Rendszerváltás alkotmányos puccsal 1

Átírás

1 Rendszerváltás alkotmányos puccsal 1 Az elmúlt bő másfél évben a második Orbán kormány és a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormánypárti frakciók ténykedését, valamint annak eredményét már többféleképpen minősítették. A kormányoldalhoz tartozók, élükön a miniszterelnökkel, előszeretettel a XXI. század példamutató rendszerváltásának minősítik, míg a kritikusok már nem alkotmányos demokráciának, a kétharmad diktatúrájának, alkotmányos puccsnak, autoriter rendszernek. Véleményem szerint mindegyik minősítés helytálló, amit a jelen írásban megfelelő érvekkel, tényekkel kívánok igazolni. Helytálló a rendszerváltás kifejezés. Valóban rendszerváltásként is felfogható mindaz, ami 2010 áprilisa óta történt az országban. Ennek keretében ugyanis szétverték a liberális demokráciát, amelynek közjogi alapjait 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal dolgozta ki a sors fintora folytán még Orbán Viktor közreműködésével. Az 1990-t követő két évtized során kisebb-nagyobb hibákkal, de működtek a liberális demokrácia intézményei, érvényesült a hatalommegosztás elve, működött a fékek és ellensúlyok rendszere, érvényesültek az alapvető jogok, végig biztosítva volt a politikai váltógazdálkodás lehetősége áprilisát követően viszont a liberális demokrácia romjain kezdett kiépülni egy új rendszer. Igazuk van a kritikusoknak is, akik az elmúlt időszakban gyakorlatilag szinte már minden elemét összefoglalták a jelenlegi hatalomgyakorlásnak, amelynek lényege röviden az, hogy hazánkban egy antidemokratikus, autoriter rendszer épült ki, amely hosszú időre próbálja bebetonozni magát a hatalomba. Egy antidemokratikus, autoriter hatalmi berendezkedés erőszakos, diktatórikus módszerek nélkül is viszonylag könnyen, egyszerű jogi megoldással is kialakítható. Az adott ország alkotmánya pl. kimondja: minden hatalom egyetlen (konkrétan megnevezett) politikai erőt illet meg. Ez azonban elérhető úgy is, hogy az autoriter rendszer kialakítására irányuló szándék az egyes kormányzati intézkedésekből, jogszabályokból rögtön nem ismerhető fel, csak akkor, ha az egyes hatalomgyakorlási intézkedéseket, jogi rendelkezéseket csokorba gyűjtjük, egymás mellé helyezzük, és komplexen vizsgáljuk. Ekkor derülhet csak ki az, hogy nem csak ad hoc, egymástól független lépésekről van szó, hanem tudatos koncepció alapján, fogaskerékszerűen egymásba kapaszkodó, egymásra épülő lépések, intézkedések sorozatáról. Ez történt Magyarországon is. Sokan álltak értetlenül a különböző, látszólag összefüggéstelennek tűnő kormányzati intézkedések vagy a hihetetlen tempójú jogalkotás előtt, és azokat átgondolatlan, kapkodó, megfontolás nélkülinek tartották. Mára viszont már egyértelműen kiderült, hogy mindez egy előre kigondolt, gondosan megtervezett koncepció alapján történt. Maga Orbán Viktor is elismerte ezt, amikor a kormánypártok kihelyezett egri frakcióülésén, február 8-án többek között kijelentette, hogy semmi nem történt véletlenül az elmúlt másfél évben. A rohamtempóban meghozott döntések, intézkedések, törvények egy előre kidolgozott terv részei voltak, az új alaptörvényre épülő berendezkedés pedig stabil, lényegében visszafordíthatatlan. 1 Az írás rövidített változata az ÉLET ÉS IRODALOM c. hetilap LVI. évfolyamának 11. számában jelent meg. 1

2 A koncepció Közismert, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a október 5-én, Kötcsén a Fidesz szellemi holdudvarának jeles képviselői előtt elmondott beszédében 2 a következőket mondta:...megszűnni látszik a rendszer dualitása, s egy centrális politikai erőtér van kialakulóban, megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő évét ne a duális erőtér határozza meg. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt,...,amely képes lesz arra,...hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válassza. Orbán Viktor már miniszterelnökként 2011 kora nyarán az osztrák Neue Kronen Zeitung lapnak a gazdasági törvénykezés vonatkozásában pedig azt jelentette ki, hogy Nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét. A példaszerűen hivatkozott szövegek szemléletesen tükrözik a jelenlegi miniszterelnök hatalomhoz való viszonyulását és koncepcióját a hatalomgyakorlás céljáról, amelynek gyakorlati megvalósítását követhetjük nyomon a évi országgyűlési választások, a "fülkeforradalom" óta. Ez a választás a választásra jogosultak egyharmadának (!) szavazatával a Fidesz-KDNP pártszövetség elsöprő győzelmét hozta, amely a magyar választási rendszer sajátosságának köszönhetően az Országgyűlésben számukra kétharmados mandátumtöbbséget biztosít. A kormányzati hivatkozások szerint ez a választási eredmény, vagyis az emberek hatalmazták fel a jelenleg hatalmon lévő politikai erőket mindarra, amit az eltelt bő másfél évben tettek. De valóban erre szólt a felhatalmazás, az emberek tényleg erre adták a szavazatukat, hiszen pl. új alkotmányról, egy rendszerváltással is felérő közjogi és gazdasági változtatásokról a Fidesz sem a választási programjában, sem a választási kampányában előzetesen nem szólt? Közjogi szőnyegbombázás Orbán Viktor szilveszteri, facebookon közzétett üzenete szerint: "megváltoztatták, átszervezték, amit át kellett". Ez tényleg így van, hiszen szinte nincs olyan intézmény Magyarországon, amelyhez meghatározott cél érdekében ne nyúltak volna hozzá. A miniszterelnök szerint mindez egy rendszerváltás érdekében történt, amihez én még azt hozzátenném, hogy a szétvert liberális demokrácia romjain egy autokratikus rendszer kiépítése, no meg a hatalomba való bebetonozás érdekében. A jogrendszer alapját képező Alkotmányt 3 sztálinista alkotmánynak minősítve lecserélték az egypárti Alaptörvényre. Az Alaptörvény adott aztán felhatalmazást a közjogi szőnyegbombázást folytató ún. sarkalatos a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmados többségét igénylő törvények megalkotására. A kormányzó erők a hatalommegosztás elvét felrúgva, a kétharmados többségükkel élve, azzal sorozatosan vissza is élve, az Országgyűlést a kormányzati akarat kritikátlan szavazógépezetévé alacsonyították le. Miután a jelenlegi 263 kormánypárti 2 Szerkesztve megjelent a Nagyítás c. hetilap február 17-i számában 3 Amely formailag valóban az évi XX. törvény volt, de ben tartalmában gyakorlatilag teljesen megváltozott 2

