.Odüsszeusz utazásai. T íz éven át küzdöttek egymással Trója alatt a görögök

Átírás

1 El z számunkban (Utazás) Karsai György írásához tévedésb l szövegillusztrációként egy másutt már megjelent szöveget illesztettünk. A szerz kérésére a cikket újra közöljük a megfelel szövegillusztrációkkal. A szerz t l és olvasóinktól elnézést kérünk..karsai GYÖRGY..Odüsszeusz utazásai. T íz éven át küzdöttek egymással Trója alatt a görögök és a trójaiak: ez a hadjárat nyilván kiemelked jelent ség volt (már csak azért is, mert ilyen soká tartott!), mégis minden bizonnyal besorolódott volna a kor sok hasonló, zsákmány- és rabszolgavadász portyázása közé, ha egy bizonyos Homérosz nev énekes-költ (i. e. 8. század vége) meg nem énekli, a köré épült mítosz-kavalkáddal együtt. Jó néhány évszázaddal kés bb kiderült, hogy az Íliász és az Odüsszeia címen Peiszisztratosz türannosz idején (i. e. 6. század) írásban rögzített eposzokkal megszületett az európai irodalom. Minden, amit írunk, csak morzsák összecsipegetése Homérosz asztaláról E mondást Aiszkhülosznak, a klasszikus kor (i. e. 5. század) tragikus költ jének tulajdonította az utókor. Anekdotikus, de fontos mondat, hiszen pontosan mutatja, milyen jelent séget tulajdonítottak már az ókorban Homérosznak: minden m faj t le, f Hésziodosz, Istenek születése, sor Kirké, lánya a Napnak, a nagy Hüperíonidésznek, szült szerelemben a hosszant r h s Odüsszeusznak két fiat Agriosz és a királyi Latinosz e kett Távoli rejtekben, nagy messze, a szent szigetek közt k a dics türrhének népe felett fejedelmek. Nauszithoosznak s Nauszinoosznak az apja Odüsszeusz, anyja Kalüpszó istenn, ki szerette Odüsszeuszt. Hát ezek istenn létükre szeretve halandó férfit, szültek gyermeket, isteni lényre hasonlót. (Trencsényi-Waldapfel Imre ford.) Platón, Levelek, 7, 345e Akkor ugyanis már benne jártunk a nyárban, és a hajók kifutása is megkezd dött. Mindazonáltal azt tartottam, hogy nem annyira Dionüszioszra kell haragudnom, mint inkább jómagamra és azokra, akik rávettek, hogy harmadszor is keresztülhajózzam Szkülla szorosán, hogy mint Homérosz mondja a vad Kharübdiszt újra meg kelljen járnom (Odüsszeia, 12, 428. sor) (Faragó László ford., az Odüsszeia-idézet Devecseri Gábor ford.) 131 m veib l, az eposzokból származik vallotta már Arisztotelész (i. e. 4. század). A trójai háború valamikor az i. e. 12. században volt. Tudjuk, ez a tíz éven át tartó ostrom maradandó nyomokat hagyott mind a görögök, mind a trójaiak életében. A végeredmény: romok, halottak és szenvedés. Trója elpusztult, a férfiakat lemészárolták, a n ket rabszolgasorsra juttatták, vér és könnyek. Párisz egykori b ne, a n rablás a világ legszebb n jének, a spártai Helenének megszöktetése elnyerte büntetését. Menelaosz, a megcsalt férj a családi t zhelyét ért szégyen megbosszulására nem habozott mozgósítani az egész görögséget. Neki sikerült az, ami a görögség történetében kés bb mindig vágyott, de soha meg nem valósult cél maradt: a pánhellénizmus, vagyis egyetlen cél érdekében közösséggé kovácsolni valamennyi görögöt! El lehet persze töprengeni azon, hogy maga a cél meglehet sen banálisnak t nik

2 Karsai György egy n miatt felforgatni a világot, de az esetleges akadékoskodóknak csak azt mondhatjuk, hogy ez van, ezt hagyományozza ránk Homérosz (egyébként is, Helenéért mindenféle rültségekre voltak képesek a mítosz h sei, Thészeusztól egészen a trójai öregekig!). Mindenesetre óvakodnék elítél értékítéletet megfogalmazni annak a ténynek kapcsán, hogy az európai irodalom kezdeteit jelent két h si eposz, az Íliász és az Odüsszeia hátterét bizony egy n ügy adja. Tróját, a leírt eseményeket, tárgyakat hosszú évszázadokon át a mesék-mítoszok, a képzelet (fikció) alkotásának tartották. A klasszikus-filológusok dönt többsége úgy vélte, Homérosz világának vajmi kevés köze van a realitásokhoz, az maga a tiszta költészet. A 19. század 70-es éveiben azonban egy bizonyos Heinrich Schliemann német patikus és amat r régész meghökkent ötlettel állt el : azt állította, hogy Homéroszt úgy kell olvasni, mint egy megbízható Baedecker-t. Minden tárgy, hely, amir l az eposzokban olvasunk, egy jobb útikönyv leírásait idézik, tehát valahol fellelhet k, léteznek. Nem tör dve a gúnyos, olykor megvet véleményekkel, megvalósította gyermekkora óta dédelgetett álmát: pénzt és id t nem sajnálva elutazott Görögországba, s kizárólag az eposzok (els sorban az Íliász) szövegében található utalásokat követve eljutott a mai Törökország kis-ázsiai partvidékére, a mai Hissarlik-dombhoz. Itt kiásott egy ókori települést, s a tárgyi emlékek sokasága minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy megtalálta Homérosz Trójáját. A kés bbi, immáron szakemberek vezette kutatások kimutatták ugyan, hogy valójában több, az évszázadok során egymásra épült városról van szó, s az eposzok Trójáját a 7/A réteg rejti, de ez nem homályosítja el Schliemann érdemét: rámutatott a homéroszi reáliák kutatásának fontosságára. Kés bb (1874-ben) feltárta a görög szárazföldön Mükénét is, majd tíz évvel kés bb eljutott Ithakára, Odüsszeusz szigetére is, s itt is eredményes ásatásokat végzett. Sztrabón, Geógraphika, C20 21 Minthogy tehát a költ [Homérosz KGy] nevelési célból alkalmazta a meséket, nagy részben az igazságra fordította figyelmét, de költött dolgokat is sz tt közbe: amazt megtartotta, ezzel pedig irányított és vezette a tömeget. Mint amid n aranyat körülönt az ezüstre egy ember (Odüsszeia, 6,232. sor), úgy zománcozza be is az igaz történeteket mesékkel, s ezzel kellemesebbé és ékesebbé teszi el adását, de mindig ugyanazt a célt tartja szem el tt, mint a történetíró és a bölcsel. Így a trójai háborút történeti ténynek vette és fölékesítette az meseköltészetével; s hasonlóképpen tett Odüsszeusz bolyongásával is. De mer ben csodás elemeknek minden valódi alap nélkül való egymáshoz kapcsolása nem homéroszi eljárás. Világos ugyanis, hogyha valaki igazat vegyít bele, természetesen annyival valószín bb is a hazugsága. Ezt mondja Polübiosz is, amikor Odüsszeusz bolyongását fejtegeti. Ezt mondja a következ hely is: Sok hazugot mondott, mi olyan volt, mint az igazság (Odüsszeia, 19, 203. sor). Tehát nem mind hazugság, csak nagy része, mert másképpen nem volna olyan, mint az igazság. A kiindulási alapot a történelemb l vette. A hagyomány szerint Aiolosz a Lipara körül csoportosuló szigeteken, a küklópszok és a laisztrügónok pedig, ezek a barátságtalan emberek, az Aitna és Leontiné körül fekv területen uralkodtak; ezért volt tehát akkoriban a tengerszo- 132 Szemére vetették Schliemann-nak joggal!, hogy hozzá nem értése eredményeképpen rengeteg lelet elpusztult, ám mindez nem változtat a tényen, hogy felfedezésével gyökeresen megváltoztatta a klasszika-filológia Homérosz-képét. Vajon messze van-e Trója Görögországtól, Athéntól, Argosztól, Mükénét l vagy Spártától? Aiszkhülosz Agamemnón cím tragédiájában az argoszi várfalon hajnalban hírekre váró r éppen csak értesül a t zjelekb l Trója elestér l, reggelre már haza is ér a gy ztes hadvezér (nem jelen dolgozatunk témája, hogy a gyors, sikeres hazatérés mennyiben függ össze a h sre otthonában váró tragikus sorssal). Úgy becsülhetjük, kedvez id járási viszonyok esetén mintegy három nap volt az út Görögországból Trójába, Szophoklész Philoktétész-ében legalábbis ennyi id re volt szüksége Neoptolemosznak, hogy apja, Akhilleusz temetésére eljusson Kis-Ázsiába. Ez a trójai utazás azonban már az induláskor el volt rontva. Az egész görög sereg ott várakozott a szélcsendes auliszi tengeröbölben (Attikától északra, az euboiai tengerszoros partján), s csak nem tudtak útnak indulni, mivel Artemisz istenn t az Auliszban gyülekez görög sereg vezet je, Agamemnón megsértette. A szelek megtagadják segítségüket a Trójába készül kt l, így hosszú heteken át tartó, ideg rl várakozásra kényszerülnek, míg végre a jós megfejti az istenek haragjának okát, s megnevezi a kiengesztelésükre szolgáló emberáldozatot: Agamemnón egyik leányát (err l szól Euripidész Iphigeneia Auliszban cím tragédiája). Az eredmény ismert, de minket most nem is az odaút eseményekben nem túlságosan érdekfeszít története érdekel (néhány útba ejtett város lerombolása vagy a kígyómarta Philoktétész kitétele a lakatlan Lémnosz szigetén), hanem a tíz évvel kés bb kezd d hazautazás. Utazás. A görög mitológia h seinek két nagyszabású, hosszú ideig tartó utazáshoz kapcsolódó vállalkozása ismert: az egyik az Argó ( Gyors ) nev ha-

