FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIÁJA A remény paradigmája a 21. század számára

Átírás

1 FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIÁJA A remény paradigmája a 21. század számára (szemelvények a KÖRLÁNC Egyesület megbízásából 2001-ben a TAN-SOR BT. által kiadott hasonló című, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által támogatott műből) Az eredeti könyvet szerkesztette: Keith A.Wheeler és Anne Perrace Bijur Fenntartható Jövőért Központ (The Center for a Sustainable Future) A Concord Consortium tagja, Shelburne, Vermont és Concord, Massachusetts Ajánljuk Courtney és Ross Wheelernek és Oliver Bijurnak Töltse be életüket és gyermekeik életét a remény és a lelkesedés, kapjanak lehetőséget arra, hogy valóban fenntartható jövőt építsenek! Az eredeti művet fordította: Ortmann-né dr.ajkai Adrienne Az eredeti műből a részleteket válogatta és szerkesztette: Ádám Ferenc A Fenntarthatóság pedagógiája című fejezetet írta: Dr. Havas Péter

2 Tartalom Bevezetés Keith Wheeler Fenntarthatóság öt nézőpontból 1.fejezet: A fenntarthatóság pedagógiája Dr.Havas Péter 2.fejezet: Fenntarthatóságra nevelés és környezeti nevelés Mary Paden 3. fejezet: Nevelés a globális változással kapcsolatban Lynn L.Mortensen Átalakulás Nemzetközi megállapodások Globális nevelés és a fenntarthatóság A rendszer változása Oktatást segítő anyagok, források Szakmai képzés A tanulók támogatása Tanulságok A nemzeti felmérés Jól tájékozott döntéshozás Záró megjegyzések 4.fejezet: A stratégiától a gyakorlatig: a fenntarthatóságra nevelés megteremtése Jack Byrne A fenntarthatóságra nevelés alapjainak megteremtése A fenntarthatóság tanulását és tanítását segítő anyagok és technikai eszközök fejlesztése a projekt első kilenc hónapjában 1.függelék: fenntarthatóságra nevelés: a legfontosabb tanulnivalók összegzése széleskörű áttekintés 2. függelék: Csevegésrészlet 3. függelék: ESF szoftverek 4.függelék: Nevelési egységek tervezésének kritériumrendszere 5.fejezet: Nevelés a természettudományok és a földi rendszer megértésére a hosszútávú fenntarthatóság érdekében M. Patricia Morse Bevezetés Háttér A fenntarthatóság tudománya A tudomány útjai A nevelés útjai 6.fejezet: A közoktatás átalakítása. Amerikai eszményeink, gazdaságunk és környezetünk gyökereinek megőrzése Richard Benjamin és Susan Hanes Mit akarunk fenntartani? A rendszereknek céljuk van Egy iskolai körzet kezdődő átalakításának elemzése Reform vagy átalakítás: ők vagy mi? Mi? és Hogyan? a közoktatás fejlesztésében: milyen részek, hogyan kapcsolódnak egymással? A nagy kép Első paradigmaváltás: középpontban az eredmények, a lényeg és a tanulói 2

3 eredményesség fokozása Második paradigmaváltás: használjuk forrásainkat minél hatékonyabban, folyamatos fejlesztést biztosító környezetben Folyamatos fejlődés Harmadik paradigmaváltás: fokozzuk minden résztvevő elégedettségét a kommunikáció, az egymásra figyelés, az elkötelezettség és a felelősségre vonhatóság javításával Következtetések 7.fejezet: Fenntartható fejlődés: Jövőképalkotás és tervezés Alan Sandler Fenntartható fejlődés Jövőképalkotás és tervezés Jövőképalkotás Tanácsok a jövőképalkotáshoz 8. fejezet: Biztonság és fenntarthatóság: Nemzeti biztonság egy fenntartható világban Michael Schneider Bevezetés A világ helyzetének változása A legfontosabb globális kérdések az új évszázad hajnalán Az Egyesült Államok jelenlegi stratégiája Miért éppen fenntarthatóság? Kísérlet a nemzetbiztonság átfogóbb meghatározására Fenntartható nemzetbiztonsági stratégia kialakításának szükségessége Új, átfogó stratégiák szükségessége A fenntarthatóság képessége kiépítésének gyakorlati lépései Nemzeti biztonság egy fenntartható világban 3

4 Bevezetés Keith Wheeler Életünk legnagyobb kihívása, hogy napjaink fiataljait úgy neveljük, hogy megszerezzék mindazt a tudást, készségeket és értékrendet, ami szükséges ahhoz, hogy életüket és az őket körülvevő világot sikeresen formálják. Ebben a könyvben a fenntarthatóság fogalmát vezérfonalul véve alakítjuk át oktatási rendszerünket annak érdekében, hogy elérhessük a nemes Jobb jövőt minden élőnek! célt. Napjaink nemzedékeit arra szeretnénk rábírni, hogy megfelelő módon gondoskodjanak saját gazdasági, társadalmi és környezeti jólétükről, közben azt is biztosítva, hogy az utánunk következő nemzedékek még jobb minőségű életet élhessenek. Világszerte sok-sok ember próbálkozik, hogy megfogalmazza, mi a fenntarthatóság és hogyan lehet jellemezni. A feladat nem könnyű, mivel a fenntarthatóság egyszerre a gondolkodás módja és tárgya. A fenntartható fejlődés leírásakor három rendszer gyakran szóba kerül: a környezeti, a gazdasági és a társadalmi rendszer. E rendszerek mind alrendszerekből épülnek fel, ezért a jobb megoldáshoz rendszergondolkodásra van szükség. Számos kölcsönhatás lehetséges e rendszerek között. Az emberek szinte határtalan módon észlelhetik, értelmezhetik e kölcsönhatásokat és mondhatják el róluk véleményüket. Innen ered az a gondolat, hogy fenntarthatóságot több nézőpontból kell szemlélni. A pedagógustársadalom számára nem könnyű, hogy konkrét, elkülönülő tantárgyak oktatásáról áttérjen az integráltabb rendszer-megközelítésre. A fenntarthatóságra nevelés szemléletében számunkra kulcsfontosságú, hogy túllépjünk a redukció és az elemzés jól ismert, biztonságos lépésein annak szintéziséhez és integrálásához, hogy mit tudunk is mit tudhatnánk. Hasonlóképpen munkánk lényegéhez tartozik a környezeti, gazdasági és társadalmi rendszerek egymáshoz közelítése és összekapcsolása. Itt és ezért válik a fenntarthatóságra nevelés egyre bonyolultabbá. Gyakran egy, előéletünk által meghatározott irányból (környezeti vagy gazdasági nézőpontból, egy társadalmi vagy életminőségi kérdés megoldása felől) próbálunk eljutni a fenntarthatósághoz. Pedig akkor leszünk sikeresek e területen, ha megtanulunk holisztikusan gondolkodni. A fenntarthatóságra nevelés lényegében azt jelenti, hogy kapcsolatokat hozzunk létre e három bonyolult rendszer között és megértsük azokat. 4

