Dr. Örösi Pál Zoltán méhészeti kutatásai és munkássága a Kisállattenyésztési Kutatóintézet Méhészetén, Gödöllın

Átírás

1 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (1998) 83: Dr. Örösi Pál Zoltán méhészeti kutatásai és munkássága a Kisállattenyésztési Kutatóintézet Méhészetén, Gödöllın SZALAINÉ MÁTRAY ENIKİ és SZÉL ZSUZSANNA Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, H-2100 Gödöllı, Isaszegi u. Dr. ÖRÖSI PÁL ZOLTÁN 1904-ben született Székelyudvarhelyen, és már 13 éves korától nagy érdeklıdéssel foglalkozott a méhészettel. Középiskolai tanulmányai után a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be, ahol természetrajz földrajz szakos tanári oklevelet és bölcsészdoktorátust szerzett, állattan fıtárgyból. Doktori értekezését a petézı munkásméhekrıl, az álanyákról írta tıl a debreceni tudományegyetem tanára volt. 1. ábra. ÖRÖSI PÁL ZOLTÁN ( ) Figure 1. PÁL ZOLTÁN ÖRÖSI ( ) Tudományos képzése érdekében állami ösztöndíjjal 1933 és 1944 között hosszabb-rövidebb ideig több alkalommal dolgozott Berlinben a Biologische Reichsanstalt méhbetegség-kutató laboratóriumban tıl a Kolozsvári Egyetem Állatrendszertani Intézetének adjunktusa, majd méhészeti fıfelügyelıje volt (SUHAYDA 1986) tıl 1972-ig a Gödöllıi Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet vezetıjeként, majd átszervezés után a Kisállattenyésztési Kutatóintézet Méhtenyésztési Osztályának vezetıjeként dolgozott (1. ábra). Húszéves korától részt vett a Méhészet címő szaklap munkájában, elıször fımunkatársként, majd 1981-ig felelıs szerkesztıként. Megszervezte a méhészeti elıadóképzést; korszerő elıadótermet, internátusi szobákat, laboratóriumokat alakított ki. Az akkor Európában egyedülálló, s napjainkban is mőködı méhlegelı-megfigyelıhálózat megszervezése is az ı nevéhez főzıdik. Létrehozta a máig is mőködı méhegészségügyi felelısök hálózatát (SUHAYDA 1986). Az egyik legjelentısebb és hosszú ideig tartó kutatómunkája a méhek ellenségeinek és parazitáinak tanulmányozása volt. ÖRÖSI elıtt csak egyetlen méhtetőfaj, a Braula coeca szerepelt a leírásokban. Nagyobb összehasonlító anyagon senki sem foglalkozott a méhtet- 99

2 SZALAINÉ MÁTRAY E. & SZÉL ZS. vek faji hovatartozásával. ÖRÖSI sok apró részlet gondos megfigyelése árán jutott el 6 új faj leírásához (SUHAYDA 1986). A méhtető, nevével ellentétben, tulajdonképpen egy kb. 1,5 mm hosszú szárnyatlan légy (2. ábra). Ezt bizonyítja az is, hogy csak nyaló-szívó szájszerve van, és lárvája nyő. Lábának fésőfogaival és tapadókorongjaival ügyesen kapaszkodik, és legtöbbször a méh torán fordul elı. Táplálékát, a méh eleségét és mirigyváladékát a méh szipókájáról szerzi meg. Jelentısebb számban ısszel, illetve nyár végén fordul elı, fıleg az anyán. Ha túl sok van belıle a méhanyán, akkor az nehezen mozog, rosszul petézik (ÖRÖSI 1939). 2. ábra. A méhtető rajza Figure 2. Bee louse A méhtetveket ÖRÖSI három fı csoportba sorolta: 1. Coeca-csoport (Braula coeca coeca Nitzsch., Braula coeca angulata Örösi, Braula subtilis Örösi), 2. Schmitzi-csoport (Braula schmitzi Örösi, Braula orientalis Örösi), 3. Pretoriensis-csoport (Braula pretoriensis Örösi, Braula kohli Schmitz, Braula etiopiana Örösi). A Braula coeca coeca Nitzsch.,