3 képviselő jövőbeni képviselő-jelöltsége a következő, 199 fős Országgyűlésben vagy pedig a további egzisztenciájának alakulása kizárólag egyetlen személytől, a pártelnök-miniszterelnöktől függ, ezért a kormánypárti frakciófegyelem kiválóan működött, még olyan esetekben is, amikor a képviselőknek a szakmai vagy emberi lelkiismeretük ellenében kellett elfogadniuk törvényjavaslatokat. A parlament működési gyakorlatát úgy alakították, hogy az ellenzéki pártok a parlamenti napirend kialakításába érdemben nem tudnak beleszólni, sőt az egész parlamenti működés során az ellenzéki frakcióknak és képviselőknek már alig maradt szerepük. A december 30-án elfogadott országgyűlési házszabály-módosítással 4 pedig lényegében értelmetlenné tették az Országgyűlés működését. Ugyanis ha lehetőség van arra, hogy egy a szakbizottságokban és a plenáris ülésen akár több hétig is tárgyalt és vitatott törvényjavaslatot a zárószavazás előtti módosítással szinte teljesen kicseréljenek, illetőleg, hogy egy törvényjavaslat a beterjesztésétől számított két napon belül már elfogadást is nyerhessen, akkor mindez alapvetően megkérdőjelezi a parlamenti érdemi munka értelmét. Így viszont a kétharmados parlamenti többség közreműködésével megvalósul a törvényi formába bújtatott rendeleti jogalkotás is. A kormánypárti frakciók a független, szabad sajtó leigázása, a közszolgálati média és a nemzeti hírügynökség teljes elfoglalása érdekében nemzetközi felháborodást kiváltó törvényeket alkottak; korlátozták a sztrájkjogot, a szakszervezeti jogosultságokat; szigorítottak a népszavazás feltételein; szétverték és meggyengítették az ombudsmani rendszert; kikezdték a jegybank függetlenségét; államosították és elkobozták az emberek magán-nyugdíjpénztári vagyonát; a politikai érdekeik miatt a legalapvetőbb jogalkotási alapelvet, a visszamenő hatályú, hátrányról rendelkező jogalkotás tilalmát is rendre megsértve, a szakmai és társadalmi egyeztetéseket mellőzve (az egyeztetésre vonatkozó kötelezettséget a törvényjavaslatok önálló képviselői indítványként történő benyújtásával kijátszva) alkottak törvényeket, köztük az Alaptörvényt és számos sarkalatos vagy egyszerű többséget igénylő törvényt 5 is. A választásra vonatkozó új szabályozással, azon belül az egyfordulós választással, a győztesnek is járó kompenzációs szavazatokkal és a választási körzetek határainak maguknak kedvező megrajzolásával a jelenlegi hatalom megkísérli elérni azt, hogy csökkenő népszerűség mellett is, amennyiben a relatív többségét meg tudja tartani, a hatalomban maradhasson. A közjogi jogalkotás mellett a gazdasági jog terén is maradandót sikerült alkotni, hiszen a személyi jövedelemadó és a társasági adó egykulcsossága, valamint a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékének sarkalatos (tehát kétharmados) törvényi rendelkezésként történő szabályozásával megvalósult a miniszterelnök ígérete. Ez a szabályozás valóban megkötötte a következő tíz kormány kezét. Tisztségek elfoglalása A kormányzó pártszövetség a saját embereivel nem csak a közigazgatás és az állami szféra gazdasági vezetői pozícióit szállta meg, hanem többségében, hosszú, kormányzati ciklusokat átívelő időtartamú mandátummal a kormánytól független 4 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 31.) OGY határozat módosításáról szóló 98/2011. (XII. 31.) OGY határozat 5 A jelenlegi parlamenti ciklusban február végéig elfogadott 374 db. törvény kb. fele önálló képviselői indítványként került elfogadásra. 3

4 állami intézményeket is. Ennek igazolására érdemes összegezni, hogy e jelen írás megjelenésekor kik foglalják el a kormánytól független, a fékek és ellensúlyok rendszerét képező állami intézmények vezető pozícióit. Ennek kiemelkedő jelentősége van, hiszen egy intézmény működését az első számú vezető vagy vezető testület kellően determinálja tudja. 1) Van egy Fidesz alelnökből 2015 augusztusáig megválasztott köztársasági elnök, aki önmagát a végrehajtói hatalom részének és a jogalkotás motorjának tekinti, ezért egyetlen egy durván alkotmánysértő törvényt sem küldött vissza még megfontolásra az Országgyűlésnek vagy küldött el alkotmányossági vizsgálatra az Alkotmánybíróságnak. 2) Van egy minimum 2023-ig többségében a jelenlegi kormánypárti jelöltekből megválasztott tagokból álló Alkotmánybíróság, kellően megkurtított hatáskörrel (amire a későbbiekben még kitérek). 3) Van egy kormánypárti jelölésű, kilenc évre, 2020-ig megválasztott Kúria elnök, aki mandátumának lejártát követően is tisztségében maradhat, amennyiben kétharmados többséggel az Országgyűlésnek nem sikerül az utódját megválasztania. 4) Van egy Fidesz jelölésű és kötődésű, kilenc évre, 2020-ig megválasztott Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki mandátumának lejártát követően is tisztségében maradhat, amennyiben kétharmados többséggel az Országgyűlésnek nem sikerül az utódját megválasztania. 5) Van egy volt fideszes politikusból kilenc évre, 2019-ig megválasztott legfőbb ügyész, aki mandátumának lejártát követően is, akár a nyugdíjkorhatáráig, tehát a 70. életévéig tisztségében maradhat, amennyiben kétharmados többséggel az Országgyűlésnek nem sikerül az utódját megválasztania. 6) Az előző személyi körhöz fog hamarosan (2013 szeptemberétől) tartozni a köztársasági elnök által jelölésre és 2019-ig megválasztásra kerülő alapvető jogok országgyűlési biztosa és a két új helyettese is. 7) Van egy fideszes kötődésű, kilenc évre, 2019-ig kinevezett Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke. 8) Van egy csak fideszes jelöltekből kilenc évre, 2019-ig megválasztott öttagú Médiatanács. 9) Van egy csak kormánypárti jelöltekből Országgyűlés által megválasztott tagokkal (is) rendelkező Országos Választási Bizottság, amely biztosítja a testületen belül a kétharmados kormánypárti többséget. 10) Van egy fideszes országgyűlési képviselőből tizenkét évre, 2022 nyaráig megválasztott Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnök, aki mandátumának lejártát követően is, akár a nyugdíjkorhatáráig, vagyis a 70. életévéig e tisztségében maradhat, amennyiben kétharmados többséggel az Országgyűlésnek nem sikerül az utódját megválasztania. 4