5 Nevelőként a következő kihívásokkal kell szembenéznünk: Először: Legyünk tudatában a rendszergondolkodás, a kapcsolatok és a több nézőpontból való szemlélés fejlesztése szükségességének Másodszor: Szerezzünk némi jártasságot e látás- és gondolkodásmód saját életünkre és közösségünkre való alkalmazásában. Harmadszor: értsük meg az aha! jelenséget mikor és hogyan csodálkoztunk rá először a világra a fenntarthatóság új szemüvegén keresztül? Milyen esemény vagy folyamat okozta ezt a változást? Legyünk képesek elgondolkozni ezen az élményen és beszéljük meg másokkal, akik hasonlót éltek át. Negyedszer: e megosztott élményeket összegezve hogyan taníthatunk, hogyan készíthetünk elő tapasztalatszerzési lehetőségeket tanítványaink számára, hogy ők is átélhessék ezt az aha! -élményt, és legyen bennük annyi tudatosság, hogy megértsék és elgondolkozzanak rajta. Feladatunk nem könnyű, de kulcsfontosságú, ha reményeinknek megfelelő nevelési rendszert kívánunk létrehozni. Ha a jövőt a fenntarthatóság szemüvegén át nézzük, képesek leszünk megtalálni azokat az utakat, melyek biztosítják, hogy az életet jobbá tegyük az utánunk jövők számára is, hosszú időn keresztül. FENNTARTHATÓSÁG ÖT NÉZŐPONTBÓL A fenntarthatóság fogalmát néhány összetevőre tagoltuk annak érdekében, hogy a tanulók ezeket tanulmányozva végül összeállíthassák belőlük a fenntarthatóság széleskörű értelmezését. A hagyományos felosztásban a környezet, a gazdaság és a társadalmi igazságosság szerepel. Véleményünk szerint így a fenntarthatóságot továbbra is három különálló területként tanítjuk, ami megnehezíti az összekapcsolást. Választási lehetőségként öt olyan témát ajánlunk, melyek átszövik a környezet, gazdaság és társadalmi igazságosság területeit. 1. Gondolkodás a jövőről és annak befolyásolása. A fenntarthatóság kulcsfogalma a jövő. Mai életünk döntéseit meghozva befolyásoljuk gyermekeink és unokáink jobb jövőjét. Kutatási eredmények szerint a legtöbb tanuló jövőképe igen rövid távú: néhány nap vagy hét; ezt gazdasági hátterük és néhány más tényező befolyásolja. A fenntarthatósághoz hosszú, akár több nemzedéket felölelő jövőképre van szükség, hogy felkészültebben várhassuk az események 5

6 jövőbeli kibontakozását. Feladatunk az, hogy tanulóinkban erős vágyat keltsünk sok különböző jövőkép szemlélésére, arra, hogy megértsék a jövőt meghatározó rendszereket; vértezzük fel őket a jövőtervezés technikáival, és tegyük képessé őket a mind maguk, mind közösségük számára kedvező jövő alakítására. Jövőképeiket természetesen egyaránt meg kell vizsgálniuk a környezet, a gazdaság és a társadalmi igazságosság szempontjaiból. 2. Fenntartható közösségek tervezése. A tervezés fogalma és gyakorlata igen fontos a fenntarthatóság felé vezető úton. Lehetőségünk van arra, hogy életünket sokféleképp alakítsuk. A fenntarthatósági problémakör sikeres megoldásához elengedhetetlen, hogy tanulóink rendelkezzenek a minőségi, igazságos és alkotó tervezéshez szükséges tudással, készségekkel és értékekkel. A jó tervek számolnak a környezettel és a társadalmi viszonyokkal, és gazdasági szempontból reálisak. A közösségre összpontosítunk, mivel ez a legnagyobb szervezeti egység, melyben a tanulók és lakosok a legnagyobb arányban vehetnek részt a fenntarthatóság kialakításában. Ebben a léptékben könnyen összekapcsolható a környezeti, társadalmi és gazdasági rendszer. Itt élek. Itt alakítom ki a hely szelleme fogalmát. Ugyanakkor remek kiindulópont ahhoz is, hogy elinduljak a konkréttól az elvont felé a fenntartható fejlődés szempontjából kulcsfontosságú környezeti, gazdasági és társadalmi rendszerekben. 3. Megőrző gazdálkodás a természeti erőforrásokkal. A megőrző (fenntartható) gazdálkodás fogalmát azért választottuk, mert a környezet- és természetvédő gondolkodásmódban Aldo Leopold, Gerard Olson, Gifford Pinchot, Hugh Hammond Bennett, Rachel Carson és mások gondolatai és írásai nyomán -- akik mind formálták az erről alkotott fogalmunkat -- régóta jelen van Amerikában és világszerte egyaránt. A megőrző, fenntartható gazdálkodás felelős törődést jelent ez a fenntartható tevékenység egyik sarokköve. Választhattuk volna a gazdasági vagy a társadalmi felelősséget is, ám Gerald Liebermann és mások kutatásai bebizonyították, hogy a tanulók nagy lelkesedéssel tanulnak a természet világáról. Ezt a lelkesedést szeretnénk kihasználni, hogy rajta keresztül könnyen eljussunk a környezeti rendszerek megértéséhez. 4. Fenntartható gazdaság. A közgazdaságtan hagyományosan a tőke (gazdagság) a társadalmon belüli áramlásával, mozgásával foglalkozik, melynek vannak személyes, családi, közösségi, nemzeti és nemzetközi vonatkozásai. A 6

7 fenntartható gondolkodás általunk vallott felfogását az EINS 2 tényezőkön keresztül igyekszünk bemutatni. A hagyományos közgazdaságtan általában a pénztőke megszerzésével vagy elosztásával foglalkozik; a mi véleményünk szerint a fenntartható tőke ezt is magában foglalja a hagyományos gazdasági tőke (E) alakjában. Emellett azonban beleértendő a szellemi tőke (I), hiszen egy tudásra alapozott gazdaságban egy személy legértékesebb tulajdonsága jól fejlett szellemi képességei (ugyanez elmondható egy vállalatról, közösségről vagy nemzetről). A tőke harmadik formája a természeti tőke (N): a magas produktivitású, gazdag élővilágot (benne az embert is) eltartó természetes ökoszisztémák minősége és mennyisége. A negyedik tőke-forma a társadalmi tőke (S) mely a Jó minőségű életet mindenkinek! szellemében kulcsfontosságú az emberi méltóság és megelégedettség szempontjából. Végül az ötödik a spirituális tőke (S), az emberi lélek kifejezője. Nem kötődik egyetlen konkrét szervezett valláshoz sem, bár sok egyén, kultúra és közösség a lelki élet építését és megújítását istentiszteleteken keresztül valósítja meg. Ez az emberi önmegújítás egy útja. A fenntarthatóság-fogalom kibontakozását közösségünkben a fenti öt tőkeforma fejlődésének tükrében vizsgáljuk. Fenntartható társadalomról vagy fenntartható fejlődésről akkor beszélhetünk, ha ez az öt tőkeforma egyensúlyban van. 5. Globalizáció. Végül a globalizáció folyamatát kell feltétlenül megértenünk, ha azon kezdünk gondolkozni, hogy tetteink összessége milyen változásokat okoz magunkon és közösségünkön kívül. A globalizáció olyan folyamat, mely szemmel láthatóan zajlik körülöttünk, és árnyékában gyakran jelentéktelennek, tehetetlennek érezzük magunkat. A fenntartható közösségek sok tagja a helyi gondolkodásra és cselekvésre összpontosít. Egyénként itt van a legnagyobb esélyünk arra, hogy eredményesek legyünk. Egyetértünk ezzel, de ne feledjük, hogy nevelőként látnunk kell az egészet és meg kell mutatnunk tanítványainknak is. Sok esettanulmány bizonyítja, hogy a legtöbb szigetként gondolkodó közösség és kultúra nem tud fennmaradni hosszú távon. Külső erők, árulás, betegségek, stb. károsították őket, mivel nem tudtak megküzdeni váratlan eseményekkel. Reményünk, hogy tanítványainkat képessé tudjuk tenni annak megértésére, hogy a közösségük 7