3 jó utasainak az aranygyapjú megszerzéséért Kolkhiszba, a Fekete-tenger keleti partvidékére indított expedíciója, a másik pedig a trójai háború. Mindkét történet gy jt helyévé vált a különböz, közelebbr l vagy távolabbról az aranygyapjúhoz, illetve Trójához kapcsolódó mítoszoknak. Úgynevezett mítoszciklusok alakultak ki, amelyekb l azután a kés bbi korok m fajai (a líra különböz fajai, a történetírás, de f képpen a dráma) b ven merítettek. Az utazás az utazó, az élményekben-kalandokban részesül személyét l válik érdekessé a kívülálló számára. Hogy Józsi bácsi eljut a tiroli Alpokba Nyírbátonyból, még nem közérdekl désre számot tartó esemény, annak ellenére, hogy Józsi bácsi életében aki még soha nem járt faluja határán túl ez az utazás nagyobb vállalkozás, mint Odüsszeusz tíz évig tartó bolyongása. A görög mitológia utazáshoz köt d történetei közül az Argó útja is a rajta utazók miatt olyan izgalmas: számuk ötven és ötvenöt között váltakozik a különböz forrásokban, s olyan h söket találunk közöttük, mint például Iászón (ismerhetjük mint Euripidész Médeiá-jának jellemtelen h sét), Orpheusz (az feladata volt énekével megadni a ritmust az evez söknek), Kasztór és Polüdeukész (Helené és Klütaimnésztra ikerfivérei), Admétosz (lásd Euripidész Alkésztisz-ében), s t néhány forrás (Apollodórosz, Apollóniosz Rhodiosz) Héraklészt is az Argó utasai között tudja. Az utazási mítoszkörök kiindulópontja egy feladat végrehajtásának szükségessége. Az Argó utasai azért gy ltek össze, hogy segítsék a lehetetlen feladattal megbízott hérósz-társukat, Iászónt az aranygyapjú megszerzésében. De ugyanilyen feladatközpontú útra indul a görög mítoszok nagy, magányos utash se, Héraklész is, hogy a reá kiszabott ismét csak lehetetlen! feladatokat, a tizenkét munkát elvégezze. De ebben a sorban említhetnénk akár Thészeuszt, Athén mitikus királyát is, akinek el kell utaznia Krétára, hogy a Minótaurosz legy zése után elfoglalja apja trónját. A sor még hosszan folytatható, ros környéke megközelíthetetlen, a Kharübdisz és Szküllaion rablók hatalmában. Hasonlóképpen megismerhetjük a történelemb l a Homérosznál más helyen említett többi népet is. A kimmerieket, bár tudta, hogy észak felé, valamiféle komor vidéken, a kimmeri Boszporosz mellett laknak, ügyesen áthelyezte valami sötét, az alvilág mellett lev helyre, ami jó szolgálatot tett a bolyongás elbeszélése közben szerephez jutó meseköltéskor. (Földy József ford.) Sztrabón, Geógraphika, C25 27 A méninxi [ma: Dzserba, Tunézia KGy] dolgok megegyeznek a lótophagoszokról mondottakkal. Ha pedig valamiben eltérés van, annak okát a megváltozott körülményekben, a nemtudásban, illet leg a költ i szabadságban kell keresnünk, amely a maga összetételében történeti tudásból, a költ szándékából és a müthosz alkalmazásából áll. A történeti tudás igazságra törekszik, a hajószemlében a költ minden egyes helyet a maga sajátosságaival jellemez: ez a város sziklás, az a határon fekszik, amaz galambjairól híres, a másik pedig a tengerhez közeli. A költ i szándék er teljességre törekszik, amikor harcosokat mutat be; a müthosz alkalmazásával pedig gyönyörködtetésre és megrendítésre. Ámde mindent költeni még nem meggy z s nem is homéroszi el- 133 Odüsszeusz utazásai de a fenti mítoszok felidézése is világossá teszi, hogy az utazás a mitológiában s nemcsak a görög mitológiában, gondoljunk akár csak Aeneas, Gilgames vagy Ráma világbolyongásaira sajátos funkciót kap: sohasem egyszer en a kíváncsiság, a világlátás igénye hajtja ezeket a mítoszh söket, hanem valamilyen küls, isteni vagy emberi kényszer. Az utazás kikapcsolódást nyújtó, a turistáskodás, az idegen tájak és emberek megismerésének élményét hozó jellegét nem ismerik a mítoszok. Az utazás munka, fáradságos, veszélyes és kényszer vállalkozás. Ugyanakkor a klasszika-filológiai és a néprajzi kutatások kimutatták, hogy egy közösség h sének-uralkodójának feladatvégrehajtáshoz kötött elutazása különösen miel tt elfoglalná vezet i szerepét az adott közösségben mindig magán viseli a beavatási szertartások f bb jellegzetességeit: különleges képességeir l, kiválasztottságáról az idegen világban (esetleg éppen a másvilágon!), emberpróbáló körülmények között kell tanúbizonyságot tennie. Így kell cselekednie a népmesék legkisebb fiújának is, de ide sorolható Toldi megtisztító-férfivá érést biztosító útja, vagy akár Kukorica Jancsi vándorlása is. A mitológia nyelvét hétköznapira fordítva ez többek között azt a felismerést sugallja, hogy minden utazás megváltoztatja az embert. Elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni tartja a francia mondás, s ez igaz, ha hozzáf zzük, hogy a messzi idegenbe távozó meghal egy kicsit (vagyis megsz nik jelen lenni addig megszokott világa, környezete számára), de csak azért, hogy újjászületve, a világot immár az utazás során szerzett tapasztalatok fényében másként látva térjen vissza. Ez az általános jelenség, a beavatási érettséget hozó utazás jellemzi a világ legkülönböz bb mítoszainak és meséinek h seit, kultúrkört l és keletkezési kortól függetlenül. Az ismeretlen világ, az ismeretlen ember egyszerre titokzatos-félelmetes, vonzó és kalandra csábító. A távoli, fel nem fedezett világokba indulás ugyanakkor az átlagtól való különbözést feltételez, ha tet-

4 Karsai György szik, kiválasztottságot jelent, s ez éppúgy igaz a mítoszok fentebb el sorolt h seire, mint a nagy felfedezések korának utazóira-kalandoraira (Kolumbusz, Vasco da Gama, Vámbéry Ármin stb.). Az utazás egyid s az emberiséggel. A lakóhelyt l való eltávolodásban mindig benne rejlett s benne rejlik ma is a felépített, megteremtett élettér, biztonság feladása valami újért, amelynek a mibenlétér l és min ségér l csak elképzeléseink vannak. Izgalom, kockázat, változás és változtatás: kulcsfogalmak minden akár mitológiai, akár turisztikai utazás kapcsán. Elég csak a mai utazási irodák hirdetési magazinjait felütni: fedezze fel, ismerje meg, egy másik világba visszük el ilyen és hasonló megfogalmazások csábítanak egzotikusnál egzotikusabb utakra. A mitológiák utazásainak alapeleme, a veszély azonban bármennyire csökkentett mértékben is még a mai, mindent racionalizáló és mindent civilizáló világunkban is megmaradt az útrakelés kapcsán. Hiába tudjuk, hogy a szervezett (társas)utazás meddig tart, hiába, hogy tudjuk, az út minden percében hol, milyen körülmények között leszünk (félpanzió, kirándulóbusz, múzeumlátogatás), hiába, hogy könyvekb l, képekr l, filmr l vagy akár korábbi személyes élményeinkb l esetleg jó el re ismerjük a ránk váró idegen világot, mégis mindig feladjuk a megszokottat, kilépünk a mi világunkból, s ha csak ideiglenesen is, de szakítunk hétköznapi életünkkel. Egyetlen olyan hérósza van a görögségnek, akinek utazásaiban sajátosan jelentkezik a hagyományos (= feladat jelleg, mitikus, mesés) és a modern (= kalandkeres, világmegismerésre törekv ) megközelítés. Odüsszeusz, Homérosz Odüsszeiá-jának h se. Trója pusztulása után tíz éven át bolyongott a tengeren ha tetszik: utazgatott, bejárta az ismert és ismeretlen világ majd minden részét, miel tt otthonába, Ithakába (a mai Korfutól az ókori Kerkürától délre fekv kicsiny szigetre) juthatott. járás: az költészetét nem az értelem szempontjából kell bírálni s nem kell benne történelmet keresni. S meggy z bb, ha az alábbi sort: Hosszú kilenc napon át hányódtam a szörny viharban (Odüsszeia, 9, 82. sor) kis távolságra vonatkoztatjuk (mert szörny nem annyi, mint egyenes irányban száguldó), s nem az Ókeanoszra helyezzük ki, mintha állandóan kedvez szelek fújtak volna. Kiszámítja, hogy Maleától [a Pelloponnészosz-félsziget déli csúcsa KGy] az Oszlopokig [az ún. Héraklész Oszlopai, tehát a Gibraltári-szoros KGy] a távolság sztadionnyi s azt mondja, ha feltételezzük, hogy ezt az utat azonos sebesség mellett kilenc nap alatt tette meg, akkor minden egyes napra 2500 sztadion esnék. Ugyan ki hallotta már azt, hogy valaki Lükiából vagy Rhodoszból két nap alatt Alexandriába ért volna, mikor pedig csak 4000 stadion a távolság?! Ha pedig némelyek azt kérdezik, hogyan lehetséges, hogy Odüszszeusz, aki háromszor jutott el Szicíliába, egyszer sem hajózott keresztül a tengerszoroson, arra azt hozza fel magyarázatul, hogy ezt az utat a kés bbi hajósok is valamennyien kerülték. Ezeket mondja Polübiosz. Vannak azonban egyéb helyes megjegyzései is. Amikor azonban az Ókeanoszra való kijutást kétségbe vonja, s a napi utakat és a távolságot pontos méretekhez igazítja, az ellentmondások tet pontjára jut. Mindjárt hozzáf zi ugyanis a költ el bb idézett 134 Az Íliász f h se Akhilleusz volt, az haragjairól és bosszúiról szólt az eposz. Míg az Íliász az indulat eposza, az Odüsszeia az emberr l szól, a héróikus világból kilép, önállóan dönteni és cselekedni képes, saját sorsáért felel sséget érz gondolkodó lényr l, aki elindul valahonnan, s számtalan nehézséget legy zve végül hazajut, elvesztett otthonát és önmagát újra fellelve. Az Íliász Trója alatt játszódik, nem mozdulunk el a trójai síkról, illetve a trójai várból. Az Odüsszeia maga a mozgás, a folyamatos helyszín- és szerepl változás. Földrajzi horizontjuk nem is hasonlítható össze, s ez a tény már az ókorban sok fejtörést okozott a filológusoknak. Már az antikvitásban vitatták, vajon komolyan kell-e venni az Odüsszeusznak a phaiákok udvarában el adott útibeszámolóját (9 14. ének), s ennek alapján rekonstruálható-e a Trójából Ithakába vezet út. Polübiosz (i. e. 2. sz., Rómában élt történetíró) szerint Homérosz módszere az igaz és hamis elemek vegyítése volt, s ez vonatkozik földrajzi leírásaira is. Sztrabón (i. e. 1. sz. i.sz. 1. sz., történetíró) viszont mint szavahihet forrást olvassa Homéroszt, s ennek megfelel en az Odüsszeiában leírtakat is jórészt fenntartások nélkül elfogadja. Így például a szelek urának szigetét, a küklópszokat és a laisztrügónokat, a Szküllát és Kharübdiszt a következ képpen helyezi el: a hagyomány szerint Aiolosz a Lipara körül csoportosuló szigeteken, a küklópszok és laisztrügónok pedig, ezek a barátságtalan emberek az Aitna és Leontiné körül fekv területen uralkodtak; ezért volt tehát akkoriban a tengerszoros vidéke megközelíthetetlen, s a Kharübdisz és Szküllaion rablók hatalmában. (I, 2, 9., Földy József fordítása) A hivatkozott hagyomány az alexandriai filológusokat (els sorban Arisztarkhoszt, Bizánci Arisztophanészt és Zénodotoszt, az i. e sz.-ban élt Homérosz-kommentátorokat és szövegkiadókat) jelenti. Az szkholion-jaik (a szöveghez f zött kritikai, magyarázó megjegyzéseik) utalnak el ször például a kikónok vagy