5 11) Van egy többségében kormánypárti jelölésű költségvetési tanács, amelynek elnöke a köztársasági elnök által kinevezett személy, hivatalból pedig tagja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke és az ÁSZ elnöke; a tanácsban legkésőbb 2013 márciusában, az új jegybankelnök kinevezésével már a kormányzati érdekképviselet még erősebbé válhat minimum 2019 tavaszáig. 12) Van egy már jelenleg is többségében kormánypárti jelölésű monetáris tanács, amelyben ez a többség még nőhet is, amennyiben az új jegybanktörvény alapján a miniszterelnök javaslatára egy új alelnök, valamint egy újabb monetáris tanácsi tag kinevezésre kerül. A kép mint ahogy már utaltam rá legkésőbb 2013-ban valószínűleg még inkább tisztulni fog, hiszen lejár a mandátuma az MNB jelenlegi elnökének és két alelnökének, akik helyébe már szintén a miniszterelnök javaslatára kerülnek majd hat évre, 2019-ig kinevezésre a jegybanki új vezetők. 13) Van egy a jelenlegi miniszterelnök javaslatára hat évre, 2016-ig kinevezett Gazdasági Versenyhivatal elnök és két helyettese. 14) Van egy szintén a jelenlegi miniszterelnök által jelölt, hat évre, 2016 végéig kinevezett Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnök és két helyettese. A lista önmagáért beszél. Megállapítható, hogy a kormányzati hatalom érdekei érvényesülhetnek olyan állami intézmények működése során is, amelyek a fékek és ellensúlyok rendszerében éppen, hogy a végrehajtói hatalom működésének korlátját kellene, hogy jelentsék. A mandátumok döntő részének időtartamából következik az is, hogy akár 2014-ben vagy akár 2018-ban is még egy, az esetleg mostanit leváltó új kormány a felsorolt, kormánytól független intézmények élén a jelenlegi kormány embereivel lesz körbevéve, akik valószínűleg hirtelen nagyon komolyan fogják venni a fékek és ellensúlyok rendszeréből fakadó szerepüket, azt gyakran túl is játszva. Ráadásul e mandátumok idejét az Alaptörvény vagy sarkalatos törvény rögzíti, amiből viszont az is következik, hogy ezen változtatni csak valamennyi vagy a jelenlévő országgyűlési képviselő kétharmados többségével lehetséges. Mindezen lépésekkel a Kormány és a kormánypártok felszámolták a liberális demokrácia fő garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét, meggyengítve egyben a jogállam intézményeit is. Durván a maguk javára torzították a politikai verseny szabályait is. Kis János egy közelmúltbéli írásában 6 jutott el annak a felismeréséig, hogy az előbb a teljesség igénye nélkül felsoroltak "külön-külön talán csak anomáliák volnának az alkotmányos demokrácia modelljén belül, együtt azonban rendszerré állnak össze". Valóban így van, mindezek mára egy olyan hatalomgyakorlási, közjogi rendszert alkotnak, amelynek egyes elemei fogaskerékszerűen kapcsolódnak egymásba, és amely rendszernek legfőbb célja a hatalom hosszú időre történő birtoklásának elősegítése elején már nyugodtan kijelenthető az hagyatkozva a 6 Kis János: Tizenöt-húsz év? Az Orbán-kormány és az ország jövőjéről (megjelent február 18-án a hvg.hu-n) 5

6 miniszterelnöknek a kötcsei beszédére és az egri frakcióülésen tett kijelentésére is, a centrális erőtér kialakult. A Szabadság és Reform Intézet beadványa A fenti megállapításig az elmúlt hónapokban már többen is eljutottak, de érdekes módon ezt még egy kivételtől eltekintve senki nem "fordította le" a jog, az Alkotmány/Alaptörvény szintjére. A Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (a továbbiakban: SZRI) volt az egyetlen, amely már 2011 áprilisában, a megalakulását követő első sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy mindaz, ami 2010 áprilisa óta a kormányzó erők részéről folyik, Alkotmányba ütköző tevékenység. A 2011 végéig hatályban volt Alkotmány 2. -ának (3) bekezdése szerint ugyanis: (3) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Az SZRI ezt követően még többször próbálta a közvélemény figyelmét felhívni erre az alkotmányellenes tevékenységre. Tekintettel viszont arra, hogy az Alaptörvény hatályba lépését (2011. április 25.) követően is, egészen 2011 végéig folytatódott a közjogi szőnyegbombázás, és az elfogadásra kerülő törvények, különösen a sarkalatos törvények még inkább alátámasztották ezt a véleményt, ezért december közepén az SZRI alkotmányos jogával élve és egyben kötelességének is eleget téve már beadvánnyal fordult az alkotmányvédelem legfőbb őréhez, az Alkotmánybírósághoz. A beadvány - a teljesség igénye nélkül - konkrétan is megjelölte azon jogszabályokat, jogi rendelkezéseket, amelyek a hatalomgyakorlás kontextusában vizsgálva, a maguk összességében olyan gépezetet, közjogi intézményrendszert alkotnak, amely révén a kormány és az azt támogató országgyűlési többség számára lehetővé válik/vált a közhatalom kizárólagos birtoklása, vagyis a többség diktatúrája. Az természetes, hogy egy politikus, egy politikai erő (párt) tevékenységének célja a hatalom megszerzése, és ezt követően pedig annak minél hosszabb ideig történő megtartása. Akkor viszont már alkotmányossági (alaptörvényességi) kérdés és probléma merül fel, ha ennek a tevékenységnek a célja a közhatalom (politikai hatalom) kizárólagos birtoklása, aminek érdekében a parlamenti többség úgy alakítja a politikai verseny játékszabályait is, hogy lehetőleg minél hosszabb időtartamra kizárja a váltás lehetőségét. Éppen ezért az Alkotmány hivatkozott rendelkezése a (politikai) tevékenység közül csak azt minősíti alkotmányellenesnek, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányul. Az Alkotmánybíróságnak a közjogi rendszerben elfoglalt helye és szerepe szerinti feladata és funkciója nem csak az egyes jogszabályok alkotmányossági kontrolljában merül ki. Ezt az intézményt 1989-ben éppen az ilyen törekvéseknek, valamint a közhatalom kizárólagos birtoklásának az elhárítására, a parlamenti többség diktatúrájának, az "alkotmányos puccsnak" a megakadályozására is hozták létre. Sőt egyedül az Alkotmánybíróságnak van hatásköre arra és ennek megfelelően ennek gyakorlása egyben alkotmányos kötelessége is, hogy a jogalkotás olyan folyamatát, amely összességében, összefüggésében és az általa megteremtett közjogi intézményrendszeren keresztül sérti az Alkotmány említett rendelkezését, akkor ez ellen fellépjen, és azt alkotmányos sérelem miatt megsemmisítse. 6