8 vagy saját életük szempontjából külső erők hogyan befolyásolják megálmodott jövőjüket, és hogy saját tetteik milyen hatásokkal járnak közvetlen környezetükön túl. A globalizáció már magában is számos új dinamikus összefüggést teremt három fő érdeklődési területünk (környezet, gazdaság, társadalmi igazságosság) között. E területek a következő évtizedekben folyamatos változásban lesznek. Fel kell készítenünk tanítványainkat arra, hogy felismerjék és értelmezni tudják a globalizáció jeleit, és hogy jobban ellen tudjanak állni káros hatásainak. A fenti öt tanulmányterület mindegyike magában foglalja a környezet, a gazdaság és a társadalmi igazságosság nézőpontjait; a bennük rejlő rendszerek, kapcsolatok és többszörös nézőpontok megértése és alkalmazása pedig annak lehetőségét, hogy a tanulóknak aha!-élménye legyen. Az öt területen való elmélyülés után tanítványainknak képesnek kell lenniük arra, hogy felépítsék a fenntarthatóság olyan teljeskörű fogalmát, melynek alapján egyéni és közösségi szinten egyaránt képesek lesznek jól tájékozott egyéni cselekedetekre, a következők szem előtt tartásával: A bonyolult környezeti, gazdasági és társadalmi rendszerek alapos megértése; Annak felismerése, hogy e rendszerek kölcsönös összefüggése milyen fontos egy fenntartható világ szempontjából; A nézőpontok és értelmezések kulturális, rassz-, vallási, etnikai, területi és nemzedékek közti különbségekből adódó sokféleségének tiszteletben tartása. A fenntarthatóság keretei között elsajátított tudás, készségek és értékek képessé teszik az egész életen át tanulókat arra, hogy cselekvő résztvevők legyenek a 21. század fenntartható globalizálódó társadalmának életében. Ez mindannyiunk számára a remény valódi paradigmája. A következő fejezetekben számos gondolkodásmóddal és értékrenddel találkozhatunk, miközben sok különböző nézőpontból vizsgáljuk meg a fenntarthatóságra nevelést. A szerzők remélik, hogy az olvasók elgondolkoznak azon a teljességen és gazdagságon, amit ez az átfogó mű kínál, és nekiállnak keresni annak a módját, hogy hogyan építsék be a fenntarthatóság fogalmait saját nevelő munkájukba. 8

9 1. fejezet A fenntarthatóság pedagógiája Dr. Havas Péter A közoktatás előtt álló kihívás, hogy a társadalomban elősegítse azt a szükséges átalakulást, amely a fenntartható fejlődés útjára segíti a válaszúthoz érkezett emberiséget. Magyarországon a fenntarthatóság pedagógiájának elmélete még kidolgozatlan, a gyakorlata most van kialakulóban, a fogalom tisztázásra és értelmezésre vár. A fenntarthatóság pedagógiai eszméje az oktatáspolitikusok és a pedagógusok közgondolkodásának részévé kell váljon és rendszerszerűen illeszkednie kell a társadalmigazdasági modernizációs folyamatba. Világszerte sokan próbálkoznak annak meghatározásán, hogy mi a fenntarthatóság és hogyan lehet jellemezni. A fogalom jelentését nehéz megragadni, mert a fenntarthatóság egyidejűleg egy ideológia, a jelenről-jövőről való gondolkodás módja és tárgya, ráadásul a különböző tudományok más-és más jelentéssel használják. A fenntartható fejlődés meghatározásakor három alrendszer kerül egymással szerves kapcsolatba: a környezeti, a társadalmi és a gazdasági rendszer. 1 A fogalom megértéséhez ezért rendszergondolkodásra van szükség. A rendszerek közötti sűrű kölcsönhatásokat az emberek folyamatosan észlelik, értelmezik és ezért az a nézet válik elfogadottá, hogy a fenntarthatóságot több nézőpontból kell (és lehet) szemlélni. A fenntarthatóságra nevelés lényegében azt jelenti, hogy kapcsolatokat hozzunk létre e három bonyolult rendszer között, hogy megértsük e kapcsolatok működési szabályait. Ez egy integráltabb rendszer-közelítést, tantárgy-közi és tudományközi megközelítést igényel, ami nem könnyű lecke a merev tantárgyi keretekhez szokott pedagógus társadalom számára, ahol a kerettantervi szabályozás meghatározza és kodifikálja a tantárgyak elkülönült rendjét. Egy fenntarthatóságra neveléssel foglalkozó nemzetközi konferencián hangzott el a következő kijelentés: Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóságra nevelés az oktatásfejlesztés napirendjének egy fontos pontja. Nos, a 21. század elején úgy tűnik, hogy ez maga a napirend.. A háttér A Bibliai Jelenések könyvét olvashatjuk úgy, mint ígéretet, de úgy is, mint a közelgő vég előképét, és a kétezredik évet várva ez utóbbi jelentésében írja újra lépésről- lépésre még az is, aki sosem olvasta: szó sincs hét harsonáról, jégesőről, vérré váló tengerről, nem hullanak le a csillagok, nem rajzanak ki sáskák a mélységek kútjából feltörő füstből, nem Góg és 9