5 a lótuszev k földrajzi-etnikai azonosítására, az Odüsszeusz bejárta szigetek és szárazföldek azonosítására. A kétked knek, akik Homérosz szavahihet ségét általában, az eposz minden vonatkozásában kétségbe vonták, Heinrich Schliemann fellépése után különösen Trója és Mükéné megtalálása után! nem sok alapjuk maradt a homéroszi reáliák tagadására. Az Odüsszeia földrajzával kapcsolatban a kérdések kérdése ezután mind a mai napig inkább úgy fogalmazható meg: meddig lehet elmenni az eposz földrajzi horizontjának azonosítási kísérleteiben? Meg lehet-e pontosan mondani, merre járt Odüsszeusz? Mindezen kérdések megválaszolásához legel bb is arra a megválaszolhatatlan kérdésre kellene tudnunk válaszolni, vajon milyen földrajzi ismeretekkel rendelkezhetett Homérosz az i. e. 8. században? Hekataiosz, Anaximenész és a többi filozófus-földrajztudós leírása, saját tapasztalatai(?) alapján vajon ismerhette-e Szicíliát, Dél- Itáliát vagy a Héraklész oszlopait (a mai Gibraltári-szorost)? Els sorban az antik forrásokra támaszkodva nagyjából a 19. század végéig többé-kevésbé elfogadott felfogás volt, hogy Odüszszeusz a Mediterrán-medence keleti csücskéb l (Trójából) elindulva egészen a nyugati határáig (a Gibraltári-szorosig) jutott el, miel tt hazajutott volna Ithakába. A német és különösen a francia filológusok (U. von Wilamowitz-Moellendorff, Th. Martin, V. Bérard) egyre alaposabb vizsgálat alá vették a Homérosznál fellelhet földrajzi leírásokat, s arra a következtetésre jutottak, hogy túlságosan sz k a Mediterrán-medence ahhoz, hogy az odüsszeuszi kalandoknak helyszínül szolgálhassanak. Különböz számításokat végeztek: a trójai kor (i. e. 12. sz.) hajóinak felépítését, az elérhet sebességet, a különböz távolságok megtételére szánt, Homérosznál megnevezett id mennyiségeket ellen rizték, sorra vették a hagyományosan elfogadott földrajzi helyeket az eposzban található leírásokkal stb. szavait (Odüsszeia, 9, 82. sor), mást meg ugyanakkor elhallgat bel lük, hiszen a következ k is a költ szavai: Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta (Odüsszeia, 12, 1. sor) és Hullámvert szigeten, hol a tenger köldöke fekszik. (Odüsszeia, 1, 50. sor) vagyis, hogy ott lakik Atlasz leánya. A phaiákokról pedig: Ember-messze lakunk a zajongó tengeri árban, Itt, a világ szélén, s nem jár ide földi halandó. (Odüsszeia, 6,204. sor). Világosan jelzi ugyanis, hogy ez mind az Atlanti-tengerre vonatkozik. azonban ezeket elhallgatva mell zi a világosan érthet részeket. Ez tehát nem helyes. Az azonban helyes, hogy Odüsszeusz bolyongása Szicília és Itália táján történt, s ezt maga a költ is meger síti, mert ugyan melyik költ vagy történetíró vehette rá a nápolyiakat, hogy Parthenopé szirén síremlékét emlegessék, vagy a cumaeiakat, Dikaiarkhia lakosait s a Vezúv környékebelieket, hogy a Püriphlegethont, az Akheruszia tavát, az avernusi halottidéz helyet, s Odüsszeusz társait, Baioszt, Miszénoszt emlegessék? Ugyanígy áll a dolog a Szeirenuszákkal, a tengerszorossal, Szküllával és Kharübdisszal s Aiolosszal is. Éppen azért nem kell ezeknek a dolgoknak szigorúan a végére járni, sem mint alaptalan és földrajzi helyhez nem köthet meséket elvetni, 135 Odüsszeusz utazásai Hogy képet nyerhessünk a földrajzi rekonstrukciós munka nehézségeir l, els lépésként tekintsük át szigorúan az eposz szövegét, s nem a különböz elméleteket követve Odüsszeusz útját: Ötödik ének: Hermész megviszi Kalüpszó nimfának a szomorú hírt: az istenek Zeusz vezetésével úgy döntöttek, haza kell engednie hét éve tartó gondoskodó öleléséb l Odüsszeuszt. A h s tutajt ácsol, s tizenhét napon át hajózik, míg egy vihar meg nem fosztja törékeny közlekedési eszközét l. Hatodik ének: két napig hánykódik Odüsszeusz kiszolgáltatva az elemeknek, míg végül partra vet dik Szkeriá-ban, a phaiákok szigetén. Hetedik ének: a király udvarában Odüsszeusz múltjának eseményeit idézi fel Démodokosz, a vak énekes. Nyolcadik tizenkettedik ének: a második este Alkinoosz udvarában. Odüszszeusz mesélni kezd, visszatérés a legrégibb múlthoz, a Trójából való elutazástól egészen a jelent közvetlenül megel z id kig (a kikónok, a laisztrügónok, a Küklópsz, Kirké, Szkülla és Kharübdisz, az Alvilág, a lótuszev k, a Szirének, a Nap tehenei). Tizenharmadik ének: Odüsszeusz a phaiákok felszerelte hajó fedélzetén megérkezik Ithakába. Íme ennyi a vándorlás, az útibeszámoló és a mese. Ezt megel zte az els négy ének, az úgynevezett Télemakhia, vagyis Télemakhosznak, Odüsszeusz fiának útrakelése apja felkutatására. Ez is utazás, ám nem hasonlítható Odüsszeusz múlt-beszámolóihoz, hiszen Télemakhosz Ithakából elindulva Püloszba és Spártába látogat, Nesztórhoz és Menelaoszhoz. Pontosan meghatározott céllal kel útra, tudja, hová megy, kivel fog találkozni (arról már ne is beszéljünk, mennyivel kisebb az a földrajzi távolság, amelyet Télemakhosz megtesz, mint Odüsszeuszé). Télemakhosz híreket szerez apjáról a két, épségben hazaért trójai h st l, majd minden baj nélkül hazatér. Valóságos helyszínek, valóságos emberek-hérószok találkozása, s az ehhez a történethez kapcsolódó utazások csak mel-

