majd az erdőtalajokra már eddig eszközölt hasonló tárgyú vizsgálatok eredményeivel jobban összehasonlíthatók lesznek.

3 A biológiai tevékenység fokozása különben erősen összefüggésben áll a talajok humusztartalmával és addig is, amíg az erdősítés kapcsán az erdősített területek humusztartalnia fokozatosan növekedik, a talajok humusztartalmának emeléséről organikus trágyázással kell gondoskodnunk. Minthogy pedig az istállótrágya organizmusai, amint a vizsgálatok mutatják, a szikes talajokban nem képesek tovább tenyészni, sőt lehetséges, hogy az autochton mikroszervezetek nagy részét a létért való küzdelemben az első évben elpusztítják: a leghelyesebb volna a mesterséges szalmatrágyák alkalmazását megkísérelni. A szikes talajok N-tartalma és az azokban lefolyó nitrifikáció. A szikes talajok N-tartalma általában rendszerint igen csekély. Idevonatkozólag teljesen részletes vizsgálatokat végeztünk, amelyek azt mutatják, hogy a szikes talajok úgy összes N-, mint pedig nitrát N-tartalom szempontjából alatta maradnak a kötött és homokos erdőtalajok hasonló biokémiai sajátságainak. Különösen feltűnő a szikes talajoknak nitrat-n-ben való feltűnő szegénysége, ami könnyen érthető, ha meggondoljuk, hogy az összes N-mennyiség egy jelentékeny része a nitritekre esik, amelyek a denitrifikáció intenzitásának fokozásával, úgy látszik, inkább a nedves időszakokban képződnek, tehát főleg ősszel és tavasszal. Hogy az erdősítés következményeképpen úgy az összes N tartalom, mint a nitrát N-tartalom emelkedni fog, az minden kétségen felül áll. Rendkívül érdekes, hogy az alföldi homokos erdőtalajok összes N-tartalma is mindig meghaladja a szikes talajok ezen sajátságait. Amint a vizsgálatok mutatták, a püspökladányi szikes talajok felső rétegeikben általában mind tartalmaznak többékevésbé nitrifikáló organizmusokat. A mélyebb rétegekben azután ezeknek a száma minimálisra redukálódik és később teljesen el is tűnnek. A meszezés hatására, amint ugyancsak a megfigyelésekből kiviláglott, ezeknek száma megtízszereződött, sőt megszázszorozódott, míg tisztán fizikai művelés számukat csak kis mértékben emeli, az istállótrágyázás pedig számukra befolyás nélkül marad.

4 A szikes talajokban lefolyó nitrifikációs folyamatok tanulmányozására néhány kísérletet végeztünk. Ezeknek eredményei szerint az összes sótartalom 0.5%-ig a nitrifikáció menetét nem befolyásolja. A szódatartalom viszont jobban esik latba, nevezetesen 0.2% szódát tartalmazó talajoknál (NBU^SCb adagolás a nitrifikáció menetét meggyorsítja. Igen érdekes, hogy szódát egyáltalában nem tartalmazó talajokban (NEU^SCu hatására a nitrifikáció menetének meggyorsítása sokkal mérsékeltebb, mint a kevés mennyiségű szódát tartalmazó talajokban. A talajoltás a nitrifikációt szintén jelentékenyen megélénkíti, tehát kétségkívül világos, hogy a szikes talajoknak nincsenek különleges nitrifikáló szervezetei, hanem azok a többi talajokéval közösek. Az bizonyos, hogy amint a bakteriológiai vizsgálatok is mutatják, a vizsgált talajokban a nitrifikáló mikroorganizmusok mindenütt jelen vannak és mihelyt életfeltételeik kedvezőbbé válnak, működésük intenzitása is megnövekedik. A javítás a nitrifikáló képességet természetesen jelentékenyen emeli, miután a nitrifikációnak egyik főfeltétele a talaj szellözöttsége és 0-el való ellátása, amelyet a különböző talaj javítási módszerek ugyancsak előmozdítanak. Általában a vizsgálatok eredményeit röviden úgy foglalhat nók össze, hogy a szikes talajok meszezése majdnem Í5 16-szorosára, a trágyázás szeresére, a mechanikai művelés 6-szorosára és végül a digózás 2-szeresére emeli a szikes talajok nitrifikáló képességét az ellenőrzőkéhez viszonyítva. A talajoltás eredményei szintén nagyon érdekesek. A digózott és oltott talaj nitráttermelése 30-szorosra emelkedik, míg a meszezett és oltott talaj csak 4-szeres nitrifikáló képességet mutat az ellenőrző talajokkal szemben. A digózás tehát a nitrifikáció szempontjából nagyon előnyös talajjavítási módszer. Rendkívül jellemző, hogy a trágyázással javított szikes talajokban az oltás nem mutat pozitív eredményt, aminek oka valószínűleg abban lelhető, hogy ezekben a talajokban a trágyázás folytán a nitrifikáló organizmusok már úgy is oprimális menynyiségben kerülnek bele. Különösen feltűnő a szabad ~N-kötő baktériumok hiánya és