10 Magóg serege, és nem is a tengerből felbukkanó fenevad fenyeget, hanem az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen nukleáris hulladéklerakók sokasága, a savas esők, az eltűnőfélben lévő amazóniai esőerdő, az ózonlyuk, a jólét ajtaján olykor erőszakosan dörömbölő kisemmizett tömegek népvándorlása, egész földrészek lakosságának éhezése, új, gyógyíthatatlan járványok, a termőföld kapzsi tönkretétele, az éghajlat megvál-tozása, az elolvadó jéghegyek, a replikánsainkat létrehozó géntechnológia, valamint amisztikus ökológisták szerint az emberiség szükségszerű öngyilkossága, melynek révén megmentheti az általa kis híján kiirtott fajokat, a felismerhetetlenségig eltorzított és megfojtott Gea anyát (Részlet Carlo Maria Martini és Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz? című könyvéből. Európa Kiadó, 2000.) Az 1992-es ENSZ Rio de Janeiro-I Környezet és Fejlődés Konferencián elfogadott Feladatok a 21. Századra című dokumentum megállapítja, az oktatás alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés előmozdításához. 1 A fenntartható fejlődés elveinek valamint a környezet, a gazdaság és a társadalmi rendszerek összefüggéseinek megértése segíthet feltárni és megérteni, hogyan kezdeményezzük azokat a szükséges változásokat, amelyek segítségével a természeti értékek és a környezet hatékony gazdái lehetünk. A fenntartható fejlődés, amint azt a Brundtland Bizottság 1987-ben megfogalmazta, olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen igényeket anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére. 2 Az UNESCO 1997-ben megfogalmazta, hogy Tudatában vagyunk annak, hogy a jövő nemzedékek sorsa a ma döntésein és tettein múlik, és hogy a jelenlegi gondokat, beleértve a szegénységet, a technikai és anyagi alulfejlettséget, munkanélküliséget, kirekesztést, diszkriminációt és a környezet fenyegetettségét, meg kell oldani mind a jelen, mind a jövő nemzedékek érdekében. Az emberi cselekedet természete de facto megváltozott. Tetteinkkel kapcsolatos felelősségünk ezért olyan dimenziókat hordoz magában, amelyek új kihívás elé állítják erkölcsi tudatunkat. Tudjuk-e a jövő nemzedékek iránti erkölcsi felelősségünket beépíteni a társadalmi döntéshozatalba? 2 A fenntartható társadalomban a környezetvédelem és a gazdasági fejlesztési célkitűzések stratégiailag összetartoznak. A Feladatok a 21. Századra szövege szerint a fenntartható fejlődés magában foglalja a társadalmi igazságosságot is. 3 Egy fenntartható világban harmonikus kapcsolatnak kell lenni a környezetvédelem, a gazdasági célkitűzések és a társadalmi igazságosság között. A Világvédelmi Alap (WWF) a következő meghatározást 1 Keith Wheeler: A fenntarthatóságra nevelés stb. 2 Jávor Benedek: A Jövõ Nemzedékek Képviselete, in Féléves Jelentés, 2001 április 20. Kiadó: Védegylet, 10

11 fogalmazta: Fenntartható fejlődés az emberi életminőség javítása az ökoszisztémák fenntartható teherbíró képességén belűl. Az ENSz Fenntartható Fejlődési Bizottsága 1994-ben kidolgozta a fenntartható fejlődés mutatóit: 1. Az erőforrásokat hatékonyan használjuk, a hulladékképződést minimális szinten tartjuk. 2. A szennyezést korlátozzuk azon a szinten, amely nem károsítja sem a természeti rendszereket, sem az emberi egészséget. 3. Az emberek egészségét biztonságos, tiszta és kellemes környezet fenntartásávalvédjük, olyan egészségügyi szolgáltatás biztosításával, amely a beteg megfelelő ellátása mellett a megelőzésre helyezi a hangsűlyt. 4. A természet sokféleségét (a biodiverzitást) értékként kezeljük és óvjuk. 5. A közösségek helyi igényeit -ahol csak lehet- helyileg elégítjük ki. 6. Igyekszünk biztosítani, hogy a jó minőségű élelmiszerhez, ivóvízhez, otthonhoz és üzemanyaghoz elérhető áron lehessen mindenkinek hozzájutni. 7. Mindenkinek legyen lehetősége a sokszínű gazdaságban a neki megfelelő munka vállalásához. A munkavégzésért tisztességes fizetés járjon, miközben váljon elismertté az egymásért és a közösségért végzett munka értéke. 8. Az áruk, a szolgáltatások a környezet megterhelése nélkül legyenek megközelíthetőek- ne csak azok számára, akik autóval rendelkeznek. 9. Az embereknek ne kelljen tartaniok a bűnözéstől, zaklatástól a személyes meggyőződésük, etnikai, nemi hovatartozásuk vagy szexuális szokásuk miatt. 10. Mindenki megszerezhesse azokat az ismereteket, információkat, tudást és készségeket, amelyek birtokában a társadalom teljes értékű tagjává válhat. 11. A társadalom minden tagjának legyen lehetősége a döntéshozatali folyamatban való részvételre. 12. Mindenki számára legyen hozzáférhető a kultúrális, pihenési és kikapcsolódási lehetőségek választéka. 13. Az emberek alkotta környezetben, a helyekben és a tárgyakban szépség és hasznosság érvényesüljön. A települések legyenek emberléptékűek. Tiszteljük a sokféleséget és a helyi sajátosságokat. Budapest 11

12 1997-ben az Amsterdami Egyezmény az Európai Unió számára a fenntartható fejlődést az egyik legfontosabb alapvető prioritásként tételezte. A gazdaság-és a társadalompolitika, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a turizmus és az energiagazdálkodás minden területén érvényesíteni kell a fenntartható fejlődés alapeszméjét és követelményeit. Az Agenda 2000 az EU politika mindazon módosításait tárgyalja, amelyekre szükség lesz a fenntartható foglalkoztatás és a gazdasági növekedés biztosításához. Az uniós politika négy alapvető céljának egyikeként megjelenik a környezetvédelem és az életminőség javításának gondolata ban több, mint 300 útmutatót fogadnak el Európa környezetének védelmére, egyebek között a vízgazdálkodásra, a levegőminőség védelmére, a természetvédelemre és a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan. Az európai törvénykezés végrehajtása nagyon komplex folyamat, amely megkívánja a tagállamoktól, hogy a nemzeti törvénykezés vegye figyelembe az uniós törvényeket és azok végrehajtásáról gondoskodjék. A fenntartható fejlődés átfogó elvei tehát folyamatosan épülnek be az egyes EU tagországok gazdaságát-környezetvédelmét törvényi szinten szabályozó nemzeti joganyagba. Az Európai Unió környezeti állapota folyamatosan romlik, noha néhány zöldebb tagállam kidolgozta nemzeti stratégiáját a környezeti érdekek ágazati politikákba való beillesztésébe. Ezek az országok azonban hátrányt szenvedtek az EU belső piaci szabályozása miatt, mivel az Unió egészének előrehaladása e téren is lassű volt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ) évi jelentése, amely A Környezet az Európai Unióban a Századfordulón címet viseli, igen borús képet fest. 5 Az Európai Unió legalapvetőbb jogi alapja az 1951-es Párizsi Szerződés,- ez 1952-ben lépett hatályba. A különböző szerződéseket a tagállamok rendszeresen felülvizsgálják. A környezetpolitika első alkalommal 1987-ben jelenik meg a szerződések sorában (Egységes Európai Okmány, 1987.). Az Amszterdami Szerződés 1997-ben már így fogalmaz (A Szerződés 6 (3.c) bekezdésében): A környezetvédelem követelményeit integrálni kell a Közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába különösen szem előtt tartva a fenntartható fejlődés előmozdítását. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a szociális jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel együtt kell érvényesülnie a szociális igazságosságnak és az esélyegyenlőségnek, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a természeti környezet 5 John Hontelez, EEB és Katarina Molin, EEB: Az Európai Unió elkötelezettsége A Fenntartható Fejlõdésért, 12