3 ÖRÖSI PÁL MÉHÉSZETI MUNKÁSSÁGA Európában és Magyarországon is az egyik legelterjedtebb faj. Neve vak méhtetőt jelent, korábban ugyanis azt gondolták, hogy nincs szeme. ÖRÖSI vaksi méhtetőnek nevezte, mivel vannak apró szemei, amelyekkel azonban csak alig lát. Faji jegyei: a lábfej fésőfogainak száma 29, a nıstény potrohának utolsó győrőjén két rövid, belsı oldalán összeforrt, nem ízelt függelék van (cercus). A hím párzószervét felülrıl és alulról takaró hypopygiumon egy pár rövid, alapjában széles, csúcsa felé gyorsan keskenyedı, ízekre nem tagolt függelék van, ezek között pedig egy páratlan, hegyben végzıdı kiszögellés (3. ábra). Petéjének szegélye keskeny és finoman csipkés (4. ábra) (ÖRÖSI 1939). Európán kívül az Egyesült Államokban, Chile déli részén, Tunéziában, Kongóban és Tasmániában találták meg (ÖRÖSI 1972). A Braula coeca angulata Örösi, 1966 Afrikából (Natal, Dél-Rhodesia) és Olaszországból ismeretes (ÖRÖSI 1976). A Braula subtilis Örösi, 1971 Etiópiában található meg (ÖRÖSI 1976). A Braula schmitzi Örösi, 1938 elsı példányait SCHMITZTİL kapta ÖRÖSI. A lábfej fésőfogainak száma A nıstény potrohának két függeléke középen még összenıtt, de hosszabb a coecá-étól, és köztük mély bevágódás található. 3. ábra. A méhtetvek párzószervei (Örösi 1939) Figure 3. Copulatory organs of bee lice (Örösi 1939) A hím hypopygiumán a coecáéhoz hasonlóan egy páros és közöttük egy páratlan függelék van, de ez utóbbi nem terjed a páros felének hosszáig. Petéjének szegélye széles, és nem csipkés, hanem ép szélő, és csak gyengén karéjos (ÖRÖSI 1939). A Braula schmitzi Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban, a volt Jugoszlávia területén, Bulgáriában, Görögországban, Törökország európai részén, a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger között, Azerbajdzsánban, Örményországban, Üzbegisztánban és Kirgíziában él. Európán kívül Közép- és Dél-Amerikában fordul elı (ÖRÖSI 1972). A Braula orientalis Örösi, 1963 ismeretes elıfordulási helyei: az egykori Szovjetunió területe (Vlagyivosztok), Törökország, Egyesült Arab Köztársaság, Izrael (ÖRÖSI 1976). A Braula pretoriensis Örösi, 1939 neve onnan ered, hogy ez a faj elıször Pretoriából érkezett. A nıstény két cercusa hosszú, tövén keskeny, végén lapátosan kiszélesedett, nincs összenıve. A hím hypopygiumán két pár függelék van: középen két ujjszerő, hosszú vége felé lassan vékonyodó függelék, szélrıl pedig egy-egy széles függelék. Petéjének szegélye széles, nem csipkés (ÖRÖSI 1939). Ezt a fajt Afrikában: Tanzániában, Kongóban, Etiópiában, Kenyában és Mauritius szigetén találták meg (ÖRÖSI 1972). A Braula kohli Schmitz, 1914 fajból KOHL kutató egyetlen hím példányt talált Kongóban. A hím párzószerve a 101