6 Karsai György lékes háttérül szolgálhatnak. Szükséges kísér jelenség, eposzi kellék ebben az összefüggésben az utazás. A trójai háborúban nem részesült Télemakhosznak természetesen éppúgy szüksége van e beavatás jelleg utazásra ahhoz, hogy a kér kön bosszút álló hérósz-apjának méltó társává váljék majd, mint ahogyan bármely leend uralkodónak bizonyítania kell a közösség el tt, hogy alkalmas a reá váró feladatra. Ha tetszik, egy mini-odüsszeia (vagy talán: paródia?) a Télemakhia Odüsszeusz elbeszélései éppen azt az id beli rt töltik ki, amely a múltat (Tróját) és a jelent (Itahakát) elválasztja egymástól. Ugyanakkor ha végigkísérjük Odüsszeuszt a Trójából Ithakába vezet úton, igen érdekes, tanulságos képet nyerhetünk arról a földrajzi horizontról, amelyet a h snek az istenek (els sorban Poszeidón) haragja miatt be kellett járnia. A görög sereg nem együtt indult haza Trója alól. A gy zelmet követ en els ként Menelaosz, Nesztór s hozzájuk csatlakozva Odüsszeusz indult el, de alig jutottak el Tenedosz szigetéig itt rejt ztek el nemrég a görögök arra az id re, míg a trójaiak el vigyázatlanul várukba vontatták az Odüsszeusz-kitalálta falovat!, Odüsszeusz összeveszett Menelaoszékkal, s visszatért Trója alá, hogy inkább Agamemnónhoz csatlakozzék. Ez utóbbi hazatérése, mint tudjuk, akadálytalan, gyors és eseménytelen volt. Odüsszeuszt és társait a közös út els napján egy vihar messzire, északra sodorja Agamemnónéktól, s végül Thrákiában sikerül partra verg dnie, a kikónok földjén. Itt földig rombol egy várost, majd a kikónok ellentámadása el l menekülnie kell. Kedvez széllel két nap alatt eljut egészen a Peloponnésszosz-félsziget déli csücskéig (a Maleafokig), már-már otthon érezheti magát, amikor a rettenetes északi szél (a Boreász) még délebbre, Küthéra szigetére sodorja. Innen újabb két napig sodródott a lótuszev k szigetéig az antik földrajztudósok óta tartja magát a nézet, hogy a tunéziai Dzserba szigetér l van szó. mint amelyek sem nem igazak, sem pedig történeti szempontból nem használhatók. Eratoszthenész maga is tudatára ébred ennek, mikor így szól: föl lehetne tenni azt is, hogy a költ Odüsszeusz bolyongását a nyugati vidékekre akarta ugyan helyezni, e szándékától azonban elállott, részint mert ezeket nem ismerte jól, részint azért, mert az egyes helyeket nem a valóságnak megfelel en, hanem borzasztóbb és csodásabb színben akarta bemutatni. Ez magában véve helyes, de eljárása miértjét rosszul értelmezte; nem szószátyárkodásból tette ugyanis, hanem azért, hogy használjon. Ezért méltán felelhet, de meg azért is, hogy szerinte az az oka a távoli dolgok csodás kiszínezésének, mert azokról könnyebb hazudni. A távolból vett csodás elbeszélések ugyanis nagyon kis mértékben szerepelnek azokhoz képest, amelyek Hellaszra vagy Hellaszhoz közel es vidékekre vonatkoznak: ilyenek Héraklész és Thészeusz h stettei, a Krétán, Szicíliában és a többi szigeten játszódó mondák, a Küthairónra, Helikónra, Parnasszoszra, Pélionra, az egész Attikára és Peloponnészoszra vonatkozó regék. Ezekb l a mondákból senki sem következtethet a regekölt k tudatlanságára. Minthogy pedig nem mindent költenek, hanem inkább csak hozzátesznek valamit, így különösen Homérosz az, aki kutatja, hogy mit toldottak a mondákhoz a régiek, nem azt keresi, vajon voltak-e vagy vannak-e ilyen toldva költött mondák, hanem inkább azon helyekre vagy személyekre vonatkozó- 136 Innen északra hajózott, s eljutott a Küklópszok szigetére, amit Sztrabón óta (i. e. 1. század) Szicíliával azonosítanak. Innen is sikerült ép b rrel elmenekülnie, s a vendégszeret Aiolosz (a szelek ura) szigetére jutott, Szicíliától északra (általában a mai Lipara szigettel azonosítják). Innen hála a király kegyességének már egyenesen hazajuthatott volna, hiszen az útját akadályozó szeleket Aiolosz egy b rtöml be zárva Odüsszeuszék gondjaira bízta, ám társai ostoba kíváncsiságuktól hajtva kiengedték a vad, ellenséges szeleket, amelyek ismét messzire vissza Aiolosz szigetére sodorták a sokat szenvedett h st. Másodszor azonban már nem segít a király, mondván akit annyire gy lölnek az istenek, mint Odüsszeuszt, azt nem lehet földi er vel otthonába segíteni. Így Odüsszeusz keseregve, most már találomra vág neki a tengernek, s észak felé hajózva a laisztrügónok földjén kötött ki (Szardínia vagy Korzika szigete, de lehet, hogy a szárazföldön, az ókori Campaniától északra, valahol Formiae környékén kell keresnünk e barátságtalan helyet). Ett l az emberev népt l is menekülnie kell, s az ekkorra megmaradt egyetlen hajójával Kirké, isteni varázslón nél kötött ki, Aia szigetén (ma is az nevét viseli a Kirké-csúcs az Appenninfélsziget nyugati partvidékén). Itt végre hoszszabb ideig (egy évig) pihent a szépséges varázslón házában, pontosabban karjaiban. Innen már biztos jóslatokkal és hasznos tanácsokkal felvértezve kelt útra Odüsszeusz. Délnek tartott, elhajózott a Szirének szigete mellett (a Nápolyi-öböl közelében), majd a Szkülla és a Kharübdisz fenyeget sziklái között (az itáliai félszigetet Szicíliától elválasztó Messinai-tengerszorosban), s ha újabb társak elvesztése árán is, de eljutott a mai tudásunk szerint pontosan azonosíthatatlan Thrinakeia sziget-ig (talán Szicília déli része?). Itt társai b nös módon leölték Héliosznak, a Napistennek teheneit, s ezért mid n ismét útra keltek, büntetésül egy rettent vihar során mind a tengerbe vesztek. Egyedül Odüsszeusz menekült meg, s a

7 törött vitorlarúdba kapaszkodva sodródott vissza a halálos veszedelmet jelent sziklák, a Szkülla és a Kharübdisz fenyeget ölelésébe. Csodával határos módon ismét elkerülte a halál, s kilencnapi hányódás után a tenger Ogügián, Kalüpszó szigetén vetette partra valahol a Gibraltári-szorosnál, vagy talán kissé délebbre, Afrika marokkói partszakaszán. Itt hét évet töltött (egyes források szerint talán ötöt vagy nyolcat), s valószín leg több gyermeke is született az isteni nimfától, aki végül csak Zeusz parancsára volt hajlandó lemondani a h sr l. Odüsszeusz tutajt ácsolt, s ezen vágott neki a tengernek, kelet felé. Poszeidón nem sz n haragja azonban most is útját állta: pusztító vihart küldött a sokat szenvedett h sre, darabokra törte tutaját, s Odüsszeusz egyetlen deszkába kapaszkodva, a végs kig elcsigázottan, mezítelenül vet dött partra a phaiákok szigetén. Az Odüsszeia Szkheriének nevezi e helyet (bizonyosnak t nik, hogy ez a mai Korfu). A vendégszeret phaiákok nagy tisztelettel bántak Odüsszeusszal, még a király lányának, Nauszikaának kezét is felajánlották neki, a h sben azonban ekkor már mindennél er sebb a hazatérés vágya. Jól felszerelt hajót és hajósokat bocsátottak rendelkezésére, s végre rövid, eseménytelen átkelés után amely alatt Odüsszeuszt mély álom kerítette hatalmába végre eljutott Ithaká-ba. Milyen egyszer, szép, világos térkép rajzolható a fentiek alapján! Minden összevág, hiszen például már Hésziodosz (i. e. 7. század) is megnevezi Kirké lakhelyét valahol a Türrén tenger partján (Istenek születése, sor), vagy Platón is megmondja, hogy a Szkülla és a Kharübdisz nyilvánvalóan a Messinai-szorosban keresend (Hetedik levél 345a), s a hellénisztikus kori, alexandriai költ, Kallimakhosz (i. e. 3. század) megjegyzése Kalüpszó szigetér l (valahol Szicíliától délre ) sem olyan zavaró, hogy megzavarhatná a Mediterráneumot széltében-hosszában bebolyongó Odüsszeuszról kialakítható képet. lag keresi az igazságot, amelyekr l és akikr l ezek a toldva költött mondák szólnak, mint például, hogy megtörtént-e és merre Odüsszeusz bolyongása. Egészben véve helytelen eljárásmód, hogy Homérosz költészetét akár a vizsgálódásunk tárgyát tev földrajz szempontjából, akár egyéb tekintetben egy kalap alá veszik a többi költ ével és nem adják meg neki az els bbség jogát. (Földy József ford., az Odüsszeia-idézetek Devecseri Gábor ford.) Sztrabón, Geógraphika C43 Az Ókeanosz változó állapotáról is szó esik, de müthosz formájában, mert a költ nek erre is törekednie kell. A dagályról és apályról alkotta meg Kharübdisz meséjét, de ez egyáltalában nem Homérosz találmánya, hanem a szicíliai tengerszorosra vonatkozó elbeszélések alapján keletkezett, ( ) s bár a dagály és apály minden egyes nappal és éjjel kétszer jelentkezik, mégis háromszort mond: Háromszor kiereszti naponta, de újra beszívja rémesen (Odüsszeia, 12, sor) hát mondhatta így is. Mert nem kell azt gondolni, hogy a dolog nem ismerése miatt mondja így, hanem a komoly hatás és félelemkeltés miatt, mit Kirké elrettentés kedvéért b ven belesz szavaiba, úgy, hogy még hazugságot is vegyít bele. Kirké ugyanis ugyanott így mondja: 137 Odüsszeusz utazásai Mégis, már a római korban voltak olyan nézetek (Cicero, Ad Atticum 2,13,2; Horatius, Carminum liber 3,17,1; Ovidius, Metamorphoses, 14,233; Tacitus, Germánia 3;), hogy túlságosan sz k a Mediterráneum mindannak a kalandnak a megjelenítésére, amelyben Odüsszeusznak része volt. A legkülönböz bb irányokban kísérlik meg szélesíteni a homéroszi világképet: keletre, a Fekete-tenger keleti partvidékéig nyilvánvalóan az Argónauták teljesítményének túlszárnyalásának célja is belejátszik ezen elmélet kidolgozásába (Kolkhisz mint Kirké lakhelye!). Nyugat felé még merészebb a nyitás: az úgynevezett exokeaniszmosz elmélet szerint Odüsszeusz kalandjainak jelent s része a Héraklész oszlopain túl, az Atlanti-óceánhoz köt dik. Délre az afrikai partvidék mentén egészen az Egyenlít ig (a lótuszev k élnek itt!) jutott volna, míg északi irányban Nagy-Britannia keleti partvidékéig (az Alvilág, a Szkülla és a Kharübdisz található itt). Végezetül a fentebbi szerz k közül van, aki annak a kételyének is hangot ad, vajon egyáltalán érdemes-e foglalkozni a földrajzi megnevezések lokalizálásával egy eposz kapcsán (ebb l n majd ki a homéroszi földrajzzal kapcsolatos szkeptikus iskola). Manapság ezen f elméleteknek a különböz változataival találkozhatunk a szakirodalomban. V. Bérard-nak (1928), a Mediterrán-elmélet legprecízebb kidolgozójának, Odüsszeia-térképei ma is szemléltet eszközök, általánosan elfogadottak. Mellette a 1980-as évek közepéig mintegy nyolcvan Odüszszeia-útleírás-megoldás látott napvilágot, amelyek ismertetése kevés megszívlelend, tudományosan alátámasztottnak t n adalékkal segítené az eposz jobb megértését. Hiszen valóban nem érdemes sok szót vesztegetni például arra az elméletre, amely a Sziréneket Brazília hasonlíthatatlanul gazdag énekesmadaraival azonosítja, vagy az Alvilág bejáratát a Niagara-vízesésnél keresi (Ch. Pellech, 1983). Hasonlóképpen a kuriozitás világába utalom a déli sarkkörön túlra kalandozott Odüsszeuszról értekez, az