13 eltartó-képességével összhangban lehet csak a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, a környezet eltartó képessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. A gazdaság azokat az erőforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet állít elő és termel újra, a jólétet biztosító hosszú távú fejlődés érdekében tehát kulcsfontosságú ezen újratermelő folyamat fenntarthatóságának biztosítása. Az emberiség a földi bioszféra része, és az emberiség alapértékeinek egyike az élet minden formájának tisztelete. Az emberiségnek nem lehet célja, hogy az egész globális környezetet a maga igénye szerint átalakítsa, illetve azt a változó folyamatosan növekvő igényei szerint fenntartsa, működtesse. Ezért a társadalmat kell úgy igazgatnia, hogy annak életminősége a változó környezetben hosszú távon is biztosított legyen. A fenntartható társadalomnak a külső feltételekhez a belső, társadalmi feltételek helyes megválasztásával kell alkalmazkodnia. A fenntartható társadalom legfontosabb ismérvei, együttesen szükséges alapvető követelményei: szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés; az életminőség folytonos javítására való törekvés; a természeti erőforrások fenntartó használata, amelynek megvalósításához a társadalom környezet-tudatos és környezet-etikus magatartása szükséges; a környezetminőség megőrzése. Az életminőség magában foglalja az egészséget a teljes testi, lelki és szociális jólétet, s ehhez kapcsolódóan az anyagi jólétet, az egészséges környezeti feltételeket, a demokratikus jogokat, a biztonságot, a mindenki számára elérhető oktatást stb. A megvalósításhoz elengedhetetlen a rendszerszemléletű gondolkodás és kormányzás, amelynek intézményi, kormányzási megtestesítője a fenntartható fejlődés minden dimenzióját integráló intézményrendszer. A fenntartható fejlődés minden egyes részterületén a kitűzött célok elérése érdekében tehát szükség van oktatási, szemléletformálási-kommunikációs tevékenységre. Mindezek alapján a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiának a társadalom jólétét a jelen és a jövő nemzedékek jólétének elérését, illetve folyamatos biztosítását kell szolgálnia. Ehhez és ennek érdekében is kell óvni, illetve fenntartható módon használni természeti környezetünket, a természeti erőforrásokat, működtetni a gazdaságot, részt venni a nemzetközi együttműködésben március, Kiadja a Magyar Természetvédõk Szövetsége, Budapest, 32 p. 3 Forrás: 13

14 A hazai környezetpolitika törvényalkotásában kiemelkedő a Környezetvédelmi Törvény elfogadtatása, amelyre az 1996-ban érvénybe lépett Nemzeti Környezetvédelmi Program (KNP) és ennek részeként a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAO) épült. Mind a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP), mind a Nemzeti Környezet-egészségi Akcióprogram (NEKAP) hangsúlyozza a környezeti szemléletformálás, a környezeti és egészségnevelés jelentőségét és tartalmaz jogszabályokat ezek tartalmáról és az állami felelősségekről.. A Környezetvédelmi Törvény minden magyar állampolgár számára biztosítja azt a jogot, hogy legyen tájékozott a környezetéről, a Nemzeti Környezetvédelmi Program sokféle cselekvési feladatot rögzít az állampolgárok környezeti szemléletének alakítása érdekében. Világszerte és Magyarországon is szükség van olyan polgárokra, akik jobban ismerik a környezetet, és akik rendelkeznek a környezet és a gazdaság egymással összefüggő kapcsolatának megértéséhez szükséges átfogó ismeretekkel.. A köz- és szakoktatás kulcsszerepet tölt be e folyamatban. A pedagógusoknak vezető szerepet kell vállalniuk abban, hogy felkészítsék a társadalmat az értékrendjében és fogyasztási szokásaiban pluralizálódó népesség, a gazdasági növekedés és a globális természeti és társadalmi környezet egyre gyorsuló változásaira. A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának elemei és fogalmának kialakulása A társadalmi, gazdasági és környezeti problémák összehangolt megoldása csak egy megváltozott szemléletű társadalomban képzelhető el. A fenntarthatóság pedagógiája a nevelés átfogó eszmerendszere, ideológiája; etikai dimenziókat céloz meg, holisztikusan közelíti meg a fenntarthatóság kulcstémaköreit és eszközrendszerét a társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem területén. A nevelés-oktatás feladata, hogy speciális eszközeivel segítsen kialakítani egy olyan etikai, érték- és cselekvési rendszert, amely figyelmet fordít a kulturális identitásra, a demokratikus döntéshozatalra, a természet értékeire és a természeti eroforrások megfelelo felhasználásra és kezelésére. A fenntarthatóság pedagógiájának eszközei hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom tagjai megismerjék, és ezáltal követhessék a fenntartható fejlődés elveit, koncepcióját, gyakorlati megvalósításának lehetőségeit. A fenntartható fejlodést szolgáló oktatásra úgy tekinthetünk, mint egy folyamatra, melynek során megtanulunk olyan személyes döntéseket hozni, és úgy bekapcsolódni a társadalmi döntéshozatali folyamatokba, hogy döntéseink elosegítsék a jelen és a jövo generációinak jólétét, miközben nem veszélyeztetik a földi ökoszisztémák muködoképességét. A fentiekből 14

15 következik, hogy a társadalom minden rétegében szükség van a fenntarthatóság elveinek és gyakorlatának elsajátítására: a fenntarthatóságra nevelésre. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az UNESCO kezdeményezése alapján- 57. közgyűlése december 20-án a közötti évtizedet a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította. A nemzetközi közösség egy teljes évtizedet szán annak a célnak az elérésre, hogy az oktatás minden szintjét és formáját áthassák a fenntarthatóság alapelvei. Az évtized keretében a páneurópai régióban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) az UNESCO-val együttműködve megalkotta és elfogadta a A tanulás a fenntartható fejlődés érdekében stratégiát a régió számára. A stratégia célja, hogy a fenntarthatóság elvei, céljai, módszerei, az ezzel kapcsolatos értékek jelenjenek meg életünk minden színterén, az iskolában, munkahelyen, otthon és a különböző közösségekben. Az UNESCO globálisan meghírdetett programja tartalmazza e törekvés stratégiai elemeit. A tanulás a fenntartható fejlődés érdekében: (A) Jellemzoi: 1. A fenntartható fejlodés ismereteinek integrálása a meglévõ oktatási rendszerekbe 2. Értékközpontúság: a jelen és jövo generációk tiszteletével 3. A kritikus gondolkodás bátorítása, a problémamegoldás ösztönzése 4. Különbözo pedagógiai módszerek használata. Speciális képzési programok kidolgozása 5. A tanulók részvétele az oktatással kapcsolatos döntéshozatalban 6. Gyakorlati alkalmazhatóság a mindennapi életben 7. A társadalom minden rétegére kiterjed 8. Helyi és globális ügyekkel való foglalkozás, egyensúlyt keresve a lokális és a globális érdekek között * 9. Törekvés a pillanatnyi és idoben távoli érdekek egyensúlyára 4 (B) Feltételei: 1. A fenntartható fejlõdés befogadására alkalmas, azt igénylõ, politika, kormányzás, oktatáspolitika 2. A fenntarthatósággal kapcsolatos tudományos ismeretek, szaktudományos háttér 3. A fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos neveléstudományi ismeretek, módszertani alapok * A fenntarthatóság érdekében a globális és a hosszú távú érdekek elsõbbséget élveznek. 15