7 SZRI alkotmányjogi panasza Az Alkotmánybíróság az SZRI beadványa alapján formailag megkezdett eljárását érdemi vizsgálat nélkül megszüntette. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen, el nem bírált indítványok amennyiben a törvényi feltételei fennállnak március végéig alkotmányjogi panaszként újra benyújthatóak, ezért az SZRI március elején azt 7 újra benyújtotta. Az SZRI alkotmányjogi panaszában felhozott alkotmányos sérelem megegyezik a korábbi beadványában megjelölttel, hiszen a fentiekben hivatkozott alkotmányi rendelkezést az Alaptörvény szinte szó szerint átvette. Az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis: (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. Az Alaptörvény C) cikke (2) bekezdésének tényállásában szereplő "tevékenység"- kifejezés alkotmányjogilag nem értelmezhető úgy, hogy azt egyetlen törvényi rendelkezés meg tudná valósítani, sőt még néhány sem (kivéve persze akkor, ha egy jogi rendelkezés pld. konkrétan azt tartalmazná, hogy az XY politikai párt hatalma örök és leválthatatlan ). Éppen ezért az alkotmányjogi panasz nem is arra irányul, hogy az általa konkrétan hivatkozott egyes jogi normák alkotmányosságát különkülön, önmagukban, egyenként vizsgálva vitassa. Az Alaptörvény által tilalmazott tevékenység egy aktivitási, jogalkotásban is megjelenő és formalizálódó, számos, egymásba kapcsolódó, jogszabályokat is alkotó, cselekvési folyamatot feltételez. Ezen a jogalkotási folyamaton és a fogaskerékszerűen egymásba illeszkedő jogi rendelkezések során épül fel az az intézményrendszer, amelyen keresztül megvalósulhat és adott esetben meg is valósul a hatalom kizárólagos birtoklása, vagyis az Alaptörvényben tiltott tevékenység. Az Alaptörvény egyébként már önmagában a közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvést, az arra való irányultságot is alaptörvény-ellenesnek nyilvánítja, nem várva be azt, hogy a közhatalom tényleges kizárólagos gyakorlására sor kerüljön. Bár a kizárólagos közhatalom-birtoklásnak értelemszerű célja annak tényleges gyakorlása, erre viszont az alaptörvény-ellenesség megállapításához nincs is szükség. Kifogásolt jogi rendelkezések A továbbiakban röviden nézzük meg, hogy az alkotmányjogi panasz mely jogi rendelkezések komplex vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól, és hogy miért is tartja ezeket azon jogalkotási rendszer részelemeinek, amely lehetővé tette a hatalom kizárólagos birtoklását. Házszabály A korábban már hivatkozott, december végén módosított Házszabály még a záró szavazás előtt is tartalmi korlátozás nélkül (tehát a korábbi szabályozástól eltérően, nem csak a koherencia zavar miatt) megengedi módosító javaslat benyújtását, amely akár az addig tárgyalt javaslat teljes érdemi kicserélését is jelentheti. (A kormánytöbbség nyilvánvalóan a törvényjavaslatainak elfogadásával 7 Az SZRI alkotmányjogi panasza megismerhető az SZRI honlapján, a 7