5 ezek között is a legfontosabbnak: az Azotobacter genusnak ritka fellépése. Ebből a szempontból vizsgálataink rendkívül érdekesek, mert kimutatták, hogy az Azotobacter még %-os szódatartalom mellett is ki tud fejlődni. A visszamaradottság valószínűleg a szikes talajok rossz fizikai tulajdonságaira vezethető vissza, de kétségkívül a talaj rossz vízgazdálkodása és alacsony humusztartalma, szintén vezető szerepet játszanak. Az Azotobacter ugyanis az N-kötéshez nag3 r mennyiségű szerves vegyületet igényel, mert ezeknek elbontásából nyeri az N-kötés munkájához szükséges energiamennyiséget. Már pedig ezek a szerves anyagok és közöttük elsősorban a talaj szénhidrátjai, alig állanak a szikes talajoknál rendelkezésünkre. Ezen a téren természetesen szintén a legtöbbet segít a mesterséges javítás, főleg az istállótrágyázás, de az erdősítés hatása kétségkívül nagyon jelentékeny lesz, mert hiszen a fák lombhullásukkal évről-évre nagj-obb mennyiségű szerves anyaggal gyarapítják a talajt, amely szerves anyagok azután, ha még megfelelő talajoltással is segítünk, az Azotobacter fejlődését rendkívül elő fogják segíteni. A Nntartalniú szerves anyagok bomlása. Nemcsak az erdő-, hanem a mezőgazdasági talajoknak is egyik fontos tulajdonsága, hogy a beléjük jutó N-tartalmú szerves anyagokat, amelyek között természetesen a fehérjék játsszák a főszerepet, a bennük élő mikroorganizmusok szétbontják. Ennek a bomlási folyamatnak végső termékei között kétségkívül a legfontosabb az ammónia, amely rendszerint túlnyomó részben a nitrifikáló baktériumok közbejöttével nitrifikációs folyamaton megy át, kisebb része azonban a talajban lévő savgyökökkel sókat alkot, sőt adott körülmények között, bár nagyon kis mértékben, gázalakban a levegőbe is távozhat. Amint már a nitrifikációs folyamat tárgyalásakor említettük, a növények legfontosabb N-táplálóanyagai a nitritek és a nitrátok. De az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek mellett az ammoniumsók is jelentős szerepet játszanák. A talaj termőképessége szempontjából tehát nagyon fontos annak a megismerése és megítélése, hogy megvan-e az illető talajnak az