16 4. Az ismeretek befogadására, alkalmazására képes társadalmi bázis 5. Az ismeretek széleskörû terjesztésére alkalmas korszerû info-kommunikációs technikai háttér (C) Módszerei: 1. Holisztikus, interdiszciplináris megközelítés 2. Képességfejlesztés (kritikai és kreatív gondolkodás, állampolgári részvétel, együttmûködés, konfliktuskezelés) 3. Kompetenciafejlesztés 4. Az alapoktatás színvonalának javítása 5. Az oktatás intézményesített és szabad formái színvonalának javítása (D) Ütemezése: Rövidtávon: - a fenntarthatóság társadalmi szintû megértését elõsegítõ folyamat elindítása, a fenntarthatóság folytonos napirenden tartása - A fenntarthatóság mérõszámainak (indikátorainak) kidolgozása Középtávon: - a társadalom jelentõs része értse a fenntarthatóság jelentését, s igényelje a fenntartható társadalmat Hosszútávon: - a fenntartható társadalom kulturális és strukturális kereteinek megteremtése, a fenntarthatóság feltételeinek teljesülése és megvalósítása A fenntarthatóságra való törekvés feltételezi az egész oktatási-nevelési folyamat átértékelését céljaiban, módszereiben és tudásanyagában egyaránt. Az analitikus ismereteken, a tantárgyakra bontó tudásanyagon nyugvó iskolarendszer kevéssé alkalmas a rendszerszemléletű társadalom felnevelésére. Az élet gyakorlati ismeretei, a konfliktuskezelési módszerek, a globális ismeretek egyaránt elenyésző helyet kapnak az oktatásban, nevelésben. Az oktatás a perifériás ismeretek átadásáig jut el, megismertet a válság tüneteivel, azonban ritkán jut el a problémák összefüggéseinek feltárásához, így a megoldás módjait, sem képes hitelesen bemutatni. 16

17 A fenntarthatósággal kapcsolatos tanításban, nevelésben résztvevő oktatók fontos szerepet játszanak a társadalmi folyamatok elősegítésében, hiszen a tanulás a fenntarthatóságért túlmegy a formális oktatás keretein, lehetőséget kínálva az iskolának a társadalom felé történő nyitásra a helyi közösségek, civil szervezetek, szakemberek és a tudomány képviselőinek bevonása érdekében. Az oktatókat képzéssel, továbbképzéssel képessé kell tenni a fenntartható fejlődés tanítására, eszmerendszerének átadására; szükségessé válik a megfelelő tananyagok és eszközök elérhetőségének biztosítása. Bátorítani és erősíteni kell a fenntarthatóság tanításának módszertani kutatását, fejlesztését, valamint az érdekelt felek közti együttműködést, a hálózatok kialakítását. Az oktatók fogalma a tanárok, óraadók, képzők mellett kiterjed minden más oktatási, nevelési feladatokat ellátó szakemberre és az önkéntes, informális oktatást végzőkre is. Igen fontos a tanulás a fenntarthatóságért nem-formális és informális tevékenységeinek támogatása, hiszen ezek a területek alapvetően kiegészítik a formális oktatást. A fenntarthatóság nem-formális tanulása speciális szereppel bír, mivel lényegét tekintve tanulóközpontú, részvételen alapuló és az egész életen át tartó tanulás egyik legfőbb formája. A munkahelyi informális tanulás értéket teremt mind a munkaadó, mind az alkalmazott számára. A fenntarthatóság informális tanulása keretében erősíteni kell a média gazdasági, társadalmi és a környezeti tudatosság növelése érdekében végzett tevékenységét. A megvalósítás érdekében szükség van egy támogató háttérre, amely a mindezeket figyelembe vevő szereplők egyetértésén, együttműködésén, partnerségén alapszik. Az érdekelt felek közé tartoznak a kormány, az önkormányzatok és a magánszféra, az oktatási és a tudományos szféra (beleértve a tanulókat és a hallgatókat is), az egészségügy, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság, a szakszervezetek, a tömegtájékoztatás, a helyi és regionális civil szervezetek, a nemzetiségi közösségek és a nemzetközi szervezetek képviselői. A fenntarthatóságra való nevelés szerteágazó kérdéskörét tekintik át a Fenntarthatóságra Nevelés Világ Kongresszusa 5 évente megrendezett szakmai konferenciái, amelyeken valamennyi földrész szakemberei, pedagógusai, környezetvédői és társadalomkutatói képviseltetik magukat. Az első világkongresszust Portugáliában 2003-ban, a másodikat Brazíliában 2004-ben, a harmadikat Olaszországban, Torinóban 2005-ben, ahol már Magyarország is képviselte magát. 6 A fenntarthatóságra nevelés erősítésének újabb szempontjait és területeit azonosította a Torino-i Kongresszus. A rendezvény

18 munkadokumentumaiban a következő komponenseket sorolja, amelyek meghatározó és hangsúlyos módon járulnak hozzá a fenntarthatóság pedagógiája megvalósításához: 1. Kutatás és értékelés a környezeti nevelésben A környezeti nevelés mint minden tanulásfejlesztés- egy kutatási-fejlesztési dramaturgiára épül, azaz nem nélkülözheti a folyamatos oktatás-és tanuláskutatás adatfelvételeit és az adatok elemzését, értékelését. Fokozatosan tért nyer a minőségi indikátorok és eredményességi kritériumok kutatása, amelyekkel egy-egy tanulásinevelési intézmény eredményessége minősíthető. 2. A fenntarthatóságra nevelés általános kiterjesztése A fenntartható fejlődés pedagógiai transzformálásához a környezeti és a társadalmi ismeretek épülnek be a tanulási tartalmakba. Globális törekvés, hogy az oktatás minden szintjén ideértve az iskolán kívüli oktatást is- jelenjen meg a fenntarthatóságra nevelés, gazdag programkínálattal. 3. A képzők képzése- a pedagógusok kompetenciáinak fejlesztése A pedagógusképzés és továbbképzés nagy adóssága, hogy még nincs elegendő kurzus, továbbképzési választék a fenntarthatóság pedagógiája témakörben. Ez a jelenség komoly akadályt képez az oktatási intézmények eredményes környezeti nevelése fejlődése előtt. 4. A helyi közösség bevonása a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatába A közösség egy adott régió (település) lakosainak csoportjait jelenti, akik saját életminőségük és jövőjük érdekében aktív és kezdeményező szerepet kell vállaljanak a fenntarthatóság pedagógiai hatékonysága érdekében. A fenntart-hatóság ügyét szolgáló pedagógiai programokat ki kell egészíteni azokkal a közösségi hagyományokkal, amelyek elősegíthetik a lakóhelyhez kötődést és a környezettudatos gazdálkodást. 5. A közösségi részvétel, a demokráciára és békére nevelés A demokratikus közösségi élet tanulása a konfliktusok kezelését, a béke fenntartását jelenti. Mindez a fenntarthatóság vonatkozásában a politikai kultúra és kormányzás demokratikus eszközeinek fejlesztéséhez járul hozzá. Széleskörü kölcsönös kapcsolatok szükségesek a társadalmakban a politikai szektorok és a polgárok csoportjai között. 18