8 kapcsolatban esetleg felhozható legfőbb közjogi érvénytelenségi okot 8 szerette volna ezzel a szabállyal egyszer s mindenkorra kiküszöbölni). A módosított Házszabály a fentieken túl még jelentősen könnyít a "kivételes sürgős eljárás"-ban történő tárgyalásra vonatkozó javaslat elfogadásának eddigi négyötödös többséghez kötött feltételén is. Ehhez most már elegendő a jelenlévő képviselők kétharmadának támogatása, amely többség a kormánypárti frakcióknak eleve adott. Így gyakorlatilag egy sima törvényjavaslat az ellenzéki frakciók hozzájárulása nélkül is a beterjesztésétől számított két napon belül elfogadható lesz. Ezen időtartamon belül kell a törvényjavaslatot megismerni, bizottsági üléseken és plenáris ülésen megvitatni, az esetleges módosítókat elfogadni és a zárószavazást lebonyolítani. E szabályozások következtében, a parlamenti munka hatékonysága jegyében a képviselők gyakran úgy lesznek kénytelenek szavazni, hogy érdemben nem is fogják tudni megismerni a megszavazandó törvényjavaslatot. Az ellenzék szerepe pedig ezzel még inkább csökkentésre került. Ezáltal viszont sérül a hatalmi ágak szétválasztása, a hatalommegosztás elvének, a fékek és ellensúlyok rendszerének érvényesülése, hiszen az Országgyűlés a kormányzati akarat kritikátlan, mechanikus végrehajtójává, annak "gumibélyegzőjévé" válik. Sajátos jelölési szabályok A fennálló hatalom a kormánytól független állami intézmények vezetői posztjainak elfoglalását egyáltalán nem bízta a véletlenre. Még annak ellenére sem, hogy rendelkezésére áll a kétharmados parlamenti többség, ami eleve determinálja a személyi kérdéseknek a kormánypártok részére történő kedvező eldöntését. Minden olyan esetben, amikor az Országgyűlés dönthet egy jelölő bizottság által tett személyi javaslatról, már a jelölési szabályokat is úgy alakították, hogy ebben a parlamenti ciklusban hivatalos jelöltként más nem is kerülhet megszavazásra, mint kormánypárti jelölt. Erre csak néhány példa: Míg az öttagú Médiatanács elnökjelöltje hivatalból, a törvényi szabályozásnak 9 köszönhetően már amúgy is a miniszterelnök által előzetesen kinevezett Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke, a testület további négy tagjára olyan jelölő bizottság tehet javaslatot, amelynek tagjai az őket jelölő országgyűlési képviselőcsoport létszámának megfelelő mértékű szavazattal rendelkeznek. Az első javaslattételhez még egyhangú döntés szükséges. Ennek sikertelensége esetén amit a két kormánypárti jelölőbizottsági tag könnyen elérhet a további javaslattételhez már elegendő a kétharmados többségű döntés. Ennek megfelelően a kormánypártok által delegált két képviselő a több mint kétharmados többségű szavazati aránnyal rendelkezve az ellenzéki jelölőbizottsági tagok véleményének figyelmen kívül hagyásával tud jelölést tenni. Így már érthető, hogy a Médiatanács amely a teljes írott és elektronikus média felügyeletét (komoly szankcionálási lehetőséggel is) látja el elnöke és négy tagja miért csak fideszes jelöltek közül került ki. Egy esetleges, a 8 Az Alkotmánybíróság ilyen közjogi érvénytelenségi ok miatt nyilvánította alkotmányellenesnek és semmisítette meg a 162/2011. (XII. 20) AB határozatával a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló évi C. törvényt. 9 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: új média-törvény) ának (3)-(4), (6), (8) bekezdései 8

9 jelenlegi parlamenti ciklusban történő megüresedés esetén is ugyanez a helyzet állna fenn. Miután mind a NMHH, mind a Médiatanács hatáskör-gyakorlása jelentősen befolyásolhatja a szólás- és sajtószabadság érvényesülését, különös jelentősége van annak, hogy kik töltik be ezeket a tisztségeket. Az előzőnél egyszerűbb megoldást tartalmaz az Állami Számvevőszék vezetőinek jelölésére vonatkozó OGY határozat 10, mely szerint a nyolctagú jelölő bizottság öt igen szavazattal tehet javaslatot. Meglepő módon a kormánypártoknak éppen öt bizottsági tagja van a jelölő bizottságban. Így érthető, hogy ezekre, a pártsemlegességet megkövetelő, szakmai vezetői posztokra miért kizárólag csak a kormánypártok által preferált személyek válhattak jelöltekké, akiknek a személyéről emiatt még egyeztetni sem kellett. Egy esetleges, tisztségben történő megüresedés esetén a jelenlegi parlamenti ciklusban ugyanez a helyzet állna fenn. Miután az Állami Számvevőszék is az egyik fontos szereplője a fékek és ellensúlyok rendszerének, ezért egy fideszes pártpolitikus ÁSZ elnökké történő megválasztása komoly aggályokat vet fel az intézmény rendeltetésszerű működése vonatkozásában. Hasonló megoldást alkalmazott az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó OGY határozat 11 is, amely szerint a 15 tagú jelölő bizottság nyolc igen szavazattal jelölhet új alkotmánybírót. A Bizottság tagjai közé a Fidesz nyolc (vagyis már ők önmagukban is meghozhatják az érvényes döntést), míg a KDNP két tagot delegál. Ez a szabályozás tehát még az alkotmánybíró-jelölési folyamatot is a kormánytöbbség javára torzította el, azt egyoldalúvá téve. Ennek köszönhetően ebben a parlamenti ciklusban csak kormánypárti jelölt összesen hét fő került alkotmánybírónak jelölésre, majd pedig megválasztásra. A szabályozásból az is következik, hogy amennyiben ebben a parlamenti ciklusban üresedés miatt új alkotmánybíró választására kerülne sor, akkor változatlanul biztosítva van az, hogy csak kormánypárti jelöltből válhasson alkotmánybíró. Ennek következménye viszont az, hogy a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszerében ennek az alapvető intézménynek függetlensége a személyi összetétele amely tevékenysége szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír miatt (is) csorbát szenved. Az Alkotmánybíróság tevékenysége, döntései ennek következtében nem tudják azt az alkotmányos értékrendet érvényre juttatni, amiért egyáltalán létrehozták ezt az intézményt. Végezetül ebbe a szabályozási körbe tartozik a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa választott, külső tagjainak (ugyanis a jegybank elnöke és két alelnöke hivatalból a tanács tagjai) jelölési eljárása is. A jegybank-törvény vonatkozó rendelkezése 12 szerint a jelölésre az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága 13 jogosult, amely kétszer annyi kormánypárti taggal rendelkezik, mint ellenzékivel. Miután a Bizottság minden döntéséhez elegendő az egyszerű többség, emiatt más, mint kormánypárti javaslat, nem is születhet. Ennek volt köszönhető az, hogy 2011 márciusában csak kormánypárti jelöltek (négy fő) kerültek külső tagként a 10 Az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló 34/2010. (VI. 16.) OGY határozat 11 Az Alkotmánybíróság tagjait jelölő eseti bizottság létrehozásáról szóló 52/2010. (VII. 14.) OGY határozat 12 A Magyar Nemzeti Bankról szóló évi LVIII. törvény 46. -ának (11) bekezdése 13 Jelenleg az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottsága 9