6 ammonifikáló képessége. Különösen fontos ez az erdő életében, amely tudvalevőleg, minthogy trágyázásáról nem gondoskodnak, maga kénytelen a talajra hulló N-tartalmú szerves anyagokból ezeknek elbontása útján az ammóniát és ebből a nitrifikáció folyamata útján a nitrátokat előállítani. Általában a talaj ammonifikációs folyamatainak megítélésénél a szikes talajokat illetőleg is, úgy erdő-, mint mezőgazdasági szempontból, főleg három probléma a legfontosabb. Ezek a következők: 1. Van-e egyáltalában ammofikációs folyamat a szikesekben? 2. Mennyire fokozható ez a képesség ammonifikálhatő anyag hozzáadására a már jelenlevő szikes organizmusoknál? 3. Fokozható-e az ammonifikációs képesség idegen mikroorganizmusok bevitele által? A vizsgálatok nagy vonásokban általában a következő eredményeket adják: Az ammonifikációra képes mikroorganizmusok, úgy látszik, a szikes talajokban elegendő mennyiségben vannak képviselve, de dacára ennek a körülménynek, a fehérjék bontása és általában az ammoniumképzés ezekben a talajokban rendkívül kevés. Ennek oka elsősorban abban a körülményben keresendő, hogy a szikes fajokban nagyon kevés az ammonifikálásra alkalmas szerves anyag. Ez természetesen az erdősítésnél, különösen az első időszakban, míg az erdő a lombhullás útján kellő mennyiségű ammonifikálható anyagról nem gondoskodik, nagyon fontos, úgyhogy itt feltétlenül különböző mesterséges beavatkozásokkal kell a fiatal erdő segítségére lenni. A végzett ezirányú kísérletek nagyon értékes útmutatásokat adnak. Láthatjuk belőlük, hogy a mechanikai művelés az istállótrágyázással együtt 14-szeresére, a meszezés 12-szeresére, a digózás 6-szorosára emelte a talaj ammonifikáló képességét. Ezzel szemben igen érdekes, hogy a talaj egyszerű művelése meszezés és digózás nélkül egyáltalában nem befolyásolta a talaj ammonifikáló képességét. Az istállótrágyával bevitt nagymennyiségű baktérium egy jelentékeny része a szikes talajokban úgy látszik elpusztul, azonban bizonyos, hogy egy része jobb alkalmazkodóképességénél fogva megmarad és így a talaj ammonifikáló képességét emeli. Rendkívül érdekes, hogy a talajkivonattal való oltás hatás nélkül megmarad az ammonifikációra. Hasonlóképpen szükségesnek

7 tartjuk megjegyezni, hogy a 9. sz. és 21. sz. talajok, amelyeknek szódatartalma 0, összes sótartalma 0.3%-on alul marad, igen jó ammonifikáló képességgel rendelkeznek. A szikes talajok jellemző növényei és biológiai állapota közötti összefüggés. Ha az 1. sz. táblázat megfelelő rovatait a kísérleti adatokkal összehasonlítjuk, az eredmények szinte önmagukért beszélnek. Mindenekelőtt világosan mutatják, hogy a Festuca pseudovina és a Comphorosma ovata asszociáció alatt a talaj állapota rendkívül gyengének mondható, de a leggyengébb a tiszta Camphorosma ovata-hól álló asszociáció alatt, ahol pl. a talaj nitrát N-tartalma egyáltalában nem mutatható ki. Az Achillealnula briiannica asszociáció jobb talajállapotot jelez. Nagyon érdekes eredményre jutunk, ha a Camphorosma ovata-val borított és vakszikben gazdag legelő biológiai sajátságait vesszük vizsgálat alá. A kép meglehetősen sivár, úgy a baktériumszám, mint pedig az összes N- és nitrát N-tartalom a minimálisra zsugorodik, jelezve a legeltetésnek ezen a különben is elszegényedett talajon való felette káros hatását. A Festuca pseudovina asszociáció alatti 6. és 7. sz. kísérleti területek, amelyek szintén legelők, már valamivel jobb állapotban vannak, azonban nitrát N-tartalmat természetesen ezeken sem lehet kimutatni. A 8. sz. kísérleti terület, amely ugyancsak Festuca pseudovina asszociációval van borítva, szintén jobb képet mutat, ellentétben a 9. sz. kísérleti területtel, amelyet megint Camphorosma ovata asszociáció borít és ennek megfelelően kedvezőtlenebb képet ad. A 10. és 12. sz. parcella, amelyet Achiilea-Inula britannica asszociáció borít, kétségkívül megint kedvezőbb talajállapotban vannak. Ha már most a javított és a kezelés alatt álló parcellákat vizsgáljuk, természetesen a javítás hatása megint szembetűnővé válik. A javulás általában úgy a biológiai, mint a biokémiai állapotban, egyaránt jelentkezik. Mindezen vizsgálatok alapján már kimondhatjuk azt, hogy teljesen megegyezően Magyar idevonatkozó vizsgálataival és osztályozásával, a Camphorosma ovata a szikes talajnak lehető