19 6. A kommunikáció és a környezet A fenntarthatóság és annak pedagógiai vonatkozásit elősegíti, ha a tömegtájékoztatás, a médiumok széleskörűen és folyamatosan foglalkoznak e témákkal. A tömegtájékoztatás biztosíthatja, hogy kifejeződjenek és széleskörűen ismertté váljanak az ezzel kapcsolatos pozitív minták, elvek és módszerek. 7. A fenntarthatóság programjainak sokfélesége A fenntarthatóságért folytatott törekvések terén az ördög a részletekben van, azaz a napi életvitel, a háztartás, a fogyasztás sok jelenlegi eleme (pl. ivóvíz gazdálkodás, energiatermelés és gazdálkodás, hulladék gazdálkodás, fogyasztási szokások stb) szorul változtatásra. A sokféle terület az emberek viselkedésének, életvitelének számos apróbb-nagyobb változtatását igényli, elsősorban az értékrend, az attitűdök és a környezeti és szociális kompetenciák körében. A lakóhely fenntarthatósága megköveteli, hogy új életviteli életmódbéli stratégiák bontakozzanak ki, mind az önkormányzat és helyi gazdálkodók, mind a helyi lakosság és a fogyasztók körében. 8. A fenntartható fejlődés szükségessé teszi a közgazdaság, a politika és az ökológia kapcsolatának átalakítását A fenntartható fejlődés mindenekelőtt a gazdaság dinamizálásában és működtetésében kényszerít változtatásokat. E változásoknak jogi, közgazdasági, társadalmi vonatkozásai vannak- és politikaiak is. A közgazdaság és az ökológia konfliktusai kezeléséhez szükségesek azok a politikai eszközök, amelyekkel elérhetőek ezek a kívánatos változások. A környezetvédelmet képviselő helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi politikák olyan részterületeken kezdeményeznek változásokat, mint a kutatás és a technológiai innovációk, az ökoturizmus és hasonlók. A környezeti nevelésben partnerként megjelenik az üzlet világa, amelynek azonos céljai vannak a jövővel kapcsolatban. 9. A környezet és egészség A köz-és az egyén egészsége döntően a környezeti minőségen alapul. A környezetegészség pedagógiai célkitűzései között- egyebek mellett- szerepel az oktatási intézmények, az iskolák egészsége, amely nemcsak pedagógiai tevékenység, hanem a mindennapi életvitel egészségmegőrző és fejlesztő feltételei is. 10. A fenntarthatóság a mezőgazdaságban A mezőgazdasági javak megtermelése a gyorsan növekvő létszámú emberiség alapszükséglete. Az agrárszektor környezetkultúrája a fenntarthatóság érdekében hasonlóan kritikus, mint az iparé, a közlekedésé és más gazdasági ágazatoké. A 19

20 mezőgazdasággal foglalkozó közösségek környezetkultúrája pedagógiai eszközökkel fejleszthető, ez alapvető a bioszféra és a biodiverzitás megőrzése szempontjából. Mind környezeti, mind társadalmi szempontból felértékelődnek a kisközösségi és bizonyos ősi termelési módok, amelyek környezetkimélő és az erőforrásokkal hatékonyabban gazdálkodó eljárások. 12. Az etika A termelés és a fogyasztás, a mindennapi életvitel új etikai alapokra kerül a fenntarthatóság követelményei által, amelyben a méltányosság, a szolidaritás, a kisebbségek esélybiztosítása és a hátrányos helyzetben lévők megsegítése is helyet kapnak. 13. A nevelés és az érzelmek A fenntarthatóság pedagógiája megkülönböztetett figyelemmel kezeli az emberi emocionalitást, erősíti az érzelmi intelligenciát. A művészeti nevelés, az érzelmi hatások pedagógiai alkalmazása segít felülemelkedni az általánosan érvényesülő önös érdekű racionalitáson. Az általánossá váló globális értékválságban azokat az elemeket erősíti, amelyek a harmónia, a humánum és a jövő iránti felelősség értékei. Mindennek eszközei a nevelési gyakorlatban a művészeti és drámapedagógia, általánosan az érzelmi intelligencia iránti igény és kompetenciák növelése. A fenntarthatóság pedagógiai alapelvei és szempontjai más közelítésben, ám hasonló alapvető meghatározottsággal jelennek meg az UNESCO dokumentumokban: Az egész életen át tartó tanulás Az egész életen át tartó tanulás kifejezést átfogó értelemben használjuk dokumentumunkban, amely átfedi az iskolarendszerű (formális) és a nem formális nevelést. Ezzel a tág értelmezéssel hangsúlyozni kívánjuk, hogy egybeolvad és integrálódik az ember egész életét végigkísérő oktatás és tanulás. Az iskolai és iskolán kívüli nevelés valamennyi formája részét képezi az egész életen át tartó tanulás szakadatlan folyamatának. A nevelés olyan folyamat, ami az egyén egész életén át tart, illetve tartania kellene. Az UNESCO Dakkar-I Konvenciója (1998) megállapítása szerint a tanulás nem az élet előfeltétele, hanem velejárója. A hagyományos értelmezés szerint az egész életen át tartó tanulás az iskolai évek utáni nem intézményes nevelést jelenti. A fogalom kibővítésének egyik oka az, hogy a tanulás otthon kezdődik, és ez a korai tanulás nem igazán tartozik bele az egész életen át tartó tanulás hagyományos definíciójába. 20

21 Interdiszciplináris megközelítések A fenntarthatóságra neveléshez meg kell érteni az ember és a környezet kölcsönös összefüggéseit és kölcsönös egymásrautaltságát. Ehhez hozzátartozik a globális társadalmi és geopolitikai ismérvek, a biológia és a fizika, valamint az emberi szociális és gazdasági rendszerek ismerete. A fenntarthatóság pedagógiája például fel fogja készíteni a politikusokat arra, hogy a környezetpolitika kialakításánál összehangolják és egybekapcsolják a közgazdaságtani, jogi, etikai és a természettudományos ismereteket a társadalomtudományi, politológiai és más tudományos ismeretekkel. A környezeti kérdések keresztezik a természettudományokat (biológia, földtan), a társadalomtudományokat (közgazdaságtan, antropológia, földrajz és történelem) és a humán tárgyakat (filozófia, jog, szociológia, történettudományok, művészetek, etika és irodalom). Világszerte sok iskola elkezdett integrálni környezeti példaanyagot, információkat a helyi tanterve tantárgyainak anyagába, ily módon fokozva a diákok érdeklődését és motiváltságát a természettudományok és egyéb tantárgyak iránt. A tanterveknek a fenntartható fejlődés szempontjából a központi tudományágak (tantárgyak) közötti szoros összefüggéseket be kell mutatniok. Ez a megközelítés azért előnyös, mert a fenntarthatóság ideális rendezőelv az integrált gondolkodás elősegítéséhez. A fenntarthatóság tanulásának szükségszerű velejárója, hogy leomlanak a falak a különböző tudományágak között, talán éppen azáltal, hogy egy bizonyos valós problémára összpontosítunk, és azt különböző szemszögből közelítjük meg. Akármilyen megközelítést is alkalmazunk, helyi szinten kell eldönteni, milyen folyamatok és források használhatók a fenntarthatóság tantervi integrálásához. Ugyanilyen fontos, hogy az interdiszciplináris megközelítés a nem formális oktatás részét is képezze. Minden tanulónak - gyereknek és felnőttnek egyaránt - látnia kell az összefüggést a nap mint nap megszerzett darabka tudás között, ha reagálni akar a fenntarthatóság irányába haladó nemzet kihívásaira. Rendszerben történő és a kritikai gondolkodás fejlesztése A pedagógusok általában elfogadják, hogy a tanulás elsődleges célja a tudás átadása, ezzel párhuzamosan pedig különböző képességek fejlesztése és formálása: a problémamegoldás, a konfliktuskezelés, az információkezelés, a kommunikáció és a személyközi közlések, valamint a kritikus és a kreatív gondolkodás. A munka világában, a társadalmi-gazdasági modernizáció folyamatában a munkáltatók egyre inkább ezekkel a képességekkel rendelkező munkavállalókat keresnek, hiszen a tudásalapú társadalomban a problémák összetettek és integrált megoldásra várnak. A társadalom fejlődésében kiemelkedően fontos szerepet játszó 21