10 monetáris tanácsba. Ez viszont a monetáris tanács egyszerű többséggel történő döntéshozatala miatt már jelenleg is biztosítja a kormányzati dominanciát a testületen belül. Ráadásul a jegybanknak ez a legfontosabb döntéshozó testülete az új szabályozással olyan, az MNB belső működésére vonatkozó, operatív hatáskörökhöz 14 is hozzájutott, amelyekkel a független jegybank működése a kormányzati kívánságoknak megfelelően alakítható. Az igazságszolgáltatás függetlenségét sértő szabályok Ebbe a körbe sorolhatók azok a rendelkezések 15, amelyek lehetővé tették az Országgyűlés által kétharmados többséggel, határozott időtartamra szóló mandátummal megválasztott Legfelsőbb Bíróság elnökének idő előtti menesztését. A legfelsőbb bírósági elnök jogalkotási eszközzel történő menesztése durva megsértése az igazságszolgáltatás függetlenségének, azzal együtt, hogy a Kúria elnöki jelölés szakmai feltételei is úgy lettek kialakítva, hogy azoknak a Legfelsőbb Bíróság elnöke ne felelhessen meg 16. Ide tartozik az a rendelkezés 17 is, amely közel háromszáz a 62. életévét betöltött vagy 2012 végéig betöltő bíró kényszernyugdíjaztatását idézi elő, elsősorban a volt Legfelsőbb Bíróság bírái és a vezető beosztásban lévő bírák köréből. Bár a kényszernyugdíjazás indokaként a kormányzat részéről rendszeresen az hangzik el, hogy mindez az általános nyugdíjkorhatár kivételek nélküli bevezetését szolgálja, ennek ellentmond az a tény, hogy pl. a köztisztviselők közszolgálati jogviszonya automatikusan csak a 70. életév betöltésével szűnik meg, sőt ez alól a miniszterelnök még felmentést is adhat 18. Ráadásul jóval a bírák kényszernyugdíjaztatását elrendelő alaptörvényi rendelkezés elfogadását követően sarkalatos törvények az alkotmánybírák, az ÁSZ elnöke és a legfőbb ügyész nyugdíjkorhatárát szintén a 70. életévben állapították meg. A kényszernyugdíjaztatásra vonatkozó szabály különösen a január 1-jén felállt Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hatáskörének ismeretében kap különös jelentőséget. Az OBH elnöke a bírósági igazgatás körében erősebb hatáskörrel rendelkezik, mint a szocializmusban a bírósági igazgatást közvetlenül irányító igazságügy-miniszter, ugyanis többek között kiírja a bírói pályázatokat, javaslatot tesz a bírák kinevezésére (így a kényszernyugdíjaztatás révén megüresedő bírói helyekre is) és eljárásra kijelölhet bíróságot 19. Éppen ezért sajnálatos, hogy a kétharmados kormánypárti parlamenti többség még a pártatlanság látszatára sem adott akkor, amikor erre a fontos tisztségre a miniszterelnöki család nyíltan elismert jó barátját, a Fidesz egyik EP képviselőjének feleségét választotta meg. 14 Mint például az alelnökök hatáskörének vagy a jegybanki alkalmazottak bérviszonyainak a megállapítása 15 Az Alaptörvény átmeneti rendelkezései 11. cikkének (1)-(2) bekezdései 16 A feltételek többek között legalább öt éves bírói szolgálati jogviszonyt írnak elő (a bírósági szervezetről és igazgatásról szóló évi CLXI. törvény ának (1) bekezdése), amibe nem érthető bele Baka Andrásnak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságánál bíróként eltöltött 17 éve. 17 Alaptörvény 26. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata 18 Már adott is, annak érdekében, hogy a 70. életévét betöltő Szapáry György kinevezhető legyen washingtoni nagykövetnek. 19 Lásd a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi CLXII. törvény vonatkozó rendelkezéseit: a 2., a 6-9., a , a 23., a ait 10

11 A hatalommegosztáson belül az önálló bírói hatalmi ág, az igazságszolgáltatás függetlenségének sérelmét okozzák azok a rendelkezések 20 is, amelyek lehetővé teszik, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhessen ki. Ugyanezt a sérelmet okozzák azok is, amelyek alapján a legfőbb ügyész az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróság előtti vádemelésre adhat utasítást. /A fent hivatkozott, legfőbb ügyésszel kapcsolatos rendelkezés előzményeként meg kell jegyezni, hogy az Országgyűlés a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény (Be.) módosításával már korábban lehetővé tette, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekben a legfőbb ügyész megválaszthassa az eljáró első fokú bíróságot. Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést (Be. 17. (9) bek.) alkotmányellenessége és nemzetközi szerződésbe ütközése miatt megsemmisítette 21. A kormánypárti frakciószövetség viszont sem az alkotmányellenességet, sem a nemzetközi szerződésbe való ütközést nem vette tudomásul. A megsemmisített rendelkezést (ráadásul kiterjesztve, már nem is csak a kiemelt ügyekre vonatkozólag) sajnos többször is előforduló gyakorlatként az Alaptörvény részévé tette 22 annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság várható, következő megsemmisítő döntését ezzel megakadályozza. Nagy kérdés az, hogy egy korábban a büntetőjogi alapelvek (pl. a törvényes bírósághoz való jog, a fegyverek egyenlősége és a tisztességes eljárás elve), valamint nemzetközi szerződés megsértése miatt alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés attól alkotmányossá és kevésbé jogsértővé válhat-e, hogy belefoglalják az Alaptörvénybe. Szerintem nem!/ Az Alkotmánybíróság több döntésében 23 is kifejezésre juttatta, hogy "Az eljárási funkciók közötti átjárhatóság lehetőségének megteremtése ( ) a szabályozás lényegéből fakadóan alkalmas lehet arra, hogy kételyeket ébresszen a bíróság pártatlansága tekintetében. Ezt a kételyt bizony kellően erősíti még az is, hogy kik töltik be az OBH elnökének, valamint a legfőbb ügyésznek a tisztségét. Sőt a Hagyó Miklós elleni kiemelt büntetőügynek a Kecskeméti Törvényszékre, a Zuschlag ügyben elhíresülten szigorú büntetést kiszabó bíróságra történő áthelyezése is ezt még tovább erősíti. Márpedig az Alkotmánybíróság azt is többször, elvi éllel leszögezte: "hogy alkotmányellenes egy eljárásjogi intézmény olyan szabályozása, amely azon elv ellen hat, hogy a bírónak nem csak pártatlannak kell lennie, hanem pártatlannak is kell látszania. Alapjogvédelem gyengítése Egy kormánytól független intézmény működését bár elsősorban a vezetője személyének, vagy egy testület esetén a tagjainak megfelelő ki- és megválasztásával lehet legjobban befolyásolni, azonban erre alkalmas lehet az intézmény hatáskörének megváltoztatása is. Erre a legpregnánsabb példa az Alkotmánybíróság hatáskörének egy kormánypárti javaslatra elfogadott törvényi rendelkezés alkotmányellenesség miatti megsemmisítésre retorziós válaszként történő megkurtítása. Ezt még az első 20 Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény 11. cikkének (3)-(4) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló CLXI. törvény 62. és 63. -ai 21 Lásd a 166/2011. (XII. 20.) AB határozatot 22 Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény 11. cikkébe foglalva 23 Legutoljára a 166/2011. (XII. 20.) AB határozatában 11