8 legrosszabb állapotát jelöli. Hasonló elbírálás alá esik talajbiológiai szempontból a Festuca pseudovina, ellenben az Achillea-Inula britannica asszociáció alatt található jobb biológiai állapot megint Magyart igazolja. A Cynodon dactylon, amint azt a 12. sz. parcella mutatja, szintén jó talajállapotot jelez, teljesen megegyezően Magyar vizsgálataival. Ha a most mondottakat összehasonlítjuk Magyarnak ezen vizsgálatoktól teljesen függetlenül végzett kutatásaival, rögtön láthatjuk, hogy éppen úgy, mint a Kiss-féle talajjellemző növényeknél, ezek a kutatások a Magyar-féle talajjellemző növények létjogosultságát és valódiságát minden tekintetben fényesen beigazolták. Ezekben óhajtottam röviden összefoglaló képet adni az eddig végzett és több éven keresztül folytatott kutatásainkról, amelyeknek folyamán az önálló munkásságot kifejtett egyes munkatársaim nevét mindenüt a megfelelő helyen megemlítettem. Természetesen távol áll tőlem azt feltételezni, hogy ezek a vizsgálataink, amelyek különben is csak a püspökladányi szolonec talajokra vonatkoznak, kimerítették volna az idevonatkozó problémák összességét. Még nagyon sok részletkérdés vár megoldásra, amelyek közül nem egyet magunk is vizsgálatba vettünk, így különösen a talajlélekzés kérdését, amelyet különben is az idei nyáron és őszön fogunk helyszíni vizsgálatokkal tovább folytatni. Bokor pedig áttette működése terét a szolontschak talajokra, ahol remélhetőleg rövidesen szintén értékes eredményekre fog jutni. Ha nagy vonásokban erdőgazdasági szempontból óhajtom összefoglalni az eredményeket, úgy mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a szikes talajok talajállapotának javításánál és mesterséges befolyásolásánál előzetes talajművelés és főleg a talaj vízgazdálkodásának szabályozása és javítása elengedhetetlen. Hasonlóképpen minden erővel törekedni kell arra, hogy különösen a javítás első időszakában megfelelő trágyázással szerves anyagot és ezzel együtt megfelelő baktériumtömegeket vigyünk be a szikes talajokba. Az bizonyos azután, hogy később az erdősítés a talaj állapotát erősen javítani

9 fogja. A lehulló lomb nemcsak humuszban fogja a talajt gyarapítani, hanem annak erősen alkalikus reakcióját is megváltoztatja és egészen új, intenzív talajéletet vezet be. Azonban már most teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy az eddigi vizsgálatok nem jogosítanak fel túlzott optimizmusra bennünket az erdősítés tekintetében. Ott, ahol a talaj fizikai állapota, vagy pláne magas szódatartalma, nem alkalmas vagy egyenesen káros a fák növekedésére, amelyek, amint az közismert, a talaj magasabb fokú alkalikus reakcióját alig tudják elviselni, az erdősítés erőltetése nem igen fog célhoz vezetni. Az erdősítést mindig gondos talajvizsgálatnak kell megelőznie és tőkét és pénzt befektetni csak azokon a teriileteken szabad, ahol az eredményre csakugyan kilátásunk nyílik. Ha azután az erdőnek egyszer sikerült megtelepednie, úgy egészen bizonyos, hogy hova-tovább lombhullásával és humuszképzésével feltétlenül meg fogja javítani a talajt, úgyhogy a további erdőgazdálkodás létalapjait meg fogja adni. Kifogásolások és szakértő választottbíráskodás az erdőgazdaságban és fakereskedelem ben írta: dr. Fazekas Ferenc. (Folytatás.) Ha egy kis történeti visszapillantást vetünk a választott bírósági intézményre, úgy azt kell látnunk, hogy ennek története ősrégi. Már a római és a kánoni jogban megtaláljuk a mai főbb elvi pontoknak is az alapvonalait. Az újkorig, a XlX-ik század második feléig azonban a választott bíróságok viszonylag mégis csak inkább alárendelt szerepet játszottak. Az akkori felfogásra jellemző Puchta jogtudósnak egyik kinyilatkoztatása: ne bocsátkozz kompromisszumba, mert biztosan veszíteni fogsz ezen ügyleten". Manapság azonban a választott bíróságok értéke és jelentősége fölötti vélemények alaposan megváltoztak és pedig