22 döntéshozók, politikusok és vezetők a környezeti és gazdasági döntések globális következményeinek megértéséhez olyan gondolkodásmódjára van szükség, amely szintetizálja és értékeli a tudományágak közötti kapcsolatot. A rendszerben történő gondolkodás felértékelődik, nemcsak logisztikai és pszicho-ökonómiai szempontból. A differenciálódó, a tágabb regionális és kontinentális közösségekbe integrálódó termelési-gazdasági és fogyasztási folyamatok magasfokúan összetett rendszereket alkotnak. Ezek elemzése és értékelése a gondolkodási műveletek és struktúrák rendszerszerű működésmódjával függ össze - mindezt a nevelésnek kell megalapoznia és erősítenie. Partnerség, társas készségek fejlesztése A fenntarthatóság pedagógiája azon kívül, hogy hidat épít a tudományterületek és ágak között, kiterjed az iskolán kívülre és bevonja a nevelési folyamatba a település vállalkozóit, szakembereit, a helyi közösségek képviselőit. A XXI. században világszerte közintézmények, magánszervezetek, települések, vállalkozások és egyéni állampolgárok közös felelőssége a gazdasági modernizáció, a társadalmi fejlődés valamint az ember alkotta és a természeti környezet kölcsönhatásainak felismerése, oktatása. Az önkormányzatok, az oktatási intézmények, a termelési szféra vállalatai, a civil szervezetek és közösségi csoportok kapcsolata egyre fontosabb lesz. 1. A vállalatok többféleképpen támogathatják az iskolai oktatást: mentorként részt vehetnek a tanórai munkában, szakmai gyakorlatot kínálhatnak, továbbképzési lehetőséget biztosíthatnak dolgozóik számára, valamint tantermeket működtethetnek a vállalat területén. A legfontosabb, hogy a vállalatok és a pedagógus szakma között folyamatos párbeszéd alakuljon ki a közös célokról és azok elérhetőségéről. 2. A központi és helyi önkormányzatok támogathatják a közoktatást és a magániskolákat, és önkormányzati társulásokat hozhatnak létre az oktatás és szakképzés fejlesztésére. Az oktatási intézmények feladata, hogy a közös cél érdekében megkeressék az együttműködés lehetőségeit a civil szervezetekkel és az iparvállalatokkal. Multikulturális perspektívák és az eltérő esélyek A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatának alkalmazkodnia kell az állampolgárok, a különböző társadalmi csoportok eltérő kulturális érdekeihez és célkitűzéseihez. A tananyag tartalma és a tanulás módszereinek sokféle lehetősége kell, hogy tükrözzék a fenntarthatóság különböző és sokféle kulturális megközelítését.. A fenntarthatóság pedagógiai programjainak az emberek hétköznapi, a saját közösségeiben meglévő tényleges tapasztalatára kell épülni. Az eltérő kulturális és társadalmi-gazdasági 22

23 háttérrel rendelkező fiatalok számára biztosítani kell a szükséges differenciált képzést és képességfejlesztést. Felkészítés A fenntarthatóság pedagógiája eszközként szolgálhat felelős polgárok társadalma létrehozásához, valamint a nevelés területén régóta elfogadott sokféle tanítási modell és irányelv hasznosításához. 11 A fenntarthatóság pedagógiájának az iskolai és iskolán kívüli oktatásban elért sikereses lépéseiről folytatott tapasztalatcsere felgyorsítja a fenntarthatóságba való átmenetet. A meglévő fenntarthatóság modellekről szóló információ széles körben terjeszthető a tömegtájékoztatás eszközeivel, multimédiás technikával, információs tárházakon keresztül és egyéb módon hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A tanulás új megközelítése jelentős eredményt hozhat. Szívesebben elfogadják az új megközelítéseket, ha megértik a fenntarthatóság tanításának előnyeit. Szakképzett tanárokra van szükség ahhoz, hogy az új tantervek és módszerek a tanórákon bevezetésre kerüljenek. Ugyancsak kihívást jelent a pedagógusoknak a különböző társadalmi csoportokból érkező növendékek eltérő kulturális szükségleteinek, érdekeinek és szokásainak felismerése és az ezekre épülő fejlesztés pedagógiai alkalmazása. Az iskolai oktatás egyik nem kívánatos eredményeként a hallgatók anélkül végzik el az egyetemet, hogy tudnák, hogyan kell egész rendszerekben gondolkodni, hogyan találjanak összefüggéseket, hogyan tegyenek fel fontos kérdéseket, és hogyan különböztessék meg a triviálist a fontostól. Most azonban minden eddiginél nagyobb szükségünk van olyan emberekre, akik képesek az átfogó gondolkodásra, megértik a rendszereket, összefüggéseket, mintákat és eredendő okokat. ( David Orr: Earth in Mind (Szem előtt a Föld ) A közeljövő egyik fontos feladata egy hazai stratégia vagy keretprogram kialakítása a fenntarthatóságra nevelés tárgyában, amely a fentiekben vázolt (A) jellemzőkre, (B) feltételekre, (C) módszerekre épül, és amelynek előkészítésében az összes érintett és érdekelt szereplő együttműködik. 7 A fenntarthatóság pedagógiája célja szerint egész életen át tartó tanulási folyamat, amely olyan informált és tevékeny állampolgárokat nevel, akik kreatív, problémamegoldó gondolkodásmóddal rendelkeznek, eligazodnak a természet-és környezettudomány, a társadalom, a jog és a gazdaság terén, és felelős elkötelezettséget vállalnak egyéni vagy közös intézkedésekben. Ezek az intézkedések biztosítják az egészséges környezetet és a hatékony gazdaságot a jövő számára. 7 Forrás: 23