12 Orbán-kormány kancellária minisztere is, aki jelenleg alkotmánybíró, a jogállam testén ütött sebként értékelte. A jogalkotó a hatáskörkurtítás révén határozatlan ideig bebiztosította magát 24, hogy az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhassa. Az Alkotmánybíróság e törvényeket csak ezek sérelme vagy a közjogi érvénytelenségük miatt semmisítheti meg. Miután nem valószínű, hogy egy költségvetési törvény sértené pl. a személyes adatok védelméhez való jogot, vagy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat, ezért ez a szabályozás gyakorlatilag a társadalmi életnek egy igen fontos területéről tiltotta ki az alkotmányvédelmet. Ezzel még azt is lehetővé tette, hogy ezekben a tárgykörökben akár alaptörvény-ellenes jogszabályok is születhessenek. Ezáltal viszont a fékek és ellensúlyok rendszere egyik legfontosabb szereplőjének szerepe is kellően degradálásra került. Az Alkotmánybíróság hatásköre az új alkotmánybírósági törvény 25 (a továbbiakban: Abtv.) által más tekintetben is csorbult. Míg a régi szabályozás 26 szerint az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll eljárásának keretében jogszabály, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességét is vizsgálhatta, az új szabályozás alapján viszont ez a hatásköre már csak a jogszabályokra terjed ki. Így e téren is csökkent az Alkotmánybíróság hatásköre, hiszen a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek mint pl. az Országgyűlés vagy a Kormány normatív határozatának a felülvizsgálati lehetősége kikerült az AB hatásköréből. Ennek következtében viszont gond nélkül születhetnek akár Alaptörvényt is sértő határozatok. Bár a jogalkotásról szóló törvény kimondja: "A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes." 27, de nincs intézmény, amely jogosult lenne ezt megállapítani. Mi van pl. akkor, ha az országgyűlési kétharmad olyan jogszabályban nem szabályozott kérdéssel kapcsolatos házszabályi rendelkezést fogad el az ellenzéki képviselők és frakciók működésének további korlátozásáról, amely gyakorlatilag el is lehetetleníti a parlamenti működésüket? Miután e szabályozásból következőleg még egy ilyen, a többpárti parlamenti demokrácia működését durván korlátozó és sértő határozat esetében sincs meg a jogi lehetőség az Alkotmánybíróság előtti megtámadásra, ezért ez a szabályozás is a hatalom kizárólagos birtoklását biztosítja. Tényleges hatáskörcsökkentést viszont el lehet még úgy is érni, hogy bár a szabályok látszólag rögzítik egy hatáskör létét, azonban az adott intézmény a gyakorlatban még sem tud vele élni. Lényegében ez az eset állt elő a jelenlegi parlamenti ciklusban az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll-vizsgálatra vonatkozó, amúgy is már 24 Lásd Alaptörvény 37. cikkének (4) bekezdését, valamint Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 27. cikkét 25 Az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény 26 Az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény 1. -ának b) pontja 27 A jogalkotásról szóló CXXX. törvény 24. -ának (1) bekezdése 12

13 megkurtított hatáskörével kapcsolatban. Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése 28 megszüntetve az actio popularis intézményét 29 csak a Kormánynak, az országgyűlési képviselők egynegyedének és az alapvető jogok biztosának teszi lehetővé az utólagos normakontroll kezdeményezését. Ez a kezdeményezői kör viszont úgy lett megállapítva, hogy a kétharmados kormánytöbbség által elfogadott törvények lehetőleg ne is kerüljenek alkotmányossági vizsgálat alá. Hiszen a Kormány a saját javaslatára, vagy pedig a közreműködésével előkészített, kormánypárti képviselői indítványként elfogadott törvényt biztosan nem fogja alkotmányossági aggály miatt megtámadni. Ugyanez a hozzáállás várható a kormánypárti képviselők részéről is. Míg az ellenzéki képviselők csak akkor tudnának ezzel a lehetőséggel élni, ha valamennyi ellenzéki frakció ebben egyetértésre jutna. Ez viszont a JOBBIK frakciója miatt valószínűleg elérhetetlen. Az alapvető jogok biztosa szintén élhetne ezzel a jogosultságával, de 2013 szeptembere után ezt a tisztséget is a jelenlegi kormánypártok jelöltje fogja betölteni, ami valószínűleg garanciát jelenthet a kormányerők számára az ezen a téren megnyilvánuló teljes passzivitásra. Márpedig az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkciójának egyik legfontosabb terepe az utólagos normakontroll. Ezért e hatáskör gyakorlása lehetőségének minimálisra csökkentése még inkább azt eredményezheti, hogy az alkotmányos kontroll igazi veszélye nélkül fogadjanak el a hatalom kizárólagos birtoklását lehetővé tevő vagy arra jogalapot nyújtó jogszabályokat. A hatalom kizárólagos birtoklását segítik elő az ombudsmani rendszert alapjaiban megváltoztató jogi rendelkezések is. Az adatvédelmi biztos határozott idejű mandátumának jogi eszközzel történő, idő előtti megszüntetése 30, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének miniszterelnöktől való függőssége 31 egy olyan alapjogvédelmi intézményhálózatot gyengített meg, amely a kizárólagos közhatalom-gyakorlás egyik korlátja is kell, hogy legyen. Gúzsbakötés gazdasági kérdésekben A már korábban hivatkozott stabilizációs törvény a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának gyakorlati (és nem elvi) kérdésköreit is mint pl. a személyi jövedelemadó és a társasági adó egykulcsossága, valamint a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékének rögzítése sarkalatos, vagyis kétharmados többséget igénylő rendelkezésként 32 szabályozza. Ezzel a miniszterelnöki ígéretnek megfelelően valóban hosszú időre vonatkozólag megtörtént a következő kormányok kezének gúzsba kötése. Ez a szabályozás azonban a választókat is megfosztja attól a szabadságtól, hogy e kérdések kapcsán programok alapján is választhassanak majd a különböző pártok közül. Ezen okok miatt ez a szabályozás szintén a hatalom kizárólagos birtoklását szolgálja. Politikai vetélytárs megbélyegzése 28 Alaptörvény 24. cikke (2) bekezdésének e) pontja 29 Az actio popularis alapján bárki absztrakt alkotmányellenesség miatt jogszabállyal szemben Alkotmánybírósághoz fordulhatott. 30 Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény 16. cikke 31 A Hatóság elnökének miniszterelnöki javaslatra történő kinevezése egyértelműen függőséget jelent. 32 Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló évi CXCIV. törvény 36. -ának (1) bekezdése, 37. -ának (3) bekezdése és 38. -a 13