4 SZALAINÉ MÁTRAY E. & SZÉL ZS. pretoriensis mintájára alakult (ÖRÖSI 1939). A Braula etiopiana Örösi, 1971 faj a Braula pretoriensisszel rokon, és Etiópiában találták meg (ÖRÖSI 1976). A Méhészet címő szaklapban ÖRÖSI számos cikke foglalkozik a méhek kórokozóival és kártevıivel. A méhek amıbás betegségérıl szóló írásai külföldön is megjelentek (ÖRÖSI 1963b). Magyarországon elsıként az ı irányításával végeztek fajtabélyeg-vizsgálatokat, mérve a hazai méhek szipókájának hosszúságát (ÖRÖSI 1963a). 4. ábra. A méhtetvek petéje (Örösi 1980) Figure 4. Egg-shape in bee lice (Örösi 1980) Rendkívül értékesek a vitális festéssel végzett méhmirigy-mőködési vizsgálatai. Az élvefestés módszereivel állapította meg a garatmirigy és a rágótövi mirigy szerepét (ÖRÖSI 1956a). Kidolgozta a peteáthelyezés anyanevelési módszerét. A mesterséges bölcsıvel történı anyanevelési módszereket tekintve beszélhetünk álcás vagy petés anyanevelésrıl, attól függıen, hogy álcát vagy álcát és utána petét helyezünk át a bölcsıbe. Kísérletei alapján megállapította, hogy a petés anyaneveléssel nagyobb tömegő és fejlettebb petefészkő anyák nevelhetık, mint az álcás nevelés során (ÖRÖSI 1958). A petecsövek számában jelentıs különbség volt a nevelés módjától függıen (ÖRÖSI 1964). Vizsgálta az eredményes viasztermelés lehetıségeit (ÖRÖSI 1956b) és a hazai viszonyok között gazdaságosan termelhetı viasz mennyiségét (ÖRÖSI 1956c). Több méhészeti eszközt fejlesztett ki, fıleg az anyanevelés terén. Ilyenek a gödöllıi pároztatókaptár és kiegészítıi, az anyazárka és a felfőzött dugós tenyészkeret. Munkásságával 1952-ben kiérdemelte a Magyar Tudományos Akadémia mezıgazdasági tudományok doktora fokozatát. A munkájában elért eredmények elismeréséül Kossuth-díjjal, a Munka Érdemrend bronz- és aranyfokozatával, a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel, valamint az Állami Díjjal tüntették ki. Szakirodalmi tevékenysége széles körő. A méhészet egész területét érintı cikkeinek száma háromezernél is több. Öt szakkönyve jelent meg: A méhellenségek és a köpü állatvilága (1939), A méhek etetése cukorral (1942), az Egyszerő anyanevelés (1943), a Kis méhészkönyv (1954-tıl kezdve 4 kiadást ért meg) és a Méhek között (1951-tıl kezdve 8 kiadásban jelent meg). CHAUVIN, R: Traité de biologie de l abeille (1968) címő könyvének létrehozásában mint társszerzı vett részt. Szakmaszeretettel teli kutatómunkáját szinte az utolsó pillanatokig folytatta, egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig. 102

5 ÖRÖSI PÁL MÉHÉSZETI MUNKÁSSÁGA Irodalom ÖRÖSI P. Z. (1939): Méhellenségek és a köpü állatvilága. Budapest pp ÖRÖSI P. Z. (1956a): Kísérletek a méh rágótövi mirigyének szerepérıl. Méhészet 10: ÖRÖSI P. Z. (1956b): Viasztermelı kísérlet olajos etetéssel. Méhészet 5: 87. ÖRÖSI P. Z. (1956c): Az építı alkalom hatása a viaszmirigy mőködésére. Méhészet 6: 105. ÖRÖSI P. Z. (1958): A petés anyanevelés eredménye. Méhészet 7: ÖRÖSI P. Z. (1963a): A méh szipókájának hosszúsága. Méhészet 10: ÖRÖSI P. Z. (1963b): Amoeba disease in the queen honeybee. J. Apicult. Research 2: ÖRÖSI P. Z. (1964): A méhanyák petefészke nevelésük szerint. Méhészet 4: ÖRÖSI P. Z. (1972): A méhtetőfajok (Braulidae) elterjedése a Földön. Tudományos ülésszak a Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet alapításának 75 éves évfordulója alkalmából, Gödöllı, pp ÖRÖSI P. Z. (1976): A méhtenyésztés biológiai és termelési kérdéseinek komplex kutatása címő kutatási feladatterv, Kisálattenyésztési Kutatóintézet, Gödöllı. ÖRÖSI P. Z. (1980): Bee lice in the Americas. American Bee Journal 6: SUHAYDA J. (1986): Meghalt Örösi Pál Zoltán. Méhészet 5: 1. Apicultural research and scientific achievement by Dr. Pál Zoltán Örösi at the Honeybee Department of Institute for Small Animal Research in Gödöllı ENIKİ M. SZALAI & ZSUZSANNA SZÉL Dr. PÁL ZOLTÁN ÖRÖSI was the manager of the Honeybee Department of the Institute for Small Animal Research, Gödöllı, between He organised the teaching of bee-keepers and research studies at a high standard. He was a contributor ( ) and later chief editor of Méhészet, the only apicultural trade journal in Hungary. He organised a network for observing bee forage which is still working. The most important research of ÖRÖSI was his study on bee lice (Braulidae). He described 6 new species: Braula coeca angulata, Braula subtilis, Braula schmitz, Braula orientalis, Braula pretoriensis, Braula etiopiana, and became internationally renowned due to these results. ÖRÖSI examined, for the first time in Hungary, the genotypic markers of different bee breeds. He studied the function of glands of bees. ÖRÖSI worked out a new method for queen rearing, he transferred rather the eggs from the comb instead of larvae. Using this method one can rear queens which are bigger and have better developed ovary. He was awarded several medals and honours for his work. He authored 5 bee keeping manuals and over 3000 articles. 103