8 Karsai György Észak-Írországban a Szküllát és a Kharübdiszt meglel elméletet (G. Pillott, 1969). Röviden: nincs olyan pontja a földgolyónak, ahol ne azonosítottak volna Odüsszeusszal kapcsolatos földrajzi helyeket! Odüszszeuszt is elérte tehát ugyanaz a sors, mint Homéroszt, az eposz szerz jét: hiába akarja otthonául megnevezni magát számtalan város és sziget, csak a bizonytalanság és a jótékony titokzatosság növekszik körülötte Jómagam nem hiszek abban, hogy a homéroszi szöveg útikönyvként való felhasználása értékes információkkal gazdagíthatja tudásunkat az eposzról (pontosabban: rajta keresztül önmagunkról). Vagy talán képzeljük magunk elé Homéroszt, amint földrajzi mér eszközökkel kezében, bonyolult számítások elvégzése után határozza meg h se útjait, s t, minden bizonnyal végig is látogatta a leírt helyeket a minél teljesebb hitelesség jegyében? De még ha igaz lenne is ez az egyébként végtelenül eposz-ellenes ötlet, akkor sem hiszem, hogy számunkra, itt és ma azzal tud élménnyé válni az eposz, hogy leírásaiban felismerjük, mondjuk, Grönland kopár szikláit vagy a T zföld egzotikus növényvilágát! A lényeg, az irodalmi m vész el minden esetben, ha az esztétikai elemzés háttérbe szorításával, a társtudományok módszereinek és igényeinek! túlzott alkalmazásával fordulunk a szöveghez. Éppen ezért a következ kben kísérletet teszek arra, hogy Odüsszeusz utazásainak néhány olyan jelentésrétegére hívjam fel a figyelmet, amelyek reményeim szerint az eposz egészének értelmezéséhez vihetnek közelebb. Odüsszeusz bolyongásait hajlamosak lehetnénk szenvedések sorozatának beállítani. Ez kétségtelenül igaz is, ha a h s rendszeresen id nként a legváratlanabb pillanatokban feltör kesergéseire gondolunk. Például az ötödik énekben, amikor Zeusz parancsára Hermész elindul Kalüpszóhoz, hogy Odüszszeusz elengedésére figyelmeztesse a nimfát. Küldetése részeként mindenfelé keresi Odüsszeuszt, de: Háromszor kiereszti naponta, de újra beszívja rémesen; arra, mikor szürcsöl, te nehogy közeledjél: mert sose tudna a Földrázó se kihúzni a bajból. (Odüsszeia, 12, sor). Odüsszeusz pedig találkozott az apállyal, s nem veszett oda; mint maga mondja: Ez meg a sós tengervizet épp szürcsölte magába; én meg, amint a magas fügefáig emelt föl a hullám, rácsimpaszkodtam s denevérként csüngtem a törzsén. (Odüsszeia, 12, sor) Azután, bevárva a hajóroncsokat, s ismét beléjük kapaszkodva, megmenekül; Kirké tehát hazudott. Amint ezt, ugyanúgy azt is hazudta, hogy háromszor kiereszti naponta kett helyett. Különben is ez a túlzásnak általánosan használatos módja, hiszen szokták mondani: háromszor (százszor) boldogok, háromszor (százszor-ezerszer) nyomorultak. (Földy József ford., az Odüsszeia-idézeteket Devecseri Gábor ford.) Sztrabón, Geógraphika, C299 Megrója Apollódorosz azokat is, akik Odüsszeusz Homérosz szerinti bolyongását Szicília tájékára teszik; mert még ha azt kell is mondani, hogy valójában azon a vidéken hányódott Odüsszeusz, a költ annak bolyongásait akkor is a meseszer ség kedvéért helyezte ki az Ókea- 138 Csakhogy a nagyszív Odüsszeuszt nem lelte meg ottbenn, mert az a víz partján ült és sírt, mint azel tt is, könnyel, sóhajjal, siralommal tépve a lelkét. Könnyhullajtva a medd tengert nézte csak egyre. (5, sor) majd azt halljuk, amikor végül Kalüpszó rálel, hogy a nimfa: Ülve találta a parton, nem száradt soha könnye, élete édes tartama így folyt el, hazavágyott, bánatosan, mert már nem tetszett néki a nimfa. Éjeit ott töltötte azonban kényszer ségb l, mélyölü barlangban, vágy nélkül a vágyakozónál: ám napközben a sziklás partfokon ülve kesergett, könnyel, sóhajjal, siralommal tépve a lelkét, s könnyhullajtva a medd tengert nézte csak egyre. (5, sor) Szegény Odüsszeusz! Valóban sanyarú a sorsa: éjszakánként a nem-múló-szépség nimfát kell ölelnie (5, sor), de legalább nappal kiélheti bánatát. S ez már így tart vagy hét éve, mint ahogy azt maga panaszolja el férfias tömörséggel a phaiákok udvarában: Hét álló esztendeig éltem nála, keserves könnybe fürösztöttem, mit kaptam, az isteni köntöst (7, sor) Az eposz egyik jellemz vonásaként ismert sor-, illetve motívumismétl dés az odüsszeuszi helyzet állandóságára utal, ugyanakkor a leírás fájdalmas hangja természetesen kivívja a közönség az Odüszszeuszt odaadóan figyel phaiákok, köztük is els sorban a h s minden szaván szerelmesen csügg Nauszikaá együttérz figyelmét. Szenvedés és utazás. A mítosz h sénél a kett szorosan összekapcsolódik, az egyik feltételezi a másikat: Odüsszeusz szenvedéstörténete el sem mesél-

9 het utazásai nélkül. De vajon leírja-e ez az általános, az eposzh sökre jellemz toposz (utazás = szenvedés) az Odüsszeia h sének helyzetét? Ami egyértelm en érvényes például egy Aeneasra, az ha közelebbr l szemügyre vesszük Homérosz eposzát nem (vagy csak fontos megszorításokkal) lesz igaz Odüsszeuszra. Odüsszeusz ugyanis ellentétben eposz-f h s kollégáival szereti azt, amit csinál. Igaz, éppen a nimfával kapcsolatban megtudtuk, hogy már nem tetszett néki a nimfa (5, 153. sor), de éppen ez a megjegyzés árulja el, hogy ezek szerint kellett lennie e hét éve tartó kapcsolat során boldog, örömben eltöltött id szak(ok)nak is. Igen, Odüszszeusz nem csak elszenvedi a kényszer bolyongás során reá leselked veszélyeket, nem csak küzd életéért, de bizony élvezi is kalandjait. Persze el bb-utóbb mindig eszébe fog jutni héróikus végcélja, a hazajutás, de azért nem kell azt olyan nagyon elsietni az az eposzh s, akit érdekel a világ, amely hol ellenséges, hol ölel karokat tár felé. Ellenállhatatlan vágy hajtja nemcsak hazafelé, de az ismeretlen megismerésére is. Tipikus példája ennek a kíváncsiságnak, amikor a Küklópsz Polüphémosz szigetén tett kirándulásáról mesél a phaiákok udvarában. Miután megmaradt társaival egy csodás és békés! szigeten egész napon át lakomáztak, nyugovóra térnek: Majd hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködb l gy lést rendeztem, s így szóltam mindegyikükhöz: Várjatok itt mindnyájan, kedves többi barátom; s én ezalatt majd bárkámmal meg az embereimmel átmegyek azt megtudni, hogy ott milyen emberek élnek, dölyfösek-é, vadak-é, törvénnyel mitse tör d k, vagy vendégszeret k, s elméjük féli az istent. (8, sor) noszba. Másoknál persze megbocsátható az ilyesmi, de nem a filológiában való jártasságával dicsekv Kallimakhosznál, aki Gaudoszt [ma: Krétától dékre fekv, kicsiny sziget KGy] mondja Kalüpszó szigetének, Korkürát pedig Szkheriának. (Földy József ford.) Thuküdidész, A peloponnészoszi háború, 4, 24. Szicíliában a szürakuszaiak és szövetségeseik, újonnan felszerelt hajókkal egészítve ki Messzéné körül cirkáló hajóhadukat, Messzénéb l kiindulva folytatták a háborút. Erre különösen a lokrisziak biztatták ket, akik gy lölték Rhégiont, s egyesült hadseregükkel maguk is betörtek területére. S t tengeri ütközetre is szívesen vállalkoztak volna, látva, hogy az athéniak milyen kevés hajóval rendelkeznek, s mert híreket kaptak, hogy nagyobb athéni hajóhad közeledik a sziget körülzárására. Azt remélték ugyanis, hogy egy gy ztes tengeri ütközet után könnyen elfoglalhatják Rhégiont, ha egyszerre támadnak rá szárazon és vízen, s így majd valóban meger södik helyzetük, hiszen az Itália legszéls hegyfokán fekv Rhégion és a szicíliai Messzéné elég közel esnek egymáshoz ahhoz, hogy az athéniak ott többé ne vethessenek horgonyt, s ne ellen rizhessék a tengerszorost. Mert ez a tengerszoros Rhégion és Messzéné között fek- 139 Odüsszeusz utazásai Ne feledjük, senki és semmi nem kényszeríti Odüsszeuszt, hogy vállalkozzon erre az útra. Kizárólag az örök turista egészséges kíváncsisága hajtja, a ha már egyszer itt vagyok, már csak megnézem ezt a szigetet is! gondolkozás. S ez a turista-kíváncsiság Odüsszeuszt gyökeresen megkülönbözteti az olyan utazó-bolyongó mítoszh sökt l, mint például az említett Aeneas: míg Vergilius h se egyetlen pillanatra sem élvezi az útját akadályozó kalandokat (legyünk optimisták: Didónál talán csak eltöltött azért néhány kellemes órát is ), addig Odüsszeusz egészséges, meghökkent en modernnek ható, mohó kíváncsisággal fordul minden felé, amit nem ismer, legyen szó természeti jelenségr l, ismeretlen hangokról, csodalényekr l, de persze legf képpen n kr l De térjünk vissza a Küklópsz-kalandhoz. Átkel néhány kiválasztott társával az ismeretlen szigetre, s ezzel még semmi baj nincsen, hiszen üresen találják a vadember barlangját (9, sor). Itt ahhoz képest, milyen barbár, embertelen lényr l van szó aggályos rendet, takaros gazdaságot találnak Odüszszeuszék: az aszalók rogyadoznak a kész sajtok alatt, feldolgozásra váró tejjel teli minden sajtár, edény, kiskád, a bárányok, a kosok, a gödölyék mind rendben elkülönítve várják gazdájukat (9, 220 skk.). A társak persze kérlelik is Odüsszeuszt, hogy nosza, lopjanak el mindent (bárányt, sajtot), amennyit csak bírnak, aztán meneküljenek gyorsan, miel tt még hazatér a Küklópsz. S itt adjuk vissza a szót Odüsszeusznak: s én, noha jobb lett volna bizony, nem ügyeltem a szóra, mert t látni akartam, s azt, hogy ajándékot ád-e. (9, sor) Természetesen nem a lopást kifogásolja Odüszszeusz e tett tökéletesen belesimul a portyázó h s jellemébe! Hiszen azon is csak a finnyás mai olvasó húzhatja el a száját, hogy útja els állomásáról, a Kikónok földjén való kikötésr l nemes egyszer séggel csak ennyit mondott az imént:

10 Karsai György Azt feldúltam, leölettem a népét; onnan az asszonyokat, sok kincset kézrekerítve osztoztunk, hogy senki jogán csúf csorba ne essék. (9, sor) A hódítás, portyázás, az idegen földön való megjelenés potenciálisan magában rejti mind a kegyetlen pusztítást, mind a rablást, fosztogatást vagy s ebben is b ven van része Odüsszeuszéknak útjuk során a vendéglátóknak való teljes fizikai és lelki kiszolgáltatottságot. E helyen csak jelezhetjük, hogy e tekintetben Odüsszeusz és társai a héróikus kor örökségét hozzák magukkal az Odüsszeiá-ba: mint az szik, itt a legkisebb a távolság Szicília és a szárazföld között, s itt van az úgynevezett Kharübdisz is, ahol a hagyomány szerint Odüsszeusz áthajózott. Ezt a szorost keskenysége miatt, s mert roppant zajgással két nagy tengernek, a türrhéninek és a szicíliainak az áradata csap össze benne, joggal nevezik veszedelmesnek. (Muraközy Gyula ford.) Thuküdidész, A peloponnészoszi háború, 6, 2. (Szicília) az si id kben így települt be, s teljes lakosságát a következ népek alkották. A hagyomány szerint a sziget egy részét a küklópszok és laisztrügónok lakták, de származásukról éppoly keveset tudok mondani, mint arról, hogy honnan vándoroltak be, vagy hová költöztek el ezután. Elégedjünk meg azzal, amit a költ k mondanak, vagy amit ki-ki éppen gondol fel lük. (Muraközy Gyula ford.) Ovidius, Metamorphoses, 4, sor Aeolus, így szól, fejedelme a tusci vizeknek, Aeolus Hippotades, ki szelek zárója rekeszbe, b rtöml kbe adott néhányat rejtve azokból Dulichion fejedelmének: jó szélfuvalommal 140 Íliász h sei, habozás nélkül pusztítanak, rabolnak, ha tehetik. Ami Odüsszeuszt minden társától megkülönbözteti s egyúttal méltóvá teszi az egyedül neki fenntartott túlélésre, az éppen a Küklópsz-kaland során is megmutatkozó képessége a tanulásra, a következtetések levonására és hasznosítására. Igen, a kikónok városát porig rombolta, de évekkel (és tapasztalatok sorával ) kés bb már majd nem vesz részt az esztelen, valamennyi megmaradt társának halálát okozó pusztításban, a Nap teheneinek leölésében (12, 320 skk.). Odüsszeusz változik, tudásban gazdagszik. képes visszaemlékezni a megtett út eseményeire, tapasztalatait beépíteni az újabb akadály legy zésének kidolgozásába, lám, a phaiákoknál, visszatekintve, még a nála nyilvánvalóan kevésbé eszes társak egykori figyelmeztetésér l is belátja, hogy bizony jobb lett volna hallgatnia szavukra, s az elrabolható zsákmánnyal elmenekülni, be nem várva a Küklópszot. A kaland megélésének pillanatában még tisztán a kíváncsiság a jó turista jellemz tulajdonsága dominált. Látni akarja Polüphémoszt, mert még nem ismeri, beszélni akar vele, hogy megismerje. Drága árat fizet kíváncsiságáért Odüsszeusz: társai életével, a halálos veszedelem megélésével, s minden ügyességére, találékonyságára szükség lesz, hogy néhány társa megmenekülhessen. De még a siker pillanatában is él benne a turista egy másik, ugyancsak kortalan ösztöne, hogy valamilyen módon megörökítse, örökre emlékezetessé tegye jelenlétét az otthonától távoli földön. A kés bbi korok turistái graffityket készítenek e máig él, haladó hagyomány kapcsán elég csak Julius Caesar katonáinak k be vésett, Európaszerte fellelhet falfirkáira gondolnunk, vagy utódaikra, az itt jártam kezdet vésetekre, amelyekben gyönyörködhetünk minden m emléken, a Halászbástyától a Notre Dame-ig, az azték templomoktól a kínai Nagy Falig. Odüsszeusz nem írja fel sehová a nevét ez, ismerve a Küklópsz egészségi állapotában éppen tevékeny közrem ködése folytán bekövetkezett változást, nem is lenne célravezet megoldás, hanem amikor már biztos távolban érzi magát és társait, odakiáltja Polüphémosznak, ki volt a látogató, ki vakította meg a társak megöléséért (9, 475 skk.). Odüsszeusz turista-kíváncsisága nem változik az eposz során, ám kiélésének eszközei jelent sen finomodnak. Ékes bizonyítéka ennek a Szirén-kaland (12, 165 skk.). Odüsszeusz immár tapasztalatokban gazdagon egyedül vállalja a halálos veszedelmet. A két Szirén éppúgy elpusztítja a közelükbe téved idegeneket, mint tette a Küklópsz. Csakhogy Odüsszeusz itt már tudja, hogyan kell elkerülni a halálos csapdát! Nem magától tudja eljön az az id is, amikor majd minden küls segítség nélkül talál módot az ellenség elpusztítására: Ithakán a kér k elleni bosszú tökéletes kivitelezésében nem isteni er k, de minden korábbi tapasztalatának összegzése tükröz dik majd! Itt még egy újabb n, Kirké az, aki felkészíti a reá leselked veszedelmek elhárítására. T le tudja meg azt is, mit kell tennie a Szkülla és a Kharübdisz leküzdésére (12, sor), s azt is, hogyan viselkedjék Héliosz tehenei láttán (12, sor). Kirké tanácsai a gyengébb számára kötelez józan óvatosságot írják el, s semmi olyan nem hangzik el, ami ne lenne tökéletesen logikus: bármely társasutazás idegenvezet je ma is hasonló figyelmeztetésekkel bocsátja útjára csoport-

11 ját minden id ben (tessék elkerülni a veszélyes ösvényeket, szakadékokat, ne tessék bántani-ingerelni az idegen föld egzotikus állatait stb.). Amikor azonban a Szirénekr l beszél a varázslón, megváltozik a hangja: kifejezetten személyre szóló, Odüsszeuszra szabott védekezési módot ajánl: Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg mézédes viaszod; de te hallgasd meg, ha kívánod. Kössék k a kezed meg a lábad a fürge hajónak árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék, hogy, gyönyörödre, a két Szirén hangjára figyelhess. (12, sor) Kirké ismeri emberét, tudja, hol van Odüsszeusz óvatosságának határa: tudja, hogy a h s kíváncsisága, az ismeretlen megismerésének vágya a lehetetlen megkísértésére is képessé tenné. Éppen ezért nem kíván t le lehetetlent, de segít neki kiélni kíváncsiságát. Élesen leválasztja Odüsszeuszt a társaktól, a kísér kt l, hiszen bennük nem dolgozik a felfedezésb l, az új megismeréséb l származó örömre, többlettudásra való törekvés. A turista-odüsszeusz hallani vágyott (12, sor), amiként mindennél er sebb vágy élt benne a Küklópsz megismerésére is. Mindig Odüsszeusz, s egyedül Odüsszeusz az, aki nem elégszik meg a puszta túléléssel. Toposz-helyzetnek tekinthet, hogy amikor Odüsszeuszék végre valahol kikötnek, megpihennek, lakomáznak (olykor napokon át!), akkor el bb-utóbb de mindig magányosan felfedez útra indul az ismeretlen földön: Aztán szétnéztem, fölkúszva a sziklatet re (10, 97. sor) a laisztrügónok földjén, vagy: hosszu kilenc nap telt, s a kívánt föld már elibük t nt. Majd, hogy a hajnal már kezdett sugarazni tizedszer, akkor a társak irígy vágy verten, kapzsi kezekkel szétoldták a szelek kötelékét, kincset alítva; vissza, az épp megjárt vizen át, szállván a szelekkel, újra az aeoli úr révébe futottak a gályák. Onnan, mondta, Lamus laestrygon hajdani várát érte hajónk, útján; a király ott Antiphatés volt. Hozzá két társsal küldöttek el engem; azonban én s egy másik alig tudtunk szabadulni futással, s harmadikunk a gonosznak száját festi veresre vérével. Kerget minket, hivogatja övéit Antiphatés: gy lnek, köveket, fákat hajigálnak, számos bajnokot és gályát fordítanak árba. Ám az az egy, mely minket vitt s a vezért is, Ulixest, megmenekült (Devecseri Gábor ford.) Tacitus, Germania, 3. Azt beszélik, járt náluk Hercules is, és t, a legels h st éneklik, mikor harcba vonulnak. ( ) Egyébként némelyek úgy vélik, hogy ama hosszú és mesés kalandozás során Ulixes is erre az óceánra sodródott és megjárta Germánia földjét; s hogy a Rhenus folyó partján fekv és ma is lakott Asciburgiumot alapította és nevezte el, s t 141 Odüsszeusz utazásai és sebesen fölkúsztam a szirtre hajóm közelében, hátha lelek szántót, vagy hallhatok emberi hangot (10, sor) Kirkénél. Éppen a varázslón, Kirké kapcsán teljesedik ki Odüsszeusz turista-kíváncsisága. Miután füstöt látott fölkanyarogni az ismeretlen sziget egy távoli pontján, hiába a társak tiltakozása, zokogása, megszervezi a felfedez expedíciót. Most sincs semmi szükség e látszólag felesleges, s t: id húzó kitér megtételére! Semmi sem magyarázza, miért nem indul azonnal tovább, haza(!), amikor senki és semmi nem akadályozza az útrakelésben, és a társak is erre biztatják De hiába minden, Odüsszeusz kíváncsisága el bbrevaló minden más célnál. Majd amikor a varázslón ármányától egyedül megmenekült Eurülokhosz halálra rémülten beszámol a társak rettent átváltozásáról (10, sor), habozás nélkül maga indul szembeszállni az ismeretlennel, mert, miként mondja: engem a roppant kényszer ség z (10, 273. sor). Hogy mi ez a kényszer ség (a görög szó: ananké a Sors szabta utat jelenti a halandók számára!), arról Odüsszeusz nem mond részleteket, ám mi megfejthetjük tartalmát: az ismeretlen felderítése, a kapcsolatteremtés. Ha kell, Odüsszeusz legy zi az ismeretlent, ha arra van szükség, elcsábítja, vagy ha éppen úgy adódik, gondjaira bízza magát. A Kirké-kalandnál Odüsszeusz ismeretében az tekinthet természetesnek, hogy miután legy zte a varázslón t, esze ágában sincs tovább utazni, hanem elfogadja a varázslón vendégszeretét (beleértve ágyát is), s legy zve társai rémült ellenállását, egy újabb teljes évet tölt kellemetlennek egyáltalán nem nevezhet körülmények között! Pedig itt azután senki nem tartóztatja, mehetne útjára szabadon. Igaz, Kirké nem is sürgeti az elutazást (Megfigyelhetjük:

12 Karsai György az eposz során nincs az a n, aki szeretne megszabadulni ett l a férfiútól ) Egy év elteltével úgy kell figyelmeztetniük a társaknak, hogy: emlékezz már újra hazádra (10, 472. sor)! Igen, most már szöveghelyekkel alátámasztva fogalmazhatjuk meg a következtetést: Odüsszeusz élvezi az utazást! A Trója alól hazafelé tartók közül az egyetlen, aki nem egyszer en túlélni, de megélni akarja az utazást, aki a maga hasznát keresi: tanulni akar, tapasztalatokat gy jteni. Odüsszeusz már az Íliász-ban kit nt társai közül eszével a trójai kém, Dolón elfogásakor például vezeti a kihallgatást, Diomédész csak szemlél je az eseményeknek (Íliász, 10. ének) s a múlt felidézésekor, már az Odüsszeiá-ban (8. ének) is sírva hallgatja a dalnok énekét leghíresebb cselér l, a háború sorsát végül is eldönt trójai faló kitalálásáról. A távolság Trójától, az ottani társak, a mitikus h sök (Akhilleusz, Hektór, Menelaosz, Agamemnón, Nesztór stb.) világától az Odüsszeia utazásai során egyre növekszik. Nemcsak a földrajzi horizont tágul állítólag még egy Ulixest l szentelt és atyjának, Laertesnek a nevével ellátott oltárt is találtak valamikor ugyanazon a helyen, és Germánia és Raetia határán mindmáig állnak bizonyos görög bet kkel telerótt síremlékek. Nincs szándékomban ezt érvekkel er sítgetni vagy cáfolni: tetszése szerint tartsa ki-ki hihetetlennek vagy hihet nek. (Borzsák István ford.) Apollodórosz, Mitológia, K 7, (részletek) Odüsszeusz egyesek állítása szerint Líbüa tájékán, mások szerint Szikelia körül, ismét mások szerint az Ókeanoszon, vagy a Türrhén-tengeren bolyongott. Mikor elhagyta Íliont, el ször Iszmaroszban, a kikonok városában kötött ki, rohammal elfoglalta és kifosztotta ( ). De amikor a szárazföld belsejében lakó kikonok hírét vették a történteknek, fegyverrel támadtak Odüsszeuszra, aki minden hajójáról hat-hat embert vesztett, míg sikerült horgonyt szednie és elmenekülnie. A lótuszev k osrszágába ért ( ), majd továbbvitorláztak, és rövidesen a küklópszok földjének közelébe értek. ( ) Mármost a küklópsznak jó el re megmondta egy jós, hogy Odüsszeusz meg fogja vakítani; meghallván hát a nevet, felkapott egy marék követ és a tengerbe hajította, hogy a hajó csak nagy üggyel-bajjal tudta kikerülni. Ett l kezdve Poszei- 142 egyedülállóan szélesre Odüsszeusz el tt, de a szellemi változás, a jellemfejl dés különböz fokozatai is pontosan követhet k. A helyzet paradox: az eposz h se kilép a mitikus h sök reális világából (Trója), hogy a mesék és legendák világában tett kalandos utazások eredményeképp halandó emberré, a legtapasztaltabb és legokosabb halandóvá válhasson. Az Íliász magányos h se, Akhilleusz emberek ellen küzdött engesztelhetetlen haraggal (Agamemnón, a trójaiak, Hektór) igaz, id nként megjelentek ott is a harcmez n emberi küls t öltött istenek, de a látszat ekkor is emberi környezetet mutatott, az Odüsszeia magányos h se azonban túllép az emberi lét korlátain, s halandók számára tiltott helyekre vet dve (gondoljunk csak a Szküllára és a Kharübdiszra, de eljut az Alvilágba is! 11. ének), emberi kapcsolatra alkalmatlan lényekkel találkozások során át (Küklópsz, laisztrügónok, de ide kell sorolni Kirkét is) küzdi ki helyét a világban. Az ismert, történelemmel hitelesített világból az id tlen, történelmen túli világba vezet Odüsszeusz útja, hogy végül ismét visszatérjen a reális világba, minden utazásaer feszítése végcéljához, Ithakába. Ithaka a valóságosan létez föld így válik id r l id re elérhetetlen, vágyott álomképpé, Odüszszeusz realitás és csoda között mozgó életének középpontjává. Itt, Ithakán fog egységgé ötvöz dni Odüsszeusz két énje, a Trójából hozott hérószi és az emberi lét határain túl megszerzett tudáson alapuló emberi. A kér k megbüntetése el hívja bel le az ellenséget kegyelmet nem ismer n pusztító, akhilleuszi hérószt (23. ének), míg Pénelopé visszaszerzése elcsábítása? meggy zése? személyazonosságának elhitetése? a hosszú út során nem utolsósorban a különböz n knél szerzett emberi tapasztalatok sikeres alkalmazásának tanulságos iskolapéldája. Ithaka természeti megjelenésében is ötvözi Odüszszeusz két világát. Trója maga volt a haditerep: riasztóan kopár vidék, se erd k, se ligetek, se csobogó források, csak a puszta harcmez az ostromlott várral és a görögök hajótáborával. Az Odüsszeia a természeti szépség csodálatos tárháza is: burjánzó ligeteken, csodálatos gyümölcsösökön, zöldell mez kön, tengerparti nádason át vezet a h s útja. Ithakán mindkét világ együtt, egymást kiegészítve jelenít dik meg. Ott az ellenséglakta, megostromlandó palota, de ott a burjánzó természet is, Eumaiosz kondás háza mellett a nyáj, a tengerpartról a palotához vezet úton pedig a fák és a zöldell ligetek. Odüsszeusz mindenen és mindenkin való végs gy zelme azt is jelenti, hogy a mitikus és az emberi világ egyaránt a feldolgozható és feldolgozott múlthoz tartozik. Mindkét, részletesebben kiemelt kaland (Küklópsz, Kirké) a múlt. Odüsszeusz mesél róluk Alkinoosz, a phaiák király udvarában. (Odüszszeusz ezt is nagyon élvezi; a mesélés is a jó turista jellemz je. Élvezettel ecsetelni az ismeretlen világ csodáit mohó figyelemmel les hallgatóság el tt a

13 kalandokat, nem akármilyen örömforrás a sokat látott turista számára! Ezért sem siet innen sem olyan nagyon hazafelé h sünk Most végre nyugodtan csak beszélnie kell: se szörnyek, se természeti katasztrófák, se t kisajátítani akaró n k a közelben bár azért ehhez Nauszikaának azért lenne egykét szava, de hát még kislány, tehát Odüszszeusz mesél!) Épségben, ért és együttérz közönség el tt idézi fel egykor volt lelki és fizikai megpróbáltatásait. Két, közvetlenül egymás után lezajlott eseménysor, két különböz h si erényrendszert felvonultató kaland. Végezetül ejtsünk néhány szót utolsó vendéglátóiról, a phaiákokról. Mint láttuk, az Odüsszeia kilencedik énekével veszi kezdetét a titokzatos idegen el adói szereplése a phaiák udvarban. Odüsszeusz a hatodik énekben vet dött partra, immáron minden társától, hajójától, de még ruhájától is(!) megfosztva, végs kig kimerülten. A reá óvón ügyel istenn, Athéné gondoskodásának hála, itt végre nem harcok, de simogató lánykezek várják: a király lánya, Nauszikaá és barátn i veszik gondjaikba a sokat szenvedett h st, majd észrevétlenül sikerül a várba is bejutnia (Athéné újabb beavatkozása ). Itt tisztelet, tapintat s nem utolsósorban lakoma jut osztályrészéül, csupa olyasmi, amiben vagy egyáltalán nem volt része útja során, vagy rendkívüli árat kellett fizetnie megszerzésükért (igazán jól tartotta t Kirké is, Kalüpszó is; ám a jóért hosszú évekkel fizetett Odüsszeusz!). Az eposz vendéglátásának szigorú koreográfiája van, ez magyarázza, hogy két éneken át (hetedik nyolcadik ének) rizheti incognito-ját Odüszszeusz: nem illik érdekl dni a jövevény kiléte, múltja fel l mindaddig, míg meg nem fürdették, fel nem öltöztették s meg nem etették. A hetedik és nyolcadik ének ennek a rituális vendéglátásnak leírása. De már ebbe a toposzjelleg, igencsak hosszúra nyúló felvezetésbe is besz r dnek különleges, kifejezetten Odüsszeusz történetéhez kötött elemek: a lakoma dón haragja üldözte Odüsszeuszt. ( ) ezután Aiolia szigetére érkeztek, ahol Aiolosz volt a király; Zeusz t bízta meg a szelek gondjával, csillapította le, is támasztotta fel ket. ( ) Odüsszeusz a kedvez szelek segítségével szerencsésen hajózott hazafelé, rövidesen Ithaka közelében járt, már meg is pillantotta a város fölfelé szálló füstjét, mikor elnyomta az álom. Társai pedig, azt hívén, hogy Odüsszeusz aranyat rejteget a töml ben, kibontották, és kieresztették a szeleket. Nyomban irtózatos vihar támadt, és újra visszasodorta ket. Megint visszakerültek Aioloszhoz, Odüsszeusz kérlelni kezdte, biztosítson nekik szerencsés hazatérést, Aiolosz azonban elkergette ket a szigetér l, mondván, hogy akit az istenek gy lölnek, azt sem tudja megvédeni. Így hát továbbhajóztak, majd elértek a laisztrügonokhoz. ( ) Innen egyetlen hajójával Aiaié szigetére ért el. Itt lakott Kirké, Héliosz és Perszé leánya, Aiétész n vére, mindenfajta varázsmesterség tudósa. ( ) Egy évet töltött Kirkénél, aztán kihajózott az Ókeanoszra, áldozatot mutatott be a szellemeknek, és Kirké tanácsa szerint Teiresziasszal jósoltatott magának, aztán h sök és h sn k szellemével találkozott. ( ) Visszatért Kirkéhez, aki rövidesen útjára bocsátotta; erre hajóra szállt, és elvitorlázott a szirének szigete mellett. ( ) Ezután útelágazáshoz érkeztek. Egyik ága a Bolygó Sziklákhoz vezetett, a másik két óriási k szirthez: az egyik szirten Krataiisz és Triénosz vagy Phorkosz leánya, az asszonyarcú, asszonykebl Szkülla ült, 143 Odüsszeusz utazásai nemcsak evést-ivást jelent, hanem lelki felüdülést is, hiszen el hívják Démodokoszt, az isteni dalnokot: Hívjátok az isteni lantost Démodokoszt, kinek isten adott gyönyör dalolásra képességet s zeng, amir l csak készteti lelke. (8, sor) S jön az énekes (8, 62 skk.). Mi másról is énekelhetne, mint az egykor volt h sök tetteir l, els sorban is persze Odüsszeuszról (8, 75 skk.)? Különleges pillanat! A mítosszá-mesévé vált történelem (az eposz) h se elénk lép, hogy saját, megélt tetteinek közönségévé váljon Erre a szerepjátszásra (metamorphosziszra!?) az teremt lehet séget, hogy Odüsszeusz az énekes el adása alatt mindvégig Az Ismeretlen maradhat. Hiába a királyn, Arété kérdése: Jó idegen, legel bb én foglak kérdeni téged: honnan jössz te? ki vagy? (7, sor), Odüsszeusz az egyenes válasz helyett a Kalüpszónál töltött évek keserveir l kezd beszélni (7, 240 skk.), s ezzel ügyesen elkerüli a bemutatkozás kötelezettségét. a titokzatos idegen, akir l csak találgatni lehet, vajon nem isten-e (7, 199 skk.), de akibe azért els pillantásra beleszeret Nauszikaá Athéné ármányos csele!, s t Alkinoosz is el tudná fogadni akár vejének is: Bárcsak Zeusz atya, Pallasz Athénaié, meg Apollón! így, amilyen vagy, olyan szándékkal, mint az enyém is, bírnád lányomat és v m lennél minden id ben, s itt élnél. Én házat is adnék, birtokot akkor, hogyha maradnál önként (7, sor)