14 A kormánypárti kétharmados parlamenti többség 2011 végén az Alaptörvény részeként elfogadott egy olyan rendelkezést 33, amely a rendszerváltoztatáskor, vagyis 1989 őszén alakult Magyar Szocialista Pártot felelős teszi jogelődje korábbi, hosszan felsorolt bűneiben. Meglehetősen szokatlan megoldás a XXI. században, egy állítólag polgári demokráciában, hogy egy jogutód büntető vagy alkotmányjogi értelemben felelős legyen jogelődje cselekedeteiért. E szabályozás egyetlen értelmes magyarázata csak az lehet, hogy a fennálló hatalom ezt az eszközt is bevetette a hatalma megtartásának biztosítása érdekében, hiszen a jelenlegi legerősebb ellenzéki pártot bélyegezte meg, és kiáltotta ki kollektív bűnösnek a kommunista rendszer bűnei miatt. Ez a későbbiek során talán jogalapot hivatkozási alapot biztosan jelenthet akár egyéb jogi, hatósági lépések (pl. pártbetiltás, vagyontól való megfosztás stb.) megtételére is. Ez a szabályozás viszont durva, önkényes, a jog eszközével történő beavatkozás a politikai versenybe, amely szintén a hatalmon lévők számára a hatalom kizárólagos megtartását szolgálja. Alkotmányos államcsíny Végezetül az alkotmányjogi panasz hivatkozik még bizonyos alkotmányosnak álcázott, de kódoltan az államcsíny lehetőségét is magában foglaló rendelkezésekre 34 is január 1-jétől kezdődően a központi költségvetés elfogadásának objektív előfeltétele a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása, amely a háromtagú tanácson belül a többi döntéshez hasonlóan csak egyszerű többséget igényel. Amennyiben egy adott évre vonatkozólag március végéig nincs elfogadott központi költségvetés, akkor a köztársasági elnök az Országgyűlést feloszlathatja, és új választásokat írhat ki. Mivel a Költségvetési Tanács tagjai parlamenti cikluson túlnyúló időtartamra töltik be e tisztségüket, megnyílik annak lehetősége, hogy valóságos költségvetési ok híján is megszűnjön a demokratikus választások által legitimált Országgyűlés megbízatása tavaszán például, egy esetleges kormányváltás esetén, a köztársasági elnök által kinevezett elnökből és a volt Fidesz képviselőből választott ÁSZ elnökből, valamint a miniszterelnök javaslatára kinevezett MNB elnökből álló költségvetési tanács, továbbá a szintén fideszes jelölésű (illetőleg amennyiben a jelenlegi köztársasági elnök a mandátumát kitölti, akkor pedig egy volt Fidesz alelnökből lett) köztársasági elnök ezt a helyzetet gond nélkül elő tudja idézni. Az SZRI meggyőződése, hogy egy ilyen forgatókönyvben leírtakra még elvi lehetőséget sem adhat jogszabály, emiatt egy ilyen rendelkezés szintén részeleme azon jogi rendszernek, amely a hatalom kizárólagos megtartását szolgálja. Alaptörvényi kötelesség Még hosszan lehetne citálni azokat a különböző jogszabályokat, jogi rendelkezéseket, amelyek részei a fogaskerékszerűen egymásra épülő, egymással a kizárólagos hatalombirtoklást elősegítő, azt megalapozó közjogi, hatalomgyakorlási rendszernek. Sajnos az elmúlt bő másfél év közjogi jogalkotása termékeinek többsége e körbe tartozik. Az alkotmányjogi panasz viszont ezek közül csak azokat hivatkozza meg konkrétan, amelyek példaszerűen alátámasztják az alkotmányos jogsérelem 33 Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 4. pontja 34 Alaptörvény 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja, valamint 44. cikkének (3) bekezdése 14

15 bekövetkeztét. Még így is, a meghivatkozott jogszabályok, jogi rendelkezések egyenként, a hatalomgyakorlási kontextusból kiszakítva, önmagukban, egymástól függetlenül vizsgálva valószínűleg nem jelentenek alaptörvény-ellenességet. Amint azonban ezek komplexen, az egész hatalomgyakorlási rendszerrel (tevékenységgel) együtt, egymással összefüggésbe helyezve kerülnek értelmezésre és vizsgálatra, akkor már kiderül, hogy ezek is fontos részei, sőt jogi alapjai is annak a közjogi rendszernek, amelynek rendeltetése a hatalom hosszú időtartamra szóló, kizárólagos birtoklása. Ez viszont alaptörvény-ellenes tevékenység. Az SZRI tisztában van azzal, hogy az alkotmányjogi panasza - a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenység megállapítására és ez alapján az erre lehetőséget adó, illetőleg jogalapot nyújtó egyes jogi rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérése - kivételes és egyedülálló az Alkotmánybíróság több mint két évtizedes történetében. (Ehhez persze az is kellett, hogy az 1990 óta eddig hatalmon lévő politikai erők nem törekedtek a hatalom kizárólagos birtoklására.) Az alkotmányjogi panasz ennek ellenére, illetőleg éppen ezért befejezésként nyomatékosan a következőre hívja fel az alkotmányvédelem legfőbb őrének, az Alkotmánybíróságnak a figyelmét: "Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. 35 Kajdi József 35 Alaptörvény C) cikke (2) bekezdésének második mondata 15