14 Karsai György Ám hiába a férjül kérés, Odüsszeusz hirtelen igen nehéz felfogásúnak mutatkozik, egyszer en meg sem hallja e szavakat csakúgy, amiként nem értette Nauszikaá alig leplezett szerelmi vallomását, férjül kér szavait sem korábban (6, sor). Természetesen ez a szellemi rövidzárlat éppen úgy hozzátartozik a csavarosesz Odüsszeusz fegyvertárához, mint bármely más, legfényesebb csele. Ha kell, bizony kissé ostobának tetteti magát, hogy f célját, a hazajutást elérje. Hiszen érzi, tudja: most is veszélyben van! Tizedik éve van már úton, ismeri a szép n i szavak és ölelések mögött rejl rabságot éppen úgy, mint az életére tör fizikai er szakot. Most Nauszikaá szerelme tartaná távol Ithakától, s ugyan ez már csak szelídített változata annak a halhatatlansággal és örök ifjúsággal kiegészített! ígéretnek (7, 256 skk.), amellyel Kalüpszó igyekezett magánál tartani t, most már nem tehet újabb kitér t Ithaka el tt. Nem, hiszen ez az Odüszszeusz rendkívül ravasz s kiváló emberismer. Az idegen szép, az idegen érdekes, az idegen más. Erre épül a phaiákoknál Odüszszeusz magatartása. Majd csak a kilencedik ének elején, a másodszori, határozott felszólításnak engedve árulja el kilétét mellesleg: íme az eposzi késleltetés egyik legszebb példája, hogy innen kezdve már személyében ötvöz djék a múltból el lépett h s és a h s történetét el adó énekes. Odüsszeusz átveszi a vak énekes, Démodokosz szerepét, s a bemutatkozás aktusával hitelesíti erre való jogát: eddig is róla szólt az ének, s ugyan ki más tudhatná pontosabban elmondani kalandjait-szenvedéseit, mint maga? Nem mintha már korábban is ne célzott volna személyazonosságára, ne lehetett volna kitalálni, ki. Hiszen már a nyolcadik énekben, a phaiák ifjak provokatív fellépésére így válaszol: Senki, Philoktétész egyedül volt jobb nyilazásban trójai nép mezején, hol l ttünk nyíllal, akhájok. (8, sor) akinek csíp jéb l hat kutyafej és tizenkét kutyaláb n tt ki. A másik sziklát a Kharübdisz foglalta el, aki napjában háromszor fölszívta, majd kiköpte a vizet. ( ) Innen pedig Thrinakiába, Héliosz szigetére hajózott, ahol Héliosz tehenei legeltek, és mivel szélcsend támadt, itt vert tanyát. Társai azonban, nem lévén élelmük, levágtak néhány tehenet és belakmározták ket. Héliosz hírül vitte a dolgot Zeusznak, ezért mikor újból vízre szálltak, Zeusz villámmal sújtotta hajójukat. A hajó darabokra tört, Odüsszeusz belekapaszkodott az árbocba, és veszedelmesen sodródni kezdett a Kharübdisz felé. A Kharübdisz be is szippantotta az árbocot, de Odüsszeusz megragadott egy kinyúló vadfügeágat, rávetette magát, és így hányódott el Ógügé szigetéig. Itt Kalüpszó, Atlasz leánya fogadta, szeretkezett vele, majd megszülte fiát, Latinoszt. Odüsszeusz vele maradt négy évig, aztán tutajt ácsolt és elhajózott, de a nyílt tengeren Poszeidón haragja miatt darabokra tört a tutaj, és Odüsszeusz meztelenül partra vet dött a phaiákoknál. Nauszikaa, Alkinoosz király leánya épp ruhát mosott arrafelé; Odüsszeusz kérlelni kezdte, hogy segítsen rajta, erre a leány elvezette Alkinooszhoz, aki szívesen látta, gazdagon megajándékozta és kísérettel hazaküldte a szül földjére. Poszeidón azonban annyira megharagudott a phaiákokra, hogy a hajót k vé változtatta, a város köré pedig hegyláncot növesztett. (Horváth Judit ford.) 144 Könnyen belátható, hogy Odüsszeusz elszólja magát e helyen, még jóval a hivatalos bemutatkozás (9, sor) el tt. Nem kell különösebb múlt- vagy mitológiai ismeret, hogy valaki felismerje, ki az, aki eldicsekedhet azzal, hogy a görög sereg második legjobb íjásza volt Trója alatt! Alkinooszék azonban akik mellesleg éppen az imént Démodokosz, az énekes Odüsszeuszról szóló történetében gyönyörködtek (8,75 skk.) nem értenek a szóból, s így hosszú id re elfelejt dik az Idegen bemutatkozása. Ez itt a Nagy Utazó. Ennyi bizonyos fel le, s ez annál a népnél, amely magát a legkit n bbnek vallja a hajózásban (8,247. sor), a legnagyobb dicséret, a legtöbb, ami egy idegenr l elmondható. A phaiákok habozás nélkül készek hazájába segíteni a megfáradt vándort, s ezt annak ellenére teszik, hogy fenyeget jóslat árnya lebeg a phaiákok vendégszeret földje felett. Alkinoosz elmondja a rettent, isteni jóslatot az Idegennek: apámtól, Nauszithoosztól egykoron én úgy hallottam, hogy már haragos népünkre Poszeidón, mert mindenkit olyan biztonságban hazahordunk. Mondta, hogy egykor a phaiákok szépmív hajóját, míg a kiséretr l hazatart az a ködszínü áron, széttöri, és elzárja hatalmas heggyel a várost. (8, sor) Rettenetes jóslat, különösen egy olyan nép számára, amelynek életeleme a tenger, a hajózás! Most megint Odüsszeusz nem érti, mir l beszél a király: pedig ha valaki, igazán tudja, ki az, akinek megsegít ire Poszeidón haragja le fog sújtani Ne feledjük, Odüsszeusz ekkor már maga mögött tudja valamennyi kalandját, tehát pontosan emlékeznie kell, hogy ahol a legfontosabb találkozásai lejátszódtak a Küklópsznál, Kirkénél, Kalüpszónál, megjelenését mindig megel zte egy jóslat, amely mindig pontosan be is telt: megvakította, tönkretette a Kük-

15 Odüsszeusz utazásai lópszot, leleplezte, majd ideig-óráig boldoggá tette Kirkét, s isteni szó határozta meg azt is, mennyi ideig maradhatott Kalüpszónál. Most vagy kés bb figyelmeztethetné persze a phaiákokat, hogy vigyázzatok, én vagyok az, aki pusztulást hozhat rátok! Én vagyok az egyetlen ember, akit nem szabad hazasegítenetek! Mégsem teszi. Vajon miért? Jószerivel minden bolyongását ideszámítva a phaiákok szigete az egyetlen hely, ahol csak segítenek rajta, jól tartják, tisztelik, csodálják, úgy bánnak vele önzetlenül!, ahogy Trója legtöbbet szenvedett h se azt megérdemli, mégsem menti meg ket! Önz Odüsszeusz? Szemöldökünket ráncolhatjuk, helytelenít n csóválhatjuk fejünket, de bizony ki kell mondani: igen, Odüsszeusz önz! Ám senkit ne vezessen félre e jelz : annyira önz, amennyire az egy hérósz-hoz illik. Célja, s t: életcélja van, amelynek el bb-utóbb minden és mindenki alárendel dik. Akkor tudjuk igazán értékelni Odüsszeusz önz ségét, ha megértjük, hogy a Trója alóli hazatérés senki életében nem volt kéjutazás. Külön eposzfüzér, ha tetszik: eposz-m faj (epikus ciklus) született az i. e században hazatérések (görögül: nosztoi) összefoglaló címmel, s ennek darabjai a Tróját megjárt görög h sök (például Menelaosz, Nesztór, Philoktétész stb.) hazatérés-történeteit tárgyalták. Az Odüsszeia ebben az értelemben természetesen besorolható a hazatérés-történetek sorába is. De feltétlenül meg is különböztetend mindt l, mert h se, Odüsszeusz az egyetlen hérósz, aki számára a hazatérési út egyszerre élvezetes, tanulságokat nyújtani képes kaland, és szenvedést-pusztulást hozó tragédiasor. Odüsszeusz megismerni és az új ismeretekt l többé válni törekszik az út minden pillanatában, s ezzel vívja ki azt a jogát, hogy önz is lehessen, ha ez juttathatja el a megnyugvást hozó otthonhoz. Odüsszeuszban nemcsak a csavarosesz h st, a trójai faló kitalálóját, szörnyek legy z jét, isteni és földi n k dédelgetett kedvencét tisztelhetjük, de a világirodalomban el ször megörökített turistát is, akinek példája nélkül talán semmilyen nagy földrajzi felfedezésre nem került volna sor Négykerek római utikocsi 145